DR. BAUER BÉLA
az orvostudományok doktora

GYERMEKGONDOZÁSI
TANÁCSOK
KÖZHASZNÚ
GYŰJTEMÉNYE
SZATMÁRNÉMETI
2010
MOTIVÁCIÓ
A kiadvány terjedelme és állandó aktualizálásának a lehetősége egy állandó, folyamatos gyermekgondozási és nevelési lehetőséget ajánl napjaink rohamosan növekvő szülői igényeire.
Az információs rendszerek mindent elárasztó özöne, természetesen az egészségügyi hálózatot sem mellőzi.Valahol a mai orvosi ténykedés, igényli a klasszikus orvosi gyakorlat,gyermekgondozás,gyermeknevelés alapjait összeilleszteni, a modern világ legaktuálisabb szempontjaival.
Másrészt, a mai szülők egészségügyi kulturáját tekintetbe véve, és a nívós tömegkomunikáció eszköztárát szemlélve, az egyén is sokkal többet akar megismerni, tudni, korunk egészségügyi problémáiról vagy sajátosan a maga betegségéről. De legyünk őszinték, az orvostársadalomtól is rendszerezettebb részletesebb tájékoztatást vár el napjaink társadalma.
Mi gyermekgyógyászok meg akarunk felelni ezeknek az elvárásoknak és a félreértések,félremagyarázákok elkerülése végett, amik olykor félrevezetőek és ártalmasak lehetnek, igyekszünk egy olyan elektrónikus kiadványt közreadni, aminek tágabb információs alapja, rendszerezett, közérthető és folyamatosan időszerüsithető adattára van.
Számos gyermekhálózati munkatárs orvosok, védőnők, akiknek érzelmi énje és emberi tisztessége a reájuk bizott gyermekek sorsa, adták sokszor pályafutásuk szakmai eredményét ehhez a munkához amint ezt mi is tettük. De annak a tudatában is, hogy – egy kattintással – egy adott szükséges, esetleg drámai pillanatban olyan információkhoz juthat mindenki, amelyek életmentők lehetnek. Ehhez pedig úgy gondolom, hogy mindannyian teljes odaadással és érdektelenül csatlakozunk.
Használati útmutató
1.
Tartalomjegyzékből a kívánt fejezet elérése.
A CTRL (Control) billentyűt lenyomva tartva és a tartalomjegyzékből az óhajtott címre egy bal-klikket alkalmazva megjeleníthető a kívánt tartalom..
2.
Visszatérés a szövegből a tartalomjegyzékbe vagy egy adott
oldalra.
A CTRL (Control) és „G” billentyűkombináció hatására megjelenő ”Find and replace” című ablakban az „Enter page number” mezőbe bevezetjük a megfelelő oldalszámot (tartalomjegyzék esetében 3.-17. oldalig terjedő oldalszámokat), majd az ablak alsó részében kiválasztva a „GO TO” gombot a kívánt oldalra lapozhatunk.
TARTALOMJEGYZÉK
II. 54 ÉV ÉRZELMI ÉLMÉNYANYAGA
II. 2. A HÁLA ÉRZELMI
VETÜLETEIRŐL
II. 3. ORVOSI ETIKA AKTUALITÁSAI
II. 5. A TUDOMÁNYOS KUTATÁS
ETIKAI VONATKOZÁSAI
III. A GYERMEKGYÓGYÁSZAT
TÖRTÉNETE
III. 1. LELENCEK –
LELENCHÁZAK
III. 3. A GYERMEKHÁLÓZAT
TÖRTÉNELMI FELADATAIRÓL
III. 5. A SZATMÁRI KÓRHÁZAK
RÖVID TÖRTÉNETE AZ 1300-AS ÉVEKTŐL
IV. SZÜLŐI ÖRÖMÖK ÉS
FELELŐSSÉGEK
IV. 2. NEM ÉRTÜNK EGYET A
GYERMEKNEVELÉSBEN
IV. 3. SZÜLŐI
FELÜGYELET GYAKORLÁSA, JOGOSÍTVÁNYOK
IV. 3. 1 A
gyermekek jogainak a védelme
IV. 3. 2 A
szülői felügyelet közös gyakorlása
IV. 3. 3 A
kiskorú gyermek gondozása és nevelése.
IV. 3. 4 A
gyermek névviselése
IV. 3. 5 Az
anya nevének viselése
IV. 3. 7 A
gyermektartásdíj megállapítása
IV. 3. 8 Gondoskodás
a gyermek állandó lakásáról
IV. 3. 9 A
gyermek tartózkodási helyének a kijelölése
IV. 3. 10 A gyermek
életpályájának a megválasztása
IV. 3. 11 A
kiskorú gyermek vagyonának a kezelése.
IV. 3. 12 A
szülők kötelességei a vagyonkezelés során
IV. 3. 13 A
gyermek vagyonának felhasználása
IV. 3. 14 A
kiskorú gyermek törvényes képviselete.
IV. 3. 15 A
képviseleti jog kizártsága, korlátozott-sága
IV. 3. 16 A
gyámnevezés és a gyámságból való kizárás joga
IV. 4. SEGITSÜNK A
GYERMEKORVOSNAK
V. A GYERMEK TESTI ÉS SZELLEMI
FEJLŐDÉSÉNEK MUTATÓI
V. 1. 1 A súly és magasság
viszonyítva az életkorhoz
V. 1. 2 A csecsemő
optimális súlyának a kiszámítása
V. 1. 3 A testsúly –
testhossz-testfelület kiszámítása
V. 1. 4 A természetesen táplált
csecsemők napi növekedése
V. 1. 5 Hossznövekedés a
gyermekkorban
V. 1. 6 Súly és hossznövekedés
1 éves korig – NELSON
V. 1. 7 A testfelület értékei
csecsemőkorban
V. 1. 8 Fejkörfogat a
csecsemőnél és a kisgyermeknél (cm-ben)
V. 1. 9 A Mellkas körfogata
születéstől 1 éves korig
V. 1. 10 Mellkas
körtérfogat 2 évtől 20 éves korig.
V. 2. A LÁTÁS FEJLŐDÉSE CSECSEMŐKNÉL
V. 3. A HALLÁS
FEJLŐDÉSE CSECSEMŐKNÉL
V. 4. A FOGZÁS KRONOLÓGIAI
IDŐRENDJE
V. 5. PSYCHO-MOTOROS
FEJLŐDÉS AZ ELSŐ 18 HÓNAPBAN
V. 6. A MEMÓRIA ÉS TÁJÉKOZÓDÁS FEJLŐDÉSE A
GYERMEKEKNÉL
V. 8. SZÍV FREKVENCIA A
GYERMEKEKNÉL
V. 9. A HUGYHÓLYAG
KAPACITÁSA GYERMEKEKNÉL
V. 10. A VIZELETÜRíTÉS
GYAKORISÁGA – 24 ÓRA
V. 11. A VIZELET SÜRÜSÉGE-DENSzITÁSA
V. 12. LÉGZÉSRITMUS
FREKVENCIÁJA
V. 13. KALÓRIA SZÜGSÉGLET
GYERMEKKORBAN
V. 14. NORMÁLIS ÉS KÓROS
SZÉKLET A CSECSEMŐKNÉL
V. 15. GYÓGYSZERADAGOLÁS A
GYERMEKEKNÉL
V. 16. AZ ANYATEJBE
ÁTMENŐ GYÓGYSZEREK
V. 17.
SZŰRŐVIZSGÁLATOK KORCSOPORTONKÉNT
VI. 1.
ÚJSZÜLÖTT-CSECSEMŐ – KISDED – GYAKORLATI ELLÁTÁSA
VI. 1. 4 Érett
újszülött jellemzői
VI. 1. 5 Koraszülés
és koraszülött ellátása
VI. 1. 6 Csecsemő
anatómiai és élettani jellemzői
VI. 2. 1 Mit
szükséges összepakolni, mikor hazahozzuk AZ újszülött babánkat a
kórházból?
VI. 3. ELŐKÉSZÜLETEK AZ
ÚJSZÜLÖTT FÜRDETÉSÉHEZ, GYAKORLATI TANÁCSOK, KÖLDÖKELLÁTÁS
VI. 3. 1 Mire
kell figyelni a fürdetésnél?
VI. 5. AZ ÚJSZÜLÖTT
FÜRDETÉSE, FÜRDETÉSI FOGÁSOK
VI. 5. 8 Tisztába
tevés, nemi szervek higiéniája
VI. 6. MÉRJÜK, VAGY NE
MÉRJÜK A BABÁT?
VI. 7. SÉTA TÉLEN A
SZABADBAN, MEDDIG TARTSON, MIRE FIGYELJÜNK?
VI. 8. AUGUSZTUS 1- A
SZOPTATÁS VILÁGNAPJA
VI. 9. CSÁSZÁRMETSZÉS LELKI
HÁTTERE, MI AZ, AMIT A BABAMASSZÁZZSAL PÓTOLHATUNK…
VI. 10. HOGYAN BÍROM MAJD A
SZÜLÉS UTÁNI ELSŐ PÁR HETET?
VI. 11. HOGYAN VISELJEM EL
AZ ÁLMATLANSÁGOT?
VI. 12. 1 Az
első vizsgálat- külső nemi szervek
VI. 12. 2 Fejlődési
rendellenességek
VI. 13. A TERMÉSZETES
TÁPLÁLÁS ALAPELVEIRŐL
VI. 13. 1 A
természetes táplálás napjainkban ismét visszanyerte régi értékeit
VI. 13. 2 A
természetes táplálás előnyei
VI. 13. 3 A
természetes táplálás biztosítja
VI. 13. 4 A
szoptatás gyakorlati elemei
VI. 13. 6 A
szoptatással előforduló hibák az anya részéről
VI. 13. 7 javallatok
a terhes anya táplálkozására
VI. 13. 8 A
természetes táplálás nehézségei
VI. 13. 9 A
természetesen táplált csecsemő napi súlygyarapodása
VI. 14. 1 Az
anyatejes táplálás módja
VI. 14. 2 Az
anyatej termelődése
VI. 14. 3 Feladatok
a szoptatás elősegítése érdekébeN..
VI. 17. AZ ANYATEJ
FELÜLMÚLHATATLAN
VI. 19. SZOPTATÁS –
GYAKORLATI SZEMPONTOK
VI. 19. 1 Elegendő
tejet kap-e a csecsemője?
VI. 19. 3 Aamikor
az aggodalmak jogosak
VI. 19. 5 Csak
anyatejet adjon a csecsemőnek!
VI. 19. 6 Igyon
sok folyadékot, és táplálkozzon megfelelően!
VI. 19. 7 Pihenjen
és lazítson sokat!
VI. 19. 8 Ha
fejés előtt beindítod a tejkilövellő reflexet...
VI. 19. 9 Hogyan
képződik a tej ?
VI. 19. 11 Kerülje
a következő mozdulatokat!
VI. 19. 12 Csak
anyatejet adjon a csecsemőnek!
VI. 19. 13 Igyon
sok folyadékot, és táplálkozzon megfelelően!
VI. 19. 14 Pihenjen
és lazítson sokat!
VI. 19. 15 A
sikeres szoptatáshoz a következőkkel járulhatunk hozzá
VI. 20. HOZZÁTÁPLÁLÁS: HÚSOK
ÉS TEJTERMÉKEK
VI. 21. AZ EGÉSZSÉGES
CSECSEMŐ ÉS KISGYERMEK TÁPLÁLÁSI IRÁNYELVEI
VI. 22. A HOZZÁTÁPLÁLÁS A
FOLYÉKONY - PÉPESTŐL A SZILÁRD ÉTELEKIG FOLYAMATOSAN TÖRTÉNIK
VI. 23. ELHÍZÁS - KISBABA
KORBAN KEZDŐDIK
VI. 23. 1 Folyamatos
gyarapodás
VI. 23. 2 Étkezés
tudatos felépítése
VI. 23. 3 Mi
történik, ha már „elrontottuk" a gyere-ket?
VI. 24. 1 Mit
tehetek, hogy ne legyek olyan fáradt és ne legyen olyan gyakran hányingerem?
VI. 24. 2 Milyen
gyakorlatokat végezhetek a terhesség alatt?
VI. 24. 3 Mi
az a szülési terv, és hogyan írjak egyet?
VI. 24. 5 Biztonságos
a szex, amíg terhes vagyok?
VI. 24. 6 Mi
a legjobb módja kisbabám táplálásának?.
VI. 24. 7 Hogyan
bírom majd a szülés utáni elsŐ pár hetet?
VI. 25. 1 Megfelelően
kapta be a mellet a baba?
VI. 25. 2 Korai
éhségjelek újszülötteknél
VI. 25. 3 Állandó
kérdés: Milyen gyakran szoptassam az újszülött babámat?
VI. 25. 5 A
mama kényelme: szoptatós sarok
VI. 25. 6 Belövellés,
mellgyulladás-megelőzési tanácsok.
VI. 25. 7 Ha
bekövetkezett a mellgyulladás
VI. 26. AZ ETETÉS TECHNIKÁJA
A CSECSEMŐNÉL
VI. 27. SZOPTATÁS – AZ ANYÁK
DILÉMMÁJA
VI. 28. A SZOPTATÁSI KÉSZSÉG
HIÁNYA.
VI. 29. SZOPTATÁS, AHOGY
NEKED TETSZIK.
VI. 30. A SZOPTATÓ ANYA
ÉTRENDJE
VI. 31. 1 A
gyermekágyas időszak
VI. 32. CSECSEMŐ
FEJLŐDÉSE AZ ELSŐ KÉT HÓNAPBAN
VI. 32. 1 Az
egészséges csecsemő jellemzői
VI. 33. TERÜLETI
VÉDŐNŐK FELADATAI.
VI. 33. 1 Kit,
Hogyan, Mitől, Miért, Hol, Mikor véd a
védőnő?
VI. 34. FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK
VI. 35. KÓROS ÚJJSZÜLÖTTKORI
SÁRGASÁG.
VI. 36. ÚJRAÉLESZTÉS
CSECSEMŐNÉL
VI. 37. NEM KÖVETENDŐ
TANÁCSOK A SZOPTA-TÁSNÁL
VI. 38. HA AZ ÉDESANYA
MEGBETEGSZIK.
VI. 38. 1 Ha
az anya kórházba kerül
VI. 38. 3 Szülés
utáni depresszió
VI. 38. 4 A
szoptató anya és a gyógyszerek
VI. 38. 5 Szoptatás
alatt kerülendő gyógyszerek
VI. 39. VELESZÜLETETT
SZÍVZÖREJEK
VI. 40. AZ ÚJSZÜLÖTT
FERTŐZŐ BETEGSÉGEI
VI. 40. 2 Bakteriális
bőrfertőzések
VI. 40. 4 Újszülöttkori
sepsis
VI. 40. 5 Az
újszülött szemfertőzései
VI. 41. AZ ÚJSZÜLÖTT
VÉRZÉSES MEGBETEGEDÉSE
VI. 43. OTTHON SZÜLJÜNK VAGY
KÓRHÁZBAN?
VII. CSECSEMŐ ÉS KISDED
GONDOZÁS
VII. 5. OLYAN FURCSÁKAT
CSINÁL A BABÁM
VII. 6. REHABILITÁCIÓ A
CSECSEMŐKORBAN
VII. 6. 1 Hit
- Remény és Szeretet
VII. 7. AZ OLTÁSOK
VISSZAUTASITÁSA
VII. 9. HOGYAN NE HASZNÁLD A
FELVESZ-LETESZ MÓDSZERT
VII. 11. AZ ANGOLKÓR -
RAHITISZ
VII. 12. A HASMENÉSEK DIÉTÁS
KEZELÉSE
VII. 13. A CSECSEMŐKORI
FOGZÁS.
VII. 14. A CSECSEMŐ
FOGZÁSÁNAK 7 TÜNETE
VII. 15. 7 TÉVHIT A
FOGZÁSSAL KAPCSOLATBAN
VII. 17. FOGZÁSI
TÜNETEK-TÜNETMENTE FOGZÁS
VII. 18. A KÉSLELTETETT
BESZÉDFEJLŐDÉS
VII. 19. A CSIPŐIZÜLETI
FICAM KORAI FELISMERÉSE
VII. 21. KISGYERMEKKORI
BALESETEK ÉS MEGELŐZÉSÜK
VII. 21. 1 Mire
vigyázzunk a lakásban?
VII. 23. CSECSEMŐKORI
HASFÁJÁS.
VII. 24. HOGYAN SZOKTASSAM
AZ ÉJJELIRE
VII. 26. MIT SZERETNÉL,
PICIM?
VII.
27. SZÜKSÉGLET, VAGY KÉPESSÉG?.
VII. 30. A KISGYEREKEK
MOZGÁSFEJLESZTÉSE
VII. 31. 1 Csalánkiütés
– tünetek
VII. 32. 3 Babakocsi-utazótáska
VII. 32. 5 Játékok
és szórakozás
VII. 32. 6 Ne
siesd el a dolgot!
VII. 34. A CSECSEMŐ ÉS
KISGYERMEK ÖNÁLLÓSODÁSA.
VII. 35. A KISGYERMEK ÉS AZ
ALLERGIA.
VII. 36. HASMENÉSEK ÉS
BÉLFERTŐZÉSEK.
VII. 37. ROVARCSIPÉSEK A
GYERMEKKORBAN.
VII. 38. MILYEN BETEGSÉGEKET
KAPHAT EL A GYERMEK AZ ÓVODÁBAN..
VII. 39. 1 Levegőnyelés,
gázképződés
VII. 39. 2 Allergia,
felszívódási zavar
VII. 39. 3 Éretlen
idegrendszer
VII. 40. BETEGSÉGEK ÉS OLTÁSOK
VII. 41. HOGYAN ISMERJÜK FEL
GYERMEKÜNK ÉTELALLERGIÁJÁT?
VII. 42. FIGYELJEN FEL A
GYERMEKE LÁTÁSÁRA
VII. 43. GYERMEKKORTÓL
FONTOS A SZEMÉSZETI SZŰRÉS.
VII. 44. 3 Mire
kell vigyázni?
VII. 45. HUGYÚTI
FERTŐZÉSEK GYERMEKKORBAN.
VII. 45. 3 Tünetek,
kórlefolyás
VII. 49. APPENDICITIS 4 ÉVES
KOR ALATT
VII. 50. SZÉLTŐL IS
ÓVJUK - NAGYON HASZNOS TANÁCSOK..
VII. 50. 1 Mikor
adjunk vitamint a gyermeknek
VII. 50. 2 A
szülői viselkedés hatása a gyermek lelki fejlődésére
VII. 50. 3 Hogyan
készülhetünk fel az élősködők támadására?
VII. 50. 4 Tavaszi
problémák a babáknál
VII. 50. 5 Rágózni
tilos! Vagy mégsem?
VII. 50. 6 Gyermekbalesetek
ha jönnek
VII. 50. 9 Ha
sokaT sÍr a baba
VII. 50. 10 A
védelmet nyújtó anyatej
VII. 50. 11 Gyermek
az autóban
VII. 53. A
CSECSEMŐMASSZÁZS TÖRTÉNETE..
VII. 53. 1 A
masszázs pozitiv hatásai.
VII. 54. MIKOR LEGYEN
SZOBATISZTA
VII. 55. GYERMEKKORI NYAKI
DUZZANAT OKAI
VII. 56. A KISGYERMEKES
ANYÁK INTERNET FÜGGŐSÉGÉRŐL
VII. 57. A CSECSEMŐ ÉS
GYERMEK NEUROLÓGIÁRÓL
VII. 59. AJÁNLOTT
KÖTELEZŐ OLTÁSOK GYEREKEKNEK
VII. 62. SEGITSÉG: GURUL A
GYERMEKEM!
VIII. 1. HIÁBA
SZELLŐZTETJÜK KI A FÜSTÖT A MÉREG A LAKÁSBAN MARAD
VIII. 2. ÁLOMMANÓK ÉS AZ
ALVÁS MUMUSAI
VIII. 2. 1 „Álmos
vagy? Akkor miért nem alszol?”
VIII. 2. 2 Elaludni,
de hogyan?
VIII. 2. 3 Együtt,
vagy külön?
VIII. 2. 5 Az
altatás nagymesterei – az altatás irodalma
VIII. 3. PIROS ARCOCSKA A
NAGY HIDEGBEN
VIII. 5. JÓ ALVÁSHOZ JÓ
TAKARÓ
VIII. 6. MIÉRT PONT NÉVRE
SZÓLÓ BABATAKARÓ?
VIII. 7. A CSECSEMŐ
HASMENÉSES BETEGSÉGEI – CSECSEMŐKORI TOXIKÓZIS
VIII. 7. 1 Csecsemőkori
toxicosis
VIII. 8. 1 A
vérszegénység tünetei
VIII. 8. 2 Kezelési
lehetőségek
VIII. 9. 1 Itt
kötelező, ott egészséges
VIII. 11.
SZÜRŐVIZSGÁLATOK KORCSOPORTONKÉNT
VIII. 12. A BABA LELKI
FEJLŐDÉSE 3-ÉVES KORIG - HŰ DE OKOS EZ A GYEREK
VIII. 14. SZÜLÉS UTÁNI
DEPRESZIÓ
VIII. 15. SEGÉDERŐK
AKIKRE SZÜKSÉG VAN
VIII. 16. HOGYAN HADJUK EL A
NAPPALI ALVÁSOKAT
VIII. 18. PROBLÉMÁK A SZÜLÉS
UTÁN, SZOPTATÁS ALATT
VIII. 19. HA TÚLSOK AZ
ANYATEJ
VIII. 20. MÉRLEG SZERINT
ESZIK
VIII. 21. MIÉRT HADJÁK ABBA
LEGTÖBBEN A SZOPTATÁST
VIII. 23.
MOZGÁSFEJLŐDÉS ÉS SZEMÉLYISÉG
VIII. 23. 1 Az
első lépésekről
VIII. 23. 2 A
kis izompacsirta
VIII. 23. 3 Ingadozások
a mozgásfejlődésben
VIII. 23. 5 Hogyan
tanul meg járni?
VIII. 23. 7 Az
értelmi fejlődés
VIII. 23. 10 Állandóan
vele kell lenni
VIII. 23. 11 Mikor
legyen szobatiszta?
VIII. 25. TUD-E MÁR ÜLNI A
BABA?
VIII. 25. 3 Mire
kell vigyázni?
VIII. 26. BABA BETEGSÉG ÉS
NAPIREND
IX. A CSECSEMŐ ÉS KISDED
TÁPLÁLÁSA
IX. 1. AZ EGÉSZSÉGES
CSECSEMŐ ÉS KISGYERMEK TÁPLÁLÁSI IRÁNYELVEI
IX. 3. S-O-S TÁPSZERPÓTLÁS -
MIT TEGYEK
IX. 4. DARABOS ÉTELEK
BEVEZETÉSE
IX. 7. MIKOR ÉRETT A
HOZZÁTÁPLÁLÁSRA
IX. 8. HA MÁR UNOD A
BANÁNT...
IX. 9. MEGKEZDTÜK A
HOZZÁTÁPLÁLÁST DE MI LESZ A SZOPÁSSAL
IX. 10. BABARECEPTEK – FINOM
RÁGCSÁLNI VALÓK A BABÁNAK
IX. 12. A BABA ALVÁSA ÉS
ÉTELE – VAN ÖSSZEFÜGGÉS?
IX. 14. A
CSECSEMŐTÁPLÁLÁS ALAPELVEI.
IX. 14. 1 Kalóriaszükséglet
gyermekkorban
IX. 14. 2 Az
anyatejet helyettesítő tejporkészítmények
IX. 14. 3 A
tejporkészítményekről való tudnivalók
IX. 15. A TERMÉSZETESEN
TÁPLÁLT CSECSEMŐK NAPI NÖVEKEDÉSE
IX. 22. TÉVHITEK A KEVÉS
ANYATEJJEL KAPCSOLATBAN
IX. 23. AZ ELHIZÁS KISBABA
KORBAN KEZDŐDIK..
IX. 23. 1 Folyamatos
gyarapodás.
IX. 23. 2 Étkezés
tudatos felépítése
IX. 23. 3 Gyakori
hibák etetésnél
IX. 23. 4 Mi
történik, ha már „elrontottuk" a gyereket?
IX. 23. 5 Mit
tehetek, hogy ne legyek olyan fáradt és ne legyen olyan gyakran hányingerem?
IX. 23. 6 Mit
kellene ennem a terhesség során?
IX. 23. 7 Milyen
gyakorlatokat végezhetek a terhesség alatt?
IX. 23. 8 Mi
az a szülési terv, és hogyan írjak egyet?
IX. 23. 10 Biztonságos
a szex, amíg terhes vagyok?
IX. 23. 11 Mi a
legjobb módja kisbabám táplálásának?
IX. 23. 12 Hogyan
bírom majd a szülés utáni elsŐ pár hetet?
IX. 23. 13 A
mellre tevés módja
IX. 23. 14 Megfelelően
kapta be a mellet a baba?
IX. 24. KORAI ÉHSÉGJELEK
ÚJSZÜLÖTTEKNÉL
IX. 24. 1 Állandó
kérdés: Milyen gyakran szoptassam az újszülött babámat?
IX. 25. A MAMA KÉNYELME:
SZOPTATÓS SAROK
IX. 26. BELÖVELLÉS,
MELLGYULLADÁS – MEGELŐZÉSI TIPPEK
IX. 27. HA BEKÖVETKEZETT A
MELLGYULLADÁS
IX. 28. MESTERSÉGES TÁPLÁLÁS
TEHÉNTEJJEL
IX. 28. 3 Tejcukor-érzékenység
IX. 30. A 6-8 HÓNAPOS
ELVÁLSZTOTT CSECSEMŐ ÉTRENDJE.
IX. 31. A CSECSEMŐ
TÚLTÁPLÁLÁSÁRÓL
IX. 32. AZ ÉTVÁGYTALANSÁG
OKAI
IX. 34. ÉTKEZÉS TERHESSÉG
ALATT
IX. 35. ELLENTMONDÁSOK A
TEHÉNTEJRŐL
IX. 36. NÉHÁNY TANÁCS
VÁLOGATÓS GYERMEK SZÜLEINEK
IX. 37. GYERMEKKORI
SZÍVBETEGSÉGEK
IX. 38. BABA-ÉTREND 1 ÉVES
KORIG
IX. 38. 1 Kizárólagos
anyatejes táplálás az első félévben
IX. 38. 2 Miért
káros a korai hozzátáplálás?
IX. 38. 4 A
szilárd táplálék bevezetése.
X. 1. 1 Citrusfélék – csak
óvatosan
X. 1. 2 MELYIK MIKORTÓL ADHATÓ?
X. 1. 3 AZ ANYATEJ
MENNYISÉGÉNEK A NÖVELÉSE
X. 2. ELEGENDŐ TEJET
KAP-E CSECSEMŐJE?
X. 4. AMIKOR AZ AGGODALMAK
JOGOSAK
X. 5. 1 Csak anyatejet adjon a
csecsemőnek!
X. 5. 2 Igyon sok folyadékot,
és táplálkozzon megfelelően!
X. 5. 3 Pihenjen és lazítson
sokat!
X. 5. 4 Ha
fejés előtt beindítod a tejkilövellő reflexet...
X. 5. 5 A tej csökkenésének
gyanújelei
X. 5. 8 Minden szoptatáskor
kínálja fel mindkét mellét!
X. 5. 9 Győződjön meg
arról, hogy a csecsemőt helyesen teszi-e mellre!
X. 5. 10 Próbálja
meg a váltott oldalról történő szoptatást!
X. 5. 11 A
csecsemő minden szopási igényét a mellen elégítse ki!
XIII. 1. A TOXINOK ÉS A
CSECSEMŐTÁPLÁLÁS
XIII. 2. HOGYAN SZÍNESITSÜK
A BABA ÉTRENDJÉT.
XIII. 2. 1 Mit
mondanak a szakértők?
XIII. 2. 4 A
hozzátáplálás biológiai feltételeinek vizsgálata
XIII. 2. 6 Mit
tegyek, ha gyermekem 4-5 hónapos korára késznek tűnik a szilárd ételek
fogyasztására?
XIII. 2. 7 Hozzátáplálással
kapcsolatos mítoszok
XIII. 2. 8 Léteznek-e
olyan időhatárok, amelyeken belül meg kell kezdeni a hozzátáplálást?
XIII. 4. SZOPTATÁSI
PROBLÉMÁK - A MELL ÁPOLÁSA ÉS BETEGSÉGEI.
XIII. 6. MIÉRT CSAK NAPI 6OO
ML
XIII. 7. PÓTLÁS CUMIS ÜVEG
NÉLKÜL
XIII. 8. A VÉRMÉRSÉKLET
SZEREPE A GYERMEK ÉLELMEZÉSBEN..
XIII. 10. TUTTI SZOPÁSI
TRÜKKÖK ÉS AMI MÖGÖTTÜK VAN
XIII. 11. HELYTELEN
TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK.
XIII. 12. 1 Nőgyógyászati
panaszok
XIII. 14. TÚL SOK TÜNETET-
KENÜNK A FOGZÁSRA
XIII. 15. HISZTI A
VÉGKIMERÜLÉSIG
XIII. 17. MIKOR LEGYEN
SZOBATISZTA?
XIII. 17. 3 Nyáron
vagy télen?
XIII. 18. OLYAN FURCSÁKAT
CSINÁL A BABÁM
XIII. 19. OLYAN VAGYOK, MINT
A SZÜLEIM
XIII. 20. MIKOR ÉS HOGYAN
MOSSUNK HAJAT
XIII. 21. MENNYIT EGYEN A
TOTYOGÓ?
XIII. 22.
SOS-TÁPSZERPÓTLÁS-MIT TEGYEK?
XIII. 23. DARABOS ÉTELEK
BEVEZETÉSE.
XIII. 23. 1 Miért
nem nyeli le?
XIII. 24. HA MÁR UNOD A
BANÁNT.
XIII. 25. MEGKEZDTÜK A
HOZZÁTÁPLÁLÁST,DE MI LESZ A SZOPTATÁSSAL?
XIII. 27. A BABA ALVÁSA ÉS
ÉTELE - VAN ÖSSZEFÜGGÉS?
XIII. 28. HA HETEKIG FOLYIK
AZ ORRA
XIII. 29. MIT JÁTSZAK A 4
HÓNAPOSSAL.
XIV. TANÁCSOK EGYES
GYERMEKBETEGSÉGEKKEL KAPCSOLATBAN
XIV. 1. AZ ÉJJELI
ÁGYBAVIZELÉSRŐL GYERMEKKORBAN.
XIV. 2. AZ ELHÚZÓDÓ
KÖHÖGÉSEKRŐL GYERMEKKORBAN.
XIV. 3. A BETEG GYERMEK
ÁPOLÁSA
XIV. 4. 1 Gégevizenyő
(Pseudocroup)
XIV. 4. 2 Légcsőhurut
(tracheitis)
XIV. 4. 3 Hörghurut
(bronchitis)
XIV. 4. 4 Szamárköhögés
(pertussis)
XIV. 4. 5 Tüdőgyulladás
(pneumonia)
XIV. 4. 6 Félrenyelés
(idegen test a légcsőben)
XIV. 4. 7 Laryngitis
(gége-hangszalag-gyulladás)
XIV. 5. 1 A
végbélnyílás körüli bőr viszketése
XIV. 5. 4 Végbélrepedés
(végbélfekély, fissura ani)
XIV. 6. 2 A
megelőzés lehetőségei
XIV. 6. 3 A
gyermekek étkezése
XIV. 6. 4 Mit
tegyünk,ha már kialakult az allergia?.
XIV. 6. 5 Teljes
élet allergiával
XIV. 7. EPEKŐ
BETEGSÉG-CHOLELITHIASIS
XIV. 7. 2 A
kezelés célja és a műtéti javallat
XIV. 7. 3 A
betegre háruló kockázatok
XIV. 7. 5 A
műtét utáni szakkal kapcsolatos tudnivalók
XIV. 8. GYERMEKKORI
SZÍVBETEGSÉGEKRŐL RÖVIDEN..
XIV. 8. 1 Szívzörejek
gyermekkorban
XIV. 8. 3 A
szívbeteg gyermek gondozása
XIV. 9. A CSECSEMŐ - ÉS
GYERMEKKORI HÁNYÁSRÓL
XIV. 9. 1 A
csecsemő - és gyermekkori hányásról
XIV. 9. 2 Újszülött
korban előforduló hányások
XIV. 9. 3 Hányás
a gyermekkorban
XIV. 10. A HUGYÚTI
FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK CSESCSEMŐ ÉS GYERMEKKORBAN
XIV. 10. 1 A
vese cisztás megbetegedései
XIV. 10. 2 A
veleszületett és szerzett hugyúti megbetegedések jelentőssége
gyermekkorban
XIV. 10. 3 Hugyúti
fertőzések gyermekkorban
XIV. 10. 4 Urológiai
problémák gyermekkorban
XIV. 10. 5 Alsó
hugyúti fertőzések
XIV. 10. 6 Felső
hugyúti fertőzések gyermekkorban.
XIV. 11. ÉTELALLERGIA
GYERMEKKORBAN
XIV. 11. 3 Pollen,
latex, toll
XIV. 12. KÁROS ÉLŐSKÖDŐK A BÉLBEN
XIV. 12. 5 Enteribiusz
férgek = végbélgiliszták
XIV. 12. 6 Ascaris
lumbricoides - Orsógiliszta
XIV. 13. FONTOSABB
GYERMEKBETEGSÉGEK
XIV. 13. 3 Az
újszülött vérzéses betegségei
XIV. 13. 4 Kóros
újszülöttkori sárgaság
XIV. 13. 5 Veleszületett
epeút - elzáródás
XIV. 13. 7 Fejlődési
rendellenességek
XIV. 13. 8 Gerinchasadék
– Spina bifida
XIV. 13. 10 A
tápcsatorna veleszületett elzáródása – Atresia
XIV. 13. 11 A légzőszervek
betegségei
XIV. 13. 13 A
gyomor és a belek betegségei, HÁNYÁSSAL JÁRÓ BETEGSÉGEK
XIV. 13. 14 Gyermekkori
cukorbetegség
XIV. 13. 15 Mukoviszcidózis
génbetegség
XIV. 13. 16 Heveny
bélfertőzések csecsemő és gyerekkorban
XIV. 14. A KORAI PUBERTÁS ÉS
VESZÉLYEI
XIV. 15. A HELYTELEN
ANTIBIOTIKUM KEZELÉSEK-RŐL..
XIV. 16. KRÓNIKUS
HASMENÉS-MI OKOZHATJA.
XIV. 16. 1 Krónikus
hasmenéssel járó állapotok
XIV. 18. INFARKTUS A
GYERMEKKORBAN
XIV. 19. TANULD MEG
ÚJRAÉLESZTENI A GYERMEKET
XIV. 20. GYERMEKKORI
INKONTINENCIA
XIV. 24. ALLERGIÁS
BETEGSÉGEK GYERMEKKORBAN
XIV. 24. 1 A
megbetegedett szerv szerint
XIV. 24. 2 Az
allergén anyag behatolási kapúja szerint
XIV. 24. 3 Kinőhető-e
az allergiás megbetegedés?
XIV. 25. HA A GYERMEK NEM
ESZIK I.
XIV. 26. HA A GYERMEK NEM
ESZIK II.
XIV. 27. HIZIK A GYERMEK,
VÁLTOZTASSON A SZÜLŐ
XIV. 29. FEJFÁJÁS
GYERMEKKORBAN
XIV. 30. NEM A STRESSZ
VÁLTJA KI AZ ÉJTSZAKAI ÁGYBAVIZLÉST
XIV. 32. LARINGITIS
MEGELŐZÉSÉRŐL.
XIV. 34. VISSZATÉRŐ
ORRVÉRZÉS.
XIV. 37. ÉTELMÉRGEZÉSEK MEGELŐZÉSE
XIV. 38. A NYIROKCSOMÓ
MEGNAGYOBBODÁSRÓL.
XIV. 40. AMIT A
GYOMOR-BÉLHURUTRÓL TUDNI KELL
XIV. 41. ALACSONYNÖVÉS
GYERMEKKORBAN.
XIV. 42. HIPERTÓNIA-NEM
GYÓGYSZERES KEZELÉS
XIV. 45. LEGGYAKORIBB
BETEGSÉGEK ISKOLÁSKORBAN
XIV. 46. VELESZÜLETETT
VASTAGBÉLTÁGULAT
XIV. 47. MIT EGYEN A BETEG
GYERMEK
XIV. 48. HOGYAN MÉRJÜK A
BETEG GYERMEK HŐMÉRSÉKLETÉT
XIV. 48. 2 Lázcsillapítási
eljárások
XIV. 49. MEGELŐZÉS -
TÜDŐGYULLADÁS
XIV. 50. LÉGÚTI
MEGBETEGEDÉSEK
XIV. 50. 2 Allergiás
szénanátha
XIV. 50. 4 Tüdőgyulladás
- Pneunómia
XIV. 50. 5 A
tüdőgyulladás és szövődményei kezelése
XIV. 50. 6 A
LÉGZŐSZERVEK BETEGSÉGEI
XIV. 50. 8 Ál-croup
- PSEUDOCROUP
XIV. 50. 9 A
légcső és a hörgők gyulladása
XIV. 51. MIT KELL TUDNI A
HÁNYÁSRÓL?
XIV. 52. GYOMOR-BÉLHURUT -
GASTROENTERITIS
XIV. 53. HASHÁRTYAGYULLADÁS
- ELHANYAGOLT VAKBÉLGYULLADÁS KÖVETKEZMÉNYE
XIV. 53. 3 A
kezelés célja és a műtéti javallat
XIV. 53. 4 Lehetséges
kezelési eljárások
XIV. 53. 5 A
betegre háruló kockázatok
XIV. 53. 7 A
műtét utáni szakkal kapcsolatos tudnivalók
XIV. 56. GYOMOR ÉS BÉLHURUT
GYERMEKKORBAN.
XIV. 57. GYERMEKKORBAN GYAKORI A VESEKŐ
XIV. 58. 1 A
vérköpés lehetséges okai
XIV. 58. 2 A
tüdő elváltozásai a leggyakoribb okozói a vérköpésnek
XIV. 58. 3 A
vérköpés okainak kivizsgálása, és kezelése
XIV. 59. FEKÉLYBETEGSÉG
-HELIKOBAKTER PYLORI
XIV. 60. HASMENÉSEK -
ROTAVIRUS FERTŐZÉS
XIV. 61. IZÜLETI ÉS
GERINCFÁJDALMAK
XIV. 62. 1 A
titokzatos isiász
XIV. 63. ÍZÜLETEK
GYULLADÁSOS MEGBETEGE-DÉSEI
XIV. 64. SÁNTITÁS - A
PERTHES KÓR
XIV. 64. 1 Mik
a legyakoribb tünetek?
XIV. 64. 2 Hogyan
kezelhető a Perthes-kór?
XIV. 65. SPINA BIFFIDA-NYITOTT
GERINC
XIV. 66. FALÁSI ROHAMOKKAL
JÁRÓ KÉNYSZERBETEGSÉG, BULIMIA..
XV. 2. GYERMEKKORI BALESETEK
ÉS MEGELŐZÉSÜK
XV. 5. STABIL
OLDALTFEKVŐ HELYZET.
XV. 7. A GYERMEKKORI
LÁGYÉKSÉRV KEZELÉSÉRŐL
XV. 7. 2 A
betegség gyakorisága
XV. 9. GYERMEKKORI
KÖLDÖKSÉRVEK.
XV. 10. LÚDTALP A
GYERMEKKORBAN
XV. 11. PETÁRDAROBBANÁS
OKOZTA GYERMEKKORI SÉRÜLÉSEK.
XV. 12. A MÉRGEZÉSEK
KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI GYERMEKKORBAN
XV. 13. VIZI BALESETEK
GYERMEKKORBAN
XV. 14. KRITIKUS ÁLLAPOTÚ
GYERMEK KEZELÉSE.
XV. 14. 1 Gyermekek
alapfokú újraélesztése
XV. 16. KISGYEKKORI
MÉRGEZÉSEK
XV. 18. GYERMEK ÉS
FELNŐTT, HASONLÓSÁG ÉS KÜLÖNBSÉG
XV. 19. ÉGÉS, FORRÁZÁS
ELLÁTÁSA GYERMEKKORBAN
XV. 20. GYERMEKÉGÉSEK,
FORRÁZÁSOK SÚLYOSSÁGA
XV. 21. KERÉKPÁROS BALESETEK
GYERMEKKORBAN
XV. 23.
MOZGÁSSÁRÜLÉST,MOZGÁSKORLÁTOZOTTSÁGOT OKOZÓ BETEGSÉGEK GYERMEKKORBAN
XV. 23. 1 Diagnózisok
és magyarázatok
XV. 24. 1 ZÚZÓDÁS
- szünidei gyermekbalesetek
XV. 25. GYERMEKBALESETEK
ELLÁTÁSA.
XV. 26. VELESZÜLETETT
CSIPŐFICAM
XV. 27. GYERMEKKORI
ELHIZÁS-TÉLI VESZÉLYEK
XV. 28. 1 Itt
kötelező, ott egészséges
XV. 29. NEM SÜRGŐSSÉGI
SEBÉSZI BEAVATKOZÁSOK OPTIMÁLIS IDŐPONTJA
XV. 30. CSECSEMŐ ÉS
GYERMEKSEBÉSZET AKTUALITÁSAI.
XV. 31. 6 Megelőzés,
hasznos tudnivalók
XV. 32. GERINCPROBLÉMÁK GYERMEKKORBAN
XV. 33. AZ APPENDICITIS
GYERMEKKORBAN.-
XV. 34. A FÁJDALOM
ÉRTÉKELÉSE.
XVI. 1. GYAKORIBB NEVELÉSI
HIBÁK.
XVI. 3. A TELEVIZIÓZÁS
ÁRTALMAI GYERMEKKORBAN
XVI. 4. AZ ERŐSZAKOS
VIDEOJÁTÉKOK DURVASÁGRA ÖSZTÖNÖZNEK.
XVI. 5. HOL AZ EGÉSZSÉGES
HATÁR T-V NÉZÉSBEN?
XVI. 6. ELVÁLT SZÜLŐK
GYERMEKE
XVI. 7. A RENDEZETLEN OTTHON
SZEREPE
XVI. 8. A SZÜLŐK ÁLTAL
IS ÉSZLELEHETŐ BETEGSÉGTÜNETEK.
XVI. 10. AZ APÁK SZEREPE A
GYERMEKNEVELÉSBEN
XVI. 11. FARKASTÖRVÉNYEK
GYERMEKKORBAN
XVI. 12. MÉRFÖLDKÖVEK A
GYERMEK FEJLŐDÉSÉBEN
XVI. 13. A GYERMEK
BÁNTALMAZÁSÁNAK A KÖVETKEZMÉNYEI
XVI. 14. HOGYAN SEGITSÜNK A
GYERMEKNEK AZ ORVOSI VIZSGÁLATON
XVI. 15. A MINDENNAPOK
ALAPVISZONYULÁSA
XVI. 16. 1 A
kisgyermekek gondozása
XVI. 16. 2 A
válás és a gyermek
XVI. 18. A NEHEZEN
KEZELHETŐ GYERMEK CSAK A SZÜLEIRE SZÁMITHAT.
XVI. 20. A KONFLIKTUS
KERÜLÉS ÉS KOMUMUNIKÁCIÓS ZAVAR.
XVI. 21. A SZÜLŐ
DEPRESSZIV HANGULATA ÉS A GYERMEK MEGATARTÁSA
XVI. 22. EGYENES BESZÉD A
VERÉSRŐL
XVI. 23. TÚLZOTT
ENGEDÉKENYSÉG
XVI. 24. TARTSUNK TÜKRÖT
MAGUNK ELÉ
XVI. 26. NAGY KOCKÁZATÚ
CSALÁDOK ÉS AZ ALKOHOLFOGYASZTÁS
XVI. 27. A GYERMEK ALKATI ÉS
PSYCHÉS PROBLÉMÁI
XVI. 27. 1 Egy
alkati rendellenességről gyermekkorban
XVI. 28. A KORAI PUBERTÁS ÉS
VESZÉLYEI
XVI. 29. A NEURASZTHÉNIÁS
ALKAT GYERMEKKORBAN
XVI. 31. A BABA LELKI
FEJLŐDÉSE 3 ÉVES KORIG - HŰ DE OKOS EZ A GYEREK
XVI. 32. A PUBERTÁS PSYCHÉS
PROBLÉMÁI
XVI. 33. A GYERMEK EGYES KÓROS
SZOKÁSAI
XVI. 34. HA A GYERMEK AZ
IKREK HAVÁBAN SZÜLETETT
XVI. 35. AZ OLVASÁSI
KÉPESSÉG EGY SAJÁTOS ZAVARA - DISZLEXIA
XVI. 37. A GYERMEKKORI
AGRESSZIÓ ÉS AMI MÖGÖTTE VAN
XVI. 38. A GYERMEK
BÁNTALMAZÁSRÓL
XVII. ISKOLAI ÉS
SZOCIÁL-PSYCHOLÓGIAI KÉRDÉSEK
XVII. 1. GYAKORIBB
MAGATARTÁSI ZAVAROK GYERMEKKORBAN
XVII. 2. A GYERMEK ELLENI
SEXUÁLIS TÁMADÁSOK
XVII. 4. AZ ISKOLAI
KÖRNYEZET ZAVARÓ HATÁSA
XVII. 5. A KÜLÖNLEGESEN
TEHETSÉGES GYERMEK
XVII. 6. ÉLETKOR ÉS
ISKOLAKEZDÉS
XVIII. FONTOSABB FERTŐZŐ
MEGBETEGEDÉSEK
XVIII. 1. FERTŐZŐ
GYERMEKBETEGSÉGEKRŐL RÖVIDEN
XVIII. 2. A GYERMEKKORI
FERTŐZŐ MEGBETEGEDÉSEK CSOPORTOSITÁSA
XVIII. 3. FERTŐZŐ
BETEGSÉGEK BŐRJELENSÉGEI.
XVIII. 4. TÉVHITEK A
GYERMEKGYÓGYÁSZATBAN
XVIII. 5.
BÁRÁNYHIMLŐ-VARICELLA
XVIII. 9. JÁRVÁNYOS
GYERMEKBÉNULÁS-POLIOMYELITIS
XVIII. 10. MÁJGYULLADÁS
GYERMEKKORBAN
XVIII. 12. MEREVGÖRCS - TETANUS
XVIII. 14. TOROKGYIK -
DIPHTERIA
XVIII. 15. HEVENY
BÉLFERTŐZÉSEK CSECSEMŐ ÉS GYERMEKKORBAN
XVIII. 17. AZ INFLUENZA ELNYOMJA
AZ IMMUNRENDSZERT
XVIII. 18. KÁROS ÉLŐSKÖDŐK A BÉLBEN
XVIII. 19. A HEPATITISZ
ELTERJEDTSÉGE
XVIII. 19. 1 A hepatitisz
fertőzés
XVIII. 20. 1 Hasznos
tudnivalók az aftáról
XVIII. 24. GIARDIASIS
(Horváth M.)
XVIII. 25.
ÉLŐSKÖDŐK A KEDVENCEKBEN
XVIII. 27. FERTŐZŐ
BETEGSÉGEK - VÉDŐOLTÁSOK
XVIII. 28. TUBERKULÓZIS - GÜMŐKOR
XVIII. 29. TUBERKULÓZIS -
B.C.G. VÉDŐOLTÁS
XVIII. 29. 2 Oltási
reakció, oltási szövődmény
XVIII. 29. 3 Oltási
ellenjavallat
XVIII. 30. OLTSUK BE
INFLUENZA ELLEN.
XVIII. 30. 1 SZÖVŐDMÉNYVESZÉLY
XIX. BŐR ÉS LÁGYRÉSZEK
MEGBETEGEDÉSEI
XIX. 2. HA VISZKET A BABA
BŐRE
XIX. 3. MEGELŐZHETŐEK
A PIROS ERECSKÉK
XIX. 4. PIKKELYSÖMÖR
GYERMEKKORBAN
XIX. 5. HAJHULLÁS
GYERMEKKORBAN
XIX. 6. A KORPÁSODÁS
GYERMEKKORBAN
XIX. 11. A GOMBA NEM CSAK AZ
ERDŐBEN NŐ
XIX. 12. BŐR ÉS
KÖRÖMGOMBÁSODÁS GYERMEKKORBAN
XIX. 12. 1 Fej,
haj, hajas fejbőr
XIX. 12. 3 Arc,
mellkas, hát, váll
XX. DOHÁNYZÁS-
ALKOHOLIZMUS-DROGOK
XX. 1. 10 ÉRV A DOHÁNYZÁS
ELLEN
XX. 4. A GYERMEKBŰNÖZÉS
ÉS SAJÁTOSSÁGAI
XX. 6. AZ ALKOHOL ÉS A
CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK
XXI. CSALÁDI ÉRZELMI SZEMPONTOK
XXI. 1. A CSALÁD ÉS KÖZÖSSÉG
ÉRTELME
XXI. 2. A SZÜLŐK
GYAKRAN HAZUDNAK A GYEREKEKNEK..
XXI. 3. SZÜLŐ ÉS
GYERMEK KÖZÖTT LÉVŐ BENSŐSÉGES KAPCSOLAT
XXI. 4. A SZERETET MŰVÉSZETE A CSALÁDBAN
XXI. 4. 1 A
család, mint a szeretet iskolája
XXI. 6. A KISBABA KAPCSOLATA
A KÖRNYEZETÉVEL
XXI. 7. CSALÁDI KÖRNYEZETI
ÁRTALMAK
XXI. 8. KINÉL MARADJON A
GYERMEK
XXI. 8. 1 Körültekintő, alapos bizonyítás
XXI. 8. 2 A
döntés általános szempontjai
XXI. 9. HIPERAKTIV GYERMEK -
LELKI ÁLLAPOTOK
XXI. 10. FÜL-ORR-GÉGE
MEGBETEGEDÉSEK
XXI. 10. 3 Az
orrszívó ismertetése
XXI. 11. A NEM GENNYES
KÖZZÉPFÜLGYULLADÁSRÓL
XXI. 12. 1 A
középfülgyulladás
XXI. 12. 4 AKUT
Középfülgyulladás
XXI. 13. A LEGGYAKORIBB
BETEGSÉG GYERMEKKORBAN – NÁTHA
XXI. 14. KOMPROMISSZUMOK A
TÜSZŐS MANDULAGYULLADÁS KEZELÉSÉBEN.
XXI. 15. A GARATMANDULA
TÚLTENGÉSÉNEK FELISMERÉSE ÉS MŰTÉTI JAVALLATAI.
XXI. 17. AZ
ORRMANDULA-MEGBETEGEDÉSÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI
XXI. 17. 1 Torok-
és mandulagyulladás
XXI. 18. MI A KÜLÖNBSÉG A
TOROKGYULLADÁS ÉS A MANDULAGYULLADÁS KÖZÖTT.?
XXI. 21. HALLÓKÉSZÜLÉK
GYERMEKKORBAN
XXI. 22. LÉGUTI
MEGBETEGEDÉSEK
XXI. 23. 1 A
tüdőgyulladás és szövődményei kezelése
XXI. 26.
ÁL-CROUP-PSEUDOCROUPl-
XXII. XVIII-SZEMÉSZET – FOGÁSZAT
XXII. 2. LEGGYORSABBAN A
GYERMEK LÁTÁSA JAVUL
XXII. 3. KÖTŐHÁRTYA
MEGBETEGEDÉSEI
XXII. 4. GYAKORI
GYERMEKBETEGSÉGEK ÉS LÁTÁS PROBLÉMÁK
XXII. 5. RÖVIDLÁTÁS,
TÁVOLLÁTÁS.
XXII. 8. NEM LEHET ELÉG
KORÁN KEZDENI – FOGÁPOLÁS GYERMEKKORBAN
XXII. 8. 3 Hogyan
mossuk meg a gyermek fogát?
Mottó:
Édesanyám emlékére,
Édesanyák hasznára.
Nagyon nehéz tanácsot adni egy szülőnek, hogy mit tegyen és mit ne, a saját gyermekének gondozása,nevelése kapcsán. Másrészt észlelhetjük a különbségeket is, az eltérő irányzatú szülői-kézikönyvek ellentmondásai között amelyek olykor akár félreérthetőek lehetnek.
A gyermeket nevelő szülők általában kialakitják saját nevelési koncepciójukat, amelyek sokkal jobbak és természetesebbek lehetnek, bármilyen segédkönyvnél.J ómagam véleménye az, hogy minden tanács annyit ér, amennyit elfogadnak és hasznosítanak belőle.
Tudatában vagyok annak, hogy ez a könyv, éppen úgy mint megannyi, az idő martalékává válik. Nem azzal az igénnyel állitottam össze ezt a munkát, hogy vetekedjek a mai kor megszámlálhatatlan ilyen témájú kiadványával. Úgy érzem, hogy az 54 év gyermekgyógyászati gyakorlatával, szelektiv készségével a tarisznyámban és ugyannakkor felvértezve a modern gyermekgyógyászat újszerű tudományos vetületeivel, igénybevéve minden lehető és erre a témakörre vonatkozó forrásanyagot, igyekeztem összegyűjteni és közhasznúvá tenni érdektelenül és sok munkával, jószándékkal ezt mindenki számára.
Jó reményem van arra hogy a gyermekellátáshoz lelkileg közelállók, szívesen veszik a forrásanyagaik felhasználását ezen nemes cél érdekében a teljesség és hozzáférhetőség kiteljesitése céljából. Ez a munka érdektelen közhasznú célt szolgál főként a tájékozatlan, sokszor magukra utalt anyukáknak. A jómagam hozzájárulása a munka tartalmi részének a 60%-át adja ki,a többi az arra érdemes információs anyag szelektiv gyüjtemánye ami főként a szatmár megyei magyar anyanyelvű de minden édesanyának ajánlom olyan tisztelettel és megbecsüléssel, amit csak egy anya kaphat.
Szerkezetileg ez a munka nem követi a klasszikus irányvonalat, tehát nem tárgyalja az A-Z-ig egy körülírt fogalomkör egészét. Igyekeztem szelektív felfogásban összeállítani mondanivalómat. Így például a csecsemő táplálásban már nem időszerű a mesterséges-tehéntejes táplálás részleit ismertetni/higítások-gazdagitások/ egy olyan érában, amikor kíváló és nagybiztonságú tejporkészítmények állnak a rendelkezésünkre. Másrészt a természetes táplálása a csecsemőnek – a nagyon nagy örömünkre – ismét aranykorát kezdi élni.
A csecsemőgondozás teljesen új, a modern világ igényeihez adaptált elvárásokat tár elénk, amiknek meg kell felelnünk.
A kisdedek, iskoláskoruak szellemi fejlettségi foka, viselkedési és magatartási formái, a csodálatosan rövid idő alatt elsajátitott szellemi és társadalmi élményanyag minden szakembert a gyermekhálózatban nagy feladatok elé állít.
Ugyanakkor megjelentek a káros magatartási, zavarok, a túlterhelt gyermek kórtana a modern kor leselkedő mondhatnám gyilkos veszélyei /etilizmus, dohányzás, drogok használata/ amelyek eggyüttvéve mind hozzátartoznak mindennapi félelemeinkhez, és orvosi gyakorlatunkhoz.
Átalakult a gyermekbetegségek jellege – már nem a fertőző betegségek szedik milliós áldozataikat, hanem a malignus úgymond „rossz-betegségek” aratnak,az emberi lét történelmi és társadalmi változásaiból eredő nyavalyákkal – pl. immunhiányos kórképek.
Szelektív felfogású munkát teszek az asztalra, amit úgy gondolom hogy nem lehet ebben a felfogásban kellőképpen rendszerezni, de próbál választ adni a gyermekgondozás mai kihívásaira.
JÓZSA KRISZTINA informatikus hozzájárulása az 1ooo oldal rendszerezéséhez,egyes esetekben a szakágazati megoldásokhoz nélkülözhetetlen volt.A felhasználók nevében KÖSZÖNET ÉRTE..
A SZERZŐ
Emésztő gyötrődéseim – Egész szakmai életemen át egy állandó, mindennapos feszültségi állapotban éltem, amelynek oka a felfokozott felelősség tudat, azért hogy ne kísérjen esetleg egész életemen keresztül a büntudat, lelkisimeterfurdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek szenvdést okozzak. Emiatt a feszültség miatt nem tudtam felszabadultan, örvendeni semmiféle szakmai elismerésnek vagy sikernek.
Vannak erkölcsi, emberi, intellektuális elhallgatott benső gyötrelmei minden embernek, amiket nem tud, nem akar, vagy nem mer kimondani környezetének. Én az elkövetkezendőkben azokról az önemésztő nehézségeimről, elfedett gondolataimról írok egy néhány sort amelyeket egy életen keresztül magammal hordoztam és amelyek a gyermekorvosi hivatásommal vannak kapcsolatban.
Minden orvos az életéből 4-5 évet ügyeletben tölt el, amikor is 24 órán át benn van a kórházban és ellátja a sürgősségi eseteket. Az ügyelet a mi fogalomkörünkben egyenlő a „fehér éjtszakákkal”, amikor is nem a fizikai megterhelés, a talponállás vagy szaladgálás szolgáltat ki a türésküszöb kénye-kedvének, hanem azok a betegek akik katasztrofális állapotban kerülnek a kórházba, és az orvosi lelkismeretünket, felelősségünket, küzdelmünket teszi próbára egy emberi élet megmentéséért, vívott küzdelemben.
Ilyenkor mindig élet-halál harc folyik aminek Te vagy a főszereplője, Te vagy a döntéshozó és a megfellebezhetelen felelős is egyben, egy emberi lét fölött. Ezek a helyzetek amikor a döntés a tennivalóról, sokszor néhány másodperc, és egyedül vagy, és nem kapsz még egy jelzésértékű segitséget sem, – magyarán, élet-halál ura vagy. A döntéshozatalban benne van minden szakmai élményanyagod, eddig elsajátitott tudásod, higgadtságod, az hogy önuralmad, minden mozdulatod, biztonságérzetet sugározzon minden résztvevő felé, a beteg szenvedő, könyörgő tekintete és sorolhatnám tovább…
Az várakozás idegtépő feszültsége a javulás első tüneteinek megjelenése, a gyermekeknél az első szavak, szemnyitás vagy hajnal felé az első mosoly a gyermek arcán ami kisimítja az összeráncolt homlokokat, a hangulat hogy ismét győzött az élet, és a szív koszorús-erek is kitágulnak, és a verejtékező homlokok is kisimulnak.
Én ezért a kimondhatatlan nagy felelősségtudatért tartom a hivatásomat a társadalom legelső vonalába itélendőnek egy erkölcsileg felelős társadalomban.
A statisztkailag kimutattott korábbi halálozás az orvosoknál a fehér éjtszakák közvetlen eredője.
Egész szakmai létemet áthatotta az ügyeletek olykor drámai kimenetele. Higyjék el kedves olvasóim szeretni és tisztelni kell az igaz, lelkiismeretes orvosokat, mert sajnos manapság csak akkor ismerik el a munkájukat amikor saját maguk szembesülnek a drámai helyzetekkel.
Egy osztályvezető főorvos mindig személyesen felel a beutalt gyermekért. Ez a felelősség állandó jellegű éjt- nappallá téve azon kell fáradozni hogy állandó és részletes információd kell legyen főként a súlyos vagy besúlyosodott beteg gyermekről. Ezzel a felelőssőgtudattal keltem, ezzel feküdtem. Mindezeket azért hogy nyugodt legyen a lelkismereted hogy megtettél mindent a rádbizott gyermek életéért. Sajnos még ma is vannak olyan betegségek amelyek gyógyíthatatlanok. Ilyenkor a sikertelenség igazol tényét is rendkivül nehéz elviselni. Nekem a kórbonctanra való aránylag rövid út a szatmári kórházban – ahol igazolják a diagnózis helyességét –, egy kálvária volt. A gyermekhalál mindig és mindenki részére mélyen megdöbbentő, igazságtalan és engem is hoszzú hetekre megviselt lelkileg.
Külön probléma a szakmai döntés kérdése a katasztrofális állapotokban. Ilyen esetekben az egész gyermekgyógyászati kezelés egy sajátos értelmi és lelkiismereti aktus. Ezeket a döntéseket mindig gyötrődve de határozottan kell meghozni. Szerencsére ezek az esetek ma már rendkívül ritkák. A nehéz gyötrelmes helyzetekben fontos a kiváló csapatmunka. Az én kollégáim mind kiváló szakemberek voltak, akiknek értelmi énje és emberi méltósága volt a gyermekgyógyászat. A felelős szakmai munka tette őket ilyenné. Ez talán minden szakmai sikernek az egyik legfontosabb alappillére.
Mindig nagy lelki traumát jelentett a szülőkkel közölni azt a tényt hogy a gyermekük olyan betegségben szenved ami gyógyithatatlan, és kilátástalanok az életesélyei. Mindamellet hogy a selytés a megérzés már lassan elhatalmasodott a környezeten vagy a szülőkön a döntő szó kimondása az orvos felelősségének egy igen gyötrő, fájdalmas aktusa. Mert ahogyan már bizonyosan számosan megértük nem mindegy mennyi az őszinte emberi eggyütérzés a mély fájdalomban való érzelmi részvétel, a vigasz ami ilyen esetekben is enyhit, feloldhatja bizonyos mértékben a mély lelki szenvedés és a későbbiekben talán kialakul az a vélemény a hozzátartozókban hogy egy eggyüttérző, becsületes orvos állt a gyermekük ágya mellett.
Az egészségügyben a különböző hiányállapotok mindig napirenden voltak és vannak. Ez jórészt a társadalom igénytelenségének a saját elementáris jogvédelmének a hiánya, – a minden békát lenyelünk – politikája. Egy szakembernek nagy lelki nyugalmat biztosít, határozataiban magabiztosabbá teszi az a tény ha a rendelkezésére állnak azok a legmodernebb gyógyszerek amelyek abban a pillanatban, éppen életmentőek lehetnek.Visszaemlékszem hogy régi jó barátom ADOREANU ZAMFIR az akkori Gyógyszerészeti központ főigazgatóját hetenként felkerestem azzal a céllal hogy a kivételesen szügséges sűrgősségi gyógyszereket hozassa el /megfelelő utakon/ a fővárosból a központi raktárból – mindez azzal a céllal hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom egy esetleges hiány miatt előálló tragédia bekövetkezéséért..
Számos esetben felvetődött a mindennapi kórházi ténykedésben hogy hol van az a határ ameddig biztonságos ellátást tudok biztositani a beteg gyermeknek.Nem kell-e egy magasabb kompetenciájú intézetbe irányítani akár a biztonságos diagnózis akár egy hatékonyabb kezelés szempontjából. A maga nemében ez is egy nagyon felelősségteljes döntés kérdése. A probléma két szempontból tárgyalható: az orvos felelősségtudata, helyzetértékelési, kórlefolyási kilátásai-másrészt a szülők bizalma vagy bizalmatlansága az intézmény vagy orvos iránt. A kölcsönös bizalom az orvos és beteg /szülő/között az első és legfontosabb eleme egy orvosi teljesítmény előfeltételei között. Jómagam a gyakorlatban ahol a bizalmatlanság legkissebb jelét észleltem, ezt közöltem a szülőkkel, és civilizált módon a szülők által megjelölt intézetbe küldtem a beteg gyermeket. Soha nem ellenkeztem a szülők ilyen jellegí akaratával. Megjegyzem nem is volt semminemű ilyenirányú kellemetlenségem.
A szülők hanyagsága vagy kimondott vétkei, az álnok társadalmak közönye, egy szenvedő gyermek iránt az amire már hangos felháborodással reagáltam.Tudatában voltam annak hogy milyen igényes orvosi ténykedés után tudunk megmenteni egy gyermeki életet. Ezekben az esetekben a felelőtlenség legprimitívebb halmazából adódóan elvesztünk egy életet.
A gyermekkori éhezéses állapotok, a szegénység a nyomor, ami kezdő orvos koromban elkeserítő, lefegyverző méreteket öltött, az, érlelte meg egy egész életre a gondolatot hogy én tulajdonképpen főként őértük vagyok, ami vagyok. Azok a helyzetek amikor egy kiéhezett gyermek az első kórházi ebéd /az is milyen minőségü/ után elémemelte a tányérját és jelezte hogy ő még kér, és mindkét csillogó szeme rátapadt és követte a – konyhás nővért-mozdulatát, minden alkalommal felvetődött a kérdés „Kik a felelősek, és ez így marad a végtelenségig!?”
Napjaink rémálma a gyermekkori öngyilkosság, – amit már előrevetített a kortárs emberek olykor elképzelhetetlen és utólérhetetlen-bestialítása – életem, szakmai énem legdrámaibb eseményei közé tartozott.
Mert a történelem folyamán volt és van, éhezés, nyomor, promiszkuitás de a gyermekek szelleme, élniakarása, intuitív erkölcsisége még élt és a társadalmak, a környezet nem kergette tudatosan az elmulásba őket. Ismét feltevődik a kérdés”Kik a felelősek?”
Mindannyian olyan időket élünk amiben a domináns az emberi rosszindulat, az irigység, mások megrövidítése különböző formákban.
Ez alól senki nem kivétel. Ha ezzel találkoztam igyekeztem elkerülni őket mint a hamis kutyákat. Előbb, utóbb mindenkinek számot kell adni emberi léte minőségéről és tetteiről.
Az emberi hála magasztos és megrendítő példái az életem folyamán végigkisértek és mély érzelmi vontkozásaival, társadalmi formáival szebbé tették előttem az emberi lét értelmét, a hivatásérzésem tudatosabbá válását. Nagyon sok megnyilvánulásával találkoztam a megmentett életekért, egy idejében nyújtott segítőkéz melegéért vagy éppen egy drámai helyzet feloldásáért folyó küzdelem megvívásáért. Sok gyermekkorban kezelt betegegmtől még ma is kapok egy-egy pár köszönő sort. Az egyik paciensem 16 éve emlékezik meg rólam minden évben születés és névnapom alkalmával.
Gyermekkoromban a szülők iránt érzett hála határtalan erkölcsisége, az arra érdemes emberek segítőkészsége iránt érzett megbecsülés és hála, olykor a szent kötelességek sorába iratott meg, ezért is foglalkoztatott egész életem folyamán.
A hála igazi társadalmi jellege, egy mély erkölcsiségű érték volt, amit nem a pénz, vagy legalább is elsősorban nem a pénz, határozott meg. A hálátlan „semmi-emberek” akkor is léteztek de kevesen voltak és a környezet a tásadalom amolyan erkölcsön kívüli kategóriába sorolta őket
Ma ez napjainkban már jócskán megvátozott-az érzelmi sivárság a mindenekelőtti én, a védtelenné vált erkölcsiség, a szülők magárautaltsága vagy kiszolgáltatott sorsban hagyása, az öregek iránti mindennap megnyilvánuló tiszteletlenség már egy pár évtizede előre vetítette ennek a társadalmi, emberi , erkölcsi értéknek a mély hanyatlását.
A hivatásom velejárója volt hosszú évtizedeken ennek a folyamatnak az értékelése és érzékelése a mindennapi emberi sorsokban, hiszen mint orvos sokszor a legbensőbb lelki intimitásokba is beavattak a betegeim. Az ember amikor nagyon beteg vagy a végső elszámolásra készül az utolsó mentsvárának az orvosnak mondja el életének legfájóbb lelki gondjait.
Talán ez a tény igazol, hogy írjak én is az elszámolás jogán néhány szót erről a témáról.
Nincsenek bizonyítékaim hogy a példa amit leírok egy anglo-saxon modern mondavilág szüleménye vagy egy autentikus történelmi tény. A maga nemében egy döbbenetesen szép történés ami a közelmúlt összefüggéseit, összefonódásait tárja elénk a hála jelképrenszerével és valódi nemes vonásaival.
A történet egy FLEMMING
nevezetű szegény skót farmerről szól.
Flemming egy napon munkája közben,
segélykiáltást hallott egy közelei mocsár irányából. Eldobta a szerszámait és
azonnal a láphoz szaladt. Egy vergődő, rémült fiút talált ott aki
derékig elmerülve a fekete iszapban, kiáltozva próbálta kiszabaditani magát. A
farmer megmentette a fiút a hosszú borzalmas haláltusától.
Másnap egy díszes hintó gördült a
skót szegényes portájára. Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a
megmentett fiú apjaként mutatakozott be.
Szeretném megfizetni neked –
mondta –, hogy megmentetted a fiam életét. Nem fogadok el fizetséget azért amit
tettem, – válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasitotta az
ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának az
ajtajában.
Ez a Te fiad-kérdezte a nemes
ember. Igen válaszolt büszkén a farmer. Akkor eggyezzünk meg, hadd biztosítsam
neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyermek olyan mint az
apja, akkor bizonyosan olyan ember lessz belőle, akire mind a ketten büszkék
leszünk.
Így is lett.
Flemming fia a legjobb iskolákba
járt és amikor eljött az ideje diplomát szerzett a S.T.-MARY-s kórház orvosi
karán Londonban,majd nemsokára a világ egyik leghíresebb embere és az emberiség
egyik legnagyobb jótevőjeként ismerték meg a nevét. Ő VOLT A KIVÁLÓ
SIR ALEXANDER FLEMMING a penicilin feltalálója.
Évekkel később, ugyanannak a
nemes embernek a fia, aki megmenekült a mocsárból tüdőgyulladást kapott -
és akkor mi mentette meg az életét ? – A penicillin.
Hogy hivták a nemes embert – LORD
RANDOLPH CHURCHILL, és a fiát – SIR WINSTON CHURCHILL.
A közmondás úgy tartja-kölcsönkenyér visszajár. De amit itt leírtam az nem kölcsönkenyér hanem az emberi hála szent szava.
Erre ma már nagyon kevés ember képes vagy hajlandó.
Jómagam az életben mindig úgy dolgoztam mintha nem lenne szügségem pénzre, és úgy szerettem az embereket mintha sohasem bántottak volna meg. Mindig úgy végeztem a gyógyitó munkámat mintha senki sem tudná vagy látná.
Számomra a hála mindig egy nagy lelki öröm és ünnep volt.
A HÁLA az a legszebb elejtett szó vagy leírt mondat egyike emberi létünkben, amit közölhetsz egy olyan emberrel aki akár ismeretlenül is segített rajtad a sorsod egy adott nagy megpróbáltatásának pillanatában.
Igazán hálás ember csak gazdag lelkületű ember lehet, aki értékelni tudja az emberi segítő tett szándékát és minőségét.
A mai etikai és deontológiai elvek megőrizték ugyan a töténelmi hagyományokat/Hippokráteszi eskű/ de természetszerűen alkalmazkodniuk kellett a töténelem folyamán kialakult új gzdasági, tárasadalmi, szakmai elvárásokhoz, amelyek napjainban is hatalmas léptekkel haladnak előre.
Egy dolog nem változott-a beteg ember akinek szenvedése ugyanolyan mint évezredekkel ezelőtt.Ez az ember ugyanúgy igényli a segitséget fájdalmaiknak enyhitésére,a vigasztaló jó szót,a türelmet a körültekintő gondoskodást. Ő ma is jó néven veszi, vagy elvárja hogy alaposan megvizsgálják, meghallgssák panaszait.Tehát ez az igény megmarad időtlen időkig, és megmaradnak az esdeklő tekintetek és segélytkérő szavak.
Tulajdonképpen ez a hivatásunk emberi eleme, amit mindig és mindenki elvár tőlünk és hozzáfűzöm hogy teljes joggal.
A történelem folyamán valamikor úgy tekintettek egy orvosra mint egy olyan lényre aki szinte emberfölötti cselekedetekre képes.Természetesen az orvosi gyakorlatnak mindig meg voltak az értékelhető, felmérhető gyógyitási határértékei. A változás ebben az orvos beteg viszonyban három alapvető téren változott meg:
1. A fejlett orvosi technológia csökkentette az orvos szerepét, tekintélyel-vűségét a gyógyászatban. Ezzel megváltozott az orvos-beteg kapcsolat minősége és tartalma.
2. Az orvostársadalom is hozzászokott ahhoz, hogy ráfektesse a beteget a modern medicina futószalagára, sokszor magáévá téve a beteg azon igényét, hogy mielőtt még kikérdezné a beteget a panaszainak jellegéről, vagy a klsszikus medicina örökértékű szabályai szerint levetkőztetné és megvizsgálná becsületesen, és lelkiismeretesen máris küldi analizisekre.
3. Más a társadalom általános és egészségügyi kulturális szintje, növekedtek az elvárások, de az anyagi keretek ugyanazok maradtak
4. Sajnos a beteg elszemélytelenedik és a közvélemény formálás az orvosokkal szemben mind igényesebb lessz.
5. A fogyasztó társadalom nemtelenül ledegradálta az orvosi hivatást-megvonva tőle a legelemibb működési feltételeket.
Ezt a néhány kérdést szeretném bővebben tárgyalni mindannyiunk okulására.
A beteg embernek a fejlett orvosi technika, valóságos egészségügyi üzemeket hozott létre, amelyekben az alkalmazott rendszerek, amik egy igen jól képzett csapat vagy csapatok igen magas szintű ellátást biztositottak a betegeknek. A mai ellátási realitások már azt vetítik elénk és mondjuk ki jogosan, hogy a betegeket nem lehet megfosztani attól a joguktól hogy emberközelben érezzék az orvosukat. A beteg aki sorsát bizza ránk,és hisz bennünk nem tekinhető úgy mint egy tárgy, akit rá kell kapcsolni különböző gépekre, automatikusan kivizsgálni, és csak a gépeket ellenőrizni hogy milyen értékeket mutatnak. Az első és legfontosabb feladat még ma is ilyen fejlett technikai körülmények között az, hogy nem szabad a beteget elszemélyteleniteni hanem megőrizni a hagyományos orvos-beteg kapcsolatot.
Vitathatatlan hogy az egészség megőrzése mindig egyik legfontosabb törekvése volt az emberiségnek. Az hogy légy egészséges, éljél sokáig az emberi lét legfontosabb kivánalmai közé tartozott. Ez a törekvése az embernek egy különös és egyedülálló helyet biztosított a társadalomban az orvosnak.Az orvos ismerheti az embernek azt az intim fizikai és lelki állapotát ami a bizalom és – orvosi titoktartás-lényege. Ezért az orvos nem lehet idiferens a közvélemény számára. A közvélemény lépésről-lépésre követi az életét, a figyelem középpontjában tartja. Szigorú tisztánlátással besorolja rövid időn belül szakmailag, emberi magatartás, erkölcsi érték szempontjából. Erre a társadalmi értékmérőre odafigyelésre minden magára valamit adó orvos vigyázzon.-
A mai orvosi gyakorlatban már elengedhetetlen a csapatmunka, az interklinikus jól szervezett konszultáció, valamint a kollégák munkájának, becsületesen szerzett érdemeiknek az elismerése.
Történelmileg a – medicina hőskorának vége van-az egyedüllét a szakmában ma már bizonytalanságot is rejteget. Az önteltség, a túl nagy biztonsága súlyosabb kórképeknél visszaüthet. Nagy elődeink tapasztalata és tanácsa az hogy ezen kritériumok figyelmen kivül hagyásáért már sokan drágán fizettek.
A társadalom megbecsülését az orvosnak kell kiérdemelni.
Ez a megbecsülés egy élet munkáján és törekvésein keresztül történik meg. Ez bennünk tudatosult és sokan így is élünk. De azt a tényt feltétlenül kell jeleznünk hogy van egy olyan tendencia, egy bűnös alábecsülése a hivatásunknak. Az utóbbi időben az volt a pláne hogy ki tud nagyobbat rugni belénk. Hosszú éveken át a mindenkori hatalmak az összes társadalmi nyomorát az egészségügyre ruházták. Nézzük meg kórházainkat, azoknak felszereltségi állapotát a gyógyszerellátást. Csak az utóbbi 2 évben 3.000 orvos távozott külföldre – és csodák csodája mind mind kiválóan megállja a helyét.
A kutatásban, főként vidéken, fennáll az a veszély, hogy a tudományos kutató, lerágott csontot vesz elő-ez elég megalázó helyzet, teljesen újat alkotni pedig rendkívűl nehéz. De a becsületes, kitartó orvosi ténykedés része lehet egy olyan időtálló, eredeti, tudományos alkotásnak ami reális értéket képvisel az orvostudományban.
Sajnos még napjainkban is dívik a tudományos munkában az áltudomány a lerágott csontok újraértékesítésének az elve.
Természetesen egy eredeti megközelítési szempont hozhat újat egy nem új problémában is, de a medicina egy rendkívül konkrét tudomány, amelynek leülepítet évszázados klinikai, diagnosztikai és terapiás értékei vannak. Ilyen értelemben nagyon nehéz valami maradandót be rni az aranykönyvbe. Jómagam így értelmezem az elmondottakat. Fenntartom azért is mert tanúi vagyunk sajnos a mai napig is olyan jelenségnek amikor egy 1920-as években elhagyott kutatási területet-medikális, gazdasági vagy tudományos szempontból értéktelennek minősitett kutatási problémáit felkarolnak, kissé feltupírozzák, és ezzel máris kutatást végeztek.
Életem, hivatásom eredményei és sikertelenségei ebben a korban már összegzésre várnak, és kötelességem ezt megtenni-az elmulás tarsolyával az oldalomon.
Amire a legbüszkébb vagyok az az 53 éves napi gyógyitó tevékenységem amit a beteg gyermekek ágyánál átéltem. Megérte a sok tépelődés, önemésztés, a sok fehér éjszaka, amit a súlyos beteg gyermek mellet töltöttem,és pirkadatkor az öröm, a tiszta gyermeki tekintet észlelése és átélése. A sok barát, aki közel került hozzám és még felnőtt korban is megkeres és háláját fejezi ki. Ezt tartom a lefontosabbnak. Ami utána következik az már dicsekvés a mulandó emberi örömök szegényebb vagy gazdagabb tárháza.
Mivel olyan időket élünk hogy a vezérelv az hogy ki mit tud az asztalra tenni/különben ez igy helyes/, igyhát megteszem én is, már csak azért is, mert-senki nem lehet próféta saját hazájában-mondást ismerve csak a gyökereim és kitartó munkám segit rajtam.Egyébként életemből mindig hiányoztak az ugymond – reklám-menedzserek – ezek inkább az – ejtőernyősöket zsongták körül, színes ballonokkal, amik bizony kevés esetben időtállóak.
Feltevődik a kérdés, mégis mit alkottam életem folyamán?
A szatmári orvostársadalom történetében elsőnek szereztem meg az ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORA címet 1977-ben. A gyermekgyógyászok közül még ma is egyedül viselem, megjegyzem hogy abban az időben, még nem volt-Német márka vagy Euro.
Miután minden tanulmányomat magyar nyelven végeztem,végül is én voltam az első az országban aki 6 év kemény munka után megszerkesztette az első elektronikus szerkesztésű gyermekgyógyászati-szakkönyvet Romániában, de lehet gondolkodni nemzetközi méretekben is.
Kutatásaim eredményeképpen beírtam a nevem a gyermekgyógyászati tudomány nagy könyvébe egyedi eredményekkel, amik a patkóbél-epehólyag és hasnyálmirigy megbetegedéseit illeti gyermekkorban.
Szakmai és tudományos kutató munkám elismeréseként Egészségügyi Érdemrend-del tüntettek ki, amit ma is egyedül viselek a megyében. 2006-ban-Életműdíjjal-tisztelt meg Szatmár Megye Tanácsa. Ezeken kívül számos elismerésben részesültem tudományos és szakmai munkámért.
Több mint 160 tudományos közleményem jelent meg hazai és külföldi tudományos dokumentumokban.
A Városi Kórház gyermekosztályának vezető főorvosa és két ízben igazgatója voltam, 1990-ben demokratikus választás következményképpen 92 %-a szavazott meg az 1100 alkalmazottnak.
Életem orvosi tevékenységének a kezdete úgymond a vidékhez-az orvosegészségügyi ellátás első vonalához köthető. Itt igyekeztem mindennap 53 éven keresztül a saját belső énem és környezetem mindennemű elvárásainak megfelelni, tiszteséggel és a hivatásomnal eggyüttjáró gyötrődéseivel.
Sorsom egy olyan helyre rendelt ahol az emberek a mindennapi létükért a föld gyomrába ereszkedtek állandó, rettegésben hogy vajon visszatérnek-e holnapra a családjukhoz, vagy meglátják-e még a napvilágot.
Erkölcsi létem legmegrázóbb és egyben legtanulságosabb éveit éltem át.
Ezek az emberek a maguk állandósult-elmulás- érzelmi világukkal, lelki erejükkel amint könny nélkül tudtak átélni egy-egy társuk temetését, az elszántságot hogy gyermekeiket felneveljék, a szolidaritást egymás iránt, a feléjük nyújtott segítő kéz megbecsülését és a jótéteményért egy élet megmentéséért egy életreszóló hála, az adott szó becsületegazdagabbá, megértőbbé, türelmesebbé tett. Életem legnehezebb de legértékesebb iskolája volt. CRONIN „Réztábla a kapu alatt”-cimű művének a történéseire gondoltam sokszor amikor a föld gyomrában a bányaszerencsétlenségek mentőcsapatainak tagjaként küzdöttünk társainkért bizony tiszta lélekkel kimondom hogy eltörpülnek.
Amikor az egyetemi tanulmányaimat elvégeztem, nem erre készültem. Tele voltam a orvosi kutató munka utáni vággyal. Sorsom úgy itélkezett hogy előbb az előbbieken kell túl legyek. Hála érte.
Miközben minden tanulmányomat az elemi iskolától az egyetemig magyar nyelven végeztem, ahhoz hogy megjelenjek a román orvosi irodalom számottevő értékrendjén, el kellet sajátitanom kifogástalanul a román nyelvet.
A tudományos munkával való kacérkodás,amit az élcelődők mindvégig különcködésnek tartottak belefért a mindennapjaimba és egész orvosi ténykedésem lételemévé vált. Talán az is hozzájárult hogy már egyetemista koromban,mint a Marosvásáhelyi Orvotudományi Egyetem hallgatójaként a gyermekgyógyászati karon, Szentkirályi István profeszor úr munkatársává fogadott egy bizonyos közleménye kapcsán a mi a német szakirodalomban jelent meg.
A továbbiakban folyamatosan foglalkoztam tudományos és klinikai kutató munkával. Többször felvetődött a kérdés hogy egy vidéki kórház adott körülményei között lehet e kutató munkát végezni. A személyes véleményem az, hogy –igen-de nagyon nehéz és sok áldozatot igényel.
Gyakorlatilag ez mindig a kutatás témájának a profiljától függ. Egy gyakorló orvos végezhet klinikai kutató munkát – nagy beteganyagon – ha kiváló a megfigyelőkészsége, megfelelő klinikai tapasztalattal, elméleti tudással, intuicióval, spekulatív szellemmel is megálldott. Ezek a tulajdonságok beleértve a kiméletlen, kitartó és rendszeres munkát alkalmassá tehetnek erre a munkára.
A klinikus rendszerint olyan beteganyagon dolgozik, ami a klasszikus, megszokott patológiába sorolhaható, és ez számszerűen igen nagy terjedelmű. Nyilvánvaló hogy ezen beteganyag keretein belül, számos még tisztázatlan eredetű kórkép, vagy a kórképeken belül egyes klinikai problémák gyakorlati megoldást igényelnek. Itt elsősorban nem a bonyolult eszköztáras vizsgálatokra gondolok, hanem a nagy beteganyagon történő klinikai megfigyelésekre. A mai orvosi gyakorlatban sajnos már átestünk a ló másik oldalára, ugyanis a modern medicina már annyira elmerült az eszközös vizsgálatokba, hogy a klasszikus klinikai vizsgálat évszázados elemeit nem elemzi kellő figyelemmel. Pedig minden klinikai kutatónak betegcentrikusnak kell lennie ,mert véleményem szerint ha nincs kellő szakmai élményanyaga, képtelen autentikus értékrendű kutató munkát végezni. A félreértések elkerülése végett ki kell hangsúlyoznom hogy az alapkutatási ágakra ez nem vonatkozik.
Teljesen újat alkotni, rendkívül nehéz. De a becsületes orvosi ténykedés alapján álló tudományos munka, része lehet egy olyan időtálló eredeti tudományos alkotásnak ami realis értéket és újat képvisel az orvostudományban.
Sajnos még napjainkban is elég gyakran találkozunk az áltudomány jelenségével még a nagynevű szaklapokban is
Klinikai kutatásaim mintegy 30 évre nyúlnak vissza és a visszatérő hasi fájdalmak okainak a tisztázására vonatkoznak. Több mint 1.000 gyermeket vizsgáltam meg ilyen jellegű panaszokkal. Nem feladatom a munkám eredményének az értékelése. Elvégzi az utókor. A becsületes, kitartó, következetes kutató munka eredményeit már ma is minden szinten elismerték.
Az állandó céltudatos munka, a mindehhez kötődő összegzésekre való törekvés a, sűritett orvostudományi ismeretek elsajátitása, a céltudatos munka a mindenhez kötődő anlizis és szintézis beépitése, jellemezte úgy a gyakorló orvosi mint tudományos munkámat.
Ez a kettőség végigvonult az egész szakmai létemen de a mindennapi gyógyitás önkényszere, öröme ami mindennap megismétlődött bennem, mindenekfölött ez volt a legfontosabb.
Az IDŐ erkölcsileg, de főként érzelmileg igazolta a felfogásom helyességét.
A gyermekgyógyászat története elválaszthatatlan a gyermeki sors alakulásától a történelem folyamán. A régmúlt időkben a gyermek nem élvezte olyan mértékben a társadalom gondoskodását, védelmét, mint manapság. A nem kívánt, házasságon kivül született vagy beteg csecsemőket a szülők-büntetőjogi következmények nélkül-nemegyszer kitették a piactérre, a templomba, a szabadba.
A középkori városkultura fejlődésével ébred fel fokozatosan a társadalom felelősségérzete az elhagyott gyermek iránt. Megmentésükre jószivű polgárok felállitották az első lelencházat. A lelencházak rendszere és ezzel, sajnos,a lelencek szomorú élete a múlt század végéig/XIX/, tehát sok száz évig tartott. A „lelenc-élet” – a forgóládával kezdődött – a házasságon kivüli anyaság szégyenét ezzel leplezték, igy biztositották a szülők anonymitását.A gyermeket betették a kapu melleti forgóládába, és meghúzták a csengőt – az ügyeletes apáca beforditotta a ládát,s átvette az új lelencet.. A lelencek egy részét vidékre adták nevelőanyákhoz. Ezen gyermekek életkilátásai rendszerint jobbak voltak, mint a zsúfolt lelencházakban,belső fertőzéseknek kitett társaiké. A lelencházak halálozása ugyanis a múlt század nagy világvárosaiban 3o-9o % közt mozgott.Ezek a számok tükrözik egyrészt a lelencek nyomorúságát,másrészt erősen befolyásolták a csecsemőhalálozást,mert a világvárosi-igy a párizsi,bécsi,római,moszkvai-újszülöttek mintegy negyed része volt-törvénytelen-
A gyermeknevelésben az antik világ megértőbb volt,mint a későbbi évszázadok emberei.A középkotól a mult századig az iskola-mester,a munkadó,de maga a családfő is teljes engedelmességet követelt-a nevelés lényeges eszköze a pálca,a koplalás a rideg parancsolás volt.A fejlődő psyché igényeinek megértésén alapuló jobb bánásmód csupán a francia forradalom idején kezd elterjedni,és általánosan csak a XX-dik században fogadták el.
Sok szenvedést okozott az iparosodás korszakával eggyüttjáró-gyermekmunka-.Erre csak egy példát hozok fel—1833-ban egy angol parlamenti bizottság megállapitja,hogy a gyermekeket szövőszéknél 5-9 év körül kezdik el munkába állitani.,éspedig 14-15 órás munkaidővel.Ez ellen küzdenek a kiváló irók-pl-DICKENS-regényeikben.
Gyermekbetegségekről irt fejezetekkel és egyes ma is használatos fogalmakkal illtve terminológiával már az ókori könyvekben is találkozunk.Az első gyermekgyógyászati könyvet a perzsa RAZES irta a IX-dik században.Pontosabb klinikai észlelések kórleirások-pl-a skárlát,angolkór/rahitizmus/ ismertetése csak-azonban csak a XVII-dik századtól kezdve jelennek meg.
Fordulatot hozott a gyermekgyógyászat fejlődésében az első önnálló gyermekkórházlétesitése Párizsban 18o2-ben..Eddig az időpontig a csecsemők és gyermekek-sokszor százágyas osztályokon-eggyüt feküdtek a felnőttekkel.A 3o-as években Szentpétervár, Bécs, Budapest /1839/, majd később London, Stockholm, Philadeplhia, követte a párizsi példát. E kórházak azonban a hiányos diétás és hygiénés ismeretek és rossz elkülönitési viszonyok miatt nem feleltek meg céljuknak.A felvett csecsemőkhalálozása még a mult század végén is nemegyszer 70 % ért el.
És mégis e lelencházakban és szerény kórházakban fektették le a századfordulótól kezdve a korszerü gyermekgyógyászat alapjait.Egymás után jelennek meg az egyes betegségek klasszikus leirásai,és a betegségeket igyekeznek kórbonctani,majd bakteriológiai,a kémia,az élettan fejlődésével-etiológiai illetve kórélttani alapokre helyezni.A kutatás a klinikai észlelésből indul ki-leirják és elhatárolják az egyes kórképeket,azután ezeknek az okait és megelőzését igyekeznek megoldani,természettu- dományos alapon.
E század elejének nagy vivmánya a tejhigiéne és a kórházi steril körülmények/aszepsis/ alapvető javitása,valamint a csecsemő-tanácsadás jelentőségének a felismerése volt.Ezek az ismeretek és az állandóan tökéletesedő védőoltások,valamint a vitaminok felfedezése alapozták meg a megelőző gyermekorvoslást.
A fokozatosan tökélesedő megelőző munka,az egyes betegségek tisztázása és az ezen ismeretekre felépitett gyógyitás-pla folyadékterápia kidolgozása,majd az antibiotikumok alkalmazása-azok a főbb tényezők,amelyek lehetővé tették korunk,egyik legszebb teljesiményét,a csecsemőhalálozás csökkentését a század eleji számok mintegy egy huszadára.
A hajdani pusztitó tömegbetegségek,a bélhurut,a fertőző betegségek a sorvadás alapvető problémáinak a megoldását követően a kutatás ujabb súlypontjai alakulhattak ki.Ezek pl-a neonatológia/újszülöttkori ellátás/melynek szép eredményei vannak a szülés körüli károsodások kórélletanának tisztázásában és kivédésében.
Mig a régebbi gyermekgyógyászat elsősorban a szomatikus megbetegedésekkel foglalkozott,addig az utóbbi évtizedekben mindjobban értékelték a psyché normális fejlődésének és épségének a jelentőségét is.Felismerték a psychés tényezők szerepét a szomatikus megbetegedésekben,
További fontos irányzat a –rehabilitáció-problémaköre,mely azt tüzi ki céljául,hogy idegrenszeri vagy egyéb szervi kárositottak életfeltételeit megjavitsa,illetve elviselhetővé tegye-
A gyermekgyógyászat nagy eredményeinek elérésében fontos szerepet játszott az egyén,a társadalom az állam és az egész emberiség fokozott felelősségérzete és mind növekvőbb áldozatkészsége a gyermekek vonatkozásában.
Szatmáron 1936-ban kaptak kórházi ágyat a gyermekek.Midaddig a gyermekellátás otthoni sokszor mostoha körülmények között történt-ennek a következménye az igen magas gyermekhalandóság volt.
A klasszikus német és francia gyermekgyógyászati irodalmat visszalapozva, újra és újra elénktárul az a tény-hogy a gyermek az nem egy- kis felnőtt.Tehát egészségügyi ellátás szempontjából sokszor egészen más klinikai, szervezési formák érvényesülnek mint a felnőttek egészségügyi hálózatában.Az újszülött,csecsemő,kisded betegségei,merőben, külömböznek úgy a kórképek körülirt formái,a lefolyás,kezelés és gyógyulási kilátások tekintetében.
Úgy gondolom hogy ennek a ténynek a megértése még csak nem is kulturális igényü kérdés. A mi generációnk tanuja volt egy önnáló gyermekhálózati rendszer működésének. Ez magában foglalta az erre a célra kiképzett gyermekorvosokat,védőnőket akik az első vonalban küzdöttek az igen magas csecsemőhalandóság leküzdéséért./egy időben Romániában volt a legmagasabb a csecsemőhalandóság Európában./
Emlékezünk azokra az időkre, amikor havi rendszerességgel az orvosi tanácsadási rendeléseken – megmérték a babát hogy rendesen,normálisan fejlődik-e-a gyermekorvos megvizsgálta hogy a legutóbbi rendelés után nem adódott e valami kóros rendellenesség.
Rendszeresen vizsgálták a látás, hallásélességet az esetleges nehezebben felfedezhető fejlődési rendellenességeket stb. PFAUNDLER neves német gyermekgyógyász mondta-Ha egészséges gyermeket akarsz nevelni akkor 1 éves korig minden hónapban alaposan vizsgáltsd meg gyermekedet-utána 3 éves korig minden 3 hónapban.
A gyermekhálózat létrejötte nem a véletlen szüleménye volt.E mögött egy egész társadalmi,történelmi igény és törekvés állt.
A sokat hangoztatott gyermekvédelmi jogok keretein belül visszatérhetnénk ahhoz az elvhez hogy a gyermekeknek – preferenciális joguk van-az őket megillető magasszintű ellátáshoz.Vonatkozik ez a megfelelő szellemi és szomatikus fejlődésre de ugyanúgy a megelőzésre és a veleszületett egyre nagyobbszámu fejlődési rendellenessé-gek megoldására is.
Vajon mai társadalmunknak, a többi preferenciális orvosi ellátás létrehozásánál,nem-e előbb a gyermekhálózat létjogosulásának fenntartására kellett volna gondolni,.
A gyermekhálózat megszüntetésénél az egyes Europai országok példájára hivatkoztak az éppen aktuális politikai trendek funkcionárusai.De vajjon el lehet e felejteni azt a 100-150 év lemaradást anyagiakban,egészségügyi nevelési, kulturális deficitben,a fejlett nyugati országokhoz viszonyitva.,
Egész társadalmunk felelős ennek a ténynek az elfogadásáért-és a szemérmetlen szem-hunyoritásért.
Fogadják el tőlem mint tanutól aki átélte és részese volt ennek a történelmi időszaknak amit 4 részre taglalnék..
1. Az a történelmi időszak amire jellemző volt a –háromgenerációs-eggyütélés,kevés volt az orvos,a kismamáknak a tanácsadást, a nagymamák,dédik, sógor, komasszonyok adták. A gyermekhalandóságban Európa szégyenei voltunk.
2. A felvilágosodás kora –amikor a tömegjellegü fertőző betegségek leküzdése és a fokozódó csecsemő halál ellen küzdött a társadalom jobbik része.Ebben az időben jelentek meg a –Bábák-akik sokat segitettek az új életek istápolásában.Ők voltak a kor-FŐORVOSAI-Velük még jómagam is vitába keveredtem az idejétmult magatartásuk miatt.
3. Szatmár városában 1936-ban még nem volt kórházi ágy a gyermekek részére. A 40-es években francia és német mintára megindult a-Védőnovér képzés A nővérek a terhesség kezdetétől tanácsokkal látták el az anyukákat még a gyermeknevelés egyes területein is.segitve nekik.
Az Orvostudományi Intézetekben létrehozták a Gyermekgyógyászati karokat 6 évig tartó képzéssel. Az innen kikerült gyermekgyógyászok irányitották a területi gyermekhálózatokat.Jómagam a Szatmár-megyei egyik hálózat vezető főorvosa voltam.
Ez volt a gyermekellátás FÉNYKORA romániában.
4. 1990-ben megszütették a gyermekorvosi egyetemeket-A gyermekek ellátását a családi orvosok végzik.Az egyetemi képzési idejük talán 1 év.A gyermekhálózat mint önálló szervezeti egység megszünt,financiális okokra hivatkozva..
Önökre bizom, alkossanak véleményt mindannyian és zárják magukba…
Gyermekorvos nélkül azért mégse próbálkozzunk…
Vajon ki ne ismerné a viccet, mi szerint a nátha, ha kezelik egy hétig tart, kezelés nélkül hét napig? A nátha ugyanis egyike azon szép számú betegségeknek, amelyeket a mai orvostudomány nem tud gyógyítani, ám néha mégis úgy tesz, mintha megkísérelné.
Ez a jelenség a felnőttkor és a gyermekkor betegségeivel kapcsolatban egyaránt tapasztalható. A gyermekkori betegségek több mint 95 százaléka magától meggyógyul és nem igényel orvosi ellátást. Következésképpen a gyermekorvosok által felírt gyógyszerek csakúgy, mint a gyermekeken végrehajtott sebészeti beavatkozások 90 százaléka szükségtelen, és számos kockázatot rejt magába.
A gyermekorvosok idejük nagy részét arra fordítják, hogy a szülőt megnyugtassák. Bár a gyermek ritkán szorul kezelésre, mégis terápiában részesítik, aminek a gyermek viseli a következményeit és a szülő az, akinek mindettől "enyhül" az állapota,állitják ezt egyes nem szakavatott orvosok,hatalmas kárt okozva a gyermekellátésnak.
A munkáik általában gyakorlati gyermekgyógyászati tanácsadó szülők és leendő szülők részére. A szerzők több mint 30 éves gyermekorvosi tapasztalatai alapján adja közre a szükséges információkat diagnosztikáról és kezelésről, amelyek segítségével a szülők maguk is egyértelműen meg tudják állapítani, mikor van szükség orvosi beavatkozásra és mikor nincs. A könyv ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre és az embert mint egészet szemléli, akire hatással vannak már a születése előtti események, továbbá a táplálkozása és a környezete.
Dr. Robert S. Mendelsohn ismert kritikusa az orvosi szakmának. Véleménye szerint egészségünket legjobban a minket kezelő orvosok veszélyeztetik, mivel a modern orvostudomány módszerei csak ritkán működnek, és gyakran sokkal veszélyesebbek, mint azok a betegségek, amelyeket állítólag diagnosztizáltak és kezelni akarnak.Habár vannak ilyen jellegü vélemények amik teret nyernek a köztudatban is,jómagam azt ajánlom ne próbálkozzunk ilyen jellegü irásokkal vagy felfogásokkal mert a bekövetkező – drámákért – majd nem találunk felelőst autentikus felelőst, csak –kézmosogató, felelőtlen dilettánsokat. Az áldozat a vitatkozó felek között az-ártatlan,koránál fogva döntésképtelen gyermek.
RÖVID KIVONAT
Szakfolyóiratban leközölve 2008-ban
Szatmárnémetiben az első kórházi létesítmények az 1300–as évek körül ismertek, egy a Szamos bal partján, ferences rendi minoriták által pártfogolt és irányított kórház, és egy a Szamos jobb partján, a Németi részben, amit dominikánus szerzetesek tartottak fenn. Miután a fentemlített szerzetesrendeket felszámolták, a XVI. században végbement reformok után a betegellátás az egyházak feladata maradt. Számos fennmaradt dokumentum igazolja, hogy a kor jómódú polgárai gyakorta adakoztak, és a felekezeti rendek is szorgalmasan támogatták e betegellátó létesítményeket. 1742–ben súlyos pestisjárvány pusztított Szatmárnémetiben, ami néhány hónap alatt 1500 áldozatot követelt — ez nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy nem tartották be a járványmegelőző intézkedéseket. 37 000 skarlátos megbetegedést jegyeztek fel, amelyből 467 gyermekelhalálozással végződött. A tömeges megbetegedést előidéző fertőző betegségek, a kolera, a tífusz, a bakteriális vérhas, a himlő, szamárköhögés, torokgyík, valóságos tragédiákat okoztak, erősen befolyásolva a demográfiai mutatókat.
A XVIII. század vége felé jegyzik fel az első patikák létezését azokban a dokumentumokban, amelyek az egyházi alapból történő számlakifizetést tartalmazzák azon gyógyszerekért, amit a fizetésképtelen betegek helyett eszközöltek.
Már a XIX. század elején Szatmár városa komoly orvosi központként jelenik meg. A város 1829–ben megépíti az első városi kórházat, a jelenlegi járványkórház helyén 72 ággyal, majd 1833-ban Hám János püspök elhelyezi a mizeriek kórházának alapkövét, amely több mint egy évszázad alatt működött egyházi felügyelet alatt, egészen az 1948-as államosításig.
Az orvosi ellátás ebben az időben járóbeteg-kezelés formájában történt, magánorvosok, illetve néhány fizetett orvos által. Egyetlen szakorvos sem volt. Aztán 1908-ban a városi kórház a Hunyadi utcán növeli kapacitását, és egy sebészeti osztállyal is bővül. De a sebészeti beavatkozások amatőr szinten, valójában csak ficamok, komplikáció nélküli törések esetében, kizárólag a magánorvosok segítségével történtek, nem lévén szakorvos.
Az első világháború alatt és a két világháború közti időben a város egy fertőzőbeteg-ellátó központot hoz létre a jelenlegi Dara utcában, de ez valójában a már menthetetlen fertőző betegek elfektetését volt hivatott szolgálni.
A világháború után, 1919-ben a Kereskedelmi Líceum egy szárnyát rendbetették, és ott kórházat rendeztek be. A régi városi kórház épületében pedig bőrgyógyászat és nemibeteg-kezelő központ alakult. (Abban az időben a nemi betegségek vezettek a megbetegedések számát tekintve).
A szatmárnémeti zsidó közösség 1932–ben saját külön kórházat épít, ez már sokkal modernebb, magánklinikaként működik az államosításig, majd tüdőgondozóvá alakítják.
Az első világháború alatt rövid ideig katonakórház is működött a városban. Az 1914-1918-as évek között a CFR-palotában ideiglenes jelleggel működött katonakórház, kizárólag sebészeti osztállyal, a háborús sebesültek számára. Több mint 10 000 különböző nemzetiségű katona (román, magyar, szlovák, lengyel) kapott itt kezelést.
Bár a város lendületesen fejlődött a második világháború után, a kórházi egységek nagyon nehéz körülmények között folytatták tevékenységüket, a város szegényes költségvetése és az egyházak segítsége mellett. Különösen kiemelt tevékenységük volt a Szent Vince rendi apácáknak, áldozatos munkájuk sokszor végzetes volt egy–egy fertőző betegség miatt, amit megkaptak.
A XX. század első felében magánszanatóriumok jelentek meg a megyében, Bikszádon és Bélteken, főleg krónikus légzőszervi és reumatikus betegségek kezelésére. 1960-ban épül az első modern poliklinika, több különböző szakrendeléssel.
Az 1973–as as év nagy fordulatot hozott a szatmárnémeti gyógyászatban, amikor is átadták a megyei kórházat, egy új poliklinikát, mentőállomást, vérközpontot és fogászati szakrendelőt. A kórházi férőhelyek száma 700 ágy volt, az akkori viszonyoknak teljesen megfelelő, modern felszereltséggel. Így a kórházi ágyak száma összesen 1300 lett, ami bőven elég volt a lakosság akkori számához.
Sajnos a szervezés nem vette figyelembe a modern gyógyászat egyik fontos követelményét, azt, hogy központosítva legyen a humán erőforrás és a műszaki felszereltség. (Az ügyeletek megszervezése, a sürgősségi beavatkozás lebonyolítása két külön kórházban, a szakorvosok megoszlása, a betegek küldözgetése egyik kórházból a másikba hátráltatta a gyógyulást.)
Végezetül, mint az egykori orvosgeneráció egyik utolsó mohikánja, aki tanúja volt a XX. századi eseményeknek, engedtessék meg, hogy megemlítsem azoknak a nevét, akik az évek során odaadóan és komoly szakismerettel dolgoztak a szatmárnémeti betegekért. Sokan már nincsenek közöttünk, de annál inkább megérdemlik a megemlékezést és a főhajtást. Annál is inkább, mert napjainkban az orvosok nem kapják meg a társadalomtól az őket megillető elismerést.
Nagyon sok szatmárnémeti orvos neve sokáig megmaradt a köztudatban, közülük igazi legendás hírű is volt, mint például dr. Lükő Béla, a kiváló sebész, európai hírű tudós, aki a katonakórházat vezette 1914-1918 között, 1919-ben pedig a város több nemes szívű polgárával közösen létrehozták a városi kórházat, amelynek közel 20 évig volt igazgatója. Teljes odaadással végezte orvosi és igazgatói munkáját, korai haláláig. 56 évesen távozott, temetésén 1936-ban a város akkori 30 ezres lakosságából 10 ezren kísérték koporsóját. A város akkori román napilapja nekrológot közölt, amiben kiemelte jelentős munkásságát. „A város elvesztette a legodaadóbb, legemberbarátibb személyt, szaktekintélyt, aki nemcsak munkájának tekintette a gyógyítást, hanem hivatásának is.” A nekrológ arra is kitér, hogy ez az ember, aki életeket mentett meg szegényen halt meg. Nem törekedett sem anyagi haszonra, de még hírnévre sem, lelke akkor vidult, amikor segíteni tudott a betegeken. Az elismerései azért nem maradtak el, 1921-ben Románia Csillaga érdemrenddel tüntették ki, aztán a Mária Királynő Keresztjével, 1935-ben a Román Korona Lovagja címet adományozták neki.
De meg kell említeni mindenképpen azok nevét is, akik továbbvitték, fejlesztették a szatmárnémeti gyógyászati ellátást: dr. Demian Vasile belgyógyász, dr. Ardelean Octavian, dr. Pop Alexandru, dr. Kővári Tibor, dr. Mureşan Alexandru, dr. Schlagetter Gyula.
A XX. század második fele új orvosgenerációt hoz, valamennyien szaktekintélyek, akikre felnézett a város és az ország is, de sokat határokon túl is ismertek. Sokan írtak szakdolgozatokat, tudományos értekezleteket tartottak, állandóan fejlesztették szaktudásukat. Valójában egy igazi „ aranycsapat” volt ez, amelynek tagjaira feltétlenül emlékezni kell. Sokan közülük komoly karriert mulasztottak el azért, hogy itt a városban maradjanak és gyógyítsanak, ugyanakkor sokan kerültek el egyetemi központokba, ahol klinikákon dolgoztak és tanították a jövő generációját, mint: dr. Perţa Bazil sebész főorvos, aki a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti karon tanított, dr. Barbu Mihai, egyetemi asszisztens Kolozsváron, dr. Szerémy Margit szemész, előadótanár a marosvásárhelyi orvosi egyetmen, dr. Gózner Elek sebész, előadó a marosvásárhelyi egyetemen, dr. Mitaru Mircea bőrgyógyász előadó a kolozsvári egyetemen, dr. dr. Szerémy Lajos urológus, előadó a marosvásárhelyei egyetemen, dr. Pop Vasile fül-orr-gégész szakorvos, előadó a kolozsvári egyetemen, dr. Bolgár Dezső radiológus, aki a debreceni egyetmen tanított.
Mások főorvosi titulussal dolgoztak a szatmárnémeti kórházakban mint gyakorló orvosok, de semmivel sem maradtak el a fentemlített kiválóságoktól: dr. Vida Ioan fül-orr-gégész, dr. Micu Ioan gyermekgyógyász, dr. Barbu Ioan belgyógyász, dr. Deutsch Martin tüdőszakorvos, aki Párizsban szerzett szakmai diplomát, dr. Reich Izidor szívgyógyász, aki Bécsben tanult, a híres Wenkebach klinika szívosztályán, dr. Mitaru Elena szülész–nőgyógyász főorvos, dr. Rachieru Gheorghe szívgyógyász, dr. Barbul László, a Járványkórház főorvosa, dr. Tarţa Aurel igazgató főorvos, dr. Lőrinczy Dengezics radiológus, dr. Teichman Iţu labororvos, dr. Barna József fertőző szakorvos, dr. Manu Cornel tüdőszakorvos. Jómagam ezek között a neves orvosok között tevékenykedtem. A sors jóvoltából tanúja, majd bírája voltam a modern egészségügy fejlődésének. Tanulmányaim megkezdése után azonnal csatlakoztam, ahol lehetett — vakációkban, egyéb alkalmakkor — ezek mellé az emberek mellé, mindenhol ott voltam, ahol valamit tanulni lehetett, megismertem a kórház minden zegét-zugát, tanultam, olykor ellestem dolgokat nagy elődöktől. Orvosként nagyon jó csapatban dolgoztam, mint gyermekorvos.
Nyugalmazott főorvosként kötelességemnek éreztem fejet hajtani azok előtt, akik megalapozták Szatmárnémetiben a modern gyógyászatot.
Öröm – Türelem – Ésszerű
nevelés
Némelyek úgy beszélnek arról a gondoskodásról,amit a kis gyermek igényel,hogy az ember azt hinné,a baba azzal a szilárd elhatározással jön a világra,hogy tűzzel vassal uralkodjon a szülein.Minden kisbaba kedves barátságos lénynek születik.
Bátran meg lehet etetni ha úgy látszik hogy valóban éhes.Ha nem éhes,nem történik más,minthogy kevesebbet eszik majd,
Nem kell félni attól,hogy szeresse ,hogy örömét lelje a szülő a vele való eggyütlétben.Minden kisbaba igényli hogy mosolyogjanak rá,beszéljenek hozzá,játsszanak vele,dédelgessék gyengéden szeretettel-ép úgy ahogy igényli a vitamint és a kalóriát.Igy válik olyan emberré,aki szeret másokat és élvezni tudja az életet.
Az a gyermek aki nem kap szeretetet,érzéketlen felnőtté válik.Nem kell félni attól,hogy a szülő eleget tegyen a gyerek indokolt kivánságainak,ha nem válik fokozatosan rabszolgájává.
Ha a gyermek az első hetekben sir,az ember azt gondolja,hogy valami biztos nincs rendben-lehet hogy éhes,fáj a hasa vagy álmos.Természetesen –ösztönünk hogy aggódunk,ha sirni halljuk és meg akarjuk nyugtatni.Talán arra van szügsége hogy felvegyük,ringassuk vagy sétáljunk vele.
Attól nem válik elkényeztetetté, ha jól de ésszerűen bánunk vele, és ez különben sem következik be egyik pillanatról a másikra.
Az ilyesmi fokozatosan jön akkor, ha az anya fél attól,hogy a józan eszére hallgasson,vagy ha valóban a baba rabszolgájává akar válni és maga készteti arra a gyermekét,hogy rabszolgatartója legyen.
Minden szülő arra törekszik,hogy gyermekében egészséges,a kellemes eggyütléthez szükséges szokásokat fejlesszen ki.Ez lassanként magától is kialakul. A gyerek is igényli hogy rendszeresen kapjon enni. Amikor már nagyobb, ő maga törekszik arra, hogy illedelmesen egyék. Emésztése szervezetének egészséges rendjét követi,széklete lehet rendszeres,később,amikor már okosabb.rá lehet ültetni a bilire.
Kialakitja alvási rendszerét aszerint,hogy mikor mennyi alvásra van szüksége.Ezekben a szokásokban előbb-utóbb NEM ÉRTÜNK EGYET A GYERMEKNEVELÉSBEN
Anyánk, nagyanyáink (anyósaink) még teljesen más szemlélettel nevelték a gyerekeket, más tapasztalataik voltak, ezért néha ütközhetünk velük. Egyik olvasóm azonban arról számolt be, hogy az anyósának teljesen ellenkező elvei annak és attól fél, ez megkeveri a babát is. Mit lehet tenni ilyen esetben?
Jó hír, hogy a baba tudja, hogy más szabályok érvényesek anyánál, mint a nagymamánál vagy a dédinél. Ha valami nem tetszik neki az altatás módjában, az etetésben, akkor ellenkezik, de ha rendszeresen vigyáz rá egy családtag, akkor elfogadja, hogy nála másként kell elaludni, másként kell enni, más szokások vannak, főként, ha már fél éves kora előtt is vigyázott rá más néhány órára.
Szerencsére ők még jól tudnak alkalmazkodni és nem gond neki, ha a mama babakocsiban altatja, anya meg kiságyban, és simán megeszi a mamánál a spenótot is, amit otthon nem szokott szeretni. A kicsik pontosan tudják, hogy anyával szemben többet engedhetnek meg maguknak, ő mindig a kívánságaikat lesi és különben is engedékenyebb, ezért a mamánál el tudnak aludni cici nélkül is, nála nem ébrednek fel éjjel ezerszer és elfogadják a nagyobb szigort is.
Nem is gond ez, hiszen az élet rendje az, hogy nem lesznek mindig anyával kettesben, a bölcsiben/oviban egészen más szabályok lesznek, néha talán olyanok is, amik ellenkeznek az otthonival, ebből tanulja meg a kicsi, hogy mindenhol más szabályok és szokások vannak – tisztára mint a nagybetűs Életben ő maga is a család rendjéhez akar igazodni és ehhez szüleitől csak épp a minimális irányitására van szügsége.
Nem kenyerem amit a következendőkben leirok de úgy gondolom hogy a hosszú pályafutásom alatt megélt ilyen jellegü tájékoztatásra úgy a szülőnek mint a gyermeknek szügsége van. Ez a –gyermeki jogvédelem jogosit fel arra hogy egy kissé többet időzzek el ennél a fejezetnél.
Hazánkban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről minden olyan védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A kiskorú gyermek szülei a gyermekük védelmével és a gyermekükről való gondoskodással kapcsolatos feladataikat elsősorban a szülői felügyelet körében látják el. A szülői felügyeleti jog magában foglalja, hogy a szülőnek joga - és egyúttal kötelessége is - a kiskorú gyermek gondozása, nevelése, a gyermek vagyonának a kezelése, valamint a gyermek törvényes képviselete. Szintén a szülői felügyelet részét képezi a szülőknek az a jogosultsága, hogy gyermekük részére gyámot nevezhetnek, illetve kizárhatnak egyes személyeket a gyámság viseléséből .
A szülői felügyeletet a gyermek születésétől kezdődően kizárólag a gyermek érdekeinek megfelelően lehet gyakorolni. Az ítélőképességük birtokában lévő gyermekeknek ezért azt is biztosítani kell, hogy a sorsukat érintő döntések meghozatalakor (például iskolaválasztás vagy az életpálya kijelölése esetén) véleményt nyilváníthassanak és ezt a véleményt korukra, érettségükre tekintettel a szülőknek mindig figyelembe kell venni.
A szülői felügyeleti jogot a szülők együtt gyakorolják (közös szülői felügyelet), még abban az esetben is, ha már nem élnek együtt. Ha a szülők külön élnek, természetesen megállapodhatnak abban, hogy kizárólag egyikük fogja ellátni a szülői felügyelet részjogosítványait. Ha a gyermeket a gyermek elhelyezése iránti per vagy a házasság felbontása során valamelyik szülőnél elhelyezik, a felügyelet gyakorlása ezt követően már csak azt a szülőt illeti meg, akinél elhelyezték a gyermeket. A szülők azonban ebben az esetben is kérhetik a bíróságtól, hogy maradjon fenn a közös szülői felügyelet.
A gyermek sorsát lényegesen érintő kérdésekben közös szülői felügyelet hiányában is közösen döntenek a szülők, kivéve, ha a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette a külön élő szülő felügyeleti jogát.
A családjogi törvény értelmében a gyermek sorsát lényegesen érintő kérdésnek minősül:
- a gyermek nevének a meghatározása és megváltoztatása,
- a gyermek tartózkodási helyének a kijelölése, illetve
- a gyermek iskolájának és életpályának meghatározása
A bíróság ezen túl feljogosíthatja a szülői felügyeletet nem gyakorló szülőt a gyermek vagyonának kezelésére és vagyoni ügyekben a törvényes képviseletre. A gyermek érdekeinek védelmében a bíróság nem csak feljogosíthatja valamelyik szülőt a szülői felügyelet körébe tartozó fenti részjogosítványok gyakorlására, hanem bármely részjogosítvány gyakorlását korlátozhatja, megvonhatja, illetve szüneteltetheti is.
Megegyezés hiánya a szülői felügyelet gyakorlásában
Előfordulhat, hogy az együtt élő szülők nem tudnak megegyezni valamely olyan kérdésben, amit a szülői felügyelet körében gyakorolnak. Ebben az esetben a vitatott kérdésben a gyámhivatal fog dönteni. Azonban a gyámhivatal sem dönthet a lelkiismereti és a vallásszabadság körébe tartozó kérdésekben. Amennyiben pedig a szülők már külön élnek, és nem jutnak egyezségre valamely a szülői felügyelet körébe tartozó kérdésben, a bíróság dönthet a vitában. A bíróság azonban a 16. életévét betöltött kiskorú gyermek tartózkodási helyének a kijelöléséről nem hozhat döntést.
Ha a szülők a közös szülői felügyelet gyakorlása során már nem tudnak együttműködni, bármelyik szülő kérheti a közös szülői felügyelet megszüntetését a bíróságtól. A megszüntetésnek azonban fontos feltétele, hogy az a gyermek fejlődése szempontjából indokolt legyen.
A törvény,megpróbálja általánosságban körülírni, hogy a szülőnek és a gyermeknek milyen jogai és kötelezettsége van a gondozás és nevelés területén. A szülői felügyeletet gyakorló szülőknek kötelességük, hogy gyermekeiket gondozzák, gondoskodjanak az eltartásukról és elősegítsék testi, szellemi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket. A gyermekek viszont kötelesek a szüleiknek engedelmeskedni és irántuk tisztelettel viseltetni, valamint támogatniuk kell a szüleik gyermekneveléssel kapcsolatos fáradozásait is. A gondozás és nevelés körébe tartoznak a gyermek sorsát lényegesen érintő kérdések is.
A jogok és kötelezettségek részletesebb meghatározására a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatóság dönt amikor kimondja, hogy a szülőnek a gyermek gondozásával és nevelésével kapcsolatos kötelezettsége (illetve a gyermek joga) egyebek mellett, hogy:
- gyermekét családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást -, valamint az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást biztosítsa
- gyermekét az őt érintő kérdésekről tájékoztassa, azokkal kapcsolatos véleményét figyelembe vegye;
- gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adjon,
- együttműködjön a gyermeke ellátásában közreműködő szervekkel és személyekkel.
A gyermek kötelezettségei sincsenek tételesen felsorolva, a törvényben rögzítettek szerint a gyermeki kötelességek közé tartozik, hogy:
- gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön;
- képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének;
- tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától.
A kiskorú gyermek sorsát lényegesen érintő egyik kérdés a gyermek családi és utónevének a meghatározása és megváltoztatása, amely kérdésben még a különélő szülő is gyakorolhatja jogait. A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti, de a gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet. A szülőknek a gyermek utónevét a születéstől számított 30 napon belül kell bejelenteniük az illetékes anyakönyvvezetőnél, ha erre nem kerül sor, a gyermek születését anyakönyvezik és megkeresik a gyámhivatalt az utónév megállapítása végett.
A születési anyakönyv kiállítása során az az illetékes anyakönyvvezető, akinek a működési területén a gyermek született. Román állampolgár külföldön történt születését a fővárosi főjegyző anyakönyvezi .
A kiskorú gyermek születési családi és utónevének a megváltoztatását kizárólag a gyermek törvényes képviselője kérheti. A kérelmet az állandó lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetőnél kell benyújtani, és az eljárásért 10000 forint illetéket kell fizetni.
Abban az esetben, ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának lehetne tekinteni, a gyermek az anya családi nevét fogja viselni egészen addig, amíg a születési anyakönyvbe egy ún. képzelt apát nem jegyeznek be. Erre akkor kerülhet sor, ha az anya ezt kéri a gyámhivataltól, illetve - ez irányú kérelem hiányában - a gyermek harmadik életévének betöltésekor. A gyámhivatal ilyenkor az anya legközelebbi anyai ági férfi felmenőjének a családi nevét állapítja meg a gyermek neveként. Az anya azonban azt is kérheti, hogy a gyermeke továbbra is az ő családi nevét viselje vagy egy általa megjelölt más nevet kapjon. Az utóbbi esetben azonban csak olyan név választható, ami más személy jogos érdekeit nem sérti, és persze az a gyermekre nézve sem sérelmes.
A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani a kiskorú gyermekével mindazt, ami az eltartásukra rendelkezésükre áll. A szülőnek csak akkor nem kell a saját tartását is veszélyeztetnie, ha
- a gyermek tartására kötelezhető más egyenesági rokon is él vagy
- a gyermek vagyonának jövedelme fedezi a tartást.
Ugyanakkor a kiskorú tartását nem lehet arra hivatkozva megtagadni, hogy a gyermek érdemtelen a tartásra (szemben a már nagykorú gyermekkel). Amíg a gyermekével együtt élő szülőnek a tartást természetben kell nyújtani, addig a különélő szülőnek elsősorban pénzben kell ezt biztosítania, azaz gyermektartásdíjat kell fizetnie. Sőt, az a szülő is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, akinek háztartásában él ugyan a gyermek, de ő a tartásról természetben nem gondoskodik.
A gyermektartásdíj kérdéséről a szülők akár egymás között is megállapodhatnak, ezt az egyezséget azonban a bíróságnak jóvá kell hagynia; megállapodás hiányában pedig a tartásdíjat a bíróság állapítja meg. A gyermektartásdíj összegét általában - gyermekenként - a fizetésre kötelezett szülő átlagos jövedelmének 15-25 %-ában állapítják meg. Az egy kötelezett által fizetendő tartásdíjak összege azonban az illető jövedelmének 50 %-át nem haladhatja meg. A pontos összeg meghatározásánál figyelembe veszik a gyermek tényleges szükségleteit, mindkét szülő vagyoni és jövedelmi viszonyait, a szülők által eltartásra szoruló további kiskorúak számát és a gyermek saját jövedelmét is. A tartásdíj megállapításánál további fontos szempont, hogy amennyiben a szülők több gyermek tartására is kötelesek, egyik gyermek sem kerülhet a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe.
A szülőknek kötelességük, hogy saját háztartásukban gondoskodjanak a kiskorú gyermekük állandó lakásáról. A gyermek állandó lakásának akkor is a szülők állandó lakását kell tekinteni, ha a gyermek ideiglenesen máshol tartózkodik vagy átmenetileg nem a szüleinél lakik.
A szülők meghatározhatják kiskorú gyermekeik tartózkodási helyét. Ez a jog a közös szülői felügyelet hiányában megilleti a külön élő szülőt is.
A szülők e jogosultsága két esetben nem érvényesülhet teljes mértékben:
Amennyiben a gyermek betöltötte a 16. életévét, akár a szülői házat, akár a részére kijelölt más tartózkodási helyet a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja a gyermek véglegesen külföldre távozásához hozzájáruló szülői nyilatkozatot minden esetben jóvá kell hagynia a gyámhivatalnak.
A 16 évesnél idősebb gyermek akkor hagyhatja el a szülők beleegyezése nélkül a szülői házat (vagy a részére kijelölt más tartózkodási helyet), ha ez fontos okból az érdekében áll. Igaz, ehhez azonban szükséges a gyámhivatal engedélye is. Az engedélyt kérheti a gyermek, a szülői felügyeletet ellátó szülő, és a gyermeket gondozó személy. Az engedélyezés során a gyámhatóság azt vizsgálja, hogy a szülői ház vagy a kijelölt tartózkodási hely elhagyása után - a kérelemben megjelölt helyen - a gyermek törvényes képviselete, lakhatása és tartása hogyan lesz biztosítva. Amennyiben a kérelmet elutasítják, de a gyermek már engedély nélkül elhagyta a szülői házat vagy a kijelölt tartózkodási helyet, a gyámhatóság kötelezi a gyermeket a visszatérésre.
Ha a szülők azt szeretnék, hogy gyermekük véglegesen külföldre távozzon, a hozzájáruló nyilatkozatukhoz a gyámhatóság akkor adja meg a jóváhagyást, ha a gyermek nevelése, tartása, ellátása, tanulása külföldön biztosítva van. A szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben a szülői felügyeletet ellátó szülő lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságok járnak el.
A gyermek iskolájának és életpályájának a meghatározása szintén a gyermek sorsát lényegesen érintő kérdések közé tarozik. Ebben a kérdésben a szülőknek és a gyermeknek mindig közösen kell dönteniük.
Ennek megfelelően a döntés meghozatalakor figyelemmel kell lenni
- a gyermek hajlamára, testi és értelmi képességére, valamint
- egyéb körülményekre (például egy esetleges környezetváltozás hatásaira) is.
Ha a szülő és a gyermek nem tud dönteni az életpálya kijelöléséről, a vitában a gyámhivatal fogja a végleges döntést meghozni ..
A szülői felügyeletet gyakorló szülőknek joga, de egyben kötelessége is, hogy gyermekeik vagyonát kezeljék. Amennyiben a szülői felügyeletet mindkét szülő gyakorolja - de a gyermek érdekében az szükséges - a gyámhatóság adhat olyan felhatalmazást, amely alapján a továbbiakban csak az egyik szülő kezelheti a gyermek vagyonát.
A szülői vagyonkezelés alá nem tartozhat:
- a gyermeknek az a vagyona, amelyet azzal a kikötéssel kapott, hogy a szülei nem kezelhetik azt;
- a tizennegyedik életévét betöltött gyermek munkájáért járó keresete (azzal ő maga szabadon rendelkezhet, a szabad rendelkezés egyetlen korlátja az, hogy a szülői házban élő gyermek köteles a háztartás költségeihez a keresetéből arányosan hozzájárulni).
A szülőknek a vagyonkezelés során a rendes vagyonkezelés szabályai szerint kell eljárniuk, ugyanolyan gondossággal, mint a saját ügyeikben. Folyamatos számadási és biztosítékadási kötelesség nem terheli őket, a vagyon állagáról szóló számadási kötelességük csak a kezelés megszűnésekor (például a gyermek 18. életévének betöltésekor) áll fenn. Ha a szülők nem teljesítik a vagyonkezeléssel kapcsolatos kötelességeiket, a gyámhivatal rendszeres felügyelete alá vonhatja a vagyonkezelést, sőt rendszeres számadást és biztosítékadást is előírhat a szülők részére .
További kötelessége a szülőknek, hogy amennyiben megszűnik vagyonkezelői jogosultságuk, a gyermek vagyonát az állagra vonatkozó számadással együtt ki kell adniuk a nagykorú gyermeknek, illetve a nagykorúság elérése előtt annak, akinek a kezelése alá kerül a vagyon.
A szülők kötelesek gyermekük jövedelmét a gyermek szükségleteire fordítani. A gyermek tulajdonát képező minden olyan vagyontárgyat, amelyet a vagyonkezelés szabályai szerint folyó kiadásokra vagy egyéb okból nem kell készen tartani, be kell szolgáltatni a gyámhivatalhoz. Ezt követően a beszolgáltatott értékekről a szülők a gyámhivatal jóváhagyása nélkül nem rendelkezhetnek. Így például a gyámhatóság engedélyével a gyermek vagyonát - meghatározott részletekben - csak akkor lehet igénybe venni a gyermek eltartására, ha a gyermek jövedelme erre nem elegendő és a szülők sem képesek a saját megélhetésük veszélyeztetése nélkül gyermeküket eltartani .
A kiskorú gyermek törvényes képviselete szintén nem csak joga, hanem kötelessége is a szülői felügyeletet ellátó szülőknek. A gyermek törvényes képviseletét mind a személyi jellegű, mind a vagyoni jellegű ügyekben a szülőnek kell ellátnia. Természetesen a szülői vagyonkezelésből kizárt vagyonnal kapcsolatos ügyekre nem vonatkozhat a törvényes képviselet joga. Továbbá az a szülő, akinek egyáltalán nincs vagyonkezelői jogosultsága, nem képviselheti gyermekét a vagyoni jellegű ügyekben
Közös szülői felügyelet esetén a vagyoni ügyekben a szülők körokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban meghatalmazást adhatnak egymásnak; e meghatalmazás alapján az egyik szülő eljárhat a másik szülő nevében is. A mindennapi életben ilyen meghatalmazás nélkül is eljárhatnak egymás helyett a szülők, ha kisebb értékű vagyoni ügyletről van szó.
Előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amikor a szülők nem képviselhetik a gyermekeiket. Vannak jognyilatkozatok, amelyeket a kiskorú gyermeknek mindig személyesen kell megtennie. Ilyen például a házasságkötés során megtett nyilatkozat, vagy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat. Előfordulnak olyan esetek, amikor a szülő az érdekeltségénél fogva nem képviselheti a gyermekét. Például a szülő nem láthatja el a gyermek képviseletét azokban az ügyekben, amelyekben ő maga vagy a házastársa, az egyenesági rokona vagy a törvényes képviselete alatt álló másik személy a gyermekével szemben álló, ellenérdekű fél.
A törvényes képviseletet a gyámhivatal is korlátozhatja azzal, hogy egyes vagyoni ügyek vagy az ügyeknek egy meghatározott csoportja tekintetében megvonja a képviseleti jogot. Erre akkor kerülhet sor, ha attól lehet tartani, hogy a szülő nem a gyermek érdekeinek megfelelően fogja gyakorolni e jogosultságát .
Bizonyos esetekben a törvényes képviseletet a szülő a törvény erejénél fogva csak korlátozottan gyakorolhatja. Ilyen korlátozás például, hogy a gyermek végleges külföldre távozásához vagy a gyermeket megillető tartásról való lemondáshoz a szülők nyilatkozata mellett szükséges a gyámhatóság jóváhagyása is.
A kiskorú gyermekek - jogaik biztosítása érdekében - vagy szülői felügyelet vagy gyámság alatt állnak. A szülőket megilleti az a jog, hogy a szülői felügyelet alól kikerülő - értelemszerűen: kiskorú - gyermekeik részére megnevezzék, hogy ki lássa el a gyámi feladatokat, valamint azt, hogy ki ne lehessen a gyermekük gyámja. A gyámnevezést és a gyámságból való kizárást közokiratba vagy végrendeletbe kell foglalni. Amennyiben a szülők más-más gyámot neveztek meg, a gyámhivatal a körülmények mérlegelésével fogja eldönteni, hogy a két személy közül ki lássa el a gyámi feladatokat. A szülők által megnevezett gyámot csak akkor mellőzheti a gyámhivatal, ha a gyámság viselésének törvényes akadálya van (például a nevezett gyám saját gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították) vagy az illető a gyámság átvételében gátolva van avagy ha a kirendelés a kiskorú érdekeit veszélyeztetné .
A szülők által a gyámságból kizárt személy nem viselhet gyámságot. Előfordulhat azonban, hogy az egyik szülő által gyámként megjelölt személyt a másik szülő kizárta a gyámságból. Ebben az esetben a gyámhatóság a gyermek érdekeinek figyelembevételével fogja eldönteni, hogy kinek a rendelkezése érvényesüljön.
Egy beteg gyermek alapos, szakszerű és lelkiismeretes vizsgálata sokszor végtelen türelmet, időt és psichologiai affinitást igényel úgy az orvos mint a szülők részéről. Ez a megállapitás elsősorban a kisseb gyermekek korcsoportjára, a gyermek idegrendszeri tipusára,a környezet nevelési kulturájára,az orvosi rendelők gyermekbarát környezetére vonatkozik.
Tapasztalatom szerint az orvos megnyugtató lénye-sokszor fehér köpeny nélkül-hanghordozása, kimélő szelid közeledése,a gyermek valamelyik bőrfelületének vagy a fej enyhe, simogatása már bizalmat kelthet a gyermekben.
A verbális komunikáció kialakulása után már több teret nyerünk a kapcsolatteremtés lehetőségeit tekintve. Ha már meg tudjuk kérdezni hogy kit szeret a legjobban,vannak e barátai,szokott e verekedni,van kis kutyája vagy macskája, szereti e a lekváros derelyét és ezekre megyőző választ kapunk ez még egylépés, egy előlegezet barátság érdekében.
A kisseb korcsoportú gyermekek a tapasztalatom szerint nagyon hiuak és főként a leánykák/no lámcsak milyen korán kezdik/akik egyenesben értékelik a dicséretet – pl. milyen szép kék a szemed, milyen szép a fülbevalód, vagy a bluzod stb. Ők ilyenkor végignéznek magukon és diadalittasan rádmosolyognak.
A nagyobb gyermekekkel úgy beszélek mint egy felnőttel. Egyéni személyes véleményüket kérem a mindennapi családi vagy iskolai történésekről.Ezekre a kérdéskre meglepő tájékozottsággal és naiv őszinteséggel válaszolnak.Olykor olyan intimitásokat mondanak el amikért már majdnem pirokodnom kell a szülők előtt.Ez az Ő önérzetének a győzelme-mert neki otthon mindig azt mondják – hogy Te gyermek vagy nem értesz a dolgokhoz, és ne szólj bele.Számomra mindig felejthetetlen marad az a – diadalittas tekintet amit a szülők felé irányitanak és ezzel közlik velük –hogy látjátok, ez emberi módon beszélt velem.
De mindenek előtt a nagy titok az egészben a – SZERETET – amit közvetiteni tudsz a gyermek felé,amit ösztönösen megéreznek-egy szelid hang,egy kedves simogatás vagy érdeklődés az Ő kis alakuló élettükkel kapcsolatban.
Az hogy egy ilyen alapokon felépitett kapcsolat kialakuljon számos esetben többszöri próbálkozást igényel,de megéri a türelmet mert – életre szóló barátságok szövődnek egy emberpalántával.
Ebbe a folyamatba kell beépülnie a szülők józan pedagógiai hozzájárulásuknak és nem kényszerfenyegetésekkel elidegeniteni a gyermeket az orvosi rendelőktől azzal a motivációval hogy ha nem eszed ezt... vagy amazt akkor injekciót kapsz, vagy viszünk ahhoz a csunya öreg orvoshoz.Otthon, ha az orvos megérdemli beszéljünk róla érdemlegesen mert ez megnyugtató a gyerme részére is.
Egy gyermek viselkedési modeljeinek az orvosi rendelőkben okai és eredői vannak. A teljesség igényeiért egy néhányat megemlítenék:
1. A gyermek orvos egyik legnagyobb problémája hogy a kórelőzményi adatokat szülőktől vagy hozzáttartozóktól kapja. A beteg gyermeknek ilyen szempontból nem megbizható az értékitélete.Ugyanigy van ez a kezelési eljárások megbizható teljesitését illetően is.
2. A gyermek szorongása, egy olyan adott helyzetben, ahol megszokottan idegenekkel találkozik az ő általa –egy ellenségesnek itélt környezetben.
3. Az ismeretlentől való félelem,gátolja az eggyüttmüködési készségét,és a verbális komunikációt neheziti.
4. A fájdalomtól való félelem, gátolja a klinikai vizsgálat operativ részét,a gyermek oponenssé válik és nehéz megvizsgálni.
5. A gyermek szomatikus fejlődése,a növekedés azt eredményezi hogy a gyermek úgymond minden pillanatban más biológiai értékrenbe sorolható
6. A gyógyszerek hatástana függ a kortól,a súlytól és az egyes szervek esetleleges disfunkcionális állapotától
7. Az orvosnak a szülőknek nagyon figyelmesen kell követni a szubtilis,atipusos klinikai tüneteket
8. Az édesanyák véleményét még ha olykor fárasztó is lehet kötelezően meg kell hallgatni,mert-az anyai megérzésnek történelmi hagyományai vannak..
Ez a kölcsönös szülő-orvos összhang és segitőkészség az első lépés a gyermek gyógyulásának a sikerében.
|
ÉLETKOR |
SÚLY |
MAGASSÁG |
||
|
FIÚK |
LÁNYOK |
FIÚK |
LÁNYOK |
|
|
1 év |
10,05 |
9,75 |
75,2 |
74,2 |
|
2 év |
12,56 |
12,99 |
87,5 |
86,6 |
|
3 év |
14,61 |
14,42 |
96,2 |
95,7 |
|
4 év |
16,51 |
16,42 |
103,4 |
103,2 |
|
5 évi |
18,37 |
18,37 |
108,7 |
109,1 |
|
6 év |
21,91 |
21,09 |
117,5 |
115,9 |
|
7 év |
24,54 |
23,68 |
124,1 |
122,3 |
|
8 év |
27,26 |
26,35 |
130,0 |
128,0 |
|
9 év |
29,94 |
28,94 |
135,5 |
132,9 |
|
10 év |
32,61 |
31,89 |
140,3 |
138,6 |
|
11 év |
35,20 |
35,74 |
144,2 |
144,7 |
|
12 év |
38,28 |
39,74 |
149,6 |
151,9 |
|
13 év |
42,18 |
44,95 |
155,0 |
157,1 |
|
14 év |
48,81 |
49,19 |
162,7 |
159,6 |
|
15 év |
54,48 |
51,48 |
167,8 |
161,1 |
|
16 év |
58,83 |
53,07 |
171,6 |
162,2 |
|
17 év |
61,78 |
54,02 |
173,7 |
162,5 |
|
18 év |
63,5 |
54,39 |
174,5 |
162,5 |
- a csecsemő az első 4 hónapban 750 gramot gyarapodik havonta
- a második 4 hónapban 500 gramot gyarapszik súlyban.havonta
- a harmadi 4 hónapban pedig 250 gramot havonta.
Óvakodjunk attól hogy túl mereven ítéljük meg a csecsemő súlybeli fejlődését.Természetesen ezek a megszokott középértékek. Egyesek más számítási módot használnak, pl. az optimális súlyfejlődés 600 gram az első 6 hónapban, míg a második 6 hónapbra 500 gyamot számítanak havonként. A csecsemő súlybeli fejlődésének a szempontjai a valóságban nem matematikai képletek alapján történik mert vannak eltérések pluszban vagy minuszban a gyermek egyéni, genetikai tárházát tekintetbe véve vagy más egyéni adottságai alapján Mégis úgy itéljük meg hogy ezek a számítások vagy számok jó tájékozódást nyújtanak a testsúly kiszámítására.
Az 1 éven felüli gyermek optimális testsúlyának a kiszámitására a következő képletet használjuk:
X = M + (2 x n) ,
M - a gyermek súlya 1 éves korban, az “n” életkor években.
Testsúly - G
G = X + 500 x N
X - születési súly, N - aktuális életkor
Testhossz az első ˝ évben - L
L’ = I + 2,5 x N
I - testhossz a születéskor, N - aktuális életkor hónapokban..
Testhossz a második félévben
L’’ = I + 1,5 * N
I - testhossz születéskor, N-aktuális életkor hónapokban
A testfelület viszonyítva a testsúlyhoz az
első évben
0,15 négyzetméter 2 kg súlyra
0,25 négyzetméter 5 kg súlyra
0,45 négyzetméter 10 kg súlyra
|
IDŐSZAK |
NAPI
NÖVEKEDÉS GRAMOKBAN |
|
0 - 4 nap |
30 gram |
|
5 - 12 nap |
26-28 gram |
|
13 - 20 nap |
20-24 gram |
|
21 – 36 nap |
16-18 gram |
|
37 - 52 nap |
10-15 gram |
Újjszülött-52 cm
Az első életévben 2 cm a havi növekedés.
- 1 éves korban 75 cm.
- 2 - 3 éves korban a növekedési ritmus 1o cm.ani,
- 4 - 10 éves korban a növekedési ritmus 5-6 cm.
Az első 10 évben nincsen különbség a fiúk és leányok között a növekedési ritmust tekintve.
A leányoknál 10-12 éves kor között a növekedési ritmus nagyobb, általában 9 cm.
A fiúk ezt a ritmust 2 évvel később érik el-/10-10,5/
A HOSSZNÖVEKEDÉS KISZÁMÍTÁSÁNAK A
FORMULÁJA:
TESTHOSSZ = 5 x AZ ÉVEK SZÁMA + 8O
|
FIÚK |
ÉLETKOR |
LÁNYOK |
||
|
SÚLY/kg |
HOSSZ/cm |
SÚLY/kg |
HOSSZ/cm |
|
|
3,4 |
50,6 |
Szüléskor |
3,2 |
50,2 |
|
4,2 |
54,0 |
1 hónap |
4,2 |
53,5 |
|
4,9 |
57,00 |
2 hónap |
4,8 |
55,5 |
|
5,7 |
60,4 |
3 hónap |
5,6 |
59,5 |
|
6,4 |
63,5 |
4 hónap |
6,2 |
61,3 |
|
7,0 |
64,7 |
5 hónap |
6,8 |
63,2 |
|
7,6 |
66,4 |
6 hónap |
7,3 |
65,2 |
|
8,1 |
68,0 |
7 hónap |
7,8 |
67,0 |
|
8,6 |
69,8 |
8 hónap |
8,2 |
68,5 |
|
9,1 |
71,2 |
9 hónap |
8,7 |
70,1 |
|
9,4 |
72,6 |
10 hónap |
9,1 |
71,6 |
|
9,9 |
74,0 |
11 hónap |
9,4 |
73,0 |
|
10,1 |
75,2 |
12 hónap |
9,8 |
74,2 |
Testfelület egy 3 KG csecsemőnél: 20 dm2
Testfelület egy 6 kg csecsemőnél: 30 dm2
Testfelület egy 9 KG csecsemőnél: 40 dm2
Testfelület egy 12 KG csecsemőnél: 50 dm2
|
ÉLETKOR |
FIÚK |
LÁNYOK |
|
Születéskor |
35,3-1,2 |
34,7-1,0 |
|
3 hónap |
40,9-1,2 |
40,0-1,2 |
|
6 hónap |
43,9-1,0 |
42,8-1,2 |
|
9 hónap |
46,0-1,0 |
44,6-1,2 |
|
1 év |
47,3-1,1 |
45,8-1,3 |
|
1,5 év |
48,7-1,1 |
47,1-1,2 |
|
2 év |
49,7-1,2 |
48,1-1,4 |
|
3 év |
50,4-1,20 |
49,3-1,3 |
|
4 év |
51,0-1,2 |
49,9-1,3 |
|
5 év |
51,3-1,2 |
50,3-1,3 |
FRANK számítása szerint:
FEJKÖRFOGAT = testhosz : 2 + 9
|
AZ ÚJSZÜLÖTTNÉL |
31 cm |
|
1 hónap |
34 cm |
|
2 hónap |
36 cm |
|
3 hónap |
37 cm |
|
4 hónap |
38 cm |
|
5 hónap |
39 cm |
|
6 hónap |
40 cm |
|
7 hónap |
41 cm |
|
8 hónap |
42 cm |
|
9 hónap |
43 cm |
|
10-11 hónap |
44 cm |
|
12 hónap |
45 cm |
|
ÉLETKOR |
FIÚK |
LÁNYOK |
ÉLETKOR |
FIÚK |
LÁNYOK |
|
1
év |
45 |
45 |
11 |
63 |
66 |
|
2 év |
47 |
47 |
12 |
65 |
64 |
|
3 év |
49 |
49 |
13 |
66 |
67 |
|
4 év |
51 |
51 |
14 |
70 |
72 |
|
6 év |
53 |
53 |
15 |
73 |
78 |
|
7 év |
55 |
55 |
16 |
80 |
79 |
|
8 év |
57 |
57 |
17 |
82 |
80 |
|
9 év |
59 |
59 |
18 |
84 |
|
|
10 év |
61 |
60 |
20 |
|
|
SZÜLETÉSKOR
A látás funkciója létezik de még nem teljesedett ki.
A fényérzékenység az újszülöttnél jelen van – ami megállapítható a fénybehetásokra – fotomotor reflex. A fényhatásra bekövetkező – pislogás, vagy az erős fényhatásra bekövetkező szembezárás.
Látási reflex észlelése egy diszkrét fényforrás hatására.
AZ ELSŐ HÓNAPBAN
A fixáló reflex fénystimulálásra.
1-2 HÓNAPOS KORBAN
Megjelenik a – követési reflex – általában egy olyan tárgyra ami mozog.
2-3 HÓNAPOS KORBAN
Mindkét szem elmozdul konjugált mozgással az elmozduló tárgy irányába.
4-5 HÓNAPOS KORBAN
A konjugáló reflex állandó jelenléte.
A látás és egy tárgy megragadása állandóváválik,és koordonáltan folyik le.
A fixáló, követő és convergáló reflex bizonyitják a binoculáris látás kifejlődését 6 hónapos korra.
A mély látás kb 6 hónapos korban jelenik meg.
Az intermittáló strabizmus,ami a kifejezője egy enyhe inkordinációnak élettaninak tekinthető 3-4 hónapig.
Mindennemü strabizmus,kancsalság ami állandó jellegü 4 hónap előtt kórosnak számit. A kancsalság időszakos megjelenése is kezelést igényel.
A HALLÁSFUNKCIÓ VIZSGÁLATA.
Egy egyedüli tesztvizsgálat, nem garancia a normális hallásfukciónak. A vizsgálatot meg kell ismételni az egész gyermekkor lefolyása folyamán.
A helyes beszéd kialakulása, a beszéd kifejlődése a megfelelő korban azt bizonyitja hogy a hallószerv működése normális.
A hallás tesztelése újszülöttnél is elvégezhető.
A csecsemő reagálása nagyon különböző lehet.
A klasszikus MORO reflex.
A tájékozódási reflex a fej vagy a szem fordítása a zaj irányába.
A cochleo-palpebrális reflex a szemhéjak rövid kontrakciója.
A motorikus lokalizált reflexek a végtagokon.
Grimaszok, kontrakciók, részlegesek az arcon, nyugtalanság, sírás, felrettenés, globális neurológiai tünetek.
Ami nagyon lényes a reakciók gyors megjelenése – válaszreakciók.
Süketség gyanújelei
4 hónapos korig nagyon kevés tünetet észlelünk.
Inkább a szülők veszik észre, főként azok, akiknek tapasztalatuk van a következő tüneteket: a gyermek nagyon csendes, nem reagál a zajokra, de élénken reagál az érintésekre, vibrációkra.
9 hónapos korban
ORIENTATIV TESZTEK - nevén hívni a gyermeket/először suttogva, zenélő játékok, hangos zajt csinálni, fütyűlni, becsapni az ajtót stb.
Két éves kor után mindennemű beszédzavar.
|
A
FOG |
ÁTMENETI
FOGAK-HÓNAPOKBAN |
ÁLLANDÓ
FOGAK-ÉVEKBEN |
||
|
Felső
maxiláris |
Alsó
maxilaris |
Felső
maxiláris |
Alsó
maxiláris |
|
|
Közpső metsző |
6-12 |
5-10 |
6-8 |
6-8 |
|
Szélső metsző |
8-13 |
7-16 |
7-9 |
7-9 |
|
Szemfogak |
16-22 |
16-23 |
10-12 |
9-12 |
|
Molaris 1 |
11-18 |
11-18 |
9-11 |
9-11 |
|
Moláris 2 |
20-33 |
20-31 |
10-12 |
10-13 |
|
Moláris 3 |
- |
- |
5-7 |
5-7 |
|
Moláris 4 |
- |
- |
12-14 |
12-13 |
|
Moláris 5 |
- |
- |
17-30 |
17-30 |
- A fogak normális megjelenése széles határidőben történik.
- Az átmeneti fogak száma 20.
- A véleges fogak száma 32.
- A 12-14 éves korban a gyermeknek 28 foga van.
- 1-1,5 hónap: nézelődik
- 1,5-5 hónap: 90 fokban képes tartani a fejet
- 1-5 hónap: spontán mosolyog
- 1,5-4 hónapban: hangosan nevet
- 2-4 hónap: követi a tárgyakat tekintetével
- 2-5 hónap: egyik oldalára fordul
- 2-5 hónap: nézi a kezeit
- 2-5 hónap: gagyog
- 3,5-6 hónap: egy felkinált tárgyat megfog
- 4-6 hónap: nyújtja a kezét
- 4-7 hónap: kinyújtja a kezét és megfog egy tárgyat
- 6-12 hónap: hangokat utánoz
- 6,5-10 hónap: megismeri a személyket
- 6,5-16 hónap: felül
- 9-16hónap: segítséggel feláll
- 10-17 hónap: segitséggel megindul járni
- 11-19hónap: egyedül feláll
- 10-17 hónap: elindul egyedül
|
ÉLETKOR |
AZ EMLÉKEZŐKÉPESSÉG |
|
3
hónap |
néhány perc |
|
1 év |
körülbelül 2 hét |
|
2 év |
néhány hónap |
|
4 év |
1 év |
|
4 éven felül |
állandó ha nem jön közbe memória zavar |
A MEMÓRIA MAXIMÁLIS PERIÓDUSAI
12-15 év anyagi-szerkezeti dolgok
serdülőkor formák és modelek
későbben gondolat, tartalom
EGYÉNI MEMEÓRIA - 2 éves kor után
TÁJÉKOZÓDÁS
2 éves kor a térbeni tájékozódás kezdete
4 éves kor az időbeni tájékozódás kezdete
6-7 éves kor tájékozódás napok és hetekben
9-10 éves kor tájékozódás hónapokban vagy években
[FANCONI]
|
JEGY |
SZÍV
FREKVENCIA |
LÉGZÉS |
IZOMTÓNUS |
NASALIS
KETÉTER |
A
BŐRTAKARÓ SZINE |
|
0 |
hiányzik |
Nem lélegzik |
Tónus nélkül |
hiányzik |
Sápadt-szürkés |
|
1 |
100
alatt |
bradiaritmiás |
Behajlitott végtagok |
grimászok |
Livid végtagok |
|
2 |
100 felett |
100 felett |
Erős sirás |
Tüsszent-köhög |
Vörös szin |
|
ÉLETKOR |
MINIMÁLIS
FREKVENCIA |
MAXIMÁLIS
FREKVENCIA |
|
Újszülött |
80 |
160 |
|
3 hónap |
120 |
200 |
|
1 év |
100 |
180 |
|
8 év |
65 |
120 |
|
12 év |
60 |
110 |
|
Újszülött |
140-150 frekvencia |
|
6-hónap |
130 frekvencia |
|
1 év |
125 frekvencia |
|
2 év |
120 frekvencia |
|
4 év |
100 frekvencia |
|
8 év |
90 frekvencia |
|
12 év |
85 frekvencia |
|
Újszülött |
50 cm3 |
|
1 hónap |
62-74 cm3 |
|
3 hónap |
110-115 cm3 |
|
7 hónap |
120-196 cm3 |
|
1 év |
195-283 cm3 |
|
1-3 év |
248-409 cm3 |
|
7-8 év |
505-841 cm3 |
|
9-10 év |
575-936 cm3 |
|
12-13 év |
840-1240 cm3 |
2-3 év 10 vizeletürités 24 /óra alatt
4-6 éves kor között 6-7
7-10 év között 4-5
11-14 éves kor között 3 vizeletürítés
6 év 1006-1010
2-8 év között 1008-1016
8-15 év között 1020-1022
|
Újszülött |
45-55 /perc |
|
Első 3 hónap |
40-45 - idem |
|
Első év végén |
35 - idem |
|
2 év |
32 - idem |
|
3 év |
30 - idem |
|
5 év |
27 - idem |
|
11 év |
24 - idem |
|
Felnőtt |
15-16 - idem |
|
Első héten |
40-60 kcal/kg-24 óra |
|
Első trimeszter |
100-130-kcal/kr 24 óra |
|
Második trimeszter |
100-110 kcal/kg 24 óra |
|
Harmadik trimeszter |
90-100 kcal/kg 24 óra |
|
Negyedik trimeszter |
80-90 kcal/kg 24 óra |
|
1-6 év |
80-100 kcal/kg 24 óra |
|
6-12 év |
60-80 kcal/kg 24 óra |
A mindennapi orvosi tevékenységem során meggyőződtem arról hogy kevés szülő tudott értékelhető adtokat adni e gyermek székletéről,annak formai fizikai jellemzőiről.Pedig ez a tény nagy segitséget nyujthat a vizsgáló orvosnak abban az esetben ha egy emésztőrenszeri megbetegedésről van
Az alábbiakban igyekszem leirni csecsemőkortol kezdve a normális és kóros székletek jellemzőit egyeseket képes illuszttrációval.
A magzat béltartalma a – zöldesfekete – Meconium vagy a magzatszurok. Epét,enzimeket, hámsejteket a bélcsatornába kiválasztott nyálka maradványait tartalmazza. Első üritése néha már a magzatvizbe következik be. A mecónium ürítés megállapítása fontos – ha 24 belül nem észleljük, fejlődési rendellenesség lehetősége vetődik fel.
A táplálás megindulásával – néhány napos átmenet után – megjelenik a női illetve tehéntej táplálásra jellemző széklet.
A szopós csecsemő naponként 2-4-szer ürít aranysárga, kenőcsös kissé savanykás szagu székletet. Előfordulat hogy zsirosabb anyatej esetén vagy konsztitucionális okokból naponta csak egyszer, esetleg másnaponta van székelés, vagy az átlagosnaál 1-3-mal gyakoribb a székürítés. Ha csecsemő általános állapotát mindez nem befolyásolja normális állapotnak kell tekinteni.
A mesterséges táplálék a tápanyagok mennyiségi és minőségi összetételének megfelelően megváltoztatja a csecsemő székletének konzisztenciájának ,szinét,szagát és mennyiségét.Ez abból adódik hogy a fő tápanyagok jellenzően hatnak a bél kémiai minőségére, egyes szines tápanyagok/főzelék/pedig megtartják eredeti vagy ahhoz közelálló szinüket.
Így a krisztaloid szénhidrátok az erjedéses folyamatokat,a fehérjék a rothadást fokozzák, mig a zsirok a túlsúlyban lévő folyamatot erősitik.
Ezért normális összetételü mesterséges táplálékon tartott csecsemő, formált, kissé bűzösebb, barna szinű és az anyatejnél nagyobb mennyiségű székletet ürit, naponta 1-3 alkalommal.
A széklet színében, konzisztenciájában elég gyakoriak az eltérések. Előfordulnak hígabb vagy darabosabb, zöldes, kissé nyálkás székletek is – ez nem rendellenes – 4-6 hét után gyakori a székrekedés amikor is csak 2-3 naponként van széklet. Nem kezelendő. Egy év után a felnőttéhez hasonló székletet ürít a gyermek.
Ha a táplálékok krisztalloid szénhidrát irányába tolódik el, vagy fehérje és zsír hiány mutatkozik/liszttartalom/savanyú vegyhatású, erjedéses habos székletet ürít a csecsemő/4-6 alkalommal/ami a glutealis tájékot felmarja, gomba telepedésére teremt lehetőséget. Ha eltúlzott a fehérje és zsírbevitel/tejártalom/a főzelék túlzott dusítása sajttal, túróval, tojással, húspéppel/a rothadásos bűzös széklet bogyószerüvé válik, és az úgynevezett –alkáli szappan – keletkezik amit a csecsemő ritkán ürit. Igen jellemző lesz a pelenkáról leguruló/kecske széklet/, miközben a vizelet csipős, ammónia szagú.
Mennyiségi szempontból jellemző a mennyiség megnő, az ürítés gyakoribb függően az eset súlyosságától és megváltozik a külleme – hol, vizes, nyálkás, nyálkás-gennyes, véres, véresen erezett/entro-invaziv széklet/. A jelentős mennyiségű zsírt tartalmazó széklet lebeg az éjjeliben a víz felszínén.



TEJPOROS SZÉKLET MECONIUM
ALKALIKUS SZÉKLET SAVAS SZÉKLET


NORMÁLIS SZÉKLET VÉRES SZÉKLET



SZORULÁSOS
SZÉKLET TEHÉNTEJES SZÉKLET

ÉHEZÉSES SZÉKLET ANYATEJES SZÉKLET
ZSIROS SZÉKLET SÉRGARÉPA SZÉKLET


HASMENÉSES SZÉKLET NYÁLKÁS SZÉKLET
ÉHEZÉSES SZÉKLET
|
ÉLETKOR ÉVEKBEN |
A FELNŐTTADAG-HÁNYADA |
|
1 | 12 |
1 | 10 |
|
1 | 2 |
1 | 5 |
|
1 |
1 | 4 |
|
3 |
1 | 3 |
|
7,5 |
1 | 2 |
|
Megnevezés |
I |
II |
III |
|
Calmante-antipiretice |
|
|
|
|
- codeină |
- |
|
|
|
- paracetamol |
- |
|
+ |
|
- salicilaţi |
- |
+ |
+ |
|
Antihelmintice |
|
|
|
|
- piperazin |
+ |
|
|
|
- senna |
|
+ |
+ |
|
Antiacide |
|
|
+ |
|
Hányáscsillapitók |
|
|
|
|
Gyulladáscsökkentők |
|
|
|
|
- indometacin |
|
|
|
|
- aranysók |
+ |
|
|
|
- salicilatátok |
+ |
+ |
|
|
Antiulcerózus szerek |
|
|
|
|
- antgonisti H2 |
|
|
|
|
- sucralfate |
|
+ |
+ |
|
Antibiotikumok és chenoterapeutikumok |
|
|
|
|
- clorocid |
+ |
|
|
|
- tetraciclinek |
+ |
|
|
|
- aminoglicozidök |
|
+ |
|
|
- klion |
|
+ |
|
|
- nevigramon |
|
+ |
|
|
- sulfamidok |
|
+ |
|
|
- nitrofurantoin |
|
|
+ |
|
- cefalosporinok |
|
|
+ |
|
- eritromicin |
|
|
+ |
|
- penicilinek |
|
|
+ |
|
Véralvadásgátlók |
|
|
|
|
- varfarin |
|
|
+ |
|
- heparin |
|
|
+ |
|
Antikoagulánsok |
|
|
|
|
- carbamazepin |
|
|
+ |
|
- barbiturice |
|
+ |
|
|
- fenitoina |
|
+ |
+ |
|
- valproat |
|
|
|
|
Antidepresziv szerek |
|
|
|
|
- inhibitorok MAO |
|
+ |
|
|
- antidep-triciclice |
|
+ |
|
|
Gombaellenes szerek |
|
|
+ |
|
Antihisztaninukumok |
|
|
|
|
- cromoglicat |
|
+ |
|
|
Vérnyomáscsökkentő |
|
|
|
|
- inhibitorirok ACE |
|
+ |
|
|
- beta-blockánsok |
|
|
+ |
|
- CA-blokánsok |
|
+ |
|
|
- methildopa |
|
|
+ |
|
Malária ellenes szere |
|
|
|
|
- dapson preparate |
+ |
|
|
|
Migrén ellenes szerek |
|
|
|
|
- ergotamin |
+ |
|
|
0-4 napos életkorban igénybe vehető szűrővizsgálatok:
- teljes fizikális vizsgálat, különös tekintettel a fejlődési rendellenességek szűrésére
- testtömeg, testhossz, fejkörfogat mérése és értékelése
- ideggyógyászati vizsgálat
- csípőficam szűrése
- érzékszervek működésének vizsgálata körében a hallás és a látás vizsgálata
- veleszületett anyagcsere-betegségek vizsgálata.
1, 3 és 6 hónapos életkorban igénybe vehető szűrővizsgálatok:
- teljes fizikális vizsgálat, különös tekintettel a fejlődési rendellenességek szűrésére,
- mozgásszervi vizsgálat, csípőficam szűrése 4 hónapos korig,
- idegrendszer vizsgálata,
- rejtettheréjűség vizsgálata,
- a pszichomotoros és mentális fejlődés vizsgálata,
- érzékszervek működésének vizsgálata (látás, kancsalság, hallás)
- testhossz, testtömeg, fejkörfogat mérése, a fejlődés és tápláltsági állapot értékelése a hazai standardok alapján.
A gyermek 1 éves kora után – életkor-csoportonként – a következő megelőző ellátásokat lehet a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe venni.
1 éves életkorban és 6 éves
életkorig évente igénybe vehető szűrővizsgálatok:
- teljes fizikális vizsgálat,
- idegrendszer vizsgálata
- rejtettheréjűség vizsgálata 2 éves korig,
- herék vizsgálata évente,
- testmagasság, testtömeg (fejkörfogat szükség szerinti mérése), a fejlődés és tápláltsági állapot értékelése hazai standardok alapján,
- a pszichés, motoros, mentális, szociális fejlődés és magatartásproblémák feltárása,
- érzékszervek működésének vizsgálata,
- beszédfejlődés vizsgálata,
- mozgásszervek vizsgálata: különös tekintettel a lábstatikai problémákra és a gerinc rendellenességeire (tartáshiba, scoliosis),
- vérnyomás mérése 3-6 éves életkor között,
- korai fogászati szűrés és gondozás.
6 és 18 éves kor között l igénybe vehető szűrővizsgálatok:
- teljes fizikális vizsgálat,
- a kórelőzmény és családi anamnézis ismételt felvétele,
- az anamnézis alapján veszélyeztetett gyerekek kiszűrése, szükség esetén szakorvosi vizsgálatra irányítása,
- pajzsmirigy tapintásos vizsgálata 11 éves életkortól,
5. hét: testtájak jól elkülönülnek, embrió arca még nem látszik
6. hét: 2 cm-es az embrió, megkezdődik a váz csontosodása, megjelennek az első reflexek
8. hét: sajátos emberi jellegei felismerhetők, szív 1 hónapja működik, működnek az izmok is
11. hét: 5 cm-es a magzat, egyre többet mozog, szája nyitódik, homloka ráncolódik, szeme kezd kialakulni, egész testét pehelyszőr (lanugo) fedi
4. hónap: hasonlít az újszülöttre, kb 15 cm-es , UH-n a neme is jól látható
5. hónap: kb 30 cm-es, gyomor és vesék működnek, minden szervrész kialakul, nagy változás már csak a súly- és hosszméretekben történik
40. héten következik be. Sok összetevő indítja el (pl): hormonhatások, fájástevé-kenység beindulása, csecsemő helye szűk.
Szakaszai:
1. tágulási szakasz : fájások megindulása -> méhszáj eltűnése; leghosszabb időszaka a szülésnek, ritmusos méhösszehúzódások segítik.
2. kitolási szakasz: méhszáj eltűnése -> újszülött megszületése, rövidebb szakasz
3. lepényi szakasz: újszülött megszületése -> lepény megszületése. Méhösszehúzó injekciók segítségével gyorsítják fel a folyamatot.
Közvetlen szülés utáni időszak.
1. nyákszívás: első levegővétel előtt jó ezt megtenni, mert a tüdőbe kerülve anyák tüdőgyulladást okozhat (Apgar teszt)
2. köldökellátás: bőrköldök fölé helyezik a köldökcsonkot, akkor, amikor már nem
3. pulzál a zsinór – kocsonyásnak tűnő kemény tapintású cső, 3 ér fut benne. (2-3 mp-cel a szülés után). Pár napon belül beszárad. Köldökzsinórban nincsenek idegek. Steril gézlappal fedik.
4. szem ellátása: kötelező eljárás, neomicin szemcsepp kórokozók ellen
5. fürdetés: folyóvíz alatt, szappan nélkül -> fertőzés elkerülése végett, immunrendszerük még gyenge
6. Magzatmáz sok immunanyagot tartalmaz, ezért nem mossák le a babáról. 1-2 órán belül felszívódik
7. testarányok mérése:
súly
hossz
fej-, mellkörfogat ezeket mindig megmérik
BPD átmérője
(2 falcsont közötti rész fej-homlok 2 széle)
Ha rendellenesség van, mást is megmérnek...
8. karszalag felhelyezése: nehogy összekeverjék az újszülöttet, család veheti le otthon
9. inkubátorba helyezik vagy felöltöztetik a csecsemőt (aki nem akarja megtartani, az a kórházakban kihelyezett inkubátorban hagyhatja)
Testsúlya: 3000-3500 gr
Hossza: 50-56 cm
Fejkörfogata: 34-36 cm
Mellkörfogata: 31-34 cm
Vérnyomás: 80/50
Pulzus: 120-140/perc
Légzés: 50-55/perc
Körmök elérik az ujjbegyet. Bőre születéskor vöröses, magzatmáz fedi.
Fiúk: here leszállt a herezacskóba.
Lányok: nagyajkak fedik a kisajkakat.
Sírása erőteljes, egyéni színezetű. Ízérzete, hallása jó. Erőteljes hangokra összerezzen.
Látása: foltokban lát, nem jó.
Veleszületett reflexek:
- fogó
- szopó
- átkaroló
- nyelési
- pille
Azok a koraszülöttek, akiknek születési súlya nem haladja meg a 2500gr-ot. Alsó határ 500-600 gr. Könnyen kapnak fertőzéseket.
Koraszülést előidéző tényezők:
- anya betegségei (pl fertőzések)
- alkati adottság
- anya elégtelen táplálkozása
- pszichés megrázkódtatás
- anyai sérülések (baleset kapcsán)
- szülőutak rendellenessége, ikerterhesség
Koraszülöttek anatómiai tulajdonságai:
- testsúly: 2500 gr alatt
- hossza: 40-48 cm
- fejük aránytalanul nagy, a testhossz 1/3-át teszi ki
- törzs rövid, fejletlen végtagok
- körmük nem éri el az ujjbegyet, nem szarusodott el
- bőrük színe vörös, testük nagy részét pehelyszőr fedi
- fiúk heréje gyakran a hasüregben van
- lányoknál a nagyajkak nincsenek kifejlődve
- bőr alatti zsírszövet hiányzik
Koraszülött élettani tulajdonságai:
- fejletlen a légzőrközpont, gyakoribbak a légzési nehézségek
- gyakori a keringési elégtelenség
- hőszabályozásuk labilis
- gyakran hiányoznak az életfontosságú reflexek (nyelési, szopási stb.)
- hajlamosak a vérzésekre a májmúködésük elégtelensége miatt
- élettani sárgaságuk súlyosabb, hosszabb ideig tart
- fiziológiai súlyvesztésük nagyobb, mint az érett újszülötteké
- fogékonyabbak a betegségekre, gyakoriak:
· tüdőgyulladás
· fertőzéses hasmenés
· vérszegénység
· angol kór (csontok fejletlensége)
Koraszülöttek ellátása:
Újszülött intenzív centrumokban szülessenek (prenatális intézmények).
- minden beavatkozást a sterilitás maximális betartásával kell végezni (köldökfertőtlenítés is)
- inkubátorok megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat kell biztosítani
- táplálást a szülést követő 12-14 órával kezdik meg. Előtte ellenőrzik a nyelési reflexet. 2 óránként etetik őket.
- fertőzésektől védeni kell
- 2300 gr elérésekor általában hazaadják a babát
- csecsemőkor: 1 hónapos kor-1 éves korig (első 4 hét újszülött kor)
- testtömeg gyarapodása viszonylag egyenletes, féléves korára meg 2x-eződik a születési súlya, 1 éves korára meg3x-ozódik
- hossznövekedés: kezdetben gyors, majd fokozatosan lassul -> első hónapokban, 5 cm havonta., 1 év vége felé 1-1,5 cm
- fejlődés során nő a fejkörfogat, a mellkörfogat
- változnak a testarányok
- 6-7 hónapos korban kibújnak az első fogak
- mozgásfejlődésük a manipulációval (kézmozgás) kezdődik, csecsemőkor végére
képes a helyzet- és helyváltoztatásra
Befolyásoló tényezők:
- örökletes tényezők -> 2 kisttermetű szülőnek kistermetű gyermeke lesz
- táplálék mennyisége és minősége -> ált. egészségesen születnek, az 1.év még az egészséges életmódról szól
- földrajzi tényezők
- egészségügyi körülmények: beteg gyermekek nehezebben fejldőnek
- szociális és gazdasági tényezők
- mozgás és sport
- pszichés tényezők: jól érzi-e magát a családban, bölcsödében, óvodában
- belső elválasztású mirigyek zavartalan működése (pl cukorbeteg gy.)
Testtömeg gyarapodása:
- 2500 gr felett születik
- első napokban 5-10 %-al csökken a testsúlya
- 4-5. napon visszanyeri születési súlyát. Ha nem akkor a 2. héten.
- első hónap végére 500 gr-mal nő a születési súlya
- 2 éves korban havonta 200 gr-ot nő a súlya
- 3. évben 2-2,5 kg-ot nő a súlya
Súlymérés eszközei:
- csecsemőmérleg -> 12 kg-ig mér. Minden csecsemő alá tiszta pelenkát kell tenni. Vagy pucéran vagy ruhában mérik meg. Fel kell írni azonnal az adatokat.
- személymérleg -> azoknál a gyermekeknél, amelyik már állni tud (1-1,5 éves)
Mérés gyakorisága
- 4. hétig naponta
- 1. évig hetente
- 2. évig havonta
- 3. életévig negyedévente
Befolyásoló tényezők
- öröklött tulajdonságok
- nemek közti különbségek
- táplálék mennyisége és minősége
- csontfejlődés gyorsasága
- belső szervek működése
- földrajzi környezet
- civilizáció foka (felgyorsult fejl.)
Hossznövekedés üteme
- újszülött ált. 50-55 cm
- 1 éves korban 73-76 cm
- 2 éves korban 84-86 cm
- 3 éves korban 93-96 cm
- 4 éves korban 101-104 cm
Hosszmérés eszközei
- mérőszalag (jól fertőtleníthető)
- mérővájú
- mérőléc vagy mérőrúd (álló gyermeknél)
- mérőlap (mindkét mérőeszköznél jól használható)
Hosszmérés gyakorisága
- 1 évig havonta
- 1-3 éves kor között negyedévente
- 4 éves korig félévente
Egyes testrészek mérése:
(nem szabad a mérőszalagot szorítani)
- fejkörfogat: homlok és tarkó magasságában
- mellkörfogat: mellbimbó magasságában
- haskörfogat: köldök magasságában
- törzshossz: szegycsont és szeméremcsont közti távolság
- felső végtag: vállizülettől a középső ujj végéig
- alsó végtag: szeméremcsont felső szélétől a sarok belső-alsó széléig
- tenyér hosszúsága: csuklóizülettől a középső ujj végéig
- talphosszúság: sarok és nagyujj vége közti távolság
Módjai
- újszülött fürdetése 1-2 hetes korig csap alatt (első fürdetésnél-> nem használnak szappant és a nővérnek gumikesztyűben kell lennie)
- csecsemők fürdetése kiskádban fektetve
- 9-10 hónapos csecsemő kiskádban ülve
- 1 éves kortól nagykádban
- 2 éves kortól zuhanyzik (víz méretét mindig meg kell választani)
Előkészítése:
- szobahőmérséklet, 24-26 şC legyen
- fürdőkád testhőmérsékletű vízzel (37 şC) legyen megtöltve
- szennyes ledobó vagy szennyes tartó (textíliáknak)
- pelenkaledobó (nejlonbéléses)
- fertőtlenítő szer -> pólyázó és kézfertőtlenítésre
- pólyázóra textilpelenkát kell tenni (minden baba után csere)
- babaolaj – kistálba kitenni+vattapamacs (minden hajlatot más pamaccsal)
- fürdetőszer vagy babaszappan
- hintőpor
- popsikenőcs
- babasampon
- vízhőmérő
- hajkefe
- körömvágó olló
- köldökcsonk ellátásához: steril gézlap, alkohol és sebhintőpor (hexaclorophen)
- szem ellátásához: szükséges esetén kamillás víz vagy forralt, lehűtött víz
- fürdőlepedő
- vesetál vagy ledobó (géz, vattapamacs)
- tiszta ruha : kombidressz vagy body, pelus, hálózsák vagy angolpólya
Menete:
- szükség esetén szem ápolása
- orr olajos vagy kamillás törlése
- hajlatok olajozása (fentről lefelé) -> annyira vetkőztetjük amennyire szükséges
- arc
- hajas fejbőr
- fülek
- nyak
- kéz
- karok
- mellkas, has
átfordítás
- hát
- lábak
- nemi szerv és végbél környéke
Arcmosás, kézmosás, fogmosás, körömvágás, orrtörlés, fésülés
Az első időszakban a fürdetéssel egyszerre történik az összes a fogmosás és a körömvágás kivételével. Ahogy nő, egyre többször van szükség kézmosásra. Időben kell elkezdeni a dolgokat, hogy a gyerek hozzászokjon.
Fésülködés – egész alakos tükör előtt áll -> énkép kialakulása – gondozónő dícséri, segíti ennek kialakításában.
Tárgyi feltételek megteremtése:
- alacsonyra helyezett mosdó
- tükör
- törölköző elérhetősége
Otthon nehezebben oldható meg. Ameddig nem tud odaállni a mosdóhoz, addig segíteni kell neki. Mozdulatokat tanítani neki. 2 éves kor körüli gy. szinte teljsen egyedül végzi ezeket a dolgokat.
Szokások kialakítása és a napirendbe bevezetése a személyi higiéné fontos része. Jó, hogy ha már a családban elkezdi, a bölcsődében ez megerősítést kap, és így alakul ki a gyerekben a helyes tisztálkodás.
Fogmosás: csak akkor kezdik el, ha már zárt fogsor van. Kevés folyadékot venni a szájába, és egyből ki tudja köpni. Az öblögetéssel tanítani először, majd fogkefe fogkrém nélkül, aztán fogkefe fogkrémmel. Mozdulatokat mutatni neki. Nagyobb testvér vagy anya. Megfelelő technika kialakítása.
A szülő és a gondozónő együttműködve alakítsa ki a tisztálkodási szokásokat.
Orr törlése: alkalomszerűen, ahányszor, amíg szükséges. Kisebb korban váladék leszívása. Nátha sokszor középfülgyulladással és arcüreggyulladással is jár.
Körömvágás: csecsemőknél és kisgyermekeknél hetente 2x, hajlított, tompa végű ollóval. Alkohollal fertőtlenítjük az ollót.
Fésülködés: A csecsemőkorban 2x, 3x naponta, később a gondozási feladatokkal egybekötve, illetve szükség szerint. Hozzászoktatjuk az igényes hajápoláshoz.
A gondozási feladatok közben neveljük:
- ismeretek közlése (információátadás – szín, forma...)
- esztétikai nevelés
Csak rá figyelünk. Intim együttlét. Érzelmileg jobban kötődik.
(Demonstermi gyakorlat: fürdetés előkészítése – minden eszközt odatenni.)
Kézmosás: szükség szerint napjában többször. Csecsemőkorban, amikor már játékokat vesz kezébe. Étkezés előtt és WC használat után.
Kellékek, eszközök
- tetrapelenka (hagyományos pelenka) – pólyázóasztal leterítésére
- gyszerhasználatos pelenka
- nejlon kötözős pelenka – guminadrág
- törlőkendő
- popsikenőcs (neogranormon, sudocrem)
- pólyázó fertőtlenítésére – fertőtlenítőszer, törlőkendő
- pelenkabetét
- legyen ledobó – nejlonzsák vagy fedeles badella- ha már nincs rajta széklet
Pelenkázás szabályai
- pólyázóasztal fertőtlenítése
- kézfertőtlenítés
- megfelelő mozgás biztosítása -> megfelelő méretű pelenka
- rögzítés olyan legyen, hogy mozgás hatására se essen le
A pelenkaváltás gyakorisága
Az újszülötteknél minden etetés előtt. Csecsemőkorban és kisgyerekkorban az tetésekhez kapcsolva, illetve szükség szerint.
Pelenkázási módok
- hagyományos tetrapelenka – egész kicsi csecsemőtől a nagy gyerekig lehet használni, jó strapabíró
- egyszerhasználatos pelenkázás – vagy egyszerhasználatos pelenkabetét, vagy pl Pampers, Libero -> kényelmes, minden méretben kapható, könnyű vele bánni, jó nedvszívó
- széles pelenkázás vagy abdukciós pelenkázás (terpeszpelenkázás)- kötött csípő, vagy csípőficam
- éjszakai pelenkázás – vastagabb pelenka, vagy jobb nedvszívó
- állva pelenkázás (szoknyás pelenkázás)
Az újszülöttek és a csecsemők táplálása
A csecsemőkor az emberi életnek biológiai szempontból különösen fontos időszaka a gyors növekedés és fejlődés miatt. Ezért fontos, hogy megfelelő táplálékot és táplálást biztosítsunk a csecsemőnek. A legideálisabb táplálék az anyatej.
Mert:
- olyan tápanyagokat tartalmaz, ami a csecsemő számára szükséges (D, K vitamint és vasat pótolni kell)
- a tápanyagok összetétele ideális
- könnyen emészhető
- enzimeket, immunanyagokat tartalmaz
- fertőzésmentes
- szénhidrátjának egy része, a galaktóz az idegrendszer kialakulásához fontos
- egész életre szóló érzelmi kapcsolat az anya és csecsemő között
- kényelmes és biztonságos
- megfelelő hőmérsékletű
- aktivitásra serkenti a csecsemőt
- biztosítja a biffidus flórát
- specifikus immunanyaga révén elsősorban a bélrendszert érintő fertőzéseket elhárítja
- anyatejből a vas felszívódása jobb, mint a tehéntejből
- a szopás elősegíti a száj megfelelő anatómiai fejlődését
- fedezi a folyadék- és kalóriaszükségletet
Újszülött korban hagyományos szülészeti osztályn nappal 3 óránként, rooming-in rendszerben igény szerint.
Szoptatás előkészítése
Tisztázás, mérés. Anya kéz és mell lemosása, fertőtlenítése. Szappanos lemosás.
Utána büfizetetés, mérés, mell fejése és ápolása.
Mérés – inkább a kórházi időszakban.
Szoptatással kapcsolatos problémák
- ritka, aki nem tud szoptatni.
- befelé forduló mellbimbó
- újszülött fejlődési rendellenesség – nyúlajak, farkastorok -> ne tud vákuumot képezni
- koraszülöttség
Kevert és mesterséges táplálás
3-6 nap alatt eldől, hogy elégséges-e az anyatej, fedezi-e a csecsemő szükségleteteit. Ha nem akkor tápszer adása javasolt. Először szoptatás, és ha nem elég az anyatej, akkor hozzátáplálás.
A tápszer előnyei:
- mikrobiológiai tisztaság
- meghatározott vitamin- és ásványi anyag tartalom
- mennyiségi és minőségi összetételük állandó
Más anya tejét is megkaphatja, 65 fokra fel kell melegíteni, és úgy adni.
Indokolja: ha már a fejlődést vagy a táplálékszükségletet az anyatej vagy a tápszer önmagában nem elégíti ki. Kb. 6-8 hónapos korban.
- Fokozatosan kell végrehajtani, hogy az anya szervezete és az anya-gyerek kapcsolat ne szenvedjen kárt.
- Az új táplálékot fokozatosan kell bevezetni, 10-20 g a déli vagy délelőtti szoptatás előtt, kb 6-8 hónapos korban.
- Általában 1-3 hét alatt lehet egy szoptatást helyettesíteni. Legutoljára a reggeli és esti szoptatást hagyjuk el.
Elsők gyümölcsök - alma, őszibarack, cseresznye, meggy, banán, később körte, narancs, mandarin, 1 éves kor után eper, kiwi, málna.
Főzelékek – burgonya, sárgarépa, saláta, sütőtök, brokkoli, kelbimbó, karfiol, spárga, gesztenye, spenót, sóska.
Komplettálás: a
növényi alapú táplálékot állati eredetű fehérjével dúsítják – pl tej,
csirkemáj, tojássárgája, csirkehús, túró, sajt.
|
|
fehérje |
szénhidrát |
zsír |
ásványi
anyag |
|
tehéntej |
3,5 % |
4,0 % |
3,5 % |
0,7 % |
|
anyatej |
1,2 % |
7,0 % |
3,8 % |
0,2 % |
1-2 éves kisagy fejlődési sajátosságai
Csecsemőkor végére a csecsemők többsége helyét mászással biztosan tudja változtatni, és kapaszkodva próbálja az első lépéseket.
Járás
Első időszakban széles alapon jár, karját előrenyújtva biztosítja egyensúlyát. A lendülete viszi tovább. Kb 15 hónapos korban minden kisgyerek egyedül tud járni.
Csecsemőkor végén előbb kapaszkodva, majd támaszkodva, 1,5-2 éves korban biztos egyensúllyal tud guggolni. 18 hónapos korban bizonytalanul, de megkezdődik a futás. A kisgy. manipulációs tevékenysége is sokat fejlődik. 2 éves kor körül képes kockákból tornyot építeni. A játéktevékenység is bővül a járás kapcsán. A játék tologatása, húzása, dobása során.
2-3 éves kisgyerekek fejlődési sajátosságai
2 éves korukban biztosan járnak, futnak, önállóan lépcsőt járnak. 3 éves korban már váltott lábbal lépcsőznek. Próbálják a mozgásos játékokat is – ugrálás, 1 lábon állás.
Alapvető tevékenységi forma a játék. Fejleszti a képességeket, készségeket, figyelmet, problémamegoldást, tapasztalatot, ismeretet.
- 6-8 hetes korban nézegeti a kezét – játék előkészítője.
- 3 hónaposan a véletlenül kezébe került tárgyakat nézi.
- 4-5 hónaposan egytárgyas manipuláció
- 9-12 hónapos korban két tárgyas manipuláció
- 1 éves kortól konstruáló, építő játék
- 2 éves kortól szerepjáték
- 3 éves kortól szituációs játék
A gyermekközösségben élő kisgyermekek felnőtt közvetítésével rövid ideig már játszanak együtt. 2 éves kor körül önkéntes csoportosulás is kialakulhat.
Nagy lendületet ad a járni tudás. A számfogalom ismerete és használata kb. 2 éves kor körül fejlődik ki. 1 éves kor körül ált. 1-4 szót mondanak. 2 éves korban kibővül szókincsük a személyek és tárgyak megnevezésével.
Értelmi fejlődés kapcsán bővül a helyesen alkalmazott fogalmak köre. Rövid történeteket szívesen hallgatnak. Pár percig leköti figyelmüket a film- vagy bábjáték.
Önmagát 2 éves kor körül még nevén nevezi, de gyorsan kialakul az éntudat (2,5 éves kor körül). 3 éves korban felszólításra bemutatkozik, kb ilyen korban a mi ez? korszak. 3 éves korban folyamatosan beszél.
2-3 éves korban nagyon sok jó szokás alakítható ki – étkezés, szobatisztaság.
Önállósodási törekvése révén szinte minden tevékenységbe bekapcsolódik.
Szívesen segít felnőtteknek a munkájukban és ez örömet szerez neki.
Az anya és a csecsemő egymásra hatva alakítja ki napirendjüket. A gy. biológiai ritmusához idomul a felnőtt által betartott gondozási feladat. Bölcsődében alkalmazkodni kell az életkorhoz, évszakokhoz.
A napirend jelentősége:
- megkönnyíti a gy. számára a tájékozódást
- biztonságot nyújt a gy. számára
- segíti a gondozási műveleteket
- növeli a gy. nyugalmát
- segíti az alkalmazkodást.
- rendszerességre tanít
- egészséges életmód alapja
- nyugodtabb az egész család élete.
Az intézmény összes dolgozójának a munkabeosztását a gyerekek napirendjéhez kell igazítani.
Érdemes már a 36. héten ezt is összekészíteni (a szüléshez szükséges csomaggal együtt). A kimosott babaruhákat kivasalva a biztonsági gyerekülésbe beletenni, hogy amikor az édesapák mennek a kórházba hazahozni a mamát és a babát, akkor csak felkapják, és mindenféle keresgélés nélkül indulhatnak is.
A kezdő ruhaméret általában az 56-os. De természetesen szükség lehet ettől kisebb ruhaméretre (koraszülöttek), illetve egy számmal nagyobbra is.
|
Nyáron született babáknál |
Télen született babáknál |
|
- 1 db. textilpelenka (nyálcsorgás, bukás) - 1 db. egyszer használatos pelenka - 1 db rövid ujjú body - 1 db hosszú ujjú rugdalódzó (vékony pl. pamut anyagból) - 1 db. vékony cérnasapka - 1 db. vékony takaró - Biztonsági gyermekülés, vagy autóba biztonsági övvel beköthető mózeskosár
|
- 1 db textil pelenka - 1 db egyszer használatos pelenka - 1 db hosszú ujjú body - 1 db hosszú ujjú rugdalódzó (vastag pl. plüss anyagból) - 1 db vékony cérnasapka, és 1 db vastag kissapka - 1 db kardigán - 1 db vastagabb takaró - 1 db bundazsák - Biztonsági gyermekülés, vagy autóba biztonsági övvel beköthető mózeskosár |
A szüléspakkot is, már a 35. héten célszerű összekészíteni, hogy „ha menni kell”, ne kelljen kapkodva pakolni. Így nagyobb valószínűséggel, semmi nem marad otthon.
Hordozni mindig jó! Magadhoz közel tartani gyermeked, csodálatos. Odabújik, szinte belesimul a kendőbe, eggyé válik, anya és gyermeke… Ő megnyugszik, te megnyugszol.
Ő veled van minden mozdulatodban, te nyugodtan teheted a dolgodat. Mindketten megkapjátok ezzel azt, amit szeretnétek! Bármit csinálhatsz, ő jól érzi magát rajtad, puha melegben, a kendő védelmében te jelented a biztonságot számára. Ahogy jössz – mész, babád a hasadon, csípődön, vagy a hátadon együtt mozog veled. „Érzi az anyai test melegét, szervezetében működésbe lépnek a szeretet hormonok, melynek hatására elárasztja a szeretet a nyugalom és a harmónia érzése. Nem sír, nem szorong, hanem ellenkezőleg, növekvő önbizalommal és növekvő kíváncsisággal fordul a világ felé, melyben élnie adatott.” (Dr. Ransburg Jenő) Ez a kendő varázslatos hatása…
Eleinte bölcsőtartásban vagy fekvőhordozásban, később pedig lehet elől ültetett, zsebes keresztezett, kenguru, vagy csípőn csavart pozícióban hordozni babádat. A kendőben hordozott babáknak szinte hangját sem lehet hallani. Gyermeked megnyugszik mozgásod ritmusától.
Kimutatták, hogy a babák motoros, érzelmi és értelmi fejlődésük is stimulálva van a hordozókendőben ért ringató, vesztibuláris ingerek révén.
Már a várandósság alatt kialakul a magzatban egy ősi biztonságérzet, amit szülés után tovább tudunk erősíteni, például azzal, hogy közvetlenül születés után az anya mellkasára helyezzük őt, még a köldökzsinór elvágása előtt. Erre a korai kötődésre épül a későbbi kötődés, amely erősen meghatározza az anya – gyermek kapcsolat milyenségét. A hordozás is egyik fontos feltétele lehet ennek a kötődésnek, melynek hatására tovább erősődhet és szorosabbá válhat kapcsolatod a babáddal. A kisgyermekeknek igényük van a kötődésre, és a biztonságérzetre. Ennek kielégítése az egészséges személyiségfejlődés feltétele, melynek egyik eszköze lehet a hordozókendőben való hordozás.
Általában azok a mamák, akik hordozókendőben hordozzák babáikat, derűsebbek, mosolygósabbak. Ennek nemcsak lelki okai vannak, hanem gyakorlati is. Például így könnyebben el lehet végezni adott estben a házimunkát, megkönnyíti a bevásárlást, a tömegközlekedésről nem is beszélve. Nagy előny, hogy az anya mindkét keze szabad, nem kell leemelni a buszról gyermekestül a babakocsit, és nem kell átvergődni babakocsival a járdán parkoló autók mellett. Szerencsés abban az esetben is, ha nagyobb testvérrel együtt készül az édesanya kimozdulni otthonról. Egyszerűen és könnyen lehet vele közlekedni. Nagyobb gyermek hordozása estén a biztonságérzeten túl izgalmat is jelenthet a gyermek számára. Otthon a mindennapi munkavégzés lehet izgalmas, az utcán pedig az ottani történések, emberek nyújthatnak felfedeznivalót a kendőben csücsülő kisgyermek számára. Ő a világot magasról látja, nem kell alulról fölnéznie, szinte szemmagasságban van minden. Így nincs olyan érzése, hogy kicsi, és egyedül van. Ha a sok információ láttán – hallatán elfárad, csak befészkeli magát a kendőbe, el tud aludni, egy melegen szerető ember közelségében. Megfigyelések bizonyították azt is, hogy a kendőben hordozás nem árt a csecsemő csontozata fejlődésének, sőt elősegíti azt. A kendőben való hordozás megfelel a csecsemő testtartásának, mert a kendő odasimul a baba testéhez, és nem kényszeríti őt egy természetellenes pozícióba. A hordozókendő alkalmazkodik a gyermek testi fejlődéséhez.
A fürdetés egy nagyszerű családi
esemény, és a legmeghittebb gondozási tevékenységek egyike. A higiénia
szempontján túl, a rendszeresség és a csecsemő napirendjének
kialakításában is fontos szerepet játszik. Ilyenkor együtt lehet a család, és
remek program gyermek és felnőtt számára egyaránt.
Születéskor a köldökzsinór elvágása után egy úgynevezett köldökcsonk keletkezik, amely az idő előre haladtával összeszárad és leesik. Ez attól függően, kinek kisebb, vagy nagyobb a köldökgyűrűje, kb.1-1,5 héten belül leesik, és 1-2 héten belül teljesen begyógyul. A küldök sebet tisztán, és szárazon kell tartani, nehogy fertőződjék. Ha szárazon tartjuk, a varr a teljes gyógyulásáig fedi, és védi. Semmiféle bekötést, leragasztást nem igényel. Éppen ezért, míg a köldökcsonk nem esett le, a kádban csak annyi víz legyen, mely háton fekvő helyzetben a hasát nem lepi el.
Ha bármilyen elváltozást tapasztalnál a köldök kezelése során, pl. köldök körüli pirosság, bűzös váladék, gomba alakú vadhús képződmény, akkor azt haladéktalanul meg kell mutatni a gyermekorvosnak.
Mindezeket a házi gyermekorvos írja föl receptre, de magasabb térítés ellenében recept nélkül is kiválthatod a gyógyszertárban.
Vannak, akik az alkohol helyett pl. a Betadint javasolják köldökellátáshoz, mert az nem szárít. Én a 70 % - os alkoholt szoktam ajánlani, és éppen a szárító hatás elkerülése végett fültisztító pálcikára téve, csak a köldökcsonkot, illetve alatta. Így elkerülhető a csonk melletti terület alkohollal történő feláztatása, és a bőr kiszáradása.
Milyen gyakorisággal
Ha még nem esett le a köldökcsonk, a köldökellátást célszerű minden pelenkázás alkalmával elvégezni, de minimum 4 – 5x / nap. Ha már leesett, elegendő kb.3x / nap, addig míg, már nem váladékozik a seb, és tisztításkor nem látható váladék, vagy vér a fültisztító pálcikán.
Ezen a képen az újszülött köldökcsonkja ugyan már leesett, de jól látható a technika: hüvelyk és mutató ujjunkkal finoman széthúzzuk a köldököt, és az alkoholba mártott pálcikával kitöröljük. Ha még nem esett le a csonk, akkor azt óvatosan kicsit megemelve, alatta kitisztítjuk a sebet. Minden törlésnél új fültisztító pálcikát mártunk bele az alkoholba, és ezt a műveletet mindaddig ismételjük, míg a pálcikán törlés után nem marad sem vér, sem váladék.
Aztán jöhet a hexaclorofines sebhintőpor, és végül a pelenkázás.
Fontos a fürdés előtti olajozás:
ez megvédi a bőrt a kiszáradástól, ápol és tisztít.
Az újszülöttek bőre általában száraz, később pedig a megjelenő
mély hajlatok és ráncok tisztán tartása érdekében lehet szükség olajozásra.
Inkább gyógyszertári napraforgó olajat használjunk, mert az nem tartalmaz
különböző illatanyagokat, amelyek allergiás reakciót válthatnak ki az arra
érzékeny babáknál. Az olajozást fürdetés előtt, pamut vattával végezzük.
Minden területhez új vattapamacsot használjunk. Ügyeljünk arra, hogy a csúszós
babát is biztonsággal tudjuk tartani. Ennek legjobb módja, ha háton fekve bal
alkarunkra fektetjük, miközben átkulcsoljuk a bal vállát a mutató és
hüvelykujjunkkal. Így a másik kezünk szabadon. Amikor beteszed babád a kádba,
biztosan fogd őt. Ha a legkisebb bizonytalanság is van kezeidben, ő
megérzi, és sírással fog reagálni rá. A képen látható fogás nagyon biztonságos,
és kényelmes mind a babád, mind a te számodra.
Kivitelezés:
Egyik kezeddel fogd át a vállövét, míg fejecskéje az alkarodon nyugszik. A másik, szabad kezeddel meg tudod őt fürdetni.
Hasra fordítás a vállöv átfogásával.
Vetkőztetés előtt tegyük tele először a kádat hideg vízzel, majd ehhez adjuk a melegvizet. A víz hőmérséklet 34-36°C legyen. A víz hőmérsékletét karunkkal ellenőrizzük. Aki bizonytalan a hőmérséklet megítélésében, használjon hőmérőt. Gyengéden tegyük a babát a fürdővízbe, a fejét és a hátát karunkkal alátámasztva. Másik kezünkkel lemossuk a babát, kezdve az arcával, szemétől lefelé haladó mozdulattal. A szabad kezünket használva szappanozzuk be. Vigyázzunk, ne kerüljön szappan a baba szemébe! Szappan helyett használhatunk babafürdetőt is. A hajlatokat még a kádba tevés előtt a pakolón olajos vattával töröljük meg, majd a fürdővízzel tisztítsuk meg a ráncokat. Amikor végeztünk a fürdetéssel, emeljük ki a babát a kádból és tegyük bele egy meleg flotír törölközőbe, ami alatt egy tetra pelenka anyagából készült fürdőlepedő van. Így a tetra anyag hamar felszívja a baba bőréről a nedvességet, és azt kivéve alóla még mindig ott van a száraz flotír törülköző, amivel betakargatjuk, míg a tisztálkodási műveleteket be nem fejezzük.
Ha már emeli a fejét a baba és rugdalózni kezdett, a fürdetést is élvezni fogja. Ahelyett hogy testét megfeszítve tartaná, elkezdi élvezni, ahogy a teste a vízben lebeg, és ettől könnyűnek, erősnek, szabadnak érzi magát. Mire három hónapos lesz, a fürdetés válhat a baba egyik kedvencévé. Ha tényleg azzá vált, hagyjunk rá jó sok időt, had élvezze ki minden percét. Legjobb az esti etetés előtt fürdetni a babát, ha hosszan pancsolhat, rugdalózhat, jobban előkészül az éjszakai alvásra.
A
baba hajápolása is hozzátartozik a fürdetési teendők közé, de nem a
mindennapiakhoz. Általában hetente egyszer, kétszer elegendő a
csecsemő haját megmosni. Abban az esetben, ha babánk izzadékony,vagy
nagyon meleg van kint, lehet gyakrabban is hajat mosni.
A koszmo a fejbőr enyhe szeborreás elváltozása. Az okozza, hogy a bőr túl sok faggyút termel, a fejen pörköt képez, és így izgathatja azt. Előfordulása az első pár hónapban gyakori. A fejbőrön méz sárga pörköcskék jelennek meg.
Kezelése:
Fürdetés előtt kb.20 perccel, kenjük be olajos vattával a csecsemő fejét, a hajas fejbőrét, ott, ahol a lerakódás látható. Majd húzzunk rá egy cérnasapkát, és hagyjuk így a fürdetésig. Fürdésnél mossuk meg a haját, sokat segíthet, ha koszmo elleni samponnal tesszük ezt, és a haj megtörlése után fésűvel eltávolíthatjuk a koszmot, vagy nagy részét. Ezt a műveletet másnap is meg kell ismételni, mindaddig, míg teljesen el nem tűnik a hajas fejbőrről ez a lerakódás. (Általában pár nap.) Figyeljünk arra, hogy lehetőleg ne puha bébi hajkefét használjunk erre a célra, hanem egy kicsit keményebb fogú fésűt. A hajas fejbőr fésülése közben a kutacsok területén óvatosan kell haladni
A szemet a folyamatosan termelődő könny tisztán tartja. Ezért az egészséges szemmel nincs teendő, nem kell semmit csepegtetni bele.
Azonban bizonyos esetekben előfordulhat a szem váladékozása és könnyezése. Sok csecsemő szemében pár napos korban enyhe gyulladás tünetei jelentkeznek, mely a szem váladékozásában nyilvánul meg. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a szemtől az orrba vezető könnyelvezető csatorna az éretlenség miatt még nem nyílt meg teljesen. Kezelésre nincs szükség, általában magától is kitisztul. Ha huzamosabb ideig fennáll ez a probléma, konzultálni kell a gyermekorvossal, aki valószínűleg szemész szakorvoshoz irányítja a csecsemőt, könnycsatorna átfújásra.
A szem váladékozása előfordulhat még, bakteriális vagy vírusos fertőzés következtében. A szem nyálkahártyája begyullad, és váladékozás látható a szemzugban, vagy akár ébredéskor a szempillák szinte összeragadnak a váladéktól, és nehezen nyithatók. Ebben az esetben feltétlen szemész orvoshoz kell fordulni, aki szemcseppekkel gyorsan és hatékonyan tudja kezelni a szem kötőhártya gyulladását.
Szem váladéktól való megtisztítása:
Langyos kamillás főzetbe megnedvesített steril vattával, határozott de óvatos mozdulattal kitöröljük a váladékot, a külső szemzugtól indulva a belső felé, azaz az orrgyök felé. Aztán váltott vattával megismételjük a műveletet, mindaddig, míg nem lesz a szem váladéktól mentes.
Ha odaérinted a vattát babád külső szemzugához, ő reflexszerűen be fogja csukni a szemét, és már indíthatod is a mozdulatot. Fontos, hogy közben biztosan fogd a babád fejét, nehogy közben elkapja, és véletlenül belekapj a szemébe.
Az arc tisztítása során elegendő, hogy ha eleinte egy langyos vizes vattával áttörölgeted, később a fürdető vízzel lemosod.
A baba körmét akkor a legkönnyebb levágni, mikor alszik. Használhatsz hozzá körömvágó csipeszt, vagy legömbölyített körömvágó ollót. Lényeg, hogy az csak a babáé legyen, más ne használja. Újszülött korban gyakran „vízszintesen hasad” a babák körme, így könnyebben kikarmolhatják magukat, ezért érdemes a sarkos széleket levágni, vagy kis zoknit húzni alvás közben a kezére.
Mindkettő olyan szerv, mely önmagát tisztítja, ezért soha ne akarjunk föltolni, vagy belenyomni valamit azokba.
Az orrüreg belső nyálkahártyáját láthatatlan apró csillók fedik, ezek állandó mozgásukkal a váladékot és az esetleg bekerült porszemcséket az orr elülső részébe juttatják. A váladék, az orr bemeneténél lévő nagyobb szőrszálakon gyűlik össze. Ez csiklandozza a baba orrát, és vagy kitüsszenti, vagy kidörzsöli.
Orrüreg
tisztítása:
Fürdetés során kicsit be lehet nedvesíteni az orrüreg nyílását, és a törülköző, vagy a pelenka sarkával könnyen ki lehet törölni a baba orrából a beszáradt váladékot. Csak szükség esetén használjuk a fültisztító pálcikát az orrjáratok tisztítására. Beszáradt váladék esetén, előbb annak fellazításáról kell gondoskodni, pl. tengervizes oldat orrjáratba juttatásával, majd a már fellazított orrváladékot el tudjuk távolítani a fent leírt módszer valamelyikével.
A fülzsír, a fülkagyló bőr által kiválasztott természetes anyag. Védi a fület a fertőzéstől, és megakadályozza, hogy por, vagy homok kerüljön a dobhártya közelébe. Némelyik csecsemő fülében több fülzsír termelődik, mint másokéban, de ezzel nincs különösebb teendő.
Fül tisztítása:
A fül tisztításánál csak a fülkagyló, és a hallójárat bemenetét szabad tisztítani, beljebb nem. Tisztításhoz célszerű a pelenka anyagból készült fürdőlepedő csücskét alkalmazni, és azzal kitörölni az esetleges váladékot a fülkagyló külső részéből. Fültisztító pálcikával lehetőleg ne használjunk, mert azzal csak befelé toljuk a fülzsírt, vagy megsérthetjük a dobhártyát, ha a baba közben véletlenül elkapja a fejét. Ha valaki mégis ragaszkodik a fültisztító pálcikához, akkor mindenképpen a legömbölyített végűt javasolom.
Alapvető szabály, a törlőkendő helyes használata. Mindig fentről lefelé, a végbél felé történjen a széklet és a vizelet letörlése a genitális tájékról. Kislányok tisztálkodásánál a szeméremrésbe benyúlni nem szabad, fiúgyermek estén pedig a fityma visszahúzását az első életévben mellőzni célszerű. Annak állapotát, hátrahúzhatóságát a gyermekorvos figyelemmel kíséri. A szennyeződés eltávolítása után popsi krémmel bekenjük a baba bőrét, melyet vékony rétegben viszünk fel. Egyszerre hintőport, és krémet használni nem szabad, mert e kettő keveréke összecsomósodik, és kidörzsöli a baba bőrét. Ajánlatos ezen a területen inkább csak popsi krémet használni, mely védi a baba bőrét a széklet és vizelet által okozott felmaródástól.
Bizonyára sok anyukában megfogalmazódik a kérdés, akár már a várandósság utolsó heteiben, vagy a baba fogadásához szükséges dolgok összeállításánál, hogy be kell-e szereznie csecsemőmérleget, vagy nem. Kell-e majd mérnie otthon csecsemője súlyát, vagy elegendő a gyermekrendelőben nyomon követni a baba súlygyarapodását?
Míg meg nem született a baba, nem tudhatjuk, hogy hogyan fog szopizni, mennyit és hányszor fog enni egy nap. Éppen ezért célszerű beszerezni (bérelni, vagy venni) otthonra egy csecsemőmérleget.
Ha az édesanya úgy látja, újszülött babája elégedett, nyugodt, kiegyensúlyozott, szépen és rendszeresen szopizik, etetések között békésen alszik, vagy jókedvűen szemléli a világot, szinte biztos lehet benne, hogy eleget szopizott. Ilyen esetben elegendő a baba súlyát hetente egyszer, lehetőleg ugyanabban a napszakban (célszerű az esti fürdetés előtt), meztelenül lemérni, és a mért adatokat egy füzetben rögzíteni. Ez mindig jelzés értékű az édesanyának, védőnőnek és a gyermekorvosnak egyaránt. Így havonta, összességében láthatjuk a baba súlygyarapodását.
Ebben az esetben felesleges minden
etetés előtt és után is megmérni a gyarapodás mértékét, mert mint ahogy mi
felnőttek sem, úgy a babák sem esznek mindig ugyanannyit egy-egy étkezés
alkalmával. Ezáltal az is elkerülhető, hogy a mamák ok nélkül aggódjanak,
egy-egy szopizás után mért kevesebb gyarapodás láttán.
Abban az esetben, ha a csecsemő sokat sír, etetések után is nyugtalan,
mindemellett nehezen alszik el, valószínű, hogy nem elegendő számára
az anyatej. Ennek megállapítására a legegyszerűbb módszer, ha nappal
minden etetés előtt és után ruhástól megmérjük a baba súlyát, és a
kettő különbözetéből megkapjuk a szopott anyatej mennyiségét.
Lehetséges, hogy a sok sírás hátterében a hasfájás áll, és nem az elégtelen
mennyiségű anyatej. Napi több mérésből már biztosan lehet
következtetéseket levonni az anyatej mennyiségéről, de azt sem szabad
elfelejteni, hogy minden baba más és más mértékben gyarapodik, fejlődik.
Ilyenkor érdemes kikérni a további teendőkről a védőnő vagy
gyermekorvos tanácsát.
Tehát mindenképpen jó, ha már a születés után van otthon mérleg, és nyomon lehet követni a csecsemő súlyfejlődését. A megfelelő gyakorisággal és technikával történő méréssel sok aggodalmat eloszlathatunk a baba súlyfejlődése körül.
Séta
a babával babakocsiban, vagy totyogó gyermekkel séta a parkban, mindenkinek jót
tesz.
Jó a szülőnek, mert kikapcsolódást biztosít, feltöltődhet energiával a jó levegőn, nagyokat szippantva abból, ugyanakkor pihentető is lehet. A kicsiknek is jó szórakozást jelent, nem beszélve a séta tanító jellegéről, azaz így is segíthetjük értelmi fejlődését. A jó levegőn eltöltött idő meghozhatja a baba étvágyát, és igen jótékony hatással van az alvására is, kisebbeknél akár a séta alatt, nagyobbaknál pedig utána.
Újszülötteknél először érdemes otthon, fokozatosan hozzászoktatni a kinti levegőhöz (nyáron kb. egy hét, télen akár 10-14 nap). Ha ez megtörtént, akkor jöhet a séta a szabadban. Fontos, hogy télen rétegesen öltöztessük fel a babát, mert a rétegek között maradt levegő szigetel, és ha esetleg mégis melege lenne, le tudjunk venni róla egy ruhadarabot. Csecsemők estében a legpraktikusabb a bundazsák. A babakocsiba, ha alulról nem elég bélelt, érdemes gyapjú derékaljat tenni, így onnan is védve van a hidegtől. A sapka is elengedhetetlen, célszerű egy cérnasapka fölé egy vastagabb kissapkát húzni a baba fejére. A kezét is védeni kell a hidegtől, erre legmegfelelőbb a bundazsák kesztyű része. Jó egy kis takarót is betenni a babakocsiba, a bundazsák fölé.
Ha mínusz fokok vannak, érdemesebb kisebb időtartalomra kimenni a levegőre, esetleg többször egy nap, és nem egy alkalommal hosszabb ideig kint tartózkodni. 0 fok feletti hőmérséklet esetén 1-2 órát nyugodtan kint lehet tölteni a babával, de közben mindig nézzük meg, hogy a csecsemő nem fázik- e, vagy nincs túlöltöztetve. A szája és orra elé nem ajánlott pelenkát, vagy kendőt tenni, mert a kilélegzett levegő megfagy, és az érintkezik a baba arcával.
Ha nagyon hideg, szeles azidő, ügyelni kell arra is, hogy a babakocsit lehetőleg szélvédett helyen toljuk, és ha süt a nap, inkább az utca naposabbik oldalán közlekedjün.
A nedves, párás levegőre is figyelni kell, hiszen ez jobban hűt, mint az ugyanilyen hőmérsékletű száraz levegő.
6 hónapos kor feletti babáknál, ha már ücsörög a babakocsiban, de még nem megy, bundazsákot, vagy kezeslábas bundazsákot adhatunk rá.
Alá
harisnyanadrágot is húzhatunk a lábára. Itt is fontos, hogy a babakocsit, ha
szükséges, alulról gyapjú derékaljjal béleljük ki, és a babakocsi lábzsákját is
használhatjuk nagy hidegben. A sál, sapka, kesztyű elengedhetetlen,
sapkából viszont már elég csak egy vastagabb. Anyaguk puha, kellemes színes
legyen, hogy a babák is szívesen viseljék.
Totyogó kisgyermekek legpraktikusabb téli öltözéke az overall, ami alá még tudunk öltöztetni, és nem csúszik le a derekáról. Fontos a megfelelő lábbeli, mely akkor jó, ha meleg, vízálló, és könnyen fel lehet adni. Téli cipőből legalább egy számmal nagyobbat érdemes venni, mert a szűk cipőben, akármilyen meleg is a bélése kihűl a láb, mert nem tud mozogni. Totyogó kisgyermekek nagyon élvezik a havat, ezért különösen fontos vízhatlan nadrág, vízálló cipő beszerzése. Náluk havas, esős időben fokozottabban figyelni kell a ruha átnedvesedésére, átázására. Az átnedvesedett ruhát minél előbb vegyük le a babáról, és adjunk rá szárazat, hogy elkerüljük a megfázást. Már szobatiszta gyermeknél a legpraktikusabb a kétrészes overáll. Ha útközben pisilnie kell, nem kell a hidegben teljesen levetkőztetni. A totyogó gyermekek sokat mozognak, így rájuk kevesebb ruhát célszerű adni, mint egy babakocsiban ücsörgő babára. De a réteges öltöztetés , sál, sapka és kesztyű viselése náluk is szükséges.
A megfelelő méretű (nem túl szűk, nem túl bő, nem lelógó ujjú), kedves mintás, színes, puha anyagból készült vastag téli ruhákban csemetéinknek is kedve lesz egy kis téli sétához babakocsiban, vagy a nélkül.
Ha
a történelemben visszatekintünk, láthatjuk, hogy a szoptatás nem újkeletű
dolog, anyáink, nagyanyáink és még sorolhatnám rokni ágainkat tovább, mind így
táplálták gyermeküket. A világ legtermészetesebb történése, hogy születés után
az anya karjába veszi újszülöttjét, és megszoptatja. Szoptatás közben
tekintetük összefonódik, és a külső szemlélő számára is egy meghitt,
csak kettejük között létrejövő , irigylésre méltó, láthatalan szálakon
egymásba fonódó szeretet kapcsolat, kötődés jön létre, anya és gyermeke
között.
Nézzük, hogyan is történt régen a szoptatás:
Az afrikai néger anyák szoptatási nehézségeik esetén, a közelmúltban szült nagymama segítette ki lányát, és vállalta gyermeke és unokája egyidejű szoptatását. Évekig szoptattak, gyermeküket magukra kötve hordták, ebből következett, hogy igény szerint szoptatták, vagyis akkor amikor a baba jelezte éhségét.
Kr.e. 2250 – ben az volt jellemző, hogy, az anyák ált. 2-3 évig szoptattak. Szükség esetén az apa dajkát fogadott, aki szolgáltatásaiért eltartást kapott. Ha közben más gyereket is szoptatott, melle levágásával büntették
Az ókori Egyiptomban is ismerték a dajkaságot, úgy vélték, az ő tulajdonságait a gyermek örökli, ezért nagy méltóságra emelték.
Az indusoknál, az előkelőbbek ritkán szoptattak, a 10. napon a gyermek dajkához került. A dajkának középkorú, közepes termetű, testi fogyatékosság nélkülinek kellett lennie, a tejének pedig: tiszta és hab – fonál nélkülinek. Ha a fiatal csecsemő megbetegedett, a gyógyszert a dajkának kellett bevennie
Az ókori Rómában az anyától elvárták,
hogy maga szoptassa csecsemőjét. Hűtlenséggel vádolták, ha nem
szoptatott. A gazdagabb családok dajkát fogadtak.
1784 –ben Angliában, már a felső néposztály hölgy tagjai is maguk
szoptatták gyermeküket.
A Francia felvilágosodás magával hozta
a szoptatás elutasítását. A gazdagok dajkát fogadtak, vagy gyermeküket 2-3 évre
vidékre adták.
Magyarországon a dajkaságot Mátyás király óta ismerik. A dajkák meglett korú
asszonyok voltak, akik akár 4 Ft-ot is kaphattak egy – egy csecsemő
szoptatásakor.
A XX. században, Tauffer Vilmos és Heim Pál is felhívta a figyelmet arra, hogy
„egy nőnek a teje el ne apadjon, melléből fejje ki, vagy tejszívóval
szívja le. Erre kórházban, szülőintézményben vagy anyaotthonban van
lehetőség - lehet egy éhes gyermek által is megszívattatni, de ezt csak
orvos rendelheti el, mert vérbajos csecsemő könnyen megfertőzheti az
anyát, és viszont.”
A védőnői szolgálat szerveződése idején (Stefánia Szövetség, Zöldkeresztes Szolgálat) merült föl az igény az anyatej gyűjtésére, közvetítésére, szervezett keretek között. Ez ma is így történik, szigorú szabályok betartása mellett.
Míg a méhen belüli életben az anya a köldökzsinóron keresztül táplálja a magzatát, addig a megszületés után is hasonlóan gondoskodik róla, csak akkor már a szoptatás során tudja biztosítani gyermekének a számára nélkülözhetetlen táplálékot, az anyatejet.
Az anyatej mennyiségi és minőségi összetételében a csecsemő legmegfelelőbb tápláléka. A szoptatás során, az összetevőinek koncentrációja a csecsemő igényeinek megfelelően változik. Az anyatej a csecsemő számára könnyen emészthető, immunanyagokat tartalmaz, biztonságos, és az idegrendszer fejlődésén túl, segíti az anya – gyermek kapcsolat kialakulását, illetve annak még szorosabbá válását. A szoptatás vigasztaló, fájdalomcsillapító, és nyugtató hatással van a szoptatott babákra.
Az anya szempontjából a szoptatás segíti a méh szülés utáni, minél előbbi visszaalakulását, csökkenti a szülés utáni vérzést, és segít mihamarabb visszanyerni a várandósság előtti testsúlyt. Valamint segít az anyának a babája jelzéseit minél előbb felismerni, egymásra hangolódni.
A szoptatott nők esetében, kisebb az esély egyéb nőgyógyászati betegségek, és a csontritkulás kialakulására.
A szoptatás csodálatos dolog! A kezdetekkor az elhatározáson múlik szinte minden. Fontos mellette a család, férj támogató szerepe, és a szoptatásról szerzett korszerű ismeretek. A kórházban a minél előbbi mellretétel, a gyakori szoptatás, a háborítatlanság, nyugalom és a kitartás meghozza gyümölcsét, és a szoptatás útján elindul anya és gyermeke. Minden várandós kismamának és már szoptatós anyukának meghitt, bensőséges perceket kívánok átélni, mikor kezükbe tartva szoptatják gyermeküket.
Amikor döntés születik a császárról, kevés orvos gondol arra, milyen lelki hatást fog mindez gyakorolni a kismamára, aki esetleg papás, természetes, beavatkozásoktól mentes szülésre, élete egyik legfontosabb eseményére készült. Sok nő egy életen át készül az anyaságra, a szülésre, s aztán egyszer csak a műtőben találja magát, ahol ő maga semmit sem tehet a baba megszületéséért. Persze sok anya és baba köszönheti az életét ennek a műtéti eljárásnak.
Benne talán csak évek múlva válik egyre kínzóbbá az űr, ami az elmaradt szülésélmény helyén tátong. Ez akkor is így történhet, ha életmentő császármetszésre került sor. Hosszasan tépelődik a miérteken: mi lett volna, ha csak később megyek be a kórházba, amikor már valóban megindult a szülés? Mi lett volna, ha összeszedem magam, és nem adom fel? Sok anya fogalmazza meg, hogy a császármetszés során elveszítette kapcsolatát korábbi önmagával vagy a gyermekével. Bűntudata van, mert félbehagyott valamit. Nem élhette át azt a diadalmas szülés utáni állapotot, hogy minket ettől kezdve semmi baj nem érhet, hiszen sikerült! Nem bizonyosodhatott meg arról, hogy vannak olyan, önmaga előtt is rejtett erőtartalékai, amelyek átsegítik a nehéz helyzeteken.
A császármetszés is lehet jó szülésélmény, és szükségszerű, valamint a hüvelyi szülés is válhat rossz élménnyé, traumává. De a jó születés – szülésélmény hiánya a magzatnak és az anyának egyaránt okozhat traumát. A császármetszés a sebészi beavatkozáson túl, jelentős emocionális élményt is okoz, ami negatív szülésélmény estén negatív érzelmeket generálhat. Ebben az esetben „két percen” belül változik meg minden, ezért mindkettőjüknek hiányzik a megváltozott létbe való átmenet élménye. Az anyának a gyermek anyjává válása, és hogy a szülés megtapasztalása nyomán már nem lehet kislány, a gyermeknek: saját erejének megismerése a szűk szülőcsatornával szemben, amit leküzd. Nincs átmenet, nincs folyamat, amelyben a magzat önmagát annak részeseként élhetné meg. Minden, vagy semmi hatás éri őt. Ráadásul, sok kórházban csak huszonnégy óra múlva kapja meg az anya babáját.. Az újszülöttek az első néhány órában nagyon élénkek, íntenzívek, figyelmesek, készek a kapcsolatfelvételre. Kimaradhat az a csodálatos, közvetlen születés utáni imprinting fázis, és a kötődést elősegítő időszak, amikor a mama hasára teszik újszülöttét, megnézheti, megérintheti őt, a baba pedig hallja az anya szívverését, érzi illatát és látja őt. Ezen ingerek összessége segíti a születéskor az újszülöttben a stresszhormonok normalizálódását, melynek szintje ilyenkor megemelkedik. Nehéz folytatás, nehéz kezdés után! Lehet, hogy a baba iránti szeretet nem ott, a műtét alatt születik meg, amikor egy pillanatra odatartják a mama feje mellé, hanem csak napokkal, esetleg hetekkel később, hiszen a vajúdás és szülés által kiváltott hormonális és lelki átalakulásokat nem lehet csak úgy varázsszóra előidézni. Sok nő, akinek császármetszése volt, megfogalmazza, hogy olyan érzése van, hogy a babát csak kölcsönkapta volna. Nehezen kötőnek, úgy érzik nem rendes anyák. A baba és a mama elkülönítése, a szülés utáni kötődési folyamat megzavarása további nehézségeket szülhet, ám mindez nem törvényszerű. Ezekben az úgynevezett elszeparált helyzeteket megélt csecsemőknél igazoltan gyakoribb a túlzó, vagy mértéktelen sírás, a szoptatási, illetve táplálási nehézség, alvászavar, kólika. Ha a nő bizalommal teli érzelmi támogatást kap, a kötődés iránti aggodalom fokozatosan helyet ad a baba iránti örömnek.
Az elmaradt ölelés és ismerkedés pótolható, a kötődés kialakítható! Ennek egyik legjobb eszköze a babamasszázs. Legkésőbb otthon vetkőztessük le a babát, és fektessük meztelen hasunkra, miközben egy puha takaróval betakarjuk. Megtapasztalhatjuk finom kis bőrének érintését, ő pedig az ölelő melegséget és az ismerős szívdobbanásokat. Tapasztalni fogjuk, hogy elkezdi keresni a mellbimbót, és ha késve is, egyszer csak találkozni fog a tekintetünk. A baba életének első napjaiban vezessen minket az anyai ösztön, öleljük, ringassuk, cirógassuk gyermekünket. A kicsi hamarosan felnő a masszázshoz, így ebben a szakaszban a szeretet és a bizalmat adhatjuk át érintésünkkel.
Kutatások bizonyítják, hogy az első érintések milyen sokat jelentenek az anya - gyermek kapcsolat előrehaladásában. Segítenek feldolgozni a babáknak szülési élményeiket, és a minél korábban elkezdett masszázs, kedvezően befolyásolja a stressz hormonok normalizálódását is. A császármetszéssel világra jött babák nem élik át a normális szülést kísérő méhösszehúzódásokat, és a hüvely masszírozó hatását a szülőcsatornán való áthaladás alatt, melyek stimulálják a baba környéki idegrendszerét, és a fontosabb szerveket. Ezeknek, a babáknak, még nagyobb hasznára válik a rendszeres és a szülés után mihamarabb elkezdett babamasszázs. Az érintés, a szemkontaktus, a baba bőrének simítása erősíti és elősegíti a kötődést. A láthatatlan szálak anya és gyermeke között tovább erősíthetők, a puha, lágy, de többnyire határozott simító mozdulatokkal, melyet éltető érintésnek is nevezhetünk. A rendszeresen alkalmazott babamasszázzsal a baba megtanulja, hogy nemcsak látjuk, mit csinál, hanem megérezzük lelkiállapotát, megértjük érzelmeit, és viszonozzuk azokat. Mindezek által összeszedetten, és nagyobb önbizalommal tudunk megértő, biztonságos, szeretetteljes hátteret biztosítani a baba nyugtalan, sírósabb időszakaiban is. Miközben ez által oldjuk a babában levő feszültséget is, amiben tovább segít, ha az érintése relaxáció technikáját is alkalmazzuk a masszázs során.
A császármetszést követő lábadozás alatt feküdjünk sokat kisbabánkkal, és kezdjük el masszírozni. A császármetszéssel világra jött babák általában hajlamosabbak a letargiára, ezért is fontos a masszázs, mely megadja gyermekünknek a szükséges stimulálást. A császármetszéssel született babák nagyon szeretik, ha bebugyolálják őket, valamint, ha a fejük köré, körbeölelően kis takarót teszünk. A babamasszázs során ez a helyzet nagyon könnyen kivitelezhető, és így növelni tudjuk a baba biztonságérzetét is.
A babamasszázzsal a csecsemőt olyan taktilis (baba – mama jógával kinetikus is) ingerek érik, amelyek előhívhatják a szülés során megélt érzeteket. A baba fejének és vállövének gyengéd masszírozása a szülőcsatornán való áthaladás élményanyagát ébresztheti fel benne. A császárt nem traumaként megéltek számára ez kellemes és relaxáló, míg a traumatizált babák hosszasan és intenzíven foglalkoznak a masszírozó kezekkel: nyomják, húzzák, ellökik, kitérnek előle. Fájdalmat idéző emlékek esetén a gyengéd érintések is ellenállást válthatnak ki, és sírásba torkollhatnak, így fejezve ki magukat. Ezért, mint mindig de ebben az esetben különösen fontos, hogy a babamasszázs a baba igényeihez igazodik.
A babamasszázs csoport a mamáknak is vigaszt nyújthat, különösen azoknak, akik szülésüket traumatikusan élték meg. A csoporton belül lehetőség nyílik a szülési élmények megbeszélésére, megértésére, és feldolgozására, a kötődés elősegítésére, valamint a hasonló helyzetben lévő anyukákkal való találkozás segít oldani a depressziót, letörtséget, hiszen a masszázson kívül a beszélgetések is tudnak az anyai szívnek nagyon simogatóak lenni.
Hogyan bírom majd a szülés utáni első pár hetet?
Bár nagyon izgalmas, amikor kezdesz megismerkedni kisbabáddal, sok szülőt elrettent a felelősség. Ebben az első pár hétben, rájössz, rengeteg tanulnivalód van és mindent egyszerre kéne megtanulnod. Összeállítottunk néhány szempontot, hogy segítsünk megbirkózni ezekkel a drámai változásokkal:
Koncentráld az energiáidat a babádra és a családra. Próbálj meg nem aggódni minden másért is és ne érezd magad bűnösnek. A babák nagyon időigényesek.
Nyugodtan kérj sok segítséget a partneredtől, anyádtól, vagy barátaidtól, mert ez leveszi rólad a nyomás egy részét az első pár hét során. Ha nincs sok segítséged, próbálj meg csatlakozni egy helyi anya- és babavédő csoporthoz, mert sokszor a saját kisbabával rendelkező emberek a legsegítőkészebbek, ugyanis ők tudják, milyen is ez igazából.
Szabd meg a napirendet a családnak és a barátaidnak. Ha fáradt vagy, szólj a látogatóknak, jöjjenek vissza később.
Tarts készletet olyan tápláló falatokból, mint gyümölcs, tej és teljes kiőrlésű kenyér, amiket megehetsz főzés nélkül.
Gyakorolj be olyan relaxációs technikákat, mint a jóga, és aludj, amikor csak kisbabád megengedi.
Ne feledd, ez az időszak kemény munka, de könnyebbé válik, amint több önbizalmat szedsz össze, és megismered, mi válik be nálad és kisbabádnál De mindenekelőtt minden törekvés az anyatejes téplélás optimális körülményeinek biztositását célozza.
Hiába
veted be a legszuperebb altatási trükköket, hiába tanítod jó szokásokra a babát
lehetnek olyan korszakok, amikor kénytelen vagy éjszakázni miatta. Például, ha
beteg vagy ha egyszerre két gyerek beteg. Ilyenkor viszont túl kell valahogy
élni a következő napot, erre mondok most néhány tippet.
Először is: ha nem tudsz éjjel aludni, akkor ne akarj napközben szuperháziasszony lenni. Hagyd a mosott ruhát másra és használj ki minden lehetőséget a pihenésre. Ha pl. a gyerek beteg és lázas, akkor próbálj meg te is aludni egyet, amikor ő alszik napközben, de legalábbis feküdj le egy fél órára pihenni.
Másodszor: ha kávézol, akkor ilyenkor egész nap csak kávét innál, ami nem igazán jó, különösen, ha még szoptatsz. Szoptatás mellett legfeljebb 3 kávéval be kell érned, mert a koffein az anyatejbe is átkerül és máris garantált a következő éberen töltött éjszaka. Próbálj meg koffeinmentes kávét inni inkább, ha már annyira kívánod a kávét. Gyümöcsteát is ihatsz sokat, ezzel is elűzheted az állandó koffeinéhséget.
Harmadszor: jót tesz ilyenkor, ha a vérkeringésedet felpezsdíted, ez felfrissít. Váltott hideg-meleg zuhannyal oldhatod ezt meg, vagy pedig testmozgással (pl. guggolj 10-20-at, vagy végezz karkörzéseket)
Negyedszer: ilyenkor az ember szénhidrátdús ételeket kíván vagy legszívesebben egész nap enne. Ha nem akarsz 2 kilót felszedni egyetlen nap alatt, akkor próbálj meg süti és csoki helyett gyümölcsöt enni, ugyanis ez is sok szénhidrátot tartalmaz.
Ötödször: a legrosszabb, ha egész nap otthon ülsz és nyalogatod a sebeidet. Ha van rá mód, akkor menjetek el sétálni, ha láztalan a kicsi, akkor nyugodtan sétálhattok fél-1 órát, ez felfrissít majd.
Bár a kisgyermekekre gondolva többnyire egyszerűbb vagy közismertebb bántalmak jutnak eszünkbe, sajnos őket sem kerülik el a komolyabb bajok. Mivel panaszaikat nemigen tudják kifejezésre juttatni, különösen nagy szerep hárul a velük való bánásmódban jártas szakorvosokra, például a gyermekek vizeletkiválasztó és ürítő szerveinek betegségeinek kapcsán.
Sokféleképpen osztályozhatjuk a
betegségeket. Könnyű vagy súlyos, gyógyítható vagy gyógyíthatatlan, gyors
vagy lassú lefolyású stb. Megjelenés szempontjából nézve: azonnal, ránézésre
észrevehető vagy lappangva, alattomosan jelentkező formákat
különítünk el. Az urológiai betegségek szempontjából az utóbbi felosztás igen
fontos.
gyermekkori urológiai betegségek.
A világrajövetelt követően néhány fejlődési rendellenesség azonnal észlelhető (pl. nyitott hólyag, rossz helyen eredő húgycső, interszex állapotok, rejtettheréjűség, stb). Néhány betegségre azonban csak később, általában valamilyen fertőzés során derül fény (pl. a vese üregrendszerében és a húgyvezetőkben meglévő fejlődési rendellenességek). Az eltérő anatómiai viszonyok miatt ilyenkor igen gyakoriak a húgyúti fertőzések, melyek krónikusakká válhatnak, és nem megfelelő kezelés esetén vagy műtét hiányában helyrehozhatatlan, maradandó károsodást okoznak.
Gyakran csak azt észleli a szülő, hogy gyermeke nem növekszik kellően, vérszegény, sápadt, esetleg hőemelkedései vannak. Az újszülött még arról sem panaszkodik, hogy vizelete csíp vagy gyakrabban kell ürítenie, hiszen ilyen irányú kommunikációra képtelen, ráadásul pelenkás. A pelenkadermatitisz meg urológiai betegség nélkül is gyakori. Szerintem a legjobb védekezés a betegségek ellen az, ha ismereteinket állandóan bővítjük, és nem bízunk mindent a véletlenre (pl. a betegség késői észlelését).
Általában a szülőszobán történik az első vizsgálat, és jobb esetben az újszülöttgyógyász (neonatológus) végzi. Mit láthat, mit észlel? Érett fiú újszülött esetében a herék a herezacskóban vannak, a fityma nem húzható hátra (a normális sejtes letapadás miatt), s a húgycsőnyílás szabadon van. Leány újszülötteken is kötelező meggyőződni a normális anatómiai helyzetről a kisajkak feltárásával. Az esetleges összetapadásokat idejében oldani kell.
Igen fontos a vizelés jellegének megfigyelése is. Normális esetben a csecsemő erőlködés nélkül, jó sugárban üríti vizeletét. Az erőtlen, csepegő vizelet hátterében húgycsőbillentyűvagy egyéb fejlődési rendellenesség állhat. Természetesen azonnal észlelhető a nyitott hólyag, illetve a nyitott húgycső. Minden esetben át kell tapogatni a hasat is, mert sajnos a vesetumorok, cisztás elváltozások az újszülöttet sem kímélik!
Ami a szemnek láthatatlan, azt láthatóvá kell tenni! A technika fejlődésével a betegségek kimutatása forradalmi változáson esett át. Ultrahangvizsgálat segítségével ma már a méhen belüli életben diagnosztizálhatók a vesék üregrendszeri rendellenességei, ilyen esetben a szülést követően a gyermek késedelem nélkül speciális centrumba kerülhet. Amennyiben az ismételt vizsgálatok is megerősítik korábbi feltételezéseinket, úgy célirányosan lehet készülni az újszülöttkori műtéti korrekcióra, anélkül, hogy esélyeit a sorozatos húgyúti fertőzések rontanák.
Kellő műtéti és aneszteziológiai felkészültség esetén különösebb veszély nélkül eshet át az újszülött a korai beavatkozáson. Természetesen nagyon fontos a szoros utánkövelés: rendszeres vizeletvizsgálat (megjegyzem, a steril vizelet nyerése egy csecsemőtől igen nehéz), ultrahangos utánkövetés, szükség esetén urográfia vagy komputertomográfia. A legfontosabb, hogy a szülő és a gyermekurológus specialista között optimális, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat legyen.
A csecsemőés kisdedkori, lázzal járó veseés vesemedencegyulladásokat követően urológusaink feltétlenül javasolják a húgyszervek morfológiai vizsgálatát. Gyakran a húgyvezetőknek (uréterek) a hólyagba történő beömlésénél létrejött szűkületek okoznak hatalmas vesemedencetágulatot. A feszülő üregrendszerben kialakult nyomásviszonyok rontják a vese vérellátását, részleges vagy teljes pusztuláshoz vezethetnek, a pangó vizelet meg felülfertőződhet, állandó gyulladást tartva fent. A megoldás – optimális előkezelést követően – a műtét.
A fityma igen szűk és csőszerű, vizeléskor a fitymazsák ballonszerűen felfújódik, a vizelet vékony sugárban ürül. A plasztikai műtét elvégzése a szobatisztaság kialakulása környékén javasolt. A here és burkainak vizenyője (Congenitalis hydrokele) E terület nyirokérelvezetési apparátusa kb. l 2 éves korig nem alakul ki igazán, illetve nem működik optimálisan. Amennyiben egyéves korig nem szívódik fel a vizenyő vagy hirtelen nagyfokú feszülés alakulna ki, műtéti korrekció javasolt.
Egyéves korig csak ellenőrzés javasolt. Ezt követően hormonkezeléssel próbálják meg a herét rávenni, hogy szálljon le az őt megillető helyre, a herezacskóba. Kétéves kor után, sikertelenség esetén, műtét javasolt, ami megoldható hagyományos, nyílt feltárásos, illetve laparoszkópiás módszerrel. A here levitele a herezacskóba még csak a termikus (hőmérsékleti) tényezőket biztosítja a here működéséhez. Az esetleg társuló heremellékhere fúziós zavarokat, amelyek nemzőképtelenséget okozhatnak, később, a tizennyolcadik év tájékán andrológus szakorvosnak illik tisztáznia.
Hirtelen jelentkező herefájdalmak esetén, amikor a herezacskó duzzadtabb, bőre vérbővebb, tapintata fájdalmassá válik, akut herére, torzióra gondolhatunk. Az azonos oldali here magasabban áll! Gyermekekben általában a here függeléke (a Morgagnitest) szokott megcsavarodni gyakrabban, nem maga a here kocsánya. A mellékheregyulladás ebben a korban igencsak ritka, de a tünetek hasonlóak lehetnek. Ez a betegség sürgősségi ellátási igényel, a késlekedés a here elvesztésével járhat!
Vesekövek Érdemes megjegyezni, hogy a kisgyermek a köves fájdalmakat általában a has közepére lokalizálja, a köldök tájékára, szemben a felnőttel, akinek deréktáji fájdalmai az alhasba, a combok, illetve a genitálék felé sugároznak. Gyakori vizelési ingerről sem számolnak be a gyermekek. Lehet, hogy csak a vérvizelés hívja fel a figyelmet a betegségre. Urológiai vizsgálóeljárásokkal (vizeletellenőrzés, ultrahangvizsgálat, kontrasztanyagos vesefestés, illetve komputertomográfia) egyértelműen felállítható a diagnózis.
Gyermekekben a kalciumoxalátkő gyakoribb, mint a cisztinkő. A kisebb köveket, illetve a vesehomokot a beteg bő folyadékbevitelre, egyidejűleg adott vizelethajtók és görcsoldók hatására „megszülheti”, a nagyobbakat viszont el kell távolítani. Az öntvényszerű, korall alakú kövektől a pácienst csak feltárásból lehet megszabadítani. A közepes méretű kövek megszüntetésében speciális, ultrahangvezérelt kőzúzó gépek állnak segítségünkre. Gyermekeknél ez a beavatkozás altatásban történik.
A vesét érintő neuroblastoma vagy nephroblastoma (Wilms-tumor) általában öt hónapos és hatéves kor között jelentkezik. Gyorsan növekszik, a hasat aszimmetrikusan elődomborítja. Komplex kezelést igényel, de az eredmények reményt keltőek. Az alsó húgyutak területéről kiinduló daganatok általában rosszindulatúak. A gyermekkori leukémia érintheti a herét is! Általában összetett kezelés szükséges (műtét + kemoterápia).
A fejletlen országokban a mesterséges táplálásra való áttérés egész tragédiákat okozott.
Jelen
pillanatban a fejlett országokban megkülönböztetett figyelmet forditanak a
természetes táplálásnak főként azért mert megerősiti a kapcsolatot
az anya és gyermek között.
Az
aktuális, legújabb kutatások mégegyszer megerősitk hogy egyetlen ipari
tejkészitmény sem tudja biológiai értékben helyettesiteni az anyatejet.Ennek
ellenére a természetesen táplált csecsemőnél is számolni kell egy sor
nehézséggel ami kompromit-tálhatja a természetes táplálás sikerét.
- a szoptatás képtelensége/hipogalactia-agalactia/
- a mell és a mellbimbó anatómiai elváltozásai amik lehetetlenné teszik a szopást.
- az anya betegségei amelyek veszélyeztetik a csecsemő egészségi állapotát.
- A lusta csecsemő-aki elégtelenül szopik
- A kényelmes csecsemő aki elégtelenül szopik
- A neurótikus csecsemő.
|
Heti
-periódusok |
Napi
súlygyarapodás. |
|
0 - 4 nap |
30 gram |
|
5 - 12 nap |
26-28 gram |
|
13 - 20 nap |
20-24 gram |
|
21 - 36 nap |
16-18 gram |
|
37 - 52 nap |
10-15
gram |
A táplálás a gyermek megszületését követően az egyik legfontosabb kérdés. Ha egészséges az újszülött, akkor a szoptatás kérdése körül forog a világ, hiszen a megfelelő táplálás az életben maradás egyik feltétele.
Ma már újra divatossá vált az anyatejes táplálás. Ez kétféle módon történhet, szoptatással és lefejt anyatej adásával. A lefejt anyatej lehet az édesanya saját teje, illetve más anya által hivatalosan, ellenőrzött formában adott anyatej is.
Az emlő mirigyekből, és az azt körülvevő kötőszövetből és zsírszövetből áll. A mirigyek 15-25 különálló, elágazó rendszert alkotnak.
A tejtermelő sejtek, az alveolusok, az egyes ágak végén helyezkednek el, és ezeket sima izom sejtek veszik körül. Az ezekből kiinduló tejcsatornák ágrendszer szerűen futnak a bimbóudvar mögötti tejgyűjtő öblökbe, amelyek külön nyílással nyílnak a mellbimbón.
A várandósság ideje alatt a mell felkészül a szoptatásra, a tejtermelő sejtek elkezdenek burjánzani és átveszik a zsírpárnák helyét. A mell megnagyobbodik. Az anyatej a szülést követően termelődik, eltekintve a kis előtejtől, amely a terhesség végén már előfordulhat.
A szülés után drámai módon lecsökken az ösztrogén és progeszteron hormon szintje, ez a csökkenés váltja ki az agyalapi mirigyben a prolaktin kiválasztódását. A prolaktin nevű hormon hatására a tejtermelő sejtek tejet választanak ki az emlőben. A prolaktin termelődését viszont a csecsemő szopása serkenti, azáltal, hogy stimulálja a mellbimbóban levő idegvégződéseket, és ezek üzenetet küldenek az anya agyába. Az agy veszi ezeket az üzeneteket és prolaktint választ ki.
A tejleadási reflex a „let-down” továbbítja az anyatejet a tejcsatornákban oly módon, hogy az oxitocin nevű hormon hatására összehúzódnak a mellben a sima izmok és ez a tejet a tejöblökbe juttatja. Az oxitocin felszabadulását is maga a szoptatás idézi elő.
Az anyatej összetétele:
Az anyatej összetétele nem állandó, hanem folyamatosan változó. Gondoljunk csak arra, hogy a szülést követő első hétben sűrű sárgás színű tej ürül, amelyet colosztrumnak neveznek. A colosztrum tápanyag összetétele a magasabb fehérje és ásványianyag-tartalomban és az alacsonyabb zsír és szénhidrát tartalomban különbözik az érett anyatejtől.. Ezt követi a lactáció 6-15. napja között termelődő átmeneti anyatej, amelynek tápanyag és immunglobulin tartalma a colosztrum és az érett anyatej között van. Az érett anyatej, amely összetevőiben már eltér a colosztrumtól, ez egy fehér hígabb tej. Összetételét az alábbi táblázat mutatja:
Ezen túl a koraszülöttek édesanyjának a teje is eltér az átlagostól, a baba igényei szerint alakul az összetétele.Továbbá egy-egy napon és egy-egy szoptatáson belül is változik az anyatej összetétele, hiszen szoptatáskor először egy híg vízszerű tej ürül, amelyet ú.n. szomjoltó tejnek is neveznek, majd a szoptatás második felében ez sűrűbbé válik, amely zsírdúsabb kalóriadúsabb tej. Kimutatták, hogy egy szoptatás alatt akár a négyszeresére is nőhet az anyatej zsírtartalma.Az anyatej vizsgálata bizonyította, hogy a csecsemő számára az anyatejes táplálás nagyon fontos, sokkal előnyösebb, mint a mesterséges táplálás:
Az anyatej vizsgálata, a kutatások a főbb összetevők megmérésén túl, sok egyéb fontos betegséget megelőző illetve védő funkcióját fedezték fel az anyatejnek.
- A születés után ma már a legtöbb kórházban az újszülöttet rögtön mellre teszik és hagyják, sőt segítik az első szopásnál
- Fontos, hogy az újszülött együtt lehessen az édesanyjával, hogy korlátozás nélkül szophasson
- A kisbaba ne kapjon a szoptatás megkezdése előtt semmiféle táplálékotA helyes szoptatási testhelyzet és helyes szoptatási mód megtalálása döntő fontosságú
- Az édesanya bízzon önmagában, fontos a pozitív hozzáállás, az akarat, nem szabad feladni, sikerülni fog.
- Hazaérkezést követően a sikeres szoptatás egyik záloga lehet, ha az anyának van segítsége az első néhány hétben, így lehetősége nyílik a pihenésre, a regenerálódásra és minden idejét gyermekének szentelheti, a szoptatásra, fejésre fordíthatja.
A legújabb módszertani ajánlás szerint a csecsemők igényeit optimálisan az élet első 6 hónapjában a kizárólagos szoptatás, anyatejes táplálás kielégíti. Az anyák 98 %-a képes lenne szoptatni gyermekét, ha megfelelő ismeretekkel, önbizalommal rendelkezne, és megfelelő családi és egészségügyi szakemberek részéről megnyilvánuló támogató segítséggel rendelkezne. Elérendő cél, hogy minden csecsemőt életének első félévében, de legalább 4 hónapos koráig szoptassák, és anyatejen kívül semmi egyéb táplálékot ne kapjon.
A szoptatás megfelelő módja a szoptatási problémák megelőzésének kulcsa. Valójában a legtöbb szoptatással összefüggő probléma a helytelen szoptatási módok következménye.A megfelelő szoptatási mód mindig az anya kényelmes elhelyezkedésével kezdődik, hogy lazítani tudjon. Egyrészt azért, hogy képes legyen arra, hogy hosszú ideig erőfeszítés nélkül tudja csecsemőjét szoptatni, másrészt, ha a nem megfelelő testtartás következtében, az anya feszültté válik, akkor nehezen lép működésbe a tej kiürülési reflex , és ez a kevés anyatej látszatát is keltheti.Bármilyen testhelyzet, testtartás, amely az anyának és a babának is kényelmes, az jó szoptatási helyzet. Nem szabad, hogy a szoptatás során az anya akár a vállában, akár a hátában feszülést érezzen.
Célszerű változtatni a szoptatási helyzeteket, mert ha különböző szögben tartja az anyuka a csecsemőt, a nyomás a mellbimbó különböző területére esik, és ez segíti megelőzni az érzékenységet.
Az utóbbi időben igen elterjedt az u.n. igény szerinti szoptatás, amely korlátozás nélküli, éjjel nappal egyaránt gyakori szoptatást jelent. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a csecsemő szinte egész nap, szinte félóránként szopik, és a mellen van. Minden csecsemő más, van, aki 24 óra alatt 10-12 alkalommal is szopik és van, aki megelégszik a 6-8 alkalommal. Jó és célszerű is a csecsemő igényeihez igazodni, és nem az órát figyelni, hogy mikor kell szoptatni. A szoptatások gyakoriságát általában rá lehet bízni a csecsemőre, hiszen ez az ő igénye szerint egy-egy napon belül és hosszabb időszakot tekintve is változó lehet. Ha elegendő az anyatej, akkor a csecsemők általában 1-2 héten belül áttérnek a 7-9 alkalommal való szopásra. A nagyfokú engedékenység mellett is azért nem ajánlott a 2 óránál gyakoribb szoptatás, hiszen ez már esetleg a tejtermelés ellen is hat, pl. azáltal, hogy sem az anya, sem a csecsemő nem tud pihenni. Ha a csecsemő sír ez nem jelenti mindig azt, hogy éhes.
Honnan tudhatjuk, hogy elegendő -e az anyatej?
Elegendő az anyatej, ha:
- A csecsemő egészségesnek látszik
- 24 óra alatt a csecsemő 4 óránál többet van fent, éber és aktív
- A csecsemő csak anyatejet eszik, korlátozás nélkül szophat és legalább 6-szor szopik
- A csecsemő helyesen szopik
- A tej folyik
- Ha nedves a pelenkája és a széklete laza, sárga és megfelelő gyakoriságú
Ha nincs elég anyatej:
Az egy mellből való szoptatásról áttérhetünk a 2 mellből való szoptatásra, de ennek meg van az a veszélye, hogy a csecsemő mindkét mellből csak a híg, könnyen ürülő anyatejet szopja ki. Ilyen esetben mindig azzal a mellel kell kezdeni a szoptatást, amellyel abbahagyta, annak érdekében, hogy a csecsemő a zsírdúsabb tejhez is hozzájusson.Ha így sem elegendő az anyatej, akkor lefejt anyatejjel lehet hozzátáplálni, amely lehet az édesanya saját anyateje és más anya teje.
Ki
kaphat más anyától anyatejet ?
Az anyáktól begyűjtött anyatejet a kórházakban ápolt, a csecsemőotthonokban nevelkedő és az otthon gondozott csecsemők kapják meg. Minden esetben igaz, általános szabályként elfogadott, hogy pótlásra csak akkor kerülhet sor, ha az édesanya saját csecsemőjét ellátni nem tudja.
Ez az a kérdés, amelyben a szakemberek véleménye sem mindig azonos. Ma van, aki azt a nézetet vallja, hogy az igény szerinti szoptatás mellett nincs szükség további fejésre, mert a kereslet és a kínálat elve érvényesül. Ez sok esetben be is válik, de sok esetben nem, és az anyatej túl korai elapadásához vezethet. Ilyenkor nincs tartalék a rendszerben, amelyhez fordulni lehet különböző problémák esetén. Lefejt tej csak akkor van, ha azt előzőleg lefejik.
A tejtermelődés ellen ható tényezők:
- Ha az anya egyedül marad a gyermekkel, már nincs segítsége, minden munkát neki kell elvégeznie, fáradt lesz és kevesebb lesz a teje.
- Valaki megbetegszik a családban
- Idegeskedés
- Lelki megterhelés, szülés utáni hangulatváltozások, labilitás
Véleményem szerint minden anyukának meg kell tanulnia fejni, hiszen a fenti okon túl is bármikor előfordulhat, hogy erre szüksége lesz.
- Ha a csecsemő túl gyenge a szopáshoz
- Tejtermelés fokozása céljából
A baba fejlődése során egyre nagyobb mennyiségű táplálékot igényel, mely biztosítható számára a rendszeres szoptatással, majd az azt követő fejéssel. Normál esetben a 6.-8. hét végére érhető el az-az egy-egy alkalommal termelődő anyatej mennyiség, amely a szoptatás végéig elegendő.
Ha az emlő túltelődött – ez általában a szülést követő 2.-5. napon történik meg, ilyenkor az anya a mellét fájdalmasnak, duzzadtnak, feszesnek, forrónak érzi. Ilyen túltelődés később is előfordulhat, ha a csecsemő bármilyen ok miatt ritkábban eszik, vagy helytelen módon szopik.
Mellgyulladás megelőzése illetve gyógyítása céljából ,anyatej gyüjtése céljából. Tejtermelés fenntartása céljából, ha az anya és a csecsemője valamilyen ok miatt távol van egymástól, el vannak különítve, pl. betegség miatt
Legalább 6-8 hétig, nappal minden szoptatást követően, abból a mellből kell fejni, amelyből a csecsemő szopott. A fejés ideje ne legyen több 20 percnél, illetve addig kell fejni, amíg a mell elfogadhatóan lazává válik és megkönnyebbül. Ezzel egy időben a másik mell fejésére akkor van szükség, ha az túltelődik forró feszes, és kényelmetlen érzést okoz az anyának.A 6. hét végére általában jól bejáródnak a tejcsatornák, az anya jól meg tanul szoptatni és fejni, ezt követően szükség szerint, az anya igényei szerint, illetve e fent felsorolt okok miatt kell vagy lehet fejni.
Ha az anyának az a szándéka, hogy felhasználja a lefejt tejet, akkor nagyon fontos a higiéniai szabélyok betartása..Ennek ki kell terjednie a mell tisztító lemosására és a kéz fertőtlenítésére, valamint a fejéshez használatos eszközök alapos tisztítására és fertőtlenítésére.
Ha nem ügyelnek a fejés körülményeire, az eszközök fertőtlenítésére, akkor az anyatejbe fejés közben a környezetből, a bőrünkről és az eszközökről nagyon sok baktérium kerül. Coliformátumú bélbaktériumok, staphilococcusok, és igen magas lehet a csírák száma is. Mivel az anyatej nagyon jó táptalaj, ezért a bekerült baktériumok nagyon gyorsan elszaporodnak. Ha a bekerült illetve elszaporodott baktériumok száma jelentős, akkor azok megbetegíthetik azt a csecsemőt, aki megkapja az anyatejet. Ezért ezeknek a higiéniai szabályoknak a betartására nem csak az anyatej másnak adásakor, de a saját gyermek érdekében is feltétlenül szükség van.
Nem lesz védettebb a betegségektől az a csecsemő, amely féléves kora után is csak anyatejet kap.
A kutatások szerint a csecsemő hathónapos koráig indokolt, hogy csak anyatejjel táplálják, de ezután ez nem elég sem mennyiségi, sem minőségi szempontból. A csecsemők étrendjébe viszont csak 17-26 hetes koruk körül lehet liszttartalmú táplálékot bevezetni.
HOGY TÖBB LEGYEN AZ ANYATEJ
Sok kezdő anya stresszel az anyatej miatt. Nem elég a tej, mi van ha elapad, már nem feszül úgy a mellem, esténként sír a baba, biztos éhes és ehhez hasonló érzések kavarodnak a legtöbb anyában az első hónapok során. És valóban, ha körülnézel és beszélgetsz a többi anyukával, azt a következtetést vonhatod le, hogy a tej elapadása reális félelem. Pedig nem az, csak sokan “elrontják” a természetes folyamatot, beavatkoznak mesterségesen (pl. tápszert adnak) és akkor valóban elapad a tej. Ha megfigyeled ezeket a történeteket, akkor a legtöbb mindig egy növekedési ugrással kezdődik (pl.hallottál már ilyet: 6 hetes-2 hónapos koráig volt csak elég tejem, 4 hónapos kora után pótlás kellett…stb) Ha pedig elkezdi valaki a tápszert és utána nem törekszik az elhagyására, akkor bizony a baba a cumit fogja választani, nem az anyatejet, ebben biztos lehetsz. (Azért nem kell megdolgozni annyira, a cici csak hobbi lesz neki. Innen pedig egyenes út vezet vezet a tej elapadásához. ) A következő bejegyzésben lesz szó azokról a jelekről, amik arra utalnak, hogy kevés a tej. Az alábbiakban azokat a praktikákat gyűjtöttem össze, amivel növelni lehet a tejmennyiséget, ha tényleg kevés. Ezek alkalmazására általában növekedési ugrás, illetve elkezdett tápszeres hozzátáplálás elhagyása céljából lehet szükség.
Többet kell szoptatni a babát. A fejéssel átütő sikert nem lehet elérni: ui. ha szopik a baba, akkor folyamatosan termelődik az anyatej (ha üres a cici akkor is), ha fejsz, csak a maradékot tudod lefejni. Természetesen a maradék tej lefejése hasznos lehet, de ha csak 10-20 ml jön, akkor azzal már nem érdemes kínlódni. A cici a babához fog adaptálódni, nem a mellszívóhoz. A természet csodálatos, ha többet szopik a baba, akkor több tej fog termelődni legközelebb a ciciben. A baba szopása a leghatékonyabb tejhozam növelő módszer. Hidd el, mégha túl egyszerűnek tűnik is.
Minden szoptatás előtt igyál (előtte 10-15 perccel egy pohár vizet), ha szükséges közben is tejet is biztos ki tudja szopni. Majd 2 óra, 2,5 óra múlva újra szoptatsz a másik mellből és ugyanezt eljátszod akkor is. Ha nagyon nem elég a tej, ami az egyik mellben van, akkor átmenetileg lehet mindkét mellel megkínálni a babát egy szoptatás alkalmával is. De ilyenkor mindig figyelj arra, hogy a következő szoptatásnál azt a mellet kapja, amiből utoljára szopott, hogy onnan is jól kiszívhassa a zsíros tejet.. Ha nem így teszel, akkor le fogsz apadni. De ezt csak szükség esetén alkalmazd és csak néhány napig. Napközben is figyelj a megfelelő folyadék bevitelre, most ez nagyon fontos!
Mellbimbó bizgerálása, ezzel a szoptatást imitálod. Állítólag, ha szoptatás előtt 10 percig a baba nézése közben ezt csinálod, akkor több tejed lesz.
Legyél nyugodt és laza.
Olyan testhelyzetben szoptass, ami kényelmes neked hosszú időn át. Lazíts, hangolódj rá a babára. (én pl. fekve szerettem szoptatni)
A tejserkentő bogyók és tea segíthetenek valamennyit, csak sajnos folyamatosan használva a hatásuk csökken.. Mellettük nagyon fontos a rendes, változatos táplálkozás és a megfelelő folyadékbevitel. Pihenés és nyugalom.
2 órán belül ne váltogasd a melled. Pl. megszoptatod, mikor megunja, utána böfizteted, majd pl. 20 perc múlva újra visszateszed ugyanarra a mellre, így a zsírosabb
KISMAMÁKNAK KÖTELEZŐ! Legfontosabb számodra,
hogy babád nemcsak makkegészséges, de okos és boldog is legyen?
Szakembertől és nem anyukáktól szeretnéd megtanulni a
csecsemőgondozást? Nem tudod eldönteni a számtalan babás oldalon olvasott
cikkről, hogy melyik íródott tudományos és melyik hiedelem (netán
kitaláció) alapon? Nem tudsz elmenni csecsemőgondozó tanfolyamra? Ha
ezekre a kérdésekre igennel válaszoltál, akkor
meg kell keresned a megfelelő hirforrás lehetőségét.
Örömteli hír, hogy a szoptatás reneszánszát éljük! Az elmúlt 20-30 év kutatásai egyértelműen bebizonyították, hogy az anyatej nem helyettesíthető egyetlen mesterséges tápanyaggal sem. Összetétele ugyanis – a gyermek igényeihez alkalmazkodva – folyamatosan változik, minden pillanatban tökéletes, hiszen tartalmazza mindazt, amire a baba szervezetének éppen szüksége van.
Az anyatej egyértelműen erősíti a baba immunrendszerét, védi a fertőzésektől, sőt csökkenti az allergiás hajlamot is. Könnyen emészthető, óvja a bélrendszert, és segíti az egészséges bélflóra kialakulását. Az anyatejben lévő lipideknek és proteineknek fertőzés- és gyulladáscsökkentő hatásuk van.
A szoptatás az anyának is jó, hozzájárul a harmonikus anya-gyermek kapcsolat kialakulásához, a tejtermelés fokozott kalóriaigénye pedig segít mielőbb visszanyernie korábbi alakját. Tudományos kutatások megállapították, hogy már néhány hónapos szoptatás is csökkenti a mellrák kockázatát.
Bármilyen furcsa, a szoptató anya étrendje nincs hatással az anyatej legfontosabb összetevőire (fehérje, zsír, tejcukor, kalcium), mivel hiányos táplálkozás esetén ezeket saját szervezetéből vonja el. A további alkotórészek tartalmát (zsírsavak, vitaminok, nyomelemek) azonban már befolyásolja a kismama menűje. Alultáplált anyák teje kevesebb kalóriát tartalmaz, míg a szigorúan vegetáriánusok teje B-vitaminban szegény.
A helyesen táplálkozók babája egészségesebb összetételű anyatejet kap. Bizonyos ételek-italok (pl. szénsavas üdítők, puffasztó zöldségek, füstölt ételek, erős fűszerek, koffein tartalmú italok, alkohol) fogyasztása nem ajánlott, mert emésztési zavarokat, hasfájást, görcsöket, nyugtalanságot okozhat a babának még akkor is, ha a mama nem tapasztal ilyen tüneteket (ide sorolhatjuk a nikotint is).
Alapvető fontosságú a megnövekedett folyadékszükséglet kielégítése. Népgyógyászati tapasztalatok alapján, néhány növénynek tejelválasztást fokozó hatást tulajdonítanak, ezért ezeket tejszaporító teák alkotórészeként használják. Ilyenek elsősorban az édeskömény, az ánizs, és esetenként a kömény termése, valamint a koriander és a kapor herbája. Legtöbb készítmény az édeskömény és/vagy ánizstermést kamillavirágzattal, esetleg csipkehússal, citromfűlevéllel, csalánlevéllel egészíti ki.
Az édeskömény, ánizs, kömény, kamilla, koriander, kapor emésztést elősegítő, karminatív hatású gyógynövények. Javítják az anya, és – az anyatejbe átjutó komponensek révén – a csecsemő bélműködését, emésztését. A többnyire filteres teakeverékből híg forrázatot kell készíteni (1 filter 300-400 ml vízzel), és lehetőleg ízesítés nélkül fogyasztani. Naponta 1-2 filterből készült teamennyiség ajánlott mindaddig, amíg az anyatej kiválasztás serkentésére szükség van.
Ritkán egyéni allergiás reakciók előfordulhatnak. Esetleges mellékhatás észlelésénél hagyjuk abba a kúrát, és forduljunk orvoshoz.Az American Academy of Pediatrics szervezet ajánlása szerint a gyermek 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes táplálás ajánlott, majd – hozzátáplálás mellett – a szoptatás minimum 1 éves korig javasolt, de érdemes tudnunk, hogy akár már 2 hónapos szoptatás is jelentős előnyökkel jár. Kutatási eredmények igazolják, hogy az anyatejes csecsemőkből nyugodtabb, okosabb gyermekek lesznek, kevésbé híznak el, csontjaik erősebbek, kisebb a valószínűsége a cukorbetegség kialakulásának. Emellett a szoptatás növeli az anya oxytocin hormon szintjét, ami segíti a méh szülés utáni visszahúzódását, így lerövidülhet a gyermekágyi vérzés időtartama, sőt a szülés utáni depresszió kialakulásának kockázata is csökken.
A
csecsemő számára a legjobb táplálék az, amit a természet kínál. Ettől
nem szabad őt szükségtelenül megfosztani. Szívtelen dolog az anya
részéről, hogyha kényelemből vagy a szórakozás kedvéért igyekszik
megszabadulni a szoptatás kedves kötelességétől.
Az
az anya, aki másnak engedi át gyermeke táplálását, gondolja meg jól, mi lehet
ennek a következménye! A szoptató dajka többé-kevésbé átadja saját természetét
és temperamentumát a szoptatott gyermeknek.
Aligha lehet túlbecsülni annak fontosságát, hogy a gyermekeket rá kell nevelni a helyes táplálkozási szokásokra. A kicsinyeknek meg kell tanulniuk: azért esznek, hogy éljenek, és nem azért élnek, hogy egyenek. A nevelést már a karon ülő gyermeknél meg kell kezdeni. Csak rendszeres időközönként szabad őt etetni; és ritkábban akkor, amikor már a gyermek nagyobb lesz. Nem szabad édességet, sem az idősebbeknek való - számára emészthetetlen - táplálékot adni neki. A csecsemők gondos és rendszeres táplálása nemcsak egészségükre van jó hatással, és általa nemcsak csendesek és jó kedélyűek lesznek, de olyan szokásokat is megalapoz, amelyek a későbbi évek során is áldást jelentenek számukra.
Akkor is nagy gondot kell fordítani a gyermekek ízlésének és étvágyának nevelésére, amikor már kiléptek a csecsemőkorból. Sokszor megengedik nekik, hogy ők döntsék el, mit és mikor egyenek, tekintet nélkül az egészségükre. Látva, hogy mennyi fáradságba és pénzbe kerülnek az egészségtelen nyalánkságok, a fiatalok azt gondolják, hogy az élet legfőbb célja és a legtöbb öröm forrása az étvágy kielégítése. Az ilyen nevelés következménye falánkság, majd betegség, amelyet rendszerint ártalmas gyógyszerek szedése követ.
A szülőknek kell gyermekeik
étvágyát formálniuk, és az egészségtelen ételek fogyasztását megtiltaniuk. De
miközben étvágyukat szabályozzuk, óvakodjunk attól a hibától, hogy ízetlen és
szükségtelenül sok étel fogyasztását is megköveteljük tőlük. A
gyermekeknek is megvannak a jogaik. Az egyik ételből szívesebben esznek,
mint a másikból. Ha ez az ésszerűség határán belül mozog, vegyük
figyelembe!
A rendszeres étkezésre nagyon oda kell figyelni. Az étkezések között semmit sem
szabad enni: Sem cukrászsüteményt, sem gyümölcsöt és semmiféle egyéb ételt. A
rendszertelen étkezés emésztőszervi panaszokat okoz, az egészség és a
jókedv rovására megy, és amikor a gyermekek asztalhoz ülnek, nem ízlik nekik az
egészséges táplálék; az után sóvárognak, ami árt nekik.
Azok az anyák, akik az egészség és jó kedély rovására eleget tesznek gyermekeik kívánságainak, rossz magot vetnek; és ez a mag kikelvén termést hoz. A mértéktelenség együtt nő a kicsinyek növekedésével, és mind értelmi, mind testi erejük áldozatul esik. Azok az anyák, akik ezt teszik, keservesen fogják aratni vetésük gyümölcsét. Gyermekeikből olyan felnőttek lesznek, akik szellemileg és jellemben alkalmatlanok arra, hogy a társadalom vagy a család tiszteletre méltó és hasznos tagjaiként tevékenykedjenek. Az egészségtelen táplálkozás következtében mind lelki és szellemi, mind fizikai képességeik egyaránt károsodnak, lelkiismeretük eltompul, és a jó hatások iránti fogékonyságuk megromlik.
Miközben meg kell tanítani a gyermekeket az étvágy feletti uralkodásra, és arra, hogy az egészségre figyelemmel táplálkozzanak; azt is világossá kell tenni előttük, hogy ezzel csak azt tagadják meg maguktól, ami ártalmas. Lemondanak káros dolgokról olyan valamiért, ami jobb. Legyen asztalunk kívánatos és vonzó, jó dolgokkal megrakva, amelyeket Isten bőségesen adott. Legyen az étkezés ideje vidám és boldog! Miközben Isten ajándékait élvezzük, dicsőítsük hálás szívvel az Ajándékozót!
Várandós és kismamák figyelmébe: a szoptatás az anya és gyermeke számára mély lélektani kapocs is egyben.
Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt javasolja, hogy a gyermek hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapjon, egyéves korig a táplálék túlnyomórészt anyatej legyen, helyi élelmiszerekkel kiegészítve. A szoptatás időszaka a gyermek kétéves koráig, vagy annál tovább is tarthat. Nincs más olyan módja a csecsemőtáplálásnak, mely ennyire megbízhatóan segítené a gyermek egészségét, testi-lelki fejlődését. Tudatosítani kellene, hogy a szoptatott csecsemőknél kisebb arányban fordulnak elő légzési és emésztési betegségek, kevésbé hajlamosak az allergiákra, ekcémákra. Az anyatej élő anyag, amely összetételében és mennyiségében folyamatosan alkalmazkodik a gyermek igényéhez. A szoptatott gyermeknek féléves koráig sem más folyadékra, sem táplálékkiegészítésre nincs szüksége. Szomjoltásra a forrázott tiszta víz a legalkalmasabb. A tápszerekkel ellentétben az anyatej speciális védelmet nyújt a gyermek környezetében megjelenő kórokozókkal szemben, és soha nem vált ki allergiás reakciót. A gyermek fejletlen immunrendszere kétéves korig az anyatejben levő védőanyagok támogatására szorul. Az anyatejben megtalálható életfontosságú vitaminok és nyomelemek pedig jól hasznosulnak a baba szervezetében. A csak szoptatott csecsemők között szinte soha nem találni vérszegényt, ritkábbak és gyorsabb lefolyásúak a felső légúti és az emésztőrendszert érintő fertőző betegségek. A szoptatás hosszú távú előnyökkel is jár: csökkenti egyes daganatos megbetegedések, az inzulinfüggő cukorbetegség, a fogfejlődési rendellenességek, egyes beszédhibák és az elhízás kialakulásának esélyét.
MINDIG FRISS
Az anya számára is előnyös, ha szoptatja gyermekét. Mert kényelmes, egyszerű, nem igényel eszközöket. Az anyatej mindig rendelkezésre áll, megfelelő hőmérsékletű és steril. És nem árt tudatosítani: azok az anyák, akik tartósan szoptatnak, fokozottabb védelmet élveznek vérszegénység, mellrák, petefészekrák és csontritkulás ellen - A szoptatás az anyának és a gyermeknek olyan élményt nyújt, amely az üvegből való táplálás során nehezen jöhet létre. Sajnos ennek ellenére viszonylag kevés az olyan anya és gyermek, akik zavartalanul vagy kellő támogatás mellett élik át a szoptatás időszakát.
Még ritkább az, hogy a teljes elválasztás csak akkor következik be, amikor a gyermek már maga is kinőtte szopás iránti igényét.
Az asszonyok 98 százaléka képes lenne akár évekig is szoptatni, de ehhez a saját szándéka és önbizalma mellett gyakran szakszerű segítségre is szükség van.
Természetesen az utóbbi évtizedek hatékony, a szoptatást joggal támogató világméretű egészségügyi programjai ellenére is a csecsemők egy része különböző okokból az élet első félévében nem anyatejet, hanem mesterséges táplálást, csecsemőtápszert kap. E készítmények többsége ma már nagymértékben megközelíti az anyatej összetételét, nem azonos értékű azonban vele. Bár a tápszerek alapanyaga általában tehéntej, anyatej hiányában mégsem maga a tehéntej, hanem az életkornak megfelelő anyatej-helyettesítő, az ún. ,,első tápszer" jelenti a választandó táplálási megoldást - A hat hónapos kor után az addig szoptatott csecsemő, illetve az első hetektől kezdve mindjárt tápszerrel etetett csecsemő esetében is választás elé kerül a szülő: melyik a legmegfelelőbb tejpor? - A tehéntejjel történő csecsemőtáplálási módszert a mai korszerű dietetikai ismeretek fényében nem javasolhatjuk. Helyette világszerte elérhetővé váltak az ún. ,,elválasztási" tápszerek, melyek átmenetet jelentenek a szoptatás (a korai, első tápszeres táplálás) és a szilárd ételek bevezetése között. A 4-9 hónapos kor között adható ,,második" tápszert az ennél idősebb korúak számára kifejlesztett ,,harmadik" tápszer, népszerű nevén ,,juniortej" követheti. Egyes országokban e tápszerek adását 12-15 hónapos korig ajánlják. A hazai gyermekgyógyászok és gyermekszakorvosok három gyártó termékeit ajánlják: a Nestlé, a Nutricia és a Heinz tápszercsaládot.
Az újszülöttek és fiatal csecsemők ellátásával foglalkozó gyermekorvosok, házi- és családorvosok elsődleges feladata az anyatejes táplálás, a szoptatás előnyeinek hangsúlyozása, és e táplálási forma ajánlása az élet első hat hónapjában.
Az anyatejes táplálás helyett indokolt esetben a megfelelően adaptált csecsemőtápszer adása ajánlott.
Sok anya kíváncsi arra, vajon honnan tudhatja meg, hogy csecsemője elegendő tejet fogyaszt-e, és aggódik amiatt, hogy képes lesz-e a csecsemője igényének megfelelő tejmennyiséget termelni. A tejtermelés folyamatának elmagyarázása reméljük, megnyugtatóan hat majd Önre.
A tej mennyisége a csecsemő hatékony és gyakori szopásától függ. Amikor mellre teszi a csecsemőt, a szopás hatására az anya agyalapi mirigyéből két hormon: oxytocin és prolaktin szabadul fel.
A prolaktint tekintik a tejtermelő hormonnak. Minél gyakrabban és hatékonyabban szopik a csecsemő, annál több prolaktin szabadul fel, és annál több tej képződik. Ha csecsemőjének több tejre van szüksége, mint amennyit Ön termel, akkor szoptassa gyakrabban és hatékonyabban, ezáltal a tej mennyisége emelkedni fog.
A másik hormon, az oxytocin, összehúzódásokat idéz elő a mellben, ami a tejet a tejcsatornákon keresztül az emlőbimbó felé továbbítja, és ezúton jut hozzá a csecsemő az anyatejhez. Ezt a tejkilövellési folyamatot „let-down” reflexnek nevezik. Sok anya bizsergést érez a mellében röviddel azután, hogy a szoptatást megkezdte.
A tejképződés kitűnő példa a kereslet-kínálat elvének működésére. Kezdetben az Ön szervezete nem tudja, hogy csecsemőjének mennyi tejre van szüksége. Azáltal, hogy gyakrabban szoptatja csecsemőjét, az Ön szervezete automatikusan alkalmazkodik, és a tejképződés a csecsemő igényeinek megfelelően alakul.
Biztos lehet benne, hogy
csecsemője elegendő tejet kap, ha:
Hat-nyolc nedves pelenkája vagy kettő-öt székletürítése van naponta. Idősebb csecsemők esetében a székletürítések száma emelkedhet, de előfordulhat az is, hogy csak három-négy naponként van. A vizeletes pelenkák száma jelzi, hogy elegendő-e a tejmennyiség.
A súlynövekedése átlagosan 100-120 gramm hetente vagy legalább 5oo gramm havonta. A
csecsemők átlagos heti gyarapodása 100-120 gramm, mértéke egyénenként
változik. Egyik héten többet, másikon kevesebbet híznak, és ez teljesen
normális.
A csecsemője első ellenőrzésekor gondoljon arra, hogy a szülés
után az újszülöttek veszítenek a súlyukból. A súlygyarapodást a súlyesés
mélypontjától kell számítani, nem pedig a születési súlytól. Néhány
csecsemő csak két-három hetes korra nyeri vissza születési súlyát.
A csecsemő gyakran szopik, minden két-három órában vagy nyolc-tizenkét alkalommal egy 24 órás periódust tekintve. Ez az átlag. Néhány csecsemő ennél kevesebbszer, mások többször szophatnak. A ritkább szoptatás nem probléma addig, amíg a csecsemő megfelelően gyarapszik.
Egészségesnek látszik, a bőr színe és a bőr rugalmassága jó, hurkás, hossza növekszik, élénk, aktív és az izomtónusa jó.
Sok anya úgy gondolja, teje nem elegendő annak ellenére, hogy nincs problémája a tejképződéssel. Aggódnak azon jelek miatt, melyeknek más az oka, illetve nem ismerik fel azokat a tényezőket, amelyek egy szopós csecsemőre jellemzőek. Semmi gond nem lehet a tejtermeléssel, ha a csecsemő jól fejlődik, sok vizeletes és székletes pelenkája van, sőt még akkor sem, ha Ön a következőket tapasztalja:
Csecsemője nagyon gyakran szopik. Sok csecsemő gyakrabban igényli a szopást és az anya közelségét. Gondoljon arra, hogy a gyakori szoptatás biztosítja az elegendő tejmennyiséget, és nem a tej hiányának a jele.
Csecsemője éhesnek látszik a szoptatások után. Az anyatej gyorsabban emésztődik, mint a tápszer, nem terheli meg a csecsemő éretlen emésztőrendszerét, ily módon gyakrabban kell szoptatni, mint a mesterségesen táplált csecsemőket.
Csecsemője hirtelen gyakrabban, és/vagy hosszabb ideig szopik. Azok a csecsemők, akik újszülöttként aluszékonyak, sokszor hirtelen meggondolják magukat, és gyakrabban kezdenek szopni. A csecsemőkre jellemző, az ún. hirtelen növekedési szakasz (kéthetes, hathetes, három hónapos kor körül). Ezen időszakok alatt általában gyakrabban szopnak, hogy a szükségletnek megfelelően emelkedjen az anyatej mennyisége.
Csecsemője hirtelen kevesebb ideig szopik, akár csak öt-tíz percig mellenként. Sokkal könnyebben és gyorsabban képes kiszívni a tejet a mellből most, hogy már gyakorlottabbá vált a szopásban.
Csecsemője nyűgös. Sok csecsemőnek van minden nap egy nyűgös időszaka, körülbelül a nap ugyanazon időszakában. Néhány csecsemő az idő nagy részében nyűgös. A nyűgösségnek az éhségen túl több oka is lehet, de gyakran ez nem ismerhető fel. Ha úgy tűnik, hogy a szoptatás nem segít, próbálkozzon azzal, hogy bepólyázza egy könnyű takaróba, megváltoztatja a helyzetét, sétál vele vagy ringatja. Ne felejtse el, bármi legyen is a csecsemő nyűgösségének oka leggyakrabban a dajkálás nyújtotta biztonságérzetre vágyik.
A melléből csak kicsit, vagy egyáltalán nem csepeg a tej. A tejcsepegés nincs kapcsolatban a tejképződéssel. Valószínűleg azt fogja tapasztalni, hogy ha a tejképződés beindult, és a csecsemő igényeihez alkalmazkodik, akkor a szoptatások közötti tejcsepegés megszűnik.
A melle hirtelen puhának tűnik. Ez akkor következik be, ha a tejképződés a csecsemő igényéhez alakult, és a kezdeti túltelítődés alábbhagyott.
Soha nem érzi a „let-down” reflexet vagy a tejkilövellési reflex érzése nem olyan erős, mint régebben volt. Ez idővel bekövetkezik. Sok anya egyáltalán nem érzi, de felismerése megtanulható, ha megfigyeli a csecsemő szopását és nyelését.
Ha
úgy tűnik, hogy a tejképződés nem felel meg a csecsemő
igényeinek, akkor fontos meghatározni, hogy mi az, ami megzavarja a
tejképződést, és a tej mennyiségének csökkenését okozza.
Pótlások. A cumisüvegből való tápszer, gyümölcslé vagy víz adása az első hetekben, még ha csak alkalomszerűen is, gyakran akadályozza az anyatej képződését. A pótlás eltelíti a csecsemőt, és emiatt hosszabb idő múlva szopik, ezért csökken a szopások száma. Minél több tápszert kap naponta, annál kevesebb tejet képez az anya a következő napon. A hozzátáplálás nem emeli, hanem csökkenti a tejképződést.
A csecsemő helytelen mellretétele. A csecsemőnek az oldalán kell feküdnie, egész testének az Ön testével szemben. Ne kelljen elfordítania a fejét ahhoz, hogy elérje az Ön mellét. A hatékony szopás érdekében a csecsemőnek nagyra kell nyitnia a száját, mielőtt az anya gyorsan a mellre helyezné, hogy ajkát összezárva a bimbóudvarból a lehető legnagyobb területre harapjon rá.
Bimbó-cumi zavar. A csecsemőt megzavarhatja bármilyen cumi használata, a cumi eltérő szopási módot kíván. Ha a csecsemő nem szopja helyesen a mellet, akkor nem lesz képes úgy stimulálni azt, hogy elegendő tej képződjön.
A nyugtató cumi. Sok csecsemő hajlandó kielégíteni szopási igényeit cumival, amely jelentős mértékben lecsökkentheti a szopási időt és akadályozza az igény szerinti tejképződést.
Bimbóvédők. A bimbóvédő csökkenti az agyhoz vezető impulzusok számát, melyek eredetileg az emlőbimbó közvetlen szopásakor keletkeznek. A tejkilövellés és a tejképződés lelassulhat, amely közvetlenül befolyásolja az egyes szopások alkalmával elfogyasztott tejmennyiséget.
Időhöz kötött szoptatás. Az óra szerinti táplálás akadályozza a kereslet-kínálat elvén működő tejképződést. A megfelelő mennyiség úgy biztosítható, ha a csecsemő akkor szopik, amikor éhségét jelzi.
Nyugodt, álmos csecsemő. Néhány csecsemő az idő zömét alvással tölti és csak ritkán,
rövid ideig szopik. Ha ez jellemző az Ön csecsemőjére, valamint nem
gyarapszik, nincs elég vizeletes és székletes pelenkája, akkor fontos, hogy
rendszeresen felébressze és finoman próbálja legalább minden két órában
megszoptatni.
Amíg a csecsemő meg nem tanulja azt, hogy elegendő mennyiséget egyen,
addig Önnek kell eldöntenie, hogy milyen gyakran szopjon.
Az etetés időtartama. A hosszú szoptatási idő maximum (20-25 perc) segíthet a megfelelő tejmennyiség biztosításában és abban, hogy csecsemője elegendő, kalóriadús ún. utótejet kapjon. A táplálási idő lerövidítése megakadályozza, hogy a tejtermelés a csecsemő igényeinek megfelelően növekedjen.
Egyszerre csak egy mellből történő szoptatás. Miután a tejtermelés kialakult, sok anya szívesebben szoptat egyszerre csak az egyik melléből. Azonban ha azt szeretné, hogy több teje legyen, szoptasson mindkét melléből. Az a csecsemő, amelyik csak az egyik oldalról szopik, kevesebb tejhez jut egy-egy alkalommal, egyúttal a mellek is kevesebb ingert kapnak.
A fáradtság és feszültség gátolhatja a tejkilövellési reflexet, ami elégtelen tejképződéshez vezet. A nap folyamán gyakran fordítson időt pihenésre, különösen a szoptatások alkalmával.
Az erősen dohányos anyák esetében azt tapasztalták, hogy csecsemőik gyorsabban fejlődnek, ha az anyák teljes mértékben abbahagyják a dohányzást. A tablettás fogamzásgátlás csökkentheti a tejképződést és megváltoztathatja az anyatej tápértékét. Sok LLLI (La Leche League International) orvosi tanácsadó más illetékes szervekkel egyetértésben úgy vélekedik, hogy a szoptató anya ne szedjen fogamzásgátló tablettát. A hormontartalmú, méhen belüli fogamzásgátló eszköz szintén hasonló hatást fejt ki.
A legtöbb gyógyszert biztonságosan szedheti a szoptató anya, azonban néhány közülük befolyásolhatja a tejtermelést csakúgy, mint a csecsemő egészségét. Ha az orvos Önnek gyógyszert ír fel, feltétlenül említse meg, hogy szoptat.
Néha az anya egészségügyi állapota befolyásolhatja a tejképződést és a csecsemő súlyfejlődését.
Ha bármilyen egészségügyi problémája van vagy bármilyen gyógyszert szed, ellenőriztesse orvosával, hogy lehet-e bármiféle hatással a szoptatásra.
A szoptatás megemeli a folyadékigényét, mivel a tejképződéshez az Ön szervezetének többletfolyadékra van szüksége. Igyon 6-8 pohár folyadékot naponta, ahogyan a természetes szomjúságérzete diktálja. Ha a vizelete sötétsárga színű és kevés, Ön kevesebbet iszik, mint amennyi szükséges. Fontos az is, hogy mit iszik. A víz és a nem édesített gyümölcslé a legjobb választás.
A szegényes táplálkozás feszültséget és fáradtságot okozhat. Rontja a közérzetet és a tejképződés csökkenéséhez vezethet. Alakítson ki vagy állítsa vissza jó étkezési szokásait. Sok anya inkább naponta hatszor eszik kevesebbet, mint háromszor sokat. A helyes táplálkozás és a többszöri étkezés megtérül. Egyen friss gyümölcsöt, salátát, zöldséget, húst, sajtot, diót és halat. Kerülje a gyenge tápértékű ételeket (édességek, keksz, cukorka, stb.).
Kerüljön mindenfajta pépes ételt, a vizet és a gyümölcslét! Ha csecsemője tápszeres hozzátáplálást kap, ne akarja azonnal abbahagyni, hanem fokozatosan csökkentse az adagot olyan mértékben, ahogyan az Ön tejtermelése nő. Szükséges a vizeletes és székletes pelenkákat is figyelni, hogy biztos legyen abban, csecsemője elegendőt eszik-e. Szükséges megbeszélni a gyermekorvossal is, hogy a csecsemő tápszeradagjait csökkenti.
Egyen változatos ételeket lehetőleg természetes állapotukban, minél kevésbé feldolgozva! Minden szoptatáskor próbáljon inni egy pohár vizet vagy gyümölcslevet!
A tejképződés gyorsabb, ha lazítani és pihenni tud. Néhány napig csak a lehető legkevesebb teendőt ütemezze be! A szükségtelen feladatokat próbálja kiiktatni! Szundítson csecsemőjével olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet, a lazításhoz próbáljon meg meleg fürdőt venni, lágy zenét hallgatni, tornázni vagy bármit, ami Önnek jól esik. Naponta legalább néhány percre tegyen valami olyan különlegeset, ami kellemes Önnek.
Sokkal hatékonyabb és
könnyebb lesz a művelet!
Tejkilövellő reflex működésének elősegítése
A tejáramlás serkentése
Masszírozza meg a tejtermelő mirigyeket és csatornákat!
Kezdje a mell felső részén! Nyomjon határozottan a mellkas felé! Körkörösen mozgassa az ujjait a mell egy pontján!
Néhány pillanat múlva helyezze ujjait a mell egy következő pontjára!
Körkörös masszírozó mozdulatokkal közeledjen a bimbóudvarhoz!
Ez hasonlít a mell önvizsgálatánál használt mozdulathoz.
Simítsa a mell felületét könnyű csiklandozó mozdulatokkal fentről a bimbó felé!
Folytassa ezt a simogató mozdulatot az egész mellfelületen a mellkastól a mellbimbó felé!
Ez segíti az ellazulást és serkenti a tejkilövellő reflexet.
Előre hajolva rázogassa meg a melleit, hogy a nehézségi erő segítse a tejkilövellést!
Az anyatej tejmirigyekben termelődik. A tejcsatornákba folyamatosan áramlik a tej és a tejöblökben gyűlik össze. A tejmirigyek ingerlés (stimuláció) hatására további tejet bocsátanak ki a csatornarendszerbe (tejkilövellő reflex).
A tejöblök kiürítése
Helyezze a hüvelykujját és a két ujját először kb. kettő-négy cm-re a mellbimbó köré.
Használja ezt a mértékegységet útmutatóként; ez nem esik egybe szükségszerűen a mellbimbó udvarának külső határával, mivel annak mérete más minden nőnél.
Helyezze hüvelykujja begyét a mellbimbó fölé, és az ujjbegyeket a mellbimbó alá, C betűt formálva a kezével, ahogy ezt az ábra mutatja!
Figyelje meg, az ujjak a tejöblök felett helyezkednek el!
Ne fogja körbe a mellet!
Húzza egyenesen a mellkas felé.
Az ujjak zártak legyenek.
Nagy mell esetén először emelje meg a mellet, aztán húzza hátrafelé!
Végezzen sodró mozdulatokat előre az ujjaival, mintha egyszerre akarna ujjlenyomatokat készíteni.
Sodró mozgása összepréseli és kiüríti a tejöblöket anélkül, hogy a mell állományát megsértené.
Figyelje meg a hüvelykujj és a többi ujj körmének mozgását az ábrán!
Ismételje ritmikusan e mozdulatokat, hogy kiürítse a tejöblöket!
Ujjlehelyezés, húzás, sodrás, ujjlehelyezés, húzás, sodrás ...
Járja körbe a hüvelykujj és az ujjak helyzetének változtatásával, hogy az összes tejöblöt kiüríthesse. Használja mindkét kezét a fejéshez.! Ezek az ábrák a jobb mellen végzett kézmozdulatokat mutatják.
Ne préselje a mellet! Ez kisebesedést okozhat!
Ne húzza kifelé a mellbimbót és a mellet! Ez szövetroncsolást okozhat!
Ne csúsztassa kezeit mellen! Ez a bőr kidörzsölődését, égését okozhatja.
Kerüljön mindenfajata pépes ételt, a vizet és a gyümölcslét! Ha csecsemője tápszeres hozzátáplálást kap, ne akarja azonnal abbahagyni, hanem fokozatosan csökkentse az adagot olyan mértékben, ahogyan az Ön tejtermelése nő. Szükséges a vizeletes és székletes pelenkákat is figyelni, hogy biztos legyen abban, csecsemője elegendőt eszik-e. Szükséges megbeszélni a gyermekorvossal is, hogy a csecsemő tápszeradagjait csökkenti.
Egyen változatos ételeket lehetőleg természetes állapotukban, minél kevésbé feldolgozva! Minden szoptatáskor próbáljon inni egy pohár vizet vagy gyümölcslevet!
A tejképződés gyorsabb, ha lazítani és pihenni tud. Néhány napig csak a lehető legkevesebb teendőt ütemezze be! A szükségtelen feladatokat próbálja kiiktatni! Szundítson csecsemőjével olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet, a lazításhoz próbáljon meg meleg fürdőt venni, lágy zenét hallgatni, tornázni vagy bármit, ami Önnek jól esik. Naponta legalább néhány percre tegyen valami olyan különlegeset, ami kellemes Önnek.
Közvetlenül a baba születése után, amikor a pocakunkra fektetik, de legkésőbb az első két órában tegyük mellre, meglátjuk, szopni fog. Ez a korai bevésődés jó hatással lesz a későbbi sikeres szoptatásra.
A természet úgy rendezte el a dolgokat, hogy az időben megszületett babák egy bizonyos tartalékkal jönnek a világra, ami kitart addig, amíg beindul a tejterme-lődés.
Ezzel a tartalékkal segít gazdálkodni az előtej (kolosztrum), ami számos védő- anyaga mellett olyan anyagot is tartalmaz, ami erősen csökkenti a folyadék- kiválasztást, megakadályozva ezzel a baba kiszáradását.
A kiszáradás jelei: a baba szája belülről is száraz, acetonos a lehelete. Ekkor adjunk neki kiskanállal cukros vizet. Tápszerre és cumisüvegre nincs szükség!
A koraszülött babákat speciális összetételű anyatej védi, ezért az ő szoptatásuk kiemelten fontos! (A tejtermelődés a 16-17. héten kezdődik, tehát minden kora-szülött baba anyukájának beindulhat a tejelválasztása!) Nincs az a tápszer vagy gyógyszer, ami felérne az anyatej minőségével! Amennyiben elkülönítetten helyezik el koraszülött babánkat, gyakori fejéssel indítsuk be a tejelválasztást, és amint van mit adni a kicsinek, ragaszkodjunk hozzá, hogy édesanyja tejével táplálják!
A tej mihamarabbi beindulását a gyakori mellre tétellel érhetjük el. Ez akár kétóránkénti szoptatást jelenthet mindkét mellből. Az első 12 órában minden-képpen szoptassuk meg gyermekünket (ha erre nincs lehetőség, fejjünk)! Ha nem vagyunk egy szobában elhelyezve kisbabánkkal, mindenképpen ragaszkodjunk a gyakori szoptatáshoz, akár éjszaka is - ez törvény adta jogunk, amiben semmilyen kórházi gyakorlat nem akadályozhat meg. Ha e téren gondjaink lennének a személyzettel, fontoljuk meg a korábbi hazatérés lehetőségét, ill. keressük a kapcsolatot a kórház betegjogi képviselőjével.
Amíg nem indul be a tej, ne arra gondoljunk, minek tegyem mellre, hiszen nincs mit szopnia (ami egyébként nem is igaz, hiszen az a kis mennyiségű, de annál értékesebb előtej aranyat ér), mert pontosan a mellbimbó gyakori ingerlésétől lesz elég tejünk.
Amikor belövell a tej, legyünk résen, és néhány óránként vizsgáljuk meg mindkét mellünket, nem keményedett-e be nagyon, nem képződtek-e benne csomók. Amint ilyet tapasztalunk, tegyünk rá meleg borogatást, valamilyen hidegen sajtolt olajjal (legjobb a mandula, annak nincs illata) finoman meg is massszírozhatjuk a bekeményedett, csomós területet, majd fejjük le a "felesleget" (amíg meg- könnyebbülést nem érzünk), tegyük a lefejt tejet a hűtőbe, és 12 órán belül fagyasszuk le! Erre a célra leginkább a kifőzött jégkockatartó felel meg. A lefa-gyasztott kockákat azután időponttal ellátott zacskóban 6 hónapig tárolhatjuk a mélyhűtőben, ill. használhatjuk fel pl. az első főzelékek ízesítésére. Ne ijedjünk meg, ha a lefagyasztott és később felolvasztott tej kissé bizarrul néz ki, nincs semmi baja!
Ha a pangó tejtől begyulladna a mellünk, a gyulladt mellből szoptassunk gyakrabban, és kérjük szakember segítségét
A kisebesedett mellbimbót legjobban az anyatej gyógyítja. Szoptatás után hagyjuk rászáradni, ami rajta van, és minél többet levegőztessük! Hasznos lehet ilyenkor a bimbókiemelő (ez egy lyukakkal ellátott műanyag félgömb, amit, ha a melltartóba helyezünk, megakadályozhatjuk, hogy mellbimbónk bármivel is érintkezzen, ezzel fájdalmat okozva). Figyeljünk arra is, hogy a baba helyesen szopjon, azaz a teljes bimbóudvart bekapja. Ekkor mellbimbónk a lágy szájpadlásával érintkezik, ami nem okoz olyan mértékű súrlódást, mintha csak maga a mellbimbó kerülne a szájába. Megnyugtatásul: a szoptatással járó "megterheléshez" hamarosan hozzászokik mellünk érzékeny bőrfelülete.
A kisbabák leghamarabb az illatáról ismerik meg édesanyjukat, ezért kerüljük az illatosított tisztítószereket mellünk ápolására. A meleg vizes lemosás teljesen megfelel, ha túlzottan kiszáradna, egy kis mandulaolajjal táplálhatjuk bőrünket.
Az előző évtizedek gyakorlatával ellentétben az első hónapokban éjszaka is szoptassunk, ha a baba ezt igényli! Egy újszülött gyomra aránytalanul kisebb, mint egy felnőtté, így nem tud sok táplálékot felvenni egyszerre. Az anyatej a legkönnyebben megemészthető számára, így a kis pocak hamar ki is ürül, ezért indokolt a napi 6-8 szoptatás.
Az ún. élettani sárgaságot a vércsere - vagyis az anya vérének átalakulása "baba-vérré" - okozza. A 3.-5. nap között felszabaduló bilirubin nevű anyag felszaporo-dik a baba testében sárgaságot és aluszékonyságot okozva. Ez az állapot hozzátar-tozik egy egészséges csecsemő fejlődéséhez, és ha elég gyakran, legalább négy óránként megszoptatjuk, néhány napon belül elmúlik. Fontos tudni, hogy a biliru-bin a széklettel ürül, a teáztatásnak tehát semmilyen szerepe nincs a gyorsabb kiürülésben, ezért felesleges. Ha súlyosabbá válik a baba állapota, kék fénnyel lehet segíteni. Ez alatt bármilyen kék színű fény értendő, pl. egy gyárilag kékre festett izzót teszünk egy lámpába, de az ég kék sugarai is gyógyító hatásúak.
A tejkiválasztás a kereslet-kínálat törvénye alapján működik. Minél gyakrabban szopik a baba, annál több tej termelődik. A kezdeti különbség (túl sok vagy túl kevés tej) egy-két hét alatt kiegyenlítődik. A baba fejlődése során is változik a tápanyagszükséglete, ezért pl. a harmadik hónap körül jellemző megnövekedett igény során sem kell rögtön tápszerhez nyúlnunk, jobb néhány nap türelmi időt hagyni magunknak, többet pihenni, feküdni, addig újra a szükséges mennyiségű tej termelődik . Fontos azt is tudni, hogy a szoptatás utáni sírás nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem elég a babának a tej. Lehet, hogy túl sok levegőt nyelt, túl hirtelen telt meg a kis gyomra, vagy máris hasfájás gyötri. Nem minden sírás szól az éhségről, ezért érdemes a két órát megvárni egy-egy szoptatás között.
Ha nem elég a tej, pihenjünk többet, próbáljunk minél nyugodtabbak lenni (képzeljük magunkat egy olyan helyre, ahol valamikor nagyon jól éreztük magunkat, vagy ahová nagyon vágyunk, hallgassunk szép zenét, egy masszírozás is sokat segíthet, a gondjainkat - ha ideiglenesen is - rakjuk át mások vállára), és szoptassunk (ha erre nincs lehetőség, fejjünk) minél gyakrabban, tehát legalább egyszer éjszaka is! A tej termelődését az elfogyasztott folyadék mennyisége is gyarapítja, ezért gondoskodjunk megfelelő mennyiségű innivalóról, de lehetőleg tartózkodjunk a kávétól, a cukros, szénsavas üdítőitaloktól és az alkoholos italoktól. Jól jönnek ilyenkor a finom levesek. Más segítség
Jó tudni, hogy az anyatej a szoptatás előtt és alatt képződik. (A mell keménysége vagy puhasága nem ad mérvadó információt a tej mennyiségéről!) A szoptatáshoz teremtsünk magunknak nyugodt és kényelmes feltételeket (legjobb bekucorogni egy puha, meleg sarokba sok párnával), próbálkozzunk többféle szoptatási helyzettel, amíg megtaláljuk a legideálisabbat, és csak a babánkra figyeljünk.
A cumi és cumisüveg károsan hat az egészségesen kifejlődött szopási reflexre, azt is eredményezheti, hogy a baba nem akar többet édesanyja melléből szopni! Ezért nagyon fontoljuk meg használatukat! Cumisüveg helyett a pohárból vagy kiskanállal való etetést, gyógyszerbeadást javasoljuk, cumi helyett pedig a körömmel lefelé tartott kisujjunkat ajánljuk, amíg a baba nem találja meg a saját ujját, ami legkésőbb a 6.-8. hét között esedékes. Akinek ez ügyben kétségei támadnának, olvassa el a Kismama 2003. áprilisi számában található e témában írt cikket.
Hagyjuk, hogy babánk határozza meg az étkezések idejét és hosszát, hogy ne csak az előtejből (opálos fényű, áttetsző, leveshez hasonló, édes, szomjoltó), hanem az ún. hátsó tejből (fehér-sárgás színű, a főételhez hasonló, fehérjedús, tápláló) is részesüljön. Ez főleg a két mellből való szoptatás esetén fontos.
Kisbabánk a szoptatások alkalmával nemcsak anyatejet vesz magához, hanem a bennünk levő érzéseket, gondolatokat is "magába szívja". Ezért ez idő alatt lehetőleg harmonikus és szép dolgok legyenek körülöttünk és bennünk!
Az anyatej elegendő mértékben és a baba számára legideálisabb formában mindent tartalmaz a D és K vitaminon kívül. Tehát azzal tehetjük érte a legtöbbet, ha egészségesen, kiegyensúlyozottan étkezünk. Hat hónapos korig semmiféle hozzátáplálás (ide értendő a teáztatás is!) nem szükséges. Sőt! Például az almapüré savas kémhatásával akadályozza a vasfelvételt az anyatejből. Nyári időszakban, amikor nagyobb a folyadékszükséglet, szoptassunk gyakrabban!
Tanuljunk meg fejni, mert bármikor szükségünk lehet rá!
A szoptatás teljes ideje alatt tartsuk melegen karunkat, mert itt fut végig a mellhez tartozó energiavonal (meridián).
A hozzátáplálást a 7. hónaptól kezdődően a déli szoptatás után kezdhetjük meg. Egy-két kiskanálnyi kóstoltatással kezdjük, és hogy babánk megszokja az új ízeket, egy héten keresztül csak egyféle étellel kísérletezzünk! Ha továbbra is csak anyatejet hajlandó magához venni, ne essünk kétségbe! Az anyatej még ekkor is teljes értékű táplálék a számára, és előbb-utóbb ő is olyan akar majd lenni, mint a nagyok, amihez az asztalnál elfogyasztott ételek is hozzátartoznak. Részletesebb információkat találsz a Hozzátáplálás link alatt.
Miért jó szoptatni?
Az anyatej a legegészségesebb a baba számára. Az anyatej
megfelelő mennyiségben és összetételben tartalmazza azokat a tápanyagokat,
melyek szükségesek gyermeke egészséges fejlődéséhez. Szoptatás során olyan
antitestek és védőanyagok jutnak a csecsemő szervezetébe, amelyek
védelmet nyújtanak a legtöbb kórokozóval szemben. A szülést követően a
szoptatás segíti a méh eredeti méretére történő visszahúzódást. A
szoptatásnak fontos szerepe van a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulásában.
Tejpótló szereket akkor adjunk gyermekünknek, ha az anyatejes táplálás
valamilyen okból nem lehetséges. Ezt kizárólag a gyermekorvossal történő
egyeztetést követően kezdjük meg! A tápszerek szoptatás alatti részleges
alkalmazása csökkentheti az anyatej mennyiségét. Tehéntej az első évben
nem ajánlott.
Mikor és milyen gyakran szoptassam a kisbabám?
Az egészséges táplálkozás kialakulásának első feltétele, hogy az anya akkor szoptasson, ha a baba éhes. Így a csecsemőt igény szerint tudja táplálni és néhány napon belül az édesanya tejének mennyisége a gyermek szükségleteinek megfelelően fog változni. Ha a baba étvágya megnő, gyakrabban tegyük mellre, ekkor több tej termelődik, a táplálkozások között eltelt idő is automatikusan meghosszabbodik.
Hogy bizonyosodhatom meg róla, hogy valóban jóllakott a gyermekem?
A jóllakott baba nyugodt, kiegyensúlyozott, szellemileg és fizikálisan megfelelően fejlődik. Az anyatej kielégítő mennyiségét mutatja, ha a babának naponta 5-6 nedves pelenkája van.
Mire kell ügyelni a helyes szoptatásnál?
A szoptatás a legegészségesebb táplálási mód. A szoptatás elején hígabb, szomjoltó anyatej ürül, ezért jó ha a csecsemő először az egyik mellet üríti ki. A szoptatás végén tápanyagban gazdagabb, magasabb zsírtartalmú tej termelődik. Ez a kalóriadús tej különösen fontos a gyermek súlygyarapodása szempontjából. Ezután ha szükséges szoptassa meg gyermekét a másik mellből is. Ügyeljen a helyes mellretételre, hogy a mellbimbó a szoptatás során ne sérüljön. Ha a szoptatással kapcsolatban kérdései merülnének fel, forduljon bizalommal a babát és az anyukákat látogató védőnőhöz.
Mikor és hogyan kell megkezdeni az elválasztást?
Amennyiben az anyatej nem elegendő, a kiegészítő táplálék adása már 4 hónapos kor után elkezdhető. Az elválasztást kezdheti gyümölcslével, vagy gyümölcspéppel, ami egy összetevőből álljon. A déli szoptatás előtt - mikor a baba már nagyon éhes - adjon 1-2 kiskanálnyi új ízt, melynek mennyiségét fokozatosan (egy, másfél hét alatt) növelje egy teljes adagra. Ha már elfogyaszt egy teljes adagot akkor próbálkozhat újabb ízzel. Ezek az első elválasztó táplálékok gluténmentesek legyenek. A glutén 4 gabonafélében (búza, árpa, rozs, zab) található fehérje, amelyre néhány baba érzékeny lehet. Ezért legalább fél éves korig ne kapjon glutén tartalmú ételt gyermeke. A Hipp Gyümölcslevek és Hipp Gyümölcsök BIO alapanyagból készülnek, így ezek a legalkalmasabbak a fejletlen tápcsatornájú csecsemő hozzátáplálására. A BIO alapanyag és a több mint 260 ellenőrzési ponton vizsgált HIPP termékek hozzájárulnak az allergiás betegségek és az emésztési zavarok megelőzéséhez. A főzelékek bevezetésénél semmiképp ne alkalmazzon ellenőrizetlen zöldségeket, illetve primőröket! Ezek magas nitráttartalma veszélyes csecsemőjére! A széles választékú HIPP Főzelékeket biztonsággal adhatja gyermekének.
Fontos: További információkat a hozzátáplálással kapcsolatban a HIPP
Táplálási tanácsadóban talál.
Hogyan kell helyesen büfiztetni?
Minden étkezést követően (szoptatás, hozzátáplálás) a csecsemőt - függőleges helyzetben - büfiztesse meg, hogy a lenyelt levegő ily módon könnyen távozni tudjon. A büfiztetés kihagyása hányáshoz, félrenyeléshez vezethet.
Anyatej termelődést segítő termékünk nincs.
Adjak-e mást is a
babámnak, ha van anyatej 4 hónapos kortól?
Amennyiben van megfelelő mennyiségű anyatej 6
hónapos korig kizárólagos anyatejes táplálást részesítse előnyben. Az
anyatej optimális mennyiségben és minőségben tartalmazza azokat a
tápanyagokat, melyek biztosítják a baba megfelelő fejlődését!
Anyatejen kívül tehát mást ne adjon a babának 6 hónapos korig!
Az első évben a baba növekedéséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje, melyből a csont, az izom és az agy építőkövei származnak. A babáknak arányaiban 2-3-szor több fehérjét kell elfogyasztaniuk, mint a felnőtteknek. Ezt elsősorban az anyatej (tápszer), a húsok és a tejtermékek biztosítják.
A fehérje nem más, mint a szervezet építőköve. A baba számára az anyatej, a tejtermékek, a húsok, tojásfehérje, a halak, bizonyos zöldségek, gabonafélék a fehérje források. A baba fehérje igénye mindig a korától és aktuális súlyától függ. Általánosságban igaz, hogy az első életévben a legnagyobb a fehérjeigény.
6 hónapos kor alatt
A babát kizárólagosan anyatejjel tápláljuk. Ebben a korban napi kb. 8 dl-1,2 l anyatejet eszik meg a pici, amely kb. 8-12g fehérjét tartalmaz, így biztosítja a megfelelő fejlődést. Anyatejes táplálás hiányában a tápszer az, ami biztosítja a babának ebben a korban a fehérjét. Tehéntejet vagy más állati eredetű tejet szigorúan tilos adni a babának 1 éves kor alatt, mert nagyon megterhelő az emésztőrendszere számára.
6 hónapos kor után
Húsok
8-9 hónapos kortól kezdhetjük bevezetni a baba étrendjébe a húsokat. A nyers hús fehérjetartalma átlagosan 20%, ennek jelentős része teljes-értékű fehérje, vagyis tökéletesen hasznosul.
A fehérje összetétele és környezete ugyanis meghatározza, hogy a szervezet milyen mértékben tudja a fehérjét hasznosítani. Ezért nem fedezhető teljes mértékben csak növényekből a szervezet fehérjeigénye: bár a hüvelyesekben is nagy mennyiségű fehérje található, azonban ez a növényi rostok között helyezkedik el, ami jelentősen csökkenti a hasznosulását.
Kezdetben étkezésenként kb. 10-20g hús az adag.
Csirkehús:
Könnyű, fehér hús, könnyen emészthető, ez az első, amit a baba
étrendjébe bevezetünk.
Pulykahús: Szintén fehér hús, könnyen emészthető, de még
kevesebb a zsírtartalma, mint a csirkehúsé.
Marhahús: Vörös hús, szívós, rágós magas kötőszövet tartalma miatt. Főként B-vitaminokat tartalmaz, kiváló vasforrás. 1 éves kor körül érdemes bevezetni, szívóssága miatt mindenképp darált formában.
Sertéshús: A
marhahúshoz hasonlóan B-vitaminokban és vasban igen gazdag, viszont zsírosabb
húsfajta. Érdemes a soványabb húsrészeket, pl. combot választani az első
kínáláskor.
Hal: Kiváló telítetlen zsírsav forrás, mely hozzájárul az agy,
retina és idegrendszer fejlődéséhez. 1 éves kor után szabad csak a bab
étrendjébe bevezetni.
Májak: A máj az egyik legkiválóbb vasforrásunk, ezen kívül a zsírban oldódó vitaminokat (A-, D-, E-, K-vitaminok) is elsősorban a máj tartalmazza. Ha tehetjük, minél fiatalabb állat máját használjuk fel. Hetente egyszer adjunk belőle a hússal megegyező mennyiségben.
Tejtermékek
A joghurt és a kefir bevezetése 8-9 hónapos korban javasolt, majd 10-12 hónapos kortól adunk először túrót és sajtokat. A tehéntej, bolti tej, illetve minden állati eredetű tej adása 1 éves kor alatt szigorúan tilos.
A tejtermékek, hasonlóan a húsokhoz, állati eredetű fehérjét biztosítanak a szervezet számára. Fehérje tartalmukban hasonlítanak az anyatejhez, azonban összetételük más, így nagy mennyiségben nem adhatóak a babáknak: a kefir vagy joghurt egy adagja 50-80g, a túróé 30g.
Anyatej
Mindent összeadva, ha naponta egyszer adunk a babánknak joghurtot és kétszer húst, akkor összesen még csak 7,1 g fehérjét adtunk neki a 11-12g-os igényéhez képest. Ezért van szükség arra, hogy a babát lehetőleg 1 éves koráig szoptassuk. Mert ebben a korban még mindig az anyatej, illetve annak hiányában a tápszer biztosítja a baba fehérje igényének legalább az egyharmadát (amennyiben naponta 2x eszik a baba húst és egyszer 1 kis pohár joghurtot).
Napi ajánlott mennyiségek 9-12 hónapos korban:
anyatej 5-8 dl
tápszer 5-8 dl
húsok 10-20 g
kefir, joghurt 50-80 ml
tehéntúró 30 g
sajt 10-15 g
Az élet első 6 hónapjában a csecsemők leg ideálisabb tápláléka az anyatej.
Az anyatej mennyiségi, és minőségi összetételében a csecsemő igényeinek megfelelően változik, így biztosítva az optimális fejlődést.
A szoptatás gyakoriságát tekintve helyes az első hetekben a 3-óránkénti mellre tétel is, de a kívánság szerinti szoptatás is elfogadott. Utóbbi esetben a csecsemő 1-2 héten belül magától áttér a napi 7-9 alkalomra.
A szakirodalom szerint optimálisan az elfogyasztott anyatej mennyisége naponta 150-170 ml/testsúly kg.( Pl.: egy 3000 g-os babának napi adagja 450 ml körül van. A 450 ml-t elosztjuk az étkezések számával, akkor megkapjuk az egyszeri adagot. )
Az anyatej hiánya vagy csökkent mennyisége esetén a tápszerek adása válhat szükségessé, mely kifejezetten gyermek szakorvos javaslatára történhet. A pótlás lehetőleg pohárból, vagy kanállal történjen, hogy a baba ne szokjon le a szopásról.
Szükség esetén a folyadékpótlás forralt, lehűtött vízzel történjenKizárólag anyatejjel táplált csecsemőknél a hozzátáplálást 6 hónapos kor után már indokolt
fokozatosan kis mennyiséggel egyszerre csak egy féle étellel délelőtti órákban elkezdeni.
alma-, őszibarack-, meggy lé, majd a pépje.
- 7 hónapos kortól adható a banán, körte
- 8 hónapos kortól kiwi, citrusfélék, paradicsom nyersen, szőlő.
- 1 éves kor után javasoltak az apró magvas gyümölcsök/ eper, málna, ribizli/, sárgabarack, dinnye.
A gyümölcsöket mindig frissen elkészítve adjuk a csecsemőknek.
Zöldségpüré:
burgonya sárgarépa, sütőtök.
- 7. hónapos kortól: cukkíni, saláta, tök, cékla, paradicsom, fehérrépa, spenót.
- 8. hónapos kortól: zöldborsó, zöldbab átpasszírozva, karfiol, karalábé, kelkáposzta, brokkoli, sóska.
- 2 éves kor után ajánljuk: A száraz hüvelyeseket /lencse, szárazbab, sárgaborsó, fejtőbab/, valamint a fejes káposztát és a gombát.
- Naponta frissen készítsük a főzeléket.
- A zöldségeket kevés, sótlan vízben főzzük és a főzőlevet is felhasználjuk.
- 8. hó után zöldfűszerekkel ízesíthetünk /petrezselyem, kapor, zellerlevél/.
- A sűrítéshez burgonyát használunk.
Dúsítás,
komplettálás:
- 7 hónapos kortól margarint vagy olajat, valamint állati fehérjeként először baromfi mellet /sótlan vízben megfőzve
- 8 hónapos kortól reszelt sajtot és túrót,
- 9. hótól borjúhúst, sovány sertés- és marhahúst,
- 10. hónaptól főtt tojássárgáját,
- 11. hónaptól szálkamentes főtt halat tehetünk a főzelékekbe.
Kiegészítő
táplálékok:
- 6. hónap után bevezetésre kerülhetnek a gluténmentes tejpépek , önálló étkezésként vagy gyümölccsel keverve.
- 8 hónapos kortól adhatunk rágnivalónak kiflit, kenyeret, és rizses zöldségpüréket .
- 1 éves kor után kerül bevezetésre a tehéntej, kefír, joghurt, pudingok, tejföl és a tojásfehérje.
Kisded (1-3
év) táplálás alapelvei:
- napi 5x-i étkezés
- legalább 1x főzelék, feltéttel
- naponta fél liternyi tej vagy tejtermék
- naponta friss gyümölcs és zöldségféle
- folyadék pótlás csapvízzel vagy baba vízzel
A sok tea, gyümölcslé, az étkezések közötti nassolás és édességevés étvágyromboló hatású.
A fogak egészsége érdekében minél előbb, a csecsemőkor vége felé szoktassuk a babát a darabos ételekre.
A gyermek az első 6 hónapban fejlődik a legintenzívebben. Fél éves korára duplázza, 1 éves korára megháromszorozza születési súlyát. Kis teste folyamatosan tanul, fejlődik, alakul, amihez megfelelő táplálékokra van szüksége.
A babák különbözőképpen fejlődnek. Sokszor csak nyúlnak, vagy súlyban gyarapodnak. Ettől nem kell meglepődni, ez így normális. Főként a felállást megelőző hónapban, hetekben gyarapszik a baba testtömege, hiszen erőt gyűjt a felálláshoz. Az újabb intenzív gyarapodási szakasz akkor következik, mielőtt a pici elkezd járni. A normális mértékű, folyamatos gyarapodás az egészséges. Minden esetben a baba saját születési súlyát kell figyelembe venni.
A 3000 grammal és a 4500 grammal született babák között az első hónapokban jelentős különbség van. 1 éves korára azonban minden egészséges baba eléri a kb. 9-10 kilós súlyt és a 75-76 cm-es magasságot – ismerteti a Cumisüveg és Tudomány Program Hírlevele. (A Magyar Gyermekorvosok Társasága 2008 májusában indította el átfogó csecsemőtáplálási felvilágosító programját. A több mint 2000 gyerekorvost tömörítő szervezet úgy látja, további felvilágosításra van szükség a csecsemőtáplálás területén azért, hogy a babákat nevelő édesanyák a legkorszerűbb elvek szerint tudják gyermekeiket táplálni. )
6-7 hónapos kor között elkezdjük a babát megismertetni a gyümölcsökkel és a főzelékekkel. Ez az első lépés a szilárdabb ételek felé. Fontos, hogy az anyuka ezekben a hónapokban „programozza be" a baba ízlését és étkezési szokásait. Ha nem tudatosan építi fel a baba menüjét, könnyen elhízott kisgyermek és felnőtt lesz a csecsemőből.
Minden sírásra etetés a válasz: Ha a pici sír, sok szülő azonnal azt gondolja, hogy éhes, ezért
minden alkalommal megeteti. Így a babában az rögzül, hogy ha valami problémája
van, arra az étel a megoldás. Ez felnőtt korban sem lesz másként: minden
problémára nassolással reagál majd, éjszakánként kipakolja a
hűtőszekrényt, végül elhízik.
Megoldás: Az éhségen felül rengeteg egyéb oka lehet a sírásnak, pl. fáradtság,
hideg, meleg, kényelmetlen ruhadarab, hasfájás, anya hangulata, stb. Amennyiben
nincs itt az etetés ideje, akkor türelemmel próbáljuk meg kideríteni a sírás
okát.
Unszolás, túletetés: A felnőttekhez hasonlóan a babák sem esznek mindig ugyanannyit. Az étvágyukat befolyásolhatja a kedvük, az időjárás (pl. túl meleg), a kínált étel maga vagy annak illata, stb. Megoldás: A baba mindig tudja miből, mennyi kell a szervezetének. Türelemmel kell lennünk vele. Ha éhes enni fog. Túlzott unszolással csak az evés megutálását érjük el.
Túl korán kezdjük a hozzátáplálást: Az anyatej vagy annak hiányában a tápszer 6 hónapos korig fedezi a baba minden igényét, akkor, ha abból megissza a megfelelő, azaz a napi 8 dl-1 l közötti mennyiséget. 6 hónapos kortól bőven elég elkezdeni a hozzátáplálást. Napi egyszer kis adag gyümölccsel majd főzelékkel kiegészítve az anyatej mennyisége 5-8 dl-re csökken, de továbbra is ez a baba fő étele és itala. 1 éves korra érjük el a napi 5 dl tejalapú ital fogyasztását, amikor a napi 4-5 étkezés már főként főzelékekből, húsokból, gyümölcsökből áll.
Megoldás: A hozzátáplálást nem kell siettetni! Hagyni kell a babát a maga tempójában megismertetni az új ételekkel, ízekkel. Amíg anyatejből vagy tápszerből megissza a megfelelő mennyiséget, addig nem lesz hiánya semmiben sem. (Fontos! A mai tápszerek energiatartalma a korábbiaknál jóval alacsonyabb, ugyanis az Európai Unió 2006-os rendelete szigorúan meghatározza az egyes tápanyagok minimális és maximális mennyiségét. Ennek köszönhetően a tápszer összetétele minden másnál közelebb áll az anyatejéhez. Így az általánosítás, hogy a tápszeres baba elhízik, ma már nem igaz! )
Felesleges nassolás: A kisbabának nincs szüksége az édesség nyújtotta plusz és felesleges kalóriamennyiségre, és a fogcsírákat már ebben a korban is károsító cukormennyiségre sem. Gyakori probléma, hogy édességgel lakik jól a pici, és amikor érdemi étkezésre kerülne sor, akkor már nem éhes. Megoldás: Csak 3 éves kor után adjunk édességet a kisgyermeknek. Az édesség helyett inkább gyümölcsöt adjunk, így később is kerülni fogja a számára gejl ízt.
A legfontosabb, hogy rájöttünk, hogy hibáztunk.
Ha
már olyan ételt adtunk a picinek, (pl. csoki, nápolyi, nassolnivalók, stb.) ami
nem szükséges számára, akkor fokozatosan kell arról leszoktatnunk.
A legfontosabb, hogy megtanítsuk a rendszeres táplálkozásra, napi 4-5 alkalommal kis mennyiségek fogyasztására.
Már kis korban hagynunk kell őt mozogni és felfedezni a világot.
Ha nem megfelelően táplálunk, bizony meg van az esélye a gyermekkori elhízásnak. Gyakori probléma a nagy súllyal született (4500 g) csecsemőknél, hogy a szülő náluk is szeretné elérni 1 éves korra a születési súly megháromszorozását. Egy nagy babának is bőven elegendő 1 éves korra a 9-10 kg. Figyeljük meg, hogy az ekkora babák maguktól általában lassabban, de ugyanúgy fejlődnek, mint a kisebbek. Ezen a szülő, nagyszülő ne akarjon változtatni.
Bármilyen egészséges is vagy, a terhességtől valószínüleg fáradtnak és betegnek érzed majd magad. Ezek a tünetek rendszerint alábbhagynak az első trimeszter után, de tarthatnak tovább is, vagy eltünhetnek, hogy később újra megjelenjenek. Ez azoknak a hormonváltozásoknak a következménye, amelyeknek szintje megemelkedik az első trimeszter során. A legjobb mód a hányinger megelőzésére az, ha gyomrod soha nem túl üres. Egyél keveset és gyakran, olyan ételeket válassz, amelyek lassan szabadítják fel az energiát, mint a szárított gyümölcsök, mogyoró vagy szárított keksz. Igyál rendszeresen vizet, mert a kiszáradás rosszabbítja a tüneteket. Viselj laza ruhát, ami lehetővé teszi a bőröd lélegzését, és hűvösen tart. Figyelj a testedre, szundíts egyet napközben, ha lehet, vagy aludj, amikor hazamész a munkából. Próbálj ki egyszerű relaxációs technikákat, mint a masszázs, reflexológia vagy a jóga - ezek segítenek a stresszoldásban. Relaxálnak téged, hogy éjszaka jól alhass és fokozzák az energiaszintedet hosszú távon.
Mit kellene ennem a terhesség során
?
A terhesség alatti egészséges étkezés fitten tart és biztosítja, hogy a babád a legjobb táplálékokat kapja a növekedéshez és fejlődéshez. Nem kell speciális kúrát kezdened, de ügyelned kell rá, hogy különböző ételeket egyensúlyban fogyassz minden nap ahhoz, hogy az összes olyan tápanyagot bevidd, amire neked és a babádnak szüksége van.
Egyél bőven gyümölcsöt és zöldséget minden nap.
A gyümölcs és zöldség biztosítja azokat a vitaminokat és ásványi sókat, amire szükséged van, tovább azokat a rostokat, amik segítenek az emésztésben és megelőzik a székrekedést. Enyhén főzd meg őket, vagy egyed őket nyersen, hogy a leghasznosabb legyen. A fagyasztott zöldségek is jól megőrzik a vitamintartalmukat.
Tej, sajt joghurt.
A tejtermékek kalciumot és egyéb fontos, neked és a babád egészséges fejődésének egyeránt szükséges tápanyagokat biztosítanak.
Kenyér, burgonya, rizs, tészta és reggeli gabonapelyhek.
A kenyér és gabonafélék nagy szerepet játszanak a kiegyensúlyozott étrendben, fontos forrásai a vitaminoknak és rostoknak. Egyél teljes kiőrlésű kenyeret és gabonapelyheket, amikor teheted.
Kerüld a túl sok cukros ételt.
Az édességek, csokoládé, torták és édeskekszek, az édes szénsavas italok sok kalóriát és kevés egészséges tápanyagot tartalmaznak. Hozzájárulnak a fogszúvasodás kockázatához is.
Csökkentsd a zsíros ételek mennyiségét.
Bár valamennyi zsír lényeges az étrendedben, legtöbben jóval többet eszünk belőle, mint amire szükségünk van. A zsír kalóriatartalma magas, fokozhatja a szívbeteség kockázatát. Keresd a kis zsírtatalmú ételeket. Vegyél sovány húst és grillezd a sütés helyett, az egészségesebb megoldás érdekében.
Külön figyelmet kell fordítani bizonyos
ételekre a terhesség során.
Némelyeket a legjobb elkerülni, vagy csak bizonyos óvintézkedések megtétele
után fogyasztani, hogy védd magad és a babát.
A tojást gondosan kell elkészíteni, amíg a fehérje és sárgája szilárddá nem válik. Ezzel megelőzhető a szalmonella és élelmiszermérgezés kockázata.
Kerülj minden fajta pástétomot és érett lágy sajtot, mint a brie vagy camambert, továbbá a kecske és birka sajtokat és márványos sajtot a liszteria fertőzés kockázat miatt.
Kerüld a túl sok koffeint tartalmazó italokat, mint a kávé, tea és kóla. Igyál vizet vagy gyümölcslevet egészségesebb megoldásként.
Kerüld a májat és májkészítményeket, mint a pástétom, májashurka, mert ezekben sok A vitamin van. A túl sok A vitamin káros lehet a babádra. A tej legyen pasztőrözött vagy UHT tej, amiben a káros csírákat már elpusztították.
A magaddal való törődés azt jelenti, ügyelsz arra, hogy fitt és aktív legyél a terhesség alatt. Például a séta és úszás kiváló tevékenységek, megkönnyítik számodra, hogy megbírkózz változó alakoddal és súlyoddal - illetve, hogy visszanyerd az alakodat a szülés után. Tartsd meg a normál napi fizikai tevékenységeidet vagy gyakorlataidat: sportot, táncot, vagy csak sétát a boltba és vissza, ameddig csak kényelmesnek érzed. Ne fáraszd ki magadat, ne feledd, le kell lassítanod, ahogy a terhességed előrehalad, vagy ha az orvosod ezt tanácsolja. Ha kétségeid vannak, fordulj az orvosodhoz, vagy a bábához.
Tornagyakorlatok egy fittebb
terhességért.
Ha tornázni jársz, figyelj rá, hogy az oktatód megfelelően szakképzett legyen és tudja, hogy terhes vagy, ill. mennyire előrehaladott a terhességed. Számos olyan gyakorlat van, amit megpróbálhatsz beilleszteni a napi rutinodba, és segít egészséges maradni a terhesség alatt.
A lábfej gyakorlatok javíthatják a vérkeringést, lábgörcsöket és a duzzadt bokát. Próbáld meg a lábfejedet mindkét irányban forgatni, vagy a lábfejedet behajlítani és fel-le feszíteni erősen 30 alkalommal.
A medencefenék gyakorlatok segítenek erősíteni a medenceizmokat, melyek terhelés alatt állnak a terhesség során. A gyenge medencefenék izmok az okai a szivárgó húgyhólyagnak, amitől néhány nő szenved a terhesség után. Ezt a gyakorlatot bárhol végezheted: zárd össze a fenekedet, mintha székletmozgást próbálnál megelőzni. Ugyanakkor húzd be a vaginádat és a húgycsövedet, mintha vizeletfolyást próbálnál megállítani. Tartsd meg ezeket az izomokat így, ameddig tudod, majd pihentess. Próbáld megint, ismételt meg legalább tízszer egymás után, naponta ötször.
A szülési terv kitűzi, mit szeretnél, hogy történjen a szülés alatt és utána. Ha megbeszéled a szülési tervedet a bábával, lehetőséged lesz kérdéseket feltenni, és további információkat szerezni. Segít a bábának is megérteni a Te érzéseidet és kívánságaidat. A szülési terved teljesen egyénre szabottan a tiéd - nincs egyetlen helyes mód sem szülésnél! Készen kell állnod szülési terved megváltoztatására, ha a szülés körülményei megkövetelik azt. Az alábbi kérdések vázolnak néhány olyan kérdést, amit át kell gondolnod, ezek lehetnek szülési terved alapjai. - Kit akarsz magad mellett a szülés alatt?
Van valamilyen sajátos helyzet, amiben lenni akarsz a szülés közben?
Akarsz fájdalomcsillapítást? Ha igen, milyen típust szeretnél kipróbálni?
Van más módszer, amit alkalmazni szeretnél, mely segíthet megbirkózni a szüléssel, mint pl. masszázs vagy meleg fürdő?
Milyen különleges lehetőségek állnak rendelkezésre ott, ahol a gyerekedet szülni fogod? Pl. szülőmedence/szülőszék/töltött párnák.
Akarod, hogy a babát egyből a hasadra tegyék, vagy mosdassák meg előbb?
Hogyan kívánod táplálni a babádat?
Van valami, amihez úgy érzed, további segítség kellhet?
Zavarna, ha egyetemi hallgatók lennének jelen a szülésnél?
Bár minden vérzést ki kell vizsgálni, nem mindig jelenti azt, hogy valami baj van. A vérzés gyakoribb az első három hónapban, mint a később a terhesség alatt, és hacsak nem erős és hasi görcsök nem kísérik, rendszerint nem tekintik problémának. Enyhe pecsételő vérzés számos okból előfordulhat:
Beágyazódási vérzés léphet fel, amikor a megtemékenyült petesejt a méhhez rögzül.
Áttöréses vérzés léphet fel abban az időben, amikor a havivérzésed esedékes lett volna.
Méhlepény vérzés is gyakori és a terhesség korai hetei alatt fordul elő, amikor a tested túl sok méhlepényt termel és pici darabok leválnak.
Minden pecsételő vérzést meg kell említeni az orvosodnak vagy a bábának. Ha vérzésed erős, vagy hastáji fájdalom kíséri, azonnal menj el az orvosodhoz, vagy a kórházba.
Sokan aggódnak amiatt, hogy
biztonságos-e a szex a terhesség során, ám nincs ok, amiért ne lehetne
folytatni a szexet végig egy normál terhesség alatt, ha akarod. Nem káros a
babádra, mert a pénisz nem tud a vaginán túlra behatolni, a méhnyak izmai és
egy a terhesség alatt speciálisan képződött nyálkadugó pedig teljesen
elzárják a méhet.
Az egyedüli problémák, amik arra késztethetik az orvosodat, hogy eltanácsoljon
a szextől, ha volt korábbi vetélésed, vagy fennáll a lehetőség rá,
volt koraszülésed, megmagyarázhatatlan vaginális vérzésed van, vagy szivárog a
magzatvíz. Egyéb okok, amik miatt esetleg kerülnöd kell a szexet az, ha a
méhlepényed nagyon alacsonyan fekszik, vagy elégtelen méhnyakad van. Ha
kétségeid vannak, hogy biztonságos-e a szex, fordulj az orvosodhoz.
Ugyan a szex a legtöbb párnál biztonságos a terhesség során, ám nem olyan könnyű! Valószínűleg új helyezeteket kell keresnetek, amelyek kényelmesebbek a változó testednek. Némelyik pár abbahagyja a szexet a terhesség alatt, és ez is teljesen normális. Fontos, hogy beszéljetek az érzéseitekről egymással, minden előforduló gondot osszatok meg.
Soha nem túl korai végiggondolni, hogyan fogod táplálni a babádat, mert amint megszületett esetleg már nincs időd átgondolini ezt. Általában a szoptatás a legjobb kisbabád egészsége szempontjából, de az is olyan fontos, hogy döntésedben biztos legyél. Nem tudhatod előre, milyen a szoptatás, de mindig szoptathatod először, majd tápálhatod cumival, ha nem igazán vált be nálad. A legtöbb nőnek segítségre és támogatásra van szüksége a szoptatás beindításában - de tényleg érdemes kitartónak lenni. Jó ötlet ezt megvitatni az orvosoddal, bábával, vagy védőnővel.
Az anyatejed kisbabádra szabott, mert a helyes arányban tartalmazza az összes tápanyagot, amire kisbabának szüksége van.
Az anyatej antitesteket tartalmaz, amik segítenek a babának harcolni- és tartós ellenállóképességet kifejleszteni a fertőzésekkel szemben.
A szoptatott babák kisebb valószínűséggel lesznek allergiások, pl. asztmások vagy ekcémások.
Az anyatej könnyen emészthető, könnyen felszívódik és kisebb valószínűséggel okoz gyomorzavart és hasmenést.
Az anyatej olyan anyagokat tartalmaz, amelyek segítik kisbabád növekedését és fejlődését. A tejkészítményeket rendszerint tehéntejből állítják elő és nem tudnak ennyire tökéletesen megfelelni kisbabád igényeinek.
A szoptatás praktikus, mivel nincs előkészítési költség, a tej mindig rendelkezésre áll a megfelelő hőmérsékleten, még az éjszaka közepén is.
Bár nagyon izgalmas, amikor kezdesz megismerkedni kisbabáddal, sok szülőt elrettent a felelősség. Ebben az első pár hétben, rájössz, rengeteg tanulnivalód van és mindent egyszerre kéne megtanulnod. Összeállítottunk néhány szempontot, hogy segítsünk megbirkózni ezekkel a drámai változásokkal:
Koncentráld az energiáidat a babádra és a családra. Próbálj meg nem aggódni minden másért is és ne érezd magad bűnösnek. A babák nagyon időigényesek.
Nyugodtan kérj sok segítséget a partneredtől, anyádtól, vagy barátaidtól, mert ez leveszi rólad a nyomás egy részét az első pár hét során. Ha nincs sok segítséged, próbálj meg csatlakozni egy helyi anya- és babavédő csoporthoz, mert sokszor a saját kisbabával rendelkező emberek a legsegítőkészebbek, ugyanis ők tudják, milyen is ez igazából.
Szabd meg a napirendet a családnak és a barátaidnak. Ha fáradt vagy, szólj a látogatóknak, jöjjenek vissza később.
Tarts készletet olyan tápláló falatokból, mint gyümölcs, tej és teljes kiőrlésű kenyér, amiket megehetsz főzés nélkül.
Gyakorolj be olyan relaxációs technikákat, mint a jóga, és aludj, amikor csak kisbabád megengedi.
Ne feledd, ez az időszak kemény munka, de könnyebbé válik, amint több önbizalmat szedsz össze, és megismered, mi válik be nálad és kisbabádnál.
Tegyünk egy nagy kemény párnát az ölünkbe.
Babát vegyük magunkhoz pl. kereszttartásban.
Egyik kezünkkel C tartásban fogjuk a mellünket, és a baba szájának megfelelő irányba kicsit laposítsuk el.
Érintsük a baba szájához a bimbót, és várjunk.
Amikor akkorára tátotta a száját, mintha ásítana, húzzuk a buksiját a mellünkhöz, hogy be tudja kapni a bimbót, és a bimbóudvart.
Jó, ha:
Alsó ajka kifelé fordul, alsó állkapcsával jó pár centit bekapott a bimbóudvarból, nyelve az alsó ínye fölött van.
Nem jó, ha:
csak az érzékeny bimbót rágcsálja. Ilyenkor szakítsuk meg a vákumot: kisujjunk hegyét dugjuk be a szája sarkába, és fordítsuk ki a cicit a szájából. Nyugtassuk meg az éhes és felháborodott kuncsaftot, és kezdjük az egész mellre tételt elölről. :)
Érdemes figyelni az apró jeleket, amik az újszülöttünk éhségére utalhatnak. Könnyebb mellre tenni a még nem farkaséhes babát.
- Eszi az öklét.
- Ha valami a pofijához ér, élénken érdeklődik, igyekszik bekapni.
- Nyugtalankodik, keres.
- Ha épp nem lát minket, nyöszörög, hívogat.
- Hordozókendőben levő babánál az éhség még feltűnőbb, hiszen ott a tej forrása a közelben. Ilyenkor egyértelműen ráfordul a cicire, kitátja a száját.
Sokféle vélemény van. Néhány élettani tény ezzel kapcsolatban:
- A gyomruk akkorka, mint az öklük.
- Az anyatej másfél óra alatt kiürül a gyomrukból.
- Óriási ütemben növekednek, leggyorsabban életük során.
- Tej akkor lesz, ha a baba szopik. (Kivétel az első pár hét, amikor a hormonok segítik a tejtermelést.)
A szoptatás segít a babáknak feldolgozni a stresszt, amit a megszületés, az új környezet okoz. (A másik ilyen dolog, ami segít, a babahordozás.)
Amire érdemes figyelni-:
Gyakran szoptassunk, mindkét cici kerüljön sorra, váltogassuk a szoptatási helyzeteket.
A hónalj felőli rész hajlamos például pangani. A hónaljtartás nekem segített.
Ha érezzük, hogy kezd keményedni a mell, kipirosodik, vegyük komolyan!
Melegítsük, masszírozzuk a mellet.
Szoptassunk vagy fejjünk azonnal. Éjjel is.
Pihenjünk!!!
(Ha csak a feszülés miatt fejünk, nem kell kiüríteni a mellet, hiszen ez fokozza a termelődést. Annyit fejjünk, hogy eltűnjön a keményedés.)
Ha náthaszezon van, a szoptató anyukánál mellgyulladás formájában jöhet elő a dolog.
Olyan antibiotikumot kérjünk, amit lehet szoptatás mellett szedni.
Pihenjünk, amennyit csak lehet, tényleg. Kérjünk segítséget a családtagoktól.
Szoptassunk gyakran, először a gyulladt mellből. (Igen, ez az ellenkezője a gyakori tanácsnak!)
Az orvosok közül sokan idegenkednek attól,hogy egyes ,a csecsemő táplálásával kapcsolatos részletkérdésekkel,technikai problémákkal foglalkozzanak,pedig sokszor ezeken áll vagy bukik a táplálás sikere.
Az alábbiakban igyekszem összefoglalni azokat a –tanácsokat amelyket az orvos ebben a vonatkozásban az anyának adhat.
Fontos hogy a – védőnő –, aki a tanácsadásban az orvos legfőbb munkatársa, segítse Őt a helyes módszerek elterjesztésében. A legfontosabb-metodikai-tanácsaink a következőképpen hangozhatnak.
A csecsemőt gondos tisztába tevés,és kézmosás után karra véve etessük.Háton fekvő helyzetben etetni helytelen,mert veszélyes/aspiráció/és mert mechanikussá teszi a táplálási aktust. A csecsemőt etető személy helyezkedjék el kényelmesen,és tartsa úgy a csecsemőt hogy ne fáradjon ki az étkezés alatt. Készitsünk oda minden szükségest.és barátságosan néhány kedves szó kiséretében kezdjük meg az etetést.
Törekedni kell arra ,hogy a csecsemő az étkezés egész ideje alatt figyelmes és aktiv legyen, minél előbb vegyen részt ő maga is a táplálás minden egyes mozzanatában. Természetesen ezt csak akkor érhetjük,el ha az őt etető személy szintén a csecsemőre összpontositja figyelmét.-Etessünk lehetőleg kanállal. Vigyázzunk hogy a kanál ne tévedjen a – nyelv alá – vagy hátratartott fej esetén-ne ütközzék a szájpadlásba.
Egyenletes tempóban,folyamatosan, ritmikusan, ne túl gyorsan, de ne is akadozva végezzük a kanalazást.
Szopókás üvegből etetni helytelen, bár ez kényelmes és talán gyorsabb eljárás is-mégis a kanálnak biztositumk előnyt, mert az nevel-önállóságra-, aktivitásra és ennek segiségével a csecsemő egyszer és mindekorra elsajátitja az étkezési technikát.Tanácsos minnél korábban rászoktatni a csecsemőt arra hogy pohárból és csészéből igyék.. már 3-4 hónapos csecsemő is megtanul kispohárból inni, ha szerettel, türelemmel tanitják rá.
Tartsuk szem előtt, hogy a csecsemő evés iránti érdeklődésének felkeltése,aktivitásának a fejlesztése,vezet a korai önnálló evéshez, és ez háritja el a passzivitás,a táplálkozási indolencia kifejlődését, amely látszólagos vagy valóságos étvágytalanság képében jelentkezik.
.Engedjük,hogy a csecsemő 5-8 hónapos korában vagy általában amikor erre késznek mutatkozik,kanalát,poharát megfogja és segitsen.Ha eközben egyik-másik próbálkozása balsikerrel jár is,és ennek következtében inge piszkos lesz,ne tekintsük ezt szerencsétlenségnek.A türelmes és szeretteljes tanitómunka meghozza gyümölcsét-az evés a csecsemő számára ösztönkielégülés és élvezet forrása marad,
A szülő soha ne fojtsa el a csecsemő –kezdeményezését-hanem erősitse, fejlessze azt. Különben a darabos ételek beiktatásakor,mutatkozik meg a gyermek önállóságának nagy előnye.A kifőtt répa és burgonya szelet, kenyér, keksz vagy almagerezd kitűnő alkalmat ad a csecsemő táplálkozási és rágási készségének fejlesztésére.
Ügyeljünk arra hogy az étkezés ne zavarja meg a csecsemő alvását. Ha néha ˝ vagy ľ órát késik az étkezés,abból még nem lesz rendszertelenség.
Amig etetünk-semmi mással ne foglalkozzunk.hanem figyeljük a csecsemőt-épitsünk ki vele személyi és érzelmi kapcsolatot.
Ha a csecsemő súlygörbéje ellaposodik,és a különben élénk,jókedvügyermek alig várja,hogy hozzák a táplálékot, az étkezés után pedig tovább nyitogatja a száját,sir és mintegy követeli az ételt akkor gondolnunk kell arra hogy növelni kell az adagot.
Ha több tápszert készitünk,mint amennyit a csecsemő szivesen megeszik-a maradékot ki kell önteni-semmi estre sem szabad félretenni.
A tápszereket testhőmérsékletre melegitve adjuk.
Hőségben még egy felnőtt is folyton szomjas, ilyenkor a pici babáknak szintén több folyadékra van szükségük. A kismamák pedig törhetik a fejüket, mi tévők legyenek. Több anyatej, tápszer, gyümölcslé? Cikkünkben összefoglaljuk a különböző nézeteket - a döntés az anyukák kezében van.
Hat hónapos kor alatt a baba fő étele és itala az anyatej, ezért ebből napi 8 dl - 1 l-t kell adni neki - Amennyiben a pici megissza a megfelelő mennyiséget, csak extrém melegben szükséges forralt és lehűtött vízzel vagy babavízzel kínálni. A szervezet véleménye szerint az anyatej mennyiségének csökkenésekor nem csak teával vagy vízzel kell pótolni a folyadékot, hanem tejalapú itallal, azaz tápszerrel is, mert a kicsi csak így kapja meg a fejlődéshez szükséges mennyiségű fehérjét és energiát.
A civilizált országokban az a tévhit terjedt el, hogy a modern tápszerek egyenértékűek az anyatejjel -, Kétségtelen, hogy a tápszerek kifejlesztésekor a női tej összetételét veszik alapul, de azok nem tartalmaznak biológiailag aktív alkotóelemeket (élő sejteket, immunanyagokat, enzimeket, növekedési faktorokat). Egyes alkotóelemek koncentrációja a tápszerekben magasabb, azonban rosszabbul szívódnak fel, pl. a vas az anyatejből 49%-ban, míg a vassal dúsított tápszerből csak 7%-ban hasznosul. (A szervezetbe feleslegesen bevitt vas viszont további problémák okozója lehet.)
Mit egyen a baba?
Hat hónapos kor fölött a csecsemőknek 5-8 dl anyatejet kell elfogyasztaniuk naponta - szögezi le a Gyermekorvosok Társasága. Ilyenkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a fejlődésben lévő csecsemő tápanyagigényét, ezért szükséges bevezetni a pépes, majd a szilárd táplálékot a baba étrendjébe. Hat-hét hónapos kor körül érdemes megismertetni a kicsit az első gyümölcsökkel, zöldségekkel, melyek most a nyári szezonban bőségesen rendelkezésre állnak. Főzve, pürésítve, először kanálnyi mennyiségben, majd fokozatosan haladva, egészen a 150-200 ml-ig.
A gyümölcsökből és zöldségekből folyadékhoz is jut a kicsi. Az anyatej mellett felforralt és lehűtött vízzel, hígra főzött, cukor nélküli 100%-os gyümölcsteával vagy hígított gyümölcs-, zöldséglevekkel kínálható. Tiltólistán szerepel viszont a tehén-, kecske-, zab-, szója-, rizstej, az élénkítő hatású tea, valamint a cukros üdítőitalok. Ez utóbbiak felesleges cukortartalmuk miatt az értékes tápanyagoktól veszik el a helyet, károsítják a baba fogait, és terhelik a veséjét.
Az egyik legfontosabb kérdés ma is az, hogy mikor kell bevezetni a kiegészítő táplálékokat az anyatejes táplálás mellé. Hivatalos közlemények szerint alapszabályként elmondható, hogy a csak anyatejjel történő táplálás a csecsemő 6 hónapos koráig indokolt, ez után Ha a baba a fejlődésében növekedési ugráshoz ér (ilyen például a 3-4 hónapos kora körüli szakasz), átmenetileg kevesebb teje lehet a mamának, mint amennyit a baba igényel. Szerencsére gyakoribb szoptatással pár napon belül újra beáll a szükséges nagyobb mennyiségű tejtermelés.. Gond akkor adódik, ha ilyenkor nem gyakoribb szoptatással orvosolják a problémát, hanem pótlást adnak, mert ez tényleg alááshatja a további szoptatást, mivel a tejtermelés nem tud alkalmazkodni a baba igényeihez. Ha pedig az egy évnél fiatalabb, addig jól szopó csecsemő egyik pillanatról a másikra elutasítja a mellet, akkor nem elválasztódás az ok, hanem szopási sztrájk. Ilyenkor meg kell keresni a baj forrását (fájdalom, betegség, szeparáció, stressz, stb.), és azt orvosolva fokozatosan visszaszoktatni az anyamellre. A hirtelen elválasztás ugyanis sem az anyának, sem a babának nem tesz jót.
Ha valaki mielőbb el akarja választani a babáját, akkor valóban szoptatás előtt adja az új ételeket - teszik hozzá a szakemberek - Hiszen így egyre kevesebbet és kevesebbet fog szopni, mert az új ételek elveszik a gyomrában a tej helyét, emiatt csökkenni fog a tejmennyiség. A hozzátáplálás helyes folyamata azonban az, hogy szoptatás után kínáljuk az új ízeket, így továbbra is a tápanyagdús és az immunrendszert a legtermészetesebben erősítő anyatejből fog a csecsemő többet fogyasztani.
Azért beszélek erről a kérdésről mert még manapság is ezzel kell a legtöbbet foglalkoznunk.Vannak esetek amikor az anya nem akar szoptatni – mert vagy nem ismeri, illetve lebecsüli a természetes táplálás fontosságát, és figyelmen kivül hagyja a mesterséges táplálás veszélyeit, vagy pedig valamilyen személyes okból /kényelmesség, hiúság stb/nem akar eleget tenni anyai kötelességének. Megjegyzem hogy ez a jelenség az utóbbi időben már lényegesen ritkábban fordul elő. Régebben amikor a szülési szabadság két hónapra terjedt, gyakran hallottuk az ellenvetést, hogy – arra a rövid időre, amíg az anya otthon maradhat nem érdemes a szoptatást eröltetni-Ma már természetesen ezt a kifogást nem lehet felhozni, de azért arra még mindig változatlanul kevesebben vannak hogy a szoptatási idő tartamát a meghosszabitott szabadsághoz időarányosan betartsák.
A nehézségek már a tejelválasztás kezdetén mutatkoznak-a mellrehelyezés nem megy pontosan,az anya türelmetlen, nem segit, és a nehézségek láttán azonnal a mesterséges táplálást sürgeti.
Egészen más a helyzet, ha az anya – akar –, de valamilyen okból nem tud szoptatani. Pszichés alkata szerint másként reagál erre az –aggályos – és másként az –indolens anya.
Az aggályos anya szorongással, kissebrendűségiérzéssel van tele. Rendszerint már úgy érzi hogy nem tud megfelelni anyai kötelességének,s ezt az érzést nem egyszer még a környezete is fokozza. A sok gond és aggodalom természetesen nem használ a tejelválasztásnak, s a következmény az lesz, hogy minnél jobban akar az anya szoptatni,a nnál kevésbbé képes rá.
Az indolens anya ezzel szemben közömbösen veszi tudomásul hogy nincs elég teje, nem is igyekszik elsajátitani és végrehajtani azokat a módszereket amelyektől a tejelválasztás fokozódása várható. Örömmel hallja és követi a hozzátáplálásra vonatkozó sokszor avatatlan tanácsokat.
Ezek az anyák nem tartoznak okvetlen a hanyag, nemtörődöm emberek csoportjába, csak éppen kevésbbé odaadóak és szeretik a személyes lekötöttséget nem igénylő megoldásokat, vagy csupán arról van szó, hogy nem ismerik a szoptatáshoz fűződő előnyőket, és környezetüktől helytelen tájékoztatást kapnak erről.
Nyilvánvaló hogy ez az a terület, ahol az orvos/és a védőnő/a legtöbbet teheti a helyzet megjavitására. Az aggályos anya megnyugtatása,a kellő időben és megfelelő psichés alátámasztás után rendelt –tejelválasztó-szer, a tecknikai nehézségek leküzdésére vonatkozó tanácsok, vagy végső esetben a célszerüen beállitott hozzátáplálás az amely segíti az anyát a szoptatás kielégitő végrehajtásában.vagy legalább abban, hogy a meglévő tejmennyiség a szorongás, az aggodalom és a kapkodás miatt el ne vesszen.
Az indolens anya esetében is fordulatot hozhat a megfelelő orvosi fellépés: a jóakaratu és barátságos erély, a türelmes felvilágositás stb. Meg kell értetni hogy minden megnyert hónap, sőt hét döntő fontosságú. A legrosszabb esetben is arra kell törekedni, hogy legalább az első 2 hónapban maradjon meg a kizárólagos szoptatás, és csak 2-2 ˝ hónapos korában kezdődjék meg a fokozatos elválasztás, olyan tempóban ahogy azt az anya körülményei feltétlenül szükségessé teszik.
Az orvos feladata nem merülhet ki abban,hogy tanácsokat ad a szoptatás általános szabályaire/időtartam,mennyiség stb/és a többit az anyára bizza. Ha igazán irányitani akarja a csecsemő sorsát, ismernie kell az anya és gyermek testi és lelki tulajdonságait, környezetét, a felvetődő egyéni problémákat, és tanácsait ahhoz kell szabnia.
Nem túlzás azt mondani, hogy az anya és csecsemővédelem felelős vezetőinek munkáját és hozzáállását nagyrészt le lehet mérni a természetes táplálás jelző számain.
Mostanában elvitatkozgattam pár emberrel szoptatás témában, kíváncsi vagyok, nektek mi a véleményetek. Én úgy gondolom, hogy a baba nagyon pontosan tudja, mikor van szüksége ételre és italra, és ez szerintem nem csak a kizárólagos szoptatás időszakára igaz, hanem -ha jól szoktatod és nem chipsen meg kólán neveled a gyereket-, akkor a későbbiekre is. Vannak azonban olyan anyukák, akik másként látják ezt a kérdést.
Szüleink idejében dívott az a fajta elképzelés a csecsemőgondozásról -hála a Spock-féle csecsemőgondozási könyvnek-, hogy mi felnőttek okosabbak vagyunk, mint a babák, jobban tudjuk, hogy ő úgyis három óránként éhezik meg, és akkor is három óránként éhezik meg, ha egyébként ő már hamarabb vagy éppen csak később kérne enni. Ennek a fajta szemléletnek egyébként semmilyen tudományos magyarázata nem volt, egyszerűen azért tanácsolták ezt a kismamáknak, hogy az anyukák könnyebben meg tudják szervezni a napjaikat és amikor visszamennek dolgozni, ne legyen sok gond a babával. A probléma ezzel a szemléletmóddal csupán annyi, hogy ahogyan mi felnőttek is, néha egész nap éhesek vagyunk, néha pedig nem kívánunk semmit, és mi sem 3 vagy éppen 4 óránként ugyanolyan adagokat eszünk, úgy a csecsemő is éppen ugyanezt teszi.
Előfordul, hogy éjszaka megéhezik, megszomjazik. Fél éves kor előtt, ha éjszaka megébred, mindig szoptasd meg, ha pedig tápszeres, akkor először vízzel kínáld meg, mert lehet, hogy csak szomjas, főleg fűtési szezonban, amikor a lakásban száraz a levegő vagy nyáron nagy melegben. 6 hónapos kora előtt semmiképpen ne akard az éjszaka átalvására szoktatni a babát, ekkor még feltétlenül szüksége van éjszaka, de hajnalban mindenképpe táplálékra. Sok baba ezután is, akár 4-5 éves korig igényelhet hajnalban egy kis vizet, ez teljesen természetes dolog (a férjem 30 éves és még mindig megszomjazik éjszaka.
A baba ösztönösen tudja, mi a jó neki. A szoptatás nemcsak a testi, hanem a lelki igényeit is kielégíti. Fél éves kor után fokozatosan lelki igénnyé alakul át: anyánál biztonságban érzi magát a kicsi, ezért kéri éjszaka is az anyamellet. Sokan úgy beszélnek erről, mintha valamilyen átok lenne a szoptatás, amitől minél előbb meg kéne szabadulni. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy a szoptatás jó dolog, és gyakran még praktikus is, hiszen könnyedén áthidalhatóak vele olyan problémák, mint a nyüzsgő totyogó elaltatása napközben, a baba megnyugtatása, ha beteg. A természet pontosan tudja a dolgát és teszi is, csak mi akarunk mindig túlságosan okosak lenni.
Az anyatej termelődését, optimális összetételét, valamint az anya egészségének megóvását, megfelelő tápanyag-ellátottságát nagy mértékben befolyásolja a szoptató anya életmódja, táplálkozása.
Az anyatejes táplálás minden szempontból a legideálisabb a babának, ezért amíg csak mód van rá, addig szoptasson az anya, de a baba 6 hónapos koráig mindenképpen ajánlott. Az anyatej termelődését, optimális összetételét, valamint az anya egészségének megóvását, megfelelő tápanyag-ellátottságát nagy mértékben befolyásolja a szoptató anya életmódja, táplálkozása.
Ez idő alatt tehát elsődleges
a baba megfelelő anyatejes táplálása, amelynél az anya helyesen
összeállított étrendje meghatározó. Nem helyes, ha az esetlegesen fennálló
súlytöbblet leadását a szoptatás alatt szorgalmazza és kezdi el az anya!
Az anya élettani tápanyagszükséglete a szoptatás időszakában szintén eltér
a várandósság előtti eredetihez képest. A naponta átlagosan 850 ml anyatej
termelődéséhez ugyanilyen mennyiségű többletfolyadékra és 20-25
százalékkal több energiára van szükség. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az anyának
naponta átlagosan kb. 500 kcal energiával ajánlott többet fölvennie a
táplálékokkal.
Az anyatej legfontosabb
összetevőire (fehérje, tejcukor, zsír, kalcium) kevésbé van hatással az
anya étrendje, ha azonban ezekben az összetevőkben hiányos az anya
táplálkozása, úgy a saját szervezetétől fogja ezeket a tápanyagokat
elvonni.
Az anyatejben lévő összes többi tápanyagra, köztük is különösen a
zsírsavak minőségére, az A-, B2-, B12-, C-vitaminra, biotinra, folsavra
van befolyással az anya étrendjének tápértéke. Fehérjéből is többet
ajánlott bevinni, amely eleinte 20, majd 15 grammot jelent naponta. Néhány vitaminból
és ásványi anyagból is jelentősen (40-50 százalékkal) megnő a
szükséglet. Ide tartozik az A-, D-, B2-, B6-, C-vitamin, a kalcium, foszfor,
magnézium, jód és cink.
Az étrend alapvetően az egészséges táplálkozás javaslatai szerint összeállított, rendszeres - napi 4-5-szöri étkezéssel -, kellően változatos és kiegyensúlyozott legyen.
Az egészséges étrend
Az étrend gerincét gabonafélék és azok
termékei - köztük is teljes értékű gabonák -, valamint zöldség-,
főzelékfélék és gyümölcsök alkotják. Ez egészül ki sovány hússal,
húskészítménnyel, hallal és tejjel-tejtermékkel. Mindezekből naponta
szükséges fogyasztani különféle arányban. Az olajos magvak, tojás is szerepel
az egészséges étrendbe de már nem napi, hanem heti gyakorisággal.
A napi 1,5-2 l folyadékigényt főként csapvízzel, ásványvízzel, különféle
teákkal, magas gyümölcstartalmú gyümölcslével fedezzük.
A só bevitelét ajánlatos korlátozni az
utólagos sózás és a magas sótartalmú élelmiszerek mellőzésével, illetve
főzéskor a megszokottnál kisebb menynyiségű só felhasználása mellett
sokféle zöld- és száraz fűszer változatos használatával.
Naponta fél liter sovány tejet vagy ennek megfelelő kefirt, joghurtot,
sovány-félzsíros sajtot, tehéntúrót ajánlott elfogyasztani. A hús- és
húskészítmények is naponta 1-2 alkalommal szerepeljenek az étrendben, köztük
mindig az alacsonyabb zsírtartalmú változataikkal.
Friss vagy mirelit zöldségfélét rendszeresen, naponta többször ajánlott fogyasztani. Ugyanez vonatkozik a gyümölcsökre is, ami lehet idény- vagy déligyümölcs, citrusféle.
A kenyérfélék közül nagyobbrészt az
élelmi rostban és vitaminokban, ásványi anyagokban gazdagabb, teljes
őrlésű lisztből készült barna-, illetve korpás kenyeret,
magokkal dúsított kenyeret ajánlott beépíteni az étrendbe.
Az ételkészítéshez növényi olajokat (napraforgó-, olíva-, repceolaj),
kenyérkenéshez pedig főleg növényi eredetű margarinokat, illetve
ritkán vajat, vajkrémet ajánlott használni. Az ételkészítés során kevesebb
zsiradékot igénylő és kíméletesebb technikákat tanácsos alkalmazni. A
bő olajban sült ételeket több okból is ajánlatos kerülni, illetve
legfeljebb kéthetente fogyasztani, különösen ha nem otthon készülnek.
Édességet, desszertfélét heti 1-2 alkalomnál gyakrabban ne fogyasszunk és
köztük is a zsírszegényebb, "értékesebb" változatokat (pl. túró rudi,
palacsinta, gyümölcsrizs, puding, müzliszelet) érdemes keresni.
Mit együnk még?
A szoptatás alatti nagyobb energia- és tápanyagszükséglet (főként a fent említett tápanyagokból) fedezésének érdekében a kiegyensúlyozott vegyes étrendet tanácsos kiegészíteni sovány baromfihússal, tengeri hallal (tőkehal, tonhal, hering, szardínia, lazac), tejjel, termékekkel (sovány-félzsíros sajt, kefir, joghurt, tehéntúró), tojással, élénk színű (piros, sárga, zöld) friss zöldségfélével-gyümölccsel, teljes értékű gabonafélével (pl. zabpehely, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér) és natúr diófélével, olajos maggal (dió, mogyoró, mák, szezámmag, napraforgómag, tökmag). A nagyobb folyadékigényt is elsősorban ásványvízzel, tejjel, tejes italokkal, tejes gyümölcsturmixokkal, magas gyümölcshányadú gyümölcslével, koffeinmentes gyümölcsteával ajánlott fedezni.
Elkészítési módok
Az ételek elkészítése a körültekintően kiválasztott nyersanyagokból lehetőleg kíméletesen, növényi zsiradék hozzáadásával történjék (pl.: gőzben főzés, párolás-sütés speciális bevonatú rozsdamentes edényben, teflonedényben, alufóliában, grillzacskóban, grillsütőben, mikrohullámú sütőben).
Az ételek ízesítéséhez továbbra is próbáljon a korábban megszokottnál kevesebb konyhasót használni.
Ajánlatos a zöldségfélék, gyümölcsök ízesítő hatásával, illetve a különböző enyhébb zöld- és száraz fűszernövények adta lehetőségekkel élni, amelyek széles körűen és változatosan felhasználhatóak (petrezselyemzöld, zellerzöld, kapor, citromfű, borsikafű, bazsalikom, kakukkfű, koriander, ánizs, rozmaring, tárkony, szerecsendió).
Nem szereti a baba
Azokat az ételeket, amelyek elfogyasztása után a babának nem ízlik az anyatej, tanácsos kihagyni az étrendből, vagy ha lehet, akkor változtatni a fűszerezésén. A fűszernövények ízanyagainak anyatejbe kerülése miatt elsősorban a markáns ízű, magas illóolajtartalmúak okozhatnak problémát, mint például fokhagyma, fahéj, bors, erős fűszerpaprika, zsálya, borsosmenta.
A kávé és az alkoholos ital fogyasztása kerülendő, ugyanis az elfogyasztott koffein kb. 1 százaléka, az alkoholnak 0,25 százaléka jut az anyatejbe. Legfeljebb naponta egy gyenge kávé, illetve egy pohár sör vagy bor fogyasztható el.
A szoptató anyának ügyelnie kell a gyógyszerek fogyasztására is, mert azok hatóanyagai kiválasztódhatnak az anyatejbe. Ezért gyógyszert csak orvosi előírásra, illetve orvosi felügyelet mellett szedhet a szoptató anya. Számos élelmiszer-összetevőre lehet még érzékeny a baba, ha erre fény derül, akkor az ilyen anyagokat tartalmazó élelmiszert kell kihagyni az étrendből (káposztafélék, kakaópor, csokoládé, eper, málna, sóska, paradicsom, tehéntej)
A szülés utáni első hat hetet gyermekágynak nevezzük, ez az édesanya regenerálódásának időszaka. Nagyanyáinknak még szigorú ágynyugalmat javasoltak - ma már ezt is másképpen látjuk.
A szoptatás az első hat hónapban általában természetes fogamzásgátlást is jelent, illetve a méh visszahúzódását és regenerálódását is segíti.
A szülés után - egészséges állapotban - a nemi szervek elég gyorsan visszanyerik eredeti formájukat. A hormonális változások, az anyatej - elválasztás beindulását és a szoptatást segítő hormonok hatással vannak a peteérésre, így befolyásolva a ciklusos vérzést és a peteérés elmaradását. A méhösszehúzódást érzékeli az anyuka, amikor szoptatás közben alhasi görcsöket tapasztal.
A párok maguk döntik el, hogy szülés után mikor kezdik újra szexuális életüket, de szülést követő negyedik - hatodik héten ajánlott az előzetes nőgyógyászati ellenőrző vizsgálat. Ha az édesanyának a szülés után panaszai vannak (lázas, hüvelyből vérzik, gátsebe begyulladt, stb.), akkor azonnal forduljon orvoshoz!
A gyermekágyas időszakban az
édesanyának kíméletes életvitelre van szüksége. Különösen az első gyermek
érkezésekor az első hetek folyamatos készenléti állapotban telnek. A baba
minden rezzenésére, hangjára, mozdulatára odafigyel az egész család. A mamának
ki kell használni pihenésre, lazításra a baba alvással eltöltött idejét.
Az anyukák az édesapák segítsége mellett családtagok, barátok, ismerősök
támogatását is vegyék igénybe. A szoptató édesanya egészséges életmódjához
megfelelő tápanyagbevitelre és folyadékpótlásra van szükség. Gyakori
panasz, hogy alig van ideje az édesanyának a saját tisztálkodására,
testápolására. A kezdetektől sokat segít a rendszeresség, például a baba
fürdetésének ideje, a levegőztetés, a séták, a háztartási teendők
idő - és személyi beosztása.
A gyermekágyas időszak első
látogatói várhatóan a nagyszülők, akik jó szándékkal, segítőkészen
közelednek unokájukhoz és a családhoz. A további látogatókat, rokonokat,
barátokat, ismerősöket az újszülött egy hónapos kora után fogadjuk!
Ha megoldható, a vendégek akkor is kevés időt töltsenek a kicsi közelében,
hogy ne zavarják a nyugalmát.
Nagyon fontos az édesanya és az édesapa lelki megerősítése. Fel kell dolgozniuk azt a csodálatos élményt, hogy gyermekük született, és ezzel megváltozik a család élete. A középpontba a gyerek kerül, minden őérte van.
A felelősségtudat nyomasztó hatású is lehet, a fáradtság elkeseredést idézhet elő. Jó szülője leszek-e a gyermekemnek? Jól szoptatom-e, elegendő-e a tejem? Miért sír? Miért alszik annyit?
Csupa aggódó kérdés, amelyhez elérhető szakember szükséges. Ő nem más, mint a körzeti védőnő, aki a gyermekágyas időszakban hetente (szükség esetén gyakrabban) látogatja a családot. Figyelemmel kíséri a csecsemő fejlődését, az anya állapotát, a család helyzetét. Megerősít, megnyugtat, tanácsot ad, ami éppen szükséges. A védőnő segít a rendszeres életritmus megszervezésében, hogy az édesanyának a babája mellett önmagára és a párjára is jusson ideje.
Tájékoztatja az anyukát azokról a módszerekről, amelyekkel jobban megismerhetik gyermekük jelzéseit, viselkedését, és azokról a lehetőségekről, amelyek a lakókörnyezetben elérhetők.
A gyermek szomatikus (testi), mentális (értelmi), motoros (mozgás), érzelmi, érzékszervi és beszédfejlődésének nyomon követése a szülők, gyermeket gondozó személyek, védőnők és gyermekorvosok nagyon fontos feladata, hiszen károsodás esetén a korrekció annál sikeresebb, minél korábban kezdődik el.
Minden gyermek fejlődése egyéni, de többé-kevésbé követi az átlagos fejlődés következőkben leírt menetét. A szülőket gyakran aggodalommal tölti el, ha gyermekük fejlődése elmarad a környezetükben lévő hasonló korú gyermekek, esetleg idősebb gyermekük hasonló életkorban mutatott fejlődésétől.
- Bőre halvány rózsaszínű, lehetnek rajta kiütések, allergiás foltok, anyajegyek. A bőr turgora (feszessége) jó, amit a bőr alatti kötőszövet zsír- és folyadéktartalma határoz meg.
- Izomtónusa jó, vagyis az izmai nincsenek sem megfeszítve, sem petyhüdt állapotban.
- Arckifejezése nyugodt, érdeklődő, mosolygós.
- Pulzusszáma 120-140/perc.
- Testhőmérséklete 36,5-37,5 °C. Hőszabályozása labilis, ezért ügyelni kell a megfelelő öltöztetésre. Túlöltöztetés esetén a gyermeken melegkiütések jelennek meg, melyek a levetkőztetés után maguktól megszűnnek. A gyermek hőmérsékletét a tarkóján tudjuk ellenőrizni a kezünkkel, mert végtagjai gyakran hidegek még akkor is, ha egyébként nem fázik. Testhőmérsékletét leggyorsabban és legbiztonságosabban a végbelében tudjuk megmérni, s lázát hűtőborogatással, hűtőfürdővel ill. kúppal tudjuk csillapítani.
- Alvásigénye 20-21 óra. Alvás közben keveset mozog, izmait nem feszíti meg.
- Keveset sír, sírása egyre differenciáltabbá válik.
- Az első hónapban hossza átlagosan 5 cm-rel nő, a másodikban pedig 3 cm-rel.
- Testtömege az első félévben átlagosan 600 g-mal emelkedik havonta.
1-2 hetes kor: Izmai feszesek, kezét a feje mellett tartja behajlítva, öklét zárva tartja. Fejét meg kell támasztanunk, mikor felemeljük, mert nem tudja egyedül megtartani. Fekvő helyzetben fejét egy oldalon tartja. A hátára fektetett csecsemő korán kezd figyelni, reagál a hangokra és a zajra.
1 hónapos kor: kezeit még mindig ökölbe szorítva tartja, de
szeretetteljes gondozás közben elengedett, kevésbé feszíti meg magát. Szopása
koordinálttá, étkezése pedig rendszeresebbé válik. Hőszabályozása javul.
Rövid ideig már nézi a tárgyakat és szemével követi is azokat.
Elsősorban sírással kommunikál környezetével. Az anya hamar felismeri, hogy a különböző sírásokkal mit jelez a csecsemő, s erre megfelelő és erre megfelelő választ ad. Ezzel a csecsemő cél nélküli sírásainak száma csökken, s hamar megtanulja, hogyan érje el célját sírással. Fájdalom, kellemetlen érzés esetén könnyekkel sír.
6 hetes kor: Már várja az etetést, mikor felveszik. Megfigyelhető a
szemek konvergenciája (együtt mozgása), mely a látás javulását eredményezi.
Szopás közben már nyitva van a szeme és az anya arcát nézi.
2. hónapos kor: Jobban örül a személyeknek, mint a tárgyaknak.
Elhallgat, ha emberi hangot hall. Az arcformákat hosszabb ideig nézi, mint más
formákat. A mosolygását már emberi arc váltja ki. Ez a szociális mosoly, melyet
az agy érése, a látás javulása és a megfelelő külső környezet vált
ki. Kezdi érzékelni az őt gondozó személy hangulatváltozásait.
Hason fekve fejét megpróbálja felemelni. Amennyiben nem tartjuk pólyában, akkor
előfordulhat, hogy oldaláról a hátára gördül. Végtagjait még mindig
egyszerre mozgatja, mert még nem képes a koordinált mozgásra. Amikor a kezébe
akad valami, akkor megfogja, de nem néz oda és tudatosan nem is nyúl dolgokért.
Ha keze a látóterébe kerül, akkor nézegeti. Szemével és fejével követi a
hangot. Kinyitja a száját, ha ajkaihoz kanalat érintünk. Noha ekkor még a
legtöbb csecsemő szopik, hiszen 6 hónapos korig a kizárólagos
anyatejes táplálás a legmegfelelőbb a csecsemőnek, de azért a
különböző ízeket képes megkülönböztetni, és a felnőttekhez hasonlóan
más-más arckifejezéseket produkál az ízekre. Alvással töltött ideje csökken.
A védőnők tevékenységét tanácsadóban, családok otthonában és
nevelési, oktatási intézményben végzi.
1. CSALÁDTERVEZÉSI TANÁCSOK Tanácsadás egyénileg, párosan, csoportosan
Kinek szól?
Akik még nem terveznek gyermeket, akik terveznek gyermeket, akik újabb gyermeket terveznek, akik nem terveznek több gyermeket.
2. CSALÁDVÉDELMI SZOLGÁLAT Tanácsadás egyénileg, párosan
Kinek szól? Akik nem várt gyermek születését el akarják kerülni, akik a gyermek váráskor válsághelyzetbe kerültek.
3. VÁRANDÓS ANYÁK GONDOZÁSA Tanácsadás (önállóan, orvossal)
Szűrővizsgálatok, betegségmegelőzés, fokozott gondozás, szociális ügyekben tanácsadás.
4. SZÜLÉSRE FELKÉSZÍTÉS, SZÜLŐTÁMOGATÓ CSOPORTOK
Felkészítés a: várandós hónapokra, szülésre, együttszülésre, gyermekágyas időszakra, szoptatásra, csecsemőtáplálásra, újszülött, csecsemő ápolásra, szülői szerepre, gyermeknevelésre.
5. GYERMEKÁGYAS ÉS ÚJSZONDOZÁSÜLÖTT G Egyéni szinten, otthon, tanácsadóban. Szoptatás támogatása, gondozási, ápolási tanácsok, szűrővizsgálatok.
6. CSECSEMŐGONDOZÁS Otthon és tanácsadóban
Testi-, érzelmi-, mozgásfejlődés figyelemmel
kísérése szűrővizsgálatok anya-gyermek kommunikáció, családi
harmónia, táplálási kérdésekben tanácsadás.
7. CSECSEMŐ ÉS GYERMEK VÉDELEM Otthon, tanácsadóban, intézményben Balesetvédelem, elsősegélynyújtás, biztoságos, egészséges környezet kialakítása, jogi, szociális tanácsok.
8. VÉDŐOLTÁSOK
Egészségvédelem, betegségmegelőzés, felvilágosítás, tanácsok, életkorhoz kötött oltások szervezése, egyéb ajánlott lehetőségek, szervezési feladatok.
9. GYERMEKKÖZÖSSÉGI GONDOZÁS Óvodákban, iskolákban
Életkorhoz kötött szűrővizsgálatok, testi-, értelmi-, érzelmi- fejlődés figyelemmel kísérése. Egészséges életmódra nevelés.Balesetvédelem, egyéni, csoportos tanácsadás gyermekeknek, szülőknek. Védőoltások bonyolítása.
10. TINI TANÁCSADÁS Egyénileg vagy csoportosan, szülőkkel vagy szülők nélkül
Egészségnevelét, életkorhoz kötött tanácsadás, szexuális felvilágosítás, szülő-tini kapcsolat, tanár-tini kapcsolat, párkapcsolatok, egészséges életmód. Káros szenvedélyek kialakulásának megelőzése, drogprevenció ,krízishelyzetekben tanácsadás.
11. VÁLTOZÁS KOR ELŐTT-UTÁN Egyéni és csoportos szinten
Felkészítés a változás korára, betegségmegelőzés, életmódvezetés.
Fejlodési rendellenességnek a szervezet azon alaki vagy muködésbeli hibáit nevezzük, amelyek a méhen belüli fejlodés során keletkeztek.Méhen belüli fejlodési zavart kelto (teratogen) ártalmak lehetnek: az anya fertozo betegségei (elsosorban a rubeola, de más betegségek is), az anya szervezetébe kerülo kémiai anyagok, gyógyszerek, hormonok vagy azok hiánya.
Nyúlajak
és farkastorok
Nyúlajakról beszélünk, ha a felso ajkon a középvonalhoz közel, azzal párhuzamos hasadékot találunk; farkastoroknak nevezzük, ha a szájpadláson nyílirányú hasadék van, és így a szájüreg és az orrüreg egymással közlekedik.A nyúlajkat három hónapos korban, a farkastorkot másfél-két éves korban kísérlik meg műtéttel zárni.
Gerinchasadék
– Spina bifida
Rendszerint a gerinc ágyéki-keresztcsonti szakaszán fordul elo. A csigolyaívek nem záródnak és a nyíláson át agyhártya- és gerincvelorészlet türemkedik elo.
Dongaláb
Az alsó végtagok a hordó dongájához hasonlóan a középvonal felé görbültek. A görbület az alsó végtag valamennyi csontjára és izületére kiterjed.
A
tápcsatorna veleszületett elzáródása
A tápcsatorna bármely szakaszán előfordulhat. A nyelőcső atresiája gyakran nyelőcső-légcső-sipollyal párosul. Az ilyen újszülött nem tud nyelni, itatási vagy szoptatási kísérletkor a folyadék visszafolyik, illetve sipoly esetén a légcsőbe kerülve köhögést, fuldoklást, elkékülést okoz.A veleszületett bélelzáródásra és végbélelzáródásra az élet elso napjaiban makacs hányás, haspuffadás hívja fel a figyelmet.
Sárgaság (icterus) keletkezik, ha a vér, és ezáltal a szövetek epefesték-tartalma megno. Kórosnak tartjuk, ha a harmadik életnapnál hamarabb jelentkezik, a szokásosnál erosebb, vagy a 2. élethét után is fennáll. A sárgaság erősségéről pontosan a szérum epefesték-tartalmának mennyiségi meghatározása útján tájékozódhatunk.
Újszülöttkori haemolytikus betegség
Icterus haemolyticus neonatorum
Rh-összeférhetetlenség (inkompatibilitás) olyankor fordul elő, amikor az anyag Rh-negatív vértípusú, a magzat pedig apjától Rh-pozitív vértípus-sajátságot örököl. A betegség lényege az, hogy az anyában (esetleg már az első terhességből származó) Rh-pozitív magzat, vagy Rh-pozitív vértranszfúzió hatására termelődött ellenanyagok feloldják a magzat Rh-pozitív vörösvértesteit. A kiszabaduló nagymennyiségu vérfesték epefestékké alakul, ezt azonban az újszülött mája nem tudja gyorsan kiválasztani, így mennyisége a vérben megszaporodik: sárgaság keletkezik.
Gyógyítás. Az Rh-összeférhetetlenség okozta haemolytikus betegség gyógyítható, ha kellő időben beavatkozunk, és a sárgaság okozta idegrendszeri károsodások kivédhetők. A szérum-epefesték bizonyos szintje vércserét tesz szükségessé.
A legborzasztóbb helyzet: az örökmozgó gyerek, kisbaba egyszer csak nem mozdul, baleset történik, vagy elesik és úgy marad... Mi erre a jó reakció? Mit kell tenni? Elsősegély a Porontyon.
Először néhány alapfogalom:
Légzés: könnyed, nem túl szapora és nem túl ritka, nem hörgő, nem erőlködő, mellkasmozgás észlehető szemmel. A kicsin alvás közben jól megfigyelhető, nézzük meg és memorizáljuk! 10 másodpercig figyeljük a háton alvó gyermeket, arcunkat az arca fölé hajtva, a lába felé tekintve. Érezni fogjuk a levegő kiáramlását arcunkon, látni fogjuk a mellkas mozgását, hallani fogjuk a szuszogást.
Keringés: szívműködés: bármilyen mozgás, köhögés, normális légzés észlelése azt jelenti, hogy van szívműködés. Vészhelyzetben pulzust keresni még az egészségügyi dolgozóknak is nehéz feladat, de ha meg akarjuk keresni, egy éves kor alatt a felkar belső oldalán megtehetjük, ezt is lehet gyakorolni masszázs, fürdetés, simogatás közben, játékosan. Egyéves kor felett lehet a nyak oldalán is gyakorolni a pulzusfelismerést. Kizárólag az egyik oldalon szabad egyszerre keresgélni. Ezzel se vesztegessünk több időt 10 másodpercnél.
Eszméletlenség: a baba, gyerek szólongatásra, finom válltájéki rázásra (a nyaki gerinctörés gyanúja esetén ne rázzuk!) semmiféle reakciót nem mutat. Ha mozog vagy válaszol, akkor nem eszméletlen.
I. A fentiek alapján, tehát ha a baba, gyerek mozog, válaszol, akkor baleset gyanúja esetén hagyjuk lehetőleg a talált helyzetben, kivéve ha ez a helyzet veszélyes (gázmérgezés helyszíne, ugrálóvár belépője, úttest, hasonlók). Ellenőrizzük sűrűn az állapotát, és ha szükséges, hívjunk segítséget.
II. Ha nincs válasz, akkor először is próbáljunk nem pánikba esni! Ez a legnehezebb, tudom. De gondoljuk át, ha pánikvihar tör ki, a kicsi esélye csökken a túlélésre. Ha egyedül vagyunk, rajtunk múlik minden.
Legelső teendő: hangosan kiabáljunk segítségért! Ha van körülöttünk valaki, utasítsuk mentőhívásra, fontos bejelenteni, hogy eszméletlen babához, gyerekhez jöjjenek. Ha egyedül vagyunk, egy percig tevékenykedünk a lentiek szerint, majd segítséget hívunk.
III.
A következő teendő a
légutak felszabadítása. Hanyattfekvő helyzetben a pici fejét finoman
hátrabillentjük, állát felemeljük, és a már elmondottak szerint 10 másodpercig
figyeljük, van-e légzés. Halljuk, érezzük, látjuk. Ez a hármas észlelés. Ha van
kielégítő normális légzés, oldalt fekvő helyzetbe fordítjuk,
és továbbra is figyeljük, van-e légzés.
Ha nem lélegezik a gyerek, vagy ritka, szabálytalan a légzése, akkor a szájba tekintve a könnyen eltávolítható esetleges légúti akadályt szedjük ki. Garatba mélyen benyúlni nem szabad. Hosszú köröm súlyos sérüléseket okozhat! Ezután öt befúvást kell végezni, nyugodt tempóban, miközben folyamatosan állat felemelve, fejet hátrahajtva tartjuk. Nem teljes tüdőből fújunk, és minden befúvás után arcunkat elfordítjuk, hogy érezzük a kiáramló levegőt. A csuklást, köhögést figyeljük, ez a visszatérő saját légzésre utal. Kisbabánál a szájat és orrot is vegyük a saját szánkba, kisgyereknél lehet csak orrba vagy csak szájba fújni. Fontos a jó tömítés, ne szökjön a levegő. Akkor hatásos a tevékenységünk, ha a mellkas emelkedik befúváskor.
Ha nem tudunk befújni, akkor próbáljuk a gyerek fejének helyzetén változtatni, kicsit kevésbé vagy jobban hátrahajtani, mert a nem megfelelő pozícionálás lehetetlenné teszi a befúvást, vagy tételezzük fel, hogy a légutakban idegentest van. Ebben az esetben el kell kezdeni a mellkaskompressziókat.
IV. Keringés jeleit keressük (fent leírtam), esetleg pulzust, de maximum 10 másodpercig
Ha biztosak vagyunk abban, hogy van keringés, a lélegeztetést kell folytatni, amíg a saját légzés vissza nem tér, ekkor stabil oldalt fekvő helyzetbe fordítjuk, és folyamatosan ellenőrizzük.
Ha nem észlelünk keringési jeleket, vagy a pulzus percenkénti 60-at nem éri el (tehát másodpercenként egy pulzuslökés), vagy bizonytalanok vagyunk a megítélésében, akkor kezdjük el a mellkaskompressziókat. Innentől felváltva lélegeztetünk és végezzük a mellkasnyomást.
V. Ezt a következőképpen tegyük: kemény alapon fekszik a gyermek (asztal, föld), hanyatt. Feszes bodyt, vékony rövidujjú feszes pólót véleményem szerint rajta hagyhatunk, sok idő telne el a vetkőztetéssel. Persze több rétegnyi ruhán át sem a légzés észlelése nem könnyű, sem a kompresszió végzése. Ilyenkor muszáj szabaddá tenni a gyermek hasát-mellkasát. A hasán mutató-és középső ujjunkat felfelé csúsztatva elérjük a szegycsont végét, ettől számítva 1 ujjnyira a fej felé lesz a nyomáspont. Ez a szegycsont alsó harmada. Percenként 100 nyomás szükséges, mereven tartott mutató- és középső ujjunk begyével. Gyakoroljuk nyugodt körülmények között, amíg érezzük a 100-as ritmust, akár stopperrel is. Fontos, hogy a lenyomás és felengedés között legyen egy pillanatnyi szünet, ne „bökdösés” jellegű legyen a kompresszió.
Nagyobb gyerek esetén egy tenyérrel, vagy két kézzel végezzük a műveletet. A mellkas átmérőjének harmadáig be kell nyomni. Nem szabad sajnálni, mert nem lesz hatásos a tevékenységünk. 15 nyomás után 2 befúvást kell végeznünk. Ez a ciklus ismétlődik, négyszer, ekkor telt le az első perc. Ha egyedül vagyunk, ekkor hívunk segítséget.
Mellkaskompresszió:
Addig folytatjuk, amíg vissza nem térnek az életjelenségek, vagy a megérkező szaksegítség ki nem veszi a kezünkből a picit. Vagy ki nem merülünk. Bár ez saját gyermek esetén nem fordulhat elő, ez az én véleményem...
A légúti idegentestről. Minden szülő ettől retteg, joggal. Játék, főleg kis, több darabos játék a mindent szájba vevő babára veszélyes, evés közben a beszéd, futkosás szintén. Ha a falat, játék alkatrész a garatba, gégebemenet közelébe kerül, azonnali bő nyálzás, köhögés indul el, a gyermek elvörösödik, fuldoklik, köhög, levegő után kapkod. Ha az idegentest a hangrés fölé ékelődik, teljes légúti elzáródás jöhet létre. És a legrosszabb lehetőség, ha a hangrés alá kerül, elzárva a légcsövet. Borsó-, kukorica-, mogyoródarabka esetleg rövid fuldoklásos epizód után „legurulhat” az egyik főhörgőbe, a gyermek újra kap levegőt, látszólag rendben van, de az egyik tüdőfél akár teljesen vagy részlegesen elzáródhat a levegőtől, az idegentest kimozdulhat, teljes elzáródást okozva. Több nap tünetmentesség után pedig a kicsi idegentest akár nagyon súlyos tüdőgyulladást okozhat.
Mit tegyünk, ha vészhelyzet alakul ki a léguti idegentest miattt?
Először is, ha van erős, hatásos köhögés, akkor erre biztatjuk a gyermeket, nyugtatjuk, megfigyeljük. Ha a szájba visszakerül, kiköpetjük vele. Orvosi ellátás akkor szükséges, ha gyanús, hogy darabkák kerülhettek nagyon mélyre, fentebb leírtam.
Ha nincs hatásos köhögés, és a gyermek elvesztette az eszméletét, segítségért kiáltunk, hanyatt fektetjük, légút megnyitás, szájba tekintés, elérhető idegentest eltávolítás után öt befúvás, és a feljebb leírtak szerint újraélesztés kezdése szükséges. 1 perc után segítségkérés, ha egyedül vagyunk.
Ha még eszméletén van, öt háti ütés, majd öt hasi lökés következzen, csecsemőknél nem hasi, hanem mellkasi lökés.
Ehhez a csecsemőt combunkra fektetjük lejtőztetve, alkarra, tenyér, ujjak állat támasztják, másik kézzel ütünk a hátra. Nem ötöt gyorsan, hanem lehetőleg annyit, amennyi kell a helyzet megoldásához. Figyeljük, kijött-e az idegentest. Ha ez nem sikerül, hanyatt fordítjuk, és a mellkasi nyomásponton nem kompressziót, hanem gyors lökést adunk két ujjal. Ezt a két műveletet váltogatjuk a sikerig. Ha közben elveszti az eszméletét, elkezdjük az újraélesztést.
Nagyobb gyerek esetén megkísérelhető a Heimlich-műfogás, álló vagy ülő helyzetben: gyomorgödörre a gyermek mögött állva összefogott kezünkkel gyors, felfelé-hátra irányuló lökést adunk. Fekvő helyzetben gyomorlökés szükséges.
Remélem, ezzel az írással tudtam segíteni, és azt kívánom, soha ne legyen szükség ezen ismeretek alkalmazására.
Amikor megszületik a kisbaba, az örömhöz többnyire némi bizonytalanság is társul. Ekkor záporozni kezdenek a kért és kéretlen tanácsok.
A tanácsadók jót akarnak – ám sajnos nem mindig érik el a céljukat, sőt
sokszor rontanak a helyzeten. A szoptató anya szervezete és a szopó kisbaba
nagyon érzékeny a változásokra, ezért akár csak egy rossz tanács megfogadása is
olyan nehézségeket okozhat, amelyeket több hetes küzdelem árán lehet
megszüntetni – ha az anya elég kitartó, és megtalálja a megfelelő segítséget.
Lássuk a leggyakoribb – és legrosszabb tanácsokat.
1. Ne szoptass túl hosszan és túl
gyakran, mert kisebesedik a melled!
Valójában nem a hosszú szoptatás miatti „felázás” okozza a mellbimbó sérüléseit, sokkal inkább az, hogy a baba nem kapja be elég mélyen a mellet, és csak a bimbót szívja. Akár néhány ilyen alkalom is elég ahhoz, hogy érzékennyé, sebessé váljon a bőr. Ilyenkor nem segít a szoptatás idejének korlátozása. A rövid ideig tartó, ritka szoptatás viszont oda vezethet, hogy a baba nem jut elég tejhez, a mell pedig ingerhez, noha ez a bőséges tejtermeléshez szükséges lenne. A kicsi pótlást kap, elindul az ördögi kör, amely a tejmennyiség jelentős csökkenéséhez, végül a nagyon korai elválasztáshoz vezet.
2. Attól lesz
több tejed, ha sokat iszol, eszel, és sokat pihensz!
Az erőltetett ivás nemhogy használna, de még árthat is a tejtermelésnek. Testünk sokkal bonyolultabb annál, hogy az „itt bemegy – ott kijön” elve érvényesüljön. A hormonális szabályozás éppen ellentétesen válaszol erre a „beavatkozásra”, mint ahogy józan paraszti ésszel gondolnánk. A sok evés pedig nem vezet máshoz, mint a hízáshoz. A női test még szegényes táplálékfelvétel mellett is képes elegendő tejet termelni. A pihenés sem segít önmagában a tejtermelésen, bár való igaz, a pihent, kiegyensúlyozott anyának könnyebben megy a szoptatás.
3. Minden szoptatás után üresre kell fejni a melled!
Igény szerinti szoptatás esetén nincs szükség rendszeres
fejésre. Az is kérdés, hogy ha azt mondjuk: „minden szoptatás után”, vajon mit csináljunk,
amikor az újszülött fél órával az előző evés után ismét jelentkezik?
A szoptatás és a fejés összefolyik. Ilyenkor fordul elő, hogy az anya –
mivel úgy érzi, hogy a kifejt mellben már nincs semmi –, a tejet azon frissiben
odaadja a babának, cumisüvegből. És mit értünk azon, hogy „üresre”? A mell
soha nem lesz üres, hiszen a tej folyamatosan termelődik. Ha arra
törekszünk, hogy az utolsó cseppig fejjünk, azzal jelentős tejtúltermelést
is előidézhetünk. A túl bőséges tejtermelés az anyának is kényelmetlen,
és a baba számára sem előnyös. Ha már elkezdte a rendszeres fejést, de
fárasztónak tartja, csak fokozatosan hagyja abba, nehogy túltelítődjön a
melle, és emiatt jelentősen csökkenjen a tej mennyisége!
4. Három/négy óránként szoptass, különben soha nem tanul rendet a gyerek.
A csecsemőnek nem az a feladata, hogy rendet
tanuljon. Éppen elég dolga van azzal, hogy alkalmazkodjon a külvilághoz. Az
első napokban még épphogy cseresznye nagyságú a baba gyomra, hogy
várhatnánk el, hogy ilyen kis mennyiségű táplálékkal (folyadékkal) kibírja
három órán keresztül? Ám az újszülöttkort „kinőve” sem alkalmas minden
apróság szervezete arra, hogy három órát várjon a következő etetésre: az
emésztés irama és az emberi tej összetétele gyakoribb táplálkozásra készteti.
Arról nem is beszélve, hogy a szopás számára nem csak evést jelent, hanem az
érzelmi biztonságot is így kapja meg. Ezt a feltöltődést végképp
lehetetlen órára beprogramozni…
A három-négy óránkénti szoptatás sok nő esetében kevés a megfelelő
mennyiségű tej termelődéséhez, így legtöbbször éppen ez a túl korai
kiegészítés és elválasztás oka.
5. Két szoptatás közt adj neki teát!
A „teáztatás” az egyik legmakacsabb tévhit, amely a múltból ránk maradt. Az újszülött meglehetősen bőséges folyadéktartalékokkal jön világra, ha engedik gyakran szopni, akkor a kis mennyiségű kolosztrum is elegendő arra, hogy szomját oltsa. Amikor belövell a tej, még tudományos alapokon is elég nehéz megmagyarázni, hogy vajon miért lenne szükség folyadékpótlásra. Az anyatej táplálék és egyben szomjoltó is. Ha a kicsi szomjas, mellre kell tenni. A teáztatással egy sor fölösleges kockázat jelenik meg a baba életében:
- értékes anyatej helyett értéktelen (sőt, néha veszélyes) folyadékot kap;
- csökken az étvágya és a szopási kedve, ezért csökkenhet az anyatej mennyisége;
- a cumisüveg miatt megváltozhat a szopási módszere: rosszul kap rá a mellre, csak szívogatja, majd kilöki. A baba éhen marad, a mellbimbó megsérülhet.
- rászokik a cumisüvegre, később nehéz lesz leszoktatni;
- a teában és a cumin elszaporodó kórokozók megbetegíthetik a babát, de mindenképpen befolyásolják a bélflóráját.
6. Ha nem
elég feszes a melled, várj a szoptatással, amíg meg nem telik!
Természetes folyamat, hogy a mellek első hetekben
tapasztalt feszessége elmúlik. Ha beáll a kereslet-kínálat megfelelő
aránya, megszűnik a túltermelés. A feszességért különben sem csak a tej
mennyisége felelős, hanem a szülés utáni időszakban fellépő
átmeneti ödéma is. Az első hónap vége felé ez jelentősen csökken – de
tejünk továbbra is lesz elég. Ha két szoptatás között húzzuk az időt,
éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Lehet, hogy az
adott szoptatáshoz több tej áll majd a baba rendelkezésére, de a
másnap-harmadnap már hiába várjuk ezt az eredményt: szervezetünk a tejtermelés
csökkentésével válaszol a ritkább szoptatásra.
7. Ha gyógyszert szedsz, nem szoptathatsz!
Sajnos sok baba szoptatása bukik meg ezen a ponton! A szoptatás és a gyógyszerszedés többnyire összeegyeztethető. A kezelőorvos alaposságán múlik, hogy megkeresi-e a megfelelő gyógyszert vagy kezelési módot az anya számára, és felvilágosítja-e arról, hogy a szoptatás abbahagyása vagy az anya gyógyszerszedése jelent-e nagyobb kockázatot a baba számára.
8. Ha sír, biztosan éhes – pótlást kell neki
adni!
A kisbabák rengeteg dolog miatt sírhatnak, nem kell azonnal az éhezésre gondolni. Az éhezés jele nem pusztán a sírás. Ha a csecsemő gyarapszik, naponta legalább öt pisis pelusa van, és az első hat hétben napi több kakis pelenkát is találunk, szinte biztos, hogy nem az éhség miatt sír. A gyakoribb szoptatástól néhány nap múlva erőteljesen beindul a tejtermelés. Az indokolatlanul adott pótlás hatására viszont csökken a tej mennyisége. Ezenkívül az 5. pontban felsorolt veszélyekkel is számolnunk kell.
9. Egy ekkora gyereknek már muszáj valami mást is ennie!
Az „ekkora” jelzőt sajnos a mai napig sokan a három-négy hónapos babákra értik. A csecsemőknek fél évig nincs szükségük az anyatejen kívül másra, de sokan még féléves kor után is csak kóstolgatnak, akár hónapokig. Az anyatej kielégíti táplálék- és folyadékigényüket. Az egyéb ételek erőszakos bevezetése (a gyerek tömése, kiéheztetése) későbbi táplálkozási problémákhoz vezethet.
10. Válaszd el, ez a tej már nem ér semmit!
Az anyatej összetétele folyamatosan változik, de értéke a gyerek szempontjából állandó marad. Mindig fontos tápanyagokat, ásványi sókat, vitaminokat és immunanyagokat tartalmaz. A szopás ráadásul a gyereknek és az anyának egyaránt fontos érzelmi támaszt jelenthet. A hirtelen (és értelmetlen) elválasztás mindkettőjüket megviseli. Az elválasztásnak sok elfogadható oka lehet (például súlyos betegség, halaszthatatlan és a babára káros orvosi vagy gyógyszeres kezelés, az anya túlterheltsége), de az anyatej minőségi romlására hivatkozni semmiképpen sem tisztességes dolog.
"Hogyan
viselhetem gondját gyermekemnek, ha beteg vagyok?" Aggódó anyák nem ritkán
feltett kérdése ez. Természetesen egy aktív, egészséges babáról való
gondoskodás egyébként sem fáradságtól mentes, az anya esetleges betegsége
esetén pedig valódi nehézségekbe ütközhet. Megnyugtató a tudat, hogy a
szoptatás oly sokkal könnyebbé, egyszerűbbé teszi a babáról való
gondoskodást. Kisebb betegségek esetén, amilyen a megfázás vagy az influenza,
fel sem kell, hogy merüljön az anyában a szoptatás megszakításának gondolata. A
kórokozók nem jutnak át a tejjel, és a baba kétségtelenül legalább annyi ideig
ki volt téve a betegségnek, mint az édesanya maga, sőt még korábban is,
mint ahogy az anya észrevette, hogy megkapta a betegséget.
Az anyatej védelmet biztosíthat a babának a betegséggel szemben. A szoptató anya pontosan azok ellen a vírusok ellen termel ellenanyagot, amelyeknek a baba ki van téve.
Ezek az ellenanyagok az anyatejjel
átjutnak a babához. A szoptatás folytatása segíti az anyát, hogy hozzájusson a
szükséges többlet pihenéshez, amikor nem érzi jól magát. A hirtelen elválasztás
sem az anyának, sem a babának nem lenne jó.
Ha súlyosabb betegségről van szó - tüdőgyulladás, hepatitis vagy TBC
- az Egészségügyi Tanácsadó Testületünk orvosai akkor is a szoptatás folytatása
mellett foglalnak állást. A szoptatás az anyától a lehető legkisebb
erőfeszítést kívánja, és a lehető legtöbb pihenést biztosítja.
Ráadásul az anyatej különleges védelmet jelent a baba számára az anya betegségét
okozó baktériumokkal vagy vírusokkal szemben.
Ha súlyos betegség esetén az orvos a szoptatás megszakítását javasolja, mondd
el neki, mennyire fontos a szoptatás kisbabád és saját magad számára. Ha az
orvos mégis ragaszkodik ahhoz, hogy az elválasztás szükséges, talán a
gyermekorvossal való konzultáció segít a megfelelő megoldás
megtalálásában, és a baba elválasztásának elkerülésében. Segíthet a helyi LLL
vezető megkeresése, hiszen neki tudomása lehet olyan orvosokról, akik
jobban támogatják a szoptatást.
Mérlegelj minden lehetőséget, mielőtt kórházba mennél! Sokkal jobb, ha betegséged alatt otthon tudsz maradni. Kérj segítséget a házimunkában, mosásban, főzésben és nagyobb gyermekeid ellátásában! Bújj be az ágyba a kicsivel, ott bármikor a közeledben van, és kedve szerint szophat!
Ha súlyos betegség vagy baleset folytán
mégis kórházba kényszerülsz, tégy intézkedéseket, hogy kicsinyed veled
maradhasson vagy behozhassák hozzád. A szoptató anyák nagyon sokféle leleményes
megoldást kieszelnek, csakhogy elkerüljék a gyermeküktől való elválasztást
kórházi tartózkodásuk alatt.
Beszéld meg saját és babád szükségleteit férjeddel és orvosoddal! Saját
állapotod, a kórház felszereltsége, gyermeked életkora és a kialakult
szoptatási szokások egyaránt latba esnek a megoldás keresésekor.
Egyre több műtét lesz végrehajtható helyi érzéstelenítéssel, járó betegként. Pihenni aztán hazatérhet az anya az otthonába, és nincs szükség a szoptatás megszakítására és hosszabb időre való távollétre a babától. A fogászati kezelések döntő többsége elvégezhető a szoptatás megszakításának szükségessége nélkül. Ha nem sürgős műtétről van szó, az orvos hajlandónak mutatkozhat a műtét elhalasztására, míg a baba idősebb nem lesz.
Ha mégis kórházban kell töltened az éjszakát,
vagy ott kell maradnod több napon át, férjed vagy egy jó barát behozhatja a
babát látogatáskor, s megszoptathatod. Néhány kórház megengedi, hogy a baba is
bent maradjon veled egy szobában, bár lehet, hogy még egy személynek ott kell
maradnia, hogy segítsen a baba gondozásában.
Légy rugalmas és udvarias mikor kéréseid az orvos és a kórház elé tárod! Ha te
hajlandó vagy együttműködni a kórházi személyzettel, ők is
hajlandóbbnak mutatkoznak veled együttműködni. Érzékeltesd velük, milyen
sokat jelent számodra, hogy magad mellett tarthasd a gyermeked!
Gyakran még akkor is megoldható a
szoptatatás folytatása, ha az anyának nagyobb műtétre van szüksége. Ha
néhány szoptatás ki is kell, hogy maradjon, a mellpumpa használata
megelőzi a mellek megduzzadását.
Vannak esetek, hogy egy néhány napos távollét elkerülhetetlen. Ilyenkor több
mint valószínű, hogy a pici újra hajlandó és kész szopni, amikor újra
együtt vagytok.
Rendkívüli 2 hét következik most a Kismamablog életében: kutatásokról, illetve kutatási eredményekről fogok beszámolni, mégpedig olyanokról, amik az anyukák vagy a babák életét közvetlenül is érintik. Elsőként egy, a szülés utáni depressziót vizsgáló felmérésről szeretnék beszámolni.
Az anyák 14%-a szenved szülés utáni depresszióban, ami többféle kórképet foglal magában. A “klasszikus” baby blues a szülés utáni 3.-4. napon jelentkezik és legfeljebb 2 hónapig tart, a hirtelen bekövetkező hormonális és életmód-beli változások, a kialvatlanság, a szülés utáni fáradtság és stressz, valamint a felelősséggel való szembesülés együttesen okozzák ezt az állapotot.
A másik típusú depresszió az első évben jelentkezik, általában a szülés után 3-4 hónappal, ez levertséggel, hangulatváltozásokkal, a baba túlgondozásával vagy elhanyagolásával jár.
Jellemzően azoknál jelentkeznek ezek a tünetek, akik már a gyermekvállalás előtt is hajlamosak voltak a hangulatingadozásokra és a depresszióra, illetve akik a gyermeknevelést teljesítményként élik meg.
Dr. Cindy-Lee Dennis, kanadai orvoskutató felmérésében olyan önkéntes anyák vettek részt, akik maguk már átestek a szülés utáni depresszión. Ők hívták fel rendszeresen szülés után az anyákat. Azok az anyukák, akik ilyen lelkisegélyben vettek részt feleakkora mértékben (azaz 7%-ban) lettek depressziósok.
Egy másik kísérletben a terhességi
depresszió felismerésére és kezelésére szakosodott védőnők látogatták
heti rendszerességgel az anyákat. Azok az anyukák, akiket felkészült
védőnő látogatott, nem csak alacsonyabb mértékben lettek.
Nagyon fontos, hogy bármilyen - akár recept nélkül kapható - gyógyszer szedésének elkezdése előtt konzultálj orvosoddal. Rendszerint az anyatejbe átjutó gyógyszermennyiség annyira minimális, hogy egyáltalán nincs hatással a gyermekre, mindazonáltal nagyon fontos, hogy szükségtelenül, saját érdekében is, semmilyen gyógyszert ne szedjen a szoptató anya.
Ha orvos ír föl számodra gyógyszert, mindenképpen tudasd vele, hogy szoptatsz, s hogy ennek folytatása mennyire fontos számodra! Három dolgot kell fontolóra venni, amikor a szoptató anyának gyógyszerre van szüksége: Ártalmas-e a gyógyszer a baba számára? Az elválasztás ártalmas lesz-e az anya vagy gyermek számára? Mik az alternatívák?
Mielőtt gyógyszert írna fel egy szoptató anyának, a legtöbb orvos - elővigyázatosságból - ragaszkodik az elválasztáshoz. A valóság azonban az, hogy kevés gyógyszer bizonyult a babára nézve ártalmasnak. A hirtelen elválasztás traumát jelent az anyának és a babának egyaránt. Az anya mellei fájdalmasan megduzzadhatnak, ami magában hordozza egy mellgyulladás kockázatát. Mindez csak tetézi a problémát, amire eredetileg a gyógyszert javasolták. Az anya-gyermek kapcsolat is kárt szenved. A baba igényelnek kielégítése nehéz, vagy szinte lehetetlenné válik, sokszor teljesen vigasztalhatatlan lesz a kicsi. Egyéb okokból is kerülendő még az időleges elválasztás is.
Azok a babák, akiknek családjában örökletesen előfordul az allergia, asztmásokká vagy ekcémásokká válhatnak a tehéntej, illetve a tápszer hatására. Ráadásul a baba nem élvezheti tovább azoknak az anyatejben lévő immunológiai faktoroknak az előnyeit, amelyek védelmet nyújtanak számos olyan betegséggel szemben, amelyekre a kisgyermekek különösen fogékonyak. Olyan ellenanyagok ezek, amelyek sok esetben meggátolhatják, hogy a gyermek az anya betegségét elkapja.
Az orvosok többségének az a tapasztalata, hogy ha egy bizonyos gyógyszer kockázatot jelenthet a baba számára, általában helyettesíthető olyan szerrel, amely kevesebb vagy semmi kockázatot nem hordoz. Ha egy gyógyszer szoptatott babára gyakorolt hatása kevéssé ismert, általában helyettesíthető olyannal, amelyről már több információ áll rendelkezésre. Lehetséges továbbá a kezelés módosítása illetve elhalasztása, míg a baba idősebb nem lesz.
Egyre több kutatás folyik a gyógyszerekről, illetve azoknak a szoptatásra gyakorolt hatásáról. Ha bármilyen kérdés merül fel egy gyógyszer biztonságosságáról a szoptatott babára nézve, célszerű olyan személy tanácsát kikérni, aki ismeri a gyógyszert, és ugyanakkor a szoptatást is támogatja. A Függelékben számos kézikönyvet felsorolunk, amelyekben a gyógyszerek szoptatásra gyakorolt hatásáról található információ. A LLL vezető is nyújthat segítséget vagy pontos információforráshoz irányít.
Ha az orvos ragaszkodik egy bizonyos gyógyszerhez és a baba elválasztását javasolja, célszerű a gyermek orvosához fordulni. Egy gyermekorvos sokkal inkább tisztában lehet a gyógyszereknek a szoptatott babára gyakorolt hatásaival.
Néhány gyógyszer ellenjavallt szoptató anyák számára. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia kiadványában közzéteszi mindazoknak a gyógyszereknek a listáját, amelyeket biztonsággal szedhet az anya a szoptatás ideje alatt illetve amelyek ellenjavalltak.
Ha radioaktív anyagot használnak vizsgálati célra, szükségszerű a szoptatás időleges felfüggesztése, mivel ezek az anyagok megjelennek az anyatejben, és veszélyt jelentenek a gyermekre nézve. A radioaktív anyag típusától függően eltérő a szoptatás felfüggesztésének időszaka. Beszéld meg ezt orvosoddal, és közöld vele, hogy számodra legelőnyösebb az az anyag lenne, mely mielőbb lehetővé teszi a szoptatást. Az orvos, vagy a kezelést vezető röntgen asszisztens adhat tanácsot abban, hogy mikor biztonságos a szoptatás újrakezdése. Közben a tej kifejése segít a radioaktív anyagok mielőbbi kiürülésében.
Előfordul, hogy a kezelésre használt radioaktív anyagok hosszabb elválasztást tesznek szükségessé. Sok anya hónapokig fejte és öntötte ki tejét, hogy miután a radioaktív anyagok kiürültek, újra kezdhesse a szoptatást. A kemoterápia (erős, rákellenes szerek alkalmazása) veszélyes a szoptatott babára. Ha kemoterápiára van szükség, az elválasztás mindig szükséges.
Győződj meg róla, hogy az orvos tudatában van annak, hogy szoptatsz, mielőtt gyógyszert írna fel számodra! Ha a gyógyszert felíró orvosnak kétségei vannak az adott gyógyszer babára gyakorolt hatását illetően, többnyire segít, ha kikéred a gyermekorvos tanácsát. Ha olyan orvosságot kell szedned, amely aggodalomra adhat okot, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia javaslata az, hogy a szoptatás azonnali megszakítása helyett figyeld a baba reakcióját.
Ha Rh negatív vércsoportod van, a babáé pedig Rh pozitív, minden bizonnyal megkapod a RhoGAM (Rh antitest) injekciót, röviddel a szülés után. A RhoGAMot alkalmazzák legszélesebb körben az Rh komplikációk kivédésére. Az injekció nem ártalmas a szoptatott baba számára.
A RhoGAM mellett még számos egyéb oltás sem jelent veszélyt a szoptatott babára. Az amerikai Járványügyi Központ 1994-es közleménye szerint: "Sem elpusztított, sem élő oltóanyag nem veszélyezteti a szoptatás biztonságát sem az anya, sem gyermeke számára". Az ide sorolható oltóanyagok közé tartozik a himlő, a bárányhimlő, a tífusz, a sárgaláz, a szájon át szedhető és injekció formájában adott gyermekbénulás elleni vakcina, a tetanusz, a diftéria, a szamárköhögés, a veszettség, a kanyaró, a rózsahimlő, a kolera és az influenza ellen adott oltóanyagok. A Hepatitis B vakcina sem jelent problémát a szoptató anya számára. A védőoltások tekintetében az oltások ugyanazt a menetrendet követik a tápszerrel táplált és a szoptatott csecsemők esetében. Nincs ok a szoptatás megszakítására sem az oltások beadása előtt, sem azután ( beleértve ebbe a szájon át adott Szabin cseppeket is).
A
szívbetegségeknek még a gyanúja is komoly izgalmat vált ki a szülőkben,
természetesen joggal. A szívzörej is ilyen gyanújel. Ez a vér áramlása vagy a
szívburkok mozgása által keltett hangjelenség, amelyet a szív feletti
hallgatózással vizsgálA szívzörej
erősségét 1/6-tól 6/6-ig jelölik, ahol az 1/6 a leggyengébben hallható
hangot jelenti. Ha betegség gyanúja merül fel, részletes kardiológiai
vizsgálatot, EKG-t ill. szívultrahang-ot végezhet a gyermekkardiológusMár az újszülött osztályon, az első vizsgálatok
alkalmával hallhatnak a kisbabánál szívzörejt. Ez az első egy-két napon
normális is lehet, hiszen a magzati életben szükséges erek nem mindig záródnak
be hamar. Ha azonban 1-2 nap múltán is hallunk zörejt, vagy a zörej jellege
szívbetegségre gyanús, feltétlenül gyermekkardiológusnak kell megmutatni a
gyermeket, hiszen ilyenkor felmerül a szivhiba.
Sokszor ártalmatlan a szívzörejA gyermekek viszonylag nagy százalékánál találhatunk ártalmatlan szívzörejt. Ez kb. a gyermekek 60 százaléka. Ezekről nyilvánvalóan csak a vizsgálat után lehet megmondani, hogy nincs mögöttük betegség.Jellemző rájuk, hogy a gyermek teljesen tünetmentes, szépen fejlődik nem fáradékony. A szívciklus első felében hallhatóak, és halkak. Felüléskor halkulnak, vagy akár el is tűnhetnek.Ilyen esetekben a kardiológus a vizsgálat után megnyugtatja a szülőket, és időnként ellenőrző vizsgálatra rendeli a gyermeket. Ezek a szívzörejek kicsit hangosabbak akkor, ha a gyermek náthás, vagy ha vérszegény. Sokszor a korábban nem hallott zörej ilyenkor válik hallhatóvá.A gyermek növekedésével eltűnhetnek ezek a zörejek, de ez nem mindenkinél következik be. Aggodalomra azonban ekkor sincs ok, a gyermek normális életet élhet, sportolhat.Ritkábban szívbetegséget jelez - Mik a tünetek?Szerencsére ritkábban de szívbetegséget is jelez a szív felett hallható oda nem illő hang. Tapasztalt, sokat vizsgáló kardiológusok füle olyan érzékeny, hogy már a hallgatózással is többnyire pontos diagnózist tudnak mondani.
Kinőhető a szívzörej"Tizennyolc éves vagyok, a napokban elmentem orvoshoz fáradékonyságom miatt. Elküldött vérvételre, és észrevette azt is, hogy szívzörejem van...
Ekkor sem maradhatnak el
természetesen a műszeres vizsgálatok. A kóros szívzörejek többségükben
hangosabbak, hosszabbak, felüléskor nem tűnnek el, még hangosodhatnak is,
a szívciklus első, vagy második felében hallhatóak de akár a teljes
szívciklust is kitölthetik.A szívbeteg kisbaba nehezen szopik, nem fejlődik, szopáskor
elfárad, szaporán nehezen lélegzik, bőrszíne szürkéskékes, sápadt.Ha ilyet észlelünk a gyermeken és
még nem volt kardiológusnál, azonnal vigyük orvoshoz. A kis csecsemők
nagyon hamar rossz állapotba kerülhetnek.Műtéti megoldással a legtöbb szívhiba ma már orvosolható
Veleszületett szívhibákA szívfejlődési rendellenességek nagy része az élet első négy hónapjában
kiderül, kevés az a szívhiba, ami később okoz problémákat.
Veleszületett szívhibák
Remélhetőleg azonban a szívhiba gyanúját már a szülészeti intézményben, vagy korai hazaadásnál az otthoni első gyermekorvosi vizsgálatok során felvetik, megtörténik a vizsgálat, és a gyermek nem kerül ilyen helyzetbe. Ma már a legtöbb veleszületett szívhibát műtéttel lehet orvosolni. A műtét időpontját a gyermekkardiológus javasolja. Vannak olyan veleszületett szívfejlődési rendellenességek is, amelyek maguktól, műtét nélkül gyógyulnak. Nagyobb gyermeknél is jelentkezhetnek a tünetek
• A szívritmusszabályozó (pacemaker)
• A szívritmuszavar okai és rizikófaktorai
Ha
csecsemőkorban nem derül ki, hogy a gyermek szívfejlődési
rendellenességgel született akkor a tünetek nagyobb gyermekeknél is
jelentkezhetnek.
Fejlődési lemaradás - alacsony növés, soványság - fáradékonyság, alacsony
terhelhetőség, kékes-szürkés bőrszín lehetnek a figyelemfelhívó
jelek. Előfordul az is,
hogy más betegségek szövődményeként alakul ki szívzörej, a szív
megbetegedését jelezve. Ezért
a korábban nem hallott újonnan megjelent zörejt mindig nagyon komolyan kell
venni, és mihamarabb gyermekkardiológus szakorvosi vizsgálatra kell menni.
Kórokozója
sarjadzó gomba: Candida albicans. A fertozés különösen intézetben születettek
között gyakori. A száj nyálkahártyáján fehér felrakódásokat látunk, amelyeket
nehéz letörölni. Könnyen összetévesztheto a tejmaradékkal, ez azonban könnyen
letörölheto. Lázat, fájdalmat nem okoz.Gyógyítás. A szájnyálkahártyát
hármasfestékkel bekenjük. Gyakran használják a naponta többszöri
borax-glicerines ecsetelést vagy szájba cseppentést is. Egészséges újszülött hamar,
néhány nap alatt gyógyul.Az újszülött székletében gyakran csakhamar megjelenik
a Candida albicans gomba; leggyakrabban a végbélnyílás környékén telepszik meg,
ahol a széklet, vizelet áztatja a gombát.. Színes gombostufejnyi, lencsényi,
éles szélu, hámgallérral szegélyezett rózsaszínu vagy pirosas foltocskákat
látunk. Kezelésére hármasfestéket, borax-tartalmú kenocsöt, vagy makacsabb
esetben Canesten-oldatos ecsetelést használnak.
Staphylococcus aureus okozta borfertozés. A bőrön különböző nagyságú, ráncos falú, sárgás, kissé zavaros, ragacsos folyadékkal töltött hólyagok keletkeznek; csakhamar megpattannak, tartalmuk kifolyik, és előtunik hámfosztott, nedvező alapjuk. Súlyosabb esetekben nagy, összefüggő területeken válik le a hám, és a bőrtünetekhez láz, bágyadtság, étvágytalanság és sepsis is csatlakozik. Ezt a súlyosabb formát Ritter-kórnak is nevezik.
Enyhébb esetben helyi kezeléssel próbálkozunk. A hólyagok tetejét alkoholos vattával lecsípjük, majd alapjukat hármasfestékkel vagy merkurokróm-oldattal beecseteljük.
A tovaterjedés megakadályozására célszeru az újszülöttet Sterogenol-oldatban fürdetni. A hólyagtartalomból kitenyésztett kórokozó érzékenységének megfelelo antibiotikus terápiát is alkalmazunk.
A köldöksebben leggyakrabban gennykeltők tapadnak meg. A fertőzés legenyhébb formája a nedvezo köldök. Ha elhanyagolják, vagy a kórokozó nagyon virulens, súlyos, gennyes gyulladás, vagy köldök körüli lob támadhat. Az ilyen betegség könnyen sepsishez (köldök-sepsis) vezethet. A köldökfertőzés sajátos formája a köldökgomba.
Kezelés. A nedvedzo köldököt szárazon tartjuk, és hexachlorophenes hintoporral szórjuk be. Helyi kezelés mellett belsőleg is adunk antibiotikumot. A köldökgombát lápisz-pálcával megérintjük.
Az újszülött fertőzései könnyen sepsishez vezethetnek. Az újszülött bágyadttá, étvágytalanná válik. Hányás, hasmenés jelentkezhet. Lehet lázas, de újszülöttkorban a sepsis egyébként igen jellemzo tünete: a láz elmaradhat. Ha az állapot súlyosbodik, sárgaság, bőrvérzések jelennek meg.
Gyógyítás. Lehetoleg a kitenyésztett kórokozó érzékenységének megfelelo antibiotikumot (Penicillin, Ampicillin, Gentamycin,Oxacilin vagy széles hatásu cephalosporinokat használunk. .
Ma már ritkán fordul elo a régen veszélyes szemkankó. Kórokozója a Neisseria gonorrhoeae/közönséges tripper/. A betegség régen gyakorta vaksággal végzodött, ezért vezették be a kötelező ezüstacetátos szembecseppentést (Credé-féle szemcsepp).
Az újszülöttkori vérzékenység egyik oka az, hogy a máj részben a K-vitamin hiánya, részben még éretlen muködése miatt kevés protrombint termel, ami a véralvadás egyik nélkülözhetetlen tényezoje. Továbbiaz újszülött hajszálereinek szakadékonysága. Vérzések különbözo szervekben keletkezhetnek, és így jelentoségük is különbözo.
A fejbiccento izom vérömlenye az izomnak születés közben történo eroszakos megnyújtására keletkezik. A vérömleny késobb szervül, hegesedik, az izom megrövidül és ez ferde fejtartáshoz (torticollis) vezethet.
Feji vérdaganat (cephalhaematoma externum) keletkezhet a koponya külso felszínén azáltal, hogy valamelyik koponyacsont és a csonthártya közti erek a szülés alatt elszakadnak.
Súlyosabb tünetekkel és következményekkel jár a koponyauri vérzés (cephalhaematoma internum). Vérzés bárhol elofordulhat a koponyán belül: az agyburkok alatt, között; az agy állományában; az agykamrákban. A vérzés helyétol és kiterjedésétol függoen változó tünetek keletkeznek. Az újszülött aluszékony; szopni, nyelni nem akar. Sírása nyöszörgo, idonként élesen felsikolthat. Légzése kihagyó, szabálytalan lehet, sot teljesen kimaradhat (apnoe). Egyes izomcsoportokra vagy az egész testre kiterjedo tonsos-clonusos görcsök (eclampsia) és bénulások tarkíthatják a klinikai képet. A vérzés az újszülöttek egy részében halálhoz vezet, vagy tartós idegrendszeri károsodást okozhat, más esetekben nyom nélkül felszívódhat.
A bélcsatorna vérzése (melaena neonatorum) a 2-4. napon szokott bekövetkezni. Az újszülött székletében friss, részben emésztett vér van, és vérhányás is jelentkezhet.
A fejdaganat: azáltal keletkezik, hogy a méhszáj izomzata a fejre ráfeszül és így a már megszületett fejrész bőrében a keringés akadályozásával pangást, vizenyőt okoz. A koponyacsontok határain túl terjed, tészta tapintatú és néhány nap alatt magától csökken a nagysága. Fájdalmat ritkán okoz; kezelést nem igényel, magától gyógyul. Ritkább a felkarcsont, illetve a combcsont törése. A törött végtag nyugalomba helyezésével, nyújtásáéval általában 3 hét alatt gyógyul.
A koponyacsont is sérülhet eszközös szülészeti beavatkozások esetén. A koponyacsont benyomódása, törése vérzésekkel társulhat.A környéki idegek sérülése az általuk beidegzett izomcsoportok bénulásához vezet. Fogós szülések után szokott elofordulni az arcidegbénulás. Ritkán maradandó; többnyire magától, néhány hét alatt gyógyul. A karidegfonat sérülése a váll és a felkar (felkar típus), vagy az alkar és a kéz bénulásához (alsó típus) vezet.
Évek óta vitatéma, hogy otthon szüljön-e a kismama, vagy kórházban? Már épp törvényi szabályozás készült volna a témában, amikor az egyik anya otthoni szülése közben elvesztette újszülöttjét. A baba feje már kijött, de válla elakadt a szülőcsatornában, és a köldökzsinór is elszorult. Hiába értek ki hamar a mentősök, sajnos megfulladt. Azóta már az is kiderült, hogy egy gyertya pislákoló fényénél vezette a bába a szülést, mert az erős fényt az újszülöttre kórosként értékelte.
A ’70-es évek második felében öt év alatt mintegy félszáz szülésben működtem közre mentőápolóként lakáson, vagy a mentőautóban. Az első négy évben Nógrád megyében, az ötödikben Pest megyében kocsiztam. Egyik sem volt első szülése az anyáknak, így nálam sokkal jobban tudták, mit is kell tenniük. Életem első szülésvezetése idején alig egy hónapja dolgoztam az OMSZ-nál, míg 38 éves kollégám már 19 éve vezette az autót. Ő akkor már fél életét a mentőben töltötte, jómagam viszont nőtlen és gyermektelen 22 évesként igencsak zöldfülűnek számítottam.
A mentőknél az első két hét betanulási időszak volt. Közben néhány szülést is meg kellett nézni a közeli kórházban. Az alapfogalmakat elmondták, de a szülőszobán csak nézelődhettünk. Ennyi felkészülés után indultam el egy éjszaka egy Gyarmathoz közeli faluba egy harmadik szüléshez. – Már megvan a kisbaba – fogadott lelkendezve az egyik rokon a kapuban. – Szóltunk a doktor úrnak is, de nem jött ki. Azt mondta, hogy a mentősök úgyis nála jobban lerendezik. Siessenek, már nagyon vártuk magukat!
Odabenn az egészséges újszülött feküdt az ágyon édesanyja mellett. A méhlepény még az anyában volt, a köldökzsinór még összekötötte őket. Ezt kellett két helyen lekötnöm, közötte elvágnom, majd a becsomagolni a babát és boldog mamájával együtt kórházba szállítani. A lepény már a szülőszobán jött ki. Elvileg ezt otthon kellett volna megvárnunk, de ezt soha senki sem tette meg. Az első szülésvezetésem – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – szerencsésen lezajlott, s a többire sem panaszkodhattam.
A félszáz szülés zöme kiérkezésünk előtt megtörtént, s nekünk csak a köldökellátás maradt. Orvos sosem volt velünk. ’78. közepéig a megyében csak csütörtökön reggel 6-tól este 6-ig kocsizott a főorvosnő Salgótarjánban. A többi napokon és éjszaka orvos nélkül vonultunk. A szülésvezetés egyébként sem számított orvosi feladatnak, oda ’78-tól is nélkülük vonultunk. ’78. nyarától már lett egy-egy hétköznapi nappali esetkocsi Tarjánban és Balassagyarmaton, a frissen végzett mentőtisztekkel.
Néhányszor a mentőben is megszületett valaki. Éjszaka egy Pásztó környéki faluba hívtak ötödik szüléshez. Az anya kinn állt egyedül a ház előtt. Hová fekhetek? – ugrott be az autóba, s már feküdt is fel a hordágyra. Felhúzta a lábát, s már jött is kifelé a gyerek. Gond nélkül a világra jött, a mama rutinosan mozgott, s nekem itt is csak a köldökellátás és a kórházba szállítás maradt.
A többi szülésvezetéskor sem történt komplikáció, száz százalékos eredményt tudhatok az otthoni és a mentőbeli szüléseimről. Mégsem mondom, hogy ezentúl mindenki otthon, vagy a mentőben szüljön, mert az eredmény nem nekem köszönhető. Olyan eseteket fogtam ki, melyekben nem volt komplikáció. Ha lett volna valaha is, akkor a sziréna és kékfény használatával hamar a szülészetre értünk volna, s ott egy szakember fejezhette volna be a megkezdett folyamatot.
Három évi mentőmunka után, a szakápolói tanfolyamon 84 óra kötelező szülőszobai gyakorlatunk volt, s ezt igyekeztünk is komolyan venni. A salgótarjáni Megyei Kórházba jártam, s ott délelőttönként programozott szülésvezetéseket láthattam. A kismama az adott nap reggelén érkezett, infúzióval indították meg szülését, s délre már meg is volt a babája. (Néhány hónapja épp hasonló módszerért marasztaltak el egy fővárosi szülészorvost, holott Nógrádban ezt már három évtizede is így csinálták!)
A tágulási és kitolási szakban folyamatosan figyelték baby-droppal a mama hasán a magzati szívhangokat. Ha komplikációt észleltek, már tolták is át a szomszédos műtőbe, ahol azonnali császármetszést alkalmaztak. Harántfekvés esetén egyébként sem tehettek volna mást, s a farvégűnél is inkább ezt alkalmazták a szülőcsatornán keresztüli szülésvezetés helyett. Más kérdés, hogy ezekben az esetekben nem is volt szabad programozni a szülést!
A kórházban tehát rögvest ott a segítség, de a lakáson erre vajmi kevés az esély. Ha a mentőautó hamar oda is ér, a mamát a magzattal csak belefektethetik, de a műtétet el nem kezdhetik. Hiába lenne ott az orvos is, nem állna neki a császármetszést elvégezni. Az anya és gyermeke érdeke éppen ezért az, hogy ne odahaza kísérletezzünk velük! Én sem mertem volna ’78-ban és ’80-ban otthon világra segíteni gyermekeimet, pedig addigra már jócskán végeztem a mentőknél másoknál is hasonló beavatkozásokat.
AMIKOR ANYÁVÁ VÁLSZ, HIRTELEN ÁTALAKULNAK A KAPCSOLATAID IS: EGYRE KEVÉSBÉ TALÁLSZ KÖZÖS TÉMÁKAT AZOKKAL A BARÁTAIDDAL, AKIKNEK NINCSENEK GYERMEKEIK, ÚJ BARÁTOKAT TALÁLSZ MÁS ANYUKÁK SZEMÉLYÉBEN ÉS A PÁRODHOZ FŰZŐDŐ VISZONYOD IS ÚJ FORMÁT ÖLT. EZ A FOLYAMAT IJESZTŐ LEHET, DE EGYIDEJŰLEG HASZNOS IS A SZÁMODRA. NÉZZÜK, HOGYAN TALÁLHATOD MEG A HELYED EBBEN A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN!
A régi, szingli vagy még gyermektelen barátnőkkel megszakadhat a kapcsolat, mert babával együtt nem lehet olyan változatos programokat szervezni, mint azelőtt, ennek ellenére fontos ezeket a kapcsolatokat is megtartani, mert ők képeznek kapcsot a korábbi és az “új” életed között. Lehet, hogy ezután nem tudtok csak úgy spontán beülni egy moziba, de remekül lehet trécselni egy bababarát étteremben vagy a játszótéren is. Ami gondot okozhat az az élményeitek közti különbség: a barátnőd a megszokott témákról beszél, te pedig elsősorban a babáról, de ez így is van rendjén. Ahogy egyre inkább a megszokott életed részévé válik majd a kicsi, úgy megint megjön majd a kedved és az érdeklődésed a világ egyéb dolgai iránt is.
A gyerekek révén új ismeretségekre is szert teszel: anyukák a szomszédból, a játszótérről, az internetről, akikkel rendszeresen összejártok, megosztjátok egymással a tapasztalataitokat – ezek a kapcsolatok sokat segíthetnek a nehezebb időszakokban. Tudni kell azonban, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a többsége véget ér, amikor a kicsik óvodába mennek és csak néhány maradhat meg közülük.
A családoddal is megváltozhat a kapcsolatod, ez nagyban függ attól is, melyik családtag milyen természetű. Egyes nagymamák mindenbe beleütik az orrukat, mások inkább a háttérből figyelik a dolgokat és csak akkor segítenek, ha kéred, és az is előfordulhat, hogy látszólag nem sok figyelmet fordítanak rád a családtagok, holott te igényelnéd. Bármelyiket is tapasztalod, próbáld megérteni a másik személy mozgatórugóit: vannak olyan nagymamák, akiknek túl hamar jött a nagymamaszerep, ezért inkább tudomást sem szeretnének venni róla, vannak olyanok, akik alig várták már, hogy végre bebizonyíthatssák ők milyen jók a nagymamaszerepben és olyanok is, akik pontosan tudják, hol a határ segítség és a másik idegeire menés között (remélhetőleg, a te rokonaid pont ilyenek)
A pároddal új fázisba lép a kapcsolatotok. Ez egy egészen új helyzet, amit most fel kell dolgoznotok együtt és tudnod kell azt is, hogy sok párkapcsolatban a problémák akkor kezdődnek, amikor megszületnek az első gyerekek. Az első időszakban még mindenki kínosan odafigyel az együtt töltött időre, de amikor a kicsi a dackorszakba ér, és egyre több figyelmet követel, majd amikor megszületik a testvér, az apára végképp kevesebb figyelem jut. Nem szabad elfelejteni, hogy ő éli tovább megszokott életét, jár a munkahelyére, ráadásul most jó darabig az ő vállán nyugszik a család eltartásának felelőssége is, miközben te egészen új érzéseket, élményeket élsz át. A problémák ott szoktak kezdődni, hogy nincsenek már igazi beszédtémáitok: ő a munkáról beszél, a hobbijáról, te meg a gyerekekről, az otthoni dolgokról, kevesebb a közös élmény, amit meg lehetne osztani, beszűkülnek a témáitok. Ez a probléma azonban nem áthághatatlan, azonban, ha nem foglalkoztok vele, akkor idővel a másik fél unalmasnak tűnhet és a továbbiakban felmerülő gondok már innen eredeztethetőek.
Azzal, hogy ismered azokat a változásokat, amik a kapcsolataidban végbemennek, máris közelebb vagy a helyzet megoldásához. Csupán az első lépést kell megtenned.
Minél több levelet kapok anyukáktól, annál inkább az az érzésem, hogy sokan nehezen dolgozzák fel azokat a változásokat, amivel az anyaság jár. A legtöbb családban az anyuka kicsit magára van hagyva, de legalábbis a kicsivel kapcsolatos felelősség az ő vállát nyomja és bizony nehezen feldolgozható helyzetbe hozza, akár depresszióba is sodorhatja őt. Nálatok mi a helyzet?
Amikor a baba megszületik, a legtöbb családban még pár napot otthonmarad az apa is, néhány hétig a családtagok is gyakran jönnek látogatóba, segítenek, aztán lecseng ez a mozgalmas időszak és az anya magára marad a kicsivel. Apa dolgozik, Anya pedig a baba tempójában éli mindennapjait. A személyiségétől és a körülményektől is nagyban függ, mennyire viseli meg ez az időszak. A körülöttünk levők gyakran azt sugallják, hogy mindenben a kicsihez kell alkalmazkodni, ezért sok anyuka inkább nem megy sehova, teljesen háttérbe szorítja magát a kicsi igényei mögé, miközben idővel szenvedni kezd ettől a helyzettől.
A korábbi tapasztalatok, élmények is nagyban meghatározzák, hogyan éli át az anya ezt a megváltozott élethelyzetet.
A körülmények sokat számítanak. A gond általában az, hogy az anya magára marad a problémákkal, elbizonytalanodik, a kérdéseit nem tudja kinek feltenni, ezért a kicsivel kapcsolatos gondokat egyre nagyobbnak és nehezen megoldhatónak látja. Gyakran kapok olyan leveleket, amiből kiderül, hogy az anyuka egész nap valami a kicsivel kapcsolatos kevésbé jelentős probléma okán tépelődik és ezért rossz anyának érzi magát (pl. válogatós, csak kézben akar ellenni). Azt is sokszor látom, hogy az anyák úgy érzik, ők tehetnek a kicsik furcsa viselkedéséről vagy a rossz szokásairól – ez részben egyébként így is szokott lenni, de ezek a rossz szokások, furcsaságok épp olyan hamar múlnak el, mint ahogy jönnek, ezért nem érdemes ezen rágódni, emiatt tépelődni.
Ha vannak társak és sorstársak, akikkel lehet beszélni, akiktől lehet kérdezni (mint pl. itt a Kismamablogon vagy a kismamás fórumokban), az segíthet átlendülni a nehezebb időszakokon. Fontos az is, hogy merjünk társaságba járni, programokat szervezni, kimozdulni a babával is. Nyugodtan kisétálhatunk a játszótérre a fél éves babával is, remekül el fog nézelődni, mi meg közben beszélgethetünk a többi anyukával.
El lehet menni kirándulni hét közben
is más anyukákkal, barátokkal közösen is, nem kell a
hétvégét megvárni vele, amikor családilag neki tudunk indulni.
És még az sem szükséges, hogy túlságosan messzire menjünk: nyugodtan tehetünk
nagy sétákat másokkal közösen és felfedezhetjük a környék érdekességeit
gyalogszerrel több órás séták során is (a fogyókúrának is jót fog tenni
)
El lehet sétálni a piacra (nálunk 50 perc sétára van, tehát a távolság nem
lehet kifogás
),
egy távolabb eső pékségbe, a könyvtárba (több helyen hallottam, hogy van
babasarok, vagy babás foglalkozások is). A lényeg, hogy legyenek céljaink,
élményeink a babán kívül is, ő pedig élvezni fogja a változatos
környezetet, az élményeket, sokat tanul ebből. Nem utolsósorban: ha
kialvatlan vagy, a séta a friss levegőn sokat segít, hogy levezesd a
feszültséget és frissen tartson.
Aki eleve hajlamos a depresszióra, az többszörösen veszélyeztetett ebben az időszakban, neki különösen fontos, hogy most ne maradjon magára, változatos programja és hétköznapjai legyenek.
A fő gond az, hogy még, ha a
család melletted áll is, a kicsivel kapcsolatos felelősség az anya vállát nyomja. Mindenki ad mindenféle okos tanácsot, de a végső
döntéseket neked kell meghozni, és ezt nehéz feldolgozni: Jól döntöttem? Nem
okozok valamilyen végzetes hibát? Nem rontok el valamit a kicsiben?
Jó hír, hogy nem tudod elrontani
Ha
a babát szeretetteljes légkör veszi körül, akkor nem lesz semmi baja attól,
mert 2 éves koráig nem eszi meg a zöldborsót, egyszer végső
kétségbeesésedbe sírni hagytad vagy mert 20 hónaposan leszoktattad az éjjeli
szopiról. Fontos, hogy tudjunk a fejünkkel gondolkodni, de ugyanannyira fontos
gyermeknevelési kérdésekben a szívünket is bevonni a végső döntések
meghozatalába.
A sírás csecsemő és kisgyermekkorban megszokott jelenség,sőt közvetlenül megszületés után egyenesen kivánatos megnyilvánulás az erőteljes sirás. Az állapot kifejező tünet a - sírás elmaradása vagy gyengeséget - éretlen koraszülött esetében, továbbá Oxigén hiányt, vagy koponya sérüléssel,tüdőlégtelenséggel,veleszületett szivfejlődési-rendellenességgel született újszülöttekben. A koponyaűri vérzés különböző formáiban a megszületés után is eltér a sirás a megszokottól inkább úgynevezett-felsikoltásokban-nyilvánul meg.
A csecsemő sirási hangja és sirás alatti viselkedése igen eltérő lehet a kiváltó októl,és attól függően,hogy az egészséges csecsemő konfort-változásával vagy beteg gyermek közérzetromlásával kapcsolatos.
- elkényeztetett csecsemő – az idő előtt ölbeszoktatott csecsemő követelődzően – könny nélkül – sír, felerősitve hangját a körülötte történő mozgás alkalmával.
- Elnyújtott – OÁZÓ – sírással jelzi a csecsemő az – éhségét, amely tartós éhezés esetén/anyatejhiány/csendes, gyenge sírásformába megy át.
- nyugtalan alvás, éles felsírás szól a pelenkacsere szügségességére, az összegyűrődött pelenka törése, vagy guminadrág szorítása mellett,
- az étkezés után elalvó, majd ˝-1 óra múlva heves sikongatással ébredő, a tenyérre fektetett hasfal hatására megnyugvó csecsemő esetében evés/szopás/közben levegőnyelésre a neurótikus alkatból származó vagy adódó meteorizmus haspuffadás-ra kell gondolni.
- erős fájdalom-/középfülgyulladás, hasgörcs, gennygyülem/ kifejezője a sikító-iző- vagy-éző hangszinezetű, tartós sírás, miközben a fülgyulladáshoz társuló fájdalomhoz még erőteljes fejingatás is társulhat.
- szinte legjellemlemzőbb kórelőzményi adat a bélbetüremkedés/bélelzáródás-invagináció/ tekintetében a nyugalmi szakaszokkal tarkított, igen heves ˝-1 óráig tartó, periódikus sírás, nyugtalanság.
- vízfejüségnél, agyvelő gyulladásoknál jellemző az alvás közben felsikoltásokkal tarkított-sírás.
- érdekes mély hang jellemzi a mongoloid idióták /DOWN-kór/-ban szenvedő gyermekek sírását.
- a hangtalanságig fokozódó rekedt – sírás a gégehurutra jellemző
- igen fontos-a hirtelen előálló rekedtség, ami kötelezően az idegentest aszpirációjának a gyanúját kell fevesse.
Sok kérdést kapok mostanában a beszédfejlődéssel kapcsolatban, ezért megpróbálom összefoglalni az ezzel kapcsolatos tudnivalókat.
A legtöbb aggodalom azzal kapcsolatos, hogy 1 éves korban vajon ki kell-e mondani az első szavakat és másfél éves korban kötelező-e már beszélni a babának.
Nagyon nagy eltérések vannak ebben a korban a gyerekek beszédfejlődése között. Általánosságban elmondható, hogy általában a lányok hamarabb beszélnek, mint a fiúk és már kisebb korban változatosan fejezik ki magukat (persze mindig vannak kivételek, akik erősítik a szabályt). A másik jól megfigyelhető statisztikai adat, hogy a második gyerek mindig hamarabb beszél, mint az első, hiszen rá kevesebb figyelem jut, mint az egykékre, ezért kénytelen hamarabb kifejezni magát.
Fontos tudnod, hogy a beszédfejlődés több fokozatból áll és nemcsak a nyelvi elemeket kell figyelnünk, hanem azt is, hogy milyen egyéb módokon fejezi még ki magát a baba, valamint mennyire érti meg a hallott szöveget:
1. Valamikor 3-4 hónapos kor táján a baba elkezdi felfedezni a saját hangját, gurgulázik, gagyarászik, élvezi a saját hangját, és ezt egyre tökéletesebb formára fejleszti.
2. 8-10 hónapos kor között szívesen ismételget egyes szótagokat (pl. dádádádá, bábábábá)
3. 1 éves kor körül megjelenik az első szó vagy szótöredék, ami már hasonlít az általunk használt szavak valamelyikére (baba, mama, apa, anya, nem: ezek szoktak lenni a leggyakrabban előforduló első szavak. Gyakran nagyon oda kell figyelnünk rá, hogy megértsük ezeket az első szavacskákat, nem biztos, hogy tökéletes tisztasággal fogja őket kimondani a baba.
4. Az első szavacskák nagyon látványosak, a beszédfejlődés szempontjából azonban sokkal lényegesebb, mennyire érti meg a beszédünket a baba. Ebben a korban már sok mindent megért és az egyszerűbb, egy tevékenységből álló utasításokat már végre is hajtja (pl. tedd fel a macit a polcra)
5. 1-2 éves kor között 3 fejlődési irány létezik:
1) a beszédes babák közé általában lányok
tartoznak, ők azok, akik innentől kezdve szépen beszélnek, használják
a szavakat, ismétlik, amit mondunk nekik
2) a babanyelven beszélő babák
általában nagyon bőszavúak, lelkesen magyaráznak, de a beszédük nagy része
babanyelv, gagyarászás, amiben fokozatosan egyre bővülő mértékben
jelennek meg az “értelmes” szavak is.
3) a megfontoltabb babák addig nem
használnak 1-1 új szót, amíg ki nem tudják rendesen mondani viszont
kézzel-lábbal jól ki tudják fejezni magukat.
Emellett a beszédfejlődés útjai is különfélék lehetnek 1-2 éves kor között:
Mikor kell aggódni?
Eddig csak nyugtattam, ezért most elmondom azt is, mikor van ok az aggodalomra. Az anyukák fő aggálya az szokott lenni, hogy vajon elég ingert kap-e a baba, eleget fejlesztik-e, és gyakori, hogy az anyuka mindent megtesz, énekel, mondókázik, mesél a kicsinek, mégis későn kezd csak beszélni a gyerkőc. Az a helyzet, hogy a sok mese, mondóka, ének mindenképpen hatással van a kicsire, fejleszti a szókincsét, érleli benne a beszédfejlődéshez szükséges alapkészségeket még akkor is, ha nincsen azonnali látványos hatása.
Leggyakrabban hallásproblémák, szellemi fogyatékosság vagy autizmus állnak a nem megfelelő beszédfejlődés hátterében.
Hallásproblémára gyanakodhatunk,
Mindenképpen számításba kell venni a hallásproblémát, ha a baba koraszülött volt, születése után súlyos fertőzésen esett át, születéskor oxigénhiányos állapotba került, ha a családban előfordult bármilyen hallásprobléma, illetve ha a kicsi hajlamos a középfülgyulladásra.
Gyanú esetén mindenképpen érdemes alaposan kivizsgáltatni a kicsit először a gyermekorvossal, majd szakorvossal is.
Szellemi fogyaték vagy autizmus esetén a következők kelthetnek gyanút:
(az autizmusnak emellett jele lehet, ha a kicsi mindig harmadik személyben beszél magáról és kényszeresen csinál bizonyos dolgokat, pl. mindig ugyanoda kell mindent visszatenni, ugyanúgy kell az evésnek, fürdésnek stb. történni, a napirend nem változhat, különben a gyerek dührohamot kap)
Gyanú esetén érdemes felkeresni a Korai Fejlesztő Központot Budapesten, ahol egyértelműen meg tudják mondani van-e ok az aggodalomra és mit kell tenni (1114 Bp. Csantavér köz 9/11. Telefon: 251-76-69), vidéken a Gekko Játszóházak szakemberei segíthetnek a felismerésben és a fejlesztésben.
Hörög, csapkod, fülét csavargatja, hajadat húzza, karmol és még sorolhatnánk a baba által elkövetett szokatlanságokat. De vajon normálisak ezek a jelenségek? Kell-e orvoshoz fordulni?
Nem vesz levegőt Ha sír és sírás közben pár másodpercre nem vesz levegőt az csak annak köszönhető, hogy erőlködik, nem kell miatta aggódni. Más, ha a légzésfigyelő bejelez éjszaka, ilyenkor ajánlott mihamarabb orvoshoz fordulni, de a legtöbb esetben ilyenkor sem légzéskimaradásról van szó, hanem csak arról, hogy a baba túl messzire mászott az érzékelőtől. A légzésfigyelő úgy van beállítva, hogy 4 mp kimaradás után jelez, tehát ha sírás közben 1 légzés kimarad, az még nem gond.
Csukott szemmel álmában sír Ilyenkor nem kell felvenni, felébreszteni, és semmit nem kell csinálni vele. Csak álmodik és nincs ébren ilyenkor, ezért nem kell költögetni.
Hajamat húzza, arcomba belemar Ennek az az oka, hogy most fedezi fel a saját testét és a tiédet. Próbálgatja a saját testhatárait, 7-8 hónapos kor előtt ugyanis még azt hiszi, hogy ő és te egyek vagytok. Nem akar rosszat, nem akar bántani, és ezért nem is kell ilyenkor a kezére csapni. Elég, ha határozottan rászólsz (de ne túl indulatosan, mert akkor tetszeni fog neki a reakciód és a legközelebb is tesztelni fogja majd, mit reagálsz), majd megszünteted a kellemetlenséget okozó helyzetet (leteszed a kezedből a babát).
Harap. Ez is azzal függ össze, hogy még nem ismeri a saját testhatárait, fogalma sincs, hogy ezzel fájdalmat okoz neked. A teendő ugyanaz, mint a fenti esetben.
Általában 2-3 hét alatt le szokott szokni róla. Ha szopizás közben harap, akkor el kell venni tőle a cicit, határozottan rászólni, hogy “Nem”, aztán megint visszaadni. Általában ez csak véletlen szokott lenni, nem szándékos.
Furcsa hangokat hallat. Már az egészen kicsi babák is ijesztő hangokat adhatnak ki magukból alvás közben, ettől nem kell megijedni. Nyöszörgés, hörgés, csattogás és egyebek, ez mind teljesen normális.
Egy pillanatra nem vesz levegőt, kezét széttárja Ez egészen kicsiknél szokott előfordulni (3 hónapos korig), az oka az, hogy a baba megijed valamitől. Ijesztően néz ki, de nem kell vele foglalkozni.
Összekarmolja magát. Nagyon piciknél, újszülötteknél fordul elő, hogy csapkodnak és közben összekarmolják az arcukat. Ha nagyon aggasztó a helyzet, vehetsz neki direkt erre a célra való újszülött kesztyűt.
Fülét, orrát csavargatja, lábujját rágja Ezek mind a saját testének felfedezését szolgálják, általában 1-2 hétig tartanak ezek a szokások, utána leszokik róla.
Kezét rágja 3 hónapos korig általában az éhség jele, amikor a csecsemő az öklét rágja, efelett a fogzás okozza. Fél éves kor után ez egészen szélsőséges formát is ölthet, amikor a kicsi naphossza az ínyét masszírozza az ujjával, de minél jobb a kézügyessége, annál hamarabb leszokik róla, mert akkor már a játék köti le a figyelmét.
Csapkod. Az egészen picik is már félelmetesen tudnak csapkodni a kezükkel, lábukkal, mert amikor ők izgalmi állapotba jönnek (éhség, álmosság miatt pl.), akkor még az egész testükkel jelzik azt. Ez teljesen normális, nem kell miatta aggódni.
1991-ben Nagyméltóságú és Főtisztelendő REIZER PÁL, aki egy kiváló szellemiségű, kulturált ember volt, és Szatmár megye püspöke, személyesen felkért hogy legyek segitségére mint orvosi szakmai és szervezési projektvezető egy olyan intézmény létrehozásában amelyik a sérült gyermekek korai rehabilitációjával foglalkozik. Megjegyzem hogy ez lett később az első ilyen jellegű létesimény Romániaban, sőt Kelet-Európának ezen a részén. Az anyagi alapot a Német Gazdasági Miniszterium és a FREIBURG-i CARITAS-finanszírozta, majdnem 1 milió német márka költséggel.
Abban az időben/a változás után/ a szatmári városi kórház választott igazgatója és osztályvezető főorvosa voltam ami rengeteg gonddal és mondanom sem kell hatalmas felelősséggel járt,de ez a felkérés olyan méltányosan kitóntető és szivhezszóló volt hogy azonnal elfogadtam,
Még abban az esztendőben ünnepélyes keretek között megtörtént az alapkőletétel amit a Püspök Úr cerebrált ,és hozzákezdtünk az intézet tervezéséhez a Freiburgi Karitász központ szakembereivel,valamint a helyi karitász által megnevezett tervező csoporttal élükön a Megyei Tervező Intézet vezetőjével,jó barátommal FLORESCU RADU tervező mérnökkel,aki ma Hollandiában él.,és AMIK GÁBORRAL a helyi caritas gazdasági igazgatójával.
A munkálatok három esztendeig tartottak,aminek utána is kulcsrakészen átadtuk az intézményt, amelynek rövid ideig a vezetője is voltam.
Annak idején a ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ-1994-ben/május 31-én az alábbiakat közölte az intézmény épitésével kapcsolatban:
“Épitőtelep a szatmárnémeti Dsida Jenő utcában. A bejáratnál táblák jelzik a leendő objektumot, a beruházót, a tervezőt, a kivitelezőt. Úgy mint Németországban szokás. Még egy év sem telt el hogy REIZER püspök ÚR a német gazdasági miniszterium és a Caritas magas rangú képviselőivel letették az alapkövet, már pirosban áll az eredeti kiképzésű épületgyüttes.
A szakemberek most a belső terek kialakitásán dolgoznak valamint a leendő terápiás felszerelések helyét készitik elő. Nem vitás októberre átadhatják helyüket a szerelőknek, aztán az esztendő - fordulón megkezdheti működését a Szent József Rehabilitációs Központ. Schupler Tibor atya, a szatmári Caritas igazgatója megdícsérheti nem csak az épitőket, de Amik Gábor ügyvezetőt és persze Dr.Bauer Béla gyermekgyógyász főorvost aki napi gyógyitó munkája mellet,karitativ munkában végzi az orvosi projekt-tel járó gondokat.,felvigyáz hogy a gyógyászat szempontjaiból minden a megfelelő helyére kerüljön.Vele tekintem meg az épitkezést, s már első szavából kitünik, hogy alaposan ismeri a legapróbb részleteket is és várakozással tekint az intézet megnyitása elé.
Mert nem akármilyen intézetről van szó, a maga nemében páratlan nem csak Romániában hanem az egész térségben. Ezért is írunk róla jó előre, nem várva meg az átadást, hogy érintett olvasóink időben kellő információhoz jussanak, s az elkövetkező hónapokban,hetekben már dönthessenek szándékairól
A Szent József Rehabilitációs Központ ugyanis a szellemi és mozgássérült gyermekek rekuperációs intézete lessz. De még ezzel sem mondtuk ki a lényeget, mert csecsemők és kisgyermekek rehabilitációjáról van szó. Ez a jellege az új és szokatlan az intézet küldetését tekintve.
Mint megannyi más bajban, itt is a leghatékonyabb segitség a legjobb időben jött segitő kéz, ami megelőzi a nagyobb bajnak a kezdeti súlyosbodását
Ám ezt a segitséget csak akkor adhatjuk,ha időben rendelkezésünkre áll a szügséges diagnózis, ha elvégezzük a kellő vizsgálatokat és nem várjuk hogy majd a gyermek – kinövi-a betegséget, a sérülést mondja Bauer doktor.
Abban is újszerű ez az intézmény, hogy nem – kórház – jellegű, hanem járóbeteg profilú. Nyitott intézmény ahol a szakemberek a szülőkkel eggyüt, velük szorosan eggyütműködve végzik a rehabilitációs tevékenységet.
Az induló intézménynek két nagyobb részlege lesz: a diagnosztikai és a rehabilitációs részleg, mindkettő a legkorszerűbb technikával felszerelve. Több féle szakorvos teljesít szolgálatot illetve ál majd a gyermekek rendelkezésére, így gyermekgyógyász, gyermek- neurospichiater, pszichológus, szemész, logopédus, ortopéd, balneo-fizioterápiás szakember. A rehabilitációs részlegen-gyógytornász, psichopedagógus, ergo és hidroterápiás szakember irányítja majd a gyógyítást. A hidroterápiás részleg előreláthatóan a szatmári termál-vizes strand részlegén lesz megszervezve. Külön szolgálat fog működni az otthoni gyógyítás biztosítására.”
[Ez
a Romániai Magyar Szó-Sike Lajos riportjának a kivonata.]
Meg kell jegyeznem hogy nagyon nehéz volt megoldani a szakszemélyzet verbuválását mert ilyen jellegü intézmény nem működött az országban, következményképpen ilyen irányú szakképzés sem folyt. Amit személyes érdemnek tartok hogy sikerült a végén kb. egy 20 személyes team-mel Németországba menni, és neves intézményekben mint pl. Freiburg, Passau, Darmstadt, Landau, Stuttgart-i rehabilitációs intézetekben az induláshoz a megfelelő előképzést megszerezni.
Ezen gondolatokkal nyitja meg kapuit a Szent József Rehabilitációs Központ,azok részére,akik nehéz magukra utaltságukban igénylik beteg gyermekük részére szolgáltaásainkat.
Számos jószádékú, önzetlen, értelmes ember munkájának gyümölcseként született meg ez a nemzetközi mércével is mérhető, modern intézmény.
Jellegét,működési koncepcióját tekintve európai értékrendü, első és egyedi létesitmény nálunk az országban.
A katólikus egyház, a katólikus hivek nemzetközi segitőkészségének állandó és időtálló példájaként fog állni városunkban ez a létesitmény.
Az úttörő munka kezdeti nehézségei, gyermekbetegségei egy bizonyos ideig még érzékelhetők lesznek tevékenységünkben, de reméljük, hogy akik igénylik segitségünket, értékelni fogják jóhiszemű szakmai munkánkat.
A szakmai tevékenység lényege a betegség, a sérült állapot korai felismerése, korai kezelése és csapatszellemben való gyógyitása minden szülő tevőleges eggyütműködésével.
Felhívjuk a szülők figyelmét arra is, hogy a kezelés az esetek döntő többségében hosszantartó, türelmet és kitartást igényel. Természtesnek tartjuk azt is, hogy eggyüttműködünk a többi hasonló profilu egészségügyi egységgel.
Február
6-tól kezdve várjuk azon szülők jelentkezését akik gyermeküket/0-6 év
közötti korcsoport/ kezeltetni óhajtják intézményünkben.
Dr.BAUER BÉLA
gyermekgyógyász főorvos
az orvostudományok doktora
Mint gyakorló gyermekorvost, mindig mélyen felháborit ha olyan szülőkkel találkozok akik félkézből ,a gyermekeiknek adandó – kötelező oltásokat visszautasitják. Mindegy hogy milyen meggondolásból teszik ezt, de maga az a tény hogy egy itélőképességében még nem kiteljesedett tudatlan gyermek élete fölött a birtokolási jog vétkes elvére hivatkozva teszik ezt. De nem csak a saját gyermekük életét veszélyeztetik ezzel a magatartással, hanem számtalan más gyermek életét is, lévén hogy fertőző betegségekről van szó.
Az orvostudomány évezredes vivmányainak a megcsufolása ez az álláspont. Fellapozva az orvostörténelemi irodalom erre vonatkozó adatait,megállapitható az a megfellebezhetetlen tényállás hogy a gyermekkori halálozás okai között a XX-dik század első évtizedéig a fertőző betegségek magasan az első helyen szerepelnek sok millió gyermek életét követelve. Az orvosi pályfutásom elején a skárlát/vörheny/diftéria, járványos gyermekbénulás, dizenteria és tifus leirhatatlan tragédiákat okoztak az emberi közösségekben, családokban.
Jómagam még tanúja voltam ezeknek, és megéltem azokat a drámai pillanatokat is amikor tehetetlenül kellet végignéznem egy-egy ártatlan gyermek elmúlását.
De hogy konkrét történelmi példával éljek az 1736 skarlát járvány alkalmával Szatmár megyében 30.000 megbetegedést jegyeztek. Ezek közül 489 gyermek meghalt. Szemem előtt haltak meg gyermekek diftériás szivizomgyulladásban,vagy fultak meg diftériás felső léguti elzáródásban. Az utcán hova-tovább mind több bénult, járásképtelen gyermekkel találkoztunk, a járványos gyermekbénulás utóállapotaként.
Dr.BÓKAY JÁNOS 1921-ben kiadott Gyermekorvoslás című könyvében 60 oldalon ír a skárlát megelőzéséről, tünettanáról és rettenetes szövődményeiről. Ugyanezt teszik a klasszikus német és angloszaxon kollégái is. A fertőző betegségek voltak az orvosi gyakorlat legégetőbb problémái ebben a töténelmi időszakban.
Az emberiség igazi nagy génuiszai mint JENNER, PASTEUR, KOCH, SABIN, FLEMMING korszakalkotó felfedezéseivel ma már elértünk egy olyan orvostörténelni időszakot hogy a megelőzés, az oltások megfelelő alkalmazásával zéróra csökkentettük ezen fertőző betegségek halálozási arányszámát,.attól a nagyon kevés kivételtől eltekintve, ahol az emberi stupiditás és felületesség határértékeit feszegeti az emberi önfejűség.
A gyermekhalál az egyik legszörnyűbb átélés egy ember életében, főként akkor ha a sajátodról van szó. Egy ilyenszerű történés, ha van lelkiismereted tennmagadat is élő halottá avat.
Az igazságot is ki kell mondanunk, hogy vannak enyhe lefolyású vagy ritkábban szövődményes fertőző betegségek, amiket ugyanazok a jellemzők kísérnek már évezredek óta-/bárányhimlő, hólyagos himlő, járványos fültőmirigy-gyulladás, a vírusos és bakteriális fertőzések újabban leírt formái amik csak igen ritka esetben okozhatnak nehezebben megoldható problémát.
Az oltásokat ellenzők éppen ezeket a szempontokat spekulálják érveik alátámasztására. De arról is kellene beszélni, hogy az elmúlt évezredek folyamán hány száz millió gyermek pusztult el skárlátban, diftériában, járványos-gyermekbénulás-ban, tifuszban, tetanuszban stb., mind addig amíg a védőoltásokat nem vezették be.
A rendelkezésünkre álló, igen tisztitott oltóanyagok mellékhatásai elhanyagolhatók és ha előadódnak hatékonyan kezelhetők. Fontosnak tartom az oltás előtti orvosi vizsgálat szügségességét, és annak az elvnek a betartását hogy csak teljesen egészséges gyermeket oltsunk be. Szügségszerű hogy az oltásnál úgy a szülő mint az orvos a szabványrendszereket feltétel nélkül tartsák be.
Kedves Szülők! Ne hagyják magukat félrevezetni, tudatlan, felelőtlen személyektől, elsősorban gyermekük érdekében, és nem utolsó sorban, bűnnek tartom az orvostudomány évezredes törekvéseinek a semmibevevését méltatlan emberek által.
Noha a legtöbben csak nagyobb gyerekeknél foglalkoznak a kullancs-témával, bizony már az egészen kicsiket is megtámadhatja a kullancs, akár a babakocsiban ülve is! Összeszedtem mindent, amit kullancsokkal kapcsolatban tudni érdemes.
Mi is az a kullancs?
Magyarországon kétféle kullancsfaj létezik, közönséges és kutyakullancs. A kullancsok 1-4 mm közötti nagyságú rovarok, és mivel szemük nincsen (legalábbis az emberre veszélyes fajoknak), ezért a hőkibocsátást, a szén-monoxid kibocsátást és a szagokat követve találnak rá “áldozatukra”. Többségében a nedves, nyirkos aljnövényzetben szeretnek élni, innen másznak rá áldozatukra, ritkábbak azok a fajok, amik a fáról (általában max. 1,5 méter magasból) pottyannak le. Éppen ezért fényes, napos, száraz helyen nem kell tartani a fűről a gyermekre átmászó kullancstól, inkább erdőben, tartósan nyirkos, árnyas helyeken
A kullancs úgy támad, hogy először végigmászik az áldozatán megfelelő behatolási pontot keresve, majd 4-6 órán át először a nyiroknedvet szívja és csak ezután kezdi el a vért szívni. Általában ott támad, ahol puhább a bőr, leggyakrabban a testhajlatokban, nyakon, hónaljban stb.
Fertőzésveszély!
A kullancs különféle fertőzéseket terjeszt, amelyek közül néhány veszélyes az emberre, ezek közül a legsúlyosabb a Lyme-kór és a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás. Ez utóbbi ellen már van védőoltás, az előbbi ellen azonban nincs, éppen ezért nagyon fontos, hogy a kullancsot szakszerűen távolítsuk el, különben a teljes béltartalmát a bőr alá ürítheti, és így fertőzheti meg a gyereket!
Nem
szabad
-
hegyes
tárggyal (pl. tűvel) eltávolítani
-
csavargatni
-
kapargatni
-
dörzsölni
-
nyomkodni
Nem gond, ha a kullancs feje eltávolítás után a bőr alatt marad, nem kell piszkálni, mert néhány nap alatt a szervezet kilöki magából.
Ehelyett használjunk kullancs
eltávolító csipeszt, vagy ennek híján erős cérnát:
Mikortól támad?
A kullancsok már február végétől megjelennek a kertekben és egészen október végéig előfordulnak. Magyarországon jelenleg Budapest és Pest megye a leginkább fertőzött vidék, emellett a Dunántúl bizonyos területein lehet még sok kullancs felbukkanására számítani.
Megelőzés
Krém 6 hónapos kortól használhatunk gyermekeknek való kullancs elleni krémet (Protect márkájú), ez szúnyog ellen is véd. Tudni kell, hogy a krém csak 2-3 órán át hatásos, ezért érdemes az öltözködéssel is távoltartani a kullancsokat: erdőben a nadrágszárat a zokni alá gyűrni, magasan végződő felsőt adni a gyerekekre.
Kullancs elleni védőoltás
Az oltás csak a vírusos agyvelő és
agyhártyagyulladás ellen véd, a Lyme-kór ellen nem, ez utóbbi azonban
antibiotikumos kezeléssel gyógyítható.
A kullancsenchephalitis elleni oltást 1 éves kor után lehet beadni. Az
első oltási csomag 1 hónap alatt két oltásból áll, majd 1 év múlva
ismételni kell, utána pedig 3 évente kell emlékeztető oltást adni. Az
oltás nem jelenti azt, hogy a kullancs nem mehet be a bőr alá, hanem azt,
hogy nem fertőz meg a vírussal, tehát még így is ki kell szedni a
kullancsokat a bőr alól. Az oltás bármikor beadható az év folyamán, de a
legpraktikusabb februárban a kullancsszenzon kezdete előtt beadni.
Ha kerted van… és sokat játszanak kint a gyerekek a fűben, akkor csökkenthető a kullancsok száma, ha ősszel összegerebléyzed és elégeted az avart, a kullancsok ugyanis ez alatt telelnek át. Nyáron a rendszeres fűnyírással és a levágott fű elégetésével csökkenthető a kullancs előfordulása a kertben. Ha kiirthatatlannak látszik a kertből a kullancs, vagy sok a nagy árnyas fa, bokor a kertben, akkor érdemes kihívni egy rovarirtó céget.
A Lyme-kór
A kullancsok által leggyakrabban
terjesztett betegség a Lyme-kór. Ha legalább 72 órát a gyermekben volt a
kullancs, akkor 100%, hogy átadta a fertőzést a kicsinek, ezért nagyon
fontos kirándulás után azonnal ellenőrzést végezni (én minden este átnézem
őket a nyári időszakban, mert felénk sok a kullancs).
A Lyme-kór első tünete a csípés helyén jelentkező piros folt, majd étvágytalanság,
fáradékonyság, görcsök jelentkeznek. Gyerekeknél gyakran tünet a fülcimpán
jelentkező vörös csomó. Amennyiben a tüneteket észleled a gyereken,
azonnal orvoshoz kell fordulni, praktikus, ha egyből kullancs-ambulanciát keresel meg, mert a
Lyme-kór antibiotikumokkal gyógyítható, kezelés híján azonban súlyos
rendellenességek léphetnek fel!
2 éve, amióta létezik a blog és a Kismamablog Alvásambulancia oldal, újra és újra felmerül a kérdés, érdemes-e a felvesz-letesz módszert alkalmazni, valamint mikor érdemes, ezért most összefoglalom, mikor lehet és mikor nem lehet használni ezt a módszert a baba altatására.
A felvesz-letesz módszer lényege, hogy a baba megtanuljon magától elaludni. Önmagában ez nem csodamódszer, tehát az, hogy néha csinálod, vagy egyszer kipróbáltad még nem vezet eredményre, csak a következetes alkalmazása. A lényeg itt az, hogy a baba, akit korábban segítséggel (ringatva, hordozva, ölben, babakocsiban, cicin stb.) altattál el, megtanuljon önállóan a saját ágyában elaludni, illetve, ha felébred visszaaludni.
Mielőtt azonban ezt megtanítanád neki, meg kell bizonyosodnod róla, hogy az alvászavarok oka valóban az, hogy nem tud önállóan aludni, tehát először meg kell tenned minden annak érdekében, hogy megszünjenek azok az okok, amik miatt a baba felébred (pl. fogzás, éhség stb.). Ha már mindent megtettél ezek ellen és még mindig megvannak az alvászavarok (éjjel 3 óránál gyakrabban felkel, nappal nem tud elaludni, holott fáradt), akkor alkalmazhatod ezt a módszert, ami a következőképpen néz ki:
Ha már nagyon álmos, lefekvés előtt kicsit dédelgesd meg, annyira, hogy ellazuljon, de ne altasd el teljesen. Ha már félig alszik, akkor tedd le a kiságyba, ha sír, vedd ki, nyugtasd meg, ha ellazult, megint tedd vissza és így tovább, amíg el nem alszik. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz. A lényeg, hogy minden egyes altatásnál következetesen ugyanazt csináld.
1) Ha nappali alvásból felriadt Ilyenkor hiába teszed újra vissza, csak még hangosabban sír, ettől nem nyugszik meg. Ismered azt az érzést, amikor éjjel felriadsz, és fáj a fejed, szédelegsz? Amikor ő felriad az alvásból még fáradtan, akkor ugyanezt érzi. Ilyenkor jobb, ha felveszed, dédelgeted, megnyugtatod, vagy lefekteted a nagyágyra és melléfeküdve próbálod visszaaltatni, ha úgy gondolod még álmos.
2) Alkalmilag. Ez nem altatási módszer, tehát alkalmilag nem használható, hogy ha máshogy nem megy, akkor talán majd így elalszik a baba. Ha úgy gondolod, hogy azért nehéz az altatás, mert nem tud egyedül elaludni a baba, akkor bevezetheted a módszert, de következetesen, minden egyes altatásnál ezt használd, hogy megtanulja, hogyan kell elaludni. Ha néha kiságyba, néha babakocsiban, néha az autóban alszik, akkor nehezebben fog menni az önálló alvásra szoktatás.
3) Ha még túl kicsi. A Suttogó szerzője Tracy Hogg a módszert csak 8 hónapos kortól javasolja. Egészen kicsi, néhány hetes babáknál egyáltalán nem szabad alkalmazni, náluk nincs szó “rossz szokásról”, ha ők sírnak, akkor segíteni kell nekik. Fél éves kor előtt, ha már kizártad a zavaró tényezőket, nem fogzik, nem éhes, nem fáj a hasa stb., vagy kezelted őket, akkor meg lehet tanítani a babát egyedül elaludni, ez azonban nem azt jelenti, hogy hagyd sírni, sem azt, hogy mostantól leteszed a kiságyba és mindig minden segítség nélkül aludni fog. A babának kell idő az ellazuláshoz is, ezt neked kell megteremtened neki: lefekvés előtt dédelgesd, ringasd, majd ha már félálomban van, akkor tedd le a kiságyba, ha sír, simogasd a hátát, susogj neki, amíg el nem alszik.
4) Ha már túl nagy 1 éves kor után már csak nehezen alkalmazható a felvesz-letesz módszer. Próbálkozni még lehet vele másfél éves korig, de számolnod kell vele, hogy ilyenkor már nagyon makacs a gyermek és ragaszkodik a szokásaihoz, ezért akár 2 órás huzavona is kialakulhat az altatásból az első napokban. Ha jól emlékszem, a Tracy Hogg által leírt esettanulmányban a 14 hónapos kislányt egy éjszaka alatt 100-nál többször kellett kivenni és visszatenni az ágyba első alkalommal, tehát ez ebben a korban már csak erős idegzetűeknek ajánlott.
vízfejuség, hidrokefalusz
Oka, hogy az agyban termelődő agyvíz nem tud az agykamrákból elfolyni a gerinc felé, s az állandóan termelődő folyadék felszaporodik, feszíti az agykamrákat, azok kitágulnak, eleinte - a még (már a méhen belül is) nyitott koponyavarratok miatt - a koponya tágulásával az agyállomány még csak mérsékeltebben károsodik, de ha a koponya elcsontosodott, már csak az agyállomány összenyomásával, ezáltal tönkremenetele árán tud tovább növekedni az agykamra.
A feszítő erő hatására a koponya aránytalanul megnőhet. A kezeletlen esetekben sokszor csak az alapvető életfunkciók maradnak meg, az agykéreg elsorvad, a szellemi muködés leáll. A leggyakoribb oka: a méhen belül szerzett fertozés vagy szülési sérülésként kialakult újszülöttkori agyvérzés miatt létrejött elfolyási akadály. Szerencsére ma már a modern idegsebészet az évekkel ezelott még reménytelennek számító esetekben is teljes gyógyulást tud elérni. Nagyon fontos tehát, hogy az idegsebész idejében lássa a gyanús eseteket, s így például szelep beültetésével és annak állandó ellenőrzésével tökéletesen gyógyítható az elváltozás. A gyanút felkeltheti laikusok számára is az, ha a fej gyorsabban nő, mint az egyéb testrészek. A fejkörfogat minden újszülöttnél nagyobb, mint a mellkörfogat, s csecsemőkorban a fejkörfogat lassabb növekedése miatt pár hónapos korra már a mellkörfogat a nagyobb.
A rahitis D-vitamin hiány okozta, általános betegség, melyet klinikailag elsősorban a csontrendszer elváltozásai, kóréllettanilag a C- és P-anyagcsere zavara jellemez.
Az angolkór elnevezésre Anglia iparvárosaiban észlelt hajdani nagy gyakorisága adott okot. Első leírása is a XVII-dik századbeli Angliából ered. Jelentőségét az adja meg, hogy súlyosabb esetekben zavart a fejlődás-növekedés, és maradandó csontdeformitások és keletkezhetnek. Hajlamosít továbbá elhúzódó légúti fertőzésekre, valamint tetániás görcsökre és igy közvetlen befolyásolhatja a csecsemő életkilátásait.
A rahitisra hajlamositó tényezők régóta ismertek. Ez a növekvő szervezet betegsége. Gyakori a mérsékelt égöv iparvárosaiban, ritkább falun, évszaki betegség, télen, tavasszal gyakoribb. Az utóbbi megfigyelések a napfény hiányára utalnak, mint oki tényezőre. Szerepelnek alimentáris tényezők is gyakoribb mesterségesen tápláltakban ritka a sarkvidéken, ahol a hal népeledel, és ezzel egyezően régen tudják hogy a csukamájolaj adasával a betegség megelőzhető. Az értékes régi megfigyelések e hosszú sorát közös nevezőre hozta a D-vitamin szerepének felismerése a rachitis kelekezésében.
Ma már az orvosi gyakorlatban egyre ritkábban találkozunk a betegség kiteljesedett képével,annak köszönhetően hogy a megelőző kezelést minden szinten kötelezően betartják.
Gyakorlati kérdésnek tartom mégis a jól észrevehető csontrenszeri tünetek ismertetését,lévén hogy még azért találkozunk elhanyagolt vagy nem kezelt esetekkel,másrészt a rachitis különlegesebb,más kórtani eredetü formáival.
A rachitis csontelváltozásai
Az egyes csontok növekedési intenzitásának, illetve terheléseinek megfelelően,minden életkorban más és más csontelváltozások állnak az előtérben.
A koponyán találjuk a legkorábbi, a 2-3 hónapban megjelenő elváltozást, amely abból áll hogy a nyakszirti/occipitális/csont ujjunkkal mint a kaucsuklabda benyomható. A tarkótáj erős izzadása is már korai,az anyának is feltünő jelenség.A továbbiakban a koponya azon része,melyben a csecsemő szivesebben fekszik, ellaposodhat és a fej aszimmetrikussá válhat. A szövetburjánzás folytán a szemöldök felett megvastagszik a csont./olimpusi homlok/ Egyes esetekben létrejöhet a négyszögü koponya. A fogzás gyakran késik és szabálytalan lehet.
A mellkason, a bordák csont porc határain duzzanatok keletkeznek ezek alkotják jól tapinthatóan,sőt láthatóan az összes bordákon végighúzódva a – rachitises olvasót -. Komolyabb következményekkel is járnak, mert kedvezőtlenül befolyásolják a légzési aktust. A mellkas gyakoribb deformitásai-a mellkas kétoldalról benyomódik, a szegycsont előreugrik/tyúkmell/, alsó részen a rekeszizom húzó hatása folytán harántbarázda látható.
A gerincoszlop. Ha a csecsemőt idő előtt ültetgetik a gerinc különboző ferdüléseknek van kitéve. A gerincoszlop nyomása a medencére és ez az úgynevezett –szűkmedencéhez-vezethet,mely később nehézséget okozhat a szülésnél.
A végtagokon már korán feltünnek a hosszú csövescsontok végeinek a duzzanatai, különösen a csulókon és bokákon. Később amikor a gyermek már járni kezd, a deformitások egész sora fejlődhet ki a végtagokon. O-láb, X-láb, elgörbült lábszárcsontok, zöldgalytörésekkel.
Az emlitett deformitások súlyos esetben szánalmas benyomást keltenek, amit tetéz a beteg sápadt arcszine és a rachitises pókhas, amely az izmok lazaságának a következménye.
A rachitis azonban nem csak csontbetegség, lazák, petyhüdtek az izmok, szalagok, izületek, gyakori a székrekedés a vérszegénység. A lép és máj megnagyobbodhatnak, elhúzódnak és ismétlődnek a felső léguti hurutok Elhanyagolt súlyos csontelváltozások törpe növést is okozhatnak, és nyomorékká tehetik a gyermeket.
Kedves szülők-mindezen sorokat nem azzal a céllal írtam le hogy emotív helyzetet teremtsek a családban. Ha az orvos által előirt megelőző kezelést betartjuk ilyen elváltozásokra nem kerülhet sor. Megnyugatatásukra elmondom hogy az utóbbi 20 évben rendkívül ritkán találkoztam ilyen esetekkel.
A csecsemő és gyermekkori hasmenések kezelésében mindmáig kötelezőnek tartjuk a helyesen vezetett diétás kezelést. Nem engedi meg a szakma bármilyen szintü képviselője hogy ettől az elvtől eltekintsen. Helytelen az a szülői álláspont is hogy egy kis – jó antibiotikum – kezeléssel megoldjuk a gondot. Éppen ezért szeretném röviden és átláthatóan egy normál diéta kritétiumait az alábbiakban, bemutatni.
1. A FERTŐZÖTT BÉLTARTALOM KIŰRITÉSE - vagy gyomormosással vagy az esetek döntő többségében várva a béltartalom spontán kiürülését.
2.
A TÁPLÁLÁS IDŐSZAKOS
FELFÜGGESZTÉSE
- a szájon keresztüli táplálás teljes felfüggesztése.
- a folyadék bevitel megkezdése/6-8-12 óra után/ Hidrikus diéta-tea cukor nélkül, forralt víz lehütve, vagy más természetü só és folydékpótló szerek, a mennyiség 15o-2oo ml/kg/24 óra.
- a bevitt folyadék mennyisége nem haladhatja meg az 1ooo ml/24 óra alatt
- hányás esetén a folyadékot kiskanállal lehet adagolni.
- a 6 hónapnál idősebb csecsemőnél a folyadékpótlást lehet sárgarépa lével vagy zöldséglevessel e0szközölni..természetesen átpasszirozva.
25ş ml folyadékhoz hozzá lehet adni 1 tabletta zaharint.
A HIDRIKUS DIÉTA HATÁSAI-
- nyugalomba helyezi a bélrendszert.
- elvonja a baktériumoktól a táptalajt-
- csökkenti a szojúságérzetet-
- enyhiti a hányingert,hányást.
- stimulálja a vizeletüritést-/méregtelenitő hatás/
- megelőzi a folyadékvesztést.
- lecsökkenti a magas lázat.
- normalizálja a vizeletmennyiséget.
A HIDRIKUS DIÉTA IDŐTARTAMA-ÁLTLÁBAN 12-24ÓRA-de figyelembe kell venni a következő szempontokat :
- a csecsemő életkora
- a csecsemő tápláltsági foka.
- a betegség súlyossága.
- ilyen körülmények között a hidrikus diéta tartamát le lehet csökkenteni 8- 12 órára.
3. AZ ÁTMENETI ÉTREND
- magába foglalja minazon anyagokat amik gazdagok celulózéban és pektinszerü anyagokban/sárgarépa,rizs stb.
- zöldségfélék-alma-banán-
- ezek helyettesihetik az-éhezéses diétákat-
- a bél üregében egy dugyttyu szerü alakzatot hoznak létre ami maga előtt tolja a fertőző bélváladékot-
- a leggyakrabban használt készitmény a sárgarépalé-amit 15o-2oo ml vagy gyram/kg naponta,vagy 1/5-de a testsúlymennyiségnek.
- ne haladjuk meg az 1ooo gram mennyiséget.
- a rizsnyákot 3-5% főzetben használjuk
- az almát nagyobb gyermekeknél használjuk leves vagy reszelt alma, alma püré formájában.A mennyisége nem lehet több mint 1ooo-15oo gram.
4. ÚJRATÁPLÁLÁS – DIETETIKUS TÁPSZEREK..
- Mindennemü hasmenésnél az első feladatunk,hogy minnél hamarabb érjük el a megszokott ttáplálási rendet.-úgy mennyiségileg mint minőségileg.
- ENNEK AZ IDŐTARTAMA 8-1O NAP KÖZÖTT VAN..
- a –visszesések-majdnem kivétel nélkül a táplálás vagy diéta hibáiból erednek.
- antibiotikum kezelés hatására a lefolyás rövidebb lehet/5-7 nap/
- egyesek azonban fenntartják hogy agyógyuláshoz szükség van 1o-14 napra
- AZ ÁTMENETI ÉTREND KERETEIN BELÜL HASZNÁLT DIETETIKUS KÉSZITMÉNYEK A KÖVETKEZŐ SZEMPONTOKNAK KELL MEGFELELJENEK
- hiányozzon belőlük bárminemű zsirkészitmény, vagy esetleg nagyon kevés mennyiségben.
- a szénhidrátok átalakitása-elengedhetetlen az antidispeptikus hatás elérésére
- a fehérje a legkönnyebben emészhető formában kell a gyermek szervezetébe kerüljön.
- A LEGMEGFELELŐBB DIETETIKUS TÁPSZER KIVÁLASZTÁSA EGYES ESTEKBEN KÖRÜLMÉNYES.A nagyan nagy számú forgalomban lévő dietetikus tápszer, a diszpepsiák változatos formái, a csecsemő egyéni mindmegannyi fontos szempont a kiválsztást tekintve. Végül is ez a gyakorló orvos értékeléséhez igazodik. Aki monitorizálja a lefolyás, és kezelés eredményességét.
5.
AZ ÚJRATÁPLÁLÁS GYAKORLATI
ELEMEI.
- A DIETETIKUS TÁPSZER KIVÁLASZTÁSÁNÁL MILYEN TÉNYEZŐKET VESZÜNK FIGYELEMBE
- -a csecsemő életkora-
- -tápláltsági állapota
- -a betegség súlyossága/a folyadék vesztés mértéke/
- -az orvos tapasztala és egyéni preferncái
- helyesnek tartják ha az orvos olyan tápszert használjon amivel már van tapasztalata.
- az átmeneti étrend behellyettesitése a dietetikus tápszerrel fokozatosa kell hogy végbemenjen/egyiket csökkentem mig a másikat növelem.
- az adag növelése történhet naponta vagy másodnaponként körülbelül 1oo gr-al, elosztva 5-6 étkezésre, esetleg többre.
- az adag növelésénél nemcsak a székletek minősége számit hanem figyelembe kell venni a csecsemő általános állapotát és súlygyarapodását is..
GASZTROENTERITISZEK, FERTŐZŐ HASMENÉSEK:
|
Kórokozó |
Lappangási idő |
A fertőzés módja |
Előfordulás korcsoport |
A betegség tünetei |
|
Baktérium |
|
|
|
|
|
Salmonella |
7-14 nap |
Kontakt fertőzés.viz,élel-miszer |
Minden korban |
Tifuszhoz hasonló állapot. |
|
paratyphus |
1-10 nap |
Élelemiszer,hús |
Minden korban |
Heveny hasmenés,hányás |
|
Cholera suis |
8-48 óra |
Idem |
Idem |
Idem |
|
Shigella/vérhas/ |
1-7 nap |
Piszkos környezet, víz, élelem |
Minden korban |
Nyálkás „takonyszerű” széklet, olykor véresen erezet vagy kimondot-tan véres |
|
Sonney-tipus |
Idem |
Idem |
Idem |
Idem |
|
Flexner/tipus/ |
Idem |
Idem |
Idem |
Idem |
|
Coli-bakterium |
3-12 nap |
Kontakt fertőzés, levegőn keresztül. |
Első év |
Toxikózis-okker-sárga-széklet |
|
Virusok |
|
|
|
|
|
ECHO |
|
Viz,élelem,levegő |
Első év |
Heveny hasmenés,hányás |
|
Adeno |
1-1,5 hét |
Idem |
Kis gyermekek |
Hasmenés+felső légúti megbetegedés tünetei |
|
Rotavirus |
rövid |
Levegő, közvetlen érintés |
Csecsemő óvodások-iskolások |
Nyálkás, véres, gennyes széklet |
|
Más nem identifikált |
1-3 nap |
Valószinű levegő |
Minden korban |
Heveny hasmenés,hányás |
Csecsemőkori fogzás, fogzás, rágásra szoktatás, fogszuvasodás, tejfogpusztulás
A fogfejlődés első jelei már a méhen belüli élet hatodik hetében megtalálhatók, a tizedik héten a foglécen már felül és alul tíz-tíz hámcsomó van, amelyekből a húsz tejfog fejlődése indul.
A fogelőretörés a hatodik és a harmincadik hónap között várható, általában a két alsó középső, majd a két felső középső metsző bújik ki először, ezt követik az oldalsó metszők. Így a csecsemőknek egyéves korukra hat-nyolc foguk van. A huszadik és harmincadik hónap között a kisőrlők és a szemfog előbújását követi a nagyőrlők megjelenése. A harmincadik hónapra kialakul a zárt tejfogsor. Először a metszőfogak esnekáldozatul.
A fogzás időpontjának különösebb jelentősége nincs, az átlaghoz képest nagy egyéni különbségek fordulnak elő. Nagyon ritkán megtörténhet, hogy az újszülött foggal jön világra. Az alsó egyes fogakat szoktuk ilyenkor látni, ezek azonban igen gyenge zománccal rendelkeznek, hamar kihullanak. Néha előfordul, hogy szopási nehézséget okoznak és szükséges lehet eltávolításuk.
Ezzel szemben az elhúzódó fogáttörés okaként öröklött hajlam, D-vitamin-hiány, táplálkozási zavar szerepelhet. Mikor kell a fogzásra gondolnunk?
Az első fogak általában könnyen kibújnak, figyelemfelhívó jel a duzzadt fogíny, a feltűnő nyálzás, valamint hogy sokat rágcsál a baba. A később kibújó első őrlőfogak érkezését már igazi fájdalom kísérheti, melyre a feltűnő nyugtalanság hívja fel a figyelmet. A láz, a hasmenés nem a fogzás velejárója, különböző betegségek tünetei lehetnek, melyekkel érdemes orvoshoz fordulni. Ugyanakkor ismert, hogy lázas állapotban az anyagcsere fokozódása révén gyorsabban törnek át a fogak. A fogíny dörzsölésével, helyi ecsetelővel (Dentinox), esetleg fájdalomcsillapítóval (Panadol szirup) enyhíthetjük a panaszokat.
A fogazatnak rágó, harapó és esztétikai szerepe van. Rágni már a fogínyükkel kezdenek a babák, azokkal az első mozdulatokkal, amellyel kezüket, illetve játékaikat a szájukba veszik. Fontos, hogy már hat hónapos kor előtt, tehát már az első fogak megjelenését megelőzően rágásra serkentsük a csecsemőket (például játék rágókkal). Az első fogak áttörését követően fokozott figyelem szükséges, mert a majszolás, szopogatás mellett már harapásra is képes, a leharapott falatot pedig könnyen félrenyelheti. A tejfogakat, éppen úgy, mint a maradandó fogakat, gondozni kell. A tejfogak legjobb védelme a rágásra szoktatás. A csecsemőt kezdetben étkezésen kívül erre a célra kifejlesztett játék rágóka segítségével késztethetjük rágásra. Az első rágnivaló!
A fogszuvasodás a tejfogakat is érinti, kezdetben a négy felső metszőn láthatjuk olyan csecsemőknél és kisdedeknél, akik napközben vigasztalásként folyamatosan cukortartalmú teát, gyümölcslevet, cukros cumit kaptak. A szuvasodás folyamata a fogíny közelében kezdődik, elpusztítja a zománcot, a tejfog szerkezetéből adódóan a folyamat néhány hét alatt a mélybe terjed, majd a fogkorona letörik, és a fogínyből alig kilátszó fekete csonkok hívják fel a szülők figyelmét a helytelen szoktatásra, melyen ha nem változtatnak, a folyamat tovaterjed az őrlőfogakra is.
Mi lesz a tejfogpusztulás
következménye?
Rágás hiányában emésztési zavar léphet fel, illetve a maradandó fogak ferdén, rendetlenül bújnak majd elő. Ezért van óriási jelentősége a megelőzésnek, mely kezdetben a rágásra szoktatást, a cukortartalmú üdítők helyett forrázott víz adását, később a szájöblítés tanítását foglalja magában. Gyermekünk egészséges fogazatának lehetősége a mi kezünkben van, mindennapjainkban is gondoljunk erre!
A fogzással kapcsolatban rengeteg tévhit kering, gyakran még az orvosok is azt állítják, hogy semmilyen tünetet nem okoz, vagy hogy semmit nem lehet tenni ellene. Ezzel szemben a gyakorló anyukák pontosan látják, hogyan változik meg a baba viselkedése, amikor jön a foga. Nézzük hát mik a legjellemzőbb tünetek és hogyan lehet segíteni rajtuk!
1. Nyálzás. A fokozott nyálzás akár már 3 hónapos korban is elkezdődhet. Sok babánál odáig fajul, hogy éjszaka szétáztatja az ágyát, napközben a ruháját, amikor pedig már bújik ki a fogacska, a nyál kimarja a szája környékét, a pofiját. A nyálzást csillapítani nem lehet, de ha folyton átnedvesíti a ruháját, tegyél a nyakába egy gumis aljú előkét, hogy ne kelljen folyton átöltöztetni. A homeopátiában az erősen nyálzó babák alkati szere a Mercurius Solubilis D6, ebből akár 5-10 percenként 1-1 golyócskát lehet adni, naponta maximum 10 adagot: ez enyhíti a fogzás alatti nyűgösséget, fájdalmat.
2. Állandó rágás. Ha a baba mindent megrág (nem mindent a szájába vesz, ami egy természetes jelenség ebben az életkorban), folyamatosan az ínyét masszírozza, akkor biztosan lehetünk a fogzás tényében. Érdemes neki rágókát, hűtőrágókát adni, vagy ha ez nem tetszik, akkor kiflivéggel, kenyérhéjjal, esetleg háztartási kekszel próbálkozhatunk, ezeket csak lassan tudja megrágni, viszont hosszasan erősíti rajta az ínyét, ami nemcsak a fájdalmat enyhíti, hanem elő is segíti a fogacska kibújását.
3.
Laza széklet. A fogzás járhat lazább széklettel, de sohasem vizes hasmenéssel! Ebben
az esetben betegségre kell gyanakodni. A lazább széklet a fog kibújása körüli
napokban kicsípheti a popsit, ezért ilyenkor érdemes gyakrabban pelust váltani
és gondosan krémezni a popsit. A hasmenéssel járó fogzást három féle
homeopátiás szer is segíthet leküzdeni:
A Kreosotum D30 azoknak a babáknak való, akiknél a hasmenés mellett fokozott
nyugtalanság, duzzadt kékes-vörös íny tapasztalható. A baba csak kézben
nyugszik meg. A széklet bűzös, és kimarja a kicsi popsiját. Négyóránként
2-3 golyót adhatunk neki. A Rheum D30 akkor jó megoldás, ha a baba széklete
savanyú szagú és kicsípi a popsit, a csecsemő nyugtalan, nyűgös. Napi
3 alkalommal 2-3 golyót adhatunk neki. Az Aconit D30 azoknak a babáknak válik
be, akik belázasodnak, székletük zöldes-vizes, nyugtalanul sír, sokat iszik.
Melegre rosszabbodik az állapota, friss levegőre, valamint egy nagy alvás
után javul. Félóránként 1-1 golyócskát adhatunk a kicsinek, max. naponta 6-8
adagot.
4.
Duzzadt íny. Ez jellemző tünet lehet, de az első fogacskáknál általában
még nem lehet látni. A felső metszőfogaknál már előfordulhat,
hogy megduzzad az íny, a legjellemzőbb azonban a kisőrlők, nagyőrlők
és szemfogak előbújásakor.
5.
Kifehéredett íny. Az íny kifehéredése már a fog áttörése előtt hetekkel is
jelentkezhet. Az “igazi” kifehéredés azonban, amikor jól láthatóan megjelenik a
fogacska fehér széle az íny alatt, csak az áttörés előtt közvetlenül
szokott megjelenni.
6. Rosszul alszik. A fájdalmasan húzódó íny megzavarhatja a kicsi alvását. Egy fog kibújása gyakran hetekig is elhúzódhat, így akár több hétig is zavarhatja a csecsemő alvását a fogzás. Nappal és elalvás előtt érdemes megfelelően kiválasztott és adagolt homeopátiás szerekkel segíteni a babán. Különösen a szemfogak és az őrlőfogak áttörése járhat nagy fájdalommal, ekkor fájdalomcsillapítóval enyhíthetünk a tüneteken (Panadol Baby, Nurofen, Germicid kúp).
7. Nyűgös A baba napokig nyűgös lehet napközben is a fogzás miatt. Ez teljesen természetes. Gondolj csak bele, amikor fáj a fogad, neked sincsen felhőtlenül jó kedved. Ilyenkor többféle módon segíthetünk a babán: a megfelelő homeopátiás szereket napközben is adagolhatjuk, be lehet vetni a Dentinox gélt, rágókát vagy más rágnivalót, illetve fájdalomcsillapítót is.
A fogzás az egyik legvitatottabb téma a kismamák körében, és legalább annyi tény terjed a fórumokban és a játszótéri pletykavonalon, mint amennyi tévhit kap szárnyra. Ha viszont eloszlatjuk ezeket a tévhiteket, akkor sikerül majd felismerni a valódi fogzást és hatékonyan kezelni azt.
1. A fogzás addig tart, ameddig az egész fog ki nem bújik A fogzás nagyjából 5 hónapos kortól (van, akinél előbb, van akinél korábban kezdődik) folyamatosan tart. A fogzás kellemetlen tünetei általában a fog áttöréséig tartanak. Amikor már áttört a fog hegye, utána már csak növöget a fog, ez már nem fájdalmas.
2.
A fog áttörése csak
1-2 nap, ő meg már hetek óta nyűgös
A fogzás és a fog áttörése két különböző dolog. 1-1 fogacska áttörése 4-7
napig tarthat, azonban a fogzás gyakorlatilag 5 hónapos kortól 12-14 hónapos
korig folyamatosan. 1 éves kor után már valóban csak a fogak áttörése körüli
időszak (néhány nap) szokott problémát okozni, addig azonban a baba
gyakorlatilag folyamatosan fogzik. Ha megfigyeled, már 3-4-5 hónaposan
folyamatosan hátul és a szemfogaknál is rágcsál, az ínyének ez a része is meg
van duzzadva, pedig a szemfogak és a hátsó fogak csak 18-20 hónaposan bújnak
ki. Ez azért van, mert a fogzás folyamata nem úgy történik, hogy azon a helyen
duzzad meg a kicsi ínye, ahol a következő fogacska ki fog jönni, hanem
nagyjából 5 hónapos kortól folyamatosan meg van duzzadva az íny, hol egyik hol
másik helyen. Általában amikor az egyik helyen jön a fogacska, más helyen is
érzékennyé válik az íny, mert azon a részen is készülődik a fog. Ez teszi
lehetővé, hogy az őrlőfogak, amiknek méretük folytán sok
idő kell az áttöréshez, 1 éves kor után gyorsabban kibújhassanak. A fogzás
maga tehát gyakorlatilag 6-8 hónapon át tart, lehetnek benne rövidebb szünetek
1-1 fog áttörése után, de összességében valóban hetekig tartó nyűgösséget,
alvászavart okozhat.
3. A fogzás lázat okozhat A fogzás lázat nem okozhat, hőemelkedést viszont igen. A fogzás alatt viszont a kicsi szervezete kevésbé ellenálló a különféle vírusokkal szemben, így könnyebben lebetegszik. Jó hír azonban, hogy lázas állapotban gyorsabban bújnak ki a fogacskák.
4. A fogzás nem befolyásolja az alvást. Aki ilyet mond, annak még nem volt gyereke… A fogacska áttörése meglehetősen kellemetlen, ezért álmából felébresztheti a babát, nehezebb elalvást okozhat. Gondoljunk csak bele: mi sem tudunk elaludni, ha fáj a fogunk…
5.
“Adtam neki
fájdalomcsillapítót, de nem hatott, lehet, hogy nem is fogzik?”
A fogzás nemcsak fájdalommal jár, hanem általános nyűgösséget is okoz, így
elképzelhető, hogy önmagában a fájdalomcsillapító nem hat, a fájdalom
ugyan egy időre elmúlik, de a rossz közérzet megmarad.
6. “Nincs megduzzadva az ínye, biztosan nem fogzik” Az első metszőfogak áttörésénél nem szokott annyira megduzzadni az íny, gyakran csak kifehéredik, majd az áttörés előtt néhány nappal megjelenik a jellegzetes kis fehér csík az íny tetején. A kisőrlőknél és nagyőrlőknél, valamint a szemfogak áttörésekor valóban megduzzad az íny, a teteje véres is lehet, ezt azonban nehezebb észrevenni, mert nehéz odaáig belátni a kicsi szájába.
7.
Ha folyamatosan adom neki
a fájdalomcsillapítót, biztosan jobban fog majd aludni
Fájdalomcsillapítót nem szabad folyamatosan adni a babának! A paracetamol és
ibuprofen tartalmú készítményeket (Nurofen, babyPanadol) maximum 4 napig szabad
egyfolytában adni és akkor is csak napi 4 alkalommal, mert kikészíti a kicsi gyomrát!
Megelőzésként soha ne adjunk gyógyszert, tehát ne azért kapjon a baba
fájdalomcsillapítót, vagy homeopátiás szert, hogy éjszaka ne ébredjen fel,
hanem csak akkor adjuk neki, ha volt annak előjele a nap folyamán, hogy a
kicsi fogzik (nyálzás, nyűgösség, állandó rágcsálás, étvágytalanság,
kifehéredett íny). Ebben az esetben azonban napközben is adjunk neki
gyógyszert. A fájdalomcsillapítók helyett én a homeopátiás szereket javaslom. A
legteljeskörűbb szer a Viburcol kúp, ami fájdalom- és lázcsillapító is
egyben, de lehet alkati szereket is használni.
A “Nagykönyvben” meg van írva, milyen sorrendben kellene kibújnia a baba fogacskáinak, sok csecsemő mégis más sorrendet választ. Szabályos fogzásra nincs recept, és a legtöbb esetben nem is kell aggódni miatta. Most leírjuk, mely esetekben érdemes mégis orvoshoz fordulni.
A fogzással kapcsolatban kétféle probléma merülhet fel:
Időbeli eltérések: ha túl korán (már 2-3 hónaposan) vagy túl későn (10-12 hónaposan) érkezik az első fogacska
Sorrendbeli eltérések: nem a könyvek által leírt sorrendben nőnek a fogak.
Az időbeli eltérések egyáltalán nem adnak okot aggodalomra. Persze
a szájhagyományban számos olyan tévhit él, mint például, hogy ha túl korán (fél
éves kor előtt) jönnek az első fogak, akkor rossz foga lesz a
gyereknek, hamar kilyukad. Még indoklás is van ehhez a hiedelemhez, miszerint:
nincs idejük a fogaknak kellő mennyiségű anyagot, kalciumot stb.
magukba építeni. Itt és most ez a tévhit megcáfolható: a fogacskák még magzati
korban fejlődnek ki, a kalcium még akkor beépül és a baba mindig annyi
kalciumot vesz magához az anyaméhben, amennyire szüksége van, ergo ha van
kalciumhiány, akkor az az anyánál lép fel, mert a magzat mindent elvesz
magának.
Ha nem akarjuk, hogy romoljanak a pici fogai, ne adjunk neki édes
italokat (tea, cukrozott gyümölcslevek, szörpök, instant bébiteák) és már az
első fogacskától kezdve tisztítsuk a fogait. Kezdetben elég egy pelenka
sarkával minden nap áttörölgetni a pici fogakat, emellett adjunk neki rágókát,
mert azzal is tisztítja, erősíti a fogait.
A késői fogzás
D-vitamin hiány miatt is lehet, de ez az eset igen gyakori (pláne, hogy
manapság alapból szedni kell a piciknek a D-vitamint). Orvoshoz a késői
fogzással akkor kell fordulni, ha 1 éves korig nem jött ki egyetlen fogacska
sem.
Az eltérő sorrend szerinti fogzás legtöbbször úgy szokott
jelentkezni, hogy az alsó két metszőfog után nem a felső két
metszőfog érkezik, hanem a két szélső (kettes) alsó vagy felső
metsző. Ez teljesen ártalmatlan dolog, gondot csak akkor okozhat, ha
kijönnek a kettesek, utána pedig az egyesek szabálytalanul nőnek ki
mellette. Ilyen esetben mutassuk meg a fogakat orvosnak. Természetesen
fogszabályzásra még nem lesz szükség, de ő meg tudja mondani, milyen
további teendőink legyenek (pl. a szabálytalanul egymás mellett levő
fogacskákat másként kell tisztítani).
A fogzásról érdemes tudni, hogy sok babánál bizonyos fogak teljesen tünetmentesen (vagy csak minimális tünetekkel jönnek ki), más fogakat meg jobban megszenvednek. Előfordulhat, hogy a kicsit egyáltalán nem viseli meg a fogzás, amíg csak az első néhány fogacska bújik, később meg problémákat okoz, de fordítva is lehet.
Még a legnyugodtabb babánál is gondot okozhat, amikor a hátsó őrlőfogak (nagyőrlők és kisőrlők) jönnek, illetve amikor a szemfogak bújnak ki. Ilyenkor általában napokkal hamarabb véres és duzzadt lehet a pici ínye, akár a pofija is megdagadhat és nem ritka a kisebb hőemelkedés sem.
A csecsemők többsége nem olyan szerencsés és már az első fogacskák megjelenése is tüneteket okozhat náluk. Akár már 2-3 hónapos korban is megkezdődhet a nyálzás, sok esetben a nyál a fogzás körüli időszakban kicsípi a baba pofiját. Lazább lehet a széklet is és megfigyelhető, hogy abban a néhány napban, ameddig a fogacska áttöri az ínyt, gyakrabban kipirosodik a kicsi bőre, akár ki is sebesedhet.
Kevés orrfolyás és hőemelkedés is előfordulhat a fogzás miatt, de ennek elsősorban nem a fogzás az oka inkább az, hogy a fogzás alatt a baba könnyebben elkapja a vírusokat.
A fogzás tünete lehet az étvágytalanság is. Emiatt felesleges aggódni, éhenhalni biztosan nem fog a pici, pár nap múlva pedig ismét lesz kedve enni.
Meddig tart a fogzás? Általános tévhit, hogy a fogzás csupán néhány napig tart, addig, amíg ki nem bújik a fogacska. 1-1 fog kibújása akár hetekig is eltarthat. Először csak rágni kezd a baba és beduzzad az ínye, aztán már olykor-olykor nyűgösebb is lesz, végül elkövetkezik az a pár nap, amikor valóban kibújik a fog. Ez a metszőfogaknál 3-4 napig tart, a hátsó rágófogaknál akár 1 hét is lehet, mire teljesen áttöri a méretes fog az ínyt.
A fogzás tüneteinek enyhítése
Ameddig csak rág a baba, addig egy jó
rágóka elég lehet. Nem minden baba szereti a rágókát, próbálkozhatunk
gumijátékokkal, kiflicsücsökkel vagy tetrapelenkával is, van amelyik baba ezzel
tudja jobban masszírozni az ínyét.
Amikor szemmel láthatóan fáj az ínye, duzzadt, véres, akkor ki lehet próbálni a
dentinoxot. Ennek a hatása csak néhány percig tart, az aktuális nyűgösség
ellen jó lehet.
Fájdalaom ellen kaphat még Panadol szirupot (4 napig lehet folyamatosan adni,
naponta maximum négyszer, utána szünetet kell tartani), éjszakára adhatunk neki
Germicid C kúpot (vényköteles), ami ugyancsak fájdalomcsillapító.
A homeopátiás szerek közül sokaknak bevált a Viburcol kúp, amit éjszakára adhatunk és nyugtató, fájdalomcsillapító hatása van, valamint a Chamomilla Vulgaris CH15 golyócska, amiből napközben akár óránként 1-1 szemet adhatunk a kicsinek, éjszakára pedig 5 golyócskát lehet bevenni.
A beszéd megtanulásához a gyermeknek példaképre és beszédkésztetésre van szüksége –, e két tényezőből következik, hogy értelmileg jól fejlett, agykárosodás nélküli gyermekek beszédtanulása is késhet az átlaghoz képest.
Mint minden fejlődési zavar,a beszédé is átmeneti jellegü lehet-az akadályok kiiktatásával az elmaradást a gyermekek gyorsan behozhatják.A –gügyögés-és az úgynevezett- egyszavas mondat-mint fejlődési fázis-legtöbbször megkülönböztethető-egyeseknél azonban alig jönnek felszinre,hanem bizonyos lappangási idő után egy nyelvtanilag helyesnek mondható,,kifejezés gazdag nyelvezet bontakozik ki.
A félénkséggel társult gyengébb beszédkésztetés,lefokozott utánzási hajlam,kontaktus szegénység,-amelyek a fejlődés tempóját késleltetik-gyakran utólag derithetők ki.Néha a szülők részéről is kimutatható a késleltetett beszédfejlődés.
Enyhébb agyi károsodásokban a lassult beszédfejlődés izolált tünetként jelentkezhetik,ugyanúgy, mint értelmileg jól fejlett,de magukbafordult gyermekeknél.
Ezért van szükség részletes neurológiai és psychologiai teszt-vizsgálatra.amelyel egyébb tünetek is kiderithetők.-a kórelőzményből az örökletességre-a tesztekből esetleg szervi idegrenszeri megbetegedésre lehet következtetni.
Minden gyermeki beszédzavarban a halláskészség is tisztázandó.
A viselkedés megfigyelésével,továbbá az intelligentia-tesztekkel többnyire tisztázható,hogy a későn érés izolált ttüneteiről,vagy az egész személyiséget érintő fejlődési visszamaradás részjelenségéről van szó.
A késleltetett beszédfejlődést legalább az óvódába kerülés előtt fel kell ismerni,mert a szülőket is mozgósitó korai kezeléssel többnyire siker érhető el.Speciális óvodákban és iskolákban a gyermekorvos,logopédus és a gyermekpsychiáter eggyüttesen érhet el jó eredményt.
A legfontosabb beszédzavarok-
A selypítés bizonyos hangok,főleg mássalhangzók képzésének a zavara.A beiskolázás után is tartó selypités mögött örökletesség/ikerpároknál észlelt azonos zavar/vagy korai agykárosodás is szerepelhet.
A pöszítés az –s-sz- és-z-kiejtésének a hibája.Okai között-a fogazat szabálytalansága,a nyelv célszerütlen alaphelyzete,a kilégzés orron keresztül való kiáramlása jöhet szóba.Ha a gyermek szellemileg ép,a kezelést a logopédusnak mielőbb el kell kezdeni-spontán javulásra nem lehet számitani.-az ilyen gyermek selypitésének kórjóslata jó.
A dadogás többnyire neurótikus jellegü beszéd coordinátiós zavar-néha enyhe agyi károsodás lehet,sőt egyes esetekben az örökletes tényező is kimutatható.Igy a dadogás az esetek egyrészében,mindenképpen organikus hátterü beszédfejlődési zavarként értékelendő.
A hadarás a beszédfolyamat cél és szabály nélküli felgyorsulása,amelyben a szavak tagolása elmosódik-a gyermekek szóvégeket és mondatrészeket mellőznek,kifejezéseket esetleg nem találnak-a beszéd egészében dallamtalan és alig érthető lehet,bár az érintett erről spontán alig vesz tudomást.Fokozott figyelemmel és koncentrálással könnyebben lehet korrigálni.
A siketnémaság veleszületett vagy csecsemőkorban kialakult siketség következtében beállt beszédképtelenség,amely a hallásnak a beszéd-funkció elsajátitásában játszott döntő szerepét bizonyitja.A siketnémaság az összpsychés fejlődést súlyosan gátolja.Veleszületettnek tekinthetőek a fejlődészavarok-szülési sérülések következményei-.csecsemőkorban a meningitis epidémica-Egéves kor után egyes szokványos gyermekbetegségekhez társuló középfülszövődmények.-Kezelése szakember feladata.
Vagy
az arra hajlandóság röviddel a szűlés után is kiderülhet/Ortolani tünet/
A
csipőizületi ficam korai felismerésének a jelentősége.
A szűrővizsgálatot helyes,ha 3 hónapos kor előtt végzik el-/Ekográfiás szürés/
A gyermekorvos javaslata alapján szükség esetén ortopéd szakorvos is megvizsgálja a gyermeket és ha a betegség gyanuja beigazolódik megfelelő kezelést ir elő.
A csipőficam többnyire leányoknál fordul elő, ezért azok vizsgálatára még nagyobb gondot kell forditani.
Az orvos a csipőizületet alkotó csontok elégtelen fejlődésének legkisseb gyanuja esetén is a kezelés valamilyen formáját javasolja,mert nem szabad egy kis kényelmetlenség miatt a súlyos állapot kifejlődésének kockázatát vállalni.
Ha tehát a kisbabára az orvos azt mondta hogy kezelésre van szükség,semmi esetre sem vigyük a gyermeket orvostól orvoshoz azzal a feltételezéssel,hogy hátha mégsincs baja .
A kezelés /különleges pelenkázási mód – Pavlik hám,Frejka párna – a kisbaba számára nem jelent különös kényelmetlenséget, legfeljebb néhány napig kissé nyugtalanabb, tehát nem lesz semmi baj, ha történetesen esetleg egészséges gyermeket- kezelünk, viszont ha a baba valóban beteg, a kezelés elmúlasztása rendkívűl súlyos állapotot idézhet elő.
Legkésőbb három hónapos korban vigyük a csecsemőt csipőficam-megelőző vizsgálatra.
A „lázgörcs” és a láz kapcsolata
A lázgörcs – a gyermekkori görcsös állapotok leggyakoribb formája – általában a gyermek betegségének kezdetén, a lázasodási szakaszban lép fel. A 3 hónap és 5 év közötti korosztály 2-4%-át érinti e betegség. A gyermek ilyenkor elveszíti eszméletét, szeme fennakad, az arca ellilulhat, elszürkülhet (mivel a légzőszervi izmok is görcsben vannak). Leggyakrabban 18-24 hónapos kor között fordul elő. Az esetek kb. egyharmadában a lázgörcs ismétlődik, az ismétlődésnek egyéves kor alatt nagyobb a valószínűsége. Fiúgyermekeknél gyakrabban fordul elő, mint a lányoknál.
Az utóbbi évek vizsgálatai derítették ki, hogy a láz nem oka, csak kísérője a görcsnek. A görcs kialakulásában bizonyos vírusfertőzések és egyéni érzékenység, talán ma még nem ismert genetikai meghatározottság és nem a láz vagy annak mértéke játszik szerepet. A lázgörcs nem okoz agysérülést, és nem növeli az epilepszia kialakulásának kockázatát sem.
Mi a teendő lázgörcs esetén?
A lázgörcs észlelésekor biztosítani kell a gyermek szabad légútjait, és biztonságos helyre kell fektetni, hogy ne sérüljön meg. Ruházatát célszerű meglazítani, amennyire lehetséges, kitakarni. A görcs, bármennyire is ijesztő, általában pár perc alatt spontán szűnik.
Lázcsillapítás szükséges, de nem lehet agresszív. Az eszméletlen és/vagy görcsölő gyermek szájába tilos gyógyszert tenni, mert az a légutakba kerülve fulladást idézhet elő! A gyógyszeres lázcsillapítás kúppal történhet. A testhőmérséklet csökkentésére a gyógyszeres kezelést kiegészíthetjük állott vizes borogatással is. A lázgörcsöt követően minden esetben meg kell vizsgálni a gyermeket.
Megelőzhető-e a lázgörcs?
Mivel spontán szűnő, jóindulatú állapotról van szó, ami ritkán jelentkezik, megelőző kezelés általában nem szükséges. Lázcsillapítással, mivel nem a láz okozza a betegséget, nem előzhetjük meg a „lázgörcs” kialakulását. Értelmetlen és káros már a hőemelkedés alatt lázcsillapítót adni az egyszer már görcsölt gyermeknek. Ugyanilyen hatástalan, ha folyamatos lázcsillapítást alkalmazunk minden lázas betegség során. A korábban alkalmazott nyugtatót (phenobarbital) tartalmazó kúpok csak akkor előzik meg a görcsöt, ha már jó néhány kúpot megkapott a beteg, ekkorra azonban már olyan mellékhatások jelentkezhetnek, ami miatt ezen kúpok alkalmazása nem javasolható (aluszékonyság, imbolygó járás, stb.).
A lázgörcs az ún. alkalmi görcsök egyik formája a gyermekkorban. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetekben szervi - agyi - károsodást nem lehet a háttérben kimutatni. Ebbe a csoportba tartoznak még egyébként a mérgek, gyógyszerek által, a különböző hormonális és anyagcserezavarok következtében kialakult görcsök is. A lázas görcsroham ezek közül a leggyakoribb gyermekkorban. Kialakulásában szerepet játszhatnak a lázat okozó bakteriális toxinok vérbe kerülése, szöveti oxigénhiány, keringészavar, a láz miatt kialakuló anyagcsere változások, magas hőmérséklet, és az előbbiek miatt kialakuló agyszövet duzzanat. A lázgörcs leggyakrabban 3 hótól 5 éves korig észlelhető. Nemegyszer családi halmozódás fordul elő. A görcs tipikus esetben 38 °C feletti láznál jelentkezik. Az egyszeri lázgörcsnek nincs következménye, nem okoz maradandó károsodást. Olyan esetekben azonban, amikor a lázgörcs már 38 °C alatt is jelentkezik, gyakran ismétlődik, hosszú ideig tart (extrém, ellátatlan esetben óránál tovább) már okozhat agykárosodást. Ajánlott a kisgyermeket megmutatni gyermek neurológusnak, aki eldönti, hogy az egyszeri lázgörcs után szükséges-e kivizsgálás (labor, szemészet, EEG), ill. ellátja a szülőket megfelelő tanáccsal, ill. görcsoldó (végbélbe adagolható) gyógyszerrel. Ez utóbbi könnyen, biztonságosan és igen eredményesen alkalmazható. Kétségtelen, hogy a lázgörcsös betegeinket többnyire a rendelőben (ahová a szülő rohan be a gyerekkel), vagy otthonában mi gyermekorvosok, ill. az éjszakai ügyelet látja el. Ezután, szükség esetén, de nem mindig, inkább a komplikáltabbnak tűnő esetekben kórházba utaljuk a gyermeket.
A statisztikák szerint az otthoni balesetek 25 %-a a 4 évesnél fiatalabb gyermekek körében fordul elő. A balesetek megelőzése érdekében a legszerencsésebb az lenne, ha folyamatosan szemmel tarthatnánk a picúrokat, de minden másodpercben nem lehetünk mellettük. Néhány apró változtatással „gyermekbiztossá” alakíthajuk lakásunkat, ezzel is óvva a kicsiket. Fontos, hogy ez ne a baba korlátozását jelentse, hanem olyan környezet teremtését, ahol biztonsággal fedezheti fel a világot.
Ahogy növekszik a baba, mindig más-más helyzet válik veszélyessé. Kezdetben még nem tud forogni, de ekkor se hagyjuk egyedül magas helyen (ágy, pelenkázó) hiszen bármikor leeshet. Ha csak egy percre kell lerakni, tegyük inkább a földre.
Figyeljünk, hogy ne kerüljön túl kicsi tárgy a kezébe, mert lenyelheti. Mivel mindent a szájába vesz, ügyeljünk, hogy piszkos tárgyak ne maradjanak elöl.
Ne hagyjuk egyedül, amikor cumisüvegből iszik, vagy darabos ételt eszik, mert könnyen félrenyelhet.
A babakocsiban, etetőszékben, autósülésben mindig kössük be.
Amikor már fel tud mászni a bútorokra, úgy 1 és 1,5 éves kora között (ágy, ülőgarnitúra), de a lejutás még eséssel végződne, ne hagyjuk egyedül abban a szobában, ahol ez megtörténhet. Tanítgassuk szorgalmasan a lemászás fortélyaira: mindig hassal lefelé fordulva próbálkozzon, és reménykedjünk, hogy nagyobb huppanás nélkül átvészeljük ezt a kb. 1 hónapot.
Ha több kisgyerek van együtt, ne hagyjuk őket egyedül, mert kárt tehetnek egymásban.
A szobában:
A konyhában:
A fürdőszobában:
A szabadban:
Utazásnál:
“Mikor pedig felkeltem, hogy megszoptassam az én gyermekem, ímé megholt” (Biblia, Királyok Könyve) (2)
Évezredek óta számtalan esetben találkoztak a szülők ezzel a biblikus időkből ismert, tragikus jelenséggel. A gyermekével közös ágyban alvó, elhalt csecsemő tragédiája a salamoni idők története. Őszintén szembenézve azonban a rideg ténnyel, elmondható, a csecsemőkori hirtelen halál oka máig is ismeretlen. A szindróma definíciója interpretáció így szól:
“A BÖLCSŐHALÁL olyan, látszólag egészséges csecsemőknél előforduló hirtelen halál, akiknél semmiféle kóros klinikai tünetet nem észleltek, amikor elalváskor ágyba tették őket. A halál közvetlen oka nem deríthető fel, sem az anamnesztikus adatok, sem a kórbonctani leletek alapján.”A definíció szerint tehát érthető a nehézség; egy olyan jelenség megelőzésére vállalkozunk, ahol a kórfolyamat lényege még nem ismert számunkra. Ugyanakkor számos adatot gyűjtöttünk össze a SIDS-szel kapcsolatosan, amik a gyakoriságra és a rizikófaktorokra vonatkoznak. Ezek a gyakorló orvos számára jól hasznosíthatóak a napi munka során.
Előfordulásuk világszerte jól ismert jelenség, elnevezési különbségei ellenére. Ugyanakkor a gyakoriságra vonatkozó adatok ellentmondásosak, még adott országon belül is nagy különbségek adódhatnak. Ennek több oka is lehet. A különböző országokban élő etnikumoknak más és más lehet a genetikai adottsága, de a szocio-kulturális szokásaik is különbözhetnek. Egyes népek, népcsoportok között a boncolás tilos, így a halálesetek kivizsgálása sem elégséges.
Összességében a gyakorisága az élveszületettekre számolva 1-3‰ , ezen belül Európában 1-2‰.
Megelőzési lehetőségek
A rizikóbabák szűrése centrumban feltétlenül szükséges
Mitől fáj a kisgyermek
hasa?...
Az egyik anyuka mondta a következőket a rendelőmbe: amikor terhes voltam mindenki arra próbált úgymond figyelmeztetni, hogy nem fogok semmit aludni, hulla fáradt leszek, mert minden gyermek hasfájós és olyankor nagyon sír. . Megszületett a lányom és valami oknál fogva egy árva hangja nem volt, gyönyörűen átaludta az éjszakát és nem volt hasdfájós. Én szerencsés voltam , de vannak sajnos olyan anyukák akik már kevésbé.
Mitől okozhatja a hasfájást egy kisgyermeknek? Nagyon sokminden.
Az egyik ilyen ok lehet ha nem tud kakilni. Azaz csak 3-4 napnta tud székelni,. Ha nincs egyéb jele akkor a székrekedés önmagában nem ad aggodalomra okot. Mégis ha azt látjuk, hogy a baba erőlködik akkor forduljunk orvoshoz és az felír valamilyen székletlágyító gyógyszert. Az egészen pici babáknál ritka a székrekedés, de ha mégis akkor ennek legfőbb oka az lehet, hogy a baba nem kap megfelelő mennyiségű folyadékot. Soha ne használjuk azt az ősi módszert, hogy picit több cukrot teszünk a tápszerébe vagy az ételébe. Nem szabad édesszájúvá nevelnünk, mert ez se a babának se a mamának nem jó. Ha kisgyermek étrendje változatos, kellő mennyiségű gyümölcsöt, főzeléket kap akkor nem hiszem hogy előfordulhatna székrekedés.
Fájhat a gyermek hasa attól is ha hasmenése van. A híg széklet annak a jele, hogy a beleket valami irritálja és a táplálék csak "átfut" a beleken. Ha a kisgyermek már kap szilárd ételt, vagy új gyömölcsöt akkor már ez a probléma jelentkezhet hiszen a baba gyomra még nem szokta meg ezeket a finomságokat. A pici cscsemő hasmenése azért veszélyes, mert ilyenkor nincs elég idő, hogy a víz felszívódjon a szervezetben, és ez gyorsan kiszáradáshoz is vezethet. Természetesen nem kell azonnal megijdeni ha egy-kétszer hígabb a baba széklete., de a baba jól érzi magát, úgy eszik ahogy máskor. Ha viszont a széklet zöld és bűzös, a baba nem akar enni és 38fokos láz van a végbélben, akkor feltétlenül forduljunk orvoshoz. Ha nagyob a baba akkor adhatunk neki babateát amivel meg lehet fogni a székletet.
Természetesen több oka is lehet ha egy babának fáj a hasa, de ez a két legjellemzőbb. Viszont ha megpróbáljuk a babának a legegészségesebb ételeket adni, odafigyelve hogy mit viszünk be a szervezetébe, akkor ezek a problémák nagy mértékben kiküszöbőlhetők és talán a kisbaba is nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz.
Arról, hogy a csecsemő a modernkori hiedelmekkel szemben képes kontrollálni a záróizmait, mégpedig az ellazításukat. Az eldobható pelenka világában erre a legtöbben csak legyintenek, hogy butaság, de mégsem az. Ha a babát kicsi korától kezdve rászoktatjuk arra, hogy a dolgát ne véletlenszerűen a pelenkába végezze, hanem egy bizonyos testhelyzetben egy bilibe (illetve bili gyanánt használt bármiféle alkalmatosságba), akkor gyorsan megtanulja a testhelyzetet összekötni az ürítés eseményével. A testhelyzet mellett egy hangjelzést is használunk, ami szintén segít az asszociáció kialakításában. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a babát pl. guggoló helyzetben tartjuk — egy-egy kezünk a két combján, a háta a mi hasunkra simul —, a bili fölé tartjuk, azt mondjuk, hogy “psssss”, mire a baba pisil és/vagy kakil egyet. Ahogy nő a baba, a pisilést és a kakilást szét lehet választani. Ha ezt napjában elég gyakran megtesszük, akkor a babának úgymond nem marad semmije, amit a pelenkába ereszthetne, hanem száraz marad. A gyakorlatban ezt persze nem könnyű tökéletesen kivitelezni, hiszen főleg a kicsi babák rengetegszer pisilnek keveset, és sokan igen gyakran kakálnak. De ahogy nőnek, ez lassan átvált ritkább de nagyobb mennyiségekbe.
Miről nincs szó?
Nincs szó erőltetett biliztetésről a szó "hagyományossá" vált értelmében. Nincsenek elvárások, szemrehányások, büntetések. Egyszerűen felajánlunk egy lehetőséget, amelyet a baba elfogad, ha kedve van. Ha nem, akkor nem. Később újra próbálhatjuk.
Szobatisztaság?
Azt hiszem sok gyermekpszichológus gyomra összeugrik a bababiliztetés hallatán. Egyrészt azért, mert nekik is azt tanították, hogy 2-3 éves kora előtt a gyermeknek sem a záróizmai, sem a lelke nincsen felkészülve a tudatos ürítésre. Másrészt pedig azért, mert ugye a szobatisztaság nem azt jelenti, hogy gyorsan a baba alá dugjuk a bilit, amikor látjuk, hogy elkezdi végezni a dolgát.
Az első dolgot illetően tévednek. Lehet, hogy nincsenek teljesen kifejlődve a záróizmok, és a visszatartás még nem lehetséges, de az ellazítás működik. Bárki kipróbálhatja otthon, és látni fogja, hogy a baba képes ellazítani a záróizmokat. A lelki éretlenség kérdése sem ilyen egyértelmű: rengeteg baba van, akik gyakorlatilag problémamentesen válik tudatosan szobatisztává a bababiliztetés módszerével, akár már 1,5 éves korban. Tény viszont, hogy szintén sok babánál fordulnak elő átmeneti ún. sztrájk időszakok - nem tudjuk mindig pontosan, hogy ezek honnan erednek.
A második dologgal egyetértek: a szobatisztasághoz több kell, mint egy szimpla asszociációs kondicionálás. Nem is állítja senki, hogy a biliztetett babák szobatiszták ebben az értelemben. Viszont igenis elvégzik a dolgukat, ha segítünk nekik a testhelyzettel/hangjelzéssel. Ebből aztán fokozatosan kialakul a valódi tudatosság, belenőnek abba, hogy a bili mire való, tudják, mi az, hogy pisi, kaka. Sokaknál viszonylag fennakadásmentesen zajlik a dolog, és szép lassan áttérnek a félig tudatosból a teljesen tudatos fázisba, amely már valós szobatisztaság. Van, aki 16 hónaposan mindig jelez, ha kell neki, illetve magától bilire ül és oda végzi a dolgát. Van, aki két éves, mire maga kezd jelezni, de segítséggel (emlékeztetéssel) egész nap száraz marad. És van, aki bár tudatában van az ürítésnek, akár hónapokon át „sztrájkol”, és csak a saját maga választotta helyszíneken és időpontokban végzi a dolgát. A módszer célja nem az, hogy versenyezzünk, hogy ki lesz előbb szobatiszta. Egyszerűen csak az elejétől kihasználjuk azt, amit a baba tud, a többi pedig ebből alakul ki.
Miért csinálja a baba?
Sok babánál megfigyelhető, hogy szívesebben is végzik a dolgukat így bilibe, mint pelenkába, főleg a kakálást. Vannak babák, akiknek mindegy, pelenka vagy bili. A könyvekben/fórumokon gyakran azt olvasni, hogy a baba ösztönösen nem szeret a magára piszkítani. Nálunk ez például nem volt érzékelhető. Aztán vannak babák, akik hordozókendőben nem pisilnek be, nálunk ez sem volt így. Talán ez is felhígult, mióta a természetes szelekció takarékra került az orvostudomány/technológia stb. eredményeképp.
Többször írtunk már az eldobó és a textilpelenkák összehasonlításáról. Számolgattuk a költségeket, mérlegeltük az előnyöket, a pro és kontra érveket. Próbáltuk a kifogásokat kezelni... miközben mások megtalálták az abszolút Nulla Hulladék megoldást a peluskérdésre. Ki hitte volna, hogy pelenka nélkül is fel lehet nevelni egy csecsemőt?!
A világot nem régi gondolkodásmódú emberek fogják megmenteni új programokkal, hanem új gondolkodásmódú emberek programok nélkül.
[Daniel Quinn: B
története]
Első hallásra meredeknek tűnik az ötlet. Pedig nem is olyan régóta létezik pelenka. Előtte vajon hogy intézték a picik folyó ügyeit? Manapság miért ne lehetne úgy?
A módszert hivatalosan segített szobatisztaságra való szoktatásnak - kommunikáció az ürítésről) nevezik. Mint a neve is mutatja, a gyerekkel való kommunikáció az alapja. A magyarul „baba a bilin" vagy „pelenka nélkül" néven emlegetett módszer követői vallják, hogy a baba sokkal többre és sokkal korábban képes, mint gondolnánk. Például arra is, hogy kifejezze, ha pisilnie vagy kakilnia kell.
A „pelenka nélkül" lényege a figyelem. A mama érti, érzi, ha babája éhes, fázik, álmos, és azt is, ha ürítenie kell. Mindezt hosszú ráhangolódás alapozza meg. Általában az első hónapoktól kezdik a bilizést: a baba jelzései és megfigyelt napi ritmusa alapján felajánlják neki a vécébe, mosdókagylóba, bilibe, szabadban végzett pisilés-kakilás lehetőségét, kinek hogyan tetszik. Közben biztonságosan megtámasztva tartják a babát az ölükben. Mindezt jellemző hangadással kísérik (például psss hanggal, de van, aki finoman ráfúj a baba fejére), így a csecsemő hamar kapcsol: képes lesz összekapcsolni az ürítést a helyszínnel, a pózzal és a jelzéssel.
Egyesek szerint a csecsemő első életéve a bizalom vagy a bizalmatlanság kialakulásáról szól. Azok, akiknek alapvető szükségleteiről gondoskodnak, megtanulnak bízni gondozóikban és a világban. Akik nem részesülnek kielégítő gondoskodásban, azok bizalmatlanná válnak. A csecsemő attól függően tartja a világot biztonságosnak vagy sem, hogy az anya viselkedése mennyire felel meg a szükségleteinek. A szükségletek kielégítése tehát nemcsak a csecsemő túlélése, hanem lelki egészsége szempontjából is alapvető fontosságú. A csecsemőkorban átélt gondoskodás az ember egész életre szóló lelki útravalója.
Ritkán merül fel a kérdés, hogy melyek is valójában ezek a szükségletek. Többnyire a táplálék iránti igényt tartják a legfontosabbnak (lásd Freudnál az első életév mint orális szakasz), de nincs vita a meleg, a mozgás, a társas együttlét és a pihenés iránti igények kulcsszerepéről sem. Egy szükséglet azonban ritkán kerül szóba: az ürítés. Gyakran az ürítést nem is mint szükségletet, hanem elsajátítandó és kontrollálandó készséget értelmezzük - de vajon biztos ez?
Látáskor szemünk mindkét ideghártyáján keletkezik kép. Ez a két kép csak akkor látható tökéletesen egynek, ha a két szem ideghártyáján egymásnak megfelelő pontokra esnek. A csecsemők még nem látnak tökéletesen, két szemüket még nem együtt használják. Az együttlátás képességére a növekedés folyamán tesznek szert.
A szemtengelyferdülés, más néven kancsalság, nem egyszerűen csak szépséghiba, ezekben az esetekben a két szem együttes munkájának zavara áll fent, vagyis nem jön létre az úgynevezett együttlátás.
A szülő a kancsalság időben történő felismerésével rengeteget segíthet. A gyermekkorban, hatéves korig diagnosztizált betegség szinte tökéletesen orvosolható. A gyermeknek szemüveget írnak fel, a jól látó szemét meghatározott időre letakarják, így erős munkára késztetik a gyengébbik szemet. Az eljárás hatékony, szinte tökéletesen fejlődik ki mindkét szem látókészsége. Sajnos azonban ez a módszer csak 6-7 éves korig korrigálhatja a szemtengelyferdülést, később már nem befolyásolható az éleslátás elvesztésének folyamata.
Ha a teljes látásélesség elérését követően is fennmarad a kancsalság, akkor műtéti beavatkozásra kerülhet sor, melynek optimális időpontja a gyermek harmadik és negyedik életéve közé tehető. Az operáció során igyekeznek a kancsalsági szöget öt fok alá csökkenteni. Ha a kancsal és tompalátó gyermek kezelése nem időben történik, a műtéttel csak a kancsalságot lehet megszűntetni, a tompalátást nem.
A felnőttkori szemtengelyferdülés a nagyfokú esztétikai problémán túl súlyos pszichés zavarokat, akár depressziót is okozhat. Ezért is érdemes elvégeztetni a kancsalságot korrigáló műtétet még akkor is, ha az látásjavulást nem eredményez. A szemtengelyferdülés ellenes műtétek a megfelelő szemizmok erősítésével vagy gyengítésével fejtik ki hatásukat. A beavatkozással párhuzamossá tehető a két szem, jelentősen javítva az esztétikumon. Az operáció minimális időt vesz igénybe, fájdalommentes, a paciens már a műtét napján otthonában gyógyulhat tovább.
Vér jelenléte a székletben minden esetben kóros. Ha vér a tápcsatorna felső szakaszából (szájüreg, nyelőcső, fogak) kerül a székletbe, akkor a vérfesték, a haemoglobin megemésztése miatt a széklet színe feketére változik, ezért szurokszékletnek nevezzük.
Ha a széklet felületén vagy benne elkeveredve friss vér látható, az a tápcsatorna alsó szakaszából (végbél, vastagbél) származik. A teljesség igénye nélkül néhány betegség ill. állapot, amely véres széklettel járhat: szájüregi vérzés (pl. mechanikus sérülés miatt), gyomorfekély, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, tehéntej fehérje allergia, a végbél tájék berepedése fissura ani), baktériumok (salmonella, shigella, campylobacter) által okozott hasmenés, amöbás dysenteria.
A véres széklettel járó megbetegedések között vannak olyanok, amelyek csak nagyobb gyerekeknél, illetve felnőtteknél fordulnak elő. Ilyen, pl. az aranyér, amivel ezért most részletesebben nem is foglalkozunk. Ha a szülő véres széklettel találkozik, a jelenséget mindig komolyan kell venni, és azonnal gyermekorvoshoz kell fordulni.
A következő esetekben
találhatunk véres székletet:
- Vérhas (Dysentéria)
- A bél gyulladásos betegségei
- Végbélberepedés és -polip
- Bélelzáródás
A vérhas fertőző megbetegedés, melyet speciális kórokozó, a "Shigella" okoz. A vastagbél, fekélyképződéssel járó gyulladása láz, gennyes, véres, nyálkás széklet jellemzi hasmenés formájában. A betegség szájon át vagy a széklettel terjed. A fertőzés bekövetkezhet közvetlen érintkezéssel, mosatlan gyümölcs, fehérnemű, edény révén. A beteg gyermek környezetében nagyon fontos a fokozott tisztaság, a gyakori kézmosás betartása.
A bél, gyulladásos betegsége: "Colitis Ulcerosa" főleg ez a betegség jár véres széklettel, a vastagbél gyulladásos fekélyképződéssel járó idült megbetegedése. Részletesebben ezzel a betegséggel nem foglalkozunk, mivel a betegség ritkán kezdődik a 8. életév előtt.
A végbélnyílás és nyálkahártyája vérző fájdalommal járó berepedéseit rendszerint a székrekedés, a nagyon kemény széklet okozza. A gyermek a fájdalom miatt nem mer székelni, emiatt a széklet még keményebbé válik, és nehezíti a seb gyógyulását.
A bélpolip rendszerint nyélen ülő babnyi vagy annál kisebb vérzékeny képlet. Székelés után friss vér ürülése, a székelés befejezése után hívja fel rá a figyelmet. Nagyobb gyerekeknél sűrűbben fordul elő, mint a fiatal gyermekkorban.
A béltartalom ürülésének elakadásával kapcsolatos tünetcsoport a bélelzáródás. A bélelzáródásnak sok oka lehet. Ezek közül gyakori a bél üregét belülről elzáró tényező (besűrűsödött széklet, súlyos esetben daganat stb.), de lehet külső tényező is: kívülről elszoríthatják a belet megnagyobbodott nyirokcsomók, összenövések, daganatok. Ehhez a betegségcsoporthoz tartozik az úgynevezett bélcsavarodás is. Máskor a bél üregének elzáródása úgy alakul ki, hogy a bél saját magába betüremkedve zárja el a béltartalom útját, ez az úgynevezett "invagináció". Életveszélyes állapot, a korai diagnózis sorsdöntő. A bélelzáródást megelőző első tünet a véres széklet lehet. Az invagináció az esetek nagyobb részében, ha jelentkezik, akkor az első két életéven belül következik be. A kezdeti tünetek jellemzően a teljes jólétből hirtelen heves görcsös hasi fájdalmak jelentkeznek. A görcsök egy idő múlva enyhülnek, majd újra visszatérnek. Néhány óra múlva véres nyálkás széklet jelentkezik.
Természetesen orvosi segítségre van szükség.
A
gyermek kíváncsi a környező világra. Látni, hallani, érezni, megfogni
akarja mindazt, ami elé tárul. Igazán megérezni akkor tudja, ha a saját
tapasztalatai, élményei sokrétűek, hosszas és többféle
megközelítésűek, azaz gyakorolhatók, kipróbálhatók. Ezekkel az
érezhető információkkal, amelyek a test különböző területeiről
érkeznek, tanul tájékozódni a gyermek. Még pontosabban az agyat trenírozza a
testéből és a külvilágból érkező érzékletek feldolgozására,
összehangolására. Ez a tudás valamennyi további ismeretszerzés alapja.
Kisgyermekkorban készül fel az agy számos olyan feladatra, amelyet majd iskoláskorban kell elvégeznie. Nem is gondolná az ember, hogy a kúszás, a mászás, a pörgés, hintázás hiánya évekkel később milyen komoly tanulási és viselkedésbeli gondokat okozhat! A különböző mozgások közül a mászásnak van kiemelkedő szerepe, hiszen a váltott kéz-láb mozgás hiányában zavar jelentkezhet az agyféltekék szinkronizációjában.
A kisgyerekből akkor lesz, lehet egészséges, értelmes felnőtt, ha megfelelő ingerek érik megfelelő életkorban. Szakértők megfigyelései alapján egyre gyakoribb, hogy a szülők túlféltés miatt vagy a kényelemre hivatkozva kevés mozgásteret biztosítanak a gyermeknek. Emiatt a kicsi kevesebbet mászik, szalad, forog, ugrik, kapaszkodik. Ha a babánál kimarad a kúszás, ülés, a gyermek mászás nélkül egyből feláll, akkor később más területeken lehetnek problémái. Ezért nagyon fontos, hogy megpróbáljuk rávenni a gyereket a négykézláb való járásra. A kéz-láb koordináció begyakorlása nagyon fontos mivel az agyi kapcsolatok ingerek hatására alakulnak ki, fejlődnek, főleg a mozgás, a térbeli tájékozódás ösztönzi az agyat tanulásra.
Ahhoz, hogy megfelelő ingerek érhessék már csecsemőkortól a kisgyereket, lehetőleg kemény felületű mozgásteret kell neki biztosítani. Ha sokat van szűk helyen, például kiságyban, járókában, akkor a mozgásfejlődéséből könnyen kimaradhat a kúszás, mászás, gurulás, ellenben a szűk tér és a kapaszkodók jelenléte túlzottan korai állásra késztetheti.
Hagyjuk hát a gyermeket szabadon mozogni, engedjük, hogy megismerje testének, képességeinek határát, lehetőségeit. Teremtsük meg a feltételeket ahhoz, hogy különböző mozgásformákkal ismerkedhessen meg, hiszen így növelhetjük önbizalmát, mozgása ügyesedni, koordinálódni fog. Az egyensúlyérzéket a koncentrációs képességet fejleszti.
Foglalkozzunk a mozgáskészség
fejlesztésével
A szülők nagyon egyszerű módszerekkel is sokat tehetnek azért, hogy gyermekeik agyfejlődését serkentsék. Kétéves korig az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége a gyereknek, hintázásra, mászásra, kapaszkodásra, ugrásra, ütésre, dolgok elkapására, gurítására, egyensúlyozásra. Akár játszótéren, akár otthon, akár játékos foglalkozásokon, de lehetőséget kell biztosítani a gyereknek a mozgásra, mert ezzel számos későbbi problémát megelőzhetnek a szülők.
Ha csak a játszótérben gondolkodunk, például a trambulin, a különböző hidak-gerendák, a mászóalagút, a hintarács, a hatalmas labda, a tüskés korong, a hintaló, a billenő palló, karikák, egy forgató tölcsér és a kis labdák minden izmot megmozgatnak és minden agyterületre hatással vannak.
Speciális mozgásfejlesztő eszközökkel a nagymozgásokat és az egyensúlyérzék fejleszthetjük, melyek elősegítik a kinesztetikus észlelést (saját mozgás érzékelése), a testséma elsajátítását, a szem-kéz és a szem-láb koordinációt. Használatuk során a taktilis (tapintási, érintési)- és térérzékelés is nagymértékben fejlődik.
A tudatos mozgásfejlesztés kisgyermekkorban – ezalatt értjük a 9 hónapos kisbabát és az óvodáskorú gyermeket is – azért kiemelten fontos, mert a gyermek megismeri saját testét, képesség válik testrészei mozgásának irányítására, kialakul a mozgáskoordináció. Ugyanakkor erősödik az izomzata, hajlékonysága és ruganyossága, fejlődik a térben való tájékozódása, és felesleges energiája is levezetődik. Fejlődik az egyensúlyérzet, kialakul a testkép, fejlődik a mozgások indításának és megállításának kontrollja. A gerincoszlop, az izmok és az ízületek megerősítésének hatásárajavul a testtartása, és nem utolsó sorban örömöt okoz neki.
Ezzel a fejlődés esélyétől foszthatjuk meg csemeténket! Hagyjuk inkább induljon felfedező útjára. A mozgás ugyanis, az intellektuális fejlődésen kívül a gyermek önállóságát is elősegíti. Az aktív kezdeményezőkészség a fejlődés rugója. A leválás, vagyis a gyermek önállósodása az első akaratlagos mozgással kezdődik, valamennyi új ismeretet mozgásához és teste érzékeléséhez kapcsol. Az önálló mozgás gyakorlásával felismeri képességei mértékét, saját mozgásának következményeit, a mozgások sikeressége táplálja az önbizalmat és nem utolsó sorban indukálja a beszéd fejlődését.
De ne felejtsük el, hogy gyermekünk még
nem tud beszélni és nem is érti a verbális instrukciók, felszólitások lényegét.
Inkább hagyjuk őket próbálkozni! Ez számukra a kompetencia átélését
jelenti, az önállóság kezdetét.
A döntés a felelősségvállalás nélkülözhetetlen velejárója. Egyre szimpatikusabb
az a megoldás, amikor a szenzomotoros érés érdekében tudatosan kikészített
eszközök között szabadon választhatnak a gyermekek, kombinálhatnak és
kísérletezhetnek az eszközökkel, a mozgássorokkal, kiélhetik kreativitásukat.
Ez lenne életkori sajátosságaiknak egyik legfontosabb megnyilvánulása.
Adjuk meg a gyermek számára azt a
nagyszerű érzést, hogy maguk találhatják ki a megoldásokat. Mi pedig
őszinte örömmel üdvözöljük próbálkozásaikat. A feltétel nélküli bizalom a
magabiztosság kialakításához szükséges. Ez a szemléletmód jelenti a mozgásban a
szabadságot, a személyi fejlődésben az önállóság, az autonómia
erősödését.
Adjuk meg a lehetőséget a gyermeknek a változatos mozgásformákhoz és az
önálló felfedezésekhez!
A csalánkiütések kezeléséhez alapvetően fontos az oki tényezők felismerése és kiküszöbölése.
Felnőtteknél elsősorban gyógyszerek okoznak csalánkiütéseket.
Gyermekeknél általában élelmiszerektől, élelmiszeradalékoktól és fertőzésektől lépnek fel csalánkiütések.
Bármely élelmiszer okozhat allergiát, de a leggyakoribb ”vétkesek” a tej, a hal, a hús, a tojás, a bab, a dió és mogyorófélék.
Az
élelmiszeradalékok kizárása óriási javulást szokott eredményezni a gyermekeknél
fellépő krónikus csalánkiütés esetében. A krónikus kiütések hátterében
krónikus candidás fertőzés is meghúzódhat.
Fizikoterápia
Vegyen naponta 15-20 perces napfürdőt vagy használjon UV-A szoláriumot. Ezek különösen a fizikai tényezők által kiváltott krónikus csalánkiütések esetében hasznosak. Természetesen a napozás ellenjavallt fényallergia esetén.
Fogjunk össze az élelmiszeradalékok
ellen!
Az utóbbi néhány évtizedben hatalmasra nőtt az élelmiszer-adalékok fogyasztása.
A nyugati étrend háromnegyede feldolgozott, fogyasztásra kész élelmiszerekből áll, ezért is lehetséges, hogy minden egyes fejlett országbeli ember, a csecsemőktől az aggastyánokig, évente 4 - 4,5 kilogramm élelmiszer-adalékanyagot eszik meg. Némelyek, persze, ennél többet, mások valamivel kevesebbet.
Az adalékok fogyasztásával hozzák összefüggésbe a következő kóros állapotokat: ekcéma, csalánkiütés, bőrgyulladás, irritábilis bélszindróma, hányinger, hányás, hasmenés, orrcsorgás, hörgőgörcs, migrén, anafilaxiás sokk, hiperaktivitás és más magatartási rendellenességek.
A fiatalabb generációk egészsége kimutathatóan gyengébb a szüleikénél.
Nagy-Britanniában egy vizságlat során összehasonlították 5000, 1946-ban született szülő és elsőszülött gyermekeik egészségügyi feljegyzéseit, leleteit. A gyermekeket sokkal többször utalták kórházba, már négy éves koruk előtt, mint szüleiket, háromszor annyian lettek közülük asztmásak, hatszor annyian ekzémásak és cukorbetegek, kétszer annyian voltak elhízva.
A gyermekek egyre gyakrabban kötnek ki a pszichiátriai osztályon: Angliában a 10 év alatti gyermekeket 42 %-kal, a 10-14 éves korúakat 65 %-kal gyakrabban küldték pszichiátriai kezelésre 1990-ben, mint öt évvel korábban.
A bűnözés egyre emelkedő trendjéért is sok mindent hibáztatnak (a szegénységet, a tv-ben látott erőszakot, az alkoholfogyasztást, a kábítószerezést, a szülői törődés hiányát, a megfelelő intézmények, a rendőrség létszámának alacsony voltát, stb), de soha nem említik az ifjúságnak adalékanyagokkal mérgezett - és tápanyagokban hiányos modern táplálkozását.
Márpedig a nem megfelelő táplálkozás képes úgy módosítani az agy működését az azokra a hatásokra érzékeny személyekben, hogy komoly mentális diszfunkció (rendellenes működés) jöhet létre, amibe még az erőszakos, bűnelkövető magatartás is belefér.
Ezért: ha egy személy nem tolerálható magatartást tanusít, meg kell vizsgálni, nem él-e magas cukor és élelmiszer-adalék tartalmú táplálékon, amelyből hiányzik a jóminőségű fehérje, a vitaminok és ásványi anyagok. Meg kell vizsgálni azt is, hogy a napi rendszerességgel fogyasztott élelmiszerei közül valamelyikre nem allergiás-e vagy nem mutat-e intoleranciát iránta. Vizsgálni kell továbbá azt is, hogy nem szenved-e nehézfém-mérgezéstől (ólom, kadmium, alumínium) vagy nyomelem-hiánytól.
Mindennek kiderítésére elegendő egy hajszál-analízis...
Ha a nem-megfelelő táplálkozás miliárdnyi fizikális és mentális bajnak forrása, akkor miért használják egyre szélesebb körben az igazán nem létszükséglet számba menő élelmiszer-adalékokat?
Ha kivonnák őket a fogalomból, visszafoglalnák helyüket a táplálóbb élelmiszerek.
Az élelmiszergyártók fő érve az, hogy tartósítószerek nélkül az élelmiszerek hamar megromlanának.
Csakhogy a közel 4000 élelmiszer-adalékból 3640-nek nem a tartósítás a funkciója, hanem az élelmiszer kozmetikázása... Mindössze 2 %-a a tartósítószer az adalékanyagoknak - az adalékként felhasznált anyagok száma szerint is, a felhasznált mennyiség súlyában is.
A többi 98 % az élelmiszer kozmetikázását, színének, ízének, állagának javítását, ízének fölerősítését szolgálja.
Az élelmiszeripar másik fő érve az, hogy olyan kicsi mennyiségben kerülnek az adalékok az élelmiszerekbe, hogy teljesen ártalmatlanok kell, hogy legyenek.
Még el is fogadhatnánk ezt az érvet, ha csak olyan adalékanyagokat használna föl az élelmiszeripar, amelyeket a szervezet ártalmatlanítani képes. De hogyan fogadhatnánk el ezt az érvet az olyan anyagok esetében, amelyek karcinogének, mutagének, teratogének (rákkeltők és kromoszómakárosítók, magzatkárosítók)?
Ezeket az emberi szervezet nem képes ártalmatlanítani. Ami még felháborítóbb és elfogadhatatlanabb, ezek a rákkeltő és magzatkárosító anyagok javarészt az élelmiszerfestékek körébe tartoznak.
Ezért követeljük,
- hogy minden olyan adalékanyagot tiltsanak be, amely csak az élelmiszer kozmetikázására szolgál,
- minden olyan élelmiszer címkéjén, amelyik karcinogén, mutagén vagy magzatkárosító tulajdonsággal bír, tüntessék ezt föl,
- a gyermekek számára készült élelmiszerekben egyáltalán ne legyenek adalékanyagok,
- tiltsák meg az egészségtelen, tápérték nélküli élelmiszerek reklámozását,
- egészséges menüt tálaljanak a gyermekeknek az iskolában,
- minden élelmiszeren, italon és gyógyszeren, amelyben adalékanyag van, kötelező legyen ezt feltüntetni.
Ma a gyógyszerek érthetetlen mellékhatásait gyakran az adalékanyagok okozzák. És minden, pszichiátriai kezelésre küldött gyermeket teszteljenek előbb táplálék- és kémiai intoleranciára, mert lehet, hogy a diéta megváltoztatásával - az élelmiszerszínezékek kerülésével, a cukrozott, színezett édességek és italok elhagyásával jelentős javulás áll be az állapotában. Annál is inkább fontos ez, mert a gyermekkori hiperaktivitás kezelésére használt gyógyszerek, mint a Ritalin, barbár módszer. Olyan mellékhatásai vannak, mint a növekedés gátlása, mozgási zavarok, fejfájás, görcsök, hallucináció, látási zavarok, hajhullás... A gyógyszer elvonása során pedig depresszió, öngyilkossági késztetés lép fel.
Fel kell lépnünk a kormányzatnál, hogy tiltsa meg az élelmiszergyártóknak, hogy mindennapi élelmiszereinket kifejezetten mérgező anyagokkal szennyezzék, egyértelműen kozmetikai célból.
Ha másért nem, hát a gyermekeink és eljövendő utódaik érdekében.
Az egészséges táplálkozás a mai körülmények között szinte lehetetlen.A primőráruk tele vannak növényvédőszer maradvánnyal, a készételek pedig különféle adalékanyagokkal. Például szeretném tudni, hogy a házi sertészsir károsabb-e a szervezetre, mint például a margarin?
Fogalma
A hisztamin fokozza a hajszálerek falának áteresztő-képességét: a vérsavó
átszivárog a bőr felső rétegébe, és a sejtek közé jutva
csaláncsípéshez hasonló duzzanatot idéz elő. A duzzanat gyakran
erősen viszket.
A csalánkiütés nedve tartalmazza a hisztamin nevű szöveti hormont,
valamint hangyasavat és ecetsavat, melyek érintéskor kitágítják az ereket.
Röviddel a kipirosodást követően megduzzadnak és világos rózsaszíntől
fehér színig terjedő bőrelváltozásokat okoznak. Ha az érintés
erőteljesebb, úgy a duzzanatok nagyméretű kiemelkedéssé olvadnak
össze.
Mindez akkor válik fájdalmassá, amikor a folyamatban a mélyebben fekvő
bőrrétegek is részt vesznek. Ekkor nagyobb duzzanatok alakulnak ki, amiket
angioödémáknak nevezünk. Míg a felületi csalánkiütés két-négy óra után
magától elmúlik, addig az angioödéma több napig is megmaradhat.
Súlyos esetben légzési nehézség ill. fulladás is kialakulhat, melyet a nyelv-,
az orr-, a száj- és a torok lágy részeinek duzzanata okoz.
A csalánkiütésnek számtalan kiváltó oka lehet.
Hátterében allergiás és nem allergiás folyamatok is állhatnak. Az allergiás
eredetű esetekben az allergiás asztmához vagy náthához hasonlóan az
immunrendszer bizonyos anyagokkal szembeni túlérzékenysége okozza a tüneteket.
A kiváltó tényezők arra serkentik a bőrben lévő hízósejteket,
hogy hisztamint bocsássanak ki magukból.
Kiváltó tényező lehet valamely élelmiszer, pollen, gyógyszer-hatóanyag,
fizikai tényező (hideg, meleg, nyomás, fény).
Ha a kiütések hat hét után sem múlnak el, vagy ismételten megjelennek,
akkor krónikusnak tekinthetők. A krónikus urtikaria részben jelentős
lelki zavarokkal is összefügg, és megléte egyben erős lelki megterhelést
is jelent.
A kiváltó ok tisztázása bonyolult és sokszor sikertelen. Emiatt a tünetek
megszüntetése, a megelőzés és a kezelés is nehéz feladat.
Csalánkiütés esetén az allergiaokozó megállapításáig is fontos a gyógyszeres
tüneti kezelés.
A csalánkiütés fajtái:
A betegség heveny formája a lakosság kb. 20 %-ánál valamikor az élet folyamán
legalább egyszer előfordul.
A krónikus csalánkiütés a lakosság sokkal kisebb részét érinti (0,1-3 %)
Heveny csalánkiütésnél a kellemetlen és viszkető pirosodás az allergénnel való találkozás után azonnal fellép.
A heveny csalánkiütés és angioödéma az ételallergia legfontosabb tünete, gyakran az anafilaxiás sokk részét képezi.
A tünetek intenzitása változatos.
Enyhe formájában néhány, a bőrön
elszórtan elhelyezkedő, néhány centiméter átmérőjű,
rózsaszínű, erősen viszkető csalángöb jelenik meg.
Súlyosabb esetben az ödéma olyan mértékű, hogy az ereket összenyomja, így
nem rózsaszínű, hanem porcelánszínű csalánkiütések jelentkeznek.
Ha a kialakuló ödéma a laza, bőr alatti tüneteket is érinti, akkor torzító
duzzanatok jelenhetnek meg a test bármely részén (leggyakrabban az arcon,
szemhéjakon, ajkakon, kézfejen).
A tünetek néhány órán, rendszerint egy napon belül elmúlnak, majd később kiújulhatnak. Mivel súlyos esetben a csalánkiütésen és duzzanaton kívül fulladásérzés és eszméletvesztés is bekövetkezhet, ezért csalánkiütés esetén (gyógyszer hiányában) azonnal forduljunk orvoshoz.
Ha a csalánkiütés jelenségét ajak-, szem-, nyelv-, arc-, végtag- vagy egyéb testtáj duzzadása kíséri, azonnal forduljunk orvoshoz!
Amennyiben a duzzanat a gégét is érinti, akadályozottá válhat a légzés.
Kiváltó tényezők heveny
csalánkiütés esetén:
- valamilyen élelmiszer, alkohol, koffein
- rovarcsípés (méh, darázs)
- valamely fizikai tényező: napfény, hideg, meleg, nyomás, rezgés
- gyógyszer (pl. penicillin, antibiotikum, láz- és fájdalomcsillapító, helyi érzéstelenítő)
- a bőrrel érintkező kontakt allergének (illatszer, vegyszer, fém, kozmetikum, selyem)
A csalánkiütés megjelenésekor próbáljuk
kitalálni, hogy a lehetséges kiváltó tényezők közül mi okozhatta a
tünetet. Ha ételallergiára gyanakszunk, gondoljuk át, hogy mit ettünk vagy
ittunk aznap, ami nem mindennapos az étrendünkben.
Érdemes feljegyezni a csalánkiütés napján fogyasztott összes ételt, italt,
gyógyszert, és összehasonlítani az esetleg legközelebb megjelenő
csalánkiütés napján fogyasztott élelmiszerekkel.
Ha beazonosítottuk a kiváltó tényezőt, a jövőben mindenképpen
kerüljük a fogyasztását.
A fizikai allergia során az allergiás tünetek valamilyen fizikai
ingerre, például hidegre, napfényre, hőre vagy apró sérülésre adott
válaszként jelennek meg.
A fizikai allergia leggyakoribb tünetei a viszketés, foltok és csalánkiütés.
Néhány embernél a tüdő légutai beszűkülnek, és a légzés nehézzé
válik.
Hidegallergia esetén hideg
víz vagy hideg levegő hatására a beteg bőre csalánkiütéses, ödémás
lesz. Ritkán pontszerű bevérzések és fekélyek is kialakulhatnak a
végtagokon.
Sokaknál a hideg víz elfogyasztása is gondokat okozhat, megduzzadhat a nyelv,
az ajak, a garatnyálkahártya. Jégkockát a karra helyezve a hidegallergia
könnyen azonosítható, a beteg bőre percek alatt csalánkiütéses lesz.
Súlyos esetben már 15-17 fokos víz is kiválthatja a reakciót.
A hidegallergia elmúlhat, de gyógyszeres kezelésre van szükség.
Azoknál az embereknél, akik a hőre fokozottan érzékenyek, az úgynevezett kolinerg urtikária jelenhet meg, apró, erősen viszkető, vörös gyűrűvel körülvett különálló csalánkiütések formájában. A kolinerg urtikáriát sport, érzelmi igénybevétel vagy bármely, izzadást okozó tevékenység válthatja ki.
A krónikus csalánkiütésnél a tünet nap mint nap jelentkezik és hetekig fennáll.
A krónikus csalánkiütés hol eltűnik, hol kiújul (hatással lehet rá a
hőmérséklet, lelkiállapot stb.).
A kiváltó okot nagyon nehéz megtalálni, gyakori az ismeretlen eredet.
A valódi allergiákkal való összefüggése nincs bizonyítva. Gyakran az ételekben
található festékanyagok és tartósítószerek okoznak csalánkiütést.
Kiváltó tényezők krónikus csalánkiütés esetén:
- nem kezelt idült fertőzés a szervezetben (pl. arcüreg-, toer-, mandula-, középfül-, epehólyag-, vese-, petefészek-, méh-, prosztatagyulladás, fogtályog, bélparaziták, gombás fertőzés)
- élelmiszer-adalék, alkohol
- élelmiszerekben lévő nikkel
- gyógyszer-túlérzékenység (aszpirin, antibiotikum, szulfonamid, morfium és más narkotikum
- vegyületek iránti intolerancia (illatszer, dohányfüst, festék, benzin, rovarirtó, tisztítószer, nyomdafesték, fényes újságpapír, erős szagú műanyag)
- túlérzékenység a borban és az érett sajtokban (camambert) lévő biológiailag aktív vegyületekre
- krémek és kenőcsök tartósítóanyaga (pl. parabene)
- ritkán élelmiszer vagy pollenérzékenység
- ritkán latexszel vagy háziállatokkal való érintkezés
- menstruáció előtti hormonális változások
- Candida-problémák
- ritkán a felnőttkori coeliakia (lisztérzékenység) kísérőjelensége
A krónikus csalánkiütés kezelése:
Érdemes 6 héten át adalékanyag-mentes élelmiszert
fogyasztani, kerüljük az alkoholt, fűszereket, aszpirinszerű
hatóanyagot tartalmazó gyógyszert.
Segíthet a hisztaminmentes diéta és a biogén aminokban szegény étrend.
- Hisztamintartalmú élelmiszerek)
Ha ezek után a javulás csak részleges, érdemes áttérni a szénhidrátszegény diétára, továbbra is kerülve a hisztamintartalmú élelmiszereket. Így korlátozzuk a bélbaktériumok hisztamintermelését, mivel a keményítőtartalmú ételek bevitelének csökkentésével a baktériumok nem jutnak elég tápanyaghoz.
Ezt rövid ideig alkalmazzuk, majd szedjünk probiotikumokat (hogy a bélflóra helyreálljon) és próbáljuk fokozatosan visszaállítani étrendünkbe a kiiktatott élelmiszereket.
Haspuffadás, erős bélgázképződés és végbélviszketés esetén valószínű az élesztőgomba-túlszaporodás. Ilyenkor élesztő- és cukormentes diéta, valamint gombaellenes gyógyszerek szedése szükséges.)
Ritkán élelmiszer-intolerancia okozza a krónikus csalánkiütést, ilyenkor kizárásos étrenddel megtalálhatjuk a problémás élelmiszert.
Gyakori csalánkiütés esetén napló vezetése javasolt, melyben feljegyezzük az aznap fogyasztott élelmiszereket, viselt ruházatot, használt kozmetikumot, bevett gyógyszert.
A fotoszenzibilitás kifejezés a fény hatására kialakuló, szokásostól eltérő bőrreakciókat jelenti, melyek egyénfüggően széles határok között változhatnak. Nemcsak a napfény, hanem a mesterséges ultraibolya sugárzás - a szolárium fénye, szúnyogriasztó kerti lámpák fénye - is létrehozhat ilyen bőrreakciót. A bőr színe nem meghatározó az érintettség szempontjából, a reakciók megjelenhetnek fehér és színes bőrű személyekben egyaránt, de a kimondottan fehér bőrűek hajlamosabbak a fotoreakciókra.
Előfordulhatnak keresztreakciók, vagyis egy adott hatóanyaggal szembeni fotoszenzitivitás (fényérzékenység) más olyan szerrel szemben is érzékennyé teheti a beteget, ami korábban nem váltott ki reakciót nála.
Fotoreakciót (fényre kialakuló
reakciót) a bőrről felszívódott, vagy keringésben megjelenő
hatóanyag, vagy annak anyagcsereterméke okozhat. Gyakran a külső anyagok,
vegyszerek, kozmetikumok, és a szájon át bekerült vagy a szervezetben
keletkezett anyagok, valamint a fény együttes hatására alakul ki a
kiütés. A fénykiütésért felelős különféle anyagok elnyelik a
fénysugarakat.
Májbetegségek, májkárosító szerek, anyagcserezavarok és veleszületett eltérések
is állhatnak a fényérzékenység hátterében.
Fotoszenzitizáló (fényérzékenységet okozó) anyagokkal mindennapi életünk során számtalanszor találkozunk. Megtalálhatók dezodorokban, antibakteriális hatású szappanokban, mesterséges édesítőszerekben, szintetikus és természetes alapanyagú textíliákban egyaránt. Ezeken kívül fényérzékenységet okozhatnak még a következő anyagok is: kőszénkátrány, egyes festékek, növényekből kinyert furokumarin és kumarin nevű anyag, melyeket pl. a bergamott- és citrusolajhoz is felhasználnak, altató- és nyugtatószerek, szulfonamidok, néhány antibiotikum, hormontartalmú készítmények, fogamzásgátlók.
A fényérzékenység akut hatási közé tartozik a napégéshez hasonló bőrelváltozás, égő érzés a szemben, csalánkiütés, bőrpír, ekcémaszerű bőrelváltozás viszketéssel, duzzanattal, nedvedzéssel és hámlással. A krónikus hatások közé tartozik a bőr korai öregedése, az allergiás bőrreakciókra való fokozott hajlam, szürkehályog, érkárosodások, a bőr immunrendszerének károsodása és a bőrrák.
A fényre kialakult reakció toxikus vagy allergiás jellegű is lehet. A fototoxicitás jóval gyakoribb, mint a fotoallergia.
A fototoxikus reakciók közé soroljuk a napozást követő fokozott reakciót (dermatitis solaris) és a kémiai fotoszenzitizáló anyagok által létrehozott reakciókat egyaránt. Rendszerint késleltetetten megjelenő eritéma, ödéma, majd hiperpigmentáció és hámlás jellemzi. A fototoxikus reakciók a fotoszenzibilizáló szerrel való első találkozáskor is megjelenhetnek, és nem immunológiai mechanizmusok révén jönnek létre (nem allergia).
A toxikus fényreakciót a fény UVA- és UVB-tartományának sugarai okozzák. A fototoxikus reakció során a kiváltó (fényérzékenységet okozó) anyag az UV-fényből energiát vesz fel, ami a bőrben felszabadulva sejtkárosodást okoz. Ez a típusú fénykiütés mindenkinél kialakul, ha elegendő mennyiségű fényérzékenyítő anyaggal kerül kapcsolatba, és a károsító hullámhosszúságú fénnyel találkozik. A fénykiütésért felelős különféle anyagok elnyelik a fénysugarakat.
A
toxikus fénykiütés a napégéshez hasonlít, bár nem szükséges hozzá intenzív és
erős napsütés. A fénynek kitett helyeken (homlok, arc, karok) vörös, éles
határú, gyulladt területek keletkeznek. Duzzanat, csalánkiütés, esetleg
hólyagok is kialakulhatnak, a gyulladás lezajlása után barna pigmentáció marad
vissza.
Gyakran a napsütésben végzett konyhakerti munka után jelentkezik ez a
bőrbetegség. A fészkesvirágú krizantém, őszirózsa, dália, napraforgó,
az ernyősvirágú csoport tagjai, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, ánizs,
kömény, továbbá a citrusfélék okozhatnak bőrgyulladást.
A valódi fotoallergiás reakciók jóval ritkábbak, és általában helyi kezelés hatására jelentkeznek (lényegében kontakt dermatitisnek felelnek meg). Olyan hiperszenzitivitási reakciók, melynek során a reakciót kiváltó anyag a bőrben lévő valamely fehérjével UV-fény hatására kölcsönhatásba lép, szerkezete megváltozik, immunogén komplex jön létre, ami ellenanyag képződést idéz elő a bőrben. A beteg számára gyakran csak a napsütéses időszakban derül ki, hogy egyes (korábban is szedett) gyógyszerek, kozmetikumok vagy tápanyagok a bőrt fokozottan fényérzékennyé tették.
A
fotoallergia során ekcémához hasonló, heveny, viszkető, esetleg
nedvedző bőrgyulladás alakul ki. A kiütés nemcsak a fénnyel való
érintkezés helyén jelenik meg, hanem a test egyéb pontjain is (pl. az áll alatt
és a fülek mögött). A reakciók ismételt fényhatás esetén rendszerint egyre
erősebbek lesznek.
Fotoallergiát leggyakrabban egyes parfümök hatóanyagai, szantálfaolajat,
illetve bergamottolajat tartalmazó készítmények, helyileg és belsőleg
alkalmazott gyógyszerek, valamint ibuprofent és naproxent tartalmazó
kenőcsök okozhatnak.
A fényallergia meglétét bizonyíthatja a bőrpróbák és fénybesugárzással
kombinált próbák elvégzése, a gyanúba fogott gyógyszerek és egyéb készítmények
(kozmetikumok) elhagyása, valamint a gyógyszer vagy hatóanyag bevétele a
tünetek provokálása céljából.
Az üvegfelület (pl. autóban vagy ablak mellett) az UV-B sugárzást kiszűri, de az UV-A-t átereszti , emiatt ott sincs védve az erre érzékeny bőrfelület. A testet fedő ruházat is csak akkor megfelelő a súlyosan fényérzékeny betegnek, ha az tényleg nem ereszti át az UV-sugarakat (speciális UV-szűrő anyaggal impregnáltak).
A fényérzékenység kezelése:
A megelőzés kulcsa, hogy az
érzékeny egyének kerüljék a fényhatásokat.
Súlyos napfény okozta csalánkiütés esetén a napfény teljes elkerülése lenne a
célszerű (a normál napvédő krémek és a vékony ruházat nem sokat
segítenek) valamint fényterápiával hozzá kell szoktatni a bőrt a fokozatos
napfényhez.
A fényérzékeny betegnek olyan, patikában beszerezhető fényvédő készítményeket kell használnia, melyeknek UV-A-szűrő hatása is megfelelő. A lejárt szavatossági idejű készítmények már lebomlott hatóanyagai nem védenek, ezért ne használjuk el őket. A régi krémek (naptejek, arckrémek, testápolók) tartalmazhatnak elbomlott és ezért bőrre ártalmassá vált anyagokat. A napvédő készítményeket nem akkor kell felvinni a bőrre, amikor napra megyünk, hanem legalább 30 perccel előbb, mert csak így tudják kifejteni tényleges fényvédő hatásukat.
Az erős viszketést csillapítani lehet antihisztamin tartalmú krémekkel, melyeket az orvos ír fel, de a bőr ettől még kipirosodhat a napon. A tünetek elmulasztásában a helyi kortikoid kezelés is sokat segít.
Egyes fényérzékeny betegnél a tévénézés sem ajánlott, és vannak olyan lézerkezelések, amelyek szintén nem alkalmazhatók napallergiásoknál, (attól függ, hogy milyen hullámhosszú fényre érzékeny a beteg).
Napjaink modern világában gyakran minden eddiginél nagyobb távolságokat teszünk meg. A gyermekkel való együtt utazás kihívást jelenthet, de egy kis tervezéssel Ön és gyermeke is élvezetes és gondtalan utazások részese lehet úton, vonaton, repülőn.
Amikor gyermekével utazik, ne
feledje a következőket:
Sok légitársaság, autóbusz-társaság és vasúttársaság meg fogja engedni gyermeke ingyenes utazását, ha nem foglalja el mások helyét, és az Ön ölében ül az utazás során. Bár ez ideális megoldás rövid kirándulások esetén, hosszabb utaknál gyermeke nem tud majd pihenni, és körbe szeretne fordulni. Bizonyos esetekben a gyermek akár lefeküdni és aludni is szeretne, és ha már elaludt, Ön akarja majd biztosítani, hogy álma zavartalan legyen.
Egy kiegészítő ülés beszerzése vagy az utazásnak a közlekedés figyelembe vételével történő megtervezése a legegyszerűbb megoldás, és kiküszöböli a teljes árú menetjegy kockázatát, és Önnek rengeteg helye marad a kényelmes üléshez, a gyerekszoba mozgatásához és fáradtság esetén az alváshoz.
Repülővel utazva nélkülözhetetlen egy baba utazótáska. Az utazótáska mindent kéz közelben tart, így mindig kéznél van a pelenka, a ruha, a játék és az ennivaló, és a legtöbb utazótáska külön szennyeszsákot is tartalmaz a használt pelenkák és piszkos ruhák számára.
A babakocsi-utazótáska könnyebbé, biztonságosabbá és kényelmesebbé teszi a babakocsis utazást. A babakocsis utazótáska lehetővé teszi a babakocsi biztonságos rögzítését átszálláshoz az összes mozgó alkatrész, kerék és fogantyú biztonságos elhelyezésével, amíg Ön elfoglalja helyét az utastérben.
A célállomás elérése után egyszerűen vegye ki a babakocsit az utazótáskából, és Ön és gyermeke máris ismét mozgásképes.
A csecsemők és gyerekek állandóan éhesek, ezért rövid és hosszabb utazásokra is fontos, hogy vigyen magával ennivalót. A kabinszemélyzet általában segít Önnek az étel és az üvegek felmelegítésében.
Felnőttként hozzászoktunk az utazáshoz, de a gyerekek számára az utazás fárasztó lehet, és az első életévekben néha traumatikus élményt jelent. Gyermeke ideje nagy részét családi környezetben tölti, például otthon, a babakocsiban vagy a gyerekágyban.
Ha az utazásra magával viszi gyermeke kedvenc játékait, ezzel elősegíti, hogy gyermeke a családi fészek biztonságával szokjon hozzá az új környezethez.
Amikor gyermekével utazik, sok időt kell szánnia a bejelentkezésre az indulás előtt.
A legtöbb légitársaság a kisebb gyermekekkel utazó szülőket hívja először a fedélzetre, és ha a légi kísérőszemélyzet tud arról, hogy Ön a gyermekével utazik, akkor gyakran Ön lehet az első a fedélzeten.
A gyermekkel való utazás azt is jelenti, hogy Ön bizonyosan számos olyan gyermek utazási holmival közlekedik, amely más utasokat feltarthat, ezért amikor megérkezik a célállomásra, hagyja, hogy a többi utas szálljon le előbb a repülőről, buszról vagy vonatról.
Hogyan lehet örökbefogadni?
Az örökbefogadásnak két fajtája van: nyílt és titkos. A két típust annak alapján lehet elkülöníteni, hogy a szülő ismeri-e az örökbefogadó szülőket és így járult hozzá gyermeke örökbefogadásához vagy anélkül járul hozzá az örökbefogadásához – azaz mond le a gyermekről –, hogy az örökbefogadó szülőket ismerné, illetve hozzájárulására felróható magatartása miatt nincs szükség. Az előbbi esetben nyílt, az utóbbi esetben titkos örökbefogadásról beszélünk. Viszont az örökbefogadást követően a két típus semmilyen vonatkozásban nem különbözik egymástól.
A vérszerinti szülő tarthat kapcsolatot a gyermekkel az örökbefogadás után?
Az a tény, hogy akár egy nyílt örökbefogadás esetén a vérszerinti szülők és az örökbefogadó szülők ismerik egymást, jogilag nem ad alapot arra, hogy a vér szerinti szülő a gyermekkel bármilyen formában az örökbefogadást követően kapcsolatot tartson.
Még nem született meg a gyermekem, de nem szeretném megtartani, mit tegyek?
Örökbefogadás esetén a törvény megengedi, hogy a szülő úgy is megadhatja hozzájárulását az örökbefogadáshoz, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. A nyilatkozattételre a gyermek születése előtt is sor kerülhet. A szülő a gyermek hathetes korának betöltéséig visszavonhatja és erre őt figyelmeztetni kell.
Hogyan lehetek örökbefogadó? (örökbefogadás feltételei)
Örökbefogadó csak az a teljesen cselekvőképes, nagykorú személy lehet, aki örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon eredménnyel részt vett, és személyisége, valamint körülményei alapján (a gyámhivatal által hozott határozatának értelmében) alkalmas a gyermek örökbefogadásra, továbbá a gyermeknél legalább 16. legfeljebb 45 évvel idősebb. A rokoni, illetve a házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől, illetve a felkészítő tanfolyam elvégésétől általában eltekintenek.
Nem fogadhat örökbe az, aki a szüli felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll.
Mikor nincs szükség a vér szerinti szülő hozzájárulására az örökbefogadáshoz?
Azt hogy mikor nincs szükség a vér szerinti szülő hozzájárulásához, azt a törvény pontosan felsorolja. Minden egyéb esetben az örökbefogadás nyílt. Nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására, aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll. Szintén nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására, akinek intézeti nevelt gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánította. Annak a szülőnek a hozzájárulására sincs szükség, aki gyermekét, annak érdekében, hogy más nevelje fel – személyazonosságának feltárása nélkül – az egészségügyi intézmény erre kijelölt helyén helyezi el, feltéve, hogy hat héten belül a gyermekéért nem jelentkezik. Az örökbefogadó házastársának hozzájárulására sincs szükség, ha a házastársak között az életközösség megszűnt. Végül sem a szülő, sem a házastárs hozzájárulására nincs szükség, ha cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen van.
Hogyan alakul az örökbefogadási eljárás? (Örökbefogadási eljárás)
Az örökbefogadást megelőzi az örökbefogadás előtti eljárás. Az örökbefogadás előtti eljárás célja, hogy megállapítsák, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e a gyermek örökbefogadására. Az örökbefogadni szándékozó személynek alkalmassági vizsgálaton, tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon kell részt vennie, továbbá környezettanulmányt végeznek.
Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi. Az engedély megadásához a felek egyetértő kérelmét tartalmazó nyilatkozat, továbbá a gyermek szüleinek valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának hozzájárulása szükséges.
A gyámhivatal a gyermek érdekében elsősorban a házasságban élő örökbefogadók által történő örökbefogadást engedélyezi (de még ekkor sem fogja engedélyezni a gyámhivatal, ha az a kiskorú érdekeivel ellentétben áll, vagy közérdeket egyébként sérti, illetve ha akár a felek, akár az eljárásban egyéb módon közreműködő személyek vagy szervezetek részére haszonszerzéssel jár).
Az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás az örökbefogadni szándékozó személy és a gyermek, illetve törvényes képviselője egyetértő, kölcsönös kérelmére indul. (A gyámhivatal a kérelem benyújtásától számítva 30 napon belül hozza meg a határozatát.)
Az örökbefogadás alatt az örökbefogadott személyt csak az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe.
Külföldiként hogyan fogadhatok örökbe? (Külföldre
történő örökbefogadás)
Az örökbefogadásra irányuló szándékot a külföldi állampolgárságú örökbefogadó személy a külképviselet konzuli tisztviselőjénél jelentheti be. Itt is a gyámhivatal vizsgálja meg a külföldi örökbefogadás feltételei fennállnak-e (kiskorú érdekeivel ne álljon ellentétben, közérdeket ne sértse, ne járjon haszonszerzéssel) és dönt a gyermeknek az örökbefogadni szándékozó személyhez gondozásra történő kihelyezéséről.
Örökbefogadottként kaphatok-e tájékoztatást a vér szerinti szüleimről? (Tájékoztatás a vérszerinti szülőkről)
Az örökbefogadott vér szerinti szülőjének adatairól kérhet tájékoztatást a gyámhivataltól. A tájékoztatás megadásához szükséges az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása, ha az örökbefogadott még kiskorú. Természetesen nincs szükség meghallgatásukra, ha ők cselekvőképtelenek, ismeretlen helyen távol vannak, vagy meghallgatásuk elháríthatatlan akadályba ütközik.
Adhatok új családi nevet az örökbefogadott gyermekemnek? (Névviselési jog)
Természetesen igen, az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó családi nevét viseli. A gyámhatóság pedig kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa addigi családi nevét.
A gyámhatóság engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását is. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.
Örökölhet-e tőlem örökbeadott gyermekem? (Öröklési jogi hatás)
Ha az örökbefogadás titkos volt, akkor az örökbefogadottnak a vér szerinti rokonaival – az örökbefogadás fennállása alatt – nincs törvényes öröklési kapcsolata. Ha azonban nyílt örökbefogadás történt, akkor a bér szerinti rokonokkal fennmarad az öröklési kapcsolat. Az örökbefogadott a vér szerinti rokonai után is örököl, illetve az örökbefogadó és rokonainak kiesése után az örökbefogadott után is örökölnek a vér szerinti rokonok. Mindezek mellett az örökbefogadott örököl az örökbefogadóktól is.
Mi történik, ha örökbefogadott gyermekemet valaki gyermekének ismeri el? (Örökbefogadott gyermek elismerése)
Az örökbefogadás hatálytalanná válik, ha az örökbefogadó az örökbefogadottat teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal gyermekeként ismeri el, vagy ha az örökbefogadót jogerős bírósági ítélet, illetőleg utólagos házasságkötés következtében az örökbefogadott apjának kell tekinteni.
Hogyan tudom felbontani az örökbefogadást? (Örökbefogadás megszűnése)
Az örökbefogadást a felek kölcsönös kérelme alapján a gyámhatóság bontja fel, illetve bíróság bontja fel, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be. Az örökbefogadó halála után az örökbefogadást annak érdekében is fel lehet bontani, hogy az örökbefogadott vér szerinti családi jogállását visszanyerje.
Az örökbefogadás bírósági felbontását bármelyik fél kérheti. Kiskorú örökbefogadott érdekében az örökbefogadás bírósági felbontása iránt a gyámhatóság és az ügyész is indíthat pert. Ha az a fél, aki ellen a pert indítani kellene, nem él, azt a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
Az örökbefogadás felbontása nem érinti szükségszerűen mind a két szülőt, ugyanis az örökbefogadott nyilatkozik arról, hogy a megszűntetést csak az egyik, vagy minkét örökbe-fogadó vonatkozásában kéri.
Kompetencia
– önállóság
A kompetencia szó önállóságot, illetékességet jelent. sokan belső késztetésnek nevezik, szerintük primer szükséglete az embernek, a környezettel való hatékony interakciót jelenti.
A válogatáskor: ki tudja válogatni azokat az információkat, amelyek szükségesek a környezethez. A véghezvitelnél: képes elindítani azokat az aktivitásokat, ami a kitűzött célhoz vezeti. A tanulás folyamatában hasznosítani tudja a tapasztalatokat, tanulságot von le a sikerből, kudarcból.
A kompetens gyermekre jellemző az önállóság, bizonyos fajta függetlenség. A kompetens viselkedés kialakulásában egyfajta felnőtt attitűd vesz részt, melynek alapvető tényezője a gyermek fejlődésébe vetett bizalom. Ez nem egyenlő a gyermek magára hagyottságával. Bizalom abban, hogy már az újszülött is ki tudja fejezni a maga igényeit, bizalom abban, hogy bizonyos határokon belül részt vesz aktívan abban, ami vele történik.
Az önállósodás folyamatában ez a kompetencia látványosan gyakorolható. Az a gyermek nevezhető önállónak, aki saját kezdeményezésére aktívan a felnőtt segítsége nélkül képes feladatot, tevékenységet, cselekvést elvégezni. Az önállósodás folyamata eltart egészen a felnőtt korig, de négy nagy kiugró szakaszt megkülönböztetünk benne. A 3.életévig lezárul a szoros szimbiózis lazulása az anyával, minden fejlődési területen egyre több cselekvést képes egyedül elvégezni, egyre kevesebb felnőtt segítségre van szüksége. Az iskolaérettség a másik szakasz, amikor már nemcsak a szűkebb családi és intézményi környezetében, hanem már jóval kibővültebb környezetben is tud egyedül tevékenykedni. A serdülőkorban minden cselekedetével a teljes önállóságát hangsúlyozza, majd az ifjúkor befejezi az önállósodás időszakát. Eléri a személyiségi, anyagi függetlenséget.
Az önállóságot támogató felnőtt magatartást a partnerség, az együttműködés, a támogatás és a bizalom jellemzi. A jó érzelmi állapot, a jó személyes kapcsolat az egyik feltétele az aktivitásának. Ehhez elegendő időt kell biztosítani, valamint a tárgyi feltételeket is biztosítani kell. Kényszerítésre nem tud önállósodni egyetlen kisgyermek sem. Nagyon fontos a szomatikus érettség figyelembevétele is (pl: mozgásfejlődés, szobatisztaság). Akkor jut el egy-egy próbálkozáshoz, ha érett rá. Ehhez nagyon fontos, hogy kellemes élményei legyenek, de ugyanilyen fontos az azonos sorrend, azonos technika is. Átmeneti visszaesések minden gyermeknél tapasztalhatóak, ezt a felnőttnek megfelelő módon kell tudni kezelnie.
Leggyakoribb hibák:
- a felnőtt nem veszi észre a gyermek kezdeményezését, próbálkozását,
- erőszakolva szoktatja,
- kezdeményezéseit nem erősíti meg pozitívan, elveszi a gyermek kedvét,
- nem veszi figyelembe a gyermek érettségét,
- nem ad elegendő időt a gyakorláshoz,
- rendszertelen, következetlen a gyermekkel szemben,
- a tárgyi feltételeket nem biztosítják.
Szerencsére nem jellemző, hogy a kisgyermekek allergiában szenvednek, de pont ez az időszak rendkívül fontos a megelőzésben, különösen az allergiára hajlamos gyermekeknél. Lényeges tudnunk, hogy mik a tipikus allergének, amelyeket el kell távolítanunk a baba környezetéből, hogy minél később találkozzon velük az immunrendszere.
A kisebb fertőzések viszont, - úgy tűnik - megvédenek az allergiás reakciótól. Döntő szerepe van a helyes táplálkozásnak. Az allergia nem gyógyítható, de eredményesen kezelhetők a tünetek, és főleg elkerülhető az allergiás állapot súlyosbodása.
A környezetben lévő anyagokat a szervezet idegenként ismeri fel, és ezekre túlérzékenységi reakcióval válaszol, ami különböző betegségi tünetek kialakulását eredményezi. A legtöbb emberben a szervezet immunrendszere ezeket az idegen anyagokat tolerálja, és betegség nem alakul ki. Ha azonban a szervezet védekező rendszere nem működik tökéletesen, allergiás tünetek alakulhatnak ki a bőrön, a légzőrendszerben és a gyomor-bélcsatornában. Allergiát a legkülönbözőbb anyagok okozhatnak: házipor (ill. a benne élő poratka ürüléke), virágporok, állati szőr, tápanyagok és gyógyszerek. Csecsemő és kisgyermekkorban a táplálékokban lévő fehérjék (tehéntej, tojás, szója, hal, dió, stb.) váltanak ki leggyakrabban allergiás reakciót.
A szervezet immunológiailag a csecsemőkorban a legvédtelenebb, ezért ekkor alakul ki leggyakrabban allergiás megbetegedés. A szoptatás korai elhagyása, idegen fehérjék korai beiktatása az étrendbe és a családi allergia hajlam hozzájárulhat a gyermekben az allergia kialakulásához. Csecsemőkorban a bélnyálkahártya védelmi funkciója még nem érett, és a nem tökéletesen lebontott fehérjék a szervezetbe bejutva túlérzékenységet válthatnak ki.
Körülbelül az újszülöttek 10-15%-a tekinthető allergiás megbetegedések kialakulása szempontjából veszélyeztetettnek. Ha az egyik, de különösen, ha mindkét szülő, vagy a gyermek testvére allergiás, akkor nagy az allergia kialakulásának a veszélye.
Ennek ellenére az ő esetükben is ki lehet kerülni az allergia kialakulását, hiszen ma már az allergiás megbetegedés megelőzésére vannak olyan ajánlások, amelyeknek a betartása esetén csökkenthető a megbetegedés kialakulásának veszélye.
Nem mindig könnyű az allergiás eredetű és az egyéb okok által kiváltott betegségek elkülönítése. Az allergia jelentkezhet hányás, elhúzódó hasmenés, étvágytalanság formájában, de okozhat csalánkiütést és ekcémát is a bőrön. Együtt járhat a szemhéj duzzanatával és a nyálkahártyák gyulladásával. Krónikus tüsszögés, köhögés légúti allergiás megbetegedés jele lehet. Ezek a megbetegedések elhúzódóvá és súlyossá válhatnak, ha nem ismerik fel az allergiás eredetet és nem térnek át megfelelően összeállított diétás étrendre. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az allergiára veszélyeztetett csecsemő minél később találkozzon az allergia kialakulását elősegítő tényezőkkel. Ilyen módon, ha nem is 100%-os a védelem, de csökken az allergia kialakulásának veszélye.
Nem lehet tudni pontosan, miért növekszik évről-évre az allergiás betegek száma, minden esetre három alapvető okra lehet gyanakodni. Az első, hogy környezetünkben több az allergén.
A parlagfű pollenje.
Példa rá a parlagfű, egy olyan növény, amely Magyarországon nem volt őshonos. Másik jó példa a lakás: a lakótelepi lakások építésével kezdődött a modern belső környezet elterjedése, teret hódítottak maguknak a padlószőnyegek és a tapéták. Lassan már közismert, hogy a padlószőnyegben a házipor-atkák szaporodnak jól, a tapéták pedig a penészgombáknak adnak otthont. A tapéták elszíneződött, feketés és felhólyagosodott részei nagy valószínűséggel penészgombával fertőzöttek.
Említést érdemelnek még a különböző mosó- és tisztítószerek, amelyeknek sohasem látott választékával az ember immunrendszere nem tud lépést tartani.
Tehát ellátjuk magunkat allergénekkel. Macska és kutya mindig is volt az ember közelében, de nem a lakásban, ahogy manapság a városi ember életében.
Mégis felvetődik a kérdés, hogyan válhatnak hirtelen allergénekké olyan anyagok, amelyekkel évezredeken át jól megvolt az ember? Bár az allergia nem teljesen új "találmány", valóban, tömegessé válása új keletű. Erre pedig az a magyarázat, hogy a régóta velünk "élő" anyagoknak, részecskéknek megváltozott a szerkezete, aminek következtében allergénné váltak.
Japánban észrevették, hogy a japánfenyő pollenjére allergiássá vált emberek a gyorsforgalmi utak közelében élnek. Ugyanezek az emberek távolabb nem szenvedtek az allergiától, annak ellenére, hogy a japánfenyő ott is megtalálható volt. Kiderült, hogy a kipufogógáz, és főleg a diesel-meghajtású járművek kipufogó gázainak szilárd részecskéi a virágpor-szemcsékre rátapadva megváltoztatják azok felszínét. A pollenek felszíni pórusaikon keresztül fehérjéket bocsátanak ki, de a szennyező anyagok hatására a fehérjekiválasztás mennyisége és minősége is megváltozik. A kiválasztott fehérjék között több fehérjebontó enzim található, amelyek a nyálkahártyákat irritálják. Így függhet tehát össze a környezetszennyezés és az allergia.
A harmadik valószínűsíthető tényező, immunrendszerünk megváltozása. Különösen a nyugati országokban népszerű az ún. hygiene-elmélet, amely azon a megfigyelésen alapult, hogy a testvér, gyerekkörnyezet nélkül felnövő, jómódú, steril körülmények között élő gyerekek gyakrabban lesznek allergiások, mint a gazdaságilag kevésbé fejlett környezetben, sok testvér mellett növekvő, kicsi csecsemőkoruktól sok bakteriális és vírusos fertőzésen áteső gyerekek. A nálunk klasszikussá vált „A gyereknek egy kiló koszt meg kell ennie, hogy egészséges legyen” mondás tehát valószínűleg tényleg igaz, az immunrendszernek a normális immunglobulin-termelés beindításához szüksége van a korai fertőzésekre.
Azt gondolhatnánk, hogy az allergia
csak későbbi korban jelentkezik az erre hajlamos gyermekeknél. Sajnos, bár
a tendencia igaz, - az életkor előrehaladtával egyre több mindenre leszünk
allergiásak, - kevesen gondolnak rá, hogy a legkisebbeket is érintheti a
kellemetlenség, és hogy a megelőzés pici korban kezdődik.
Megfigyelhető, hogy azok, akik valamilyen allergiában már szenvednek,
idővel egyre több mindenre lesznek érzékenyek, az allergia ún.
generalizálódásához tehát idő kell.
Az egymás után jelentkező allergiák sorában az első rendszerint
valamilyen bőrallergia, ekcéma, amely már sajnos a kiscsecsemőknél
sem ritka. Ezt követően jelentkezik az asztma, amely típusos esetben csak
3 éves kor után jelentkezik, de nem kizárt csecsemőkorban sem. Az ún.
allergiás menetelés következő állomása a szénanátha, vagy helyesen
allergiás nátha, amely szerencsére 6 éves kor előtt nagyon ritka, de
előfordulhat három éves korban is. A legsúlyosabb a generalizált allergia,
amikor az anafilaxiás sokk életveszélyes állapotot is okozhat. Sajnos már pici
csecsemőnél is megjelenhet, rovarcsípés vagy valamely táplálék is kiválthatja.
A 0-3 éves korosztály esetében a közvetlen kiváltó ok rendszerint valamilyen
táplálék.
A megelőzésre a veszélyeztetett
családokban van a legnagyobb szükség, ahol az egyik vagy mindkét szülő
allergiás, az egyik szülő és egy egyenes ági rokon szenved allergiában,
vagy az újszülöttnek egyik testvére allergiás. Csak olyan rendszabályok
bevezetése célszerű, amelyek senkinek sem károsak, és mindenkinek
hasznosak.
A terhesség alatt az anya ne dohányozzék, és kerülje a passzív dohányzást is.
Születés után a legfontosabb a teljesen dohányfüst nélküli környezet és az
anyatejes táplálás legalább féléves korig, mert így nem kerül a baba
emésztőrendszerébe testidegen fehérje. A lakást úgy kell
előkészíteni, hogy ne legyenek benne allergének. Nem szabad otthon állatot
tartani, gyakran kell porszívózni, ne legyen a lakásban penészgomba.
Az allergiás menetelés egyes további lépéseinek megelőzése is nagyon
fontos. Az ekcémás kisdedek felénél a későbbiekben sajnos asztma alakulhat
ki, ami azonban megfelelő gyógyszer adagolásával megelőzhető,
ráadásul az ekcéma tüneteit, elsősorban a viszketést is enyhíti, ezért a
megfelelő megelőző gyógyszer alkalmazásáról gyermekorvosnál,
-allergológusnál kell érdeklődni.
A táplálékallergiával kapcsolatban fontos, hogy nemcsak maguk az ételek, hanem a különböző tartósítószerek, színezékek és állományjavítók is jócskán lehetnek allergének, akár nyomokban is, amekkora mennyiségeket nem is kötelező feltüntetni az egyes élelmiszerek csomagolásán. Ezért lehetőleg otthon készített, tartósítószer-mentes és színezetlen ételeket fogyasszunk.
Legyünk óvatosak a mosóporokkal is. Különösen az enzimes (Bacilus subtilusból készült) mosóporok apró porszemcséinek belégzése okozhat allergiás eredetű nehézlégzést. A ruhában maradó mosószer-maradék a bőr tartós irritációját, csalánkiütést, ekcémát okozhat.
Bármit is mondanak a tévéreklámok, a gyerekek túlzottan steril körülmények között tartása, és a különböző antibakteriális szappanok és fürdők folyamatos alkalmazása nem indokolt. Egyrészt, mert az immunrendszer egészséges fejlődéséhez szükség van kisebb-nagyobb fertőzésekre, a bélflóra kialakulásához pedig hasznos mikroorganizmusokra, másrészt, mert a különféle, gyakran használt tusfürdők kiszárítják a bőrt, és fölöslegesen eltávolítják védőrétegét.
Az újszülötteknél amúgy is babasampont használunk, a nagyobb gyerekeknél pedig fölösleges, legfeljebb járványos időszakokban érdemes velük mosdani.
A legtöbb esetben a
betegséget mikroorganizmusok okozzák, amelyek vagy a tápcsatornát károsítják,
vagy az itt történő vízfelszívódást zavarják. A hasmenést vírusok,
baktériumok és egysejtűek okozhatják.
A
hasmenést előidéző kórokozók:
Az E.coli baktériumok a vékonybélben szaporodnak és ott toxinokat termelnek. Ezek okozzák a súlyos hasmenést, mely akár több liter folyadékveszteséggel is járhat. Az E. coli okozta hasmenés legtöbbször 48 óra leforgása alatt magától elmúlik. Ezek a baktériumok a hasmenéses megbetegedések 40 % - ért felelősek.
A shigella - csoportba tartozó baktériumok okozzák a bakteriális vérhast. A shigellák felelősek a hasmenéses betegségek 15 %- ért. A beteg lázas, széklete vízszerű, vagy nyálkát és vért tartalmaz. A székletürítés görcsös fájdalommal járhat.
A salmonella-fertőzések az utazási hasmenéses megbetegedések 10 %- át teszik ki. Az enyhe lefolyású hasmenés nem tart tovább egy hétnél, és csak nyálkaképződéssel jár, vér ürítése nélkül.
A rotaviruso szintén a megbetegedések 10 %- ért felelősek. A parányi részecskék a vékonybél bélsejtjeiben szaporodnak, meggátolják a folyadék felszívódását. Különösen súlyos hasmenés léphet fel két éves kor alatt.
A Giardia lamblia- egysejtű parazita, mely utazás közbeni hasmenést nem túl gyakran okoz. A hazatérés utáni makacs bélpanaszoknak, jelentős részét azonban ez a kórokozó okozza. Az elhúzódó gyulladás tönkreteszi a bélbolyhokat, alultápláltság és vitaminhiány alakulhat ki. A korai szakasz lehet enyhe, magától elmúló állapot, vagy nagyon súlyos, nagy folyadékvesztéssel járó hasmenés, melyet bűzös, világosszürke széklettel járó hosszabb krónikus szakasz követ.
Az Entamoeba histolytica egysejtű parazita, a legtöbb trópusi országban megtalálható. A vastagbelet károsítja, un. amőbás vérhast okoz, mely fekélyképződéssel járhat. A fertőzés átterjedhet a májra és ott tályogot okozhat.
A hastifuszt a Salmonella typhí nevű baktérium idézi elő. A vastagbél nyirokmirigyeiben és a vékonybél alsó részén tapad meg, továbbterjed a vérben és fekélyt okoz a bélfalban. Nem feltétlenül hasmenéssel járó betegség. Gyakran kezdődik úgy, mint a megfázás vagy az influenza: fáj a beteg feje, torka és fokozatosan emelkedik a láza, a magas Iáz ellenére is csak percenként 80 a szívverése.
A mikroorganizmusok jelenlétét az ételben semmi sem jelzi, mert nincs tőlük rossz szaga és nem látszik romlottnak. Az elkészített ételt tegyük hűtőbe, ha nem fogyasszuk el azonnal, így védjük meg a fertőzéstől! Az ételben maradt kisszámú baktérium elképesztő gyorsasággal szaporodik, ha lassan kihűlő közegben van.
A kagyló és az osztriga sok étel okozta betegség forrása.
Mit tehetünk a hasmenés ellen?
A legtöbb utazás közbeni hasmenés 48 órán belül orvosi kezelés nélkül elmúlik.
A betegség
főként gyermekeknél, időseknél és megromlott egészségi állapotúaknál
lehet veszélyes.
A szájon keresztüli folyadékpótlás, a kezelés hatékony, biztonságos és
célravezető módja.
Ha a hasmenéssel vér is távozik, lázzal jár vagy néhány napnál tovább tart,
orvoshoz kell fordulni!
FolyadékpótlásFolyadékpótlás
Gyógyszertári forgalomban lévő készítményekkel (Normolyt vagy Smecta por)
Házilag elkészíthető keverékkel: 8
csapott vagy 4 púpozott teáskanál cukor (vagy méz), fél teáskanál só 1 liter
forralt vagy palackozott (nem szénsavas) vízben feloldva.
A felnőttek számára követendő elv, hogy minden székletürítés után 1
pohár folyadékot és óránként - ezen felül - még egy pohárnyit kell fogyasztani.
Ha a beteg képtelen
inni, sürgős esetként kell kezelni és orvosi ellátásban kell részesíteni.
Ha más betegségét látjuk el, figyeljük meg, hogy vannak-e árulkodó jelei a
kiszáradásnak: szájszárazság, sötét, kellemetlen szagú és kis mennyiségű
vizelet vagy a vizelet teljes hiánya, gyenge és gyors szívverés.
Védőoltás Jelenleg csak a hastífusz ellen van védőoltás. Ajánlatos oltani azokat, akik olyan helyre utaznak, ahol a közműellátottság szegényes. A hagyományos védőoltás az érintettnek jelentéktelen helyi fájdalmat okoz, lázzal jár, influenzaszerű tünetek kísérik 24-48 órán át, 3 évre nyújt védelmet. A szájon át bevehető tífuszvakcina 1 évig véd.
Az embert is megtámadó, hazánkban élő rovarok kettős, fogószerű szájukkal marják meg, vagy potrohuk fullánkjával, illetve tőrszerű, szúró-szívó szájszervükkel szúrják meg az embert. A keletkező kis seb önmagában nem komolyabb sérülés, de a támadó rovar mérgének vagy kórokozok behatolásának lehet a helye.
A rovaroktól származó csipések, marások fajtái:
- marás, méreganyag nélkül. Így már a futrinka, a csibor és annak lárvája.
- marás, méreggel. A pókok és a százlábúak a harapófogaikkal átvezetett méreggel teszik fájdalmassá a marásukat. szúrás, méreggel. A méhek és darazsak komoly veszélyt jelenthetnek az emberre. A méhek háromágú fullánkja végén visszahajló horgok vannak, ezért visszahúzásakor beleszakadnak a bőrbe. A fullánkban méregcsatorna található, azon kersztül ürül a valamelyest a csörgőkígyó mérgéhez hasonló, krotoxint tartalmazó méhméreg a sebbe. Kb 500 csípés az arra nem érzékenyeknél is halált okoz. Hasonló a darázs csípése, de ez esetben a fullánk nem szakad bele a sebbe. A lódarázs csípései halált is okozhatnak, különösen az arra érzékeny egyéneknél. Erős fájdalmat okozhatnak a rablópoloskák.
- vérszívás. A bökőlégy fájdalmas sebet ejt a bőrön melyből vér szivárog hosszabb időn keresztül. Gennyesztő kórokozókat és akár lépfenét is terjesztenek. A böglyök csak ritkán szívnak embervért. A leggyakrabban a szúnyogokkal gyűlik meg a bajunk. Valamennyi szúnyogfajra jellemző a vérszívás, de csak a nőstények táplálkoznak vérrel, a hímek növényi nedvekkel élnek. Ellenük szúnyogriasztó, szúnyogpusztító szereket használhatunk.
A mérges szúrást, marást helyi fájdalom, bőrpír és duzzanat kíséri. Alkalmanként létrejöhet távoli duzzanat is, sőt több csípés vagy túlérzékenység esetén bekövetkezhet hányás, hasmenés, izzadás, görcsök. Kezelésére általában elegendő a tüneti kezelés, melyhez használható fertőtlenítőszer, összehúzó szer, oxidálószer.
A méreg utólag már nem közömbösíthető, de hideg borogatás, hintőpor, kloroformos bedörzsölés enyhíti a fájdalmat. Napjainkban már kapható kifejezetten e célra kikísérletezett gyógyhatású készítmény is.
Minden szülő jól tudja, ha máshonnan nem, hát tapasztalatból, hogy a közösségben töltött 10 hónap egyenlő a különböző betegségek, fertőzések szezonjával. Mire lehet számítani, hogyan tudunk védekezni és megelőzni a sok betegséget?
A különbség amiatt van, hogy a kicsik a déli alvásnál egy magasságban fekszenek, így egy-egy köhögés, tüsszögés mindenkihez könnyebben "eljut". Alapos, sokszori, szappanos kézmosással sok kellemetlenségnek elejét lehet venni minden korosztálynál. A jellemző betegségeik azonban ugyanazok:
Felső légúti fertőzések: jellemzően cseppfertőzéssel terjed (pl: tüsszentéssel). A tünetek: a gyerek orra folyik, köhécsel. Azt a pontot nehéz eltalálni, amikor már a betegség orvosi ellátást igényel.
Amíg az orrváladék áttetsző, könnyedén kifújható vagy leszívható, csak egyet-egyet köhécsel, láztalan, addig egyszerű náthával van dolgunk. Otthon kezelhető. Ilyenkor is fontos az orrtoalett, azaz az orrsprék, orrcseppek használata.
A húgyúti fertőzések gyermekkorban a második leggyakrabban előforduló bakteriális fertőzések. Ezek közé soroljuk a húgyhólyaggyulladást és a vesemedence gyulladását.
A recept nélkül kapható köptetőket is lehet adni nyugodtan. A C-vitamin is ajánlott a kis beteg gyógyulása érdekében. Ahogy a hőmérséklet nulla fok alá csökken, beáll a fagy, akkor a betegek száma is csökken, hiszen a túl hideget a baktériumok, vírusok sem élik túl.
Orvos segitségét kell kérni,ha hányás,láz,sűrű orrváladék jeloentkezik.
Ez utóbbi a felülfertőzés jele. Szintén orvosi ellátást igényel a nyugalmat zavaró köhögés, főként, ha fulladás társul hozzá. A doktornő felhívta a figyelmet: nem szabad elhanyagolni, ha a gyerek csípő érzésről számol be pisiléskor, ez a húgyúti fertőzés jele.
A torokfájás és kezelése bővebben.
Fülfájás: ha a gyerek fájlalja a fülét, akkor nyugodtan lehet fül-orr-gégészhez fordulni először. Ha a fülész nem talál fül-orr-gégészeti okot, akkor irányítja azonnal a háziorvoshoz a beteget. Ha azonban be kell avatkozni, akkor így a gyerek hamarabb kerülhet szakértő kezekbe. Középfülgyulladás gyermekkorban
Kötőhártya-gyulladás: tünetei a csipásodás, piros elváltozás a szemfehérjén. Ez is orvosi beavatkozást igényel. Amíg nem kerül a kicsi a rendelőbe, addig egy kis kamillateával le lehet mosni, de ez meggyógyítani nem fogja.
Az orvos szemcseppet, kenőcsöt ír fel és azonnal ki fogja tiltani a gyereket a közösségből, mert rendkívül fertőző betegségről van szó, amely ráadásul könnyen és gyorsan terjed.
Hogyan erősitse a gyermeke immunrendszerét?
"Kislányom nemrég kezdte az ovit, azóta nagyon sokszor beteg, főként légúti betegségeket szed össze. Mivel tudnám immunrendszerét megerősíteni?"
Általános megelőzésként ajánlható az immunerősítés.
A közösségbe kerülés első egy-két évében javasolt a gyógyszeres terápia, a gyógyszert kúraszerűen kell néhány hónapig szedni, a kicsiknek por formában, oldva adható, a nagyobbak tablettaforma is van.
Ezek a készítmények vénykötelesek, az orvos írja fel és állapítja meg az adagolást. Az immunrendszer stimulálásán alapul a hatásuk.
A vitaminok szedése ajánlott tavasszal és télen. Ezek lehetnek multivitaminok, néhány készítmény nyomelemet is tartalmaz. Fontos, hogy ha mégis jelentkezik a megfázás, nátha, ezeket el kell hagyni. Vastartalmuk miatt a baktériumokat is táplálhatják, ezért nincs rájuk ilyenkor szükség. Mikor gondoljon kötőhártyagyulladásra?
Hasmenés: ismételt, laza székletürítés esetén tilos a gyereket közösségbe vinni. A recept nélküli készítmények közül tilos azokat adni, amelyek bélmozgást lassító hatásúak.
A hasmenés alatt és a gyógyulás után 4-5 napig javasolt a tejfehérje-mentes étrend, mert így meg tudjuk előzni a másodlagos tejcukor-érzékenység kialakulását. Jó hatásúak ilyenkor a probiotikumot (normál flórát helyreállító anyagot) tartalmazó készítmények, ezek hasmenés alatt és után is adhatók.
Görcsös hasi fájdalom esetén is orvos segítségét kell kérni, hiszen a sebészeti konzílium szükségességét csak ő tudja megállapítani. Olvasson bővebben a gyermekkorban előforduló hasmenésről
Tetű: a fejtetű gyorsan terjed a közösségben. A serkét, tetűt a szülő is felismeri. A kettő között a legfontosabb különbség, hogy a tetű pattan, a serkét pedig le lehet húzni a hajszálról. Otthon rögtön el lehet kezdeni a kezelést, a gyerek csak orvosi igazolással kerülhet újra a közösségbe. Alaposan le kell mindent fertőtleníteni a lakásban, ideértve az ágyneműt, fésűt.
A hozzátartozók megelőzésképen kezelhetik magukat gyógyszertári készítményekkel, de ez csak ajánlott. A tetű nem válogat, ahol a családban valaki tetves lett, ott a többiek is könnyen megkaphatják. Olvasson bővvebben a tetvességről
Ótvar: olyan bőrelváltozás, ami rövid idő alatt súlyosbodik, váladékozó seb lesz a gyerek arcán, de máshol is jelentkezhet. Ez azonnali (külső-belső) kezelést igényel, otthon szigorú fertőtlenítés szükséges. A közösségben is rendkívül gyorsan terjed, ezért ilyenkor sem lehet óvodába, iskolába menni. Olvasson bővebben az ótvarról
Kiütések: ha hólyagos kiütéssel találkozunk, amelyből van legalább egy a fül mögött vagy a hajas fejbőrön, akkor nagy valószínűséggel bárányhimlővel van dolgunk. A kiütések viszketnek. Lázzal is járhat.
Ma már a rázókeverék használata elavult, alatta elfertőződhet bőr. Az orvos tud segíteni a kezelésben. Ha valaki egy védőoltást kapott ellene, attól még ún. áttöréses betegség jelentkezhet rajta. Ez enyhe lefolyású és szövődménymentes szokott lenni. Ilyenkor sem lehet közösségbe menni, mert ez is fertőzhet.
A skarlát nem viszkető, sok apró kiütéssel jár. Magas láz, szemgyulladás, igen elesett állapot kísérheti. Nem lehet megelőzni. Régen az volt a gyakorlat, hogy a skarlátos gyerek környezetét preventív antibiotikummal kezelték, de ez mára már elavult. Cseppfertőzés útján terjed. Olvasson bővebben a kiütéses gyermekbetegségekről.
A csecsemő a sírásával jelzi, ha valami gondja-baja van. Eleinte fejtörést okoz a szülőnek, hogy mi lehet a sírás oka, egy idő múltán azonban elég biztosan eltalálja. Másképp sír ugyanis a kicsi, ha fáj valamije, mint amikor nem tud elaludni, vagy éppenséggel azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele. Habár a felmérések során a csecsemőknek csupán a 10–30 százalékát találták hasfájósnak, olyan apróság még nem született, aki a hasa miatt sohasem zendített rá.
Ha korog a gyomrunk, vagy ha degeszre esszük magunkat, nekünk, felnőtteknek is kellemetlen érzésünk támad. Nem lehet tehát meglepődni azon, hogy hasonló ok miatt a csecsemő sem érez másképp. Csakhogy míg a felnőtt uralkodik magán, hiszen tudja, hogy evéssel az éhség csillapítható, egy kis várakozás után pedig a jóllakás miatt kidomborodó és feszülő has „megenyhül”, kellő tapasztalat híján a csecsemő nem ennyire belátó. Ő csak azt tudja, pontosabban érzi, hogy az éhségtől és a jóllakástól egyaránt hasfájása van, s ez ellen sürgősen tenni kell. Minthogy neki erre nincsen módja, sírással figyelmezteti a környezetében levőket arra, hogy cselekedjenek. Az esetek java részében a szülő orvosolni tudja a bajt, így orvosi tanácsra csak akkor szorul rá, ha a próbálkozása eredménytelen marad. Hasfájást ugyanis olyan betegségek is okozhatnak, amelyek kezelésre szorulnak.
Folyadékiváskor és a megrágott étel lenyelésekor is levegő jut a gyomorba, amelytől büfögéssel szabadulunk meg. Erre különösen a szénsavas italok ivása után kényszerülünk rá, de kiadós étkezés után is van benne részünk (ezt Ázsia bizonyos részein értékelik a vendéglátók). A csecsemők kivétel nélkül hajlamosak arra, hogy szopáskor vagy cumizáskor levegőt nyeljenek, ezért etetés vagy itatás után (sőt, elhúzódó szopás esetén közben is) ajánlatos megbüfiztetni őket. Ehhez a felültetés is megfelelő póz, ám a szülők többnyire a vállukhoz emelik a csöppséget, s úgy szabadul meg a gyomrát telítő-feszítő levegőtől, nemegyszer egy kis étel vagy ital kíséretében. Azt a csecsemőt, aki rendszeresen „levegősen” eszik vagy iszik, a legjobb ülve etetni-itatni (ehhez a szája alatt megtörő cumisüvegek is forgalomban vannak), mert ilyenkor a lenyelt levegő szinte nyomban visszakívánkozik a tápcsatornából.
Nagyon kellemetlen és fájdalmas lehet
az is, amikor a belekben megszorulnak a szelek. Ilyenkor az a teendő, hogy
a tovahaladásukat és a kiürülésüket elősegítsük. Minthogy a
kiscsecsemő még nem tud forgolódni, erről a szülőnek kell
gondoskodnia. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hátra vagy hasra fordítás
egyaránt eredményre vezethet. Még jobb azonban, ha ez idő alatt a gyermek
kézben van, nagyjából vízszintes testhelyzetben. Ha ilyenkor egy kicsit
rázogatják is, az előmozdíthatja a gáznak a bélben való
előrehaladását. Bevált módszer a hanyatt fekvő csecsemő
hastájékának enyhe masz-
szírozása, valamint az is, ha a lábait gyengéden többször a hasa felé nyomjuk
vagy körözünk velük. A hasüregi nyomás fokozódása ugyanis áttevődik a
belekre, s megmozdítja a bennük elakadt kisebb-nagyobb gázgyülemet.
A szülőnek természetesen arra is figyelnie kell, hogy rendben van-e csecsemőjének a széklete, mert a szorulásosság is közrejátszhat abban, hogy a belekben képződő gáz nem képes annak rendje-módja szerint kiürülni. Erre különösen akkor kell számítani, amikor a csecsemő már szilárd ételeket, azaz vegyes kosztot kap, mert abban több a gázképző anyag, mint az anyatejben (persze, rendes emésztés esetén).
Amiről eddig szóltunk, az nem betegségre utal. A csecsemőnek azonban olyan hasfájást okozó bajai is lehetnek, amelyeket okvetlenül kezelni kell. Első helyen a gyomor-bél rendszeri fertőzéseket említjük meg, amelyek görcsös hasi fájdalmat idézhetnek elő. A legsúlyosabbakra (például a kolerára) hazánkban szerencsére nem kell számítani, ám csecsemőkorban a kólibaktériumos vagy a szalmonellás fertőzés is súlyos lefolyású lehet. Minthogy ezekkel rendszerint kórházba kerül a gyermek, a hasfájás enyhítése, megszüntetése is az egészségügyi személyzet feladata. Baktériumos fertőzésekről lévén szó, természetesen antibiotikumot kap a csecsemő, s mihelyt a kórokozó megsemmisül, s ezzel a fertőzés megszűnik, a hasfájástól is megszabadul a kis beteg.
Étkezés utáni hasfájással és sírással reagálhat a csecsemő arra is, ha az étel valamelyik összetevőjére allergiás. Ez elsősorban az olyan családba születő gyermek esetén nem meglepő, akinek valamelyik közeli rokona allergiás betegségben szenved. Ha a hasi panasz egyéb jellegzetes (például bőr-) tünetekkel is jár, akkor viszonylag könnyű a bajmegállapítást végző orvos dolga, egyébként viszont előfordul, hogy hosszabb-rövidebb ideig felderítetlen marad a hasfájás hátterében meghúzódó ok. Nem könnyű ugyanis ráakadni arra az anyagra, amelyre a csecsemő allergiás. Ha a tehéntejre való átálláskor kezdődnek a panaszok, akkor alighanem a tej valamelyik alkotórésze (fehérjéje, cukra) a bajkeltő tényező, de olyan kicsinyek is akadnak, akik a tápszerben levő szójára allergiásak. Ezeken kívül se szeri, se száma azoknak a növényi és állati eredetű anyagoknak, amelyek allergiás panaszokat – köztük hasfájást – idézhetnek elő. A hüvelyes növényektől az olajos magvakon át a tojásig és a rákhúsig terjed a sor. A bűnös anyag föllelése nem kizárólag az orvos dolga, hanem a szülő is nagyban a segítségére lehet, hiszen ő észleli nap nap után, hogy milyen ételek elfogyasztását követően jelennek meg csecsemőjének a panaszai.
A tejjel kapcsolatban az előbb már említettük a cukrot (a tejcukrot vagy laktózt), amely kémiailag két egyszerű cukorból (szőlőcukorból, azaz glükózból, valamint galaktózból) áll. Az enzimhiánnyal vagy -hibával születő gyermek már csecsemőkorában hasfájással (is) reagálhat arra, hogy a szervezete nem tud mit kezdeni a galaktózzal vagy magával a laktózzal. De hasonló a helyzet akkor is, amikor a liszt sikérjében levő egyik összetevő a bajkeltő tényező. Ez nemcsak a bél nyálkahártyájának károsodását idézi elő, hanem haspuffadás, hasmenés és hasfájás is származhat belőle. Ilyenkor – miként a táplálkozási allergia és a felszívódási zavarok egyéb eseteiben is – az a megoldás, ha a csecsemő étrendjéből kihagyják a tünetet keltő anyagot.
Minthogy a hasfájós kiscsecsemők java része a gyakori sírást nem számítva teljesen egészséges, tehát rendesen eszik és gyarapszik, az ő bajukat több orvos is a központi idegrendszer éretlenségével hozza kapcsolatba. Emellett az szól, hogy a görcsös (kólikás) hasfájás és sírás már a születés után elkezdődhet, s három-négy hónapos kor után magától megszűnik. Ez idő alatt ugyanis az idegrendszernek a bélműködést is szabályozó része olyan fejlődésen megy át, amely elengedhetetlen a tápcsatorna szabályos mozgásához, következésképp a gyomor- és béltartalom rendes továbbításához. Addig azonban a sírás is súlyosbítja a bajt, mert a csecsemő emiatt is sok levegőt nyel, s ha azt nem büfögi fel, növeli a bélgáz mennyiségét, s fájdalmasabbá teszi a has feszülését.
Az a szülő jár el tehát a saját nyugalma érdekében is helyesen, aki minden lehetséges módon igyekszik megszüntetni a hasfájást és a sírást (e kettőnek az ördögi körét, hiszen – mint láttuk – a hasfájás sírást, a sírás pedig hasfájást idézhet elő). Ehhez a csecsemő hasfájását csillapító fogásokat bemutató képeinkkel is segítséget kívánunk adni.
Az alábbi felsorolásban megkísérlem összefoglalni a leggyakrabban előforduló betegségeket és a megelőző védőoltások fajtáit.
Diphtéria. Amennyiben kelet-európai országba kíván utazni, ajánlott a
védőoltás, esetleg tetanusszal kombinálva, hiszen e térség bizonyos országaiban
a diphtéria erősen terjed. Felnőttek számára legalább 10 évenként
emlékeztető oltás ajánlott.
Hepatitis. A Ez a vírusfertőzés étellel, itallal sőt
mégérintés útján is terjed, elsősorban a meleg égövi országokban honos.
Gyermekkorban még viszonylag gyenge lefolyású betegséget okoz, azonban az
életkor előrehaladtával egyre veszélyesebb. A májat támadja meg és
sárgaságot okozhat. Ritkán végződik halállal, de a betegség lefolyása
lassú; hetekig, hónapokig is eltarthat. Csupán néhány hétig hatásos, ám azonnali
védelmet nyújt a passzív oltás, mely hepatitis A immonuglobulin beadását
jelenti. Tartós hatás aktív immunizálással érhető el. Az első oltást
követően 2-4 héttel már bátran lehet utazni, egy éven át védettséget
nyújt. A második oltás az elsőt követően 6-12 hónap múlva leheséges;
ez már legalább 10 évre védettséget biztosít. A higiéniai szabályok fokozott
betartásával (gyakori kézmosás, bizonyos ételek és italok kerülése- fagylalt,
gyümölcs, saláták, kagyló, jégkocka) csökkenthető a fertőzésveszély.
Hepatitis B A rákos megetegedések máig nagyon súlyosak, de a hepatitis B
vírus által indukált májrák ellen ma már lehetséges a védekezés. Ez a vírus a
májrák leggyakoribb oka. Az akut májgyulladás sok esetben krónikussá válik, ez
pedig évek alatt májrákhoz vezethet. A krónikus májgyulladásban szenvedő
betegek nagy része hordozza a vírust, a fertőzőképes vírus nagy
mennyiségben van jelen a páciens vérében. A fertőzés átviteléhez már
rendkívül kis mennyiségű testváladék is elegendő (vér, nyál, sperma).
Leggyakrabban nem kellően sterilizált orvosi eszközök használatakor és
vérátömlesztéskor terjed, de poloskák is terjesztik. Ha valaki egy
vírushordozóval él együtt, akkor a közös tárgyak használatával (borotva,
körömolló) is továbbadható a betegség. Szexuális úton is terjed, sőt, a
fertőzött anya szüléskor fertőzheti az újszülöttjét. Hazánkban a
baleseti statisztikák szerint évente néhány száz embert érint ez a betegség, a
krónikus vírushordozók számaviszont eléri a százezret. A betegség ellen csak az
oltás ad biztos védettséget. Az alapimmunizálás 3 oltásból áll és 5 évig tartó
védelmet nyújt. A WHO az emberek általános oltását javasolja, hogy minél többen
védettek legyenek, s ily módon néhány év alatt eltűnhetne ez a veszélyes
betegség a Föld színéről. Japán encephalitis-agyvelőgyulladás.: A
kórokozó Délkelet Ázsiában elsősorban szúnyogok révén terjed, és a nálunk
kullancs által terjesztett kora nyári agyhártyagyulladás vírusával rokon. A
betegség súlyos idegrendszeri tünetetekkel jár, felnőtteknél gyakran súlyoslefolyású,
maradványtünetekkel. Ritka esetben halált is okoz.
A védőoltás két részletből áll, melyek rövid életű
védettséget adnak. A 6-12 hónap után beadott harmadik részlet után kb. 4 évig
tartó védettság alakul ki.
Kolera. A kolerabacilus az ember belében sokasodik és egy toxint termel,
mely gyakori, erős, vízszerű hasmenést okoz. Ha ez nagyon erős,
akkor a beteg a folyadékveszteség miatt életveszélybe is kerülhet. Mivel az
oltás csupán 6 hónapig véd, csak rövidebb utazások esetén ajánlott.
Ellenkező esetben emlékeztető oltás szükséges. Minimálisra
csökkentehető a fertőzésveszély, habetartjuk a higiéniás szabályokat.
Malária. Amerika, Ázsia és Afrika területén pusztít ez a szúnyogok által
terjesztett kór. Hidegrázás, hirtelen emelkedő magas láz, izzadás- ezek a
malária tünetei. Okozója egy portozoon, a malaria plasmodium. Gyakori, hogy
súlyos szövődmények alakulnak ki: sokk, kóma, akut veseelégtelenség.
Óvintézkedések, melyekkel részben, vagy teljesen megelőzhető az
expozíció:
- viseljünk hoszú ujjú inget és nadrágot
- védekezzünk rovarirtó szerekkel és használjunkmoszkítóhálót
- be kell venni a megfelelő gyógyszereket, melyek megakadályozzák, hogy a kórokozók elszaporodjanak a májban és a vörösvértestekben
Úticéltól függően rendelkezésre állnak e szerek, melyeket egy-két héttel
az utazás előtt, az út alatt, és 6 héttel a hazaérkezést követően
kell bevenni.
Meningococcus meningitis. Világszerte előfordul.
Cseppfertőzéssel terjed, vagyis köhögés, tüszentés, beszéd útján. Az
agyhártyagyulladás jellemző tünetei jelentkeznek (hirtelen kialakuló
fejfájás, hányinger, láz, tarkómerevség). Súlyos szövődményekkel járhat,
végleges károsodások maradhatnak vissza. 100-ból tíz beteg belehal. Európában
csak elszórtan fordul elő, de Afrikában, Nepálban és Indiában gyakori a
megbetegedés.
Az egyszeri oltás 3-5 évig tartó védelmet nyújt.
Polio. A neve járványos gyermekbénulás, de ez félrevezető, hiszen
felnőttek esetében sokkal súlyosabb bénulás fenyeget. Étellel, ivóvízzel
és kontaktus útján terjed. Életveszélyes és maradandó bénulás is kialakulhat.A
szájon át adható ellenanyag következetes alkalmazásának köszönhetően a
polio sok országból gyakorlatilag eltűnt. Hazánkban mindenki megkapja
gyermekkorában a kötelező alapimmunizálást, így utazás során csak emlékeztető
oltásban részesül.
Sárgaláz. Afrikában, Dél-Amerikában és azEgyenlítő környékén honos,
szúnyogok terjesztik. A betegség életveszélyes vese-és májkárosodással járhat,
akár minden második beteg belehalhat. Egyetlen oltás 10 évre védettséget
biztosít.
Tetanusz. A baktériumok melyek a
fertőzést okozzák, szerte a világon megtalálhatóak a földben, a porban, és
a sebeken keresztül kerülnek a szervezetbe. Az általuk termelt méreganyag
súlyos görcsöket okoz. Utazástól függetlenül szükséges a védettség fenntartása,
de a trópusokon megszázszorozódik a fertőzés veszélye. Trópusi utazások
előtt ajánlott az emlékeztető oltás, amennyibena páciens 5 évnél
régebben kapott a páciens védőoltást.
Tifusz. Főleg meleg égövi országokban terjed. Tünetei: magas láz,
véres-gennyes hasmenés, időnként székrekedés. Vízzel, étellel, szoros
kontaktus és legyek útján terjed. Injekció formájában vagy szájon át is
bevehető az oltóanyag. Az előbbi négy-öt évig, míg az utóbbi csupán
egy évig véd. De vigyázat! Az oltóanyag csupán 70-80%-ban véd, így nagy gondot
kell fordítani a higiéniás szabályok betartására.
Ha a családban nem fordult elő korábban
semmilyen allergia, akkor nem valószínű, hogy gyermekünk allergiás lesz.
Azonban, ha van allergiás beteg a családban, törekedjünk arra, hogy minél
hosszabb ideig tápláljuk babánkat anyatejjel. Az telallergia leggyakrabban
kisgyermek korban kezdődik.
A hányás, hasmenés, bőrkiütés, ekcéma, asztma, alhasi fájdalmak. Allergiás reakció akkor jön létre, ha az immunrendszer túlreagálja az egyébként ártalmatlan anyagot. Az immunrendszer túlzott működésbe lép, és a normálisnál több antitestet termel. Amig a baba szopik megvédjük az allergiától.
Leggyakrabban
előforduló allergiák:
Tehéntej-allergia
A tehéntejfehérje a leggyakoribb allergizáló étel,
amely már közvetlenül a fogyasztás után reakciót válthat ki. Az is
lehetséges, hogy hetek tünetmentessége után okoz allergiát. A tünetek között
szerepel a görcsös hasi fájdalom, a bőrkiütés, a hasmenés, hányás, de okozhat
nehéz légzést is.
Mindenképp forduljunk orvoshoz, és beszéljük meg a további teendőket. Mint a leggyakoribb allergiát kiváltó oknak, a tejnek is sok alternatívája beszerezhető.
Gluténallergia
Glutén található a zabban, árpába, búzában, rozsban, a belőlük őrölt
lisztben, amiből a péksüteményeket, tésztákat, kenyereket készítik. A
gyerekek általában, akárcsak a többi allergiát, 4-5 éves korukra kinövik. A
gluténallergia tünetei: lassú növekedés, étvágytalanság, felfúvódott, puffadt
has, kellemetlen szagú híg széklet. Ügyeljünk arra, hogy mindenféle
tünettől eltekintve csak 6 hónapos kortól kezdve vezessük be a
glutént gyermekünk étrendjébe. Gluténmentes babarizssel, kukoricakásával csak 6
hónapos kortól kínáljuk gyermekünket.
Mogyoró
Vigyázzunk vele, nagyon veszélyes, előfordulhat,
hogy életveszélyes tüneteket idéz elő. Ha a családban valaki allergiás rá,
semmiképpen ne kínáljuk mogyorót tartalmazó étellel. Mindenképp kérjük ki
orvosunk véleményét, hány éves kortól javasolja a mogyorófélék fogyasztását.
Normális esetben, ha nincs okunk tartani a mogyoróféléktől, általában
egyéves kor után adhatunk már mogyoróvajat.
A gyermekek látását újszülött korban szűrik teljeskörűen és kötelezően, ezután legközelebb iskoláskorban.
Bár az iskolai szűrővizsgálatok hatékonyak, a közben lévő időről sem lenne szabad elfeledkezni! Tudják-e a szülők, hogy gyermekük látását rendszeresen kellene ellenőrizni, már akkor is, amikor nem mutatkozik meg a probléma a gyengébb eredményekben, fáradékonyságban?
A látást ellenőrizni kell születéskor, majd a szem fejlődését egy éves és három éves korban, valamint az iskola előtt és az iskoláskor alatt is. Ma már több betegség jól kezelhető és megelőzhető, de például a tompalátóság csak akkor gyógyítható, ha a gyermek 6 éves kora előtt felismerjük, és foglalkozunk vele!"
Javítani kell tehát az első néhány év szemészeti szűrésén. Ekkor kell felismerni a szem fejlődési rendellenességeit, a veleszületett, valamint a korai életkorban kialakuló öröklődő szembetegségeket, gyulladásokat, a súlyosabb fénytörési hibákat, a kancsalságot és tompalátóságot.
Maga a szülő is észrevehet néhány rendellenességet. Az alábbiakban néhány egyszerű módszert mutatunk be:
Figyeljen arra is, hogy:
Iskolásként
néhány hét alatt kiderülhet, hogy a kisdiák nem lát jól, de az is lehet, hogy
csak hónapok múltán jönnek rá, hogy a tanulási gondok hátterében látási
problémák állnak. Számos eltérés akkor kezelhető a legjobban, ha nagyon
pici korban észreveszik.
Iskolásként néhány hét alatt kiderülhet, hogy a kisdiák nem lát jól, de az is lehet, hogy csak hónapok múltán jönnek rá, hogy a tanulási gondok hátterében látási problémák állnak. Holott ma már csecsemőkortól ajánlott megjelenni szemészeti szűrővizsgálaton, ahol nem csak a távol- vagy a közellátási nehézségekre derülhet fény. Számos eltérés pedig csak akkor kezelhető, ha a lehető legkisebb korban felfedezik.
Miért nem jelzi a gyerek hogy nem jól lát?
A gyerekkor egyik nagy csodája a bámulatos alkalmazkodóképesség. Ez egyrészt jó, másrészt megakadályozza, hogy a gyerekeknél korán kiderüljön, hogy probléma van a látásukkal. Számukra ugyanis az a természetes, ahogyan ők látnak. Úgy fogadják el a világot, ahogy ők megtapasztalják, éppen ezért mivel az összes információ 80 százalékát a látás útján szerezzük be, egy látásprobléma esetén jelentősen lecsökkenhet a kicsik mozgástere. – fejti ki dr. Tóth Eszter szemészorvos. - Általános igazság: minél alacsonyabb az életkor, annál rugalmasabb a látórendszer, annál könnyebben tanul. A látás képességét ugyanis ugyanúgy tanulni kell az agynak, mint például a járást. Ha sokáig kezeletlen egy látásprobléma, a gyerek agya a normális fejlődés helyett a folyamatos kompenzálásra lesz kényszerítve. Vagyis minél korábban fedezünk fel és kezelünk egy szemészeti betegséget, annál jobb az esély a gyógyulásra.
Vizsgálatok csecsemőkortól.
Az Amerikai Optometristák Szövetségének felmérése szerint tízből egy gyerek valamilyen szemészeti betegséggel küzd. Gyanítható, hogy ez az arány hazánkban sem sokkal jobb.
Hat hónapos kortól egyéves korig terjedő időszakban nagyon fontos szűréseket lehet elvégezni. Ilyenkor a szakemberek trükkös tesztek segítségével értékelik a látásélességet, a szem fénytörő képességét, mozgékonyságát, a két szem összehangolt működését, valamint a szemek általános egészségi állapotát. Ezek alapján szűrik ki a szem különféle betegségeit, többek közt a gyenge látásélességet, a két szem nem összehangolt működését, a kancsalságot és a tompalátást. Ez utóbbiról érdemes tudni, hogy csak gyermekkorban gyógyítható: a jól látó szem letakarásával, késztetve a rosszul látó szemet a használatra, a fejlődésre.
Későbbi életkorokban maga a szülő is felfigyelhet arra, hogy valami baj van a gyerek szemével.
Tünetek, amelyek észlelésekor szemészorvoshoz kell
fordulni:
- kerüli a közelre nézést, minél
távolabb igyekszik tartani magától a tárgyakat
- éppen ellenkezőleg: a távoli tárgyakat, személyeket nem
ismeri fel
- úgy fordítja a fejét, hogy csak az egyik szemével lássa a
tárgyat
- gyakran fáj a feje, szédül, fáradt
- napközben is dörzsöli a szemét
- mellényúl a felé nyújtott tárgyaknak, játékoknak
- állandóan vagy időnként kancsalít
- a pupilla területében furcsa visszfény látható.
Mit vizsgálnak a gyerekeknél?
A csecsemőkori vizsgálat után problémamentesség esetén is érdemes elvinni a gyereket szűrővizsgálatra háromévesen, iskolakezdéskor, majd utána kétévente. Probléma esetén természetesen a szemészorvos rendeli el a következő kontrollt. Az átfogó szűréseken a szakember rendkívül szerteágazó, nagyon speciális vizsgálatokat végez el. Ezek nagy részét csak pupillatágításban lehet kivitelezni.
- Elsősorban fizikai vizsgálattal felméri a szem szerkezetének sértetlenségét, valamint a látásélességet. Ilyenkor különböző távolságokban vizsgálja az éleslátást, hogy kizárható legyen a rövid- és a távollátás.
- A szakember értékeli a szemek mozgékonyságát és a szemmozgások pontos koordinációját is. Egészséges szemnél a szemizmok a két szem optikai tengelyét úgy irányítják, hogy mindkét szemben ugyanaz a tárgy képeződjék le. Ez a térmélység helyes érzékelésének alapja.
- A szemek akkomodációs (alkalmazkodási) képességét is teszteli. Optimális esetben a szemek képesek arra, hogy váltogassák a fókuszt egy távolabbi tárgyról egy közelire, és fordítva.
- A színlátás vizsgálatát is megejti legkésőbb iskoláskor előtt, hiszen a kisiskolások tanításában elengedhetetlen a színek helyes felismerésére.
- Fontos tisztázni a binokuláris fúzió képességét is, ami a gyakorlatban képessé tesz minket arra, hogy a tárgyakról a két szemben alkotott kissé eltérő kép az agyban megfelelően eggyé alakuljon.
- A komplex látási funkciókat is felméri, hiszen például a megfelelő szem-kéz-test koordináció kulcsfontosságú a legkülönbözőbb képességek elsajátításában, mint például az írás, a labdadobás, vagy a hangszeres játék. A rendszeres, de különösen iskolakezdéskor végzett komplex szemészeti vizsgálat akár a gyerek tanulmányait is befolyásolhatja, hiszen nyilvánvaló a kapcsolat az egészséges látás és az írás-olvasás között. Kutatásokkal támasztható alá, hogy a dyslexiás vagy a problémásan tanuló gyerekek 60 százaléka valójában valamilyen fel nem ismert látási nehézséggel küzd. A felnőtteknek viszont csak kevesebb, mint a fele van tisztában azzal, hogy a gyerekeknél tapasztalt bizonyos viselkedési zavarok hátterében akár látásprobléma is állhat.
Mostanában nagyon sok kérdés kapok nem megfelelően ülő vagy még nem ülő babákkal kapcsolatban, ezért itt az idő erről a témáról is írni egy kicsit. Mikor kell magától felülnie a babának? Mikor kell tudnia támaszték nélkül ülni? Ezekről lesz szó most.
A babának még nincs hasizma, ezért nem várhatod el tőle, hogy hasizomból fel tud ülni, az ehhez szükséges izomzat csak 1-1,5 éves kor között lesz elég ahhoz, hogy a kicsi izomból felüljön. A hasizom a kúszástól és a mászástól fejlődik igazán, tehát amikor ezeken még nem esett túl, semmiképpen nem tud hasizomból felülni.
Helyette viszont már 5-6 hónaposan megfogja az ujjadat és kézzel fel tudja húzni magát, legalábbis próbálkozik felhúzni magát. A következő fázis az önálló felülésben az, amikor már elkezd kúszni-mászni és a négykézlábas helyzetből képes magát ülő helyzetbe tornászni, illetve térdelésből lehuppanni.
Külön történet az, hogyan tanul meg állásból leülni. Ez a nagyon egyszerűnek tűnő mozdulat neki korántsem annyira egyértelmű: előbb tud felállni, mint felállásból leülni, ezért az állás első öröme után jöhet az aggodalom, mert az első napokban bizony a kicsi meglehetősen nagyokat huppanhat vagy akár hanyatt is vágódhat. Szerencsére pár nap alatt maga is rájön a lecsücsülés trükkjére, innentől kezdve nincs gond.
Ha a baba szépen tartja már a fejét, akkor 3-4 hónapos kor körül már 150 fokban döntött babahordozóban vagy babafotelben is ülhet, illetve vannak olyan etetőszékek is, amiket meg lehet ilyen szögben dönteni, teljesen ültetni viszont még nem lehet.
6 hónapos kor körül már gond nélkül lehet megtámasztva ültetni, de még mindig nem derékszögben, annál kicsit nagyobb szögben, és jól megtámasztva. A babakocsiban fél évesen még ne ültesd fel teljesen, de 120 fokban döntve már nézelődhet.
6-7 hónapos kor között a baba már tud úgy ülni, hogy a két kezén támaszkodik, ez azonban hosszú távon nem egészséges testhelyzet, ezért csak akkor engedd neki, ha ő maga húzta fel magát ebbe a pozícióba.
Ha már ügyesen kúszik vagy mászik és feláll, akkor a babakocsiban is felültetheted, általában ekkorra már ő maga is felhúzza magát benne, ebből kiderül, hogy már érett rá
Megtámasztás nélkül ülni nagyjából 10 hónaposan tud, de ez nem kőbe vésett szabály, mert ez nagyban összefügg azzal, mennyi ideig kúszott és mászott előtte. Azok a babák, akik később kezdenek csak kúszni-mászni, általában később tudnak támaszték nélkül ülni.
Amíg nem tud magától felülni (értsd: kúszásból vagy mászásból áttornászni magát ülő helyzetbe, vagy kézzel felhúzni magát), addig nem szabad huzamosabb ideig támaszték nélkül ültetni.
Amikor még csak a kezén támaszkodva ül, akkor sem szabad ültetni. Ilyenkor látszik, hogy a háta idővel meggörbül, ahogy ücsörög és ez nagyon megterheli a gerincét.
Ha túl sokat ülteted a babát, az jelentősen lassíthatja a mozgásfejlődését is, mert ülve remekül elfoglalja magát a nézelődéssel, játékkal és ez nem ösztönzi helyváltoztatásra.
A fél év alatti babákat semmiképpen nem szabad ültetni, legfeljebb 150 fokig döntve fektetni. A hosszas ülve babakocsiztatás különösen káros lehet, mert itt nem csak hosszasan fárasztó pózban van a kicsi, hanem a zötyögés miatt további terhelés is éri.
A gyermekkori alsó húgyúti fertőzéseken a hólyag és a húgycső fertőzés talaján kialakult gyulladását értjük. Ezek a betegségek nem ritkák, leányoknál lényegesebben gyakrabban jelentkezik az anatómiai viszonyokból adódó különbségek, elsősorban a rövidebb húgycső miatt. Az eltérő kezelés illetve a szükséges vizsgálatok teszik indokolttá, hogy a megkülönböztessük a felnőttkori esetektől. Jellemző tünetei a gyakori vizelési inger, fájdalmas, nehézkes, időnként csípő vizelés. Kezelésében elsősorban az antibiotikum jönnek szóba a bőséges folyadékbevitel mellett.
A gyermekkori fertőzések között a légúti, az emésztőrendszeri betegségek után a harmadik helyen állnak az alsó húgyúti fertőzések. Korábban hólyaghurutról (cystitis) illetve vesemedence gyulladásról (pyelonephritis), ehelyett ma inkább az alsó és felső húgyúti fertőzés felosztást használjuk. Elsősorban leánygyermekeknél fordul elő. Ennek oka a női nemi szervek, illetve a húgycső szerkezetében keresendő. A fiúk húgycsöve lényegesen hosszabb, normálisan több szűkület is található rajta. A lányok húgycsöve ezzel szemben rövid, így a kórokozók veleszületett hajlam vagy nem megfelelő higiénés viszonyok mellett könnyedén feljuthatnak a hólyagba.
A gyulladás lehet felszálló eredetű, amikor a kórokozó a húgycsőnyílás felől jut a hólyagba, és lehet pangásos eredetű, amikor a vizelet ürülése akadályba ütközik szűkület, húgyúti kő, ritkán daganat miatt, vagy ha a hólyag falának kiboltosulásában (lásd: vesicocele), egyenetlenségénél az áramlás lelassul. Ilyenkor a mikroorganizmusok kitapadhatnak, és könnyedén szaporodva gyulladásos reakciókat válthatnak ki. A háttérben legtöbbször baktériumok állnak, közülük a leggyakrabban a bélben, székletben normálisan is előforduló Escherichia coli (leleteken, s a továbbiakban E. coli) nevű bacilus tenyészthető ki a betegek vizeletéből. Az E. coli fertőzésre való fokozott hajlam örökölhető is lehet. A baktériumok mellett vírusok és gombák is lehetnek a baj okozói, ezek azonban általában valamilyen veleszületett vagy szerzett immunrendszeri gyengeség esetén tudnak fertőzést okozni.
Külön kell említeni a nemi életet kezdő ifjú hölgyek aktusok során szerzett hólyaggyulladását, az úgynevezett "honeymoon" (angol:mézeshetek) cystitist - hólyaghurutot.
Az alsó húgyúti fertőzés tünetei általában helyi jellegűek. Leggyakrabban a sűrűbb, nehézkes, időnként kifejezetten fájdalmas, csípő vizeléssel kezdődik a betegség. Gyermekkorban hőemelkedés is előfordulhat egyéb enyhe általános tünetek, bágyadtság, étvágytalanság mellett. A kisebb gyermekek, csecsemők természetesen nem tudják a panaszaikat megfogalmazni, náluk a nyűgösség, a vizelet normálistól eltérő színe, illetve erősebb, kellemetlenebb szaga lehet a húgyúti fertőzés jele. Sokszor - nagyobbaknál is - a szemmel láthatóan véres vizelet az egyetlen tünet. A fenti tünetek megjelenésekor elkezdett megfelelő kezelés a betegséget 1-2 nap alatt általában meggyógyítja. Nem kezelt esetben vagy fejlődési rendellenesség talaján kialakult fertőzés esetén krónikus gyulladás alakulhat ki.
Gyermekkorban a fenti, sokszor egyértelműnek látszó tünetek esetén is célszerű kérni vizeletvizsgálatot. A vizelet-üledékben átlagos esetben ilyenkor sok baktériumot, fehérvérsejteket, vörösvértesteket látnak. Ha van mód tenyésztésre, ezt is el kell végezni, fontos, hogy még az antibiotikum kezelés megkezdése előtt. Az antibiotikumok ugyanis a bakteriológiai tenyésztést jelentősen befolyásolják, az így kapott, főleg negatív lelet értékelhetetlen. A vizsgálatok célja, hogy az alsó és felső húgyúti fertőzéseket (lásd ilyen címszó alatt) biztonsággal el lehessen különíteni, és az esetleges fejlődési rendellenességeket kiszűrjék. Képalkotó vizsgálatok, főként a hasi ultrahang csak visszatérő esetben, kisebb gyermekeknél, csecsemőknél, főleg fiúknál jön szóba. Ezzel a vizsgálattal a hólyag fala, egyenetlensége, az esetleges kövek és kiboltosulások észlelhetők. Az ilyen, nem egyértelmű, jelentős vizeleteltérésekkel járó kórképeknél a vérvétel is segít a diagnózis felállításában. A gyulladásos paraméterek, úgy mint vörösvértest-süllyedés (leleteken általában We), C-reaktív-protein-szint (CRP) és a fehérvérsejtszám (Fvs) emelkedése esetén valószínűbb a komolyabb kezelést igénylő felső húgyúti fertőzés.
A kezelést mindig orvos rendeli el, az esetek zömében antibiotikumra vagy húgyúti fertőtlenítő gyógyszerekre van szüksége a kis páciensnek. Emellett rendkívül fontos a fokozott folyadékbevitel. A betegség jól gyógyítható.
Megelőzésében szerepet játszhat a felvilágosító nevelés, a jó szoktatás. A megfelelő higiénével számos betegséget meg lehetne előzni. A leánygyermekeknél fontos tudni, hogy a popsit elölről hátrafelé kell törölni, és minél nagyobb terpeszben pisiljenek. Strandolás után célszerű a vizes fürdőruhát alapos mosakodás után szárazra cserélni. Visszatérő esetekben mindenképpen javasolható, hogy a habos melegvizes esti fürdés helyett a szülők térjenek át a gyermek lezuhanyozásra.
A serdülőkorú lányoknál a szexuális felvilágosításba kell belecsempészni a nemi aktus higiénés vonatkozásait. A nemi úton terjedő betegségek ismertetése, a gumióvszer propagálása mellett javasolható, hogy minden aktus előtt és után tisztálkodással egybekötve, menjenek el pisilni.
Ha a háziorvos vizeletvizsgálatot rendel el, tudni kell a vizelet helyes gyűjtésének módját. Számos felesleges kezelés lenne megelőzhető, ha vizelet-mintavételt alapos, fertőtlenítő lemosás előzné meg. A lemosás nélkül végzett vizeletvizsgálatokat nem lehet értékelni, hiszen a bőrről, a nyálkahártyáról számos baktérium, illetve gennysejt - az elpusztult fehérvérsejt - és egyéb szennyeződés kerülhet a mintába. Fontos továbbá, hogy a pisiltetés után a vizelet minél előbb - lehetőleg hűtve - jusson el az illetékes laboratóriumba. A sokáig tárolt vizelet helyes diagnózis felállítására alkalmatlan.
Mottó: A csecsemőgondozás a fürdetéssel kezdődik és
végződik.
Az élő szervezetet külső takaró veszi körül. Ezt az ember esetében bőrnek hívjuk. Az élő szervezetek megismerése vezetett oda, hogy ma már tudjuk a bőr nem csak egy egyszerű burok, hanem egy többszörös funkcióval rendelkező szervünk. Mindezekkel együtt az egyik legfontosabb feladata, hogy védőgátat képezzen a külvilág és a belső szervek között.
A bőr az élet folyamán ugyan olyan átalakuláson megy keresztül, mint más szerveink, fejlődik, növekszik, érik, stb. Így a megszületett újszülött bőre teljesen más, mint a mienk. Gondoljuk el, hogy a magzati élet során folyamatosan vízben ázik. Ugye mindenki maga előtt látja saját bőrét, amikor tartósan víz hatásának teszi ki. A magzat esetében ekkor a védelmet az un. magzatmáz biztosítja, amely egy egészen különleges összetételű „kenőcs” mely utánozhatatlan a kémia számára.
A megszületés után még egy ideig megmarad a bőrvédő magzatmáz hatása, de a folyamatos mosás lassan lekoptatja, ezért a bőrünk állandó ápolásra, gondozásra szorul.
Milyen is egy baba bőre? Miben különbözik a felnőtt bőrtől? Az újszülöttnek mind a fölső, elszáradó hám rétege, mind az alatt elhelyezkedő kötőszövet puhább, vékonyabb, lazábban kapcsolódik egymáshoz és az alatta elhelyezkedő rétegekhez. Ennek következtében sérülékenyebb. A verejték és faggyúmirigyek működése még szintén nem tökéletes. Ugyancsak különbséget mutat a víz és zsírtartalom, azaz több vizet és kevesebb zsírt tartalmaz. Mindezek következtében sérülékenyebb, fogékonyabb a fertőzésekre, külső behatolásokra.
Amennyiben a védelmi funkció gyengül és a külső, ártó behatások erősödnek hámsérülés, majd fertőződés jön létre, egyre súlyosabb elváltozásokat okozva. A védelmi funkció gyengülésének első mozzanata, amikor a bőr felületén lévő film réteg eltűnik. Ennek legfőbb ellensége a szappan. Tehát nem szabad mosakodni? De igen, csak meg kell választanunk a megfelelő szert hozzá.
Mi jellemzi a megfelelő mosdató, fürdető szert? Természetesen elsődlegesen a megfelelő tisztító hatás. Nagyon fontos az, hogy a mosdató, fürdető szer rendelkezzen úgynevezett visszazsírzó és vízfelvételt elősegítő hatással. Ezt lehet elérni a kettő az egyben szappanokkal, utánzsírzó, ápoló krémekkel.
Milyen összetevők azok, amelyek ezt a hatást biztosítják? Elsődlegesen a természetes, bőrbarát olajok, mint pl. a pálmaolaj, kukoricacsíra olaj. Nagyon fontos összetevők a különböző vitaminok, elsődlegesen az A és E vitamin.
A fentiek alapján a csecsemő, kisded bőrápolásáról, mosdatásáról a következőket lehet elmondani:
A csecsemő, kisded bőre érzékenyebb, mint a felnőtté, ezért elsődlegesen a kimondottan számukra készített szereket alkalmazzuk.
A készítmények természetes anyagokat, vitaminokat tartalmazzanak, lehetőség szerint ne főzött szappanokat.
Pótolják az elvesztett olajokat, vizet.
Ne irritálják a baba nyálkahártyáját, azaz szemét sem.
Ne tartalmazzanak olyan összetevőket, amelyek lenyelése súlyos tüneteket okozhat.
A csecsemőket, kisdedeket naponta egyszer fürdessük meg, melynek során eltávolítjuk a kezdetben nem meglévő, majd később sokszorosan fölszedett szennyeződést.
A fejét, álláspontom szerint, nem jó naponta mosni, mert elősegíti a fejbőr kiszáradását, amely a kellemetlen koszmó kialakulásának táptalaja lehet. Én elegendőnek tartom a heti maximum 2 – szeri mosást.
A bőr ápolásakor mindig használjunk ápoló krémeket, a csecsemőkori fejmosásnál, pedig olajos lemosást.
Manapság egyre több kiváló készítmény kapható, amely megfelel a fenti elvárásoknak. Ezek egyike egy régi név „reinkarnációja” a NEOGRANORMON. Ennek kréme hosszú évtizedek óta hasznos segítség a popsi bőrének ápolásában, kisebb sérülések kezelésében, a hámosítás elősegítésében.
Mostanában jelent meg ennek a névnek kis családja a habfürdő, a sampon, a szappan, a testápoló, a fürdősó és az olaj. Ezek a névnek megfelelő jó hatással, hatékonysággal és ehhez nagyon finom, a baba illatát megtartó illatanyaggal rendelkeznek. Összetételükben megfelelnek a fenti elvárásoknak és a tapasztalatok szerint mind a gyermekek, mind a szüleik örömét szolgálják.
Gyermekkori alvás függő légzészavarok vizsgálata és
kezelése.
Nagyon gyakori probléma gyermekkorban a horkolás. Sokan nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. Előfordul, hogy annyira nem veszik komolyan a problémát a szülők, hogy nem is említik az orvosnak, csak direkt rákérdezésre. Ez természetesen nem a szülő hibája, hiszen ő nem tudhatja, hogy milyen veszélyekkel járhat a gyermekkori horkolás. Sokan úgy gondolják, hogy apa is horkol, ezért ez „ családi vonás”.
Sok esetben valóban ártalmatlan a dolog, van olyan helyzet, azonban amikor a horkolás hátterében komoly betegség áll. Ez pedig az alvási apnoe betegség. Ebben az esetben a gyermek horkolásának oka az, hogy alvás alatt a légutakat valami elzárja, ezért nehezebben, súlyosabb esetben egyáltalán nem jut levegő a tüdőbe, agyba, szívbe több másodpercen keresztül. Ilyenkor a gyermek küzd a levegőért, fokozottan dolgoznak a mellkasi-, hasi légzési segédizmok, majd egy nagy horkantással oldódik az elzáródás, és kezdődik minden elölről. A gyerekek nem alszanak jól, hiszen egész éjjel dolgoznak, próbálnak levegőhöz jutni, amit gyakran a szülők észre sem vesznek, hiszen mindez csak éjszaka történik, amikor mindenki alszik. Amit a szülők láthatnak, az inkább a rossz éjszaka következménye, a nappali fáradtság, fejfájás, aluszékonyság., sok esetben figyelemzavar, hyperaktivitás, tanulási, beilleszkedési problémák.
Azt, hogy a horkolás jó indulatú, vagy mögötte alvászavar áll fenn, azt kivizsgálás nélkül nem tudjuk eldönteni, mivel a tünetek nagyon hasonlóak. Mindkét esetben hangos horkolás a vezető tünet, ezen kívül a betegség gyanúját felveti, ha a gyermeknek kihagy a légzése, szokatlan testhelyzetben alszik, bepisil éjszaka, illetve, ha az éjszakai tünetek mellett nappal álmos, fáradékony, vagy éppen ellenkezőleg, hyperaktív, figyelmetlen, és nagyon gyakran vannak felső légúti megbetegedései.
Ha
a szülő ehhez hasonló panaszokat észlel gyermekénél, mindenképpen orvoshoz
kell fordulnia, mégpedig ha lehetősége van rá, akkor alvás diagnosztikában
jártas szakember segítségét kell kikérnie. A betegek kórházunkban részletes
fizikális vizsgálat után éjszakai alvásvizsgálaton esnek át, amelynek során
mérjük a vér oxigénszintjét, a mellkasi, hasi mozgást, a szívfrekvenciát, és a
levegő áramlását az orron keresztül. Ezzel a vizsgálattal objektíven meg
tudjuk állapítani, hogy valóban vannak-e gyermeknek légzéskimaradásai, ezeket
elzáródás okozza, vagy centrális, agyi működészavar, valamit, hogy milyen
mértékben esik le az oxigénszintje a betegeknek éjjel.
Ha tisztáztuk a tünetek okait, és valóban fennáll a betegség, akkor meg kell keresnünk az elzáródás okát. Az esetek nagy részében ez az orr-és a torokmandula megnagyobbodása. Bár ezt az állapotot nem szokták nagyon súlyosnak tartani, mégis fel kell rá hívni a figyelmet, hogy kezelés nélkül bizony súlyos szövődményhez vezethet! Ritkábban egyéb okai vannak az apnoéknek, mint az allergiás orrnyálkahártya duzzanat, nagy nyelv, gége rendellenességek stb. Mindezek a fül-orr-gégészeti vizsgálaton kiderülnek. Ha az okot tudjuk, akkor már könnyebb dolgunk van a kezelést illetően. Az orr-és garatmandula eltávolítása megoldja a betegséget általában. A beavatkozás után 1 hónappal kontroll vizsgálatot végzünk, ahol vagy gyógyulttá nyilvánítjuk a betegeinket, vagy ha még fennáll a betegség, akkor keressük az okot. Sajnos előfordul, szerencsére nagyon ritkán, hogy a betegség oka a felső légutak komplex elzáródása. Ilyen esetben, gyermekkorban is a légsín terápiát kell választanunk.
Végül szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy ha egy gyermek horkol, az nem fiziológiás állapot. Ez a betegség kezelés nélkül magas vérnyomáshoz, szív- és tüdőbetegséghez, valamint súlyos esetben felnőttkori hirtelen halálhoz is vezethet. Ezért tartom fontosnak a horkoló gyermekek kivizsgálását, és ha kell kezelését.
Életkori jellegzetességek:
Csecsemők és az óvodáskorú kisgyermekek appendicitiszének fontosságát kiemeli, hogy a 3-4 éves kor alatt a betegek 60-80%-a a féregnyúlvány átlyukadásával, hashártyagyulladással kerül műtétre.A mortalitás is sokkal magasabb, mint a későbbi életkorban
A betegség felismerését nehezíti, hogy
ebben a korcsoportban a féregnyúlvány gyulladása ritkább, tünetei nem
jellemzőek, s így hajlamosak vagyunk az igen gyakori banális légúti
infekcióra, lymphadenitis mesenterialisra stb. gondolnigyulladás gyorsabban alakul
ki (a féregnyúlvány falában több a lymphoid elem, valamint a rövid omentum nem
képes a gyulladást lokalizálni)
Tünettani sajátosságok:
- jellemző az arc kifejezett pirossága
- betegek korán étvágytalanokká válnak
- hányás korán jelentkezik, gyakran epetartalmú
- hasi fájdalom nehezen lokalizálható
- hasi distensio/feszesség/ korán alakul ki
- kisgyermeknek hamar csökken a vizelete
Kezelési sajátosságok:
- ajánlatos az orron keresztül a gyomorba korán tartós szondát bevezetni
- fokozott figyelem a sav-bázis háztartás és az elektrolitek rendezésére
- széles spektrumú antibiotikum adása
Differenciáldiagnosztikai jellegzetességek:
- lymphadenitis mesenterialis: felső légúti infekciókat gyakran kíséri a hasi nyirokcsomók reaktív gyulladása
- acut gastroenteritis: általában láz kíséri, a hasi fájdalom diffúz, a has itt is distendált, hányás és hasmenés azonban gyakroicsecsemő- és óvodáskori hasfájások egyéb gyakori okaiha az appendectomia során a féregnyúlvány nem magyarázza a tünetek ultrahang végzése ajánlatos a gyakori gyermekkori urológiai anomália kizárására, ill. Meckel-diverticulitis lehetőségére is gondolni kell
Kezelés:
Gyanú esetén csak folyadék, gondos obszervációha a féregnyúlvány korábban már perforált, körülírt periappendicularis tályogüreg és rögzített conglomeratum alakult ki, nem szabad erőltetni a féregnyúlvány eltávolítását: oncotomia a választandó eljárás, majd néhány hét múlva, az infiltrátum eltűnését követően, ajánlatos az appendectomia elvégzéseiv.) adása javasolt.
Szövődmények: 5-10%
- sebgennyedés: fascia fölötti és alatti
- strangulatiós vagy adhaesiós ileus: általában a 6-7. postop. naptól kezdődően
- tályog (Douglas-üregben, subphrenicus, máj alatt, esetleg a mesenterium lemezei között): műtétet követően 7-10 nappal kialakuló lázas állapot
Sok édesanya aggódik amiatt, hogy kisgyermeke vitaminhiányban szenved.A vitaminok a szervezet létfontosságú összetevői, az anyagcserefolyamatok mozgatórugói. Természetesen igaz ez a kisgyermekeknél is. A vitaminok közös jellemzője, hogy a szervezet teljességükben nem képes őket szintetizálni, legfeljebb előanyagaikból átalakítani. Ezért rendszeres bevitelükről a táplálkozással kell gondoskodni.
Igen sok szülő fél attól, hogy
gyermeke vitaminhiányos lesz, és nem kevés pénzt költ gyógyszertárakban az
egyre divatosabb multivitamin készítményekre. De kinek, és mikor van szüksége vitaminokra? A szoptatott
csecsemő az anyatejjel a D- és a K-vitaminon kívül mindent megkap,
feltéve, ha édesanyja nem beteg, nem diétázik, nem fogyókúrázik, illetve nem
hódol a különböző reformkonyhák étrendi előírásainak. az utóbbi
esetben ásványianyag- és B12-vitaminhiány is felléphet. Ez esetben az
édesanyának van szüksége gyógyszeres pótlásra, mert így az anyatej már
megfelelő vitaminforrást biztosít.
A mesterségesen, azaz tápszerrel táplált csecsemő külön vitaminpótlást nem igényel, hiszen a tápszereket úgy állítják össze, hogy azok a baba adott életkorának feleljenek meg a vitamin-összetétel szempontjából is. Ha a baba legalább 750 ml tápszert kap, akkor külön vitamint nem kell adni neki. Más a helyzet, ha valamilyen betegség miatt kevesebbet eszik. Még az egyszerűnek mondott nátha is elveszi az étvágyat, nem is beszélve egy komoly, légúti fertőzésről, kiszáradással járó bélhurutról, következményes felszívódási zavarról vagy rendszer- betegségről. Ekkor alapos számítások után, célzottan kell megszervezni a pótlást.
A nagyobb babák már változatosan
étkeznek, hiszen egyéves korukban étrendjük csaknem azonos a többi
családtagéval. Ha a nagyobb csecsemők, kisdedek életkoruknak
megfelelően, változatosan táplálkoznak, akkor vitaminhiánnyal betegségek
után ugyancsak számolni kell. Igaz ugyan, hogy a bolti tej egy-két
összetevőben szegényesebb, és a vitaminok felszívódását csökkenti, de a ma
elérhető pluszjelzésű babatejek megfelelő ellátást nyújtanak.
Más a helyzet a tartós betegségek esetében, amikor is az orvos speciális
étrendet javasol. Ekkor könnyen áteshetünk a ló túloldalára.
Más jellegű a probléma a nem beteg,
válogatós, nassoló, úgynevezett "étvágytalan" babákkal. Aki
naphosszat teát iszik, ropit vagy Túró Rudit falatozgat kevéske csokoládé
kíséretében, az valóban elesik a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztásának
előnyeitől és könnyen vitaminhiányossá válhat. Ha nekik
multivitaminokat veszünk, beszéljük meg annak adagolását a családorvossal, mert
nemcsak a zsírban, hanem a vízben oldódó vitaminok halmozott bevitele is
betegséghez, túladagolási tünetekhez vezethet. A vitaminokra a
fejlődő szervezetnek nagy szüksége van, különösen betegségek után. a
rendszeres multivitamin-fogyasztás azonban veszélyeket is rejthet magában,
példáját adva annak, hogy a jóból is megárt a sok!
Arra
voltunk kíváncsiak, hogy a szülő miként segítheti gyermeke lelki
fejlődését. Szerettünk volna választ kapni arra:
hogyan érhetjük el, hogy szemünk fénye nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog
legyen, és mit tehetünk akkor, ha letörtnek látjuk. Tárnokiné Törő
Krisztina gyermekpszichológus adott választ kérdéseinkre, aki az áldott
állapotban töltött hónapok fontosságát is hangsúlyozza, hiszen, - mint mondja
-, ebben a korai szakaszban alakul ki a kötődés alapja és minősége.
Nehéz
általánosságban megmondani azt, mit tegyünk és mit ne a gyermeknevelés kapcsán.
Bár
lehet látni különbségeket és különböző irányzatokat a szülői
„kézikönyvek” kapcsán, a sokadik gyermeket nevelő szülők általában
kialakítják saját nevelési koncepciójukat, ami sokkal jobb és természetesebb
bármilyen segédkönyvnél. A szülők rájönnek, hogy nem tudják, és nem is
célravezető a kicsi összes kívánságát teljesíteni, sok esetben elvárásokat
kell közvetíteniük a gyermek felé.
Érdemes áttekinteni, hogy az egyes készségek-fejlődési tényezők
alakulásánál milyen szülői hozzáállásra van szükség, hogyan mikor érdemes
követelményeket támasztani, mikor inkább engedni, mire figyeljünk. A
fejlődés szempontjából legfontosabb tényező a biztonságos
kötődés, ennek mentén alakul a gyermek személyisége. Készségei,
képességei, mint például- önállóság- alkalmazkodás, önkontroll-ennek talaján
fejlődik.
Korai
kötődés biztonsága mindent megalapoz.
Ahhoz
hogy egy szülő elvárásokat támasszon, fontos a biztonságon, bizalmon
alapuló kapcsolat.
Ennek gyökerei korábbra nyúlnak vissza. Fontos ebben az anya terhessége, a korai születés körüli időszak, az újszülött és csecsemőkor. Ebben a korai szakaszban alakul ki a kötődés alapja és minősége. Az első életév –mint pótolhatatlan periódus - fontosságát -ennek kapcsán számos kutatás bizonyítja. Ezért feltétlenül fontos hogy ebben az időszakban az anya a gyermek számára maximálisan hozzáférhető legyen, nemcsak fizikailag, érzelmileg is. Ez a biztonságos kapcsolat nem csak a gyermek számára fontos. Általában ha ez a korai időszak megfelelően alakul, a szülő is magabiztossá válik, egyensúlyt tud teremteni követelmény és engedékenység közt. Emiatt nagyon fontos a pszichológiai vizsgálat kapcsán az anyával való beszélgetés a terhességéről, a korai időszakról, első élményeiről. Sokszor ha ez az időszak valamiért nehéz volt, vagy traumatikus, az zavarokat okozhat a szülő gyermek kapcsolatban a későbbiek folyamán is.
A
túlféltés és túlzott szigor is zavarokat okozhat.
Ha a kora gyermekkorban nem alakul ki egy biztonságon alapuló kötődés-úgymond az anya nem érzi gyermeke igényeit, ez sok problémához vezethet a követelés-engedékenység dimenziójában is. Kialakulhat egy túlzottan féltő, úgynevezett „túl óvó” szülői magatartás, illetve ennek az ellenkezője, a hidegség és a túlzott elvárások. Mindkettő okozhat komoly pszichés zavarokat. Sokat lehet olvasni a sajtóban a gyermekbántalmazás káros hatásairól, viszont a túlóvásról, a túl óvó szülői magatartásról kevés szó esik.
Pedig a túlzott féltés már a korai időszakban is akadálya lehet az egészséges fejlődésnek: az anya nem engedi eléggé gyermekét, hogy felfedezze a világot, a legkisebb dolog esetén felkapja, magához szorítja, nem hagyja, hogy tapasztalatot szerezzen. Ennek hiánya gátolja a megfelelő mozgás és észlelés fejlődését is. Valamint komoly szorongásokat okozhat a gyermekben.
Önállóság
fokozatosan
A
kicsi mindig tanul valami új dolgot, napról napra fejlődik. Az első
évben az újabb és újabb mozgáselemek jelentenek számára örömet, valamint a
hangadás és a beszéd. Élvezi, hogy ő is tud dolgokat mozgatni,
működtetni, csörgetni, pörgetni. Egy idő után elveszi tőlünk a
kanalat, egyedül eszik, majd iszik. Besegít az öltöztetésben, majd azt is
önállóan kezdi csinálni. Engedjük a gyermeket önállóan tevékenykedni, nem baj,
ha eleinte még nem megy, és evésnél a szája mellé vagy netán a földre kerül az
étel, avagy a zokni felemás lesz. Mindig dicsérjük meg, ha valamit egyedül
próbál csinálni, még akkor is, ha ezzel több gondot okoz, mint segítséget.
Később az iskolai években könnyebben megszokja majd, hogy sok helyzetben
önmagára lesz utalva.
Önállóság
az iskolában – visszaesés – a fejlődésben
Lényeges, hogy alsó tagozatban álljunk
a gyermek mellett, segítsük őt. Sok gyermekben még nem alakul ki első
osztályban a kötelességtudat, az önállóság. Például, nem érzi, hogy meg kell
írni a leckét, be kell pakolni a táskát. Segítsünk neki, de lassanként
érvényesíthetjük az elvárásunkat, hogy ezt egyedül kell csinálni előbb
utóbb.
Ha a gyermek ezeket már egyszer megtanulta, fontos, hogy várjuk is el,
ne próbáljuk helyette megcsinálni. Más dolog, ha a gyermek beteg lesz, vagy
valami más probléma merül fel a családban. Ilyenkor a már megszerzett
képességek, funkciók „visszaeshetnek”, a már öltözni tudó gyermek nem akar
egyedül öltözni, vagy az önállóan evő kicsit újra etetni kell. Okozhat
ilyet a testvér születése is. Ilyenkor ne erőltessük az önállóságot, ha
tartósan fennáll ez az állapot, forduljunk szakemberhez.
Késleltetés
képessége.
Az anya optimális esetben az első időben teljes személyiségével ráhangolódik a babájára. Szinte átérzi ő is a kicsi szükségleteit, átveszi a baba érzéseit. Tudja mikor éhes, szomjas, álmos. Azonnal képes reagálni is ezekre a szükségletekre, szoptatással, ringatással. Később a gyermek megtapasztalja, hogy vágyai, szükségletei nem elégülnek ki azonnal.
Minél kisebb a gyermek, annál kevésbé képes vágyait késleltetni. ez már jobban megy. Óvodáskorban meg tudja már várni az asztalnál, amíg szülei is leülnek enni, vagy társai az oviban. Könnyebben megérti, hogy el kell jönnie a játszótérről, ha a családnak éppen fontos programja van. Ha több gyermek van a családban, nem okoz problémát az egyensúly megtalálása, a gyermek kénytelen kivárni sorát, nincs lehetőségünk mindenben azonnal ugrani.
Az egyedüli gyerekeknél nehéz megtalálni az egyensúlyt, sokszor a szülők túlságosan kiszolgálják, körülugrálják a gyermeket. Megszokta, hogy addig játszik, amíg kedve van, minden szabadidőnket hozzá igazítjuk. Nehéz lesz elfogadnia később az elvárásokat, vágyai késleltetését egy cél érdekében. Ugyanakkor az ellenkezője sem jó, ha gyermek túlszabályozott, túl sok vágyát kénytelen feladni, nem elégülnek ki alapvető szükségletei. Ez súlyos pszichés zavart okozhat. Fontos, hogy találjuk meg az egyensúlyt, ne várjunk el túl sokat. Iskolás korra már képesnek kell lennie arra a gyermeknek, hogy a számára kellemes játéktevékenységet felváltsa a kötelezettségre, a feladatra. Ez az iskolaérettség fontos kritériuma. Óvodában egy foglalkozás erejéig tud felhagyni a szabad játékkal, nagy szüksége van még erre, a játék fontos öröm és fejlődési forrás.
Alkalmazkodás
fontossága – én és a másik.
Akinek testvére van, könnyebben megtanulja az alkalmazkodást, a határokat. Tudja, nem szabad a másikat felébreszteni, szétdobálni a másik gyermek játékait, holmijait, alkalmazkodni a kell a másikhoz. Ezt legkésőbb az óvodában elsajátítják a gyermekek a közösségbe kerüléskor. Ha már előbb tapasztalja ezt a családjában, nagy könnyebbség lehet.
Óvodáskor előtt is fontos hogy vigyük közösségbe, játszóházba, játszótérre. Itt érezheti társas együttlét örömeit, és természetesen a hátrányait is, elvehetik a játékát, szétrombolhatják a várát. Fontosak ezek a korai tapasztalatok, átéli a gyermek a saját és mások határait.
Követelmények – rugalmasság
Fontos,
hogy az ésszerű követelményekkel ne az iskolában, óvodában találkozzon
először gyermekünk. Korábban is nyugodtan elvárhatunk gyermekünktől
jónéhány dolgot.
Szabály
lehet az is például, hogy egy kétéves üljön le az asztalhoz, miközben eszik, és
hogy este le kell feküdni, előtte pedig fürdeni kell. Sok szülő fél
elvárásokat támasztani a gyermekkel szemben. Nem is egy szülő szokta
mesélni- csak egy gyakori példát említve, hogy szaladgál gyermeke után a
szendviccsel, hogy ne kelljen abbahagynia a játékot a reggeli miatt. Sokan nem
mernek, vagy nem akarnak határokat szabni. Pedig a határtalanság, túlzott
engedékenység nemcsak a szülőnek kellemetlen, de a gyermek is frusztrált
lesz ettől, szinte provokálni fogja, hogy szabjunk már gátat viselkedésének.
”Egészen elmegy a tűrőképességem határáig” – mesélik a szülők ilyenkor. Ha ez nem
sikerül neki, agresszívvá is válhat. Többször is tapasztalhatunk gyermekkori
agressziót azoknál a gyermekeknél, ahol nincsenek értelmes korlátok.
Az a fontos hogy mindig alkalmazkodjunk a fejlődési szükségletekhez. Például ne várjuk el túl hamar az önálló öltözést, ha még erre nem érett. A túl korai elvárások e téren is sok pszichológiai zavar alapját képezik.
Önkontroll – felettes ÉN
Az
önkontroll, kontrollfunkciók alakulása terén a legfontosabb a két éves kor
körüli időszak, a szobatisztaság kérdése.
Egyik gyakori
szülői elvárás a korai szobatisztaság. Érdemes hagyni, hogy a saját
fejlődési ütemében alakuljon ki a bili vagy WC használat. Ez az
időszak kihathat a későbbi személyiségfejlődésre, az önkontroll
kialakulására. Minél jobban alkalmazkodunk a gyermek sajátosságaihoz,
fejlődési ritmusához, annál gördülékenyebb lesz a fejlődési folyamat.
A túlzott szülői kontroll ebben a korban különösen káros hatással van a
személyiségfejlődésre.
Az érettségnek megfelelő
elvárások
Ha
mindig az érettségének megfelelő elvárásokat támasztunk felé, örömmel
igyekszik ennek megfelelni, örül, ha megdicsérjük, sikerélményeket szerez.
Bevonhatjuk otthon is a kisebb háztartási munkákba, segíthet a terítésbe,
megöntözheti a virágokat. Később adhatunk neki olyan feladatot, ami csak
az övé.
Fontos a
következetesség, de véleményem szerint ennél is fontosabb a rugalmasság. Ha azt
látjuk, hogy valami nincs rendben, tudjuk átértékelni az általunk alkotott
szabályokat.
Mint szülők merjünk önkritikát
gyakorolni. Ne várjunk el olyat, amit magunk nem teszünk meg, fontos a
példamutatás.
A
túlzott szabályozás ahhoz vezethet, hogy nem alakul ki az önkontroll, mindig
azt várja, hogy mások mondják meg, mit csinál. Gond általában ezekkel a
gyermekekkel akkor van, ha hirtelen kikerül a gyermek a szülői szigor
alól.
Megoldás a psychológusnál
Általában
nem azzal az indokkal keresik fel a szakembert a szülők, hogy ők
kíváncsiak erre vagy arra a nevelési kérdésre. Legtöbbször jelentkezik egy
tünet, például az alvászavar.
Később
derülhet ki, hogy a tünet hátterében egy adott szülői magtartás,
viszonyulás, érzelem áll. Például ilyen lehet a túlzott aggódás, túlóvó
magatartás.
Ilyen esetekben az anyával közösen
visszatérünk a korai anya-gyerek kapcsolatra, ,megbeszéljük, átértékeljük
azokat a történéseket, ami ezt a túlzott féltést okozza. Sokszor ezek az
események az anya számára sem könnyen felidézhetőek, hosszú időre van
szükség a teljeskörű emlékezéshez.
Ilyen
traumatikus esemény lehet az anya számára egy veszélyeztetett terhesség, vagy a
szülés körüli időszakban történt negatív esemény: a baba kórházba
kerülése, betegsége. Lehet ez egy utólag jelentéktelennek tűnő
történés is, amit az anya akkor szorongató eseményként élt át. Sok esetben ha
közösen megtaláljuk a bűntudat és bizonytalanság forrását, a szülő
visszanyeri magabiztosságát, ezzel párhuzamosan csökken a gyermek szorongása és
az ezt jelző tünet is.
Túlzott szigorral és büntetéssel nem sokra megyünk.Ha a gyermek szeretetben, biztonságban nő fel, képes lesz arra, hogy többé - kevésbé meg tudjon felelni környezete elvárásainak. A túlzott szigorral, a büntetésekkel nem érhetünk el semmit, csak annyit, hogy a gyermek félni fog, elkerülő lesz. Ezen kívül súlyos lelki sérülések, pszichés zavarok alakulnak ki. A biztonságosan kötődő kiegyensúlyozott szülő gyermek kapcsolatban a pozitív megerősítésé a főszerep. Természetesen fejezzük ki nemtetszésünket és beszéljük meg gyermekünkkel, ha nem vagyunk elégedettek, vagy éppen többet várunk tőle. Ilyenkor lényeges hogy pontosan emeljük ki, mi nem tetszik nekünk, és ne az egész viselkedését általánosságban értékeljük le. A tárgyak megvételével vagy megvonásával történő jutalmazást, büntetést nem tartom szerencsésnek, mert a belső indíttatást csökkenti, illetve meg is szüntetheti, a külső megerősítésé, jutalomé lesz a főszerep. Minél kisebb a gyermek, annál károsabb ez, hisz a kicsikben még erős a motiváció a világ megismerésére, a megfelelésre, a tudásra, tevékenységre, felesleges erről átirányítani a figyelmét például egy jó bizonyítvány esetén megkapott biciklire.
Összességében elmondató, hogy a
szülői viszonyulás, nevelés kapcsán az egyensúly a legfontosabb, és hogy
mindig alkalmazkodjunk egyrészt a gyermek fejlődési igényeihez, másrészt
az aktuális történésekhez. Fontosak az ésszerű határok és korlátok. Ez
akkor valósítható meg, ha kialakul egy biztonságos kötődés kora
gyermekkorban, ami később kiegyensúlyozott szülő gyermek kapcsolattá
alakul.
Meleg
van, ilyenkor természetes, hogy a rekkenő hőségben mindenki minél
kevesebb ruhában szeretne otthon vagy a szabadba heverészni. Ez alól a
gyermekek sem kivételek. De még mielőtt pelenkára és bugyira
vetkőztetnénk csemetéinket, nem árt felkészült a várható
kellemetlenségekre! Kocka Kinga háziorvos összegyűjtötte, mire is kell
figyelnünk.
Szúnyogok
A szúnyogok
elsősorban vízparton, de akár a lakásunkban is előfordulhatnak.
Csípésük kisebb nagyobb bőrpirosodást, duzzanatot és viszketést
eredményezhet. Szívásuk még felnőttként is kellemetlen, nemhogy
gyermekként. A megelőzése nem mondhatni, hogy a legkönnyebb, főleg a
gyermekek esetén. Szabadban nem alkalmazhatunk szúnyogirtó spray-ket, mert
nincs értelme. Olyan bőrvédő krémeket használhatunk, amelyeket
kifejezetten az ő számukra készítettek. Vegyszeres bőrvédelem helyett
használhatunk gyógynövényeket, például a friss diólevelek elriaszthatják a
rovarokat. Kisebb babák esetén külön vásárolható a babakocsira szúnyogháló, ami
hatásos védelem tud lenni a vérszívók ellen.
Szúrós méhecskék
és darazsak.
Minden
élősködő közül a méh, a darázs és a lódarázs szúrása a legrosszabb.
Egyrészt nagyon fájdalmas, másrészt súlyos következménnyel járhat, főleg
az olyan személyeknél, akik allergiára hajlamosak. Kivédése szinte lehetetlen.
Csípése esetén kékesvörös daganat jelenhet meg, légszomj, szívtáji nyomás,
vizeleti inger, sőt ájulás is előfordulhat. A méhcsípésnél a fullánk
általában a bőrben marad. Ezért minden esetben ki kell húzni, érdemes
csipeszt használni. A duzzanatot meg kell tisztítani és gyulladáscsökkentő
krémmel be kell kenni. Nagyon fontos, hogy ha a szúrás a szájban vagy a
torokban történik, akkor azonnal orvosi segítséget kell kérni!
A méhcsipés
esetén használható gyógynövények.
Zsályakenet: A friss, megmosott
zsályaleveleket szétmorzsoljuk, pépessé törjük. Ezt a pépet a csípés helyére
rakjuk.
Útifűkenet: Az útifű leveleit
alaposan megmossuk, majd szétmorzsoljuk. Ugyanúgy, mint a zsálykenetet a csípés
helyére tesszük.
Kis svédkeserű: Gyorssegélyként
svédkeserűbe mártott vattacsomót helyezünk a csípés felületére.
Darázscsípés esetén: Használj gyenge savas
oldatot, például ecetet, citromlevet, hogy közömbösítse a lúgos kémhatást.
Kullancsok. A tévhittel
ellentétben a kullancsok nem a fák ágairól támadnak, hanem az
aljnövényzetről. Főleg erdős kirándulások alkalmával kell
fokozottabban védekezni ellenük. A csípések csökkentése érdekében a zárt
öltözet elengedhetetlen. Lehetőleg hosszú szárú nadrágot és zoknit viseljünk.
Mivel alulról támadnak, érdemes a zoknit ráhúzni a nadrágra. A
legbiztonságosabb mégis a védőoltás, az esetleges problémák elkerülése
végett. Ha mégis gyermekünkbe fúródna, a leghatékonyabb csipesszel kiszedni. A
fejét kell elkapni és gyorsan kihúzni. Probléma esetén feltétlenül forduljunk
orvoshoz!
Védelem a lakásban.
Nem csak a természet rejt kisebb nagyobb veszélyeket, hanem otthonunk is. Szúnyog, légy, pók, és sorolhatnám még a kisebb kellemetlen meglepetéseket. Ezek közül is a leggyakoribb a rémes vérszívó a szúnyog és a pimasz légy. Mielőtt valaki előkapná a rovarirtót és telefújná vele a lakást, nem árt előtte néhány dologgal tisztába lenni. A legfontosabb, hogy vegyszeres irtást nem szabad a gyermek szobájában alkalmazni. Olyan bőrvédő krémeket használhatunk, amelyek kifejezetten az ő számukra készítettek.
Semmelweis Ignácot az anyák
megmentőjeként ismerik világszerte. Pesten és Bécsben tanúlt, Sebészorvosi
és szülészmesteri oklevelet szerzett. Korában a szülő nők harminc
százaléka halt meg gyermekágyi lázban. Semmelweis felfedezte, hogy a halálos
kór fertőzés következménye, amelynek közvetítője az orvos keze,
műszerek, kötöző anyagok, ágynemű lehet. Rájött, hogy a
fertőző ágens klóros vízzel elpusztítható, s ezért a vizsgálatok és
kezelések előtt az orvos kezét és a használt eszközöket ilyen oldattal
kell fertőtleníteni. Felismerését és tanításait a korszak haladó orvosai
elismerték, de a szülészek többsége elutasította, mert ellentétben állottak a
korabeli elavult felfogással, mely a gyermekágyi
lázat sokszor misztikus okokkal igyekezett megmagyarázni. Az eredmény ugyan
azonnal megmutatkozott, kollégái mégis nemtetszéssel fogadták, és zaklatásnak
vették intézkedését. Élete ebben a küzdelemben és meg nem értésben telt.
Semmelweis halálát ugyanaz a kór okozta, amely ellen egész életében küzdött.
Mindössze negyvenhét éves volt, amikor egy, a kezén lévő fertőzés
miatt kialakult vérmérgezésben meghalt. Nevét azonban beírta a halhatatlanok
közé, hiszen ma már a világ összes kórházában természetes az általa hirdetett
higiénia.
Tavaszi napozás babáknak.
A levegőzés és a napozás nem ugyanazt jelenti, de mindkettő egyaránt fontos. Levegőzésen a szabad levegőn tartózkodást értjük. Megfelelő öltözékben az év minden szaka alkalmas rá.
Ezzel szemben a „napfürdő” csak megfelelő időben lehetséges: ez a derékig vagy teljesen lemeztelenített testtel történő napozás. A csecsemőnek és a kisgyermeknek az egészséges fejlődés érdekében szüksége van szabadban történő levegőztetésre. Ez azért is fontos, hogy a napsugarak érjék a gyermeket. A napfény ultraibolya sugarai a D-vitamin-képzésben, az infravörös sugarak – baktériumölő hatásuk miatt – a gyulladások csökkentésében játszanak szerepet. A bőr működésére serkentően hat a légmozgás és a hőmérséklet csekély ingadozása. A kisgyermek öltöztetésére figyelni kell, mert a hőháztartási központ labilis működése miatt könnyebben kaphat hőgutát.
A napozás akkor hasznos, ha a csecsemő és a kisgyermek nem szenved tőle. A kisgyermekek bőre könnyebben leég, mint a felnőtteké. Míg egy bizonyos sugármennyiségtől a felnőtt első fokú égést szenved, addig a gyermek másod-, harmadfokút. Könnyebben kialakul náluk a napszúrás és a hőguta. Ha leégést, hányást, lázat tapasztalunk a gyermeknél, akkor haladéktalanul orvoshoz kell vinni.
Hogyan óvjuk meg
gzermekeinket a tavaszi fáradtségtól.
A vitamin és
nyomelempótlás fontosságára hívták fel a figyelmet a szakemberek. A
gyermekorvosok szerint ezt megfelelő táplálkozással érhetjük el, elkerülve
ezzel gyermekeink tavaszi fáradtságát. A zöldségben, gyümölcsben gazdag étrend
C-vitamint és nyomelemeket tartalmaz. A sovány húsokban, halakban, májban vas
és szelén van. Utóbbi igen fontos a gyermekek növekedése szempontjából,
valamint a vassal és a szelénnel együtt erősíti az immunrendszert és
támogatja az idegrendszer működését. Elengedhetetlen a teljes
kiőrlésű gabonák fogyasztása is. A tojás, és a hüvelyesek cinkben
gazdagok, amely gyerme keknél szintén a növekedés valamint a nemi fejlődés
szempontjából fontos Elengedhetetlen a sok mozgás a szabad levegőn, és a
napsütésben, ugyanis utóbbi elősegíti a D-vitamin képződését.
Sokan emlékezhetünk arra a megvető és undorodó arckifejezésre, ami egyes felnőttek, pláne tanárok arcára ült ki, mikor rágózáson kaptak gyerekkorunkban. De vajon kell-e ettől az arckifejezéstől tartaniuk a mai gyerekeknek? Az elmúlt évek találmánya a cukormentes rágógumi úgy tűnik, helyet kap a napi fogápolási rítusban. De vajon joggal?
Egy Brazíliában, közel ezerötszáz gyereken elvégzett kutatás szerint az étkezések után történő 20 perces rágózás ( persze cukormentesen) helyre állítja a szájban lévő sav-bázis egyensúlyt, aminek köszönhetően a megfigyelt két esztendő alatt, majd tíz százalékkal csökkent a fogszuvasodás mértéke, a hiányzó és tömött fogak száma. A kutatók ezt jelentős pozitív hatásként értékelték. Más tanulmányok azt is kimutatták, hogy rágózás alatt javul az agy vérkeringése, csökken a stressz, az agresszió és persze a nassolás is. Akad olyan gyerekorvos, aki egyenesen azt javasolja a szülőknek, hogy inkább rágót adjanak édesség helyett gyermeküknek, ha jutalmazásra kerül a sor. Persze a rágózásnak ellenzői is akadnak, igaz csak elvétve. Amerikai vizsgálat szerint, ha túl sokat rágózunk nagyobb a fogínygyulladás és más fogágybetegségek kockázata. Az ideális időtartam 5-20 perc. De vajjon gondoltak-e a rágó légutakba való behatolására ami azonnali fulladást okozhatnak.
Bármennyire is óvjuk szemünk fényét, baleset mégis történhet. Ilyenkor nem megijedni, hanem cselekedni kell. Ha lehet, minél gyorsabban. Ebben segítenek a tapasztalt szakemberek.
Idegentest lenyelése esetén: forduljunk azonnal orvoshoz, mert bár a
lenyelt tárgyak gyakorta néhány nap alatt természetes módon kiürülnek a
szervezetből, mégis, néha bekerülhetnek a légutakba vagy méretüknél,
alakjuknál fogva elakadhatnak a tápcsatornában. A lenyelt tárgyat semmiképpen
se próbáljuk hánytatással kihozni, mert a visszaerőltetett idegentest
életveszélyes nyelőcsősérülést okozhat.
Égési
sérülés esetén: az első
teendő az égett bőrfelület azonnali és legalább húsz-huszonöt perces
hűtése folyóvízzel vagy vizes borogatással. Ezen kívül semmit sem szabad a sérült testrészre tenni. Ha nincsen elég kötszer, a hűtés
után bugyoláljuk tiszta, vasalt lepedőbe a gyermeket és itassuk bőven
folyadékkal, amíg a mentő megérkezik.
Áramütés esetén: ha az áram ki és belépési helyén kis égési sérülést találunk
feltétlenül vigyük orvoshoz a gyermeket. Ez ugyanis azt jelzi, hogy olyan nagy
energia-behatás érte a szervezetet, ami miatt szívműködési zavar is
jelentkezhet.
Fejsérülés esetén: feltétlenül orvoshoz kell fordulni,
ha a baleset után - akár azonnal, akár órákon belül - a gyerek elveszíti az
eszméletét vagy sápadt, szédül, fejfájásra, hányingerre panaszkodik, esetleg
hány. Fejsérült gyermeket fekve, lehetőleg mentővel kell a kórházba
szállítani, gyalog, főképpen egy másik gyermek kíséretében orvoshoz
küldeni veszélyes.
Gyógyszermérgezés esetén: akkor is hívjunk mentőt, ha a gyerek jól van. A gyanús
gyógyszerekből vigyünk magunkkal mintát és próbáljuk megbecsülni, hány
tabletta hiányozhat. Az eszméletlen beteget nem szabad sem felültetni, sem
hanyatt fekve magára hagyni, ehelyett felhúzott lábakkal stabil oldalfekvésbe
kell elhelyezni, amíg a segítség megérkezik.
Harapott sérülés után: ajánlatos orvossal konzultálni, még akkor is, ha maga a seb jelentéktelennek látszik, mert fennállhat a veszettség lehetősége. Mély sebbel minden körülmények között, lehetőleg egy-két órán belül ajánlatos a sebészeten jelentkezni. Többórás késedelem a seb fertőződése miatt már lehetetlenné teszi az optimális sebellátást. A mély sebekre tiszta kötésen kívül semmit se tegyünk. Erős vérzés esetén sok gézlapból álló úgynevezett nyomókötést kell tenni, mert a szakszerűtlenül felhelyezett szorítókötés többet árt, mint használ.
Végtagtörés esetén: a fájdalom hamar orvoshoz viszi a beteget, de nem is érdemes várakozni. A fájdalmas duzzanat vagy alakváltás alapján gyanítható a csonttörés, ám az esetleges repedés utáni teendőket is inkább az orvos diktálja.
Mindenki szereti a saját gyermekét, s
azt is elvárja tőle, hogy ő is szeresse felmenőit. A baba szeret
és tud tanulni, akár szavak nélkül is. De hogyan tanítsuk babánkat a
szeretetre?
Simogassuk a babát, majd az ő
kezével, lábával simogattassuk vissza a saját arcunkat, kezünket. Tegyük a kis
kezét, lábát a fejünkre. Amikor megpusziljuk, érintsük meg a baba ajkaival is
az arcunkat, és szavakkal is erősítsük meg a viszonzást és örömkeltést:
fedetlen, csupasz felsőtestünkre fektessük rá a picit.
Orrunkkal is érintsük meg az arcát,
hasát, hátát, és dörzsöljük finoman hozzá. Ugyanúgy az ő orra is érintse
arcunkat. Finoman a nyelvünkkel is megcsiklandozhatjuk fülét, orrát, arcát. Ha
ő is kinyújtja nyelvét, tegyük arcunkhoz. Utánozzunk állathangokat:
sziszeghetünk, vakkanthatunk, horkanhatunk...természetesen csak óvatosan, nem
túl nagy hangerővel.
Fütyüljünk, berregjünk, miközben az
arcához, kezéhez érintjük az arcunkat. Bohóckodjunk, grimaszoljunk,
kacsintgassunk: ismerjen meg minél több jelbeszédet, hogy utánozhassa azokat.
Gyömöszöljük, táncoljunk, tornázzunk vele.
Lovagoltassuk a térdünkön, mellkasunkon, hátunkon, vegyük a nyakunkba. Vannak szülők, akik előszeretettel dobálják a levegőbe a picit, ám ezzel legyünk óvatosak.
Az együttfürdés kellemes érzetet, meghitt hangulatot kelthet. Megoszlanak a vélemények az együtt és különalvás tekintetében. Az mindenképpen előnyös, ha a baba külön szobában és ágyban alszik, a szülők is pihentebben ébrednek.
Ám adjuk meg a lehetőséget, hogy ébredéskor lássa a családtagjait - kicsit magunk közé vesszük - így egyenrangú partnerként kezeljük. Ne hagyjuk, hogy másoknak fájdalmat okozzon, mert ami elsőre jópofa cselekedetnek tűnik, az később rossz szokássá válik, amennyiben nem tesszük helyre. Amikor hisztizik, harap, engedetlen, azt is hozzuk a tudtára.
Az éneklés szerepe egyre fontosabbá válik, altatódalok, népdalok, gyermekdalok gyakori ismételgetése, megnyugvást, kötődést és akár egy elalvás előtti rituálét is megerősíthet.
A várandós kismamák legtöbbje nagy
várakozással és boldogsággal várja megszületendő gyermekét. A szülés után
azonban - különösen első gyermek esetében - új, és merőben más élet
kezdődik, s aki erre nem készült fel, nehéz, feszültségekkel terhes
időket élhet át. Az újszülöttel járó feladatok kizökkentik az anyát
megszokott életritmusából, és egy sor addigi szokásának a feladását követelik.
. Sok kismama azonban megrémül attól a felelősségtől, amely a
gyermekáldással jár. Nehezen fogadja el, hogy a korábbi életét fel kell adnia
ahhoz, hogy egy új elkezdődhessen. Ennek érdekében még kell békélnie azzal
a gondolattal, hogy a saját szükségleteit alá kell rendelnie a babáénak.
Amelyik kismama elviselhetetlennek érzi ezt az újfajta valóságot, elmenekül
előle, elengedi magát, és a környezetére hagyja a feladatokat. Ennek a
helyzetnek a kialakulásban szerepet játszhat a kialvatlanság is.
„Álomlaboratóriumi vizsgálatokból
tudjuk, hogy az éjszakai álmok döntő fontosságúak lelki egészségünk
számára. Ha a vizsgált személyt laboratóriumi körülmények között akadályozzák
az álmodásban úgy, hogy a mély alvás szakaszában felébresztik, legkésőbb
egy hét múlva nyitott szemmel is álomképeket kezd látni. Ez azt jelenti, hogy
az éjjel meg nem élt álmok a nappali tudatba törnek, hiszen az álmok lelkünk
működésének fontos üzenetközvetítő tényezői.” Ezt a jelenséget
szinte minden szoptatós kismama ismeri, hiszen a pici rendszeres
időközönként kiköveteli a magáét, és éjjel akár többször is felsír. Így az
anyát nem engedi hosszan aludni, és hozzájutni az álomszakaszok élvezetéhez.
Úgy vélik, egy anya minél inkább önkéntesen és készségesen fogadja az új
beáradását az életébe, annál hamarabb ad ez a tapasztalat erőt, és
megnöveli a teherbíró képességét is. „Még az olyan megpróbáltatások is, mint a
nyugodt alvás sokszori megzavarása, kevésbé hatnak fenyegetően, ha
tudatosan és önként, mint alvásböjtöt fogadjuk el.”
Az újszülöttnek katarktikus élményt jelent a születés, hiszen „a víz birodalmától vett búcsú, és a szárazföldre váltás egyben belépés a levegő birodalmába”.
Az új helyzetet sírással enyhítik. Az élet kezdetén szokásos – különösen a fiúknál – három hónapig tartó hasfájás nagy próbatétel elé állítja a szülőket. A gyakori sírás abból fakadhat, hogy a kicsik nehezen emésztik meg az átállást, valamint azt, hogy a szopás jóval fáradtságosabb, mint az addigi semmittevés. Felfedezték, hogy a hasfájások intenzívebbek lesznek, ha az anya minden sírást éhségnek gondol, és azonnal a mellére emeli a babát. Ilyenkor a csecsemő csak kis ideig szopik, hiszen nem éhes. Ellenben megnyugszik, és békésen elalszik édesanyja karjaiban. Ha ez a módszert beválik, ezt alkalmazza, hogy elérje az anya megnyugtató közelségét. Ez a minta azonban rendkívül veszélyes, hiszen a kicsi akkor is táplálék segítségével igyekszik megnyugodni, amikor nem is éhes. Ez a jelenség pedig felnőtt korban is visszaköszönhet. Különösen veszélyes, ha a kicsit tápszerrel etetjük, mivel annak összetétele más, mint az anyatejé, s a felesleges fehérjebevitel megterheli a pici máját és veséjét.
Spitz
szerint az újszülött jó néhány hónapig fokozottan igényli az anya fizikai
közelségét. Ebben a védőburokban a kicsi megnyugszik, és fejlődését
is segíti. Ezt bizonyítja, hogy azoknál a bennszülött népeknél, ahol az anyák a
hasukon hordják a gyermeküket, a három hónapos hasfájás nem jelentkezik.
Ezeknél a bébiknél az anya testi közelsége, és az állandó ringatózás biztosítja
az oldott környezetet, és továbbra is érzik az anyaméhben megszokott
biztonságot. Az újszülött biztonságérzetét a bölcső ringása is fokozza,
hiszen érzi a közelségünket. A helytelenül beidegződött táplálkozási
szokások pedig könnyen feloldhatók a jól bevált cumival.
Az elmúlt évszázadokban egy anyának eszébe sem jutott, hogy megfossza gyermekét az anyatej áldásától, és önként lemondjon gyermeke szoptatásáról. Inkább szégyennek számított, ha egy nő nem volt képes táplálni gyermekét. Ilyenkor más asszonyok felesleges anyatejére szorultak, s a gyermekeket tejtestvéreknek is hívták. Ma már más a helyzet, sok nő fél attól, hogy a szoptatás tönkreteszi a mellét. Ezért a védőnők és a gyermekorvosok nem győznek eleget beszélni, cikkezni a szoptatás fontosságáról.
Az anyatej a legtermészetesebb és egyben legtökéletesebb táplálék, biztosítja a csecsemő számára az egészséges fejlődéhez szükséges összes tápanyagot. Ugyanez nem mondható el a mesterségesen előállított tápszerektől, amelyekből hiányozhatnak, és hiányoznak is létfontosságú anyagok. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat a baba egészségségére nézve, és számtalan betegség forrása lehet. Mivel a tápszereket nem a megfelelő tápanyagokból állítják össze, a gyermek később hajlamos lesz a kóros elhízásra. Egy vizsgálat megállapítása szerint a tápszerrel táplált hathetes csecsemők hatvan, míg a szoptatott babáknak tizenkilenc százaléka volt túlsúlyos. A túlzott fehérjefogyasztás ugyanis rendkívül megterheli a veséket, így a gyermek szerveztében a szokásosnál több folyadék halmozódik fel. S ez gyors elhízáshoz vezet.
Mivel az anyatej olyan egyedülálló anyagokat
tartalmaz, amelyek meggátolják a
baktériumok és vírusok fejlődését, a babáknak természetes védelmet nyújt
számos allergiás és fertőző betegséggel szemben. Nem kevésbé
elhanyagolható a lélektani szempont sem, hiszen a szoptatás alatt kialakul az
anya és a gyermek közötti kötődés, amely döntő szerepet játszik a
baba érzelmi fejlődésében. A gyermekorvosok egybehangzó véleménye szerint,
több asszony szoptatná gyermekét, ha tudatában lenne annak a csodálatos
kapcsolatnak, amely így alakul ki anya és gyermeke között.
Sok kezdő anyukának okoz gondot,
hogy mennyi ideig szoptassa a babát. A harminc éves gyermekorvosi
tapasztalattal rendelkező Dr. Robert S. Mendelsohn szerint a csecsemő
mellenként körülbelül négy perc alatt fogyasztja el az elérhető
tejmennyiség nyolcvan-kilencven százalékát. Mégis tanácsos hosszabb ideig
szoptatni, mivel ez serkenti a tejképződést. Előfordul, hogy a kicsi
jóllakott, és elalszik szoptatás közben.
Ilyenkor
hagyjuk a mellen, mert ez érzelmi szempontból nagyon fontos. Abban már
megoszlanak a vélemények, hogy hányszor etessük a babákat. Mendelsohn szerint
egy nap akár a húszat is elérheti a szoptatások száma. Mások azt ajánlják, hogy
ahányszor csak igényli, míg van, akik a rendszerességre esküsznek.
Megfontolandó
tanács lehet az is, hogy két-három hónapos kortól szépen lassan szoktassuk le
kicsit az éjszakai evésről, mivel a gyomornak is szüksége van pihenésre.
Ezt úgy érhetjük el, ha az utolsó esti, és a reggeli első szoptatás között
fokozatosan tágítjuk az időt. A cél az, hogy a gyermek végigaludja az éjszakát.
Az anya, aki nem szoptatja gyermekét, önmagát és a kicsit is megfosztja az egyik legszebb emberi élménytől. Megfontolandók tehát a természetes születés atyjának tartott Dr. Grantly Dick-Read szavai: „Az újszülöttnek csak három igénye van: a melegség, amelyet anyja karjaiban talál meg, a táplálék, amelyet az anyai mell biztosít számára, és a biztonságtudat, amelyet anyja jelenléte jelent.
Nyár van, a legtöbb család hosszabb-rövidebb nyaralásra indul. S mivel gyermekeink biztonsága mindennél előbbre való, nem árt, ha felidézzük a gépjárműben történő utazás rájuk vonatkozó feltételeit.
A közlekedési szabályok legutóbbi módosítása már nem köti a tizenkét éves korhatárhoz a biztonsági ülés, illetve az ülésmagasító kötelező használatát. Az új szabályok szerint a 150 centiméternél alacsonyabb gyermek csak hátul ülhet, a testsúlyához és méretéhez igazodó biztonsági gyermekülésben vagy ülésmagasítón.
Az első ülésen nem utazhat 150 centiméteres testmagasság alatti gyermek, függetlenül attól, hogy hány éves. A három év alattiak, kizárólag menetiránnyal ellentétesen, minősített gyermekhordozóban utazhatnak az első ülésen, de csak akkor, ha ott nincs légzsák, vagy az kikapcsolható.
Előírás, hogy a jármű biztonsági hevedere a mellkason húzódjon, s ne a nyakon. Hároméves kor alatti gyermeket minden esetben gyermekülésben kell szállítani, akkor is, ha a biztonsági rendszer beszerelésére a gépkocsi a gyári kialakítása miatt nem alkalmas.
A
jogszabályok szerint ilyen járművekben nem kell a gyermekeket rögzíteni, s
ülésenként két, tíz évnél fiatalabb gyerek ülhet, így akár hat gyerek is
szállítható hátul szabályosan. Ám a három évnél kisebbek az ilyen gépkocsikban
is csak elől, gyermekülésben, menetiránynak háttal utazhatnak, a százötven
centinél kisebbek pedig csak hátul ülhetnek.
Olyan
járműben azonban, amelyikben van hátul biztonsági öv, csak megfelelő
ülésben, vagy magasítóval utaztathatnak a gyerekek, s legfeljebb hárman. Nem
kell gyermekbiztonsági rendszert használni, ha a gyermek hátul utazik,
háromévesnél idősebb, 135 centinél magasabb és az üléshez beszerelt
biztonsági övvel biztonságosan becsatolható.
A
szabályok eddig is szigorúak voltak, s a módosítások a balesetek elemzése során
összegyűlt tapasztalatok és a szakértők javaslatai alapján születtek.
A dackorszak életkori sajátosság, s az
első ilyen időszakot a gyermek két-három éves korában éljük meg. Ha
belegondolunk, ez érthető a gyermek részéről, hiszen amíg nem tudott
beszélni, főként sírással fejezte ki, ha valamit el akart érni, vagy tudatni
a környezetével. Azt is megszokta, hogy ezzel kivívta a figyelmet. Két-három
éves korukra megtanulnak ugyan beszélni, de még gyér a szókincsük, idegen
számukra, hogy szavakkal értessék meg magukat. Ehhez időre van szükség. A
legtöbb szülőnek fejtörést okoz, mit is tegyen, ha a kicsire rájön a
hiszti. Keressük a legjobb megoldást, amely minden gyermeknél más, és nincs
aranyszabály. A védőnő minél kevesebb tiltást javasol. Ami
megengedhető, arra ne mondjunk nemet, s ha mégis muszáj, kerüljük a „nem”
szót.
Tapasztalat,
hogy a szülők túl gyakran, és általában indokolatlanul is használják a
„nem szabad” kifejezést, amivel felesleges korlátokat állítunk, a gyermek pedig
nem érti, és még kíváncsibbá teszi a tiltás.
Inkább
tereljük el a gondolatait, kössük le a figyelmét mással, vagy magyarázzuk meg,
hogy amit akar, hogyan lenne megengedhető, vagy értessük meg vele az
ő nyelvén a mi szempontunkat. Akkor nincs mivel dacolni. Semmiképpen ne
ragaszkodjunk elképzelt nevelési elveinkhez, a szüleinktől hozott mintákhoz,
hiszen gyermekünk egyéniség, okosabb, ha megismerjük, és terelgetjük őt –
vélekedik a védőnő.
A gyermek személyisége akkor
fejlődik egészségesen, ha kellő figyelmet kap, ha azt érzi, hogy
ő ugyanolyan fontos, mint a többi családtag. Ennek ellenére adódhatnak
helyzetek, amikor ideig-óráig háttérbe szorul – mondjuk, vendégek vannak
nálunk, vagy dolgozunk -, és mindenáron szeretné elérni, hogy vele
foglalkozzanak. S ha ezt nem sikerül elérnie, jön a hiszti.
Ebben az esetben hatásosnak bizonyulhat, ha hagyjuk, hogy kitombolja magát. A gyerek bevet majd mindent: gurgulázva zokog, szívszorítóan sír, tombol, és földhöz veri magát. Hatásos lehet, ha ilyenkor magára hagyjuk, és magunkat megerősítve kibírjuk, amíg lecsillapodik. Megdöbbenve tapasztaljuk majd, hogy amint rájön, hogy ez az út nem vezet eredményre, abbahagyja, és mosolyogva előjön egy labdával, vagy az ölünkbe ül. Akkor viszont figyeljünk rá, játsszunk vele egy kicsit, hogy rögződjön benne az élmény, amely szerint a hiszti helyett célravezetőbb a békés út. Ez a felismerés és minta hasznos lehet számára a későbbi életében, az első lépés két értékes tulajdonság: az önuralom és az empátia kialakulása felé.
A szülők számára is fontos, hogy
leszoktassuk a gyermeket a hisztiről, hiszen ha ezzel eléri, amit akar,
rendszeresen - útközben, villamoson, üzletben, vendégségben – alkalmazza majd,
amely rendkívül kellemetlen. Láthatunk ilyet nap mint nap az utcán vagy éppen
más helyen, s mivel minden szem rájuk szegeződik, a szülő is
elveszíti türelmét, kiabál, ráver a fenekére, fenyegetően bánik vele.
Ettől a gyerek még jobban sír, és még dacosabbá válik. Éppen ezért
tanácsosabb, ha gyermekünket otthon neveljük, s akkor elkerülhetjük az ilyen
helyzeteket, amelyek egyébként a kicsinek is megrázóak.
S ne higgyük, hogy ha a gyermek elérni
a négy-öt éves kort, akkor elfelejthetjük a dackorszakokat, mivel a
tinédzserkor tartogat még számunkra lázadó, dacos időszakot. S a
tanácsolható recept ebben a korban is, hogy ne vegyük fel a kesztyűt,
őrizzük meg nyugalmunkat, forduljunk figyelemmel és türelemmel a gyermek
felé még akkor is, ha ez látszólag nem is hoz eredményt. Később hálás lesz
érte, és emlékezik majd rá.
Köztudott, hogy az ózonréteg elvékonyodás óta megemelkedett az UV-A és UV-B sugárzás, amely káros az emberi szervezetre. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bújjunk el az éltető sugarak elől, hiszen napozni nem csak jó és kellemes, hanem egészséges is, hiszen a szervezetben a napsugárzás hatására termelődik a létfontosságú D vitamin. Ám ehhez elegendő tíz- tizenöt perc naponta a kora reggeli, vagy késő délutáni órákban.
A
babamasszázs évezredes hagyománya Indiából származik. Az ősi kultúrákban
anyáról gyermekre szállt a masszázs tudománya. Az édesanyák a világ minden
pontján ösztönösen tudják, hogy a babáknak szükségük van az ölelésre, a
ringatásra, a szeretetteljes érintésre.
A
masszázs olyan kommunikáció, amely szavak nélkül is képes érzelmeket,
nyugalmat, szeretetet közvetíteni, és egyes társadalmakban a csecsemőgondozás
hagyományának részét képezi.
Sok
olyan ősi családi szokás létezik, melytől a „fejlődés” érdekében
a XX. század elején elfordultunk, de fontosságát a modern tudomány újra
felfedezte, és ennek köszönhetően újra visszatérhet életünkbe.
Az
érintés egész életünk során rendkívüli fontossággal bír, végigkíséri emberi
kapcsolatainkat.
A szeretetteljes masszázs az egyik legnagyobb ajándék, amelyben a szülőnek és gyermekének része lehet.
Számos
kísérlet, megfigyelés, és kutatás bizonyítja a masszázs csodálatos hatásait,
eredményeit. A babamasszázs sokkal többet jelent a kicsinek a puszta testi
örömnél vagy a fizikailag érzékelhető pozitív hatásoknál. Segít
megőrizni egészségét, testi-lelki jólétét. A szülőnek pedig
erősíti az önbizalmát, az anyai érzéseit. Az apák pedig lehetőséget
kapnak arra, hogy babájukat masszírozva közelebb kerüljenek gyermekük szívéhez,
ezzel elmélyíthessék a köztük kialakuló kötődést.
A
babamasszázs a fizikálisan kifejtett előnyein keresztül stimulálja a
bőrt, a légző keringési rendszert, a nyirokkeringési rendszert,
javítja a vérkeringést, az emésztést, segíti az immunrendszer működését,
az érzék-szervek és az izomrendszer fejlődését.
Segít
a stressz-oldásban, ellazulásban, a feszültségek levezetésében, a fájdalmas
emlékek enyhítésében.
A
masszírozott babák a betegségekkel szemben ellenállóbbak,
kiegyensúlyozot-tabbak, nyugodtabbak, éber állapotban aktívabb a figyelmük és
érdeklődőbbek. Kevesebbet sírnak, könnyebben alszanak el és alvásuk
minősége is javul. A súlygyarapodásuk és fejlődésük
kiegyensúlyozottabb.
A bőr- és szemkontaktuson, az érintésen, a baba jelzéseinek megértésén, a kölcsönös tiszteleten és a boldogság érzésén keresztül a baba és gondozottja közti kötődés elmélyül.
A
masszázs oxitocin termelő hatása által az anya tovább és könyebben képes
anyatejjel táplálni gyermekét. A csecsemőmasszázsnak negatív hatása nincs,
a szeretetteli masszázs olyan természetes, mint az anyatejes táplálás, vagy a
természet-ben a levegő és a víz.
Hagyja, hogy párja egyre jobban bevonhassa gyermekük nevelésébe! A babamasszázs
megvalósítására.
„Valahányszor
megmasszíroznak egy csecsemőt, a világ egy kicsivel jobb hellyé válik, és
a férfiak nem maradhatnak ki ebből!”
A
masszázs csodálatos élmény a szülőknek és a csecsemőnek egyaránt, s
mindannyiuk számára mérhetetlenül hasznos. A kisbaba megtanulja, hogy az
apukája is gyengédséggel és szeretettel tudja megérinteni nem csak az anyukája,
és hogy az apa is olyan személy, akire számíthat fizikai és érzelmi szükségleteinek
kielégítésében. A masszázs lehet a legmegfelelőbb módja annak, hogy az apa
és a kisbaba is kapcsolatban maradjanak egymással, közel kerüljenek egymáshoz,
hiszen a szoros kapocs, a kötődés nem csak az anya és gyermeke között
kell, hogy kialakuljon.
Milyen életkorban és
milyen gyakran végezhető a masszázs
A
babamasszázs, mint szeretgető érintés, már újszülött kortól
elkezdhető.
Ha
nem is tudatosan, de minden anya és apa természetes késztetése, hogy megismerje
csecsemőjét.
Általában
a 2-3 hónapos korban történő kezdést ajánlják (ebben az életkorban
alkalmazható a leghatékonyabban a masszázs.
A
gyermek növekedésének megfelelően, a kúszó-mászó, tipegő, és
kisgyermekkorban a mozdulatok változtatásával a masszázs tovább folytatható.
A
masszázs a születéstől egészen a felnőtt korig végigkíséri az
életünket, mindennapos cselekvéseink része lehet.
A
babamasszázs akkor a leghatékonyabb, ha rendszeresen, a kicsi igényeinek
megfelelően végezzük.
A
csecsemőmasszázs oktatóink mindenkinek egyénileg segítenek a masszázs
legmegfelelőbb időpontjának megtalálásában.
A szobatisztaság folyamata két tényezőből áll: az egyik a tanulási folyamat, aminek a révén a kisgyermek kifigyeli, mit hogyan kell csinálni, mi a szokás, a másik egy érési folyamat, melynek folyamán megtanulja szabályozni a széklet- és vizeletürítését. Ezt a mondatot most olvasd el megint, mert alapvető minden szobatisztasággal kapcsolatos probléma megoldása szempontjából.
Normál esetben a szobatisztaság magától alakul ki:
Az éjszakai szobatisztaságban lehetnek visszaesések is, például, ha új közösségbe kerül a gyerek vagy testvére születik.
Egyes
gyerekek csak a bilit szeretik, mert kicsi és éppen az ő méretükre
szabott, kényelmes. Más gyerekek élvezik, hogy felmászhatnak oda, ahova a
nagyok. Kezdetben szerintem praktikusabb a bili, de ki kell próbálni, mit
szeret jobban a gyerek. Amikor már óvodás és ott WC-t használ, nyitottabb lesz
a WC-használat után is.
Fiúknál
gyakran felmerül a kérdés, hogy állva vagy ülve tanítsuk őket pisilni.
Érdemesebb ülve kezdeni, aztán majd egy idő után megtanulja állva is,
kezdetben azonban jobb, ha ülve pisil, mert úgy biztosan a bilibe kerül a pisi.
Gyakran hallom, hogy nyáron érdemes elkezdeni a szobatisztaságra szoktatást, mert akkor úgyis sokat van mezítelenül a gyerek és megtanulja. Valóban sokat tanul ilyenkor a gyerek arról, mi hogyan működik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az idegrendszere is megérett már a szobatisztaságra. Éppen ezért nem kell erőltetni a bilizést csak azért, mert nyár van. Ha már megérett rá, akkor az ősz beálltával a tanultak megmaradnak, ha viszont nem, akkor amint több ruha lesz rajta, megint nem érzi, mikor kell pisilnie, vagy nem tudja tartani és bepisil.
Kisgyermekek fül- orr- gégészeti vizsgálata során gyakran találkozunk nyaki duzzanattal, mely vagy valamilyen más betegség részjelensége, vagy pedig maga a kezelendő megbetegedés. Sőt, sokszor a szülők eleve az esetleg riasztóan megduzzadt nyak miatt kérik a gyermekük vizsgálatát. Ilyenkor legtöbbször fertőzés következtében, másodlagosan megduzzadt nyirokcsomókat találunk, de sok egyéb betegség is okozhat körülírt megnagyobbodást a nyakon. A különböző lehetséges kórképek közül néha nehéz kideríteni a duzzanat mögött álló betegséget. Szerencsére a fizikális vizsgálat mellett számos egyéb lehetőség van arra, hogy közelebb jussunk a diagnózishoz. Például az alapos kikérdezés nagyon sokat számít, hiszen ha a szülők elmondása szerint a duzzanat gyorsan alakult ki, és láz is kíséri, akkor nagy eséllyel fertőzéses eredetű betegséggel állunk szemben. Számít a beteg kora is, mivel fél éves kor alatt sokkal gyakrabban fejlődési rendellenességek okoznak nyaki duzzanatot, afölött elsősorban fertőzéses eredetűek. Ezen kívül még képalkotó vizsgálatok (ultrahang, röntgen, CT, stb.), laborvizsgálatok, vagy cytológiai (szövettani) vizsgálat is segítik a diagnózis felállítását.
A következőkben egy összefoglalás következik a nyaki duzzanatot okozó betegségekről, röviden azok jellemzőiről:
Fertőzéses eredetü nyaki duzzanatok:
Fél éves kor felett ez a leggyakoribb oka a nyaki duzzanatnak. Általában más panasz is van (torokfájás, orrdugulás, köhögés, stb.), láz, elesettség is kíséri, és a duzzanat gyorsan, órák vagy 1-2 nap alatt alakul ki.
Az alábbi képen a nyaki nyirokcsomók elhelyezkedése, valamint a hozzájuk vezető nyirokutak láthatók. A nyirokcsomó elhelyezkedéséből már lehet következtetni az elsődleges fertőzés helyére. Például fog eredetű gyulladások inkább az állkapocs alatti, középső nyaki, az orrmandula gyulladása a fejbiccentő izom mögötti nyirokcsomók megnagyobbodását tudja okozni.
A fertőzést különféle kórokozók okozhatják:
Vírus okozta nyirokcsomó gyulladás:
- Felső légúti vírusfertőzéshez kapcsolódó (pl. rhinovírus, adenovírus, enterovírus)
- Típusos gyermekkori vírusfertőzéshez kapcsolódó (pl. mumpsz, kanyaró, rubeola, varicella)
- Mononulcleosis infectiosa, CMV fertőzés
- (- HIV)
Baktérium okozta nyirokcsomó gyulladás:
-
Nem specifikus gyulladás (ált. streptococcusok, staphylococcusok)
-
Gennyes gyulladás
- Specifikus gyulladás (TBC vagy más mycobacterium, tularaemia, actinomycosis)
Paraziták okozta nyirokcsomó gyulladás:
-
- Toxoplasmosis
- - Filiariasis
Veleszületett eltérések,fejlődési rendellenességek:
-
Nyaki cyszták
- Ér- vagy nyirokér fejlődési rendellenességek: Sokszor már születéskor látszik, mint nagy nyaki duzzanat, de legkésőbb 2 éves korra szinte biztosan felismerésre kerül. Különböző típusú erek mintegy gomolyagot alkotva okozzák a nyaki eltérést. Szelektíven az erekbe juttatott, érelzáródást okozó anyagokkal lehet gyógyítani, vagy sebészi megoldás is szóba jöhet, bár sokszor nem igényel beavatkozást. Ha nem az erek, hanem a nyirokrendszer zavara áll fenn, úgy fokozatosan egyre jobban megduzzad a nyak, akár a mellkas szintjéig is leérhet a folyamat. Felülfertőzés esetén hirtelen még nagyobbra nő az elváltozás. Műtéti megoldást igényel.
Jóindulatú daganatok
-
Haemangioma (jóindulatú érdaganat). Gyorsan nő, általában fél éves
kor előtt diagnosztizálásra kerül, és legtöbbször évek alatt spontán,
kezelés nélkül is visszafejlődik.
-
Lipoma (jóindulatú zsírdaganat). Gyermekkorban ritka elváltozás
- Teratoma: Az egyedfejlődés során rossz helyre vándorolt sejtek alkotják. Kezelés nélkül néha rosszindulatúvá válhat.
Rosszindulatú daganatok
-
A felnőttekkel ellentétben a laphámrák gyermekkorban rendkívül
ritka.
-
Lymphomák: Az immunrendszerből kiinduló daganatok. Messze a
leggyakoribbak gyermekkorban. Nem sebészi a kezelésük, hanem elsősorban
kemoterápia.
-
Rhabdomyosarcoma (izom eredetű daganat): Gyorsan terjed, ezért
önmagában ritkán elég a sebészi eltávolítás, kiegészítő kezelés,
kemoterápia, sugárkezelés is szükséges.
-
Neuroblastoma (nyaki idegek sejtjeiből kiinduló daganat): Kezelése
hasonló, mint a rhabdomyosarcomáé.
-
Nasopharyngealis carcinoma: Az orrgaratban kialakuló, vegyes sejteket
tartalmazó daganat.
-
Egyéb daganatok
Internet függőség, közösségi oldalak, kisgyermekes anya...
Az amerikai pszichiáterek egyre inkább hivatalosan is elismerik az internetfüggőséget mint mentális rendellenességet. Különös figyelemmel fordul a szakma a kisgyerekes anyák menekülésszerű internetezése felé.
A Stanford-egyetem nemrégiben készült felmérése szerint az internethasználók 14 százaléka nem tud tőle elszakadni pár napra sem, 9 százalék megpróbálja eltitkolni szerettei elől, ha csak „lényegtelen” időtöltés céljából ül a gép elé, 8 százalék pedig beismeri, hogy a problémái elől menekül, amikor internetezik.
Eddig jobbára a társas kapcsolataikban nehézségekkel szembesülő, kamaszkorban levő fiúknál tapasztalták, hogy napi több órát is eltöltenek internetes játékokat játszva vagy csevegve. Új csoportja a netfüggőknek a kisgyermekes anyáké.
Sok
fiatal anya érzi úgy, hogy miközben otthon van a kisbabájával, teljesen
elszigetelődik mind a családjától, sokáig dolgozó férjétől, mind
pedig a korábbi életétől, barátaitól. Ilyenkor a legtöbben az online
közösségekben találják meg az áhított elfoglaltságot. A chatszobákban és a
szimulált Second Life-közösségekben már nem a szoptatásról és a kicsi
súlygyarapodásáról beszélnek. És ami már kórosnak számít – nemegyszer napi 8
órán át.
A netfüggők kezelése általában azzal kezdődik, hogy a hiányról beszélnek. Azt keresik tehát, mi az az életükben keletkezett érzelmi, spirituális, fizikai űr, amelyet megpróbálnak betölteni.
A legtöbb fiatal anya számára ez az űr az elszigetelődés, mind a kézzel fogható, azaz, hogy otthon kell lenniük egy követelőző újszülöttel egyedül, mind a mentális űr, amikor a gyermekgondozás ismeretlen vizeire kell evezniük.
Ha csupán a menekülés volna az ok, miért nem választják a TV-t vagy olvasnak, merül fel a kérdés. Egy felmérés szerint azért, mert a fiatal anyák számára a menekülésnél többről van itt szó, kapcsolatot keresnek, és ami még ennél is fontosabb, az önkifejezés módjait.
Azzal még nem volna semmi gond, ha valaki különféle szerepek mögé bújik egy időre, a probléma ott kezdődik, amikor az illető elhanyagolja a valós életben betöltött szerepét. Az internet után a valóságos élet sokszor improduktívnak tűnhet, lassabban intézhetők a dolgok.
A kiút első lépése, hogy azonosítsuk a problémát, és jegyezzük fel egy héten át, hányszor megyünk fel az internetre. Majd mérjük fel, minek a rovására történik mindez, az alváséra, a családdal töltött időére, a munkáéra? Azt is jegyezzük, fel, mi volt az a közvetlen ok, ami kiváltotta, hogy a gép elé üljünk, és keressünk alternatív megoldásokat, egy könyv, egy séta sokat segíthet például a feszültség ellen.
A kisebb programok tudatos tervezésével, barátok felkeresésével szintén elterelhető a figyelem arról, hogy kinyissuk a laptopot. Fontos, hogy ha úgy érezzük, semmi sem válik be, forduljunk szakemberhez.
Lázas konvulzió:
Az egészséges kisgyermekek 5 %-ának életében fordul elő. A jelenlegi gyakorlat szerint, ezen gyerekek nagy része kórházi felvételre kerül, mivel a betegség ijesztő tünetekkel jár. Tapasztalataink szerint a legtöbb esetben ambuláns körülmények között hatékonyabban kezelhető ez a betegség és megelőzhető a következő roham. Ennek az a feltétele, hogy széleskörű felvilágosítás történjen mind a szülők, mind a beteget elsőként ellátó szakemberek részére.
Ismeretlen eredetű
eszméletvesztések differenciál diagnózisa
Az eszméletvesztés alatt különböző súlyosságú hirtelen kialakuló tudatzavart értünk, melynek számos kiváltó oka van. A klinikai kép gyakran nagyon ijesztő, annak ellenére, hogy a háttérben gyakran egészen banális okok állhatnak.
Az eszméletvesztéssel, elvágódással járó rohamszerű eszméletzavarokat a kiváltó ok alapján 3 nagy csoportra oszthatjuk: idegrendszeri eredetű, szív és keringési betegségekkel kapcsolatos, illetve pszichogén eredetű eszméletzavarok.
Epilepsziás betegek kivizsgálása,
kezelése, gondozása :
Az epilepszia betegség természetéből adódóan az ambuláns betegellátás szerepel a legnagyobb súllyal ebben a betegpopulációban. A hazai gyakorlattal szemben (ahol az első rohamot követően a betegek többségét fekvőbeteg gyógyintézetbe utalják kivizsgálásra, roham recidíva esetén ismét kórházba kerülnek gyógyszerbeállításra stb.) az epilepsziás betegek többsége kizárólag ambuláns keretek között is igen jól kivizsgálható, kezelhető és kontrollálható.
Egyéb gyermekneurológiai kórképek
-
Diszfáziák és megkésett beszédfejlődés
-
Eltérő fejlődést mutató csecsemők és kisdedek vizsgálata
-
Csecsemő- és kisdedkori egyéb problémák (alvás, étkezés,
magatartás)
-
Tanulási problémák, figyelemzavar óvodás és kisiskolás korban
A legtöbb etetési probléma az első hónapokban adódik
Ez a fő forrása a csecsemő ingerlékenységének és szinte állandó sírásának egyben a szülők aggodalmának is. A kisbabáknak meg kell tanulniuk, hogyan kell helyesen ráharapni az emlőre. A cumisüvegből etetett babák esetében pedig nem könnyű megtalálni a helyes cumiméretet ill. a tápszert. A sok sírás együtt jár azzal, hogy sok levegőt nyel a csecsemő, ezért többször bukik. A táplálkozás természetesen összefügg a testsúlygyarapodással, s ezért oka lehet a lassú növekedésnek és a túlzottan gyors növekedésnek egyaránt.
A bukás mellett előfordulhat, hogy közvetlen etetés után a baba nagyobb mennyiséget hány ki, s emellett zihál, valószínűsíthető a reflux, amit a felső gyomorzáró izom gyengesége okoz, főleg a koraszülött vagy gyenge izomtónusú kisbabáknál. Ezek a babák nem szeretnek hanyatt feküdni, és némileg eltérő bánásmódot igényelnek. Célszerű őket etetés előtt tisztába tenni, s etetés után egy darabig függőlegesen tartani. Ne töltsük túl a gyomrát, inkább többször, kevesebbet adjunk. A védőnő tanácsát feltétlenül kérjük ki, ha cumisüvegből táplált gyermekről van szó. Jó hatású a sűrűbb tápszer. Négy hónapos kor után adhatunk két kiskanál tejben, vagy tápszerben feloldott babarizst, etetés előtt. Általában eredményes megoldás, ha a baba félig ülő testhelyzetben, egy babaülésben eszik kb. fél órán keresztül. A reflux általában egy éves kor előtt már elmúlik.
Azonnal orvost kell hívni, ha a kisbaba elutasítja az evést, de ha eszik, akkor rendkívül mohó. Hat hónapos korig jellegzetes, hogy az etetési időn túl 3 órával még mindig nem szik a csecsemő, akkor sürgősen intézkedni kell. Kísérő tünet lehet a szokatlan álmosság.
Előfordulhat érdektelenség az étkezéssel kapcsolatban. Amennyiben a baba közérzete jóé a testsúly megfelelő, ezt elfogadhatjuk. Rossz közérzet, vagy lassú testsúlygyarapodás esetén valamilyen betegségre gyanakodhatunk, ezért forduljunk a gyermekorvoshoz.
Tapasztalhatjuk, hogy a kisbaba többször eszik, mint azt normálisnak tartanánk. A gyakori evés normálisnak tekinthető a szopós csecsemőknél, főként az első hetekben, amikor ez elősegíti a tejképződés állandósulását is. Ha a csecsemő röviddel a szoptatás megkezdése után sírásra fakad a háttérben a késlekedő tejelválasztási reflex húzódhat meg. Ilyenkor a tej nem szabadul fel azonnal a tejmirigyekből. A sírás másik oka a túl gyors és erőteljes tejkiürülés. A mama lazítása, nyugalma és esetleg szoptatás kezdete előtti tejelőfejés segíthet.
Az etetés utáni sírás zömében a szomjúságnak vagy a gyermeket bántó szeleknek tulajdoníthat. Bizonyos ételek visszautasítása gyakori a babáknál, különösen az elválasztás idején.
A gyermekek elsősorban 5 éves koruk alatt különösen érzékenyek bizonyos betegségekre, hiszen az védekezésért felelős immunrendszerük még éretlen, a különböző fertőzések leküzdésére még nem fejlődött ki a szükséges védekező rendszer. Az időben megadott védőoltásokkal meg tudjuk óvni a gyermekeinket a fertőző betegségek jelentős részétől, és egyúttal védjük azokat a gyermekeket is az óvodában, illetve az iskolában, akik valami ok miatt nem kaphatják meg az oltást.
A gyerekeknek adandó, életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat a gyerekek ingyen kapják meg a szakrendelőkben.
Az alábbi oltások
ajánlottak gyermekkorban:
-
Kullancs-encephalitis elleni oltás
-
Meningococcus meningitis (járványos agyhártyagyulladás)
-
Pneumococcus
-
Hepatitis A
-
Humán Papillómavírus
-
Rotavírus
-
Bárányhimlő
Segít-e a cucli, ha nyűgös a babuci?
Ha a csecsemő időnként nyűgös, sokszor teljesen meg lehet nyugtatni, ha cuclit adunk a szájába. Valószínű, hogy ilyenkor a szopás hat megnyugtatólag a rossz közérzetre, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a cucli szopása foglakoztatja a babát. A mérges, sírós időszaknak és a hasfájásnak rendszerint 3 hónapos korra vége, azután tehát nincs szükség cumira.
A helyesen alkalmazott cumival
megelőzhető-e az ujjszopás?
Azok a csecsemők, akiknek rendszeresen cumit
tesznek a szájukba az első hónapokban, általában nem szopják az ujjukat
később. Ha a csecsemő az első 3 hónapban rendszeresen szopja az
ujját, akkor 3, 4 vagy 5 éves koráig, sőt esetleg még tovább is szopja
majd. A tapasztalat szerint a legtöbb cumit szopó csecsemő 3-4 hónapos
kora után minden további nélkül le tud szokni róla. Az addig szívesen szopott
cuclit kiköpik, ha a szájukba tesszük. A másik előnye, hogy cumizástól
sokkal kevésbé valószínű, hogy ferdén nőnek a fogak, mint az
ujjszopástól. Az anyák néha nem szívesen kezdik, máskor nem szívesen hagyják
abba a cumi használatát. Sok esetben, amikor hasznos lenne a cumi, a mamák nem
szívesen használják, vagy pedig olyan későn kezdik, hogy a baba már nem
hajlandó cumizni. A másik probléma, hogy az anya, aki sikeresen használta a
cumit, amikor a baba nyűgös, hasfájós volt, annyira híve lett, hogy
folyton bedugja a kicsi szájába. Ha a picinek 5, 6, 7 hónapos korában is
szájába adjuk a cumit, úgy megszokja, hogy egy-, másfél éves kora előtt
biztos nem is mond le róla.
A cucliszopás a csecsemő szopási ösztönének kielégítését segíti elő.
A 3-4 hónapos babánál azonban csökkeni kezd ez a szopási igény. Sok
csecsemő ki is köpi ilyenkor már a cumit, elég neki az a szopás mennyiség,
amit az egyes étkezések nyújtanak. Ha a baba nem akar megválni kedvenc
cumijától, akkor nem helyes erővel elvenni tőle. Viszont jól teszi a
mama, ha oda sem adja. A csecsemők körülbelül 50%-a egyáltalán nem is
tesz kísérletet arra, hogy az ujját szopja, illetve csak időnként, s
akkor is rövid ideig. Ezekben az esetekben nincs mit megelőzni. Ha
etetések után mindig keresi szájával az öklét vagy az ujját, és ha sikerül
véletlenül bekapnia, és mohón szopja, akkor érdemes cumit adni a szájába. Ha a
baba már heteken, hónapokon át hozzászokott az ujjszopáshoz, valószínű,
hogy kiköpi a cumit. Már nemcsak abban leli örömét, amit szopás közben a
szájában érez, hanem a szopás az ujjban is kellemes érzést kelt.
Jó tanácsok
A cumit akkor ésszerű odaadni a babának, amikor keresgélni kezd a szájával. Az első hónapokban a kisbaba a nap nagy részében alszik, csak etetés előtt és után van ébren, tehát cumira nincs is szükség. Ha ébren van nyugodtan odaadhatjuk neki. Fontos viszont, hogy vegyük ki a cumit a szájából, ha látjuk, hogy álmos, de legalábbis, amikor már elaludt. Ha hozzászokik, hogy benne van a szájába a cumi alvás közben is, könnyen felébredhet, ha kiesik a szájából, és akkor aztán keservesen sírni kezd, amíg vissza nem kapja. Ez egy éjszaka tízszer is előfordulhat, főleg, amikor már hasra is tud fordulni a baba. Vége a család éjszakai nyugalmának. Ne kössük a cumit szalagon a baba nyakába, ebből nagy baj lehet! Ha a csecsemőnek már több foga van, ki tud egy darabot harapni belőle, és meg is fulladhat. Ezért ne várjuk meg, míg a cumi öreg, agyonrágott lesz, hanem vegyünk helyette újat. A szilikoncumik használata elsősorban a baba 6-8 hónapos koráig javasolt. Az első tejfogak jelentkezése után ajánlott áttérni a gumicumikra. Ellenőrizzük rendszeresen a szilikoncumi állagát. Ha behasadt, haladéktalanul cseréljük ki. Figyeljünk a nyugicumi tányérjának megfelelő nagyságára, masszív kivitelére (nehogy szétessen) ill. formájára (legkevésbé a kerek cumitányér ajánlható). A baba ragaszkodik a megszokott cumijához és nélküle könnyen nyugtalanná lesz. Hosszabb utazásnál, nyaralásnál legyünk előrelátóak és vigyünk magunkkal többet is a kedvenc cumifajtából.
A gyermekek
vannak leginkább veszélyben
A gyermekek, természetükből adódóan, felfedezők. Életük tele van felfedezésre váró érzéssel. Ez a természetes kíváncsiság néha bajba sodorhatja őket. A véletlenszerű mérgezés az egyik legnagyobb veszély, főleg az 5 év alattiak számára.
Fontos megjegyezni, hogy a kisebbek az új tárgyakkal szájukba véve ismerkednek meg. Az etetés jelenti számukra a fő élményforrást, így természetes, hogy amint valami újjal találkoznak, megnézik, milyen lehet az íze. Ha ilyenkor rossz dolog kerül a szájba, komoly, vagy akár halálos kimenetelű mérgezés is kialakulhat.
Bár a legtöbb esetben a méreg nem halálos, a
gyermekkórházak belgyógyászati vagy toxikológiai osztályain sok gyermeket
kezelnek véletlen mérgezést követően.
A mérgezés bármikor és bárhol – így otthon, rokonlátogatáskor, szünidőben,
utazás közben, vagy vendégváráskor is előfordulhat.
Ugyan a gyermekkori mérgezések nagy része véletlenül történik, mégis megelőzhetőek. Természetesen nem tarthatjuk a szemünket a nap minden órájában gyermekünkön, de pontosan ezért fontos a védekezés azokban a pillanatokban, amikor nincs a szemünk előtt – akár egy másodpercre is.
Néhány veszélyes tárgy
Sok, a mindennapos használatban lévő háztartási tárgyról nem is gondolnánk, hogy veszélyesek.
A súlyos mérgezést okozó cikkek között szerepelnek gyógyszerek (beleértve a vény nélkül kaphatóakat, így a paracetamol tartalmú megfázás elleni készítményeket), több krém és kenőcs, vitaminok, tisztítószerek, kertészeti szerek, kozmetikumok, parfümök, alkoholok, autóval kapcsolatos vegyszerek és a cigarettacikkek is.
A védekezés legjobb formája, ha gondoskodunk arról, hogy a gyermek ne érhesse el a mérgező szereket. Mindenkinek saját felelőssége, hogy csökkentse az esélyét, hogy a gyermekek mérgezést kapjanak, akár saját, akár látogatókba érkezettekről van szó. A megelőzés mindössze néhány percet vesz igénybe, és a legtöbb esetben semmibe sem kerül.
Mit tehetünk mi?
Bűbájosak a gömbölyded bébik. A babaháj rajzolta gömbölyded sziluettel nincs is semmi baj, ha annak a gyermek kétéves korára szépen, fokozatosan nyoma vész.
Ám, ha megmarad a tekintélyes toka, a végtagokon a zsírpárna, deréktájon pedig a hurkák, s szemünk fénye még ekkor is inkább gurul, mint megy, biztosra vehetjük: túlsúlyos. Egészsége érdekében rendkívül fontos, hogy mihamarabb változtassunk étkezési szokásain, életmódján!
A túlsúlyos gyerekek szülei nem feltétlenül kövérek. (Bár a dundi felnőttek utódai gyakran már csecsemőkoruktól kezdődően pufókok.)
A gyermekkori obesitas megjelenése jellemzően az iskolakezdés és a pubertás idejére tehető. Ugyanakkor sokan akkor szednek fel pluszkilókat, amikor szüleik elválnak, vagy a korábban nyugodt családi légkör csatazajossá válik.
Miből mennyit?
Ahhoz, hogy gyermekünk felett kövérsége miatt "pálcát törhessünk", s megtudjuk, mennyit is kell(ene) leadnia, ki kell számolnunk testtömegindexét (BMI). Amennyiben ez a viszonyszám - életkoronként és nemenként is eltérő! - túlsúlyról árulkodik, érdemes tovább osztanunk-szoroznunk, hogy megtudjuk ideális testsúlyát. Ez megfelelő orientációs pont, hogy tudjuk, a gyermekünknek mennyit is kell fogynia ideális testsúlyának elérése s egészsége megőrzése érdekében!
Két-három pluszkiló esetén a szülő önállóan is megreformálhatja gyermeke táplálkozási szokásait, ám sokkal egyszerűbb a dolga, ha szakembertől kér segítséget, aki szakszerűen határozza meg a gyermek személyre szabott átlagos napi tevékenysége melletti kalóriaszükségletét, majd ennek ismeretében összeállít egy olyan diétát, ami mellett a gyerkőc nem éhezik, mégis biztosított, hogy hetente fél-egy kilót fogyjon.
Fontos! Nagyon lényeges, hogy a súlyvesztés fokozatos legyen, s a diéta kalóriaértéke ne csökkenjen az alapanyagcseréhez szükséges érték alá, akkor ugyanis - bár először gyors és látványos lehet a súlyveszteség - a szervezet "takarékra" állítja magát, és a későbbiekben normál kalóriabevitel mellett is óhatatlanul beindul a jojoeffektus: azaz a gyermek hosszú távon nemhogy fogyna, hanem egy idő után még kövérebbre hízik.
A tapasztalatok szerint a túlsúlyos gyerekek étrendje rengeteg tésztából, magas zsírtartalmú húsokból, felvágottakból, tejtermékekből áll. Ezek mellett elképesztő mennyiségű édességet nassolnak, kizárólag cukros üdítőket, szörpöket, gyümölcsleveket isznak, főzeléket, zöldséget, gyümölcsöt, ásványvizet pedig egyáltalán nem fogyasztanak. Az egészségtelen összetételű táplálkozás mellett gyakran az is problémát jelent, hogy a kicsik felnőtteknek való adagokat gyömöszölnek magukba, mert az anyukák nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora is egy gyerekadag...
A gyermek számára rendelkezésre álló
kiságyak, pelenkázók, gyermekbútorok és opcionális kiegészítők széles
választéka, a gyermekszoba kialakítását komoly kihívássá teheti.
A gyermek tanácsadó összehasonlításokat,
valamint a különböző, jelenleg hozzáférhető gyerekszobákkal és
kiegészítőikkel kapcsolatos cikkeket és tanácsokat bocsát rendelkezésre.
Segítséget nyújtunk a csecsemő alvó- és pelenkázó-, valamint a
gyermekbútorok útvesztőjében való eligazodáshoz, s így az Ön és gyermeke
számára megfelelő gyermekszoba kialakításához.
Mindenféle alakú,
viselkedésű és formájú kiságy, utazóágy és fekvőhely, s a hozzájuk
tatrtozó sok kiegészítő széles választéka áll rendelkezésre. Amikor sor
kerül a gyermeke számára ideális kiságy értékelésére és kiválasztására:
Több olvasnivaló
KISÁGYAK MINDEN FORMÁBAN ÉS MÉRETBEN
Gyermeke a
gyermekszobában, a legtöbb időt, a kiságyban vagy gyermekágyban való
alvással, pihenéssel tölti. Íme néhány hasznos tanács gyermeke biztonságának az
érdekében.
Több olvasnivaló
Az első
pelenkacsere az új szülők számára gyakran komoly kihívást jelent. Kövesse
az alábbi, könnyű és biztonságos pelenkacserét lehetővé tevő
útmutatásokat.
Több olvasnivaló
HOZZON LÉTRE OPTIMÁLIS ALVÓKÖRNYEZETET GYERMEKE SZÁMÁRA.
A megfelelő
környezet, légkör és tér kialakításával együtt, nagyon fontos a gyermek
normális és egészséges alvási szokásai felvételének az elősegítése.
Több olvasnivaló
HASZNOS TIPPEK ÉS TANÁCSOK A PELENKÁZÓ VÁSÁRLÁSÁHOZ
Az anyagukban, stílusukban és
kiegészítőikben különböző pelenkázók rendelkezésre álló széles
választéka, az Ön és gyermeke számára megfelelőnek a kiválasztását, komoly
kihívássá teheti. Íme néhány, a gyermeke megfelelő pelenkázójának kiválasztásakor
figyelembeveendő, fontos szempont áttekintése.
Több olvasnivaló
Hasznos tippek és tanácsok a gyermek-, kis- és
utazóágyak, vagy bölcsők vásárlásához
A különböző anyagú, stílusú és
kiegészítőjű gyermek-, kis- és utazóágyak, valamint bölcsők
széles választéka az Ön és gyermeke számára megfelelő kiságy
kiválasztását, komoly kihívássá teheti. Íme néhány, a gyermeke megfelelő
kiságyának kiválasztásakor figyelembeveendő, fontos szempont áttekintése.
Több olvasnivaló
Hasznos tippek és tanácsok a gyermek számára szolgáló
tároló rendszer vásárlásához
Ahogy gyermeke növekszik, egyre több tárolóra
és tárolókapacitásra van szüksége. Gyermeke ruháinak, s még inkább játékainak,
az ajándékoknak és személyes tárgyainak a tárolása komoly erőpróba, s egy
ijesztő feladat lehet. Íme néhány, a gyermeke megfelelő tároló
rendszerének a kiválasztásakor figyelembeveendő, fontos szempont
áttekintése.
Több olvasnivaló
Hasznos tanácsok, a család macskájának a kiságytól
való távoltartásához
A cicák kíváncsiak, és gyakran megtalálják az
utat, a kis- vagy a gyermekágyhoz. Íme néhány tanács, hogyan lehet a család
macskáját gyermeke ágyától távol tartani és csökkenteni a gyermek biztonsága
miatti aggodalmát.
Gyermeke kis- vagy gyermekágyának a gyermekszobán
belüli elhelyezése
A kiságynak a gyermekszobán belüli biztonságos
pozícióban való elhelyezése, segít az Ön lelkinyugalmának, s a baba biztonságának
a megőrzésében.
Akkor is, ha ez egy friss szülő számára
hihetetlennek tűnik, a gyermek akár húsz órát is tölthet naponta alvással.
A gyermeke számára megfelelő kiságy kiválasztása segít abban, hogy
kisbabája biztosabbnak érezze magát környezetében, erősebb kötelék
fűzze Önhöz, s jobb alvásminőséget érhessen el.
Sok frusztrált szülő időnként bármit megadna azért, hogy gyermeke abbahagyja, vagy legalább mérsékelje a sírást, s hogy gyermeke annyira megnyugodjon, hogy visszatehessék a kiságyba.
A
cigaretta akkor is veszélyes, ha dohányzás után kiszellőztetjük a szobát:
mérgező anyagok egész sora, például arzén, szén-monoxid, radioaktív
polónium marad a helyiségben, és a súlyosan egészségkárosító anyagok pora
beteríti az evőeszközöket, poharakat, gyermekjátékokat. Erre a
következtetésre jutottak az amerikai Harvard Egyetem orvosai dohányosok
háztartásait vizsgálva. A passzív dohányzás után most erre a veszélyre
figyelmeztetnek.
Mérgező por, láthatatlan, de ártalmas gázok és egészségkárosító részecskék akkor is a szobában maradnak, ha a cigarettát már elszívták. Az amerikai Harvard Egyetem orvosai a világ legrangosabb gyermekgyógyászati folyóiratában figyelmeztetnek az úgynevezett közvetett dohányzási ártalomra azokban a háztartásokban, ahol egyáltalán meggyújtanak egy cigarettát.
Ugyan nem füstölnek a gyerekek orra alá, hiszen a szülők mára tisztában vannak a passzív dohányzás ártalmaival, ezért dohányzás után kiszellőztetnek - nem is gondolva arra, hogy az égő cigaretta által hátrahagyott anyagok nem távoznak.
Olyan vegyületekről van szó, mint a hidrogén cianid, amelyet vegyi fegyverek gyártásakor is használnak vagy az öngyújtóhoz használt bután, valamint a festékhígító anyagok: arzén, ólom, szén-monoxid, sőt az orosz Alekszandr Litvinyenkót meggyilkoló radioaktív polónium-210-es.
A mérgező keverék lerakódik a függönyre, beeszi magát a bútorszövetekbe, láthatatlan réteget képez a poharakon, az evőeszközökön és a parkettán, beteríti a földön szanaszét heverő gyermekjátékokat. A Pediatrics című orvosi lap szerint ez a közvetett füstmaradék különösen veszélyezteti a gyermekeket, akik adott esetben a földön tipegve, mászva belélegzik a szőnyegből vagy lenyalják a játékokról a mérgező port.
Ugyanez történik, ha a szülők a kocsiban dohányoznak, amikor dohányszagot érzünk egy liftben vagy egy korábban dohányosnak kiadott hotelszobában. Az orrunk nem hazudik - hívja fel a figyelmet a harvardi orvos csoport 1500 amerikai dohányos háztartásának vizsgálata után.
A szülők és a hobbiállattartók többsége a fejlett országokban ma már jól ismeri a kerti gyomirtók rákkeltő hatását, és nem is nagyon használnak ilyeneket. A légzőszervi betegségekkel foglalkozó szakemberek az Egyesült Államokban most azért emelik fel szavukat, hogy a felnőttek vegyék ugyanilyen komolyan a dohányzáskor keletkező láthatatlan részecskemaradékok hordozta veszélyt.
A Harvard szakemberei nem szállnak síkra a dohányzás betiltásáért a magánterületnek számító otthonokban, olvasható a lapban, de tudatosítani akarják a szülőkben, hogy a dohányzás még akkor is károsítja gyermekük egészségét, ha a kicsik nem a közvetlen füstöt szívják magukba.
Az elalvás – bár fontos élettani jelenség – olyan képesség, melyet tanulni, de legalábbis gyakorolni kell. Az újszülött életének első napjaiban szinte csak akkor van ébren, amikor megéhezik, fürdeted, vagy tisztába teszed. Az ifjú szülők ezért hajlamosak kissé korán arról áradozni, hogy az ő kisbabájuk a legjobb baba a világon: csak eszik és alszik. Nem kell sokat várni arra, hogy ez a helyzet megváltozzon, és a kis drága alvás helyett még a harmadik szomszédot is az őrületbe kergesse az üvöltésével. Mi a változás oka? Mivel ezek az apróságok csak a sírásukkal kommunikálnak, sajnos csak találgatni tudjuk az alvászavarok okait. A legkézenfekvőbb, hogy a kétségbeesett szülő ilyenkor ellenőrzi a pelenka tisztaságát, a baba ruháinak kényelmességét, a szoba hőmérsékletét, esetleg újra szoptat az anya, vagy hasfájásra gyanakodva valamilyen bélmozgató gyógyszert töm a kicsibe. Az esetek többségében sajnos, egyik megoldás sem vezet célra.
Alighanem sok szülő teszi fel ezt a költői kérdést, amikor látja,
hogy kisgyermeke félájult az álmosságtól, mégsem alszik, csak sírdogál,
rosszabb esetben órákon át keservesen zokog. A magzat már az anyaméhben is
különbséget tett az alvás és az ébrenlét között, amit az anyukák pontosan be is
tudtak határolni a magzatmozgásokból (vagy a mozdulatlanságból). Sok kisbaba a
születés után is megtartja az anyaméhben megszokott alvás-ébrenlét ritmusát,
ezért előfordulhat, hogy ő éppen akkor vágyik babusgatásra és
játékra, amikor a szülei már pihenni szeretnének. Következetes szoktatással,
napirend kialakításával azonban a babák belső órája könnyen átállítható.
Segítségedre lehet ebben, ha bizonyos rituálékat vezetsz be az altatások során.
Pl. nappali altatásnál is elsötétíted a szobát, lágy zenét hallgattok, vagy
mesét olvasol a picinek. Így már az előkészületekből sejteni, érezni
fogja, hogy elérkezett az alvás ideje.
Fontos! Amikor észreveszed, hogy a kisbabád készen áll az elalvásra (laposakat pislog, le-leragad a szemecskéje), igyekezz csendet és nyugalmat teremteni a számára! Ilyenkor már ne olvass, ne énekelj és a zenét is kapcsold ki! Egyes nézetek szerint a nappali alváshoz nem szükséges a síri csend, szokja csak meg a gyerek, hogy mozgás van körülötte. Nos, talán így van, én azonban nem szívesen aludnék zajban, vagy beszélgetés mellett, ezért a gyermekemnek se kívánom ezt.
Talán már önmagadon is megfigyelted, hogy az elalvás nem megy könnyen, ha épp egy buliból tértél haza, vagy túl későre hagytad az edzést. Ez teljesen természetes dolog. Azért van így, mert a testnek (és a léleknek is) szüksége van arra, hogy lecsillapodjon, megnyugodjon, a pulzus lelassuljon. Te mindezt elérheted azzal, hogy elalvás előtt teszel egy sétát a jó levegőn, esetleg olvasol egy könyvet, vagy kérsz egy lazító masszázst a párodtól. A kisbabádnak is szüksége van a megnyugvásra, de ő sajnos még nem képes arra, hogy ezt önállóan elérje. Segítened kell neki. A megnyugtatásnak sokféle módja lehet, rajtad áll, hogy megtaláld a számotokra legmegfelelőbbet. A legtöbb baba mindennél jobban szereti, ha szoptatás közben, az anyukája mellén aludhat el. Ez majdnem olyan a számára, mint amikor még a pocakban volt: összekucorodhat, érezheti az anyukája melegét, illatát, hallhatja a szívdobogását és nem mellesleg nassolhat is közben egy kicsit. Ez tehát egy biztos babanyugtató-altató módszer, ám, ha ezt választod, számolnod kell azzal, hogy hosszú hónapokon keresztül csak így fog elaludni a gyermeked. A megszokás ugyanis nagy úr, és erről leszoktatni egyik napról a másikra valószínűleg nem fog sikerülni.
Hasonló módszer, ha játszó cumit adsz a babának elalvás előtt. Ebből ugyan nassolni nem tud, de a cumizás a szopásra emlékezteti, és megnyugtatja. Nem árt tudnod, hogy a cumiról legalább olyan nehéz lesz leszoktatni a babádat, mint a cicin elalvásról, ebben az esetben azonban nem feltétlenül igényli az édesanya közelségét. Ha netán el kell menned valahová, akkor az apa, vagy a nagymama is megbirkózik az altatással.
Adhatsz a baba kezébe egy puha anyagból készült kendőt (ma már számtalan, egyik sarkán állatfejet formázó kedves alvókendő van forgalomban), melyet megölelhet, csócsálhat. Ez is megnyugtató lehet, ám tapasztalatom szerint ez inkább a nagyobb, 6 hónapnál idősebb babák esetében igaz, és náluk sem mindig válik be a módszer. A ringatás, az ölben tartogatás ellen sincs kifogásuk a babáknak, és így is könnyen álomba szenderednek. De amikor a 3-5 kilós újszülöttedet ilyen módon altatod, ne felejtsd el, hogy pár hónap múlva, 9-10 kilósan is így akar majd elaludni! Ezért pedig aligha lesz hálás a derekad és a gerinced…
Sokakban ellenérzést kelt, ha a baba egy ágyban alszik a szüleivel, mások el sem tudják képzelni, hogy ne érezzék a meleg kis testet maguk mellett. Nos, mindkét változat mellett és ellen is szólnak érvek. Ha a baba külön ágyban, netán rögtön külön szobában alszik a szülőktől, akkor nem kell megbolygatni a felnőttek eddig megszokott alvási szokásait. Arra azonban készülj fel, hogy az első hetekben-hónapokban éjjelenként többször is fel kell majd kelned a picihez, és ilyenkor nem biztos, hogy jól fog esni, ha át kell tapogatóznod a másik szobába. Jó, ha a baba a saját ágyában alszik, mert ezt szokja meg, és nappal sem okoz majd problémát az egyedül alvás, valamint nem kell majd aggódnod később sem amiatt, hogy leesik az ágyról. Ha külön ágyban alszotok, nem zavarjátok egymást az éjszakai forgolódással. Sok szülő számolt be arról, hogy gyermeke azóta aludta át az éjszakát, amióta külön szobában helyezte el őt.
Az együtt alvásnak is megvannak a hasznos oldalai. Kutatások igazolták, hogy azoknál a csecsemőknél, akik az édesanyjuk mellett aludtak, kevesebbszer fordult elő a hirtelen bölcsőhalál, mint a kiságyban alvó társaiknál. A picik ugyanis ösztönösen felveszik az édesanyjuk lélegzésének a ritmusát, így nem történik meg, hogy a legmélyebb álom közepette leáll a légzésük.
Az együtt alvás azt is jelenti, hogy az éjjeli szoptatásokhoz nem kell felkelned az ágyból, sőt még felébredned sem szükséges, ahogy a babának sem. Félálomban felkínálod neki a melledet, ő pedig újra álomba szenderedik, mielőtt valójában felébredt volna. Ilyen módon elkerülheted, hogy egy esetleges átaludt éjszaka alatt begyulladjon a melled. A reggeli együtt ébredés vidámsága pedig csodálatos élményekkel ajándékozza meg az egész családot!
Figyelem! Csak abban az esetben válaszd az együtt alvást, ha elég nagy az ágyatok! Még így is nagyon ügyeljetek arra, nehogy véletlenül ráfeküdjetek a picire!
Vannak, akik szerint az egyetlen garantáltan bevált alvástanítási módszer az, ha a babát beteszed a kiságyába, és magára hagyod. Sír majd ugyan 1-2 (vagy akár több) órát, de aztán egészen biztos, hogy elalszik, és a sírós órák száma napról napra rövidülni fog. Magam is úgy vélem, hogy ezzel a módszerrel a kisbaba elsajátítja az egyedül elalvás képességét, hiszen természetes, hogy a kimerült test és lélek egy idő után álomba zuhan. Azt azonban senki nem tudhatja, hogy eközben mit él át az apróság, milyen félelemnek, stressznek van kitéve, mennyire rögződik benne az elhagyatottság érzése, és ez milyen maradandó károkat okoz a lelkében.
Jól aludni csak nyugodt, lecsendesedett lelkiállapotban lehet, egy csecsemőnek pedig ehhez szüksége van egy általa szeretett felnőtt megnyugtató közelségére. A kiegyensúlyozott, boldog élethez szükséges bizalom, a másik emberbe vetett hit, de még az eltávolodás bátorsága is ebben a korban alakul ki. Most alapozzuk meg, mégpedig azzal, hogy a gyermekünk kéréseire reagálunk, segélykiáltására válaszolunk. Ezért semmiképpen sem tartom jó módszernek, a hosszú órákon át tartó sírni hagyást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy néhány percre sem hagyhatjuk magára a kicsit. De amint a sírása átment álmos nyafogásból keserves zokogásba, menjünk be hozzá és nyugtassuk meg! Így fogja megtanulni azt, hogy bármi történjék is, mellette vagyunk, nyugodtan elaludhat, mert, ha baj van, úgyis azonnal visszajövünk hozzá.
Rengeteg könyvet találhatsz a könyvesboltokban, melyek leírják az alvás „tuti receptjét”. Egyesek drasztikus, mások liberálisabb módon közelítik meg a problémát. Nem kétséges, hogy mindegyik módszer megfelelő – valakinek. Hogy te és a kisbabád beletartoztok-e ebbe a körbe, az csakis akkor derül ki, ha kipróbálod az írók által ajánlott alváskönnyítő gyakorlatokat. Attól viszont óva intelek, hogy kísérleti nyulat csinálj a gyermekedből, és hetente előállj valamilyen új próbálkozással! Ha úgy döntesz, hogy bevezetsz egy új szokást, akkor adj elegendő időt arra, hogy a kicsi is megismerje, megszokja, megszeresse azt. Ha azonban néhány napon át hiába kísérleteztél, inkább hagyj fel vele, ne gyötörd tovább szegényt!
Elég kemény tél van, ezért sok dologra kell odafigyelni az anyukáknak. Öltözés, overall, meleg csizma – ezek mind fontos kellékek hideg időben. De a baba bőrének védelme is fontos, mert bizony az érzékeny bőrt a hideg csúnyán kicsípheti.
„Mindkét fiam nagyon fehér bőrű, a nagyobbik különösen. Amikor baba volt a környezetemben mindenki mondogatta, hogy kiütéses az arca télen, mert nagy kiterjedésű, tejkiütéshez hasonló folt jött ki rajta, de csak az arcán. Bekentem Bepanthennel, amitől szépen elmúlt, aztán megfigyeltem, hogy akkor jön elő, ha kimegyünk a hidegbe, tehát nem tejkiütés és nem ekcéma, hanem a hideg csípi ki az arcát.”
Innentől kezdve mielőtt kimentünk volna a hidegbe, mindig bekentem neki téli babakenőccsel (DM-ben kapható Wintercreme néven), amikor nagyobb lett, akkor azzal a régi sűrű fajta Niveával, valamint este lefekvés előtt a piros foltot is bekentem, így reggelre elmúlt.
A kisebbik fiamnál is előjött ugyanez a jelenség, nála már rögtön tudtam mi a teendő. Megfigyeltem, hogy mindkettőjüknél 2-3 éves kor körül volt a legrosszabb, talán azért, mert akkor már nem csak 1-1 órát, hanem akár órákat is kint voltak egyfolytában a hidegben és nem a védett babakocsiban, hanem szabadon szaladgálva.
Jó hír, hogy a nagy már kinőtte,
idén télen (4 és fél éves) már nem jött elő a pirosodás ![]()
Mindemellett, ha a téli kenőcstől vagy a Niveától nem lesz javul a kiütés, akkor bizony gondolni kell az ekcémára is és el kell gondolkodni, mit ehetett a baba (pl. tejet, tejterméket, citrusféléket), amitől kijött rajta a kiütés.
Az anyukák a kiírás időpontjának közeledtével egyre türelmetlenebbek. És mivel türelmetlenek, minden eszközt felhasználnak, amiből meg lehet jósolni mikorra várható a nagy nap. Az egyik ilyen “jóseszköz” a CTG/NST vizsgálat, amivel kapcsolatban sokan úgy vélik, képes megmondani a szülés időpontjának közeledtét. Ám ezek a közkézen forgó mondások, mint a “szép görbét produkált a babám, közel a szülés” nagyjából akkora jósértékkel bírnak, mintha kártyavetéssel próbálnád megmondani a pontos dátumot.
Tímár Tünde otthonról, a kisfia mellől fogott babatakarók készítésébe: sikerrel. Babaneves takarói szépek és egészségesek egyaránt. Vele beszélgettem.
Hogyan döntötted el, hogy család mellől vállalkozásba fogsz?
Mikor kismama lettem, nagyon sok hasznos, szükséges dolgot elkészítettem a születendő kisfiamnak, például ágyneműk, huzatok, takarók, kisruhák…
Elég jól sikerültek ahhoz képest hogy nem vagyok varrónő, ez pedig ösztönzött, arra hogy több mindent csináljak magunknak, barátoknak, ismerősöknek.
A takarókat elkezdtem hirdetni az interneten, és így egyre többen rendeltek. Mára pedig kibővült a választék, és van egy saját honlapom is. www.nevreszolotakaro.eoldal.hu . A névre szóló takarók, párnák mellett falvédőket, ágytakarókat, sálakat, ovis zsák + tornazsák szetteeket, névre szóló kötényeket, mikulászsákokat is készítünk.
Hogyan oldod meg mindezt gyerek mellől (ha jól gondolom, akkor kisgyerek mellett csinálod)?
Próbálkozom teljes összhangot teremteni az életemben, nehéz ugyan egyszerre a gyerekkel játszani, felfedezni a világot, iskolába járni, és még a saját vállalkozásomat is csinálni, de nem vagyok egy nyugis, otthonülős típus.
Néha picit sokat vállalok magamra, olyankor feszültebb vagyok a kelleténél, de megpróbálom magamat megnyugtatni. Nagyon szeretem a munkámat, nagy boldogság megkapni a leveleket, amiben írják a vásárlók, hogy mekkora sikere volt a termékeimnek.
Az elsőt a saját kisfiamnak készítettem el, nagyon tetszett, jól sikerült. Jöttek a barátok, ismerősök, és gondoltam egyet: Miért nem csinálhatnám én ezt másoknak is? Aztán belekezdtem.
Milyen termékeket készítesz még és miért pont ezeket?
A takarók, párnák mellett készítünk még falvédőket, ágytakarókat, sálakat. Az óvoda kezdete előtt nagy sikere van a névre szóló ovis zsák + tornazsák szetteknek.
Van-e valamilyen speciálisan bababarát szempontod (pl. az anyagmegválasztásnál)?
A kezdetektől törekszem a legjobb minőségre, esztétikára, egyedi mintákra, és a kedvező, megfizethető árkialakításra. Bármilyen elképzelést meg tudunk valósítani. Ebben a hónapban például Rózsaszín párducot és Harley Davidson mintát készítettünk. Szerencsére még nem érkezett panasz a termékeinkre, és örömömre szolgál, hogy igen szép számban vannak visszatérő vásárlóink.
A takaróink vastag, meleg, nem bolyhozódó polár anyagból készülnek, kézi varrógéppel varrjuk őket, és egyedileg készülnek. Minden takaró a leendő kis gazdájának készül.
A kötények, mikulászsákok, oviszsákok is könnyen mosható, jól vasalható anyagból készülnek, a nevet pedig géppel hímeztetjük bele.
Az anyagok teljesen bababarátok, minden alapanyagnál a legjobb minőséget szeretem vásárolni. Az oviszsákok, mikulászsákok például 100 % pamut anyagból készülnek.
Szokások a betegség alatt megváltoznak, alvászavarok jelentkeznek, a baba étvágytalan lehet, és ez akár hetekig is eltarthat még.
Különösen nehéz a helyzet, ha a baba kórházba is került, ilyenkor nem csak a betegség, hanem az új környezet is felzaklathatja, hiszen a kórházban más a napirend, mint a megszokott, nem mozoghat olyan szabadon és sok új emberrel kerül kapcsolatba, akik néha nem kellemes beavatkozásokat végeznek rajta.
Fél éves kor alatt általában csak a napirend megváltozása miatt okoz gondokat a kórház és a betegség, illetve átmenetileg félhet a baba olyan helyzetektől, amiktől korábban nem félt (pl. fürdés, vagy ha valaki föléhajol). Ezek a félelmek idővel eltűnnek. A korábbi szokásai megváltozhatnak, többször ébredhet éjszakánként, de néhány hét alatt ez is rendeződik.
Fél éves kor után a helyzetváltozásra is nagyon érzékeny a kicsi. Megviseli, ha új helyre kell mennie, így a kórház is ijesztően hathat számára, ami gyakran abban nyilvánul meg, hogy túlzottan ragaszkodik anyához, nem akar elmozdulni mellőle, valamint alvászavarokban.
8 hónapos kor után a kórházi élmények hatásaként jelentkezhet, hogy a kicsi fél az idegenektől. Ez már 6 hónapos kortól előfordulhat, de 8 hónapos és 2 éves kor között nagyon jellemző “mellékhatás”.
Jobb a helyzet valamivel, ha nem kell kórházba menni, hanem otthon vészelhetitek át a betegséget, azonban ne gondold azt, hogy a láz csillapodásával és a baba jobb kedélyállapotával azonnal visszaáll a megszokott napirend is. Ha a baba néhány napra a betegség miatt teljesen kizökken a menetrendből (mondjuk, mert lázasan egész nap csak alszik, vagy mert kiköltöztetted az ágyából és veled aludt), akkor kell néhány hét, mire visszaáll a megszokott kerékvágás. A legtöbb esetben ez magától megtörténik, ha azonban mégsem, akkor neked kell visszaszoktatni türelmesen a kicsit a megszokott napirendre.
És ha még így sem alszik a baba: nézd meg mit tanácsol a baba alvásszakértő Katt ide! >>
Valódi dyspepsia tünete. A valódi dyspepsiákban vezeto tünet a hasmenés; a széklet híg, néha vizes, kissé nyálkás lehet, de gennyet, vért nem tartalmaz, általában savanyú szagú. A csecsemo kedvetlen, étvágytalan, esetleg hány. Láza rendszerint nincs.
Gyógyítás. A dyspepsia terápiája étrendi. Általában egy napon át csak cukros teát adunk, majd reszelt almát, sárgarépafozetet, és ebbe építjük be fokozatosan a tehéntejet. Tehéntej-allergiában nem adhatunk tehéntejet; enzimhiány esetében a bontásra nem kerülo cukrot kell az étrendbol kiiktatni.
Bélfertőzések-vékony és vastagbél gyulladások.
Enteritises a bél fertozéses eredetu gyulladásos megbetegedése. Kórokozói sokfélék, elsosorban baktériumok lehetnek. Így Shigellák, Salmonellák (dyspepsia coli törzsek).
Tünetek. A fertozések hatására keletkezo bélhurutok tünetei közösek, legfeljebb az egyes tünetek jellegzetességei alapján lehet a kórokozókra következtetni. A három legfontosabb tünet: hasmenés, láz, hányás. A széklet lehet híg, vizes vagy nyálkás, gennyes, véres, buzös, lúgos vegyhatású. A csecsemokori enteritisek szövodményei lázas eclampsia, centrális keringési zavar. A hányás és hasmenés folyadék- és sóveszteségéhez vezetve kiszáradást okozhat. A csecsemo borének rugalmassága (turgor) csökken, nyelve száraz, bevont, szemei aláárkoltak, kutacsa süppedt. A hasmenéses csecsemo egyéb fertozések iránt is fogékonyabb, így nem ritka az otitis media, a borfertozések elofordulása.
Gyógyítás. Megfelelő antibiotikummal (Ampicillin, Polymyxin, Neomycin, Tetran).
A csecsemokori toxicosis a csecsemo heveny, életveszélyes állapota. Lényege keringési shock. A leggyakoribb példa: a csecsemokori bélhurut. A hányás és hasmenés miatt a csecsemo sok vizet és sót veszít. Szervezete minden áron a keringés fenntartására törekszik, ezért elobb a sejtek közti térbol vizet von a keringésbe (ezért csökken a bor rugalmassága exsiccosisban). További folyadékveszteség a vér besurusödéséhez és a vérmennyiség csökkenéséhez vezet.
Tünetek:
1. Eszméletzavar az agy csökkent oxigénellátása és a mérgezo anyagcseretermékek károsító hatása miatt. A csecsemo kezdetben bágyadt, majd környezetére alig figyel, szemével távolba mered.
2. Az exsiccosis tünetei a só- és vízveszteség miatt: a turgor csökkent, a szemek aláárkoltak, a nyelv száraz, a kutacs süppedt.
3. Láz a fertozés és a vér besurusödése miatt.
4. A keringési zavar tünetei. A bor sápadt, huvös, a végtagok és az ajkak környéke cyanotikus. A pulzus szapora, könnyen elnyomható.
5. Vizeletelválasztás. A keringési elégtelenség és az exsiccosis miatt csökken vagy teljesen megszunik.
6.
A légzés szapora, „magas típusú”, uzött vad légzésére emlékezteto, a szervezet
így kísérli meg a szénsav fokozott leadásával a vér vegyhatásának savi irányú
eltolódását helyrebillenteni.
7. A has, ha az exsiccosis dominál: süppedt, máskor ellenkezoleg, puffadt lehet; a máj megnagyobbodik.
Gyógyítás:
1. Só- és folyadékpótlás.
2. Az acidosis leküzdésére: a savakat közömbösíto nátriumbikarbonátot adunk intravénásan. Az acidosis fokát vérgázanalízissel (Astrup-készülék) pontosan meg lehet állapítani.
3. A szív munkáját strophanthinnal támogatjuk.
4. A beteg lázát csillapítjuk.
5. Ha eclampsia van, csillapítjuk.
6. Haladéktalanul megkezdjük az alapbetegség kezelését.
7. Táplálásra csak akkor kerül sor, ha a csecsemo eszmélete visszatér, hányása megszunt. Eloször 2 óránként 10 x 10 g noi tejjel kezdjük a táplálást. Ezt a mennyiséget naponta, adagonként 10 grammal emeljük, késobb az adag emelésével az etetések számát fokozatosan ritkítjuk.
Légzését, pulzusát óránként számoljuk, testhomérsékletét ugyancsak óránként mérjük. Figyeljük a csecsemo színét; széklet-, vizeletürítését, hányását regisztráljuk.
A gyermek vizsgálatakor a bőr, a látható nyálkahártyák sápadtak, a fül, a tenyér, talp, a köröm alatti rész fehérebb. Némely esetben szaporább szívverés és szívzörej is hallható.
A vérszegénység (anémia) a szervezet normál működésű összes vörösvértestszámának és az ehhez kapcsolódó paraméterek, például a hemoglobinszint-csökkenését jelenti.
A vörösvértestek a vörös csontvelőben képződő mag nélküli alkotóelemek, melyek a szervezet oxigén és szén-dioxid szállítását végzik. Központjukban található a hemoglobin nevű molekula, mely egy fehérje-vas komplexből áll. Ez köti meg a tüdőnk által belélegzett oxigént, majd elviszi azt a vér útján minden szervünkhöz és a szervekből, sejtekből a szén-dioxidot felveszi és elszállítja a tüdőbe, ahol kilélegezzük.
Csökkenhet a vörösvértestszám, ha nem képződik belőle elegendő vagy elveszítjük, illetve idő előtt elpusztul. Ezt okozhatják például a vörösvértest veleszületett betegségei, fertőzések, gyógyszerhatás, vas-, B12 vitaminhiány, illetve daganatos betegségek.
Nagyobb mennyiségű vagy hosszabb időn át tartó kisebb mennyiségű vérveszteség miatt is kialakulhat vérszegénység, például egy nagyobb baleset kapcsán vagy például olyan lányoknál, akiknek a menstruációs ciklusa szabálytalan és akár 2 hétig is eltart, illetve ha a havi vérzés nagyon bőséges.
A vérszegénység hátterében mindazonáltal leggyakrabban a vashiányos anémia áll. Gyermekeink, amíg el nem érik a felnőttkort egyfolytában növekednek, nő a testsúlyuk, a testmagasságuk, egyszóval gyarapodnak. Ez a növekedés a csecsemő- illetve a serdülőkorban a legkifejezettebb. Ilyenkor a szervezet vasszükséglete is nagy. Ezzel az igénnyel azonban a szervezet sok esetben nem tud lépést tartani és ezért vérszegénység alakulhat ki.
Ehhez hozzájárulhat, hogy gyermekeink sajnos gyakran egyoldalúan táplálkoznak, sokszor hiába próbálkozunk többféle ételt adni nekik, ők nem mindig fogadják el, sok kicsinek idegenek az ízek, az ételek külleme, színe, így inkább egy bevált ételből akarnak csak enni. Ez sajnos különösen, ha vasszegény ételeket fogyasztanak szintén vérszegénység kialakulásához vezethet.
A különböző táplálékfelszívódási zavarral rendelkező gyermekeknél nem csak a táplálék, de a vas bélrendszerből való felszívása is zavart lehet, mely vérszegénység kialakulásához vezethet.
A negyedik ok a vérvesztés lehet. Itt nem csak a látható, nagy mennyiségű vérzésre kell gondolni, hanem a rejtett vérzéseket is figyelembe kell venni. Ilyen rejtett vagy úgynevezett okkult vérezgetés alakulhat ki tejallergiás gyerekeknél. Tejallergiás kicsiknél ugyanis a vastagbél begyullad és a haspuffadás, hasmenés mellett véres székletürítés is jelentkezhet.
Ilyenkor sokszor annyira kevés vér távozik a széklettel, hogy az szabad szemmel nem látható, csak egy idő után a gyermek sápadtsága hívja fel a figyelmet a kicsi vérszegénységére és a rejtett vérezgetés lehetőségére.
A gyermekeknél az is speciális helyzetet teremt, hogy a vörösvértest normál száma a különböző életkorokban eltérő. Újszülött korban az élet első napjaiban ez a szám általában igen magas, majd fokozatos csökkenése alakul ki létrehozva egy fiziológiás csecsemőkori vérszegénységet. Ez általában az élet 2-3. hónapja között szokott kialakulni, mely spontán rendeződik. Aztán a vörösvértestszám fokozatosan, lassan a serdülőkor végére eléri a felnőttkori normál értéket.
A vashiányos vérszegénység rizikótényezői:
· Vegetáriánus étkezés,
· bőséges menstruáció,
· túlzott tejfogyasztás
Mivel a vörösvértest központi szerepet játszik az egész szervezetben, így tünetei is sokrétűek. Csecsemőknél, kisdedeknél a szellemi-, mozgásfejlődés meglassulását okozhatja, súlyosabb esetben a kicsi testsúlya stagnál, majd csökken. Nagyobb gyerekeknél fáradékonyság, fizikai teljesítőképességük csökkenése, nyűgösség, sápadtság, szédülgetés, fejfájás, ingerlékenység, a gondolkodás zavara, étvágytalanság tapasztalható.
Jelentkezhet a szájzugok berepedezése, nyelési nehezítettség, a körmök kanálszerűen kivájtak lehetnek, fertőzésekkel szemben fokozott lehet a hajlam, súlyosabb esetben ájulás, szaporább szívdobogás is felléphet.
Ha a vérszegénység kis fokú, akkor gyógyszeres kezelésre nincs szükség, ilyenkor vasdús étkezés elegendő lehet. Csecsemőkorban erre legjobb az anyatej, mely fél éves korig fedezi a baba szervezete számára szükséges vas mennyiségét.
Ha a baba már nincs anyatejes tápláláson, akkor vassal dúsított tápszerek adhatóak. Fél éves kortól vörös húsok, máj, zöldfőzelékek, 10 hónapos kortól tojássárgája adhatók. 1 éves kortól vassal dúsított gabonamagvak, 3 éves kor felett áfonya, szeder adhatóak, melyek kiváló vasforrást biztosítanak a szervezet számára.
Ha az eredmények gyógyszeres kezelést tesznek szükségessé, akkor vaspótló készítményt kell szedni fólsavval kiegészítve. A gyógyszereket folyamatosan kell adni a gyermeknek, általában 2 hónapi kezelés után kontroll vérkép segítségével lehet megállapítani, hogy a kezelés mennyire volt eredményes, kell e még folytatni vagy sem.
Ritka esetekben a vasat injekció formájában kell pótolni, nagyon súlyos esetben vér adására kerülhet sor. Természetesen, ha a kórelőzmény során felmerül a rejtett vérzés lehetősége, akkor annak megfelelően vizsgálják és kezelik a gyereket.
Változatos étkezéssel, ha a gyermek egyoldalúan táplálkozik vitaminok adásával. Ma már több vassal dúsított vitaminkészítmény kapható. Törekedni kell a minél tovább tartó anyatejes táplálásra illetve 1 éves kor alatt semmi esetre se fogyasszon a kicsi tejet. Egy éves kor felett pedig lehetőleg napi fél liter tejnél ne igyon többet.
Fejfájós és egyéb pszichoszomatikus
betegek kivizsgálása, gondozása
A mai felgyorsult világunkat sok gyermek nem tudja megfelelő módon
észlelni, a felmerülő problémákat feldolgozni, illetve azokra
megfelelő megoldásokat keresni.
Ez lehet a gyökere a pszichoszomatikus megbetegedéseknek, melyek közül a leggyakoribb a fejfájás.
Hogy a körülmetélésnek milyen hatása van a szexuális életre, nehéz kideríteni, kutatásokat itthon nem, csak külföldön végeztek a témában. Fontos megemlíteni, hogy csakis azok a férfiak tudnak beszámolni a körülmetéléssel járó negatív (vagy pozitív) hatásokról, akiknek fitymáját felnőKörülmetélt vagy sima?A fityma a makk védelmére alakult ki az egyedfejlődés során, hiszen a négykézláb járó, vadászó, fára mászó őseink fedetlen teste számos külső hatásnak volt kitéve, a nemes szerszámnak elkélt a péncél. Azóta azonban eltelt harmincezer év, a férfiember felegyenesedett, testét ruha fedi, így mára a fityma elvileg elvesztette lényegi funkcióját. A körülmetélés pontos eredete és a szokás kialakulása nem teljesen világos, de a kutatók feltevései szerint az első körülmetélések körülbelül a jégkorszak utánra tehetők, és főleg a meleg éghajlatú területeken terjedt el (Afrikában, a Közel-keleten, Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában), ahol a férfiak az átlagosnál nagyobb fitymával rendelkeztek. Az ősi kultúrákban a fityma eltávolítása különböző vallási, illetve a termékenységgel összefüggő hiedelmekkel volt magyarázható.
Az ősi kultúrák közül az egyiptomiak hagyták ránk a legtöbb leírást a körülmetélés folyamatáról. Az ebben az időben keletkezett életképek, domborművek mind körülmetélt férfiakat ábrázolnak, és az épségben maradt múmiák is a szokás általános voltáról tanúskodnak. A körülmetélés a férfivá válást jelképezte, és kultúráktól függően komoly szertartási keretek között hajtották végre, általában érzéstelenítés nélkül. A műveletet mindig egy erre szakosodott ember végezte (a zsidóknál például a 'mohel'), aki a kezével jól előrehúzta a fitymát, kijelölte a makk helyét, hogy az ne sérülhessen, és egy nagyon éles késsel ( helyenként kővel) lecsapta a bőrkét. Ezután a fityma maradék részét visszagyűrték, és összetapasztották.
A zsidó vallási hagyomány szerint a körülmetélés Isten és a zsidók szövetségének jele, ám kutatók valószínűsítik, hogy egy vallásivá lett praktikus szokásról van szó. A meleg sivatagi, illetve nedves területeken ugyanis a fityma alatt könnyen megült a piszok, és gyakoriak voltak a gyulladások. A muszlimoknál a körülmetélés legalább akkora jelentőséggel bír, mint a zsidóknál. Az iszlám szent városaiba például körülmetéletlen férfi be sem teheti a lábát. Azokat a férfiakat pedig, akik együtt estek át a körülmetélési szertartáson, egy életre szóló, elszakíthatatlan kapocs köti össze.
A zsidókkal és a muszlimokkal ellentétben a görögök és a rómaiak a körülmetélést egyenesen barbárságnak tartották. A görögök a sportversenyeken, illetve a fürdőkben mindig fedetlen testtel jelentek meg, és rossz modorra vallott, ha valakinek kilátszott a makkja. Az első keresztények a zsidó vallásnak megfelelően körülmetéltek voltak, a kereszténység azonban hamar elszakadt a zsidó gyökerektől, és a görög-római hagyományokat követte. A népvándorlás során érkező népek - így a magyarok is -, már a körülmetélést el nem ismerő kereszténységet vették át. Egyedül a kopt egyház tartotta meg a körülmetélés és a keresztelés együttes szokását. A nyugati civilizációkban a körülmetélés csak mint zsidó vallási szokás, és mint fitymaszűkület megelőzésére végzett műtét volt ismert, csak a XIX. század közepétől kezdte vizsgálni az orvostudomány a beavatkozás fontosságát a nemi higiénia szempontjából.
A világháborúk tovább erősítették terjedését, hiszen a harctéri állapotok nem tették lehetővé az alapos tisztálkodást, 1945-re pedig - a háborús tapasztalatok hatására - a körülmetélés szinte teljesen általános lett Amerikában, Kanadában és Ausztráliában. Napjainkban a a zsidóknál és a muzulmánoknál továbbra is kötelező, míg Ausztráliában és Afrikában - ahol a férfitársadalom 75%-a körülmetélt - még mindig létezik a férfivá avatási szertartás részeként, sokszor ünnepséggel egybekötve. Ami a nyugati és a nyugatiasodó társadalmakat illeti, a körülmetélés kezd egyre jobban elterjedni. A kelet-ázsiai országokban - mint például Kína, Japán, Vietnám -, ahol a serdülőkor után, az amúgy is rövid fitymát mindig hátrahúzzák, szintén kezd divatba jönni a körülmetélés.
A körülmetélés azon kényes és vitatott témák közé tartozik manapság, melynek hátterében pszichológiai, szociológiai, vallási, politikai és kulturális erők húzódnak meg. Ennek tükrében, bár igyekszünk racionálisan kezelni a kérdést, a kulturális és vallási nyomoktól, esetleges előítéletektől szabadulni nemigen tudunk, csupán viszonylag objektív egészségügyi tényeket ismerünk.
A körülmetéléssel elkerülhető a makk gyulladása, a fityma nem akadályozza a vizelet szabad áramlását, s kimutatták azt is, hogy a körülmetélt férfiak kevésbé hajlamosak a péniszrákra (penile cancer). Ugandában, ahol a lakosság többsége nem körülmetélt, a péniszrák a leggyakoribb halálozási ok a férfiak körében. Az afrikai országokban végzett AIDS-kutatások során arra a megdöbbentő eredményre is fény derült, hogy a körülmetélt férfiak sokkal kevésbé vannak kitéve a heteroszexuális viszonyból eredő HIV-fertőzésnek és egyéb szexuális úton terjedő betegségeknek (pl. szifilisz). A körülmetélés pozitív vonatkozásai mellett ugyanakkor számos kísérlet és kutatás világít rá a hátrányos következményekre.
Manapság Magyarországon is sok helyütt parázs viták folynak a körülmetélés szükségességéről, hogy mennyire fájdalmas és traumatikus beavatkozás ez a gyermek számára és hogy egyáltalán, a mai higiénés körülmények között van-e értelme elvégeztetni a műtétet. A közvélekedés úgy tűnik az irányba tendál, hogy ha nincs valamilyen vallási vagy egészségügyi oka, péládul fitymaszűkület, akkor nem végeztetik el a beavatkozást, de kimerítő pro és kontra érveket sorakoztatnak fel a kismamák és kispapák a különböző fórumokon.
Hogy a körülmetélésnek milyen hatása van a szexuális életre, nehéz kideríteni, kutatásokat itthon nem, csak külföldön végeztek a témában. Fontos megemlíteni, hogy csakis azok a férfiak tudnak beszámolni a körülmetéléssel járó negatív (vagy pozitív) hatásokról, akiknek fitymáját felnőttkorban távolították el, s azt is, hogy az alább olvasható eredmények semmiképp sem egyetemes érvényűek. A British Journal of Urology egy riportja alapján egyes kutatások arra mutatnak rá, hogy a körülmetéléssel a hímvesszőn található erogén szöveteknek több mint a felét eltávolítják. A fityma ugyanis egy olyan különleges felület, amely a maximális szexuális érzékenységhez szükséges idegekkel van behálózva.
A folyóirat egy másik számában körülmetélt férfiakat kérdeztek meg állapotukról. A kiértékelés során fizikai, pszichikai és szexuális panaszok hosszú listája született meg. Sokan a hímvessző érzéketlenségéről számoltak be, míg mások egyéb szexuális zavarokról. A Journal of Sex Research öt, felnőtt korban körülmetélt férfit szólaltatott meg, akik szintén a hímvessző érzékenységének elvesztésétől szenvednek. A gyermekkorban körülmetélt férfiak hasonló panaszokat nem tudnak felemlegetni, de nagy általánosságban az a tapasztalat, hogy szexuális életük esetleges problémái nem erre vezethetők vissza, tehát valószínűleg a megszokás az, ami dominál.
A British Journal of Urology egy riportja alapján egyes kutatások arra mutatnak rá, hogy a körülmetéléssel a hímvesszőn található erogén szöveteknek több mint a felét eltávolítják. A fityma ugyanis egy olyan különleges felület, amely a maximális szexuális érzékenységhez szükséges idegekkel van behálózva.
A folyóirat egy másik számában körülmetélt férfiakat kérdeztek meg állapotukról. A kiértékelés során fizikai, pszichikai és szexuális panaszok hosszú listája született meg. Sokan a hímvessző érzéketlenségéről számoltak be, míg mások egyéb szexuális zavarokról. A Journal of Sex Research öt, felnőtt korban körülmetélt férfit szólaltatott meg, akik szintén a hímvessző érzékenységének elvesztésétől szenvednek. A gyermekkorban körülmetélt férfiak hasonló panaszokat nem tudnak felemlegetni, de nagy általánosságban az a tapasztalat, hogy szexuális életük esetleges problémái nem erre vezethetők vissza, tehát valószínűleg a megszokás az, ami dominál.
Vannak olyan furcsa szokásai a csecsemőknek, amiket sok szülő a hiperaktivitás jelének tart(hat): fejrángatás, kiabálás, a hányásig való hiszti, ugyanannak a mozdulatnak az ismételgetése, állandó kéz- és lábjárás stb. Ezek többsége teljesen normális jelenség, amit idővel kinő a baba – a hiperaktivitáshoz semmi közük nincsen. Amennyiben valamelyik folyamatosan visszatér (naponta többször), rá lehet kérdezni a gyerekorvosnál, aki szükség esetén neurológushoz küldhet, azonban az esetek többségében csak egy furcsa szokásról van szó, nem pedig idegrendszeri problémáról.
Kövesd nyomon gyermeked fejlődését hétről hétre 4 éves korig? Az egyetlen magyar nyelvű hírlevél, ami a baba születésétől 4 éves korig segít nyomon követni a kicsi testi és lelki fejlődését hétről hétre e-mailbenfeb
Ha túl sokat ülteted a babát, az jelentősen lassíthatja a mozgásfejlődését is, mert ülve remekül elfoglalja magát a nézelődéssel, játékkal és ez nem ösztönzi helyváltoztatásra.
A fél év alatti babákat semmiképpen nem szabad ültetni, legfeljebb 150 fokig döntve fektetni. A hosszas ülve babakocsiztatás különösen káros lehet, mert itt nem csak hosszasan fárasztó pózban van a kicsi, hanem a zötyögés miatt további terhelés is éri.
0-4 napos életkorban támogatással
igénybe vehető szűrővizsgálatok:
· teljes fizikális vizsgálat, különös tekintettel a fejlődési rendellenességek szűrésére
· testtömeg, testhossz, fejkörfogat mérése és értékelése,
· ideggyógyászati vizsgálat,
· csípőficam szűrése,
· érzékszervek működésének vizsgálata körében a hallás és a látás vizsgálata, veleszületett anyagcsere-betegségek vizsgálata: galactosaemia (összgalaktóz-szint és Gal-1-PUT), hypothyreosis, biotinidáz hiány, és tömegspektográfiás vizsgálattal, egy vizsgálati mintából: jávorfaszörp betegség (MSUD), tyrosinaemia I, II, citrullinaemia I (argininosuccinát synthase hiány, ASS), arginosuccinic aciduria (arginosuccinát lyase hiány, ASL), homocystinuria, rövid-láncú acyl-CoA dehydrogenase hiány (SCAD), közép-láncú acyl-CoA dehydrogenase hiány (MCAD), hosszú-láncú hydroxi-acyl-CoA dehydrogenase hiány (LCHAD), nagyon hosszú-láncú acyl-CoA dehydrogenase hiány (VLCAD), Carnitin-palmytoil transferase hiány (CPT-I, II), Carnitin transzport zavara (CT), multiplex acyl-CoA dehydrogenase defectus (glutársav aciduria GA II), beta-ketothiolase (oxothiolase) hiány, glutársav aciduria I (GAI), isovaleriánsav acidaemia (IVA), metilmalonsav acidaemia (MMA), propionsav acidaemia (PA), 3-hydroxi-3-metilglutaryl-(HMG-)-CoA lyase, methylcrotonyl CoA karboxylase hiány (MCC) multiplex carboxylase hiány, phenylketonuria
Újszülöttkori szűrése:
1, 3 és 6 hónapos életkorban támogatással igénybe vehető szűrővizsgálatok:
· teljes fizikális vizsgálat, különös tekintettel a fejlődési rendellenességek szűrésére,
· mozgásszervi vizsgálat, csípőficam szűrése 4 hónapos korig,
· idegrendszer vizsgálata,
· rejtettheréjűség vizsgálata,
· a pszichomotoros és mentális fejlődés vizsgálata,
· érzékszervek működésének vizsgálata (látás, kancsalság, hallás)
· testhossz, testtömeg, fejkörfogat mérése, a fejlődés és tápláltsági állapot értékelése a hazai standardok alapján.
A gyermek egy éves kora után – életkor-csoportonként – a következő megelőző ellátásokat lehet a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe venni.
1 éves életkorban és 6 éves
életkorig évente támogatással igénybe vehető szűrővizsgálatok:
· teljes fizikális vizsgálat,
· idegrendszer vizsgálata,
· rejtettheréjűség vizsgálata 2 éves korig,
· herék vizsgálata évente,
· testmagasság, testtömeg (fejkörfogat szükség szerinti mérése), a fejlődés és tápláltsági állapot értékelése hazai standardok alapján,
· a pszichés, motoros, mentális, szociális fejlődés és magatartásproblémák feltárása,
· érzékszervek működésének vizsgálata,
· beszédfejlődés vizsgálata,
· mozgásszervek vizsgálata: különös tekintettel a lábstatikai problémákra és a gerinc rendellenességeire (tartáshiba, scoliosis),
· vérnyomás mérése 3-6 éves életkor között,
· korai fogászati szűrés és gondozás.
· 6 és 18 éves kor között támogatással igénybe vehető szűrővizsgálatok:
· teljes fizikális vizsgálat,
· a kórelőzmény és családi anamnézis ismételt felvétele,
· az anamnézis alapján veszélyeztetett gyerekek kiszűrése, szükség esetén szakorvosi vizsgálatra irányítása,
· pajzsmirigy tapintásos vizsgálata 11 éves életkortól,
· a testmagasság, testtömeg, a testi fejlettség és tápláltsági állapot, a nemi fejlődés értékelése,
· pszichés, motoros, mentális, szociális fejlődés, magatartásproblémák feltárása,
· érzékszervek működésének vizsgálata a szakmai irányelveknek megfelelően, a színlátás vizsgálata,
· mozgásszervek vizsgálata: különös tekintettel a lábstatikai problémákra és a gerinc-rendellenességekre (tartáshiba, scoliosis, Scheuerman),
· vérnyomásmérés,
· fogászati szűrés és gondozás.
Az adott év szeptember 1-je és a
következő év augusztus 31-e között 16. életévüket betöltő gyerekek
által az iskola orvosnál, illetve iskolai védőnőnél igénybe
vehető szűrővizsgálatok:
· teljes fizikális vizsgálat,
· a kórelőzmény és családi anamnézis ismételt felvétele, az anamnézis alapján veszélyeztetett gyerekek kiszűrése, szükség esetén szakorvosi vizsgálatra irányítása,
· a tápláltsági állapot, a szív- és érrendszeri állapotfelmérés,
· testmagasság, testtömeg mérése, a testi fejlettség és tápláltsági állapot értékelése,
· pszichés, motoros, mentális szociális fejlődés és magatartásproblémák feltárása,
· érzékszervek működésének vizsgálata (látás, kancsalság, hallás),
· mozgásszervek vizsgálata, különös tekintettel a lábstatikai problémákra és a gerinc-rendellenességekre (tartáshiba, scoliosis),
·
vérnyomásmérés.
Ezt a 16 éves kori, záró
állapotvizsgálatot a háziorvos (házi gyermekorvos) és a területileg illetékes
védőnő végzi el, ha az iskolakötelezettség ellenére a gyerek nem jár
iskolába.
Érdekes dolgot figyeltek meg a kutatók a gyerekek
fejlődése kapcsán: függetlenül attól korábban hogyan fejlődtek a
gyerekek, 3 évesen nagyjából ugyanazt tudják, ugyanarra képesek. Még a
koraszülöttek is 3 éves korra hozzák be a lemaradásukat.
Az az igazán klasszikus dackorszak mostanában kezdődik.
A gyerkőc már meglehetősen okos, ezért azt gondolnánk, most már
mindent meg lehet vele tárgyalni, de sajnos ez nem minden esetben működik,
ezért meg kell nézni, mi áll a dacoskodás hátterében.
A dacnak most már általában oka van és ez itt nem kifejezetten
az akaraterő próbálgatásáról szól, mint 2 éves kor előtt, hanem
összetettebb folyamatok állhatnak a háttérben. Például fáradtság,
testvérféltékenység, vagy a figyelmet szeretné magára felhívni.
Gyakori ok az is, ha nem ért valamit a gyerek. Például van egy jól kialakult
szokás, amin mi változtatunk és őneki nem magyarázzuk meg miért.
Miért? Apropó, ebben a korban érkezik el a szülők
kedvence, a “miért?” korszak. A gyermeket most már nem az érdekli, mi micsoda a
világban, hanem annak összefüggései foglalkoztatják. Adjunk neki egyszerű,
számára is érthető válaszokat, de soha ne ferdítsünk, mert megjegyzi.
Napjában többször is megkérdezheti ugyanazt a dolgot, de most
tartsuk magunkat a jó örek mondáshoz, miszerint “Úgy tanul a gyerek, ha
kérdez”, mert ez az időszak nagyon fontos az ő világképe
szempontjából.
Már egészen komplex feladatokat is rá lehet bízni, mert a 2
tagból álló feladatokat is megérti (pl. “Vedd ki a lábost a mosogatóból és tedd
a szekrénybe”), fáradhatatlanul segít nekünk a konyhában, minden érdekli, de ha
nincs kedve, most már tudja, hogy ellent is lehet mondani.
A legtöbb gyerek ebben a korban kerül óvodába. Ebben a korban már
valóban fontos a gyerektársaság, a kicsik élvezik a többi gyerek jelenlétét és
most már kooperálnak is egymással játék közben, azonban épp annyira van
szüksége az anya jelenlétére is, mint a gyermektársaságra. Valójában az egész
napos óvodai tartózkodás még nagyon elfárasztja őket. A kiscsoportosok az
első hónapokban általában holtfáradtan mennek haza, függetlenül attól,
hogy délután aludtak-e, este nyűgösködnek és ez általában az első
fél-1 évben el is tarthat.
Valójában a legoptimálisabb megoldás az lenne, ha 4 éves korig csak
délelőtt járnának óvodába, mert ebben a korban még kötődnek a velük
levő felnőtt személyéhez is, tehát tulajdonképpen az anyát a
kiscsoportosoknak még az óvónéni helyettesíti, és kevésbé számít a
csoporttársak jelenléte.
Divat mostanában emlegetni azt, hogy vannak hiperaktív gyerekek is. Csakhogy számos félreértés van ezzel kapcsolatban: a baba sok furcsaságot csinál, ami nekünk ijesztőnek tűnhet, amint pedig elkezd mozogni és felfedezni a világot, gyakran túlságosan is “hiper”-aktívnak tűnhet, aggodalomra azonban semmi ok.
A hiperaktivitás fő tünetei az állandó mozgásigény, a figyelemzavar, a koncentráció hiánya, a türelmetlenség. Ilyen értelemben a legtöbb csecsemő hiperaktívnak tekinthető, mert állandóan keresi az ingereket, mindenre odafigyel, úgy szívja be magába az információkat, mint egy szivacs, amit pedig ebből a szülő lát az az, hogy a baba állandóan nyüzsög, jön-megy a lakásban, és minden játékkal csak rövid ideig játszik, aztán megy tovább.
Totyogó korra ez csak még rosszabb lesz, a kicsi egész nap rohangál, pakol, látszólag nem tudja lekötni magát. Csakhogy a hiperaktivitás diagnózisát nem lehet 5-6 éves kor előtt felállítani, ennek pedig az az oka, hogy ezt a fajta hiperaktivitást, amit a kisgyerekeknél láthatunk, szépen kinövik a kicsik.
Vannak veleszületetten nyüzsgőbb gyerekek, akik kezdettől nehezebben kötik le magukat, nagyobb a mozgásigényük, de még rájuk sem mondhatjuk azt, hogy hiperaktívak. Gyakran ennek a megítélése a szülőn is múlik: van, akit annyira lefáraszt a kicsi állandó nyüzsgése, hogy a saját fáradtságából kifolyólag súlyosabbnak ítéli meg azt, mint amilyen. A másik gond az összehasonlítás: ha az ismerőseid gyerekei a “csendben eljátszik magában” típusú babák közé tartoznak, míg a tiéd nyüzsgőbb típus, akkor bizony megijedhetsz ettől a különbségtől – de ez még nem hiperaktivitás.
A hiperaktivitásra gyakran mondják azt, hogy a modern kor “betegsége” (valójában nem betegség, hanem veleszületett adottság). Ez annyiban igaz, hogy a modern kor rossz szokásai felerősíthetik a gyerekben ezeket a vonásokat. Éppen ezért már egészen kicsi korban oda lehet figyelni az alábbiakra:
1. Sok inger Sok családban állandóan megy a tévé, szól a zene vagy valamilyen “háttérzaj”, túl sok inger éri a babát már egészen kicsi korától fogva, amit az idegrendszere nehezen tud feldolgozni, ezért ezek a babák már kisebb korukban is rossz alvók, napközben is nyugtalanok, türelmetlenek lehetnek.
2. Sok játék Emellett a gyerekektől sokan elvárják, hogy kössék le magukat a játékokkal, és (habár egy kisbaba egészen egyszerű tárgyakkal is remekül elvan) zenélő, csillogó, mozgó csodákat adnak nekik e célból.
3. Kevés mozgás A felnőttek többsége mozgásszegény életmódot folytat és ezt adja tovább a gyerekeknek is. Kezdetben még természetes, hogy a babát mindennap sétálni visszük (sokan már ezt is megspórolják és csak kiteszik az erkélyre aludni, vagy elviszik bevásárolni, autózni és úgy gondolják, ez elég friss levegőnek), 3-4 éves korban legkésőbb azonban ez is elmarad – miközben a gyerekek mozgásigénye változatlan. Nem csoda hát, hogy a lakásban bentrekedt totyogó egész nap unatkozik, nem köti le magát semmivel. Valójában a gyerekeknek sok mozgásra van szükségük a szabad levegőn és nagyon fontos, hogy ebben legyen szabadon mozgás, szaladgálás is, de fontos a sport is, mert ez segít a test megismerésében, a szabályok megtanulásában, a koncentrálni nem tudó gyereket is megtanítja összpontosítani. Egészen kicsiknél még a szabad mozgás legyen előtérben, szaladgáljanak, mászókázzanak, azonban 4-5 éves kortól már lehet sportolni is járni a gyerekekkel (az úszás pedig még ennél is korábban elkezdhető). A hiperaktív gyerekeknél különösen jó hatású lehet valamilyen csapatsport, mert itt megtanulja kontrollálni magát és közben másokra is odafigyelni.
4. Rossz beidegződések Az odafigyelést, a koncentrációt is meg lehet tanulni. Sajnos sok családban az a szokás, hogy a gyereket leültetik a tévé elé, hogy “nyugton maradjon”, illetve amikor a szülőknek valamilyen dolga van, akkor kitalálnak a gyereknek valamilyen programot, amivel elfoglalhatja magát arra az időre, vagy pedig közlik vele, hogy “foglald el magad valamivel”. A gyermek ettől szabályosan megtanul unatkozni, mert a program legtöbbször csak a tévézés, mert előre megmondják mit csináljon, nem neki kell gondolkodnia rajta és mert a “foglald el magad” – típusú helyzetekből kiérződik a szemrehányás, tehát egyedül játszani rossz.
Bármily furcsának is tűnhet a baba, a kisgyermek számára nagyon fontosak a szabályok és a határok. No, nem arra gondolok, ahogyan régebben csinálták, hogy csak 3 óránként lehetett enni és még a 2 éves gyerekek is járókában voltak „a biztonság kedvéért”, hanem arra, hogy manapság gyakran átesünk a ló túloldalára. A „mindent a gyerek igényei szerint” mozgalom jegyében szinte mindent ráhagyunk a gyerekre, nem állítunk korlátokat, és ezzel bizony nehéz helyzetbe hozzuk a kicsit is.
Sok családban látom, hogy mindent eltesznek, amihez a gyerek nem nyúlhat, csak akkor csinálják a házimunkát, amikor a kicsi alszik, mert akkor jobban lehet haladni, és folyton azon aggódnak, mikor okoz valamilyen problémát, kárt a baba magában vagy a lakásban.
Fel sem merül, hogy megtanítsák a kicsinek, hogyan tud magától lemászni a kanapéról – „Még úgysem értené”-alapon.
A kicsinek azonban szüksége van ezekre a tanításokra is. Elsőre természetesen nem érti meg, miért nem nyúlunk a forró sütőhöz és miért nem ugrálunk a kanapén, de ha türelmesen és következetesen mindig elmondod neki, néhány nap vagy hét alatt javulást fogsz elérni.
A baba, a kisgyermek állandóan keresi a kapaszkodókat, a válaszokat a világ kérdéseire: „Vajon hozzányúlhatok a távirányítóhoz? Mire való?”
Vannak olyan furcsa szokásai a csecsemőknek, amiket sok szülő a hiperaktivitás jelének tart(hat): fejrángatás, kiabálás, a hányásig való hiszti, ugyanannak a mozdulatnak az ismételgetése, állandó kéz- és lábjárás stb. Ezek többsége teljesen normális jelenség, amit idővel kinő a baba – a hiperaktivitáshoz semmi közük nincsen. Amennyiben valamelyik folyamatosan visszatér (naponta többször), rá lehet kérdezni a gyerekorvosnál, aki szükség esetén neurológushoz küldhet, azonban az esetek többségében csak egy furcsa szokásról van szó, nem pedig idegrendszeri problémáról.
Rendkívüli 2 hét következik most a Kismamablog életében: kutatásokról, illetve kutatási eredményekről fogok beszámolni, mégpedig olyanokról, amik az anyukák vagy a babák életét közvetlenül is érintik. Elsőként egy, a szülés utáni depressziót vizsgáló felmérésről szeretnék beszámolni.
Az anyák 14%-a szenved szülés utáni depresszióban, ami többféle kórképet foglal magában. A “klasszikus” baby blues a szülés utáni 3.-4. napon jelentkezik és legfeljebb 2 hónapig tart, a hirtelen bekövetkező hormonális és életmód-beli változások, a kialvatlanság, a szülés utáni fáradtság és stressz, valamint a felelősséggel való szembesülés együttesen okozzák ezt az állapotot.
A másik típusú depresszió az első évben jelentkezik, általában a szülés után 3-4 hónappal, ez levertséggel, hangulatváltozásokkal, a baba túlgondozásával vagy elhanyagolásával jár.
Jellemzően azoknál jelentkeznek ezek a tünetek, akik már a gyermekvállalás előtt is hajlamosak voltak a hangulatingadozásokra és a depresszióra, illetve akik a gyermeknevelést teljesítményként élik meg.
Dr. Cindy-Lee Dennis, kanadai orvoskutató felmérésében olyan önkéntes anyák vettek részt, akik maguk már átestek a szülés utáni depresszión. Ők hívták fel rendszeresen szülés után az anyákat. Azok az anyukák, akik ilyen lelkisegélyben vettek részt feleakkora mértékben (azaz 7%-ban) lettek depressziósok.
Egy másik kísérletben a terhességi depresszió felismerésére és kezelésére szakosodott védőnők látogatták heti rendszerességgel az anyákat. Azok az anyukák, akiket felkészült védőnő látogatott, nem csak alacsonyabb mértékben lettek depressziósok, de azok, akik mégis depressziósok lettek, sokkal gyorsabban megküzdöttek az állapottal, mint azok az anyák, akiket általános védőnők látogattak.
Könyveket, blogbejegyzéseket,
tanácsokat tudok nektek adni, egyet nem tudok: mindenki mellé odállítani azt a
néhány segéderőt, akire szükség lenne néha, amikor gyermeknevelési
problémákat igyekeztek éppen megoldani (érdekes lenne, mind a 32 ezer
rendszeres Kismamablog olvasó mellé tenni 1-1 embert, ezzel mi lennénk az
ország egyik legnagyobb cége
)
Lássuk, kikre lenne szükséged:
1. Egy vállveregető ember, aki megdicsér, ha túléltél egy nehéz napot – így nagyobb önbizalommal kezdhetnéd a következőt
2. Egy bólogatós ember, aki bíztat, amikor már kezded feladni és megnyugtat, amikor elbizonytalanodsz
3. Egy gyakorló nagymama, aki nehéz napokon kiveszi a kezedből a babát és vigyáz rá 1-2 órát, amíg te pihensz egy kicsit
Sajnos azonban a klónozás tudománya még nem áll olyan szinten, hogy minden tanfolyamunk mellé ilyen segéderőket rendeljünk, ezért maradsz te, akinek mindhárom szerepben helyt kell állnia:
- megdicsérned magad, ha a babád kiegyensúlyozott és boldog, ha sikerült megfejtened, mi a baja és segítened rajta,
- biztatnod magad, ha már mindent bevetettél és a dolgok nehezebben alakulnak, mint arra számítottál,
- meggyőznöd magad, hogy nem veled van a baj, a gyereked is teljesen normális, és nincs okod aggodalomra,
-
és (hát ez a legnehezebb)
fizikailag és lelkileg is állni a sarat a teljesítőképességed határain túl
is (eddig legalábbis azt gondoltad, ezek a teljesítőképességed határai, a
gyerekek megtanulják ezeket maximálisra tágítani, ne küzdj ellene, ez ezzel jár
– csak senki nem szól róla, rajtam kívül
)
Jó lenne egy ilyen kis segítőcsapat nem? Szerencsére mindannyiunknak vannak olyan emberek az életében, akik segíthetnek neki ebben, csak meg kell keresni őket. Nem lehetetlen például megoldani, hogy néha 1-1 órára valaki vigyázzon a babára, amíg te szundikálsz egyet. Ha nincs nagymama, hát jöhetnek a barátnők, szomszédok és nem muszáj feltétlenül neked addig elmenned otthonról, az is jó lehet a pihenésre, ha valaki eljön egy kicsit beszélgetni és közben kettesben babáztok, így egy rövid időre lekerül a válladról a babaszórakoztatás nehézsége, áldás lehet egy-egy fél nap, amikor valaki átugrik beszélgetni egyet, mert nem csak az a pihenés, ha alszol, az is, ha a megszokott rutinból kicsit kikeveredsz akár csak arra a néhány órára is.
Aztán ottvan a vállveregetős ember. Van, aki számára a babázás olyan természetes, mint a lélegzetvétel, van, aki számára kihívás és nagyon fárasztó egyben, akinek jóval a megszokott fizikai határain túl kell teljesítenie, például, mert eleve nem jó alvó, nem bírja az állandó készenlétet, vagy mert kibírhatatlan fájdalom neki a szoptatás, ilyenkor igenis kell a dicséret, a bíztatás. Jó, ha a párod megteszi neked azt, hogy elismeri, amit csinálsz, amit teszel nap, mint nap a babáért. De ez nem mindig alakul így. Ismerek olyan anyukát, akit az anyukája szokott megdicsérni, milyen ügyesen helytáll a baba mellett, de lehet a dicsérőember egy barátnőd vagy a testvéred is, végső esetben pedig kezdj el naplót írni, írd le, mi mindent élsz át nap mint nap és dicsérd meg magad érte, hogy végigcsináltad.
Szerintem nagyon jók az internetes fórumok, közösségek is, különösen, ha már a babavárást is együtt éltétek meg. Itt megkapod a bíztatást, a dicséretet, elpanaszolhatod a bánataidat és segítséget kérhetsz problémák esetén. Kívülről talán felesleges időpocsékolásnak tűnhet, de sok depresszió-közeli anyukával találkoztam már, akiket a közösség ereje, a sorstársakkal kötött kapcsolatok segítettek ki a mélypontokból.
A baba az első időben napközben általában ötször alszik, majd ez fokozatosan csökken 4-re, 3-ra, 2-re, majd 1 éves kor körül már csak 1 nappali alvás van. Az egyes alvások “elhagyása”, az átmeneti időszakok és aztán a napirend megváltozása viszont gyakran okoz problémát az anyukának. Hogyan kéne csinálni ezt?
Az első átmeneti időszak már az első hetekben beköszönt: az újszülött többnyire még minden evés után mély álomba szenderül, ez az idill azonban nem tart 4-6 hétnél tovább: az élénkebb babák már a 2.-3. héten úgy döntenek, ébren maradnak evés után, vagy 20-30 perc alvás után felébrednek. Ilyenkor tér át a baba a négyszeri nappali alvásra. Ekkor még nagyjából 30-60 percet tud egyhuzamban, nyűgösködés nélkül ébren lenni, utána elálmosodik. Ha tehát már eljutottatok odáig, hogy nappal nem akar szopi után azonnal elaludni, vagy rövid alvás után felkel, akkor érdemes áttérni a következő ritmusra:
Ezzel eléred azt, hogy:
- akkor fekszik le aludni, amikor már valóban elfáradt,
- nem fekszik le teli hassal, így nem fogja a saját emésztése vagy a hasfájás felébreszteni,
- megszokja azt a ritmust, amit utána követni fog majd
2-3 hónapos kor táján érkezik el a következő átmenet ideje: az ébrenléti idők egyre hosszabbak lesznek és a 4. alvás szépen lekerül a napirendi pontok sorából. Most már 1,5-2 órát is ébren tölt a baba, ezért egyre távolabb kerülnek egymástól az alvások, és végül a 4. egész egyszerűen elmarad. Ez az átmenet a legzavartalanabb, általában természetes úton magától is bekövetkezik.
Az átmeneti időszakok titka, hogy mindig a két alvás közötti ébrenléti időt kell megnyújtani. Akkor jön el az átmenet ideje, ha a kicsi már nyűgösködés nélkül kibírja a következő alvásig. Amíg háromszor alszik a baba, a napirendje kb. így néz ki:
8:00
evés
10:00-11:30 alvás (ennek az időtartama az életkor előrehaladtával
egyre csökken, fél éves korban általában már csak fél óra, ilyenkor érkezik el
az átmenet ideje)
11:30 evés
13:30-15:00 alvás
15:00 evés
17:00-18:30 alvás
18:30 evés
21:00-21:30 lefekvés
Az
életkor előrehaladtával egyre rövidebben alszik az alvásidőkben, és
egyre hosszabban van ébren az ébrenléti időkben, így a harmadik alvás
elhagyhatóvá válik. Ha nem magától alszik el, hanem altatjuk, ha ragaszkodunk a
megszokott ütemhez, holott ő már nem szeretne akkor aludni, akkor egyre
nehezebbé válik az altatás és egyre rövidebben alszik a baba, mert magától még
nem aludna el abban az időpontban.
5-8 hónapos kor között valamikor tér át a kicsi a 3 alvásról a kétszeri alvásra. Ez azért szokott gondot okozni, mert innentől kezdve nem alkalmazható teljesen a korábbi jól bevált ütemezés. Általában így szokott kinézni ilyenkor a napirend: reggel felkelés után evés, kb. 3 óra ébrenlét után 1-1,5 óra alvás. Az ébrenléti időben lehet tízóraizni. Mivel ilyenkor már a legtöbb baba mást is kóstolgat, ezt az időszakot remekül ki lehet használni arra, hogy a két alvás között kóstolgassunk. Amikor a kicsi felkelt, akkor megint eszik (ez lehet az ebéd) majd játék következik, ismét kb. 3-4 órás ébrenléti idővel, majd megint 1-1,5 órányi alvás.
Ebbe az ébrenléti időbe szintén belefér még egy kis kóstolgatás, de mivel előtte ebédelt a kicsi, ez nem feltétlenül szükséges, hiszen még így is csak 4-5 órányi idő telik el a két evés között. Ébredés után megint következhet az evés, majd lefekvés és elalvás előtt a vacsora. Amit gyakran látok hibaként, hogy ahogyan a babának nő az ébrenléti ideje, úgy egyre későbbre tolódna az esti lefektetés ideje, sok családban azonban mereven ragaszkodnak egy adott időponthoz, függetlenül attól, hogy abban az időpontban a kicsi valóban álmos-e vagy sem. Ebben a korban szokott először ez igazán problémát okozni: fél éves kortól a baba már erősen tiltakozik, ha akkor akarjuk lefektetni, amikor még nem álmos. El kell fogadni, hogy most már este 3-4 vagy akár 5 órát is ébren van és ehhez kell igazítani a napirendjét is. Ha nem jönne ki az utolsó délutáni felkelés után ennyi ébrenléti időszak, akkor a napirenddel van a probléma. Általában az szokott lenni a gond, hogy még mindig háromszor alszik a baba, vagy pedig 1-1 alvásnál túl hosszúan alszik (2 óránál többet), ami általában akkor fordul elő, ha az éjszakai alvás nem volt elég, vagy ha levegőn altatjuk a babát.
Egy átlagos kétszeri alvás mellett a napirend kb. így nézhet ki: (ez nem azt jelenti, hogy kötelezően így is kell kinéznie, lehetnek eltérések, csak az átláthatóság kedvéért írom le)
ha reggel 8-kor kel
fel a baba, akkor
(10:00 tízórai ez a hozzátáplálástól függ)
11-12:30 alvás
12:30 ebéd
(14:30 uzsonna ez a hozzátáplálástól függ)
15:30-17:00 alvás
20:30-21:00 lefekvés
A következő nehézkes átmenet (talán ez szokta a legtöbb problémát okozni), a kétszeri alvásról az egyszeri alvásra való átmenet 1 éves kor táján valamikor. Sok baba már 10 hónapos kora körül igényli ezt, de vannak olyan totyogók is, akik egészen másfél éves korukig kétszer alszanak. Az első jele annak, hogy a kicsi már csak egyszer aludna, a délutáni alvás megrövidülése, illetve, hogy nem tudod lefektetni már délután aludni, nehezen alszik el, nem akar elaludni. Ha ezt tapasztalod, akkor jó eséllyel el lehet hagyni a délutáni alvást.
Ennek az a módja, hogy egész egyszerűen a délelőtti ébrenléti időt megnyújtod 1 órával, így később kerül ágyba a kicsi és tovább is alszik. Lehetséges azonban, hogy ez nem sikerül, vagy nem mindig sikerül, mert a baba hamarabb elálmosodik, nyűgös, ez az időszak 1-2 hónapig tarthat, mialatt egyik nap kétszer, a másik nap csak egyszer alszik napközben. Ha ragaszkodik a délelőtti alváshoz, de a délutáni már nehezen megy, viszont még nem bírja ki este ébren 5 órán keresztül, akkor cselhez kell folyamodnod: pl. mindig a 2. alvás időpontjában sétáltok egy nagyot, így ilyenkor biztosan alszik fél-1 órát és kibírja estig, vagy -ha még szopizik- ilyenkor megkínálod és pihen egy félórát szopizás közben.
Ez a módszer azonban fontos, hogy átmeneti legyen, és kezeljük is úgy, közben minden nap arra kell törekedni, hogy fokozatosan 10-20 percenként haladva megnyújtsuk a délelőtti ébrenléti időt annyira, amennyire már magától igényli és jókedvűen ébren tud maradni.
Fontos tudni, hogy ennyi idősen már 5 órát van ébren a baba egyhuzamban és ez az életkor előrehaladtával egyre nő, tehát ha reggel 8-kor ébred, akkor 1 óra körül fog aludni.
Van egy még váratlanabb átmenet is, a nappali alvás elhagyásával kapcsolatosan. 2 éves kor körül már előfordulhat, hogy 1-1 alkalommal kimarad a nappali alvás. Ebben a korban azonban a kicsinek még szüksége van erre, tehát teljesen nem hagyható el, de ne lepődj meg, ha -főként télen, amikor kevésbé fárad le a kicsi, nem tudtok szabad levegőre menni- nem szeretne délután elaludni. Nem érdemes ebből nagy patáliát csinálni, 1-1 alkalommal előfordul.
A nappali alvások időtartama is csökken: míg 1 évesen még 3-4 órát alszik nappal a kicsi, addig 2 évesen már csak 2-2,5 órát (az sem gond, ha kevesebbet, ha jókedvűen ébred és utána kibírja ébren estig), 3 éves korra pedig ez lecsökken 1-1,5 órára. Az otthon felvett rossz elalvási szokásokat az óvoda általában jótékonyan ellensúlyozza, de gyakori, hogy amikor otthon van a kicsi, akkor egyáltalán nem alszik nap közben, míg az óvodában igen.
A nappali alvást 6-7 éves korig igényli
a szervezet. Nem ritka, hogy a nagycsoportban már egyáltalán nem alvó
kisgyermek, kisiskoláskorban alszik délután 1-1 órát, ha van rá módja, ugyanis
míg az óvodában már nem fáradt el napközben, az iskola kiszívja az ener
A mintagyerek általában nem a mi gyerekszobánkban lakik, hanem a szomszédban, vagy a sógornőnk szomszédjában. 1 hónaposan már 4 óránként evett, átaludta az éjszakát és gyönyörűen mosolygott mindenkire. 5 hónaposan forgott, 8 hónaposan mászott, 1 évesen járt, és a boci-boci tarkát énekelte (ez nem fikció, találkoztam már ilyen gyerekkel!!!) Ő az, akit élőben még soha nem láttunk, mindig csak mások mesélnek róla…
A mintagyerek mindent hamarabb csinált, mint a tiéd, mindent jobban tud, egyedül eszik és iszik, nem fél az idegenektől, nappal és éjjel is jól alszik, sőt valójában egész nap csak alszik és csak járni, mosolyogni, egyedül enni és beszélni kel fel (bár fogalmam sincs mikor tanulhatta meg mindezt, amikor folyton csak alszik)
A mintagyerek sohasem sír, csak mosolyog, ha éhes, akkor csendben várja, amíg valaki jön és ad neki enni. Sosem unatkozik, mindig elfoglalja magát valamilyen csendes és gondot nem okozó tevékenységgel.
Ezzel szemben a szemed fénye egy közönséges kisbaba, aki néha nyűgös, néha nem alszik, és iszonyú maszattal eszik, viszont a szemed fénye, és nem cserélnéd el egyetlen mintagyerekre sem.
Szerencsére mintagyerekek csak a mesében és a szomszédban léteznek. Bár ők is felsírnak néha éjszaka és nem akarnak elkezdeni időben járni, de ez az eltelt idő árnyékában szép lassan feledésbe merül és csak a mintagyerek marad.
(megsúgom: néhány év múlva már te is csak a szépre fogsz emlékezni, arra az aranyos ennivaló kisbabára és a hőstetteire, az pedig a feledés homályába merül, hány éjszakát üvöltött végig hasfájás miatt)
A terhesség, a szülés és a szoptatás megváltoztatnak ezt-azt az anyai szervezetben. Olyan furcsaságok léphetnek fel, amikről nem tudod eldönteni, hogy vajon károsak-e vagy sem. Például rohamosan fogyni kezdesz, hullik a hajad, aranyered lesz, vagy éppen fájdalmas a szex. Ezeket a szokatlan jelenségeket gyűjtöttem most össze.
Megváltozik az arcbőr A terhesség alatt sok kismama számol be megváltozott arcbőrről. Aki korábban pattanásos volt, annak teljesen kitisztulhat az arcbőre, eltűnhetnek a pattanások, akinek pedig a tinikor óta nem voltak ilyen problémái, annál megint megjelenhetnek a pattanások és gyakran ez a szoptatás ideje alatt sem múlik el. Nagyjából a szoptatás befejezése utáni 6 hónapban lehet rá számítani, hogy visszaáll a szoptatás előtti állapot, addig külső kezelésekkel lehet csillapítani a problémákat.
Aranyér Gyakran már a terhesség alatti renyhébb bélmozgás kiváltja az aranyér megjelenését, sokszor pedig maga a szülés alatti erőlködés folytán jelenik meg. Ha fájdalmas, viszket és vérzik, akkor Hemorid kenőcsöt kell rá használni (szoptatás alatt is használható). Ha a szoptatás befejezése után is fájdalmas, vérzik, akkor orvosi segítségre van szükség (pl. lézeres kezelés)
Szexuális problémák A gátvarrás miatt előfordulhat, hogy fájdalmasnak érzed a szexet a szülés utáni időszakban, és ez néha 1 év után is megmarad, általában azonban 1 év után teljesen megszűnik.
A szexuális étvágy is csökkenhet, hiszen ilyenkor a szervezet elsősorban az utódok gondozására összpontosít, nem pedig a további utódok nemzésére (éppen ez az oka annak, hogy a természeti népeknél a szoptatás alatt minimális a teherbeesések aránya és még később is, mert ők nem erőltetik, amikor nem megy… így a “primitív” népeknél a gyerekek közötti korkülönbség átlagosan 3 év!!!). Ezt a folyamatot egyébként a hormonok is támogatják, csillapítják a nő szexuális étvágyát, valamint az állandó fáradtság és kialvatlanság is hozzájárul.
A fájdalmas szexnek emellett lelki háttere is lehet, például a szülés közbeni rossz élmények okozhatják, vagy a szülés után megváltozott párkapcsolati feszültségek.
Vizelet visszatartási gondok A szülés megviseli a gátizomzatot, ezért szülés után jelentkezhetnek vizeletvisszatartási gondok, ezért fontos ilyenkor az intimtorna. A szoptatás alatt a hormonok és a nagyobb mennyiségű folyadékfogyasztás is okozhatnak gyakoribb vizelési ingert.
Szoptatás alatt fogyás vagy hízás Mind a kettő teljesen normális folyamat, részben alkati, részben szokások kérdése. Általában azok fogynak vészesen, akik eleve vékonyak voltak, sokat híztak a terhesség alatt, de amúgy inkább fogyásra hajlamosak. Inkább azok híznak szoptatás alatt, akik már eleve hajlamosabbak a hízásra. Emellett a megváltozott életmód is okolható ezért. Gyakran pl. azt mondják, szoptatás alatt sok szénhidrátot kell enni, ami persze nem igaz, de emiatt a kismama rohamosan hízni kezd. Aki nem vagy csak keveset hízott a terhesség alatt, az a szoptatás alatt hízhat, mert a hormonok ilyenkor azt “mondják” a szervezetnek, hogy raktározzon zsírpárnákat, amiből a szoptatáshoz tud energiát nyerni.
Menstruációval kapcsolatos gondok Két dolog szokott előfordulni menses alatt: Menstruáció alatt (általában az első napokban) kevesebbet eszik a baba, mert nem ízlik neki a tej megváltozott íze, vagy nagyon lecsökken a tej mennyisége. Ez ellen csak azt lehet tenni, hogy be kell tárazni teákból és homeós bogyókból és azokban a napokban többet szoptatni, hogy mire vége, addigra visszaálljon a tejmennyiség. Ha pótolni kezdesz, akkor a csökkenés végleges marad, kialakulhat a cumizavar és ez végleg véget vethet a szopinak.
Gyakran előfordul, hogy a szoptatás teljes időtartama alatt nem jön meg a menses, de az is teljesen normális, ha már a szülés után 2 hónappal jelentkezik.
Érzékeny gátmetszés A gátmetszés gyakorlatilag egy műtéti seb, ezért fájhat pl. fronttól is, de teljesen normális az is, ha a menstruáció időszakában érzékeny és fájdogál. Az alhasi vérbőség miatt ilyenkor kitágulhat az a rész és akár még be is lilulhat.
Mindenkinek más a gondja: az egyik kismamának túl kevés, a másiknak túl sok a teje. Mit lehet tenni, ha több tej termelődik, mint amennyire a kicsinek szüksége van? Milyen problémákat, nehézségeket okozhat a túl sok anyatej?
Az első hetekben a tejbelövellés utáni időszakban a legtöbb anyuka tejbőségtől szenved, hiszen a kicsi még csak kis adagokat eszik, viszont ennél sokkal több tej termelődik, és erre még a hormonműködés is ráerősít: a mellek állandóan duzzadtnak tűnnek. Ebben a néhány hétben elengedhetetlen a szoptatás utáni fejés, különben néhány óra leforgása alatt túltelítődik, kellemetlenül feszül a mell és mivel ilyenkor még érzékenyebb a bimbó, könnyebben sérül, ezért nem ritka a mellgyulladás sem.
Általában 3-4 hét után be szokott állni a kínálat-kereslet egyensúlya, innentől kezdve inkább az szokta aggasztani az anyukákat, hogy nem érzik állandóan teltnek a mellüket és tévesen azt gondolják, egyre fogy a tejük, holott, ez a folyamat teljesen természetes (részben a hormonháztartás egyensúlyba kerülése is okozza).
Néhány anyukának azonban még ezt követően is sok teje van. Ez a probléma többféle szinte szokott felmerülni:
1. Erős a tejleadó reflex, ami
miatt gyakran folyik a tej a szoptatások közti időben is. Ez jelentkezhet úgy is, hogy az etetési idők előtt kezd el
csöpögni a tej, vagy éjszaka folyik erősen, amikor a kicsi ritkábban
eszik, illetve fürdéskor, a meleg víz hatására, de úgy is, hogy a nap folyamán
bármikor beindulhat a csöpögés.
A fürdés közben jelentkező csöpögés természetes, gyakran még a szoptatás
után fél évvel-évvel is előbújhat ilyenkor 1-2 csepp tej a meleg víz
hatására.
Gyakori tévhit, hogy a csöpögést meg lehet állítani fejéssel, tehát ha
szoptatás után fejsz, akkor nem lesz csöpögés, de ez nem igaz. Épp
ellenkezőleg: a fejés hatására fokozódik a csöpögés és a tejtermelés.
A tejleadó reflex hátterében pszichés folyamatok állnak, ezért fordulhat elő, hogy ha a babára gondolsz, folyni kezd a tej. Ennek az ellenkezője is igaz, tehát ha másra gondolsz, nem a babával, anyasággal kapcsolatos dolgokra, akkor a csöpögés megállhat.
Ezen kívül a tejfolyás ellen “csak” mechanikusan lehet védekezni, azaz melltartóbetét használatával. Ha éjjel jelentkezik a probléma, akkor az ágyra érdemes törülközőt teríteni. Ha nappal még a melltartóbetét is átázik, érdemes sötét színű felsőt viselni, amin kevésbé látszik meg a folt. Jó megoldás a mosható betétek használata, ebből akár kettőt is betehetsz a melltartódba egyszerre, így növelhető a nedvszívó-képesség. Az eldobható betétekben nejlon is van, amit hosszú távon viselni nem egészséges, meleg időben gombásodást is okozhat, valamint a felülete szöszölődik, és beleragad a száradó anyatejbe, míg a mosható betétnél nincs ilyen probléma.
2. Gyakori gond, hogy a szoptatás elején túlságosan erős a tejleadó reflex, ezért a baba nem tudja rendesen bekapni a mellet, nem képződik vákuum, vagy fulladozik a sok tejtől. Ez nagyon zavaró lehet az anyának, gyakran az a vége, hogy a kicsi nem tud rendesen ráharapni a mellre, rossz szopási technikát alakít ki, ezért az anya melle állandóan kisebesedik és/vagy a nem megfelelő ingertől fogyni kezd a tej.
Ezen a problémán könnyű segíteni úgy, hogy szoptatás előtt kézzel egészen kevés tejet le kell fejni, így a szoptatás kezdetekor már nem lesz olyan erős a tej folyása.
3. Van, akinek gyorsan túltelítődik a melle, ami főként éjszaka okozhat gondokat, de fél éves kor után is nehézségekhez vezethet. Az éjjeli túltelítődés ellen jó megoldás, ha este lefekvés előtt valamennyit kézzel kifejsz és éjjel felkelve is csak annyit fejsz le, hogy ne legyen olyan erős a túltelítődés. Ha ugyanis teljesen kifejed, akkor még több tej képződik.
Ha emellé még mellgyulladásra való hajlam is társul, akkor is ugyanez a teendő, de ügyelni kell a mell tisztítására, hogy csökkenjen a baktériumokkal való találkozás esélye, valamint a rendszeres fejésről (mindig csak egy kicsit) sem szabad megfeledkezni. Ha elzáródik egy tejcsatorna, nem szabad nyomogatni, meleg vizes borogatással, zuhannyal lehet rajta segíteni.
Ha valóban túl sok a tej, el kell gondolkodni azon is, hogy ne jelentkezz-e tejleadónak, hiszen így a sajátodon kívül még 1, de akár 2 babán is segíthetsz, akik egyébként nem jutnának anyatejhez.
Az elmúlt hetekben annyiszor jött elő ez a kérdés, hogy nem tudom szó nélkül hagyni: sok anyuka eteti mérleg szerint a babáját és aggódik azon, hogy szerinte nem eszik papírforma szerint, kevesebbet eszik, többet eszik, vagy nem minden étkezésnél eszik ugyanannyit. Itt az ideje hát összefoglalni a mérlegeléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Meddig mérjük?
Szerintem mérlegelésre addig van szükség, ameddig még nincs rutinod a szoptatásban és nem ismered a babát, nem tudod megállapítani, vajon eleget evett-e. Legkésőbb 3 hónaposan abbahagyhatod a mérlegelést, mert innentől kezdve több gondot okoz, mint amennyi haszna van és ilyenkor már a baba annyit mozog, hogy ez meghamisíthatja a végeredményt: akár 50-70 gramm különbséget is mutathat a mérleg, ha mozog rajta a baba mérés közben!
3 hónapos korára már ismered a babát, tudod, mikor jókedvű, elégedett. Ha kiegyensúlyozott, mosolygós, legalább 10 percig szopizik, naponta 5-6 pisis pelusa van (a kaki ilyenkor már nem számít, akár hetente 1x is kakilhat), akkor biztosan nem kell aggódnod miatta.
Fél éves kor után a hozzátáplálás mellett már végképp nem érdemes mérni a szopikat, ilyenkor már a sok mozgás és az egyéb ételek miatt végképp hamis eredmények születhetnek, hiszen a szilárd ételeket lassabban emészti meg.
Amíg még mérlegelsz…
Ha minden evés előtt és után méred
a babát, akkor tudnod kell, hogy reggel általában sokkal többet eszik a baba,
mint estefelé. Reggel és délelőtt fogynak a legnagyobb adagok, ebédre
valamivel kevesebb, délután még kevesebb, este pedig egészen kevés, ugyanis a
tej ilyenkor laktatóbb és zsírosabb (te sem eszel a pacalból akkora adagot,
mint a salátából
).
A mell változásai is ezt a folyamatot követik, ezért van, hogy estére kevésbé
telt a mell. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a baba este éhen marad.
Hivatalosan egy újszülöttnek testsúlykilogrammonként 150 grammot kéne ennie naponta. Ez azonban az életkor előrehaladtával csökken, hiszen a baba is hízik! Tehát egy 7 kilós 3-4 hónaposnak elvileg 100-120 grammot kell ennie testsúlykilogrammonként, tehát kb. 700-750 ml-t. Fél éves korban kb. 1 litert esznek a babák, de akkor sincs gond, ha ennél kevesebbet eszik a csecsemő, ha egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott, nem éhes és eleget pisil.
„Előkerestem
a kis naplót, amit annakidején írtam az etetésekről a fiam 7 hetes
korában:
reggel 200 grammot evett
délelőtt 180 grammot
délben 120-150 grammot
délután 100 grammot
este 50-60 grammot (de volt 40 grammos esténk is) ”
Tehát meg lehet nyugodni, az, hogy este keveset eszik a baba, nem azt jelenti, hogy éppen elapadni készül a tejed.
Amire számíts mindenképpen előre az a növekedési ugrás 4 hetes és 3 hónapos korban, ez mindig riadalmat szokott kelteni, mert látszólag mindig éhes a baba, de ha 2-3 napig gyakrabban szoptatsz, akkor megoldódik a helyzet.
Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének felmérésében 32 ezer anyát kérdeztek ki a szoptatás körülményeiről. A kutatás bebizonyította, hogy a szoptatással kapcsolatos hiányos ismeretek és a megfelelő tanácsok hiánya miatt kénytelen sok anya abbahagyni idő előtt a szoptatást.
A szoptatás nem nehéz dolog, mégis sok anyának nehezen megy, ami egyértelműen a környezetből érkező rossz tanácsok és hatások következménye. A kísérletben résztvevő nők 30%-a el sem kezdte a szoptatást, 4% már az első héten abbahagyta, 13%-uk pedig 4 hétnél rövidebb ideig szoptatott.
Az anyák többsége az szoptatás abbahagyásának indokaként az alábbiakat említette: kevés volt a tej, a baba nehezen szopott, nem ízlett neki a tej, a szoptatás fájdalmas volt, a mellbimbók fájtak és kisebesedtek.
Mindezek olyan indokok, amelyek megfelelő tájékoztatással kiküszöbölhetőek lettek volna, hiszen az első hetekben valóban fájdalmasabb a szoptatás, de erre fel lehet készülni, a kisebesedett mellbimbókat kezelni lehet. Az első napokban valóban kevesebb a tej, de a gyakoribb szoptatástól gyarapodni kezd, a “nem ízlett a babának a tej” pedig tévhit, ami abból adódhat, hogy a kicsi az első napokban még nehezebben, lassabban szopik, gyakran elengedi az anyamellet, illetve, ha hozzátáplálják cumisüvegből, akkor cumizavar alakul ki, ami szintén megnehezíti a szoptatást.
A felmérés adatai szerint nagyobb arányban hagyják abba a szoptatást a dohányosok és a másodlagos dohányfüstnek kitett édesanyák, a fiatalok, az egyedülálló anyák, a középiskolánál alacsonyabb végzettségűek és azok, akiknek a babája az átlagosnál kisebb súllyal született.
Vajon szemünk fénye néhány hónaposan valóban képes csak azért felkelni az éjszaka közepén, mert megszokta? Ugye így leírva nem is tűnik annyira valószínűnek?
Pedig hány anyuka jut arra a következtetésre, hogy márpedig az ő babája azért kel fel, mert “megszokta” a felkelést. Sok minden benne van ebben a (teljesen téves) következtetésben:
- a saját magunkkal kapcsolatos félelmeink: “Jó anya vagyok?” “Biztosan nem én rontottam el valamit?”
- a másoktól hallott félinformációk: “Ennyi idősen már nem kéne ennie.” “Az én fiam 1 hónaposan már átaludta az éjszakát.”
- a baba iránti aggódás: “Biztosan nem éhezik?” “Biztos, nincs semmi baja?”
A gond csak az, hogy az igazság nincs benne ebben a félelemben: a baba ugyanis nem azért kel fel, mert megszokta a felkelést és nem is azért, mert felkeléskor mindig cicit kap. Ennek a folyamatnak a megértéséhez azonban ismernünk kell a baba alvási ciklusát: egy újszülött alvási ciklusa 45 perces, ami meglehetősen felületes, ez az alvási ciklus hétről hétre egyre nő, 3-4 hónapos korban már 60 perces.
Mikor is kel fel a baba éjjel enni? Újszülött korban általában 3 óránként, tehát 4×45 percenként, ami 3-4 hónapos kor között nő 4 órás időközökre, tehát 4×60 percre (most már érted, honnan származik az a “szabály”, hogy az újszülöttnek 3, a 3 hónaposnak 4 óránként kell ennie).
Egészen addig, amíg a baba csak anyatejet eszik és ez a fő tápláléka, éjjel teljesen normális, ha 3-4 óránként felkel enni, függetlenül attól mennyi idős és hány kiló (attól, hogy fél évesen 9 kiló, még lehet éjjel éhes, ezek a dolgok nem függnek össze egymással).
Gond akkor van, ha nem 3-4 óránként ébred éjjel, hanem gyakrabban, de ilyenkor sem a szoptatás a “bűnös”. A baba alvásciklusának végén ugyanis a mélyalvás után 10 perc felszínes alvás következik, ha ilyenkor valami megzavarja felébred, segítséget kér, majd visszaalszik. Nagyon fontos rész a “segítséget kér”. Az anyák ugyanis szeretik praktikusan intézni a dolgokat: ha a baba megébred, akkor ugyanúgy reagálnak rá minden esetben és ez az a pont, ahol elrontják!!!
Ha ugyanis a babának a foga fáj, megijedt az utcáról beszűrődő kutyaugatástól vagy a saját mozgása ébresztette fel, akkor nem minden esetben szoptatásra van szüksége. Persze ideig-óráig ez segít, a baba visszaalszik, majd 1-2 óra múlva megint felriad, mert a probléma valódi okát nem szüntettük meg.
Felesleges tehát minden eszközzel leszoktatni a szoptatásról, hátha akkor majd jól alszik, mert ez nem segít. Viszont amikor megébred és fogalmad sincs, mi a baja, teljesen eszköztelen leszel, nem tudod, hogyan altasd vissza. Éppen ezért azt javaslom, először azt próbáld megfejteni, miért ébred fel éjszaka. Ennek konrét oka kell, hogy legyen, a legtöbb esetben pofonegyszerű:
- éhes,
- fogzik (a nappali nyálzás és a “mindent a szájába tömködés” ennek biztos jele)
- fáj a hasa (pl. ha most kezdtétek a hozzátáplálást, ha nincs még 10 hetes, ha új ételt kapott, vagy te ettél új ételt)
- a saját mozgására ébred (ha mostanában tanult meg átfordulni/kúszni/mászni/felállni vagy járni),
- túl mozgalmasak a napjai
- szeparációs szorongás (ha már elmúlt 8 hónapos és nappal is láthatóan “anyásabb”, mint eddig)
- fülfájás, torokfájás, bedugult orr, reflux – ezek nagyon gyakori okai még az alvászavaroknak
Az a régi városi legendát pedig, ami szerint az anyatejes babák rosszul alszanak, tessék elfelejteni, ez ugyanis csak abból származik, hogy 20-30 évvel ezelőtt még kevesebben szoptattak, hamarabb hozzátápláltak és a babákat hagyták sírni éjjel, ha nem aludtak, így tényleg: a nem anyatejes babák jól aludtak – ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenkezője is igaz…
Az, hogy a baba mikor kezd el mászni, járni, elsősorban öröklött adottság, de a kicsi személyisége, alkata és környezete is befolyásolhatja.
Vannak olyan örökmozgó gyerekek, akik mindent korán csinálnak, fél éves korukban már másznak, 10 hónaposan járnak, egész nap szaladgálnak, mocorognak. Ehhez az egyéniségük is hozzájárul, ők azok, akiket nehéz lekötni, akik nem ülnek le hosszabban játszani, építkezni, akiket semmilyen játék nem köt le hosszabb ideig, mindenbe belekapnak, aztán már szaladnak is tovább. Ők általában a rosszabbul hízó gyerekek közé tartoznak, nem véletlenül hiszen lemozogják. Gyakori, hogy a gyors mozgásfejlődés mellé másban is gyorsan fejlődnek, korán kezdenek fogzani, beszélni. Többnyire nyugtalan, rosszalvó babák már kezdettől fogva, de egy kisebb csoportjuk olyannyira kifárasztja magát, hogy könnyen, gyorsan elalszik és hosszasan alszik.
A másik típusba a méretes, nyugodt, jóevő babák tartoznak ide. Fél éves korukig általában
csak híznak-híznak, de forogni nem akarnak. Innentől kezdve aztán kétféle
lehetőség van: egy részük behozza a lemaradást és csakhamar mászni
kezdenek, majd pedig felállnak. Ők azok a gyerekek, akik életük első
félévében nyugodt, jóalvó, jóevő babák, majd pedig egyik napról a másikra
nyűgösködni kezdenek, elromlik az alvásuk – és párhuzamosan látványosan
beindul a mozgásfejlődésük is. Ahhoz, hogy egy ilyen pufók baba rávegye
magát a kúszásra majd a mászásra, komoly akaraterőre van szükség, amit
nemcsak a mozgásfejlődésre használnak, hanem az élet egyéb területén is
kamatoztatnak (értsd: hisztisek lesznek
)
A másik csoport lassan, komótosan fejlődik, nem feltétlenül maradnak le a fejlődésben, de megmaradnak olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak, mint korábban voltak.
Mindent összevetve: noha a fejlődési tempó más és más, nagyjából 3 éves korra mindegyik gyerek nagyjából ugyanazt tudja a mozgásában, függetlenül attól, mikor kezdett mászni vagy járni.
A baba első lépései nem mindig olyan szabályszerűen történnek, mint gondolnánk, ezért nem tudok eleget írni róla, és gyakran kérdezitek is, ezért ismét írok néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. A fejlődés menete általában a következő:
1. A kicsi megtanul felállni (előfordulhat, hogy ez a kúszás után következik és csak utána tanul meg mászni, ez nem probléma, ha magától tanulja meg, hogyan kell felkapaszkodni, nem te húzod fel állásba)
2. A kicsi megtanul leülni. Ne gondold azt, hogy ha már fel tud állni, akkor le is tud ülni
Először
inkább csak elvágódik hanyatt, mert nem tudja, hogyan kell leguggolni állásból,
ráadásul ehhez combizmokra is szükség van, amik éppen az álldogálás révén
fejlődnek.
3. A kicsi kapaszkodva lépeget. Először csak a bútorok mentén kapaszkodik, többnyire oldalazva, majd egyre bátrabban lépeget egyik kapaszkodótól a másikig. Ennek végkifejlete, hogy valamit tol maga előtt és úgy sétálgat, innen már csak egy ugrás, hogy magától járjon, azonban egyvalami még hiányzik:
4. A kicsi kapaszkodó nélkül fel tud állni és képes kapaszkodás nélkül egyensúlyozni és egyhelyben állni. Ez az egyensúlyi helyzet kell ahhoz, hogy később ebből el is tudjon indulni. Gyakran erre úgy jön rá, hogy valamilyen nagyobb tárggyal együtt megpróbál felállni, azt hiszi kapaszkodik (a tárgyba), pedig azt ő maga tartja.
5. A kicsi megteszi az első
önálló, kapaszkodás nélküli lépéseket, többnyire két
pont között 3-4 lépés erejéig. Ez már önmagában örömre adhat okot, azonban
ilyenkor még sokat esik, kell néhány hét, amíg begyakorolja a lépéseket.
Gyakran az első lépéseket lábujjhegyen teszi meg, és még néhány hétig így
jár, ez azonban magától elmúlik, ahogy megtanulja, hogyan egyensúlyozzon a
talpával.
A járástanulás időszaka lelkileg is megviseli a babát, mert az idegrendszer ilyenkor rohamos fejlődésnek indul, hirtelen sok inger éri, amit fel kell dolgozni, a járás összetett folyamat, egyensúlyozni kell, sokat esik, megterheli a szervezetet, ugyanakkor azzal is jár, hogy rohamosan kezd a kicsit elszakadni tőled, hiszen most már mindenhova eljuthat. Ez növeli benne a dacosságot, önállóbb és akaratosabb lesz, ugyanakkor gyakran szalad oda hozzád egy kis babusgatásért, esetleg szopizni.
Találtam erről egy aranyos videót
is, ahol jól látszik, milyen szorgalmasan és kitartóan próbálkozik a baba az
első lépésekkel:
Gyakran elfelejtjük a mozgásfejlődés körüli nagy hajszában, hogy a baba szinte izomzat nélkül jön a világra. Na, nem teljesen, hiszen a legszükségesebb izomzattal rendelkezik, ez az életbenmaradás feltétele, de a helyváltoztatáshoz, a mászáshoz, járáshoz szükséges izomzat nincs meg, ez menet közben fejlődik ki és egyáltalán nem magától.
De nem bizony: a baba a saját mozgásával maga fejleszti ki az izomzatát, mint ahogyan az edzőtermekben az emberek egyes izomcsoportokat a megfelelő gépekkel fejlesztenek, úgy a baba is maga “gyúr”, dolgozik azon, hogy a számára szükséges izmok fejlődjenek.
Elsőként a nyakizmok fejlesztéséért kell megdolgoznia, hiszen ahhoz, hogy lásson valamit a körülötte levő világból, fel kell emelnie a fejét. Nincs egyszerű dolga, hiszen a feje a testéhez képest sokkal nagyobb, de idővel győz a kíváncsiság és függőleges helyzetben képes egyenesen tartani a fejét, majd pedig képes lesz hasonfekvő helyzetben is megemelni azt.
Ha már a fejét meg tudja emelni, akkor a karizmok fejlesztése következik, hiszen hason fekve csak a fejedet megemelve nem látsz annyit, mint ha a kezeddel is tudod emelni magad. A karizmok és a kézügyesség hanyatt fekve is fejlődik, ha a baba maga elé nyúlva emelgeti a kezét, játszik, azonban hason fekve egészen más részeket “mozgat meg” a kicsi. 4-5 hónaposan már képes a karján megtartani magát, de ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy mindjárt kúszni is fog, hiszen ahhoz lábizmokra és a kéz-láb összehangolt működésére is szükség van, ezért kell néhány hónap gyakorlás ahhoz, hogy képes legyen hatékonyan kúszni.
A legtöbb baba számára a kúszás a körbe-körbe kúszással kezdődik és nem minden baba kezd el szabályos “kommandós” stílusban kúszni, néhányan megmaradnak a körbe-körbe forgásnál (hason) vagy pedig hernyószerűen kúsznak a lábuk helyett a teljes testükkel a kezükre támaszkodva. Mindez azonban jó alapot ad a mászásnak, hiszen ezáltal fejlődik a hátizom, a karizom és a lábizmok olyan szintre, hogy a kicsi képes legyen mászni.
A mászás során tovább fejlődik a láb izomzata és megerősödik a hát is, amire a járásnál lesz nagy szükség. Amikor a kicsi elsőként feláll, sokan gondolják azt, hogy most hamarosan járni is fog, pedig kell néhány hónap álldogálás, és kapaszkodva sétálgatás ahhoz, hogy a kicsi lábizmai, idegrendszere, egyensúlyérzéke a kellő szintre kifejlődjön és -ami nagyon fontos- az egyensúlyozáshoz szükséges talpizomzata is elég fejlett legyen az önálló járáshoz.
Éppen ezért fontos, hogy amíg nem jár segítség nélkül a baba, addig mezítláb gyakorolhasson, mert ez segít a talpizomzat megfelelő fejlődésében, és később is váltogassuk a mezítlábas és a cipős járást, tehát mindkettőben legyen része a lábának, így fejlődhet optimális ütemben a lába. Egyenetlen, természetes terepen pl. fűben nyugodtan lehet mezítláb, a lakásban megoszlanak a vélemények a cipő viseléséről, van, aki azt tanácsolja, mivel egyenletes a terep, inkább jó minőségű cipőben legyen, de van aki szerint inkább mezítláb vagy zokniban legyen a lakásban, főként, ha máshol nincs lehetősége mezítláb lenni, például mert tél van és nem tud a fűben szaladgálni.
A járás kezdete után sem mondhatjuk azt, hogy már minden izomzat kifejlődött, hiszen
számos izomcsoport ekkor indul igazán fejlődésnek. A hasizmok pl. csak 2-3
éves korra fejlődnek olyan szintre, hogy a kicsi hanyattfekvésből fel
tudjon ülni, holott sok anyuka már 8-10 hónapos korban azért aggódik, mert
féloldalasan, a kezére támaszkodva ül fel a baba. Hát ezért ![]()
Egészen kicsi korban az izomzat egyenletes fejlődésében sokat segíthet a babaúszás, hiszen itt a fizikai/gravitációs korlátok elvesztésével kedvére mozoghat minden irányban a baba, megvan a mozgás szabadsága, amit még a “szárazföldön” nem tapasztalhat meg, ezért egységesen fejlődnek az izmai és a mozgásfejlődése is gyorsabb lehet.
A lábizmok fejlesztésében segíthet még a rugós hinta, amiben egészen attól kezdve ugrálhat a baba, hogy képes megtámasztva megülni (5-6 hónapos kortól). Fejleszti az egyensúlyérzéket is és a lábizmai is erősebbek lesznek tőle.
Ijesztő, de teljesen normális jelenség a mozgásfejlődésben, amikor a baba, aki egyszer már megtanult valamit, képes megcsinálni, hirtelen abbahagyja és nem csinálja többet. Ilyenkor az anyuka elgondolkodik: vajon, most elfelejtette a baba, vagy pedig nem is tudta igazán? Akkor most tudja már ezt vagy sem? Hiszen nem használja…
Általában úgy szokott kinézni ez az eset, hogy a baba néhányszor átfordul vagy az oldalára fordul, de nem érdekli többé a dolog, ezért néhány hétig nem csinálja. Kigyakorolja, nem eléggé érdekes számára, ezért egy darabig nem használja. De azt már bebizonyította, hogy képes rá, ezért kipipálhatod a listán, hogy ezt már tudja.
Az is előfordulhat, hogy valami csak véletlenül sikerül neki, pl. egyszer át tud fordulni, mert a súlya átlökte a holtponton, de utána egy darabig nem tudja megint produkálni.
Olyan is előfordulhat, hogy hirtelen hízik egy nagyobbat, ezért a már megtanult mozgás a nehezére eshet és néhány hétig megint gyakorolnia kell, hogy ugyanazt képes legyen produkálni, ezért fordulhat elő az, hogy egyik héten még képes átfordulni, aztán pár hétig nem csinálja.
De mi a helyzet a többi mozgásformával?
A legtöbbször ez a jelenség fél éves kor előtt jelentkezik, ez az időszak ugyanis még nem az intenzív mozgásfejlődésről szól, kevésbé egyértelműen következnek egymás után a lépések, azonban a haladás iránya egyértelmű: ahhoz, hogy később kúszni tudjon, először meg kell erősödnie a nyakizmainak hasonfekvésben, ezután a karizmainak (szintén hasonfekvésben a saját súlyát tartva), az árfordulás nem kell a kúszáshoz, tehát lehet, hogy hamarabb tud a baba kúszni, mint átfordulni, vagy a kettő szinte egyszerre jelentkezik.
Gyakori, hogy a kúszásból azonnal megtanul felkapaszkodni és felállni a baba, míg mászni csak 1-2 héttel később kezd el, de ennek sincs jelentősége, ez nem azt jelenti, hogy kimaradna a mászás. Az ülés viszont várathat magára, mert a kicsi számára egy adott időszakban mindig egy adott mozgásforma a legérdekesebb, ezt gyakorolja, fejleszti tökélyre és csak akkor vált a következőre, ha az előzőt már eleget gyakorolta, ezért előfordulhat, hogy megtanul felülni, de nem érdekli eléggé, ezért csak ritkán használja ezt a tudását, vagy egyszer-kétszer feláll, de az adott pillanatban a kúszás vagy a mászás gyakorlása érdekesebb a számára, ezért néhány hétig nem áll fel megint.
“Katasztrófa mi van nálunk mostanában. A 9 hónapos fiam mindent megszerez, mindent ki akar próbálni, ha elveszem tőle, visít. Egész nap a nyomában kell lenni. Normális egyáltalán, hogy ezt csinálja. Mit tegyek?” – kérdezte tőlem egy elkeseredett anyuka a minap. Ha neked is hasonló problémáid vannak, ha úgy érzed a lakásotok kész csatatér és állandó veszélyforrás a gyerkőc számára, akkor ez az írás neked szól!
Először is nyugodj meg, a
gyermeked rendeltetésszerűen működik
Nagyjából
3-4 hónapos kor tájékán a babák idegrendszere “Bekapcs” állapotba kerül,
hirtelen mindenre fogékony lesz, válogatás nélkül és csak tömi-tömi magába a
rengeteg információt. Gondolj bele, ő még semmit nem tud a világról…
Mindent most kell megismernie, megtapasztalnia! A fényeket, a szagokat, az
ízeket, a színeket, a zajokat, a zenét, az arcokat, a szavakat, a szokásokat,
mindent-mindent!!!
Ezzel szemben mi arra kényszerítjük őket, hogy néha legyenek nyugton,
sőt még arra is rávetemedünk, hogy néha alvásra bírjuk őket,
felháborító
Visszatérve a fenti témára: 6-7 hónapos koráig a baba vágyakozva nézi a világot, de még csak korlátozott mértékben tud hozzájutni az érdekes tárgyakhoz, amiket lát maga körül. Fél éves kor környékére már nagyon unja a nézelődést, és sokat unatkozik, illetve mérgelődik, amiért nem tud még odamenni és közelebbről is tanulmányozni dolgokat. Ez az a korszak, amikor önmagában a nézelődés, a játék egyhelyben nem köti le a baba figyelmét, unatkozik, sokat nyűgösködik és valahogy semmi sem jó neki. Kevesebbet is alszik, mint eddig, este egyre nehezebb elaltatni, és napközben is gyakran rövidebbeket alszik.
Abban a pillanatban azonban, hogy elkezd kúszni, ez megváltozik. Végre önállóan is szemügyre veheti a világot! Egyszerre csak azt veszed észre, hogy akár fél órát is elmászkál a lakásban és persze mindent meg is kóstol, amit megszerez (számára még a kóstolgatás is a megtapasztalás része, mindenről meg kell nézni, ehető-e). Amit a biztonsága érdekében tehetsz az az, hogy számára elérhetetlen helyekre teszed el a vegyszereket, kozmetikumokat, az apró tárgyakat, amiket lenyelhet (még ennek ellenére is előfordulhatnak meglepetések, a fiam 8 hónaposan lenyelt egy katicabogarat, ami a szobában sétálgatott)
A biztonsági intézkedéseknél gondolkodj kicsit előre: ha pl. az egyik héten még nem éri el a kicsi a legfelső fiókot, ahol a késeket tartod, 1-2 hét múlva már simán elérheti, ha még nem tudja kinyitni a szekrényajtót, 1-2 hét múlva már rá fog jönni hogyan kell. Az egyetlen biztos módszer: néhány szekrényt gyerekzárral felszerelni és oda rejteni a veszélyes dolgokat, valamint nagyon magasra, szekrény tetejére pakolni őket, vagy mindent betenni a kamrába.
Amikor már nemcsak kúszik-mászik, hanem fel is áll, folyton veszélyben lesznek az elektromos készülékek is: a távirányító, a telefon, a DVD, a videó, a TV, a hi-fi mind górcső alá kerülnek. Az apróbb és sérülékenyebb dolgokat (távirányító, telefonok) mi magasra tettük, a tévét azonban nem dughatod el, ezért itt a türelmes tanítás elvét alkalmaztam: ameddig csak nyálazta és nyomogatta, addig hagytam ismerkedni vele, amikor már nyomogatta is, akkor kihúztam a dugóból, mert úgy nem olyan veszélyes és nem is olyan érdekes (nem csinál semmit, ezért meg is unták) Amikor ismét előjött a nyomogatós korszak, akkor elmagyaráztam nekik, hogy ezt nem szabad, elromlik és csak óvatosan szabad nyomogatni. Ha mindezt türelmesen, kedvesen és minden egyes alkalommal ugyanúgy mondod el, akkor egész egyszerűen megunják a tévépiszkálást.
A “nem” szót 1 éves kor alatt még nem értik, tehát felesleges tiltani bármit is, mint ahogyan kézre csapni sem szabad. 1 éves kor előtt ezért a legjobb módszer az “akadálymentesítés”, azaz tüntess el mindent, ami veszélyes lehet, vagy amiben kárt tehet.
Amikor elkezd a kicsi közlekedni a lakásban a másik gond az szokott lenni, hogy mindig a nyomában kell lenned, ezért nem tudsz a házimunkával foglalkozni. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet meg tudd oldani, érdemes arra az időre, amíg nem tudsz odafigyelni rá, járókába tenni vagy pedig gyerekrácsot szerelni az egyik szobára és addig inkább ott hagyni. Ez akkor is jól jöhet, ha éppen ki kell szaladnod a postáshoz, vagy más vonja el a figyelmedet, hiszen nem lehetsz mindig a kicsi nyomában.
Amikor már feláll és totyog, újabb veszélyforrások lépnek be a képbe: az asztalsarkok és az éles bútorok, amikben megütheti magát. Érdemes úgy tologatni a bútorokat a lakásban, hogy ne kelljen folyton valamit kerülgetnie a kicsinek, emellett az éles sarkokra szereljetek élvédőt. A többi, az hogy gyakran elesik és megüti magát, korántsem olyan veszélyes, ezen a korszakon minden baba átmegy. Ha nagyon beüti a fejét vagy a szemét éri ütés, akkor mindenképpen forduljatok orvoshoz, de többségében ezek az esések kevésbé veszélyesek, mint amilyennek látszanak.
Nehéz időszak az, amikor már fel tud állni, de még nem tud visszaülni, és egyszerűen csak elvágódik, ilyenkor érdemes mögé egy szivacsot tenni, amíg álldogál, így nem üti meg magát.
Mivel a kicsi nagyon kíváncsi és szeret pakolászni, érdemes néhány dobozt megpakolni érdekes, de ártalmatlan tárgyakkal és a lakás különféle pontjain elhelyezni, így kedvére pakolászhat, kutathat a kincsek között és kevésbé akarja majd a nagyi kristályvázáját megszerezni. A konyhában a legalsó fiókot is kiutalhatod neki, néhány fakanállal, műanyag edényekkel, szívószálakkal, habverővel kibélelve remekül elszórakozhat vele A fiókok húzásával kezdetben gond szokott lenni, nincs olyan baba, aki legalább egyszer ne csípné oda a kezét, de ha többször is megmutatod neki, hogyan kell csinálni, hova ne tegye a kezét, akkor meg fogja tanulni használni majd.
Ahhoz, hogy tudd, hol áll gyermeked a járástanulás folyamatában, és szükséges-e segítséget kérned, érdemes tudnod, milyen lépéseken megy keresztül a kicsi, mire megtanul járni.
A járás tanulás folyamata kb. így néz ki:
Amíg nem következik be a következő lépcsőfok, addig nem fog magától járni, mert ehhez kell az előző tudás megszerzése is. Hiába tud már felállni kapaszkodva, az nem jelenti azt, hogy le is tud ülni. Hiába tud a bútorok mentén kapaszkodva járni, az nem azt jelenti, hogy már képes rá önállóan is. A sok gyakorlás, lépegetés, kapaszkodás teszi lehetővé, hogy kialakuljon az egyensúlyérzéke, hogy megszokja a különféle terepeket, padlókat, ehhez pedig – nincs mese – sok önálló gyakorlásra van szükség.
Tudni kell azt is, hogy neki még nem elég fejlettek a láb- és a combizmai, sőt a talpizmainak is most kell kialakulniuk, ezért is fontos, hogy a maga tempójában fejlődjék, mert így akkor lép át egy-egy új fázisba, amikor már valóban képes rá.
Ez
a baba még nem tud magától felállni kapaszkodó nélkül, de egész jól egyensúlyoz
és képes lépegetni önállóan:
Amikor feláll a baba, kezdetét veszi egy egészen új időszak az anyukák életében: a balesetek időszaka. Első körben ugyanis a baba nem tud leülni az állásból, ezért folyton elesik. Utána már le tud ülni, de mászik, mindenhol feláll és beveri a fejét. Aztán elindul a saját lábán a lakásban és mindennek nekimegy, folyton megbotlik stb. A legtöbb anyuka aggódva figyeli ezt a sok balesetet: nem lesz valami baja a kicsinek?
Szerencsére a babák még nagyon rugalmasak, ezért nagyobb esésektől sem ütik meg annyira magukat, mint mi felnőttek. Persze kellemetlen a sok esés, de ez a tanulási folyamat része. Nagyobb kárt okozol azzal, ha állandóan a nyomában vagy és a széltől is óvod, mert így lassabban tanulja meg, hogyan tud maga biztonsággal közlekedni.
Néhány biztonsági tanácsot érdemes figyelembe venni: Az éles sarkú bútorokat (pl asztal) igyekezz eltüntetni vagy biztonságossá tenni (pl élvédővel). Vehettek gyerekrácsot is a szobára, hogy tudjon mozogni, de ne kelljen mindig a nyomában lenni, egy szobát csináljatok meg úgy, hogy kicsi legyen az esés veszélye (bútorok a szoba szélére kerüljenek, veszélyes tárgyakat eltenni, ne legyenek szintkülönbségek (pl. lépcső) a szobában, és a sok kicsi szőnyeg sem praktikus. Jól jöhet a habtapi szőnyeg is a padlóra, mert azon nem üti meg magát, ha elesik.
Úgy alakítsátok ki a szobáját, hogy ne kelljen folyton a nyomában lenni, ha ott mozog.
Amikor már járni tanul,
valószínűleg nem lesz már kedve a járókában játszani, de azért nem kell
teljesen eltenni a járókát, mert jól jöhet, ha a postáshoz kell kimenned a
kapuba vagy más miatt kell a kicsit pár percre magára hagynod. Mi úgy oldottuk
meg, hogy a járókában olyan különleges tárgyak, játékok voltak, amiket csak ott
kaphatott meg (pl. egy nyomogatós játék, egy színes magazin, amit cafatokra
téphetett
)
Ha már nagyon fáradt, akkor próbáld meg egy helyben tartani, mert ilyenkor már kevésbé figyel oda és többet esik el. Olvassatok mesét, nézegessetek képeskönyvet, mondókázzatok, amíg pihen egy kicsit.
Az esések általában ijesztőek, de a többségük ártalmatlan. Amire oda kell figyelni az a fejsérülések, ha nagyon beüti a fejét, akkor érdemes mihamarabb orvosnak megmutatni, illetve a szemsérülések, még ha szemmel láthatóan nem is sérült a szeme, de beütötte, akkor is látnia kell gyermekszemésznek, mert lehetnek rajta sérülések. Ha eséskor a fogából törik le egy darabka, érdemes megmutatni gyerekfogásznak, mert a törött fogacska sérült vége felsebezheti a kicsi nyelvét.
Régebben úgy tartották, a baba szinte teljesen ösztönlény, és valójában amíg nem beszélt, addig öntudatlan lénynek gondolták. Egyszer egy idős nénivel beszélgettem és ő mondta, hogy a 2 éves gyerek még “nem tudja mit csinál”. Manapság már tudjuk, hogy az értelmi fejlődés nagyon hamar elkezdődik és az anyák többsége megtapasztalja, mennyi mindent tud egy alig néhány hónapos baba.
Az értelem fejlődésének első fontos állomása az első mosoly megjelenése 3-6 hetes kor között valamikor. A baba kifigyeli a mosolyt, kipróbálja új tudományát, és ha pozitív reakciót kap (visszamosolyognak rá), akkor szorgalmasan gyakorolja új tudományát, mint a kapcsolatteremtés új, izgalmas eszközét.
A második élethónapban (4-8 hetes kor között) felismeri azt is, hogy a hangjának változtatásával is tudja befolyásolni környezetét: másként sír, ha éhes, ha unatkozik, ha álmos stb. Ha a megfelelő reakciót kapja, azaz az történik, ami miatt sírt, akkor a kifejezési skálája tovább differenciálódik, egyre pontosabban közli velünk, mit szeretne és egyre ritkábban sír (ilyenkor az anya már gyakran a csecsemő mimikájából felismeri, mi a probléma és még azelőtt cselekszik, mielőtt a baba sírni kezdene). Azok a babák, akik viszont szünet nélkül és szinte mindig egyformán sírnak, általában félreértés áldozatai: a szülők mindegyik féle sírásra ugyanúgy reagálnak (pl. mindig felveszik, ringatják), vagy nem elégítik ki a kéréseit megfelelő módon (altatni akarják, ha éhes, megetetik, ha álmos).
Hogyan fejlődik a baba értelme, érzelmei és mozgása 0-tól 4 éves korig? Megtudhatod innen >>
3-4 hónapos kor között a kicsi elkezd ismerkedni a tárgyakkal. Már eddig is szívesen nézelődött, lenyűgözték a mozgó dolgok, a kontrasztos képek, figurák, de a harmadik élethónapban már szeretné meg is érinteni ezeket. Általában 3 hónapos korban már próbál a baba a tárgyak után nyúlni. Ösztönözzük hát sikerélményekkel: lógassunk fel számára elérhető távolságba tárgyakat, amiket hintáztathat, zörgethet – nagyon fogja élvezni.
5-6 hónapos kor között különleges felfedezést tesz: észreveszi a kezét és felismeri, hogy az az ő része. Először csak nézegeti, aztán elkezd vele játszani is. Sőt, hamarosan a lábával is. Ebben a korban jellemző, hogy a kicsi állandóan leveszi a zokniját (azt hiszi, az a lába része), rágja a lábujjait. Ez a testkép-felismerési folyamat nagyon fontos szakasza és szükséges a következő fontos fejlődési időszakba való átlépéshez.
Abban a pillanatban ugyanis, hogy a baba megismeri saját testrészeit, elkezd úgy igazán játszani: ami érdekli, azt szeretné, elérni, megszerezni.
7-8 hónapos kortól kezdve egyre fontosabb számára, hogy egyik helyről a másikra jusson el, csak azért, hogy megszerezzen tárgyakat. A kúszásból hamar megtanul felülni, és innentől kezdve új dimenzióban látja a világot. Ehhez az új látásmódhoz hozzá kell edződnie az idegrendszerének is, ezért átmenetileg nyűgösebb lehet.
A kúszás, majd a mászás révén új élményekre tesz szert, és gyakorlatilag nincs kedve leállni, ezért az etetés és a pihenés nagy nehézségekbe ütközhet: egész egyszerűen nem tud megülni egy pillanatra, amíg megeteted, és ellazulni annyira, hogy el tudjon aludni. Az etetést érdemes úgy szervezni, hogy kedvére mozoghasson közben, ehessen egyedül is, így érdekesebb lesz az ő számára is, és többet eszik majd. Az elalváshoz ráhangolódásra és nyugodt körülményekre van szüksége, valamint egy olyan rutinra, ami nemcsak szokásokból áll (tehát nem elég ugyanúgy csinálni a dolgokat minden nap), hanem segít neki kikapcsolni, ellazulni.
8 hónapos kortól olyan rohamos ütemben fejlődik, hogy szinte alig tudod vele tartani az iramot. Mindent kipróbál, mindent megszerez és ha nem sikerül valami, akkor hangosan reklamál, segítséget kér. 10-12 hónaposan már megjelennek az első szavak is. Kezdetben főneveket mond csak, olyanokat, amik fontosak neki: anya, apa, cica (a kisebbik fiam első szava a kacsa volt)
Miután 1 éves korában járni kezd, az érdeklődése is bővülni kezd: szívesen nézeget könyveket, szeret építőkockából építeni, mondókákat, meséket hallgatni, képeket nézegetni.
2 éves koráig látványosan fejlődnek szellemi képességei. Egyre több szót mond, és a bonyolultabb összefüggéseket, feladatokat is megérti. Már megkérhetjük kisebb, 1 tagú feladatokra (pl. tedd a kisautókat a dobozba), 2 éves kor táján pedig már a 2 tagból álló feladatokat is képes megjegyezni és megcsinálni (pl. menj a fürdőszobába és moss kezet).
Egyre inkább érti a logikai összefüggéseket is, pl. a ha…akkor mondatokat (pl. “ha nem eszed meg az ebédet, nem játszhatsz a kisautóval”). Lehetnek olyan időszakok, amikor folyton kérdez “mi ez? mi az?”
3 éves kor körül ezt felváltja a “miért?” korszak. Ebben a korban nagyon érdeklik a világ történései, néha egészen mély értelmű kérdéseket kell neki elmagyarázni (pl. miért állnak autók a ház előtt? hova mennek az emberek a villamossal? hova folyik le a víz a fürdőkádból?)
A babák néha művelnek furcsaságokat a fejlődésük folyamán. Előfordulhat, hogy egy baba mászni még nem tud, de felállni magától már igen, vagy már nyúlogat a játékok felé, de csak oldalirányban, előrefelé soha, vagy csak a szavak elejét mondja ki, az egész szavakat nem. Ezek a dolgok különösnek tűnhetnek, és sok anyukában átmenetileg aggodalmat okozhatnak. De vajon hol a határ az átmeneti jelenség és a valódi problémák között?
Habár mi anyukák azt szeretnénk látni, hogy a baba szép fokozatosan napról napra fejlődik, ő nem mindig tud erről a szándékunkról és néha egészen sajátos ütemben végzi a dolgokat. Néha egyik pillanatról a másikra meglep minket egy csomó új tudománnyal, aztán hetekig-hónapokig nem történik látszólag semmi érdemleges a fejlődésében (persze ő közben folyamatosan gyakorolja, tökéletesíti az új tudományát), néha pedig apró lépésekben alakul ki az új képesség, fokozatosan gyakorolja be, járja ki az oda vezető utat. Néha pedig két apró lépés között egyszercsak látszólag megreked a fejlődés, ilyenkor szoktak az anyukák megijedni.
Mondjuk 3 hónaposan átfordul a baba a hátáról a hasára egyetlenegy alkalommal és utána soha nem csinálja többet 2 hónapon át. Most akkor mint mondjak a védőnőnek? Hogy már átfordult? Vagy hogy még nem tud átfordulni?
Vagy néhányszor kimondja, hogy “Anya”, aztán utána pár hétig nem használja ezt a szót.
Vagy egyszer nagy nehezen felkapaszkodik a kanapénál és feláll, de aztán hetekig nem produkálja többé ugyanezt.
Valójában ezek az esetek egyáltalán nem rendkívüliek. A baba ugyanis nem tudja, milyen tempóban kéne fejlődnie a “Nagykönyv” szerint. Őt az ösztönei és a természetes kíváncsisága hajtja. Ha még 3 óránként éhezik meg, akkor még 5 hónaposan is 3 óránként fog enni, mert tényleg éhes. Ha egyszer átfordult, de nem talált benne semmi érdekeset, akkor nem fogja tovább gyakorolni.
Gyakran ilyenkor csak arról van szó,
hogy a kicsi eljutott egy fejlődési fokra és onnan még nem akar
továbblépni. Neki pont jó, ahol van, és amikor eljön az idő, magától
elérkezik a következő lépcsőfok.
A nagyobbik fiam pl. sokáig nem fordult meg, nem kúszott, nem mászott, aztán 7
hónaposan egyik napról a másikra kúszni kezdett, 2 nap múlva mászni és a
következő héten felállt. 6 hónapig mászott, mire járni kezdett. A kisebbik
fiam 9 hónapos koráig nem kúszott, aztán egyik percről a másikra
(délelőtt még nem tudott kúszni) elkezdett kúszni, 2-3 hétig csak kúszott,
aztán felállt, végül megtanult mászni is, de ezt nem sokáig művelte, mert
1 éves korára már ügyesen lépegetett egyedül is.
Vannak persze olyan esetek, amikor nem átmeneti dologról van szó. Ha valami nagyon gyanús, ha a fejlődési táblázatok szerint már tudnia kéne valamit a babának és ő egyáltalán nem tudja (de még csak nem is mutat hajlandóságot rá, hogy csinálja), akkor lehet gyanakodni és szakember segítségét kérni.
A hasonlítgatást el kell felejteni. Míg a különféle mozgás- vagy beszédfejlődési stádiumokra vannak átlagértékek, amihez tudjuk viszonyítani a baba fejlődését, addig arra nincsen szabály, hogy mikor kellene átaludnia az éjszakát, vagy elhagynia egy-egy szopit. Ezeket a saját ösztönei és a környezete egyaránt befolyásolja, tehát neked éppúgy lehet rá hatásod, mint amennyire neki.
Mire figyeljünk oda?
Mozgásfejlődés A mozgásfejlődés átlagos üteméről és az ezzel kapcsolatos szélsőségekről (azaz, hogy mikor forduljunk orvoshoz) korábban már elég részletesen írta.
Manuális készségek Érdemes szakemberhez fordulni, ha 3 hónaposan még egyáltalán nem nyúl semmilyen formában a játékok felé (ha felé nyújtod, ha fölé lógatod se előre, se oldalra nem nyúl utána), ha 6 hónaposan még nem próbál meg a mellette levő játékok felé nyúlni, ha nem tudja a játékokat megragadni, ha 1 évesen nem tud egyszerre mindkét kezében 1-1 játékot megtartani, ha másfél évesen még nem próbálja a szájához emelni a kanalat (pl. kancsalság okozhatja)
Hallás Ha 3 hónaposan anya hangjára egyáltalán nem reagál, ha 1 évesen nem reagál a nevére vagy egyszerűbb utasításokra, ha korábban jól hallott mindent (1 éves kor után), de mostanában mindent kétszer kell mondani neki vagy csak a hangos beszédet érti meg elsőre (pl. középfülgyulladás szövődményeként kialakult halláscsökkenés állhat a háttérben)
Beszéd Ha 6 hónaposan még nem gagyarászik, 1 évesen még nem beszél babanyelven 1-1 szót sem, 2 évesen még egyetlen érthető szava sincsen (pl. hallásprobléma lehet az ok), ha a korábban nyitott és beszélgető baba hirtelen visszahúzódóvá félénkké válik (pl. autizmus lehet az ok)
5 hónaposan a baba már bámulatos
dolgokat tud: az ügyesebbek maguktól felülnek, kúsznak, de a lustábbaknál is
látványos fordulatokat vesz a mozgásfejlődés.
A legtöbb baba ebben a korban kezd el átfordulni, először hasról
hátra, aztán hátról hasra. Egyes babák csak ritkán lepik meg a szüleiket
átfordulóművészetük bemutatásával, mások új tudományuknak megörülve egész
nap csak forgolódnak körbe-körbe.
A másik új mutatvány a kúszás, ami most még csak egészen kezdetleges formában jelenik meg. A baba először csak annyit tud, hogy könyökére támaszkodva nézelődik hasonfekve, utána már a tenyerére támaszkodik, majd pedig elkezd először a saját tengelye körül körbe vagy hátrafelé kúszni. A “kommandós” stílusú kúszás csak ezután következik, néhány hét szorgalmas gyakorlás után.
Más téren is változások következnek be. A baba egyre jobban figyel és egyre gyakrabban utánoz minket. Utánozza a mimikánkat, a beszédünket, a mozdulatainkat, például azt is, amikor eszünk. Lassan megérik a hozzátáplálára is. Érdeklődve figyeli, amikor eszünk, már nem nyomja ki a nyelvével a kanalat, amikor megkínáljuk 1-1 falat gyümölccsel vagy gyümölcslével. Ha azonban még nem érdeklik az ételeink, ha a falatot kitolja a nyelvével és még elég neki az anyatej, akkor nem kell erőltetni a hozzátáplálást, idővel magától megérik rá.
A legtöbb babánál a fogzás is megkezdődik. Általában több hét nyálazás és 1-2 hét nyűgösködés után bújik ki az egyik alsó metszőfog, majd 2-3 héten belül a másik alsó metszőfog. Gyakran ez a nyugodt éjszakák végét is jelentheti egy időre.
Szoptatási problémák is jelentkezhetnek. A babát már annyira érdekli a világ, hogy szopizás közben elkezd nézelődni, abbahagyja, beszélget, mosolyog. Ha ezt tapasztalod, akkor érdemes nyugodtabb helyre átköltözni a szoptatások idejére. Furcsa szokásokat is felvehet a baba ebben a korban, ezek pedig a fogzás miatt jelentkezhetnek: tépi a cicit, harapdálja, tekergőzik szopizás közben – ilyenkor minden anyuka elsőként arra gondol, hogy biztos kevés a tej, a valóság azonban az, hogy ahogy áttörtek a fogacskák, elmúlnak ezek a nehéz szopik is.
A baba egyre jobban szeret egyedül játszani, felfedezni a körülöttel levő világot és a kúszás erre remek lehetőséget nyújt. Ha még csak körbe-körbe tud forgolódni, akkor elég ha elérhető helyre leteszel köré játékokat, amikkel játszhat, és máris remekül elszórakoztatja magát azzal, hogy egyik játéktól a másikig halad. A másik remek dolog, hogy már megtámasztva ügyesen ül (sőt az ügyesebb babák már maguktól is felülhetnek ebben a korban), ezért nagyon szeret ilyen helyzetben is játszani, illetve üldögélve nézelődni.
Gyakran hallom -általában 3-7 hónapos közötti gyerekek anyukájától-, hogy a baba 100% figyelmet követel tőlük. Egyáltalán nem akar aludni, nappal egyáltalán nincs el egyedül és ez teljesen kikészíti az anyukát. Mi állhat az ilyen problémák hátterében?
A legtöbbször alapos kikérdezés során kiderül, hogy a baba napközben 30 perceket alszik, és 10-10 percekre elfoglalja magát azért, de aztán unatkozni kezd. Jó hír, hogy ez így normális!
Egy néhány hónapos csecsemőtől még nem várható el, hogy 10 percnél tovább elmélyüljön a játékban (még másfél évesen sem tudnak ennél tovább egy dologra koncentrálni). Van azonban egy nagy különbség a másfél évesek és a 4 hónaposok között: hogy az előbbiek, ha megunták az egyik játékot, el tudnak menni a következő játékért. A baj az, hogy 3 hónaposan még nagyon érdekes a világ egyhelyben ülve, de 6-7 hónaposan már nagyon unalmas.
És ez így van rendjén! Ez az unalom az a hasznos mozgatórugó, ami ösztönzi a babát arra, hogy megtanuljon kúszni, aztán pedig mászni. És abban a pillanatban, hogy el tud jutni az egyik játéktól a másikig, az állandó unatkozást mintha elfújták volna!
De mit lehet tenni addig? Levélben kérdezte az egyik anyuka, mi a teendő, ha a baba nem nagyon akar aludni (ez természetes ebben a korban: egyre kevesebbet alszik napközben a baba, mert nem fárad le eléggé és a legtöbb anyuka beleesik abba a hibába, hogy aggódik a gyerek alvásmennyisége miatt, ezért folyton elaltatja, a fáradtság legkisebb jelére is, ezért a baba még kevesebbet alszik és az ördögi kör bezárul…) A levelemet itt olvashatjátok: “Mivel még csak 4 hónapos viszonylag könnyen meg tudod neki tanítani, hogy magától elaludjon, illetve elfoglalja magát napközben.
A lényeg a napirendben rejlik, illetve
a napirendi dolgok sorrendjében. Reggel felkelés után etesd meg, aztán alapos
büfizés után tedd le játszani olyan játékokkal, amiket gond nélkül el tud érni,
tud használni (pl. babatornászó, ha nem szeret hason lenni), vagy ha már hason
is elvan, akkor nyomogatós játékok stb.
Ebben a korban max. 10 percet lesz el magában, utána elkezd unatkozni, ekkor
menj oda, játsz vele 10 percet, aztán adjál neki egészen új játékokat, amikkel
megint ellesz egy 10 percet. Ha megint elunta magát vidd át másik szobába,
játszatok ott közösen, utána megint 10 percig magában. Ha már nem akar egyedül
lenni, vidd oda ahol épp vagy, a konyhába vidd ki magaddal hordozóban, miközben
a dolgodat végzed, beszélj hozzá, adj a kezébe érdekes konyhai eszközöket, vond
be a teregetésbe (ezt nagyon szeretik nézni a babák)
Ebben a korban kb. 2 óra ébrenlét után fárad el úgy igazán a baba. Csak akkor tedd le aludni, amikor nagyon álmos. Ne altasd el az álmosság első jeleire, mert akkor rövid idő után fel fog ébredni. Ebben a korban napi háromszor 30-90 perc közti alvás az átlag. Ennél többet napközben ne várj tőle. A 30 perc sem gond, ha kipihenten, jókedvűen kel fel a baba és a 2 óra sem, ha ez nem megy az éjjeli alvás kárára, aminek a mértéke ebben a korban 10-12 óra lehet.
Te döntöd el, hogy cicin altatod vagy
nem, a cicin altatásnak is megvannak a maga előnyei, pláne, amikor már
örökmozgó a baba és nem akar elaludni.
De ha meg akarod tanítani egyedül elaludni, annak megvan az az előnye,
hogy ha felkel éjjel, akkor nem fog sírni, nem fog téged felébreszteni, hanem
szépen visszaalszik magától.”
A szobatisztaság folyamata két tényezőből áll: az egyik a tanulási folyamat, aminek a révén a kisgyermek kifigyeli, mit hogyan kell csinálni, mi a szokás, a másik egy érési folyamat, melynek folyamán megtanulja szabályozni a széklet- és vizeletürítését. Ezt a mondatot most olvasd el megint, mert alapvető minden szobatisztasággal kapcsolatos probléma megoldása szempontjából.
Normál esetben a szobatisztaság magától alakul ki:
1. 1-1,5 éves kora körül a kicsi már kifigyeli mit csinálunk a WC-n, érdekli maga a folyamat.
2. 2. 1,5-2 éves kora körül már ő is ki akarja próbálni, amit kifigyelt, ráül a bilire, felmászik WC-re, használja a WC-papírt stb. Ez azonban nem azt jelenti, hogy már képes a szobatisztaságra, hanem, hogy ismerkedik a szokásokkal és utánozza,-gyakorolja, amit mi teszünk
3. 2-2,5 éves kora körül néhány órára már pelus nélkül lehet, és ha mondod neki, akkor néha sikerülhet pont a bilin pisilni-kakilni. Bizonyos helyzetekben képes visszatartani a székletét (pl. vízben, autóban stb.) és ebben az időszakban már elkezdheti zavarni a pisis-kakis pelenka.
4. 2,5-3 éves kora között egyre megbízhatóbban jelzi, ha pisilni-kakilni kell, de még nem teljesen szobatiszta és néha visszakéri a pelust. Sok gyerek még ebben a korban is ragaszkodik a pelenkához, de ez teljesen normális. Ha erőlteted a szobatisztaságot, az sokkal rosszabb, mintha még pár hónapig-hétig pelusos marad.
5. 3 éves korra a legtöbb gyerek már nappalra megbízhatóan szobatiszta. Van egy átmeneti időszak, néhány hét, amikor még 1-1 alkalommal bepisilhet és rá kell szoktatni, hogy odafigyeljen rá a játék közben is, mikor kell pisilni, de általában ez a korszak gyorsan elmúlik, ha türelmes vagy és pozitív visszajelzéseket kap a gyerek tőled.
6. Az éjszakai szobatisztaság 6 éves korig alakul ki, addig előfordulhat, hogy éjjel bepisil. Nem kell aggódnod, ha még 4-5 éves kora körül is kell a pelus éjszakára, fokozatosan azt fogod tapasztalni, hogy a pelenka száraz marad reggelig, mégis ragaszkodik hozzá a gyerek, mert biztonságosnak érzi.
Az éjszakai szobatisztaságban lehetnek visszaesések is, például, ha új közösségbe kerül a gyerek vagy testvére születik.
Egyes gyerekek csak a bilit szeretik, mert kicsi és éppen az ő méretükre szabott, kényelmes. Más gyerekek élvezik, hogy felmászhatnak oda, ahova a nagyok. Kezdetben szerintem praktikusabb a bili, de ki kell próbálni, mit szeret jobban a gyerek. Amikor már óvodás és ott WC-t használ, nyitottabb lesz a WC-használat után is.
Fiúknál gyakran felmerül a kérdés, hogy állva vagy ülve tanítsuk őket pisilni. Érdemesebb ülve kezdeni, aztán majd egy idő után megtanulja állva is, kezdetben azonban jobb, ha ülve pisil, mert úgy biztosan a bilibe kerül a pisi.
Gyakran hallom, hogy nyáron érdemes elkezdeni a szobatisztaságra szoktatást, mert akkor úgyis sokat van mezítelenül a gyerek és megtanulja. Valóban sokat tanul ilyenkor a gyerek arról, mi hogyan működik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az idegrendszere is megérett már a szobatisztaságra. Éppen ezért nem kell erőltetni a bilizést csak azért, mert nyár van. Ha már megérett rá, akkor az ősz beálltával a tanultak megmaradnak, ha viszont nem, akkor amint több ruha lesz rajta, megint nem érzi, mikor kell pisilnie, vagy nem tudja tartani és bepisil.
Ha egy gyerek érett rá és már 3 éves kor körül van, télen is szobatisztává fog válni.
Ennek a cikknek azt a címet is adhattam volna, hogy IQ vagy EQ. Olyan témáról fogok most írni, amivel sokszor sokféle szempontból szembesülök, amikor anyukákkal és gyerekekkel beszélgetek egy-egy probléma kapcsán. Mégpedig arról, hogy amikor a gyerekek problémáival, furcsa szokásaival, magatartásával foglalkozunk, vajon az eszünkkel vagy a szívünkkel, az érzelmi intelligenciákkal figyeljük-e a baba, a kisgyermek viselkedését és hozzuk meg a vele kapcsolatos következtetéseket, döntéseket.
Az esetek többségében azt látom, az anyukáknak erős érzelmeik vannak a babával, a gyerekekkel kapcsolatban, azonban a következtetéseiket, a döntéseiket már az észérvek alapján akarják meghozni. “Eddig jó alvó, volt most elromlott az alvása, mi történhetett vele?” – kérdezik gyakran az anyukák, majd logikai alapon levezetik, mi mindent tettek meg a gyerek jóalvása érdekében, milyen megoldások kizártak az ő esetükben, valamint melyik ismerősük mit tanácsolt az ügyben.
Az esetek többségében totálisan félreértik szegény babát. Dolgozom egy könyvön, amit évek óta készülök megírni, a címe “Félreértett csecsemők” lesz és előreláthatólag az év elején fog megjelenni, ebbe sok ilyen helyzetet összegyűjtöttem, amikor az anyukák logikus érvek mentén próbálják értelmezni, mit miért csinálhat a baba, holott a baba, a kisgyermek viselkedése nem matematika. Az, amin ő átmegy a fejlődése során túlmutat a racionális fogalmakon, mégis gyakran próbálnak a szülők logikát keresni a viselkedésében.
Egy kisbaba nem logikus. Hányszor hallom néhány hetes picurok anyukáitól, hogy egyszerűen nem értik a babát, nem látják a napirendjében a logikát. Már hogyan is lenne benne logika és rendszer? Egy ilyen picinek nincsen időérzéke, az első hetekben azt sem tudja mikor van nappal és éjjel, ezt a mi szokásaink révén tanulja meg.
Amikor gyermeked lesz, olyan, mintha idegen nyelvet szeretnél tanulni anyanylevi környezetben. Mondjuk kivisznek egy idegen országba és ott kell nyelvtankönyv és szótár nélkül helytállnod. Mit csinálsz elsőként egy ilyen helyzetben? Nyilván figyelsz és tanulsz, megpróbálod megfejteni, mi mit jelent. Míg végül spontán megtanulod a nyelvet, anélkül, hogy felfogtad volna a nyelvtant és bemagoltad volna a szabályokat.
Ezzel szemben mit csinálnak az anyukák? Lázasan lapozgatják a könyveket, törik a fejüket, próbálják megfejteni a szabályokat. Pedig a nyelvtankönyv a szívükben van, pontosan tudják, mi micsoda, csak most nem olyan világban élünk, ahol az érzelmi intelligencia fejlettsége dominál.
Nemrégiben dr. Csernus Imre előadásán vettem részt, ahol a maga szemtelenül hatékony és sokak számára sértő módján szembesített minket vele, mennyire leépült az érzelmi intelligenciánk, mennyire mindent “fejből” szeretnénk megoldani. Hozzáteszem az iskolarendszer és a hagyományos nevelés javarészt arra helyezi a hangsúlyt, hogy az IQ-t tartsuk elsődlegesnek az EQ felett, ezt fejlesztjük, ezt díjazzák, ezért fokozatosan ez kerül előtérbe, az érzelmi pedig a háttérbe, így amikor szülővé válunk nem csoda, ha ezt a “feladatot” is IQ-val próbáljuk megoldani. Szerencsés esetben a gyermekünk “logikus” eset, kevésbé szerencsés esetben nem tudjuk semmilyen elméletbe beleilleszteni, ezért állandó küzdelemben vagyunk, hogy valahogy mégiscsak beletuszkoljuk szegényt az általunk kialakított képbe.
Ez nagyjából olyan küzdelem, mintha egy nagy puha szövet gömböt próbálnál belerakni egy feleakkora kockaformába – lehetetlen Akárhogy is tuszkolod, valamelyik csücske mindig ki fog lógni. Szóval jobban jársz, ha elfogadod, hogy nem kockád van, hanem gömböd és máris kerekebb lesz a világ
Mostanában nagyon sok kérdés kapok nem megfelelően ülő vagy még nem ülő babákkal kapcsolatban, ezért itt az idő erről a témáról is írni egy kicsit. Mikor kell magától felülnie a babának? Mikor kell tudnia támaszték nélkül ülni? Ezekről lesz szó most.
A babának még nincs hasizma, ezért nem várhatod el tőle, hogy hasizomból fel tud ülni, az ehhez szükséges izomzat csak 1-1,5 éves kor között lesz elég ahhoz, hogy a kicsi izomból felüljön. A hasizom a kúszástól és a mászástól fejlődik igazán, tehát amikor ezeken még nem esett túl, semmiképpen nem tud hasizomból felülni.
Helyette viszont már 5-6 hónaposan megfogja az ujjadat és kézzel fel tudja húzni magát, legalábbis próbálkozik felhúzni magát. A következő fázis az önálló felülésben az, amikor már elkezd kúszni-mászni és a négykézlábas helyzetből képes magát ülő helyzetbe tornászni, illetve térdelésből lehuppanni.
Külön történet az, hogyan tanul meg állásból leülni. Ez a nagyon egyszerűnek tűnő mozdulat neki korántsem annyira egyértelmű: előbb tud felállni, mint felállásból leülni, ezért az állás első öröme után jöhet az aggodalom, mert az első napokban bizony a kicsi meglehetősen nagyokat huppanhat vagy akár hanyatt is vágódhat. Szerencsére pár nap alatt maga is rájön a lecsücsülés trükkjére, innentől kezdve nincs gond.
Ha a baba szépen tartja már a fejét, akkor 3-4 hónapos kor körül már 150 fokban döntött babahordozóban vagy babafotelben is ülhet, illetve vannak olyan etetőszékek is, amiket meg lehet ilyen szögben dönteni, teljesen ültetni viszont még nem lehet.
6 hónapos kor körül már gond nélkül lehet megtámasztva ültetni, de még mindig nem derékszögben, annál kicsit nagyobb szögben, és jól megtámasztva. A babakocsiban fél évesen még ne ültesd fel teljesen, de 120 fokban döntve már nézelődhet.
6-7 hónapos kor között a baba már tud úgy ülni, hogy a két kezén támaszkodik, ez azonban hosszú távon nem egészséges testhelyzet, ezért csak akkor engedd neki, ha ő maga húzta fel magát ebbe a pozícióba.
Ha már ügyesen kúszik vagy mászik és feláll, akkor a babakocsiban is felültetheted, általában ekkorra már ő maga is felhúzza magát benne, ebből kiderül, hogy már érett rá
Megtámasztás nélkül ülni nagyjából 10 hónaposan tud, de ez nem kőbe vésett szabály, mert ez nagyban összefügg azzal, mennyi ideig kúszott és mászott előtte. Azok a babák, akik később kezdenek csak kúszni-mászni, általában később tudnak támaszték nélkül ülni.
Amíg nem tud magától felülni (értsd: kúszásból vagy mászásból áttornászni magát ülő helyzetbe, vagy kézzel felhúzni magát), addig nem szabad huzamosabb ideig támaszték nélkül ültetni.
Amikor még csak a kezén támaszkodva ül, akkor sem szabad ültetni. Ilyenkor látszik, hogy a háta idővel meggörbül, ahogy ücsörög és ez nagyon megterheli a gerincét.
Ha túl sokat ülteted a babát, az jelentősen lassíthatja a mozgásfejlődését is, mert ülve remekül elfoglalja magát a nézelődéssel, játékkal és ez nem ösztönzi helyváltoztatásra.
A fél év alatti babákat semmiképpen nem szabad ültetni, legfeljebb 150 fokig döntve fektetni. A hosszas ülve babakocsiztatás különösen káros lehet, mert itt nem csak hosszasan fárasztó pózban van a kicsi, hanem a zötyögés miatt további terhelés is éri.
Ha a baba beteg lesz, hirtelen minden megváltozik: többet alszik, vagy éppen kevesebbet alszik, állandóan nyűgös lehet, éjjel többször megébredhet, vagy neked kell felkelteni, annyira lázas. Étvágytalan lehet, nyugtalan, te meg egy kicsit engedékenyebb vagy vele, hiszen mégiscsak beteg – Mit tegyél és mit ne betegség alatt?
Természetes dolog, ha a baba beteg, akkor néhány napra felborul a megszokott napirendje. Ha be van dugulva az orra, köhög, ez megzavarhatja az álmát, felébresztheti éjjel – érdemes BabyLuuf balzsammal bekenni a hátát, illetve lefekvés előtt alapos orrporszívózást tartani, így kisebb az esélye, hogy éjjel beduguljon az orra.
A fülfájás, az orrdugulás, a köhögés a szoptatást is megnehezítheti, átmenetileg étvágytalanabb lehet a kicsi, kevesebbet szopizhat. Emiatt nem kell aggódnod, de hogy ne csökkenjen a tejmennyiség, próbáld meg gyakrabban megkínálni, illetve ha ez nem működik, akkor fejni, hogy ne apadjon el a tej.
Ha már hozzátápláltok, akkor átmenetileg a kicsi visszatérhet a szopizásra vagy a tápszerre, mert fájós torokkal nehéz nyelni, rágni, ez természetes 2-3 napig, de utána próbáld meg újra kínálgatni a már megszokott ételekkel.
Lázas állapotban nagyon kell ügyelned a kiszáradásra, különösen, ha hasmenése is van a kicsinek vagy hány. A szoptatás erre is jó megoldás, de ha már nem szopizik, akkor adj neki vizet, ha másként nem megy, akkor kiskanállal.
Mi legyen a napirenddel? A napirend átmenetileg felborulhat, amíg a kicsinek magas láza van. Ilyenkor általában többet alszanak napközben, főként a lázas időszakokban, de az is előfordulhat, hogy éppen ellenkezőleg: nem tud aludni, nyűgös, sírdogál a betegség miatt. Ameddig tart a lázas időszak, addig ez nem probléma, azonban arra ügyelj oda, hogy amikor már nem lázas, akkor álljatok vissza a megszokott napirendre.
Aludjon velünk? Ha nagyon magas a láza, volt már lázgörcse, vagy erősen hány éjszaka is, akkor átmenetileg aludhattok egy szobában, de ha egyébként külön szoktatok aludni, ez csak 1-2 napig tartson, amíg oda szeretnél rá figyelni éjszaka is. Jobb megoldás, ha te költözöl át arra az 1-2 éjszakára a kicsi szobájába, így szemmel tudod tartani, de mozdítottad ki a megszokott helyéről. (ez most szigorúnak tűnhet, de sok esetben az alvászavar azért alakul ki, mert beteg lett a kicsi és a szülők 1-2 hétre felrúgták a korábbi bevált szokásokat)
Kivihetem-e? Amíg lázas, ne vidd ki. Amikor viszont már nem lázas, akkor nyugodtan sétálhattok a friss levegőn (hacsak nem éppen ködös-szmogos idő van) még akkor is, ha kicsit náthás, vagy fáj a füle, csak öltöztesd jó melegen.
Adjak neki teát? Ha anyatejes, akkor felesleges teáztatni, csak azért, mert beteg. A tea a folyadékutánpótlást szolgálja és a citrom miatt a C-vitamint, az anyatej azonban mindkettőre megoldást nyújt. Ha már nem szopizik, akkor ihat vizet is és adhatsz neki 100%-os narancslevet (ha már elmúlt 8 hónapos) vagy almalevet vitaminpótlás gyanánt.
Az élet
első 6 hónapjában a csecsemők leg ideálisabb tápláléka az anyatej.
Az anyatej mennyiségi, és minőségi összetételében a csecsemő igényeinek megfelelően változik, így biztosítva az optimális fejlődést.
A szoptatás gyakoriságát tekintve helyes az első hetekben a 3-óránkénti mellre tétel is, de a kívánság szerinti szoptatás is elfogadott. Utóbbi esetben a csecsemő 1-2 héten belül magától áttér a napi 7-9 alkalomra.
A szakirodalom szerint optimálisan az elfogyasztott anyatej mennyisége naponta 150-170 ml/testsúly kg.( Pl.: egy 3000 g-os babának napi adagja 450 ml körül van. A 450 ml-t elosztjuk az étkezések számával, akkor megkapjuk az egyszeri adagot. )
Az anyatej hiánya vagy csökkent mennyisége esetén a tápszerek adása válhat szükségessé, mely kifejezetten gyermek szakorvos javaslatára történhet. A pótlás lehetőleg pohárból, vagy kanállal történjen, hogy a baba ne szokjon le a szopásról.
Szükség esetén a folyadékpótlás forralt, lehűtött vízzel történjen.
Kizárólag anyatejjel táplált csecsemőknél a hozzátáplálást 6 hónapos kor után már indokolt: fokozatosan, kis mennyiséggel, egyszerre csak egy féle étellel, délelőtti órákban elkezdeni.
A hozzátáplálás a folyékony- pépestől a szilárd ételekig folyamatosan történik. Sorrend a következő:
Gyümölcsök:
alma-, őszibarack-, meggy lé, majd a pépje.
- 7 hónapos kortól adható a banán, körte
- 8 hónapos kortól kiwi, citrusfélék, paradicsom nyersen, szőlő.
- 1 éves kor után javasoltak az apró magvas gyümölcsök/ eper, málna, ribizli/, sárgabarack, dinnye.
A gyümölcsöket mindig frissen elkészítve adjuk a csecsemőknek.
Zöldségpüré:
burgonya sárgarépa, sütőtök.
- 7. hónapos kortól: cukkíni, saláta, tök, cékla, paradicsom, fehérrépa, spenót.
- 8. hónapos kortól: zöldborsó, zöldbab átpasszírozva, karfiol, karalábé, kelkáposzta, brokkoli, sóska.
- 2 éves kor után ajánljuk: A száraz hüvelyeseket /lencse, szárazbab, sárgaborsó, fejtőbab/, valamint a fejes káposztát és a gombát.
Naponta frissen készítsük a főzeléket.
A zöldségeket kevés, sótlan vízben főzzük és a főzőlevet is felhasználjuk.
8. hó után zöldfűszerekkel ízesíthetünk /petrezselyem, kapor, zellerlevél/.
A sűrítéshez burgonyát
használunk.
Dúsítás, komplettálás:
- 7 hónapos kortól margarint vagy olajat, valamint állati fehérjeként először baromfi mellet /sótlan vízben megfőzve
- 8 hónapos kortól reszelt sajtot és túrót,
- 9. hótól borjúhúst, sovány sertés- és marhahúst,
- 10. hónaptól főtt tojássárgáját,
- 11. hónaptól szálkamentes főtt halat tehetünk a főzelékekbe.
Kiegészítő táplálékok:
- 6. hónap után bevezetésre kerülhetnek a gluténmentes tejpépek , önálló étkezésként vagy gyümölccsel keverve.
- 8 hónapos kortól adhatunk rágnivalónak kiflit, kenyeret, és rizses zöldségpüréket .
- 1 éves kor után kerül bevezetésre a tehéntej, kefír, joghurt, pudingok, tejföl és a tojásfehérje.
Kisded (1-3 év) táplálás alapelvei:
- napi 5x-i étkezés
- legalább 1x főzelék, feltéttel
- naponta fél liternyi tej vagy tejtermék
- naponta friss gyümölcs és zöldségféle
- folyadék pótlás csapvízzel vagy baba vízzel
A sok tea, gyümölcslé,az étkezések közötti nassolás és édességevés étvágyromboló hatású.
A fogak egészsége érdekében minél előbb, a csecsemőkor vége felé szoktassuk a babát a darabos ételekre
1 éves korig vannak ajánlott adagok a kisgyerekek táplálására, ezt követően azonban már nincsenek előre meghatározott adagok, ezért bajban van az a szülő, aki szeretné megtudni, hogy vajon a másfél évese nem eszik-e túl keveset vagy éppen túl sokat. A gyerekek ráadásul sokféle hóborttal állhatnak elő ebben a korban, elkezdenek válogatni és furcsa szokásokat alakítanak ki, ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet.
Mennyit kéne ennie?
1 éves kor után más jóval kisebb az egy testsúlykilogrammra jutó táplálékmennyiség mértéke és változatosan eszik a kicsi, sokfélét, ezért inkább azt lehet megmondani, melyik típusú táplálékból mennyi a napi ajánlott mennyiség:
- Gabonafélékből (kenyér, kifli stb.) 50 gramm
- Tejből legfeljebb 5 dl
- Sajtból és tejtermékekből 50 gramm
- Főzelékből 200 gramm,
- Gyümölcsből 300 gramm,
- Húsból 30 gramm,
- Szénhidrátból (pl. krumpli, rizs) 50 gramm
Emellett fontos, hogy testsúlykilogrammonként 100 ml folyadékot igyon (ebbe beletartozik, a leves, víz, tea, gyümölcslé és a tej is)
Hogyan kéne híznia?
1 éves kor után rengeteget mozognak a kicsik, ezért gyakorlatilag “ledolgozzák”, amit megesznek. A hízás ezért nem igazán egyenletes, inkább szakaszos. Tehát előfordulhat, hogy hónapokig nem hízik semmit, aztán hirtelen felszed fél kilót, ez teljesen normális. Ekkor a dundi kisbabából kisgyerek válik, de az is előfordulhat, hogy a korábban lassabban hízó babának megjön az étvágya és kicsivel hurkásabb lesz, mint korábban.
Ebben a korban már a baba határozza meg, mennyit és mit eszik. Nem szabad erőltetni az evést és teret kell engedni az egyéni ízlésének is, bizonyos határok között persze. Előfordul, hogy néhány napig étvágytalanabb, vagy egyoldalúbban étkezik (pl. csak gyümölcsöt, vagy csak tejterméket kér) és az sem rendkívüli, ha szétválogatja az ételeket és pl. nem eszik kenyeret, csak húst magában. Ez önmagában nem probléma. Amire figyelni kell, hogy hagyjuk minél többet magától, önállóan enni a kicsit, együnk mi is vele, alakítsuk ki a szokásait, például azt, hogy leülve eszünk, türelmesen, nem szaladgálunk közben stb. Ha a kicsinek jó élményei fűződnek az evéshez, ha nem erőtetünk semmit, de teret engedünk a természetes kíváncsiságának, akkor egészséges ízlése fejlődik majd ki.
Fontos, hogy jó példát mutassunk, ha ugyanis te soha nem eszel gyümölcsöt-zöldséget, akkor a kicsitől sem várhatod el ugyanezt, ezért fontos, hogy együtt egyetek, mert így utánozni fog téged.
Ez a cikk most nem arról fog szólni, mit tegyél, ha kevés a tejed és tápszerpótlásra van szükség, hogyan szoktasd le róla a babát, hanem arról, mi a teendő, ha a baba tápszerpótlást kap az anyatej mellett, milyen problémák merülhetnek fel, hogyan lehet ezt az állapotot fenntartani, mire kell figyelni.
Mikor van szükség tápszerpótlásra?
Tápszerpótlásra akkor van szükség, ha az anyukának van teje, tud szoptatni, de a tej a babának nem elég. Ilyenkor a szoptatások után kiegészítésként cumisüvegből tápszert lehet adni a babának. Ez történhet minden étkezésnél, vagy csak a késő délutáni esti szoptatások után, amikor már kevésnek bizonyul az anyatej.
Mennyi legyen a tápszer?
A tápszerpótlás nehézsége, hogy nagyon nehéz eltalálni, pontosan mennyi tápszer is kerüljön az üvegbe. Anyatejes táplálásnál idővel beáll a kereslet-kínálat aránya, így nincs szükség méregetésre, a csak tápszeres táplálásnál pedig az orvos ajánlása és a gyermek súlya alapján meg lehet állapítani a szükséges mennyiséget. Pótlásnál azonban hol több hol kevesebb tápszer fogy, ezért az első időszakban még nehéz eltalálni a mennyiséget, később tapasztalati alapon lehet változtatni ezen attól függően, mikor mennyi fogyott. Anyatejes csecsemőknél általában reggel több este kevesebb az anyatej mennyisége, ezért a pótlás mennyisége is estefelé nőni fog.
Hosszútávon mi várható?
A legtöbb esetben a tápszerpótlásra addig van szükség, ameddig meg nem kezdődik a hozzátáplálás és a kicsi nem kezd el akkor mennyiséget enni a kanalas ételekből, amivel már felváltható a tápszer.
A szoptatást a hozzátáplálás mellett meg lehet tartani, az új ételek a tápszert váltsák le, tehát semmiképpen ne a szoptatást hagyjuk el az új ételek javára.
Mikor kezdjük a hozzátáplálást?
Tápszeres babáknál általában már 5 hónapos kortól javasolják a hozzátáplálás megkezdését, anyatejes babáknál azonban csak fél éves kor után: de mi a helyzet a vegyesen táplált kicsikkel? Náluk is érdemes kivárni a 6 hónapos kort, azonban ha szeretnéd megismertetni a kanállal, a tápszeres étkezéseket 5 hónapos kortól ki lehet váltani a korának megfelelő tejpépes étkezéssel.
Milyen a baba széklete?
Ha az anyatej mellett tápszert is kap a baba, akkor a széklete sűrűbb lesz és inkább a tápszeres babákéhoz hasonló. Éppen ezért ők naponta kakilnak még akkor is, amikor az anyatejes babák egy része már csak néhány naponta kakil.
Kell-e teáztatni?
A csak tápszerrel táplált babákat kell külön is itatni, mert a tápszer nem oltja a szomjat, a hozzátáplált babáknál azonban az anyatej szomjoltó is egyben, ezért külön cumisüvegezésre nincs szükség.
Kettes tápszer?
Fél éves kor előtt nem szükséges áttérni a 4-6 hónapos kortól már ajánlott kettes tápszerekre pótlás esetén, fél éves korig és még azon túl is kaphatja a kicsi az induló egyes tápszert, amit fokozatosan lecserélhettek a gyümölcsökre, főzelékekre. Ha már mást is eszik szoptatás után, nincs szükség többé tápszerre, tehát teljesen el lehet hagyni, de legkésőbb 8 hónapos kor után, amikor már tejtermékeket is kaphat a kicsi.
Elapad-e a tejem?
Ha a pótlás miatt nem hagyod abba a szoptatást, hanem minden alkalommal következetesen mellre teszed a babát, akkor itt is kialakul a kereslet-kínálat egyensúlya és hosszasan szoptathatsz. Számos anyukáról tudok, aki az első 6 hónapban pótlást adott, de azután még másfél-2 éves korig is szoptatott, tehát ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a tej teljesen el fog apadni. Akkor apad el, ha egy-egy alkalmat kihagysz a szoptatásból, ha néha inkább csak tápszert adsz, mert az kényelmesebb, ha folyton aggodalmaskodsz a pótlás miatt vagy ha nem csak etetésekkor, hanem egyéb alkalmakkor is cumisüvegből eteted a babát (így könnyen cumizavaros lesz).
Újra és újra felmerülő kérdés itt a blogban, hogyan szoktassuk rá a babákat a darabos ételekre. Normál esetben ezzel nem szokott gond lenni, a babák többsége 8-9 hónapos korában már elfogadja a kevésbé darabos ételeket, legkésőbb 1 évesen pedig már ügyesen elrágcsál bármit, ehhez még fogakra sem igazán van szüksége.
Vannak olyan babák, akik köszönik szépen, nem szeretnék lenyelni a darabos ételt. Legalábbis még egy darabig nem szeretnék lenyelni. Általában ez azért okoz gondot, mert a környezetedben már mindenki mondogatja, hogy miért nem eszik már a baba rendes ételeket, miért nem rágcsál már kiflit, ő pedig még nem igazán akar semmit megrágni.
Az első gondolat ilyenkor az szokott lenni, hogy biztosan azért nem akar még a kicsi darabosat enni, mert nincs foga (vagy nincs elég foga) és nem tud rágni. Csakhogy a rágás tudományának semmi köze nincs a fogakhoz. Rágni ugyanis fogak nélkül is lehet, legfeljebb nehezebben megy.
A legtöbb esetben azonban nem szervi okról van szó, hanem rossz szokásról:
1. Ha túl korán kezdték a kicsinél a hozzátáplálást, amikor magától még nem tud ügyesen nyelni, ezért az anyuka gyakorlatilag belapátolja a folyós pépet a baba szájába, neki szinte nyelnie sem kell, ezért a darabos ételek bevezetésekor is passzivitást tanúsít a baba, és nem érti, miért kéne neki itt most “dolgoznia”, rágnia, amikor nem ehhez van szokva.
2. Ha az anya kapkod etetéskor, türelmetlen, gyorsan szeretne túllenni rajta, és a darabos ételeknél sem bírja kivárni, amíg a baba elnyammogja, ezért a kicsi nehezebben nyel, félrenyel, az anya megijed és inkább visszatér a folyósabb ételekre.
3. Sok anyuka kizárólag üveges bébiételt ad a babának, és ezután hirtelen be akarja vezetni a darabosabb és házi ízeket egyszerre. Ilyenkor gyakran nem is a darabos étellel van a babának baja, hanem a furcsa ízű házikoszttal.
4. Ha sokáig szopizik, akár 6 hónapos koron túl is csak anyatejet kap, majd elkezd kanalazgatni, akkor gyakran még jó darabig az anyatej a fő étele, minden mást csak kóstolgat. Ameddig maga a kanalazás is új még a számára, nem eszik meg egy teljes adagot a főzelékekből sem, nem érdemes elkezdeni a darabos ételek bevezetését sem.
Beteg lenne? A darabos ételek elutasításának hátterében sok anyuka betegségeket
lát, de ez ritkább, mint gondolnád. Nagyon ritkán előfordul, hogy
fogzáskor a kicsinek kellemetlen a rágás, még ritkábban fülfájás vagy
torokfájás állhat a háttérben – ezek azonban csak átmeneti problémák. Az is
előfordulhat, hogy a kicsinek fájt a torka, ezért rosszul esett neki a
rágás, és utána egy darabig emlékszik még erre a rossz élményre, és ezért nem
akarja elfogadni a darabos ételt.
Ha volt olyan eset, hogy félrenyelt, köhögött a baba, előfordulhat, hogy
megmaradt ez az ijedtség nála és ezért nem fogadja el megint a darabos ételt.
Ilyenkor egy kicsit várni kell, 1-2 hétig nem szabad erőltetni a darabos
ételeket, aztán fokozatosan újra be lehet vezetni az étrendjébe.
Az is sokszor előfordul, hogy a kicsi már elfogadta az ételeket, de átmenetileg elutasítja őket, ennek betegség vagy fogzás állhat a hátterében. Ilyenkor néhány napig, vagy legfeljebb 1-2 hétig visszatérhet a kicsi a szopizáshoz (cumisüveghez), de amint jobban van, fokozatosan újra kínálgatni kell a kanalas ételeket.
A darabos ételeket akkor érdemes bevezetni, amikor a kicsi már legalább 8 hónapos és már legalább 2 hónapja hozzátáplálod.
Ha üveges bébiételt kap, akkor a megszokott főzelékébe keverj bele kevés villával áttört burgonyát, amit az első alkalmakkor még puhábbra törsz, aztán egyre nagyobbra hagysz.
Ha te főzöl neki, akkor a megszokott főzelékét első alkalommal ne turmixold össze teljesen, hanem csak félig, a többit villával törd össze.
Amikor így már elfogadja a darabos ételt, akkor egyre nagyobb falatokban lehet hagyni az ételeket. A puhára főzhető zöldségeknél fokozatosan át lehet térni a hagyományos elkészítési módra, hiszen pl. a zöldborsót, karalábét, répát könnyen megtanulja megrágni és lenyelni a kicsi.
A húst 10-11 hónapos korig érdemes turmixolni, ezt követően egészen apró darabkákban is adható, de a keményebb húsokat (pl. marhahús, száraz csirke- és pulykahús) még ezt követően is érdemes turmixolni, amíg nem képes megrágni őket (ezekhez már tényleg szükség van őrlőfogakra).
Gyakori kérdés szokott lenni, mikor kaphat kiflit, pékárút, gyümölcsöt rágcsálni a baba. Elsőként a puffasztott gabonákkal (kölesgolyó, buláta, amarant, kukorica) érdemes kezdeni, mert ezeket nehezebb félrenyelni, szétolvadnak a kicsi szájában.
Ha már ezeket szépen eszi egyedül, akkor meg lehet próbálni a puhára főzött felkarikázott zöldségeket is adni neki, majd következhet a puha kenyérkocka, sajtkocka és a többi.
Nem kell aggódni, ha 8-9 hónapos korban még nem fogadja el a kicsi a darabos ételt vagy öklendezik tőle. Fokozatosan próbálkozni kell és kínálgatni neki először a főzelékben, majd puffasztott gabona formájában. Nem szabad ráhagyni a dolgot a babára: sokan úgy gondolják, hogy kényelmesebb a megszokott módon etetni, ezért nem is próbálkoznak mással, így viszont sokkal később alakul csak ki az önálló étkezés.
1 éves korig nem kell aggódni, ha folyamatosan kínálgatod a kicsinek az ételeket, idővel elfogadja majd. Koraszülötteknél még ennél is tovább lehet várni 1-2 hónappal. Ha még 1 éves kor után is nehézséget okoz a legegyszerűbb darabos ételek elfogadása is, akkor érdemes gyermekorvos segítségét kérni.
Gyakori kérdés, hogy vajon mikor érett meg a baba a hozzátáplálásra, elkezdhetjük-e már etetni a babát. Az alapszabály ezzel kapcsolatban az, hogy várjunk 6 hónapos korig, de természetesen ez nem kőbe vésett, lássuk az érveket és ellenérveket!
A 6 hós kor mellett szól:
Előfordulhat,
hogy már 1-2 héttel korábban nagyon érdeklődik a baba az evés iránt, és
úgy látod el lehet kezdeni, természetesen ez sem probléma, de 5 hónapos kor
előtt semmiképpen ne kezdd el hozzátápláláni, azelőtt még akkor is
tápszerpótlást kapjon, ha úgy látod kevés a tejed, mert a gyümölcsöktől
nem fog jóllakni, illetve nem tudja rendesen feldolgozni a szervezete.
Ezen a videón egy 3 hónapos babát láthatsz, akit próbálnak kanállal etetni, mivel éhes, ezért nagyon szeretné megenni az ételt, de még kitolja a nyelvével, ezért nem tudja rendesen lenyelni, ha a babád ugyanezt csinálja, a kanállal, akkor biztos lehetsz benne, hogy még nem érett meg a kanalas táplálásra:
Ha már elmúlt 6 hónapos, akkor is lehet, hogy szokatlan számára a kanál, ezért több folyik mellé az ételből, mint amit lenyel, de légy türelemmel, akár 4-6 hétre is szükség lehet, mire hozzászokik az újfajta táplálási módhoz.
Amikor a baba elkezd végre az anyatejen kívül mást is kóstolgatni, a legtöbb anyuka még tele van fantáziadús ötletekkel a kicsi táplálását illetően. Aztán a szuper ötletek elpárolognak és egyre unalmasabbnak találod a menüt. A változatosabb főzéshez adok most néhány új receptet.
BATTHYÁNY-RIZS
(6-7 hónapos kortól)
Hozzávalók: 24 dkg fényezett rizs, 2 evőkanál
étolaj, 2 dkg tea vaj, 1 csomó petrezselyemzöldje, 3 dl húsleves, csipetnyi
jódozott asztali só (ha a húsleves nem sós)
A megmosott rizst kevés olajban aranysárgára pirítjuk (lényeges a szín). Ezután
finomra vágott petrezselyemzöldjével megszórjuk, és enyhén sózzuk. Forró,
aranysárga húslevessel felöntjük, jól elkeverjük és felforraljuk. Fedő
alatt, sütőben puhára pároljuk. Puhulás után vajdarabokat adunk hozzá, és
lazán összekeverjük. Turmixolva vagy darabosan is adhatjuk. A levesből a
zöldségeket és a husit is hozzáturmixolhatod.
SÁRGABORSÓFŐZELÉK BURGONYÁVAL
(9 hónapos kortól)
Hozzávalók: 70 gramm felesborsó, 70 gramm tisztított
burgonya, 1 mokkáskanál olaj. A sárgaborsót (felesborsót) már a főzést
megelőző napon beáztatjuk hideg vízbe.
A főzés napján annyi forró vízzel főzzük puhára, hogy a víz éppen ellepje.
Akkor adjuk hozzá a burgonyát, ha a borsó már megpuhult. Lassú tűzön
tovább főzzük 15-20 percig. Leszűrjük a főzőlevet és
félretesszük. A főzeléket turmixgéppel pépesítjük, majd hozzáadagoljuk a
megfelelő mennyiségű főzőlevet, a kanál olajat, és
takaréklángon újramelegítjük. 5-6 csepp citromével megízesítve kellemes
ízű főzeléket kapunk. Feltéttel tálaljuk.
SÓSKAFŐZELÉK BURGONYÁVAL
(8 hónapos kortól)
Hozzávalók: 100 gramm tisztított sóska, 50 gramm
burgonya, 1 mokkáskanál olaj
A vékonyan meghámozott, feldarabolt burgonyát puhára pároljuk, hagyjuk kissé
kihűlni a fózőlevében. Közben a száraitól megfosztott, gon; dosan
megmosott sóskát, forró vízben 3 percig főzzük. Leszűrjük, a
fÖzőf levet elöntjük, mert oxálsav tartalma miatt nem használható fel. A
sóska apróra vágjuk, kanálka cukorral elkeverjük. A burgonyapépet kistányérra
tesszük, a tetejére öntjük a sóskát.
BROKKOLIPÜRÉ, VAJBAN PÁROLVA
(francia módon)
Hozzávalók: 1 kg brokkoli, 8 dkg teavaj, 1 csomó
petrezselyemzöldje
Az erősebb, vastagabb szárrészét levágjuk, a szétszedett rózsákat félig
megfőzzük, leszűrjük és turmixoljuk. Az előmelegített vajban
átforgatjuk. Ezután a finomra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk, fedő
alatt vajban megpároljuk (készítheted mirelit brokkoliból is felengedés után).
Továbbiakban hasonlóan készítjük, mint a friss brokkolit. A kissé
sűrűre sikerült brokkolipürét tejjel hígíthatjuk. A kézpróbát ne
felejtsük el! Kínálhatjuk cumisüvegben, vagy kistányéron, kiskanállal.
SÁRGARÉPAPUDING
(9 hónapos kortól)
Hozzávalók: 80 dkg sárgarépa, 1 dl tej (1 éves kor után, addig anyatejet vagy babatejet adhatsz hozzá), 8 dkg teavaj, 2 evőkanál finomliszt, 3 db tojás, 1 evőkanál kristálycukor, jódozott finomított só. A sárgarépát megtisztítjuk, karikákra vágjuk. Enyhén sós, cukros vízben puhára pároljuk. Ezután szőrszitán áttörjük vagy leturmixoljuk, félretesszük. A vajjal és a liszttel világos vajas rántást készítünk, forró tejjel felengedjük és simára keverjük. Mindaddig forraljuk, míg az edény falától el nem válik. Ekkor a tűzről levesszük, és a tojások sárgáját egyenként elkeverve beleütjük. Nagyon kevés sóval és a cukorral ízesítjük, hozzákeverjük az áttört sárgarépapürét, és végül könnyedén belekeverjük a keményre felvert tojásfehérjét. Kivajazott, belisztezett formába öntjük, vízfürdőben fedővel lefedve, 150 °C-os sütőben készre pároljuk. A puding akkor jó, ha a beleszúrt villa tiszta marad. Tálaláskor a formából kiontjuk, szeletekre vágjuk, és kistányérra teszünk egy cikket. Kézpróba után kínáljuk a gyereknek.
Sok lelkiismeretes anyukát ismerek, akit egészen elrémiszt a hozzátáplálás kezdete, mert már annyira megszokták a szoptatást: pontosan mérték mennyit evett a baba, tudták, elég-e neki a tej, ehhez képest a hozzátáplálás egészen új és nagyon bonyolultnak tűnik. Aggódnak vajon eleget eszik-e a baba, az meg egészen megrémiszti őket, hogy a tejmennyiség egyszercsak csökkenni kezd. Még, ha ennél lazább anyuka vagy is, akkor is van néhány dolog, ami megváltozik ilyenkor a szoptatás terén, ezekről jó, ha tudsz:
1. Fokozatosan csökken az anyatej mennyisége
Mindegy, hogy szoptatás után vagy előtt kínálod meg a babát az első falatokkal, mostantól fokozatosan egyre kevesebb lesz az anyatej. Ez egyáltalán nem jelent gondot, hiszen a gyümölcsök, főzelékek fokozatosan kiváltják a szoptatást, így a baba nem lesz éhes.
Ha eddig fejtél a nagyobb tejmennyiség miatt, akkor abbahagyhatod és ha már jóízűen eszik a baba teljes adagokat a gyümölcsökből, akkor a tejserkentő teára sem lesz többé szükséged.
Ha azért fejtél, hogy a főzelékekhez felhasználhasd a tejet, vagy mert néha más vigyáz a kicsire, akkor fejhetsz a továbbiakban is igény szerint, de azt is megteheted, hogy amikor már teljes adagok fogynak a főzelékből, akkor a hozzátáplálást a babafelvigyázás idejére időzíted és ilyenkor főzeléket kap a baba (a nagymamák nagyon fogják élvezni, hogy végre kanalazhatnak a babának).
2. A kicsinek megnőhet az étvágya…
Vannak olyan haspók babák, akik az első falat gyümölcstől kezdve imádják az egész etetés dolgot és néhány hét leforgása alatt elfordulnak a szoptatástól. Ez az anyukák egy részét megviseli, különösen, ha szerettek volna sokáig szoptatni. Ilyenkor általában a reggeli és esti vagy legalább az esti szoptatást meg lehet tartani még egy darabig, de hagyni kell, hogy a baba a maga tempójában hagyja el azokat.
Az anyukák másik része örül neki, hogy végre megszabadulhat az állandó méricskélés és tejmennyiség miatti aggódás “kínjától” és lelkesen adja a babának az újabb és újabb finomságokat, de azért nem érdemes azonnal minden szoptatást elhagyni, mert
3. …néha teljesen visszatérhet a szopizáshoz
Betegség, fogzás idején bizony előfordulhat, hogy a baba teljesen visszatér a szopizáshoz és néhány napig egyáltalán nem akar mást enni. Emiatt nem kell aggódni, ha elmúlik a betegség, akkor visszatér a baba étvágya is.
4. Kell-e mérni?
Ha eddig lelkesen méricskélted a babát minden etetés után vagy naponta, akkor erről most teljesen letehetsz, a továbbiakban csak azt kell figyelned, mennyit eszik meg 1-1 etetés alkalmával. Ha csak néhány kanállal, akkor még pótlásra (anyatejre, vagy – tápszeres babánál- tápszerre) is szükség van, amikor azonban már megeszik legalább 150 gramm főzeléket (gyümölcsöt), és utána nem kéri a pótlást, akkor el lehet hagyni a pótlást. Ha egy teljes adagot (200 gramm) megeszik már a főzelékből, akkor egyáltalán nem kell foglalkozni a pótlással.
Itt a tavasz a kirándulások ideje! Ilyenkor akár babával együtt is nekivágunk a kirándulóhelyeknek és neki is szeretnénk valami finomat a piknikkosárba tenni. De még, ha nem is indulsz kirándulni, csak szeretnél néha rágcsálnivalót adni neki, amivel megtanulhatja az önálló evés és a rágás mikéntjét, akkor is hasznos lehet számodra ez a kis összefoglaló.
1. A régi klasszikusok: kiflicsücsök, kenyérhéj, háztartási keksz, babapiskóta
Szüleink idejében már 3 hónapos kortól reszelt
háztartási kekszet tettek az almába, hogy laktatóbb legyen, neked azonban nem
kell ezt az irányvonalat követned, sőt… A kekszben sajnos egy csomó
E-számos összetevő van, mint ahogyan a kenyérben, kifliben is mindenféle
állagjavító található, ez pedig allergiát okozhat (pl. a későbbi
szénanátha hátterében állhat az, hogy ezek az anyagok felhalmozódnak a
szervezetben). Emellett a fehér lisztes ételek a gluténérzékenység miatt sem
ajánlottak. 9 hónapos kortól lehet ezeket adni, ha nincs jobb ötleted, de
érdemesebb várni velük 1 éves korig.
Fehér lisztes ételek és háztartási keksz helyett teljes kiőrlésű
kiflit és kenyeret (akár otthon is megsüthetitek) és babakekszet adhatsz a
babának. Babapiskótából létezik teljes kiőrlésű és kifejezetten
babáknak ajánlott változat is (hiába a babapiskóta név, nem minden gyártmányú
babapiskóta ajánlott egyértelműen csak a babáknak)
2. Puffasztott gabonák
Akár 6 hónapos kortól (ha meg tudja fogni és képes megrágni), kaphat a kicsi különféle puffasztott gabonákat, pl. kölesgolyót, bulátát, amarantot (ebből lehet kapni fahéjas és almás változatot is). Azért is praktikus étkek ezek, mert elolvadnak a kicsi szájában, így ha nem rágja meg rendesen, akkor sincs baj.
A puffasztott kukoricás változatot csak 8 hónapos kortól lehet adni, mert maga a kukorica is csak ettől kezdve adható.
3. Puffasztott rizs- és búzaszelet
A gabonafalatkáktól különválasztanám a puffasztott rizst és búzát. A puffasztott rizsszelet (pl. Ham-let) könnyen megrágható a babának és már egészen korán lehet adni (a rizs 6 hónapos kortól adható), tehát, amint tud már rágni, a kezébe lehet adni egy fél vagy negyed szeletet.
A búzaszelet csak később, 9 hónapos kortól adható (ha nem gluténallergiás a baba).
Puffasztott rizst lehet külön is kapni, zacskóban (néha csak drogériában sikerül vennem, de néha van a közértben is). Ez azért praktikus, mert a gyümölcsöket táplálóbbá tudod tenni vele. Nagyon finom gyümölcsjoghurttal, gyümölcslével vagy akár paradicsomszósszal keverve is.
4. Kukoricapehely
Lehet kapni natúr kukoricapelyhet (nem a klasszikus cukrozott Corn flakesre gondolok), ami finom, laktató és a kukoricához hasonlóan 8 hónapos kortól adható ropogtatnivaló. Arra vigyázni kell, hogy ehhez már nem árt, ha van néhány foga a babának, mert nehezebb megrágni. Önmagában is csipegetheti, de főzelékbe, gyümölcsbe, gyümölcslébe is tehető (pl. burgonya helyett), így ha kicsit áztatod benne, felpuhul és a fogtalan babák is ehetik.
A napokban megkeresett egy anyuka, akinek a kisfia nem volt hajlandó megenni sem a kenyeret, sem a kiflit. Ők arra gondoltak, hogy valami súlyos problémája van, nem tud rágni vagy ilyesmi. De közben meg minden más vígan megevett. De akkor mi lehet a gond?
Az anyák gyakran hiszik azt, hogy a baba furcsaságait valamilyen szervi gond okozza. Túl sokat aggódunk azért, hogy a kicsi vajon megfelelően fejlődik-e, nincs-e valamilyen baja, nincs-e lemaradva a többiektől és ezért esünk ilyen tévedésekbe.
Ezzel szemben a tapasztalataim azt mutatják, hogy az esetek döntő többségében egész egyszerűen mi szoktatjuk rá valamire a kicsit, . Ha például nagy feneket kerítesz az evésnek (mert kevésbé jó étvágyú a baba, vagy korábban gondok voltak az anyatej mennyiségével), ha körbeugrálod a kicsit, amikor eszik, akkor az egész elveszíti az élvezeti jellegét. Te azt gondolod, hogy az evés, az etetés probléma és ezt a kicsi is érzi, megtanulja és ő sem fogja élvezni, kedvetlenül eszik majd, étvágytalan lesz.
Ha állandóan “rendes” evésre próbálod okítani, megigazítod a kanalat a kezében, miközben eszik állandóan törölgetsz körülötte, akkor elveszed a kedvét az önálló evéstől, ráadásul ettől annyira lassú lesz az egész etetés, hogy végül azért nem eszik rendesen a baba, mert nincs türelme kivárni.
Ha mindig te eteted és nem ösztönzöd rá, hogy néha maga csipegessen, és amikor ő akarja megfogni a kanalat, poharat, akkor nem hagyod neki “mert még kicsi hozzá”, akkor éppen az ösztönös kíváncsiságát töröd le és magad lassítod a fejlődését.
Az a helyzet, hogy az önálló evés megtanulása hosszú folyamat. Ami már korán megkezdődik. A legtöbb baba 8 hónapos kora körül már képes kézzel a szájába tömni a puhább falatokat és ha hagyjuk nekik, akkor egyre ügyesebben oldják meg azt. Felkockázott puha gyümölcsök, párolt répa karikák, sült alma, sültkrumpli, kölesgolyó és még egy sor más puha, könnyen megrágható, kézbevehető zöldség és gyümölcs gyarapíthatja az első önállóan felcsipegetett ételek listáját.
Igen, az önálló evés maszatolással is jár, a földre is lehullik belőle, sőt gyakran több vész kárba, mint amennyit sikerül bejuttatni a pocakba, de a fejlődéshez kellenek ezek a lépések. Először enni kell megtanulni és csak utána szépen enni: a kettő nem megy egyszerre.
Visszatérve a kenyeret meg nem
evő baba esetéhez: a gond az volt, hogy az anyuka
szépen felszelve adta oda a kenyeret és így a kisfiú egy picit belekóstolt,
aztán meg inkább csak játszott vele, mert túlságosan nehéz és komplikált lett
volna neki megenni. Azt javasoltam, próbálják meg neki felkockázva adni a
kenyeret a héja nélkül (ezt még 2 foggal úgysem tudja megrágni) és láss csodát:
máris lelkesen ette a kenyérfalatkákat, nem voltak rágási problémái ![]()
Amikor még csak ismerkedik a baba a darabos ételekkel, akkor felkockázva érdemes adni a kenyeret és a többi ételt (felvágottat, sajtot stb.) is. Amikor már ezeket ügyesen eszi, fokozatosan meg lehet kínálni nagyobb darabokkal, de az sem gond, ha még 2 évesen is inkább a felkockázott változatot szereti jobban.
Ha a baba alvásáról beszélünk, csak egészen kis korában merül fel, hogy az alvásnak bármi köze is lehetne a kicsi nappali evési szokásaihoz. Pedig gyakran előfordul, hogy a kettő szoros összefüggésben van egymással. Lássuk milyen problémákat okozhat a táplálkozás az alvásban!
4 hónapos korig szinte mindig enni kel fel éjjel a baba. Teljesen természetes és normális dolog, hogy 3-4 óránként éjjel is megéhezik. El kell felejteni azokat a szólamokat, hogy “ennyi idősen már aludnia kellene”, mert minden gyerek más, és -hozzáteszem- minden gyerek emésztése is más, igenis vannak olyan babák, akik gyorsabban emésztenek (főként ha a szüleik is ilyenek), ők még 4 hónaposan is ehetnek 3 óránként éjjel, mert valóban éhesek.
Segíthet a helyzeten, ha estefelé gyakrabban eteted a babát, vagy ha mielőtt este lefekszel, félálomban kiveszed a kiságyból és megszoptatod (ún. álometetés).
Nem szabad megfeledkeznünk a növekedési ugrásokról sem, 4-6 hetes korban, 3 és 6 hónapos kor körül egyaránt jelentkezhetnek emiatt alvászavarok a babánál, éjjel megint felébred, mert éhes, ilyenkor a hiányt nappal kell pótolnunk.
4-6 hónapos kor között újabb gondok léphetnek fel két téren is. Egyrészt a baba már képes tökéletesen megemészteni a tejet, ezért egyre ritkábban kakil és némely babánál ez a helyzet pocakfájást okozhat. Másrészt a babát már annyira érdekli a világ, hogy nappal nem eszik eleget és a hiányt éjjel pótolja be. Te csak annyit tapasztalsz a dologból, hogy nappal 5 perc alatt végez az evéssel, esetleg némi szopisztrájkot is tart, éjjel pedig elkezd gyakrabban kelni. No, ilyenkor kell odafigyelni arra, hogy nappal valóban jól is lakjon!
Ezt többféleképpen valósíthatod meg. Az első dolog, amire oda kell figyelned, hogy nappal nyugodt környezetben szopizzatok, ne legyen semmi, ami elvonja a kicsi figyelmét az evésről: ne menjen a tévé, a rádió, ne olvasgass közben. Beválhat, ha fekve szoptatod, még a redőnyt is félig leeresztheted a szoptatás idejére.
Ilyenkor is jól jolly joker módszer, ha este gyakrabban szoptatod, az álometetés azonban már nem javasolt, mert ebben a korban már könnyen lehet, hogy teljesen felébreszted vele a babát.
6 hónapos kor után, illetve a hozzátáplálás kezdetétől gyakran az új ételek okozzák az alvászavarokat. Alapszabály, hogy az új ételeket sose délután és este próbáljuk ki, mindig délelőtt vagy délben kóstolgassunk és amikor már naponta többször eszik kanalasat a baba, az új ételekre mindig dél előtt kerüljön sor. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a puffasztó ételek hatása nem fog éjjel jelentkezni, tehát, amikor már nem ártalmatlan gyümölcsöket, hanem kukoricát, borsót és hasonlókat adunk a babának, akkor számítanunk kell rá, hogy ennek éjjel is lehetnek hatásai (ezért kell elsőre csak nagyon keveset adni belőle).
Amikor már változatosan étkezik a baba, gyakori hiba, hogy nyalánkságokat is adunk neki és nem gondolunk rá, hogy ezek nem csak a fogának ártanak, hanem alvászavarokat is okozhatnak. Ha totyogó korú gyermeked alvásával gondok vannak, érdemes belegondolni, mennyi édességet eszik össze egy nap. A legnagyobb veszélyforrás a kakaó (sokan még a tápszerbe is beleteszik, csak hogy megigya a baba), amiben koffein van (igen, a Nesquickben is) és ugyanez vonatkozik a csokoládéra is. Az édességek, cukorkák pedig a cukoranyagcserét borítják fel teljesen, a gyerek túlpörög tőle, felélénkül, ezért ezeket csak mértékkel és ha mégis, akkor lehetőleg délelőtt adjuk nekik.
A gyerekeknek 6 éves korig folyamatosan változik az ízlésük. Ennek megfelelően kisgyermekkorban meglehetősen hektikus a gyerkőc ízlése, egyes ételeket hetekig eszik, aztán meg egyáltalán nem. Ezalatt a mi célunk ne az legyen, hogy mindent megetessünk vele, hanem, hogy a nagy szélsőségektől tartsuk távol, egyen minél változatosabban, egészségesebben és helyes szokásokat alakítson ki. Mindezt a dackorszak kellős közepén megvalósítani nagy kihívás, de nem lehetetlen
A fő szabály, hogy ne erőltessünk semmit, az evés legyen öröm és élmény a kicsi számára. Hagyjuk érvényesülni az ízlését, de ne mindenáron.
Főként 2 éves kor körül szokott előfordulni, hogy a gyerkőc áll a hűtőnél és üvölt, ha nem kapja meg az általa kigondolt ételt. Az anyukák meg belesétálnak a csapdába és odaadják neki, “legalább eszik a gyerek (és nem üvölt)”-alapon. Szerintem nincs benne semmi probléma, ha a gyerek kiválasztja magának az ételt (mondjuk uzsonnára, tízóraira), vagy ha megéhezik két étkezés között (ha annyit szaladgálnék, mint ő én is megéheznék), de ha folyamatosan mindig ugyanazt a nem túl egészséges ételt akarja enni (csoki, édesség, chips), azellen fel kell lépni, mégpedig megvonásos alapon. Egész egyszerűen nem kell olyan ételt venni néhány hétig és kész. Az első két alkalommal még meg kell majd neki magyarázni, hogy nincs, elfogyott, de meg fogja érteni és elfelejti.
Ami a válogatást illeti. Nem gond, ha nem akar megenni egy ételt, vagy ha néhány napig csak egyfélét akar enni, de a “Petike csak a levest eszi meg tésztával” típusú szélsőségeket nem szabad hagyni elszabadulni. Nálunk is előfordul, hogy pár napig vannak kedvenc ételek, de folyamatosan megkínálom őket mással is, és ha valami nagy szélsőséget látok, akkor hagyom, hogy elfogyjon az adott dolog és nem adom többet.
Az nem gond, ha egy gyerek nem eszi meg pl. a paradicsomot, nem szabad erőltetni, mert idővel majd megkóstolja és megeszi. Az idénygyümölcsök, -zöldségek esetében pl. ez mindig így szokott lenni: az évszak elején még furcsa nekik a meggy, a cseresznye, a barack, aztán idővel mégis elfogadják.
A leges-legfontosabb, hogy mutassatok jó példát! Ha te sosem eszel gyümölcsöt, akkor a kicsi sem fogja megenni, míg ha te mindennap eszed, akkor idővel ő is kíváncsi lesz és megkóstolja. (Nálunk így lett utált gyümölcsből nagy kedvenc a mandarin)
|
Első héten |
40-60 kcal/kg-24 óra |
|
Első trimeszter |
100-130-kcal/kr 24 óra |
|
Második trimeszter |
100-110 kcal/kg 24 óra |
|
Harmadik trimeszter |
90-100 kcal/kg 24 óra |
|
Negyedik trimeszter |
80-90 kcal/kg 24 óra |
|
1-6 ANI |
80-100 kcal/kg 24 óra |
|
6-12 ANI |
60-80 kcal/kg 24 óra |
|
TELJES
ÉRTÉKÜ |
ZAHAROZ
NÉLKÜLI |
GLUTEN
ÉS ZAHAROZ NÉLKÜL |
|
Robeby A |
Bebelac |
Aptamil |
|
|
Hero Baby 1 |
Hipp 1 |
|
|
Mildibe |
Milumil 1 |
|
|
Morinaga BF |
Oster Milk |
|
|
Nutrilon Premium |
Oster Milk Two |
|
|
Similac 1 |
Pre-Aptamil |
|
|
Similac |
Pre-Hipp |
|
|
Similac with Iron |
Vivena |
|
|
SMA |
Mildibe |
|
|
S-26 |
Nutrilon premium |
|
|
Tutteli |
|
|
|
Robebi A |
|
|
|
PREPARATE PENTRU ÎNŢĂRCARE |
|
|
Promil |
Bebelac 2 |
Aptamil 2 |
|
Robebi B |
Eulac |
Eulac 2 |
|
Similac 2 |
Hero-Baby 2 |
Hipp 2 |
|
|
Morinaga-Chil Mil |
Junior Milk |
|
|
Nutrilon Follow On |
Milumil 2 |
Laktóz intolerancia-Bebelac FL-Morinaga NL-Nutrilon Low Lactoze
Tehéntej allergia esetén-6 hónapos kor alatt-Alimentum-Aptamil H
Milupa csoport-Milupa-Mimlumil-Aptamil PRE-Aptamil
Isomil-szója alapu készitmény-tehéntej allergia estén
Similac-vas-készitménnyel gazdagitva-anyatej hiányában:
DEFINICIÓ: TEHÉNTEJBŐL IPARILAG KÉSZITETT TÁPSZER A VÍZ TELJES KIVONÁSÁVAL.
ELŐNYEI:
- minőségileg lényegesen jobb és megbihatóbb mint a tehéntej.
- a csecsemők szivesen fogasztják,optimálisan gyarapodnak sulyban a nagyobb fehérje tartalmuk miatt. -a csecsemő széklete normális 1-2 naponta ,kissé keményebb ,homogén,sárgás szinezetü,gazdag bélflórát tartalmaz.
- gyakorlatilag steril
- tisztán és könnyen kezelhető
HÁTRÁNYAI:
- időnként nehezebb pontosan adagolni,és ezért olykor tuladagolásra hajlamosit.
- vitamin tartalma csökkent.
- egyes mellékhatások vagy hibák.
- a tejpor okozott láz-rendkivül ritka.
- székrekedés-amit hibásan értékelünk – mert ez következménye a teljes emésztésnek
- fehéres-szürkés székletek-keménynyek mindzek a az adagolás következmányei tudhatók be.
A TEJPOR HASZNÁLATÁNAK JAVALLATAI:
- a jól fejlett csecsemő vegyes vagy mesterséges táplálására.
- tehéntej allergia eseténintoleranţă pentru lapte de vacă
- az anyatejjel táplált csecsemő egyes hasmenés formáinál/postprandiális/ 5-1ş grammos kiegészitésre.
- hozzátáplálás az anyatejhez a nem kellőképpen fejlődő koraszülötteknek.
- a csecsemő megszokot hányásainál.
- a csecsemők enyhébb lefolyásu dispspepsziáinál-újratáplálásra.
- -a csecsemők és kisdedek diétájánál/exudativ diathésis-allergiás alkat-eczema-strohulus/
ELLENJAVALLATOK-CONTRAINDICAŢIILE
- sorvadt csecsemőknél.
- a toxikózis heveny formáinál.
- az – atrepsziás-csecsemőknél – akiknél a fehérjebevitel súlyosbbítja a helyzetet.
A TEJHIGÍTÁSOK AMIKET EL AKARUNK ÉRNI.:
HIGITÁSI MEGFELELŐK- GRAMOKBAN KIFEJEZVE:
- L.V 1/2 tejpor 6 %
- L.V.2/3 tejpor 8 %
- L.V higitatalan tejpor 12,5 %
- Higitó oldatok vagy anyagok:
· a mindennapi gyakorlatban a rizsnyákot használjuk, 3 % főzetben mint a második szénhidrátot.
· a vizzel való higitást az első két hétben használhatjuk.
· A mennyiség- 150-200 ml/kg/zi vagy 1/1ş a súlyból tejpor-1/100 cukor.
ELKÉSZITÉSI MÓD:
1. A tejpor betesszük egy edénybe és folyamatosan hozzáadjuk a higitó folyadékot amelynek a hőmérséklete 6o-7ş fok kell legyen. Ilymódon egy pasztaszerü anygot kapunk amit tovább kell higitani.Mikor megkaptuk az oldatot hozzáadjuk a megfelelő mennyiségü cukrot.Az igy nyert tejet nem főzzük fel.
2. Egy másik készitési mód: az edény ami tartalmazza a 6o-7o fokos oldóanyagot és amiben fel van oldva a szükséges cukor egyszerüen bele szórjuk a megfelelő tejport..
HIGÍTÁSOK
- 6-8 % első hónap
- 8-10 % második hónap
- 12,5 % harmadik hónap
|
IDŐSZAK |
NAPI
NÖVEKEDÉS GRAMMOKBAN |
|
0 - 4
nap |
30 gramm |
|
5 - 12 nap |
26-28 gramm |
|
13 - 20 nap |
20-24 gramm |
|
21 – 36 nap |
16-18 gramm |
|
37 - 52 nap |
10-15 gramm |
A terhesség kilenc hónapja alatt csodálatos összhang
alakul ki a növekvő magzat és az anya szervezete között. A szülést
követően ez a biológiai egység megszakad ugyan, de a természet
gondoskodott róla, hogy ez a testi-lelki közelség még hónapokig fennmaradjon. A
szoptatás képessége lehetővé teszi, hogy az anyák ne csak a
fejlődéshez szükséges élelemmel lássák el csecsemőiket, hanem érzelmi
biztonságot is nyújtsanak.
Szoptatni gyakorlatilag minden anyuka képes. Nagyon ritkán fordul elő,
hogy a mama vagy a baba betegsége miatt valódi szoptatási nehézségek lépnek
fel. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az anyukák elhatározásán múlik,
hogy kisbabáiknak biztosítják-e a legtökéletesebb táplálékot.
Fontos az újszülött mielőbbi mellre helyezése, hiszen a tejelválasztás legfőbb ingere maga a szopás. A tejtermelődést két hormon, a prolaktin és az oxitocin szabályozza. Utóbbi a méhösszehúzódást is segíti, így az anya szervezete a szülést követően gyorsabban regenerálódik. A szoptatás egyéb szempontból is előnyös lehet, mert a szoptató anyákat kevésbé fenyegeti a mellrák, a csontritkulás, sőt egyes kutatások, felmérések szerint a korai öregedés is elkerülhető.
Ideális táplálék
Az anyatej optimális mennyiségben és minőségben, könnyen emészthető
és jól hasznosuló formában tartalmazza a tápanyagokat. 6 hónapos korig
kizárólagosan alkalmas a csecsemők táplálására. Az anyatej minőségét
és mennyiségét természetesen az anya táplálkozása és életmódja is befolyásolja.
Az anyatej fehérje-, laktóz-, zsír- és kalciumtartalma többé-kevésbé
biztosított. Viszont vitamin- (A, B12, C, D, folsav), vas- és esszenciális
zsírsav-tartalma az anya étrendjétől is függ. Ha az anya ezekből
hiányt szenved, akkor a baba is nélkülözni fogja ezeket a fontos tápanyagokat.
A tudatosan összeállított étrendnek tehát egyrészt fedeznie kell az anya
szervezetének működéséhez szükséges energiát, másrészt biztosítani kell a
tejkiválasztáshoz nélkülözhetetlen tápanyagokat is. Szoptatás alatt a
folyadékszükséglet is nő.
Általában a naponta termelődött tej mennyiségével (kb. 850 ml)
célszerű a folyadékbevitelt növelni. Gondolni kell arra is, hogy bizonyos
gyógyszerek és élvezeti szerek (kávé, cigaretta, alkohol) az anyatejben
kiválasztódhatnak, ezért ezek fogyasztásától a szoptatás alatt érdemes
tartózkodni.
Bizonyított, hogy a szoptatott babák testi és szellemi fejlődése
egyenletesebb, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak. Ritkábban betegszenek meg,
mert ellenálló- képességük nagyobb a légúti, húgyúti és bélfertőzésekkel
szemben.
E kedvező hatások az anyatej egyedülálló összetételével magyarázhatóak:
- fehérje-, szénhidrát-, és zsírtartalma a csecsemők szükségletéhez igazodik
- fehérjetartalma főleg laktalbumin és laktoglobulin, melyek emésztése kedvezőbb
-
nem tartalmaz idegen fehérjét,
ezáltal az allergiás betegségek, sőt a cukorbetegség kialakulásának
kockázata is csökkenthető
· magas laktóztartalma a tejsaverjedés következtében megteremti a normál
bélflóra életképességét
- glaktóztartalma az idegrendszer fejlődésében játszik szerepet
- elegendő telítetlen zsírsavat tartalmaz, mely az anyatejben levő lipáznak köszönhetően könnyen felszívódik
- koleszterintartalma elősegíti a szervezet koleszterint kiküszöbölő enzimrendszerének kiépítését
- növekedést serkentő faktorokat tartalmaz (taurin, etalonamin, foszfor-etalonamin
- vitamintartalma (a D3 kivételével) elegendő
- ásványianyag-tartalma (Ca, P, K, Mg, Fe stb.) ideális
- a vas könnyen hasznosuló formában van jelen, ezért a szoptatott babák nem szenvednek vashiányos vérszegénységben
- immunglobulin-, lizozim- és laktoferrin-tartalma védelmet nyújt a baktériumok és a vírusok ellen
- különösen az első napokban termelődő colostrumnak (előtejnek) magas az immunglobulin A és más ellenanyagok aránya
- fedezi a babák folyadékszükségletét.
- A szoptatás mellett szól az is, hogy az anyatej bárhol, bármikor rendelkezésre áll.
Gyakorlatilag steril és megfelelő hőmérsékletű. Nem csak a legbiztonságosabb, de a legolcsóbb megoldás is. Ráadásul nem kell beszerezni, tárolni, elkészíteni, cumisüveget mosogatni, fertőtleníteni stb.
A szoptatás azért is előnyös, mert aktivitásra serkenti a csecsemőket, hiszen az éhség csillapításáért meg kell „dolgozni". Az anyatej a szopás vége felé - ami az ajánlások szerint 20-25 percnél ne legyen több - koncentráltabbá válik, zsírtartalma többszörösére nő, a baba jóllakik, tehát abbahagyja a szopást. Ez az egyedülálló étvágyszabályzó mechanizmus az oka, hogy az anyatejes babák nem túltápláltak. Maga a szopás az állkapocs fejlődését is elősegíti.
Az anyatej pótolhatatlanságát jelzi az is, hogy a legjobb, legkorszerűbb humanizált tápszerek is legfeljebb az anyatej speciális tápanyag-összetételét képesek megközelíteni, viszont a babák számára legfontosabb védőfaktorokat, immunanyagokat nem tartalmazzák. A tehéntej tápanyag-összetétele teljesen eltér a csecsemők szükségletétől, ezen még a különféle tejhígítások sem segítenek. Ráadásul magas allergizáló tartalma miatt kifejezetten káros is lehet. 1 éves kor alatt tehéntejet adni a babáknak felelőtlenség.
A fentiek alapján érthető, hogy a korszerű csecsemőtáplálás miért jelenti még a XXI. században is a legősibb módszert, a szoptatást.
Vajon szemünk fénye néhány hónaposan valóban képes csak azért felkelni az éjszaka közepén, mert megszokta? Ugye így leírva nem is tűnik annyira valószínűnek?
Pedig hány anyuka jut arra a következtetésre, hogy márpedig az ő babája azért kel fel, mert “megszokta” a felkelést. Sok minden benne van ebben a (teljesen téves) következtetésben:
- a saját magunkkal kapcsolatos félelmeink: “Jó anya vagyok?” “Biztosan nem én rontottam el valamit?”
- a másoktól hallott félinformációk: “Ennyi idősen már nem kéne ennie.” “Az én fiam 1 hónaposan már átaludta az éjszakát.”
- a baba iránti aggódás: “Biztosan nem éhezik?” “Biztos, nincs semmi baja?”
A gond csak az, hogy az igazság nincs benne ebben a félelemben: a baba ugyanis nem azért kel fel, mert megszokta a felkelést és nem is azért, mert felkeléskor mindig cicit kap. Ennek a folyamatnak a megértéséhez azonban ismernünk kell a baba alvási ciklusát: egy újszülött alvási ciklusa 45 perces, ami meglehetősen felületes, ez az alvási ciklus hétről hétre egyre nő, 3-4 hónapos korban már 60 perces.
Mikor is kel fel a baba éjjel enni? Újszülött korban általában 3 óránként, tehát 4×45 percenként, ami 3-4 hónapos kor között nő 4 órás időközökre, tehát 4×60 percre (most már érted, honnan származik az a “szabály”, hogy az újszülöttnek 3, a 3 hónaposnak 4 óránként kell ennie).
Egészen addig, amíg a baba csak anyatejet eszik és ez a fő tápláléka, éjjel teljesen normális, ha 3-4 óránként felkel enni, függetlenül attól mennyi idős és hány kiló (attól, hogy fél évesen 9 kiló, még lehet éjjel éhes, ezek a dolgok nem függnek össze egymással).
Gond akkor van, ha nem 3-4 óránként ébred éjjel, hanem gyakrabban, de ilyenkor sem a szoptatás a “bűnös”. A baba alvásciklusának végén ugyanis a mélyalvás után 10 perc felszínes alvás következik, ha ilyenkor valami megzavarja felébred, segítséget kér, majd visszaalszik. Nagyon fontos rész a “segítséget kér”. Az anyák ugyanis szeretik praktikusan intézni a dolgokat: ha a baba megébred, akkor ugyanúgy reagálnak rá minden esetben és ez az a pont, ahol elrontják!!!
Ha ugyanis a babának a foga fáj, megijedt az utcáról beszűrődő kutyaugatástól vagy a saját mozgása ébresztette fel, akkor nem minden esetben szoptatásra van szüksége. Persze ideig-óráig ez segít, a baba visszaalszik, majd 1-2 óra múlva megint felriad, mert a probléma valódi okát nem szüntettük meg.
Felesleges tehát minden eszközzel leszoktatni a szoptatásról, hátha akkor majd jól alszik, mert ez nem segít. Viszont amikor megébred és fogalmad sincs, mi a baja, teljesen eszköztelen leszel, nem tudod, hogyan altasd vissza. Éppen ezért azt javaslom, először azt próbáld megfejteni, miért ébred fel éjszaka. Ennek konrét oka kell, hogy legyen, a legtöbb esetben pofonegyszerű:
-
éhes,
- fogzik (a nappali nyálzás és a “mindent a szájába tömködés” ennek biztos jele)
- fáj a hasa (pl. ha most kezdtétek a hozzátáplálást, ha nincs még 10 hetes, ha új ételt kapott, vagy te ettél új ételt)
- a saját mozgására ébred (ha mostanában tanult meg átfordulni/kúszni/mászni/felállni vagy járni),
- túl mozgalmasak a napjai
- szeparációs szorongás (ha már elmúlt 8 hónapos és nappal is láthatóan “anyásabb”, mint eddig)
- fülfájás, torokfájás, bedugult orr, reflux – ezek nagyon gyakori okai még az alvászavaroknak
Az a régi városi legendát pedig, ami szerint az anyatejes babák rosszul alszanak, tessék elfelejteni, ez ugyanis csak abból származik, hogy 20-30 évvel ezelőtt még kevesebben szoptattak, hamarabb hozzátápláltak és a babákat hagyták sírni éjjel, ha nem aludtak, így tényleg: a nem anyatejes babák jól aludtak – ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenkezője is igaz…
Az elmúlt hetekben annyiszor jött elő ez a kérdés, hogy nem tudom szó nélkül hagyni: sok anyuka eteti mérleg szerint a babáját és aggódik azon, hogy szerinte nem eszik papírforma szerint, kevesebbet eszik, többet eszik, vagy nem minden étkezésnél eszik ugyanannyit. Itt az ideje hát összefoglalni a mérlegeléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Meddig mérjük?
Szerintem mérlegelésre addig van szükség, ameddig még nincs rutinod a szoptatásban és nem ismered a babát, nem tudod megállapítani, vajon eleget evett-e. Legkésőbb 3 hónaposan abbahagyhatod a mérlegelést, mert innentől kezdve több gondot okoz, mint amennyi haszna van és ilyenkor már a baba annyit mozog, hogy ez meghamisíthatja a végeredményt: akár 50-70 gramm különbséget is mutathat a mérleg, ha mozog rajta a baba mérés közben!
3 hónapos korára már ismered a babát, tudod, mikor jókedvű, elégedett. Ha kiegyensúlyozott, mosolygós, legalább 10 percig szopizik, naponta 5-6 pisis pelusa van (a kaki ilyenkor már nem számít, akár hetente 1x is kakilhat), akkor biztosan nem kell aggódnod miatta.
Fél éves kor után a hozzátáplálás mellett már végképp nem érdemes mérni a szopikat, ilyenkor már a sok mozgás és az egyéb ételek miatt végképp hamis eredmények születhetnek, hiszen a szilárd ételeket lassabban emészti meg.
Amíg még mérlegelsz…
Ha minden evés előtt és után méred
a babát, akkor tudnod kell, hogy reggel általában sokkal többet eszik a baba,
mint estefelé. Reggel és délelőtt fogynak a legnagyobb adagok, ebédre
valamivel kevesebb, délután még kevesebb, este pedig egészen kevés, ugyanis a
tej ilyenkor laktatóbb és zsírosabb (te sem eszel a pacalból akkora adagot,
mint a salátából
).
A mell változásai is ezt a folyamatot követik, ezért van, hogy estére kevésbé
telt a mell. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a baba este éhen marad.
Hivatalosan egy újszülöttnek testsúlykilogrammonként 150 grammot kéne ennie naponta. Ez azonban az életkor előrehaladtával csökken, hiszen a baba is hízik! Tehát egy 7 kilós 3-4 hónaposnak elvileg 100-120 grammot kell ennie testsúlykilogrammonként, tehát kb. 700-750 ml-t. Fél éves korban kb. 1 litert esznek a babák, de akkor sincs gond, ha ennél kevesebbet eszik a csecsemő, ha egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott, nem éhes és eleget pisil.
„Előkerestem a kis naplót, amit annakidején írtam az etetésekről a fiam 7 hetes korában:
reggel 200 grammot
evett
délelőtt 180 grammot
délben 120-150 grammot
délután 100 grammot
este 50-60 grammot (de volt 40 grammos esténk is)
Tehát meg lehet nyugodni, az, hogy este keveset eszik a baba, nem azt jelenti, hogy éppen elapadni készül a tejed.”
Amire számíts mindenképpen előre az a növekedési ugrás 4 hetes és 3 hónapos korban, ez mindig riadalmat szokott kelteni, mert látszólag mindig éhes a baba, de ha 2-3 napig gyakrabban szoptatsz, akkor megoldódik a helyzet.
Mindenkinek más a gondja: az egyik kismamának túl kevés, a másiknak túl sok a teje. Mit lehet tenni, ha több tej termelődik, mint amennyire a kicsinek szüksége van? Milyen problémákat, nehézségeket okozhat a túl sok anyatej?
Az első hetekben a tejbelövellés utáni időszakban a legtöbb anyuka tejbőségtől szenved, hiszen a kicsi még csak kis adagokat eszik, viszont ennél sokkal több tej termelődik, és erre még a hormonműködés is ráerősít: a mellek állandóan duzzadtnak tűnnek. Ebben a néhány hétben elengedhetetlen a szoptatás utáni fejés, különben néhány óra leforgása alatt túltelítődik, kellemetlenül feszül a mell és mivel ilyenkor még érzékenyebb a bimbó, könnyebben sérül, ezért nem ritka a mellgyulladás sem.
Általában 3-4 hét után be szokott állni a kínálat-kereslet egyensúlya, innentől kezdve inkább az szokta aggasztani az anyukákat, hogy nem érzik állandóan teltnek a mellüket és tévesen azt gondolják, egyre fogy a tejük, holott, ez a folyamat teljesen természetes (részben a hormonháztartás egyensúlyba kerülése is okozza).
Néhány anyukának azonban még ezt követően is sok teje van. Ez a probléma többféle szinte szokott felmerülni:
1. Erős a tejleadó reflex, ami
miatt gyakran folyik a tej a szoptatások közti időben is. Ez jelentkezhet úgy is, hogy az etetési idők előtt kezd el
csöpögni a tej, vagy éjszaka folyik erősen, amikor a kicsi ritkábban eszik,
illetve fürdéskor, a meleg víz hatására, de úgy is, hogy a nap folyamán
bármikor beindulhat a csöpögés.
A fürdés közben jelentkező csöpögés természetes, gyakran még a szoptatás
után fél évvel-évvel is előbújhat ilyenkor 1-2 csepp tej a meleg víz hatására.
Gyakori tévhit, hogy a csöpögést meg lehet állítani fejéssel, tehát ha
szoptatás után fejsz, akkor nem lesz csöpögés, de ez nem igaz. Épp
ellenkezőleg: a fejés hatására fokozódik a csöpögés és a tejtermelés.
A tejleadó reflex hátterében pszichés folyamatok állnak, ezért fordulhat elő, hogy ha a babára gondolsz, folyni kezd a tej. Ennek az ellenkezője is igaz, tehát ha másra gondolsz, nem a babával, anyasággal kapcsolatos dolgokra, akkor a csöpögés megállhat.
Ezen kívül a tejfolyás ellen “csak” mechanikusan lehet védekezni, azaz melltartóbetét használatával. Ha éjjel jelentkezik a probléma, akkor az ágyra érdemes törülközőt teríteni. Ha nappal még a melltartóbetét is átázik, érdemes sötét színű felsőt viselni, amin kevésbé látszik meg a folt. Jó megoldás a mosható betétek használata, ebből akár kettőt is betehetsz a melltartódba egyszerre, így növelhető a nedvszívó-képesség. Az eldobható betétekben nejlon is van, amit hosszú távon viselni nem egészséges, meleg időben gombásodást is okozhat, valamint a felülete szöszölődik, és beleragad a száradó anyatejbe, míg a mosható betétnél nincs ilyen probléma.
2. Gyakori gond, hogy a szoptatás elején túlságosan erős a tejleadó reflex, ezért a baba nem tudja rendesen bekapni a mellet, nem képződik vákuum, vagy fulladozik a sok tejtől. Ez nagyon zavaró lehet az anyának, gyakran az a vége, hogy a kicsi nem tud rendesen ráharapni a mellre, rossz szopási technikát alakít ki, ezért az anya melle állandóan kisebesedik és/vagy a nem megfelelő ingertől fogyni kezd a tej. Ezen a problémán könnyű segíteni úgy, hogy szoptatás előtt kézzel egészen kevés tejet le kell fejni, így a szoptatás kezdetekor már nem lesz olyan erős a tej folyása.
3. Van, akinek gyorsan
túltelítődik a melle, ami főként éjszaka
okozhat gondokat, de fél éves kor után is nehézségekhez vezethet.
Az éjjeli túltelítődés ellen jó megoldás, ha este lefekvés előtt
valamennyit kézzel kifejsz és éjjel felkelve is csak annyit fejsz le, hogy ne
legyen olyan erős a túltelítődés. Ha ugyanis teljesen kifejed, akkor
még több tej képződik.
Ha emellé még mellgyulladásra való hajlam is társul, akkor is ugyanez a teendő, de ügyelni kell a mell tisztítására, hogy csökkenjen a baktériumokkal való találkozás esélye, valamint a rendszeres fejésről (mindig csak egy kicsit) sem szabad megfeledkezni. Ha elzáródik egy tejcsatorna, nem szabad nyomogatni, meleg vizes borogatással, zuhannyal lehet rajta segíteni.
Ha valóban túl sok a tej, el kell gondolkodni azon is, hogy ne jelentkezz-e tejleadónak, hiszen így a sajátodon kívül még 1, de akár 2 babán is segíthetsz, akik egyébként nem jutnának anyatejhez.
Minden esetben, amikor egy anyatejen élő kisbaba cumisüvegből pótlást kap vagy játszócumit (akármilyen kis mértékben is) és megváltoznak a szopizási szokásai, gondolni kell a cumizavarra.
Ilyenkor gyakran csak annyit veszünk észre, hogy a baba nem úgy szopizik, mint szokott: beveszi-kiköpi az anyamellet, szopizás után sebes lesz a mell, vagy fájdalmas nyoma marad, néhány szívás után kiköpi a mellet és sírni kezd, tekergőzik a mellen, rángatja stb. – ezek mind lehetnek a cumizavar jelei is.
A cumizavar gyakran már egészen kis korban jelentkezik, de ugyanúgy jelentkezhet fél évesen is, és akár a hozzátáplálás megkezdése után is! Az is előfordulhat, hogy egyszer már sikerült megszabadulni a problémától, de később ismét előjönnek a problémák.
A cumizavar lényege, hogy szoptatáskor a baba nyelve a mellbimbót a szájpadlásához nyomja, mintegy körülöleli és szabadon folyni hagyja a tejet. Ezzel szemben, amikor cumisüvegből szopizik a baba, a tej útját el kell zárni a nyelvével, különben nem tudná olyan tempóban nyelni. Az anyamell és a cumisüveg közötti különbség a babának gondot okoz (a játszócumival ugyanez a helyzet).
Cumizavar esetén érdemes a pótlást cumisüveg helyett néhány napig más módon adni (kanálból, fecskendőből, vagy az SNS Szoptanít készülék segítségével), így a baba elfelejti a helytelen szopási technikát és könnyebben elfogadja megint az anyamellet is.
Amikor a leendő anyukák nekiállnak a babakelengye beszerzésének, nem is tudják milyen nagy gondot vesznek a nyakukba Itt van például rögtön a mellszívó beszerzésének problémája: van, aki szerint elég kölcsönkérni egyet, mert úgyse fogod használni, van, aki szerint érdemes beruházni, mert még a 2. gyereknél is fogod használni. Ahány család annyi tanács, most akkor mi az igazság?
A szülés utáni első napokban (kb. 1-2 hétben) nagyon fontos része a szoptatásnak a mellszívó, a mell ugyanis ilyenkor sokkal több tejet termel, mint amennyire szükség van. Az állandó túltelítettség és a mellgyulladás elkerülése érdekében kénytelen leszel lefejni a szoptatás után bennmaradt tejet, ami akár 100-150 milliliternyi is lehet (van, akinél még több). Az első gyerkőcnél gond nélkül megoldottam kézi mellszívóval ezt a gondot, a második babánál viszont annyi tejem volt az első napokban, hogy kénytelen voltam kölcsönkérni egy szupererős nagyüzemi elektromos mellszívót (néhány kórházban egyébként van ilyen, érdemes rákérdezni, megspórolhatsz vele pár tízezer Forintot, ilyen erőteljes fejésre ugyanis leginkább csak az első napokban van szükség).
Mire kiköltöztök a kórházból, a baba már általában ügyesen szopizik, de még 1-2 hétig szükséges lehet, hogy fejjél a szoptatások után. Ezt azonban fokozatosan el lehet hagyni. Bár sokan csinálják, őszintén szólva nem érdemes csak azért fejni, hogy majd később a főzelékekbe jól fog jönni a fagyott tej. Az anyatej ugyanis kb. fél évig tárolható a fagyasztóban, ezért mire elkezdenél főzelékeket adni, pont lejár a szavatossága (ha külön fagyasztószekrényed van, amit soha nem olvasztasz le, akkor egy évig is tárolható benne az anyatej).
A fejést akkor érdemes huzamosabb ideig fenntartani, ha tudod, hogy néha 1-1 etetést másnak
kell helyetted pótolni (pl. iskolába jársz, vagy néha engedélyeztek magatoknak
egy mozit kettesben
)
Őszintén szólva én emiatt sem fejegettem hónapokkal előre, hanem
amikor tudtam, hogy nem leszek otthon, akkor pár nappal korábban elkezdtem
reggelente lefejni a maradékokat (ilyenkor van a legtöbb “maradék” tej).
Ha minden rendben van, és igény szerint szoptatsz, akkor fokozatosan egyre kevesebb tejet tudsz majd lefejni a szoptatások után, míg végül egyáltalán nem lesz szükség a mellszívóra. Sok anyuka ekkor szokott megijedni, hogy “Jaj, nincs elég tejem, már nem tudok fejni se” Ez azonban tévedés. Az anyatermészet ugyanis nem úgy tervezte a babatáplálást, hogy “ennyi anyatejet eszik a baba plusz hagyunk egy kicsit kifejni”, hanem úgy, hogy pont annyi tej termelődjön, amennyire a babának szüksége van.
A gondok akkor szoktak kezdődni, amikor nem igény szerint szoptatunk, hanem a saját fejünk után megyünk. Elhisszük a védőnőnek, a gyerekorvosnak és a szomszédnak, hogy “ennyi idősen már 3 óránként kéne ennie” és nem akkor adunk neki enni, amikor kéri, hanem óra szerint. Ilyenkor idővel valóban csökkenni kezd a tejmennyiség, mert a mell nem kap elég ingert (plusz még hozzájárul ehhez a stressz is, hogy valamit biztos elrontunk, mert más baba már 3 óránként eszik…) Ilyen helyzetben persze lehet szaporítani a tejet mellszívó segítségével, de annyi erővel már a babát is szoptathatnánk és bizony ő sokkal jobban ingerli a mellet, mint a mellszívó, tehát sokkal több tej termelődik, ha szoptatunk, mintha mellszívót használunk.
Ha csak néha egy kevés tejet kell lefejni, akkor tökéletes megoldás a kézi fejés is.
Nem kell tehát túlaggódni a mellszívó-dolgot
Azt
javaslom, hogy első körben érdeklődd meg, hogy van-e a kórházban
elektromos mellszívó vagy a környezetedben kölcsön tud-e valaki adni ilyet
(tapasztalataim szerint a Medela a legjobb). Ha nem, akkor kölcsönözhetsz egyet
az első hónapra, utána pedig eldöntheted, hogy megtartod, vagy pedig kézi
mellszívót használsz tovább.
Számos félreértés van a szoptatással kapcsolatban, amit valamilyen formában mindig visszahallok, pedig már én is, és a szaklapok-szakkönyvek többsége is számtalanszor megírta, mikor aggódhatunk a tej fogyása miatt és mikor nem. Lássuk, vajon mikor nem kell aggódni az anyatej mennyisége miatt!
1. tévhit “Estére már alig van tejem” Estére mindenkinek kevesebb a teje. Reggel több tej van a mellben, ilyenkor a baba többet szopizik, viszont ez a tej vizesebb. Az esti tej összetétele más, zsírosabb, ilyenkor kisebb adagot eszik már csak a baba, és a mell is puhább, de ez így normális, nem annak a jele, hogy kevés lenne a tej.
2. tévhit “Nem kemény a mellem, kevés a tej” A szülés után első pár hétben még keményebb a mell, ez azért van, mert túl sok tej termelődik, több, mint amennyire a babának szüksége van, ezért kell az első időszakban a szoptatás mellett még fejni is. Ezt követően, ha igény szerint szoptatunk, beáll a kereslet-kínálat egyensúlya, ezért nem annyira kemények és feszülőek a mellek, de ez nem azt jelenti, hogy kevés lenne a tej.
3. tévhit “Tekergőzik a baba,
ki-be veszi a szájába, biztos kevés a tej” A
tekergőzés lehet a hasfájás miatt, vagy egész egyszerűen csak arról
van szó, hogy az evéstől beindult a kicsi emésztése, ami nagyon gyakori és
éppen kakil. Ilyenkor rövid időre megszakíthatod a szoptatást, a válladon
büfiztetheted a babát, aztán folytathatjátok.
3-4 hónapos kor után gyakori az szopisztrájk is, aminek többféle oka lehet, pl.
hogy nem jön elég gyorsan az anya melléből a tej, sok minden érdekli a
babát, ezért nem tud türelmesen szopizni, de szájpenész is állhat a háttérben,
valamint nem ritka a cumizavar sem.
4. tévhit “5 perc után abbahagyja a szopit” 3 hónapos kor után a baba már annyira hatékonyan tud szopizni, hogy gyakran pár perc alatt végez a szopival, de ez nem probléma. Csak akkor kell arra gyanakodni, hogy nem lakik jól, ha ezzel párhuzamosan éjszaka elkezd gyakrabban ébredni. Ebben az esetben érdemes napközben gyakrabban szoptatni vagy legalább az esti órákban gyakrabban megkínálni szopival, hogy jóllakjon.
5. tévhit “Nem hízik eleget” 3 hónapos kor után lelassul a hízás, ilyenkor előfordulhat, hogy 1-2 hétig egyáltalán nem hízik a baba, éppen ezért soha nem szabad a heti hízást nézni, mindig csak a havi értékeket és ha volt valamennyi hízás, akkor az már elegendő (ha egyébként kiegyensúlyozott a baba)
6. tévhit “Nem tudok fejni” Ha igény szerint szoptatsz, akkor az első 3-4 hét után már nem tudsz szoptatás után fejni, ugyanis beáll a kereslet-kínálat egyensúlya, pont annyi tejed lesz, mint amennyire a babának szüksége van.
Még több szoptatással kapcsolatos tanács és tapasztalat itt!
A babák különbözőképpen fejlődnek. Sokszor csak nyúlnak, vagy súlyban gyarapodnak. Ettől nem kell meglepődni, ez így normális. Főként a felállást megelőző hónapban, hetekben gyarapszik a baba testtömege, hiszen erőt gyűjt a felálláshoz. Az újabb intenzív gyarapodási szakasz akkor következik, mielőtt a pici elkezd járni. A normális mértékű, folyamatos gyarapodás az egészséges. Minden esetben a baba saját születési súlyát kell figyelembe venni.
A 3000 grammal és a 4500 grammal született babák között az első hónapokban jelentős különbség van. 1 éves korára azonban minden egészséges baba eléri a kb. 9-10 kilós súlyt és a 75-76 cm-es magasságot .
6-7 hónapos kor között elkezdjük a babát megismertetni a gyümölcsökkel és a főzelékekkel. Ez az első lépés a szilárdabb ételek felé. Fontos, hogy az anyuka ezekben a hónapokban „programozza be" a baba ízlését és étkezési szokásait. Ha nem tudatosan építi fel a baba menüjét, könnyen elhízott kisgyermek és felnőtt lesz a csecsemőből.
1. Minden sírásra etetés a válasz: Ha a pici sír, sok szülő azonnal azt gondolja, hogy éhes, ezért minden alkalommal megeteti. Így a babában az rögzül, hogy ha valami problémája van, arra az étel a megoldás. Ez felnőtt korban sem lesz másként: minden problémára nassolással reagál majd, éjszakánként kipakolja a hűtőszekrényt, végül elhízik.
Megoldás: Az éhségen felül rengeteg egyéb oka lehet a sírásnak, pl. fáradtság, hideg, meleg, kényelmetlen ruhadarab, hasfájás, anya hangulata, stb. Amennyiben nincs itt az etetés ideje, akkor türelemmel próbáljuk meg kideríteni a sírás okát.
2. Unszolás, túletetés: A felnőttekhez hasonlóan a babák sem esznek mindig ugyanannyit. Az étvágyukat befolyásolhatja a kedvük, az időjárás (pl. túl meleg), a kínált étel maga vagy annak illata, stb. Megoldás: A baba mindig tudja miből, mennyi kell a szervezetének. Türelemmel kell lennünk vele. Ha éhes enni fog. Túlzott unszolással csak az evés megutálását érjük el.
3. Túl korán kezdjük a
hozzátáplálást: Az anyatej vagy annak hiányában a
tápszer 6 hónapos korig fedezi a baba minden igényét, akkor, ha abból megissza
a megfelelő, azaz a napi 8 dl-1 l közötti mennyiséget. 6 hónapos kortól
bőven elég elkezdeni a hozzátáplálást. Napi egyszer kis adag gyümölccsel
majd főzelékkel kiegészítve az anyatej mennyisége 5-8 dl-re csökken, de
továbbra is ez a baba fő étele és itala. 1 éves korra érjük el a napi 5 dl
tejalapú ital fogyasztását, amikor a napi 4-5 étkezés már főként
főzelékekből, húsokból, gyümölcsökből áll.
Megoldás: A hozzátáplálást nem kell siettetni! Hagyni kell a babát a maga
tempójában megismertetni az új ételekkel, ízekkel. Amíg anyatejből vagy
tápszerből megissza a megfelelő mennyiséget, addig nem lesz hiánya
semmiben sem. (Fontos! A mai tápszerek energiatartalma a korábbiaknál jóval
alacsonyabb, ugyanis az Európai Unió 2006-os rendelete szigorúan meghatározza
az egyes tápanyagok minimális és maximális mennyiségét. Ennek köszönhetően
a tápszer összetétele minden másnál közelebb áll az anyatejéhez. Így az
általánosítás, hogy a tápszeres baba elhízik, ma már nem igaz! )
4. Felesleges nassolás: A kisbabának nincs szüksége az édesség nyújtotta plusz és felesleges kalóriamennyiségre, és a fogcsírákat már ebben a korban is károsító cukormennyiségre sem. Gyakori probléma, hogy édességgel lakik jól a pici, és amikor érdemi étkezésre kerülne sor, akkor már nem éhes. Megoldás: Csak 3 éves kor után adjunk édességet a kisgyermeknek. Az édesség helyett inkább gyümölcsöt adjunk, így később is kerülni fogja a számára gejl ízt.
A legfontosabb, hogy rájöttünk, hogy hibáztunk.
Ha már olyan ételt adtunk a picinek, (pl. csoki, nápolyi, nassolnivalók, stb.) ami nem szükséges számára, akkor fokozatosan kell arról leszoktatnunk.
A legfontosabb, hogy megtanítsuk a rendszeres táplálkozásra, napi 4-5 alkalommal kis mennyiségek fogyasztására.
Már kis korban hagynunk kell őt mozogni és felfedezni a világot.
Ha nem megfelelően táplálunk, bizony meg van az esélye a gyermekkori elhízásnak. Gyakori probléma a nagy súllyal született (4500 g) csecsemőknél, hogy a szülő náluk is szeretné elérni 1 éves korra a születési súly megháromszorozását. Egy nagy babának is bőven elegendő 1 éves korra a 9-10 kg. Figyeljük meg, hogy az ekkora babák maguktól általában lassabban, de ugyanúgy fejlődnek, mint a kisebbek. Ezen a szülő, nagyszülő ne akarjon változtatni.
Bármilyen egészséges is vagy, a terhességtől valószínüleg fáradtnak és betegnek érzed majd magad. Ezek a tünetek rendszerint alábbhagynak az első trimeszter után, de tarthatnak tovább is, vagy eltünhetnek, hogy később újra megjelenjenek. Ez azoknak a hormonváltozásoknak a következménye, amelyeknek szintje megemelkedik az első trimeszter során. A legjobb mód a hányinger megelőzésére az, ha gyomrod soha nem túl üres. Egyél keveset és gyakran, olyan ételeket válassz, amelyek lassan szabadítják fel az energiát, mint a szárított gyümölcsök, mogyoró vagy szárított keksz. Igyál rendszeresen vizet, mert a kiszáradás rosszabbítja a tüneteket. Viselj laza ruhát, ami lehetővé teszi a bőröd lélegzését, és hűvösen tart. Figyelj a testedre, szundíts egyet napközben, ha lehet, vagy aludj, amikor hazamész a munkából. Próbálj ki egyszerű relaxációs technikákat, mint a masszázs, reflexológia vagy a jóga - ezek segítenek a stresszoldásban. Relaxálnak téged, hogy éjszaka jól alhass és fokozzák az energiaszintedet hosszú távon.
A terhesség alatti egészséges étkezés fitten tart és biztosítja, hogy a babád a legjobb táplálékokat kapja a növekedéshez és fejlődéshez. Nem kell speciális kúrát kezdened, de ügyelned kell rá, hogy különböző ételeket egyensúlyban fogyassz minden nap ahhoz, hogy az összes olyan tápanyagot bevidd, amire neked és a babádnak szüksége van.
– és zöldséget minden nap. A gyümölcs és zöldség biztosítja azokat a vitaminokat és ásványi sókat, amire szükséged van, tovább azokat a rostokat, amik segítenek az emésztésben és megelőzik a székrekedést. Enyhén főzd meg őket, vagy egyed őket nyersen, hogy a leghasznosabb legyen. A fagyasztott zöldségek is jól megőrzik a vitamintartalmukat.
Tej, sajt, joghurt
A tejtermékek kalciumot és egyéb fontos, neked és a babád egészséges fejődésének egyeránt szükséges tápanyagokat biztosítanak.
Kenyér,burgonya,rizs,tészta,és
reggeli gabonapelyhek.
A kenyér és gabonafélék nagy szerepet játszanak a kiegyensúlyozott étrendben, fontos forrásai a vitaminoknak és rostoknak. Egyél teljes kiőrlésű kenyeret és gabonapelyheket, amikor teheted.
Kerüld a túl sok cukros ételt.
Az édességek, csokoládé, torták és édeskekszek, az édes szénsavas italok sok kalóriát és kevés egészséges tápanyagot tartalmaznak. Hozzájárulnak a fogszúvasodás kockázatához is.
Csökkentsd a zsiros ételek
mennyiségét
Bár valamennyi zsír lényeges az étrendedben, legtöbben jóval többet eszünk belőle, mint amire szükségünk van. A zsír kalóriatartalma magas, fokozhatja a szívbeteség kockázatát. Keresd a kis zsírtatalmú ételeket. Vegyél sovány húst és grillezd a sütés helyett, az egészségesebb megoldás érdekében.
Külön figyelmet kell fordítani bizonyos
ételekre a terhesség során.
Némelyeket a legjobb elkerülni, vagy csak bizonyos óvintézkedések megtétele
után fogyasztani, hogy védd magad és a babát.
A tojást gondosan kell elkészíteni, amíg a fehérje és sárgája szilárddá nem válik. Ezzel megelőzhető a szalmonella és élelmiszermérgezés kockázata.
Kerülj minden fajta pástétomot és érett lágy sajtot, mint a brie vagy camambert, továbbá a kecske és birka sajtokat és márványos sajtot a liszteria fertőzés kockázat miatt.
Kerüld a túl sok koffeint tartalmazó italokat, mint a kávé, tea és kóla. Igyál vizet vagy gyümölcslevet egészségesebb megoldásként.
Kerüld a májat és májkészítményeket, mint a pástétom, májashurka, mert ezekben sok A vitamin van. A túl sok A vitamin káros lehet a babádra. A tej legyen pasztőrözött vagy UHT tej, amiben a káros csírákat már elpusztították.
A magaddal való törődés azt jelenti, ügyelsz arra, hogy fitt és aktív legyél a terhesség alatt. Például a séta és úszás kiváló tevékenységek, megkönnyítik számodra, hogy megbírkózz változó alakoddal és súlyoddal - illetve, hogy visszanyerd az alakodat a szülés után. Tartsd meg a normál napi fizikai tevékenységeidet vagy gyakorlataidat: sportot, táncot, vagy csak sétát a boltba és vissza, ameddig csak kényelmesnek érzI ÉS NEMfárasztod ki magadat, ne feledd, le kell lassítanod, ahogy a terhességed előrehalad, vagy ha az orvosod ezt tanácsolja. Ha kétségeid vannak, fordulj az orvosodhoz, vagy a bábához.
Tornagyakorlatok egy fittebb terhességért.
Ha tornázni jársz, figyelj rá, hogy az oktatód megfelelően szakképzett legyen és tudja, hogy terhes vagy, ill. mennyire előrehaladott a terhességed. Számos olyan gyakorlat van, amit megpróbálhatsz beilleszteni a napi rutinodba, és segít egészséges maradni a terhesség alatt.
A lábfej gyakorlatok javíthatják a vérkeringést, lábgörcsöket és a duzzadt bokát. Próbáld meg a lábfejedet mindkét irányban forgatni, vagy a lábfejedet behajlítani és fel-le feszíteni erősen 30 alkalommal.
A medencefenék gyakorlatok segítenek erősíteni a medenceizmokat, melyek terhelés alatt állnak a terhesség során. A gyenge medencefenék izmok az okai a szivárgó húgyhólyagnak, amitől néhány nő szenved a terhesség után. Ezt a gyakorlatot bárhol végezheted: zárd össze a fenekedet, mintha székletmozgást próbálnál megelőzni. Ugyanakkor húzd be a vaginádat és a húgycsövedet, mintha vizeletfolyást próbálnál megállítani. Tartsd meg ezeket az izomokat így, ameddig tudod, majd pihentess. Próbáld megint, ismételt meg legalább tízszer egymás után, naponta ötször.
A szülési terv kitűzi, mit szeretnél, hogy történjen a szülés alatt és utána. Ha megbeszéled a szülési tervedet a bábával, lehetőséged lesz kérdéseket feltenni, és további információkat szerezni. Segít a bábának is megérteni a Te érzéseidet és kívánságaidat. A szülési terved teljesen egyénre szabottan a tiéd - nincs egyetlen helyes mód sem szülésnél! Készen kell állnod szülési terved megváltoztatására, ha a szülés körülményei megkövetelik azt. Az alábbi kérdések vázolnak néhány olyan kérdést, amit át kell gondolnod, ezek lehetnek szülési terved alapjai. - Kit akarsz magad mellett a szülés alatt?
Van valamilyen sajátos helyzet, amiben lenni akarsz a szülés közben?
Akarsz fájdalomcsillapítást? Ha igen, milyen típust szeretnél kipróbálni?
Van más módszer, amit alkalmazni szeretnél, mely segíthet megbirkózni a szüléssel, mint pl. masszázs vagy meleg fürdő?
Milyen különleges lehetőségek állnak rendelkezésre ott, ahol a gyerekedet szülni fogod? Pl. szülőmedence/szülőszék/töltött párnák.
Akarod, hogy a babát egyből a hasadra tegyék, vagy mosdassák meg előbb?
Hogyan kívánod táplálni a babádat?
Van valami, amihez úgy érzed, további segítség kellhet?
Zavarna, ha egyetemi hallgatók lennének jelen a szülésnél?
Bár minden vérzést ki kell vizsgálni, nem mindig jelenti azt, hogy valami baj van. A vérzés gyakoribb az első három hónapban, mint a később a terhesség alatt, és hacsak nem erős és hasi görcsök nem kísérik, rendszerint nem tekintik problémának. Enyhe pecsételő vérzés számos okból előfordulhat:
Beágyazódási vérzés léphet fel, amikor a megtemékenyült petesejt a méhhez rögzül.
Áttöréses vérzés léphet fel abban az időben, amikor a havivérzésed esedékes lett volna.
Méhlepény vérzés is gyakori és a terhesség korai hetei alatt fordul elő, amikor a tested túl sok méhlepényt termel és pici darabok leválnak.
Minden pecsételő vérzést meg kell említeni az orvosodnak vagy a bábának. Ha vérzésed erős, vagy hastáji fájdalom kíséri, azonnal menj el az orvosodhoz, vagy a kórházba.
Sokan aggódnak amiatt, hogy
biztonságos-e a szex a terhesség során, ám nincs ok, amiért ne lehetne
folytatni a szexet végig egy normál terhesség alatt, ha akarod. Nem káros a
babádra, mert a pénisz nem tud a vaginán túlra behatolni, a méhnyak izmai és
egy a terhesség alatt speciálisan képződött nyálkadugó pedig teljesen
elzárják a méhet.
Az egyedüli problémák, amik arra késztethetik az orvosodat, hogy eltanácsoljon
a szextől, ha volt korábbi vetélésed, vagy fennáll a lehetőség rá,
volt koraszülésed, megmagyarázhatatlan vaginális vérzésed van, vagy szivárog a
magzatvíz. Egyéb okok, amik miatt esetleg kerülnöd kell a szexet az, ha a
méhlepényed nagyon alacsonyan fekszik, vagy elégtelen méhnyakad van. Ha
kétségeid vannak, hogy biztonságos-e a szex, fordulj az orvosodhoz.
Ugyan a szex a legtöbb párnál biztonságos a terhesség során, ám nem olyan könnyű! Valószínűleg új helyezeteket kell keresnetek, amelyek kényelmesebbek a változó testednek. Némelyik pár abbahagyja a szexet a terhesség alatt, és ez is teljesen normális. Fontos, hogy beszéljetek az érzéseitekről egymással, minden előforduló gondot osszatok meg.
Soha nem túl korai végiggondolni, hogyan fogod táplálni a babádat, mert amint megszületett esetleg már nincs időd átgondolini ezt. Általában a szoptatás a legjobb kisbabád egészsége szempontjából, de az is olyan fontos, hogy döntésedben biztos legyél. Nem tudhatod előre, milyen a szoptatás, de mindig szoptathatod először, majd tápálhatod cumival, ha nem igazán vált be nálad. A legtöbb nőnek segítségre és támogatásra van szüksége a szoptatás beindításában - de tényleg érdemes kitartónak lenni. Jó ötlet ezt megvitatni az orvosoddal, bábával, vagy védőnővel.
Az anyatejed kisbabádra szabott, mert a helyes arányban tartalmazza az összes tápanyagot, amire kisbabának szüksége van.
Az anyatej antitesteket tartalmaz, amik segítenek a babának harcolni- és tartós ellenállóképességet kifejleszteni a fertőzésekkel szemben.
A szoptatott babák kisebb valószínűséggel lesznek allergiások, pl. asztmások vagy ekcémások.
Az anyatej könnyen emészthető, könnyen felszívódik és kisebb valószínűséggel okoz gyomorzavart és hasmenést.
Az anyatej olyan anyagokat tartalmaz, amelyek segítik kisbabád növekedését és fejlődését. A tejkészítményeket rendszerint tehéntejből állítják elő és nem tudnak ennyire tökéletesen megfelelni kisbabád igényeinek.
A szoptatás praktikus, mivel nincs előkészítési költség, a tej mindig rendelkezésre áll a megfelelő hőmérsékleten, még az éjszaka közepén is.
Bár nagyon izgalmas, amikor kezdesz megismerkedni kisbabáddal, sok szülőt elrettent a felelősség. Ebben az első pár hétben, rájössz, rengeteg tanulnivalód van és mindent egyszerre kéne megtanulnod. Összeállítottunk néhány szempontot, hogy segítsünk megbirkózni ezekkel a drámai változásokkal:
Koncentráld az energiáidat a babádra és a családra. Próbálj meg nem aggódni minden másért is és ne érezd magad bűnösnek. A babák nagyon időigényesek.
Nyugodtan kérj sok segítséget a partneredtől, anyádtól, vagy barátaidtól, mert ez leveszi rólad a nyomás egy részét az első pár hét során. Ha nincs sok segítséged, próbálj meg csatlakozni egy helyi anya- és babavédő csoporthoz, mert sokszor a saját kisbabával rendelkező emberek a legsegítőkészebbek, ugyanis ők tudják, milyen is ez igazából.
Szabd meg a napirendet a családnak és a barátaidnak. Ha fáradt vagy, szólj a látogatóknak, jöjjenek vissza később.
Tarts készletet olyan tápláló falatokból, mint gyümölcs, tej és teljes kiőrlésű kenyér, amiket megehetsz főzés nélkül.
Gyakorolj be olyan relaxációs technikákat, mint a jóga, és aludj, amikor csak kisbabád megengedi.
Ne feledd, ez az időszak kemény munka, de könnyebbé válik, amint több önbizalmat szedsz össze, és megismered, mi válik be nálad és kisbabádnál.
Igyekszem röviden összefoglalni azokat az információkat, amik segítettek nekem a szoptatásnál az első hetekben.
Rögtön szeretném megnyugtatni azokat, akik az első babájukat várják: olyan ez, mint a cipőkötés vagy a biciklizés. Eleinte sok odafigyelést igényel. Pár hét alatt aztán belejövünk, és a világ legegyszerűbb dolgává válik. :)
- Tegyünk egy nagy kemény párnát az ölünkbe.
- Babát vegyük magunkhoz pl. kereszttartásban.
- Egyik kezünkkel C tartásban fogjuk a mellünket, és a baba szájának megfelelő irányba kicsit laposítsuk el.
- Érintsük a baba szájához a bimbót, és várjunk.
- Amikor akkorára tátotta a száját, mintha ásítana, húzzuk a buksiját a mellünkhöz, hogy be tudja kapni a bimbót, és a bimbóudvart.
Jó, ha:
- Alsó ajka kifelé fordul.
- Alsó állkapcsával jó pár centit bekapott a bimbóudvarból.
- Nyelve az alsó ínye fölött van.
Nem jó, ha csak az érzékeny bimbót rágcsálja. Ilyenkor szakítsuk meg a vákumot: kisujjunk hegyét dugjuk be a szája sarkába, és fordítsuk ki a cicit a szájából. Nyugtassuk meg az éhes és felháborodott kuncsaftot, és kezdjük az egész mellre tételt elölről. :)
Érdemes figyelni az apró jeleket, amik az újszülöttünk éhségére utalhatnak. Könnyebb mellre tenni a még nem farkaséhes babát.
- Eszi az öklét.
- Ha valami a pofijához ér, élénken érdeklődik, igyekszik bekapni.
- Nyugtalankodik, keres.
- Ha épp nem lát minket, nyöszörög, hívogat.
- Hordozókendőben levő babánál az éhség még feltűnőbb, hiszen ott a tej forrása a közelben. :) Ilyenkor egyértelműen ráfordul a cicire, kitátja a száját.
Sokféle vélemény van. Néhány élettani tény ezzel kapcsolatban:
- A gyomruk akkorka, mint az öklük.
- Az anyatej másfél óra alatt kiürül a gyomrukból.
- Óriási ütemben növekednek, leggyorsabban életük során.
- Tej akkor lesz, ha a baba szopik. (Kivétel az első pár hét, amikor a hormonok segítik a tejtermelést.)
A szoptatás segít a babáknak feldolgozni a stresszt, amit a megszületés, az új környezet okoz. (A másik ilyen dolog, ami segít, a babahordozás.)
„A nagyfiam komótos szopizó volt. A férjem hamar megunta, hogy a fotelből ugráltatom: kérek vizet, hozd ide légyszi a telefonomat, stb. Berendeztünk egy szoptatós sarkot nekem. „
Kellékek:
- Kényelmes fotel, esetleg lábtartó.
- Párnák a hátunk támasztásához és a baba alá.
- Víz a mamának.
- Étel a mamának.
- Textilpelenka, zsepi.
- Olvasnivaló, telefon, távirányító, stb.
- Babanapló, toll, papír.
- Peluscsere kellékek. EC-zőknek tál.
Szerencsés vagyok, elég jól megúsztam ezeket a dolgokat. Amire érdemes figyelni:
- Gyakran szoptassunk, mindkét cici kerüljön sorra, váltogassuk a szoptatási helyzeteket.
- A hónalj felőli rész hajlamos például pangani. A hónaljtartás nekem segített.
- Ha érezzük, hogy kezd keményedni a mell, kipirosodik, vegyük komolyan!
- Melegítsük, masszírozzuk a mellet.
- Szoptassunk vagy fejjünk azonnal. Éjjel is.
- Pihenjünk!!!
- (Ha csak a feszülés miatt fejünk, nem kell kiüríteni a mellet, hiszen ez fokozza a termelődést. Annyit fejjünk, hogy eltűnjön a keményedés.)
- Ha náthás szezon van, a szoptató anyukánál mellgyulladás formájában jöhet elő a dolog.
Olyan antibiotikumot kérjünk, amit lehet szoptatás mellett szedni.
Pihenjünk, amennyit csak lehet, tényleg. Kérjünk segítséget a családtagoktól.
Szoptassunk gyakran, először a gyulladt mellből. (Igen, ez az ellenkezője a gyakori tanácsnak!)
KÉT SZEMPONT AMI KÖTELEZŐ
1 - A hygienás követelmények szigoru betartása
2 - A tehéntej adaptálása a csecsemő igényeihez
EGÉSZSÉGÜGYI KÖVETELMÉNYEK:
1 - a tej legyen friss és ne tartalmazzon tartósitó szereketés legyen felhassználva 24 óra alatt
2 - ne tartalmazzon
fertőző baktérium csirákat vagy azok a megengedett határon belűl
legyenek
3 - a zsirtsartalma érje el a 3 % -ot
A TEHÉNTEJ KÉMIAI ÖSSZETEVŐI
|
|
Fehérje |
Zsirok |
Szénhidrátok |
Ásványi sók |
|
ANYATEJ |
1,2 |
3,8 |
7,0 |
0,2 |
|
TEHÉNTEJ |
3,5 |
3,0 |
4,8 |
0,7 |
KALÓRIA ÉRTÉK
- Anyatej - 70 kalória
- Tehéntej - 60 kalória
Figyelembe kell venni a tehéntej megasabb fehérje tartalmát, éppen ezért hig`tani kell, és a szinhidrátokkal pedig gazdag`tani szügséges.
TEJHIGÍTÁSOK A TEHÉNTEJJEL TÁPLÁLT CSECSEMŐKNÉL
- 1/2 higitás -5 % cukor+2,5% rizslé-1 hónapos korig lehet adni-Kalória értéke-6o
- 2/3 higitás-5 % cukor+2 % liszt-5 hónapos korig-Kalória érték-68
- 3/4 higitás-5% cukor+2,5 % rizslé-Kalória érték-68
- Tehéntej higitás nélkül 6-8 hónap uátn
Természetesen az utóbbi évtizedek hatékony, a szoptatást joggal támogató világméretű egészségügyi programjai ellenére is a csecsemők egy része különböző okokból az élet első félévében nem anyatejet, hanem mesterséges táplálást, csecsemőtápszert kap. E készítmények többsége ma már nagymértékben megközelíti az anyatej összetételét, nem azonos értékű azonban vele. Bár a tápszerek alapanyaga általában tehéntej, anyatej hiányában mégsem maga a tehéntej, hanem az életkornak megfelelő anyatej-helyettesítő, az ún. ,,első tápszer" jelenti a választandó táplálási megoldást - A hat hónapos kor után az addig szoptatott csecsemő, illetve az első hetektől kezdve mindjárt tápszerrel etetett csecsemő esetében is választás elé kerül a szülő: melyik a legmegfelelőbb tejpor? - A tehéntejjel történő csecsemőtáplálási módszert a mai korszerű dietetikai és kórélettani ismeretek fényében nem javasolhatjukSZEMÉLYES VÉLEMÉNYEM AZ HOGY A MAI GYERMEK GYÓGYÁSZATI IRODALOM ELRETTENTŐ MAGATARTÁSA A TEHÉNTEJTŐL IGAZSÁGTALAN-HISZEM MI ÉS ELŐDEINK NAGYON SOKAN EZEN NEVELKEDTÜNK.Évezredes történelmi háttere van a tehéntejjel való táplálásnak.Rigid és tudománytalan lenne az álláspontom ha nem vetnék számot a teheéntej allergia és a tejcukor intoleracia irányába.D e 54 év szakmai tapasztalatom alapján állithatom hogy ezek meglehetősen ritka kórképek.Kiváló tápszereink majdnem olyan biztonságot nyujtanak a szülőknek mint az anyatej.Ellenben azt is tudomásul kell venni hogy a –borsos-áru tőpszerek a mi keleti világunkban és a világ más részein nem mindenkinek válnak hozzáférhetővé-Mi lesz a sorsuk ezeknek a gyermekeknek-GONDOLKOZZUNK EL RAJTA HOGY NEM-E VÁLUNK RÉSZESEIVÉ EGY OLYAN TUDATOS PROPAGANDÁNAK AMIT A TEJPORIPAR AD A GYERMEKGYÓGYÁSZOK SZÁJÁBA,MÁR CSAK AZÉRT IS MERT A KÜLÖNBÖZŐ TEJIPARI KÉSZITMÉNYEK IS OKOZHATNAK HALÁLOS KIMENETELÜ MÉRGEZÉSEKET-LÁSD A TÖMEGES MELANIN MÉRGEZÉSEKET../dr.BAUER BÉLA./ Helyette világszerte elérhetővé váltak az ún. ,,elválasztási" (,,follow-on milk") tápszerek, melyek átmenetet jelentenek a szoptatás (a korai, első tápszeres táplálás) és a szilárd ételek bevezetése között. A 4-9 hónapos kor között adható ,,második" tápszert az ennél idősebb korúak számára kifejlesztett ,,harmadik" tápszer, népszerű nevén ,,juniortej" követheti. Egyes országokban e tápszerek adását 12-15 hónapos korig ajánlják, Szlovákiában a Gyermekorvosok Társasága 3 éves korig javasolja használatukat. Bár a hazai gyógyszertárakban egyre bővül a választék, a hazai gyermekgyógyászok és gyermekszakorvosok három gyártó termékeit ajánlják: a Nestlé, a Nutricia és a Heinz tápszercsaládotTehéntej-allergia vagy tejcukor-érzékenység?
Az anyatej létfontosságú minőségét senki sem vitatja, hiszen az újszülött fejlődéséhez szükséges valamennyi tápanyagot tartalmazza. De mi a helyzet a tehéntejjel?
A tej kalciumtartalma köztudottan magas, viszont egyre többen számolnak be olyan kellemetlen hatásairól is, melyet a köznyelvben egy szóval csak "tejallergiának" neveznek.
A tehéntej-allergia a tehéntejben
lévő fehérjére adott kóros immunválasz következménye.
Korhoz kötött betegség, a betegek 90%-a allergiáját hároméves korra
"kinövi", mindössze 10%-ban lehet számítani az allergia későbbi
életkorra való elhúzódásával.
Csecsemőként, főleg az első hat hónapban, még nem megfelelő a szervezet ellenálló képessége, ezáltal nem biztos, hogy képes megbirkózni az idegen fehérjékkel. Ennek következtében allergiás tünetek alakulhatnak ki.
Az élet első hat hónapjában feltétlenül szükséges és javasolt az anyatejes táplálás, hiszen ez a megelőzés egyik leghatásosabb módja. Amennyiben a szoptatás nem megoldható, az anyatejet helyettesítő vagy azt kiegészítő tápszert kell az étrendbe bevezetni.
Tehéntej-érzékenységre utaló tünetek esetén csak akkor beszélhetünk bizonyossággal allergiáról, ha a tehéntej megvonása után megszűnnek a panaszok, illetve ismételt tej adására a tünetek újból megjelennek.
Tévhit, hogy a kecsketejet, juhtejet a tehéntej-allergiában szenvedők fogyaszthatják. Mindkét állat tejének fehérje-összetétele hasonló a tehéntejéhez, ezért ugyanúgy allergizálhat.
A korai tünetek azonnal vagy néhány
órán belül jelentkeznek.
Ezek rendkívül súlyosak és egy csecsemő szempontjából életveszélyesek is
lehetnek. Jellemzően a tej fogyasztása után hányás, hasmenés,
bőrkiütés, viszketés tapasztalható, de nem ritka eset, hogy olyan
gégevizenyő alakul ki, amely fulladást okozhat.
A késői tünetek napokkal, hetekkel a tehéntej étrendbe történő bevezetését követően jelentkezhetnek. A gyermeknek gyakran fáj a hasa, nyugtalan, fáradékony és bőrkiütések jelennek meg testén, súlyfejlődése lelassul.
Ha már kialakult a tehéntej-allergia, a
kezelése elvileg egyszerű. A gyermek étrendjéből a tehéntejet, és
minden tehéntejfehérjét tartalmazó ételt ki kell iktatni.
Tej helyett a megfelelő kalória- és tápanyagszükséglet biztosítására
speciális gyógytápszerek adhatók, féléves kor felett a szükséges fehérje
pótlására elsősorban húsok (szárnyasok) ajánlottak. Marha- vagy borjúhús
(rokon fehérje a tehéntejfehérjével) azonban nem javasolt.
A laktóz- vagy más szóval
tejcukor-érzékenység a tejcukorbontó enzim csökkent működésének vagy
hiányának a következménye, így a tejben és egyes tejtermékben előforduló
természetes, kettőscukor nem képes közvetlenül felszívódni.
Tejcukor-érzékenység esetén az addig panaszt nem okozó tej, vagy egy bizonyos
mennyiségű laktóz tartalmú táplálék elfogyasztása után fél-két órával
hányás, haspuffadás, görcsös hasi fájdalom, hangos bélhangok, émelygés, rossz
közérzet, híg, vizes hasmenés jelentkezhet, mely tünetek 24-48 óra múltán
szűnnek meg.
Tejtermékek, főleg savanyú tejkészítmények ilyen panaszt nem idéznek
elő. Ilyen esetekben elegendő a tejcukorbevitelt csökkenteni, vagyis
a tejet megvonni az étrendből, de a tejtermékek (sajt, joghurt, kefir,
stb.) a tűrőképességnek megfelelően továbbra is fogyaszthatóak.
Vannak olyan betegek, akiknél a legkisebb mennyiségű laktóz is kiváltja a
tüneteket, ezért ajánlatos gondosan tanulmányozni a megvásárolandó élelmiszerek
összetételét feltüntető feliratot. Rejtett formában laktózt
tartalmazhatnak, pl. húskészítmények, konzervek, péksütemények, jégkrémek,
édességek, stb.
Az elválasztáson a szoptatás elhagyását értjük.Tágabb értelemben az a folyamat az elválasztás,amelynek során lassan,fokozatosan,egare ujabb tápszereket állitunk be a csecsemá étrendjébe,hogy az anyatejből hiányzó tápszereket állitunk be a csecsemő étrendjébe,hogy az anyatejből hiányzó tápanyagokat pótljuk,és hogy a csecsemőt fokozatosan rászoktassuk az anyatejtől független táplálási módra.
Az elválasztás akkor gyakorlati,ha valóban hiányzó tápanyagokat pótol megfelelő időben.Ennek a szügségessége már korán felmerül-igy a C-vitamionnal kapcsolatban,bár a szoptatott csecsemő később igényli a C-vitamint ,mint a mesterségesen táplált..Általában elég teház,ha a gyümölcslé adását csak 4-6 hónapos korban kezdjük el,de ennél is korábban a 2 hét után is megkezdhetjük.
Szügséges továbbá a D-vitamin-pótlása. Az újabb tapasztalatok alapján ennek megkezdését már a 2,sőt koraszülötteknél mér az első hét után ajánljuk. A vörösvértest-képzésnek a viszonylagos gyengeségében a vashiánynak semmifféle szerepe nincs,és ezt vasadagolással befolyásolni nem is lehet.Mai tudásunk szerint tehát a gyümölcs és a főzelékek korai/a 4 hó eleje körüli/ bellitását nem annyira a vsapótlás teszi szügségessé,mint más fontos táplálkozási tényezők/egyébb ásványi anyagok-C-vitamin stb./bevitele.A 4-5 hónap vége felé azonban a vasraktárak kiürülésével mát valóban számolni kell,s igy a főzelékek beállitásával nem szabad tovább várn.
Az elválasztás menetét egy táblázatban mutatom be,ami irányvonalat szab a beállitásra kerülő tápszerekkel,azok fokozatos beépitévével és adagolási módjával.
Fel kell még vetni az –elválasztás befejezésének –a kérdését is.Mint emlitettem,arra kell törekednünk,hogy az elválasztás-fokzatos-végrehajtása közben a tejelválasztás is fokozatosan csökkenjen.
Az volna a cél,hogy az utolsó szopási adagot a 8-9 hónap körül vonjuk el.Hogy ez sikerül-e az az anya körülményin is múlik.
A gyermekgondozási szabadság egy nagy sikere a gyermekellátásnak.Ki kell azonban hangsúlyozni a tanácadás keretein belül,hogy ezek a kedvezmények csak akkor érik el céljukat,ha az anya a szoptatási kötelezettségének is eleget tesz.
Arra kell törekedni,hogy a teljes elválasztás a 9-dik hónapon belül a lehető legkésőbbi időre tolódjon ki.
Minden szempont mérlegelésével a következő-kompromisszumos-mentrendet ajánlhatom:
- tartson a kizárólagos szoptatás legalább 2-2 ˝ hónapig,vagy ha lehet 3 hónapig.
- majd 2-3 hetes/ha lehet 4 hetes időközökben,iktassunk be egy-egy mesterséges adagot
- ilyen módon a teljes elválasztás 6-7 hónapra fejeződjék be.
- ha ezt nem sikerül elérni,akkor az anya legalább 5 hónapig szoptasson.Természetesen arra is fel kell késziteni az anyákat ,hogy a végleges elválasztás időpontja,különleges okokból/nyári meleg,betegség/valamelyest kitolódhat.
Az elválsztás során-különböző nehézségek –adóthatnak-
- -a csecsemők egy része elutasithatja az –új izeket-megszokta az anyatej izét,nem hajlandó sós főzeléket enni.
- -a vonakodás oka lehet az is hogy a félsűrű étel kanalazása,új és szokatlan neki
Türelemmel és kitartással azonban ehhez a legtöbb csecsemőt nagyobb nehézség nélkül hozzé lehet szoktatni.Csak kevés csecsemő akad/főként a neuropátkiás csecsemők közül /akik makacsabb ellenállást mutatnak.Ilyenkor nemegyszer kisegitő fogás alkalmazására kényszerülünk-pl-a főzeléket felhigitva,üvegből adjuk.Amennyire lehet ezt el kell kerülni, mert nagyon nehéz róla a csecsemőt leszoktatni.
Sajnos az ideges gyermek a még idegesebb anyjából hiányzik a türelem és a kitartás.Nehéz őt meggyőzni arról hogy a helyzet nem reménytelen,és hogy a következetes próbálkozás meghozza az eredményt.Másrészről a túlzott merevség is káros-Ha –pl-a csecsemő elég széles skáláját kapja a különböző főzelékeknek,nem kell mindenáron eröltetni,hogy éppen azt az egyfajta főzeléket is megegye,amelyet végképpen nem szeret.
Az –erőltetéssel járó psichés kár nagyobb,mint a belőle származó haszon-ez érvényes bármilyen eredetü étvágytalanságra is.
A hiba itt egyébként is legtöbbször nem a csecsemőben,hanem az anyában van.Gyakran látjuk azt is,hogy a csecsemő azt a főzeléket nem akarja megenni,amelyet az anya nagyon fontosnak tart.
Egyes csecsemák nem csak a mesterséges táplálék-bizonyos fajtáit-utasitják vissza,-hanem mindent ami nem szopás-Ezek a csecsemők éppen a legjobban szopók közül kerülnek ki.Ők is inkább a neuropáthiák mint a flegmatikusok csoport jából kerülnek ki.Itt is a türelem segit,amely hetekre is elhúzódhat.
AZ ELVÁLASZTÁS
GYAKORLATI MENETE
|
6 hetes korban |
Gyümölcslé növekvő mennyiségben |
|
5/4/ hónapos korban |
Zöldségleves –kezdetben, átszürve.+3 % lisztnemű |
|
5/4/ hónapos korban |
Zöldség püré |
|
4,5 hónapos korban |
Lisztnemü tejjel gluten nélkül. |
|
5 hónapos korban |
Fehér húsok.olaj, kevés margarin, zöldség püré.tehán túró. |
|
5.5 hónapos korban |
Csirke husleves. |
|
6 hónapos korban |
Tojássárgája kemányre főzve, leves, krumpli pure, örölt fehér hús |
|
5-7 hónapos korban |
Jaurt |
|
7-8 hónapos korban |
Zöldségleves, burgonyapüré, főzelékek, gombóc |
|
9 hónapos korban |
Keksz, fehér szósz, szuflék, zöldségleves , |
|
12 hónapos korbanLa 12 luni |
Egy tojás, préselt sonka, tehéntej. |
|
IDŐSZAK |
AZ
ÉTEL MINŐSÉGE |
|
6 óra |
200-260 ml 2/3-os higitá tej,kakaóval vagy kávéval |
|
10 óra |
1oo
gram gyümölcslé,pürével és kekszel |
|
14 óra |
Zöldségleves 200-260 ml,egy tojássárgával, örölt fehér hus.csirkemáj. |
|
18 óra |
Ugyanaz mint reggel. |
|
20 óra |
200-260 ml tejbegriz,esetleg gxümölcspürével griş cu lapte, eventual amestec |
A mindennapi gyakorlatban gyakran adódik a kérdés-fenyegeti-e a szopós csecsemőt a tultáplálás veszélye?
A tapasztalat azt mutatja hogy ezzel a veszéllyel nem kell számolni,mert a szopós csecsemő az anyja tejelválasztását saját igányeinek megfelelően maga fejleszti ki.
Túlzott táplálékfelvétel szopás esetén szinte csak egy esetben fordul elő.Olyankor amikor egy bő tejü,a tejelválasztás szempontjából-idős-dajka szoptat fiatal csecsemőt.Ilyen esetben megtörténhet,hogy a könnyen és bőven adó mellből a csecsemő a szükségletnél többet sziv ki.Túltáplálást azonban még ez sem okoz,mert a szopási mennyiségeket hamarosan a szügséges mennyiségre korlátozza.
Mesterséges táplálás esetén viszont a túltáplálás elég gyakran fordul elő.Ezzel a lehetősséggel úgy az orvosnak mint az anyának tisztában kell lennie.Meg kell ismernie a –plusdystrófia,vagyis a nem megengedett túlsúly fogalmát,nevezetesen azt,hogy az átlagnál nagyobb súlyú csecsemőűrőképességét,mozgásgásfejlődését,ellenállóképességét tekintve-renszerint,semmivel sincs előnyösebb helyzetben mint a sorvadt csecsemő.Ezen nem változtat az a tény sem hogy-emiatt az anyák ritkán szoktak panaszkodni-Őszintén mondom hogy több évtizedes orvosi gyakorlat után alig emlékszem vissza olyan esetre, amikor az anya csecsemőjét azért hozta volna el,mert súlyemelkedését túl gyorsnak találta.
A csecsemőkori elhizás oka az hogy a –kalóriabevitel túlsúlyban van a kalóriafelhasználással szemben.Ez előfordulhat –külső-okokból/túltáplálás esetében vagy belső okokból akoor,amikor az energiát fogyasztó folyamatok a normálishoz képest a háttérbe szorulnak.Ilyen helyzetet észlelünk-pl-nagy súlyú,lusta csecsemőknél,akik csak későn tanulnak meg forogni,mászni,ülni,az érdeklődésük is renyhébb a kűlvilág iránt,és ennek megfelelően keveset mozognak,viszont annál többet szeretnek enni.Kétségtelen,hogy itt az elhizás alapja a belsőelválasztásu rendszer –alkati sajátossága-
Ehhez a folyamathoz a környezeti tényezők is hozzájárulnak akkor,ha a csecsemő fokozott étványának megfelelően sokat és hizlaló/zsirban és szénhidrátban dús/ételeket kap.
Szerencsére,a csecsemők egy jó része ellenáll a túltáplálási kisérleteknek,és a számára felesleges vagy éppen káros többletmennyiséget
visszautasitja,s ha azt mégis –beletömik-,kihányja.Ezt ösztönös,élettani reakciónak kell tekinteni.Ha azonban a védekezés csődöt mond vagy nem jár eredménnyel,akkor az emésztőrendszeri tünetek/puffadás,hasi görcsök,étvágytalanság,bűzös széklet/jelzik,hogy a tultáplálás a bélcsatornán belül zavrokat idézett elő.
A túltáplálás illetve a hozzá csatlakozó táplálkozási zavar-kezelésének-első feltétele a helyzet felismerése,a túltáplálás megszüntetése,illtve a gyermek korának/és nem a súlyának/megfelelő összetételü és mennyiségü
Kövér lesz a gyakran etetett csecvsemő.
Ha az anya nem veszi észre fél-egyéves csecsemője etetése közben a jóllakottság jeleit, túletetheti a gyermeket, ami csecsemőkori elhízáshoz vezethet, állapították meg a Rutgers Egyetem kutatói.
Vizsgálatukban 96 alacsony jövedelmű fekete és hispán származású anya vett részt, akik tápszerrel táplálták gyermekeiket. Az anyák feljegyezték az etetéssel kapcsolatos információkat, a kutatók pedig súlyméréssel egybekötött látogatást tettek a csecsemők 3, 6 és 12 hónapos korában. A vizsgálat célja a csecsemőkori elhízás különböző okainak felderítése volt.
Megállapították, hogy a napi etetések száma féléves korban jól tükrözte a 6-12 hónapos kor közötti súlygyarapodást. Az is kiderült, hogy ha az anyák nem vették észre a gyermek jóllakottságának jeleit, nagyobb volt a csecsemők súlygyarapodása. A kutatók elismerték azonban, hogy rendkívüli nehézséget jelentene az anyák táplálási szokásainak megváltoztatása. A csecsemő etetése ösztönös viselkedés. Azt mondani egy újdonsült anyának, hogy túl gyakran, túl sokat eteti gyermekét, sőt nem jól értékeli a csecsemő jelzéseit, nagy óvatosságot és jól képzett nővért vagy szociális munkást igénylő feladat. A témában megjelent közlemény a Journal of Nutrition Education and Behavior-ben olvasható.
Az étvágytalanság egyike azon panaszoknak,amelyek miatt leggyakrabban kérik a gyermekorvos tanácsait.
Oka lehet szervi betegság,vagy egyszerü hibák-pl-étkezések közötti nyalakodás,túl rövid szünetek az étkezések között,a gyermek korához nem illő táplálék.Nem egyszer jól fejlődő gyermekről van szó,és az étvágytalanság csak a szülők képzeletében létezik.Ilyen esetekben mérlegre állitjuk a gyermeket és a megfelelő táblázatok ismeretében és bemutatásában meggyőzzük a szülőket arról hogy a gyermek súlya optimális.
Igen gyakran környezeti ártalmak kiváltotta,-neuropathiás-megnyilvánulás.Az anamnezisből a túl aggodalmas,félénk,következetlen,vagy éppen túl dogmatikus,esetleg kapkodó,türelmetlen anya képe bontakozik ki.Rendszerint olyan családokról van szó,melyekben az étkezésnek túlzott jelentőséget tulajdonitanak.Az első esetben szinte tragikomikus eseménnyé válik minden étkezés-a szülők igyekeznek a gyermek kegyét mindenféle szórakoztatással,zenével,játékkal megnyerni,ami csak úgy mint a szakadatlan kinálás,kérlelés természetesen csak rontja a helyzetet.Ha a szülők tulságosan dogmatikusak,az étkezés közelharc a szülő és amind nagativisztikusabb magatartást tanúsitó gyermek közt.Sok gyermek ha észreveszi,hogy evése vagy nem evése a család központi problémája,hatalmi eszközként használja az étvágytalanságot.A gondos környezettanulmány számos esetben mélyebb okokat fed fel-szülők közötti konfliktusokat,túlfeszitett neurotizáló környezet,alkoholizmus stb.
kezelés szempontjai a szervi megbetegedések kizárása.
Az étkezési-szertartások-leegyszerüsitése.-a gyermek figyelmének az elterelését megakadályozni szórakoztatással vgy éppen erőszakos –töméssel-
Az étkezést lehetőleg a gyermek közremüködésének a megnyerésével-kellemes élménnyé kell tenni.Súlyos esetben és megoldhatatlan családi,illetve környezeti problémák esetén a környezetváltozás segit.
Nyugodt környezetben,határozott,de szeretteljes egyén vezetése mellett
látványos eredmények érhetők el.
A székrekedés nemcsak zavaró tüneteket (puffadást, kellemetlen leheletet, stb.) okoz, hanem rizikótényezőt jelent komoly betegségek, köztük a bélrák megjelenésére nézve is.
A székrekedés nemcsak zavaró tüneteket (puffadást,
kellemetlen leheletet, stb.) okoz, hanem rizikótényezőt jelent komoly
betegségek, köztük a bélrák megjelenésére nézve is. A szorulás házi kezelésére
nagyanyáink idejében még a szilvalekvár volt az általánosan elterjedt megoldás,
ma viszont már egyre többen élnek különböző hashajtók alkalmazásával.
A
székrekedés meghatározása
A heti háromszori alkalomnál ritkább, kemény, erőlködéssel járó székletürítést, melyet a nem teljes kiürülés érzése kísér, székrekedésként diagnosztizálják. A széklet akkor számít normális állagúnak, ha kb. 70-80 % vizet tartalmaz, a szorulásos, kemény széklet víztartalma ezzel szemben csak kb. 60 %. Minél kisebb a széklet víztartalma, annál kevésbé tud formálódni, és a végbélből kimozdulni. A bekeményedett székletet már csak a szokásosnál nagyobb erőfeszítéssel, ismételt haspréssel lehet eltávolítani, ami akár átmeneti vérkeringési elégtelenséget is előidézhet. Az idült székrekedés mögött sok esetben valamiféle betegség áll, ilyenkor másodlagos székrekedésről beszélünk. Ennek oka lehet anyagcsere-, vagy hormonális jellegű (pl. pajzsmirigy-elégtelenség, cukorbetegség, veseelégtelenség), vastagbél eredetű (pl. sérvek, szűkületek, végbélberepedés), idegi ok (pl. gerincsérülés, agyi erek betegségei). Mindezzel összefüggésben gyakran különböző gyógyszerek (egyes fájdalomcsillapítók, magas vérnyomás elleni szerek, vízhajtók, savkötők) mellékhatásaként alakul ki székrekedés. Ha nem fedezhető fel olyan alapbetegség, állapot, amelynek a székrekedés következménye, akkor elsődleges, vagy más néven alkati székrekedésről beszélünk.
Nehézségek a bölcsőtől kezdve
A bél renyheségével már egészen kis korban is találkozhatunk. Ha a székrekedés a születést követően állandósul, az az ún. Hirschsprung-betegségnek a gyanúját veti fel. Erre a ritka kórra jellemző, hogy a bél idegellátásának elégtelensége miatt a salakanyagokat továbbító mozgás koordináltsága nem megfelelő, ezért a bél nagyra tágul, a hasat előredomborítja, s így a széklet kiürülése akadályozott. Vannak szülők, akik a nagyobb vastartalmú csecsemőtápszerről azért térnek át alacsonyabb vastartalmúra, mert úgy gondolják, hogy kisbabájuk rendszertelen székletürítése a vassal van összefüggésben. Tudni kell azonban, hogy csecsemőknél természetes az is, ha nincs naponta székletük. A vas egyes esetekben ugyan hozzájárulhat a székrekedéshez, de mindemellett a gyermekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen.
Gyermekkori székrekedésnél gyakori, hogy a szobatisztaságra szoktatás rossz módszerei, és szülők rapszodikus életmódjához igazodó alvási és táplálkozási szokások okoznak problémát. Ezért már gyermekkorban nagyon fontos a rendszeres napi ritmusra, a közel azonos időpontokban történő étkezésre, alvásra, és a székletürítési rutinra szoktatás. A székrekedés megelőzésére legjobb módszer a sok folyadék és a kellő mennyiségű rostanyag (teljes kiőrlésű gabonafélék, gyümölcs, zöldség) fogyasztása, amelyek fellazítják a székletet és megkönnyítik annak kiürítését. Nem árt tudni, hogy a túl sok fehérje, kakaó, csokoládé fogyasztása könnyen szorulást eredményezhet. A rendszeres testmozgás a belek vérellátását javítva hozzájárul azok egészségének megőrzéséhez, ezért mozogjunk minél többet együtt gyermekeinkkel!
A megszokottól eltérő körülmények között, közösségbe (bölcsődébe, óvodába, iskolába, táborba) kerülve nem ritkán tapasztalható, hogy a gyerekek halogatják, otthonra tartogatják a „nagy dolgot”, ami könnyen kiindulópontja lehet a székrekedésnek. A közegészségügyi szempontokon túl különösen fontos ezért, hogy a gyermekintézmények a mellékhelyiségeikben megteremtsék és fenntartsák a megfelelő higiénés feltételeket, hogy a gyermekekben idővel feloldódjon a gátlás, és természetes legyen számukra, hogy már a székelési inger jelentkezésekor használják a toalettet.
A szokás hatalma
Nemcsak a gyermekek bélrendszere
reagálhat érzékenyen a változásokra, hanem a felnőtteké is, hiszen akár
egy utazással is felborulhat a megszokott „menetrend”. Az új viszonyok között
is törekedjünk azonban arra, hogy a megszokott idő körül alkalmat, és
megfelelő körülményeket teremtsünk a székletürítésre, mert ha
elhalasztjuk, egyben könnyen elmulasztjuk az ideális időpontot, ami számos
nehézséget vonhat maga után.
Életmódunk jobb irányba változtatása hatalmas lépés az egészségünk
megőrzése felé. Ezen a téren is legyünk azonban körültekintőek. A
rendszeres feketekávé fogyasztás radikális elhagyása ugyanis a székürítés
ritkulását is maga után vonhatja, mivel a koffein általában serkentőleg hat
a belekre. Bár a bélműködésre nézve a nikotin inkább gátol, van, akinél a
székelési reflex az első reggeli cigarettához kötődik, és így a
dohányzás abbahagyása fennakadást vonhat maga után. A drasztikus,
helytelenül folytatott fogyókúra, az étkezések kihagyása szintén nagymértékben
befolyásolhatják a székelési folyamatokat.
Várandósság idején még inkább oda kell figyelnünknünk arra, mit eszünk. A legfontosabbak: kerüljük az alkoholt, a magas koffeintartalmú italokat és a nyers húsokat és fogyasszunk sok-sok zöldséget, gyümölcsöt.
Várandóssága idején ne diétázzon, különben fennáll a veszélye, hogy a gyermeke nem kap meg minden szükséges tápanyagot!
Minden étkezés során fogyasszon gyümölcsöt és zöldséget, lehetőleg napjában ötször. Egy pohár tiszta (frissen csavart, vagy 100 százalékos) gyümölcslé pótol egy adagot.
Napi kalóriaigényének körülbelül felét pótolja szénhidráttal: teljes kiőrlésű gabonatermékekkel, -kenyerekkel, rizzsel, burgonyával, tésztákkal, melyek rostanyagaival megelőzhető a székrekedés.
Egy héten lehetőleg kétszer fogyasszon kövér tengeri halat: lazacot, makrélát vagy heringet! Ezek a halak olyan zsírsavakat tartalmaznak, melyek fontosak a baba fejlődése szempontjából. A tengeri lazac és a tőkehal különösen egészséges, ugyanis jódban gazdag mindkét faj.
Napi két-három fehérjében gazdag étkezéssel könnyen fedezheti fehérjeigényét. A fehérjegazdag menüből nem hiányozhat a hús, hal, szárnyasok, tejtermékek és a tojás sem. Itt egy ideális adag: gabonapehely, 85 g vörös hús vagy szárnyas, 150 g hal vagy 125 g hüvelyes.
Bánjon óvatosan a zsírokkal és az olajokkal, állati eredetű zsír helyett használjon növényi olajat (pl. repce- vagy olívaolajat)! 80-100 gramm zsíradék bőségesen elegendő naponta, hisz ne feledje, a tejtermékekben, húsokban, édességekben, rágcsálnivalókban is van zsír.
Egy héten egyszer egyen hüvelyeseket: a lencse, a borsó vagy a bab amilyen sok ásványi anyagot tartalmaz, legalább olyan sok rostot is. Jó kiegészítői a húsoknak, gabonaféléknek.
A folsav nélkülözhetetlen a sejtosztódás folyamatához, így a gyermek növekedéséhez is. Megtalálható a sötétzöld zöldségekben: a brokkoliban, a spenótban, a zöldbabban, jégsalátában, de a hüvelyesekben is, például a zöldborsóban vagy a csicseriborsóban is.
Az egészséges csontok kialakulásáért, fejlődéséért elengedhetetlen fontosságú, hogy a baba megfelelő mennyiségű kalciumot kapjon anyjától: naponta kétszer-háromszor egyen zsírszegény tejből készült termékeket: sovány túrót, sajtot, joghurtot.
Ne igyon alkoholt, mert ezzel kockáztatja, hogy a gyermek valamilyen fogyatékossággal jön a világra, sőt a terhességet is veszélyezteti! Ha nem tudja letenni a poharat, kérjen tanácsot szakértőtől, forduljon orvoshoz!
Ha ébredés után nem érzi jól magát, még az ágyban fogyasszon el egy szelet kenyeret vagy egy kétszersültet egy csésze teával vagy egy pohár tejjel. Kisebb étkezések segítenek Önnek, hogy jobb legyen a napja.
Kerülje a nyers vagy nem kellően főtt húsokat, mert ezek miatt fennáll a fertőzésveszély, például a toxoplazmózis: olyan parazitafertőzés, mely a méhlepényen át fertőzi az újszülöttet, megtámadhatja az agyat, a szemet, az izmokat, sőt halvaszületéshez is vezethet.
Ne igyon kezeletlen tejet, s kerülje az abból készült termékeket is, mert ezek lisztéria baktériumot tartalmazhatnak, mely át tud haladni a méhlepényen és korai terhességnél még vetélést is okozhat. Keménysajtok, pasztőrözött, kezelt tejből készített termékek nyugodtan fogyaszthatók.
Tartózkodjon az erős, magas koffeintartalmú italok (feketetea, zöld tea, kávé, kóla) fogyasztásától! Két-három csésze kávé, öt-hat csésze tea naponta még belefér. Kerülje a kinintartalmú italokat (pl.: tonik, keserűcitrom), nagyobb mennyiségű kinin ugyanis egészségügyi problémát okozhat a magzatnál.
Ha naponta ötször-hatszor étkezik, ossza el egyenletesen a tápanyagbevitelt, fontos a napi többszöri melegétel.
Két okra szeretném felhívni a figyelmet
Az egyik nagyon gyakori ok a garatmandula gyulladásainak a következménye-amikor is a gyulladásból származó fertőző, gyennyes váladék lecsorog a hátsó garatfalon az alsóbb légutakba és ott fertőzést okoz.
A másik az orr-melléküregeinek változatos formákban megnyilvánuló gyulladásos folyamatai.
Mindkettőre jellemző hogy az alkatilag hajlamos gyermekeknél fordul elő
gyakrabban.A kezdet mindig egy felső léguti hurut képében zajlik le,ezután megmarad egy kinzó köhögés főként éjtszakai halmozódással/hanyattfekve a váladék lecsorog a hátsó garatfalon a légutakba azokat elzárja és köhögési rohamot produkál.Nappal általában a gyermek tünetmentes.
A következőkben szeretném a két klinikai forma és egy tünetben kicsúcsosodó/a kitertó köhögés/egyéni jellemzőit taglalni és kezelésüknek főbb irányelveiről beszélni.
A tehéntej használatáról a
csecsemő táplálásában..
Nem minden gyermeknek adatott meg az a lehetőség hogy anyatejjel legyen táplálva.Az anytejes táplálás a jól ismert előnyein kivül egy – örömélmény a babának, egy olyan kapcsolat kezdete az anya és gyermeke között ami mindkettőjűket egész életükön át végigkiséri. Azt mondta tanitó mesterem Prof.Dr.Szentkirályi István hogy a természetesen táplált csecsemő életének első 3-4 hónapjában már megnyerte életének első nagy csatáját.
Soha nem tudtam megérteni és elfogadni azon anyukáknak azt a döntését hogy lemondjanak a szoptatásról-kissé kegyetlennek igazságtalannak tartottam a saját gyermekével szemben. Olyan érzésem van hogy ilyenkor, valaki kiállt az élet egyik legszebb felelősségét viselők sorából.
Pályám kezdetén nagy volt a száma a szoptató anyukáknak. Ha valakinek nem adatott meg ez a lehetőség,főként falusi környezetben az sem keseredett el,mert ott volt a jó minőségü,egészséges állattól származó tehéntej ami megfelelően higítva és gazdagitva ugyanolyan jól megállta a helyét a csecsemőtáplálásban,az erős szép gyermekek fejlődését illetően.
A köztudatban első helyen állt az anyatej másodikon pedig a tehéntej. Ez igy volt megírva minden gyermekgyógyászati szakkönyvben.
A világ megváltozott,más életritmusok,erkölcsi értékek,családi harmóniák vagy disharmóniák,az urbanizáció az összes átkával, az anyák munkahelyekre kényszerültek-a tudományos életben újabb és ujjabb betegségeket közöltek a szaklapokban/amik vagy reálisak vagy tulzottak voltak. Ehhez társultak az egyes anyukák kényelmi szempontjai is. Lassan kimutatható lett százalék arány számottevő csökkenése a természetesen táplált csecsemőknél.
A tejporkészitmények amiket kiváló minőségü tehéntejből készitettek,szinte forradalmositották a csecsemőtáplálást. Majdnem kivétel nélkül minden gyermekgyógyászt megörvendeztetett 3-4 évtízeden át megbizható tápszer volt úgy a készitmények adptációs formáit tekintve a különböző megbetegedések, valamint a normális fejlődésü gyermek igényeinek megfelelően.
A tehéntej allergia valamint a tejcukorra való érzékenység már régen ismert jól körülhatárolt betegségek voltak,amik aránylag ritkán fordultak elő, és a tehéntej időleges vagy véleges kizárásával a gyermek problémája megoldódott.
A manapság a legnagyobb megdöbbenésemre sokan teljsen indokolatlanul megtiltják a tehéntej használatát a csecsemő táplálásban. Az orvosi rendelőben ahol dolgozok egyre több anyuka gyanakodva és furcsán néz rám amikor a kényszer a mesterséges táplálásra kötelez, egy jó minőségü,egészséges állattól származó tehéntejjel.Kérdésemre hogy miért ez a visszafogottság a válasz az volt hogy egyes kollégáim eltiltották a gyermektől a tehéntej mindennemü használatát.Ennek hallatára gondoltam magamban-fitalság, bolondság. De a történet úgy folytatódott, hogy egy vasárnap délelőtt arra lettem figyelmes hogy az egyik T.V.főműsorában egy neves Budapesti Klinika vezető profeszora szintén azt nyilatkozta hogy az 1 éven aluli gyermek táplálásából ki kell tiltani a tehéntej használalatát. Ennek hallatára aztán már rángatózni kezdtem - és mindent végiggondoltam és feltettem magamban a kérdést – amióta létezik az orvostudomány senki nem ellenezte a tehéntejes táplálást csak nagyon jól körülhatárolt betegségeknél. A vezérelv az volt és ezt mondhatom nyugodt lelkiismerettel hogy egy éves korig a gyermek alaptápláléka a tej-vagy egy minőségileg szigoruan ellenörzött tejporkészitmény vagy egy gondozott, egészséges állattól,szármzó tehéntej.
Minden ősünk aki anyatejhez nem jutott vajon milyen táplálékon nevelkedett fel, és jóval hosszabb ideig éltek mint a mi generációnk...A raffinált gyártási módszerekkel készitett minféle tejporok alapanyaga vajon nem a tehéntej. Vannak babák akik mindenféle tejport visszutasitanak és csak a tehéntejet fogadják el. Vajon akinek nincsen anyagi lehetősége hogy a drága tejport megvegye mivel fogja táplálni a gyermekét...
MURPHY szerint ami elromolhat az el is romlik. Felteszem a kérdést vajon a pánikkeltő MELANINON kívül, nem kerülhet-e más káros anyag is a tejporba.
Vajon milyen okok húzódnak meg a tehéntej ilyen mértékü céltudatos elmarasztalása mögött./pl- a kiméletlen piaci versenyben az illetékes résztvevők gondolnak az esetleges gyártási hibákra.
KEDVES ANYUKÁK! Gondolják át jól az
ilyen jellegű tanácsokat és a döntés előtt kérjék még ki az a
tapasztalt nagymamák esetleg dédnagymamák tanácsát is, és kérdezzék meg
őket hogy mi éltette őket 2-3 éves korukig.
gyermek, táplálkozás, ételek
Sok mindent kell tennünk az egészséges táplálkozásért, és számos dolgot már egészen korán jobb elkerülni. Fontos, hogy gyerekünkből ne legyen a gyorséttermek állandó vendége.
Mit ne tegyen a
szülő?
1. Ne vesztegessük meg a gyereket azért, hogy megegye a főzeléket.
Akár TV-nézés, akár sütemény a megvesztegetés, csak rövid távion működik.
Végül biztosan megutálja a gyerek a zöldségfélét, ha az az „ára” valamilyen
jutalomnak.
2. Ne csináljunk mítoszt a süteményből, édességből. Ha
elzárva, egy felső polcon tartjuk, az édesség csak felértékelődik a
gyerek szemében. Vagy ne tartsunk édességet otthon, vagy vásároljunk
egészséges, de elérhető desszertet.
3. Ne korlátozzuk a gyereket bizonyos gyermekételek elfogyasztására.
Legjobb, ha a gyerek ugyanazt eszi, mint a felnőtt, és mindig találjunk
időt a közös étkezésre.
4. Ne adjuk fel. Előfordul, hogy tizenötször is meg kell kínálnunk
például brokkolival, de ne adjuk fel, és ami a legfontosabb, ne
erőltessük, mert annak biztos utálat lesz a vége
A veleszületett szívbetegségek olyan eltérések, melyek - bár születéskor jelen vannak -, lehet, hogy csak a későbbi életkorban okoznak tüneteket.
Kisebb arányban fordul elő a nagy tüdőverőér szűkülete, az aorta szűkülete, s az úgynevezett Fallot tetralógia. Ez utóbbi a legnagyobb bal-jobb sönttel járó fejlődési rendellenesség, melyben egyszerre négy baj is jelen van. Ezek a jobb kamra kiáramlási pályájának szűkülete, melyet okozhat például a pulmonális billentyű szűkülete. Emellett kamrai sövényhiány, a jobb kamra izomzatának túltengése és az aorta rendellenes eredése látható. A betegséget cianózis (kékeslila nyálkahártya- és bőrelszíneződés) mellett domború, óraüvegszerű körmök, dobverőhöz hasonlóan kiszélesedett utolsó kézujjpercek jellemzik. Gyermekeknél - enyhe esetektől eltekintve - nyugalomban is van nehézlégzés, s a fejlődésben visszamaradnak. Enyhébb elváltozáskor a nehézlégzés csak mozgáskor jelenik meg. A tünetek súlyossága gyakran az újszülött kortól kezdve fokozódik, s a cianózis körülbelül négy hónapos korban jelenik meg. Jellemző tünet, hogy a járni tudó gyermek gyakran leguggol, mert akkor a cianózis csökken. Jellegzetesek a hirtelen fellépő rohamok, melyek hirtelen cianózisfokozódással, erős nehézlégzéssel, nyugtalansággal járnak.
Számos egyéb veleszületett szívbetegséget ismerünk még, attól függően, hogy melyik billentyűt, nagyeret, vagy üregi kapcsolatot érinti a rendellenesség. A tünetek háttere mindegyiknél az elégtelen keringés, a rossz oxigénellátás. Ha a csecsemő nehezen táplálható, izzad, elkékül (cianózis), légzése nehéz, aluszékony, ha későbbi életkorban indokolatlanul fáradékony, ha mozgásra elkékül, vagy kisebb mozgásra kifullad, ha gyakran szenved légúti betegségben, ha asztmás rohamai vannak, mindig gondolni kell szívbetegség fennállására.
Ma már, hála a jól szervezett újszülött kori és gyermekorvosi szűrővizsgálatoknak, a szívbetegségek nagy hányadát idejében, még a panaszok jelentkezése előtt felfedezik. A megelőzésben fontos szerepe van a terhesség alatti egészséges életvitelnek, a fertőzések kerülésének, a megfelelő táplálkozásnak. Az életvitellel meg nem előzhető, kisebb fejlődési rendellenességek időben felismerhetők, ha gyermekünket figyeljük. Ha az előbbiekben vázolt tünetek bármelyikét észleljük gyermekünknél, haladéktalanul jelezzük azt a gyermekorvosnak.
A kisbabának élete első hat hónapjában kizárólag anyatejre van szüksége. A gyakori, igény szerinti szoptatás megalapozza a tejtermelést, a könnyen és gyorsan emészthető anyatej nem terheli meg a kisbaba gyomrát még akkor sem, ha a csecsemő 8-16 alkalommal szopik naponta. Az anyatej összetevői mindenkor alkalmazkodnak a gyermek igényeihez, életkorához, az első napokban termelődő előtej, a kolosztrum pedig immunanyagokban olyan gazdag, hogy a kisbaba első oltásának is szokták nevezni. A gyakori szoptatás során bőségesen jut az újszülött kolosztrumhoz, amely elősegíti a meconium (magzatszurok) távozását, ezzel a felesleges billirubin kiürülését a szervezetből. Így az élettani sárgaság általában enyhébb és gyorsabb lefolyású lesz. Mivel a billirubin 98 százaléka széklettel ürül, helytelen kórházi gyakorlat a teáztatás, a cukros víz itatása.
A kolosztrumban és az anyatejben található sIgA nevű immunanyag védőréteget képez a bélfalon, amely megóvja a kisbaba még éretlen bélrendszerét a fertőzésektől, így a kizárólag szoptatott csecsemőknél ritkábban fordul elő hasmenéssel járó megbetegedés.
A szoptatott és a tápszeres csecsemők bélflórája eltérő. A kizárólag anyatejjel táplált babák belének PH-értéke alacsonyabb, s ez a savas környezet kedvez a hasznos baktériumok (Lactobacillus bifidus) jelenlétének. Már egyetlen üveg tápszer elfogyasztása is megváltoztatja a bélflórát, amely a felnőttéhez válik hasonlóvá, s az új környezetben hamarosan megjelennek a vegyes étrendet fogyasztókra jellemző baktériumok. A szilárd ételek bevezetése is zavart okoz a bélflórában, az enterococcusok és az enterobaktériumok száma jelentősen emelkedni kezd.
Hat hónapos kor előtt a csecsemő emésztőrendszere még éretlen az anyatejen kívül egyéb táplálék feldolgozására. A tápszeres kiegészítés, a mesterséges táplálásra való átállás és a szilárd táplálék korai bevezetése következtében gyakrabban alakulnak ki felsőlégúti megbetegedések, középfülgyulladás, hasmenés, húgyúti fertőzések, ekcéma, asztma, allergia. Az allergiára hajlamos családokban az anyatejes baba érzékennyé válhat a tehéntejfehérjére, ha az újszülöttosztályon az első három nap során akár egyetlen üveg tápszert is kapott (véletlen, szükségtelen vagy szándékos kiegészítés során).
Sokan gondolják, hogy a tápszerrel táplált babáknál már 4 hónaposan el kell kezdeni a szilárd táplálék bevezetését. Ez egy óriási tévhit! A tápszeres babák emésztőrendszere semmivel sem érettebb anyatejes társaiénál, ráadásul a tápszer nem tartalmazza azokat az emésztőenzimeket, amelyek az anyatejben megvannak és segítik a szoptatott babát abban, hogy könnyebben megbirkózzon az első falatok feldolgozásával. A tápszeres babák szervezete amúgy is ki van téve a fajidegen fehérje bélrendszerre gyakorolt negatív hatásainak, így különösen fontos, hogy megvárjuk a féléves kort, mielőtt újabb ételekkel ismertetnénk meg.
- elmúlt a baba 6 hónapos
- stabilan tud ülni
- a szájába bevitt étel befelé megy, lenyeli, nem tolja ki a nyelvével
- váratlanul gyakrabban szeretne szopizni, mint akinek sosem elég, és ez nem
rendeződik gyakoribb szoptatással pár nap alatt, mint egy növekedési
ugrásnál
- stagnál a gyarapodása
- van foga, képes rágni
- képes a kezével megfogni és a szájába tenni az ételt
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) és a WABA (A Szoptatásért Világszövetség) ajánlása alapján a babák féléves koráig a kizárólagos szoptatás javasolt. A Magyar Csecsemő- és Gyermekorvosok Szakmai Kollégiuma és a Védőnők Szakmai Kollégiuma egyaránt a 6 hónapos korig tartó kizárólagos anyatejes táplálás mellett foglal állást.
A szakmai kollégiumok a vegyes étrend bevezetéséhez a gyümölcs-, zöldség- és gabonaféléket javasolják. Sokan szeretik gyümölccsel, azok közül is almával, őszibarackkal kezdeni a szilárd táplálék bevezetését. Első ételként népszerű még a banán. Egyes mamák azt tapasztalták, hogy kisbabájukban allergiás reakciót váltott ki ez a déligyümölcs. Mivel a banán távoli országokból érkezik hozzánk és a tartósítás érdekében vegyszeresen kezelik, érdemes az orvos tanácsát kikérni ezzel kapcsolatban. A magyar babák a hazánkban honos gyümölcsöket tolerálják leginkább.
Az első próbálkozásokhoz egy nyugodt időszakot érdemes választani, pl. a délutánt, amikor a kisbaba kipihent és vevő valami újra. Mindig először szoptassuk meg, majd ültessük az ölünkbe és kínáljuk meg a babát egy negyed teáskanál reszelt almával. Ha izlik neki és megeszi, akkor másnap adhatunk neki egy kicsivel többet. Lassan, fokozatosan emeljük az adagot és közben figyeljük a kicsit, hogy nincsenek-e kiütései, vagy egyéb, allergiára utaló jelek.
Egy étel bevezetése 5-7 napig tartson. Utána hasonlóképpen ismertessük meg a következővel. A kicsik általában imádják az őszibarackot, érdemes lefagyasztani belőle, hogy télre is legyen. Adhatunk még a kisbabának meggyet, később körtét, szilvát, szőlőt, de óvatosan, mert ezek hasfájást okozhatnak. Zöldségek közül a krumpli jöhet elsőként szóba, a csicsóka, bio-répa, sütőtök, spenót, sóska, zöldborsó, zöldbab.
A húsokat érdemes aránylag hamar, az első néhány főzelékféle után bevezetni, a magas vastartalom miatt.
A pépes ételeket hamarosan fölváltják a villával összenyomott, kissé darabos főzelékek. Hagyjuk a kisbabát egyedül is kanalazni! Igaz, eleinte sokat kell utána takarítani, de amint egyre ügyesebben bánik az evőeszközzel, úgy fog egyre kevésbé maszatolni. Később adjunk a kezébe nagyobb darabokat is, pl. egész főtt répát. Nem baj, ha összenyomja, kicsit szétkeni, miközben a szájába gyömöszöli, így fedezi föl a különböző ételek állagát, színét, formáját.
Egyáltalán nem muszáj minden esetben külön főzni a gyermeknek: nyugodtan eheti a családnak szánt levesben főtt zöldséget, húst, de még a berántás, habarás, fűszerezés előtt vegyük ki belőle, amit neki szánunk. Ha a családi ebéd nem neki való, akkor persze külön kell főzni, de minimális sóval, cukorral ízesítsük csak az ételeket. Fűszerezhetők is a kisbaba ételei, nem is annyira az általunk megszokott szárított fűszerekkel, hanem egyszerűen tegyünk a főzővízbe zellert, hagymát, fokhagymát, bármit, ami jó ízt ad az ennivalónak. Az anyatejes babák úgyis hozzászoktak már az ízekhez, hiszen a mama teje egy kicsit mindig más ízű, aszerint, hogy mit fogyasztott előzőleg. Ne aggódjunk, ha a baba nem eszik túl sokat! Akár másfél, kétéves is lehet, mire jelentősebb mennyiséget fogyaszt a főzelékekből, húsokból.
Ha egy-egy ételről megbizonyosodtunk, hogy nem váltott ki allergiás reakciót, akkor kombinálhatjuk más, már kipróbált étellel. A főzelékeket főtt krumplival lehet sűríteni.
Magyarországon
első számú allergén a tehéntej, ezt követi a sorban a tojás és a szója.
Egyéves kor előtt ezek bevezetése a kisbaba étrendjébe nem ajánlott. (A
tojásnak először mindig a sárgáját adjuk, keményre főzve, villával
összetörve.) Érdemes átgondolni és akár egy éves korig is várni az alábbi,
gyakran allergiás reakciót kiváltó ételekkel: tejtermékek, búzaliszt,
paradicsom, citrusfélék, kukorica, dió.
Mézet se adjunk a babának az első születésnapja előtt, a méz ugyanis
botulizmus csírákat tartalmazhat. Várjunk a hallal és a belsőségekkel is,
a bennük fölhalmozódó méreganyagok káros hatása miatt. Másféléves kor után jön
el az ideje a kivi, eper és hasonló aprómagvas gyümölcsök kóstolásának. Kétéves
kor előtt kerüljük a csonthéjasok, magvak és a nyers répa adását,
fulladásveszély miatt. Természetesen darálva, reszelve fogyaszthatók.
A földimogyoró az Egyesült Államokban előkelő helyen áll az ételallergének között, az angliai La Leche Liga három éves kor alatti gyerekek számára nem javasolja. Szintén hároméves korig érdemes várni a gombával, mert különleges, nehezen emészthető fehérjéi allergizálhatnak.
A lisztneműek
és a tejtermékek bevezetéséről megoszlanak a vélemények: Magyarországon a
Gyermekorvosok Szakmai Kollégiuma 6 hónapos kortól javasolja a
lisztneműeket, gabonaféléket és 9-10 hónapos kortól a tejtermékeket. Ha a
családban bármilyen allergiára való hajlam mutatkozik, akkor csak egy éves kor
után ajánlják őket.
Mivel ma már szinte valamennyi családban előfordul allergiás megbetegedés,
érdemes várni ezeknek az ételféleségeknek a bevezetésével. Nagyon sokszor csak
évek múltán derül ki, hogy valaki allergiás egy bizonyos élelmiszerre.
A boltok polcain széles a választék bébiételekből. Ezeknek a használata nagyon praktikus lehet például utazásnál, nyaralásnál, az első próbálkozásokhoz azonban túl nagy mennyiséget tartalmaz egy-egy üveg. Ráadásul a címkéken már 4 hónapos kortól való ajánlást is feltüntetnek, ami szöges ellentétben áll az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával. Később is érdemes alaposan elolvasni, hogy mit tartalmaznak az üvegek; egyéves kor alatt semmiképpen ne vegyünk a babának tejet, epret, paradicsomot vagy más, allergizáló ételféleséget tartalmazó bébiételt.
Népszerűek a különböző tejpépek is. Mivel csak vizet kell hozzáadni, elkészítése rendkívül egyszerű. Azonban a tejpépek nagy része teljes tejet vagy sovány tejport tartalmaz, ami köztudottan az első számú táplálékallergén és egyéves kor alatt mindenképpen kerülendő. Az anyatejes babának semmi szüksége tejpépekre. Nem igényel sokkal több munkát elkészíteni gluténmentes gabonapehelyből egy finom kását, amihez akár lefejt anyatejet is keverhetünk.
Ha a kicsi nem fogadja el 6 hónaposan a kínált ennivalót, próbálkozzunk meg vele újra: 2-3 naponta vagy hetente. Ha szépen fejlődik, és elég neki az anyatej, akár egyéves koráig is élhet kizárólag azon. Az első életévben az anyatej a gyermekek fő tápláléka.
Fontos tudni: az első életévben nem a szoptatást helyettesítjük az egyéb táplálékkal, tehát a szilárd étel bevezetése nem egyenlő az elválasztással. Ezért is adjuk a pépeket szoptatások után. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a szoptatás legalább kétéves korig javasolt, de ideális esetben addig folytatódik, amíg a kisbaba magától abbahagyja.
Ne szoktassuk rá a
gyereket a chipsre, ropira, kekszre vagy babapiskótára! Ezek elsősorban
szénhidrátot tartalmaznak, tápértékük csekély, csak eltömik a baba gyomrát. Ha
a kisgyermek egész nap rágcsál, ropogtat valamit, éppen az értékesebb,
tápanyagdúsabb élelmiszereknek nem marad hely a gyomrában.
Kerüljük az édességeket, a süteményeket, a szénsavas és egyéb
üdítőitalokat; a cukrot vagy mesterséges édesítőszereket,
ízfokozókat, mesterséges színezéket tartalmazó ételeket.
Ha eddig nem tettük, kezdjünk el magunk is egészségesen táplálkozni. Kerüljük a túl zsíros, cukros ételeket. Használjunk növényi zsiradékot, margarint, olajat, különösen olivaolajat a főzéshez, sütéshez. Főzés helyett inkább pároljuk az alapanyagokat; így jobban megmarad a vitamin- és tápanyagtartalmuk. Együnk sok nyers zöldséget, gyümölcsöt, gabonafélét, étrendünk megfelelő arányban tartalmazzon fehérjét, szénhidrátot. Igyunk vizet, ásványvizet, frissen facsart gyümölcslét. Kerüljük a sok cukrot tartalmazó bolti ivóleveket, a szénsavas üdítőitalokat, amelyek a cukor mellett tartósítószert, gyakran koffeint is tartalmaznak.
Járjunk elöl jó példával! Nehéz lesz rávenni a gyereket a megfelelő táplálkozásra, ha magunk is chipset rágcsálunk naphosszat.
Különös konfliktus volt. Az ellenfelek kétfelé váltak és
gyakran más-más irányba igyekeztek. Az egyik oldalon a kutató orvosok
közösségének tagjai, a másikon a nagy amerikai üzleti élet, mint igen fontos
játékos. Mi is történt pontosan? A tudós társaság tagjai tudományos
publikációikban kifogásolták az Amerikai Tejipari Társaság erőfeszítéseit.
Egészségügyi kutatótevékenységük eredménye szemben állt a Társaság
"Mindenkinek szüksége van tejre" jelmondatával. Amikor a Szövetségi
Kereskedelmi Bizottság betekintett az anyagba, meglepő következtetésre
jutott: maradéktalanul egyetértett a kutatókkal, és kibocsátott egy
"keresetlevél-tervezetet", ami azt tartalmazta, hogy a
"Mindenkinek szüksége van tejre" szlogen hamis és félrevezető.
{Lábjegyzet:1 }
A Szövetségi Kereskedelmi Társaságnak ez az ítélete 1974-ben felhívta a
figyelmet a tejipar következetes stratégiájára: találjunk ki
marketingszlogeneket és megközelítési módokat, melyek azt a benyomást keltik,
hogy a tejtermékek egészségesek és kívánatosak. Néhányat e szlogenek közül,
melyeket gyakran egy híres sportolóval vagy gyönyörű modellel társítanak,
akinek a felső ajka felett fehér karima van, az 1. ábra {Kép:01 – Az
amerikai tejipar szlogenjei} szemlélteti. {Lábjegyzet:2 }
Érthető hogy a reklámok
megpróbálnak vágyat ébreszteni egy szolgáltatás vagy termék iránt-végül is ez a
legtöbb hirdetés alapja-nap mint nap ezekkel árasztanak el bennünket.De
tullépnek egy határon,amikor úgy állitanak be valamit,mint egészséget
elősegitő terméket,mikor valójában épp az ellenkezője igaz.
Erre való tekintettel a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság 1974-es döntése
fontos kérdést vetett fel. A kormányzat helytelenítene egy olyan állítást, amit
a legtöbb amerikai elfogad? Akár az Egyesült Államok Mezőgazdasági
Minisztériuma táplálkozási piramisra vonatkozó ajánlatának, akár a korábban
propagált négy élelmiszercsoportnak az volt a burkolt üzenete, hogy igenis
minden amerikainak szüksége van tejre. Mi késztethette arra a Szövetségi
Kereskedelmi Bizottságot, hogy szembeszálljon a tejipar azon állításával, hogy
"Mindenkinek szüksége van tejre"? A kérdésre adott válasz e fejezet
alapja. Az 1974-es döntés után a tejipar azonnal megváltoztatta szlogenjét:
"A tej mindenki számára tartogat valami meglepetést." Ámbár ezt senki
sem vonja kétségbe, az igazi kérdés azonban az, hogy igazán akarjuk-e ezt a valamit?
Néhányan talán úgy érzik, hogy pusztán már annak feltételezése is, hogy a
tejjel és a tejtermékekkel problémák vannak, szinte nemzetietlen, az amerikai
embert sértő megállapítás. Tisztán kell látnunk: ez a fejezet nem indít
rágalomhadjáratot. Csupán kimutatom, hogy a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság
alig-alig ismert, a tejipar elleni kb. 20 évvel ezelőtti keresetlevele
világos érveléssel kimondta, hogy minden amerikainak alaposan ismernie kellene
a tejre vonatkozó egészségügyi tényeket. A jó egészség nem előítéleteinkre
vagy egyéni tetszésünkre épül, hanem az egészség törvényével való
együttműködésen alapul, ami irányít bennünket. Az már az egyénekre
tartozik, hogy megváltoztassák elgondolásaikat, és komolyan megvizsgálják, hogy
az USA kormányzata miért utasítja el azt a megfogalmazást, miszerint
"Mindenkinek szüksége van tejre!" Miért ne hozhatnánk értelmes
döntést a tej és a tejtermékek személyes fogyasztására vonatkozóan?
Az derül ki ebből a fejezetből, amit az egészségügyi szakértők
évtizedek óta tudnak a tejjel kapcsolatos egészségproblémákról, ám ezek az
aggodalmak nem kaptak jelentős publicitást. Látnunk kell, hogy igen nehéz
a megelőző orvoslás hangját világosan hallatni, amikor óriási
kereskedelmi érdekeltségek dollármilliókkal támogatják a féligazságok
hirdetését.
Nincs annyi kezem, amin meg tudnám számolni, hány anyuka mesélt már arról, hogy az egészen pici, néhány napos vagy hetes babának citromlevet vagy narancslevet adott pl. csuklás ellen. Pedig, amilyen gonddal és körültekintéssel kezdik el sokan a hozzátáplálást, olyan gondatlanul adnak citrusféléket az arra még egyáltalán nem érett babának. Mikor és milyen citrusfélét adhatunk a kicsiknek?
A citrusfélékről az él a köztudatban, hogy egészségesek, ezért nagyon szeretik őket a szülők a babának adni, mert tele van vitaminnal. Csakhogy amilyen egészséges, épp annyi problémát is okozhat.
Kezdjük rögtön azzal a tévhittel, hogy a csuklásra citromot kell adni! Valóban: a citrom ízétől annyira meglepődhet a baba, hogy elmúlik a csuklás, csakhogy ezt bármi mással is elérhetjük. Például adj neki kiskanálban anyatejet vagy forralt vizet. Ha már 4 hónapos elmúlt, játssz vele kukucska játékot! Ha még egészen kicsi és hasfájós, adhatsz neki egy kiskanál Gripe Watert, vagy édeskömény-teát, annak a kellemetlen íze is van olyan hatással, mint a citrom.
Minden déligyümölcs bevezetésénél alapszabály, hogy csak fokozatosan vezessük be őket, azaz első nap csak a levéből egy kiskanállal kaphat, második nap egy picit többet, harmadik nap még többet. Ha hasmenés, kiütések, hasfájás jelentkezik, akkor azonnal abba kell hagyni a déligyümölcs adását és 1-2 hónapot várni vele.
Ha a baba allergiára hajlamos, akkor nyugodtan várhatunk a déligyümölcsökkel akár 1 éves korig is.
7 hónapos kor alatt egyáltalán ne adjunk citrusféléket, mert hasfájást, emésztési zavarokat, allergiát okozhatnak!
7 hónapos kortól adható mandarin, citrom
8 hónapos kortól adható narancs
Másfél éves kortól adható grapefruit
Problémát okoz a hozzátáplálás? Töltsd le az ingyenes Nagy Babaszakácskönyvet most.
Sok anya kíváncsi arra, vajon honnan tudhatja meg, hogy csecsemője elegendő tejet fogyaszt-e, és aggódik amiatt, hogy képes lesz-e a csecsemője igényének megfelelő tejmennyiséget termelni. A tejtermelés folyamatának elmagyarázása reméljük, megnyugtatóan hat majd Önre.
A tej mennyisége a csecsemő hatékony és gyakori szopásától függ. Amikor mellre teszi a csecsemőt, a szopás hatására az anya agyalapi mirigyéből két hormon: oxytocin és prolaktin szabadul fel.
A prolaktint tekintik a tejtermelő hormonnak. Minél gyakrabban és hatékonyabban szopik a csecsemő, annál több prolaktin szabadul fel, és annál több tej képződik. Ha csecsemőjének több tejre van szüksége, mint amennyit Ön termel, akkor szoptassa gyakrabban és hatékonyabban, ezáltal a tej mennyisége emelkedni fog.
A másik hormon, az oxytocin, összehúzódásokat idéz elő a mellben, ami a tejet a tejcsatornákon keresztül az emlőbimbó felé továbbítja, és ezúton jut hozzá a csecsemő az anyatejhez. Ezt a tejkilövellési folyamatot „let-down” reflexnek nevezik. Sok anya bizsergést érez a mellében röviddel azután, hogy a szoptatást megkezdte.
A tejképződés kitűnő példa a kereslet-kínálat elvének működésére. Kezdetben az Ön szervezete nem tudja, hogy csecsemőjének mennyi tejre van szüksége. Azáltal, hogy gyakrabban szoptatja csecsemőjét, az Ön szervezete automatikusan alkalmazkodik, és a tejképződés a csecsemő igényeinek megfelelően alakul.
Biztos lehet benne, hogy csecsemője elegendő tejet kap, ha:
Hat-nyolc nedves pelenkája vagy kettő-öt székletürítése van naponta. Idősebb csecsemők esetében a székletürítések száma emelkedhet, de előfordulhat az is, hogy csak három-négy naponként van. A vizeletes pelenkák száma jelzi, hogy elegendő-e a tejmennyiség.
A súlynövekedése átlagosan
100-120 gramm hetente vagy legalább 450 gramm havonta. A csecsemők átlagos
heti gyarapodása 100-120 gramm, mértéke egyénenként változik. Egyik héten
többet, másikon kevesebbet híznak, és ez teljesen normális.
A csecsemője első ellenőrzésekor gondoljon arra, hogy a szülés
után az újszülöttek veszítenek a súlyukból. A súlygyarapodást a súlyesés
mélypontjától kell számítani, nem pedig a születési súlytól. Néhány
csecsemő csak két-három hetes korra nyeri vissza születési súlyát.
A csecsemő gyakran szopik, minden két-három órában vagy nyolc-tizenkét alkalommal egy 24 órás periódust tekintve. Ez az átlag. Néhány csecsemő ennél kevesebbszer, mások többször szophatnak. A ritkább szoptatás nem probléma addig, amíg a csecsemő megfelelően gyarapszik.
Egészségesnek látszik, a bőr színe és a bőr rugalmassága jó, hurkás, hossza növekszik, élénk, aktív és az izomtónusa jó.
Sok anya úgy gondolja, teje nem elegendő annak ellenére, hogy nincs problémája a tejképződéssel. Aggódnak azon jelek miatt, melyeknek más az oka, illetve nem ismerik fel azokat a tényezőket, amelyek egy szopós csecsemőre jellemzőek. Semmi gond nem lehet a tejtermeléssel, ha a csecsemő jól fejlődik, sok vizeletes és székletes pelenkája van, sőt még akkor sem, ha Ön a következőket tapasztalja:
Csecsemője nagyon gyakran szopik. Sok csecsemő gyakrabban igényli a szopást és az anya közelségét. Gondoljon arra, hogy a gyakori szoptatás biztosítja az elegendő tejmennyiséget, és nem a tej hiányának a jele.
Csecsemője éhesnek látszik a szoptatások után. Az anyatej gyorsabban emésztődik, mint a tápszer, nem terheli meg a csecsemő éretlen emésztőrendszerét, ily módon gyakrabban kell szoptatni, mint a mesterségesen táplált csecsemőket.
Csecsemője hirtelen gyakrabban, és/vagy hosszabb ideig szopik. Azok a csecsemők, akik újszülöttként aluszékonyak, sokszor hirtelen meggondolják magukat, és gyakrabban kezdenek szopni. A csecsemőkre jellemző, az ún. hirtelen növekedési szakasz (kéthetes, hathetes, három hónapos kor körül). Ezen időszakok alatt általában gyakrabban szopnak, hogy a szükségletnek megfelelően emelkedjen az anyatej mennyisége.
Csecsemője hirtelen kevesebb ideig szopik, akár csak öt-tíz percig mellenként. Sokkal könnyebben és gyorsabban képes kiszívni a tejet a mellből most, hogy már gyakorlottabbá vált a szopásban.
Csecsemője nyűgös. Sok csecsemőnek van minden nap egy nyűgös időszaka, körülbelül a nap ugyanazon időszakában. Néhány csecsemő az idő nagy részében nyűgös. A nyűgösségnek az éhségen túl több oka is lehet, de gyakran ez nem ismerhető fel. Ha úgy tűnik, hogy a szoptatás nem segít, próbálkozzon azzal, hogy bepólyázza egy könnyű takaróba, megváltoztatja a helyzetét, sétál vele vagy ringatja. Ne felejtse el, bármi legyen is a csecsemő nyűgösségének oka leggyakrabban a dajkálás nyújtotta biztonságérzetre vágyik.
A melléből csak kicsit, vagy egyáltalán nem csepeg a tej. A tejcsepegés nincs kapcsolatban a tejképződéssel. Valószínűleg azt fogja tapasztalni, hogy ha a tejképződés beindult, és a csecsemő igényeihez alkalmazkodik, akkor a szoptatások közötti tejcsepegés megszűnik.
A melle hirtelen puhának tűnik. Ez akkor következik be, ha a tejképződés a csecsemő igényéhez alakult, és a kezdeti túltelítődés alábbhagyott.
Soha nem érzi a „let-down” reflexet vagy a tejkilövellési reflex érzése nem olyan erős, mint régebben volt. Ez idővel bekövetkezik. Sok anya egyáltalán nem érzi, de felismerése megtanulható, ha megfigyeli a csecsemő szopását és nyelését.
Ha úgy tűnik, hogy a tejképződés nem felel meg a csecsemő igényeinek, akkor fontos meghatározni, hogy mi az, ami megzavarja a tejképződést, és a tej mennyiségének csökkenését okozza.
Pótlások. A cumisüvegből való tápszer, gyümölcslé vagy víz adása az első hetekben, még ha csak alkalomszerűen is, gyakran akadályozza az anyatej képződését. A pótlás eltelíti a csecsemőt, és emiatt hosszabb idő múlva szopik, ezért csökken a szopások száma. Minél több tápszert kap naponta, annál kevesebb tejet képez az anya a következő napon. A hozzátáplálás nem emeli, hanem csökkenti a tejképződést.
A csecsemő helytelen mellretétele. A csecsemőnek az oldalán kell feküdnie, egész testének az Ön testével szemben. Ne kelljen elfordítania a fejét ahhoz, hogy elérje az Ön mellét. A hatékony szopás érdekében a csecsemőnek nagyra kell nyitnia a száját, mielőtt az anya gyorsan a mellre helyezné, hogy ajkát összezárva a bimbóudvarból a lehető legnagyobb területre harapjon rá.
Bimbó-cumi zavar. A csecsemőt megzavarhatja bármilyen cumi használata, a cumi eltérő szopási módot kíván. Ha a csecsemő nem szopja helyesen a mellet, akkor nem lesz képes úgy stimulálni azt, hogy elegendő tej képződjön.
A nyugtató cumi. Sok csecsemő hajlandó kielégíteni szopási igényeit cumival, amely jelentős mértékben lecsökkentheti a szopási időt és akadályozza az igény szerinti tejképződést.
Bimbóvédők. A bimbóvédő csökkenti az agyhoz vezető impulzusok számát, melyek eredetileg az emlőbimbó közvetlen szopásakor keletkeznek. A tejkilövellés és a tejképződés lelassulhat, amely közvetlenül befolyásolja az egyes szopások alkalmával elfogyasztott tejmennyiséget.
Időhöz kötött szoptatás. Az óra szerinti táplálás akadályozza a kereslet-kínálat elvén működő tejképződést. A megfelelő mennyiség úgy biztosítható, ha a csecsemő akkor szopik, amikor éhségét jelzi.
Nyugodt, álmos csecsemő. Néhány csecsemő az idő zömét alvással tölti és csak ritkán,
rövid ideig szopik. Ha ez jellemző az Ön csecsemőjére, valamint nem
gyarapszik, nincs elég vizeletes és székletes pelenkája, akkor fontos, hogy
rendszeresen felébressze és finoman próbálja legalább minden két órában
megszoptatni.
Amíg a csecsemő meg nem tanulja azt, hogy elegendő mennyiséget egyen,
addig Önnek kell eldöntenie, hogy milyen gyakran szopjon.
Az etetés időtartama. A hosszú szoptatási idő (20-45 perc) segíthet a megfelelő tejmennyiség biztosításában és abban, hogy csecsemője elegendő, kalóriadús ún. utótejet kapjon. A táplálási idő lerövidítése megakadályozza, hogy a tejtermelés a csecsemő igényeinek megfelelően növekedjen.
Egyszerre csak egy mellből történő szoptatás. Miután a tejtermelés kialakult, sok anya szívesebben szoptat egyszerre csak az egyik melléből. Azonban ha azt szeretné, hogy több teje legyen, szoptasson mindkét melléből. Az a csecsemő, amelyik csak az egyik oldalról szopik, kevesebb tejhez jut egy-egy alkalommal, egyúttal a mellek is kevesebb ingert kapnak.
A fáradtság és feszültség gátolhatja a tejkilövellési reflexet, ami elégtelen tejképződéshez vezet. A nap folyamán gyakran fordítson időt pihenésre, különösen a szoptatások alkalmával.
Az erősen dohányos anyák esetében azt tapasztalták, hogy csecsemőik gyorsabban fejlődnek, ha az anyák teljes mértékben abbahagyják a dohányzást. A tablettás fogamzásgátlás csökkentheti a tejképződést és megváltoztathatja az anyatej tápértékét. Sok LLLI (La Leche League International) orvosi tanácsadó más illetékes szervekkel egyetértésben úgy vélekedik, hogy a szoptató anya ne szedjen fogamzásgátló tablettát. A hormontartalmú, méhen belüli fogamzásgátló eszköz szintén hasonló hatást fejt ki.
A legtöbb gyógyszert biztonságosan szedheti a szoptató anya, azonban néhány közülük befolyásolhatja a tejtermelést csakúgy, mint a csecsemő egészségét. Ha az orvos Önnek gyógyszert ír fel, feltétlenül említse meg, hogy szoptat.
Néha az anya egészségügyi problémája befolyásolhatja a tejképződést és a csecsemő súlyfejlődését.
Ha bármilyen egészségügyi problémája van vagy bármilyen gyógyszert szed, ellenőriztesse orvosával, hogy lehet-e bármiféle hatással a szoptatásra.
A szoptatás megemeli a folyadékigényét, mivel a tejképződéshez az Ön szervezetének többletfolyadékra van szüksége. Igyon 6-8 pohár folyadékot naponta, ahogyan a természetes szomjúságérzete diktálja. Ha a vizelete sötétsárga színű és kevés, Ön kevesebbet iszik, mint amennyi szükséges. Fontos az is, hogy mit iszik. A víz és a nem édesített gyümölcslé a legjobb választás.
A szegényes táplálkozás feszültséget és fáradtságot okozhat. Rontja a közérzetet és a tejképződés csökkenéséhez vezethet. Alakítson ki vagy állítsa vissza jó étkezési szokásait. Sok anya inkább naponta hatszor eszik kevesebbet, mint háromszor sokat. A helyes táplálkozás és a többszöri étkezés megtérül. Egyen friss gyümölcsöt, salátát, zöldséget, húst, sajtot, diót és halat. Kerülje a gyenge tápértékű ételeket (édességek, keksz, cukorka, stb.).
Kerüljön mindenfajata pépes ételt, a vizet és a gyümölcslét! Ha csecsemője tápszeres hozzátáplálást kap, ne akarja azonnal abbahagyni, hanem fokozatosan csökkentse az adagot olyan mértékben, ahogyan az Ön tejtermelése nő. Szükséges a vizeletes és székletes pelenkákat is figyelni, hogy biztos legyen abban, csecsemője elegendőt eszik-e. Szükséges megbeszélni a gyermekorvossal is, hogy a csecsemő tápszeradagjait csökkenti.
Egyen változatos ételeket lehetőleg természetes állapotukban, minél kevésbé feldolgozva! Minden szoptatáskor próbáljon inni egy pohár vizet vagy gyümölcslevet!
A tejképződés gyorsabb, ha lazítani és pihenni tud. Néhány napig csak a lehető legkevesebb teendőt ütemezze be! A szükségtelen feladatokat próbálja kiiktatni! Szundítson csecsemőjével olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet, a lazításhoz próbáljon meg meleg fürdőt venni, lágy zenét hallgatni, tornázni vagy bármit, ami Önnek jól esik. Naponta legalább néhány percre tegyen valami olyan különlegeset, ami kellemes Önnek.
Sokkal hatékonyabb és
könnyebb lesz a művelet!
Tejkilövellő reflex
működésének elősegítése
A tejáramlás serkentése
Masszírozza meg a tejtermelő mirigyeket és csatornákat!
Kezdje a mell felső részén! Nyomjon határozottan a mellkas felé! Körkörösen mozgassa az ujjait a mell egy pontján!
Néhány pillanat múlva helyezze ujjait a mell egy következő pontjára!
Körkörös masszírozó mozdulatokkal közeledjen a bimbóudvarhoz!
Ez hasonlít a mell önvizsgálatánál használt mozdulathoz.
Simítsa a mell felületét könnyű csiklandozó mozdulatokkal fentről a bimbó felé!
Folytassa ezt a simogató mozdulatot az egész mellfelületen a mellkastól a mellbimbó felé!
Ez segíti az ellazulást és serkenti a tejkilövellő reflexet.
Előre hajolva rázogassa meg a melleit, hogy a nehézségi erő segítse a tejkilövellést!
Amennyiben úgy gondolja, hogy az Ön esetében a fent említett okok vagy azok valamelyike vezet a tejképződés csökkenéséhez, akkor a következőkben leírt pontok utasításait követve, a tejmennyiség egészen biztosan növelhető.
Ha aggódik a teje miatt, hasznos lehet felvenni a kapcsolatot egy La Leche Liga vezetővel, aki az Ön egyéni helyzetét mérlegelve ad segítséget.
Ha csecsemője nem gyarapszik megfelelően vagy esik a súlya bizonyára a gyermekorvoshoz fordul. Sok esetben a szoptatás technikáján történő változtatás gyors javulást eredményez, de néha a lassú súlygyarapodás mögött betegség lehet az ok.
Szoptasson olyan hosszú ideig, amíg a csecsemő kívánja. Úgy tervezze, hogy 24-48 órán keresztül, vagy ha nagyon kevés a tej akkor még hosszabb ideig elsősorban szoptasson és pihenjen. Az álmos csecsemőt szükséges felébreszteni, és többszöri szopásra ösztönözni.
Ezáltal csecsemője több tejhez jut, és mindkét melle gyakrabban kap ingert.
Annak érdekében, hogy a csecsemő megfelelően harapjon rá a mellre, egyik kezével emelje meg a mellét úgy, hogy hüvelykujja felül, többi ujja pedig alul legyen, az areola felett (a barna terület a bimbó körül). Érintse meg a csecsemő száját az emlőbimbóval, és várjon addig, amíg a csecsemő a száját nagyra tátja. Irányítsa a mellbimbót a szájába, a nyelve fölé, és gyorsan húzza őt közelebb magához. Az ajkak az areola (barnás terület) széléhez közel, a bimbótól elég távol legyenek. Ha a csecsemő jól ráharapott, semmi fájdalmat vagy kellemetlenséget nem szabad éreznie.
Ha minden szoptatás alatt kétszer- háromszor váltogatja a mellét, akkor a csecsemő érdeklődését ébren tartja, és a csecsemő a tej tápanyagokban legdúsabb részéhez jut. Miközben szoptat, figyelje a csecsemő szopását és nyelését. Váltsa a mellét akkor, ha a szopás ereje csökken, és a nyelés ritkul. Néhány csecsemő esetében ez kb. 10 perc mindkét oldalról, míg másoknál csupán 2-3 perc. Minden szoptatáskor legalább kétszer próbálja váltani mindkét mellét.
Ne használjon cumisüveget vagy nyugtató cumit, mert ez megzavarja a csecsemőt! A cumisüveg cumiját másképpen kell szopnia a csecsemőnek, mint az anyamellet. Ha időnként szükséges kiegészítést adni, kiskanállal vagy hozzátáplálóval tegye! Ez egy olyan eszköz, amellyel a csecsemő kis csövön át kapja a tejet, miközben szopik. A nyugtató cumi gátolhatja a többletszopást, ami ahhoz szükséges, hogy az igény szerinti tejmennyiség kialakuljon.
DEFINICIÓ-TEHÁNTEJBŐL IPARILAG KÉSZITETT TÁPSZER A VIZ TELJES KIVONÁSÁVAL.DEFINIŢIE:
ELŐNYEI-
-minőségileg lényegesen jobb és megbihatóbb mint a tehéntej.
-a csecsemők szivesen fogasztják,optimálisan gyarapodnak sulyban a nagyobb fehérje tartalmuk miatt. -a csecsemő széklete normális 1-2 naponta ,kissé keményebb ,homogén,sárgás szinezetü,gazdag bélflórát tartalmaz.
-gyakorlatilag steril
-tisztán és könnyen kezelhető
HÁTRÁNYAI-
-időnként nehezebb pontosan adagolni,és ezért olykor tuladagolásra hajlamosit.
-vitamin tartalma csökkent.
-egyes mellékhatások vagy hibák.
-a tejpor okozott láz-rendkivül ritka.
-székrekedés-amit hibásan értékelünk –mert ez következménye a teljes emésztésnek.constipaţia-
-fehéres –szürkés székletek-keménynyek“ mindzek a az adagolás következmányei tudhatók be.
A TEJPOR HASZNÁLATÁNAK JAVALLATAI-
1-a jól fejlett csecsemő vegyes vagy mesterséges táplálására.
2-tehéntej allergia eseténintoleranţă pentru lapte de vacă
3-az anyatejjel táplált csecsemő egyes hasmenés formáinál/postprandiális/ 5-1ş gramos kiegészitésre.
4-hozzátáplálás az anyatejhez a nem kellőképpen fejlődő koraszülötteknek.
5- a csecsemő megszokot hányásainál.
6-a csecsemők enyhébb lefolyásu dispspepsziáinál-újratáplálásra.
7-a csecsemők és kisdedek diétájánál/exudativ diathésis-allergiás alkat-eczema-strohulus/
-ELLENJAVALLATOK-
1-sorvadt csecsemőknél.
2-a toxikózis heveny formáinál.
3-az –atrepsziás-csecsemőknél-akiknél a fehérjebevitel sulysbbitja a helyzetet.
A TEJHIGITÁSOK AMIKET EL AKARUNK ÉRNI.:
-HIGITÁSI MEGFELELŐK-GRAMOKBAN KIFEJEZVE-
-L.V 1/2 tejpor 6 %
-L.V.2/3 tejpor 8 %
-L.V higitatalan tejpor 12,5 %
-Higitó oldatok vagy anyagok- :
-a mindennapi gyakorlatban a rizynyákot használjuk 3 % főzetben mint a második szénhidrátot.
-a vizzel való higitást az első két hétben használhatjuk.
-A mennyiség- 15ş-2oo ml/kg/zi vagy 1/1ş a sulyból tejpor-1/1oo cukor.
ELKÉSZITÉSI MÓD-
1-A tejpor betesszük egy edénybe és folyamatosan hozzáadjuk a higitó folyadékot amelynak a hőmérséklete 6o-7ş fok kell legyen.Ilymódon egy pasztaszerü anygot kapunk amit tovább kell higitani.Mikor megkaptuk az oldatot hozzáadjuk a megfelelő mennyiségü cukrot.Az igy nyert tejet nem főzzük fel.
2-Egy másik készitési mód-Metoda ploii
-az edény ami tartalmazza a 6o-7o fokos oldóanyagot és amiben fel van oldva a szükséges cukor egyszerüen bele szórjuk a megfelelő tejport..
-se aruncă în “ploaie” pulberea
HIGITÁSOK
-6-8 % első hónap
-8-10 % második hónap
-12,5 % harmadik hónap
XII. AZ ANYATEJET HELETTESITŐ TEJPOROKRÓL
XIII.
|
TELJES ÉRTÉKÜ |
ZAHAROZ NÉLKÜLI |
GLUTEN ÉS ZAHAROZ NÉLKÜL |
|
Robeby A |
Bebelac |
Aptamil |
|
|
Hero Baby 1 |
Hipp 1 |
|
|
Mildibe |
Milumil 1 |
|
|
Morinaga BF |
Oster Milk |
|
|
Nutrilon Premium |
Oster Milk Two |
|
|
Similac 1 |
Pre-Aptamil |
|
|
Similac |
Pre-Hipp |
|
|
Similac with Iron |
Vivena |
|
|
SMA |
Mildibe |
|
|
S-26 |
Nutrilon premium |
|
|
Tutteli |
|
|
|
Robebi A |
|
|
|
PREPARATE PENTRU ÎNŢĂRCARE |
|
|
Promil |
Bebelac 2 |
Aptamil 2 |
|
Robebi B |
Eulac |
Eulac 2 |
|
Similac 2 |
Hero-Baby 2 |
Hipp 2 |
|
|
Morinaga-Chil Mil |
Junior Milk |
|
|
Nutrilon Follow On |
Milumil 2 |
Laktóz intolerancia-Bebelac FL-Morinaga NL-Nutrilon Low Lactoze
Tehéntej allergia esetén-6 hónapos kor alatt-Alimentum-Aptamil H
Milupa csoport-Milupa-Mimlumil-Aptamil PRE-Aptamil
Isomil-szója alapu készitmény-tehéntej allergia estén
Similac-vas-készitménnyel gazdagitva-anyatej hiányában:
Az anyatejben megjelenő toxinok kérdésének tárgyalását azért tartom fontosnak, mert néhány havonta, szinte óramű pontossággal, újra és újra felvetődik ez a téma a médiában. A hírek rémületet keltenek a várandós nők körében, ezzel eltántorítva őket a szoptatástól, és sok már szoptató anyát a szoptatás befejezésére késztetnek. Az újságírók szemmel láthatóan nem tudják, hogyan kellene ezt a kérdést jól kezelni. Néhányukat minden bizonnyal saját korábbi tapasztalataik motiválnak - amelyeket teherként cipelnek, és így találnak lehetőséget arra, hogy igazolják az „általuk választott csecsemőtáplálási módot” a szoptatás pártolóival szemben. Ez persze szakszerűtlen, de nem lehet megállítani őket. Mások pusztán csak próbálkoznak, hogy valamilyen szenzációt jelentessenek meg, anélkül, hogy felfognák, mit is tesznek ezzel. Nem értik például azt sem, hogy az anyatejben előforduló toxinokról beszélve és a tápszert majdnem ugyan olyan jó alternatívának feltüntetve mennyit ártanak a szoptatásnak.
Miért is vannak ilyen tanulmányok, amelyek az anyatejben lévő toxinokat vizsgálják? A modern világban az anyatej állapota körül kialakult pánik úgy jelenik meg, mintha mindenki azért próbálná ezt tanulmányozni, mert az anyatej annyira szennyezett. A valódi ok azonban az, hogy az anyatej könnyen hozzáférhető, igen egyszerűen nyerhető humán váladék, ezért foglalkozik vele olyan sok tanulmány, nem azért, mert a kutatók különösebben aggódnának az állapota miatt.
A tápszer majdnem olyan mint az anyatej?
Nem, semmiképpen sem! Csak azért, mert a tápszergyártó cégek néhány évente az általuk gyártott tápszerhez új alkotórészt adnak - amelyet ugyan már évek óta felismertünk az anyatejben, de addig ők tagadták, hogy annak bármilyen fontossága lenne - ez nem jelenti azt, hogy az „új és továbbfejlesztett” tápszer olyan lenne, mint az anyatej. Néhány esetben a tápszert fejlesztik ugyan, de emlékezhetünk rá, hogy korábban az „új és továbbfejlesztett” verzió megjelenése előtt is azt mondták, hogy „majdnem olyan, mint az anyatej”. Igaz ez például a hosszú szénláncú többszörösen telítetlen zsírsavak (DHA és AA) esetében is, amelyek a baba okosabbá tételére hivatottak (ezért nevezi egy cég kiválónak a tápszerét, holott az legjobb esetben is csak közepes értékelést érdemel). Sok éve tudjuk, hogy ezek a zsírsavak milyen fontosak, de éveken át (természetesen akkor, amikor még a tápszerekhez nem adták hozzá ezeket az alkotórészeket) a gyártók azt állították – és sok egészségügyi szakember az ő álláspontjukat visszhangozta -, hogy ezeknek a zsírsavaknak nincsen jelentőségük, és hogy nincsen semmilyen tudományos bizonyíték azok fontosságáról. (A Kanadai Gyermekgyógyászati Társaság 1995-ös állásfoglalásában a koraszülött babák táplálási igényéről még mindig ez szerepel.) A körforgás szakadatlan: „a mi tejünk szinte olyan, mint az anyatej” kijelentést követi a „hozzáadtunk x anyagot és így még inkább olyan, mint az anyatej” állítás - és ez így megy már a XIX. századtól fogva.
Az igazság a következő.
Bármit adjanak is a tápszerhez, még akkor is, ha azt ugyanolyan mennyiségben teszik bele, mint amennyi az anyatejben van, ez akkor sem jelenti azt, hogy a baba ebből ugyanannyit vagy ugyanolyan jól tud hasznosítani, ahogyan neki arra szüksége lenne. A vas példája segíthet ezt megérteni. Az anyatej elég vasat tartalmaz ahhoz, hogy a várandósság alatt felhalmozott vasraktárakkal együtt kielégítő legyen a mennyisége a baba 6 hónapos koráig. Ahhoz, hogy a tápszerrel táplált babák megfelelő mennyiségű vashoz jussanak, a tápszerbe legalább hatszor annyi vasat kell tenni, mint amennyi az anyatejben van. Ennek az az oka, hogy a tápszerből a vas nem tud olyan jól felszívódni a baba bélrendszerében, mint az anyatejből.
Még mindig százszámra találhatók olyan komponensek az anyatejben, amelyeket a tápszerekbe nem tesznek bele.
Az anyatej összetétele folyamatosan változik. Változik reggeltől estig, napról napra, a szoptatás kezdetétől annak befejezéséig. Változik az első naptól a negyedikig, a tízedikig, a századikig. Valójában nincs is arra mód, hogy megismerjük, mit is tartalmaz igazán az anyatej. Ez azt jelenti, hogy az anyatejet nincs lehetőségünk lemásolni, mert nincsen szabványos anyatej. Minden nő némiképp eltérő tejet termel, ezért abszurd a szabványos anyatejről szóló elképzelés. Az anyatej élő, dinamikus folyadék. A tápszer egy kémiai leves.
Mit is jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy a tápszert gyógyszernek kellene tekintenünk, amely, ha jól meggondoljuk, pontosan az is. Egy normál folyadékot, az anyatejet helyettesíti. Csak nagyon felületesen tekintve olyan, mint amit helyettesít. A tápszerek rövid, közép és hosszú távú mellékhatásai jól ismertek, és ezek néha elég súlyosak és irreverzibilisek. A tápszer alkalmanként szükséges ill. ritka esetben életmentő lehet – csakúgy, mint a gyógyszerek.
A gyógyszerek - ahogyan a gyógyszertan professzorom tanította nekünk az orvosi egyetemen – mérgek vagy toxinok, amelyek jótékony mellékhatással bírnak. Mennyi bölcsesség van ebben a kijelentésben! Amikor egy anya úgy dönt, hogy anyatej helyett mesterséges tejjel táplálja a babáját, nem tudja elkerülni azt a problémát, hogy a babát toxinokkal terhelje.
Zavarba ejtő, hogy mennyire engedékenyek vagyunk a tápszerekkel szemben! Egyetlen, az anyatejben talált toxinokról hírt hozó újságcikkben vagy televíziós műsorban sem olvashatunk vagy hallhatunk a tápszerben lévő toxinokról. A toxinok ott vannak a tápszerben is. Földünk egészen a Sarkvidékekig szennyezett, miért éppen a tápszer ne lenne az? A tápszer tele van nehézfémekkel - beleértve természetesen az ólmot is – sokkal nagyobb mennyiségben, mint az anyatej. És miért ne lehetnének jelen a növényvédőszerek a tápszerben? Végül is azon a vidéken, ahol a szarvasmarhákat tenyésztik, permetezik a mezőket. És ahol a szóját termesztik ott is permeteznek! Érdekes, hogy erről az újságokban soha nem lehet olvasni!
De a toxinok nem jók, ugye?
Nem, nem jók, de a szoptatás segít csökkenteni a káros hatásaikat. Íme néhány tény:
A toxinok növelik néhány rákféleség kialakulásának a kockázatát. Ez igaz, azonban a tanulmányok azt mutatják, hogy a szoptatott babák rizikója kisebb ezen rákok kialakulására, mint mesterségesen táplált társaiké.
A toxinok károsan befolyásolják az idegrendszer működését és a tanulási képességek kialakulását. Igaz, de a tanulmányok azt mutatják, hogy a szoptatott babák jobban teljesítenek a neurológiai és intelligencia tesztekben, mint mesterségesen táplált társaik és minél tovább tartott a szoptatás, annál kifejezettebb a különbség.
A toxinok károsan befolyásolják az immunitást. Igaz, de a tanulmányok azt mutatják, hogy a szoptatott babák jobb és érettebb immunrendszerrel rendelkeznek, mint mesterségesen táplált társaik és ez a jobb immunrendszeri funkció nem csak a szoptatás időtartama alatt, hanem tovább is fennmarad a gyermekkorban.
Mit kellenetennünk?
Aki szoptatja a kisbabáját, a világon a lehető legjobbat teszi érte mindenféle tekintetben! A szoptatás környezetbarát dolog. A tápszer szennyezi a környezetet. Az a tény, hogy szennyeződések vannak az anyatejben hasonlatos ahhoz a szituációhoz, amikor kanárit visznek a szénbányákba. Kellene aggódnunk azért, amit a bolygónkkal teszünk, de nem lenne szabad, hogy ez oda vezessen, hogy az anyákat a mesterséges táplálásra buzdítsuk!
A csecsemők szervezete hat hónapos
kortól igényel olyan vitaminokat, ásványi anyagokat, amelyek
gyümölcsökből, főtt zöldségekből nyerhetőek, ezért ebben a
korban lehet és kell az étkezési rutinokat is kialakítaniuk a szülőknek. A
legideálisabb időpont az új étel kóstoltatására a délelőtt, mert
ilyenkor a baba nyugodt, bár vannak olyan kicsik, akiknél inkább a délutáni
időpont a megfelelő
A reakciók különbözőek lehetnek. A "nyitott" babát minden
érdekli, a kanálra egyből nyitja a száját, és tudja, mit kell tennie vele.
Az "érdeklődő" babát érdekli az új étel, de nem tudja a
nyelvét úgy használni, hogy az ételt ne lelökje róla, mivel a nyelve a
szopáshoz van berendezkedve. A "kevésbé érdeklődő" kicsi
szájába be lehet ugyan juttatni egy-két falatot, de utána elfordítja a fejét. A
"makacs" gyermek csukva tartja a száját, vagy mindent kiköp,
visszahány. A "felfedező" legszívesebben teljesen másra
használná a tányért és az ételeket, inkább játszik velük, mint a szájába teszi.
A "borulós" nem tud még stabilan ülni az etetőszékben és a
kézből állandóan kifordulna. Az autós ülést sem szereti.
Az egészségügyi és szoptatási szakértők megegyeznek abban, hogy legjobb, ha megvárjuk a gyermek hat hónapos korát, mielőtt felajánljuk neki a szilárd ételt. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt ajánlja, hogy a csecsemőket hat hónapos korig kizárólag szoptassuk (ne adjunk gabonafélét, gyümölcslevet, vagy más ételt). Vannak olyan orvosok, akik azt javasolják, hogy várjunk a gyermek egyéves koráig, amenynyiben a családban allergia fordul elő.
Ebben az írásban nem akarom részletezni azokat az egészségügyi előnyöket, amelyek azzal járnak, ha késleltetjük a szilárd táplálékok bevezetését.
Az, hogy egy csecsemő alkalmas-e szilárd ételek fogyasztására vagy nem, egyrészt a csecsemő emésztőrendszerének érettségétől, másrészt a baba általános fejlettségi szintjétől függ. Bár a csecsemő emésztőrendszerét nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, a kutatások arra utalnak, hogy hat hónap ideálisnak tűnik ahhoz, hogy elkerüljük a túl korai hozzátáplálás okozta allergiákat és egyéb egészségügyi kockázatokat. Hathónapos kor fölött egyénenként változik, hogy a csecsemő pontosan milyen életkorban áll készen arra, hogy szilárd ételeket egyen – az, hogy a gyermek elérte-e már a megfelelő fejlettséget, nem határozható meg naptár segítségével. A legtöbb kisbaba valamikor hat és nyolc hónapos kora között érik meg arra, hogy anyatejen kívül más ételeket is fogyasszon.
- a baba segítség nélkül jól ül
- elvesztette azt a reflexét, hogy a nyelvével automatikusan kilöki a szilárd ételt a szájából
- a baba tud és akar rágni
- mutató- és hüvelykujjával képes felcsippenteni ételt, vagy más tárgyakat. Ha a baba használja ujjait, és a tenyeréhez dörzsöli az ételt (tenyérfogás), az nem helyettesíti a felcsippentés fejlődési fokát.
- a csecsemő szeretne részt venni az étkezéseken, megpróbálja felszedni az ételt, és a szájába tenni azt
Gyakran azt mondjuk, hogy eljött a hozzátáplálás ideje, ha a hathónapos vagy idősebb csecsemő már hosszú ideje nagyon gyakran akar szopni, és ez nem függ össze betegséggel, fogzási fájdalmakkal, napirendváltással, vagy növekedési ugrással. Mindemellett sokszor elég nehéz eldönteni, hogy a baba megnövekedett szopási igénye vajon valóban a szilárd táplálék bevezetésére való felkészültség jele-e. A legtöbb (ha nem az összes) hat hónapos kisbaba fogzik, növekedési ugráson és sok olyan fejlődésbeli változáson megy keresztül, amelyeknek mindegyike megnövekedett szopási igényhez vezethet – néha az összes egyszerre lép fel! Fontos, hogy a szilárd táplálék fogyasztására való érettség minden jelét egy egységként kezeljük, mivel a megnövekedett szopási igény önmagában minden valószínűség szerint nem elég ahhoz, hogy felmérjük a csecsemő felkészültségét.
2001 áprilisában a Wellstart
International és a LINKAGES Project egy közös szakirodalmi
áttekintést adott ki arról, hogy „egészséges, időre született
csecsemők esetében melyek a fejlődésbeli-biológiai jelei annak, hogy
a baba megérett arra, hogy a kizárólagos szopásról áttérjen a kiegészítő
táplálékok fogyasztására”. (1) A szerzők a következőket mondták:
„Az összefoglaló célja nem azoknak az egészségügyi következményeknek a
számbavétele, amelyek abból adódnak, hogy a csecsemő bizonyos életkorában
abbahagyták a kizárólagos szoptatását, hanem sokkal inkább annak a
biológiai/fejlődésbeli felkészültségnek a felmérése, ami ehhez a bonyolult
folyamathoz szükséges. Négy folyamatot, vagy funkciót választottunk ki és
foglaltunk bele a kutatásba: gyomor-bélrendszeri, immunológiai, orális motoros
és az anyai reprodukciós folyamatokat, amelyek kapcsolatban állnak a szoptatás
folytatásával és a tejellátással. ”
A következőkben ennek az összefoglalónak néhány következtetését
olvashatják:
„Így a körülbelül hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás lehetőséget ad arra, hogy a csecsemő az egyik legesendőbb életszakaszában fokozott immunológiai védelemben részesüljön, és kevésbé legyen kitéve a kórokozóknak. Ez pedig lehetővé teszi, hogy azt az energiát és azokat a tápanyagokat, amelyeket máskülönben immunválaszokra fordítana a csecsemő, más növekedési és fejlődési folyamatokban hasznosítsa.”
„Ezek a klinikai beszámolók arra utalnak, hogy az egészséges, időre született csecsemők 6-8 hónapos koruk előtt nincsenek azon a fejlődési fokon, hogy készek lennének a szopásról a szívásra áttérni, vagy arra, hogy pépes illetve szilárd ételeket fogyasszanak a folyadék mellett.”
„A száj motoros funkciójának, valamint az immun- és bélrendszernek a fejlődésével illetve az anyai reprodukció biológiájával kapcsolatos elérhető információk fényében a szakemberekből álló kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb időre született csecsemő számára a hathónapos vagy esetleg egy kicsivel idősebb életkor az a legkedvezőbb időpont, amikor abbahagyhatja a kizárólagos anyatejfogyasztást, és elkezdhetjük a kiegészítő ételek bevezetését. A kutatócsoport tagjai azt is feltételezik, hogy a megfelelő érettséget biztosító folyamatok egymást erősítik.”
„A kutatók megegyeztek abban, hogy a rendelkezésre álló információk alapján valamint annak tükrében, hogy nincs semmi bizonyíték arra, hogy ez káros lenne akár az egészséges csecsemőre, akár az anyára nézve, nincs semmi okunk arra következtetni, hogy a kizárólagos szoptatást ne kellene folytatni hat hónapig.”
Az orvosi kutatások azt mutatják, hogy a kizárólagos szoptatás a csecsemők számára megteremti az első hat hónapban – és gyakran tovább is – a növekedés lehetőségét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szavaival:
„A szoptatás egyedülálló módja annak, hogy a csecsemőket egészséges növekedésükhöz és fejlődésükhöz szükséges ideális táplálékhoz juttassuk … A közelmúltban áttekintett bizonyítékok azt mutatták, hogy a népesség egészére vetítve, a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás a csecsemők táplálásának legmegfelelőbb módja.”
Az anyatejnek kellene kitennie a csecsemő táplálékának nagyobb részét az első év végéig. Valamikor az első életév vége felé a legtöbb kisbaba fokozatosan egyre több vasat és cinket igényel annál, amennyit az anyatej egymagában biztosítani tud a számukra – ezen a ponton a további szükséges tápanyagokat a szilárd ételek kis adagjaiból szerezheti meg a baba.
Egyes kisbabák akár 12 hónapig, vagy tovább is jól fejlődnek kizárólag anyatejen – amennyiben gyermeke továbbra is hízik és nő, ahogyan neki kell, az Ön teje tökéletesen kielégíti az ő igényeit.
A 4-5 hónapos csecsemők néha különösen szeretnének részt venni az étkezésben, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy felkészültek a szilárd ételek fogyasztására – leggyakrabban ezt csak az a fejlődési szükséglet vezérli, hogy azt tegyék, amit mások csinálnak. A kutatások azt mutatják, hogy sok egészségügyi előnye van annak, ha minden kisbaba hozzátáplálásának megkezdését legalább hat hónapos korig késleltetjük, nemcsak azokét, akik még nem érdeklődnek az étkezéseink iránt.
Sok módja van annak, hogy kisbabánk számára lehetővé tegyük az étkezéseken való részvételt anélkül, hogy szilárd táplálékkal kezdenénk etetni őt:
Hagyjuk, hogy a családdal üljön az asztalnál – ölben, pótszékben, vagy etetőszékben.
Adjunk a babának egy pohár vizet, vagy lefejt tejet. A kicsi szórakoztathatja magát étkezés alatt, miközben megismerkedik a pohár használatával. 30-90 ml víz elegendő lesz (gyakran egész napra). Sok anya csak vizet használ, vagy egy kevés anyatejet, nehogy elvesztegesse a „folyékony aranyat”, miközben gyermeke a pohár használatát tanulja.
Ajánlja fel a babának, hogy igyon az Ön poharából közvetlenül, vagy szívószállal. Még akkor is, ha a baba még nem jött rá a szívószál használatának módjára, tehet egy szívószálat a vízbe, befoghatja a tetejét az egyik ujjával, felszívva ezzel egy pár cseppnyi vizet, és a szívószál alsó végéből megitathatja a kicsit a vízzel (vegye el az ujját a szál felső végéről, ha az alsó már a gyerek szájában van).
Adjon a babának kanalat, poharat, tálat és más biztonságos evőeszközöket, hogy játszhasson azokkal étkezés alatt.
Adjon a kicsinek egy jégkockát (ha az alakja és a mérete biztonságos a számára), vagy jégdarabkákat, hogy játszhasson velük.
Adjon gyermekének anyatejből készített fagylaltot, vagy kásás, fagyott anyatejet, hogy megehesse kanállal.
Sok mítosz és idejétmúlt információ kering arról, hogyan állapíthatjuk meg, hogy felkészült-e már gyermekünk a szilárd ételek fogyasztására.
Az, hogy gyermeke elért egy bizonyos súlyt, vagy megduplázta születési súlyát (vagy akármennyi is a súlya), még nem jelenti azt, hogy automatikusan kész lesz a szilárd táplálék fogyasztására, főleg abban az esetben, ha még nincs hat hónapos.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati
Akadémia / WHO javaslata, hogy a szilárd ételek bevezetését hat hónapos
korban, vagy még később kezdjük el, nem tesz kivételt a nehezebb
csecsemőkkel sem. Az a kutatás, amit én láttam arról, hogy milyen
előnyökkel jár, ha hat hónapos korban, vagy később kezdjük el a
szilárd ételek bevezetését, minden csecsemőre egyaránt vonatkozik, súlyuktól
függetlenül.
Az emésztőrendszer érettsége és a csecsemő általános
fejlődése jelenti a különbséget, nem a baba súlya.
Nagyon érdekes, hogy a nagyméretű babák és a kisméretű babák
édesanyját egyformán a hozzátáplálás megkezdésére szokták biztatni. Gyakran
hangzik el két különböző és egymásnak teljesen ellentmondó vélemény
ugyanannak az embernek a szájából!
Az indoklás, hogy miért kellene bevezetni a szilárd táplálékokat különböző lehet:
Van, hogy az édesanyának azt mondják, hogy mivel a babája nagy, képtelen lesz elég tejet termelni a számára. Ez a megállapítás nem igazán állja meg a helyét – szinte minden anya képes annyi tejet termelni, hogy akár ikreket is szoptathatna kizárólagosan, sőt hármas ikreket is. Ha igény szerint engedi szopizni a babáját, teste elég tejet termel majd a számára.
Más anyáknak azt mondják, hogy a kisbaba túl sokat eszik, ezért az anyának csökkentenie kell a táplálékfelvételét azzal, hogy korlátozza a szoptatást, és/vagy elkezdi a hozzátáplálást. Egyáltalán SEMMI bizonyítéka nincs annak, hogy egy nagysúlyú szoptatott baba gyerek- vagy felnőttkorában is nagy lesz, és a szoptatás korlátozása veszélyes lehet egy csecsemő számára.
Egy másik gyakran hangoztatott ok a hozzátáplálás megkezdésére az, hogy a baba túl kicsi. Szerintem ennek a javaslatnak aztán igazán nincs semmi értelme! Ha grammról grammra összehasonlítjuk, az anyatejnek magasabb az energiatartalma, mint a legtöbb biztonságos babaételnek, és jelentősen több tápanyagot tartalmaz, mint bármely más szilárd étel, amivel csecsemőket etethetnénk. Hozzátehetjük, hogy a szilárd ételek bevezetése nagy valószínűséggel csökkenti annak a tejnek a mennyiségét, amennyit gyermeke magához vesz, ahelyett, hogy növelné az összes bevitt mennyiséget. Egy valóban lassan gyarapodó kisbaba számára az egyik első ajánlás az, hogy csökkentse a szilárd táplálék mennyiségét, vagy hagyja el azt, és szoptasson gyakrabban.
Egy további oka annak, hogy a hozzátáplálás megkezdését javasolják, az, hogy „az anyatej nem tartalmaz vasat”. Az anyatejnek valóban alacsonyabb a vastartalma, mint a tápszernek, de az anyatej vastartalma sokkal jobban felszívódik a kisbaba bélrendszeréből, mint a tápszerben levő vas. A tápszerrel táplált csecsemők vesztenek is vasat azokon a mikroszkópikus sérüléseken keresztül, melyek a tehéntej romboló hatása miatt keletkeznek a beleikben. A szoptatott babák nem veszítik el a vasat. Valamikor az első hat hónap után (sok baba számára sokkal később) a legtöbb csecsemőnek szüksége lesz az anyatejen kívül más vasforrásra is. Ehhez többnyire kis mennyiségű szilárd ételből is hozzá lehet jutni.
Az a népszerű hit, hogy a szilárd étellel való etetés segíti a csecsemőt abban, hogy végigaludja az éjszakát, teljesen alaptalan.
Ez szintén egy olyan mítosz, amelyet a megfelelően fejlődő, egészséges csecsemőkre vonatkozó kutatás nem támaszt alá.
Természetesen vannak időhatárok a szilárd ételek bevezetésének megkezdésére, de ezek csecsemőről csecsemőre változnak. Valamikor (általában hat-nyolc hónapos kor között) a kisbaba eléri azt a fejlődési szintet, amikor már alkalmas az egyéb ételek elfogyasztására (képes ülni, rágni, ételt felcsippenteni, stb.). Körülbelül ugyanebben a korban válik az emésztőrendszere fiziológiailag éretté a sokféle étel feldolgozására. Ezen a ponton a legtöbb csecsemő kész és akar enni (még akkor is, ha csak ritkán és kis mennyiségeket).
A szülőknek néha azt mondják, hogy a babának el kell kezdenie a szilárd ételek fogyasztását hat (vagy nyolc, vagy tíz) hónapos korára, máskülönben problémája lesz az olyan ételek elfogadásával és elfogyasztásával, amelyeket rágni kell. Ez a „korlátozott időhatárokról” szóló elképzelés széles körben elterjedt, de nem bizonyított.
Nem találtam olyan kutatási adatot, amely azt bizonyítaná, hogy létezne ilyen időkorlát a szilárd ételek bevezetésével kapcsolatban megfelelően fejlődő, egészséges gyermekek esetében. Úgy tűnik, van némi bizonyíték arra, hogy a hosszasan csövön át táplált, vagy fejlődésükben komolyan elmaradott csecsemők esetében adódhatnak problémák az evés megtanulásával, ha nem kapnak lehetőséget a szilárd ételek fogyasztásának gyakorlására hat és tíz hónapos koruk között. Megkérdeztem az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól egy ismerősömet, aki beszéd- és nyelvpatológus. Sok fiatal gyerekkel dolgozott már, akiknek evési problémái voltak, többek közt fejlődési elmaradások és rágási problémák. Azt mondta, nem tud semmi olyan okra gondolni, ami miatt a szilárd táplálék bevezetésének késleltetése táplálkozási problémákat okozna, és hogy azoknak a gyermekeknek a problémái, akikkel ő dolgozott, általában születésükkor, vagy nem sokkal később keletkeztek. Ezen gyermekek közül egynek sem a hozzátáplálás megkezdésének késleltetése okozta az evési problémát.
Ez sokkal ritkábban fordul elő, mint ahányszor ettől tartunk! Ha a baba jól gyarapodik, az első hónapban napi 3-4 kakis pelusa és 6-7 pisis pelusa van, biztosan elég neki a tej. A szopott mennyiséget nem érdemes mérni, mert ennek alapján nem ítélhető meg, elég-e a tej. A gyarapodás nyomon követése azonban hasznos lehet!
Azt várjuk, hogy az egészséges
újszülött súlyesése ne haladja meg a hét-tíz százalékot, s a negyedik nap
tájékán álljon meg. Ettől kezdve legalább heti 12 dekagramm gyarapodást
tekintünk megfelelőnek, de ennek a háromszorosa is normálisnak számít.
Féléves korára kell megdupláznia a babának a születési súlyát, de az is
előfordul, hogy már két hónaposan dupláz. Az egyéni eltérések nagyok!
Azután, hogy a baba megkétszerezte születési súlyát, a korábbi gyarapodási
üteme csökken. Ez nem a tej elégtelenségére utal. A fejlődés megítélése
sosem csak a súly, hanem a baba állapota, hangulata, érzelmi, szellemi,
mozgásfejlődésbeli előrelépései alapján történik.
Ha valóban kevés a tej, gondold végig, nem
játszhatnak-e szerepet ebben a következő okok:
Nem kerül elég gyakran és elegendő ideig mellre, például cumihasználat
vagy kötött napirend szerinti szoptatás miatt.
Túl hamar
átteszed egyik melledről a másikra, így nem jut elegendő zsírdús
hátsó tejhez.
A dohányzás, egyes gyógyszerek, például az ergotamin származékok, a
fogamzásgátlók szedése csökkentheti a tejmennyiséget.
A korábbi mellműtétek (különösen a mellkisebbítő) is kedvezőtlenül befolyásolhatják a mennyiséget.
Ha a baba pótlást kap, csak úgy tudsz visszatérni a kizárólagos szoptatásra, ha csökkented a pótlás mennyiségét és gyakrabban mellre teszed a babát. Ebben az időszakban fejésre is szükség lehet.
Ha a gyermekorvos és a védőnő szerint pótlásra van szüksége a babának, add szoptatásbarát módon, lehetőleg ne cumisüvegből. Jó megoldás lehet a kiskanalazás, a pohárból itatás, a Szoptanít készülék (SNS) használata. A megfelelő módszer kiválasztásához, elsajátításához kérd védőnő, szoptatási tanácsadó segítségét.
A kisbabák számára az a legjobb, ha hat
hónapos korukig csak anyatejet kapnak, s még további fél évig ez az értékes,
tápláló, élő és éltető anyag marad fő táplálékuk. A szoptatás
folytatása pedig legalább kétéves korig ajánlatos.
De sajnos sokszor adódnak problémák, ezekről szól az alábbi cikk a
Szoptatásért Magyar Egyesület cikkében.
Nehézségek a szoptatás elsé időszakában.
Noha ebben az írásban főként a nehézségeket, problémákat, leggyakoribb kérdéseket gyűjtöttük csokorba, mégsem volna jó, ha az olvasottakat úgy értelmeznéd, hogy szoptatni szörnyen bonyolult és kockázatos. Éppen ellenkezőleg: szoptatni nagyon kényelmes, szórakoztató és szívet melengető! Abban szeretnénk segíteni neked, hogy a felmerülő problémákra mindig olyan megoldásokat találhass, amelyek összhangban vannak a természetes táplálással.
Érzékeny kisebesedő mellbimbó
Az első gyereknél még nincs felkészülve a mell a szopás igen erőteljes fizikai igénybevételére. Szopás közben a baba nyelve úgy súrolhatja a mellbimbót, akár egy finom kis smirgli, és ez bizony néhány nap múlva komolyan fájhat. Az a legfontosabb, hogy kezdettől fogva helyesen tedd mellre a babát. Ha jól kapja be a mellbimbót, kicsi az esélye annak, hogy sérülést okozzon. Szopás után hagyd csupaszon a melled, a baba nyálát és az anyatejet ne töröld le róla, hanem hagyd rászáradni, mert mindkettő tartalmaz sebgyógyító összetevőket. Az egész nap melltartóba és szoptatósbetétekbe csomagolt mellek nem levegőznek kellőképpen, elhúzódik a gyógyulás, a sérülések pedig felülfertőződhetnek.
A kezdeti mellbimbó-érzékenység csupán átmeneti jellegű (három nap-két hét), ám amíg fáj, esetleg vérzik a mellbimbó, addig nagyon kellemetlen. A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, a nedvszívó melltartóbetétbe és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja. Ilyen esetben jelent segítséget a két részből álló, a kellő szellőzés érdekében lyukacsos mellkagyló, amely megakadályozza, hogy a bimbó bármihez is hozzáérjen. Csak akkor viseld átmenetileg, ha muszáj felöltöznöd. A sebgyógyulást akkor segíted, ha a melledet fedetlenül hagyod, és anyatejjel kened be a bimbót.
A felsebesedett mellbimbót nem szabad és egyébként sem kell szappannal mosni és fertőtleníteni, mert ez szinte lehetetlenné teszi a gyógyulást. A szappanos lemosás ugyanis eltávolítja a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, azt a természetes balzsamot, amely a mellbimbót puhán tartja, óvja a felázástól és segíti a kisebb sérülések gyógyulását. A szoptatás előtti langyos vizes lemosás, sőt, a későbbiekben a rendes napi tisztálkodás bőven elegendő.
Ha a babának szájpenész fertőzése van, a mellbimbót is kezelni kell, mert felsebesedett állapotban könnyen behatolhatnak a kórokozók, és csúnya mellgyulladást vagy elhúzódó sebgyulladást, gombás fertőzést okoznak. Ebben az esetben indokolt lehet a szappanos mosás.
Amíg a sebek begyógyulnak, szoptass alkalmanként viszonylag rövidebb ideig, például csak tíz-tíz percig mindkét mellből. Csak a komfortszopást korlátozd egy ideig, ha muszáj.
Ha az első hét elteltével sem javul vagy éppen
rosszabbodik a sebesedés, vagy rögtön az első napokban súlyos sérülés
alakul ki, feltétlenül kérj segítséget tapasztalt szoptatási tanácsadótól. A
fájdalom nem tartós velejárója a szoptatásnak! A gyógyulni nem akaró, fájdalmas
sebek oka sokféle lehet. Íme a leggyakoribbak:
Ha a baba nyelve le van nőve, nem tudja eléggé kinyújtani, és nem képes
körülölelni a bimbót. Helyette a szájpadláshoz szorítja, ettől lesz sebes.
Ha a baba cumizavaros, ugyanúgy akar mellből szopni, mint a
cumisüvegből: nem kapja be eléggé, ínyével rászorít, nyelvecskéjével
kifelé löki a bimbót. Kerüld a cumihasználatot!
Próbálj javítani a szoptatási testhelyzeten, a szopástechnikán. Fekve nem lehet
minden mellformával jól szoptatni. Ülve talán jobban tudsz segíteni a kezeddel.
Ha elfertőződnek a kezdetben csupán jelentéktelen sérülések,
viszketést, váladékozást, fokozódó fájdalmat tapasztalsz. A sérülés
mellgyulladás kiindulópontja is lehet!
Mit NE tegyél ha kisebesedett a mellbimbód.?
Ne használj szoptatás közben bimbóvédőt, mert
rossz szopási technikához vezethet, és meghosszabbodik a mellbimbó alkalmazkodási ideje is. A fájdalom bimbóvédő akalmazása mellett
is jelentkezik. Használata nem gyorsítja a gyógyulást. Ha csecsemő
megszokta a bimbóvédőt, nehezen szokik vissza a csupasz mellre.
A hámosító kenőcsök használatát mellőzd. Hatásukra pörkös sebfelület
képződik, amely a szopások során újból és újból bereped. Az egyszerű
mellbimbókenőcs nem gyógyít, hiszen nem képes megszüntetni az okot, ami a
sebesedést létrehozta.
A szoptatást sebes mellbimbók esetén sem célszerű abbahagyni, mert így
csak elhúzódik az az időszak, amely alatt a mell megszokja az újfajta
ingert. A babát vérző mellbimbóval is szabad szoptatni, de feltétlenül meg
kell keresni az okát, hogy miért sebes a bimbó, miért nem gyógyul?
Kezdődő mellgyulladás
A szoptatással összefüggő, közkeletű
rémtörténetek közé tartozik a mellgyulladással járó borzalmak ecsetelése
(például: fel kell vágni, nem lehet szoptatni, muszáj fejni a gyulladt
mellből stb.). A súlyos mellgyulladás szerencsére nem egyik pillanatról a
másikra jelentkezik, ezért, ha idejében észreveszed, hogy baj van, jó eséllyel
elkerülheted.
A tejbelövellés időszakában, azaz a szülést követő 2-4. napon az
enyhe hőemelkedés (max. 38°C hónaljban) és a mellek feszülése,
megduzzadása természetes jelenség. Ilyenkor semmi más teendő nincs, mint
az újszülött igény szerinti, vagyis gyakori szoptatása úgy, hogy a baba ne csak
a mellbimbót, hanem az udvarát is bekapja. Így ugyanis kisebb a sérülések
keletkezésének valószínűsége. Ezekben a napokban nem célszerű melltartót
hordani, mert megnyomhatják a melleket, s így elzáródhatnak a tejcsatornák. Az
elzáródott csatornában pangani kezd a tej, fájdalmas csomó alakul ki, s ez az
egyik lehetséges oka a gyulladásnak. Tegyél meleg pakolást a mellekre vagy
borítsd be szétzúzott káposztalevelekből készített borogatással.
Változtass a szoptatási testhelyzeteden, például úgy tedd mellre a babát, hogy
a hónod alá veszed vagy a hasadra fekteted. Engedd szabadjára a fantáziádat!
Miközben szopik, finoman masszírozd azt a részt, ahol a csomót érzed.
A szoptatás egész időszaka alatt kerüld a túltelítődést! Ha a baba hirtelen átalussza az éjszakát, kénytelen leszel egy kis tejet lefejni, mert a feszülés hatására csökkenhet a termelődés és tejpangás, majd gyulladás alakulhat ki.
Súlyos mellgyulladás.
Gyulladás alakulhat ki fertőzés következtében is. Ha a mellbimbón sérülések keletkeztek (rossz szoptatási testhelyzet, túl erős szívóerőre állított fejőgép, érzékeny mellbimbók miatt), ezeken keresztül kórokozók juthatnak a mellbe, s igen hamar magas lázzal (39°C felett) járó gyulladást, fájdalmas feszülést okoznak. Kívülről a kérdéses helyen piros csík vagy folt látható. Jellemzőek az influenzaszerű tünetek: végtagfájdalom, elesettségérzés. Mit tehetsz ilyenkor?
Az érintett mellet ne sanyargasd fejéssel, hanem minden
szoptatáskor erre helyezd rá először a babát. Szoptass olyan
testhelyzetben, amelyből a gyulladt rész könnyebben ürül. (Pl. fogd a
hónod alá a babát kispárnával alátámasztva). A szoptatás gyulladt mellből
igen fájdalmas lehet, de nincs más, kíméletesebb és alaposabb mód a tej
kiürítésére.
A gyulladás lezajlása után fokozatosan térj vissza az eredeti, váltott melles
szoptatási technikára. Ez azért fontos, mert a beteg mellben sokkal több tej
termelődik, mivel mindig ebből kezdted a szoptatást.
A magas láz többnyire fertőzés
jele, de vannak nők, akik az erős túltelítődésre is közel 40
fokos lázzal reagálnak. Az orvos antibiotikum szedését javasolhatja, ez
valószínűleg 24 óra alatt megszünteti a panaszokat, ha valóban fertőzésről
volt szó, ám a szedést az orvos által előírt ideig kell folytatni. Fontos,
hogy olyan orvost találj, aki támogatja a szoptatást, és elegendő
tapasztalattal rendelkezik a mellgyulladással kapcsolatosan.
Sokan még ma is a szoptatás abbahagyását és fejést javasolnak. Ez a probléma
súlyosbodásához vezethet. A gyógyszerszedés ideje alatt a szoptatást nem kell
abbahagyni, sőt, még fontosabb, hogy a beteg mellből ürüljön a tej.
Igen ritkán, de előfordul, hogy a csecsemő visszautasítja a beteg mellet.
Ilyenkor a gyógyulásig szükséges lehet a kíméletes fejés. Ez azonban nem olyan
hatékony, mint a szopás, ezért újra és újra kísérletezz a szoptatással, éppen a
gyorsabb gyógyulás érdekében. A gyógyszerszedés önmagában nem oldja meg a
problémát, csak a rendszeres tejürítéssel együtt!
Mellgyulladás esetén fontos az ágynyugalom és a szoptatás zavartalansága. Arra a néhány napra, amíg fekszel, szerezz segítséget otthonra.
A gyulladás, túltelítődés hatására csökkenhet a tejtermelődés, átmenetileg kevés lehet a babának. Általában nem kell pótlást adni neki, gyakoribb szoptatással két-három nap múlva megint lesz elegendő tej, és baba is behozza a lemaradását.
Lapos vagy befeléforduló mellbimbó.
Önmagában egyik sem akadálya a
szoptatásnak, bár elképzelhető, hogy kezdetben több nehézséggel kerülsz
szembe. A legfontosabb, hogy szülés után rögtön próbáld megszoptatni a babát és
gyakran tedd mellre még a tejbelövellés előtt. A túltelítődött
mellből már nehezebben tudja megtanulni gyermeked a szopást. Kérd
szoptatási tanácsadó segítségét!
Semmiképp se használj kezdettől fogva bimbóvédőt, ez csak a legutolsó
lehetőség legyen, amihez akkor nyúlsz, amikor már másképp nem boldogultok.
Kerüld a cumi, a cumisüveg használatát, hiszen a gumi szopóka nagyon más, mint
a Te mellbimbód alakja. Csak megzavarod a babát és megnehezíted a dolgát.
Néhány hasznos fogás:
Az újszülött szívása a szopások alatt eleve
kifelé fordítja a befelé forduló bimbót, de rásegíthetsz, ha szoptatás
előtt mellszívóval kissé kifelé fordítod, hogy jobban be tudja kapni.
Segíthet, ha megpróbálod a bimbóudvart szendvicsszerűen megfogni, és így a
baba szájába adni. Várd meg, amíg nagyra nyitja a száját. Esetleg húzd le az állát
mutatóujjaddal a bekapás pillanatában.
Lapos vagy befelé forduló mellbimbónál gyakoribb a
sebesedés. A behúzódást okozó kötőszöveti szálak felszakadozása fájdalmas
lehet, de két-három hét múlva általában elmúlik.
Bimbóvédő.
A korszerű, vékony, szilikonból készült bimbóvédők használata nem,
vagy csak alig csökkenti a tejmennyiséget. Ha szükséged van erre a
segédeszközre, olyat válassz, amely pillangó alakú, hogy a baba orra a
melledhez érhessen és érezhesse az illatát. Különböző méretekben létezik,
legjobb, ha a mellbimbód mérete alapján te választasz.
A bimbóvédő a következő esetekben lehet hasznos:
Segíthet a cumizavaros babák mellre szoktatásában.
Hasonló anyagú és alakú, mint a cumi, ezért az a baba is megszoptatható így,
aki idegenkedik a csupasz mellbimbótól, mert sokáig nem szophatott.
Ha a baba ismételt, gyakori kísérletek után sem tudja rendesen bekapni a
bimbót, meg lehet próbálni bimbóvédővel.
Ha hasznosnak érzed, és úgy gondolod, így jobb szoptatni, bátran használhatod
akár egy éven keresztül is. Gondosan ügyelj a tisztán tartására és néha próbáld
meg nélküle. Hátha menni fog!
Nem az a cél, hogy a csecsemőt minél hosszabb időre elhallgattassuk és átaludja az éjszakát, hanem az, hogy egészségesen fejlődjön. Ha sír, vigasztaljuk meg! Ennek legegyszerűbb módja a szoptatás, ettől szinte minden baba megnyugszik. Ha éhes, eszik, ha csak testközelségre vágyik, néhány korty után cumizgatni kezdi a mellbimbót és elszundikál. Ha ilyenkor kivesszük a szájából a bimbót, felébred és folytatja a sírást. Egyértelmű, hogy még folytatni szeretné! Ha lehet, teljesítsük a kívánságát, nem kell aggódni, hogy örökké ezt akarja majd. Ahogy fejlődik, más vigasztalási módokra is fogékony lesz!
A sírós babák különösen gyakran kapnak indokolatlanul pótlást. Ha a gyarapodás jó, a sírásnak biztosan nem az éhség az oka. Az anyatejet hamarabb meg tudja emészteni a csecsemő, mint gondolnánk, az első napokban, hetekben különösen. Klinikai vizsgálatok során mutatták ki, hogy meghatározott mennyiségű anyatej megemésztéséhez másfél órára, ugyanennyi tápszer megemésztéséhez háromszor annyi időre, azaz 4,5 órára volt szüksége a csecsemőnek. Ha azonban feltesszük a kérdést, hogy jó-e a csecsemőnek a hosszabb emésztési idő, egyértelmű nem a válasz! A savas gyomortartalom felböfizése, majd belélegzése tápszeres csecsemőknél gyakoribb, s ennek többek közt az az oka, hogy tovább a gyomrukban marad a tej. Ahogy módosul a csecsemő növekedésével párhuzamosan az anyatej összetétele, úgy nőhet az etetések közötti idő hossza is. Kezdetben, sőt egyes babáknál az egész szoptatási időszak során, szükséges lehet a napi 8-15 szoptatás.
Az esetek nagy részében egy-két hét elteltével a szülők megtanulják, mi a sírás oka: éhes, fáradt, fáj a hasa, testközelségre vágyik. E sírástípusok a későbbiekben általában jól elkülöníthetők.
A csecsemők egy része valamilyen oknál fogva nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez, s ezt úgy juttatják kifejezésre, hogy rengeteget bömbölnek. Mit tehetünk a baba megnyugtatására azok után, hogy meggyőződtünk róla, sem nem beteg, sem nem lázas?
Ha az előző szoptatás óta eltelt már egy-másfél óra, kínáld meg újból. Előfordulhat, hogy kevés volt neki a tej, mert éppen intenzív növekedési szakaszban van, amikor ugrásszerűen nő az anyatejigénye. Ezen csak átmenetileg gyakoribb mellretétellel segíthetsz, így növelhető a tejmennyiség. Felesleges méricskélni, hogy mennyit szopott, mert a számok nem sokat mondanak, sőt kifejezetten félrevezetőek lehetnek. A csecsemő viselkedése és jelzései (pl. sírása vagy éppen elégedettsége), a heti súlygyarapodás (az első négy hónapban legalább heti 12 deka) mérvadóak.
Pólyázd be vagy tekerd nagy, kötött kendőbe. A jóleső meleg és bebugyoláltság az első két hónapban megnyugtathatja a csecsemőt.
Fektesd csupasz mellkasodra és simogasd gyengéden, esetleg dúdolj neki egy dalocskát.
A szoros testkontaktus egyébként a nap bármely szakában megnyugtatja a babát, éjszaka is! Ha a szoptató anya tehéntejet fogyaszt, az különösen az első időkben rendkívüli módon megviseli némelyik kisbabát. Próbáld ki, javul-e a helyzet, ha egy hétre elhagyod a tejivást!
A korábbi mellműtétek (különösen a mellkisebbítő) is kedvezőtlenül befolyásolhatják a mennyiséget.
Ha a baba pótlást kap, csak úgy tudsz visszatérni a kizárólagos szoptatásra, ha csökkented a pótlás mennyiségét és gyakrabban mellre teszed a babát. Ebben az időszakban fejésre is szükség lehet.
Ha a gyermekorvos és a védőnő szerint pótlásra van szüksége a babának, add szoptatásbarát módon, lehetőleg ne cumisüvegből. Jó megoldás lehet a kiskanalazás, a pohárból itatás, a Szoptanít készülék (SNS) használata. A megfelelő módszer kiválasztásához, elsajátításához kérd védőnő, szoptatási tanácsadó segítségét.
Egy igen érdekes problémát szeretnék
feltárni önök előtt, amely nem
csak személyes gondom, hanem többeket is érint (het) az országban.
A csecsemők anyatejjel
történő ellátása a szükséges és egészséges
testi-szellemi fejlődéshez elengedhetetlen. A gond ott kezdődik, ha
egy anyukának nincs elegendő teje. A hiányzó mennyiséget más anyák tejével
lehet
pótolni. Ez történhet úgy, hogy a többlet tejet az anyuka az
anyatejgyűjtőbe
leadja, s onnan széthordják vagy a tejhiánnyal küszködő anyuka egyenesen a
felesleggel rendelkező anyukától hozza el a tejet. A TB a többlet tejet
leadó
anyukának a leadott tej árát kifizeti.
Mi is a probléma pontosan?
Egy új szabályozás értelmében naponta leadott tej
maximális mennyisége 600 ml. Vannak anyukák, akiknek a szervezete nem
alkalmazkodott az új szabályozáshoz pontosan és 600 ml nél több tejet
termelnek. Ha hivatalosan járunk el, természetesen akármennyi tejet is le lehet
adni, de a TB csak napi 600 ml fizet ki.
Kinek jó ez ?
Én azt tapasztaltam, hogy az anyatejgyűjtők
állandó tejhiánnyal küszködnek
valamint, ha egy anyuka azt jelzi, hogy többlet tejet szeretne leadni, akkor
több
jelentkező is akad, aki boldogan elviszi háztól is. Tehát a többlet teje
felhasználó anyukáknak az esetleges kevesebb tej nem jó.
A tejet leadó anyuka a TB-től literenként 1800 Ft-ot kap. Vegyünk például
egy 1000 ml-t leadó anyukát akinek így 400 ml-t nem fizetnek ki. Ez egy
hónapban 22 320 Ft kiesést jelent. Ez a pénzösszeg lehet jelentéktelenek
tűnik,
egy apró statisztikai adattá zsugorodik a TB költségvetés tengerében, de sok
család számára nem mindegy, hogy 22 320 Ft-al több vagy kevesebb jut a családi
kasszába. Tehát a kevesebb pénz a tejet leadó anyukáknak nem jó.
Mivel a történet háromszereplős (TB, tejet adó és felhasználó anyukák),
nem
maradt más hátra, mint a TB. Logikailag; mivel az előző kettő
szereplőnek a
helyzet kedvezőtlen, csak a TB járhat jól.
Hogyan jár jól a TB?
A többlet tejet termelő anyuka a 600 ml feletti, a
TB által ki nem fizetendő
részt bosszúból nem a mosogatóba tölti (a saját gyerekébe se töltheti, mert az
már jóllakott és kiköpi a mellbimbót vagy a cumisüveget, és elégedetten
mosolyog teli pocakkal), hanem mivel van szíve és belátja, hogy más gyereknek
is szüksége van a tejre, leadja. Ezzel a TB jól jár, mert olyan tejet
kap,
amit nem is fizet ki.
Ha a TB 1800 Ft-ot fizet 1 l tejért, ha olyan értékes minden cseppje; mint
mással nem pótolható tápanyagok, mint pénzügyileg, akkor a "nagyobb
kapacitású" anyukákkal miért kell éreztetni, hogy feleslegesen fejik le a
600 ml
feletti részt?
Mi volt az oka ennek a szábályozásnak?
Sajnos nem ismerem a döntéshozók indokait. Szabadra engedve a gondolataimat az alábbi elképzeléseim vannak:
- Gondolat: Nem létezik az, hogy valaki a saját gyerekének ellátása után, több mint 600 ml tejet képes leadni.
- ÉN: De létezik, pontosan a feleségem, aki a gyermekének ellátása után 1800 ml tejet képes leadni, ami a 600 ml háromszorosa.
- Gondolat: Aki 600 ml feletti tejet ad le, az biztos vizezi, tehéntejjel keveri.
- Én: Valószínű, hogy az ország teli van olyan eldugott tanyákkal, ahol az alvilág szervezetten nagy földalatti tartályokban vizezi és tehéntejjel keveri be az anyatejet, hogy a TB-t megkárosítja, de én és kis családom törvénytisztelő állampolgárok vagyunk és a lelkiismeretünkre hallgatva nem teszünk ilyet.
- Gondolat: Nehogy meggazdagodjon már az anyuka, hiszen csak élvezeti cikkre költi el a pénzt.
- Én: Nem vagyunk gazdagok. Nem vagyunk láncdohányosok. Nem iszunk 1l kávét. Sem én sem a feleségem sem a pár hónapos gyerekem nem isszák el a józan eszüket a sarki csehóban és nem verik el a pénzt szerencse automatán. Egyetlen élvezeti cikkem van, ő pár hónapos
- Gondolat: A Tb-nek szűkösek az anyagi forrásai, valahonnan el kell csoportosítani a pénzt.
- Én: Természetesen onnan kell elvonni a pénzt, ahol meg lehet alapozni egy ember egészségét. Az anyatej hatására erősebb immunrendszerű egészségesebb gyerekek nőnek fel, de erre nekünk nincs szükségünk, hiszen hosszabb távon is kell biztosítani, hogy a magyar népesség rendületlenül fogyjon. Nem szabad ám természetes alapú táplálékot adni, főleg nem úgy ahogy a WHO elképzeli, tehát egy évig, hanem arra kell ösztönözni az anyákat, hogy ha tudnak leadni tejet, akkor ne törekedjenek a 600 ml feletti értékek lefejésére és leadására, más meg vegyen tápszert magának.
Végszó.
Remélem, hogy nem írtam valótlanságokat és nem szakadtam el túlságosan
a valóságtól. A kedves olvasó (legyen az szerkesztő, újságíró, valamilyen
illetékes szervezet tagja vagy bárki) utánanéz a dolgoknak, mi is a valóság,
miért kell ingyen tejet adni. Miért kell egy anyát olyan helyzetbe hozni,
ahol már a lelkiismerete mélyén olyan fogalomzavar jelenik meg: Mit is jelent,
hogy
ingyen? Addig én haza megyek. A jegyet nem váltom meg csak félútig, a
másik
fele ingyen lesz. Ez már csak így megy a mai ingyen világban. Még be kell
ugranom a boltba, a húspultnál 10 dkg szalámi helyet 15 dkg-ot adnak, hiába
fizetek 10 dkg- ért, azt mondják, ha már megvan az a plusz 5 dkg, azt már csak
oda adják csak nekem, csak úgy ingyen. Hazaérek, a kisfiam a gyerekágyban van,
meglát, felmosolyog csak nekem, csak úgy ingyen.
A kizárólagos szoptatás hat hónapos korig elegendő a legtöbb kisbaba egészséges fejlődéséhez. Néha azonban adódnak olyan helyzetek, amikor pótlásra van szükség, bár sokkal ritkábban, mint gondolnánk.
Mikor kell pótlást adni?
Pótlás szoptatás közben
Pótlás szoptatás helyett
Biztosan elég a tej az első két héten, ha…
A cumisüveg és a cumi annyira hozzánőtt a csecsemőkorról alkotott képhez, hogy sokan el sem tudják képzelni nélkülük egy baba fölnevelését. A szoptatási tanácsadók már régóta hangoztatják: bármilyen cumi használata megzavarhatja a csecsemőt, eltérítheti őt a szopástól. A legérzékenyebb időszak ebből a szempontból az első négy-hat hét. Mégis az első napokban fordul elő leggyakrabban, hogy pótlást adnak az újszülöttnek. Ez többnyire indokolatlan, és a tapasztalatok szerint – jó kórházi gyakorlat, értő, figyelmes szoptatási tanácsadás mellett – elkerülhető lenne. Az újszülöttek kis hányadánál valóban szükség van pótlásra. Ám sem a szülészeten, sem otthon nem lenne szabad cumisüvegből etetni az apróságokat. Az volna a legelőnyösebb, ha a szoptatással egy időben és olyan módszerrel adnánk a kiegészítést, ami nem zavarja meg szopási technikáját.
Mikor kell pótlást adni?
– Kis súlyú koraszülötteknek abban az esetben, ha a lefejt hátsó, zsírdús tej az orvos megítélése szerint nem biztosít megfelelő gyarapodást.
– Olyan fejlődési rendellenességek esetén, amelyek lehetetlenné teszik a hatékony szopást.
– Ha átmenetileg az anya egészségi állapota miatt ütközik akadályba a szoptatás. Ebben a nehéz időszakban is a saját anya vagy más, szoptató anya teje a legjobb. Ha megszűnt az akadály, vissza lehet térni a teljes szoptatásra.
– Néha jó szoptatási gyakorlat mellett is előfordulhat, hogy kevés a tej. A túlságosan sárga kicsi például alig érdeklődik a szopás iránt, pedig az anyatej lenne a legjobb gyógyszer a sárgaság ellen.
– Ha a gyermek elveszti testsúlyának nyolc százalékát, valószínűleg pótlást kell kapnia (sokszor néhány milliliternyi is elég), lehetőleg a saját anyja tejét. Néhány nap „lustálkodás” után a legtöbb baba visszanyeri élénkségét, a pótlást el lehet hagyni.
– Ha az újszülöttnek hirtelen leesik a vércukorszintje, az agy nem jut táplálékhoz. Az úgynevezett hipoglikémiás állapot azt a babát fenyegeti, aki túl korán vagy a kelleténél kisebb súllyal jött világra. A cukorbeteg anyák kisbabáinak is esélyük van arra, hogy hirtelen lezuhanjon a vércukorszintjük. Jelei: erőtlenség, láz, remegés, elkékült ajkak, mozgásroham. Ennek megítélése mindig a neonatológus gyermekgyógyász feladata. A veszélyeztetett kisbabák esetében még nagyobb szükség van a szülés utáni korai mellretételre és a nagyon gyakori szoptatásra. Ha még ez sem lenne elég, glükóztartalmú infúziót vagy pótlást kell adni a kicsinek. A kiegészítésre ilyenkor is csak néhány napig van szükség.
– Előfordulhat az is, hogy a kisbaba nem szopik hatékonyan. Ezt a kelleténél nagyobb súlyesésből, valamint a széklet, vizelet mennyiségéből és minőségéből állapíthatjuk meg. Ha igény szerinti szoptatás során sem jut elég tejhez a baba, ellenőrizni kell, hogy jól kapja-e be a mellet, megfelelő-e a szoptatás testhelyzet, működik-e a tejleadó reflex. Amíg ki nem alakul a helyes szoptatási gyakorlat, pótlást kell adni a babának.
Pótlás szoptatás közben
A hozzátáplálásnak nem szabad
hátrányosan befolyásolnia a szoptatást. Ha a kisbaba képes szopni és hajlandó
is erre, csak a hatékonysággal vagy a tej mennyiségével van baj, sokat
segíthetnek a következő eszközök és etetési trükkök:
Szoptanít, SNS (Supplemental Nursing System)
– Ez a segédeszköz az anya nyakába akasztható műanyag flakonból és három különböző vastagságú, vékony, lágy műanyag csőből áll. A palackból kivezető cső végét a mellbimbó felső részére kell helyezni úgy, hogy a cső ne érjen túl a bimbón. A csövet bőrbarát ragasztószalaggal rögzíthetjük a mellen. Így, miközben a kicsi szopik, addig a csövön át is kap táplálékot. Az eszköz használatát csökkent tejtermelés, lassú súlynövekedés, helytelen szopási technika esetén javasolják. Nagyon jól alkalmazható akkor, ha az anya egyszer már abbahagyta a szoptatást, gyerekét mégis szeretné mellből táplálni. Ígéretes segédeszköz örökbefogadó anyák számára. Ha megfelelően adagoljuk a pótlást, akkor a Szoptanít használata során megindul és fokozódik a tejtermelés. Néhány hét alatt visszatérhetünk segítségével a teljes szoptatáshoz.
– Hasonló hatást érhetünk el azzal, ha hatos méretű etetőszondát húzunk rá egy 10-20 milliliteres fecskendő végére, és azon át adagoljuk a pótlást szoptatás közben. Akkor csúsztatjuk a szonda végét a baba szájába, ha már rákapott a mellre, és szívja.
– Egy másik olcsó, ám hatékony módszer szerint az anya háromóránként szoptat, éjjel is, nappal is. Egy órával a csak anyamellből való szopás után újra mellre teszik a gyereket, de most úgy, hogy a mellre rögzített vékony szondán át kiegészítést is kap. A szopáshoz szükséges energia attól függ, hogy az anya milyen magasra tartja a csészét, amelyben a szonda másik vége található. Így a gyerek huszonnégy óra alatt tizenhat alkalommal szopik, ebből nyolcszor segédeszközzel. A pótlás mennyiségét fokozatosan csökkentik, ahogy az anyatej mennyisége nő. A legtöbb esetben két hét alatt vissza lehet térni a teljes szoptatáshoz, addig naponta ellenőrzik a baba súlyát.
A vékony csövet, szondát tartalmazó etetési segédeszközök sterilizálására
fokozottan kell ügyelni.
Pótlás szoptatás helyett
Előfordulhat, hogy átmeneti távollét, betegség vagy a kisbaba szopási, nyelési nehézségei miatt van szükség pótlásra. A kanalas etetés hátránya, hogy lassú, és gyakorlatot igényel. Tartsuk szinte függőleges helyzetben a babát, és nagyon kicsi adagonként adjuk neki a tejet.
Bármilyen pohár alkalmas újszülött etetésére. A legjobb az a fajta, amelynek
kifelé hajlik a széle. Ma már kapható vékony műanyagból készült, mércével
ellátott, formatervezett, eldobható babapohár is. Pohárból való etetésnél is az
a lényeg, hogy mindig egészen kicsi adagokat juttassunk a baba szájához. A
tejet ne öntsük, inkább várjuk meg, míg a csecsemő magától kiissza a
felkínált cseppeket. Gyakorlatlan kismamáknak talán beválik a Soft Cup
elnevezésű etető, melynek csőrrésze úgy van kiképezve, mintha
pohárból inna a baba, de a folyás sebességét finoman irányíthatjuk ujjunkkal,
ezért szinte semmi sem megy mellé. A Habermann etető beteg, testi
fogyatékossággal (például ajak- és szájpadhasadékkal) született, gyenge babák
etetésére alkalmas olyan esetekben, amikor problémát jelent a szopás-nyelés
ritmusának önálló kialakítása, vagy gyengeségük miatt képtelenek elég
erőteljesen szívni. Az etetőfejben lévő állítható szelep
lehetővé teszi, hogy a szülő határozza meg a tej folyásának
erősségét, és megakadályozza, hogy a baba levegőt nyeljen.
Ha lehetséges, kérjük gyakorlott szoptatási tanácsadó segítségét, aki
megmutatja, hogyan kell használni az adott eszközt. Az volna a természetes, ha
abban az esetben, amikor pótlásra szorul a baba, már a szülészeti osztályon
felajánlanák valamelyik módszert, és cumisüveget csak az anya külön kérésére
használnának. Így a problémákkal küzdő gyerekek is jó esélyt kapnának a
szopásra.
Temperare azt jelenti, keverni. A testnedvek helyes keverésének tana és az ehhez kapcsolódó lelki tulajdonságok Hippokrátész jóvoltából maradtak ránk az antik orvostudományból. Később e szemlélet fokozatosan veszített jelentőségéből, mert sem diagnosztikus, sem terápikus szempontból nem tudtak vele mit kezdeni. A vérmérséklet-típusokhoz fontos embertani megfigyelések kötődnek, melyeket az orvoslásban és a pedagógiában is gyümölcsöztethetünk. Olyan alkati sajátosságok lelki kifejeződésének kell tekintenünk ezeket, melyek esélyt vagy veszélyt jelentenek az illető személyiségének kibontakoztatásához. Esélyt, amennyiben az ember uralkodó vérmérséklete által megszabott különleges adottságával képes bölcsen élni, veszélyt, ha olyan egyoldalúvá válik általa, hogy lelki alkatának rabja lesz, és így a társadalmi életben hajótörést szenved. Mivel gyermekkorban az alkati sajátosságok bizonyos fokig még változékonyak, egy olyan rendkívül hálás terület áll rendelkezésünkre, ahol pedagógiai eszközökkel terápiás hatásokat érhetünk el. Az a célunk, hogy az ÉNt egyre fogékonyabbá tegyük önmaga iránt, és harmonizáljuk az egyoldalú hajlamokat.
Hogyan jön létre a vérmérséklet? Az emberi szervezetben három halmazállapot működik: a szilárd, a cseppfolyós és a légnemű, a meleggel, mint negyedik elemmel együtt. Ezek keveredése, eloszlása jelentős befolyást gyakorol egészében az életre, tehát az egészségre és az érzelemvilágra is. HA alkatilag pl. a szilárd sajátosságok kerülnek túlsúlyba, az illető nagyrészt nehézkes és örömtelen lesz. Ám ha a test légnemű alkotóelemei az élénkebbek, akkor derű és jókedv jellemzi. A helyes táplálkozással való foglalkozás, mint egészséges életmódra nevelés, a pedagógia és az orvoslás sajátos határterülete - kiváló terep lehet ezen testalkotó elemek helyes keverésére, amely által íly módon is a harmonikus személyiség kialakítását segíthetjük elő.
Most nézzük a vérmérsékleteket!
A kolerikusban a hő elem kerül túlsúlyba, ez könnyen fölgyülemlik benne, és ezáltal úgy tűnik, mintha mindig egy kicsit nyomás alatt lenne. Történelmi prototípusa Napóleon. Zömök, határozott, dinamikus, könnyen lelkesedik, igazságszerető, céltudatos, de ha ez visszájára fordul, makacs lesz, nincs tekintettel másokra, tombol, csapkod.
A levegő elem jellemzi a szangvinikust. Karcsú, könnyű, finom csontfelépítésű. Nyitott, minden iránt érdeklődik, befogadó, nem haragtartó, barátkozó. Örökmozgó, de könnyen túlpörgeti magát. Izgalmas, szókimondó, szórakoztató. Akkor válhat veszélyessé, ha kedvező tulajdonságai felszínességbe csapnak át, és "minden lében kanál" lesz.
A flegmatikusok között találjuk az ideális anyákat és tanárokat. Az emberi közösségek nem léteznének az ő türelmük, állhatatosságuk, kiegyensúlyozottságuk nélkül. A nyugalom azonban unalommá, a szokásszeretetté, pedantériává válhat. A flegmatikus arányos, harmónikus testalkatú, mindaddig, amíg az ételek iránti vonzódása folytán ki nem gömbölyödik. Negatív tulajdonságai miatt a köznyelv halvérűnek nevezi.
A melankolikus fiatalként úgy érzi, gyakran nem értik meg és nem ismerik el, szenved az érzéketlen környezetben. Felnőttkorban mélyreható gondolkodása és együttérző képessége kerül előtérbe. A melankólia akkor lehet veszélyes, ha mindent magára vonatkoztat, és előtérbe kerül az önsajnálat, az akadékoskodó kritizálási mánia, vagy ha igazságérzete irigykedő összehasonlításba fordul. Alkatilag többnyire karcsú, magas növésűek, ami gyakran társul általános kötőszöveti gyengeséggel, mely még kifejezettebbé teszi azt a benyomást, hogy "lógatják az orrukat".
A temperamentumokkal kapcsolatos pedagógiai tevékenység célja a harmonizálás, tehát az Én-tevékenység erősítése kell legyen. A gyermeknek lehetőséget kell nyújtanunk arra, hogy megtanulhasson vérmérsékletével bánni, hogy azon Én-je irányításával uralkodni tudjon. Az egyoldalú temperamentum harmonizálása sohasem uniformizálást jelent, sokkal inkább a vele valótudatos bánásmód elsajátítását kell alatta érteni.
(Forrás: Goebel-Glöckler: A nagy gyermek-kalauz)
Melankólikus: mivel a földszerűvel rokon, túlságosan befelé él, részvétlen, nehézkes - ezért a gyökérzöldségeket és káposztaféléket ritkábban adjuk neki. Édesítsük meg az életét! Így ennivalóját is: répaszirup, méz, virágteák, jó minőségű olajok, teljesőrlésű lisztekből készült sütemények, édeskömény, ánizs, kömény. Az ajakosok közül bazsalikom, kakukkfű, majoranna, zsálya. Fénykvalitást kell közvetítenünk a számára: gyógyfűszereken és gabonákon keresztül, fontos az étel kovatartalma. A kova legtisztább formájában a hegyikristályban van jelen (a fény kapuja). Meleget és fényt közvetít az árpa, a köles, a zab, a hajdina. A kukorica az indiánok - melankólikus nép - eledele, ők a Szaturnusz által impuzált nép, s azért fűszerezik a kukoricát, hogy ellensúlyozzák lehúzó erejét. (ld. mexikói saláta)
Flegmatikus: jól eszik, de nem jól rág. A gabonaételek pedig jó rágást igényelnek. A víz elem felel meg neki, mindenekelőtt a levél, de a vizes gyümölcsök, uborka és a hidegebb kásák, a tej. Éppen ezért ezeket ne adjuk minden további nélkül nekik, legalábbis nem tiszta formájukban! A káposztát, leveles salátát, uborkát fűszerezzük hagymával! Tüzesebb lesz tőle a vizes elem. A gabonát jól megfűszerezett darakása formájában adjuk, mint a müzli vagy kenyér. A flegmatikus gyerek emésztési ereje gyenge. Puffadással, teltségérzéssel reagál. Óvatosan adagolt fűszerekkel, pl. köménymaggal ellensúlyozhatjuk ezt a hatást. Jót tesz a savas elem is, főként a tejsavas erjesztésű savanyúságok, erjesztett tejek, aludttej, joghurt. A gyerekeknek ajánlott a napon érlelt gyümölcs. Legyünk elővigyázatosak az édestejjel! A répa jó formaerőket közvetít a flegmatikusnak. A rizs, a keleti népek gabonája, vizes közegben nő fel, s rokon a flegmatikusokkal. (A keleti kultusz bizonyos módon flegmatikus. Segíti a szellemi elmélyedést, a meditációt, de hiányzik az Én-tudatot kifejlesztő aktivitása, amely a nyugati ember központi feladata.) Adjunk neki rizst, de currys szósszal (vagy currys zöldséggel)! A zab a tűz elem gabonája, amivel felrázhatjuk kis flegmáinkat!
Szangvinikus: érdeklődését nem nehéz az evés felé fordítani, könnyű föllelkesíteni. Jó, ha fölkeltjük érdeklődését a szép terítéssel, a gusztusos ételelrendezéssel, egy virágcsokorral. Az asztal legyen színes és étvágygerjesztő, a helyes észlelés aktiválja az emésztőnedveket.
Mellőzzük a cukrot, mert az túlterheli a májat, a keserű viszont jó neki, serkenti működését. A szangvinikusnak színes leveleszöldség, kelbimbó, kelvirág, répa, cékla felel meg a leginkább. Adjunk hozzá hidegen sajtolt olajat, mézet. A tej- és tejtermékek harmonizálják a szervek működését, a hús a földhöz köti az embert. Különösen értékes a gabona, a szangvinikus gyereknek a köles felel meg. Ezenkívül a búza, a rozs és az árpa. A rozsot őrölt formában és fűszerezve fogyasztjuk.
Kolerikus: támogatni kell az anyagcseréjét, s ezt a tűzelemmel érhetjük el, mely a melegítőfolyamatokban él. Napérlelte gyümölcsöt, olajat, fűszert, csípős gyökereket (retek, zeller, torma), mustármagot adjunk neki, ami szétárad az anyagcserében és oldja, megakadályozza a lerakódásokat. Olyasmit adjunk, amit nem dolgoz fel egykönnyen az emésztőrendszere: nyerskoszt, durvára őrölt lisztből készült kenyér, gabnonaételek. Rágni kell! Ez neki örömet okoz, s így emésztőnedvei is jobban beindulnak. A kolerikus a cukoranyagcserében lesz aktív. A cukor az izommunkához szükséges, minden mozdulatnál, minden akarati aktusnál cukor ég el. Azonban nem a fehér cukor a jó, hanem a gabonacukor, amiből a szervezet maga készíti a cukrot. A cukor az a szubsztancia, melyen át az én a szervezethez kapcsolódik. A kolerikusok gabonája a zab, mely a régi észak-európai népek gabonája volt. A rómaiak barbáreledelnek hívták a zabot, de azt is tudták, hogy ezekben a fiatal népekben iszonyú tetterő él, az őseredetű kolerikus temperamentum alapján. Gabonáik még: rozs, árpa, búza.
Több temperamentum együtt: sokoldalúan váltogassuk az ételeket, ne legyen szigorú szabály, inkább a fantáziánknak engedjünk teret. Érett korára az embernek mind a négy temperamentumot ki kellene fejlesztenie magában, és azokat az életszituációhoz illesztve kellene tudni alkalmazni.
Összefoglalva: melankolikusan kellene gondolkodni, a szemlélődést flegmatikusan kellene gyakorolni, az élet szépségei iránt a szangvinikus nyitottság felelne meg, a tetterő pedig kolerikus módon működhetne igazán gyümölcsözően. Mindezekhez az alapot egy emberre méretezett táplálkozással teremthetjük meg
A hozzátáplálás és a szoptatás során is előfordulhatnak olyan esetek, amikor habár van mit enni, a baba átmenetileg mégsem eszik vagy nem eszik eleget. Ez nagyon ijesztő állapot, de szerencsére mindig meg lehet találni a háttérben húzódó okokat. Ilyen eseteket gyűjtöttem össze most.
1. Van tej, de nem szopik eleget a baba
Amikor van tej, jól szopik a baba, majd hirtelen egyik napról a másikra elkezdi ritkábban kérni a cicit, kevesebbet eszik egy-egy alkalommal, rángatózik és sír szopizás közben, vagy nagyon hamar végez az evéssel, annak többféle ok lehet a hátterében.
1) Ha ritkábban szopizik, annak vagy az az oka, hogy nem igényli már olyan gyakran a szopit (pl. áttér a 3 óránkénti evésről a 4 óránkénti evésre), vagy -ez 4-6 hónapos kor között fordulhat elő- már annyira érdekli a külvilág, hogy nincs türelme a szopizáshoz.
2) Rángatja a cicit, sír szoptatás közben: egészen kis korban (2 hónapos kor előtt) ennek a hasfájás az oka, de az is állhat a háttérben, hogy túl sok a tej, ezért mindig kicsúszik a szájából a cici, ha ezt tapasztalod, evés előtt fejj ki kézzel néhány cseppet és töröld le száraz pelussal a bimbót, hogy ne csússzon. Ha hasfájós a baba, evés előtt adj neki Gripe Watert.
3) Hamar végez az evéssel: ez általában 5-6 hónapos kortól kezd gyakorivá válni. Egyrészt már hatékonyabban szopizik a baba, ezért 10 perc is elég neki, másrészt annyira érdekelheti a világ, hogy szopi helyett inkább nézelődik. Segíthet, ha fekve félhomályban szoptatod.
A szopási sztrájk hátterében számos más dolog is állhat, például torokfájás, fülfájás, vagy fogzás.
2. Hirtelen kevesebbet eszik
Ha már kanalazgat a baba és hirtelen elutasítja az ételt, annak gyakran a fogzás az oka. Ez általában átmeneti, legfeljebb egy hétig tartó időszak, amikor csak kevesebb szilárd ételt fogad el, esetleg csak az anyatejet/tápszert fogadja csak el a baba.
Ha elkezd türelmetlenkedni evés közben, nem fogadja el a kanalas ételeket, gyakran az áll a háttérben, hogy a kicsi nem szereti az etetőszéket, nem bír nyugton maradni benne. Ilyenkor segíthet, ha olyan ételeket kap túlnyomórészt, amiket maga csipegethet fel kézzel, mert ez leköti a figyelmét, valamint ha nincs lekötve, hanem kisszékről kisasztalnál eszik.
Átmeneti étvágytalanságot okozhat a fülfájás, torokfájás, megfázás is. Gyakran betegségek után is átmenetileg elmehet a kicsi étvágya, mert a fájós torokkal megevett falatok kellemetlen élményt okoztak a kicsinek. Ilyenkor türelmesnek kell lenni és elfogadni, hogy néhány napig csak folyékony vagy nagyon pépes ételt fogad el a kicsi, majd a tünetek múltán vissza lehet térni fokozatosan a darabosabb ételekre.
Se szeri, se száma azoknak a bevált tejserkentő tippeknek, amiket az anyukák adnak egymásnak, vagy amiket nagymamáktól, anyósoktól és szomszédoktól hallhatsz. Ezeknek és valóságalapjuknak jártam most utána.
Almalé, baracklé Sok anyuka esküszik rá, hogy a gyümölcslevektől több tejük lesz, ez azonban nem igaz. A több folyadékbevitel tényleg számít, azonban a gyümölcslevek tele vannak cukorral, úgyhogy ettől inkább csak hízni fog az anyuka, mint hogy a tejmennyisége nőjön.
Napi 1 liter Laktoherb tea A tejserkentő teákkal kapcsolatban az egyik elterjedt nézet, hogy napi 1 litert kell elkészíteni belőle és azt meginni, ez azonban nem így van: naponta 2×2dl az ajánlott mennyiség. Az 1 literes kiszerelés legfeljebb a megnövekedett folyadékbevitel miatt lehet praktikus, de nem “csinál” több tejet, mint a 2×2 dl-es verzió.
Már a szülés után meg kell kezdeni a tejserkentő tea fogyasztását, különben nem lesz elég tejed – mondják néhányan, ez azonban nem igaz. Elegendő akkor inni a teát, ha valóban csökkenni kezd a tejmennyiség és akkor is csak addig, amíg nem növekszik meg ismét a kívánt mértékre.
A szoptatós teát állandóan kell inni Ez nem igaz, csak addig kell inni, amíg nem nő meg a tejmennyiség megint, utána abba lehet hagyni.
Süti A tejtermeléshez szénhidrátra van szükség, ezért sokan úgy gondolják, süti fogyasztásával lehet növelni a tejmennyiséget, ez azonban nem igaz, ha kevés a tejed, gyakrabban kell szoptatni, a tej ugyanis a mellet ért inger hatására termelődik.
Túrós tészta A sütihez hasonlóan a túrós tészta fogyasztást is sokan ajánlják, ennek azonban semmilyen tudományos alapja nincs.
Tojásleves, köményleves Anyáink, nagyanyáink idejében a leveseket tartották mindenhatónak szoptatás témában, és valóban: a levesektől több tejed lehet, de csak azért, mert több folyadékot fogyasztasz, nem pedig a leves miatt.
Tej Mivel tejserkentésről van szó, ezért mi sem tűnik egyszerűen, mint hogy több tejet fogyasszunk a szoptatás alatt, ennek azonban semmi valóságalapja nincs. Aki persze szereti, nyugodtan ihatja a tejet, de önmagában ettől nem lesz több teje.
Forrásvíz Nem egyszer hallottam már, hogy nem mindegy, milyen vizet iszunk szoptatás alatt, mert a forrásvíz a legjobb, ez azonban nem igaz, a megnövekedett folyadékigényt ásványvízzel vagy éppen gyümölcsteával is ugyanolyan jól lehet pótolni.
Joghurt Hasonlóan a tejhez, a joghurttól sem lesz több tejed, viszont az emésztésnek jót tesz és csökkentheti a szülés utáni aranyeres panaszokat, ezért ajánlott a fogyasztása.
Csoki Igazi szénhidrátbomba, amitől jobb kedved lesz ugyan, de több tejed nem, úgyhogy csak emiatt nem kell enned.
Minden életkorban, de a gyermekkorban különösen fontos a megfelelő összetételű és mennyiségű, rendszeres étkezés. Korunkban a helytelen táplálkozás minden formájával találkozhat az orvos: az enormis édesség-, üdítő-, leginkább pedig a gyorséttermek által kínált "fast food" fogyasztással, a minőségi és mennyiségi éhezéssel, a szélsőséges étrendek divatjával (vegetarianizmus, makrobiotikus étrend, fogyasztó diéták stb.) Sajnos a reklám és a tudatlanság következtében sokan azt hiszik, hogy ez az ideális.
A tartósan ezeket fogyasztó gyermeki szervezetnél előbb-utóbb megjelennek a hiánytünetek, valamint a gyomorfájdalom, a székelési rendellenességek. Kellő tapintattal, de határozottan kell a gyermek érdekét képviselve ajánlani a szülőknek a vegyes, állati fehérjét is tartalmazó táplálkozásra való visszatérést. Sokszor tapasztaljuk, hogy pusztán a helyes étrendre visszatérés megszünteti a tüneteket.
Hasmenéssel és hasi fájdalommal járó krónikus betegségek az ileitis regionalis és a Crohn-betegség, valamint a később jelentkező malabsorptios kórképek. A hasi fájdalom általában a székletürítést megelőzően és alatta jelentkezik, sokszor olyan heves, hogy a gyermek nem tud iskolába járni. Általában periodikus lefolyású. Kezelése egyéni, gyógyszeres, diétás, de nagy szükség van a pszichés támogatásra is. Általában a gondozó intézet előírásait kell követni, de a beteget jól ismerő családorvos nagyon sokat segíthet tanácsaival, tapintatos életvezetéssel, valamint a gyermek iskolai környezetében a számára nélkülözhetetlen egyéni bánásmód biztosításában.
A visszatérő hasi fájdalmak között kell tárgyalni a pubertásban lévő lánykáknak a menstruációval kapcsolatos tüneteit. Sajnos, az egészségügyi kultúra alacsony foka miatt nagyon gyakori, hogy a gyermek és az édesanya sem meri felkeresni az orvost a kislány alhasi fájdalmával. Görcsös alhasi fájdalom jelentkezhet már a menarche előtt is. Gondolni kell hymen imperforatusra, ha a lánykának kora és érettsége szerint már régen menstruálnia kellene, de csak egyre hevesebb alhasi görcsök, puffadás, esetleg alhasi terime észlelhető. A dysmenorrhoea a pubertásban, főleg a menarche utáni első években nagyon gyakori. Ha csak az első napokban panaszkodik erősebb görcsös fájdalmakról, akkor enyhe görcsoldó, az alhasi vérbőséget eloszlató gimnasztika javasolt. Amennyiben a kínzó görcsös fájdalmak mellett erős és elhúzódó menstruáció is van, a lánykát nőgyógyászatra kell küldeni. Többnyire nem találnak lényeges kóros elváltozást, s ilyenkor néhány hónapig a menses kezdete előtti napokban alkalmazott nem szteroid gyulladás gátló alkalmazásával megelőzhetjük a kifejezett panaszokat. Testnevelés alól általában nem kell felmenteni a gyermekeket, de az első napokban jogosult a kíméletre. Időszakosan adhatunk felmentést vagy könnyítést. Legszerencsésebb, ha az iskolaorvos és a pedagógus egyeztetik a lányka terhelhetőségét. Az orvos és a pedagógus legyen megértő, mert több bajt okozhatunk, ha a hypermenorrheoás, vérszegény kislány collapsus miatt balesetet szenved.
2. Akut hasi kórképek
Ide soroljuk azokat a betegségeket, amelyek hirtelen alakulnak ki, és sebészi megoldás hiányában heveny életveszélyt jelenthetnek. Mindig gondolni kell arra, hogy a hányással, hasi fájdalommal és kóros tapintási lelettel észlelt beteget minél előbb sebészhez juttassuk. Néhány megtévesztő állapotra azért mindig érdemes gondolni. Súlyosságuk miatt természetesen ezek is kórházi megfigyelést, kezelést igényelnek, de a jó szemű, figyelmes családorvos, első észlelőként, helyes diagnózisával megkímélheti betegét egy felesleges műtéttől.
3. Perzisztáló hányás (acetonaemiás, acetonuriás emesis)
Ritka kórkép, amely főleg kislányoknál fordul
elő, általában láztalanul, teljes jólétben, ritkábban lázas, felső
légúti betegséghez társulva hasi fájdalom, hányás jelentkezik. A hányás mértéke
miatt a beteg gyorsan kiszárad, ezért kórházba kell küldeni, ahol a
megfelelő vizsgálatokkal kideríthető a baj, s infúziós kezeléssel
gyógyítható.
4. Hashártya gyulladás (leggyakrabban pneumococcus peritonitis):
Ennek a súlyos kórképnek első tünetei a magas láz (hyperpyrexia), a heves hasi fájdalom, jellegzetes arcpír, hányás, kevésbé a hasmenés és a peritonitis jellegzetes tünetei miatt azonnal kórházi felvétel szükséges, a haspunctio váladékának vizsgálata segít eldönteni a néha elég nehéz diagnózist.
5. Diabeteses ketoacidosis:
Néha a cukorbetegség első tüneteként
jelentkező erős hasi fájdalom miatt sebészi betegségre gondolnak. A
bevezetett adekvát kezelés gyorsan megszünteti a hasi tüneteket.
6. Parotitishez (mumpsz) társuló acut pancreatitis:
A mumpsz egyéb tüneteinek megléte és a laboratóriumi vizsgálatok segítenek eldönteni, hogy nem sebészeti betegségről van szó.
7. Henoch-betegség
A kórkép (lásd korábbi immunológiai cikkünket) részeként, néha első tünet a heves, akut hasi katasztrófát utánzó hasi fájdalom, izomvédekezés és esetleg - ha a bélfalban nagyobb vérömleny keletkezik - hasi tumor is észlelhető. Amennyiben a jellegzetes purpurák megjelennek, könnyebb az elkülönítés, de a legnehezebb differenciáldiagnosztikai problémák közé tartozik az elváltozás, ha még nincs a bőrön purpura, s nincs a vizeletben sem vér. Specifikus kezelést igényel.
Az adolescens és a nagyobb iskolás korosztály pszichés eredetű betegségei sok gondot okoznak, mert a beteg sokszor elfedi vagy negálja a valódi okokat. A családorvos és az iskolaorvos közös munkával derítheti ki, hogy a rendszeresen jelentkező rosszullétek, hányinger, hasi fájdalom hátterében nincs-e iskolai, családi vagy társkapcsolati konfliktus. Vegyük tehát igénybe a gyermekpszichológusok segítségét, mielőtt a beteget fölösleges, megterhelő, drága és időigényes vizsgálatokra utaljuk.
Télen a legnehezebb az anyukák dolga, ha szeretnének friss alapanyagokból készült főzelékeket adni a babáknak, hiszen ilyenkor kisebb a választék szezonális zöldségből, gyümölcsből. Ehhez gyűjtöttem össze néhány receptet:
Sárgarépapüré (6 hónapos kortól)
Hozzávalók: 1 közepes sárgarépa, 5 dkg édesköménygumó, 1 szem burgonya
A sárgarépát megtisztítjuk, felkarikázzuk, a burgonyát megtisztítjuk, apróra kockázzuk, az édesköményt vékony csíkokra szeljük. Az egészet kevés vizben kis tűzön, fedő alatt kb. 30 perc alatt megpároljuk, majd pürésítjük. 7 hónapos kortól kevés olívaolajat tehetünk a zöldségek alá a pároláshoz és fehérrépát is hozzászelhetünk. 8 hónapos kortól zeller is kerülhet bele.
Gyümölcsös dara (7 hónapos kortól)
Hozzávalók: 4 evőkanál kukoricadara, annyi víz, amennyit felvesz, 1 alma, 1 banán, kevés fahéj A darát vízben puhára és pépesre kell főzni, majd az almával és a banánnal összeturmixolni, kevés fahéjjal ízesíteni, laktató gyümölcsös csemege. Az alma édesebb és könnyebben turmixolható, ha a sütőben héjastól megsütöd és utána turmixolod hozzá a többihez.
Zöldséges-húsos rizs (7 hónapos kortól)
Hozzávalók: 2 evőkanál rizs, 1 szál sárgarépa, néhány szál petrezselyem, negyed pulykamell, 8 hónapos kortól 1 kicsi zellergumó, olívaolaj, negyed vöröshagyma
A rizst főzd puhára a répával és a kockára vágott hússal (8 hónapos kortól először az olajon pirítsd a vöröshagymát, majd tedd rá a rizst és ha megpirult, akkor öntsd fel vízzel), a végén add hozzá az apróra vágott petrezselymet majd turmixold össze.
Néhány téli étel, amit a családnak
készítesz és amiből a baba is kaphat:
Vadas – a szószt kevés hússal turmixolva már 8 hónapos kortól kaphatja a baba, a zsemlegombócot csak 9 hónapos kortól
Húsleves – a répát, burgonyát és a húst turmixolva már 6 hónapos kortól adhatod, a levet és a fehérrépát 7 hónapos kortól, a karalábét és a zellert 8 hónapos kortól, a tésztát csak 9 hónapos kortól.
Paradicsomos húsgombóc – A szószt 8 hónapos kortól adhatod a krumplival és a gombóccal összenyomkodva.
Sült alma, sült sütőtök – mindkettő 6 hónapos kortól adható, ha nem tettél hozzá cukrot vagy mézet, tehát csak magában sült
Lencseleves, bableves – A lencse és a bab puffaszt, ezért 9 hónapos kortól érdemes megkínálni vele a kicsit. A füstölt húst ne kapja a levesből a baba, csak a zöldségeket.
Tökfőzelék – rántás nélkül tejföllel habarva 8 hónapos kortól adható, rántással 10 hónapos kortól
Sárgaborsófőzelék – a párolt sárgaborsó 8 hónapos kortól adható, a főzelék csak 10 hónapos kortól
Borsófőzelék – a párolt borsó pépesítve rántás nélkül 7 hónapos kortól adható (de puffadást okozhat, ezért érdemes átpasszírozni), rántással 10 hónapos kortól adjuk
Halászlé – ha nem csípős 8 hónapos kortól adható ügyelve a szálkákra és tésztát ne adjunk 9 hónapos kor előtt.
Sok anya hajlamos az enyhébb tüneteket, mint láz, hasmenés vagy hányás a fogzásnak tulajdonítani, holott nincs összefüggés – ezt bizonyította be egy ausztrál kutatás.
Az ausztrál kutatók, Melissa Wake és Kylie Hesketh 6-24 hónapos kor közötti csecsemőket figyeltek meg hónapokon keresztül és naponta lejegyezték tüneteiket, figyelték a fogak áttörését, illetve kikérdezték a szüleiket. A felmérés eredményei szerint a legtöbb szülő az enyhébb tünetek okaként a fogzást jelölte meg, azonban a tünetek és a fogak áttörése között csak az esetek töredékében volt kapcsolat. A szülők 24%-a gondolta úgy, hogy a 38 fok feletti lázat fogzás okozhatja, sőt 10% még a 39 fok feletti lázat is ezzel okolta.
A
fogzás tüneteként a felmérésben résztvevő szülők még az alábbiakat
említették:
Fájdalom 67%
Érzékenység 71%
Alvászavarok 71%
Túlpörgés 57%
Piros arc 76%
Láz 48%
Pelenkakiütés 52%
Nagyon ragaszkodó a kicsi 52%
Orrfolyás 43%
Meglazult széklet 33%
Szagos vizelet 33%
Kiütések 10%
A kutatók felhívják rá a figyelmet, hogy az enyhébb, látszólag ok nélküli tüneteket nem szabad csak a fogzásra fogni, mert sok esetben vírusfertőzés vagy más betegség áll a háttérben, mint az a kutatás során is kiderült.
A hiszti általában ártalmatlan dolog: a gyerek sírni kezd, aztán toporzékol, esetleg a földhöz veri magát. Ezt a szülők kellemetlennek érezhetik, főként nyilvános helyen, de valójában ártalmatlan dolog – a fejlődés velejárója az az időszak, amikor a kicsi képtelen féken tartani az indulatait. Előfordulhatnak olyan jelenségek is, amiket hiszti vált ki, de a szokásos bömbölésnél nagyobb riadalmat okoznak, mit kell tenni ilyenkor?
Hányás
Gyakran előfordul, hogy a hiszti hányással végződik, ez akár még 3-4 éves korban is előjöhet. Habár nagyon ijesztő, kóros folyamatról szó sincs, egész egyszerűen csak a sírással járó erőlködés váltja ki, hogy a kisgyermek egyébként is könnyebben nyíló gyomorszája ilyenkor enged. Lelki értelemben a hányás az indulatoktól való megtisztulás is egyben, és előfordulhat, hogy a kisgyermek, aki hisztizik vagy valamilyen sérelem éri maga kezdi el ingerelni a szájpadlását a kezével. Ez arra is utalhat, hogy a környezet figyelmét szeretné így magára vonni, mert tudja, hogy ha hány, akkor mindenki vele foglalkozik.
A hányás megelőzhető, ha a kicsit szorosan magadhoz öleled, ez segít neki is megnyugodni.
Önmaga csapkodása, karmolása
Szintén ijesztő jelenség, de gyakran előfordul a dackorszakban. A kicsi ilyenkor nem érzi a fájdalmat, ő még nem tudja felmérni a tette jelentőségét, és következményét, az egész arról szól, hogy valahogyan le szeretné vezetni az indulatait egy adott helyzetben és ő ezt ilyen módon teszi meg. Nem szabad rászólni, nevelni, tiltani, ez nem vezet célra, csak az, ha tudatosítod benne az érzelmeit: “Tudom, hogy most dühös vagy mert…”, megnyugtatod, vagy ha semmi nem válik be, megpróbálod elterelni a figyelmét. Fontos, hogy te is türelmesen és higgadtan reagálj, mert ha azt látja, te is pánikba esel, a kezére csapsz, kiabálni kezdesz stb. akkor azt tanítod meg neki, hogy így kell lereagálni az ilyen helyzeteket, ő maga is feszültebb lesz és fokozódnak a hisztik.
Nem vesz levegőt
Az ún. affektív apnoe fél éves kortól fordul elő és általában 5 éves korig kinövik a gyerekek, másfél éves korig gyakran előfordul. Ilyenkor a baba annyira sír, hogy nem vesz levegőt, elkékül, akár el is ájulhat.
Néha ehhez bevizelés, a szemek fennakadása, rángás vagy merevség társul. Ha fellép, akkor gyorsan le kell locsolni hideg vízzel a kicsi arcát, így azonnal rendeződhet az állapota. Ha nagyon gyakran, naponta többször lép fel, akkor lehet vele orvoshoz fordulni az esetleges epilepszia gyanújának kizárása érdekében.
A fogzással összefüggő problémák általában 6 fogig tartanak, majd a következő két metszőfog szinte tünetmentesen bújik ki, és ezután kb. 14-15 hónapos kortól kezdődik megint egy olyan szakasz, amikor a fogzás okozhatja az alvászavarokat. Általában tehát 10-14 hónapos korig ritkább, hogy a fogzás miatt ébredjen fel a kicsi, ha az a bizonyos 6 metszőfoga már kibújt.
Ennek a cikknek azt a címet is adhattam volna, hogy IQ vagy EQ. Olyan témáról fogok most írni, amivel sokszor sokféle szempontból szembesülök, amikor anyukákkal és gyerekekkel beszélgetek egy-egy probléma kapcsán. Mégpedig arról, hogy amikor a gyerekek problémáival, furcsa szokásaival, magatartásával foglalkozunk, vajon az eszünkkel vagy a szívünkkel, az érzelmi intelligenciákkal figyeljük-e a baba, a kisgyermek viselkedését és hozzuk meg a vele kapcsolatos következtetéseket, döntéseket.
Az esetek többségében azt látom, az anyukáknak erős érzelmeik vannak a babával, a gyerekekkel kapcsolatban, azonban a következtetéseiket, a döntéseiket már az észérvek alapján akarják meghozni. “Eddig jó alvó, volt most elromlott az alvása, mi történhetett vele?” – kérdezik gyakran az anyukák, majd logikai alapon levezetik, mi mindent tettek meg a gyerek jóalvása érdekében, milyen megoldások kizártak az ő esetükben, valamint melyik ismerősük mit tanácsolt az ügyben.
Az esetek többségében totálisan félreértik szegény babát. Dolgozom egy könyvön, amit évek óta készülök megírni, a címe “Félreértett csecsemők” lesz és előreláthatólag az év elején fog megjelenni, ebbe sok ilyen helyzetet összegyűjtöttem, amikor az anyukák logikus érvek mentén próbálják értelmezni, mit miért csinálhat a baba, holott a baba, a kisgyermek viselkedése nem matematika. Az, amin ő átmegy a fejlődése során túlmutat a racionális fogalmakon, mégis gyakran próbálnak a szülők logikát keresni a viselkedésében.
Egy kisbaba nem logikus. Hányszor hallom néhány hetes picurok anyukáitól, hogy egyszerűen nem értik a babát, nem látják a napirendjében a logikát. Már hogyan is lenne benne logika és rendszer? Egy ilyen picinek nincsen időérzéke, az első hetekben azt sem tudja mikor van nappal és éjjel, ezt a mi szokásaink révén tanulja meg.
Amikor gyermeked lesz, olyan, mintha idegen nyelvet szeretnél tanulni anyanylevi környezetben. Mondjuk kivisznek egy idegen országba és ott kell nyelvtankönyv és szótár nélkül helytállnod. Mit csinálsz elsőként egy ilyen helyzetben? Nyilván figyelsz és tanulsz, megpróbálod megfejteni, mi mit jelent. Míg végül spontán megtanulod a nyelvet, anélkül, hogy felfogtad volna a nyelvtant és bemagoltad volna a szabályokat.
Ezzel szemben mit csinálnak az anyukák? Lázasan lapozgatják a könyveket, törik a fejüket, próbálják megfejteni a szabályokat. Pedig a nyelvtankönyv a szívükben van, pontosan tudják, mi micsoda, csak most nem olyan világban élünk, ahol az érzelmi intelligencia fejlettsége dominál.
Nemrégiben dr. Csernus Imre előadásán vettem részt, ahol a maga szemtelenül hatékony és sokak számára sértő módján szembesített minket vele, mennyire leépült az érzelmi intelligenciánk, mennyire mindent “fejből” szeretnénk megoldani. Hozzáteszem az iskolarendszer és a hagyományos nevelés javarészt arra helyezi a hangsúlyt, hogy az IQ-t tartsuk elsődlegesnek az EQ felett, ezt fejlesztjük, ezt díjazzák, ezért fokozatosan ez kerül előtérbe, az érzelmi pedig a háttérbe, így amikor szülővé válunk nem csoda, ha ezt a “feladatot” is IQ-val próbáljuk megoldani. Szerencsés esetben a gyermekünk “logikus” eset, kevésbé szerencsés esetben nem tudjuk semmilyen elméletbe beleilleszteni, ezért állandó küzdelemben vagyunk, hogy valahogy mégiscsak beletuszkoljuk szegényt az általunk kialakított képbe.
Ez nagyjából olyan küzdelem, mintha egy nagy puha szövet gömböt próbálnál belerakni egy feleakkora kockaformába – lehetetlen Akárhogy is tuszkolod, valamelyik csücske mindig ki fog lógni. Szóval jobban jársz, ha elfogadod, hogy nem kockád van, hanem gömböd és máris kerekebb lesz a világ
A szobatisztaság folyamata két tényezőből áll: az egyik a tanulási folyamat, aminek a révén a kisgyermek kifigyeli, mit hogyan kell csinálni, mi a szokás, a másik egy érési folyamat, melynek folyamán megtanulja szabályozni a széklet- és vizeletürítését. Ezt a mondatot most olvasd el megint, mert alapvető minden szobatisztasággal kapcsolatos probléma megoldása szempontjából.
Normál esetben a szobatisztaság magától alakul ki:
1. 1,5 éves kora körül a kicsi már kifigyeli mit csinálunk a WC-n, érdekli maga a folyamat.
2. 1,5-2 éves kora körül már ő is ki akarja próbálni, amit kifigyelt, ráül a bilire, felmászik WC-re, használja a WC-papírt stb. Ez azonban nem azt jelenti, hogy már képes a szobatisztaságra, hanem, hogy ismerkedik a szokásokkal és utánozza,-gyakorolja, amit mi teszünk
3. 2-2,5 éves kora körül néhány órára már pelus nélkül lehet, és ha mondod neki, akkor néha sikerülhet pont a bilin pisilni-kakilni. Bizonyos helyzetekben képes visszatartani a székletét (pl. vízben, autóban stb.) és ebben az időszakban már elkezdheti zavarni a pisis-kakis pelenka
4. 2,5-3 éves kora között egyre megbízhatóbban jelzi, ha pisilni-kakilni kell, de még nem teljesen szobatiszta és néha visszakéri a pelust. Sok gyerek még ebben a korban is ragaszkodik a pelenkához, de ez teljesen normális. Ha erőlteted a szobatisztaságot, az sokkal rosszabb, mintha még pár hónapig-hétig pelusos marad.
5. 3 éves korra a legtöbb gyerek már nappalra megbízhatóan szobatiszta. Van egy átmeneti időszak, néhány hét, amikor még 1-1 alkalommal bepisilhet és rá kell szoktatni, hogy odafigyeljen rá a játék közben is, mikor kell pisilni, de általában ez a korszak gyorsan elmúlik, ha türelmes vagy és pozitív visszajelzéseket kap a gyerek tőled.
6. Az éjszakai szobatisztaság 6 éves korig alakul ki, addig előfordulhat, hogy éjjel bepisil. Nem kell aggódnod, ha még 4-5 éves kora körül is kell a pelus éjszakára, fokozatosan azt fogod tapasztalni, hogy a pelenka száraz marad reggelig, mégis ragaszkodik hozzá a gyerek, mert biztonságosnak érzi.
Az éjszakai szobatisztaságban lehetnek visszaesések is, például, ha új közösségbe kerül a gyerek vagy testvére születik.
Egyes gyerekek csak a bilit szeretik, mert kicsi és éppen az ő méretükre szabott, kényelmes. Más gyerekek élvezik, hogy felmászhatnak oda, ahova a nagyok. Kezdetben szerintem praktikusabb a bili, de ki kell próbálni, mit szeret jobban a gyerek. Amikor már óvodás és ott WC-t használ, nyitottabb lesz a WC-használat után is.
Fiúknál gyakran felmerül a kérdés, hogy állva vagy ülve tanítsuk őket pisilni. Érdemesebb ülve kezdeni, aztán majd egy idő után megtanulja állva is, kezdetben azonban jobb, ha ülve pisil, mert úgy biztosan a bilibe kerül a pisi.
Gyakran hallom, hogy nyáron érdemes elkezdeni a szobatisztaságra szoktatást, mert akkor úgyis sokat van mezítelenül a gyerek és megtanulja. Valóban sokat tanul ilyenkor a gyerek arról, mi hogyan működik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az idegrendszere is megérett már a szobatisztaságra. Éppen ezért nem kell erőltetni a bilizést csak azért, mert nyár van. Ha már megérett rá, akkor az ősz beálltával a tanultak megmaradnak, ha viszont nem, akkor amint több ruha lesz rajta, megint nem érzi, mikor kell pisilnie, vagy nem tudja tartani és bepisil.
Ha egy gyerek érett rá és már 3 éves kor körül van, télen is szobatisztává fog válni.
Hörög, csapkod, fülét csavargatja, hajadat húzza, karmol és még sorolhatnánk a baba által elkövetett szokatlanságokat. De vajon normálisak ezek a jelenségek? Kell-e orvoshoz fordulni?
Nem vesz levegőt Ha sír és sírás közben pár másodpercre nem vesz levegőt az csak annak köszönhető, hogy erőlködik, nem kell miatta aggódni. Más, ha a légzésfigyelő bejelez éjszaka, ilyenkor ajánlott mihamarabb orvoshoz fordulni, de a legtöbb esetben ilyenkor sem légzéskimaradásról van szó, hanem csak arról, hogy a baba túl messzire mászott az érzékelőtől. A légzésfigyelő úgy van beállítva, hogy 4 mp kimaradás után jelez, tehát ha sírás közben 1 légzés kimarad, az még nem gond.
Csukott szemmel álmában sír Ilyenkor nem kell felvenni, felébreszteni, és semmit nem kell csinálni vele. Csak álmodik és nincs ébren ilyenkor, ezért nem kell költögetni.
Hajamat húzza, arcomba belemar Ennek az az oka, hogy most fedezi fel a saját testét és a tiédet. Próbálgatja a saját testhatárait, 7-8 hónapos kor előtt ugyanis még azt hiszi, hogy ő és te egyek vagytok. Nem akar rosszat, nem akar bántani, és ezért nem is kell ilyenkor a kezére csapni. Elég, ha határozottan rászólsz (de ne túl indulatosan, mert akkor tetszeni fog neki a reakciód és a legközelebb is tesztelni fogja majd, mit reagálsz), majd megszünteted a kellemetlenséget okozó helyzetet (leteszed a kezedből a babát).
Harap Ez is azzal függ össze, hogy még nem ismeri a saját testhatárait, fogalma sincs, hogy ezzel fájdalmat okoz neked. A teendő ugyanaz, mint a fenti esetben. Általában 2-3 hét alatt le szokott szokni róla.
Ha szopizás közben harap, akkor el kell venni tőle a cicit, határozottan rászólni, hogy “Nem”, aztán megint visszaadni. Általában ez csak véletlen szokott lenni, nem szándékos.
Furcsa hangokat hallat Már az egészen kicsi babák is ijesztő hangokat adhatnak ki magukból alvás közben, ettől nem kell megijedni. Nyöszörgés, hörgés, csattogás és egyebek, ez mind teljesen normális.
Egy pillanatra nem vesz levegőt, kezét széttárja Ez egészen kicsiknél szokott előfordulni (3 hónapos korig), az oka az, hogy a baba megijed valamitől. Ijesztően néz ki, de nem kell vele foglalkozni.
Összekarmolja magát Nagyon piciknél, újszülötteknél fordul elő, hogy csapkodnak és közben összekarmolják az arcukat. Ha nagyon aggasztó a helyzet, vehetsz neki direkt erre a célra való újszülött kesztyűt.
Fülét, orrát csavargatja, lábujját rágja Ezek mind a saját testének felfedezését szolgálják, általában 1-2 hétig tartanak ezek a szokások, utána leszokik róla.
Kezét rágja 3 hónapos korig általában az éhség jele, amikor a csecsemő az öklét rágja, efelett a fogzás okozza. Fél éves kor után ez egészen szélsőséges formát is ölthet, amikor a kicsi naphossza az ínyét masszírozza az ujjával, de minél jobb a kézügyessége, annál hamarabb leszokik róla, mert akkor már a játék köti le a figyelmét.
Csapkod Az egészen picik is már félelmetesen tudnak csapkodni a kezükkel, lábukkal, mert amikor ők izgalmi állapotba jönnek (éhség, álmosság miatt pl.), akkor még az egész testükkel jelzik azt. Ez teljesen normális, nem kell miatta aggódni.
Gyermekkorunkban önkéntelenül is ellesünk bizonyos viselkedésmintákat a szüleinktől, amiktől aztán nagyon nehéz megszabadulni. Kamaszkorban persze a többség elhatározza, hogy “márpedig én egészen másként fogom csinálni”, de amikor elérkezik a gyermekvállalás, mégis egyszercsak azt veszed észre, hogy ugyanazokat a mondatokat mondod a saját gyermekednek, mint a te szüleid neked. Miért?
Az első nehéz korszak a szülővé válásban a dackorszak idején következik be. Amíg kicsi a baba, addig nagyjából sikerül kedvesnek és nyugodtan maradni, és többé-kevésbé uralni a helyzetet. Amikor azonban a kicsi ellenkezni kezd, hisztizik, az már indulatokat vált ki belőled és ilyenkor olyan reakciókat produkálhatsz, amiket magad sem gondoltál volna magadról. Ezt nem kell szégyellned, teljesen érthető viselkedésmódok ezek.
A kicsinek ilyenkor nagyon erős az akarata, csökönyös és a dühkitörései miatt te is tehetetlennek érezheted magad. Nem tudod meggyőzni észérvekkel, nem tudod meggyőzni szép szóval, sem figyelemeltereléssel, sem más módon és ez -teljesen jogosan- indulatokat vált ki belőled is. Elsőként ezekben a pillanatokban szoktak előbukkanni belőlünk azok a magatartásformák (duzzogás, könyörgés, kiborulás stb.) és mondatok, amiket a szüleinktől hallottunk annakidején és amiket szerettünk volna örökre elhagyni.
Ennek az oka egészen triviális: amikor az ember lelkileg szorongatott helyzetbe kerül, akkor nem képes higgadtan gondolkodni és ilyenkor kerülnek elő a régi, jól megjegyzett mozdulatok, szavak.
Hasonló ez ahhoz, amikor a gyermeked rádcsap vagy megharap és ilyenkor rutinból visszacsapsz (vagy abba az irányba mozdulsz). Egész egyszerűen ilyenkor előtör belőled az ősi ösztön és védeni szeretnéd magad, hiába tudod, hogy ő a gyermeked és nem bánthatod, mégis néha dühből odacsapsz a kezére, ha rosszat csinál. Mivel azonban tisztában vagy vele, hogy ez nem egyezik a gyermeknevelésről alkotott elveiddel, az önmagadról alkotott képeddel, ezért utána lelkiismeret-furdalásod van, hiszen te nem akartál rosszat…
Éppen ezért jó, ha már most, kezdő szülőként feltérképezed magadban azokat a régi emlékeket és élményeket a szüleiddel (vagy mások szüleivel) kapcsolatban, amiket gyermekkorodban szereztél és amelyekről tudod, hogy meghatározóak voltak számodra, amiket te mindenképpen másként szeretnél csinálni. Ha ugyanis tudatosítod és kimondod (pl. írd le egy papírra) ezeket a rég elfeledett érzéseket, akkor már nem tudnak ősi beidegződésként előtörni, és képes leszel őket megzabolázni.
A babahaj még egyáltalán nem koszolódik erősen, ezért az anyák gyakran elbizonytalanodnak, érdemes-e minden este hajat mosni a babának, ahogyan a csecsemőápolási könyvek írják, és, ha igen, akkor hogyan: Vízzel? Samponnal? Fürdetőkrémmel?
Miért? A baba hajmosásakor tulajdonképpen nem a haját mossuk meg, hanem a fejét, tulajdonképpen a fejbőre az, ami koszolódhat: a kiságyban fekve megizzad, szopizáskor ráfolyik az anyatej, lebukizza… Éppen ezért fontos a mindennapi tisztítás annak ellenére, hogy szemmel láthatóan nem tűnik koszosnak a feje. A fejbőr tisztítását emellett puha babakefével is elősegíthetjük.
Mivel? A mindennapi tisztításhoz nem szükséges sampont használni, bőven elég, ha vízzel mossuk meg a fejét, és bőven elég áttörölgetni utána törülközővel, ameddig nincs sok haja a babának, a hajszárítás szárítja a hajat, a fejbőrt és a legtöbb baba nem szereti. A sampon használatát bőven elég akkor elkezdeni, amikor már valóban sok és sűrű a kicsi haja, illetve nagyon összekoszolja (pl. homokozik)
Nagyhajú babák Előfordul, hogy egy babának már születésekor sok haja van, ilyenkor macerának tűnhet a hajmosás, azonban ez a hosszú haj általában nem annyira sűrű még mint később, ezért ilyenkor is minden nap kell mosni és elég törülközővel áttörölni, mert a puha babahaj gyorsan megszárad magától is. Fiúknál másfél-két éves korra lesz igazán sűrű a haj, lányoknál már 1 éves kor körül.
Koszmó A babák hajlamosak a koszmósodásra, ami gyakran meleg időben lép fel, de a még napközben sokat alvó babáknál is gyakori. Ameddig kevés a haja a kicsinek, addig babaolajjal kenjük be ilyenkor a fejét, majd 5 perc után egy puha ronggyak le tudjuk kapargatni a koszmót. Ha ez nem működik, vagy már nagyon sűrű a kicsi haja, akkor koszmó elleni samponnal érdemes megmosni. Nem ritka, hogy 1,5-2 éves korban jelentkezik csak először koszmó, mert a sűrűbb haj alatt a fejbőr nem tud szellőzni, ilyenkor a koszmó elleni samponnal való mosás megelőző hatású is. Koszmó még 4-5 éves korban is jelentkezhet, főként meleg időben. A rendszeres fésüléssel is megelőzhető.
Ha fél tőle… Sok baba nem szereti a hajmosást, azonban a közhittel ellentétben nem a csípős sampon miatt, hanem azért, mert a víz az arcukba folyik és ez kellemetlen. Ez megelőzhető, ha a kicsi hajlandó hátrahajtani a fejét, ezt azonban ők nem szeretik, úgy érzik, kiszolgáltatottak lesznek általa, ezért ha nem szereti, nem kell erőltetni.
Amíg igazán kicsi, addig bőven elég, ha egy mosdókesztyűt megnedvesítesz, és azzal áttörlöd a fejét, így nem folyik a szemébe.
Amikor kicsit nagyobb, akkor kancsóból öntheted a fejére a vizet (a zuhanytól általában félni szoktak, illetve ott a vízhőfokot sem tudod annyira szabályozni). Másfél évesen már meg tudod rá kérni, hogy egy kis kendőt tartson az arca elé, így nem folyik a szemébe a víz.
1 éves korig vannak ajánlott adagok a kisgyerekek táplálására, ezt követően azonban már nincsenek előre meghatározott adagok, ezért bajban van az a szülő, aki szeretné megtudni, hogy vajon a másfél évese nem eszik-e túl keveset vagy éppen túl sokat. A gyerekek ráadásul sokféle hóborttal állhatnak elő ebben a korban, elkezdenek válogatni és furcsa szokásokat alakítanak ki, ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet.
Mennyit kéne ennie?
1 éves kor után más jóval kisebb az egy testsúlykilogrammra jutó táplálékmennyiség mértéke és változatosan eszik a kicsi, sokfélét, ezért inkább azt lehet megmondani, melyik típusú táplálékból mennyi a napi ajánlott mennyiség:
- Gabonafélékből
(kenyér, kifli stb.) 50 gramm
- Tejből legfeljebb 5 dl
- Sajtból és tejtermékekből 50 gramm
- Főzelékből 200 gramm,
- Gyümölcsből 300 gramm,
- Húsból 30 gramm,
- Szénhidrátból (pl. krumpli, rizs) 50 gramm
Emellett fontos, hogy testsúlykilogrammonként 100 ml folyadékot igyon (ebbe beletartozik, a leves, víz, tea, gyümölcslé és a tej is)
Hogyan kéne híznia?
1 éves kor után rengeteget mozognak a kicsik, ezért gyakorlatilag “ledolgozzák”, amit megesznek. A hízás ezért nem igazán egyenletes, inkább szakaszos. Tehát előfordulhat, hogy hónapokig nem hízik semmit, aztán hirtelen felszed fél kilót, ez teljesen normális. Ekkor a dundi kisbabából kisgyerek válik, de az is előfordulhat, hogy a korábban lassabban hízó babának megjön az étvágya és kicsivel hurkásabb lesz, mint korábban.
Ebben a korban már a baba határozza meg, mennyit és mit eszik. Nem szabad erőltetni az evést és teret kell engedni az egyéni ízlésének is, bizonyos határok között persze. Előfordul, hogy néhány napig étvágytalanabb, vagy egyoldalúbban étkezik (pl. csak gyümölcsöt, vagy csak tejterméket kér) és az sem rendkívüli, ha szétválogatja az ételeket és pl. nem eszik kenyeret, csak húst magában. Ez önmagában nem probléma. Amire figyelni kell, hogy hagyjuk minél többet magától, önállóan enni a kicsit, együnk mi is vele, alakítsuk ki a szokásait, például azt, hogy leülve eszünk, türelmesen, nem szaladgálunk közben stb. Ha a kicsinek jó élményei fűződnek az evéshez, ha nem erőtetünk semmit, de teret engedünk a természetes kíváncsiságának, akkor egészséges ízlése fejlődik majd ki.
Fontos, hogy jó példát mutassunk, ha ugyanis te soha nem eszel gyümölcsöt-zöldséget, akkor a kicsitől sem várhatod el ugyanezt, ezért fontos, hogy együtt egyetek, mert így utánozni fog téged.
Ez a cikk most nem arról fog szólni, mit tegyél, ha kevés a tejed és tápszerpótlásra van szükség, hogyan szoktasd le róla a babát, hanem arról, mi a teendő, ha a baba tápszerpótlást kap az anyatej mellett, milyen problémák merülhetnek fel, hogyan lehet ezt az állapotot fenntartani, mire kell figyelni.
Mikor van szükség tápszerpótlásra? Tápszerpótlásra akkor van szükség, ha az anyukának van teje, tud szoptatni, de a tej a babának nem elég. Ilyenkor a szoptatások után kiegészítésként cumisüvegből tápszert lehet adni a babának. Ez történhet minden étkezésnél, vagy csak a késő délutáni esti szoptatások után, amikor már kevésnek bizonyul az anyatej.
Mennyi legyen a tápszer? A tápszerpótlás nehézsége, hogy nagyon nehéz eltalálni, pontosan mennyi tápszer is kerüljön az üvegbe. Anyatejes táplálásnál idővel beáll a kereslet-kínálat aránya, így nincs szükség méregetésre, a csak tápszeres táplálásnál pedig az orvos ajánlása és a gyermek súlya alapján meg lehet állapítani a szükséges mennyiséget. Pótlásnál azonban hol több hol kevesebb tápszer fogy, ezért az első időszakban még nehéz eltalálni a mennyiséget, később tapasztalati alapon lehet változtatni ezen attól függően, mikor mennyi fogyott. Anyatejes csecsemőknél általában reggel több este kevesebb az anyatej mennyisége, ezért a pótlás mennyisége is estefelé nőni fog.
Hosszútávon mi várható? A legtöbb esetben a tápszerpótlásra addig van szükség, ameddig meg nem kezdődik a hozzátáplálás és a kicsi nem kezd el akkor mennyiséget enni a kanalas ételekből, amivel már felváltható a tápszer.A szoptatást a hozzátáplálás mellett meg lehet tartani, az új ételek a tápszert váltsák le, tehát semmiképpen ne a szoptatást hagyjuk el az új ételek javára.
Mikor kezdjük a hozzátáplálást? Tápszeres babáknál általában már 5 hónapos kortól javasolják a hozzátáplálás megkezdését, anyatejes babáknál azonban csak fél éves kor után: de mi a helyzet a vegyesen táplált kicsikkel? Náluk is érdemes kivárni a 6 hónapos kort, azonban ha szeretnéd megismertetni a kanállal, a tápszeres étkezéseket 5 hónapos kortól ki lehet váltani a korának megfelelő tejpépes étkezéssel.
Milyen a baba széklete? Ha az anyatej mellett tápszert is kap a baba, akkor a széklete sűrűbb lesz és inkább a tápszeres babákéhoz hasonló. Éppen ezért ők naponta kakilnak még akkor is, amikor az anyatejes babák egy része már csak néhány naponta kakil.
Kell-e teáztatni? A csak tápszerrel táplált babákat kell külön is itatni, mert a tápszer nem oltja a szomjat, a hozzátáplált babáknál azonban az anyatej szomjoltó is egyben, ezért külön cumisüvegezésre nincs szükség.
Kettes tápszer? Fél éves kor előtt nem szükséges áttérni a 4-6 hónapos kortól már ajánlott kettes tápszerekre pótlás esetén, fél éves korig és még azon túl is kaphatja a kicsi az induló egyes tápszert, amit fokozatosan lecserélhettek a gyümölcsökre, főzelékekre. Ha már mást is eszik szoptatás után, nincs szükség többé tápszerre, tehát teljesen el lehet hagyni, de legkésőbb 8 hónapos kor után, amikor már tejtermékeket is kaphat a kicsi.
Elapad-e a tejem? Ha a pótlás miatt nem hagyod abba a szoptatást, hanem minden alkalommal következetesen mellre teszed a babát, akkor itt is kialakul a kereslet-kínálat egyensúlya és hosszasan szoptathatsz. Számos anyukáról tudok, aki az első 6 hónapban pótlást adott, de azután még másfél-2 éves korig is szoptatott, tehát ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a tej teljesen el fog apadni. Akkor apad el, ha egy-egy alkalmat kihagysz a szoptatásból, ha néha inkább csak tápszert adsz, mert az kényelmesebb, ha folyton aggodalmaskodsz a pótlás miatt vagy ha nem csak etetésekkor, hanem egyéb alkalmakkor is cumisüvegből eteted a babát (így könnyen cumizavaros lesz)
Újra és újra felmerülő kérdés itt a blogban, hogyan szoktassuk rá a babákat a darabos ételekre. Normál esetben ezzel nem szokott gond lenni, a babák többsége 8-9 hónapos korában már elfogadja a kevésbé darabos ételeket, legkésőbb 1 évesen pedig már ügyesen elrágcsál bármit, ehhez még fogakra sem igazán van szüksége.
Vannak olyan babák, akik köszönik szépen, nem szeretnék lenyelni a darabos ételt. Legalábbis még egy darabig nem szeretnék lenyelni. Általában ez azért okoz gondot, mert a környezetedben már mindenki mondogatja, hogy miért nem eszik már a baba rendes ételeket, miért nem rágcsál már kiflit, ő pedig még nem igazán akar semmit megrágni.
Az első gondolat ilyenkor az szokott lenni, hogy biztosan azért nem akar még a kicsi darabosat enni, mert nincs foga (vagy nincs elég foga) és nem tud rágni. Csakhogy a rágás tudományának semmi köze nincs a fogakhoz. Rágni ugyanis fogak nélkül is lehet, legfeljebb nehezebben megy.
A legtöbb esetben azonban nem szervi
okról van szó, hanem rossz szokásról:
1. Ha túl korán kezdték a kicsinél a hozzátáplálást, amikor magától még nem tud ügyesen nyelni, ezért az anyuka gyakorlatilag belapátolja a folyós pépet a baba szájába, neki szinte nyelnie sem kell, ezért a darabos ételek bevezetésekor is passzivitást tanúsít a baba, és nem érti, miért kéne neki itt most “dolgoznia”, rágnia, amikor nem ehhez van szokva.
2. Ha az anya kapkod etetéskor, türelmetlen, gyorsan szeretne túllenni rajta, és a darabos ételeknél sem bírja kivárni, amíg a baba elnyammogja, ezért a kicsi nehezebben nyel, félrenyel, az anya megijed és inkább visszatér a folyósabb ételekre.
3. Sok anyuka kizárólag üveges bébiételt ad a babának, és ezután hirtelen be akarja vezetni a darabosabb és házi ízeket egyszerre. Ilyenkor gyakran nem is a darabos étellel van a babának baja, hanem a furcsa ízű házikoszttal.
4. Ha sokáig szopizik, akár 6 hónapos koron túl is csak anyatejet kap, majd elkezd kanalazgatni, akkor gyakran még jó darabig az anyatej a fő étele, minden mást csak kóstolgat. Ameddig maga a kanalazás is új még a számára, nem eszik meg egy teljes adagot a főzelékekből sem, nem érdemes elkezdeni a darabos ételek bevezetését sem.
Beteg lenne? A darabos ételek elutasításának hátterében sok anyuka betegségeket
lát, de ez ritkább, mint gondolnád. Nagyon ritkán előfordul, hogy
fogzáskor a kicsinek kellemetlen a rágás, még ritkábban fülfájás vagy
torokfájás állhat a háttérben – ezek azonban csak átmeneti problémák. Az is
előfordulhat, hogy a kicsinek fájt a torka, ezért rosszul esett neki a
rágás, és utána egy darabig emlékszik még erre a rossz élményre, és ezért nem
akarja elfogadni a darabos ételt.
Ha volt olyan eset, hogy félrenyelt, köhögött a baba, előfordulhat, hogy
megmaradt ez az ijedtség nála és ezért nem fogadja el megint a darabos ételt.
Ilyenkor egy kicsit várni kell, 1-2 hétig nem szabad erőltetni a darabos
ételeket, aztán fokozatosan újra be lehet vezetni az étrendjébe.
Az is sokszor előfordul, hogy a kicsi már elfogadta az ételeket, de átmenetileg elutasítja őket, ennek betegség vagy fogzás állhat a hátterében. Ilyenkor néhány napig, vagy legfeljebb 1-2 hétig visszatérhet a kicsi a szopizáshoz (cumisüveghez), de amint jobban van, fokozatosan újra kínálgatni kell a kanalas ételeket.
HOGYAN VEZESSÜK BE?
A darabos ételeket akkor érdemes bevezetni, amikor a kicsi már legalább 8 hónapos és már legalább 2 hónapja hozzátáplálod.
Ha üveges bébiételt kap, akkor a megszokott főzelékébe keverj bele kevés villával áttört burgonyát, amit az első alkalmakkor még puhábbra törsz, aztán egyre nagyobbra hagysz.
Ha te főzöl neki, akkor a megszokott főzelékét első alkalommal ne turmixold össze teljesen, hanem csak félig, a többit villával törd össze.
Amikor így már elfogadja a darabos ételt, akkor egyre nagyobb falatokban lehet hagyni az ételeket. A puhára főzhető zöldségeknél fokozatosan át lehet térni a hagyományos elkészítési módra, hiszen pl. a zöldborsót, karalábét, répát könnyen megtanulja megrágni és lenyelni a kicsi.
A húst 10-11 hónapos korig érdemes turmixolni, ezt követően egészen apró darabkákban is adható, de a keményebb húsokat (pl. marhahús, száraz csirke- és pulykahús) még ezt követően is érdemes turmixolni, amíg nem képes megrágni őket (ezekhez már tényleg szükség van őrlőfogakra).
Gyakori kérdés szokott lenni, mikor kaphat kiflit, pékárút, gyümölcsöt rágcsálni a baba. Elsőként a puffasztott gabonákkal (kölesgolyó, buláta, amarant, kukorica) érdemes kezdeni, mert ezeket nehezebb félrenyelni, szétolvadnak a kicsi szájában.
Ha már ezeket szépen eszi egyedül, akkor meg lehet próbálni a puhára főzött felkarikázott zöldségeket is adni neki, majd következhet a puha kenyérkocka, sajtkocka és a többi.
MEDDIG LEHET VÁRNI?
Nem kell aggódni, ha 8-9 hónapos korban még nem fogadja el a kicsi a darabos ételt vagy öklendezik tőle. Fokozatosan próbálkozni kell és kínálgatni neki először a főzelékben, majd puffasztott gabona formájában. Nem szabad ráhagyni a dolgot a babára: sokan úgy gondolják, hogy kényelmesebb a megszokott módon etetni, ezért nem is próbálkoznak mással, így viszont sokkal később alakul csak ki az önálló étkezés.
1 éves korig nem kell aggódni, ha folyamatosan kínálgatod a kicsinek az ételeket, idővel elfogadja majd. Koraszülötteknél még ennél is tovább lehet várni 1-2 hónappal. Ha még 1 éves kor után is nehézséget okoz a legegyszerűbb darabos ételek elfogadása is, akkor érdemes gyermekorvos segítségét kérni.
MIKOR ÉRETT A HOZZÁTÁPLÁLÁSRA?
Gyakori kérdés, hogy vajon mikor érett meg a baba a hozzátáplálásra, elkezdhetjük-e már etetni a babát. Az alapszabály ezzel kapcsolatban az, hogy várjunk 6 hónapos korig, de természetesen ez nem kőbe vésett, lássuk az érveket és ellenérveket!
A 6 hós kor mellett szól:
Nagyjából 6 hónapos korban jelennek meg azok az enzimek az emésztőrendszerben, amik képesek az anyatejen kívül mást is lebontani, ez azt jelenti, hogy amit ezelőtt adsz neki, azt csak részben emészti meg, ezért nem olyan értékes tápanyagforrás, mint az anyatej
6 hónapos korban ürülnek ki a magzati vasraktárak, ebben a korban tehát már kell a külső vaspótlás, ebből ugyanis az anyatejben nincsen elég
6 hónaposan már érdeklődik a baba az ételek iránt, fel lehet ültetni megtámasztva (a fekve evés nem túl egészséges), képes megfogni a kanalat a kezével és már képes rágni is
Előfordulhat, hogy már 1-2 héttel korábban nagyon érdeklődik a baba az evés iránt, és úgy látod el lehet kezdeni, természetesen ez sem probléma, de 5 hónapos kor előtt semmiképpen ne kezdd el hozzátápláláni, azelőtt még akkor is tápszerpótlást kapjon, ha úgy látod kevés a tejed, mert a gyümölcsöktől nem fog jóllakni, illetve nem tudja rendesen feldolgozni a szervezete.
Ezen a videón egy 3 hónapos babát láthatsz, akit próbálnak kanállal etetni, mivel éhes, ezért nagyon szeretné megenni az ételt, de még kitolja a nyelvével, ezért nem tudja rendesen lenyelni, ha a babád ugyanezt csinálja, a kanállal, akkor biztos lehetsz benne, hogy még nem érett meg a kanalas táplálásra:
Ha már elmúlt 6 hónapos, akkor is lehet, hogy szokatlan számára a kanál, ezért több folyik mellé az ételből, mint amit lenyel, de légy türelemmel, akár 4-6 hétre is szükség lehet, mire hozzászokik az újfajta táplálási módhoz.
Amikor a baba elkezd végre az anyatejen kívül mást is kóstolgatni, a legtöbb anyuka még tele van fantáziadús ötletekkel a kicsi táplálását illetően. Aztán a szuper ötletek elpárolognak és egyre unalmasabbnak találod a menüt. A változatosabb főzéshez adok most néhány új receptet.
BATTHYÁNY-RIZS
(6-7 hónapos kortól)
Hozzávalók: 24 dkg fényezett rizs, 2 evőkanál
étolaj, 2 dkg tea vaj, 1 csomó petrezselyemzöldje, 3 dl húsleves, csipetnyi
jódozott asztali só (ha a húsleves nem sós)
A megmosott rizst kevés olajban aranysárgára pirítjuk (lényeges a szín). Ezután
finomra vágott petrezselyemzöldjével megszórjuk, és enyhén sózzuk. Forró,
aranysárga húslevessel felöntjük, jól elkeverjük és felforraljuk. Fedő
alatt, sütőben puhára pároljuk. Puhulás után vajdarabokat adunk hozzá, és
lazán összekeverjük. Turmixolva vagy darabosan is adhatjuk. A levesből a
zöldségeket és a husit is hozzáturmixolhatod.
SÁRGABORSÓFŐZELÉK BURGONYÁVAL
(9 hónapos kortól)
Hozzávalók: 70 gramm felesborsó, 70 gramm tisztított
burgonya, 1 mokkáskanál olaj
A sárgaborsót (felesborsót) már a főzést megelőző napon
beáztatjuk hideg vízbe.
A főzés napján annyi forró vízzel főzzük puhára, hogy a víz éppen ellepje.
Akkor adjuk hozzá a burgonyát, ha a borsó már megpuhult. Lassú tűzön
tovább főzzük 15-20 percig. Leszűrjük a főzőlevet és
félretesszük. A főzeléket turmixgéppel pépesítjük, majd hozzáadagoljuk a
megfelelő mennyiségű főzőlevet, a kanál olajat, és
takaréklángon újramelegítjük. 5-6 csepp citromével megízesítve kellemes
ízű főzeléket kapunk. Feltéttel tálaljuk.
SÓSKAFŐZELÉK BURGONYÁVAL
(8 hónapos kortól)
Hozzávalók: 100 gramm tisztított sóska, 50 gramm
burgonya, 1 mokkáskanál olaj
A vékonyan meghámozott, feldarabolt burgonyát puhára pároljuk, hagyjuk kissé
kihűlni a fózőlevében. Közben a száraitól megfosztott, gon; dosan
megmosott sóskát, forró vízben 3 percig főzzük. Leszűrjük, a
fÖzőf levet elöntjük, mert oxálsav tartalma miatt nem használható fel. A
sóska apróra vágjuk, kanálka cukorral elkeverjük. A burgonyapépet kistányérra
tesszük, a tetejére öntjük a sóskát.
BROKKOLIPÜRÉ, VAJBAN PÁROLVA
(francia módon)
Hozzávalók: 1 kg brokkoli, 8 dkg teavaj, 1 csomó
petrezselyemzöldje
Az erősebb, vastagabb szárrészét levágjuk, a szétszedett rózsákat félig
megfőzzük, leszűrjük és turmixoljuk. Az előmelegített vajban
átforgatjuk. Ezután a finomra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk, fedő
alatt vajban megpároljuk (készítheted mirelit brokkoliból is felengedés után).
Továbbiakban hasonlóan készítjük, mint a friss brokkolit. A kissé
sűrűre sikerült brokkolipürét tejjel hígíthatjuk. A kézpróbát ne
felejtsük el! Kínálhatjuk cumisüvegben, vagy kistányéron, kiskanállal.
SÁRGARÉPAPUDING
(9 hónapos kortól)
Hozzávalók: 80 dkg sárgarépa, 1 dl tej (1 éves kor után, addig anyatejet vagy babatejet adhatsz hozzá), 8 dkg teavaj, 2 evőkanál finomliszt, 3 db tojás, 1 evőkanál kristálycukor, jódozott finomított só
A sárgarépát megtisztítjuk, karikákra vágjuk. Enyhén sós, cukros vízben puhára pároljuk. Ezután szőrszitán áttörjük vagy leturmixoljuk, félretesszük. A vajjal és a liszttel világos vajas rántást készítünk, forró tejjel felengedjük és simára keverjük. Mindaddig forraljuk, míg az edény falától el nem válik. Ekkor a tűzről levesszük, és a tojások sárgáját egyenként elkeverve beleütjük. Nagyon kevés sóval és a cukorral ízesítjük, hozzákeverjük az áttört sárgarépapürét, és végül könnyedén belekeverjük a keményre felvert tojásfehérjét. Kivajazott, belisztezett formába öntjük, vízfürdőben fedővel lefedve, 150 °C-os sütőben készre pároljuk. A puding akkor jó, ha a beleszúrt villa tiszta marad. Tálaláskor a formából kiontjuk, szeletekre vágjuk, és kistányérra teszünk egy cikket. Kézpróba után kínáljuk a gyereknek.
Sok lelkiismeretes anyukát ismerek, akit egészen elrémiszt a hozzátáplálás kezdete, mert már annyira megszokták a szoptatást: pontosan mérték mennyit evett a baba, tudták, elég-e neki a tej, ehhez képest a hozzátáplálás egészen új és nagyon bonyolultnak tűnik. Aggódnak vajon eleget eszik-e a baba, az meg egészen megrémiszti őket, hogy a tejmennyiség egyszercsak csökkenni kezd. Még, ha ennél lazább anyuka vagy is, akkor is van néhány dolog, ami megváltozik ilyenkor a szoptatás terén, ezekről jó, ha tudsz:
1. Fokozatosan csökken az anyatej mennyisége
Mindegy, hogy szoptatás után vagy
előtt kínálod meg a babát az első falatokkal, mostantól fokozatosan
egyre kevesebb lesz az anyatej. Ez egyáltalán nem jelent gondot, hiszen a
gyümölcsök, főzelékek fokozatosan kiváltják a szoptatást, így a baba nem
lesz éhes.
Ha eddig fejtél a nagyobb tejmennyiség miatt, akkor abbahagyhatod és ha már
jóízűen eszik a baba teljes adagokat a gyümölcsökből, akkor a
tejserkentő teára sem lesz többé szükséged.
Ha azért fejtél, hogy a főzelékekhez felhasználhasd a tejet, vagy mert
néha más vigyáz a kicsire, akkor fejhetsz a továbbiakban is igény szerint, de
azt is megteheted, hogy amikor már teljes adagok fogynak a
főzelékből, akkor a hozzátáplálást a babafelvigyázás idejére
időzíted és ilyenkor főzeléket kap a baba (a nagymamák nagyon fogják
élvezni, hogy végre kanalazhatnak a babának
)
2. A kicsinek megnőhet az étvágya…
Vannak olyan haspók babák, akik az első falat gyümölcstől kezdve imádják az egész etetés dolgot és néhány hét leforgása alatt elfordulnak a szoptatástól. Ez az anyukák egy részét megviseli, különösen, ha szerettek volna sokáig szoptatni. Ilyenkor általában a reggeli és esti vagy legalább az esti szoptatást meg lehet tartani még egy darabig, de hagyni kell, hogy a baba a maga tempójában hagyja el azokat.
Az anyukák másik része örül neki, hogy végre megszabadulhat az állandó méricskélés és tejmennyiség miatti aggódás “kínjától” és lelkesen adja a babának az újabb és újabb finomságokat, de azért nem érdemes azonnal minden szoptatást elhagyni, mert
3. …néha teljesen visszatérhet a szopizáshoz
Betegség, fogzás idején bizony előfordulhat, hogy a baba teljesen visszatér a szopizáshoz és néhány napig egyáltalán nem akar mást enni. Emiatt nem kell aggódni, ha elmúlik a betegség, akkor visszatér a baba étvágya is.
4. Kell-e mérni?
Ha eddig lelkesen méricskélted a babát
minden etetés után vagy naponta, akkor erről most teljesen letehetsz, a
továbbiakban csak azt kell figyelned, mennyit eszik meg 1-1 etetés alkalmával.
Ha csak néhány kanállal, akkor még pótlásra (anyatejre, vagy – tápszeres
babánál- tápszerre) is szükség van, amikor azonban már megeszik legalább 150
gramm főzeléket (gyümölcsöt), és utána nem kéri a pótlást, akkor el lehet
hagyni a pótlást.
Ha egy teljes adagot (200 gramm) megeszik már a főzelékből, akkor
egyáltalán nem kell foglalkozni a pótlással.
BABA RECEPTEK-FINOM RÁGCSÁLNIVALÓK A BABÁNAK.
Itt a tavasz a kirándulások ideje! Ilyenkor akár babával együtt is nekivágunk a kirándulóhelyeknek és neki is szeretnénk valami finomat a piknikkosárba tenni. De még, ha nem is indulsz kirándulni, csak szeretnél néha rágcsálnivalót adni neki, amivel megtanulhatja az önálló evés és a rágás mikéntjét, akkor is hasznos lehet számodra ez a kis összefoglaló.
1. A régi klasszikusok:
kiflicsücsök, kenyérhéj, háztartási keksz, babapiskóta: Szüleink idejében már 3 hónapos kortól reszelt háztartási kekszet
tettek az almába, hogy laktatóbb legyen, neked azonban nem kell ezt az
irányvonalat követned, sőt… A kekszben sajnos egy csomó E-számos
összetevő van, mint ahogyan a kenyérben, kifliben is mindenféle
állagjavító található, ez pedig allergiát okozhat (pl. a későbbi
szénanátha hátterében állhat az, hogy ezek az anyagok felhalmozódnak a
szervezetben). Emellett a fehér lisztes ételek a gluténérzékenység miatt sem
ajánlottak. 9 hónapos kortól lehet ezeket adni, ha nincs jobb ötleted, de
érdemesebb várni velük 1 éves korig.
Fehér lisztes ételek és háztartási keksz helyett teljes kiőrlésű
kiflit és kenyeret (akár otthon is megsüthetitek) és babakekszet adhatsz a
babának. Babapiskótából létezik teljes kiőrlésű és kifejezetten
babáknak ajánlott változat is (hiába a babapiskóta név, nem minden gyártmányú
babapiskóta ajánlott egyértelműen csak a babáknak)
2. Puffasztott gabonák: Akár 6 hónapos kortól (ha meg tudja fogni és képes megrágni), kaphat a
kicsi különféle puffasztott gabonákat, pl. kölesgolyót, bulátát, amarantot
(ebből lehet kapni fahéjas és almás változatot is). Azért is praktikus
étkek ezek, mert elolvadnak a kicsi szájában, így ha nem rágja meg rendesen,
akkor sincs baj.
A puffasztott kukoricás változatot csak 8 hónapos kortól lehet adni, mert maga
a kukorica is csak ettől kezdve adható.
3. Puffasztott rizs- és búzaszelet: A gabonafalatkáktól különválasztanám a puffasztott rizst és búzát. A
puffasztott rizsszelet (pl. Ham-let) könnyen megrágható a babának és már
egészen korán lehet adni (a rizs 6 hónapos kortól adható), tehát, amint tud már
rágni, a kezébe lehet adni egy fél vagy negyed szeletet.
A búzaszelet csak később, 9 hónapos kortól adható (ha nem gluténallergiás
a baba).
Puffasztott rizst lehet külön is kapni, zacskóban (néha csak drogériában sikerül vennem, de néha van a közértben is). Ez azért praktikus, mert a gyümölcsöket táplálóbbá tudod tenni vele. Nagyon finom gyümölcsjoghurttal, gyümölcslével vagy akár paradicsomszósszal keverve is.
4. Kukoricapehely: Lehet kapni natúr kukoricapelyhet (nem a klasszikus cukrozott Corn flakesre gondolok), ami finom, laktató és a kukoricához hasonlóan 8 hónapos kortól adható ropogtatnivaló. Arra vigyázni kell, hogy ehhez már nem árt, ha van néhány foga a babának, mert nehezebb megrágni. Önmagában is csipegetheti, de főzelékbe, gyümölcsbe, gyümölcslébe is tehető (pl. burgonya helyett), így ha kicsit áztatod benne, felpuhul és a fogtalan babák is ehetik.
A napokban megkeresett egy anyuka, akinek a kisfia nem volt hajlandó megenni sem a kenyeret, sem a kiflit. Ők arra gondoltak, hogy valami súlyos problémája van, nem tud rágni vagy ilyesmi. De közben meg minden más vígan megevett. De akkor mi lehet a gond?
Az anyák gyakran hiszik azt, hogy a baba furcsaságait valamilyen szervi gond okozza. Túl sokat aggódunk azért, hogy a kicsi vajon megfelelően fejlődik-e, nincs-e valamilyen baja, nincs-e lemaradva a többiektől és ezért esünk ilyen tévedésekbe.
Ezzel szemben a tapasztalataim azt mutatják, hogy az esetek döntő többségében egész egyszerűen mi szoktatjuk rá valamire a kicsit, . Ha például nagy feneket kerítesz az evésnek (mert kevésbé jó étvágyú a baba, vagy korábban gondok voltak az anyatej mennyiségével), ha körbeugrálod a kicsit, amikor eszik, akkor az egész elveszíti az élvezeti jellegét. Te azt gondolod, hogy az evés, az etetés probléma és ezt a kicsi is érzi, megtanulja és ő sem fogja élvezni, kedvetlenül eszik majd, étvágytalan lesz.
Ha állandóan “rendes” evésre próbálod okítani, megigazítod a kanalat a kezében, miközben eszik állandóan törölgetsz körülötte, akkor elveszed a kedvét az önálló evéstől, ráadásul ettől annyira lassú lesz az egész etetés, hogy végül azért nem eszik rendesen a baba, mert nincs türelme kivárni.
Ha mindig te eteted és nem ösztönzöd rá, hogy néha maga csipegessen, és amikor ő akarja megfogni a kanalat, poharat, akkor nem hagyod neki “mert még kicsi hozzá”, akkor éppen az ösztönös kíváncsiságát töröd le és magad lassítod a fejlődését.
Az a helyzet, hogy az önálló evés megtanulása hosszú folyamat. Ami már korán megkezdődik. A legtöbb baba 8 hónapos kora körül már képes kézzel a szájába tömni a puhább falatokat és ha hagyjuk nekik, akkor egyre ügyesebben oldják meg azt. Felkockázott puha gyümölcsök, párolt répa karikák, sült alma, sültkrumpli, kölesgolyó és még egy sor más puha, könnyen megrágható, kézbevehető zöldség és gyümölcs gyarapíthatja az első önállóan felcsipegetett ételek listáját.
Igen, az önálló evés maszatolással is jár, a földre is lehullik belőle, sőt gyakran több vész kárba, mint amennyit sikerül bejuttatni a pocakba, de a fejlődéshez kellenek ezek a lépések. Először enni kell megtanulni és csak utána szépen enni: a kettő nem megy egyszerre.
Visszatérve a kenyeret meg nem
evő baba esetéhez: a gond az volt, hogy az anyuka
szépen felszelve adta oda a kenyeret és így a kisfiú egy picit belekóstolt,
aztán meg inkább csak játszott vele, mert túlságosan nehéz és komplikált lett
volna neki megenni. Azt javasoltam, próbálják meg neki felkockázva adni a
kenyeret a héja nélkül (ezt még 2 foggal úgysem tudja megrágni) és láss csodát:
máris lelkesen ette a kenyérfalatkákat, nem voltak rágási problémái ![]()
Amikor még csak ismerkedik a baba a darabos ételekkel, akkor felkockázva érdemes adni a kenyeret és a többi ételt (felvágottat, sajtot stb.) is. Amikor már ezeket ügyesen eszi, fokozatosan meg lehet kínálni nagyobb darabokkal, de az sem gond, ha még 2 évesen is inkább a felkockázott változatot szereti jobban.
Ha a baba alvásáról beszélünk, csak egészen kis korában merül fel, hogy az alvásnak bármi köze is lehetne a kicsi nappali evési szokásaihoz. Pedig gyakran előfordul, hogy a kettő szoros összefüggésben van egymással. Lássuk milyen problémákat okozhat a táplálkozás az alvásban!
4 hónapos korig szinte mindig enni kel fel éjjel a baba. Teljesen természetes és normális dolog, hogy 3-4 óránként éjjel is megéhezik. El kell felejteni azokat a szólamokat, hogy “ennyi idősen már aludnia kellene”, mert minden gyerek más, és -hozzáteszem- minden gyerek emésztése is más, igenis vannak olyan babák, akik gyorsabban emésztenek (főként ha a szüleik is ilyenek), ők még 4 hónaposan is ehetnek 3 óránként éjjel, mert valóban éhesek.
Segíthet a helyzeten, ha estefelé gyakrabban eteted a babát, vagy ha mielőtt este lefekszel, félálomban kiveszed a kiságyból és megszoptatod (ún. álometetés).
Nem szabad megfeledkeznünk a növekedési ugrásokról sem, 4-6 hetes korban, 3 és 6 hónapos kor körül egyaránt jelentkezhetnek emiatt alvászavarok a babánál, éjjel megint felébred, mert éhes, ilyenkor a hiányt nappal kell pótolnunk.
4-6 hónapos kor között újabb gondok léphetnek fel két téren is. Egyrészt a baba már képes tökéletesen megemészteni a tejet, ezért egyre ritkábban kakil és némely babánál ez a helyzet pocakfájást okozhat. Másrészt a babát már annyira érdekli a világ, hogy nappal nem eszik eleget és a hiányt éjjel pótolja be. Te csak annyit tapasztalsz a dologból, hogy nappal 5 perc alatt végez az evéssel, esetleg némi szopisztrájkot is tart, éjjel pedig elkezd gyakrabban kelni. No, ilyenkor kell odafigyelni arra, hogy nappal valóban jól is lakjon!
Ezt többféleképpen valósíthatod meg. Az első dolog, amire oda kell figyelned, hogy nappal nyugodt környezetben szopizzatok, ne legyen semmi, ami elvonja a kicsi figyelmét az evésről: ne menjen a tévé, a rádió, ne olvasgass közben. Beválhat, ha fekve szoptatod, még a redőnyt is félig leeresztheted a szoptatás idejére.
Ilyenkor is jól jolly joker módszer, ha este gyakrabban szoptatod, az álometetés azonban már nem javasolt, mert ebben a korban már könnyen lehet, hogy teljesen felébreszted vele a babát.
6 hónapos kor után, illetve a hozzátáplálás kezdetétől gyakran az új ételek okozzák az alvászavarokat. Alapszabály, hogy az új ételeket sose délután és este próbáljuk ki, mindig délelőtt vagy délben kóstolgassunk és amikor már naponta többször eszik kanalasat a baba, az új ételekre mindig dél előtt kerüljön sor. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a puffasztó ételek hatása nem fog éjjel jelentkezni, tehát, amikor már nem ártalmatlan gyümölcsöket, hanem kukoricát, borsót és hasonlókat adunk a babának, akkor számítanunk kell rá, hogy ennek éjjel is lehetnek hatásai (ezért kell elsőre csak nagyon keveset adni belőle).
Amikor már változatosan étkezik a baba, gyakori hiba, hogy nyalánkságokat is adunk neki és nem gondolunk rá, hogy ezek nem csak a fogának ártanak, hanem alvászavarokat is okozhatnak. Ha totyogó korú gyermeked alvásával gondok vannak, érdemes belegondolni, mennyi édességet eszik össze egy nap. A legnagyobb veszélyforrás a kakaó (sokan még a tápszerbe is beleteszik, csak hogy megigya a baba), amiben koffein van (igen, a Nesquickben is) és ugyanez vonatkozik a csokoládéra is. Az édességek, cukorkák pedig a cukoranyagcserét borítják fel teljesen, a gyerek túlpörög tőle, felélénkül, ezért ezeket csak mértékkel és ha mégis, akkor lehetőleg délelőtt adjuk nekik.
Ijesztő lehet, amikor egy influenza, vagy lázas betegség után a babának még hetekig folyik az orra. A hosszas orrfolyástól azonban nem szabad megijedni.
Előfordulhat, hogy a kicsi egy betegség után akár még hetekig enyhén hurutos, folyik az orra. Általánosságban elmondható, hogy a betegség elején még nem vagy csak enyhén folyik az orr, inkább átlátszó, vízszerű és gyakran maró a váladék, utána viszont akár hetekig megmaradhat az egyre sűrűsödő orrfolyás.
Ezzel csak az a gond, hogy a kicsinek éjjel bedugulhat az orra, kiszáradhat a szája, rosszul aludhat emiatt, ezért ajánlott lefekvés előtt mindig alaposan kiszívni az orrát, majd a hátát bekenni BabyLuuf balzsammal, hogy éjjel ne duguljon be. Ha száraz a lakás levegője, hasznos lehet éjszakára bekapcsolni a kicsi szobájában a párologtatót is.
Az orrszívás hatékonyságát segítheti, ha tengervizes orrsprayt használunk, amit az orrszívás előtt 5 perccel tegyünk a kicsi orrába, így az eldugult orrot ki tudjuk majd tisztítani. A tengervizes spray-k egyben csökkentik az orrfolyás mennyiségét is, ezért lefekvés előtt is ajánlott használni.
Gyakori kérdés, hogy ha a betegség után még hetekig folyik az orra, akkor mennyi ideig tartsuk bent a kicsit a lakásban, valamint muszáj-e a betegség idején ágyban tartani. Egy örökmozgó babát vagy kisgyermeket nyilván nem lehet ágyban tartani betegen sem, ezért nyugodtan rájuk bízhatjuk mennyit mozognak vagy játszanak ilyenkor. A lázas, bágyadt gyerek általában nem akar szaladgálni, amikor pedig már jobban van, akkor egy darabig rávehetjük, hogy az ágyban vagy a kanapén játsszon, de ez nem sokáig fog sikerülni.
Ha már nem lázas és egyébként jókedvű, akkor az orrfolyás ellenére kivihetjük a szabadba is, a láz elmúlta után 3 nappal pedig már közösségbe is mehet a kicsi.
Míg az első 3 hónapban még nehezebb szórakoztatni a kicsit, addig a 4 hónapos baba már igazi kis társasági lény: minden érdeki, ügyesen nyúl a játékok után, a mozgékonyabb babák pedig már át is fordulnak.
Ennek megfelelően remekül elszórakoztatja már magát ebben a korban a kicsi. A csörgő-zörgő játékok épp úgy a kedvencei, mint a zenélős csodák.
Az unalom terén azonban megjelennek az első problémák: egyre rövidebb ideig van el a megszokott játékokkal, és egyre jobban igényli, hogy ne csak egy helyen legyen, amíg játszik. Tapasztalatlanabb anyukák azt hiszik ilyenkor, hogy a kicsi azt szeretné, hogy cipeld, de ő egyáltalán nem ezt szeretné. Ha nyűgösködik, unatkozik, akkor persze megnyugszik, ha felveszed, de nem csak a testközelség miatt is, hanem mert fentről érdekesebb a világ!
A fiam ennyi idős volt, amikor egy étteremben ettünk és beleültettem egy olyan
etetőszékbe, ami 4 hónapos kortól már használható, mert hátradönthető
a támlája, azaz a baba nem ül benne egyenes háttal, hanem csak annyira “ül”,
mint a hordozóban. Olyan nagy sikere volt nála, hogy azonnal be is szereztünk
egyet itthonra is. És -habár enni csak 6 hónapos korától kezdett benne-
ücsörgésre szívesen használta, ebből ugyanis jól kilátott, velünk majdnem
egy magasságban volt, sokkal érdekesebb volt így neki a világ!
(elárulom: a kicsi ugyanennyi idősen ugyanennyire élvezte a székben
ücsörgést, tehát lehet benne valami)
Szóval egyre fontosabb, hogy minden szobában legyen egy babasarok, ahova le tudod tenni a kicsit, ha a másik szobában már elunta magát.
Milyen játékokat adj neki? Gyakorlatilag mindent, amit nem tud lenyelni, amit hanyattfekve a szeme elé tud emelni. A nyomogatós-zenélős játékokat már ügyesen használja, és a profi babatornászó használat ideje is elérkezett.
A háztartási eszközök közül nagy sikert arathatnak az üres műanyag flakonok: az ásványvizes palackokat épp oly szívesen pakolássza, mint az üres samponos dobozokat (persze jól kimosva, mert mindent a szájába vesz). Ami nálunk még osztatlan sikert aratott: műanyag vállfa (!) és 1 tizes csomag papírzsepi (de olyan, amit nem tud kibontani).
Apropó: ha eddig nem tettétek, akkor most azonnal lepd meg a babát egy gumirágókával, ugyanis itt a fogzás ideje és (habár az első fogak kibújásáig akár még 6-8 hét is hátralehet) a rágás és a nyálzás már most megkezdődik.
A közös játék is egyre egyszerűbb. Fel lehet frissíteni gyermekkori mondóka és versike tudásodat, mert nagyon szereti őket hallgatni, mint ahogyan a dalocskákat, népdalokat is. Mivel a nyakár már ügyesen tartja, lehet a térdeden lovagoltatni és hozzá mondókázni, osztatlan sikert fogsz vele aratni
Szeretünk szabályokat felállítani (ez talán annak is a következménye, hogy az első hetek-hónapok a babával olyan kaotikusan alakulnak, ezért aztán jól esik egy kis állandóság). Jól esik tudni, hogy a baba pont 3 óránként eszik, hogy mit kell tenni vele, ha megébred, ha fáj valamilye, ez biztonságérzetet ad számára is, számunkra is. Néha azonban nem vagyunk eléggé rugalmasak, nem tudjuk felvenni a változás folyamát. Nézzünk néhány területet, ami felrúghatja a család nyugalmát!
Egy kisgyermekes család életében csak egy biztos pont van: a változás És a legtöbbször pont az szokott lenni a hibánk, hogy megszokunk egy állapotot a kicsivel kapcsolatban, aztán amikor változik valami, megijedünk. Gyakran hallok ilyeneket: “Eddig jó alvó volt, cicin simán visszaaludt 5 perc alatt, most meg nem akar elaludni.”
1. Fogzás Az egyik baba így fogzik, a másik úgy, számtalan tünet lehet. Van, amelyiket az első fogak viselik meg, és igenis 2-3 hónapon át emiatt kel fel éjszaka, aztán a többi fogat észre sem lehet venni. Van, amelyik babánál a hátsó fogak okoznak gondot, az első metszők problémamentesen törnek át.
Ugyanez a helyzet a kezelési módokkal is: a Dentinox néha talán ideiglenesen hat, de nem csodaszer. A homeopátiás golyókat pedig nem találomra kell kiválasztani, mert ezek alkati szerek, azt kell választani belőle a babának, ami az ő alkatához való ún. alkati szer (ezeknek a leírását a www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alól töltheted le)
Nagyon fontos: megfigyelés! Figyeld meg a babát nappal: ha nyálzik, a kezét, a játékait, a cumiját rágja, akkor biztosan fogzik. Emellett lehetnek járulékos tünetek is (nyűgösség, a nyál kimarja az arcát, enyhe hasmenés, kipirosodott popsi, piros arcocska stb. ezek bármelyike utalhat fogzásra, de mindig csak az első kettő valamelyikével együtt!)
2. Alvás Itt a “megszokás nagy úr” elve érvényesül. A babának nincs időérzéke, ő nem azt szokja meg, hogy az altatás csak 5 vagy 10 percig tart, ő azt tanulja meg, hogy az altatás milyen módon történik. Ha a szobában cipeled körbe, akkor azt, ha cicit adsz neki, akkor azt, ha babakocsiban rázogatod, akkor azt.
A gond abból adódik, hogy míg 2-3 hónaposan még gond nélkül elalszik 5 perc alatt mondjuk kézben, addig érdeklődő 6 hónaposként már nem biztos, hogy ennyi idő elég neki. Aztán ahogy növöget egyre jobban ragaszkodik ehhez a szokásához, ahelyett, hogy kinőné (amit te szeretnél) és ilyenkor már nehéz változtatni.
Kezdetben, 7-8 hónaposan csak próbálgatja, mi történik, ha még nem alszik el, ha még nem kell elaludnia, látszólag lázad az altatás ellen (vagy talán még nem túl álmos), amire az anyai reakció az szokott lenni, hogy kitartóan tovább altatod, vagy elkezdesz kísérletezni, ami persze nagyon érdekes neki, hiszen a próbálkozása kiváltott egyfajta reakciót, megörül neki, és legközelebb újra próbálkozni fog
9-10 hónapos korban már olyan makacsul ragaszkodik a megszokott altatási módhoz, hogy már képtelen vagy lecserélni azt, ilyenkor már csak nagyon szofisztikált módon, apró változtatásokkal, néhány hetet rááldozva tudsz eredményt elérni.
Ugyanez vonatkozik a nappali altatásra és az éjszakai felébredésekre is. Ha a baba megszokta, hogy mindig segítséget kap, valahányszor csak felébred, akkor amikor megébred, azt fogja követelni, amit megszokott. Nem azzal van a gond, hogy felébred, hiszen az alvási ciklus úgy működik, hogy bizonyos időközönként (babáknál ez kb. 45 percenként van) éberebb szakaszba kerülünk és ilyenkor, ha valami megzavar, megébredünk, majd visszaalszunk. Amit tehetsz az az, hogy csökkented a zavaró tényezők számát (pl. csendet tartasz a lakásban, lehúzod a redőnyt a kicsi szobájában, kezeled a fogzását), és ezzel annak az esélyét, hogy ezekben az éber időszakokban megébredjen, illetve, hogy megtanítod önállóan elaludni, illetve segítség nélkül visszaaludni. Ez a kettő csak együtt működik. Ha megtanul egyedül elaludni, akkor idővel vissza is fog tudni aludni magától. A lényeg, hogy ne kísérletezz, válaszd ki azt a megoldást, ami a szívedhez közel áll és következetesen valósítsd meg! (és ne hallgass másokra, akik lebeszélnek, mást javaslonak, ha eldöntötted, mi a jó nektek, akkor válaszd azt szívvel-lélekkel!
3. Betegség A betegség mindent felrúg, ilyenkor sokféle érdekes, szokatlan dolgot produkálhat a baba. Másként alszik, másként eszik, nyűgösebb stb. Mi is engedékenyebbek vagyunk és bizony pár nap betegeskedés után megszokhatja ezeket az új játékszabályokat a kicsi, aztán már csak azt veszed észre, hogy mindent egészen másként csinál, mint előtte.
Ha eddig magától aludt el, átaludta az éjszakát, a betegség után lehet, hogy ez teljesen megváltozik, mert most jobban igényli a testközelséget, vagy mert a betegség alatt megszokta, hogy több dédelgetést kap éjszaka is.
Ne feledkezz meg a lábadozás időszakáról se! Lehet, hogy a baba már látszólag nem beteg, de a betegség utáni napokban még nem tud visszarázódni a megszokott ritmusba, még felébred éjszaka. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy a betegség alatt ne szeretgesd meg többször, mint normálisan! De a betegség elmúltával, szép lassan térjetek vissza a normál kerékvágásba. A leggyakrabban elkövetett hiba ilyenkor az szokott lenni, hogy a betegség miatt megváltozott szokásokhoz továbbra is ragaszkodunk abban a reményben, hogy “majd úgyis helyreáll minden”. De a legtöbbször nem áll helyre, mert a baba nem tudja, mi a “rend”. Neked kell finoman visszaterelgetni a korábbi szokásokhoz.
A gyermekgyógyászati kórképek közül az egyik leggyakoribb panasz amivel orvoshoz fordulnak a szülők.Ugyanúgy a kezelése is sok nehézséget és türelmet igényel úgy az orvos mint a szülők részéről.Kell tudni hogy a hólyagkontroll a gyermekeknél különböző életkorban fejlődik ki.Enurezisről csak akkor lehet beszélni,ha a nagyedik életév után is még gyakranfordul elő bevizelés- Gyakorisága a beiskolázás előtt a gyermekeknél körülbelül 1ö%-a beiskolázás után 5 %-mig a serdülés befejeztével gyakorlatilag megszünik,vagy egyre ritkábbá válik.
Statisztikai megfigylések alapján állitható hogy a gyermekek kb-56 % szobatisztává válik 2 éves korra,17 % a 2-3 éves kor között,16% három év után röviddel,mig a maradék 4-8 év között.
Nagyon fontos megjegyezni hogy a –bevizelés-tünete mögött különböző betegségek huzódhatnak meg.A gyermekek döntő több sége /75-8ö % / csak éjjel vizel be-ENUREZIS NOCTURNA-Megjegyzem hogy ezeknél a gyermekeknél a bevizelés gyakran azonos órában következik be.Ez a tény arra utal hogy némi –begyakorlottság-áll a háttérben.A többszöri bevizelés egy éjtszaka lefolyása alatt ritka klinikai jelenség.
A NAPPALI BEVIZELÉS-RITKA-Meg kell jegyezzük hogy az éjtszakai bevizelés tömeges vizelet üritéssel jár mig a nappali lényegesen kevesebb,de egyes estekben az iskolás gyermek is ürithet nagyobb mennyiséget nappal is de ennek már psichogén úgymond-demonstrativ,agresziv- jellege van.
Az éjjeli ágybavizelés olykor bizonyos helyzetekhez kötött,ami már a –psichogén-tényezők szerepére enged következtetniA bevizelés és beszékelés,encompressis, mintegy 1ö % -ban eggyüttesen fordul elő.
A mindennapos gyakorlatban célszerü –elsőleges- és –másodlagos –Az elsőnél –enurezis persitens-a gyermek még nem lett szobatiszta,a szerzett formánál a gyermeknél már sikeres toilette-kondicionálás fejeződött be,és egy-két éven át a tünet jelenkezéséig nem fordult elő bevizelés.
Súlyosabbnak itéljük meg a kórképet,ha több mint háromszor hetenként tisztátalan a gyermek,mig más esetekben kisebb-nagyobb tünetmentes időszakok észlelhetőek,és csak néha derithető ki,külön ok a recidivára-pl-környezetváltozás.Alkalmaskénti tisztátalanságok-mint kisseb gyermek játékba-feledkezésénél,vagy idősebb gyermekeknél ritkábban,esetleg izgalmak,vagy nevetés után bekövetkező bevizelésének –nincs jelentősége.
Az elsődlegesen bevizelő gyermekek 2o % nál található a családban hasonló tünet,de az már nem tisztázott,hogy alkati hajlamról vagy a nevelésmód átszármaztatása játszik-e itt inkább szerepet.Több ágazati szakember szerint inkább a nevelésmód átszármaztatása játszik nagyobb szerepet.Egyesek a bevizelést a hibás szoktatás eredményekénz fogják fel-igy a tul korán kezdett tisztaságra szoktatásnál mely esetben a az ürités kontrolljára még nincsenek meg az élettani adottságok.
A környezet részéről a neurótikus,mereven követelődző anya,esetleg tulterhelt anyák,vagy dysharmónikus házasságban élők eleve rosszabb kapcsolatot épitenek ki a gyermekükkel,,ami azok enurezisét elősegitheti.
A gyermekeknél is emlithetünk hajlamositó tényezőt-a neurópáthiás gyermek ami vegetativ labilitással járhat eggyüt,korai agykárosodás,a hólyag és a hugycső záróizmának fejlődési zavara,esetleg fertőződése,vagy a csökkentebb hólyagkapacitás.
Az ágybavizelő gyermekeknél, utólag psychés zavar mutatható ki-előnytelen családi légkör,gyakori környezetváltozás,elhagyatottságérzés stb-Ha a szoktatás idején új testvér születik,a túldédelgetett gyermekben gyakran féltékenység alakul ki-de idésebb fivérrel szemben is jó eszköz az enurezis az anya fokozottabb törődésének kikényszeritése.
Kiemelném,hogy a bevizelők tartós feszültségi állapotban élhetnek és nyugtalanitó teljesitményigénnyel jellemezhetők.Érzékeny gyermekeknél az önértékbecsülés lefokozottsága,amit még súlyosbit,hogy egy ilyen fiatal,táborozásokból,társasutakból,érthetően kirekesztődnek és következésképpen kapcsolatlétesitéseik nehezebbé vállnak.Az ágybavizelés másodlagos formájánál a családi helyzet és a gyermek emotionalitása is tisztázandó.Az elsődleges formánál a –neurológiai,továbbá EEG-és vizetvizsgálat is kötelező.
Nem időznék el a betegség kezelési alapelveinél/a nyugodt családi környezet,a szemrehányás,esetleg testi fenyités alkalmazása,a folyadék megszritása délután 5 órától,lefekvés előtti hólyagürités,a jutalmazás a száraz éjtszakákért.a gyermek önbizalmának az erősitése,a különféle gyógyszerek alkalmazása stb-ezek a rutin gondozási feladatok közé tartoznak.
Inkább a –TOILETTE TRAININGET-tárgyalnám ahol meggyőződésem hoga számos hibát követ el a környezet.A toilette training tulajdonképpen a hólyag edzése,egy szoktatási procedura.Ennek az elkezdése célszerü a gyermek járni tudása után néhány hónappal.
A csecsemők napi2o-szor,egyévesek 1o-15-ször,felnőttek átlag 5-ször vizelnek naponta.A székelés csecsemőnél 3-4-szer mig iskoláskorban már csupán egyszer történik.
A szoktatást a székelési,tehát edényre ültetési traininggel-edzéssel- kell kezdeni..Ha megfigyelhető hogy a kicsiny egyes étkezések után ürit székletet,úgy már egy év elmultával ráültethető az edényre.Ilyenkor nem célszerü egyedül hagyni,vagy játszani engedni-ellenkezését is le kell küzdeni
A bevizelés előbb nappal szünik meg-elalvás előtt célszerü a kicsinyt újból edényre ültetni.Ha a pelenkái néha már szárazak maradnak,úgy azokat el kell hagyni,gumialátétes ágyban,meleg szobában könnyen kell betakarni,igy a bevizelést könnyebbnek érzi majd a gyermek.A gyermek érzékelését jó szavakkal is megerősiteni—szárazon maradni jó,kellemes-nedvesen feküdni rossz,kellemetlen.
Ha ez a tisztaságra nevelés 8 hét alatt nem lessz eredményes,úgy 2-3 hónapos szünet után ajánlott a megismétlése.
Itt kell megjegyeznem hogy a gyermek kvalitásai mellett/a fejlettsége,figyelme,reagálása/az anya személyiségét is fel kell mérni-túlzott elvárások helyett türelmes odafordulást kell elérni,azért hogy következetesen azonos időben,azonos helyzetekben ismételhesse a szoktatási procedurát.
Az anya magatartása a tisztaságra szoktatásnál a gyermek-anya viszony alakulásának szinte a –PRÓBAKÖVE-amelyből már következtetni lehet a kicsiny további szemályi fejlődésére is.Meg kell jegyeznem hogy előnytelen lehet e szempontból a –túl követelő-szigorú,büntető magatartás,amely mögött olykor a gyermek nem kivánt születése,az anya hivatásának feladása,a gyors egymásutáni szülések,vagy az anya psychopátiás személyisége állhat.A bizonytalan szorongásra-hajló elsőszülők-főleg ha surlódásramentes életre vágynak,vagy rokonok,barátnők túl igényesek
Mindkét tipusu enurezisnél-az anya és gyermek eggyüttes psychotherápiája a lényeges/-a gyermeknél játékmódszerrel vagy beszélgetéssel kell a problémához közeledni a paciens korának megfelelően,mig főként az elsődleges bevizelésnél néha az anya saját problematikájának a megbeszélése is elegendő.—ILYENKOE A SZÜLŐK BETEGSÉG JELLEGÉT KELL MEGÉRTETNI,TEHÁT AZT HOGY A TISZTÁTALANSÁG NEM JELLEMHIBA VAGY NEVELETLENSÉG.
A család ilyen jellegü áthangolásánál segit bizonyos gyógyszerek rendelése is.Egyes gyógyszereknek természetesen van placebó-hatáson tulmenő gyógyhatásuk,de feltünő a placebóra jól reagáló enuretikusok száma is.Egyuttal a gyógyszerek rendelése a szülők agrasziv vagy elkeseredett magatartását is megváltoztatja.
Az –IMIPRAMIN-tipusu antidepressansok kis adagban jó tüneti hatással járhatnak.Gyógyszerkurát csak akkor érdemes beinditani ha az legalább három hónapig folytatható.
A-hólyag training-lényege abban áll hogy a gyermeket,napközben a rendes vizelet mindhossyabb ideig való visszatartására ösztökél.
Célszerü naptárt vezetni az elért eredmény feljegyzésével havonként amit naponta –bevizelésnél-esőfelhővel-tisztánmaradásnál napsütés berajzolásával jelzünk.Utána a tiszta napokra prémiumot lehet adni a gyermeknek-tapasztalatom szerint pénzt,mert azt szertik a legjobban-
Ki kell hangsulyozni hogy folyadék megszoritásra nincsen szügség,mert az ivás megtagadása a gyermek további feszültségérzését fokozhatja.
A MECHANIKUS KONDICIONÁLÓ MÓDSZER-Amelynek lényege,hogy agyermek vizeletüritése egy matracba vezetett hálózat révén áramkört zár,amely ébresztőszerü zajt kelt.-Nem javasolom.
Mindennemü kezelés megkezdése előtt,meg kell győződni arról hogy az ágybavizelés nem a gyermek-SEGÉLYKÉRÉSÉT- jelenti-e,egy elviselhetetlen élethelyzettel,vagy megoldatlan konfluktussal kapcsolatban.
Ha ilyen esetben a tüneti kezelés sikeres is lesz,a gyermek psychés helyzetének megoldása elmaradhat
Az elhuzódó lefolyásu légcsőhurutoknak számos oka lehet,amiknek elemzése szakágazati feladat.Én jelen pillanatban a legyakrabban előforduló
1. Az orrmellék üregek és arc üregek krónikus gyulladása éltal fenntartott légcsőhurutok. Az orrmelléküregek az orr körüli csontok barlangjai.Mindegyik üreg kis nyiláson keresztül összeköttetésben áll az orr-üreggel.Az arcüregek az arccsontokban vannak,a homloküregek a homlokcsontban,éppen a szemöldök fölött.Az arcüregek és a belső orrjárat feletti üregek már kisgyermekkorban is elég fejlettek ahhoz,hogy gyulladás jöhessen létre bennük.A homloküregek csak fokozatosan fejlődnek ki 6 éves kor után.Ha erős és hosszan tartó gyulladás van az orrban,a fertőzés átterjedhet ezekbe az üregekbe is.A melléküreg-gyulladások rendszerint tovább tartanak mint az egyszerü nátha,mivel az üregek zártabbak és igy nem tudnak olyan jól kitisztulni.A melléküregek gyulladása sokszor egészen enyhe,és csak abban nyilvánul meg,hogy az orr hátsó részéből genny szivárog a torokba.Ez az esetek többségében kellemetlen kinzó köhögést tart fenn,rendszerint este,amikor a gyermek lefekszik,vagy reggel,felkelés után.
Sajnos a gyermekgyógyászati irodalom elég nehezen barátkozott meg a mellék-üregek megbetegedéseivel és annak a következményes állapotaival mint például a szóbanforgó elhuzódó légcsőhurutok.Tehát az egyik fontos lépés a hosszantartó makacs köhö-géseknél a garatmandula és orr-melléküregrendszer fertőzésének a kizárása szakorvosi szinten.
Ha ez nem történik meg és nem gondolunk erre a lehetőségre A melléküregek gyulladásának tünettana nem hasonlit a felnőttek hasonló megbetegedéséhez-Mintha egy elhúzódó orr-nyálka huruttal állnánk szemben.Ami mégis föl kell hivja a figyelmünket az a bő,gennyes orrváladék tartós jelenléte/a gyermek sok zsebkendőt piszkit/az orr szinte állandó bedugulása-ami a téli hónapokban fokozottabb-a megváltozott hang /orrhangból beszél/a hosszantartó köhögés,és más általános tünetek mint-étvágytalanság,izzadás,fáradékonyság,láz vagy hőemelkedés és a nyaki nyirokcsomók duzzanata.Csak az egyik orrnyilásból ürülő gennyes váladék,jellemző tünetnek tekinthető az arcüreg-gyulladásokat illetően.A biztos diganózis felállitása és a kezelés a szakorvos feladata
2. A garatmandulák gyulladásának a szerepéről a hosszantartó légcsőhurutok fenntartásában előző irasaimban már részletesen beszéltem. A hosszantartó köhögéseknek sok más természetü oka is lehet ami már a szakorvosok feladatköre./a felső és alsó légutak valamint a tüdő sokrétü megbetegedésére utal/
A régebbi gyermekgyógyászati szakkönyvekben a beteg gyermek gondozásának és ápolásának nagy figyelmet olykor külön fejezetet szenteltek.Nem volt véletlen ez az álláspont hiszem a gyógyszeres kezelési lehetőségek meglehetősen korlátoltak voltak.
Végiglapozva ezeket a könyveket az 1890-es évektől napjainkig /német, francia, angol, magyar ,román amerikai neves szerzők/ a következő tényeket észleltem:
- az 1950-es évekig a beteg gyermek ápolása és gondozása elsődleges szerepet kapott a kezelésben-gondolok itt az ágynyugalom,táplálás,lázcsillapitás,megfelelő esetekben a diétás étrend betartása stb.
- az utóbbi 60 évben, ami tulajdoképpen egybeesik az antibiotikumok és azoknak hovatovább mind szélesebb skálájának a használatával,amit a szülők és sajnos nem ritkán a kezelő orvosok is túlbecsülnek a kezelési folyamatban, az egyszerű elemi gondozási szabályok rovására. Ez így igaz a modern gyermekgyógyászati szakkönyvekre is. Így történnek meg azok az esetek is hogy a beteg gyermeket egy nagyhatékonyságu antibiotikum szedése közben,a kötelező ágynyugalom helyett iskolába küldik azzal indokolva a dolgot hoga a gyermek nehogy lemaradjon iskolai teljesitménye szempontjából. Kérem én tisztelettel hogy higgyék el ezt nekem mint idős gyermekorvosnak. A felnőtteket persze kiirják és igény szerint kalapkúrát is végeznek, jó meleg ágyban.
- a történelmileg szügségszerü információs lehetőségek amivel a fiatal szülők nagyrésze már nap mint nap eggyüt él, ezek is hozzájárulhatnak, ennek az állapotnak a súlyobitásához, az általuk közölt adatok illetéktelen felhasználása miatt-/internetes doktor/+a családi környezet okoskái.
- AZ ÁGY MELEGE A LEGJOBB ANTIBIOTIKUM-állitom mindmáig is-Természetesen indokolt esetekben orvosi megfigyelés alatt az antibiotikum kezelés is létjogosul.Egy ép immunkészlettel ellátott gyermek 10 éves korig 30-35 alkalommal betegszik meg felső légúti megbetegedésekben. Ha mindezeket antibiotikumokkal kezelnénk, felnőttkorban sokkal nehezebben küzdene meg a beteg a súlyosabb fertőzésekkel.
Az orvosi kezelési ténykedés terén,tehát nem szabad elhanyagolni elődeink bizonyitott bőlcseségét.Különben kitesszük gyermekeinket a szövődmények bekövetkezésének.
A megoldások egyszerűek és hozzáférhetőek bármilyen helyen és bármilyen környezetben:
1. Felső légúti
megbetegedésekben - lefolyás általában 8-12 nap.
- teljes ágynyugalom 48-72 óráig
- szabad mozgás és foglalkozás a lakásban 3-4 nap
- a megfelelő meteorológiai helyzetben a külső környethez való szoktatás -2-3 napig
- mindeközben óvni a gyermeket a hideg folyadékok
- fogyasztásától,hőmérséklet ingadozásoktól,beteg látogatóktól.
- megfelelő folyadékmennyiség fogyasztása-/meleg tea /, a hőmérséklet ellenőrzése-reggel 7-9 óra, délután 5-7
- a kezelő orvos informálása a gyermek állapotáról
- a lábbadozási időben még kimélni kell a gyermeket
- legalább 6-7 napig
2. Az emésztőrendszeri
megbetegedések-hasmenések-
- a diétás kezelés kötelező betartása-enélkül nagyon
- csökken a gyógyulási esély,a betegség elhuzódóvá válik.a gyermek fizikai állapota leromlik
- a kezelésnek 3 szakasza van:
· 1-a hidrikus vagy folyadék pótlás,a fertőzött béltartalom kiüritésének a szakasza tartama 8-24 óra
· 2-az átmeneti étrend-a tartama a bél fertőzés sulyosságától függ-általában 3-4 nap
· 3-Az újratáplálás szakasza-fokozatos visszatérés a kornak megfelelő étrendre.
A DIÉTA GYAKORLATI RÉSZÉNEK AZ IRÁNYITÁSA AZ ORVOS FELADATA
A köhögés a hurutos betegségek, hörghurut, tüdőgyulladás, gégehurut, légcsőhurut kísérő jelensége. A köhögés jellege nagyon jellemző az egyes megbetegedésekre. A szülő és az orvos a köhögés jellegéből tud következtetni a fennálló betegségre.
A gégenyálkahártya heveny, gyulladásos megbetegedése. 2-4 éves korban a leggyakoribb, de csecsemőkorban is előfordul. Jellegzetes ebben a betegségben a köhögés típusa: hirtelen kezdődő, "ugató" jellegű köhögés, amit be- és kilégzési nehézség követ. Ilyen esetekben okvetlenül azonnal orvoshoz kell fordulni, mert ez a gégebetegség nagyon rövid idő alatt fulladást okozhat.
Száraz, váladék nélküli köhögés jellemzi, lázzal vagy láz nélkül is jelentkezhet. Bizonyos esetekben mellkasi fájdalom is kísérheti.
Sok formája ismeretes, részletes leírásukat lásd a külön címszó alatt. Minden hörghurutra jellemző a hurutos, váladéktermeléssel járó köhögés.Görcsös (spasticus) köhögés. A csecsemőkori köhögések nagy százaléka ebbe a kategóriába tartozik. A kilégzés hangos és nyögő, hasonló az asztmás betegek köhögéséhez. Részletesebb információ erről is a megfelelő címszó alatt található.
Nagyon jellegzetes köhögéssel jár, az oltások óta nálunk már csak nagyon ritkán fordul elő. Rohamokban jelentkező, görcsös köhögés jellemzi.
Száraz, kínzó, görcsös, izgatott, szinte szamárköhögés szerű köhögéssel járhat. Ez főleg a vírusos tüdőgyulladásokra jellemző. Ugyanakkor kísérheti hurutos, bő váladékkal járó köhögés. A köhögés típusának megállapítása és a betegség diagnosztizálása feltétlenül az orvos feladata.
Izgatott jellegű, rohamokban jelentkező köhögés jellemzi. Ha az idegen test beékelődik, krónikus, hónapokig tartó köhögés követheti. Ezért ilyen gyanú esetén fordulunk orvoshoz, aki eltávolítja az idegen testet.
Nehezített belégzés okozta, száraz, rekedtes, ugató köhögéssel jár. Általában 1-3 éves kor között, az éjszakai órákban lép föl, kis láz is mérhető. A hörgők és hangszalagok annyira megduzzadhatnak, hogy akár a fulladás veszélye is fennállhat. Általában a Parainfluenza B vírus okozza, ritkábban baktérium, a Hemophilus influenzae a kórokozó, ami ellen védőoltás is van már, és csak nagyon ritkán okozza allergia. Visszatérő, lázmentes laryngitis esetén allergiás kivizsgálás ajánlott. Tünetileg jól lehet kezelni, de soha ne forró kamillafőzet páráját lélegeztessük be, elegendő a hideg pára. Többnyire gyógyszeres kezelés és kórházi megfigyelés is szükséges.
Tünetek: A végbélnyílás körüli bőr viszketése változó intenzitású, az egyszerű égető érzéstől, amit a beteg székelés közben tapasztal, egészen az elviselhetetlen és állandó viszketésekig terjedhet.
Okok: A viszketés oka sokszor a bőridegek működési zavara, ami irritációban nyilvánul meg. A kiváltó okok közé tartozhatnak az aranyerek, a végbélnyálkahártya fekélyei, egyes gyógyszerek (pl. bőrre kent érzéstelenítő) és tisztálkodási szerek (pl. szappanok) iránti túlérzékenységi reakciók, a bőr befülledése a túl szoros harisnyanadrág vagy fehérnemű miatt, bélférgek, végbélsipoly, egyes bőrgyulladások, a végbél előesése (prolapsus), idült bőrgyulladás, a végbélnyílás körüli bőr pikkelysömöre vagy sérülései, vérszegénység (anémia), valamint a tisztálkodás elhanyagolása a végbélnyílás környékén.
Kezelés: A végbél körüli bőr ujjal történő vizsgálatával (tapintás) és végbéltükrözéssel az orvos eldönti, hogy a bőr megsérült-e vagy sem. Attól függetlenül, hogy szükséges-e speciális kezelés, mindig fontos a végbélnyílás környékének tisztán tartása.
Tünetek: A végbél és a végbélnyílás közelében elhelyezkedő tályog duzzanattal, bőrpírral, nyomásérzékenységgel jár, heves égető fájdalmat okoz, ami különösen járás közben fokozódik. Az égető fájdalom akkor is jelentkezik, amikor a beteg ül vagy éppen székel.
Okok: A tályog körülírt szöveti gennygyülem, amely a szomszédos szövetekre is ráterjedhet. A tályogot a végbél és a végbélnyílás körüli térben kialakult bakteriális fertőzés okozza. Az idegen testeknek (baktériumok, vírusok stb.) a vérbe vagy egy helyi szövetbe történt behatolására reagálva, a fehérvérsejtek a kórokozó környékére vándorolnak, hogy leküzdjék a támadást. A gyulladás, a láz, a fáradtság, a betegség érzése mind az immunrendszer védekezési reakciójának jelei. A védekező reakció eredménye a tályog. A végbélnyílás körül a tályog kialakulását elősegítheti egy metszett seb vagy egy nem megfelelően kikezelt végbélsipoly elfertőződése, melyek befertőződtek, vagy akár egy közönséges bőrkiütés is, amit elhanyagoltak vagy nem megfelelően kezeltek.
Kezelés: Soha semmiféle tályogot nem szabad elhanyagolni, különösen nem ezen a kényes testtájékon. A kezelés során az orvos megtisztítja és fertőtleníti a végbélnyílás körüli bőrt, bemetszéssel kiüríti a tályogüreg tartalmát, majd ismét helyi fertőtlenítést alkalmaz. Néha antibiotikumokat is rendel kenőcs és/vagy szájon át szedhető gyógyszer formájában.
Tünetek: A külső aranyérben (a végbélnyílás záróizmai alatti) szenvedő beteg viszketést vagy égető érzést észlel a végbélnyílás tájékán járás közben, valamint székelés során a záróizmok gyenge összehúzódását tapasztalja. Néha vérzések is előfordulnak. Ha az aranyerek a végbélnyílás előtti csatorna felett helyezkednek el, folyamatosan gyulladásban vannak, a fájdalmak és a vérzések súlyosabbak. Szövődményként kialakulhat: vérszegénység (anémia) az ismétlődő vérzések következtében, rendkívül fájdalmas visszérrögösödés vagy a végbél nyálkahártyájának előesése (prolapsus ani).
Okok: Az aranyér a végbél és a végbélnyílás vénáinak kifejezett, körülírt tágulata, ami kialakulhat az elhízottság, az ismételt terhességek, a székelés közbeni erőlködések, krónikus székrekedés, vastagbélgyulladás, hasmenések és májgyulladást követő vénás pangás következtében. Kialakulása összefügghet örökletességgel, az ülő foglalkozással és életmóddal, hashajtók túlzott szedésével.
Kezelés: Bármilyen eredetű is legyen a véres széklet, feltétlenül szükséges az orvosi vizsgálat ahhoz, hogy kizárják a vérzés más lehetséges okait, például a végbél és a végbélnyílás daganatos betegségét. Az aranyér kezelése valójában olyan intézkedések együtteséből áll, mint a táplálkozási szokások megváltoztatása, a székrekedés kiküszöbölése, kemény ülőalkalmatosság használata, ülőfürdő, tornagyakorlatok végzése, helyileg alkalmazható kenőcsök és egyéb gyógyszerek alkalmazása a vérkeringés javítására. Súlyosabb esetekben az aranyerek egy speciális anyagot tartalmazó injekció segítségével elzárhatók (szklerotizáció), ami egy kellemetlen, de viszonylag egyszerű beavatkozás. Végső esetben sebészeti megoldáshoz is lehet folyamodni. A nagy belső aranyereket gumigyűrűvel szorítják el. Szóba jöhet még elektromos árammal, infravörös fénnyel vagy lézerrel történő kezelése is.
Tünetek: A beteg erőteljes fájdalmat érez székelés közben, ami a székletürítést rendkívül kínossá és rettegetté teszi. A fájdalom és a vérzés néhány percig vagy több óráig is tarthat, majd a következő székelésig alábbhagy.
Okok: A végbél berepedése a végbélnyílást borító nyálkahártya sérülése vagy fekélye. A sérülés a végbélzáróizom görcsét váltja ki, ami gátolja a fekély begyógyulását. Hajlamosító tényező a kemény és tömeges széklet, a székletben található idegen test, ami a nyálkahártyán sérüléseket ejthet.
Kezelés: A tünetek jelentkezésekor orvosi vizsgálat ajánlatos. A gyógyuláshoz a táplálkozás módosítása nélkülözhetetlen. Olyan táplálékokat kell fogyasztani, amelyek elegendő élemi rostot tartalmaznak ahhoz, hogy a széklet kellően lágy legyen, és így ürítéskor ne feszítse nagyon a végbél sérült nyálkahártyáját. Fontos a bőséges folyadékbevitel is. Székletlágyítók és síkosító kúpok használata is segít. A székelés utáni 10-15 perces forró ülőfürdő csillapítja a kellemetlen érzést, és fokozza a helyi vérkeringést, ami elősegíti a gyógyulást. Az orvosok ügyelnek arra is, hogy beöntésekkel eltávolítsák a vastagbél különböző szakaszaiban pangó székletmaradványokat. Valójában minden székelés újabb berepedést okozhat és ismét felszakadhat a seb. A végbélnyílást különösen gondosan kell tisztítani, hogy a fertőzés minden veszélyét kiküszöböljük. Súlyosabb esetekben sebészeti beavatkozásra kerül sor.
Az allergiás náthára és az allergiás asztmára való hajlam öröklődik.Ahol az egyik szülő allergiás, ott 30-50 százalék a valószínűsége annak, hogy a gyermek allergiás lesz.Ahol mindkét szülő allergiás, ott ez a valószínü 6o-8o százalékra nő.
Ezen kívül számít még:
- az anya létvitele a terhesség alatt (dohányzott-e vagy sem),
- a születés időpontja (a pollenszezon hónapjaiban született gyermekek nagyobb valószínűséggel lesznek allergiásak a pollenekre),
- a szoptatás ideje (minél tovább szoptatjuk a babát, annál ellenállóbb a betegségekkel szemben),
- a lakás allergénszennyezettsége (poratka, gomba, állatszőr...),
- a lakóterület vegyi szennyezettsége (forgalmas belváros, gyárak közelsége).
A kisbaba étrendjébe túl korán bevezetett allergizáló táplálékok szintén növelik az allergia kockázatát.
Az egyes allergiás betegségek jellegzetesen, adott életkorban kezdődnek.
Csecsemőkorban az atópiás dermatiris, és a táplálékallergiák, kisgyermek- és kisiskoláskorban az asztma a leggyakoribb. Általában serdülőkorban kezdődik a szénanátha, bár az utóbbi időben ennek a kezdete a még fiatalabb kor felé tolódott el.
A kisbaba első hónapjaiban a bőrön megjelenő ekcéma általában az allergiára való hajlamot (atópiát) jósolja. Az élet első éveiben visszatérő hörghurut, asztmatikus hörghurut, sípoló nehézlégzés jelezheti az allergiás kórképet. 4 éves korig az IgE-közvetítette fül-, orr- vagy torokbetegség ritka.
Ezek a kórképek gyakran egymás után vagy átfedésekkel, de ugyanazt a beteget érintik (allergiás menetelés), vagyis az atópiás egyénnél sorra megjelennek az életkorra jellemző különféle allergiás tünetek.
Bármiféle táplálékkal szembeni allergia esetén az allergizáló élelmiszer teljes elhagyása szükséges. Gyermekkori ételallergia esetén jó esély van arra, hogy 1-4 évvel a diéta után az allergiás reakciók elmúlnak, vagy csak kis százalékban maradnak fenn.Az olajos magvak, a földimogyoró és a hal által kiváltott allergiás reakciók gyakran nem múlnak el.
A leendő anya a terhesség előtt legalább 3-6 hónappal szigorúan hagyja abba a dohányzást.Senki ne dohányozzon a lakásban és a gyermekek közelében.A legjobb, ha a leendő apa is már a terhesség előtt leszokik a dohányzásról, mivel a passzív dohányzás a terhes anyának, a magzatnak és a már megszületett gyermeknek is nagyon káros.
A nem allergiás kisgyermekeket és babákat nem kell-steril környezetben tartani,nem kell túlzásba vinni a takarítást sem a lakásban,nem kell naponta fertőtlenítő szerekkel végigsúrolni a helyiségeket,-naponta sokszor fertőtlenítő szappannal megmosni a gyermek kezét.
A normálisan rendben tartott és gyakran szellőztetett lakás, ahol a felnőttek is jól érzik magukat, tökéletesen megfelel a kisbabáknak is.A gyermekek szervezetének találkozniuk kell bizonyos kosz-, por- és kórokozó-mennyiséggel ahhoz, hogy az immunrendszerük megtanulja a védekezést ellenük.Célszerű, ha óvjuk gyermekeinket a túlzott szennyeződésektől, de engedjük, hogy szervezetük megtapasztalja a környezetet.
Kerüljük a házban tartott állatokat.. Ha tartunk állatot a lakásban, a hálószobába és a gyermekek szobájába soha ne engedjük be őket.
Fontos a házipor-atka és penészgomba szintjének alacsonyan tartása a lakásban megfelelő szerekkel. Lehetőség szerint használjunk nagy teljesítményű HEPA szűrős porszívót. Próbáljuk a lakásban az egyéb beltéri szennyező anyagok szintjét is alacsonyan tartani.
(A kisbabák szervezete minél később és ritkábban találkozzon az erősen allergizáló növények pollenjeivel (pl. parlagfű). Lehetőség szerint használjunk HEPA szűrős légtisztítót vagy megfelelő szűrővel ellátott légkondícionáló berendezést a lakásban, így az ablaknyitogatást elkerülve a pollenek sem jutnak be a lakásba.
Allergiától függetlenül a kisbaba legalább az első évben csak gyógyszertárban kikevert ill-hipoallergen kozmetikumokkal. találkozzon(fürdetőkenőcs, masszázsolaj, popsikenőcs, hidratálókrém, napozótej).
Ne használjuk a boltokban kapható,reklámozott babakozmetikumokat az első éltévben(babaolaj, sampon, fürdőhab, krémek).
Ezek összetevői allergiát válthatnak ki a gyermeknél (ekcéma, egyéb bőrkiütés).
A fürdetés után vékonyan hidratáljuk a baba bőrétLehetőleg tiszta pamut alsóruhát viseljen a kisgyermek, ne használjunk erős mosószert, a kisbaba ruháit többször öblítsük át vízzel és ne használjunk hozzá öblítőszert.Ügyeljünk rá, hogy amellett hogy ne fázzon, ne legyen melege sem, ezért ne öltöztessük túl a babát.
Hazánkban jelenleg sok gyermek egyéves korában már azt eszi, amit a felnőttek, holott emésztő- és immunrendszerük ehhez még éretlen. Ez okozza az allergiás tünetek nagy részét, mivel az emésztő- és immunrendszerük érésével a gyermekek csak 3-7 éves korukra érik el azt a fejlettségi szintet, hogy maradéktalanul meg tudják emészteni a felnőttek táplálékát is.
A fiatal csecsemőkben a gyomorsav és az emésztőnedvek elválasztása csökkent, így a táplálék nem bomlik le tökéletesen. A bél természetes mozgása gyengébb, a táplálék tovább időzik a bélben, a bélnyálkahártyát borító nyák mennyisége kevesebb, a bél ellenálló képességét fokozó IgA mennyisége kevesebb, mint a későbbi életkorban.
A gyomor-bél csatorna nyálkahártyája óriási felszívó-felületet biztosít a táplálékfehérjék számára. Ha a bélnyálkahártya működése nem megfelelő, akkor a nem tökéletesen lebontott fehérjék átjutnak a bélfalon, találkoznak az immunrendszer sejtjeivel, és az egész szervezetet érintő válaszreakció alakul ki.
Mivel egyre több a táplálék-és pollénallergiás beteg, nagyon fontos az érzékenységgé válás megelőzése,amennyire lehetséges
A születésétől fogva a legmegfelelőbb táplálékot kell kapnia a gyermeknek. Azzel nemcsak a kisgyermekkori, hanem a későbbi életkorban kialakuló allergiák száma is csökkenthető.
Csecsemőknél és kisgyermekkorban leginkább a tej, a tojás, a szója, a gabona és a hal fehérjéi váltanak ki allergiás reakciót. Az utóbbi időben ezek mellett előtérbe kertültek a citrusfélék, a kivi és a banán is. A csecsemőkori ételallergiák oka az újszülött éretlen, vagyis túlzott áteresztőképességü bélhámrendszere..
Nagyobb gyermekeknél és felnőtteknél inkább az adalékanyagok, ételszínezékek, tartósítószerek, egyes gyümölcs- és zöldségfélék (pl. paradicsom, zeller, földimogyoró) fogyasztása okozza az érzékenységet.
A csecsemő és kisgyermekkorban kezdődő táplálékallergia - mely okozhat emésztőrendszeri, légzőszevi és bőrtüneteket egyaránt - az esetek többségében még kisgyermekkorban megszünik, csak kis százalékban marad fenn később is.
A gyermek első négy hónapjában csak anyatejet kapjon- az anya szoptassa gyermekét a hozzátáplálás mellett is lehetőleg egyéves koráig, a gyermek ne kapjon erősen allergizáló ételeket két-hároméves koráig.
Azok a tápszeres babák, akiknek örökletes hajlamuk lehet az allergiára (a szülők allergiásak), kapjanak hipoallergén (H.A.) tápszert. Az otthon készített főzelékek és gyümölcsök mellett a szülők szoptatás hiányában egyéves koráig lehetőleg csak a gyermekorvos által felírt (gyógyszertárban kapható) tápszert adják gyermeküknek.
Öt-hat hónapos korától vezessük be fokozatosan a gyermek étrendjébe a gyümölcslevet (alma), majd gyümölcspépet (alma, banán, meggy, körte, őszibarack), és a főzelékeket (burgonya, sárgarépa, cékla, saláta, brokkoli, sütőtök, zöldborsó, zöldbab, spárga, spenót).
Az első fogak kibujása után, felügyelet mellett nyers gyümölcsdarabokat (alma, banán, körte) is adjunk a babának, amit szívesen elrágcsál. Megpróbálkozhatunk a párolt zöldségdarabokkal is (répa, brokkoli).
Féléves kor után kezdjük el bevezetni a csirke- és pulykahúspépet (csirkemell, pulykamell) a főzelékbe keverve.
Tojássárgáját, sajtot, túrót, joghurtot, kefírt kilenc-tiz hónapos korától lehet kis mennyiségben egyenként bevezetni, ha a családban nincs allergiás megbetegedés. Ahol valamelyik szülő allergiás, ott várjunk még a tejtermékekkel pár hónapot.
Hét-nyolc hónapos koráig a baba semmi esetre se kapjon sikértartalmú gabonaféléket (kiflicsücsköt, kenyérhéjat, kekszet, ropit, babapiskótát), mivel ezek lisztérzékenységet okozhatnak.
Az allergia és ezen belül a lisztérzékenység kialakulásának kockázata csökkenthető, ha a gyermek búzaliszttartalmú táplálékot az első életévben egyáltalán nem fogyaszt.
A gyermek ne kapjon boltban kapható dobozos bébiételt mivel ezek összetevői között lehet allergizáló is.
Ne kapjon a gyermek dobozos tejpépet sem, mivel ezek tehéntejből és gabonafélékből készülnek, ezen kívül cukrot is tartalmaznak. Ne tévessze meg a szülőket a dobozokra írt "4, 6 vagy 9 hónapos kortól ajánlott" felirat sem! Mindig olvassák el az összetevőket
Az egészséges alapanyagokból otthon készitett/tartósítószer nélküli/étel a legbiztonságosabb a baba és kisgyermek számára.
Egy-másfél éves korig ne adjunk mézet, tojásfehérjét, mákot, diót, mogyorót, mandulát, olajos magvakat, epret, kivit, ribiszkét, málnát.
A kivi főleg azoknál a gyerekeknél vált ki allergiás reakciókat, akik másra is allergiásak. A kivi-allergia jellegzetes tünetei a szájüregben jelentkező gyulladások, az ajkak, a nyelv és az arc megduzzadása, a hányás. A bármire allergiás kisgyermekek közel háromnegyede a kivire is allergiás tünetekkel reagál.
A méz a benne található különböző pollenek miatt válthat ki allergiás reakciót. A mézallergiát vagy maga a méz (a benne levő pollenek), vagy a méhméreganyag összetevőinek keresztreakciója okozza.
Cukrozott tea helyett már a kezdetektől fogva forralt és lehűtött vízzel kínáljuk a babát. Féléves kora után cukrozatlan (ásványvízzel felhigított) gyümölcslevet is kapjon a gyermek. A gyümölcslevet és főzeléket ne cukrozzuk, ne sózzuk.
Süteményeket, cukrozott desszerteket, chipset, bolti babapiskótát, cukorkákat, csokit, szénsavas üdítőitalt, tartósítószert vagy mesterséges színezéket tartalmazó élelmiszert, konzervet, füstölt húst, szalonnát, kolbászt, felvágottat minél később (két-három éves kor után) kapjon a gyermek.
Amennyiben allergiagyanú (bőrkiütés, hasmenés, hányás) merül fel valamelyik újonnan adott élelmiszerre, azonnal hadjuk abba a fogyasztását
Keressünk fel gasztroenterológus szakembert, allergológiai szakrendelést, és vizsgáltassuk ki a gyermek esetleges élelmiszerallergiáját (bőrteszt, vérvétel, vizelet-és székletvizsgálat, asztma esetén terheléses és légzésfunkciós vizsgálatok).Ugyanezt tegyük, ha nem is gondolunk az allergiára, de- gyermekünk tartósan étvágytalan,- hasmenése van,
- tartósan vagy időszakosan bőrkiütések jelennek meg rajta,
- hasa állandóan puffadt,- esetleg tartósan rekedt,- undorodik valamilyen ételtől,- nem akarja meginni a tejet
Ha a gyermek valamilyen ételt nem fogad el, ha undorodik valamitől, soha ne eröltessük belé.Gyakori hasfájás esetén érdemes kipróbálni a tej- és tejtermékmentes diétát pár hétig.
Ha a gyermeknél már kialakult valamiféle allergia (pl. ekcéma, szénanátha, gyomorpanaszok stb.), és azt a szakrendelőben tesztekkel igazolták (konkrétan meghatározták az allergizáló tényzőket), akkor lehetőség szerint teljesen ki kell iktatni környezetéből az allergizáló dolgokat (élelmiszer, macskaszőr, házipor-atka, penész stb).
Törekedni kell a lakásban lévő egyéb beltéri szennyezőanyagok minimális szinten tartására.
A beteg gyermekekneknem kell kivonniuk magukat a közösségből , járhatnak óvodába vagy iskolába, de a gondozókat mindig alaposan tájékoztassuk a gyermek betegségéről. A tudnivalókat, a betartandó szabályokat és a rosszullét esetén való teendőket írásban is adjuk át nekik.
A nevelők legyenek tisztában vele, hogy súlyos étel- vagy rovarcsípés-allergiánál a rosszullét végzetes kimenetelű lehet, ezért időben fel kell ismerniük a rosszullétet és tudniuk kell, hogy haladéktalanul mi a teendő.
Mindig legyen a gyermeknél egy ismertető kártya ill. medál a betegségről, egy kis egészségügyi csomagban legyen nála gyógyszere. Bárhol merjen szólni, ha valami gondja van. Ne fogadja el az ételt, ha társai vagy idegenek jóhiszeműen megkínálják valamivel.
Ha ekcémás a gyermek, világosítsuk fel az összes nevelőt (óvoda, iskola), hogy a bőrkiütés nem fertőző. A nevelők figyeljenek oda, hogy a kiütések miatt ne csúfolják a gyermeket.
A súlyos ételallergiás gyermekek védeme nagyon fontos. Bárhová megyünk a gyermekkel, mindig legyen nálunk olyan étel, melyet ő is biztonsággal fogyaszthat.Ha étteremben eszik a család, legyünk óvatosak az ottani fogásokkal, a gyermeknek inkább készítsük el otthon az ételt, azt melegítessük meg az étteremben és szolgálja fel a személyzet (a személyzet legyen tisztában vele, hogy a hozott étel nem érhet hozzá semmi ottani ételhez).Az ételallergiás gyermekeket a legjobb olyan speciális óvodába iratni, ahol a diétás ételek elkészítése nem okoz gondot és a tévedések kizártak (diétázós óvodák címjegyzékét lásd balra).
Ha az asztmás gyermek már nagyobb, az inhalátor mindig legyen nála (szünetben, ebédlőben is), kisebb gyermekeknél legyen az inhalátor abban a helyiségben, ahol a gyermekek tartózkodnak, de soha ne zárják el azt a nevelők.Asztmás gyermeknél mindig külön konzultáljunk a testnevelő tanárral, tájékoztassuk, hogyan hat a hideg levegő vagy az élénkebb testmozgás az asztmás betegre.
A házipor-atkára allergiás gyermek hálószobájában ne legyen függöny és szőnyeg, a kárpitozott bútorokat cseréljük le műbőr-, bőr- vagy felfújható gumi bútorokra, melyek könnyen tisztíthatóak.Szerezzünk be számára atkamentes (az atkát át nem eresztő) ágyneműhuzatot. Az ágyneműhuzatot legalább hetente magas hőfokon mossuk ki.
Semmiképpen ne tartsunk a gyermek közelében háziállatot.Ha a gyermek allergiás a poratkára, nézzünk körül az osztályteremben is (függöny, szőnyeg), javaslatainkat és kérésünket az orvosi igazolással terjesszük az iskola vezetősége elé.
A pollenallergiás gyermeket -pollenszezonban próbáljuk pollenmentes tájakon nyaraltatni. Ilyenek Magyarországon a hegyvidékek (min. 400 m feletti települések).Aki megteheti, a pollenszezonra időzítse a család külföldi üdülését (a legtisztább levegő a tengerpartokon és a hegyekben található).Az allergiás gyermek próbálja kerülni az iskolában is az irritáló vegyületeket (ragasztó, festék, filctoll, fertőtlenítőszer, légfrissítő).Kémia órán a tanár mindig kapcsolja be az elszívó berendezést, ha a kísérletek során ingerlő hatású gázok szabadulnak fel az osztályteremben (nitrogén-dioxid, kén-dioxid).
Állatallergénre allergiás gyermeket ne vigyünk cirkuszba és állatkertbe.
A gyermek közelében semmi esetre se tartsunk hobbiállatot.
Más
allergénre (házipor-atka, pollen) allergiás gyermek közelében se tartsunk
hobbiállatot, ugyanis idővel arra is allergiássá válhat.
A mai vizsgálatokkal és terápiákkal elérhető, hogy az allergiás felnőtt ill. gyermek teljes életet éljen.
Ne hagyjuk, hogy allergiában szenvedő gyermekünk félénkké, gátlásossá váljon betegsége miatt. Magyarázzuk el neki a betegség lényegét, a kezelés és előírások (pl. diéta, gyógyszer) fontosságát.
Amikor az asztmás gyermek már nagyobb, magyarázzuk el neki, melyik gyógyszer mire való, hogy szedésükkel a rohamok megelőzhetőek, és így például kevesebbszer kell elővenni nyilvános helyen a hörgőtágító inhalátort - amit a legtöbb gyermek nagyon szégyell.
A gyermekkel beszélgetve hangsúlyozzuk a pozitív dolgokat, pl. hogy önállóan is képes betegségét kezelni (nem vakarózni, bekrémezni, használni az inhalátort), dicsérjük meg kiemelkedő ügyességét egyéb dolgokban (tanulás, kézügyesség).
Beszéltessük a gyermeket arról, hogyan viszonyulnak hozzá társai és tanárai, mit mondanak neki, kap-e a gyermek negatív megjegyzést vagy bántást, ha a szülő nincs jelen.
Tanítsuk meg a gyermeket keménységre és határozottságra a csúfolódókkal szemben, segítsünk neki abban, hogy megfelelő és támogató barátokat találjon.Tudatosítsuk benne, hogy ő is teljes értékű ember, csakúgy mint a többiek, betegségéről nem tehet. Éreznie kell, hogy hasznos és szükség van rá.
Az allergiás gyermek nevelése során fontos, hogy a gyermeknek a betegségéből adódóan ne származzék semmiféle haszna vagy előnye (túlzottelkényeztetés), a gyermeknek ugyanúgy legyenek otthon feladatai, mint a többi családtagnak, a tanulásban se legyenek vele elnézőbbek a szülei, mint testvéreivel.Beteg gyermek gyakran rengeteg feszültség forrása lehet a családban. A gyermek érdekében ezeken felül kell emelkedni, próbálni nyugodt és kiegyensúlyozott életet biztosítani számára.
A gyermekek mindig megérzik a feszültséget,idegességet a levegőben,ilyemkor a nyugtalanság átragad rájuk is.
Soha ne veszekedjenek a szülők a gyermek előtt, sem a betegségével sem mással kapcsolatban. A gyermek magát és betegségét kezdi okolni a szülők veszekedése miatt, ami által komoly érzelmi válságot élhet át.
Szerencsés esetben a gyermek betegségével való törődés a szülők figyelmét örvendetes módon eltereli az érzelmi problémákról, az allergia a családi élet részévé, összetartó erővé válik.
Ahhoz, hogy egy kezelési program sikeres legyen, sokat kell tenniük mind a szülőknek, mind a testvéreknek. Ha a folyamatba az egész családot bevonjuk, az nem pusztán a gyermek fejlődése szempontjából rendkívül hasznos, hanem az egész család életére, egymás elfogadására is hatással lehet.
Gyermeküknél műtétet tervezünk, amelyhez szükséges a beleegyezésük. Döntésükhöz szeretnénk segítséget nyújtani az alábbi tájékoztatóval, amelyből megismerhetik a betegséget, a beavatkozás módját, jelentőségét és következményeit valamint a szóba jöhető szövődményeket és kockázatot.
Az elvégzett vizsgálatok alapján gyermeküknek epekövessége van.
Az epe sókban gazdag emésztőnedv, melyet a máj termel. Az epe étkezések között az epehólyagban tárolódik, ahonnan étkezéskor az epevezetéken keresztül a nyombélbe ürül. Az epekő sókicsapódás útján jön létre, az esetek túlnyomó többségében az epehólyagban. Kőképződésre számos tényező hajlamosíthat (pl étrend, gyógyszerek, alkat, életkor, újszülöttkori mesterséges táplálás, vérképzőszervi betegség), melyek megszűntével - belgyógyászati kezelés mellett - előfordulhat a kő feloldódása is.
Az epekő számos szövődmény forrása lehet, ezek közül gyermekkorban leginkább kettővel kell számolni:
1. gyakoribb az epevezetékbe sodródó kő által okozott epeútelzáródás, melynek veszélyes (akár életveszélyes) következménye lehet a sárgaság és a hasnyálmirigy gyulladás.
2. ritkább az epehólyag gyulladás.
A műtéti kezelés célja általában az epekő okozta szövődmények megelőzése. A műtétet általában választott időben, szövődménymentes állapotban végezzük. Az esetleg kialakuló szövődmények a korszerű endoszkópos eljárásoknak és antibiotikumoknak köszönhetően az esetek többségében belgyógyászatilag elháríthatók, ezért sürgős műtétre csak ritkán, a belgyógyászati kezelés eredménytelensége esetén kerül sor. A műtéti javallatot tehát általában a tartósan meglévő, szövődmény kockázatával járó epekő jelenti. Lényeges, hogy nem csak a köveket, hanem az epehólyagot is el kell távolítani, minthogy a kőképződés szinte kizárólag itt történik. Ha a műtét során szövődmény elhárítására is kényszerülünk, akkor a köves epehólyag eltávolítása mellett más beavatkozásokra (epeút megnyitás és helyreállítás, epeútszájadék plasztika, az epeelfolyás külső vagy belső elterelése) is sor kerülhet.
Mindezek történhetnek nyílt (hagyományos) és laparoszkópos (minimálinvazív) úton egyaránt.
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja.
Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.
A fenti általános meggondolásokon túlmenően epehólyag műtéteknél az alábbi szövődmények fordulhatnak elő: az epevezeték és az epehólyag lefutásában és vérellátásában igen sok az anatómiai variáció, ezért epeműtéteknél gyakoribb az ér és epeútsérülés, amelyek egy részében esetleg újabb műtétre is sor kerülhet. Ugyancsak előfordulhat – különösen sok apró kő esetén - , hogy a műtét során az epevezetékbe sodródó kő elzáródást okoz. Ez a műtét utáni napokban végzendő belgyógyászati (endoszkópos) beavatkozással rendszerint elhárítható, csak ritkán, ennek sikertelensége esetén kell újabb műtétet végezni.
Laparoszkópos műtét esetén az eszközök bevezetése során melléksérülés (bél vagy nagyér sérülés) lehetőségével (1%) kell számolni, és előfordulhat, hogy váratlan helyzet esetén a műtétet csak nyílt úton lehet befejezni.
Szövődményes esetben a műtéti előkészítés része a szövődmény belgyógyászati elhárítására tett kísérlet, mely általában sikeres. A szükséges vizsgálatok, a műtét időpontja, az előkészítés és az altatás mikéntje - mint minden altatásban végzendő műtétnél - az altatóorvos véleményétől is függenek.
Minden műtét előtt alapos fürdés, hajmosás szükséges. A hosszú hajat ajánlatos összefogni, a körmöket rövidre kell vágni. A beteg órát vagy ékszert nem viselhet a műtőben. A gyermek a műtét előtti napon déltől már csak folyadékot fogyaszthat, emellett a vastagbél beöntéssel vagy hashajtással való kiürítéséről is célszerű gondoskodni, különösen laparoszkópos műtét esetén. A beteg a műtőbe üres gyomorral, vénabiztosítással, infúzióval kerül.
A beteg a műtőből a gyomrot tehermentesítő orrszondával illetve a műtéti területet a hasfalon keresztül tehermentesítő dréncsővel érkezik az osztályra.
Szövődménymentes állapotban végzett epekő műtétek után másnaptól a beteg teázhat, és az orrszonda eltávolítása után másod-harmadnapon kezdheti az étkezést. A hasfali dréncsövet (ha nincs epeszivárgás) a 2-3. napon távolítjuk el. Szövődményes epeműtéteknél gyakran az epeutakat is tehermentesíteni kell dréncsővel, ennek az eltávolítása azonban (sok tényezőtől függően) egy héten belül nem várható.
A műtét után (ahogyan előtte is) hosszabb ideig zsírszegény, fűszermentes, ún. epekímélő diéta tartása javasolt, emellett célszerű a szokásos 3 főétkezést 5 alkalomra elosztani a változatlan mennyiségben termelődő, de folyamatosan ürülő epe emésztőkapacitásának a lekötésére.
Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy még megfelelő javallat mellett kifogástalanul végrehajtott műtéteknél is a betegek egy részénél visszamaradhatnak elsősorban az étkezéssel összefüggő panaszok.
Kérjük, hogy a műtét után jelentkező panaszok esetén forduljanak kezelőorvosukhoz!
A veleszületett szívbetegségek olyan eltérések, melyek - bár születéskor jelen vannak -, lehet, hogy csak a későbbi életkorban okoznak tüneteket.
Kisebb arányban fordul elő a nagy tüdőverőér szűkülete, az aorta szűkülete, s az úgynevezett Fallot tetralógia. Ez utóbbi a legnagyobb bal-jobb sönttel járó fejlődési rendellenesség, melyben egyszerre négy baj is jelen van. Ezek a jobb kamra kiáramlási pályájának szűkülete, melyet okozhat például a pulmonális billentyű szűkülete. Emellett kamrai sövényhiány, a jobb kamra izomzatának túltengése és az aorta rendellenes eredése látható. A betegséget cianózis (kékeslila nyálkahártya- és bőrelszíneződés) mellett domború, óraüvegszerű körmök, dobverőhöz hasonlóan kiszélesedett utolsó kézujjpercek jellemzik. Gyermekeknél - enyhe esetektől eltekintve - nyugalomban is van nehézlégzés, s a fejlődésben visszamaradnak. Enyhébb elváltozáskor a nehézlégzés csak mozgáskor jelenik meg. A tünetek súlyossága gyakran az újszülött kortól kezdve fokozódik, s a cianózis körülbelül négy hónapos korban jelenik meg. Jellemző tünet, hogy a járni tudó gyermek gyakran leguggol, mert akkor a cianózis csökken. Jellegzetesek a hirtelen fellépő rohamok, melyek hirtelen cianózisfokozódással, erős nehézlégzéssel, nyugtalansággal járnak.
Számos egyéb veleszületett szívbetegséget ismerünk még, attól függően, hogy melyik billentyűt, nagyeret, vagy üregi kapcsolatot érinti a rendellenesség. A tünetek háttere mindegyiknél az elégtelen keringés, a rossz oxigénellátás. Ha a csecsemő nehezen táplálható, izzad, elkékül (cianózis), légzése nehéz, aluszékony, ha későbbi életkorban indokolatlanul fáradékony, ha mozgásra elkékül, vagy kisebb mozgásra kifullad, ha gyakran szenved légúti betegségben, ha asztmás rohamai vannak, mindig gondolni kell szívbetegség fennállására.
Ma már, hála a jól szervezett újszülött kori és gyermekorvosi szűrővizsgálatoknak, a szívbetegségek nagy hányadát idejében, még a panaszok jelentkezése előtt felfedezik. A megelőzésben fontos szerepe van a terhesség alatti egészséges életvitelnek, a fertőzések kerülésének, a megfelelő táplálkozásnak. Az életvitellel meg nem előzhető, kisebb fejlődési rendellenességek időben felismerhetők, ha gyermekünket figyeljük. Ha az előbbiekben vázolt tünetek bármelyikét észleljük gyermekünknél, haladéktalanul jelezzük azt a gyermekorvosnak
A szívbetegségeknek még a gyanúja is komoly izgalmat vált ki a szülőkben, természetesen joggal. A szívzörej is ilyen gyanújel. Ez a vér áramlása vagy a szívburkok mozgása által keltett hangjelenség, amelyet a szív feletti hallgatózással vizsgálnak.
A szívzörej erősségét 1/6-tól 6/6-ig jelölik, ahol az 1/6 a leggyengébben hallható hangot jelenti. Ha betegség gyanúja merül fel, részletes kardiológiai vizsgálatot, EKG-t ill. szívultrahang-ot végezhet a gyermekkardiológus.
Már az újszülött osztályon, az első vizsgálatok alkalmával hallhatnak a kisbabánál szívzörejt. Ez az első egy-két napon normális is lehet, hiszen a magzati életben szükséges erek nem mindig záródnak be hamar. Ha azonban 1-2 nap múltán is hallunk zörejt, vagy a zörej jellege szívbetegségre gyanús, feltétlenül gyermekkardiológusnak kell megmutatni a gyermeket, hiszen ilyenkor felmerül a szívhiba gyanúja.
Sokszor ártalmatlan a szívzörej
A gyermekek viszonylag nagy százalékánál találhatunk ártalmatlan szívzörejt. Ez kb. a gyermekek 60 százaléka. Ezekről nyilvánvalóan csak a vizsgálat után lehet megmondani, hogy nincs mögöttük betegség.Jellemző rájuk, hogy a gyermek teljesen tünetmentes, szépen fejlődik nem fáradékony. A szívciklus első felében hallhatóak, és halkak. Felüléskor halkulnak, vagy akár el is tűnhetnek.Ilyen esetekben a kardiológus a vizsgálat után megnyugtatja a szülőket, és időnként ellenőrző vizsgálatra rendeli a gyermeket. Ezek a szívzörejek kicsit hangosabbak akkor, ha a gyermek náthás, vagy ha vérszegény. Sokszor a korábban nem hallott zörej ilyenkor válik hallhatóvá.A gyermek növekedésével eltűnhetnek ezek a zörejek, de ez nem mindenkinél következik be. Aggodalomra azonban ekkor sincs ok, a gyermek normális életet élhet, sportolhat.
Ritkábban szívbetegséget jelez – Mik
a tünetek ?
Szerencsére ritkábban de szívbetegséget is jelez a szív felett hallható oda nem illő hang. Tapasztalt, sokat vizsgáló kardiológusok füle olyan érzékeny, hogy már a hallgatózással is többnyire pontos diagnózist tudnak mondani.
Kinőhető
a szívzörej?
Ekkor sem maradhatnak el természetesen a műszeres vizsgálatok. A kóros szívzörejek többségükben hangosabbak, hosszabbak, felüléskor nem tűnnek el, még hangosodhatnak is, a szívciklus első, vagy második felében hallhatóak de akár a teljes szívciklust is kitölthetik.A szívbeteg kisbaba nehezen szopik, nem fejlődik, szopáskor elfárad, szaporán nehezen lélegzik, bőrszíne szürkéskékes, sápadt.Ha ilyet észlelünk a gyermeken és még nem volt kardiológusnál, azonnal vigyük orvoshoz. A kis csecsemők nagyon hamar rossz állapotba kerülhetnek.
Műtéti megoldással a legtöbb szívhiba ma már orvosolható
Veleszületett szivhibák
A szívfejlődési rendellenességek nagy része az élet első négy hónapjában kiderül, kevés az a szívhiba, ami később okoz problémákat. Veleszületett szívhibák>>
Remélhetőleg azonban a szívhiba gyanúját már a szülészeti intézményben, vagy korai hazaadásnál az otthoni első gyermekorvosi vizsgálatok során felvetik, megtörténik a vizsgálat, és a gyermek nem kerül ilyen helyzetbe. Ma már a legtöbb veleszületett szívhibát műtéttel lehet orvosolni. A műtét időpontját a gyermekkardiológus javasolja. Vannak olyan veleszületett szívfejlődési rendellenességek is, amelyek maguktól, műtét nélkül gyógyulnak.Ha csecsemőkorban nem derül ki, hogy a gyermek szívfejlődési rendellenességgel született akkor a tünetek nagyobb gyermekeknél is jelentkezhetnek.Fejlődési lemaradás -alacsony növés, soványság- fáradékonyság, alacsony terhelhetőség, kékes-szürkés bőrszín lehetnek a figyelemfelhívó jelek.Előfordul az is, hogy más betegségek szövődményeként alakul ki szívzörej, a szív megbetegedését jelezve.Ezért a korábban nem hallott újonnan megjelent zörejt mindig nagyon komolyan kell venni, és mihamarabb gyermekkardiológus szakorvosi vizsgálatra kell menni
A CARDIOVASCULARIS FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK FELISMERÉSE,
TÜNETEI ÉS KEZELÉSE
A fejlődési rendellenességek
legnagyobb csoportját a congenitalis vitiumok alkotják. Gyakorisága 7-8/1000
élve szülött. Egy részük sokáig tünetszegény maradhat, nem ritkán azonban
azonnali beavatkozást tesz szükségessé az életet közvetlenül veszélyeztető
vitium. Nagyon fontos a korai diagnózis, hiszen az időben elvégzett
beavatkozás, műtét a beteg életét mentheti meg.
A szívhibákat két csoportra oszthatjuk:
I. Cyanosist okozó rendellenességek: olyan
szívhiba, mely lehetővé teszi, hogy
a vénákból visszaáramló, oxigént még fel nem vett vér keveredjen az oxigenizált
vérrel. Leggyakoribb és legjellegzetesebb a Fallot tetralógia – az
abnormalitást négy rendellenesség okozza:
1.) Az artéria pulmonalis beszűkülése (stenosis)
2.) Nyílás
a két kamra között (septum defectus)
3.) A septumon lévő defectushoz közel eredő aorta
4.) A jobb kamra falának megvastagodás (hypertrophia)
A Fallot-tetralógia vezető tünete a cyanosis, mely a legkifejezettebb
akkor, amikor az újszülött sír. A csecsemő nagyon rossz étvágyú, nehezen
etethető, így nem is fejlődik a korának megfelelően. Ha nem hal
meg csecsemőkorában, dyspnoeja fokozatosan súlyosbodik. Ha fáradt a
nagyobb gyermek, jellegzetes guggoló helyzetet vesz fel, mert így csökken a
légszomja.
II. Cyanosissal nem járó rendellenességek:
1.) Septum defectusok: a szív
jobb és bal felét elválasztó sövényen nyílás van. Intraatrialis defektusnál ez
a nyílás a két pitvart elválasztó sövényen van, így lehetővé válik, hogy
az oxigénben gazdag vér a bal pitvarból átpréselődjön a jobb pitvarba.
Intraverticuláris defectusnál a nyílás a kamrai szakaszon található. A legtöbb
betegnél műtéttel kell zárni a nyílást. Tüneti kezelésként a szív erejének
támogatására van szükség, mindaddig, amíg a gyermek kora nem teszi
lehetővé a műtéti beavatkozást.
2.) Nyitott ductus arteriosus. A ductus arteriosus szülés utáni
elzáródásának elmardása következtében alakul ki. Lehetővé válik, hogy az a
vér, amelynek a nagyvérkörbe kellene áramolni, visszakerüljön a kisvérkörbe. A
tünetek rendszerint a csecsemő illetve a korai gyermekkorban jelentkeznek:
a fizikai aktivitásnak megfelelően dyspnoes rohamok alakulnak ki. További
tünetei a magas, gyorsan emelkedő pulzus és kiszélesedett pulzusnyomás.
3.) Aorta coartatio (aorta szűkület): rendszerint az aortaíven
kialakuló szűkület jelentősen növeli a szív munkáját. A tünetek nem
feltűnőek, sokszor éveken át rejtve maradnak, de a gyermekek
fejlődése lassúbb, testi megterhelésre dyspnoe jelentkezik és szív-zörej
hallható. Az állapot rendezése a szűk aortaszakasz eltávolításával
lehetséges.
A vérben keringo baktériumok megtelepszenek a szívbelhártyán, elsosorban a billentyukön, gyulladást okoznak és roncsolják a billentyuket.
Myocarditis
A szívizom gyulladását rheumás lázon kívül baktérium- és vírusfertozések egyaránt eloidézhetik.
Tünetek. Bágyadtság, sápadtság, esetleg finom cyanosis, szapora, esetleg arrhythmiás pulzus, szívmegnagyobbodás, szívzörej, vérnyomáscsökkenés. Pontos diagnózist az EKG és fizikális vizsgálat ad.
Pericarditis
A szívburok gyulladásainak is leggyakoribb oka a rheumás láz.
Tünetek. Szívtáji fájdalom, amely ülo, elorehajló helyzetben csökken, nehézlégzés, cyanosis, szapora, könnyen elnyomható pulzus jellemzi a betegséget.
Ha a szívburokgyulladás meg is gyógyul, a szívburok lemezei összenonek, sot esetleg mész rakódik le közéjük, és ez páncélként veszi körül a szívet. Ez az állapot is gyakran szívelégtelenséghez vezet. A betegség kilátásai tehát mindenképpen súlyosak.
Rheumás láz - Febris rheumatica
Streptococcus-fertozés hatására termelodött ellenanyagok károsítják valamilyen módon a szöveteket, és így keletkeznének a rheumás eredetu szív és izületi elváltozások. A betegség iskoláskorú gyermekek között fordul elo elsosorban.
Tünetek. Rendszerint tonsillitis, torokgyulladás vagy vörheny elozi meg 2-3 héttel a betegséget. A betegség egyik tünete a láz. A lázzal egyidoben jelenik meg az izületi gyulladás (térd, boka, könyök); egyik izületrol a másikra vándorol. Az izület duzzadt, fájdalmas lesz. Nyom nélkül gyógyul. A betegség azonban csakhamar megtámadja a szívet is, éspedig elsosorban myocarditist, gyakorta endocarditis és pericarditist is okoz. A beteg bágyadttá, elesetté válik, sápadt lesz, finom cyanosis jelentkezhet, pulzusa szapora, szíve megnagyobbodik, szívzörej keletkezik; EKG vizsgálattal mutatható.
Az izületi és szívelváltozásokon kívül az izületek környékén a borben tapintható rheumás csomók és gyuruformájú borkiütés tarkíthatják a klinikai képe. A rheumás láz idegrendszeri megjelenési formájaként szokták említeni a vitustáncot (chorea minor). Feltunoen gyorsult vörösvértest-süllyedés. AST- és a C-reaktív protein (CRP) - titer. A betegség kezelés nélkül a szív gyulladása miatti keringési elégtelenség következtében a heveny szakban halálos.
Gyógyítás. A rheumás láz gyógyítása
Prednisolonnal, Penicilinnel, megelozése 1-5 éven át Vegacillin vagy Maripen
A betegség a billentyut roncsolhatja. A csonka billentyu a szájadékot nem zárja tökéletesen, elégtelenné válik, ezt nevezzük billentyuelégtelenségnek. A vér a szív összehúzódásakor a billentyu mögötti szívrészbe visszaáramlik. A szív tehát a normálisnál több vért kénytelen mozgatni.
Keringési elégtelenség
Idült keringési elégtelenség (decompensatio). A szív izomzata fokozatosan gyengülve nem tud eleget tenni feladatának.
Tünetek:
? Oedema (vizenyo), Nycturia (éjszakai vizelés)
? A hasüregben (ascites) és a mellüregben (hydrothorax) folyadékgyülem keletkezhet.
? Nehézlégzés (dyspnoe), tüdooedema fejlodik ki.
? A dyspnoe éjjel súlyos roham formájában jelentkezik, ez a szív-asthma (asthma cardiale).
Gyógyítás:
? Isolanid
? Digoxin
? Carditoxin
? Acigoxin
Az ágynyugalom a legfontosabb. Minden vele kapcsolatos ápolási tevékenységet (fürdetés, öltöztetés, ágyazás, etetés, székeltetés, vizeltetés) fekvo helyzetben kell végezni. A szívbeteg tápláléka legyen könnyu, nem puffasztó, változatos.
Állandóan figyeljük a gyermeket: színét, légzését; eloírás szerint számoljuk pulzusát, mérjük testhomérsékletét és vérnyomását.
A lábadozó szakban a felkeltést fokozatosan végezzük. Megfigyeljük, hogy a testmozgás nem fárasztja-e, nem okoz-e nehézlégzést, nem emeli-e nagyon a pulzusszámot. A betegség súlyosságától függoen fél-egy év múlva a gyermek iskolába járhat. A veleszületett vagy szerzett szívhibában szenvedo gyermekek különösen sok gondoskodást igényelnek. Fokozottan vonatkozik ez a cyanosissal járó, veleszületett vitiumos és decompenzált gyermekekre. A szív betegségének súlyosságától és a szív állapotától függoen különbözo testmozgást engedélyezünk; tehát – amennyire lehetséges – ne fosszuk meg oket a gyermekkor örömeitol, ne érezzék magukat csökkent értékueknek. Életmódjukat, játékaikat, táplálkozásukat ennek megfeleloen kell megszabni. Hasonlóan járunk el a szívmutött gyermekkel is.
Hányás jön létre, amikor a rekeszizom heves, hirtelen lesüllyedése, és a hasizmok összehúzódása a gyomortartalmat a nyelőcsőbe visszajuttatja. Az agyban van egy központ, amelynek izgatása hányáshoz vezet. Valójában a szervezet bármely részének betegségei okozhatnak hányást.
A hányás olyan tünet, amit mindig komolyan kell venni. A hányás súlyosságának megítélésében szerepe van annak, hogy a hányás egyszer jelentkezik-e vagy többször, milyen gyorsan egymás után, melyik napszakban, etetés előtt vagy után, milyen a hányás jellege, előzi-e meg hányinger, milyen a hányadék, véres-e, zöld színű-e, nyákos-e. Talán a legfontosabb szempont, hogy társul-e egyéb tünetekkel vagy nem, milyen hatása van az általános állapotra, van-e hatása a fejlődésre. A hányás előfordulása a különböző életkorban más-más okokból fordulhat elő.
Nyomban a születés után gyakran hánynak az újszülöttek, ha sok magzatvizet nyeltek. Méhen belül bekövetkezett betegségek, fejlődési rendellenességek is okozhatnak születés után jelentkező hányást. A szülés alatt bekövetkezett idegrendszeri sérülés is előidézhet hányást. A fejlődési rendellenességek közül leggyakrabban az emésztőrendszer elváltozásai, szűkületei okozhatnak hányást. Az élet első napjaiban a belekben megszorult magzatszurok is gyakran okoz tartós hányást. Az újszülött kori hányás első tünete lehet anyagcsere-betegség. Az újszülött kori fertőzések szinte elmaradhatatlan tünete a hányás.
Az újszülöttkori fertőzések szinte elmaradhatatlan tünete a hányás.
A csecsemők könnyen hánynak, minél fiatalabbak, annál inkább. Jelentéktelen okok is válthatnak ki hányást csecsemőkorban. A szopás és etetések körüli technikai hibák és sajátosságok okoznak a leggyakrabban hányást, illetve bukást csecsemőkorban. A bukás nem hányás, inkább a táplálék visszaköpése. Sokszor hányhat, illetve bukhat egy csecsemő, ha túl sokat evett, ha evés után sokat sír. Ezek a hányások alkalomszerűek, nem befolyásolják a csecsemőt a fejlődésben. Ezek mellett is jókedvű, jól hízik.
A csecsemőkori betegségek sorozata hányással járhat. Jó általános állapotú, más tüneteket nem produkáló csecsemőnél előfordulhat hányás túletetés, rendszertelen táplálás, táplálékundor, erős sírás, öklendezés, akár toroknézés, illetve szájon át való gyógyszeradás miatt. Egyéb tünetekkel, illetve az általános állapot rosszabbodásával járva hányást okozhatnak fertőzések, azok közül is leggyakrabban bélhurutok, felső légúti hurutok, középfülgyulladások, húgyúti fertőzések.
Hányással járnak mérgezések, koponyasérülések, agyrázkódás, gyomorrontás, bélelzáródás, sérvkizáródás, allergiás folyamat, például tehéntej-érzékenység. Krónikus hányással járnak krónikus fertőzések. Krónikus hányással jár csecsemőkorban a gyomorszájszűkület, ilyenkor a jó étvány és a megfelelő etetés mellett sem hízik a csecsemő. Krónikus hányást észlelünk anyagcsere-betegségeknél is, sokszor első jele, tünete lehet az agynyomás-fokozódásnak is.
A gyermekkorban is sokféle kórkép, illetve betegség kezdődhet hányással. A táplálással kapcsolatos hányások és bukások, amik a csecsemőkorban jellemzőek, gyermekkorban ritkán fordulnak elő. De ugyanúgy hányással járnak fertőzések, akut hasi történések, például vakbélgyulladás. Hányást okoznak mérgezések, koponyasérülések, agyrázkódás. Gyermekkorban pszichés okok, a lelki egyensúly felborulásai is gyakran járnak hányással, amik a csecsemőkorban nemigen fordulnak elő.
Mit kell tenni, ha hány egy csecsemő vagy egy gyermek?
Ha nem társul a hányáshoz más tünet, a csecsemő vagy a gyermek jó állapotú, akkor nyugodtan lehet várni orvosi vizsgálat nélkül. Mindenesetre ne erőltessük, hogy egyen vagy igyon. Ne ugráljon, ne nyomogassuk a hasát, hogy: fáj-e? Ha a hányáshoz nem társul hasmenés, hideg, édes itallal kínáljuk kanalanként, nem egyszerre sokat. Ha a hányás ismétlődik, rossz általános állapottal jár, ha más tünetek is csatlakoznak, mindenképpen orvosi vizsgálatra van szükség. Csecsemők és kisgyermekek gyakori hányása hamar vezethet anyagcsere-felboruláshoz, kiszáradáshoz, ezért az ilyen esetekben ügyeleti időben is szükséges, hogy orvosi vizsgálat történjen.
Összefoglalás
A húgyúti fejlődési rendellenességek korai felismerésében, megítélésében az elmúlt években jelentős előrelépés és szemléletváltozás történt. Az ultrahangvizsgálatok elterjedése, nem utolsósorban a magzati (intrauterin) életkorban elősegítette ezen anomáliák korai detektálását. Az anomáliák fő típusait, a klinikai tüneteket valamint a diagnosztikát taglalja a szerző. A sebészi beavatkozásokról, esetleges műtét szükségességéről többnyire gyermekgyógyászból, gyermek-nefrológusból, radiológusból, valamint gyermeksebészből álló teamek döntenek. A műtétet követő gondozás a komplex kezelés fontos részét képezi.
Bevezetés
A vizeletképző és -elvezető rendszer fejlődési rendellenességei a gyermekurológiai, gyermeknefrológiai ellátás igen fontos részét képezik. Az elmúlt évtized(ek)ben a jelentős szemléletváltozás, a diagnosztikus lehetőségek fejlődése azt eredményezte, hogy ezen betegségek nagy része időben kerül felismerésre, és a kezelés _ mely gyakran sebészi _, gyógyulást eredményez. A gyógyulás azt jelenti, hogy a húgyúti szervmegtartó műtétekkel a meglévő veseműködés megőrizhető. Az évtizedekkel korábban olyan gyakori nefrektómia _ a működésképtelen vese eltávolítása _, vagy a sokat emlegetett veseelégtelenség (end stage renal failure) elkerülhető. Statisztikai adatok alapján a vese (vesék) megtartására napjainkban tízszer nagyobb az esély, mint 20 éve volt. A hasi ultrahang- és vizeletszűrések jelentősége a húgyúti anomáliák felismerésében vitathatatlan.1,2,3 .
Mikor gondoljunk urológiai
anomáliákra?
1. • Ha a magzati ultrahangvizsgálattal felmerült a vizeletképző-rendszer kóros tágassága. Gyakorlott vizsgáló számára nem okoz nehézséget a hydronephrosis, a nagy húgyhólyag, a rendellenes helyzetű vagy cisztás vese felismerése az újszülöttkorban. Az 1. ábra az ép (a) és a kórosan tágult (b) üregrendszerű vese ultrahang képét mutatja. Születés után a neonatológus, a csecsemőgyógyász, a radiológus, a nefrológus illetve a gyermeksebész mérlegelés után döntenek ezen állapotok további sorsáról (gondozás vagy műtéti kezelés). A pontosabb diagnózis és megfelelő kezelés miatt kívánatos, hogy az ilyen szülések (születések) olyan helyen történjenek meg, ahol ezen szakemberek kellő időben képesek az adekvát döntés meghozatalára.
2. • Ismétlődő, nem specifikus klinikai tünetek a csecsemő- és kisgyermekkorban, melyek döntően nem urológiai anomáliára is utalnak: ismétlődő (ismeretlen?) lázas állapotok, haspuffadás, elhúzódó icterus a neonatalis periódusban lelassult súlyfejlődés, étvágytalanság, hasban tapintható terime (vese vagy indokolatlanul telt húgyhólyag). A mai „Liberós világban" gyakran nem veszik észre a szülők, hogy a pelenka alig vagy ritkán nedves, mely a hólyag ürülési zavarának igen fontos és korai tünete lehet.
3. • Húgyúti betegségekre utaló klinikai tünetek. Gennyes vagy véres vizelés, bacteriuria. A vesetáji fájdalom inkább a késői gyermekkorban illetve serdülőkorban jelentkező hydronephrosisra jellemző. Esetenként a magas vérnyomás veti fel a sebészileg is korrigálható húgyúti anomália lehetőségét. Fiúknál a széles vizeletsugár hiánya, fájdalmas, akadozó, erőlködő vizelés _ a dysuria _ többnyire igen súlyos, kétoldali vesekárosodást fenntartó húgycső-anomáliákra utalhatnak (billentyű).
4. • Saját beteganyagunk utánvizsgálataiból is tudjuk, hogy az újszülöttkorban negatív eredményű hasi ultrahang és/vagy vizeletszűrés nem abszolút értékű. A felső húgyúti urológiai rendellenességek közel 20_25%-a csak a későbbi élethónapokban okoz klinikai tüneteket. Esetleges UH szűrés (pl. csípő vagy hasi) során merül fel a húgyúti rendellenesség a teljesen panasz- és tünetmentes gyermekben. Máskor szívkatéterezéskor mellékleletként kerül felismerésre a súlyos húgyúti anomália. Kívánatos lenne a hasi ultrahang vizsgálat kiterjesztése az 1_3 éves korosztályra (évenkénti ismétléssel), amikor még a húgyúti obstrukciók illetve vesicoureteralis reflux még nem társult gyulladással (hegesedéssel) a vesé(k)-ben. Amennyiben manifeszt pyelonephritis már fennáll (vagy lezajlott), úgy a legjobban megtervezett és kivitelezett kezelési eredmények is rosszabbak.
Gyakoribb urológiai fejlődési rendellenességek
Szoliter veseciszta: Többnyire melléklelet. Visszatérő hasi panasz (ciszta növekedése) esetén igényel sebészi kezelést: ciszta enucleatio vagy marsupialisatio, akár laparoscopos úton.
Multicisztás vese: Mindig egyoldali (az ellenoldali
vese ép) Ez a leggyakoribb forma. Tennivaló: gondozás illetve eltávolítás, ha
számottevő funkció nincs.
A veseciszták típusai:
a. multicisztás
b. polycisztás (neonatalis) c. polycisztás (adult típus)
c. soliter ciszta
Polycisztás vese:
d. Neonatalis típus: autoszomális recesszíven öröklődő betegség. Halvaszületés illetve néhány hónapos korban exitus.
e. Adolescens típus (autoszomális domináns vesebetegség). Legkorábban a pubertás végén, de inkább a 40-50 éves korban manifesztálódik mindkét vesében a nagyszámú tömlő, veseelégtelenséget okozva.
Obstruktív uropathiák: a vizeletképző és -elvezető rendszer szűkületei A vizeletképző és -elvezető rendszerben veleszületett szűkületek (fibrosis, megtöretés, polypus, aberráns ér, billentyű stb.). Szerzett állapotok (betegségek: kő, tumor, hasi illetve retroperitonealis gyulladás stb.) is előidézhetik az üregrendszeri tágulatot. A szűkület előtti húgyutak a nyomásfokozódás következtében kitágulnak. A nyomás növekedése eredményezi a veseszövet károsodását, a veseparenchyma elvékonyodását, a vesefunkció beszűkülésével. Ez a szűkület (elfolyási akadály), helyétől függően, egy illetve mindkét vesében felléphet. A vese károsodását fokozza a pangó területben fellépő gyulladás, a pyelonephritis, (tubulointerstitialis nephritis, „TIN").
Az obstrukciók leggyakoribb (típusos) lokalizációit a 3. ábra mutatja.
Amennyiben a szűkület a vesemedence kimenetnél helyezkedik el, úgy csak a vese üregrendszere tágul (hydronephrosis). Ha az obstrukció uréter szinten van, úgy a húgyvezeték is tágul, kanyargóssá válik (hydroureter). A hólyag alatti _ urethra-szintű szűkületek – a hólyag tágulatát, falának fibrotikus átalakulását is előidézik a két veseparenchyma destrukciójával együtt. Amennyiben az elfolyási akadályt nem ismerjük fel, és nem szüntetjük meg időben, irreverzibilis károsodások lépnek fel a vesékben, melynek kialakulásában igen nagy a tubulointerstitialis nephritis szerepe.4,5 Emiatt alaptézis, hogy a kezelés lehetőleg minden esetben az első gyulladásos tünet fellépte előtt történjen meg.
Tünetek
Általában visszatérő hasi panaszok, ritkábban pyuria, bacteriuria, haematuria utalhatnak húgyúti obstrukciókra.
Diagnózis
A hasi ultrahangvizsgálat önmagában is elegendő lehet az obstrukció megítélésére. Kétely esetén az intravénás urographia és a myctiós cystographia komplettálják a diagnózist.
Kezelés
A veseüregrendszeri tágulatok a foetalis felismerést követően igen gyakran spontán regressziót mutatnak. Tanácsos az újszülöttkori eseteket is ismételten vizsgálni, s ha néhány hét alatt az üregrendszeri tágulat nem csökken vagy progrediál _ a veseparenchyma vastagsága csökken _, úgy műtéti kezelés választandó. A sebészi kezelés célja a szűkület megszüntetése és húgyúti anastomosis készítéssel tág elfolyást képezünk a vizeletelvezetés számára. Nagyfokban tágult vesemedence illetve uréterek szűkítése ugyancsak a műtét fontos részét képezik. Nagyobb gyerekekben a műtét endoszkópos vagy laparoszkópos úton is elvégezhető. Súlyos, uroszeptikus esetekben különböző szintű vizeleteltérítést is végzünk átmeneti jelleggel vesicocutaneostomia, ureterocutaneostomia illetve pyelostomia formájában átmeneti jelleggel. Csak jelentős állapotjavulás után jön szóba a szűkület definitív megszüntetése.
A
műtétet mindig infekciómentes állapotban és antibiotikus védelemben
végezzük. A beavatkozást követően általában két héten belül otthonukba
távoznak a betegek. A hazabocsátásuk utáni gondozás kiterjed a gyermek klinikai
követése mellett esetleges infekciókra is. Rendszeres vizeletvizsgálatok,
vesefunkciós vizsgálatok valamint a húgyutak és a veseparenchyma noninvasiv
ultrahangos követése fontos a prognózis megítélésében. A radiológiai
vizsgálatok helyett az izotóp vizsgálatok többnyire bővebb információt adnak
a vesék morfológiájáról illetve funkciójáról (és kevésbé sugárterhelőek).
Az eszközös vizsgálatok állandó fejlődésével a gyermek-urológiában megnőtt a lehetősége annak hogy minnél kissebb korcsoportu gyermekeknél fedezzük fel a hugyuti megbetegedéseket.-Másrészt kiderült az a tény is hogy a felső léguti fertőzések után a hugyuti fertőzések foglalják el a második helyett a gyermekbetegségek statisztikájában.
A fel nem fedezet vagy elégtelenül kezelt hugyuti fertőzések egyhamar krónikusá válnak és egyes estekben ezek közül kerülnek ki a fiatalkori vese eleégtelenségek sulyos klinikai formái.
Jómagam vizuális tipusu vagyok s mint ilyen mélyen imprimálódott bennem egy 5 éves gyermek vesefelvételének a képe,amit egy krónikus hugyuti fertőzés miatt végeztek,és egy amerikai szaklap közölt. Döbbenetként hatott rám az a tény, hogy egy nem felfedezett és nem kezelt vizeletfertőzés,csak egy 5 éves koru gyermeknél, milyen sulyos strukturális elváltozásokat hozhat létre.a vesében.Ez körülbelül 3o éve történt és azóta nekem mint gyakorló orvosnak a hasüri megbetegedéseknél 2 szempont a legfontosabb-1-A heveny vakbélgyulladás kizárása.-2-A hugyuti fertőzések felfedezése,a szakma szigorú szabályai szerinti kezelése/a heveny szakban és utána a profilaktikus kezelés és rendszeres ellenörzés/.Ezt a felfogást mindmáig aktuálisnak tartom elsősorban a helyrehozhatatlan hibák elkerülése miatt.
Fel szeretném hivni a szülők figyelmét arra a tényre hogy gyermekkori hugyuti fertőzések tünettana merőben különbözik a felnőttekénél.Amig a felnőttek helyi tünetekről panaszkodnak/fájdalmas gyakori vizelés,alhasi fájdalmak,hőemelkedés vagy láz,vesetáji fájdalom/addig pl-a csecsemők elsősorban magas lázzal étvágytalansággal, bágyadtsággal,erősen rossz szagu vizelettel hivják fel a figyelmünket egy hugyuti fertőzés esetleges jelenlétére.
Mindenekelőtt a kissebb korcsoportu gyermekeknél a HOSSZABBAN TARTÓ LÁZAS ÁLLAPOT a hugyuti fertőzés kizárására kötelez.-Még akkor is ha bizonyos nem kellőképpen átgondolt antibiotikum kezelés után lecsökken a láz hogy aztán ujra visszatérjen.
Számos következetlen magatartás észlelhető a hugyuti fertőzések felfedezésében és kezelésében.Ezekre szeretném fel hivni az anyukák figyelmét az alábbiakban.
A húgyúti fertőzések gyermekkorban a második leggyakrabban előforduló bakteriális fertőzések. Ezek közé soroljuk a húgyhólyaggyulladást és a vesemedence gyulladását.
Szerencsére jól gyógyuló folyamatokról van szó, azonban az esetek kb. 10-20 százalékában magas vérnyomás, krónikus vesebetegség alakulhat ki. Éppen ezért a fertőzés időben való felismerése és kezelése nagyon fontos.
A húgyúti fertőzéseket általában baktériumok és vírusok okozzák. Kialakulási mechanizmusukat tekintve szokás leszálló illetve felszálló fertőzések csoportjára osztani őket. A leszálló fertőzés alatt azt értjük, amikor a kórokozó a vér útján más szervekből jut el a kiválasztó rendszerhez és betegíti meg azt. A felszálló fertőzések (melyek hétköznapi néven felfázásként ismeretesek) akkor alakulnak ki, amikor a kórokozók a húgycsőnyíláson keresztül terjednek felfelé a húgyhólyagba, illetve onnan felfelé a vesemedencéhez.
A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, normálisan a székletben is meglévő baktérium okozza. Az egyéb kórokozók, mint a Proteus vagy Klebsiella ritkábban fordulnak elő.
Mik a tünetek?
Mi hajlamosít a betegségre?
Rizikótényezők
lehetnek a kiválasztórendszert érintő fejlődési
rendellenességek, mint például a Vesico-Ureteralis Reflux, röviden VUR, amikor
a húgyhólyagból a vizelet visszafolyik a húgyvezeték(ek)be. Normális esetben
ezt mind két oldalon billentyűk illetve maga a szervek anatómiai viszonya
akadályozza meg. Ez a kórkép azért jelent veszélyt, mert ha a kórokozó a
húgyhólyagba bekerült, akkor onnan már a fentebb említett módon könnyen feljut
a veséhez és megbetegíti azt.
Rizikótényező még a nem megfelelő személyi higiénia, amikor székelés
után a gyermek nem törli ki rendesen a fenekét, vagy a végbélnyílástól a
húgycsőnyílás felé azaz hátulról előrefelé törli ki, így a székletben
lévő kórokozókat mintegy a húgycsőnyílásra viszi. Fokozott kockázatot
jelent a kislányok hüvelygyulladása illetve a székrekedés.
Csecsemőkorban a tünetek nem specifikusak, azaz nem utalnak egyértelműen a húgyúti fertőzésre. A kicsinek hőemelkedése/láza van, bágyadt vagy ingerlékeny, sápadt, étvágytalan és hányás jelentkezhet. Kisdedeknél, nagyobb gyerekeknél húgyhólyaggyulladás kapcsán a már kialakult szobatisztaság után újbóli bevizelések jelentkezhetnek. Mindezek mellett gyakori, fájdalmas vizelési inger van, a gyermek 10-15 alkalommal is kimegy egymás után a WC-re, sokszor csak pár csepp vizeletet ürítve. Bizonyos esetekben a vizelet véres lehet.
A vesemedence gyulladásakor a gyermeknek magas láza van, vesetája, azaz a derék adott oldala fájdalmas. A gyermek bágyadt, elesett, sápadt.
Hogy derül fény a pontos diagnózisra?
Mindenek előtt a gyermek vizsgálata és a szülő gondos kikérdezése az elsődleges. A has vizsgálatakor húgyhólyag gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas. Nem egyszer ezeket az elváltozásokat torokgyulladás kíséri. A diagnózis pontosításában a vizeletvizsgálat nyújt segítséget, amely a reggeli első vizeletből történik.
Reggel felkelés után a gyermek húgycsőnyílását alaposan szappanos vízzel le kell mosni, majd egy előző nap kiforrázott üvegbe (fertőtlenítőszert ne használjunk, mert az az eredményeket befolyásolja) kell a gyermeknek a vizeletét ürítenie. Fontos, hogy a vizelet első részét a WC-be engedje és utána a következő adagot az üvegbe ürítse. Ezt középsugár vizeletnek nevezzük. Ennek a vizeletnek a laboratóriumi vizsgálata segít a betegség okának a feltárásában.
Vesemedence gyulladás gyanúja esetén hasi ultrahangra és egyéb kiegészítő vizsgálatra is sor kerül.
Miből áll a kezelés?
A húgyhólyaggyulladás otthoni kezeléssel megoldható, melynek során 5-7 napos antibiotikum kezelés, bő folyadékfogyasztás, gyakori vizeletürítés, C-vitamin szedése a javasolt.
A vesemedence-gyulladást mindig komolyan kell venni, ennek kezelése a cikk elején említett szövődmények megelőzése végett kórházban történik. Ebben az esetben az antibiotikum kezelés általában vénás vagy izomba történő adás segítségével történik. Nagyon fontos itt is a bő folyadékfogyasztás és a gyakori vizeletürítés, melynek segítségével meg lehet akadályozni, hogy a húgyutakban lévő baktériumok pangjanak, tovább szaporodjanak.
Vesemedence-gyulladás esetén fontos még az ágynyugalom, illetve gyógyulás után hosszabb ideig rendszeres kontroll vizsgálatra van szükség.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
Fontos tudni
Meg kell tanítani a gyerekkel, hogy fenekét elölről hátrafele törölje ki!
Először is fontos a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztása, ha székrekedéses, akkor annak rendezése. Ha azonban gyermekünknek visszatérően több alkalommal fordult elő húgyúti fertőzése, akkor mindenképpen ki kell őt vizsgálni, hogy milyen hajlamosító tényező (például fejlődési rendellenesség, bélférgesség, lányoknál például hüvelygyulladás stb.) húzódik meg a háttérben.
Az urológia a szervezet méregtelenítésében fontos szerepet játszó vizelet elválasztó és elvezető rendszer (vese, vesevezeték, húgyhólyag, húgycső), valamint a férfi nemi szervek sebészeti megbetegedéseivel foglalkozik.
Az urogenitális szervrendszer bonyolult fejlődéséből adódóan gyakori a többszörös komplikált rekonstrukciós, a természetes állapot helyreállítását célzó műtéti megoldást igénylő betegek száma. Az eredményes gyógyítás alapvető feltétele az elváltozások kellő időben történő felismerésre. Ebben igen nagy szerepe van a színvonalas családorvosi ellátásnak, de nem elhanyagolható a szülők felelőssége sem. Tapasztalataink szerint a jól képzett házi gyermekorvosok korán felismerve és helyesen értékelve a nem mindig feltűnő jeleket, kellő időben irányítják kis betegeiket a szakambulanciára. Ezzel megadják az esélyt, hogy korszerű diagnosztikus lehetőségeinkkel élve megválasszuk a legkedvezőbb terápiát, ezzel a teljes gyógyulást elérhessük..
Javasolom a szülőknek, hogy már újszülött kortól figyeljék a csecsemők vizelését. Az egészséges fiú és kislány csecsemők ívelten, legalább gyufaszálnyi vastagságban ürítik vizeletüket. Amennyiben csak csöpögtetnek, azonnal szakvizsgálatra kell hozni, mert igen súlyos megbetegedés lehet a háttérben. Külön figyelmet szükséges fordítani arra, hogy a herék már újszülött korban a herezacskóban legyenek. Amennyiben valamelyik hiányát észlelik, szakorvosi vizsgálat szükséges. Másfél éves kor körül gyógyszeres kezelést kezdünk. Ennek eredménytelensége esetében a here műtéti úton történő lehozatalának legkedvezőbb időpontja két éves korban van. Élettanilag, születéskor a fityma a makkhoz sejtesen letapadt. Amennyiben a külső húgycsőnyílás szabadon van, a letapadás oldásával nem kell sietni. A veleszületetten hosszú és szűk fityma vizelési nehézséget okozhat, műtéti megoldásáról szakambulanciánkon döntünk. A gondos szülő azt gondolja, hogy jót tesz gyermekének, ha a külső nemi szerveket szappannal, samponnal mossa, nem figyelve arra, hogy a lúgos környezet kedvező feltételeket teremt a baktériumok elszaporodásához. Leghasznosabb ezen területek rendszeres kamillás, vagy hypermangános lemosása.
A különböző hasi fájdalmak hátterében általában nem urológiai megbetegedés áll. Ezt azonban csak kivizsgálás után lehet egyértelműen kimondani, mert sok súlyos, műtétet igénylő vese-megbetegedés nem jár heveny görcsökkel. A típusos derék-, vesetáji görcsös fájdalom, vérvizelés hátterében gyermekkorban is köves megbetegedést találunk. Az igazolt kövek jórészét ma már porlasztással lehet eltávolítani. Az egyéb tünettel nem kísért vérvizelés sürgős urológiai kivizsgálást tesz szükségessé, mert hátterében fejlődési rendellenesség, esetleg daganat állhat. Műtéteinket részben hagyományos nyitott beavatkozással végezzük, de lehetőségünk van, kellő indikáció mellett a kisebb megterhelést jelentő műszeres beavatkozások elvégzésére is. Ilyenkor csak a műszert vezetjük a műtéti területhez.
A húgycső és a hímvessző záródási zavarai (hypospadiasis, epispadiasis) több lépcsős plasztikai műtéttel korrigálhatók. A beavatkozások elkezdésének időpontja 3-4 éves kor körül a legkedvezőbb. Tekintettel arra, hogy mind a veseüregi, mind a húgycsőplasztikák során a vizeletet a műtéti területről 10-12 napig el kell vezetni, az operált betegek különböző katéter viselésre kényszerülnek. Ezen idő alatt kis betegeink kórházi ágyhoz kötöttek. Erre a nagyobb gyermekeket, előzetes megbeszélés után felkészíteni a szülő feladata. A gyógyulást megkönnyíti, hogy ilyenkor a szülő napközben, az egészségügyi előírások betartásával (fehér köpeny, lábzsák), a kórteremben gyermekével együtt lehet.
Szakambulancián gyakran találkozhatunk éjszakai ágybavizeléssel vagy egyéb vizelési panasszal jelentkező kis betegekkel is. Amennyiben az alvás közbeni bevizelés más tünettel (genny- vagy baktériumürítéssel) nem jár, abban az esetben a kivizsgálás 5 éves kor körül célszerű. Rendelkezünk a vizelés jellegének megállapítására szolgáló legkorszerűbb eszközrendszerrel.
Rövid leirás
A gyermekkori alsó húgyúti fertőzéseken a hólyag és a húgycső fertőzés talaján kialakult gyulladását értjük. Ezek a betegségek nem ritkák, leányoknál lényegesebben gyakrabban jelentkezik az anatómiai viszonyokból adódó különbségek, elsősorban a rövidebb húgycső miatt. Az eltérő kezelés illetve a szükséges vizsgálatok teszik indokolttá, hogy a megkülönböztessük a felnőttkori esetektől. Jellemző tünetei a gyakori vizelési inger, fájdalmas, nehézkes, időnként csípő vizelés. Kezelésében elsősorban az antibiotikum jönnek szóba a bőséges folyadékbevitel mellett.
Előfordulás
A gyermekkori fertőzések között a légúti, az emésztőrendszeri betegségek után a harmadik helyen állnak az alsó húgyúti fertőzések. Korábban hólyaghurutról (cystitis) illetve vesemedence gyulladásról (pyelonephritis), ehelyett ma inkább az alsó és felső húgyúti fertőzés felosztást használjuk. Elsősorban leánygyermekeknél fordul elő. Ennek oka a női nemi szervek, illetve a húgycső szerkezetében keresendő. A fiúk húgycsöve lényegesen hosszabb, normálisan több szűkület is található rajta. A lányok húgycsöve ezzel szemben rövid, így a kórokozók veleszületett hajlam vagy nem megfelelő higiénés viszonyok mellett könnyedén feljuthatnak a hólyagba.
Okok
A gyulladás lehet felszálló eredetű, amikor a kórokozó a húgycsőnyílás felől jut a hólyagba, és lehet pangásos eredetű, amikor a vizelet ürülése akadályba ütközik szűkület, húgyúti kő, ritkán daganat miatt, vagy ha a hólyag falának kiboltosulásában (lásd: vesicocele), egyenetlenségénél az áramlás lelassul. Ilyenkor a mikroorganizmusok kitapadhatnak, és könnyedén szaporodva gyulladásos reakciókat válthatnak ki. A háttérben legtöbbször baktériumok állnak, közülük a leggyakrabban a bélben, székletben normálisan is előforduló Escherichia coli (leleteken, s a továbbiakban E. coli) nevű bacilus tenyészthető ki a betegek vizeletéből. Az E. coli fertőzésre való fokozott hajlam örökölhető is lehet. A baktériumok mellett vírusok és gombák is lehetnek a baj okozói, ezek azonban általában valamilyen veleszületett vagy szerzett immunrendszeri gyengeség esetén tudnak fertőzést okozni.
Külön kell említeni a nemi életet kezdő ifjú hölgyek aktusok során szerzett hólyaggyulladását, az úgynevezett "honeymoon" (angol:mézeshetek) cystitist - hólyaghurutot.
Tünetek, kórlefolyás
Az alsó húgyúti fertőzés tünetei általában helyi jellegűek. Leggyakrabban a sűrűbb, nehézkes, időnként kifejezetten fájdalmas, csípő vizeléssel kezdődik a betegség. Gyermekkorban hőemelkedés is előfordulhat egyéb enyhe általános tünetek, bágyadtság, étvágytalanság mellett. A kisebb gyermekek, csecsemők természetesen nem tudják a panaszaikat megfogalmazni, náluk a nyűgösség, a vizelet normálistól eltérő színe, illetve erősebb, kellemetlenebb szaga lehet a húgyúti fertőzés jele. Sokszor - nagyobbaknál is - a szemmel láthatóan véres vizelet az egyetlen tünet. A fenti tünetek megjelenésekor elkezdett megfelelő kezelés a betegséget 1-2 nap alatt általában meggyógyítja. Nem kezelt esetben vagy fejlődési rendellenesség talaján kialakult fertőzés esetén krónikus gyulladás alakulhat ki.
Diagnózis
Gyermekkorban a fenti, sokszor egyértelműnek látszó tünetek esetén is célszerű kérni vizeletvizsgálatot. A vizelet-üledékben átlagos esetben ilyenkor sok baktériumot, fehérvérsejteket, vörösvértesteket látnak. Ha van mód tenyésztésre, ezt is el kell végezni, fontos, hogy még az antibiotikum kezelés megkezdése előtt. Az antibiotikumok ugyanis a bakteriológiai tenyésztést jelentősen befolyásolják, az így kapott, főleg negatív lelet értékelhetetlen. A vizsgálatok célja, hogy az alsó és felső húgyúti fertőzéseket (lásd ilyen címszó alatt) biztonsággal el lehessen különíteni, és az esetleges fejlődési rendellenességeket kiszűrjék. Képalkotó vizsgálatok, főként a hasi ultrahang csak visszatérő esetben, kisebb gyermekeknél, csecsemőknél, főleg fiúknál jön szóba. Ezzel a vizsgálattal a hólyag fala, egyenetlensége, az esetleges kövek és kiboltosulások észlelhetők. Az ilyen, nem egyértelmű, jelentős vizeleteltérésekkel járó kórképeknél a vérvétel is segít a diagnózis felállításában. A gyulladásos paraméterek, úgy mint vörösvértest-süllyedés (leleteken általában We), C-reaktív-protein-szint (CRP) és a fehérvérsejtszám (Fvs) emelkedése esetén valószínűbb a komolyabb kezelést igénylő felső húgyúti fertőzés.
Kezelés, megelőzés
A kezelést mindig orvos rendeli el, az esetek zömében antibiotikumra vagy húgyúti fertőtlenítő gyógyszerekre van szüksége a kis páciensnek. Emellett rendkívül fontos a fokozott folyadékbevitel. A betegség jól gyógyítható.
Megelőzésében szerepet játszhat a felvilágosító nevelés, a jó szoktatás. A megfelelő higiénével számos betegséget meg lehetne előzni. A leánygyermekeknél fontos tudni, hogy a popsit elölről hátrafelé kell törölni, és minél nagyobb terpeszben pisiljenek. Strandolás után célszerű a vizes fürdőruhát alapos mosakodás után szárazra cserélni. Visszatérő esetekben mindenképpen javasolható, hogy a habos melegvizes esti fürdés helyett a szülők térjenek át a gyermek lezuhanyozásra.
A serdülőkorú lányoknál a szexuális felvilágosításba kell belecsempészni a nemi aktus higiénés vonatkozásait. A nemi úton terjedő betegségek ismertetése, a gumióvszer propagálása mellett javasolható, hogy minden aktus előtt és után tisztálkodással egybekötve, menjenek el pisilni.
Hasznos tudnivalók
Ha a háziorvos vizeletvizsgálatot rendel el, tudni kell a vizelet helyes gyűjtésének módját. Számos felesleges kezelés lenne megelőzhető, ha vizelet-mintavételt alapos, fertőtlenítő lemosás előzné meg. A lemosás nélkül végzett vizeletvizsgálatokat nem lehet értékelni, hiszen a bőrről, a nyálkahártyáról számos baktérium, illetve gennysejt - az elpusztult fehérvérsejt - és egyéb szennyeződés kerülhet a mintába. Fontos továbbá, hogy a pisiltetés után a vizelet minél előbb - lehetőleg hűtve - jusson el az illetékes laboratóriumba. A sokáig tárolt vizelet helyes diagnózis felállítására alkalmatlan.
(másnéven: pyelonephritis -
vesemedence-gyulladás)
A felső húgyutak fertőzésén (korábban pyelonephritis - vesemedence-gyulladás) a vesemedence és súlyosabb esetben a veseállomány mikroorganizmusok - általában baktériumok - okozta betegségét értjük. A magas lázzal, nagyobb gyermekeknél derékfájással, hányingerrel, hányással járó betegség csecsemőkorban alattomos, nehezen diagnosztizálható. Az első napokban lehetőség szerint kórházban kezelendő kórkép hátterében sokszor húgyúti fejlődési rendellenesség áll. A felnőttkori esetektől a kezelés hossza, jellege, illetve a gyógyulás utáni kivizsgálás miatt érdemes elkülöníteni.
Előfordulás
A gyermekkori fertőzések között a légúti, az emésztőrendszeri betegségek után a harmadik helyen állnak a húgyúti infekciók, melyek közül kb. 30-40 százaléknál érintettek a felsőbb húgyúti szervek. Lányoknál gyakoribb, hiszen sok esetben a rövidebb húgycsövön könnyebben feljutó baktériumok okozzák a fertőzést. A pelenkás korban nagyobb az esélye ennek a sokszor nehezen felismerhető betegségnek, a székletből a külső nemi szervek tájékára jutó nagyszámú baktérium és a csecsemők még éretlenebb immunrendszere miatt.
Okok
A gyulladás lehet ún. "felszálló" eredetű, amikor a kórokozó az alsóbb húgyutakból jut a húgyvezetéken keresztül a vesemedencébe, és lehet "pangásos" eredetű, amikor a vizelet ürülése akadályba ütközik szűkület, húgyúti kő, ritkán daganat miatt, és az áramlás lelassul. Ilyenkor a mikroorganizmusok kitapadhatnak, és könnyedén szaporodva gyulladásos reakciókat válthatnak ki. Az anatómiai eltérések komplikálttá teszik a betegséget, ilyen esetben hosszabb, akár tartós fenntartó kezelés is szóba jön, a hajlamosító rendellenesség sebészi megoldása mellett. A kórokozók legtöbbször baktériumok, közülük a leggyakrabban a bélben, székletben normálisan is előforduló Escherichia coli (leleteken, s a továbbiakban E. coli) nevű bacillus tenyészthető ki a betegek vizeletéből. Az E. coli fertőzésre való fokozott hajlam örökölhető is lehet. A baktériumok mellett vírusok és gombák is lehetnek a baj okozói, ezek azonban általában valamilyen veleszületett vagy szerzett immunrendszeri gyengeség esetén tudnak fertőzést okozni.
Tünetek, kórlefolyás
A felső húgyutak gyulladását egész testre jellemző, úgynevezett általános tünetek (magas láz, rossz közérzet, sápadtság, hányinger) jellemzik, míg az alsó húgyúti fertőzést általában csak helyi fájdalom és vizelési problémák kísérik.
Csecsemőkorban a magas láz mellett étvágytalanságot, haspuffadást, szokatlan nyugtalanságot lehet tapasztalni, tehát ebben a korban a diagnózis felállítása nehéz. A nagyobb gyermekeknél már könnyebb a helyzet, náluk már a tünetek alapján viszonylag egyértelmű a kép, hiszen a felnőttkori esetekre is jellemző derékfájás, hányinger, magas láz a felső húgyúti fertőzés klasszikus jelei.
Az alsó húgyutak is gyulladtak lehetnek, ilyenkor természetesen a gyakoribb, fájdalmas, néha csípő érzéssel kísért vizelés is színezi a képet. A vizelet gyakran zavaros, bűzös. Megfelelő kezelés nélkül a betegség akár életveszélyes is lehet, éretlen vagy sérült immunrendszerű csecsemőknél, gyermekeknél a baktériumok elszaporodása előbb-utóbb szepszishez vezethet. A gyulladás még ép immunrendszer esetén is a vesemedencéről a veseállományra terjedhet, ott krónikus gyulladást, illetve szövetelhalást okozhat.
A helyes kezelés elkezdése után 2-3 nappal kezd az állapot javulni, a láz enyhül, majd megszűnik, a vizelet feltisztul. Általában egy hét kell a gyógyuláshoz, de a kezelést még legalább további egy, legtöbbször három hétig kell folytatni.
Diagnózis
Nagyobb gyermekeknél általában könnyű a diagnózis felállítása, melyet laboratóriumi vizsgálatokkal tud az orvos megerősíteni.
A vérképben a fehérvérsejtek száma jelentősen megemelkedik, az immunrendszer riasztása után sok fiatal granulocyta (fehérvérsejt típus) kerül a vérképző szervekből a keringésbe. A gyulladásos állapotra jellemző értékek (gyulladásos paraméterek), mint például a vörösvértest-süllyedés (We) vagy a C-Reaktiv Protein (CRP) értékei jelentősen megemelkednek. A csecsemőknél minden elhúzódó, lázzal járó, egyértelmű légúti tünet nélküli betegség esetén vizsgálni kell a vizeletet is, mely segít a húgyúti fertőzés felismerésében.
Mind kicsiknél, mind nagyobbaknál a vizeletben elsősorban gennysejtek - elhalt fehérvérsejtek - jelennek meg nagy számban, emellett általában valamilyen kórokozó baktérium is kitenyészthető. A betegség akut szakaszában képalkotó vizsgálatokkal erre a kórképre specifikus elváltozást nem tudnak kimutatni, csak az esetleges anatómiai eltérést, valamint a zavarosabb vizeletet, vaskosabb vesemedence-nyálkahártyát, megváltozott ultrahangelnyelő-képességű veseállományt lehet ábrázolni.
Kezelés, megelőzés
A kezelést csecsemők esetében mindig kórházi körülmények között, lehetőség szerint vénába adott antibiotikummal kell kezdeni. A szájon keresztül adott gyógyszer a bukások, hányások, a nehézkes beadás miatt csecsemőkorban az első napokban csak vénás szer hiányában javasolt.
Nagyobb gyermekek esetében is célszerűbb és sokszor hatékonyabb a vénás kezelés, emiatt szintén kórházi felvétel indokolt. Általában 1 hetes vénás kezelés után, szemmel látható javulás (láztalanaság, a vizelet feltisztulása, stb.) esetén lehet valamely szájon át adható antimikróbás kezelésre váltani.
A gyógyszerválasztás függ a bakteriológiai tenyésztés eredményétől, ami a vizelet-mintavételtől számított 3-4. napon várható. Célzott kezelésnek hívják, mikor a kimutatott kórokozót biztosan elpusztító, de lehetőség szerint minél több normál baktérimuflórát (bél, garat, szájüreg stb. hasznos baktériumai) megtartó gyógyszert keres az orvos. Amíg nem sikerül kórokozót kimutatni, addig úgynevezett szélesebb spektrumú - többféle baktériumtípust elpusztító - antibiotikum jön szóba, ezzel sajnos a normál flóra is jobban károsodik. Ezért a bőséges folyadékfogyasztáson kívül élőflórás készítmények, joghurtok, kisebbeknek patikában kapható granulátumok javasoltak.
A gyermekkori felső húgyúti fertőzések több mint felénél alapos vizsgálattal kimutatható valamilyen anatómiai eltérés, ezért a kezelés, gyógyulás után mindig javasoljuk a gyermekek kivizsgálását. A gyermeknefrológiai (vesegyógyászati) szakrendeléseken évtizedek alatt kialakult protokollok szerint zajlik a fertőzés okaként szóba jövő fejlődési rendellenességek, illetve szerzett eltérések kimutatása. A modern képalkotó módszerekkel, ultrahang-, izotópvizsgálattal számos, fiatal felnőttként veseelégtelenséget okozó anomáliát sikerül felfedezni, majd vagy gyógyszeresen vagy sebészi úton kezelni.
Hasznos tudnivalók
Ha a háziorvos vizeletvizsgálatot rendel el, tudni kell a vizelet helyes gyűjtésének módját. Számos felesleges kezelés lenne megelőzhető, ha a vizelet-mintavételt alapos, fertőtlenítő lemosás előzné meg. A lemosás nélkül végzett vizeletvizsgálatokat nem lehet értékelni, hiszen a bőrről, a nyálkahártyáról számos baktérium, illetve gennysejt (elpusztult fehérvérsejt) és egyéb szennyeződés kerülhet a mintába. Fontos továbbá, hogy a pisiltetés után a vizelet minél előbb jusson el az illetékes laboratóriumba. A sokáig tárolt vizelet helyes diagnózis felállítására alkalmatlan. A csecsemőkorban, mikor ez amúgy is nehéz, egy külsőleg szennyezett, így "álpozitív" vizelet kifejezetten megtévesztő lehet.
A herék két feladata az elsődleges férfi nemi hormon (androgén), a tesztoszteron előállítása és az ondó termelése. A herék lehetnek csökkent aktivitásúak - ez a betegség a hipogonadizmus - mert az agyalapi mirigy nem választ el a heréket serkentő hormont vagy mert a herék működése nem megfelelő.
Csökkent működésű herék androgén termelése elégtelen. A növekedés és a nemi fejlődés ilyenkor fogyatékos, az ondótermelés szintje alacsony és a hímvessző kicsi.
Tünetek
A tünetek nagymértékben függnek az életkortól, amikor az androgénhiány elkezdődik. Fiúmagzatokban a terhesség 12. hete előtt kezdődő androgénhiány a nemi szervek tökéletlen fejlődéséhez vezet. A húgycső a hímvessző vége helyett, annak alsó oldalán nyílhat, vagy a fiúcsecsemőnek női nemi szervei alakulnak ki (férfi pszeudohermafroditizmus). Ha a terhesség későbbi szakaszában alakul ki androgénhiány, a fiúmagzatnak kórosan kicsi hímvesszője (mikrofallusz) és heréi lesznek, amelyek nem szállnak le teljesen a herezacskóba.
Gyermekkorban az androgénhiány tökéletlen nemi fejlődéshez vezet. Az érintett fiú magas hangja megmarad és izmainak fejlettsége korához képest rossz lesz. A hímvessző, a herék és a herezacskó alulfejlett. A fan- és a hónaljszőrzet gyér, a karok és a lábak kórosan hosszúak.
Serdülőkor után az androgénhiány gyenge nemi késztetést, impotenciát és fiúkban az átlagnál kisebb izomerőt okozhat. A herék összezsugorodhatnak, a bőr a szemek és az ajkak körül finoman ráncos, a testszőrzet gyér, a csontok gyengék lehetnek. Ha az androgénhiányt a herék betegségei okozzák, növekedésnek indulhatnak a mellek (ginekomasztia).
Körülbelül 700 fiú újszülöttből egy Klinefelter-szindrómás. A betegséget kromoszóma-rendellenesség okozza. A Klinefelter-szindrómás fiúknak általában két X és egy Y kromoszómájuk van (XXY a rendes XY helyett), de előfordulhat, hogy még több az X kromoszómájuk. Ezt a szindrómát általában nem észlelik a serdülőkorig, amikor az érintett gyermek nemi érése késik, illetve hiányzik.
A Klinefelter-szindrómás gyermekek heréi kicsik (kevesebb mint 2 cm a herezacskón keresztül), tömöttek és kötőszövettel kitöltöttek. A mellek általában kissé megnagyobbodtak és a testarányok kórosak: alsó végtagjuk hosszabb, mint a törzs és a fej együttesen. Előfordulhat antiszociális magatartás, magasabb a kockázatuk cukorbetegség, krónikus tüdőbetegségek, visszérbetegség, hipertireózis és mellrák kialakulására is. A diagnózis vérmintából nyert sejtek kromoszómavizsgálatán alapul.
Az eltűnt here szindróma (kétoldali herehiány) kb. 20.000 férfiból egynél fordul elő. A herék feltételezhetően a korai fejlődésig jelen vannak, azonban a születés előtt vagy után a szervezetben felszívódnak. Herék nélkül ezek a gyermekek képtelenek tesztoszteront vagy ondót termelni, ezért serdülőkorban nem alakulnak ki a másodlagos nemi jellegek és terméketlenek maradnak.
A veleszületett Leydig-sejt hiány (a herék tesztoszteront termelő sejtjei) köztes nemi szervek kialakulásához vezet (férfi pszeudohermafroditizmus), mert nem termelődik elegendő mennyiségű tesztoszteron ahhoz, hogy a magzatban rendes férfi nemi szervek kialakulását serkentse. Az érintett gyermekek genetikailag fiúk.
Rejtett heréjűségről beszélünk, ha egyik vagy mindkét here a hasüregben, magzati kialakulásuk helyén marad. A herék általában röviddel születés előtt szállnak le a herezacskóba. Születéskor a fiúk kb. 3%-ának van rejtett heréjűsége, de legtöbbjükben a herék egyéves korra maguktól leszállnak. Ha a herék nem szállnak le, sebészeti beavatkozással kell a heréket a herezacskóba helyezni, hogy a terméketlenség vagy herecsavarodás (a herék fájdalmas csavarodása saját ondózsinórjuk körül)s kialakulását meggátolják, és csökkentsék a hererák kifejlődésének veszélyét. A műtétet 5 éves kor előtt el kell végezni.
A Noonan-szindrómát kicsi, túl kevés tesztoszteront termelő herék jellemzik. Egyéb tünetei a nyaki redő, az alacsonyan ülő fülek, a lógó szemhéjak, az alacsony növés, a rövidebb negyedik (gyűrűs) ujj, a magasan ívelt szájpadlás és a szív- és érrendellenessé gek. A vérvizsgálatok alacsony tesztoszteronszintet és a két agyalapi mirigy hormon, a luteinizáló és a tüszőérést serkentő hormon magas szintjét mutatják.
A miotóniás disztrófia egy izombetegség, amely az esetek 80%-ában hereérintettséggel jár. A herék helyén kötőszövet található és ez általában nem termel ondót. Egyéb tünetei az izom gyengesége és károsodása, a kopaszság, az értelmi fogyatékosság, a szürke hályog, a cukorbetegség, a hipotireózis és a kórosan vastag koponyacsontok.
Kórisme
Különböző vizsgálatokat alkalmaznak a herék betegségeinek megállapításához. Először az orvos megvizsgálja a fiú hímvesszőjét és heréit, hogy lássa, vajon korának megfelelően fejlettek-e. Meghatározzák a tesztoszteron vérszintjét. A herék működését az agyalapi mirigy és a hipotalamusz szabályozza, ezért a luteinizáló hormon és a tüszőérést serkentő hormon szintjét is meg lehet mérni. Serdülőkor után a fiúkból ondómintát vesznek, hogy meghatározzák annak térfogatát és az ondósejtek számát.
A hipogonadizmus diagnózisához ritkán kell a herékből szövetmintát venni. Azonban mintát vesznek, ha a fiúnak normál méretű heréi ellenére az ondóvizsgálattal azt állapították meg, hogy nincsenek ondósejtjei.
Kromoszómavizsgálatra is szükség lehet, különösen Klinefelter-szindróma gyanúja esetén. Általában vérmintából nyert sejteken végzik a vizsgálatot.
Kezelés
Ha az agyalapi mirigy nem termel heréket serkentő luteinizáló és tüszőérést serkentő hormont, tesztoszteron-pótlásra kerül sor. Ha egy fiúnak pszichológiai problémái vannak a pubertás késése következtében tökéletlen nemi fejlődése miatt, tesztoszteron injekciót lehet adni 3 hónapon át. Ez a kezelés kisfokú maszkulinizációt okoz, jelentősebb növekedés nélkül.
A tesztoszteron-hiány havonta egyszer-kétszer adott tesztoszteron injekciókkal kezelhető. A hormont injekcióban adják, mert ez a módszer biztonságosabb, mintha szájon át pótolnák, továbbá kisebb adag szükséges. A tesztoszteront bőrre ragasztható tapasz formájában naponta is lehet adni. A tesztoszteronnal történő kezelés helyreállítja a szervezet egyensúlyát és serkenti a növekedést, a nemi fejlődést és a termékenységet. Jelentősebb mellékhatásai a folyadék-visszatartás, a pattanások megjelenése és időnként az átmeneti mellnövekedés (ginekomasztia).
A kromoszóma-rendellenességek nem gyógyíthatók, azonban a tesztoszteronnal kezelhetők a tünetek.
Gyakran lehetséges a kórosan fejlett hímvessző sebészi javítása. Kozmetikai célból mesterséges heréket lehet a herezacskóba helyezni, ezek azonban nem termelnek ondót vagy hormonokat. A herék lehozatala a herezacskóba műtéttel általában lehetővé teszi a herék rendes működését
Az élelmiszer-allergia leggyakrabban csecsemő- és kisgyerekkorban
fordul elő. Kialakulásában az örökletes tényezőknek éppúgy szerepük
lehet, mint bizonyos szervi rendellenességeknek.
A szervezet immunológiai éretlensége, az emésztőfunkció gyengesége, a bélfal fokozott áteresztőképessége, a bélflóra egyensúlyának megbomlása, az anyatejes táplálás idő előtti elhagyása, az idegen fehérjék (tej, tojás, lisztfélék), valamint a felnőttek ételeinek (ipari műételek) túl korai bevezetése mind-mind betegségokozók lehetnek. Hajlamosító tényező még az emésztőrendszer fertőzéses vagy a helytelen táplálásból eredő gyulladásos megbetegedése.
A csecsemők leggyakrabban a fehérjékre (állati tejek, lisztfélék), míg a nagyobb gyerekek a húsokra, a készételekre, illetve a citrusfélékre reagálnak érzékenyen. Az élelmiszer-allergia kifejlődése szerint két csoportra osztható. A klasszikus élelmiszer-allergia, általában súlyos formában jelentkezik, és a leggyakrabban gyermekkorban fordul elő. Kiváltásáért azok a fehérjeallergének tehetők felelőssé, melyek ellenállnak a hőnek, savnak és fehérjebontó enzimeknek. Az étellel, az emésztőrendszeren keresztül jutnak be a szervezetbe, és többnyire súlyos bőr, gyomor-, bélrendszeri, illetve légzőszervi tüneteket okoznak. Nyers, főtt, valamint gyári ételek egyaránt kiválthatják. Ugyan az élelmiszer-ipari eljárások módosítják a fehérjék szerkezetét, nem csökkentik azok allergén jellegét.
A második típusú élelmiszer-allergia
enyhébb lefolyású, nagyobb gyereknél, sok esetben pedig csak felnőttkorban
jelentkezik, és pollenérzékenység előzi meg. Kialakulásáért a légúti és
élelmiszer-allergének között létrejövő keresztreakció tehető
felelőssé.
A kiváltásukért felelős allergének hővel és emésztéssel szemben
kevésbé ellenállók, ennek tulajdonítható enyhébb lefolyásuk, és tüneteik is
inkább csak az emésztőrendszer felső szakaszára korlátozódnak. A
pollenallergiások mintegy felénél tapasztalható, hogy a keresztreakció
élelmiszerekkel szemben szintén kialakul.
Leggyakoribbak a légúti és táplálékallergének között létrejövő keresztreakciók: a nyírfapollenre érzékenyek gyakran allergiás tüneteket produkálnak a zellerre, a sárgarépára, az almára, a kaporra, valamint a köményre. Akiknek allergiás tüneteik vannak a parlagfű pollenjére, érzékenyek a dinnyére, a paradicsomra, az uborkára és a banánra is.
A fűfélékre allergiások érzékenyek lehetnek a burgonyára és a gabonafélékre, a háziporatka-érzékenyek meg a tenger gyümölcseire (kagyló, rák). Keresztreakció alakulhat ki a tojás és a madártoll vagy szárnyashús, valamint a tej és a marhaszőr, a marhahús allergénjei között. Ismeretes még a latexérzékenység (gumi) társulása a déligyümölcsök (kivi, banán, avokadó, papaya) által kiváltott ételallergiával.
A táplálékallergia és az intolerancia
kórismézése rendkívül időigényes feladat. A kórelőzmény pontos
felvételén klinikai és laboratóriumi vizsgálatokon alapszik, amelyek segítenek
leszűkíteni azt a listát, amely a szóba jövő allergéneket tartalmazza.
A kivizsgálás legfontosabb lépése az úgynevezett eliminációs diéta. Ennek során
az érintett kezdetben kizárólag allergiamentes ételeket fogyaszthat, majd ezt
követően napról napra újabb és újabb ételcsoportokkal bővítik a
diétáját.
Amikor a panaszok megjelennek, a gyanús ételt elhagyják. Az étel visszaadáskor
(ezt nevezik terhelésnek) az állapot újra romlik.
A táplálékallergia számos szervrendszert érinthet. A tünetek kifejlődése, megjelenési ideje, időtartama, illetve súlyossága különböző, és kortól függően változik. Csecsemőkorban jellemző a hasfájás, a nyugtalan alvás, a hasmenés, esetleg véres széklet, bukás, hányás, ekcéma, súlyos esetben az egész szervezetre ható sokkos állapot.
Nagyobb gyermekeknél pedig a fáradékonyság, a légúti fertőzésekre való hajlam, a vérszegénység és a magatartásbeli rendellenességek. Bőrük száraz, viszkető, kipirosodó lesz, főleg a hajlatokban.
Várandósság idején a kismama kerülje az
allergéneket, illetve az irritáló, izgató anyagokat. Bizonyított, hogy a méhen belüli
életben való találkozás az allergénekkel (mérgek, dohányfüst, stresszhormonok),
allergiára hajlamosító tényező.
Örökletesség esetén a kismama kizárólag mérsékelt mennyiségben fogyasszon
allergizáló élelmiszereket. Ilyen például a hal, a tojás, a mogyoró, a sajt, a
kivi stb.
Ne igyon vagy egyen naponta fél liter tejnél, illetve ennek megfelelő mennyiségű tejterméknél többet. Az allergiás anya és az allergiás csecsemő számára egyaránt fontos a minél hosszabb ideig tartó szoptatás, illetve anyatej hiánya esetén, annak hidrolizált tápszerrel való helyettesítése. Az anyatejben megjelennek a mama által elfogyasztott ételek apró alkotórészei. Ez azt jelenti, hogy a szoptatás ideje alatt az édesanya sem eheti a kicsinye számára tiltott ételeket.
Alapvető teendő az allergizáló élelmiszer elhagyása az étrendből, és a kiváltott bőr-, bél- és légúti gyulladásos elváltozások tüneti kezelése. Ajánlatos a bélflóra rendezése, a vitaminban és ásványi anyagokban gazdag kiegyensúlyozott táplálkozás, valamint az adalékanyagokkal dúsított ételek kerülése.
Mivel általános fehérjeallergia nincs, a fehérje- vagy allergiaszegény étrend alkalmazása nem célszerű. Kisgyerekek esetében különösen veszélyes, mert alultápláltsághoz vezethet. A gyanús ételt viszont legalább két hétig ki kell iktatni az étrendből, és ezt követően fokozatosan emelkedő adaggal lehet csak megpróbálni az esetleges újbóli bevezetést. Amennyiben ez nem bizonyul sikeresnek, akkor a kihagyás hat hónapra növelendő.
A gyümölcsök kerülése csak a tünetprovokáló fajtára terjedjen ki. Előfordulhat, hogy csupán pollenszezonban van szükség a diétára. A zöldségfélék allergénjei hőre érzékenyek, ezért megfőzve általában fogyaszthatók. A leveskockák, a fűszerkeverékek szárított formában tartalmazzák a zöldségféléket, allergizáló tulajdonságuk megmarad, így fogyasztásuk nem ajánlott.
Az allergiás kicsi diétáját úgy kell összeállítani, hogy az ne vonjon el tápanyagokat a fejlődő szervezettől. Ameddig az allergiája, a diétája tart, arra kell törekedni, hogy az egészséges, természetes, de számára ártalmatlan ételekkel alaposan megismerkedjen, azokat megszeresse. Az allergiás ember életvitele speciális életformát jelent. Ha ennek elsajátítása egészen fiatalkorban elkezdődik, akkor észrevétlenül válik természetessé, és ha a szükség úgy hozza, a továbbiakban sem jelent kétségbeejtő problémát.
A diéták betartásánál nehézséget jelentenek a rejtett allergének, amelyek a gyártás során kerülnek az ételbe, de kis mennyiségük okán nincsenek feltüntetve a csomagoláson. Gyakran használt adalékanyag többek közt a szója, a tej, a tojás, a mogyorófélék, valamint a glutén. A betegek az allergológus szakemberek segítségével hozzájuthatnak az élelmiszer adatbank által regisztrált „késztermékek” táplálék-összetevőket tartalmazó listájához.
A diéta mellett a súlyos
élelmiszerallergia kezelését immunterápiával is segítik. Ez az úgynevezett
hiposzenzibilizálás hosszadalmas (3-4 év) folyamat, és csak speciális
szakintézetben végzik. Az immunterápia másik lehetőségét a probiotikus
baktériumokat tartalmazó élelmiszerek, tejtermékek és táplálékkiegészítők
fogyasztása jelenti.
A bélflóra egyensúlya fontos tényező az immunológiai védelem és a
vitaminellátás szempontjából. A hasznos bélbaktériumok gátolják a gyulladásos
reakciókat, és csökkentik a bélrendszerbe kerülő tápanyagok antigén
hatását. Különösen fertőzések, illetve antibiotikumok szedését
követően kedvező az alkalmazásuk.
A Candida albicans normális bőr- és bélflóránk része. Megtalálható még a légutak és a női nemi szervek nyálkahártyáján. A candidiasisnak nevezett Candida okozta gombás megbetegedések létrejöttéért mindig hajlamosító tényezők felelősek.
A Candida albicans számos kórképet okozhat. A hüvelyi pH-érték-emelkedés a Candida albicans túlzott elszaporodását idézheti elő, ami a vaginális fluornak nevezett hüvelygyulladást okozza. Az anya hüvelyi Candida albicans fertőzése esetén a kórokozó a szülés alatt bekerülhet a baba szájába. Ha az újszülöttek, csecsemők szájnyálkahártyáján apró, fehér felrakódások láthatók piros, gyulladásos udvarral, akkor a szájpenészre (soor) mindenképp gondolni kell. A szájpenészes babák esetén különös figyelmet kell fordítani a pelenkázásra, hiszen a végbél környékén is kialakulhat a gombás fertőzés. A glicerin-bóraxos ecsetelés több hétig való alkalmazása általában végleges gyógyulást hoz.
Vannak olyan megbetegedések is, ahol nem egy átmeneti tényező megjelenése okozza a C. albicans elszaporodást, hanem egy súlyosabb alapbetegség hajlamosíthat a candidiasis kialakulására. Legyengült immunrendszer esetén (AIDS), immunszuppresszív szerek alkalmazását követően számolni kell szisztémás gombafertőzések megjelenésére. Az orvosi konzultációval egybekötött gyógyszeres kezelés ilyenkor életmentő lehet.
A betegség okozói:
Eltérnek a vélemények, hogy a betegséget a Candida, vagy egyéb élesztőgomba-fajták okozzák.
A betegség kialakulásának oka sem világos: a gomba elszaporodása okozza az immunrendszer csökkent működését, vagy a szervezet ellenállóképességének csökkenése miatt szaporodnak el a gombák a bélrendszerben.
Candidiasisra akkor kell gyanakodni, ha évek óta krónikusan visszatérő, jellegzetes problémák és tünetek jelentkeznek, amikkel az orvosok a gyógyszeres tüneti kezelésen kívül nem tudnak mit kezdeni (nem történik állapotjavulás), és a hajlamosító tényezők is megvannak, pl. szteroidok, antibiotikumok szedése, cukorbetegség az anamnézisben.
Bőrfertőzés: Ahol a bőr meleg és nedves, a gomba gyulladást válthat ki. A gyulladás vörös folt formájában jelentkezik, mely váladékozhat és viszkethet. A körömágyban elszaporodó Candida fájdalmas duzzanatot okoz és váladékozik. A fertőzött köröm fehér vagy sárgás színű, az ujjtól elemelkedő.
Szájpenész: Sárgásfehér vagy szürkésfehér lepedék a szájüreg belső részén, a szájpadon, a nyelven, néha a garaton, mely nem vagy csak nehezen letörölhető. Csecsemőknél gyakran előfordul.
Hüvelygombásodás: Nagyon gyakori fertőzés. Égő, viszkető érzés mellett túrószerű folyás tapasztalható. A fertőzés ráterjedhet a szeméremtestre.
Nyelőcsőgombásodás: Daganatos betegségben szenvedőknél vagy májzsugorodásban gyakran kialakul. Gyomortükrözéskor látható a nyelőcső falán.
Belső szervek gombás gyulladása: Ha a szervezet védekezőképessége csökken, a Candida szétterjedhet a szervezetben, és gyakorlatilag bármelyik belső szervben okozhat gyulladást. Ezeknek a fertőzéseknek a diagnosztizálása nehéz, kezelése hosszadalmas.
A candidiasis gyógyítása táplálkozással
A candidiasis kezelése komplex terápiát igényel: a gyógyszerek mellett szükséges a bélflóra helyreállítása, a helyes étrend kialakítása. A legfontosabb irányelvek: az étrendből ki kell iktatni minden olyan összetevőt, ami a gomba szaporodását segítheti (magas cukortartalmú élelmiszerek), illetve, ami már eleve tartalmaz gombát (élesztő).
A következő táplálkozási megszorításokkal a Candida albicans okozta megbetegedés létrejötte megelőzhető, illetve a már kialakult állapot súlyossága mérsékelhető:
Magas cukortartalmú ételek kiiktatása az étrendből: fehér liszt és az ebből készült pékáruk, csokoládé, sütemény, egyes gyümölcsök (banán), üdítők egy része
2. Gombát tartalmazó ételek elhagyása: élesztő, kefir, egyes sajtok, alkoholtartalmú italok.
Gyakran kerülhet penész a következő élelmiszerekbe: földimogyoró, pisztácia, fűszerek, gabona (az ilyen alapanyagból készült lisztnek penészillata van).
Melyek az "értékes" élelmiszerek?
a gabonafélék közül a barna rizs, a zab, a hajdina, az élesztő nélküli kenyér
párolt zöldségek
tejtermékek közül a natúr joghurt, feta sajt, tejföl
forrásvizek, frissen préselt gyümölcslevek
szárnyasok (inkább a fehér hús)
Táplálkozástudományi ajánlások szerint a fent felsorolt, teljes értékű, tápanyagokban dús ételek fogyasztása a gombás megbetegedések létrejöttének kockázatát nagymértékben csökkenti.
Vanília fagyi, tojás, húsfélék. A nyári hőségben félünk ezektől az ételektől - jogosan. A szalmonella baktérium ugyanis az effélékből kerül leggyakrabban a szervezetünkbe. Az irtózat leküzdhető, de csak úgy, ha tisztában vagyunk a szalmonella néhány alapvető sajátosságával.
A szalmonellózis a legelterjedtebb zoonózisokhoz (emberre is terjedő állatbetegségekhez) tartozik. A Salmonellák okozta fertőzések, a hasmenéssel járó emberi megbetegedések gyakoriság szempontjából Európa-szerte az első helyen állnak, így nálunk is szinte állandó közegészségügyi gondot jelentenek. Hiába tudunk róla mindent, mégis minden nyáron sok áldozatot szed - elsősorban a gyerekek és az idősek közül, mivel ők a legfogékonyabbak a fertőzésre. Ennek az az oka, hogy a makacs bacilusnak kedvez a nedves és meleg, valamint a közétkeztetés - például a táborokban. Ráadásul sok a magára hagyott lurkó, aki ebéd után elfeledi visszatenni a hűtőbe az ételt.
Leggyakoribb forrásai és terjesztői manapság az állati eredetű alapanyagok (baromfi- és egyéb húsok, tej és tejtermékek, tojás), valamint az ürülékkel szennyezett, mosatlanul fogyasztott zöldségek, gyümölcsök, de a megnőtt tengerparti utazások miatt ma már meg kell említenünk más élelmiszerek alapanyagait is (belsőségek, halak, kagylók, rákok). A bélsárral szennyezett tojás szerepe a fertőzöttség terjesztésében igen nagy, mert a tojáshéjon megtelepedő kórokozók a tojás belsejébe jutva a szikanyagban jelentősen elszaporodnak. A terjesztésben még az ételízesítők, fűszerek is szerepet játszanak, nem beszélve az ivóvízről. Az emberi szalmonellózisok több mint fele baromfi eredetű.
A fertőzés során elszaporodnak az ételben a mikrobák. A fertőzésért a fő felelős, számos más ok mellett, az élelmiszer, de emberről emberre is terjed a betegség.
A kevés vizet tartalmazó élelmiszerekben (száraz tészta, tojáspor) is hosszú ideig képesek elélni a szalmonella baktériumok. Ugyanakkor a főzést megelőző előkészítés során az asztalon heverő nyers zöldségre szállhat vagy mászhat egy fertőzött bogár, rákerülhet a ruhánkra is a bacilus, és a szalmonellával fertőzött mosogatószivacs is "jó vivőanyag".
A szalmonella baktériumok szeretik a minél melegebb, és minél nedvesebb levegőt, ezért fő ellenségük a hűtőszekrény, no meg a kellő higiénés feltételek. A tévhittel ellentétben a hűtés hatására (5 Celsius fokig) nem pusztulnak el a baktériumok, csupán kevésbé szaporodnak.
Tünetek és előfordulás
A szalmonella baktériummal fertőzött étel elfogyasztása után hat-negyvennyolc órával, magas láz, hidegrázás, hasi görcs, hányinger lép föl, esetenként végtagfájdalom. S hogy ne szenvedhessen a beteg az ágyában forgolódva, a szükség gyakran az árnyékszékre küldi. Nem mindenki betegszik meg azonban ugyanannyi mikrobától. Befolyásoló tényezők lehetnek: általános egészségi állapot, életkor és a baktérium típusa. Főleg a közétkeztetésben (vállalati étterem, iskolai konyha, vendéglő) fordul elő a szalmonella bacilusok megtelepedése. Nagyon fontos tudni azonban, hogy a háztartásokat is épp oly veszély fenyegeti a jobb higiénés körülmények ellenére is. Gondoljon csak a nagy családi banzájokra, ahol az elfoglalt háziasszony azt se tudja, kinek a kedvében járjon, miközben kint felejti az ízletes koktél hozzávalóját, a tejszínt.
A megelőzés pirosbetűs szabályai:
A szalmonella baktérium leginkább a tojás héján és belsejében, valamint a baromfihúsban érzi jól magát. Ezért ne legyen rest lefertőtleníteni a tojásokat, lehetőleg még mielőtt a hűtőbe tenné, ne a felhasználás előtt!
A nyers hús leve soha ne csöpögjön le, mert így megfertőzheti az alatta vagy mellette lévő élelmiszert. Csomagolja be, és tartsa az alsó polcon!
A rágós, véres steak hazája nem véletlenül a hűvös Anglia. Kiváló lehetőséget teremtünk tehát a mikrobáknak, ha nem sütjük át rendesen a húst. Ez a szabály a tojásra is vonatkozik. A közepes tojás hét perc alatt fő "biztonságosra", a tükörtojást süsse meg mindkét oldalán!
Jó, ha tudja, hogy a szalmonella nem marad életképes a savas kémhatású ételféleségekben, magyarán a savanyított ételekben.
Tartsa tisztán az evőeszközt. Sokszor ugyanis a baktériumok nem a nyersanyaggal, hanem az edényekkel, kanalakkal kerülnek az ételbe.
Minden étkezés és főzés előtt mosson kezet, minél melegebb vízsugárban, akkor is, ha ez a nyári hőségben nem esik olyan jól!
A nyers hús előkészítése után a vágódeszkát, kést, húsdarálót azonnal mosogassa el!
Néhány étel különös óvatosságot igényel: krémes sütemények, máglyarakás, madártej, majonézes saláták stb.
A nyers zöldséget mindig alaposan meg kell mosni, és a hűtőben célszerű az alsó fiókban, elkülönítve tartani.
A háziállatok lehetőleg ne menjenek a konyhába, ha mégis olykor-olykor belopódznak, az ne főzés közben történjen.
A mosogatót, a csöpögtetőt és a feldolgozóasztalt, fertőtlenítse le, minden héten egyszer. Persze ne feledkezzen meg a folyamatos tisztításról se!
A megmaradt falatokat azonnal a hűtőszekrénybe kell tenni, és az újramelegítésnél föl kell forralni az ételt.
- Entamöba histolitica (Rhizopoda), vérhas amőba az ún. trópusi vérhas kórokozója. Vastagbél nyálkahártyán élősködik, betegség tünetei a fekélyesedés, a véres széklet.
- Giardia lamblia (Flagellata): A patkóbél, az éhbél nyálkahártyáján élősködik. Akadályozza a tápanyagok felszívódását.
Emberben többféle bélféreg is élősködhet. Leggyakoribb az un cérnagiliszta.
Világszerte nagyon elterjedt a cérnagiliszta-fertőzés. Különösen gyermekkorban gyakori. Ez a fertőzés tulajdonképpen nem okoz komoly gondot gyermekeknél. Esetleg hasfájást, álmatlanságot, mivel éjszaka a popsi viszketése miatt a gyermek rosszul alszik, esetenként allergiás reakciókat, és nagyfokú fertőzés esetén akár hasmenést is. Kislányoknál, tartós fennállásakor a kisajkak és a hüvelybemenet gyulladása is kialakulhat fájdalommal, váladékozással. A fertőzés a következőképpen alakul, terjed. A gyermek kezére rákerülnek a féregpeték (kutyáról, esetleg cicáról, de közösségben játékról, kilincsről, használati tárgyakról). Felnőttnél jóval ritkábban alakul ki fertőzés - miután kevésbé vagyunk fogékonyak szerzett immunitás miatt - azonban ha a szülő nap, mint nap érintkezik gyermeke székletével, főleg ápolja a kicsi popsiját, megfertőződhet. A férgek ugyanis főleg éjszaka az ágymelegben kibújnak a végbélnyíláson, és a köré, a redőkbe rakják le petéiket. Ez viszketéssel jár, a fertőzött egyén vakarózik. A továbbterjedéshez és a saját visszafertőződéshez pontosan erre van szükség. A féregpeték a fertőzött kezére, körme alá kerülnek, és azok újra a szájába ill. a tárgyakra jutnak. Ezeket megfogja egy másik gyerek, a peték pedig előbb-utóbb neki is a szájába kerülnek ujjszopás, étkezés során. Az állatok szőréről is így gyűjtjük be a féregpetéket és esszük meg őket előbb-utóbb. A peték a gyomorban kelnek ki és alakulnak féreggé. Pontos lappangási idő nincs, ui. ritkán tudjuk, éppen mikor fertőződhetett meg a beteg. Ma már a fertőzés gyógyszerrel jól megszüntethető. Érdemes a baba és az Önök használati tárgyait alaposan lemosni, fertőtleníteni, a körmöket rövidre vágni, a vakarózást kerülni. Mindezek együtt eredményre vezetnek.
Az Enterobius vermicularis bélféreg (korábban Oxyuris vermicularis) emberi végbélgilisztaként is ismert. (A kifejlett nőstények 8-13 mm-esek, a kifejlett hímek 2-5 mm-esek.) Az embert tekintik az E. vermicularis egyedüli hordozójának.
A peték a végbélnyílás körüli (perianális) redőkbe települnek. Önfertőzés történik, ha a perianális terület vakarása után a kezünkkel fertőzött petéket juttatunk a szánkhoz. Emberről emberre történő átvitel szennyezett ruhán vagy ágyneműn keresztül következik be. Fertőzés szerezhető úgy is, ha a környezetünkben olyan felületekkel érintkezünk, melyek végbélgiliszta petéivel szennyezettek (pl. függönyök, szőnyegek). Kis számú pete a levegőbe is kerülhet és belélegezhető. A fertőzött peték lenyelését követően a lárvák a vékonybélben kelnek ki, és a kifejlett férgek a vastagbélbe települnek. A fertőzött peték lenyelése és a kifejlett nőstények petézése közti időintervallum körülbelül egy hónap. A kifejlett férgek élettartama kb. két hónap. A peteérett nőstények éjszakánként a végbélen kívülre vándorolnak és a végbélnyílás körüli (perianális) redőkbe lepetéznek. Optimális feltételek mellett a petében lévő lárvák 4-6 óra alatt kifejlődnek (a peték fertőzővé válnak).
Világszerte előfurdilhat. A fertőzések gyakoribbak iskolás- és óvodáskorú gyermekeknél, ill. zsúfolt körülmények között élőknél. A végbélgiliszta-fertőzés szokványosabb mérsékelt éghajlatú országokban, mint trópusi helyeken. Az USA-ban ez a leggyakoribb bélféreg betegség (a fertőzöttek számát 40 millióra becsülik).
Az Ascaris lumbricoides a legnagyobb bélféreg (orsógiliszta), mely az emberi belekben élősködik. A kifejlett hímek 15-30 cm hosszúak és 0,3-0,8 cm átmérőjűek, és hasi irányban görbülő farkuk van; a kifejlett nőstények 20-35 cm hosszúak és 0,5 cm átmérőjűek.
A kifejlett férgek a vékonybél üregeiben élnek. A nőstény megközelítőleg 200 ezer petét rak naponta, melyek a széklettel terjednek. A meg nem termékenyített peték lenyelve sem fertőzőek. A megtermékenyített peték embrióvá alakulnak és a környezeti feltételektől függően (optimális eset: nedves, meleg, árnyékos talaj) 18 naptól néhány hétig terjedő időszakban fertőzővé válnak. A fertőző peték lenyelése után a lárvák kikelnek megtámadják a bél nyálkahártyáját, majd először a portális keringési rendszeren, aztán a nagyvérkörön keresztül a tüdőbe szállítódnak. A tüdőben a lárvák tovább fejlődnek (10-14 napig), áthatolnak a tüdő léghólyagok falán, s a légcsövön keresztül a torokba jutnak, majd lenyelődnek. A vékonybelet elérve kifejlett féreggé válnak. Egy kifejlett nősténynek 2-3 hónapra van szüksége a fertőző pete lenyelésétől a petézésig. A kifejlett giliszta 1-2 évig élhet.
A leggyakoribb emberi bélféreg fertőzés. Az egész világon elterjedt. Colon-hydroterápiával hatásosan eltávolíthatók a bélférgek
.
a szervezet oxigénhiányos állapota. Az ember szervei az oxigénhiányra különböző mértékben érzékenyek. Leghamarabb a központi idegrendszer sínyli meg az oxigén hiányát. Négy-hat percig tartó anoxia már a központi idegrendszer egész életre kiható károsodásához, hosszabb ideig tartó, pedig működésképtelenséghez, azaz halálhoz vezet.
Születés utáni anoxia vagy azért támad, mert a légzés nem indul meg (elsődleges anoxia), vagy a már megindult légzés kimarad, illetve szabálytalanná, elégtelenné válik (másodlagos anoxia). Oka lehet a légzőközpont éretlensége vagy károsodása a magzati anoxia vagy agyvérzés kapcsán. Légzésképtelenséget okozhat a légutak eltömöszölődése magzatvízzel, hüvelyi váladékkal, vérrel. Anoxia jöhet létre, ha a tüdőhólyagocskák nem nyílnak ki (atelectasia = légtelenség) vagy hyalin-membrán betegség esetében is, amely érett újszülötteken ritka, koraszülötteken gyakoribb. Tünetek: az újszülött a születés után nem kezd el lélegezni, nem sír fel. A légzés megindul ugyan, de gyér, erőtlen, kihagyó. A bőr színe kékes vagy sápadt. Livid asphyxiáról beszéltek (kék álhalál), ha csak a légzés volt elégtelen, de a szívműködés jó volt, míg algid asphyxiáról (fehér álhalál), ha a légzési zavarhoz vérkeringési is csatlakozott.
Az izomzat tónusa algid asphyxiában csökkent, sőt teljesen petyhüdt lehet, de súlyos anoxia esetében egyes izomcsoportokra vagy az egész testre kiterjedő rángógörcs (eclampsia) is észlelhető. Míg az egészséges újszülött fájdalomingerekre sírással reagál, az anoxiás legfeljebb arcfintorral vagy egyáltalában nem. Hosszabb ideig tartó anoxia a szívműködést is károsítja, a pulzusszám csökken, a pulzus tapinthatatlanná válik, súlyos esetben már a szívhangok sem hallhatók.
Az újszülött állapotának megítélésére jól használható az Apgar-féle osztályozás. A vizsgálatot a születés utáni első percben végzik; ha a pontszám 8 alatt van, 5, 10, 15, 20 perc múlva újabb ellenőrzésre van szükség.
Kezelés: ha az újszülött nem lélegzik, az első teendő a légutak kitisztítása motorral működő nyálszívó segítségével; mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni. Célszerű a belélegzett levegő oxigéntartalmát egy ideig megfelelően emelni; iv. nátriumbikarbonát-oldatot kell adni; külső szívmasszázs.
Fejdaganat (caput succedaneum): azáltal keletkezik, hogy a méhszáj izomzata a fejre ráfeszül és így a már megszületett fejrész bőrében a keringés akadályozásával pangást, vizenyőt okoz. A koponyacsontok határain túl terjed, tészta tapintatú és néhány nap alatt magától felszívódik.
A csontrendszer sérülései között leggyakoribb a kulcscsonttörés. Gyakran észrevétlen marad, mert fájdalmat ritkán okoz; kezelést nem igényel, magától gyógyul. Ritkább a felkarcsont, illetve a combcsont törése. A törött végtag nyugalomba helyezésével, nyújtásáéval általában 3 hét alatt gyógyul.
A koponyacsont is sérülhet eszközös szülészeti beavatkozások esetén. A koponyacsont benyomódása, törése vérzésekkel társulhat.
A környéki idegek sérülése az általuk beidegzett izomcsoportok bénulásához vezet. Fogós szülések után szokott előfordulni az arcidegbénulás. Ritkán maradandó; többnyire magától, néhány hét alatt gyógyul. A karidegfonat sérülése a váll és a felkar (felkar típus), vagy az alkar és a kéz bénulásához (alsó típus) vezet.
Az újszülöttkori vérzékenység egyik oka
az, hogy a máj részben a K-vitamin hiánya, részben még éretlen működése
miatt kevés protrombint termel, ami a véralvadás egyik nélkülözhetetlen
tényezője. További ok az újszülött hajszálereinek szakadékonysága.
Vérzések különböző szervekben keletkezhetnek, és így jelentőségük is
különböző. A fejbiccentő izom vérömlenye az izomnak születés közben
történő erőszakos megnyújtására keletkezik. A vérömleny később
szervül, hegesedik, az izom megrövidül és ez ferde fejtartáshoz (torticollis)
vezethet. Feji vérdaganat (cephalhaematoma externum) keletkezhet a koponya
külső felszínén azáltal, hogy valamelyik koponyacsont és a csonthártya
közti erek a szülés alatt elszakadnak. Súlyosabb tünetekkel és
következményekkel jár a koponyaűri vérzés (cephalhaematoma internum).
Vérzés bárhol előfordulhat a koponyán belül: az agyburkok alatt, között;
az agy állományában; az agykamrákban. A vérzés helyétől és
kiterjedésétől függően változó tünetek keletkeznek. Az újszülött
aluszékony; szopni, nyelni nem akar. Sírása nyöszörgő, időnként
élesen felsikolthat. Légzése kihagyó, szabálytalan lehet, sőt teljesen
kimaradhat (apnoe). Egyes izomcsoportokra vagy az egész testre kiterjedő
tonsos-clonusos görcsök (eclampsia) és bénulások tarkíthatják a klinikai képet.
A vérzés az újszülöttek egy részében halálhoz vezet, vagy tartós idegrendszeri
károsodást okozhat, más esetekben nyom nélkül felszívódhat. A bélcsatorna
vérzése (melaena neonatorum) a 2-4. napon szokott bekövetkezni. Az újszülött
székletében friss, részben emésztett vér van, és vérhányás is jelentkezhet.
Sárgaság (icterus) keletkezik, ha a vér, és ezáltal a szövetek epefesték-tartalma megnő. Kórosnak tartjuk, ha a harmadik életnapnál hamarabb jelentkezik, a szokásosnál erősebb, vagy a 2. élethét után is fennáll. A sárgaság erősségéről pontosan a szérum epefesték-tartalmának mennyiségi meghatározása útján tájékozódhatunk.
Újszülöttkori haemolytikus betegség- Icterus haemolyticus neonatorum
Rh-összeférhetetlenség (inkompatibilitás) olyankor fordul elő, amikor az anyag Rh-negatív vértípusú, a magzat pedig apjától Rh-pozitív vértípus-sajátságot örököl. A betegség lényege az, hogy az anyában (esetleg már az első terhességből származó) Rh-pozitív magzat, vagy Rh-pozitív vértranszfúzió hatására termelődött ellenanyagok feloldják a magzat Rh-pozitív vörösvértesteit. A kiszabaduló nagymennyiségű vérfesték epefestékké alakul, ezt azonban az újszülött mája nem tudja gyorsan kiválasztani, így mennyisége a vérben megszaporodik: sárgaság keletkezik.
Gyógyítás. Az Rh-összeférhetetlenség okozta haemolytikus betegség gyógyítható, ha kellő időben beavatkozunk, és a sárgaság okozta idegrendszeri károsodások kivédhetők. A szérum-epefesték bizonyos szintje vércserét tesz szükségessé.
Fejlődési rendellenesség, amelynek lényege, hogy az epeutak rosszul fejlődtek, és nincs az epének a májból a bél felé lefolyása.
Az anyáról a magzatra átterjedő fertőző betegségek közül egyesek (syphilis, vírusos májgyulladás, herpes-vírus-fertőzés, cytomegalia, stb.) megbetegíthetik a magzat máját, és az epekiválasztás és –lefolyás zavarát.
Az újszülött fertőző betegségei:
Kórokozója sarjadzó gomba: Candida albicans. A fertőzés különösen intézetben születettek között gyakori. A száj nyálkahártyáján fehér felrakódásokat látunk, amelyeket nehéz letörölni. Könnyen összetéveszthető a tejmaradékkal, ez azonban könnyen letörölhető. Lázat, fájdalmat okoz.
Gyógyítás. A szájnyálkahártyát hármasfestékkel bekenjük. Gyakran használják a naponta többszöri borax-glicerines ecsetelést vagy szájba cseppentést is. Egészséges újszülött hamar, néhány nap alatt gyógyul.
Az újszülött székletében gyakran
csakhamar megjelenik a Candida albicans gomba; leggyakrabban a végbélnyílás
környékén telepszik meg, ahol a széklet, vizelet áztatja a bőrt. Színes
gombostűfejnyi, lencsényi, éles szélű, hámgallérral szegélyezett
rózsaszínű vagy pirosas foltocskákat látunk. Kezelésére hármasfestéket,
borax-tartalmú kenőcsöt, vagy makacsabb esetben Fungifen-oldatos
ecsetelést használnak.
Staphylococcus aureus okozta bőrfertőzés. A bőrön különböző nagyságú, ráncos falú, sárgás, kissé zavaros, ragacsos folyadékkal töltött hólyagok keletkeznek; csakhamar megpattannak, tartalmuk kifolyik, és előtűnik hámfosztott, nedvedző alapjuk. Súlyosabb esetekben nagy, összefüggő területeken válik le a hám, és a bőrtünetekhez láz, bágyadtság, étvágytalanság és sepsis is csatlakozik. Ezt a súlyosabb formát Ritter-kórnak is nevezik.
Enyhébb esetben helyi kezeléssel próbálkozunk. A hólyagok tetejét alkoholos vattával lecsípjük, majd alapjukat hármasfestékkel vagy merkurokróm-oldattal beecseteljük. A tovaterjedés megakadályozására célszerű az újszülöttet Sterogenol-oldatban fürdetni. A hólyagtartalomból kitenyésztett kórokozó érzékenységének megfelelő antibiotikus terápiát is alkalmazunk.
A köldöksebben leggyakrabban
gennykeltők tapadnak meg. A fertőzés legenyhébb formája a
nedvező köldök. Ha elhanyagolják, vagy a kórokozó nagyon virulens, súlyos,
gennyes gyulladás, vagy köldök körüli lob támadhat. Az ilyen betegség könnyen
sepsishez (köldök-sepsis) vezethet. A köldökfertőzés sajátos formája a
köldökgomba.
Kezelés. A nedvedző köldököt szárazon tartjuk, és hexachlorophenes
hintőporral szórjuk be. Helyi kezelés mellett belsőleg is adunk
antibiotikumot. A köldökgombát lápisz-pálcával megérintjük.
Az újszülött fertőzései könnyen sepsishez vezethetnek. Az újszülött bágyadttá, étvágytalanná válik. Hányás, hasmenés jelentkezhet. Lehet lázas, de újszülöttkorban a sepsis egyébként igen jellemző tünete: a láz elmaradhat. Ha az állapot súlyosbodik, sárgaság, bőrvérzések jelennek meg.
Gyógyítás. Lehetőleg a kitenyésztett kórokozó érzékenységének megfelelő antibiotikumot (Penicillin, Ampicillin, Gentamycin, Ceporin) használunk.
Ma már ritkán fordul elő a régen veszélyes szemkankó. Kórokozója a Neisseria gonorrhoeae. A betegség régen gyakorta vaksággal végződött, ezért vezették be a kötelező ezüstacetátos szembecseppentést (Credé-féle szemcsepp).
Fejlődési rendellenességnek a szervezet azon alaki vagy működésbeli hibáit nevezzük, amelyek a méhen belüli fejlődés során keletkeztek.
Méhen belüli fejlődési zavart keltő (teratogen) ártalmak lehetnek: az anya fertőző betegségei (elsősorban a rubeola, de más betegségek is), az anya szervezetébe kerülő kémiai anyagok, gyógyszerek, hormonok vagy azok hiánya.
Nyúlajak és farkastorok
Nyúlajakról beszélünk, ha a felső ajkon a középvonalhoz közel, azzal párhuzamos hasadékot találunk; farkastoroknak nevezzük, ha a szájpadláson nyílirányú hasadék van, és így a szájüreg és az orrüreg egymással közlekedik.
A nyúlajkat három hónapos korban, a farkastorkot másfél-két éves korban kísérlik meg műtéttel zárni.
Rendszerint a gerinc ágyéki-keresztcsonti szakaszán fordul elő. A
csigolyaívek nem záródnak és a nyíláson át agyhártya- és gerincvelőrészlet
türemkedik elő.
Az alsó végtagok a hordó dongájához hasonlóan a középvonal felé görbültek. A görbület az alsó végtag valamennyi csontjára és izületére kiterjed.
A tápcsatorna bármely szakaszán előfordulhat. A nyelőcső atresiája gyakran nyelőcső-légcső-sipollyal párosul. Az ilyen újszülött nem tud nyelni, itatási vagy szoptatási kísérletkor a folyadék visszafolyik, illetve sipoly esetén a légcsőbe kerülve köhögést, fuldoklást, elkékülést okoz.
A veleszületett bélelzáródásra és végbélelzáródásra az élet első napjaiban
makacs hányás, haspuffadás hívja fel a figyelmet.
Az orr- és garatüreg betegségei.
A légzés „szuszogó”-vá válik, az orrból kezdetben átlátszó, híg, nyálkás váladék csurog, a gyermek tüsszög, esetleg köhög is. Csecsemőkorban a nátha szopási nehézséget okoz. A betegség ráterjedhet az alsóbb légutakra, de a középfülgyulladás, orrmelléküreg-gyulladás sem ritka szövődmény.
Gyógyítás. Tüneti szerek használata, lázcsillapítók, C-vitamin és bőséges folyadékellátás, ephedrines orrcsepp
Ha az idült nátha a garatmandula- vagy a melléküreg-gyulladás következménye, csak a garatmandula eltávolításától, illetve a melléküreg-gyulladás gyógyításától várhatunk eredményt.
Az arcüreg és a rostasejtek, kivételesen a homloküreg nyálkahártyájának gyulladása orr-garat-hurut szövődményeként szokott jelentkezni. Kórokozói rendszerint gennykeltő baktériumok.
Tünetek. Láz, fejfájás, gennyes orrfolyás; a homlok-, illetve arcüregre gyakorolt nyomás fájdalmas.
Terápia. Antibiotikumokkal, punctióval és öblítéssel, továbbá sollux besugárzással szokták kezelni.
A torokban és garatban található nyirokszervek gyulladása duzzanattal jár, beszűkítik a torkot. Megjelenési formáit tekintve lehet egyszerű hurutos gyulladás, lehetnek apró hólyagocskák a torokban; gyulladt tüszők elgennyedhetnek, ilyenkor sárga pettyeket láthatunk a mandulákon: tüszős mandulagyulladás.
Rendszerint hirtelen, magas lázzal, hányással, torokfájással kezdődik. A torok gyulladását gyakran kíséri a nyaki nyirokcsomók duzzanata. Szövődményei nyaki nyirokcsomó-gyulladás, mandula körüli tályog lehetnek.
Terápia. A kórokozótól függ. Vírus-anginák terápiájában tüneti szereket: láz- és fájdalomcsillapítókat alkalmazunk. A baktériumos fertőzéseket szulfonamidokkal vagy antibiotikumokkal kezeljük..
Veleszületett stridor (horkoló-sípoló belégzés). Oka a gégefedő porcának puhasága, a gégenyálkahártya lazasága lehet. Kezelést nem igényel, a csecsemőkor végére magától elmúlik. Jelentősége az, hogy a gégehurut az ilyen csecsemőkön súlyosabb formában szokott lezajlani.
Légúti kórokozók hatására támadhat. A gégenyálkahártyája vérbő, duzzadt lesz, néha gennyes, pörkös, fibrines váladék termelődik (croup). A gyulladás a gégéről a légcső és a hörgők nyálkahártyájára is ráterjedhet. A betegség gyakran orr-garat-huruthoz csatlakozik. A gyermek lázas, köhögése fokozódik, izgatottá, majd egyre inkább öblössé, ugató jellegűvé válik. Ha a gyulladás a hangszalagokat is érinti, a gyermek rekedt lesz. A betegség súlyosabb formáiban megjelennek a légzés nehezítettségének tünetei.
Terápia. A gyermeket nyugalomba helyezzük, hogy oxigénigénye minél kisebb legyen. A belégzett levegő oxigéntartalmát növeljük. Bőséges folyadékellátás, belégzett levegő nedvességtartalmának növelése.
Gyógyszerként széles hatósugarú antibiotikumot és a gyulladást mérséklő kortikoszteroidot szoktunk adni. Ha szükséges, a szív munkáját strophanthinnal támogatjuk. Súlyosabb esetekben szükségessé válhat a váladék leszívása. Ha a légzés elégtelensége fenyeget, légcsőmetszést hajtanak végre, és a légcsőn készített nyílásba csövet (kanül) helyeznek.
A gége hangszalagok alatti területének
gyulladása, amely valószínűleg allergiás alapon támad. A betegség
többnyire hirtelen, éjszaka kezdődik. A gyermek köhögni kezd, köhögése
ugatóvá válik, majd stridoros, nehezített belégzés jelentkezik. A hang nem
rekedt.
Gyógyításában antiallergiás szerek (Suprastin, Sandosten, Pipolphen)
alkalmazása.
Rendszerint heveny felsőlégúti huruthoz csatlakozik. Tünetei a láz, köhögés, változó súlyosságú közérzeti zavar, étvágytalanság. Kezdetben száraz köhögés kínozza, később a köhögés egyre több váladékot hoz fel. A betegség általában egy hét alatt lezajlik.
Terápia. Láz- és köhögéscsillapító szereket, köptetőket adunk, bőséges folyadék és C-vitamin ellátás mellett. Súlyosabb esetekben antibiotikumokat is igénybe veszünk.
Bronchiectasia a hörgők kóros tágulata, amely lehet körülírt vagy kiterjedt. Okai lehetnek a hörgők falát tönkretevő szerzett betegségek.
Tünetei. Makacs, hónapokig, évekig tartó, bő váladékot felhozó köhögés, azonos területen ismétlődő tüdőgyulladás.
Terápia. Láz esetén a légúti váladékból kitenyésztett kórokozó érzékenységének megfelelő antibiotikumot adunk, hogy a heveny gyulladást megszüntessük. Légzési gyakorlatok jó hatásúak. Megfelelő tüdőrész műtéti eltávolítása.
Légzési akadályt képeznek, de elzárhatnak egyes hörgőket, tüdőlégtelenséget (atelectasia), majd másodlagos fertőzés útján gyulladást, tályogot hozhatnak létre a tüdőben.Idegentest belégzésére kell gondolni, ha váratlanul, láz nélkül makacs ingerköhögés, nehézlégzés, elkékülés jelentkezik. Röntgenvizsgálat, hörgőtükrözés.
Gócos
tüdőgyulladás: a bronchopneumonia. Gócokban jelentkezik, az alveolusokat
izzadmány tölti ki. Súlyossága a gócok számától, sűrűségétől
függ.
Inkább nagyobb gyermek betegsége a lebenyes tüdőgyulladás (pneumonia
lobaris). Kórokozója rendszerint a Pneumococcus. A gyulladás egy egész
tüdőlebenyre kiterjed, és az alveolusokat izzadmány tölti ki.
Tünetek:
1. Láz: különösen baktériumos tüdőgyulladások esetén
2. Köhögés
3. Nehézlégzés
4. A bőr színe változó lehet. Lebenyes tüdőgyulladásban az arc
kezdetben (néha csak a beteg oldalon) kipirul, más esetekben a bőr sápadt,
és ha a légzés vagy a keringés elégtelenné válik, cyanosis jelenik meg.
5. Oldalszúrásról a lebenyes tüdőgyulladásban szenvedő, nagyobb
gyermekek panaszkodnak.
6. Vérkeringési zavar inkább csecsemőkben, kisgyermekekben szokott
jelentkezni: a pulzus igen szaporává válik, a has megpuffad, a máj
megnagyobbodik, cyanosis jelentkezik.
7. Idegrendszeri tünetek: csecsemőkben a magas láz, valamint a keringési
légzési zavar miatt keletkező agy anoxia miatt előfordulhat
eclampsia.
A tüdőgyulladás fizikális vizsgálattal, röntgenvizsgálattal pontosan
megállapítható.
Kezelés:
1. Oki terápia: antibiotikum
2. A tüneti kezelés
a)
Lázcsillapítás gyógyszeresen vagy igen magas láz esetén
hűtőborogatással.
b) A lázas, szaporán légző gyermek folyadékigénye megnő, ezt ki kell
elégíteni; ha lehet szájon át, ha nem lehet, infúzióval. Infúzió alkalmazásakor
vigyázni kell arra, hogy a szükségesnél több folyadékkal a szív amúgy is
nehezített munkáját tovább ne terheljük.
c) Ha a gázcsere elégtelenné válik, a belégzett levegő oxigéntartalmát
megfelelően emeljük.
d) A szív munkáját, ha szükséges, Digoxinnal, illetve Isolaniddal támogatjuk.
e) A pneumoniás gyermek igen gondos ápolást és megfigyelést igényel. Tápláléka
legyen könnyen emészthető, csak annyi, amennyit a gyermek szívesen
elfogad.
A vérben keringő baktériumok megtelepszenek a szívbelhártyán, elsősorban a billentyűkön, gyulladást okoznak és roncsolják a billentyűket.
A szívizom gyulladását rheumás lázon kívül baktérium- és vírusfertőzések egyaránt előidézhetik.
Tünetek. Bágyadtság, sápadtság, esetleg finom cyanosis, szapora, esetleg arrhythmiás pulzus, szívmegnagyobbodás, szívzörej, vérnyomáscsökkenés. Pontos diagnózist az EKG és fizikális vizsgálat ad.
A szívburok gyulladásainak is
leggyakoribb oka a rheumás láz.
Tünetek. Szívtáji fájdalom, amely ülő, előrehajló helyzetben csökken,
nehézlégzés, cyanosis, szapora, könnyen elnyomható pulzus jellemzi a
betegséget.
Ha a szívburokgyulladás meg is gyógyul, a szívburok lemezei összenőnek,
sőt esetleg mész rakódik le közéjük, és ez páncélként veszi körül a
szívet. Ez az állapot is gyakran szívelégtelenséghez vezet. A betegség
kilátásai tehát mindenképpen súlyosak.
Rheumás láz - Febris rheumatica
Streptococcus-fertőzés
hatására termelődött ellenanyagok károsítják valamilyen módon a
szöveteket, és így keletkeznének a rheumás eredetű szív és izületi
elváltozások. A betegség iskoláskorú gyermekek között fordul elő
elsősorban.
Tünetek.
Rendszerint tonsillitis, torokgyulladás vagy vörheny előzi meg 2-3 héttel
a betegséget. A betegség egyik tünete a láz. A lázzal egyidőben jelenik
meg az izületi gyulladás (térd, boka, könyök); egyik izületről a másikra
vándorol. Az izület duzzadt, fájdalmas lesz. Nyom nélkül gyógyul. A betegség
azonban csakhamar megtámadja a szívet is, éspedig elsősorban myocarditist,
gyakorta endocarditis és pericarditist is okoz. A beteg bágyadttá, elesetté
válik, sápadt lesz, finom cyanosis jelentkezhet, pulzusa szapora, szíve
megnagyobbodik, szívzörej keletkezik; EKG vizsgálattal mutatható.
Az
izületi és szívelváltozásokon kívül az izületek környékén a bőrben
tapintható rheumás csomók és gyűrűformájú bőrkiütés tarkíthatják
a klinikai képet.
A rheumás láz idegrendszeri megjelenési formájaként szokták említeni a
vitustáncot (chorea minor). Feltűnően gyorsult
vörösvértest-süllyedés. AST- és a C-reaktív protein (CRP) - titer. A betegség
kezelés nélkül a szív gyulladása miatti keringési elégtelenség következtében a
heveny szakban halálos.
Gyógyítás. A rheumás láz gyógyítása Prednisolonnal, Penicilinnel,
megelőzése 1-5 éven át Vegacillin vagy Maripen
A
betegség a billentyűt roncsolhatja. A csonka billentyű a szájadékot
nem zárja tökéletesen, elégtelenné válik, ezt nevezzük
billentyűelégtelenségnek. A vér a szív összehúzódásakor a billentyű
mögötti szívrészbe visszaáramlik. A szív tehát a normálisnál több vért
kénytelen mozgatni.
Idült keringési elégtelenség
(decompensatio). A szív izomzata fokozatosan gyengülve nem tud eleget tenni
feladatának.
Tünetek:
Ř Oedema (vizenyő), Nycturia (éjszakai vizelés)
Ř A hasüregben (ascites) és a mellüregben (hydrothorax) folyadékgyülem
keletkezhet.
Ř Nehézlégzés (dyspnoe), tüdőoedema fejlődik ki.
Ř A dyspnoe éjjel súlyos roham formájában jelentkezik, ez a szív-asthma
(asthma cardiale).
Gyógyítás:
Ř Isolanid
Ř Digoxin
Ř Carditoxin
Ř Acigoxin
Az ágynyugalom a legfontosabb. Minden
vele kapcsolatos ápolási tevékenységet (fürdetés, öltöztetés, ágyazás, etetés,
székeltetés, vizeltetés) fekvő helyzetben kell végezni. A szívbeteg
tápláléka legyen könnyű, nem puffasztó, változatos.
Állandóan figyeljük a gyermeket: színét, légzését; előírás szerint számoljuk
pulzusát, mérjük testhőmérsékletét és vérnyomását.
A lábadozó szakban a felkeltést fokozatosan végezzük. Megfigyeljük, hogy a testmozgás nem fárasztja-e, nem okoz-e nehézlégzést, nem emeli-e nagyon a pulzusszámot. A betegség súlyosságától függően fél-egy év múlva a gyermek iskolába járhat. A veleszületett vagy szerzett szívhibában szenvedő gyermekek különösen sok gondoskodást igényelnek. Fokozottan vonatkozik ez a cyanosissal járó, veleszületett vitiumos és decompenzált gyermekekre. A szív betegségének súlyosságától és a szív állapotától függően különböző testmozgást engedélyezünk; tehát – amennyire lehetséges – ne fosszuk meg őket a gyermekkor örömeitől, ne érezzék magukat csökkent értékűeknek. Életmódjukat, játékaikat, táplálkozásukat ennek megfelelően kell megszabni. Hasonlóan járunk el a szívműtött gyermekkel is.
Okozhatja túlterhelés, fertőzéses
ételmérgezések és fertőzések.
Tünetek. Gyomor- vagy hasi fájdalom, hányás, később hasmenés. A
fertőzések lázzal járhatnak.
Gyógyítás. Egy napon át csak teát vagy limonádét adunk, majd két-három napig zsírszegény, rostmentes étrend. Gyógyszerre rendszerint nincs szükség.
A székrekedés gyakori panasz a
csecsemő- és gyermekkorban. A székrekedés leggyakoribb oka nevelési hiba.
A gyermek fél a székeléstől, és még inkább visszatartja székletét. Így
alakul ki egy önmagát rontó folyamat. Székrekedést okozhat étrendi ok is: ha a
táplálék kevés rostos anyagot tartalmaz.
Kezelés. Egyébként a székrekedések gyógyításában hashajtót vagy beöntést csak
nagyon makacs esetekben, és lehetőleg átmenetileg alkalmazzunk. A
rendszeres székürítést elsősorban megfelelő étrendi kezeléssel és
neveléssel érhetjük el. Csecsemőkorban nem szabad hashajtót adni.
Coeliakia. A szénhidrát- és
zsírfelszívódás zavarával járó betegség; oka a gabonafehérjét (gluten, gliadin)
bontó enzim veleszületett vagy szerzett hiánya.
Tünetek. A csecsemőkor második felében vagy kisdedkorban kezdődnek. A
széklet nagy tömegű, bűzös, zsírfényű. A gyermek lefogy, sápadt,
anaemiás, hasa puffadt. Időnként hasmenéses krízisek jelentkeznek, amikor
a beteg sok híg széklettel nagymennyiségű vizet, sót veszít és kiszárad.
Kezelés. Lényege a búza- és rozsliszt teljes kiiktatása az étrendből.
Bélelzáródás – Ileus
Bélelzáródásnak nevezzük azt az állapotot, amelyben a béltartalom továbbítása megszűnik. Csecsemő- és gyermekkorban az ileus két leggyakoribb formája az invaginatio és a paralytikus ileus.
Csecsemő- és gyermekkorban
leggyakrabban a köldöksérvvel, lágyéksérvvel, és ritkábban a rekeszsérvvel
találkozunk. Leírásukat és műtéti megoldásukat a sebészet tárgyalja.
Tünetek. Hasi fájdalom, amely elsősorban a has jobb oldalában jelentkezik; mérsékelt láz. A fehérvérsejt-szám emelkedett.
Gyógyítás. A féregnyúlvány műtéti eltávolítása.
Tünetek. Láz, nagy elesettség, hányás,
hasfájdalom. A hasfal feszes, nagyon nyomásérzékeny. Az arc beesett, a szemek
elárkoltak, az orr kihegyezett.
Gyógyítás. Átfúródásos hashártyagyulladás esetén műtét: az
előidéző okot meg kell szüntetni, és a genny levezetését hasfali
csövön keresztül biztosítani. Erőteljes shock-ellenes és
antibiotikus-kezelést vezetnek be.
Valódi dyspepsia tünete. A valódi
dyspepsiákban vezető tünet a hasmenés; a széklet híg, néha vizes, kissé
nyálkás lehet, de gennyet, vért nem tartalmaz, általában savanyú szagú. A
csecsemő kedvetlen, étvágytalan, esetleg hány. Láza rendszerint nincs.
Gyógyítás. A dyspepsia terápiája étrendi. Általában egy napon át csak cukros
teát adunk, majd reszelt almát, sárgarépafőzetet, és ebbe építjük be
fokozatosan a tehéntejet. Tehéntej-allergiában nem adhatunk tehéntejet;
enzimhiány esetében a bontásra nem kerülő cukrot kell az étrendből
kiiktatni.
Enteritises a bél fertőzéses
eredetű gyulladásos megbetegedése. Kórokozói sokfélék, elsősorban
baktériumok lehetnek. Így Shigellák, Salmonellák (dyspepsia coli törzsek).
Tünetek. A fertőzések hatására keletkező bélhurutok tünetei közösek,
legfeljebb az egyes tünetek jellegzetességei alapján lehet a kórokozókra
következtetni. A három legfontosabb tünet: hasmenés, láz, hányás. A széklet
lehet híg, vizes vagy nyálkás, gennyes, véres, bűzös, lúgos vegyhatású. A
csecsemőkori enteritisek szövődményei lázas eclampsia, centrális keringési
zavar. A hányás és hasmenés folyadék- és sóveszteségéhez vezetve kiszáradást
okozhat. A csecsemő bőrének rugalmassága (turgor) csökken, nyelve
száraz, bevont, szemei aláárkoltak, kutacsa süppedt. A hasmenéses csecsemő
egyéb fertőzések iránt is fogékonyabb, így nem ritka az otitis media, a
bőrfertőzések előfordulása.
Gyógyítás. Megfelelő antibiotikummal (Ampicillin, Polymyxin, Neomycin,
Tetran).
Szövődmények. Eclampsia, keringési zavar.
A csecsemőkori toxicosis a csecsemő heveny, életveszélyes állapota. Lényege keringési shock. A leggyakoribb példa: a csecsemőkori bélhurut. A hányás és hasmenés miatt a csecsemő sok vizet és sót veszít. Szervezete minden áron a keringés fenntartására törekszik, ezért előbb a sejtek közti térből vizet von a keringésbe (ezért csökken a bőr rugalmassága exsiccosisban). További folyadékveszteség a vér besűrűsödéséhez és a vérmennyiség csökkenéséhez vezet.
Tünetek:
1. Eszméletzavar az agy csökkent oxigénellátása és a mérgező
anyagcseretermékek károsító hatása miatt. A csecsemő kezdetben bágyadt,
majd környezetére alig figyel, szemével távolba mered.
2. Az exsiccosis tünetei a só- és vízveszteség miatt: a turgor csökkent, a
szemek aláárkoltak, a nyelv száraz, a kutacs süppedt.
3. Láz a fertőzés és a vér besűrűsödése miatt.
4. A keringési zavar tünetei. A bőr sápadt, hűvös, a végtagok és az
ajkak környéke cyanotikus. A pulzus szapora, könnyen elnyomható.
5. Vizeletelválasztás. A keringési elégtelenség és az exsiccosis miatt csökken
vagy teljesen megszűnik.
6. A légzés szapora, „magas típusú”, űzött vad légzésére emlékeztető,
a szervezet így kísérli meg a szénsav fokozott leadásával a vér vegyhatásának
savi irányú eltolódását helyrebillenteni.
7. A has, ha az exsiccosis dominál: süppedt, máskor ellenkezőleg, puffadt lehet;
a máj megnagyobbodik.
Gyógyítás:
1. Só- és folyadékpótlás.
2. Az acidosis leküzdésére: a savakat közömbösítő nátriumbikarbonátot
adunk intravénásan. Az acidosis fokát vérgázanalízissel (Astrup-készülék)
pontosan meg lehet állapítani.
3. A szív munkáját strophanthinnal támogatjuk.
4. A beteg lázát csillapítjuk.
5. Ha eclampsia van, csillapítjuk.
6. Haladéktalanul megkezdjük az alapbetegség kezelését.
7. Táplálásra csak akkor kerül sor, ha a csecsemő eszmélete visszatér,
hányása megszűnt.
Először 2 óránként 10 x 10 g női tejjel kezdjük a táplálást. Ezt a mennyiséget naponta, adagonként 10 grammal emeljük, később az adag emelésével az etetések számát fokozatosan ritkítjuk.
Légzését, pulzusát óránként számoljuk,
testhőmérsékletét ugyancsak óránként mérjük. Figyeljük a csecsemő
színét; széklet-, vizeletürítését, hányását regisztráljuk.
Anaemiáról (vérszegénységről) beszélünk, ha a vérben a vörösvértestek száma vagy a hemoglobin koncentrációja a kornak megfelelő normális érték alá csökken.
Tünetek. Nem jellemzők; sápadtság önmagában nem jelent anaemiát, pontos diagnózis csak a vörösvértestek és a hemoglobin vizsgálata és a szérum vastartalmának meghatározása alapján lehetséges.
Kezelés:
Ř Ferroplex
Ř Fercupar
Ř Conferon
Ř Jectofer
A gyermekkorban leginkább az I. típusú diabétesz fordul elő, bár napjainkban megfigyelhető az a trend is, hogy a II. típusú diabétesz megjelenése egyre korábbra tehető.( A serdülőkorban megjelenő nem inzulinfüggő diabéteszt a szakemberek külön névvel is ellátták, ez a MODY, NIDDY.)
Magyarországon 1000 gyermekből 1,3
szenved diabéteszben, a legtöbb új megbetegedés a 3-5 éves és 10-13 éves
korosztályból kerül ki, de bármely életkorban jelentkezhet.
Kialakulásában öröklött tényezőkön kívül bizonyos környezeti
hatásoknak is szerepük van, például vírusfertőzések, korai tehéntej alapú
táplálás, mérgező vegyi anyagok. Ezek hatására a szervezet önmaga ellen
fordul, és saját hasnyálmirigyében az inzulintermelő ún. béta sejteket
elpusztítja. Ennek következtében a szervezetben inzulinhiány alakul ki. Az
inzulin a cukor sejtekbe jutásáért és sejtekben tartásáért felelős hormon.
Hiányában a májban fokozódik a tárolt cukor felszabadulása, valamint
aminosavakból cukor képzése. Az izomszövetben fehérjebontás indul meg, mindezek
hatására a vércukorszint emelkedik. Legszemléletesebben úgy képzelhetjük el,
mintha sejtjeink egy ablakon keresztül néznének egy roskadásig terített
asztalt, de nem férhetnek hozzá, tehát "terített asztal mellett
éheznek".
A betegség tünetei
Mivel a vér cukortartalma emelkedik, ez a vizeletben ürülő cukor megjelenését okozza. Ez nagy mennyiségű víz és ion elvesztését okozza. Ebből adódnak az észlelt tünetek, a nagyfokú vizeletürítés és szomjúságérzet. Előfordulhat éjszakai ágybavizelés is. Az elvesztett vízmennyiség miatt hetek alatt kialakuló fogyás jelentkezik. A folyadékvesztés vérnyomáscsökkenést okoz, ez az oka a szédülésnek, gyengeségnek, fáradékonyságnak. A kialakuló anyagcserezavar étvágytalanságot, hányingert és hányást okoz, ez a tünetek további súlyosbodását okozza. Megjelenik a lehelet acetonra jellegzetes szaga. Kezelés nélkül a folyamat nem áll meg, hanem súlyos anyagcserezavar, kóma alakul ki. Éppen ezért igen fontos a korai felismerés; ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk sokat iszik, sokat pisil, és fogy, sürgősen vigyük el gyermekorvosunkhoz. A betegség a vércukorszint mérésével, valamint a vizelet cukor és aceton mérésével diagnosztizálható.
Ha a gyanú beigazolódik, a friss cukorbeteg kórházba kerül, ahol először infúzió és inzulin adásával rendezni kell az anyagcserét. Ezután kerül sor a betanításra. A gyermekek szüleikkel együtt megtanulják a gyermekkori cukorbetegség kezelésének két alappillérét, az inzulin adagolását valamint a diétát. Az inzulint injekció formájában kell a szervezetbe juttatni, de szerencsére ma már rendelkezésünkre állnak a különböző adagoló tollak. Életkor, együttműködési készség és egyéb megfontolások alapján napi 2-4 alkalommal kell az inzulint a bőr alá juttatni. A napi 4 alkalommal használt inzulin közelíti meg legjobban a természetes inzulinszintet, (intenzifikált terápia), de ez igényel a legtöbb odafigyelést, és persze szúrást is. Minden beteg kap egy vércukormérő készüléket, amellyel az inzulinbeadás előtt ellenőriznie kell vércukorszintjét. Vércukorszint állandó ellenőrzése nélkül nem képzelhető el a korrekt kezelés, hiszen az csak egy vakrepüléshez hasonlítana. A testre szabott diéta általában napi hatszori, a gyermek nemének, életkorának, testsúlyának, fizikai aktivitásának megfelelő mennyiségű és összetételű étrend. Legfontosabb tudnivaló, hogy azokat az élelmiszereket, amelyek kristálycukrot, porcukrot és mézet tartalmaznak, nem szabad fogyasztani. Megengedett azonban a gyümölcscukor, a tejcukor és a keményítő, természetesen a napi megengedett adagon belül. Ezen felül azonban rengeteg tudnivaló van, amit a családnak el kell sajátítani, hiszen ők fogják otthon számolni a bevitt szénhidrát illetve kalória mennyiségét. Egy idő után már ránézésre is meg fogják tudni becsülni a feltálalt étel szénhidrát és kalóriatartalmát. Fontos annak az elsajátítása is, hogy milyen tünetekkel jár a vércukorszint hirtelen csökkenése, a "hipózás", hiszen ekkor azonnali beavatkozásra van szükség. Ugyanis amennyiben a beteg gyermeknél éhségérzet jelentkezik szédüléssel, kettős látással, verejtékezéssel, szapora szívveréssel, az arc kipirulásával, remegéssel, zsibbadással illetve egyensúlyzavarokkal, megváltozott viselkedéssel, agresszivitással vagy a felsoroltak valamelyikével, ez a vércukor hirtelen csökkenésének a jele, és azonnal szőlőcukrot, kockacukrot kell enni vagy egy pohár tejet kell inni. Amennyiben a beteg már eszméletlen, itatni nem szabad, azonnal mentőt kell hívni.
Amikor a gyermeknek és családjának a diabétesszel szembesülniük kell, a legnehezebb a betegség elfogadása. Hiszen a diagnózis döntő változást, szabályok és tiltások sorát hozza életükbe. Mindez rengeteg munkájába kerül mind a kis betegnek, mind szüleinek. Azonban a betegség megismerése, kiismerése az egyetlen út a gyermek életének normális kerékvágányba tereléséhez és a harmonikus családi élethez. A szabályok betartásával a modern inzulinoknak és az orvostudomány mai állásának köszönhetően a diabéteszes gyermekek is teljes életet élhetnek, és a szövődmények kialakulása is megelőzhető vagy legalábbis kialakulásuk valószínűsége erősen csökkenthető. Igen fontos azonban, hogy a szülő is és a gyermek is pontosan tisztában legyen a kezeléssel és diétával, hiszen a gondozás célja hogy ismerjék meg betegségüket és ezzel kapcsolatosan önálló döntéseket hozzanak az egészségesek vércukorértékeit megközelítő állapot elérése és a szövődmények elkerülése érdekében.
A mozgásra, fizikai tevékenységre a
gyermekeknek a fejlődésük biztosítása érdekében is feltétlenül szükségük
van. Amikor a testmozgásnak a gyermek szervezetére gyakorolt hatását jól
megismertük, az iskolai testnevelés alól nem kell felmenteni, kortársaihoz
hasonlóan akár versenyszerűen is sportolhat. Helyes, ha az iskolába való visszamenetel
előtt tájékoztatjuk az osztályfőnököt a betegségről, az akut
hipoglikémia tüneteiről, és elhárításának mikéntjéről. Az iskolai
menzán való étkezés nem javasolt. A diabéteszes pályaválasztását korán el kell
kezdeni. Sok pálya közül választhatnak, de van olyan is, amit rendeletek
tiltanak, és olyan is ami a beteg érdekében nem javasolható. Olyan pályát
válasszunk, ami nem fokozza a szövődmények kockázatát, pl. édesiparban
lehetőleg ne; amelynek időbeosztása lehetővé teszi az
inzulinadagolást; és amelynek végzése során az esetleges rosszullét nem jár
súlyos következménnyel.
Manapság a modern terápia nincs hatással a gyermekek serdülésére. A serdülés
azonban hatással van a betegségre, emeli az inzulinigényt, az életmódbeli
rendszertelenségek, a betegséggel szembeni ellenállás fokozottabban lép fel.
Lányok esetében komolyan oda kell figyelni a fogamzásgátlásra, ugyanis a
diabéteszes nő nem kívánt és nem tervezett terhessége mind az anya, mind a
magzat fokozott veszélyeztetettségével jár. Már a tervezett terhesség
előtt erre szakosodott centrumban kell jelentkezni, ahol a diabéteszes
kismama terhességét gondozzák. Speciális cukorbetegeknek szervezett táborok
léteznek. Itt a gyermekek nyaralás közben mélyíthetik ismereteiket, a
gyakorlati tapasztalatokat sorstársak adják át egymásnak, amit gyakran jobban
elfogadnak mint az egészségügyi személyzet tanácsait. Igen fontos a lábon
kialakuló fertőzések, sérülések kezelése, mert ezek tünetmentesen maradva
olyan súlyos problémákat idézhetnek elő, amik a láb elvesztését vonhatják
maguk után. A diabéteszes láb szindróma megelőzése érdekében a cukorbeteg
lehetőleg naponta áztassa lábát 35 fokos vízben, ne használjon szárító
fürdőszereket. Gyulladás, kis ulkusz fennállása esetén antiszeptikus
oldatos lábáztatás javasolt, ezután fontos a láb szárazra törlése, dörzsölés
nélkül. Ne használjunk szúró, éles eszközöket, pl. ollót a pedikűrnél,
habkő használata ajánlott. A diabéteszes ne járjon mezítláb. Természetes
anyagú zokni vagy harisnya állandó viselése fontos, kényelmes cipővel.
Összefoglalásképp elmondható, hogy a diabéteszesek komplex, teljes embert és különböző szakdolgozókat (orvos, nővér, szakasszisztens, pszichológus, dietetikus) érintő gondozásának célja, hogy a beteg gyermekek egészséges kortársaikkal megegyező életet élhessenek a szövődmények kialakulásának minimalizálása mellett.
A veleszületett betegségek közt sajnos még mindig akad olyan, amelynél a diagnózis felállítása egyet jelent a halálos ítélettel. 20-25 éve még e rettegett kórok közé sorolták a mukoviszcidózist is. Mára a helyzet lényegesen megváltozott.
A mukoviszcidózisban - más néven cisztás fibrózisban - a szervezet úgynevezett külső elválasztású mirigyei betegednek meg - tehát azok, amelyek váladékukat kivezető csöveken át a külvilágba vagy valamely belső szerv, például a belek üregébe ürítik. Számos ilyen mirigyünk van. A legnagyobb közülük a hasnyálmirigy, amely emésztő enzimeket termel, de a tüdőben, a hörgők falában, a bőrben és a szaporodást szolgáló belső nemi szervekben is nagy számban találhatók ilyenek. A károsodás lényege, hogy a kiválasztott váladékok túl sűrűk, így eltömesztik a járatokat, és nem tudnak akadálytalanul kiürülni. Nem irodalmi ritkaságról van szó, hisz a betegség körülbelül minden 2500 közül egy újszülöttet érint. Érdekes rasszbeli különbségeket mutat, mert leggyakrabban fehér bőrűeknél alakul ki. Afrikaiaknál lényegesen ritkább - ázsiaiaknál szinte nem is létezik. Előfordulási gyakorisága a két nemben megközelítőleg egyforma. A betegségért az egyik kromoszóma rendellenes génje a felelős. Ezt a hibás gént a lakosság mintegy 5 százaléka - tehát minden 20. ember! - hordozza magában. A betegség azonban csak akkor alakul ki, ha két ilyen hibás gén találkozik. A mukoviszcidózis számos szervet érint. A leglényegesebb következményei az emésztő- és légzőszervek elváltozásainak vannak.
Örökös köhögés
A kis hörgőkben termelődő váladéknak döntő szerepe van abban, hogy a levegővel bejutó kórokozók ne telepedhessenek meg a tüdőben, és ne válthassanak ki gyulladást. Ha azonban ez a váladék túl sűrű, a baktériumok nem ürülnek ki azonnal, így könnyen elszaporodhatnak. A mukoviszcidózisos babák tüdeje születéskor még normális, idővel azonban szinte törvényszerűen fellépnek kisebb-nagyobb légzési problémák. A tüdők érintettségének legállandóbb jele a hosszas, kínzó köhögés. Kezdetben ez száraz, erős, szaggatott, később "felszakadozó", nedves jellegűvé válik. Ezzel párhuzamosan a köpet is zöldes, gennyes lesz. A nagyobb gyerekek reggelenként szinte mindig köhögéssel kezdik a napot. A nap folyamán azután ez enyhül, de bármilyen erősebb mozgás, fizikai megterhelés hatására ismét fokozódik.
A cisztás fibrózisos gyermekeknél gyakran
alakul ki hörghurut, tüdőgyulladás, sőt, asztmás nehézlégzés is. A
gyógyulás nehéz, elhúzódó, és szinte mindig visszamarad a tüdőben valami
szövődmény: a hörgőcskék falában rostok rakódnak le, a léghólyagok
összeesnek, a tüdő finom szövete deformálódik, rugalmassága csökken.
Mindezek következtében idővel a légcsere is akadozik, s mindez persze
kihat a szívre, a vérkeringésre is.
A mucoviszcidózisban szenvedőknél nemcsak a hörgőváladék, de
az emésztőnedvek is kórosan besűrűsödnek. A tüdőproblémák
mellett ez a másik olyan gond, amely megkeseríti a betegségben szenvedő
gyerekek és felnőttek életét. A legsúlyosabb esetekben mindjárt a
születéskor baj van, mert a baba nem bírja kiüríteni a székletét. A méhen belül
termelődő széklet ugyanis annyira besűrűsödik, hogy
teljesen elzárja a beleket. A bélzáródás életveszélyes állapot,
előbb-utóbb a bélfal kilyukadásához (perforációhoz) vagy bélcsavarodáshoz
vezet.
Az időben elvégzett orvosi beavatkozás szerencsére megmenti a babák életét. Ám ezzel még nem zárul le a problémák sorozata. Igaz, hogy a mucoviszcidózisos csecsemőknek csak körülbelül 10 százalékában alakul ki újszülöttkori bélelzáródás, de a többieknél is, rendszerint 6-8 hetes korban jellegzetes emésztési zavarok lépnek fel. Az első tünet rendszerint az szokott lenni, hogy a csecsemők nem híznak tovább, esetleg fogynak is. A háttérben az emésztőnedvek döntő hányadát termelő hasnyálmirigy károsodása áll. Az általa termelődő enzimek összetétele nem megfelelő, nem képes megemészteni a bélrendszerbe jutó ételt, a túl sűrű váladék pedig magára a hasnyálmirigyre is károsan hat. A kellően ki nem ürülő, pangó nedvek ugyanis tönkreteszik a mirigy szöveteit, rostok szaporodnak fel, ciszták (apró üregek) alakulnak ki benne - innen is származik a cisztás fibrózis elnevezés. A hasnyálmirigy tehát elégtelenül működik, ezért a nem kellően megemésztett táplálék nem képes megfelelően felszívódni a bélcsatornából. Ennek az lesz a legfeltűnőbb következménye, hogy a mukoviszcidózisos gyerek gyakran ürít nagy mennyiségű székletet. Ez a széklet meglehetősen bűzös, és fényesen csillog a fel nem szívódott zsírtól. Mivel a táplálék egy része a bélcsatornából emésztetlenül kiürül, a gyerekek soványak, rosszul fejlődnek, annak ellenére, hogy jó étvággyal és sokat esznek. Hasuk a nagy mennyiségben termelődő bélgázoktól puffadt, elődomborodik. Sápadtak és vérszegények, mert a vérképzéshez szükséges vas és egyéb nyomelem nem szívódik fel. Ugyanilyen okok miatt vitaminhiánnyal is számolnunk kell. Nem ritka a végbél előesése sem, ilyenkor a végbél egy szakaszának nyálkahártyája kitüremkedik a végbélnyílásból.
A mukoviszcidózisos betegek besűrűsödött verejtékének összetétele is kóros - lényegesen nagyobb a sótartalma. Ezt a szülők is gyakran észreveszik, amikor gyermeküket puszilgatják. Ezen alapul egyébként a betegség diagnózisa, a verejtékteszt is. Ha a jellegzetes légúti és emésztési tünetek cisztás fibrózis gyanúját vetik fel, egy alkarra ragasztott szűrőpapír segítségével verejtéket nyernek a gyerektől, melynek összetételét laboratóriumi analízisnek vetik alá. Ha a klórtartalom magas, a betegnek mukoviszcidózisa van. A verejték magas sótartalma egyébként számos veszélyt rejt magában: ezek a gyerekek ugyanis izzadáskor több sót - nátriumkloridot - veszítenek. Ennek következtében könnyebben kiszáradnak egészséges társaiknál. Erre nagyon oda kell figyelni, és az elvesztett sót időben pótolni
Az enterális infekciók a csecsemő- és gyermekkori megbetegedések között világszerte az első helyeken állnak. Előfordulásuk reális méreteiről azonban az adatok csak hozzávetőlegesek, mivel a bejelentések száma csupán töredéke a valódi értéknek a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt.
Az iparilag fejlett országokban a hasmenéses epizódok számát évente 2–5 körülinek becsülik. Ezek a kedvezőbb körülmények között élőket is megviselik, kórházi kezelést tehetnek szükségessé, iskolából, munkából való kimaradással járnak, és anyagi kárt okoznak családi, valamint társadalmi szinten egyaránt. A kórképek halálozása azonban az egészségesebb életviszonyok eredményeképpen, valamint a terápiás lehetőségek birtokában a korábbiakhoz képest sokat javult, elenyészően csekély lett.
Súlyosabb a helyzet a fejlődő országokban, ahol a Föld lakosságának mintegy kétharmada él. Itt az enterális infekciók a morbiditási és a halálozási számok kialakításában kiemelkedő szerepet játszanak, a csecsemők 10–15%-a hasmenéses betegség következtében hal meg. A halálozás mintegy 500-szor nagyobb a fejlett országokhoz képest.
Etiológia, patológia,
klinikum
Az enterális fertőzések kórokozóinak köre az utóbbi időkben jelentősen bővült. A klasszikus mikrobák mellett (salmonellák, shigellák, staphylococcus, giardia, entamoeba, V. cholerae) a diagnosztika fejlődésével, számos új ágens került felismerésre (campylobacter, Clostridium perfringens, Cl. difficile, yersiniák, az E. coli különböző változatai, Cryptosporidium parvum, Cyclospora cayetanensis; a rota-, a Norwalk- a calici- és egyéb vírusok stb.).
Számos új ismerettel rendelkezünk az enterális fertőzések patomechanizmusát illetően is. Tisztázódott, hogy a patológiai események három fő formában alakulhatnak ki, más-más lokalizációval, megfelelő klinikai tünetekkel és laboratóriumi jelekkel (1. táblázat).
Az emberi patológiában szerepet játszó salmonellák száma 2200 feletti. Közülük néhány (S. typhi, S. paratyphi A, B, C), kizárólag emberhez adaptálódott, állati rezervoárjuk nincs. Általában generalizált fertőzést, tifoid kórképet okoznak. Előfordulásuk, közegészségügyi jelentőségük a higiénés viszonyok javulásával jelentősen csökkent. Különösen súlyos, szinte kizárólag szeptikus kórképet hoznak létre, szerencsére ritkán, az egyes állatokhoz adaptálódott salmonellák (S. cholerae suis, S. dublin). A legnépesebb az úgy nevezett nem adaptálódott salmonellák csoportja. Az ide tartozó szerotípusok közül a S. enteritidis, a S. typhimurium a leggyakoribb, de sok más is szerepelhet kórokozóként. A nem adaptálódott salmonellák elsősorban étellel, ritkábban vízzel szóródnak és gastroenteritist okoznak. A betegség toxinhatásra vezethető vissza, vizes, nyálkás hasmenéssel, hányással, lázzal jár. Nem ritka az invazív bélfalkárosodás, melyre véres széklet megjelenése utal. Immunológiailag károsodott egyénekben (alkoholizmus, diabetes, tumor, hematológiai alapbetegség, gyógyszeres immunoszuppresszió, AIDS, idős kor, stb.), valamint újszülöttekben és csecsemőkorban bármely típusú salmonella bakteriaemiát, sepsist, meningitist okozhat.
A salmonellák a fejlettebb országokban a leggyakoribb bakteriális, enterális ágensek, a nyilvántartott bélinfekciók mintegy 55%-a hazánkban is salmonella fertőzés.
Az enterális fertőzéseket okozó E. coli törzsek, patogenitásukat illetően öt fő csoportba oszthatók: enterotoxi-cus, enteropathogen, enteroinvazív, enterohaemorrhagiás és enteroaggregatív E. coli változatok különböztethetők meg.
l. Enterotoxikus E. coli (ETEC). Hőstabil (ST) és hőlabil (HL) toxinjai, a koleratoxinhoz hasonló patomechanizmus alapján (l. ott), a kolerához hasonló elváltozásokat és tüneteket okoznak (gyakori, vizes széklet, esetleg hányás). Az úgy nevezett utazási betegség (traveller´s disease, „turista”) leggyakoribb kórokozója. A fejlődő országokban a csecsemő- és gyermekkori, gyakran halálhoz vezető hasmenések többségében (a rotavírus fertőzések mellett) általában az ETEC a kórokozó. Hazai előfordulási gyakoriságáról nincsenek adataink.
2. Enteropatogén E. coli (EPEC) („dyspepsia coli”). A kórokozó patogenitásáért az escherichia adherencia factor (EAF) a felelős. A fertőzésre laza, vizes, hal- vagy spermaszagú széklet gyakori ürítése jellemző, gyorsan kialakuló toxikus állapottal. A korábbi években kiterjedt intézeti járványokat okozott, amelyekben igen sok koraszülött és fiatal csecsemő halt meg. A baktérium az 1990-es évek eleje óta szinte teljesen eltűnt, ennek oka ismeretlen.
3. Enteroinvazív E. coli (EIEC). A patogenezis a shigellákéhoz hasonló, a bélnyálkahártyába hatolva, gyulladásos, vérzéses folyamatot okoz. Hazánkban az O124:K72 B17 a jellegzetes szerotípus.
4. Enterohaemorrhagiás E. coli (EHEC) csoport fő képviselője az O157:H7 szerotípus. A vastagbélben okoz gennyes, véres székürítéssel járó gyulladást. Különösen fontos, hogy verotoxinja révén, más verotoxint termelő ágensekhez (shigellák) hasonlóan, szerepe van a nagy halálozással járó haemolyticus uraemiás syndroma (HUS) létrejöttében. Gyakori a szarvasmarhák tünetmentes fertőzöttsége, így a nem kellően hőkezelt, fertőzött marhahús terjesztheti. Mind nagyobb mérvű elterjedtsége egyes sajátos ételek növekvő fogyasztásával hozható összefüggésbe („hamburger betegség”).
5. Enteroaggregatív E. coli (EAEC) törzsek a csecsemőkben a vékonybél-nyálkahártyához tapadva és azt károsítva okoznak heveny és idült hasmenést.
A bacilláris dysenteria (shigellosis) kórokozói 4 subgenusba sorolhatók: S. flexneri, S. sonnei, S. dysenteriae, S. boydii. A S. dysenteriae okozza a legsúlyosabb, a S. sonnei pedig a legenyhébb kórformát. A betegség főbb tünetei a láz, a kínzó tenezmus, a gyakori, véres-nyálkás széklet, súlyos általános állapot („fekvő dysenteria”). Hazai előfordulása határozottan csökken.
Kórokozója az Entamoeba histolytica. A protozoon megjelenési formái (ciszta, minuta, magna) egymásba átalakulhatnak. A ciszta a fertőzött egyénből a széklettel kerül ki a külvilágba; nagy ellenállású, faeco-oralis úton, közvetítők révén (élelmiszer, víz, zöldség stb.) terjed. A fertőzött ember belében általában a minuta forma található, amely klinikai tüneteket nem okoz, de cisztaürítéssel jár. A minuta alak magna változatba mehet át – ennek oka és körülményei jórészt ismeretlenek –, ez már patogén, klinikai tüneteket okoz (véres nyálkás székürítés, fla-tulentia). Az általános állapot a bacilláris dysenteriához képest jobb („sétáló dysenteria”). Mind a betegeket, mind pedig a cisztaürítőket kezelni kell, utóbbiakat főleg járványügyi megfontolásból.
Az újabban felismert enteralis kórokozók egyike. Járványtanában sok a bizonytalanság, egyelőre a patogenezis sem teljesen tisztázott. Elsősorban csecsemők és a kisdedek megbetegedését okozza, de felnőttekből is gyakran izolálható. Gyakoriságára mutat, hogy az izolált enterális kórokozók között a salmonellák után a második helyen áll. A klinikai képre jellemző, hogy a gyakori, gennyes-nyálkás, majd egyre véresebb székletek ürítése mellett a beteg közérzete meglepően jó.
A gyomorban, az antrum és a fundus nyálkahártyájába ágyazódva él. B-típusú gastritis, ulcus ventriculi kialakulásáért felelős, de a ventricularis carcinoma okozójaként is gyanúba fogták. Elterjedtsége az ipari országokban, a felnőttekben 50% körüli, a trópusi területeken 100%-os. A fejlődő országokban speciális gyermekgyógyászati probléma. Itt a fertőzés már a korai életkorban bekövetkezik, és mivel a baktérium ureáz enzimje okozta lúgosítás miatt a gyomorsav barrierhatása romlik, az enterális infekciók lehetősége jelentősen megnövekedik.
Két kórokozó ismert, a Y. entercolitica és a Y. pseudotuberculosis. Előbbi inkább gyermekkori enteritist okoz. Utóbbi patogenezise nem kellően tisztázott, minden életkorban a tünetek széles spektrumát válthatja ki: enterális panaszokat, ízületi bántalmakat, kiütést („yersinia triász”), ezen kívül lázat, nyirokcsomó-gyulladást, ritkán septicus gennyedést is okozhat. Immunológiai károsodottság esetében nagyobb fogékonyság tapasztalható. Járványtana sem teljesen világos, izolálták tejtermékekből, zöldségfélékből, húsokból. Hidegtűrő (pszichrofil), hűtőszekrény hőmérsékletén is képes szaporodni. Tünetmentes hordozás is lehetséges.
A S. aureus okozta toxico-infekciók – noha gyakoriságukban megközelíthetik a salmonellosist – csak kevéssé kerülnek az érdeklődés előterébe. Ennek oka az, hogy a gyanú csakis tömeges előfordulás esetén merül fel, az egyedi esetek, elsősorban gyors, 1–2 napos lezajlásuk miatt, elsikkadnak. A kórokozó az étel kezelőjének gennyes bőrgyulladásából kerül az élelmiszerbe, ahol elszaporodik, toxint termel. A hazai tömeges megbetegedések szinte mindig fagylalttól származnak, felolvadt, majd ismét lefagyasztott készítmény fogyasztása után. A lappangási idő rövid, néhány óra csupán. A klinikai tünetekre inkább a hányás a jellemző, a hasmenés hiányozhat. A hányadék bakteriológiai vizsgálata (kenet is!) tisztázza a diagnózist. A toxin kimutatása is lehetséges.
Az iparilag fejlett régiókban járvány kialakulásának a feltételei általában nincsenek meg, behurcolás azonban lehetséges, és ebből néhány további megbetegedés is kialakulhat. A jelenleg zajló 7. pandémia elérte Közép- és Dél-Amerikát, valamint Afrika egyes országait is. A kórokozó a V. cholerae 0.1, illetve ennek eltor biovariánsa. A vibrió savérzékeny, így a megbetegedés kialakulását a gyomorsav hiánya, felhígulása vagy lekötése elősegíti. A járványfolyamatot, a betegek mellett, nagyobb részt a gyakori abortív, enyhe esetek, valamint a tünetmentes vibrió ürítők tartják fenn.
A kolera patomechanizmusában a kórokozó endotoxinja a fő szereplő. A toxin a vékonybél-nyálkahártya Lieberkühn kriptáinak egyes sejtjeiben végteleníti az adenilát-cikláz működését, ezáltal a sejtekben a ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) koncentráció kórosan megnövekedik. A cAMP a klórcsatornát aktiválja és a Cl- ion nagy mennyiségben kerül a bélbe. A Cl- iont paracellulárisan követi a Na+ ion és vele a víz, e két utóbbi visszaszívódása is csökken. A nagytömegű, híg béltartalom – mivel besűrítése elmarad –, vizes, rizslészerű széklet formájában távozik. A nagymérvű só- és folyadékvesztés a vér besűrűsödéséhez, ezáltal a keringés lelassulásához, a vérnyomás csökkenéséhez vezet; mindezek az anyagcsere-folyamatok súlyos károsodását okozzák.
Alapvető jelentőségűnek bizonyult az a felfedezés, hogy a bélbe juttatott cukrok (mono-, és poliszaccharidák) segítségével a Na+ és vele a víz visszaszívódása fokozható. Ez a felismerés mind a kolera, mind pedig az egyéb eredetű, de analóg patomechanizmus révén folyadékvesztéshez vezető infekciók kezelésében is döntő fordulatot hozott. Lehetővé vált ugyanis a só- és folyadékpótlás olcsó, biztonságos, és primitív viszonyok között is lebonyolítható, per os módszerének széleskörű bevezetése.
Toxinjaik révén okoznak hasmenést. A Cl. perfringens, a Cl. difficile-vel együtt szerepet játszik a csecsemők és idősek súlyos betegsége, az enteritis necrotisans létrehozásában, valamint az „antibiotic associated enteritis” kialakításában is.
A fertőzés rendszerint már gyermekkorban bekövetkezhet, de az „utazási betegség” kórokozói között is szerepel. Az ürített ciszták a környezetben hónapokig életképesek. A szervezetbe bejutó kórokozó a duodenum és a felső jejunum nyálkahártyáján tapad meg, zavarja a felszívódást, így hasmenést okoz.
Korábban az AIDS-ben szenvedők súlyos enterális kórfolyamataiból izolálták, de kitűnt, hogy immunológiailag ép egyénekben is okoz megbetegedést. Az elhúzódó, vizes hasmenés gyógyszeresen nem befolyásolható, ép immunológiai viszonyok között azonban spontánul gyógyul. Gyakoriak a vízjárványok, ugyanis a víz klórozása nem öli el! Az USA egyik államában 400 000 megbetegedést okozott fertőzött, vezetékes víz fogyasztása.
A hasmenések etiológiájában a virális eredetet 70% körülinek becsülik. Közöttük a rotavírus jelentősége a legnagyobb. A bélbolyhok károsítása révén vezet hasmenéshez, különösen gyakori és súlyos a csecsemők és a kisdedek megbetegedése. A magas lázzal kezdődő hányás és hasmenés igen gyorsan torkollik súlyos exsiccosisba, majd toxi-cus állapotba.
A virális eredetű hasmenésekben növekedni látszik a calicivírusok szerepe. Nem tudni, hogy az előfordulás lett-e gyakoribb, vagy a diagnosztika pontosabb. A Norwalk–vírus okozta fertőzések inkább a felnőtteket érintik. Más vírusok vonatkozásában inkább csak a gyanú áll fenn.
Antibiotikus kezeléssel kiváltott enteritis (antibiotic associated enteritis)
Az antibiotikus kezelés egyik súlyos, ha nem a legsúlyosabb szövődménye, oka a normál bélflóra súlyos károsodása. Létrehozásában C. difficile és a S. aureus szerepe valószínűsíthető.
A nem fajlagos megelőzés szerepe a legnagyobb. Ennek legfőbb tényezői a feco-oralis terjedés lehetőségeinek a megszüntetése, a fertőzési lánc megszakítása. Ez magában foglalja a biztonságos ürülék- és szennyvíz-eltávolítást, a magas szintű élelmiszerhigiénét, a kifogástalan ivóvíz-ellátást, a beteg körüli megbízható fertőtlenítést valamint a kiművelt személyi higiénét egyaránt. Mivel az enterális kórképek terjesztésében különösen nagy a „piszkos kezek” szerepe, a kézmosás fontossága kiemelkedő. Az enterális fertőzések előfordulásában, különösen a salmonellosis vonatkozásában, mind gyakrabban játszik szerepet a konyhatechnikai eljárások megsértése. Az előírások pontos és maradéktalan betartását, különösen a gyermekétkeztetésben, minden körülmények között meg kell követelni.
A fajlagos megelőzés lehetőségei szerények, a védőoltás segítségével való megelőzés lehetőségei korlátozottak. Az újabban forgalomba hozott, korszerű hastífusz elleni oltóanyagoktól eltekintve egyetlen más enterális kórokozóval szemben sem rendelkezünk olyan vakcinával, amely megfelelne a modern oltóanyagoktól elvárható feltételeknek. Intenzív kutatások folynak a kolera, a rotavírus és a shigellák elleni hatékony oltás kidolgozására. A rotavírus elleni, hatékonynak látszó tetravalens vakcinát a bevezetést követően hamarosan visszavonták, mivel az oltottak között megnőtt az invaginatio incidenciája. Az ok-okozati összefüggés azóta is vitatott. Napjainkra azonban új, biztonságos rotavírus vakcina körvonalai kezdenek ismét kirajzolódni.
A terápia három fő tényezője a só- és folyadékpótlás, az antibiotikus kezelés, valamint a diéta.
A só– és folyadékterápia
Az exsiccosis a homeosztázis megbontásával súlyosan zavarja az élettani folyamatokat, és ezzel veszélyezteti az életet. Első helyen álló feladat ezért a só- és folyadékvesztés megelőzése, a már megbomlott viszonyok helyreállítása, valamint a normalizált állapot fenntartása.
Első lépés a veszteség mérvének megállapítása, az akut súlyvesztés, valamint a betegvizsgálat adatai alapján. Enyhe exszikkációban a testtömeg csökkenése nem haladja meg a 4–5%-ot, a klinikai állapot alig mutat eltérést. A folyadékhiány 40–50 ml/kg. Közepesen súlyos exszikkációban a súlycsökkenés elérheti a 9%-ot, amikor már súlyos állapotra utaló klinikai jelek is látható (mélyen ülő szemek, riadt tekintet, szapora, acidotikus légzés, rossz turgor, száraz nyálkahártyák, szapora pulzus, csökkenő vérnyomás, zavartság, nyugtalanság stb.). A folyadékveszteség 60–90 ml/kg. Súlyosnak kell minősíteni a helyzetet, ha a testtömeg 10%-kal vagy ennél nagyobb mértékben csökkent. Ekkor a keringési elégtelenség tünetei szembeötlőek: hűvös, livid végtagok, filiformis pulzus, csökkent vérnyomás, a vesefiltráció leáll. A turgor igen rossz („mosónő ujj”, „csont-bőr ember”). A nyálkahártyák szárazak, a beteg afoniás, légzése az acidozis következtében magas, nagy kitérésű. Csecsemő-, kisdedkorban a láz magas lehet és az idegrendszeri károsodottság jelei is észlelhetők (eszméletzavar, görcsök). A folyadékveszteség ebben az állapotban 100–110 ml/kg körüli.
Folyadékpótlásra két lehetőség áll rendelkezésre: a per os, itatásos módszer, illetve az intravénás folyadékbevitel. Előbbi az enyhe és kellő elővigyázattal a középsúlyos esetekben alkalmazható. A súlyosnak minősített exszikkációban kizárólag az intravénás folyadékpótlás jöhet szóba, intézeti körülmények között.
A per os pótlás céljaira, gyermekek részére a gyógyszertári, magisztrális készítmény a „Sal ad rehydrationem pro parvulis” (NaCl: 0.9 g, Na citr: 3.0 g, KCl: 1.9 g, glükóz: 25 g) kiválóan alkalmas. Nagyobb gyermekek és felnőttek kezelésében a „Sal ad rehydrationem” (NaCl : 3.5 g, Na citr: 3.0 g, KCl: 1.5 g, glukóz: 20 g) alkalmazandó. A sókeveréket 1 liter csapvízben kell feloldani. Az oldat hőmérsékletét 10–15 °C-ra célszerű beállítani a hányinger-csillapítás érdekében. Az elfogyasztandó folyadék mennyiségét az aktuális szükséglet szabja meg. Az ivást szorgalmazni kell, a sóoldat mellett „szabad víz”, gyümölcslé, tetszés szerinti mennyiségben adható. A só- és folyadékpótlásban jó eredménynyel alkalmazható a Normolyt nevű, gyári készítmény is. Amennyiben az állapot a kezelés kezdetekor már súlyos vagy a per os itatás valamilyen okból nem látszik megnyugtatónak, a beteget kórházba kell szállítani.
Antibiotikus kezelés kellő mérlegelés alapján, célzottan végzendő, rutinszerű, minden hasmenés esetében való alkalmazása nemcsak felesleges, hanem veszélyes és káros is.
Indokolt az antibiotikum adása: lázzal járó salmonellosisban, emellett a csecsemők, az öregek, az immunológiailag károsodottak salmonella betegségében. Dysenteria syndromában, bármely életkorban, hastífuszban, paratífuszban, giardiasisban, amoebás dysenteriában.
Mérlegelendő az antibiotikus kezelés: yersiniosis, valamint Campylobacter jejuni fertőzés súlyosabb formáiban, enterotoxikus és enteropathogen E. coli fertőzésekben, kolerában, az „utazási betegség” súlyosabb formájában.
Felesleges antibiotikumot adni az alábbi esetekben: salmonellosis gastroenteritica, étel toxico-infekció, bakteriológiailag negatív enterális esetek, virális enteritisek. Tünetmentes ürítés megszüntetésére, profilaxis céljára és bármely bakteriális bélfertőzés enyhe eseteiben.
Ambuláns kezelésben is alkalmazható készítmények: ampicillin, amoxicillin, TMP-SMX (shigella, salmonella, EIEC); metronidazol, furazolidon (giardia, amoeba); neomycin, gentamycin (EPEC); aminoglycosidok (yersinia, campylobacter). Az antibakteriális terápia részletesebb tárgyalása meghaladja e közlemény kereteit. Az aktuális rezisztencia viszonyoknak is megfelelő, adekvát terápia beállításáról a kézikönyvek, és az időről-időre megjelenő, praktikus zsebkönyvek adnak útmutatást.
A diéta jelentősége az enterális infekció kezelésében a korábbiakhoz képest sokat csökkent. A táplálást bármely életkorban, csak a legsúlyosabb esetekben, és rövid időre szokás felfüggeszteni. A szoptatást folytatni kell, a mesterségesen táplált csecsemő, illetve kisded is legfeljebb néhány óráig koplal, majd könnyen emészthető, zsírszegény ételt kaphat.
NB. Az adszorbeáló szerek (carbo act., kaolin) hatástalanok. A bélperisztaltikát csökkentő opiát analóg, loperamid készítmények alkalmazása csecsemők és kisgyermekek enterális betegségeiben veszélyes, ezért tilos!
A kérdés eldöntése a háziorvos igen fontos feladata, amihez számos tényezőt kell figyelembe venni. Ha a széklet vizes és nagytömegű, a csecsemők és kisdedek esetében célszerű a kórházi megfigyelés és ellátás. A korra jellemző, nagyfokú hidrolabilitás miatt ugyanis néhány óra alatt kritikus helyzet alakulhat ki, különösen akkor, ha a p.o. folyadékpótlás nem sikeres, akár a beteg visszautasító magatartása miatt, akár a hányások fokozódása következtében.
A konkrét szakmai szempontok mellett a döntést számos, nem szakmai jellegű körülmény is befolyásolja. Kérdés, hogy az orvos mennyi idő múlva látja ismét a hányó, hasmenéses beteget. Biztosnak látszik-e az utasítások végrehajtása; a beteg ellátását végzők képesek-e a kórfolyamat esetleges romlását kellő időben észlelni; várható-e, hogy a szükségessé váló intézkedéseket megteszik. Milyenek a környezeti körülmények és lehetőségek a szakellátás további biztosításához (közlekedés, telefon, kórház távolsága stb.).
Az idő előtti pubertás egyre növekvő problémát jelent az egész világon. Miközben egyesek az hormonrendszert felborító környezetszennyezést és a növényi ösztrogéneket gyanúsítják ezért, az orvosi szakma teljesen normális jelenségnek könyveli el a dolgot.
A gyerekekből idő előtt lesz kamasz
Julianna egy gyönyörű ötéves
kislány odaadó édesanyja. Egy nap, mikor a kislányt édesanyja épp lefektette, a
pizsamát adta rá, a gyerek egyszer csak felkiáltott: Jaj, ez fájt! Hol –
kérdezte édesanyja, s csodálkozva vette észre, hogy a kislánya mellbimbói
megduzzadtak. Julianna azonnal hívta a gyerekorvost, hogy bejelentkezzen egy
vizsgálatra. A vizsgálat igazolta, hogy az ötéves Sara kis emlődaganatai
valójában a növekedésnek induló mellbimbók voltak. De hát Sara meg csak ötéves
volt. Hogy lehetséges ez?
Az orvos arról tájékoztatta az édesanyát, hogy Sara állapotát úgy hívjak: korai
pubertás.
Miközben úgy hittük, hogy a lányok 11, 12, 13 éves korban lépnek a pubertás állapotába, addig az orvostudomány mai állása szerint teljesen normálisnak számít, ha egy kis törékeny nyolcéves már menstruál. Az első havi vérzés ideje egyre előrébb tolódik a nyugati országokban. Ma az első menstruáció ideje 12 éves kor alatt van. És sok lánynál ez még ennél is korábban kezdődik. Nagy-Britanniában például a tízéves lányok fele már menstruál.
Valami nagyon furcsa dolog történik a lányainkkal. Hisz bizonyosan nem normális jelenség az, hogy egy nyolcévest a hormonjai vészes sebességgel repítenek a kamaszkorba.
Elképzelni az elképzelhetetlent
Nehéz dolog manapság a kislányokat kislányként megőrizni. A táncoló tini sztárok arra ösztönzik a kis fruskákat, hogy idősebbnek akarjanak látszani a koruknál. És ha a szülök aggodalma nem elég, amiért kislányuk köldökékszert vagy felsőtestet alig takaró topot visel, bizonyosan tovább fokozódik ez az aggodalom, ha a duzzadó mellbimbókat vagy a fanszőrzet megjelenését észreveszik.
Manapság az olyan országokban, mint az USA, Ausztrália, Nagy-Britannia, a nyolcéves lányok egyhatoda nagy sebességgel közeledik a kamaszkor felé. Ez az egész világon így van. Ez az arány egy generációval korábban csak egyszázadnyi volt!
A korai pubertás nem csak lányoknál tapasztalt jelenség, a fiúkat szintén érinti. Egy amerikai lapban publikált tanulmány szerint az amerikai fiúk korábban érnek, mint egy évtizeddel ezelőtt. Például Nagy-Britanniában a nyolcéves fiúk 1/14-énél már jelen van a fanszőrzet, míg régebben ez az arány csak 1/150 volt.
Egy 1997-ben készült tanulmány alapjaiban rázta meg az orvostársadalmat. A 17 ezer lányon végzett tanulmány szerint a korai pubertás még korábban kezdődik, mint az írott megfigyelések sejtetni engedték. A mellek növekedése vagy a fanszőrzet megjelenése az afroamerikai lányok 27 százalékánál már hétéves korban mutatkozott, míg ez az arány kaukázusi rasszhoz tartozó lányok körében 7% volt. Nyolcéves korban már minden hetedik fehér lány és minden második afroamerikai lány a pubertás korba lép. Ennél is döbbenetesebb volt, hogy már hároméves korban is jelentkeznek a fenti tünetek az afroamerikai lányok 3 és a fehérbőrű lányok 1 százalékánál.
Nyugtalanító testi és lelki változások
A másodlagos nemi jelleg megjelenése a lányoknál jelentős esemény, mely komoly testi és lelki változások kezdetét jelzi. Ez sok tudóst és orvost nyugtalanít. Már nemcsak aggasztó trendről, hanem nagyon komoly népegészségügyi problémáról van szó. Sok kislány még azelőtt szembesül sok nyomasztó tünettel, mielőtt kinőtt volna a babázás korából. Kedélyhullámzás, hormonális változás, korai szexuális érdeklődés zavarhatja meg a gyermekkort. Ezeknek a kislányoknak megnövekszik az esélyük a korai terhességre. Alkoholizmusra, dohányzásra, alacsonyabb IQ-ra és öngyilkosságra is nagyobb az esélyük. A fiuknál a korai pubertás erőszakos viselkedésben, tanulási gondokban, drog- és alkoholhasználatban nyilvánulhat meg.
De a legsúlyosabb következmény az emlőrákra és a petevezetékrákra való megnövekedett esély a klimax után. A Nature magazinban 1989-ben megjelent tanulmány szerint egy tízéves korban már ivarérett lánynak később dupla akkora az esélye a klimax utáni rákra, mint egy olyan lánynak, aki csak16 éves korában vált nemileg éretté. Ezenfelül még a PCOS szindróma is felléphet náluk, amely rendszertelen havi vérzéssel, túlzott szőrösödéssel és terméketlenséggel járhat.
A csendes invázió
A korai pubertás megnöveli az esélyt a későbbi mellrákra. Minél hamarabb válik valaki nemileg éretté, annál tovább lesznek kitéve káros külső vagy belső hatásnak a mellszövetei. Bár a lányok korán menstruálnak, általában nincs minden hónapban peteérésük. Így gyakori, hogy ezeknél a lányoknál beindul az ösztrogéntermelés – a progeszteron kiegyensúlyozó védelme nélkül. A hormonháztartás felborulása más hormonproblémát is okozhat.
A szakértők tanácstalanul állnak a probléma előtt. Képtelenség azt gondolni, hogy a korai pubertás a jobb táplálkozás eredménye, mint azt sok tudós állítja. A jelenség egyik oka talán a gyermekkori elhízás lehet. 1960 óta az elhízott gyermekek száma megduplázódott az USA-ban. A gyermekkori elhízás világjelenség lett.
Az egyik magyarázat lehet a leptin nevű fehérje, mely segíti a mell növekedését. A leptin zsírsejtekből képződik, és szerepe van a pubertás folyamatában. Így minél több a testben a zsírsejt, annál nagyobb mértékű a leptinképződés. Ezenfelül az elhízott lányok vérében magasabb az inzulinszint, és ez a jelenség is az ösztrogén termelését serkenti.
De vajon csak a kényelmes életmód és a gyorséttermi étkezés okolható a korai nemi érésért? Úgy tűnik, nem.
Környezeti ártalmak
Vajon a születés előtti környezeti ártalmaknak is lehet szerepük? Dr. Walter Rogan végzett egy kutatást e témában, 600 terhes nő állapotát követve nyomon. Az anyák vérében jelen levő vegyszerek szintjét mérte, majd vizsgálta a megjelenésüket az anyatejben. A megszületett gyermekeket pubertáskorig figyelemmel kísérte. Arra a következtetésre jutott, hogy azok a fiúk, akiknek a vérében születéskor kimutatható volt a DDE, és azok a lányok, akiknél a PCB volt jelen, súlyosabbak lettek, mint azon társaik, akiket nem ért ilyen ártalom. A tanulmányból az is kiderült, hogy a már magzatként magas PCB-ártalomnak kitett lányok voltak az elsők, akik menstruáltak.
Valóban a környezetszennyezés a legbűnösebb az egész dologban. Az említett vegyi szennyezések az egész világon jelen vannak – élelmiszerben, vízben, levegőben egyaránt. A Puerto Ricó-i adatok segített jobban megérteni az egész jelenséget. Az elmúlt húsz évben ugyanis Puerto Ricóban volt a világon a legmagasabb arányú a korai emlőnövekedés. Kétéves kisgyermekeknél is előfordult. Több okot is felsoroltak magyarázatként. Először is, ezeknek a gyermekeknek a többsége szójaalapú tápszeren nőtt fel. A Lancet magazin 1997-es tanulmánya szerint a szójában ösztrogénhez hasonló természetes anyag van jelen. A szójás tápszeren élő csecsemők vérében a normális ösztrogénszint 13-20 ezerszer volt nagyobb mértékű a normálisnál.
Egy másik magyarázat a ftalátokat okolta. Úgy találták, hogy a korai pubertás jeleit mutató kisgyerekek 68 százalékánál ennek a vegyi anyagnak a szintje magasabb volt. A ftalátok az iparban hétköznapinak számító adalékanyagok, rugalmassá teszik a műanyagot, miközben az erős és tartós marad. Jelen vannak építőanyagokban, élelmiszerek csomagolásában, játékokban és más gyermekeknek szánt termékekben, orvosi műszerekben, cipőtalpakban, medencékben, füzetborítókban, hajspray-kben és parfümökben. Az elrabolt jövőnk című könyv egyik szerzője, John Paterson Myers úgy gondolja: „A méhen belüli vegyi ártalom felgyorsítja vagy késleltetheti a pubertást...
Ezek a vegyületek durván beavatkoznak a hormonkibocsátás és a növekedés ütemébe.” A biszfenol-A és a polibróm-bifenilek nevű vegyületekről gyanítják leginkább, hogy hatással vannak a pubertásra. Ezek az adalékok műanyagok vagy kozmetikumok formájában vannak jelen mindennapi életünkben.
A hormonháztartást zavaró szerek szép csendben ellepték a világot, és felborítják gyermekeink egészséges hormonrendszerét a környezetből a testbe kerülő toxinok, hormonkezelt haszonállatok, vegyszerekbe csomagolt táplálék formájában. Az emberiség egész történetében még nem volt ily magas a hormonszennyezés. Ez a folyamat már a méhen belül elkezdődik. Gyermekeinkben életük folyamán fokozatosan gyűlik össze a sok szennyező anyag, és csak később vesszük észre a sokfajta köntösben megjelenő problémát: rák, allergiák, viselkedési zavarok, tanulási nehézségek, terméketlenség – mindezekért a környezeti ártalom okolható.
Hormonok a táplálékláncban
Az FDA, az USA élelmiszer-biztonsági hivatala 1995-ben engedélyezte a marhatenyésztés során hormonális növekedésserkentők használatát. E lépés nyomán a tejtermékek egész sora és a közönséges bolti marhahús lett a legveszélyesebb termék az emberi hormonrendszer egyensúlyára nézve. Ezen gyakorlat egészségkárosító volta már régóta jól ismert. Tudjuk, hogy rákot okozhat és felboríthatja a hormonháztartást. De hogy a nőket érinti leginkább emlőrák formájában, arra csak nemrég derült fény.
Mindamellett a nem biotenyésztésű csirkék és egyéb haszonállatok sem mentesek a vegyszerektől, ezek fogyasztásával is kerülnek testünkbe rovarirtó szerből, trágyából és gyógyszeripari termékekből származó maradványok.
Ami a halfogyasztást illeti, egyre nehezebb szennyezéstől mentes halat találni. Az édesvízi halak a legszennyezettebb élelmiszereinkké váltak. A fő ragadozó halak pedig nehézfémekkel, például ólommal szennyezettek. A tenyésztett lazac is sok gyógyszert kap, míg a tányérunkra kerül. A kagyló gyakran szennyezett egy másik nehézfémmel, kadmiummal. A legjobb a kisebb testű mélytengeri halak fogyasztása, olyanoké, mint például a makréla, a szardínia és a nem tenyésztett lazac.
A korai közösségi élettel járó gyakori léguti fertőzések következtében már kisgyermekkorban igen gyakoriak az antibiotikumokkal való kezelések száma.Számos esetben a szülők orvosi javallat nélkül,saját kezdeményezésre adják gyermeküknek az antibiotikumokat. A gyógyszeripar érdekelt a mind ujjabb és ujabb készitmények piacra vitelére.Az ember már felismerési zavarokban szenved,csak kapkodja a fejét a „cilinek” inváziójának korszakában.
A rosszmájuság gyanújának elkerülése végett, azt el kell mondani hogy nagy részük nagyhatékonyságú, és eredményes kezelésre alkalmas.
Az őszinte szakemberek azonban kimondják, hogy nagy a valószinüsége annak,hogy a megismételt antibiotikum adagolás is hozzájárul az immunitás kialakulásának a gátlásához.Ez az egyik oka annak is hogy már kisgyermekkorban több megnövekedett mandulát észlelünk mint régebben,és következményképpen több a mandulakivétel kisértése..
A mi gyermekkorunk idején még nagyon korlátolt lehetőségek álltak a kezelő orvos rendelkezésére./lázcsillapitók,szulfatiazol készitmények stb/ Számos gyermekkori megbetegedéseknél állt az orvos tehetetlenül a sokszor halálos kimenetelü fertőzéseknél,és tétlenül nézte végig egy ártatalan lény elmulását.
Az antibiotikumok felfedezése mindmáig utólérhetetlen vivmánya az orvostudománynak-De minden csoda három napig tart,a kórokozó bakteriumok is kezdték kialakitani a számunkra is bonyolult védekező mechanizmusaikat-Ellenállnak bizonyos antibiotikumoknak,amik aztán hatástalanná válhatnak, hovatovább mind nagyobb számban.Ezt figyelembe véve a kezelő orvos eleinte az adagokat emelte, majd később mind ujjab és ujjab antibiotikum származékokat alkalmaz a mindennapi ténykedésben..De lassan bekövetkezik az ördögi körforgás végterméke is-nagyon sok kórokozó válik ellenállóvá és eggyuttal hatástalanná is, az adott kórképek kezelésében amelyeknél addig hatásos volt.
Ma már sok gyakorlati és elméleti tudásra van szükség , hogy el tudjunk igazodni ebben az előre nem látható kavalkádban.
A gyakorló orvoslás egyik nagyon nagy problémája,az antibiotikum kezelésekkel történő visszaélés, leküzdése a mindennapi gyógyitó tevékenységben igen, Nem elég az egyes antibiotikumok mellékhatásait megelőzni. A nagy púp a hátunkon,a visszaélés az antibiotikumokkal,a mind hatékonyabb készitményekre való törekvés,ami sok ellentmondásos helyzetet teremthet egy betegség lefolyásában..
Sokan vagyunk részesei ennek a folyamatnak,ugyanakkor felelősei is.Megkezdve a kutatóktól,a gyártók,a versenyszféra,forgalmazók,orvosok,
betegek,szülők mindmegannyian lelkiismereti rangra kell emeljük ezt a kérdést.
Ki kell azért hangsúlyoznom azt a tényt hogy az antibiotikumos kezelés elsőszámu felelőse „A GYÓGYITÓ ORVOS”.
Nem tisztem ezt a nagy felelősséget és az ezzel járó hibahatárokat elemezni.
Jómagam mint gyakorló gyermekorvos a szülők,a környezet gyakoribb gondatlanságból vagy tájékozatlanságból elkövetett hibáiról szeretnék szólni és néhány gyakorlati tanácsot adni ami, az antibiotikum kezelést illeti:
1. Az antibiotikumkezelést az orvos a helyes diagnózis feláállítása után írja fel
- nem adagolunk antibiotikumot – vaktában-bármilyen természetü lázas betegség leküzdédére/mert például a szomszéd gyermekének is ezt irták fel,vagy egy más betegség alkalmával jól hatott
- az antibiotikum kezelésnél nagy hiba a „láz = fertőzés = antibiotikum kezelés” séma alkalmazása.
- az orvosi előirás szerint be kell tartani a kezelés ritmusát,az előirt adagot a kezelés tartamát
- a szülőnek kötelessége informálni az orvost 24-48 óra után a beteg gyermek állapotának az alakulásáról
2. Nem kezdünk kezelést saját ötleteinkre támaszkodva,lázas fertőző megbetegedéseknél,gennygyülemeknél amig azok nincsenek sebészileg ellátva/pl-megnyitva/
3. A szügséges bacteriológiai próbák elvégzése nélkül
4. Nem adagolunk antibiotikumokat saját kezdeményezésből,enyhe lázas betegségeknél amik ágynyugalomra és egyerü tüneti kezelésre meggyógyulnak
5. Ne tegyünk próbálkozásokat az antibiotikumok cserélgetésére/hátha jobb lessz !hátha jobban használ!
6. ne adagoljunk antibiotikumot megelőzésképpen/pl egy egyszerü hülésnél a mandula gyulladás vagy tüdőgyulladás megeleőzésére
7. Az orvos nem irhat fel antibiotikumot a szülők befolyása alapján
Krónikus hasmenésről akkor beszélünk, ha a gyakori, híg székürítés több, mint 2 hétig tart. Míg akut betegségnél a fertőzéses eredet a leggyakoribb, a tartós hasmenés okai szerteágazóak lehetnek, részletes kivizsgálást igényelnek.
A széklet típusa alapján a hasmenés lehet vékony- vagy vastagbél eredetű. Míg előbbi esetén vizes, nagy mennyiségű, esetleg emésztetlen ételmaradékot tartalmazó a széklet, utóbbi esetben kis mennyiségű, véres vagy nyákos székürítés a jellemző.
A krónikus hasmenés kivizsgálása
A kivizsgálás során széklettenyésztés (baktérium, gomba, parazita), hasi ultrahang, laborvizsgálatok (lisztérzékenységre utaló ellenanyagok, ételallergia), H2-kilégzési-teszt, gyomor- és vastagbéltükrözés (biopsziás mintavétellel) jön szóba.
Irritábilis bél szindróma: A
leggyakoribb oka a hosszan fennálló hasi panaszoknak az irritábilis
bél szindróma. Funkcionális bélbetegség, ami azt jelenti, hogy a
vizsgálatok szervi eltérést nem igazolnak, a panaszok oka a bél beidegzésének
zavara illetve a megváltozott bélmotilitás lehet. A tüneteket a stressz
fokozza.
Jellemzője a kórképnek a hosszú hónapok óta fennálló, lényegében
változatlan panaszok és a riasztó tünetek (vérzés, hányás, testsúlyvesztés,
láz, éjszakai nyugalmat megzavaró tünetek) hiánya.
Fertőzések: Ritkábban előforduló kórokozók (baktériumok, paraziták, gombák, vírusok) okozhatnak elhúzódó hasmenést. Erre hajlamosít az immunrendszer gyengesége, trópusi utazás vagy állatokkal való gyakori kontaktus (állattartás, vadászat, házi kedvencek). Igazolására a szokásos széklet-baktérium tenyésztés mellett a vizsgálat kiterjesztése gomba és parazita irányba segíthet.
Emésztési zavar okozta hasmenés: Ebben az esetben a béltraktusba jutott étel lebontása nem teljes, így
a vastagbélbe jutott emésztetlen tápanyagokat a bélflórát alkotó baktériumok
bontják gázképződés és gyakori székürítés jelentkezése mellett.
Ilyen hasmenés alakulhat ki, ha a hasnyálmirirgy nem termel elég
emésztőenzimet, gyomoreltávolítást követően vagy epesav-vesztés
miatt.Hasonló mechanizmussal okoz hasmenést a laktóz-intolerancia is.
Idült gyulladásos bélbetegségek: Ebbe a csoportba a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa tartozik. Míg
a Crohn-betegség főként
hasi fájdalommal és hasmenéssel, esetleg végbél körüli sipolyokkal járhat, a
colitis ulcerosa elsősorban véres hasmenéssel jelentkezik.
Mindkét betegség leggyakrabban a huszas-harmincas életévekben kezdődik,
aktív szakok és nyugalmi periódusok váltakozásával jár.
Lisztérzékenység (coeliakia): A gabonafehérjék közé tartozó gliadinra adott túlérzékenységi reakció, melynek következtében bélboholy-sorvadás, felszívódási zavar alakul ki. Igazolására vérvétel illetve gyomortükrözés során nyert vékonybél-biopszia alkalmas. Gluténmentes diéta mellett a betegek teljesen panaszmentesek.
Vastagbél-polyp vagy vastagbél-rák: A nagyobb polypok fokozott nyáktermelés révén, a rosszindulatú folyamatok a béllumen beszűkítésével paradox módon okozhatnak hasmenéses tüneteket (a szűkület fölött pangó széklet csak elfolyósodva juthat tovább).
Hormonális okok: Pajzsmirigy-túlműködés, carcinoid-szindroma, hormontermelő daganatos folyamatok szintén okozhatnak hosszan fennálló hasmenést.
Ételallergia: Általában egyéb allergiás megbetegedésék kíséretében jelentkezik (légzőszervi- vagy bőrtünetek). A hét leggyakoribb allergén a tojás, a hal, a szója, a mogyoró, a rák, a kagyló, a liszt.
Egyéb ritka okok: 1.,Whipple-kór:
Fertőzéses eredetű, lázzal, hasi fájdalommal, hasmenéssel járó
kórkép, mely vékonybél-biopsziával igazolható.
2., Amyloidosis, Kollagén- és microscopos colitis: krónikus
hasmenéssel járó kórképek, melyen vastagbél-tükrözés és biopsiás mintavétel
alapján diagnosztizálhatók.
Tic névvel a gyors,önkéntelen,de coordinált mozgást jelöljük,amely szabálytalan időközökben,egyes működésileg összetartozó izomcsoportokban ismétlődik.
Ez az oka annak,hogy gyakran önállósult kifejező mozgásokként érthető,motorikus megnyilvánulásként fogják fel.Főleg
A fej és a váll területén jelentkeznek-izgalmak hatására fokozottabban-mig alvás alatt szünetelnek.
Akaratlagosan egyes gyermekeknél csupán rövid időre lehet elnyomni őket.A Ticek a 7-12 éveseknél a leggyakoribbak,és a fiúknál
Nagyobb számban.A pubertás után e kóros mozgások előfordulása csökken.
Enyhébb megnyilvánulásként pislogás vagy a fej hirtelen oldalra forditása jelentkezhet,esetleg homlokráncolással kisérve.
Súlyosabb alakjaiban szimatolásos,csücsöritő mozgások mu-
Tatkoznak,az arcizomzat eltorzulhat a hangadás artikulatlanná válik,sőt az izgalom a vállöv és felkar izomzatára is kiterjedhet.Az ilyen esetek hátterében kényszerállapotok is kiderithetők.
Gyakran egyébb neurótikus tünetek előzik meg a ticek megjelenését.Az esetek többségében tehát psychogén a bántalom-
A kóros mozgás néha célszerü izomtevékenységből fejlődik ki,pl-a szem kötőhártyájának a gyulladása kapcsán kialakuló- pislogás-ból,vagy hirtelen olyan fejmozdulatból,melynek célja a szembe lógó haj eltávolitása lenne-ezek a tic reflexes formái,
Hasonló mozgások egyszerü leutánzása is okozhatja a családi tünethalmozódást.
Az ilyen jellegü mozgások fokozott stress-helyzetben is jelentkezhetnek,-igy az iskola kezdetén ha psychogen külön terhelés nem bizonyitható,úgy az alkati hajlam vagy kora gyermekkori agykárosodás állhat a háttérben.Néha a szülői becsvágy okozta túlzott kivánalmak,a testvérekkel való versengeni akarás,vagy szigorú moralizáló nevelés derithető ki.
A súlyosabb esetekben kimutatható a-psychés fejlődés torzulása—nehezen nevelhetőséggel,bevizeléssel,beszékeléssel eggyüt.
-ilyenkor környezeti ártalmak –a szülők érdektelensége,elmekórtani estetek a családban-vagy a mostoha szülők durvasága mutatható ki.Az ilyen gyermekek többsége kényszer neurótikus irányba fejlődik,agressziójukat
ellenszenvüket fejlődik, képtelenek más módon levezetni.
Ezek a gyermekek könnyen társaik gúnyolódásai –céltábláivá válhatnak-A szülők indokolatlan szigora-orvosi tanács ellenére-hozzásegithet a kóros szokáshoz-a ticek megnyilvánulása gyakran a gyermek-néma tiltakozását-fejezi ki..Súlyos esetekben az iskola látogatása lehetetlenné válik.
A betegség felismerése a körülmények és a tünetfejlődés ismeretében könnyen felállitható.ehhez a családban előforduló kényszeres vonások is hozzásegitenek,a tic kifejező jellege pedig közvetlenül a confliktusra utalhat.
Az alvás alatt is ismétlődő kóros mozgások szervi megbegetedés mellet szólnak.-A szervi hátteret célszerü vizsgálatokkal kizárni.
A könnyebb esetek –kezelése-a szülők nevelésmódjának a javitásával-ami esetleg a gyermek pihentetésével és enyhe nyugtatók
átmeneti adásával egészitenek ki-többnyire eredményes-Jó hogyha a gyermeket a mozgások akaratlagos elnyomására rá tudjuk birni a sikert azonnal jutalmazva.Ha a kóros mozgások helye változó,a gyermek korához illő psychoterápiát ajánlunk.Szükség lehet a gyermek átmeneti elhelyezésére,feszültségmentes környezetbe.
Még hogy gyermekkori infarktus nem létezik! Való igaz, nem éppen a kicsik jellegzetes betegsége a koszorúerek trombózisa, elzáródása, és az ennek következtében kialakuló szívizomelhalás.
Vigyázz a szívére!
De hát az orvostudományban, mint tudjuk, nincs lehetetlen. Az alábbiakban olyan érdekes - szerencsére ritka - érbetegségekről lesz szó, melyek súlyosabb formái bizony a felnőttek infarktusára emlékeztető tüneteket okoznak.
Rossz csatornázás
A koszorúerek finom hálója egy bonyolult és rendkívül sérülékeny szerkezetet alkot. Minden egyes fő- és mellékcsatornájának megvan a maga feladata, a maga vérellátási területe. Mint a szervezet méhen belüli kifejlődése során annyi mindenben, az emberi test már e hálózat kiépítésénél is követhet el szarvashibát. Magyarán, a koszorúereknek is lehetnek veleszületett rendellenességei, de mint a bevezetőnkben már említettük, szerencsére ritkán. Előfordulhat, hogy a két fő koszorúér közül az egyik, a bal nem az aortából (a szívből kilépő legnagyobb verőérből) ered, hanem a kisvérkört ellátó, a tüdőbe menő másik fontos érből, az artéria pulmonalisból. A jobb koszorúérrel sosincs baj, az az aorta kezdeti szakaszából indul és normálisan is fut le, oszlik kisebb ágakra, és látja el vérrel a szív jobb felét. Ez, a három felfedezőjéről Bland-White-Garland szindrómának nevezett kór a méhen belül még nem okoz bajt. Ám a megszületést követően a szívüregben úgy alakulnak a nyomásviszonyok, hogy a kórosan eredő bal ér nem képes elegendő vért passzírozni a szívizmot ellátó kis erekbe. Ennek következtében - már csecsemőkorban - tönkremehet, elhalhat a szív ezen ér által vérrel rosszul ellátott szakasza.
Diagnózis érfestéssel
E súlyos betegség tünetei nem látványosak - és ezért bizony gyakran rosszul vagy későn állítják fel a diagnózist. Nem egyszerű e betegséget felfedezni, mert a szív vizsgálata, hallgatódzása nem elég informatív, és bár a mellkasröntgen és az EKG-vizsgálat valamivel közelebb visz, de még az ultrahanggal sem olyan könnyű pontosan megállapítani a bajt. Néha csak a katéteres, érfestéses eljárások segítségével lehet felállítani a pontos diagnózist. Ráadásul, ha kis számban is, az orvosi szakirodalomban az évek során ismertettek számtalan más fajta koszorúér fejlődési rendellenességet, így például a közös törzzsel eredő bal és jobb koszorúér ágakat, az egyik oldali, ki sem fejlődött szíveret, a rendellenes lefutású koszorúereket. Ezek mind hasonló tünetekkel (is) járhatnak. És hogy még komplikáltabb legyen a helyzet, a koszorúerek eltérései összefonódhatnak más szívhibákkal, billentyű-rendellenességekkel, a szívüregek kóros anatómiájával. Ezeket gyógyítani sem könnyű. Először is időben fel kell ismerni a kórt, még mielőtt a vérellátási zavar miatt jóvátehetetlenül sérül a szív. Ezt követően bonyolult érsebészeti eljárásokkal próbálkoznak, váltakozó sikerrel.
Öröklődő és szerzett
Bár kétségtelenül nem tartozik szorosan a gyermekkori koszorúér betegségek témájához, de nem hagyhatók figyelmen kívül a különböző öröklődő és szerzett zsír-anyagcserezavarok sem. A kóros vérzsír értékekről számtalan vizsgálat során bebizonyosodott, hogy már gyermek- és kora felnőttkorban felelőssé tehetők a korai érelmeszesedésért és annak következményeiért, a magas vérnyomásért és a szívinfarktusért. Fiatal felnőttkorban infarktuson átesett szülők gyermekeit vizsgálták nagy számban, és kiderült, hogy az ő vérükben jelentős százalékban magasabb bizonyos kockázatot jelentő zsírfajták koncentrációja. Egyes vérzési és alvadási zavarok is hajlamosítanak trombózisképződésre. Ezek kétségtelenül orvosi ritkaságok - de azért előfordulnak. Ritkán, de baj lehet. Vigyázni kell a szívre - időben és rendszeresen kell ellenőriztetni. Még gyermekkorban is.
Egy rejtélyes kór
Csak az utóbbi évtizedekben került a figyelem központjába egy olyan kór, melyről egyre többet, de még mindig nem eleget tudunk: ez a Kawasaki-szindróma. Japánban írták le először a II. világháború után, máig ott betegszenek meg Kawasaki-szindrómában a legtöbben. Pontos okát nem ismerik, vírusfertőzést és kóros immunológiai folyamatokat sejtenek a háttérben. A lázzal, a nyirokcsomó-duzzanattal, a változatos bőr- és nyálkahártyatünetekkel, valamint az egyéb szervek érintettségével járó betegségről azért ejtünk most szót, mert aránylag gyakran kíséri érbetegség - elsősorban a koszorúerek elváltozása. Vaszkulitis (érgyulladás), aneurizma (helyi értágulat) és trombózis (vérrög okozta érelzáródás) lehet a betegség részjelensége - tehát akár valódi infarktust is okozhat. Megjegyzendő, hogy más szervek artériáit, például a vese ereit is megtámadhatja, de tapasztaltak már szívizom- és belhártya-gyulladást is. Nem csak az okát, de a pontos ellenszerét sem ismerjük. Bizonyos, immunrendszert erősítő szereket és gyulladáscsökkentőket adnak, melyek csak akkor hatásosak, ha időben elkezdik (tehát időben felismerik), és kellő ideig folytatják a kezelést. Amennyiben a betegség a koszorúereket is megtámadja, akkor igen komoly károsodással, az esetek mintegy két százalékában halálos kimenetellel kell számol
A legborzasztóbb helyzet: az örökmozgó gyerek, kisbaba egyszer csak nem mozdul, baleset történik, vagy elesik és úgy marad... Mi erre a jó reakció? Mit kell tenni? Elsősegély a Porontyon.
Először néhány alapfogalom:
Légzés: könnyed, nem túl szapora és nem túl ritka, nem hörgő, nem erőlködő, mellkasmozgás észlehető szemmel. A kicsin alvás közben jól megfigyelhető, nézzük meg és memorizáljuk! 10 másodpercig figyeljük a háton alvó gyermeket, arcunkat az arca fölé hajtva, a lába felé tekintve. Érezni fogjuk a levegő kiáramlását arcunkon, látni fogjuk a mellkas mozgását, hallani fogjuk a szuszogást.
Keringés: szívműködés: bármilyen mozgás, köhögés, normális légzés észlelése azt jelenti, hogy van szívműködés. Vészhelyzetben pulzust keresni még az egészségügyi dolgozóknak is nehéz feladat, de ha meg akarjuk keresni, egy éves kor alatt a felkar belső oldalán megtehetjük, ezt is lehet gyakorolni masszázs, fürdetés, simogatás közben, játékosan. Egyéves kor felett lehet a nyak oldalán is gyakorolni a pulzusfelismerést. Kizárólag az egyik oldalon szabad egyszerre keresgélni. Ezzel se vesztegessünk több időt 10 másodpercnél.
Eszméletlenség: a baba, gyerek szólongatásra, finom válltájéki rázásra (a nyaki gerinctörés gyanúja esetén ne rázzuk!) semmiféle reakciót nem mutat. Ha mozog vagy válaszol, akkor nem eszméletlen.
I. A fentiek alapján, tehát ha a baba, gyerek mozog, válaszol, akkor baleset gyanúja esetén hagyjuk lehetőleg a talált helyzetben, kivéve ha ez a helyzet veszélyes (gázmérgezés helyszíne, ugrálóvár belépője, úttest, hasonlók). Ellenőrizzük sűrűn az állapotát, és ha szükséges, hívjunk segítséget.
II. Ha nincs válasz, akkor először is próbáljunk nem pánikba esni! Ez a legnehezebb, tudom. De gondoljuk át, ha pánikvihar tör ki, a kicsi esélye csökken a túlélésre. Ha egyedül vagyunk, rajtunk múlik minden. Legelső teendő: hangosan kiabáljunk segítségért! Ha van körülöttünk valaki, utasítsuk mentőhívásra, fontos bejelenteni, hogy eszméletlen babához, gyerekhez jöjjenek. Ha egyedül vagyunk, egy percig tevékenykedünk a lentiek szerint, majd segítséget hívunk.
III. A következő teendő a légutak felszabadítása. Hanyattfekvő helyzetben a pici fejét finoman hátrabillentjük, állát felemeljük, és a már elmondottak szerint 10 másodpercig figyeljük, van-e légzés. Halljuk, érezzük, látjuk. Ez a hármas észlelés. Ha van kielégítő normális légzés, oldalt fekvő helyzetbe fordítjuk, és továbbra is figyeljük, van-e légzés.
Légútbiztosítás
Oldalt fekvő helyzet
Ha nem lélegezik a gyerek, vagy ritka, szabálytalan a légzése, akkor a szájba tekintve a könnyen eltávolítható esetleges légúti akadályt szedjük ki. Garatba mélyen benyúlni nem szabad. Hosszú köröm súlyos sérüléseket okozhat! Ezután öt befúvást kell végezni, nyugodt tempóban, miközben folyamatosan állat felemelve, fejet hátrahajtva tartjuk. Nem teljes tüdőből fújunk, és minden befúvás után arcunkat elfordítjuk, hogy érezzük a kiáramló levegőt. A csuklást, köhögést figyeljük, ez a visszatérő saját légzésre utal. Kisbabánál a szájat és orrot is vegyük a saját szánkba, kisgyereknél lehet csak orrba vagy csak szájba fújni. Fontos a jó tömítés, ne szökjön a levegő. Akkor hatásos a tevékenységünk, ha a mellkas emelkedik befúváskor.
Befúvás
Ha nem tudunk befújni, akkor próbáljuk a gyerek fejének helyzetén változtatni, kicsit kevésbé vagy jobban hátrahajtani, mert a nem megfelelő pozícionálás lehetetlenné teszi a befúvást, vagy tételezzük fel, hogy a légutakban idegentest van. Ebben az esetben el kell kezdeni a mellkaskompressziókat.
IV. IV. Keringés jeleit keressük (fent leírtam), esetleg pulzust, de maximum 10 másodpercig Ha biztosak vagyunk abban, hogy van keringés, a lélegeztetést kell folytatni, amíg a saját légzés vissza nem tér, ekkor stabil oldalt fekvő helyzetbe fordítjuk, és folyamatosan ellenőrizzük. Ha nem észlelünk keringési jeleket, vagy a pulzus percenkénti 60-at nem éri el (tehát másodpercenként egy pulzuslökés), vagy bizonytalanok vagyunk a megítélésében, akkor kezdjük el a mellkaskompressziókat. Innentől felváltva lélegeztetünk és végezzük a mellkasnyomást.
V. Ezt a következőképpen tegyük: kemény alapon fekszik a gyermek (asztal, föld), hanyatt. Feszes bodyt, vékony rövidujjú feszes pólót véleményem szerint rajta hagyhatunk, sok idő telne el a vetkőztetéssel. Persze több rétegnyi ruhán át sem a légzés észlelése nem könnyű, sem a kompresszió végzése. Ilyenkor muszáj szabaddá tenni a gyermek hasát-mellkasát. A hasán mutató-és középső ujjunkat felfelé csúsztatva elérjük a szegycsont végét, ettől számítva 1 ujjnyira a fej felé lesz a nyomáspont. Ez a szegycsont alsó harmada. Percenként 100 nyomás szükséges, mereven tartott mutató- és középső ujjunk begyével. Gyakoroljuk nyugodt körülmények között, amíg érezzük a 100-as ritmust, akár stopperrel is. Fontos, hogy a lenyomás és felengedés között legyen egy pillanatnyi szünet, ne „bökdösés” jellegű legyen a kompresszió. Nagyobb gyerek esetén egy tenyérrel, vagy két kézzel végezzük a műveletet. A mellkas átmérőjének harmadáig be kell nyomni. Nem szabad sajnálni, mert nem lesz hatásos a tevékenységünk. 15 nyomás után 2 befúvást kell végeznünk. Ez a ciklus ismétlődik, négyszer, ekkor telt le az első perc. Ha egyedül vagyunk, ekkor hívunk segítséget.
Mellkaskompresszió:
Addig folytatjuk, amíg vissza nem térnek az életjelenségek, vagy a megérkező szaksegítség ki nem veszi a kezünkből a picit. Vagy ki nem merülünk. Bár ez saját gyermek esetén nem fordulhat elő, ez az én véleményem...
Még valamiről szeretnék szólni: a légúti idegentestről. Minden szülő ettől retteg, joggal. Játék, főleg kis, több darabos játék a mindent szájba vevő babára veszélyes, evés közben a beszéd, futkosás szintén. Ha a falat, játék alkatrész a garatba, gégebemenet közelébe kerül, azonnali bő nyálzás, köhögés indul el, a gyermek elvörösödik, fuldoklik, köhög, levegő után kapkod. Ha az idegentest a hangrés fölé ékelődik, teljes légúti elzáródás jöhet létre. És a legrosszabb lehetőség, ha a hangrés alá kerül, elzárva a légcsövet. Borsó-, kukorica-, mogyoródarabka esetleg rövid fuldoklásos epizód után „legurulhat” az egyik főhörgőbe, a gyermek újra kap levegőt, látszólag rendben van, de az egyik tüdőfél akár teljesen vagy részlegesen elzáródhat a levegőtől, az idegentest kimozdulhat, teljes elzáródást okozva. Több nap tünetmentesség után pedig a kicsi idegentest akár nagyon súlyos tüdőgyulladást okozhat.
Mit tegyünk, ha vészhelyzet alakul ki a légúti
idegentest miatt?
- Először is, ha van erős, hatásos köhögés, akkor erre biztatjuk a gyermeket, nyugtatjuk, megfigyeljük. Ha a szájba visszakerül, kiköpetjük vele. Orvosi ellátás akkor szükséges, ha gyanús, hogy darabkák kerülhettek nagyon mélyre, fentebb leírtam.
- Ha nincs hatásos köhögés, és a gyermek elvesztette az eszméletét, segítségért kiáltunk, hanyatt fektetjük, légút megnyitás, szájba tekintés, elérhető idegentest eltávolítás után öt befúvás, és a feljebb leírtak szerint újraélesztés kezdése szükséges. 1 perc után segítségkérés, ha egyedül vagyunk.
- Ha még eszméletén van, öt háti ütés, majd öt hasi lökés következzen, csecsemőknél nem hasi, hanem mellkasi lökés.
- Ehhez a csecsemőt combunkra fektetjük lejtőztetve, alkarra, tenyér, ujjak állat támasztják, másik kézzel ütünk a hátra. Nem ötöt gyorsan, hanem lehetőleg annyit, amennyi kell a helyzet megoldásához. Figyeljük, kijött-e az idegentest. Ha ez nem sikerül, hanyatt fordítjuk, és a mellkasi nyomásponton nem kompressziót, hanem gyors lökést adunk két ujjal. Ezt a két műveletet váltogatjuk a sikerig. Ha közben elveszti az eszméletét, elkezdjük az újraélesztést.
- Nagyobb gyerek esetén megkísérelhető a Heimlich-műfogás, álló vagy ülő helyzetben: gyomorgödörre a gyermek mögött állva összefogott kezünkkel gyors, felfelé-hátra irányuló lökést adunk. Fekvő helyzetben gyomorlökés szükséges.
Gyermekkorban ugyanazon inkontinenciaformák előfordulnak, mint felnőttkorban, szerencsére ritkábban, és a kiváltó okuk általában különböző. A gyermekkori bevizelések közül az enuresis nocturna a leggyakoribb tünet, melynek sokféle oka lehetAz életkor előrehaladásával spontán is csökken a száma, de az általános iskola első osztályosai között még 16%-ban előfordul. Ez nagyon nagy szám, minden hatodik gyermek. Gyakrabban fordul elő fiúknál, elsőszülött gyermeknél, rossz szociális körülmények között élőknél, s ha a felmenőknél már előfordult. Több formája ismert. Primer az enuresis, ha születésétől fogva, alvás közben ágyba vizel a gyermek. Szekunder, ha legalább hat hónapi száraz éjszaka után jelentkezik az ágybavizelés. Monoszimptómás az enuresis, ha az éjszakai ágybavizelésen kívül egyéb panasza, tünete nincs a betegnek. Poliszimptómás az enuresis, ha egyéb tünet is párosul az éjszakai bevizeléshez. Ilyenek lehetnek a nappali gyakori vizelés, sürgető, parancsoló vizelési késztetés, nappali vizeletcsepegés, recidiváló húgyúti fertőzések, nehéz vizelés, tapintható hólyag stb. A szekunder enuresis esetiben az anamnézis már körvonalazza a valószínű kiváltó okot, mely célzott kezeléssel megszüntethető, s így a szekunder enuresis nocturna gyógyítható. A pszichés eredet ebben a csoportban gyakori, óvodai, iskolai, családi konfliktusok állhatnak a háttérben. Gyakori húgyúti fertőzés és egyéb szerzett betegségek következtében jelentkező ágybavizelés. A szekunder enuresis nocturna bármely életkorban jelentkezik, azonnal vizsgálni majd célzottan kezelni kell. Gyógyulási aránya jó. A primer monosymptomás enuresis nocturna a leggyakoribb bevizelési forma gyermekkorban. detrusorműködést kiváltó egyéb okok ritkák gyermekkorban. A célzott kezelésen kívül antikolinerg gyógyszerek adásával jó eredményt lehet elérni. Az enuresis nocturna harmadik csoportjában semmilyen kiváltó okot sem lehet kimutatni. Ezen esetekben a kondicionáló tréningek javasoltak., vagy elnyomja, vagy fölébred, s a WC-be vizel. Amennyiben mindezen kezelések nem hoznak eredményt, többféle korábban alkalmazott gyógyszer is adható, illetve pszichoterápia is lehetséges. Felnőttkorra csak 1 százalékuknak marad meg az ágybavizelése.
A nappali bevizelési panaszok közül a sürgető vizelési késztetéshez társuló inkontinencia a leggyakoribb. Az első vizelési inger annyira erős, sürgető, hogy a gyermek nem tudja elnyomni, és bepisil. Ilyenkor a gyermek viselkedésére az jellemző, hogy toporog, összeszorítja a lábait, kezét a combjai közé szorítja, esetleg leguggol, és ráül a sarkára. Így összenyomva a húgycsövét, megpróbálja megakadályozni a bepisilést, legtöbbször eredménytelenül.
Több-kevesebb vizelet ürül, de esetenként az egész hólyagtartalom. Oka leggyakrabban instabil hólyagműködés. A korábban említetteken kívüli húgyúti kövesség, hypercalciuria is állhat a háttérben, de a térszűkítő folyamatot mindig ki kell zárni. Az instabil detrusorműködés szerepet játszik a recidiváló húgyúti fertőzésekben, a vesicoureteralis refluxok kialakulásában.
A stresszinkontinencia elsősorban kövér kislányoknál fordul elő. Húgycső- és hólyagzáródási rendellenességek esetén is károsodik a záróizomzat. Az elcsepegés vizelési inger nélkül jelentkezik köhögéskor, nevetéskor, ugrálás kapcsán, lépcsőn járáskor, vagy különböző tárgyak emelése során. Az elcsepegés általában kisebb mennyiségű, sohasem az egész hólyagtartalom ürül ki. A gátizomzat erősítésén kívül szimpatomimetikumok erősítik a záróizmot.
A nevetés kapcsán jelentkező pár csepp vizeletvesztés a stresszinkontinencia csoportjába tartozik, míg ha nevetés hatására komplett vizelési reflex váltódik ki, s a teljes húgyhólyag tartalmát kiüríti a gyermek, akkor ennek patomechanizmusa az instabil hólyagműködésnek felel meg, s kezelése is ugyanaz.
A fiúknál a fitymaszűkület hasonló panaszokat okozhat.
A gyermekek vizelési panaszait sokszor félrediagnosztizálják. Ez krónikus urogenitalis húgyúti gyulladásokhoz vezethet, melynek a fejlődő szervezetre nagyon káros, akár életre szóló szövődményei lehetnek. Ezért fontos a pontos diagnózis és a célzott kezelés.
A CT röntgensugárral és
komputertechnikával dolgozik. A vizsgálat általában 30-60 percig tart és
egyáltalán nem okoz fájdalmat. Ha a vizsgálathoz kontrasztanyag intravénás
beadása szükséges, akkor csak az injekció szúrását érzi majd.
A CT vizsgáló eljárás, kezelést, gyógyszer bejuttatását a szervezetbe nem
jelenti.A vizsgálat nem invazív, veszélye vagy utókövetkezménye nincs, de némi
röntgensugár terhelést jelent.
A komputertomográf egy elég nagy berendezés. A betegnek fel kell feküdnie a vizsgálóasztalra, majd ezzel együtt betolják a gép belsejébe. A vizsgálat során végig mozdulatlannak kell maradnia. Ha a fejét vizsgálják, azt rögzíteni fogják, hogy véletlenül se tudjon elmozdulni. Gyakran előfordul, hogy a vizsgálat során a kar vénájába kontrasztanyagot adnak be.
Szükséges előkészületek
Mondja el az orvosnak, hogy ha bezárt helyen félelmet szokott érezni (klausztrofóbia). Ilyen esetben enyhe nyugtatószert kap, ami oldja a szorongást. Ha a vizsgálathoz szedatívumot kapott, utána vigye haza valaki autóval, mert aznap nem vezethet. Feltétlenül említse meg az orvosnak, ha allergiás valamilyen gyógyszerre, vagy bármi másra, különösen jódtartalmú vegyületekre, mert előfordul, hogy a vizsgálat alatt jódtartalmú kontrasztanyagot adnak be.
Ezen kívül a vizsgálat nem kíván speciális előkészületeket. Nem kell diétázi és a szokásos gyógyszereit is beszedheti, hacsak az orvos másként nem rendeli.
A vizsgálat értékelése, eredményei
A CT olyan vizsgálati eljárás, amely képes nagyon pontos és nagy felbontású képet adni bármelyik szervről. Olyan esetekben is eredményesen használható, ahol más vizsgálati módszerek nem túl sikeresek Kiváló képességei miatt nagy segítséget jelent a betegségek felderítésében és a pontos diagnózis megállapításában.
Lehetséges komplikációk és
szövődmények
A vizsgálatnak nincsenek kellemtlen utóhatásai. Ritkán komplikációkat okozhat, ha a beteg érzékeny a kontrasztanyagra, ezért, ha erről tudomása van mindig szóljon az orvosnak.
Mivel a komputertomográf röntgensugárral dolgozik, nem teljesen
ártalmatlan.
A scoliosis a gerincnek a frontalis síkban bekövetkezett elhajlását jelenti, mely lehet funkcionális és strukturális.
Funkcionális scoliosisnál csigolya szerkezeti eltérés nem mutatható ki, általában ismeretlen eredetű, hátterében leggyakrabban egyszerű tartási rendellenesség áll. Típusosan balra konvex, nagy ívű, mely kifejezetten mobilis. Általában lányokon, a pubertás idején mintegy 15%-ban jelentkezik.
Egyéb okai: pszichés problémák, végtaghossz-különbség (statikus), gyöki kompresszió miatti antalgiás tartás (pl. discus hernia), tumor, gyulladásos megbetegedések (pl. appendicitis).
Strukturális scoliosis a gerinc generalizált háromdimenziós, kombinált deformitása, melyre jellemző a frontális síkú elhajlás, a sagittalis síkban lordosis, valamint transversalisan a csigolya rotáció. Leggyakoribb (80%) az ún. idiopathiás scoliosis, melynek etiológiája nem ismert, de genetikailag determinált. Kialakulásában fontosak a biomechanikai faktorok is. Gyermekkorban, leggyakrabban praepubertás idején jelentkezik, a 20 Cobb-fokot meghaladó görbület a népesség 5 ‰-ben észlelhető. A betegség a lányokat hétszer gyakrabban érinti.
Ismert eredetűek háttere lehet congenitalis, neuromuscularis, neurofibromatosis, metabolikus, mesenchimalis, illetve trauma, tumor.
Tekintve, hogy a strukturális scoliosisok oroszlán részét az idiopathiás esetek adják, illetve a fizioterápia ezen típus kezelésében lehet igazán hatásos és eredményes, az alábbiakban az idiopathiás scoliosisok kezelése kerül részletezésre.
Panaszok / Tünetek / Általános
jellemzők
Gyermekkorban specifikus, tehát a kórképpel összefüggő fájdalom nem fordul elő, sem egyéb más betegségtünetet nem találunk, csupán jellegzetes aszimmetriák észlelhetőek a nyak, vállöv vonalát, a scapulák állását, a mellkas alakját, a törzs-kar háromszöget, a medence helyzetét tekintve. Jellemző a lapos hát, a bordapúp kialakulása, a gerincmozgások beszűkülése, s a légzésfunkció csökkenése.
A scoliosisnak több felosztását ismerjük.
Az egyes görbületi formák jellege, megjelenése egyénenként változik.
A scoliosis irányának elnevezése a háti szakasz alapján történik, tehát hogy ezen a szakaszon merre van a görbület konvexitása (jobbra / balra konvex).
A betegség leírása
Az idiopathiás scoliosis dinamikáját többféle tényező befolyásolja. Fizioterápiás szempontból a (csont) növekedés, a légzés és a jellegzetesen megváltozott izomegyensúly szerepe hangsúlyozandó. Lévén, hogy a betegség növekedésben lévő egyéneknél jelentkezik jellemzően, a csigolyák szerkezetében lévő aszimmetria rányomja bélyegét a még korántsem érett (csontos) struktúra növekedésére.
A háti csigolyák érintettsége esetén a mellkas is deformálódik. A görbületek konvexitása mentén hátul és ellenkező oldalon elöl bordapúp alakul ki. Ezekkel szemközt pedig ún. bordavölgyek jönnek létre.
A gerincdeformitás következtében egy kóros, ún. skoliotikus egyensúly alakul ki, melynek fenntartásában a kulcsszerep az izomzatra hárul. A strukturális scoliosis az izomműködéshez azonban kedvezőtlen feltételeket teremt: A konvexitás oldalán lévő izmok túlnyúlttá válnak és az egyensúly megőrzése végett hipertrofizálnak (háromszoros hipertónus). A konkáv oldali izomzat pedig zsugorodik és szükségszerűen vesztve tartófunkciójából atrófiának indul (egyszeres hipertónus). Vagyis mindkét oldalon inszufficienciát figyelhetünk meg, így a skoliotikus gerinc stabilitása kerül veszélybe (izom-diszbalansz).
A ritka betegségek olyan életet veszélyeztető vagy maradandó károsodást okozó betegségek, amelyek előfordulása ritka, és amelyek nagyon összetettek. A legtöbbjük örökletes betegség, mások – több kategória közül – ritka ráktípusok, autoimmun betegségek, fejlődési rendellenességek, toxikus és fertőző megbetegedések. Olyan átfogó megközelítést tesznek szükségessé, amely a jelentős halandóság vagy az elkerülhető idő előtti elhalálozás megelőzésére, valamint az életminőség javítására vagy az érintett személyek társadalmigazdasági lehetőségeinek javítására tett különleges és egyesített erőfeszítésen alapszik.
Az 1999. január 1-jétől 2003. december 31-ig tartó időszakra a ritka betegségekre, köztük az örökletes betegségekre irányuló közösségi cselekvési programot1 fogadtak el. Ez a program az alacsony előfordulást úgy határozta meg, hogy a betegség az Európai Unióban
10 000 személyből kevesebb mint 5-öt érint.
Míg ez a 10 000/5 előfordulási arány alacsonynak tűnhet, a 27 tagállamból álló EU-ban, betegségenként körülbelül 246 000 személyt jelent. A jelenlegi tudományos ismeretek alapján 5000-8000 számú elkülönülő ritka betegség érinti az EU teljes lakosságának akár 6%-át az élete során. Másként megfogalmazva, az Európai Unióban (27 tagállam) körülbelül 15 millió személy érintett vagy lesz érintett valamely ritka betegség által.
Az orvosi szakirodalomban rendelkezésre álló források2 szerint kevesebb mint 100 ritka betegség, mint például a Brugada-szindróma, a Guillain-Barré-szindróma, a scleroderma vagy a velőcső-rendellenességek előfordulása közelíti meg az 5/10 000 küszöböt. A legtöbb ritka betegség előfordulása nagyon ritka – 1/100 000 személyt vagy még kevesebbet érint; ilyen például a vérzékenység, a Ewing-szarkóma, a Duchenne izomsorvadás vagy a Hippel-Lindau betegség. Több ezer ritka betegség csak néhány beteget érint Európában, mint például a Pompe betegség, az alternáló hemiplegia vagy az „Ondine átka”. A nagyon ritka betegségekben szenvedő betegek és családjaik különösen elszigeteltek és kiszolgáltatottak.
Az az életkor, amikor az első tünetek megjelennek, szintén nagy eltéréseket mutat: a ritka betegségek fele születésnél vagy gyermekkorban jelentkezhet (mint például a Williamsszindróma, a Prader-Willi-szindróma, a retinoblastoma). A ritka betegségek másik fele felnőttkorban jelentkezhet (mint például a Hungtington-kór, a Creutzfeld-Jacob-betegség, az amiotrófiás laterális szklerózis).
A ritka betegségek többsége örökletes betegség, de a terhesség alatt vagy a későbbiek során a beteget érő környezeti hatások is okozhatják, gyakran genetikai hajlammal párosulva.
Némelyik valamely közönséges betegség ritka formája vagy ritka szövődménye. A ritka betegségek súlyosságuk és a megnyilvánulásuk tekintetében is nagymértékben különböznek. A ritka betegségben szenvedő betegek várható élettartama jelentősen lecsökken. Számos betegség összetett, degeneratív és maradandó károsodást okoz, míg mások összeegyeztethetők a normális életvitellel – amennyiben időben diagnosztizálják.
1. A MEGBETEGEDETT SZERV
SZERINT
2. AZ ALLERGÉN ANYAG BEHATOLÁSIKAPUJA SZERINT
A meghatározások inkább gyakorlatiasak, mint tudományosak szeretnének lenni. Akkor leszek velük elégedett, ha a beteg a megfelelő orvosnál jelentkezik a panaszaival, nem akkor, ha a kollégák szigorú zsürijén csont nélkül átjut.
Itt említeném meg ismét, hogy allergológiai szempontból a szemgolyót kívülről és folytatódva a szemhéjat belülről borító vékony hártya - a kötőhártya - is a légutakhoz tartozik, azokkal együtt, hasonló módon betegszik meg.
Szénanátha - vízszerű, makacs - hetekig tartó -, vagy gyakran visszatérő orrfolyás, ami láz nélkül, orrdugulással, tüsszögési rohamokkal orrviszketéssel jelentkezik. Megnyilvánulhat csak krákogásban, garat viszketésben, csak orrdugulásban, állandó orrpiszkálásban - a viszketés miatt. A panaszos gyakran orrhangú, csak a száján veszi a levegőt. Gyermekkorban a kép kísértetiesen hasonlít az orrmandula megnagyobbodásra. Ritkábban ugyan, de néha még a hallás is romolhat.
Kötőhártya-gyulladás - könnyezéssel, szem-viszketéssel, idegentest érzéssel - "por ment a szemembe" - szemhéj duzzanattal, kötőhártyának az eresedésével (ami szemfehérje, az inhártya miatt jól látható), fényérzékenységgel jelentkezik, láz és gennyes szemváladék nélkül. Időbeli lefolyása a szénanáthával azonos - idült - hetekig tartó -, vagy visszatérő.
Hörgi asthma - náthás, tüsszögős bevezető panaszok után száraz köhögés, nehézlégzés, majd az esetek nagy részében szabad füllel is hallhatóvá váló légzés, a kilégzés megnyúlása, nehezítettsége, másképp fogalmazva a belégzés "megrövidülése" észlelhető. Meghatározó tünet a fulladás, a légszomj. A panaszok láz nélkül jelentkeznek általában.
Jellemző mindhárom betegségfélére, hogy az év betegre jellemző adott szakában jelentkezik, az asthmára pedig, hogy az adott szezonon belül is rohamokban okoz panaszokat, sokszor csak éjszaka vagy a hajnali órákban.
Fontos azonban megjegyezni, hogy jelentkezhet allergiás betegség egész évben fennálló panaszokkal, ill. a fenti tüneteket nem mindig allergia váltja ki. Pl. a hörgi asthma eseteinek kb. harmada nem allergiás eredetű, valamint tartós szemgyulladást, tartós náthát számos más ok is fenntarthat.
Immunológiai, allergológiai jelentősége felértékelődött az utóbbi években. Önálló immunszervként is emlegetik a bőrt, annyira speciális reakciók játszódnak le benne.
Csalánkiütés (urticaria) - legtipikusabb, legközismertebb formája az allergiának. Lényege a piros, viszkető udvarban ülő "csalángöbcse". Mérete kb. fél centis átmérőtől, 1-2 pöttytől, az egész testet beborító vörös, duzzadt, összefolyó nagy jelenségig igen változó. Szélsőséges formája, amikor a folyamat a bőr mélyebb rétegében kezdődik és nem annyira a pirosság, mint inkább a duzzanat, a feszítő fájdalom a jellemző. Teljesen deformálódhat pl. a kéz, vagy a láb nem fér a cipőbe stb.. Ritka előfordulás amikor a gége és környéke duzzad be. Ez az utóbbi állapot értelemszerűen életveszélyes.
Ekcéma (Atopiás dermatitis) - Magyar legpontosabb neve a sömör, de az ekcéma is létjogosultságot nyert már a köznyelvben. A legkevésbé tipikus az allergia szempontjából és a legtöbbet vitatott kórkép. Létrejöttében azonban az allergia szerepe egyre inkább elismert. Valószínüleg nem egyenlő mértékben az egyes embereknél, de egyik, panaszokat fokozó, kiváltó tényező. Jellemző rá a száraz, repedezett, megvastagodott bőr, ami általában erősen hámlik. Fellobbanás esetén vérbővé válik, nedvedzeni szokott, és akár fájdalmas is. Gyakori, hogy csecsemőknél az orcákon, később kisded kortól a könyök és térdhajlatban, csuklón észlelhető. De van teljes testet borító formája is. Bármely életkorban nehézzé tudja tenni az életet.
Beleink űrtere is inkább a külvilághoz tartozik. A csecsemő a bélrendszerén keresztül kerül kapcsolatba legintenzívebben, legközvetlenebbül nagy menyiségű, idegen szerves anyaggal.
Hasmenés, hasfájás, táplálék felszívódási zavar - a tünetcsoport immunológiailag - biokémiailag igen különféle okokból alakulhat ki. (A három említet típus közül csak a második a tipikusan allergiás probléma.)
Talán leggyakoribb formája egy enzim hiánya. Ebben az esetben a tejben lévő értékes szénhidrátot a tejcukrot - ami úgynevezett diszaharid, azaz két cukor alegységből épül fel - nem tudja a beteg emészteni, két alegységre hasítani, azaz felszívódásra alkalmassá tenni a hasító enzim - laktáz - hiányában. A bélben maradó fölös szénhidrát felelős a panaszokért. Ez természetesen nem allergiás kórkép, de a tünetek hasonlósága miatt itt meg kell említeni.
Ritkábban más kettős cukrot bontó enzim hiánya is hasonló panaszokat okozhat.
Tipikus allergiás probléma a tehéntej-fehérje túlérzékenység okozta hasmenés. Ennek legsúlyosabb formája, amikor a bélpanaszok bélvérzésig fokozódnak, társulva ekzemával és légúti panaszokkal.
Szintén itt kell megemlíteni - bár immunológiai szempontból nem a jellegzetes allergiás betegségek közé tartozik - a lisztérzékenységet más néven a cöliákiát. Kezelés szempontjábol mindhárom esetben a diéta a meghatározó, azaz a betegséget okozó anyagot tudatosan kerülni kell. A fenti kórképek a gondot nem csak azzal jelentik, hogy kellemetlenséget okoz a gyakori székletürítés, hanem elsősorban a szervezet fejlődése lelassul, megáll, sőt fogyás is jelentkezhet az elégtelen emésztés, felszívódás miatt haszontalanul kiürült, elvesztett tápanyagok miatt.
Ezek a fogalmak elképzelésem szerint azért szükségesek, mert az orvossal találkozó beteg sokszor hallja őket, nem mindig van idő pontos magyarázatuk megadására.
Inhalativ allergia - belégzés utján: a panaszok a légutak felületére, nyálkahártyájára jutó olyan anyagok hatására jönnak létre amelyekre a szervezet érzékennyé vált, szenzibilizálódott.
Ezek közül a legismertebb a virápor, más néven pollen. Ez a növények hím szaporító anyaga. Benne található a hím ivarsejt és segédsejtek, valamint tápanyag a sejtosztódáshoz.
Értelemszerűen addig okoznak panaszokat az arra érzékeny embereknek, míg nagy számban a levegőben megtalálhatóak - tehát virágzás idején. Sajnos a gyakran allergiát okozó növények szinte összeesküdtek az ember ellen. A legkorábban virágzó mogyoró, és az októberig panaszokat okozó parlagfű között az igen erősen allergizáló növények egymást váltják, folytonosan egymásba ér a virágzási idejük. Így februártól október végéig gondot okozhatnak pollenjükkel.
Közismert szintén a házipor atka allergizáló hatása. Nem maga az élőlény okoz panaszokat, hanem elporló testanyagai és különösen a széklete. Ezt a finom port beszippantva az orrba - nátha, a tüdő mélyébe jutva - asthmás fulladás jöhet létre.
Penészgombák levegőbe kerülő szaporítótestei elsősorban asthmás fulladást tudnak okozni.
Ismert még az állati szőrök, különösen a macskaszőr ilyen jellegű hatása, de tudni kell, hogy az állatok váladékai bizonyítottan, saját atkái pedig nagy valószínűséggel okozhatnak panaszokat az allergiás embernek.
Inhalatív allergének szezonja:
|
január |
atka, (fertőző betegségek) |
|
február |
fa virágpor, (atka) |
|
március |
fa |
|
április |
fa |
|
május |
fű, fa |
|
június |
fű |
|
július |
fű, gyom |
|
augusztus |
gyom, parlagfű, penészgomba |
|
szeptember |
gyom, parlagfű, penészgomba, atka |
|
október |
parlagfű, penészgomba, atka, (fertőző betegségek) |
|
november |
atka, (fertőző betegségek) |
|
december |
atka, (fertőző betegségek) |
Kontakt allergia - felületi érintkezéssel: Jól ismert a fémek - króm, nikkel - a kozmetikai iparban és ízanyagokként használt balzsamok allergiás bőrgyulladást okozó hatása. Karóra fémszíja, vagy csak csatja a csuklón, fülbevaló, nyaklánc, melltartó patentja ahol a bőrt érinti hozhatja létre a jellegzetes reakciót.
Ismert, hogy bizonyos pollen - például a parlagfű virágpora - a bőrre nagy mennyiségben kerülve gyulladást okozhat. Hasonlóan frissen vágott fűben játszó fűallergiás gyermekek bőre gyakran kiütéses lesz. Gyermekláncfű virágjából font koszorú a fejbőr gyulladásos reakcióját okozhatja az arra allergiásnak.
Ételek is okozhatnak hasonló panaszokat. Például a paradicsomra, tojásra erősen allergiásnak nem csak bélpanaszai, testszerte csalánfoltjai, de az ajkai körül - ahol az étellel érintkezett - bőrgyulladása is jelentkezhet.
Ételallergia - bőrtünetek közül csalánkiütést, ekcémát okozhatnak ételek. Itt nem az evés során az ajkakra kerülő ételre gondolok, hanem a bélből felszívódva, testszerte, vagy speciális helyeken jelentkező panaszokra. Hányást, hasmenést, hasi fájdalmakat válthat ki a bélrendszerben. De ételektől asthmás nehézlégzés is ki tud alakulni.
Méh- és darázssípés allergia - ismételt szúrás után, - olyan emberen, aki érzékennyé válik rá, tehát nem mindenkin - általános szervezeti reakcióval jelentkezik - gyengeség, ájulás, eszméletvesztés, rekedtség, köhögés, fulladás, testszerte kiütések, duzzanat. Azonnali orvosi beavatkozást igényel. Ahhoz hogy méhcsípés allergiásnak tartsunk valakit nem kell az összes tünetet produkálnia. Elég például csak, hogy testszerte kiütéses lesz, vagy csak nagyfokú gyengesége jelentkezik.
A méh- vagy
darázscsípéssel együttjár a megcsípett testtáj fájdalma, duzzanata, pirossága. Önmagában
ez azonban nem méhcsípés allergia. Minden csípés után észlelhető.
Gyógyszer allergia - szélsőséges súlyossági határok között - néhány csalánböbcsétől az életveszélyes anaphylaxiás reakcióig - jelentkezhetnek a panaszok. Leggyakrabban allergiát okozó gyógyszer a penicillin és rengeteg újabbnál újabb szintetikus változata. Ritka például az erythromycin allergia. A tévhitek fejezetbe is kerülhetne, hogy az erythromycin okozta hasi panaszok, hányás nem allergiás panasz. Többé kevésbé mindenki észlelheti ezeket a tüneteket ha erythromycint szed.
Az allergia bármely életkorban elkezdődhet így a gyógyszerérzékenység is sokadik beteg-gyógyszer találkozásra is, akár ötven éves korban.
A csecsemő- és gyermekkorban szerzett klasszikus allergiás betegségek (pl. atópiás ekcéma, ételallergia, szénanátha, gyermekkori asztma) a gyermek növekedésével (az immunrendszerük fejlődésével) többnyire megszűnnek. A tünetmentesség nem jár feltétlenül az alapbetegség eltűnésével (pl. asztma esetén a betegek negyedénél az illető húszas-harmincas éveiben visszaesés következhet be).
Aki gyermekkorban
asztmás volt, kerülje a dohányzást, füstös helyiséget, kerülje a hideg
levegőn végzett megerőltető testmozgást, kerülje az
allergénekkel dolgozó munkahelyet (fafeldolgozás, pékség, laboratórium),
fogyasszon sok zöldséget és gyümölcsöt.
Akinek már volt ekcémája, fokozottan ügyeljen a kozmetikumokra és szappanokra
(használjon hipoallergén termékeket). A gyerekek egy része szigorú diétával
idővel toleránssá válik az ételallergének iránt (a tej-, tojás- és
szójaallergia megszűnhet, de a hal- és földimogyoróallergia általában
megmarad).
A felnőttkorban kezdődő allergia általában nem múlik el. Minél később válik valaki allergiássá, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy azt valaha kinövi. A beteg állapota azonban rendszerint nem súlyosbodik a kezdetihez képest, ha a lehetőség szerint környezetét allergénmentesen tartja.
Ételérzékenység esetén, ha az allergiát okozó élelmiszert kiiktatjuk az étrendből, általában a tünetek teljesen elmúlnak. Ezután az élelmiszert ne fogyasszuk, vagy csak mértékkel! A probléma bármikor visszatérhet.
Akinél előfordult már az anafilaxiás sokknak nevezett életveszélyes allergiás reakció, annak egész életében számítania kell kialakulására!
A rossz evő gyerek őrületbe kergeti a szüleit, s olyan intézkedésekre kényszeríti őket, amelyek aztán végérvényesen elveszik a kedvét az evéstől.
Zoli 2 éves és egész nap nem eszik semmit. Mindaddig, míg apukája délután 5-kor haza jön. Aztán mindketten beülnek a kocsiba (a garázsban) és ott elfogyasztják a vacsorájukat. Éva egyéves és minden étkezést kihagy. Csak a játszótéren vagy a kocsijában hajlandó perecet ropogtatni vagy virslit és banánt majszolni. Ezenkívül semmit sem hajlandó enni.
Néha rágcsál, egyébként semmi
A kétéves Flórián két hónapja gyakorlatilag csak folyékony dolgokat vesz magához. Elsősorban tejet a cumisüvegből, s azt is csak éjszaka. Néha elrágcsál még egy kis száraz kenyeret, egyébként semmit. S itt van még a 20 hónapos Andris. Szinte kizárólag csak édességet eszik, amit anyukája meg is ad neki, hiszen már attól tart, hogy csemetéje egyébként éhen halna.
Ha a gyerekek nem akarnak enni, szüleik
a legelképesztőbb ötleteket és rituálékat találják ki, hogy mégis rábírják
az apróságot néhány falat zöldség vagy egy-egy kanál püré elfogyasztására. A jó
étvágyú gyerekek szülei el sem tudják képzelni, micsoda feszültség és nyomás
lesz úrrá a "rossz evő" gyerekek szülein, elsősorban az
anyukákon.
Mit egyen, ha már nem szopik?
A probléma mindig az első életév végén kezdődik, amikor a szoptatás és a cumisüvegek egyszerű ideje lejár. A gyermek (még) nem szereti a felkínált ételt, vagy éppen jön a foga, esetleg most hevert ki valamilyen betegséget - sok oka lehet, ha nem akar enni.
A gyermekorvos szerint gyakran nincs is oka az étvágytalanságnak. A gyermek egyszerűen kevesebbet eszik, mint amennyit az anyuka elvár, s ez a mamát annyira nyomasztja, hogy az étkezések során kérlelhetetlenné válik, veszekszik, és még inkább evésre unszolja a csemetét. A gyermek ilyenkor azonban azt tanulja meg, hogy az egyébként kedves és türelmes mama étkezéskor hátrányára megváltozik. Az apróság ilyenkor természetesen már egyáltalán nem akar enni, s végül elkezd félni az étkezésektől.
Az a bizonyos ördögi kör
Kialakul egy ördögi kör: a gyerek egyre kevesebbet
eszik, a mama pedig egyre feszültebbé válik. Attól tart, hogy csemetéjénél
valamilyen egészségkárosodás alakulhat ki, hogy vitamin- és fehérjehiánya lesz.
Ha pedig egyébként is egy törékeny, könnyű súlyú gyerekről van szó, a
szülők már-már azt hiszik, éhen halhat.
Kétségbeesésükben mindenféle trükköt találnak ki. Kis falatokat helyeznek el a
lakásban, hiszen a gyerekük csak titokban, s csak étkezések között eszik. Az
apróság legabszurdabb kívánságait is teljesítik, csak hogy egyen. Ismerünk
olyan gyereket, aki csak akkor evett, ha meleg fürdővízbe ülhetett.
S az anyukák akár négy ételt is elkészítenek egymás után, a tejbegríztől a melegszendvicsen és a virslin át egészen a burgonyafelfújtig, csak hogy gyermekük valamelyikből vegyen egy falatot. Természetesen sikertelenül: a gyerek kiskirály módján ül az asztalnál, és szorosan összezárt szájjal élvezi a hatalmát.
Az anya kudarca?
Az anyában a legellentétesebb érzelmek tornyosulnak, amelyek minden étkezés alkalmával újra és újra megerősödnek: aggodalom a gyermek iránt, sértődöttség érzése az állandó visszautasítás miatt, félelem a következő étkezéstől, düh a hatalmi harc miatt, amit nem tud megnyerni.
A problémát gyakran a nagymama jelenléte is tovább szítja, aki a meggyőződés hangján állítja: "Az én gyerekeim egy falatot sem hagytak a tányérjukon!" De a szomszédasszony is tovább ronthat a helyzeten, akinek az egyéves pufók arcú csemetéje húsdarabokkal telepúpozott tányér zöldségleveseket nyel el.
És a papa sem segít éppen, ha könnyedén megállapítja, hogy a mamának határozottabbnak kellene lennie. Mindezek eredményeként nem csoda, ha az anya úgy érzi, kudarcot vallott. Sokan panaszkodnak arra, hogy már mindent megpróbáltak, s egyszerűen nem tudják, hogyan tovább. Anyukák! Aggodalomra semmi ok! Egy egészséges gyerek nem hal éhen.
Hagyjunk fel a rituálékkal!
Sok anya attól fél, hogy gyermeke valamilyen krónikus betegségben szenved, ezért nem eszik. Félelmük azonban általában alaptalan. A gyermekorvos mégis azt ajánlja, hogy vizsgáltassák meg a gyereket egy orvossal. A beteges étvágytalanság általában más tünetekkel jár együtt: a gyermeknek hasmenése van vagy hány, elesettnek érzi magát, nem játszik vidáman, s gyakran egyszerűen betegnek néz ki. Ha azonban egy gyerek sovány, de vidám, egészséges és eleven, úgy nincs ok az aggodalomra még akkor sem, ha hosszabb ideig alig eszik valamit.
A megoldás első lépése az, hogy azonnal feladunk minden abszurd rituálét és a gyermek minden, evéssel kapcsolatos különjogát. Új szabályokat vezetünk be, például, hogy van napi három-négy étkezés, s azokat az asztalnál kell elfogyasztani. Az étkezések között nincs evés, s nincs olyan ital sem, ami kalóriát tartalmaz, a tejről nem is beszélve. Mert egy pohár tej vagy limonádé teljesen elveheti az étvágyat. Vizet vagy édesítetlen teát bármikor ihat a gyermek, amennyit csak szeretne.
Az első napokban természetesen előfordulhat, hogy a gyerek délben nem eszik semmit, s nem sokára éhes lesz. Ilyenkor előrehozhatjuk egy kicsit a következő étkezést. Közben azonban ne kapjon a gyermek semmit, hiszen csak így alakulhat ki az étvágya, s csak így tanulhatja meg, hogy étkezni az asztalnál szokás. Az evés igazából jó dolog. Az a gyermek, akinek már egyáltalán nincs kedve enni, megfeledkezett az evés öröméről, ezért most újra meg kell tanulnia azt.
Ha a gyerek egyetlen falatot sem hajlandó enni, akkor jobb, ha közönyösen reagálunk, s egyszerűen elpakoljuk a tányérját. Ha azonban a kis lurkó csak egy kanálnyit eszik is, dicsérjük meg kedvesen, anélkül, hogy túlzásokba esnénk: "Ez bizony nagyon ügyes volt.
Mindig csak keveset tegyünk a gyerek tányérjára, inkább még egy kicsit kevesebbet is, mint amennyit előreláthatólag meg fog enni. Az asztalnál való hosszadalmas csücsülés nemhogy ösztönözné, sokkal inkább elveszi a kedvét a következő étkezéstől.
Vezessünk be új
szabályt! A kedvenc étel helyett ajánljunk többfajta
finomságot. Vagy adjuk neki azt, amit a család többi tagja is fogyaszt.
Másrészt viszont soha ne kényszerítsük, hogy olyat egyen, amit nem szeret. A
legjobb megoldás tehát, ha a gyermeknek megfelelő ételek közül többfélét
teszünk az asztalra, amelyből ő aztán választhat. Ha ezekből
egyáltalán nem akar semmit, akkor mást se kaphasson!
Kondíciójavító diéta sovány gyerekeknek Az étvágytalan, túlságosan
törékeny gyereknek olyan ételekre van szüksége, amelyek mind kalóriában, mind
tápanyagokban igen gazdagok: adjunk pl. a tésztájához plusz egy kiskanál
csíraolajat, a szószokat zabpehellyel, apróra vágott dióval, napraforgómaggal
sűrítsük. A tejszínnel dúsított krémes zöldségleves, az élesztőpehellyel
gazdagított friss tejturmix, a rágcsáláshoz kínált szárított gyümölcs és
napraforgómag, a nassolásra alkalmas tej- és túrókészítmények szinte minden
gyereknek ízlenek, s emellett kiváló kondíciójavítók is.
Háború az asztalnál Ha az étvágytalanságnak nincsenek fizikai okai,
akkor az általában lelki terhelést jelez. Nem más, mint a gyermek
segélykiáltása. Ne engedjük, hogy a felőrlő asztali jelenetek hatalmi
harccá váljanak! Vegyünk mély levegőt, felejtsük el az evést és próbáljunk
utat találni gyermekünkhöz! Mert ha egyszer mindkét fél megmakacsolta magát,
szinte lehetetlen egymáshoz közelíteni, s így az étkezési probléma is
állandósulhat.
Tippek
Étvágygerjesztő szabad levegő: Ha a gyerek naponta legalább
egyszer rendesen kitombolhatja magát, s fölpörgeti az anyagcseréjét, közben jól
kifárad a friss levegőn, biztosan jó étvágya lesz.
"Superman"-müzli: Sok gyerek nem tartja túlságosan izgalmas dolognak az evést. S ha
emellett még törékeny és sovány is, egy reggeli Superman-müzlivel segíthetünk
neki, amely sok energiával, vitaminnal és ásványianyaggal látja el őt
mindjárt a nap kezdetén.
Így készítsük az "energiamüzlit": Egy 6-fajta gabonából álló
keverékből este daráljunk le 2 evőkanálnyit, és öntsünk rá annyi
vizet, hogy ellepje. Reggel turmixoljunk össze egy fél banánt és egy fél almát
2 dl tejjel, egy ek. élesztőpehellyel és 4 ek. tejszínnel, majd öntsük ezt
rá az előző este beáztatott gabonára. Keverjünk még 1 ek. apróra
összevágott mandulát, 1 ek. mazsolát és 1 ek. édes homoktövislevet is hozzá.
Inkább többször: Legyen inkább többször köztes étkezés, minthogy naponta háromszor "egyhegynyi" ételt kelljen a gyerekbe belediktálni. A gyerekeknek kicsi a gyomra és kicsi a szája, pedig többször kell enniük, mint nekünk nagyoknak. A túl nagy porció el is riasztja őket.
Ezzel ellentétben a kis adagok, amelyeknél még repetázni is lehet - felmérések
szerint - növelik az étvágyat. Egy egészséges, friss tejtermékekből
készült finom desszert pedig kedvet is ad az evéshez. A napi öt-hat tudatosan
megtervezett étkezés ideálisnak mondható: tartalmas müzli, meleg étkezés
zöldségekkel és kevés hússal, és a gyümölcs és a tejtermékek sem maradhatnak
el.
Hasfájás nélkül: A rengeteg csokoládé, a nehéz és zsíros sültkrumpli, a szénsavas
limonádé bizony jól megterheli a gyerek gyomrát: a zsír sokáig időzik a
gyomorban, a szénsav pedig az erjedési folyamatoknak kedvez. A krémes torták
helyett kínáljuk a gyerekeket inkább finom gyümölcstortával. A friss
gyümölcsök, a tejtermékek és a pikáns aprósütemények ízletesek és nem terhelik
meg a gyerekeket. Marad a játékra is energiájuk.
Színes büfé: A szigorúan vett "tortázás" helyett, ami sem a
mamának, sem a gyerekeknek nem okoz nagy örömet, készíthetünk egy kis
svédasztalt, ahol az apróságok kiszolgálhatják magukat. Így a játékidőt
sem kell megkurtítani, a gyerekek pedig akkor esznek, amikor kedvük van hozzá.
A gyümölcssaláta mellett az uborkával, sajttal, színes zöldségekkel megrakott
kis szendvicskék, falatkák, friss tejtermékek, joghurtok ízlenek a kis
édesszájúaknak és egészséges módon elégítik ki édesség utáni vágyukat.
Energia-burger: Vágjunk szét egy mazsolás zsemlyét, és mindkét oldalát
kenjük meg vastagon joghurttal, majd tegyünk rá egy kis gyümölcsöt (banánt,
kivit), és végül egy hámozatlan szelet almát. Ez biztosan ízlik a gyerekeknek,
és a fehérjéből és szénhidrátokból álló kombináció a csemeték
energiaigényét is kielégíti.
A készülődés öröme: Gyermekünk már az előkészületekben is
segíthet. Gondoljunk ki közösen játékokat, és a menüt is közösen állítsuk
össze. A bevásárlás együtt több örömet okoz, s gyermekünk barátai ízlését és
kedvenc ételeit is jobban ismeri. Engedjük, hogy a kis házigazda önálló
feladatokat is elláthasson: megterítheti és díszítheti az asztalt, és ha tudja,
a gyümölcssalátát is összevághatja. Csak a születésnapi torta maradjon
meglepetés!
A szülők szerepe rendkívül fontos a gyerekek étkezési szokásainak kialakításában. Ha meghízik egy gyerek, az a szülő felelőssége. Naponta tennünk kell a család és a gyerekek egészségéért, mert a gyerekkorban megtanult megfelelő életmód adja meg a hosszú, egészséges élet alapját.
Felejtsük el a
diéta szót, mondjuk és próbáljuk ki helyette az egészséges táplálkozást, meg a
rendszeres testmozgást. Unalmasan hangzik? Lehet, de csak így
őrizhetjük meg a gyerekek egészségét és testsúlyát. Ne akarjuk egyik
napról a másikra megreformálni a gyermek életét és étrendjét, apró trükkökkel
próbáljuk rávenni az egészséges ételek elfogadására.
Mi az egészséges?
A répa mindenképpen
egészséges, különösen a nyulaknak. Miért van vajon az, hogy az egészséges
táplálkozásról mindenkinek az ízetlen saláták jutnak az eszébe? Pedig ennél
sokkal színesebb a paletta: gyümölcsök végtelen mennyiségben, zöldségek,
gabonafélék (rizs, köles, bulgur), tésztafélék, sovány húsok, halak,
tejtermékek, és igen, zsírokat is tartalmaz, mert erre is szüksége van a
szervezetünknek, főként jó minőségű olaj vagy vaj formájában.
Ezek az ételfajták tartalmazzák mindazokat a vitaminokat, amire a gyerekeknek
és tulajdonképpen a felnőtteknek is szükségük van.
De az tény, hogy az egészséges táplálkozásba nem férnek bele a legmagasabb
kalóriájú ételek, így például a jégkrém, a sajtburger és a mozizós cuccok –
vagy csak nagyon ritkán. Nem kell örökre elfelejteni azokat, de nem is lehet
felnőni rajtuk. Legyünk szigorúak, heti egy alkalomnál többször ne ehessen
a – főleg túlsúlyos – gyerek gyorsétteremben.
Muszáj tanulni Nagyon nehéz úgy egészséges ételeket főzni, hogy
magunk sem vagyunk tisztában az egészséges táplálkozás alapelveivel. Az is
tény, hogy olyan korban élünk, amikor az evés sokkal nagyobb jelentőséget
kapott, mint korábban, hiszen minden földi jót el akarnak nekünk adni. De enni
és táplálkozni – két különböző dolog. Ehhez viszont meg kell ismerkedni
szervezetünk működésével, a tápanyagokkal, az arányokkal, az egészséges
főzési technikákkal. Lássuk be, elég fontos kérdés, hogy milyen
minőségű ételeket eszünk, mivel építjük vagy romboljuk a
szervezetünket.
Nassoljon gyümölcsöt Egy banán, egy narancs, egy alma, pláne apróra
vágva és összekeverve, telitalálat. Tegyen hozzá néhány szem diót, egy kis
kókuszt és kész is a pazar gyümölcssaláta. Még csak nem is drága, viszont
laktatóbb, mint egy csoki a büféből.
Mi van a tányéromon? A legjobb módja az egészséges táplálkozás rögös
útjára való rálépésnek, ha mindig ügyelünk arra, hogy a tányérunk felét
zöldségek töltsék meg. A másik felét osszuk ketté: az egyik negyedre fehérje,
azaz hús, tojás, bab kerüljön, a maradékra pedig szénhidrát, vagyis rizs,
tészta, krumpli. Ha pizzát eszik a család, kérjenek fejenként egy szeletet, és
egyenek hozzá egy doboz salátát.
Ne zárjunk ki egyetlen ételt sem Nagyon rossz ötlet tinikorban kiiktatni
bizonyos ételeket. Az egészségnek sem tesz jót, és fura viszonyba kerülhet a
gyerek az ételekkel, ha egyes fajtákat bűnösnek kiáltunk ki. Nem szabad,
hogy félelemmel vagy haraggal gondoljon az ételekre. Amúgy is reménytelen dolog
kontrollálni, mit eszik a gyerek, ezért partneri együttműködésre van
szükség, érezze, hogy megbízunk benne, nem kell eltitkolnia, ha néha elcsalja a
diétáját. De másnap akkor vissza kell fognia magát.
A mozgás
nélkülözhetetlen. Nincs annál szomorúbb látvány, mint
amikor a gyerekek, akiknek lételemük kellene, hogy legyen a mozgás, képtelenek
intenzívebb testmozgásra, annyira eltunyulnak. A szülő feladata, hogy
beépítse a gyerek életébe a mozgást. Ha nem is példamutatással, legalább azzal,
hogy szán rá pénzt, időt, és elviszi a gyereket sportfoglalkozásokra.
Sportoljon együtt a család! A szülő feladata, hogy korlátozza azt
az időt, amit a gyerek a tévé és a számítógép előtt tölt.
Válasszanak olyan sportot, amit együtt is végezhetnek. A legjobb a
kerékpározás, az úszás, a túrázás, a tánc, alakítsanak a szomszédokkal vagy az
osztálytársakkal focicsapatot, és hetente kétszer focizzanak. Ne teljen el úgy
hétvége, hogy nem töltöttek el időt a szabadban, akár kertészkedéssel,
sétával, kirándulással. Nem kell bonyolítani, irány a legközelebbi erdő,
sportpálya. Ha törekszik az egészséges életmódra, ha megválogatja az ételeit,
ha rendszeresen mozog, akkor az ön gyermeke ezt a példát látja.
Kedves Szülő!
Ha ön kövér, ha mindig az alakjáról és a súlyáról beszél, de nem tesz érte semmit, mert egészségtelen ételeket eszik, és órákat tölt tévézéssel, lustálkodással, akkor az ön gyermeke is ezt a példát fogja követni.
HASZNOS TANÁCSOK
KÖVÉR SZÜLŐK GYERMEKEINEK
1. Mit igyon a gyerek? A túlsúlyos gyerekek esetében sürgősen el
kell felejteni a cukros, szénsavas üdítőket. Helyette vissza kell
szoktatni a gyerekeket a vízre, a gyümölcsteára, a jeges teákat úgyis imádják,
a cukrot helyettesítsük természetes édesítővel, mézzel vagy sztíviával. A
gyümölcslevekkel is érdemes csínján bánni, keressük az alacsony kalóriatartalmú
verziókat. Egy 30 kiló feletti gyereknek is meg kell inni naponta legalább 1 liter
folyadékot. A gyerekek gyakran összekeverik a szomjúságot az éhséggel. Aki
elegendő folyadékot iszik, az nem tömi egész nap a hasát.
2. Szerettessük meg a levest! A zöldségben gazdag levesek (a tészta
felesleges) rostban gazdagok, félig megtelítik a gyomrot, és ami a
legfontosabb, egészséges, nem hizlaló táplálékkal. Aki eszik levest, már nem
tud annyit enni a második fogásból.
3. Készítsük együtt az ételt Talán nagyobb lesz a gyerek
érdeklődése a zöldségek, gyümölcsök iránt, ha együtt készítik el a salátát
vagy a gyümölcssalátát. A gyümölcssalátához adjunk zsírszegény joghurtot, egy
kiskanál müzlit, így a ropogós ínyencség biztosan kedvére lesz a gyereknek.
4. Mi legyen az édességekkel? Nehéz kérdés. Semmi esetre se tiltsa el a
gyereket az édességektől, inkább ismertesse meg kalóriaszegény
verzióikkal, mint például a diétás pudingok, a light jégkrémek. Ha van ideje és
kedve sütni, keressen az interneten energiaszegény, cukormentes sütirecepteket.
5. Ne tartson otthon nassokat! Soha ne tároljon otthon édességeket, mert
el fognak fogyni. Legyen a hűtőben zsírszegény joghurt, sajt, saláta,
gyümölcs. Csak ezekből lehessen válogatni. Mindig legyen az asztalon friss
gyümölcs, fogyasszák együtt, a jó példa ragadós.
6. Kenyérfélék Ismertesse meg a gyerekkel a barna, teljes
őrlésű, magvas kenyereket, elsőre nem biztos, hogy fog tetszeni,
de hátha sikerül. Süssenek otthon együtt egészséges kenyeret, nem akkora
fáradtság, mint hinnénk, és óriási élmény lesz az egész családnak.
7. Rendszeres étkezés A reggeli vagy a vacsora, illetve a hétvégi ebédek
legyenek biztos pontok a család életében. Együtt, egy jót beszélgetve,
mindenkinek jobban esik az étel, még a zöldségek is.
8. A reggeli kihagyhatatlan Szoktassa rá a gyereket, hogy reggelizzen. Teljes őrlésű kenyeret, nem cukrozott müzlit (jól meg kell nézni!) tejjel, gyümölccsel. Aki reggelizik, sokkal energikusabb a nap folyamán, és kevesebbet is eszik, nem szabad, hogy a vacsora legyen a legbőségesebb étkezés.
9. Gyorséttermek? Érdemes kerülni, amíg lehet, úgyis eljön az idő,
amikor a kortárs társasággal bemegy. Nincs annál lehangolóbb, mint amikor a
vasárnapi ebéd hamburger és sült krumpli az óvodás, kisiskolás gyereknek.
10. Ne étellel jutalmazzunk! A jó viselkedés jutalma soha ne csokoládé legyen, és a büntetés se az édesség megvonása. Az érzelmeinket szóban vagy simogatással, öleléssel fejezzük ki, ne édességet tömjünk a gyerekbe.
11. Ne
erőltessük az evést Fogadjuk el, ha a gyerek azt
mondja, nem éhes. A gyerek étvágya nagyon hullámzó, könnyen megnő, könnyen
csökken. Emiatt felesleges aggódni, egy egészséges kis kamasz nagyon jól érzi,
mire van szüksége. Viszont, ha a kóros soványságra utaló evési zavarokat
fedezünk fel a lányoknál, sürgősen forduljunk pszichológushoz.
Miért egyszerűbb helyesen táplálkozni, mint állandóan diétázni?
A szigorú diétázás
egyáltalán nem ajánlott 18 év alatt. Mivel a szervezet még sok szempontból
fejlődésben van, így szakszerűen és hatásosan diétázni, főleg
nagyon nagy túlsúllyal, mindenképpen orvosi felügyelet alatt ajánlott. Ha nagyon
elhízott a gyerek, akkor elkerülhetetlen egy szigorú táplálkozási rend
kialakítása és betartása, persze ehhez a szülők felelősségteljes
hozzáállása és segítsége is nélkülözhetetlen.
Minden radikális tinidiéta maga után vonja a csontsűrűség csökkenését,
ami majd később fog gondot okozni, csontritkulás formájában. 12 és 17 év
között szilárdul meg a csontok 90 százaléka, így ez az időszak egyáltalán
nem alkalmas arra, hogy megvonjuk a szervezettől a kalciumot, a
D-vitamint, amelyek lényegesek a csontok növekedéséhez. A durva, éhezéses
gyermekdiéták hallatlanul nagy károkat okozhatnak a serdülő lányok
szervezetében. Felborul a menstruációs ciklusuk, szélsőséges esetekben a
méh sem fejlődik ki rendesen, ami lehetetlenné teszi a későbbi gyermekvállalást.
Persze ki gondol erre 14 évesen, amikor csak olyan sovány szeretne lenni, mint
a topmodellek.
A szigorú diéta során nem jut a szervezetbe elegendő folsav és vas, ami
pedig vérszegénységhez vezethet. Ez rontja mind a fizikai, mind a szellemi
tevékenységet, ennek következtében leromlik a tanulmányi eredmény is.
Évről évre romlik a kisiskolások egészségi, fittségi állapota. A legújabb felmérések szerint az ország legszegényebb megyéiben a hat-tíz évesek 20-25 százaléka alultáplált, sőt éhezik. Manapság már a szenvedélybetegségek és a szorongásos lelki betegségek áldozatai is az egyre fiatalabb korosztályból kerülnek ki.
A hat-tíz éves kisiskolások között a korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt a sovány, ugyanakkor a túlsúlyos gyerekek aránya is – figyelmeztet dr. Gauland Mária házigyermekorvos. A doktornő szerint sokan nem reggeliznek, nem vacsoráznak, sőt hét végén is alig kapnak enni. Táplálékukat döntően az iskolai étkeztetés biztosítja. Pedig nagyon fontos lenne minden gyermek számára a megfelelő mennyiségű és minőségű étel. Jelenleg a korosztály 62 százaléka étkezik csak az iskolában. A fennmaradó másik nagy csoport alig fogyaszt főtt ételt. A zöldségeket, főzelékféléket nem eszik meg, mert nem ismerik, nincsenek hozzászokva. Helyette az iskolai büfékben csipszet, csokoládét és kólát tízóraiznak.
A 2003-as felmérésekhez képest tovább emelkedett a túlsúlyos gyerekek aránya is, akiknél már a magas vérnyomás is kimutatható. A fittségi vizsgálatok alapján, míg az óvodások 80-90 százalékban teljesítik a korukhoz mérten elvárható szintet, az arány a kisiskoláskor végére már alig 50 százalék. A gyermekek mozgásigénye – és lehetősége – lecsökkent, nem ritka a napi két-három órányi tévézés és számítógép előtti ücsörgés. Új jelenség, hogy egyre több szülő az iskola kapujáig viszi kocsival a gyerekét. A helyzetet súlyosbítja, hogy az eleve rossz izomzatú kisiskolások már első osztálytól súlyos táskákat cipelnek, s az iskolapadok kialakítása sem kedvez testi fejlődésüknek. A beiskolázástól az alsó tagozat végére másfélszeresére nő a tartási rendellenességek, háromszorosára a gerincferdülésesek aránya. Gyógytestnevelésre, gyógyúszásra csak az iskolák töredékében van lehetőség – ebben is nagyok a régiók közti különbségek. Lúdtalpas a gyerekek 20-25 százaléka. Keveset gyalogolnak, a cipőik általában rosszak, a jó cipők ugyanis drágák. A fénytörési hibával küzdő szemüveges gyermekek száma az alsó tagozat végére megkétszereződik. Ebben a tantermek rossz megvilágítása is szerepet játszik. A szemüvegek cseréjének gyakorisága többnyire a szülők anyagi lehetőségeitől függ. Dr. Gauland Mária szerint folyamatosan emelkedik a különböző allergiás betegségben – asztmában, szénanáthában, ekcémában – szenvedők aránya.
A megelőzésben nagy a szülők és az iskola felelőssége. Manapság a családon belül leselkedik a legtöbb veszély a gyerekekre – állítja dr. Kaposvári Julianna iskolaorvos. Ennek oka az, hogy a fiatal édesanyák, édesapák egyszerűen nincsenek felkészülve a szülői szerepekre és az ezzel járó felelősségre. Minden igyekezetük ellenére gyakran tanácstalanok, szoronganak, és ez a gyermek lelki fejlődésére is rossz hatással van. Később aztán az iskolába kerülve jönnek az újabb megterhelések. A doktornő régóta szorgalmazza, hogy a gyermekek egészséges fejlődése – és nem utolsósorban az esélyegyenlőség megteremtése – érdekében Magyarországon is vezessék be a skandináv országok gyakorlatát. Ott ugyanis minden gyermeknek biztosított az iskolában a nyelvi, zenei képzésen túl a sportolási lehetőség is. Mindenki kap reggelit és ebédet, tehát elő sem fordulhat, hogy valaki éhezzen. Nálunk ezt az elképzelést drágának tartják, pedig a hazai termékeknek is kitűnő piaca lenne az iskolai közétkeztetés, amely naponta csaknem kétmillió gyermek egészséges fejlődéséről gondoskodhatna.
Fordult a kocka
Pár évvel ezelőtt, ha valakinek a gyermekére kimondták, hogy iskolaéretlen, akkor ezt súlyos sértésként, megbélyegzésként élték át a szülők. Hosszas meggyőzés kellett ahhoz, hogy elfogadják: egyévi várakozás jót fog tenni a gyereknek, jobban meg tud birkózni az iskolai követelményekkel. A tankötelezettség új meghatározása (májusig betöltött hat év) és a szemléletváltozás miatt most már a szülők többsége inkább azt szeretné, hogy a lehető legtovább az óvodában maradhasson a gyermeke. Most, az új tanév kezdetén az első osztályba lépők átlagos életkora már a hét évhez közelít.
Kevesen gondolják, hogy a 8-10 éves gyerekeknél a fejfájás az egyik leggyakoribb tünet. Az orvosi szakirodalom szerint azonban 15 éves korig a gyerekek 40-75%-ánál lép fel különböző fokú, ismétlődő fájdalom. A visszatérő fejfájás leggyakoribb oka gyermekkorban is a migrén.
Migrén
Migrén esetében a nagyobb gyermekeknél típusosan fél- vagy kétoldali, ismétlődő, hasogató, lüktető fejfájás jelentkezik, gyakran hányinger, hányás, esetleg látászavar kíséretében.
A fejfájást gyakran bevezető tünetek, pl. homályos látás, fényfelvillanások, érzékcsalódások előzik meg. A roham alatt a gyermekek elsápadnak, szemük alatt sötét karikák jelentkeznek. Igen gyakori a hang- és fénykerülés. A fejfájást egy jó kiadós alvás vagy megfelelő fájdalomcsillapító legtöbbször megszünteti.
Kisgyermekeknek is lehet migrénjük, csak sokkal nehezebben tudják elmondani a tüneteket, mint nagyobb társaik. A roham alatt nyűgösebbé, ingerültebbé válnak, hánynak és a fénykerülés miatt egy sötétebb szobába húzódnak vissza, vagy állandóan dörzsölik a szemüket. A migrén bizonyos családokban gyakrabban fordul elő, azaz a migrénes szülőnek, elsősorban édesanyának, a gyermeke is beteg lehet.
Stressz hatására fellépő fejfájás
Gyakran fordul elő gyermek és serdülőkorban lelki eredetű vagy stressz által kiváltott fejfájás. Ez a fejfájás jellegzetesen diffúz, kétoldali, abroncsszerű eloszlásban jelentkezik. A fejfájás többnyire állandó, de időnként tünetmentes periódusok szakítják meg. Ez a fejfájástípus leggyakrabban nagyobb lányoknál jelentkezik.
A betegség hátterében sokszor állnak iskolai vagy családi problémák, esetleg túlzott követelmények, terhelés. A betegek a fejfájás mellett állandó fáradtságról, alvászavarról is panaszkodnak.
A stresszforrás könnyűszerrel kideríthető, ha az iskolai napok során a fejfájás súlyosabb, hétvégeken és szünidőben viszont javulás figyelhető meg. A háttérben meghúzódó lelki okokat azonban sok esetben korántsem könnyű kideríteni. Ilyen esetekben pszichológus segítségét kell igénybe venni a gyógyításhoz.
Szervi eredetű fejfájás
Szervi eredetű fejfájásról akkor beszélünk, ha valamilyen koponyán belüli folyamat (pl.: gyulladás, vérzés vagy daganat) áll a háttérben. Az ilyen fejfájás eleinte elszórtan jelentkezik, leggyakrabban éjszaka vagy reggel, közvetlenül ébredés után, a későbbiekben erőssége egyre fokozódik és mindennapossá válik. Ahogy súlyosbodik a betegség, az állandó fejfájás mellett reggeli hányások is jelentkezhetnek az egyre betegebb benyomást keltő, gyakran más idegrendszeri tüneteket is mutató gyermeknél.
Diagnózis
A fentieken kívül a fejfájásnak egyéb okai is lehetnek (pl. rövidlátás, arcüreggyulladás, egy rossz fog, vitamin- vagy vashiány stb.). Ezeket mindig számításba kell venni a fejfájás kivizsgálásánál. A szülő és az orvos számára is a legfontosabb kérdés: a fejfájás hátterében valamilyen sürgős beavatkozást igénylő szervi ok vagy más elváltozás áll-e? A másik, nem kevésbé fontos kérdés: hogyan enyhíthetnénk a gyermek panaszait?
A pontos diagnózis felállításához az orvostudomány már sok nagyon korszerű (és drága) eszközzel rendelkezik, ilyen pl. a CT, a számítógéppel vezérelt röntgen és társai. Minden fejfájással jelentkező gyermeket természetesen nem lehet CT-vel vizsgálni. Ez nem csak rendkívül drága lenne, hanem felesleges és veszélyes is (a CT-vizsgálat sugárterheléssel jár, és a gyermekeket gyakran el kell altatni). Sokkal fontosabbak a szülői megfigyelések és a részletes kórtörténet a fejfájásbetegség diagnózisában!
Könnyebb kideríteni a fejfájás eredetét, ha a szülő vagy a nagyobb gyermek fejfájásnaplót vezet, azaz leírja, hogy mikor, milyen gyakran, milyen napszakban jelentkezett a fejfájás. Nincs-e összefüggésben valamilyen étel (pl. sajt, csokoládé) fogyasztásával, esetleg szellemi vagy testi megerőltetéssel stb.? Fontos, hogy az orvos tudjon arról is, hogy voltak-e a családban másnak is hasonló panaszai.
A pontos diagnózis felállítása után a fejfájásbetegség sok esetben csak a beteg, a szülő, az orvos és a pszichológus folyamatos együttműködésével gyógyíthat.
A legújabb tanulmányok áttörést hoztak az éjszakai ágybavizelés elsődleges formájának megértésében, így ma már ismert, hogy a betegség fő oka a húgyhólyag hibás működése, ami alvás- és idegrendszeri zavarokat okoz. A betegség jól kezelhetővé vált, aminek fényében aggasztó, hogy a szülők majdnem fele szőnyeg alá söpri a problémát abban a reményben, hogy az majd magától elmúlik. A szülők 80%-a ráadásul tévesen stressznek, félelemnek, családi konfliktus következtében kialakuló pszichés problémának tulajdonítja a bevizelést, holott ez csak a betegség másodlagos formájánál, az esetek körülbelül 10%-ában van valóban így.
Az éjszakai ágybavizelés (orvosi nevén enuresis nocturna) a vizelet alvás közbeni akaratlan ürítését jelenti az ötévesnél idősebb korosztálynál, melyhez nem társul semmilyen központi idegrendszeri defektus. Betegségről akkor beszélhetünk, ha a bepisilés legalább havonta két alkalommal előfordul: az ágybavizelés elsődleges (primer) formájánál a gyermeknél születése óta jelen van a probléma, míg a betegség másodlagos (szekunder) formájánál előzőleg már legalább 6 hónapig nem pisilt be a gyermek alvás közben (az elkülönítésnél fontos figyelembe venni, hogy a gyermekek nagyjából egynegyede az átmeneti szobatisztaság után ismét visszaesik). A bepisilés gyakori, a világ minden táján hasonló előfordulási gyakoriságot mutat: fiúkban gyakoribb, mint lányokban, kezeletlen esetben a teljes hétéves korosztály 16%-át érinti. Európában több mint ötmillió gyermek szenved hasonló zavaroktól, holott a problémát ma már hatékonyan lehet kezelni.
A legújabb kutatási eredményekből kiderült, hogy a betegség
elsődleges formájánál az agy és a húgyhólyag között létrejön egy
"párbeszéd", amelyben a húgyhólyag hibás működése
(húgyhólyag-diszfunkció) végül az alvás, a központi idegrendszer és a kognitív
teljesítmény komoly működészavarát okozza. Az említett zavarok - a
megfelelő kezelés mellett - ma már nagyon jól befolyásolhatók: a
húgyhólyag-diszfunkcióra koncentráló terápiával a tünetek sikeresen
enyhíthetőek, ami jelentősen javítja a bepisilő gyermekek
közérzetét. Ennek fényében aggasztó, hogy egy nemzetközi felmérés szerint a
szülők csaknem fele nem vesz tudomást a problémáról abban a reményben,
hogy az idővel magától is elmúlik majd, harmaduk pedig egészen addig vár a
cselekvéssel, míg a gyermek legalább háromszor be nem pisil hetente. A
szülők 80%-a tévesen lelki eredetű stresszhatások következtében
kialakuló problémának tartja a jelenséget, pedig a betegség elsődleges
formájának 65%-ában a fokozott vizeletkiválasztás áll a háttérben, kisebb
részben pedig a húgyhólyag szervi eltérései vagy beidegzési zavarok, és csak a
másodlagos forma eseteinek 10%-a vezethető vissza pszichés zavarokra.
További téves elképzelés, hogy a gyermekek idővel kinövik a problémát:
Hong-Kong-i vizsgálatok szerint a 40 évesnél fiatalabb felnőtt populáció
2,5%-a még mindig szenved a tünetektől, közülük 50% hetente háromszor vagy
többször bevizel.
Az éjszakai ágybavizelés lehetséges okai:
Fokozott vizeletkiválasztás (az esetek 65%-ában)
A húgyhólyag eltérései (az esetek 10%-ában)
Beidegzési zavarok, érési folyamatok késése (az esetek 10%-ában)
Pszichés zavarok (csak másodlagos enuresis nocturna esetén, az esetek 10%-ában)
Fertőzések (az esetek 5%-ában)
Genetikai tényezők: ha mindkét szülő enuretikus volt, akkor nagyjából 77% a valószínűsége, hogy gyermekük is bepisilős lesz; ha csak az egyik szülő volt enuretikus, akkor ennek valószínűsége csak 43%.
Mikor kell kezelni a gyermeket?
Ha az éjszakai ágybavizelés rendszeresen havonta egynél többször fordul
elő, és a gyermek elmúlt öt éves, akkor feltétlenül orvosi kivizsgálás
javasolt.
Az éjszakai ágybavizelés súlyossága és a javasolt terápiák
Bepisilések száma
Szükséges-e a kivizsgálás?
Javasolt terápia
Enyhe
Hetente 1-2
Igen
Nem gyógyszeres
Középsúlyos
Hetente 3-4
Igen
Gyógyszeres
Súlyos
Hetente 5-7
Igen
A pontos diagnózis felállításához és a megfelelő
kezelési módszer kiválasztásához néhány egyszerű, fájdalommentes orvosi
vizsgálatra van csupán szükség: vizeletvizsgálat, vérvizsgálat, a bevitt és az
ürített folyadék mennyisége, esetleg célzott műszeres vizsgálatok (például
ultrahang, vizeletáramlás-mérés).
A szükséges vizsgálatok
Nem invazív, vagyis a szervezet életfolyamataiba történő komolyabb
beavatkozást nem igénylő vizsgálatok:
Az otthon is elvégezhető vizsgálatok közé tartoznak az alábbiak:
• Enuresis
naptár vezetése
• Hólyagürítési
napló
• Differenciáldiagnosztikai
kérdőív
Orvosi vizsgálatok:
Kórelőzmény (anamnézis) felvétele: egy általános anamnézis a következő elemekből épül fel: a beteg pontos adatai az azonosítás céljából, a beteg jelenlegi panaszai, a beteg a kórtörténete (korábbi műtétek, fontosabb fertőző és egyéb más betegségek), a beteg szociális körülményei és családi háttere, a vérszerinti rokonok fontosabb betegségei, gyógyszerérzékenység, illetve gyógyszerallergiák megléte.
Fizikális és laborvizsgálat
Ultrahangos vizsgálat
Vizeletáramlás-mérés
Invazív, vagyis a szervezet életfolyamataiba történő komolyabb beavatkozást igénylő vizsgálatok (csak komplikált esetben javasoltak):
Vese izotópvizsgálatok: a vese izotópos vizsgálata annak meghatározására szolgál, hogy az ellenoldali vese működése elégséges marad-e abban az esetben, ha a beteg vesét eltávolítják.
Hólyagnyomásmérés: a hólyagnyomásmérés (cisztometria) során a húgyhólyagba felvezetett katéteren keresztül mérik a hólyagnyomást a katéterhez illesztett nyomásmérővel. A módszerrel meghatározható az üres húgyhólyag és a húgycső izom-összehúzódásainak mértéke.
A húgyhólyag és a húgycső kontrasztanyagos röntgenvizsgálata (cisztouretrográfia)
Hólyagtükrözés (cystoscopia): a leggyakrabban végzett endourológiai beavatkozás
Egyéb
radiológiai vizsgálatok
Gerincröntgen.
A lehetséges kezelési módszerek
A vizelési zavarral küszködő gyermekek részletes
orvosi kivizsgálást igényelnek, ami után az esetek többségében célzott
kezelésre nyílik mód. A kezelés során gyakran a lehetséges terápiák
kombinációival lehet a legjobb eredményt elérni.
Nem gyógyszeres kezelések
Motivációs terápia (nem keverendő össze a pszichoterápiával, lásd később): a kezelésnek ez a módja a szülők és a gyermek ágybavizeléssel kapcsolatos oktatásával kezdődik, mely a bűntudat enyhítését célozza és a pozitív megerősítésre buzdít (száraz éjszakák után jutalmazás).
Kondicionáló kezelés: a kezelés lényege, hogy egy nedvességérzékelő van az alsó nadrágra helyezve, összekötve egy berregővel a gyermek közelében. A vizelet első cseppje zárja az áramkört, megszólal a berregő, s felébred a gyermek. Egy idő után, legtöbbször 2-4 hét elteltével a gyermek felismeri az alvás alatti vizelési ingert, mint berregőt megszólaltató jelet, s az esetek 60%-ában elnyomja az ingert, majd vizelés nélkül reggelig alszik. Az esetek körülbelül 25 %-ában felébred és elmegy a WC-re, és éjszakai vizelővé válik. A kezelés a gyermekek körülbelül 15 %-ánál nem eredményes: az eredménytelenséget hat hónap elteltével lehet kimondani. A módszer hátránya, hogy csak idősebb gyermekeknél (9-10 év felett) eredményes és az ágyszárazság is csak lassan alakul ki, illetve a hazai jövedelmi viszonyokhoz képest drága, állami támogatásban pedig nem részesül.
Hólyag-gát tréning: első lépésként 3 óránként menjen el a gyermek vizelni, még akkor is, ha nincs vizelési ingere. Normális esetben az 5 évesnél fiatalabb gyermek csak a telt hólyaggal tud vizelni. Ötéves életkor előtt alkalmazva a tréning erősíti a húgyhólyag és az agy közötti kommunikációt. A módszer másik eleme a vizelési inger elnyomása. A módszer során megkérik a gyermeket, hogy jelezze vizelési ingerét, majd felszólítják, hogy tartsa vissza a vizelést, és néhány perc elteltével vizelhet csak. A későbbiekben fokozatosan megnyújtják a visszatartás idejét, amivel ébrenlét alatt erősítik a vizelési reflex gátlását. A vizelést nem szabad megszakítani a gyermeknek.
Természetgyógyászati kezelések: ha orvosilag is igazolt, hogy egy módszer nem veszélyezteti a gyermek egészségét, akkor meg lehet próbálkozni a különféle természetgyógyászati kezelésekkel is, de csak az orvosilag ajánlott kezelések eredménytelensége után. Az előzetes orvosi kivizsgálás feltétlenül javasolt.
Szuggesztív terápia: ennek során egy háromrészes mese rendszeres esti felolvasásával próbálnak javulást elérni. A szuggesztió vagy sugalmazás olyan cselekvések vagy cselekvéssorozatok közlését jelenti az érintett gyermekkel, amelyeket kritika nélkül elfogad. Az orvosi kivizsgálás ebben az esetben sem mellőzhető.
Pszichoterápia: célzott kezelésként a másodlagos, lelki eredetű ágybavizelésnél (vagyis amikor a legalább 6 hónapig tartó ágyszárazságot követi az újbóli ágybavizelés) alkalmazzák. A betegség elsődleges formájának kezelésében kizárólag kiegészítő terápiaként jöhet számításba.
Az éjszaka kiválasztott vizelet mennyiségét csökkentő gyógyszerek: ez a legjobb hatású gyógyszeres kezelés az elsődleges ágybavizelés egyetlen tünettel járó formájánál (primer monoszimptómás enuresis nocturna), de a többi esetben is hatékonyan csökkenthető vele az éjszakai vizelet mennyisége, így később telik meg a húgyhólyag. Kombinált kezelések esetén is jó hatású.
Antikolinerg, görcsoldó hatású készítmények: jó hatásúak abban az esetben, ha a bepisilés oka a húgyhólyag simaizmának, a detrusor izomnak az instabil működése. A görcsoldó készítmények a többi esetben is növelik a húgyhólyag kapacitását, amely így később telik meg. Más gyógyszerekkel kombinálva is alkalmazhatóak.
Antidepresszánsok: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján az antidepresszánsok adása kifejezetten ellenjavallt a lehetséges súlyos mellékhatások miatt. Használatuk csak akkor kerülhet szóba, ha súlyos, több egyidejű tünettel járó (poliszimptómás) betegről van szó, emellett oki terápiára sincs lehetőség.
Szorongást csökkentő szerek (anxiolitikumok): az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján adásuk kifejezetten ellenjavallt a lehetséges súlyos mellékhatások miatt. Használatuk szintén csak akkor kerülhet szóba, ha súlyos, poliszimptómás betegről van szó, és oki terápiára sincs lehetőség.
Kombinált kezelések
Kombinálni az eddig ismertetett kezeléseket lehet. A
legtöbb esetben két kezelési mód kombinálása elegendőnek bizonyul. A
kombinált kezeléseket elsősorban idősebb gyermekeknél alkalmazzák.
Nem javasolt kezelések
Büntetni semmilyen körülmények között nem szabad a gyermeket! Nem tehet a
bepisilésről, hiszen mindez akaratán kívül történik.
Éjszakai ébresztés: a szülők sokszor megfigyelik, hogy mikor pisil be a gyermek, és előtte egy órával felébresztik, majd megpisiltetik. Ilyenkor legtöbbször álomban, félálomban pisil a gyermek, tehát azt gyakoroltatjuk vele, hogy álomban pisiljen. Ennek egyetlen értelme, hogy az ágy száraz marad, a gyógyulást azonban kifejezetten lassítja.
Pelenkázás: szintén nem sietteti, hanem lassítja a szárazzá válás megtanulását. A bepelenkázott gyermek akaratlanul is azt gondolja, azért van bepelenkázva, hogy pisiljen be.
Kérdéseire
csak a gyermek vizsgálat után lehet és szabad válaszolni.
Le szeretném szögezni, hogy valóban igen gyakoriak a gyermekeknél a nyakon
kitapintható, látható nyirokcsomók, melyek oka többféle lehet. Először
mindig fertőzésben kell gondolkodni, de valóban nem lehet kívül hagyni a
gondolkodáson az egyéb - adott esetben az esetleges daganatos - folyamatok
valószínűségét sem.
Másodjára: unokatestvére története egy az egyben nem vonatkoztatható az Ön
gyermekére.
Az azonban igaz, hogy a leírtak szerint valóban elég sok nyaki nyirokcsomója
van az Ön gyermekének, melyek kivizsgálását igényelhetnek. Az, hogy tapintásra
fájdalmas, nem ritka, általában ez a tulajdonsága a különböző eredetű
gyulladásosoknak.
Elő szokott fordulni, hogy védőoltás után az érintett régióban
banális, másodlagos, reaktív nyirokcsomó jelenik meg. A 15. havi oltással a
kanyaró, ruebola és mumps ellen védjük a gyerekeket, és egyúttal Sabin cseppet
és Act HiB -et is kapnak.
A természetes úton zajló rubeolának van (volt) egy jellegzetes tulajdonsága,
hogy tarkótáji nyirokcsomó-duzzanatot okozott, és ez sok esetben diagnosztikus
értékű volt. Az oltással egy enyhe lefolyású fertőzés jöhet létre,
ami okozhat nyirokcsomó-duzzanatot.
Azonban az is lehet, hogy a nyirokcsomók megnagyobbodása független a
védőoltástól.
Még azt is megjegyezném, hogy a fül mögött jelentkező elváltozás sok
gyereknél észlelhető, azért, mivel a csecsnyúlvány csontos falán nyugszik,
és ott könnyen kitapintható.
Azonban a gondolkodáshoz még egyszer mondom, a gyerek teljes vizsgálata, a
nyirokcsomók tapintása, más, belső szervek vizsgálata és adott esetben
laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok szükségesek.
Ezek a vizsgálatok részben a házi orvosi gyakorlatban is elvégezhetők, de
ha itt a probléma megnyugtatóan nem nyer megoldást, csaknem minden
gyermekintézményben és az egyetemi városokban a klinikákon van lehetőség a
kivizsgálásra. Ezen belül vannak speciálisan olyan osztályok, ambulanciák,
amelyek ilyen esetekkel foglalkoznak..
Laringitis megelőzéséről és kezeléséről szeretnék információt kapni. Olyan dolgok sem teljesen egyértelműek számomra, hogy a betegség ideje alatt lehet-e a gyereket levegőre vinni vagy kedvezőbb a szobafogság? Minden más tanácsot is örömmel és köszönettel veszek.
A laringitisz / laryngitis/ gégegyulladást jelent. Gyermekkorban több formáját különböztetjük meg, ezek a következők: 1.: heveny, spasztikus laringitisz, 2.:heveny fertőzéses gégegyulladás, 3. heveny epiglottitisz, 4.:heveny gége-légcső-hörgőgyulladás.
E négyféle betegséget szokták közös néven "krup"-nak hívni. /croup-szindróma/ A leggyakoribb a heveny spasztikus laringitisz, ami sokszor enyhe vírusinfekció miatt jelentkezik, de a háttérben állhat allergia is, még pszichés tényezők is. Gyakran megelőzi enyhe nátha, vagy köhögés, majd éjjel, hirtelen "befullad" a gyermek. Belégzése nehezített, köhögési hangja nagyon rekedt, viszont a beszédhang változatlan, vagy alig rekedt. A gyermek izgatott a fulladás miatt, ezért még jobban fullad. Magától is megszűnik vagy aznap éjjel, vagy még egy-két éjszaka visszatér egyre enyhébb tünetekkel és így múlik el. Kiújulásra hajlamos kórkép. Azért kell orvosnak látnia az állapotot, mert 6-7 féle betegség ismert, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak.
A heveny, fertőzés miatti laringitisz oka vírus, vagy bakteriális fertőzés, esetleg izgató anyagok belégzése. Torokgyulladással, rekedtséggel, köhögéssel jár, fokozatosan alakulnak ki a tünetek / tehát nem éjjel hirtelen/, néha társul légcső, vagy hörgőgyulladás is hozzá, mégis enyhe betegségnek tartjuk. / kivéve a diftériás krupot/.
A harmadik kórkép a heveny epiglottitisz. Ez a legsúlyosabb formája a krupnak. 3-7 életév között szokott előfordulni, magas láz, nyugtalanság, félrenyelés, sápadtság, majd a nehézlégzés okozta fulladás miatt a bőr szürkesége jellemzi, a gyermek nyugtalan, nyála folyik, rekedt, érces hangon köhög, ezt természetesen kórházban gyógyítják meg.
A negyedik kórkép a heveny gége-légcső-hörgőgyulladás/laringo-trracheo-bronchitisz/ ami vírusfertőzés miatt jön létre és pár napos felsőléguti hurut előzi meg. Rekedt köhögés, belégzéskor fulladás, /ez egyre fokozódik és éjjel kifejezettebb/ után már kilégzéskor is fullad a gyermek, nyugtalan, magas a láza, a tüdeje fölött a gyermekorvos zörejeket hall. A croup kezelésében a legfontosabb a beteg megnyugtatása és a párásítás / gőzölés/Nincs arra vonatkozó szabály, hogy mit kell tenni.
Lehet
alkalmazni hideg párát is, meleg párát is.Általában meg lehet
figyelni, hogy melyik jobb a beteg gyermeknek, melyik mellett érzi magát
jobban. A gyógyszeres kezelés a gyermekorvos feladata. Nem tudom, az Önök
esetében melyik forma jelentkezik, /az epiglottitisz biztos nem/.
Amennyiben meghülés, vírus infekció az ok, akkor ezt nemigen tudja megelőzni. Az első, a heveny spasztikus laringitisz egyáltalán nem előzhető meg, vissza-visszatér, majd "kinövi" a gyermek. Viszont ilyenkor csak éjjel vannak tünetek, nappal szinte semmi panasz nincs, nyugodtan viheti levegőre a gyermeket. Vannak olyan laringitiszes gyermekek, akiknél az éjjeli croup száraz hidegre csökken, megszűnik /például télen mire felöltöztetik és ügyeletre viszik, addígra nem fullad/A croup-os gyermek szüleinek ezt a gyermekorvosok elmagyarázzák és otthon általában van antihisztamin és kálcium amit a párásítás mellett a szülő elkezdhet adni a tünmetek első jelentkezésekor abban az adagban, amit a gyermekorvos kiszámolt.
Általában nem
tartanám szobafogságban a laringitiszes gyermeket akkor, ha nincs magas láza,
ha nem nagyon elesett és ha nem túl szélsőséges épp az időjárás. Ha a
továbbiakban konkrétan még érdekelné valami, ismételt levelére szívesen
válaszolok.
dr Gerencsér Emőke
A diéta elkezdésekor az alapvető problémát a kenyérsütés jelenti. A
fórumok alapján nagyon sok LÉ-nek van ebből gondja, és többféle módszert
kipróbálva kudarcot vallanak, majd inkább megveszik a drágábbnál drágább
kenyereket, zsemléket.
Nem tudom, ki hogy van vele, de pl. 800 Ft-ot kiadni 4 db pici zsemléért, nem
annyira motiváló, sőt..
Mi már a legelejétől kezdve bevállaltuk a kenyérsütést otthon. Kipróbáltuk
a kukoricakenyeret pl., ami nagyon finom is, csak a kukoricaliszt miatt állati
szétesős, omlós, így nagyon nehéz belőle szendvicset készíteni.
Amikor mi elkezdtük a diétát, még nem volt olyan sok kenyérpor pl., így sokáig
egy recept alapján sütöttük a kenyeret, kenyérsütőgépben. (Ez Femini
kenyérpor, Mantler liszt és Coelipan liszt keverékéből állt.) Ez már
sokkal ehetőbb forma volt, de még mindig nem az igazi.
Elég sokáig kenyérsütőgépet használtunk, de engem nagyon zavart, hogy a
keverőlapát miatt a kenyér fele kb. ehetetlen volt, mert a lyukas,
szétesős kenyérből igen nehéz szendvicset csinálni.
Most már jó ideje inkább sütőben készítjük, így a teljes kenyérhosszból
szép szeleteket lehet vágni. Ráadásul a receptet is lecseréltük, jelenleg a Mester
család kenyérporát használom, ami szerintem még a legfinomabb. Ehhez nem is
kell mást fajta liszt vagy por, csak össze kell keverni tojással,
élesztővel, cukorral, olajjal és vízzel. Kb. fél órát pihentetem és mehet
a sütőbe 35 percre.
Szerintem ez nem annyira macerás, mint gondolná az ember, bő 1 óra alatt
meg is van. Igaz, sütés után kell legalább fél óra-óra, mire ha nagyon éhesek
vagyunk, gyorsan levágható 1-2 szelet. Nekem egy ilyen kenyér 3-4 napig elvan,
és ezek nem romlanak meg, vagy száradnak annyira ki, mint a búzalisztes
kenyerek, amik másnap már annyira nem finomak. Nyilván nem annyira puha, és
ropogós, de pl. bundás kenyérnek is jól elkészíthető, illetve én pirítani
is szoktam (pl. fokhagymával serpenyőben nagyon fincsi). Amikor már látom
pl. reggel, hogy már csak vacsira marad 2 szelet, akkor délután kenyérsütés a
program, hogy másnap reggelre legyen. Ezt sajna mindig figyelni kell, mert ha
nincs otthon tartalék, nem mindig tud az ember mihez kapni. Én pl. régen is
nagyon imádtam a pékárut, és szívesebben eszem reggel és este kenyeret, mint
meleg ételt. Nekem ebédnél bőven elég a főtt étel.
Ha pl. megsütöttem és még viszonylag sok van, de elutazunk hétvégére vagy
hosszabb távra, le szoktam fagyasztani. Előre leszeletelem és 2-2 szeletet
alufóliába csomagolva beteszem a fagyasztóba. Amikor haza érek, így nincs az,
hogy nem tudok mit enni, gyorsan beteszem a mikróba, és néhány perc alatt
puhára olvasztom/melegítem.
Az 5 év alatt rengeteg embertől megkaptam ezeket a mondatokat, és másoktól
is hasonló tapasztalatokat olvastam, hallottam:- Pl. franciakrémes, vagy
bármilyen torta: "Hát te nem ehetsz ilyet?", "de hát vegyük le
az alját és edd csak a krémet".. Na ezek azok a dolgok, amikre nem
szabad elcsábulni. Semmilyen szinten nem szabad glutént enni, az sosem
megoldás, hogy levesszük a gluténmentes részt a gluténtartalmú részről.
- Leves: nem egyszer tapasztaltam, hogy mint rendesen valaki belefőzte a
levesbe a tésztát, majd amikor közlöm, hogy akkor nem ehetem meg, nekiállnának
leszűrni. Nem, nem, ha már belefőtt a tészta a maga kis
gluténtartalmával, hiába szűri azt le bárki, tilos megenni!
- Gombóc, nudli: Ezt a story-t csak olvastam, de szerintem kedves. Egy LÉ lány
anyósa vette a fáradtságot, és megfőzte a gombócot kukoricalisztből.
Ezután fogta a gluténmentes gombócokat és beleforgatta a sima zsemlemorzsába :)
Hát sajna ez így nem gluténmentes!
A lényeg tehát, hogy sose hallgassunk a kedves rokonokra, barátokra,
ismerősökre. Akármennyire is kínálgatják, hogy egyél egy kicsit, a
kicsitől csak nem lesz bajod.. csak azt az ételt szabad megenni, amiben
biztosak vagyunk, hogy gluténmentes!!
Ami egy nagyon érdekes téma, a csók :) Az ember ugye amikor
eszik, egy alapos fogmosás nélkül ritka, amikor nem marad a szájában akárcsak
egy morzsa is. Így viszont, ha párunk gluténtartalmú étket fogyasztott, sajnos
vigyázni kell, mert egy szenvedélyes csók és tele a szánk gluténnal :)
Sőt, ami igazán meglepő, még a rúzsban is lehet glutén..
Végül a legfontosabb tévhit az, hogy a betegség kinőhető. Olvastam
már olyan lisztérzékenyről, aki 10-20 évnyi diéta után abbahagyta a
gluténmentes étkezést, tekintve, hogy elmúltak a tünetek. Minthogy a
gluténmentes élelmiszer a mi gyógyszerünk, persze, hogy elmúltak a tünetei a
diétától, de sosem szabad abbahagyni. Ez sajna életünk végéig tartó
állapot, legalábbis a tudomány mai állása szerint.
Mivel a glutént teljes mértékben ki kell zárni az ember életéből, tanácsos
a konyhát is úgy kialakítani, hogy a gluténtartalmú élelmiszerek tárolása
különváljon a gluténmentestől.
Mi pl. otthon úgy oldottuk meg anno, hogy a hűtőben kijelöltünk
egy külön polcot, amit csak mi használtunk a húgommal, kvázi a
gluténmentes vaj, felvágott, sajt külön volt tárolva, így nem is érintkezett a
gluténtartalmú kajákkal. Érdemes a konyha más részeiben is kialakítani
egy külön kis polcot vagy szekrényt, ahol a gluténmentes liszteket,
tésztákat, kenyérport és egyéb élelmiszereket tárolunk. Nálunk, most hogy már a
férjemmel lakom, nem is igazán tartunk gluténtartalmú alapanyagokat, talán
egyedül a kenyér az, amit külön megveszünk neki. Ő ugyanúgy megeszi az én
tésztámat pl. és úgy vesszük direkt módon a felvágottakat, tejtermékeket, hogy
ne is kelljen gondolkodnom mit ehetek és mit nem. A kenyéren kívül még a vaj
az, amit külön veszünk, annál is különösen kell vigyázni, mert a késsel nagyon
könnyen bekerülhetnek a morzsák a kenés során.
Neki pl. egyáltalán nincs gondja a gluténmentes tésztákkal, édességekkel, de
pl. otthon öcsém inkább "követeli" magának a gluténos palacsintát :)
Nem tudom miért, a mi gluténmentes amerikai palacsintánk szerintem van olyan jó
:D
Mivel nálunk tényleg szinte teljes mértékben gluténmentes a konyha, annyira nem
érdekes ez a téma, de ahol kétfélét főznek, javasolt pl. a serpenyőből
és lábosokból is különbözőt használni.
A kenyér-, goffrisütőnél és kenyérpirítónál is
érdemes a duplikálás. Én sokáig kenyérsütőgépet használtam, de rájöttem,
hogy sütőben sokkal jobb, így azt már nem használom. A
goffrisütőből mi egyet vettünk, és gluténmenteset csinálunk benne
csak. Ha valahol sokan vannak, és valamiért nem szeretnék a gluténmenteset,
inkább használjatok 2 sütőt, fő a biztonság.
A kenyérpirítónál már kitaláltak egy jó kis módszert, aminek én személy szerint
állatira örültem. Lehet kapni (igaz ritkán) a TAC-ban kenyérpirítóba való
tasakot, amibe bele lehet tenni a gluténmentes kenyeret, és így a
gluténos pirítóba simán bele lehet tenni, megkímélve a családi kasszákat a
dupla gépvásárlástól :) (Én leginkább a vásárolt szeletelt kenyeret szoktam
pirítani, de a saját készítésűt is lehet, amikor már jó pár napos, mert
kicsit felmelegíti, felpuhítja és nem lesz olyan száraz.)
A diéta elkezdésénél az ember félve megy vásárolni, és mindenféle papírfecnit
vizsgálgatva vásárol. Tényleg ijesztő tud lenni, amikor az emberrel
közlik, hogy még az sem mindegy, milyen üdítőt veszek. Sok ember pl.
amikor megtudja, hogy LÉ vagyok, elsőre azt gondolja, hát jó, nem ehetsz
lisztet. Na de gondoljunk csak bele, ha csak az alapokat nézzük, nemcsakhogy
lisztet nem ehetünk, de az összes ebből készült dolgot sem, vagyis kenyér,
zsemle, péksütemények, torták, édességek. Aztán rájön az ember, hogy hát a
tészta is lisztből van, és a zsemlemorzsa is a lisztből készült
zsemléből :) Egyszóval a pékárukon kívül vigyázni kell az összes
főzelékkel, mártással, a zsemlemorzsába forgatott ételekkel,
desszertekkel.. Első hallásra ez nem túl bíztató, főként, ha
hozzávesszük azt is, hogy a húsáru, a tejtermékek, de még az üdítő sem
mindegy, hogy milyen fajta, ki és hogy gyártja, és milyen összetevőket
tartalmaz. Minthogy tényleg folyton változik a cégek gyártási folyamata,
illetve folyamatosan újítják a termékpalettájukat, állandóan figyelemmel
kell kísérni a különböző listákat. Eleinte minden kapaszkodót
összegyűjtöttünk, nyomtattunk, rendszereztünk, de rájöttünk, hogy ilyen
mértékű változásnál ez egyszerűen lehetetlen. Az ember viszont egy
idő után nagyjából átlátja, hogy mik a biztonsággal vásárolható termékek,
és elegendő azokat összeírni, amik pl. kedvencek, de nem tudjuk
megjegyezni. Ugyanis a listákon nem csak egy-egy termék szerepel, arra is kell
figyelni pl. hogy adott terméken belül melyik kiszerelés, milyen csomagolású,
mekkora tömegű termékét ehetjük.
Jó néhány cég pl. tudja vállalni, hogy az összes termékük gluténmentes, vagy
legalább nagy részük, ez jellemzően a hús- és tejtermékekre jellemző,
ahol annyira nem jellemző a glutén használata. A törvény miatt most már
kötelező is feltüntetni az összes hozzávalót, ezért a rutinosabbak úgy is
vásárolhatnak, hogy olvasás alapján eldöntik, a termék gluténmentes-e vagy sem.Eleinte
mindenképp csak a listás árukat, és azokat a termékeket vásároljuk, amikre
kifejezetten rá van írva vagy az áthúzott búzakalásszal jelezve a
gluténmentesség. Később már az összetevők alapján is jobban
el lehet dönteni: ha nincs feltüntetve a gluténmentesség, de az összetevők
között és az allergén infónál sincs gluténtartalom, akkor a termék ok. Ha
nincs allergén infó, akkor már kockázatos. Főként azért nem lehet
tudni ilyenkor, mert az összetevők listája alapján lehet, hogy alapjáraton
gluténmentes lenne, de sajna ugyanazon a gyártósoron készült, ahol más
gluténtartalmú termékek. Szóval fő az elővigyázatosság!
Gluténmentes
termékek - hol tudsz vásárolni és enni?
A legfőbb ellátó bolt a Budapest XIII. kerületében található Az alap
tudnivaló, hogy a következőket tilos fogyasztani:
- árpa és árpa eredetű termékek,
- búza és búza eredetű termékek,
- rozs és rozs eredetű termékek,
- tönköly (tönkölybúza) és őrleményei,
- zab és zab eredetű termékek,
- a fenti gabonafélék keresztezésével előállított bármely mag és abból
készült termék,
- a fenti magok pelyhesített változata,
- gluténliszt
- maláta
Mit is jelent az
"eredetű" megjegyzés: liszt, korpa, dara, csíra, csíra olaj,
keményítő, módosított keményítő. A keményítő esetében
gluténmentesnek minősül, ha gluténmentes növényből készül, mint a
kukorica, burgonya, rizs. (A búzakeményítő is lehet gluténmentes, mert
"gluténmentes termékek előállításához kizárólag a 0,3%-ot nem
meghaladó fehérjetartalmú búzakeményítő használható fel.")
Gluténmentes jelzés: áthúzott búzakalász jel, vagy szöveges felirat.
Tételesen:
- A rizs, krumpli és kukorica minden formában. Ezeket felhasználva
készítik tulajdonképp a speciális liszteket, tésztákat, péksüteményeket..
Vannak spec. lisztek, amik ezeket vegyítik (pl. coelipan liszt, mantler liszt),
de lehet külön-külön is kapni pl. kukoricalisztet, rizslisztet.
- Kenyérfélék, péksütemények, tészták: amaránt, burgonya, guarmag, hajdina,
köles, kukorica, sárgaborsó, rizs, szója, tápióka, szentjánoskenyérmag alapú
lisztekből készült élelmiszerek; gluténmentes kenyérporokból,
süteményporokból készült ételek.
- Tejtermékek: a tej, túró, tejföl, kefir általában gluténmentesek (de
mindig meg kell róla bizonyosodni!!). A különböző desszerteknél már sokkal
inkább vigyázni kell, leginkább a gyártó cégek által kiadott listák és a
hivatalos kiadvány alapján lehet tudni (Magyar Táplálékallergia és
Táplálékintolerancia Adatbank). Természetesen ha a termék csomagolásán
feltüntetik a hivatalos gluténmentes jelzést (áthúzott búzakalász), vagy
feliratot, akkor is ehető.
- Húsok, húskészítmények: Aki hasonlóképp szereti a húst, mint én, az
nagyon örül, hogy bármiféle húst lehet alkalmazni a diétában. (Ha pl.
étteremben eszem nagy ritkán, a grillezett natúr hús+rizs/zöldség a
mentőöv.)
Ebben a csoportban a húskészítmények, mint pl. májkrém, konzervek, pástétomok
jelentenek kockázatot. Ezek esetében is csak a garantáltan gluténmentes
termékek fogyaszthatók: terméken feltüntetett jelzés vagy a listák alapján.
- Zöldség, gyümölcs: ezek szabadon fogyaszthatók (kivétel: zöldalma).
Itt csak arra kell vigyázni, hogy ha főzeléket vagy mártást készítünk
belőlük, a sűrítés gluténmentes liszttel vagy keményítővel
történjen.
- Tojás: ő is fogyasztható bármilyen formában :)
- Zsír, olaj, olajos magvak: ezek is fogyaszthatók (kivétel a búzacsíra
olaj).
- Lekvár, méz, kristálycukor: általában ezek is gluténmentesek. (A
cukornál a barnacukor úgy tudom már nem biztos, így ezt pl. én nem szoktam
használni.)
- Édességek: talán ez a legrosszabb gluténszempontból. Elég kevés biztos
pont van, bár a behozott termékek választéka egyre bővül (főként a
Táplálékallergia Centrum boltjában), és azzal is nő az ehető termékek
száma, hogy most már törvény szerint meg kell jeleníteni a gyártóknak az összes
összetevőt.
Ami pl. nekünk mentőövet jelentett sokáig, a pöttyös túrórudi, ezt
bármikor bárhol megkapja az ember. Nem egyszer mentett meg az éhhaláltól :)
- Ásványvíz, üdítő: többségük fogyasztható, de meglepő
dolgokat tudnak művelni egyes gyártók, úgyhogy mindenképp javasolt az
összetevőket elolvasni. Sajnos előfordul, hogy gabonarostot vagy más
gluténtartalmú hozzávalót találunk az üdítőkben is.
- Alkohol: habár én nem vagyok nagy ivós, jó tudni, hogy ami biztos,
hogy gluténmentes, az a bor és pezsgő (én legfőképp a sangriát
részesítem előnyben). Az összes többi ital esetén általában vm számunkra
nem kedves gabona az alap, így ezt a kettőt lehet biztonsággal. Ezen kívül
a Táplálékallergia Centrumban most már azt hiszem kapható gluténmentes
kukoricasör, ha esetleg valaki nagyon nem bírja ennélkül :)
- Élesztő: Mivel leginkább úgy egyszerű a gluténmentes élet,
hogy az ember elkészíti saját magának a kenyeret, édességeket, az élesztő
egy fontos dologgá válik. Én most rászoktam a Haas termékekre, mert a DrOetker
termékek többször vita tárgya voltak, a Haas termékeken viszont ott virít a
"gluténmentes" felirat. Használható még a Budafoki friss és száraz
élesztő.
Nagyon fontos tudni, hogy a gyártók listája folyamatosan változik, mivel
a gyártósorok és gyártási körülmények, illetve a termékik is folyton változnak.
Így sajna időnként rá kell nézni vagy az oldalára, hogy
meggyőződjünk róla, még mindig ugyanazokat ehetjük-e, és lett-e
időközben új terméket. Most már egyre több cég felteszi a saját honlapjára
is az allergéninfókat), de az előbbi oldalakon az a jó, hogy
összegyűjti ezeket az adatokat egy helyre, így nem kell külön-külön
kutatgatni a listákat.
Az egyesület honlapján a "Mit ehetek?" menüpontban lehet infókat
találni, illetve az élelmiszerallergia oldalon egy egyszerű regisztráció
után elérhetők a listák.
A betegség:
A coeliakia –
magyarul lisztérzékenység – egy olyan autoimmun betegség, amelynél a szervezet
valamilyen okból önmaga ellen termel egy anyagot, amely elpusztítja saját
szöveteit, így egy egész életen át tartó glutén intoleranciát jelent.
A betegség kiváltásáért a gluténnak, népies nevén a sikérnek egy speciális
fehérjéje, a gliadin a felelős. Ez a kalászos gabonanövényekben (árpa,
búza, rozs, zab) található, károsító hatását a vékonybél proximális szakaszában
(ez rögtön a gyomor utáni vékonybél szakasz), a vékonybél nyálkahártyáján fejti
ki. A keletkező toxikus anyag teljesen vagy részben elpusztítja a
nyálkahártya felszíni sejtjeit, így csökkenti a tápanyagok, vitaminok és
ásványi anyagok felszívódását.
A coeliakia esetén az autoimmun reakciót a glutén fogyasztása tartja fenn, ám
gluténmentes diétával a betegség tünetei teljesen megszüntethetők. A
diétát azonban élethosszig folytatni kell, mert ha újra glutén kerül a
szervezetbe, a betegség ismét aktivizálódik.
Gyermekkorban gyakran találkozunk a visszatérő orrvérzés problémájával. Ez mind a szülő, mind a gyermek számára ijesztő jelenség lehet, és aggodalmat okoz.
Az orrvérzés leggyakoribb oka, hogy a kisgyermek piszkálja az orrát és az ott lévő nyálkahártyát, ereket felsérti.
Az orrnyálkahártya felső légúti megfázások során illetve főleg téli időszakban, amikor a meleg szobában könnyen kiszárad sérülékenyebb. Sajnos a gyermekek kíváncsi természete folytán előfordulhat, hogy az orrba kisebb tárgyakat dugnak, mely sérülést, vérzést eredményezhet.
A visszatérő orvérzés hátterében többféle ok állhat
Erős orrfújás. Azoknál a gyerekeknél, akiknél az orrvérzés gyakran előfordul részletes kivizsgálás szükséges. A visszatérő orrvérzés egyik oka lehet, hogy az orrban lévő érrendszer kanyargósabb lefutású, benne tágultabb erek helyezkednek el, mint normál esetben. Ezek az erek érzékenyebbek, így megfázások alkalmával vagy ha a gyermek erősebben fújja az orrát, akkor könnyen megpattannak.
Daganat. Főleg serdülőkor környéki fiúknál fordul elő az orrban ér eredetű daganat, melyre szintén a gyakori orrvérzések hívják fel a figyelmet.
Magas vérnyomás. Az ismétlődő orrvérzés hátterében a magas vérnyomás betegség is állhat. Ilyenkor spontán orrvérzések is előfordulhatnak, de van, hogy a gyerek elmeséli, hogy idegesség kapcsán ered el az orra vére. Azaz a gyermek ideges, a megemelkedik és ez váltja ki az orrvérzést.
Orrpolyp. Gyakran fordulhat elő orrvérzés orrpolyp miatt, allergiásokban, azoknál, akik erőltetetten köhögnek pl. krónikus betegség miatt és veseelégteleneknél.
Véralvadási rendellenesség. Az orrvérzés további oka a véralvadási rendszer rendellenessége lehet. Ilyenkor, ha az orrnyálkahártyán lévő ereket apróbb sérülés éri, akkor a vérzés nehezebben áll el.
Ha vérzik a gyerek orra - Gyakorlati tanácsok
Ültessük le gyermekünket egy székre, orrát fogjuk be és a fejét hajtsuk előre, hogy a vér ne folyjon hátra a garatba.
Mit tegyünk, ha vérzik a gyerek orra? Ha a vérzést így nem tudjuk elállítani, akkor papír zsebkendőből vagy gézből készítsünk tampont és helyezzük a gyermek vérző orrlyukába.Ha a tampon átitatódott vérrel, akkor cseréljük ki. Próbáljuk megnyugtatni a gyermeket.
Ha az orrvérzés már többször előfordult és van vérnyomásmérőnk, akkor mérjük meg a gyermek vérnyomását, jegyezzük fel az értéket, majd a betamponált orrú gyermekkel keressünk fel egy fül-orr-gégész szakorvost.
Azért érdemes így akutan megkeresni a szakorvost, mert ilyenkor az orrjáratot megtekintve meg tudja állapítani, hogy a vérzés honnan indult és azt is meg tudja mondani, hogy a vérzés oka azért van e mert az orrban helyileg valami rendellenesség van vagy egyéb ok áll a háttérben.
Ha a fül-orr-gégész nem talált eltérést, akkor keressük fel gyermekorvosunkat. Itt a gyermek vizsgálatát követően hematológiai kivizsgálás kezdődhet (hematológus kolléga segítségével), mely a véralvadási rendszer zavarait vizsgálja illetve egyéb betegségekre derülhet fény (allergia stb., magasvérnyomás betegség).
Kezelési technikák és megelőzés
Néhány esetben a nagy vérzést okozó tágult ereket elsütik a fülészeten. Ha az ok, az orrban elhelyezkedő ér eredetű daganat, akkor annak műtéti eltávolítására kerül sor.
Ha az orrvérzés hátterében valamilyen betegség áll, pl. magasvérnyomás, alvadási faktor hiány, akkor azt kell kezelni. Időnként fény derül arra, hogy az erek sérülékenyebbek, ilyenkor C-vitamin illetve Rutascorbin adása szükséges.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében? Télen párásítsuk a szobákat, kerüljük a stresszt, figyeljünk arra oda, hogy gyermekünk ne piszkálja az orrát és hogy óvatosan fújja ki orrváladékát.
Mindenkinek fáj a feje legalább egyszer életében. Van, aki nem ilyen szerencsés. Könnyű kimondani, hogy fáj a fejünk. Hogy tenni tudjunk ellene, fontos jellemezni: hol, hogyan, milyen gyakran, mennyi ideig tart, van-e bevezető vagy kísérő tünet, kiváltja-e valami?Előfordulási gyakorisága az élettartam folyamán 9-10010. Gyermekkorban is jelentkezhet, azonban a betegek 90%-ában 25-35 év között alakul ki először, és a nőkben kétszer olyan gyakori, mint a férfiakban. Jellegzetessége, hogy visszatérő fejfájásrohamok formájában jelentkezik.
Az egyes rohamok szakaszai:
1 ) bevezető szak: fáradtság, levertség, ingerlékenység, tompultság
vagy indokolatlan jókedv jellemzi.
2) előjel: egyik vagy mindkét szem látóterében vakító fények,
csillámló cikk-cakk vonalak, szikralátás vagy látótérkiesés alakul ki.
3) fejfájás: rendszerint féloldali, görcsös, lüktető, hasogató
fájdalom, melyhez hányinger, hányás csatlakozik és a hang, a fény, a szag, a
beteget zavarja, fizikai munkavégzés az állapotát súlyosbítja.
4) lábadozás: a fejfájás elmúltával még erőteljes fáradtságérzés,
kimerültségérzés jelentkezik, amely azonban egyre csökken és hamarosan a
szokott egészségi áIlapotába tér vissza a beteg.
Migrénes romhamot kiváltó tényezők:
- fogamzásgátló tabletták
- időjárási frontok (légnyomásváltozás)
- banán, narancs
- érlelt, sárga sajtok
- magas kakaóvaj-tartalmú csokoládé
- élelmiszer-tartósító szerek
- szagok, illatok
- kínai konyha
- szardínia
- vörösbor
- alváshiány
- stressz
- menstruáció
Az alvás és az ébrenlét váltakozása az emberi lét biológiai ritmusának egyik nagyon fontos sajátsága-
A gyermekek átlagos alvásszügséglete fejlődésük folyamán egyre rövidül.Életük első heteiben napi 16-19 órát töltenek alvással,hat hónap után már csak 14-16 órát-ebben az időben az alvásszügséglet már az éjjelre és a déli órákra korlátozódik.
A második életévben az átlag alvásszügséglet 13,5 óra,ami az 5-6 évben tovább csökken,11,5 –órára-Ekkor már ebéd után alig alszanak a gyermekek,habár ez a szoktatástól is nagyon függ.A 1o évre az alvásidő 8-1ö órára redukálódik,14-16 éves korra pedig 8-9 órára.Az ifjak este tovább maradhatnak fenn,ami tanulásukat elősegitheti.
Az alvás –mélysége általában egyéni sajátság.Az ALVÁSZAVAROK- vagy kóros jelenségek az alvás alatt a legeltérőbb formákat ölthetik. ájdalmak, betegségek, emotionális feszültségek ,helyzeti szorongások, okozta álmatlanságot mindenki saját tapasztalatából ismerheti - ezek a módositó hatások bizonyitják hogy mennyire függ az alvás folyamata az éppen aktuális psychofizikai állapottól.Az ébrenlét-alvás ritmusának megváltozása jól megfigyelhető,agyi károsodásokban,főleg agyvelő gyulladások után.-de a szülők nevelői behatása ezekben az esetekben is sokat módosihat.
Az alvási zavarok rendkivül gyakoriak a gyermekkorban.Okai elsősorban a gyermekre zúdúló tulségosan nagyszámu ingerekben,tulfoglalkoztatásban keresendők.A dolgozó,késő délután hazatérő szülők élvezni akarják gyermeküket,és messze a lefekvés helyes időpontján túl foglalkoznak vele.A televizió,a rádió,a mechanizált játékok nagy tömege,az utcai forgalom dübörgő mozgalmassága,a felnőttek gyermekfüleknek nem való beszélgetése balesetekről,háboruról,helytelen mesék túlstimulálják a gyermeket,aki vagy nem tud elaludni,vagy csupán felületesen.gyakran felriadva alszik.
Az-ÉJJELI FELRIADÁS-Ijesztő kép a gyermek éjjeli felriadása-Rövid idővel elalvás után a gyermek a legnagyobb rémülettel riad fel álmából,pulzusa szapora,pupillái tágak,sir,remeg.Félig öntudatlan állapotban van,és alig nyugtatható meg-ijesztő álma volt.A felriadás hónapokon keresztül gyakran ismétlődhet.
Kezelésében a túlstimulálás megszüntetése a lényeg.Kerülendő a televizió a hibás-nevelési célból-történő ijesztgetés,a mesemondás,a lefekvés előtti túlfoglalkoztatás.Néhány napig –fenobarbita microtabletta adhtó.
Az-ELALVÁSI ZAVAROKNÁL-sokféle segitő megszokást lehet bevezetni-tompa fényt égve hagyni,az ajtót félig bezárni,rituálisan jóéjt mondani megismételt biztatással és beszélgetéssel,egy kedvelt játékszer ágybaviteléve stb.Néha szokványos manipulációk-mint ujjszopás,hajhuzgálás is hozzátartoznak ehhez a rituáléhoz-mások valami szövetdarabot vagy kitömött bábut simogatnak.Az állatbábukat maguk mellé fektetik,mint társat,amely őket az egyedülmaradás szorongásától megvédi,-ezeknek szinte mágikus-Védőangyal-szerepet tuladonitanak,amelynek fontossága csak lassan szürkül banális megszokássá.Egyesek szerint az ilyen kényszereknek mondható ritus betartása a gyengén fejlett –ÉNÜ- gyermekek hajlamosak-szorongásukat leküzdendő,félve minden változtatástól,néha az ilyen ceremóniákhoz való ragaszkodás már a neurótikus fejlődés kezdetét jelezheti.Mégis kijelentem hogy a szokásokból a gyermek jövő fejlődésére nézve nem lehet előnytelen következtetéseket levonni,még akkor sem,ha azok részben genetikusan megalapozottnak látszanak.
Az-ÁLMODÁS-két éves kor körül kezdődik,a három éves már elmeséli álmait,amelyek ekkor még –önteremtette-fantázia képek.Csupán a hét éves gyermek tud megbizhatóan álmairól refrálni,főleg ébredése után-az álom szereplői és tartalmai ttöbbnyire inkább szorongást keltőek-a szülőktől az elválasztást,megbüntetést tükrözhetnek,de már kellemes ,sőt nagyzásos jellegü részletek is jelenkezhetnek.
A-KEZELÉST-a szülőkkel való megbeszéléssel kell kezdeni,az életmódban rejlő előnytelenségeket kideriteni-némely gyermek keveset mozog és játszik,igy nem férad ki eléggé,vagy ebéd után többet alszik,esetleg a lefekvés időpontja változó stb-Ez kellő rendszeres szoktatással kiküszöbölhető,de néhány makacs szorongásos esetben a szülőkkel való eggyütalvást meg kell engedni,egyuttal előkészitve a gyermek-elszakadását-
A lefekvési rituálét kis tornával,a szokványos mesélés vagy Az alvásról
Családi tanácsadóként gyakran találkozom kialvatlan, kimerült kismamákkal, akik arról panaszkodnak, hogy gyermekeik alvási szokásait még egy éves korukban is a rendszertelenség jellemzi. Gyermekük megszületése óta még egyetlen éjszakát sem aludtak végig, és egyre kilátástalanabbul szemlélik a jövőjüket. Fognak-e egyszer ők is legalább hat-nyolc órát egyhuzamban aludni? - Kérdezik tőlem elkeseredetten.
Kérdésük teljes mértékben érthető. Én is emlékszem még arra, hogy - annak ellenére, hogy életem legszebb pillanatait gyermekeimnek köszönhetem - mennyire kínzó érzés volt éjszakánként legszebb álmomból újra és újra felriadni gyermekeim vigasztalhatatlan sírására. Napokat töltöttem el különböző stratégiák kidolgozásával. Némelyik ideig-óráig működött, de azt hiszem, a mi problémánkat is leginkább az idő oldotta meg végül. Azért összegyűjtöttem a különböző megoldásokat, hátha a valakinek segítségére lehetnek.
Az első kérdés mindig az, hogy a kórházból hazajövet, hol helyezzük el gyermekünk hálóhelyét. Aludjunk-e együtt vele, vagy rögtön külön szobában, a saját ágyában altassuk. Már ebben a kérdésben is nagyon megosztott a szakemberek véleménye. Akad, aki a különalvás mellett teszi le a voksát, mondván, hogy jobb már a kapcsolat legelején kialakítani a szabályokat. Jó, ha az újszülött megszokja, hogy hol lesz az ő helye, és nem szokik át a szülei ágyába, így később nem kell őt visszaszoktatni. Aki ezt az utat választja, annak érdemes ún. bébimonitort beszereznie, hogy hallja, mikor ébred fel a kisbabája, hogy amikor hívja, mellette lehessen. A kölcsönös bizalom kialakításához nagyon fontos, hogy az újszülött érezze: számíthat a szüleire. Én inkább az együttalvás híve vagyok, különösen az első hat hetet (az ún. gyermekágyas időszakot) tekintve. Ilyenkor alakul ki a korai kötődés, amely később is nagy segítség lehet az anya-gyermek kapcsolatban. A legjobb az, ha kis bölcsőben magunk mellé vesszük kisbabánkat, így amikor eljön a szoptatás ideje, nem okoz majd különösebb fáradságot megetetni őt. Az igény szerinti szoptatással nagyon hamar beállhat a megfelelő tej mennyisége, és a fejéssel sem kell majd sokáig bajlódnunk. Nem beszélve arról, hogy a légzésfigyelő használatánál hatékonyabb és költségkímélőbb megoldás a szülők által széndioxiddal telített hálószobában altatni a gyermeket, mert légzése így nem lustul el, így a rettegett bölcsőhalál kockázata is nagymértékben csökken.
Az alvási szokások kialakításánál természetesen számos tényezőt figyelembe kell venni: így a szülők életvitelét is. Előfordulhat, hogy a gyakori felkelések zavarhatják az apukát a pihenésben, így nem tud másnap munkájára koncentrálni. Ilyenkor én az átmeneti különalvást sem tartom feltétlenül rossz megoldásnak. Emlékezzünk csak vissza elődeink "Koma tál" elnevezésű rendszerére. Egyes falusi családoknál talán még ma is szokás, hogy a szülés után az édesanya a gyermekével külön szobában alszik, és a falu asszonyai viszik számára az ennivalót. Az anya dolga hat hétig nem más, mint szoptatni gyermekét, és megerősödni a rá váró megújult életre. Természetesen manapság a férfiak - nagyon helyesen - sokkal nagyobb feladatot kapnak a gyermekgondozás területén is, de ehhez hozzátartozhat, hogy átmenetileg a családfenntartás válik elsődlegessé, ehhez pedig pihenni kell. A párkapcsolatnak sem tesz feltétlenül rosszat, ha megtanuljuk tolerálni egymás megváltozott igényeit, és nem elvárunk egymástól dolgokat, hanem segítünk egymásnak hozzátenni a családi élethez, mindenkinek azt, ami ő hozzá tud, és hozzá szeretne tenni.
Az első hat hét elteltével aztán újra dönthetünk arról, hogy hogyan tovább. Addigra már egy kicsit jobban megszokjuk új szerepünket, megismerjük gyermekünk igényeit, és így talán magabiztosabbak lehetünk döntésünkben. Nagyon fontos, hogy bárhogy is döntsünk, bizonyosodjunk meg róla, hogy az végső soron jót tesz gyermekünknek is. Ne külső nyomásra döntsünk, mondjuk, mert az anyósunk nem nézi jó szemmel, hogy mi még mindig együtt alszunk a kicsivel, vagy mert a szomszéd hidegszívűnek gondol, amiért különszobában altatjuk őt. A döntés mindig legyen a miénk, különben nem leszünk hitelesek, magunk is szorongani fogunk, és ez csak ráerősít gyermekünk érzéseire, és tovább nehezítheti számára az éjszakai pihenést.
Fontos, hogy az esték és a nappalok egyértelműen elkülönüljenek a kisbaba számára is. Ennek érdekében vezessünk be esti rítusokat. Ha lehetséges, mindig ugyanabban az időben, és hasonló körülmények között fürdessük őt. Esténként öltöztessük át hálóruhába (még akkor is, ha ez eleinte nem sokban különbözik a nappalitól). Szellőztessünk jól ki a szobában, és már egész pici korában énekelhetünk neki altatódalokat is. Mindezek természetesen nem az értelmének, hanem inkább az érzelmeinek szólnak, ezzel segítünk neki kialakítani azokat a szokásokat, amihez idővel alkalmazkodni tud.
Fontos tudni, hogy minden gyermek más és más jellemvonással, érzékenységgel születik a világra. Még egy családon belül sincsenek feltétlenül egyforma gyermekek. Náluk például a lányom nagyon jó alvó volt, a fiammal viszont annál többet virrasztottam tehetetlenül a nappaliban, reménykedve, hogy sírásával nem ébreszti fel pár évvel idősebb nővérét. Amíg a lányom minden éjjel az ágyunkban kötött ki, addig a fiam egyszerűen képtelen volt egy ágyban aludni velem, pedig egy-egy ilyen zűrös éjszaka alatt igazán nem bántam volna egy kis közös pihenőt. Aztán persze ez sem maradt így. Mára már nem ritka, hogy a kezdeti kettő helyett négy főre emelkedik az ágyunkban ébredők száma.
Nem ritka az sem, hogy kezdetben jól alvó gyermekek hét-nyolc hónapos korukra nyugtalan alvókká válnak. Ennek hátterében általában a nyolc hónaposok törvényszerűen jelentkező szorongása áll. Ebben az életkorban a gyermek már képes saját magáról, mint különálló lényről "gondolkodni", de még nem sok mindent tud magától elérni, amit szeretne. Megnövekedett szükségletei kielégítéséhez még inkább szüksége van a szülői segítségre. Ezért aztán érthető, hogy pánikba esik, ha anyukája, vagy apukája hirtelen eltűnik a látóköréből. Ezt az érzést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valakit műtétre készítenek elő, fent fekszik a műtőasztalon és a sebész orvos egyszer csak se szó, se beszéd kimegy a műtőből, és magára hagyja. Persze előfordulhat, hogy sürgős dolga akad, de, ha legalább szól, hogy hova megy, mit csinál, mikor jön vissza, és addig is ki viseli a gondunkat, biztos mi is nyugodtabban várjuk majd, hogy visszatérjen. Persze ki-ki vérmérséklete szerint. Szerintem így van ez a gyerekeknél is. Éjszaka gyakran érezhetik azt, hogy egyedül maradtak, szüleiket hívják, hogy megnyugtassák őket: ott vannak, és nincsen semmi baj. Sokszor már ennyi is elég, és a gyerek megnyugszik, visszaalszik.
Vannak különböző egyedül-alvást segítő kézikönyvek is, amelyek sikerére számos család esküszik. Én mindig kétkedve figyelem azokat a szakkönyveket, amelyek általános, mindenkire alkalmazható megoldásokat kínálnak. Bár biztos vagyok abban, hogy következetességgel sok minden elérhető. De a lényeg az, hogy ne idomítsuk, hanem empatikus odafordulással terelgessük gyerekünket a családi élet, és később a társadalom medrében.
Az éjszaka nem ritkán a nappal történtek leképeződése. Általában a feszült, veszekedésekkel tarkított, bizonytalan légkörre reagálnak gyakori éjszakai felriadással a gyerekek. Előfordulhat az is, hogy az ő kis világához képest ijesztő dolgot tapasztalt, látott a Pici, és ez az élmény riasztja fel álmából szegényt. Nem kell horrorfilmre gondolnunk, csak képzeljük el, hogy milyen lenne nekünk az Ă“riások Földjén, ahol attól kéne rettegnünk, hogy lefolyunk a lefolyón, megiszik minket a kakaós bögre, vagy beszorulunk a saját pólónkba. Ha mindezt valaki végig gondolja, sokkal jobban megértheti gyermekét. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem kellenek az ésszerű, emberséges szabályok és korlátok, de azokat mindig a saját gyermekünkre, és a saját családunkra kell igazítanunk.
Végezetül hagy nyugtassak meg mindenkit: minden egészséges lelkű, harmonikus családban nevelkedő gyermek előbb-utóbb végig alussza az éjszakát. Baj csak akkor van, ha akkorra sem alakulnak ki megfelelően az alvási szokásai, mire közösségbe kerül (bölcsi, ovi, iskola), így nem tudja rendesen kialudni magát, ez pedig már viselkedési zavarokhoz vezethet. Ilyenkor tanácsos először átgondolnunk, hogy mit változtathatnánk mi családunk működésében, illetve felkereshetünk tanácsadót, vagy gyermekpszichológust is..A gyógyszeres támogatás néha szügságes de csak rövid időre.A kedvező kimenetel felöl a szülőket meg kell nyugtatni.
Míg régebben csak a közétkeztetésben előforduló szalmonella fertőzésekről hallottunk, az utóbbi időben megnőtt a családi háztartásokban előforduló esetek száma. Különösen veszélyes időszak a nyári nagy meleg, utazások, nyaralások időszaka. Nézzük, mit tehetünk a megelőzés érdekében!
Ételünkbe a szalmonella baktériumok több úton is bejuthatnak. Elsősorban a kórokozót tartalmazó nyersanyagokból: a szalmonella baktérium a baromfihúsban, a tojás külső héján és a belsejében található meg. Bekerülhet az ételbe az előkészítés, főzés, mosogatás során használt, szalmonellával szennyeződött eszközökről, vagy az ételt készítő kezéről, ruhájáról. Az ételekben aztán a szalmonellák gyorsan elszaporodnak, ha a környezeti feltételek (pl. hőmérséklet) kedvezőek.
A szalmonella-fertőzés tipikus
tünetei: a kórokozóval szennyezett élelmiszer
fogyasztása után 6-48 órával fellépő
magas láz, hidegrázás, gyakori vizes hasmenés, hányinger, hányás, hasi görcsök,
fej és végtagfájdalom.
A hatásos megelőzéshez, néhány alapvető fontosságú szabályt kell otthon betartani az élelmiszer tárolása, elkészítése során:
A legfontosabb, hogy élelmiszert csak megbízható helyről szerezzünk be. A tojások közül a fertőtlenítetteket vásároljuk.
Az ételeket alaposan süssük, főzzük meg és mielőbb fogyasszuk el. A langyos ételek kiváló táptalajul szolgálnak a baktériumok elszaporodásához.
A romlandó ételeket – például a süteményeket, majonézes készítményeket – hűtőszekrényben tároljuk, az újra fogyasztani kívánt főtt ételeket pedig tálalás előtt újra forraljuk fel.
Csecsemőknek minden ételt frissen készítsünk.
A fémdobozos konzerveket felnyitás után ne tároljuk a dobozukban.
A nyersanyagot – például a csirkehúst – és a készételt ne tároljuk egymás mellett. Fontos pl., hogy nyers csirke leve ne csöpögjön rá a korábban hűtőszekrénybe tett kész ételekre.
Külön vágódeszkát és kést használjunk a különféle nyersanyagokhoz, és mindent alaposan, folyóvízzel mossunk el. Ügyeljünk a konyha tisztántartására, az ételek megfelelő tárolására.
A konyhai előkészítő-munkák közben gyakran mossunk kezet.
A tojást minden esetben mossuk le közvetlen felhasználás előtt bő folyóvízzel.
A tojás belsejében lévő
szalmonella-baktériumok ellen csak a magas hőmérsékleten történő
sütés,
főzés védhet meg. A tyúktojást a forrástól számítva 7-9 percig, a
kacsa- és libatojást 20 percig kell főzni.
Feltörés után a tojást azonnal fel kell dolgozni.
A nyári meleg közeledtével már ne készítsünk friss tojásból majonézt, hidegtál- készítményeket. Egy napnál tovább még hűtőben se tároljunk nyáron majonézes salátákat.
A süteményeken lévő tojáshabot forró sütőben süssük világosbarnára.
Kirándulásra, strandra ne vigyünk könnyen romló alapanyagokból (tojás, felvágott, majonéz, főtt hús stb.) készülő szendvicseket, falatkákat, és csak megbízható helyen vásároljunk ételt magunknak.
Ha már megtörtént a baj, minden esetben azonnal forduljunk orvoshoz, és ne öngyógyítással próbálkozzunk! Különösen gyermekeknél fontos ez, mert náluk a hasmenés és a hányás könnyebben vezet kiszáradáshoz.
A limfatikus szövet relativ tultengése 1o-14 éves korban éri el csúcspontját.Érthető,hogy gyermekkorban a gyulladásos limfatikus reakció gyorsabb és kifejezettebb,mint felnőttkorban.
Ezeket a szempontokat figyelembe véve,a szülőknek igen gyakran okoz gondot,nyugtalanságot a gyakori nyirokcsomó megnagyob-bodás.Ezek a gondok főként a rosszindulatu,súlyos lefolyásu betegségek esetleges gyanujára vonatkoznak.
Újjszülött korban mindennemü tapintható nyirokcsomó kóros.A 2 életévben egészséges gyermekeknél is több mint 9o%-ban lehet nyirokmirigyet-főleg a nyaki területen-tapintani.Ezek a teljesen puha,fájdalmatlan nyirokcsomók elérhetik aaz 1 cm átmérőt is anélkül,hogy a gyulladás legcsekélyebb jelét mutatnák.,bár kétségtelenül összefügghetnek valamilyen helyi vagy általános jóindulatu fertőzéssel,és jelenlétük ezeknek egy átmeneti megnyilvánulása.
A nyaki nyirokmirigy duzzanat a mandulagyulladás leggyakoribb kisérője-Kifejlődhet a mandulagyulladás közben,de esetleg 1-2 héttel később is.Ha a mirigyek annyira duzzadtak hogy anyakon kidagadnak,vagy ha a láz eléri a 39 fokot,akkor feltétlen orvoshoz kell fordulni.Egyes esetekben gyógyszeres kezelésre van szügség és ezt akkor jó minnél hamarabb elkezdeni.A nyaki mirigyek megnagyobbodása hetekig sőt hónapokig is eltarthat,még a gyulladás lezajlása után is.Más okból is létrejöhet nyirokcsomóduzzanat-pl-gennyes fog,fejbőrfertőzések,és egyes fertőző megbetegedések-pl rubeola.Ezért az ilyen elváltozást mindig meg kell mutatni az orvosnak.Abban az esetben ha az orvos más betegséget nem állapit meg az enyhe mirgyduzzanattal nem kell törődmi.
A kóros nyirokcsomó-duzzanat az esetek többségében gyulladásos eredetü.Ezekben az esetekben a nyirok-mirigy duzzanat lehet az immunválasz része,vagy a helyi folyamat közvetlen résztvecvője.Egyes esetekben lehet egy rosszindulatu megbetegedés egyik tünete is.
Jellegét illetően lehet a nyirokcsomó gyulladás-heveny egyoldali fertőzés,avagy kétoldali jelleggel,de lehet általános úgymond/generalizált /megnagyobbodásról is szó-
A heveny nyirokcsomógyulladások diagnózisában leginkább a kórokozó tisztázása jelenthet problémát.Célzott vagy vakon végzett széles spektrumu antibiotikum kezelés megoldja a kérdést.Sookkal nehezebb vagy körülményesebb a krónikus nyirokmirigy megnagyobbodások eredetének a felismerése,ami többirányu felkészültséget és sokoldalu eggyüttmüködést igényel.
A hirtelen kialakuló herefájdalom
hátterében legtöbbször gyermekurológiai ellátást igénylő elváltozás van.
A baj megállapításakor azonban nem egyszer nehéz feladat elé kerül az
orvos, mivel több kórkép is hasonló panaszokkal, tünetekkel jár, és sokszor a
radiológiai vizsgálatok (pl. ultrahangvizsgálat, a herekeringés úgynevezett
Color Doppler-vizsgálata) eredményének birtokában is nehéz tisztázni a
háttérben rejlő okot.
Ezek a panaszok bármely életkorban jelentkezhetnek, ugyanakkor a gyermek kora
segítségünkre lehet abban, hogy mely betegségre gondoljunk. A tünetek közül az
első a fájdalom szokott lenni. Nehézséget jelenthet a diagnosztizálás (és
a gyógykezelés megkezdése) szempontjából, hogy olykor a gyermek későn
jelzi szüleinek panaszait, tüneteit. Néha a már megbetegedett herét ért kisebb
ütés, rúgás kapcsán derül ki a fájdalom, és a fiú és családja úgy gondolja,
hogy a "baleset" károsította a herét, pedig csak így vált ismertté a
hereelváltozás. Más esetben - különösen serdülőknél - az érzékeny
lelkű fiú szégyelli, hogy nemi szervi betegsége van, ezért nem szól
szüleinek vagy az iskolaorvosnak, és bízik abban, hogy kezelés nélkül is
megszűnnek panaszai. Ez sajnos a gyógyítás lehetőségeit sokszor
hátrányosan befolyásolja, mert egyes kórképek esetén nemcsak a napok, hanem
szinte az órák is számítanak.
Milyen tünetek szokták kísérni a
herefájdalmat?
A tünetek általában azonosak a leggyakrabban előforduló
kórképekben: a here és mellékhere fájdalma, nyomásérzékenység, a herezacskó
egyik felének duzzanata, a herezacskó bőrének pírja, duzzanata. A fájdalom
néha oly heves, hogy a vizsgálat (tapintás) alkalmával a gyermek az orvos kezét
ellöki, nem engedi meg, hogy megtapintsa a herét. A duzzanat, a bőrpír
mértéke is változó lehet - a kisfokú duzzanattól egészen az olyan hatalmas
méretet öltő elváltozásig, hogy már járni is alig tud a megnagyobbodott
here miatt a gyermek.
Milyen betegségek okozzák a hevenyen kialakuló herefájdalmat?
Leggyakrabban három kórkép valamelyike húzódik meg a panasz mögött:
A here kocsánycsavarodása.
A herefüggelék kocsánycsavarodása.
Heveny mellékhere-gyulladás.
Ez a kórkép, melyben a panaszok fellépte után haladéktalanul szükséges az orvosi beavatkozás. A gyorsaság itt sorsdöntő lehet a here életképességének megmentése szempontjából. A here kocsánycsavarodása serdülőkben gyakrabban, 10 éves kor alatt ritkán fordul elő. Úgy jön létre, hogy a herét függesztő képletek lazák, ennek következtében a here a herezacskóban meg tud fordulni. A herekocsányban lévő erek leszorítódnak, a vérkeringés a herében megszűnik. A here elhalása megelőzhető, ha a műtét késedelem nélkül, időben megtörténik. Ennek során a herét eredeti helyzetébe visszafordítjuk, és ebben az állapotban rögzítjük, nehogy ismét csavarodás történhessen. Sajnos, ha a beteg késve jelentkezik, és a here már elhalt, azt el kell távolítanunk. Az ellenoldali herén megelőző jelleggel végzendő kisebb műtétet (a here rögzítése) is ajánljuk ilyenkor a szülőknek, mert a megfigyelések szerint a csavarodásra való hajlam a másik oldalon is megvan. Ezért rendkívül fontos annak biztosítása, hogy ne fordulhasson elő ugyanilyen kórkép a másik herén. Meg kell még említeni azt is, hogy ez a jelenség nemcsak serdülőkorban, hanem újszülötteknél is előfordulhat, és ilyenkor akár egynapos babánál is elvégezzük a műtétet.
A herefüggelék kocsánycsavarodása
Ez a betegség az, amelyik a felsorolt három kórkép közül viszonylag kedvezőbb lefolyású, és a következményeket tekintve kisebb veszélyt rejt magában. A herefüggelék a here felső pólusához csatlakozó, kb. 0,5-1 cm hosszúságú, 1-2 mm széles képlet, melynek élettani jelentősége nincs, de megtekeredése esetén igen fájdalmassá válik, és a tünetek, panaszok a megtévesztésig utánozhatják a herekocsány-csavarodás képét. Eltávolítása kis megterhelést jelentő műtét, és a gyermek már másnap gyógyultan távozik a kórházból.
Heveny mellékhere-gyulladás
A heveny mellékhere-gyulladás bakteriális fertőződés
következtében jön létre, elsősorban serdülőkben. A fent leírt tünetek
kísérik, melyekhez általában láz is csatlakozik. A duzzanat igen nagyfokú. A
kezelés: szigorú ágynyugalom, borogatás, széles spektrumú antibiotikum adása.
Az ágynyugalom a teljes gyógyulásig szükséges, mert ha a mellékhere-gyulladás
nem gyógyul teljesen, hegesedés révén az ondóutak elzáródása következhet be.
Összefoglalva:
Igen lényeges tehát, hogy herefájdalom esetén haladéktalanul gyermekurológiai
vizsgálatra vigyék el a gyermeket, hogy az ellátás időben megtörténhessen.
A vizsgálatra éhgyomorral kell jelentkezni, hiszen lehetséges, hogy azonnali
műtét végzése válik szükségessé. Ha a gyermek időben kerül
műtétre, joggal bízhatunk abban, hogy a sikeres műtéttel a here
életképessége megmenthető, és ezzel a teljes gyógyulás biztosítható.
A hasmenés csak egy tünet, amely mögött számtalan fertőzéses és nem fertőzéses kórkép állhat. Leggyakrabban a gyomor-bélhurut fertőzés miatt lép fel, de okozhatja allergia, vagy mérgezés is. Hasmenésről akkor beszélünk, mikor a széklet konzisztenciája megváltozik, ami az esetek többségében napi 3 vagy több laza székürítést jelent.
Anyatej mellett gyakoribb széklet
Az anyatejjel táplált csecsemőknél természetes lehet a napi 4-5 lazább széklet. Ha a csecsemő súlya egyenletesen emelkedik, akkor nem beszélhetünk hasmenésről. Az anyatej védő hatású a betegségekkel szemben.
Ételmérgezés és fertőzés
Az ételmérgezés olyan akut hányással, hasmenéssel járó kórkép amelyet az ételekbe jutott baktériumok által termelt toxinok váltanak ki. A fertőzött étel elfogyasztása és
a tünetek jelentkezése között rövid idő(<4-6 óra) telik el. Ételfertőzés esetén a táplálékkal kórokozó jut a tápcsatornába, a tünetek 6-48 óra múlva jelentkeznek. Antibiotikum adása után is lehet hasmenés. Nem feledkezhetünk meg az utazók hasmenéséről sem, általában az iparilag fejlett országokból fejlődő országokba látogatókban alakul ki. Különösen csecsemőkorban a hasmenés felső légúti fertőzés kapcsán alakul ki, de gyakran a táplálási hiba is okozhatja. A fertőzéses eredetű gyomor-bélhurut az egész világon előfordul. A fejlődő országokban évi 5-6, a fejlett országokban 1-3 fertőzéses eredetű hasmenés jut egy-egy emberre.
A fertőzés oka lehet vírus (ez a leggyakoribb), baktérium, gomba vagy parazita. A fertőződésnek alapvetően két útja van: kórokozót tartalmazó táplálék, és emberről emberre való átjutás. A kórokozók emberre való terjedésében jelentős szerepe van a konyhatechnikai hibáknak (nem megfelelő ideig történő sütés ill. főzés, trágyázott zöldségek nem kellő mosás után történő tálalása, kész ételek hűtés nélküli tárolása.
Jellemző ételek, amelyek fokozott odafigyelést igényelnek, a tojás, baromfi, nem pasztőrözött tej, víz, marhahús. Emberről emberre terjedés ún. piszkos kezek útján történik.
Jellemző tünetek
A gyulladás, a rossz felszívódás és a fokozott bélmozgás miatt a székletürítés gyakorivá válik, ami lehet híg, vizes, nyálkás vagy véres is. A hasmenést kísérheti láz, görcsös hasi fájdalom is. Fejfájás, szédülés, gyengeség, rossz közérzet is jelentkezhet. A folyadékveszteség kiszáradáshoz vezethet. Csecsemő és kisdedkorban néhány óra alatt súlyos állapot alakulhat ki. A gyermek kezdetben nyugtalan, szemei mélyen ülők, aláárkoltak, nyelve száraz, lepedékes, a vizelet csökken, a csecsemők kutacsa süppedt.
A hasmenés általában 3-5 nap alatt megszűnik. Három nap után sem csökkenő lázas állapot bakteriális fertőzés gyanúját veti fel. Ekkor az orvos széklettenyésztést javasolhat. Hasmenés esetén a gyermek bölcsödébe, óvodába nem vihető mindaddig, amíg a háziorvosa gyógyultnak nem nyilvánította.
A folyadékveszteség mértékét úgy állapítják meg, hogy ha a testsúlycsökkenés 5% alatt van enyhe, 5-10% között közepes fokú, míg 10% felett súlyos. Ez a besorolás elsősorban csecsemők esetén használható.
Egy-két hasmenés, hányás esetén, ha a gyermek jó általános állapotú, nem szükséges azonnal megmutatni az ügyeleten.
Hogyan segíthetünk?
A legtöbb gyomor bélhurut folyadékpótlásra gyógyul.
Adhatunk enyhén cukrozott teát, de a legjobb az infúziós oldathoz hasonló, gyógyszertárban por alakban kapható úgynevezett rehidráló folyadékot itatni, 10-15C-ra lehűtve. Gyakran és egyszerre keveset adjunk. A hányás után próbáljunk kicsit várni, utána kezdjük csak az itatást kortyonként. A hányás felfogható a szervezet védekező mechanizmusának. A rendelkezésre álló hányáscsillapítók hatása csekély, a gyógyszerek álmosító mellékhatásával is számolni kell. Gyermekkorban a hányásgátló szerek potenciális mellékhatásuk miatt inkább mellőzendőek.
A fokozott bélmozgás is lényegében védőmechanizmus, a fertőzött béltartalom eltávolítását szolgálja. Bizonyos gyógyszerek ezt megakadályozzák, kevés kivételtől eltekintve adásuk nem javasolt gyermekkorban, ezen belül csecsemőkorban kifejezetten káros, ezért tilos!
Legfontosabb a diéta
A koplalás, koplaltatás felesleges. A fogyasztható ételek köre nehezen meghatározható. A bélmotilitást fokozó és puffadást okozó italok, ételek, szénsavas üdítők kerülendők. A csecsemők tovább szophatnak, esetleg átmenetileg kisebb adagban, kaphatnak gyógytápszereket. Nagyobb gyerekek kapjanak ízletes tápláló zsírszegény ételeket. A teljes gyógyulásig először burgonyát, rizst, banánt, majd fokozatosan bővíthetjük az étrendet (főzelékpüré, sovány hús, tejtermékek, stb). A betegség lezajlása után, a lábadozás idején nagyobb a szervezet energiaigénye, ilyenkor magas tápértékű ételeket adjunk.
Gyógyszerre, antibiotikumra ritkán van szükség. Orvosi rendelet nélkül antibiotikumot sose adjunk. Ha a folyadékveszteség nagyobb, mint a bevitel, akkor a kiszáradás veszélye áll fenn, a gyermek kórházi kezelése válhat szükségessé.
A kórokozók a széklettel ürülnek, így a betegség tovaterjedését rendszeres kézmosással, fertőtlenítéssel, a tisztasági rendszabályok szigorú betartásával akadályozhatjuk meg.
Alacsony növésű gyermekünkkel érdemes idejében orvoshoz fordulni. A jelenség sok esetben sikeresen kezelhető, de csak akkor, ha még a serdülőkor befejezte előtt felkeressük a szakembert.
Az alacsonynövésre legtöbbször óvodai, iskolai, háziorvosi szűrővizsgálaton derül fény. Bár sokszor a család számára is egyértelmű, hogy a gyermek testmagassága jóval alatta van a normál átlagnak, még sem fordulnak orvoshoz. Ennek hátterében legtöbbször az áll, hogy a köztudatban nem ismert, hogy az alacsonynövés betegség miatt is kialakulhat és kezelhető is lehet.
A normál testmagasság kialakulásához megfelelő mennyiségű és minőségű étel fogyasztása, kiegyensúlyozott családi háttér, normális hormonstátusz, azaz normális növekedési hormon, pajzsmirigyhormon szint, és egészség kell.
Mi okozza az alacsonynövést?
Normál testmagasság és alacsonynövés
Gyermekkorban a normál testmagasság megállapításához úgynevezett percentil táblázatok állnak az orvos segítségére. Ezek nemek és életkorok szerint ábrázolják a különböző magasságokat. Az értékek 0-100 percentil között helyezkednek el. Az 50 percentiles érték mutatja az adott nemű és életkorú gyermekek átlagos testmagasságát. Ettől lefelé található az átlagnál alacsonyabb, az 50 percentil felett pedig az átlagnál magasabb testmagasságok.
Akkor beszélünk alacsonynövésről, ha az adott gyermek testmagassága a 3
percentil alatt helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeknek kevesebb,
mint 3 százaléka rendelkezik ilyen testmagassággal az adott nem és életkor
szerint.
Az alacsonynövés hátterében számos ok állhat. Lehet egészen banális oka, mely kezelést nem igényel, azonban súlyos betegség is meghúzódhat mögötte. Az alacsonynövés legegyszerűbb oka, amikor a gyermek családtagjai is kicsi növésűek, és ő örökli ezt a hajlamot.
Máskor alkatilag lassúbb a gyermek növekedési üteme. Ilyenkor nem csak magasságban, de a nemi érésben is elmarad kortársaitól. Ha azonban a nemi érése beindul, akkor növekedése is jobban megindul és végleges testmagassága átlagos lesz. Ilyenkor általában kimutatható, hogy a család más tagjai is későn érő típusok voltak.
Alacsonynövésnek egy ismert változata az úgynevezett pszichoszociális növekedési zavar. Itt általában a háttérben súlyos családi problémák húzódnak meg, a gyermek sokszor ingerszegény környezetben nő fel és a szociális körülményei is rosszak.
Az alacsonynövés mögött a méhen belüli növekedés zavara is állhat. Ez a magzati életben ható különböző ártalmak miatt jön létre, például az édesanya betegsége miatt, illetve ha az anya alkoholt fogyaszt és/vagy dohányzik a terhesség alatt, akkor a baba szintén növekedésében visszamaradhat. Ilyenkor az újszülött kis súllyal és hosszal születik.
Alacsonynövéshez vezethetnek a krónikus gyermekkori betegségek, mint például szív-, tüdő-, vese-, gyomor-, idegrendszeri-, bélrendszeri betegségek.
A növekedési hormon az agyalapi mirigyben termelődik, így logikus, hogy az ezt érő trauma, fertőzés, daganatos betegség stb. a növekedési hormon hiányát okozhatja. Mivel az agyalapi mirigyben más hormonok is termelődnek, így általában azok hiánya is csatlakozik ilyenkor a növekedési hormon hiányához. Az alacsonynövés létrejöttéhez ugyanakkor a pajzsmirigy alulműködése, a Turner-syndroma, mint genetikai betegség is hozzájárulhat.
Fontos tudni!
Ha gyermekünk alacsony növésű, ne elégedjünk meg annyival, hogy mi a szülei is kis méretűek vagyunk, hanem keressünk fel szakorvost, endokrinológust, kérjük ki segítségét! A probléma hátterében álló okok egy részén lehet segíteni, és így biztosak lehetünk abban, hogy mindent megtettünk a cél elérése érdekében.
A gyermek mérete extrémen alacsony, társai közül kirí. Általában a testsúlyával is jóval elmarad kortársaitól. Serdülőkorban a nemi érés különböző jelei, mint a szőrzet megjelenése, lányoknál a mellnövekedés, a menstruáció megjelenése, fiúknál a nemi szervek növekedése késhet.
Ha valamilyen alapbetegség társul az alacsonynövéshez, akkor arra jellemző tünetek is észlelhetőek, például a vesebeteg sápadtsága, a szívbeteg óraüvegszerű körme, a Turner-szindrómásra jellegzetes testalkata, stb.
oka.
Ha a gyermeknél semmilyen szervi eltérést nem találtak, akkor csak a megfigyelés, nyomon követés javasolt. Pszichoszociális alacsony növésben a családi problémák kezelése, a gyermek környezetváltozása segít.
Az olyan gyermekeknél, akiknél a fejlődés üteme késik, nemi hormon adása segítheti a gyorsabb érést. Ha valamilyen betegség, például pajzsmirigy alulműködésre, szívbetegségre stb. derült fény, akkor azt kell célzottan kezelni.
Ha a háttérben a növekedési hormon alacsony szintje igazolódott, akkor megfelelő kivizsgálást és indikációt követően növekedési hormonpótlás válhat szükségessé. A növekedési hormont ma már más esetekben is adják, nem csak a növekedési hormon hiánya esetén.
Mindenképpen fontos, hogy még a serdülőkor befejezte előtt forduljunk orvoshoz, mert a kezelés csak addig folytatható. Utána már a csontosodás befejeződik, gyógyszeres kezeléssel már eredményt nem tudunk elérni.
A hipertónia nem gyógyszeres
kezelésének lehetŐségei
A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a hipertóniás számára komplex életmódváltoztatásra van szükség. A nem gyógyszeres kezelés fontosságának felismerésével egy új fogalom jelent meg a hipertónia kezelésében. Sokáig a gyógyszeres kezelés irányában való compliance-ről beszéltünk, ma azonban kiemelt fontosságú a nem gyógyszeres terápiához való kötődés, az adherencia kérdése. Az orvos szerepe a beteggel szembeni hierarchikus viszonyból mindinkább interaktív partner kapcsolattá kell hogy váljon. Vagyis hatástalan az az orvosi tanács, amely az általánosságok szintjén kioktató, nem veszi figyelembe az adott beteg lehetőségeit, véleményét. A tiltások, talán a dohányzás kivételével, alig célravezetőek, az életmód változtatást fokozatosan a beteg lehetőségeihez mérten a családtagok bevonásával kell végezni. Amennyiben csak egy családtag számára „írjuk fel” az egészségesebb éltmód receptjét, kilóg mikrokörnyezetéből, a családból, és így lényegesen kevesebb esély van arra, hogy a megbeszélt változtatások ne fellángolásként, hanem tartós, türelemmel kísért folyamatként legyenek jelen.
A családorvosi rendelésen kívül számtalan olyan civil szervezet működik, amely akár Anonym Alkoholisták Klubjaként, akár Horgászegyesületként segíthet új életmódminták kialakításában. Számtalan olyan klub alakult és működik országszerte mint pl. A Szt. Imre Kórház lipidklubja vagy a Kőrösladányban működő hipertónia klub, ahol a tagok egymást segítve igyekeznek nem csak gyógyszereiket beszedve normalizálni vérnyomásukat vagy éppen vérzsírjaikat, hanem egymást biztatva, egymás támaszául is szolgálnak.
A dohányzásról történő leszoktatáshoz az orvos személyiségén, meggyőző erején túl kapható tananyag. A megfelelő orvosi attitűd mellett segítségként rendelkezésre áll a nikotin tartalmú tapasz és rágógumi. A dohányzás kulcsfontosságú szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A leszokás két éven belül közel minimálisra csökkenti a korábban dohányzás által okozott érbetegség kockázatot és közel 5 év alatt a tüdőrák kockázatát. A magyarországi vezető halálokok mögött meghatározó kockázati tényező a dohányzás, amelynek visszaszorításával tehát viszonylag rövid időn belül befolyásolni lehetne elsősorban a középkorú férfilakosság halandóságát, a hipertónia okozta halálozástól függetlenül is. Ezért hangsúlyozott a dohányzási szokások megváltoztatására irányuló valamennyi orvosi tevékenység. Igazolt tény, hogy enyhe hipertóniások körében a vérnyomás normalizálása a szövődmények kockázatát lényegesen kevésbé befolyásolta, mint a kezeletlenül hagyott magas vérnyomás, ha közben a beteg abbahagyta a dohányzást. Bármilyen jók is legyenek modern antihipertenzívumaink a vérnyomás gyógyszeres normalizálása mellett elengedhetetlen követelmény a dohányzás elhagyása.
Az elhízott emberek testsúlyának normalizálása az egyik legnehezebb feladat. Jól ismert
tény, hogy sikeres fogyókúrák befejezése után rövidesen a testsúly 4-5 kg-mal lesz több mint amennyi a fogyókúra megkezdése előtt volt. Ez nem csak a testnek egészségtelen, hanem egyre inkább növekvő sikertelenség érzést ad, frusztrál. A családorvosi gyakorlatban nem különleges diétákra van szükség, hanem olyan egészséges táplálkozási rend előírására, amely szokássá és nem kampánnyá válik. A testsúlycsökkentés mértéke semmi esetre se haladja a heti 1/5 kg-t, így az előírt folyamatos változtatások nem okoznak kínlódást, viszont hosszú távon tarthatók. Az alapanyagcserénél alacsonyabbra nem érdemes szabni a napi kalória bevitel mértékét, ami nőknél 1200-1500, férfiaknál akár 1800 kalória lehet. A magyar lakosság táplálkozási szokásait figyelembe véve elsőként célszerű a zsír és finomított cukor fogyasztást csökkenteni, a zöldség, gyümölcs fogyasztást növelni. Okos tervezés mellett az egészséges táplálkozás nem feltétlenül drágább mint a korábban megszokott.
Az alkohol fogyasztási szokások befolyásolására legtöbbször nem elég a jó tanács. Érdemes pszichiáter szakember véleményét kikérni és együttműködve kezelni a beteg meglévő szorongását vagy depresszióját, alkoholfogyasztási szokásait. Az alkohol elvonó kezelésben sokszor jelent biztos segítséget a család.
A mindennapi gyakorlatban mélyreható kardiológiai ismeretek nélkül is lehet rendszeres mozgásterápiát javasolni a betegnek. Az edzettlen ember számára a séta mint kezdeti tevékenység már önmagában is hatékony. Ilyenkor a fő hangsúly a rendszerességen van. Szinten mindenkinek lehet javasolni, legalább 3 alkalommal hetente 30-60 perc sétát, míg ott ahol kerékpározásra van lehetőség ez igen hasznos lehet. A terhelés intenzitására vonatkozóan célszerű azt a tanácsot adni, hogy olyan intenzitással kell sétálni, kerékpározni, stb., hogy közben a gyakorlatot végző beszélni is tudjon, ne fulladjon ki.
Egzaktabb módon megfogalmazva az intenzitás mértékét úgy lehet egyszerűen becsülni, hogy a tevékenység alatt a szívfrekvencia elérje, de tartósan ne haladja meg a 220-életkor értéket. Ez a becslés azonban azért pontatlan, mert betegeink nagy része szívfrekvenciát is befolyásoló gyógyszeres kezelésben részesül (béta blokkoló).
Általánosságban elmondható, hogy könnyű terheléssel kell kezdeni és fokozatosan kell emelni a terhelés intenzitását. Ismert iszkémiás szívbetegség esetén természetesen az ergometriás vizsgálat eredményéhez kell méretezni a terhelés intenzitását, mértékét. Az iszkémiás szívbetegség az esetek döntő többségében nemhogy kizárná, de szükségessé teszi a szakember által előírt mértékű és rendszerességű fizikai aktivitást.
A megfelelő táplálkozással, rendszeres mozgással nemcsak a vérnyomás, de az anyagcsere függő kockázati tényezők is kedvezően befolyásolhatóak. Kézenfekvő, hogy aki kevesebbet eszik és több zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt az kevesebb konyhasót is fogyaszt. Sajnálatos módon Magyarországon a kenyér és szinte minden más alapvető élelmiszer, így a sajtok, felvágottak, konzervek is nagyon sósak. Minden külön sózás nélkül ezeknek a termékeknek a fogyasztása meghaladja az ajánlott napi sóbevitel mértékét. Remélhetőleg a gyorsan javuló élelmiszerkínálat részeként megjelennek majd a magyar üzletekben is a sószegény termékek. A konyhasót lehet más fűszerekkel helyettesíteni.
Amennyiben valaki folyamatosan kevesebb konyhasót fogyaszt, akkor előbb utóbb az alacsonyabb sótartalmú ételt is elég sósnak fogja érezni. Ennek az az oka, hogy az étel és a nyál konyhasó koncentrációjának különbségét érzékeljük, a nyál konyhasó tartalmát pedig az elfogyasztott konyhasó mennyisége határozza meg. Érdemes ezt megbeszélni a beteggel, hiszen így élvezetétől sem fosztjuk meg, sófogyasztását pedig csökkenteni tudjuk.
Összefoglalás
A magas vérnyomás nem gyógyszeres kezelése tehát összességében nem különbözik az egészséges életmód kialakításától. Számtalan idült, nem fertőző betegségben a kezelésnek természetes része mindaz az életmódváltoztatás, amelynek időbeli megkezdése esetén az idült, nem fertőző betegség létrejöttét meg lehetett volna előzni
Az ultrahang a 70-es évek elején terjedt el az orvosi gyakorlatban. Napjainkban igen gyakran használt vizsgálati módszer, hiszen semmilyen kellemetlenséget, vagy kockázatot nem jelent a páciens számára.
Nem jár sugárterheléssel sem, ezért szükség esetén többször is ismételheto. Alapvizsgálat, melyet az orvosok a képalkotó módszerek közül általában elsoként alkalmaznak.
Szervezetünk különbözo szövetei jól vezetik az ultrahangot, azonban az egyes szervek vezetoképessége különbözo. Ha az ultrahang elér egy szervet, akkor egy része visszaverodik, másik része továbbhalad. A vizsgálófej elektromos kristályokat tartalmaz, és ezek segítségével ultrahang hullámokat állít elo, valamint képes a szövetek felületérol visszavert hullámok felvételére is. A jobb képminoség érdekében az emberi test és a vizsgálófej közé zselés anyagot kell juttatni.
A fej egy számítógéphez van kötve, így a vizsgáló rögtön látja az eltéréseket, nem kell napokat, heteket várni az eredményre. A különféle szervekhez - has, méh, herék - eltéro vizsgálófejek használatosak, melyek felbontó- és áthatolóképessége a célnak megfeleloen különbözo.
Hol használható az ultrahang?
Az ultrahangot általában a hasi-, illetve kismedencei szervek vizsgálatára használják, jól megítélheto segítségével a vese, a máj, a lép, a hasnyálmirigy, a nagyobb erek, az epehólyag, és az esetlegesen megnagyobbodott nyirokcsomók. A vizsgálat során kimutathatók daganatok, ciszták, fejlodési rendellenességek, epe- és vesekövek, valamint az általuk okozott elzáródás.
Lehetoség van arra is, hogy bizonyos testüregekbe az erre a célra kialakított, speciális vizsgálófejet vezessen be az orvos. Az urológusok például gyakran használják a végbélbe vezetve a prosztata vizsgálatára (transzrektális ultrahang), prosztatarák diagnosztizálására, a daganat nagyságának megítélésére. Szintén urológusok végzik a húgyhólyag belso felületének ultrahangos vizsgálatát (intravezikális ultrahang).
Az ultrahang a nogyógyászatban
A nogyógyászok munkája is elképzelhetetlen lenne ultrahang nélkül, hiszen a terhesség folyamán így követik nyomon a magzat érettségét, méhen belüli elhelyezkedését, méreteinek változását, valamint így állapítják meg a nemét, és hogy nincs-e valamilyen fejlodési rendellenessége. A terhesség fennállásának bizonyítására leghamarabb a terhesség 16-17. napján van lehetoség a hüvelybe bevezetett vizsgálófej segítségével (transzvaginális ultrahang).
Ez a módszer alkalmas különbözo nogyógyászati fertozések - petevezeték gyulladás, méhnyálkahártya gyulladás - diagnosztizálására, a folyamat súlyosságának megítélésére. Alkalmazzák még az ultrahangot nogyógyászati tumorok, méhen kívüli terhesség kimutatására is. Szerepe van a meddoség kivizsgálásában, hiszen több, egymás után készített kismedencei ultrahangvizsgálattal meg lehet állapítani, hogy van-e a petefészekben tüszonövekedés, és ha van, akkor mérete elegendo-e az ovulációhoz, mely a megtermékenyítés egyik feltétele. Ha ugyanis a tüszo nem no elég nagyra, akkor nem reped meg,nem szabadul ki belole a petesejt, és nem tud megtermékenyülni.
Az ultrahang egyéb felhasználása
Az ultrahang-vizsgálat nem csak diagnózis felállítására, vagy feltételezésére alkalmas, hanem ultrahangvezérlés segítségével különféle beavatkozásokat is el lehet végezni. Így egy gyanús szövetbol mintát - biopsziát - lehet venni, cisztákat, vagy a hasüregben lévo folyadékot lehet leszívni.
Color-doppler. Néhány éve elterjedt egy speciális ultrahangtechnika, a color-doppler, mely segítségével nemcsak a szervek anatómiája, hanem a vérellátása is vizsgálható. Megállapítható, hogy egy adott területen jó irányú-e a keringés, milyen az erek átméroje, van-e szukület, elzáródás. Ezt a módszert kiterjedten alkalmazzák trombózisok diagnosztizálására, a nyaki erek szukületének kimutatására is.
Echocardiographia. A szív vizsgálatában is nélkülözhetetlen az ultrahang - echocardiographia -, melyet a mellkason, bizonyos esetekben a nyelocsövön keresztül végeznek. A szívultrahang az EKG és a laborvizsgálatok mellett jelenleg a legfontosabb kardiológiai vizsgálómódszer. A vizsgáló az ultrahang segítségével vizsgálni tudja a szív és a környezetében lévo nagy erek - aorta, vénák - anatómiáját, a billentyuk muködését, a szívüregek tágasságát, az esetleg jelen lévo falmozgászavart, valamint azt hogy van-e vérrög vagy tumor a szívben, folyadék a szív körül.
Gyomor- és béltükrözés. Az endoszkópos vizsgálatok nagyon nagy segítséget jelentenek az orvosok számára a gyomor-bél rendszer betegségeinek felismerésében. Az endoszkópia során vékony vizsgálófejet vezetnek be a nyelocsövön keresztül a gyomorba (gastroscopia), vagy még lejjebb a vékonybélbe. A colonoscopia a vastagbél, a rectoscopia a végbél tükrözéses vizsgálatát jelenti. A gyomortükrözés elott 8-12 órával nem szabad enni, a vastagbéltükrözés elott pedig hashajtást, valamint ha szükséges, beöntést végeznek. A vizsgált testüreget feltöltik levegovel, amely kissé kellemetlen lehet. Az így felfedezett daganatokból minta is veheto, a kisebb polipokat el lehet távolítani, ha pedig valahol vérzés van, azt meg lehet szüntetni.
A köztudatban rettegett, ijeszto betegségként él, ami idonként téves elképzeléseket is kialakít. Mint látni fogjuk, nagyon változatos formái vannak, mind a tünetekben, mind a kiváltó tényezokben.Az epilepszia típusok felosztása is ezek alapján történik. Gyerekeknél elofordulásuk kb. 1%, felnott korban valamivel ritkább. Az epilepsziás roham az agyban nagyszámú idegsejtnek egyszerre történo kisülésébol adódik, a tünetek attól függnek, hogy az agy melyik részérol indul ki.
Így megkülönböztetünk generalizált nagyrohamokat, amik az egész agyat érintik, és fokális, azaz az agynak csak egy bizonyos részére kiterjedo, nagyon változatos tüneteket produkáló rohamokat. Ezen kívül a felosztásnál fontos szempont, hogy a háttérben áll-e valamilyen kimutatható agyi károsodás ( tüneti epilepszia ), vagy agyi károsodás nélküli, genetikai hátteru, ismeretlen eredetu ( ún. idiopátiás ) betegség.
A klasszikus generalizált epilepsziás görcsroham leggyakoribb formája a néhány percig tartó, eszméletvesztéssel, rángatózással, izomfeszítéssel, szájhabzással, légzészavarral, széklet- és vizeletürítéssel járó úgynevezett grand mal (GM) roham ( epilepsia major ).
Ha ez egy lezajlott agyi betegség maradványa, vagy valamilyen progresszív idegrendszeri betegség velejárója, gyakran gyógyszerrel nehezen befolyásolható és fokozatos agyi leépüléssel jár.
A másik, kevésbé látványos és ijeszto típusa az úgynevezett absence (ejtsd: abszansz) epilepszia ( absentia epileptica ), ami a gyermekeknél pillanatnyi elbambulással jár, cselekvését félbeszakítja, semmilyen ingerre nem reagál, a környezettel a kontaktusa megszakad, tekintete üressé válik, majd a roham hirtelen megszunik, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Ez naponta akár százszor is elofordulhat. Gyógyszerre jól reagál és serdülokorra többnyire gyógyul.
Az elozoleg említett fokális rohamok, (ahol az agynak csak egy kis része érintett) ennél is érdekesebb és változatosabb tünetekkel járnak, sokszor nem is gondolnak az epilepszia lehetoségére. Általában ezeknél eszméletvesztés nincs, elofordulhat a test egy bizonyos részének rángatózása (pl. száj, végtagok), beszédképtelenség, látászavar, látási hallucinációk, érzészavarok, szédülés, megváltozott tudat- és érzelmi állapot, szorongás, agresszív viselkedés, hallucináció, automatikus mozdulatok ismétlodése (pl. csámcsogás, gesztikuláció, vetkozés, menekülés).
Epilepsziás státuszról ( status epilepticus ) akkor beszélünk, ha a roham 30 percnél hosszabb ideig tart, tehát sem magától, sem orvosi beavatkozásra nem szunik. Ez potenciálisan életveszélyes állapotnak tekintheto. Bármelyik rohamtípus képes státuszba átmenni.
Az epilepszia diagnózisa és besorolása a jellegzetes tünetek megfigyelése mellett EEG ( elektro-enkefalográfia ) segítségével lehetséges.
Kezelése legtöbbször gyógyszeres, sokféle epilepszia elleni gyógyszer áll rendelkezésre.
Bizonyos esetekben erre jól reagál, 3 éves rohammentes idoszak után a gyógyszerszedés fokozatosan elhagyható, ilyenkor fél éven belül 20% a kiújulás esélye.
Vannak olyan epilepsziaformák, ahol a gyógyszerszedés életreszólóan szükséges és sajnos az agyi károsodással szövodött esetek nagy részében a gyógyszerszedés ellenére is gyakoriak a rohamok.
A gyógyszereknek idonként súlyos mellékhatásával számolni kell: allergia, szédülés, meglassulás, máj- és csontvelo károsodás, immunhiány, hajhullás vagy fokozott szorösödés, stb.
Nagyon fontos tudni, hogy epilepsziás rosszullét bármelyik egészséges embernél kiváltható, az ilyen rohamokat alkalmi rohamoknak hívjuk. A népesség 10%-ában fokozott a genetikai hajlam epilepsziás rohamra, 5%-nál élete során alkalmi rohamként jelentkezik is.
Bár az alkalmi roham kinézetében hasonló az epilepsziához, valójában nem az, általában egyszer fordul elo az életben, és mindig valamilyen kiváltó oka van. Fontos elkülöníteni az epilepsziától, mert így elkerülheto a felesleges gyógyszeres kezelés és a társadalmi megbélyegzés is.
Alkalmi görcsrohamot okozhat a központi idegrendszer bármilyen hirtelen kialakuló megbetegedése ( pl. sérülés, vérzés, oxigénhiány, gyulladás, mérgezés) de a vérben lévo anyagok kóros megváltozása is (pl. alacsony vércukor, kalcium, magnézium, nátrium, stb.).Elofordulhat pl. egy alkoholosan átmulatott éjszaka után a kialvatlan, másnapos embernél is!
Gyermekkorban a leggyakoribb alkalmi görcsroham az úgynevezett LÁZGÖRCS, mely a kisgyermekek 3-4%-át érinti, a szülokben nagy riadalmat keltve. A legfontosabb teendo ilyenkor a szülok megnyugtatása arról, hogy ez nem epilepszia, ártalmatlan a gyermeknek, bár a lázgörcsön átesett gyermeknél kicsit nagyobb eséllyel alakul ki élete során valódi epilepszia.
A lázgörcs az arra hajlamos gyerekeknél 6 hónapos és 5 éves kor között fordulhat elo, jellemzoen aktuálisan zajló vírusfertozés melletti lázas állapotban. Néhány perces eszméletvesztéssel, rángatózással vagy tónustalansággal, légzészavarral, szürküléssel jár, ami magától megszunik, ezt követoen a gyerek általában elalszik .Többnyire egyszer fordul elo, a gyerek idovel „kinövi”, de ismétlodhet is a lázas betegségek kapcsán, ezért az ilyen gyerekeknél nagyon fontos a gondos lázcsillapítás. Ha többször ismétlodik (komplikált lázgörcs), orvosi kivizsgálása javasolt.
Mint sok más betegségnél, az epilepszia bizonyos válfajainál sem találnak kézzelfogható okot a tünetek kialakulására.
Fejfájás : az emberi életben talán a leggyakoribb fájdalom. a gyermekkori fejfájás jelentosége hasonló a felnottkorihoz. 14 éves korig a gyermekek többsége valamilyen formájú fejfájásról panaszkodik, l5 éves korig 50 %-ban fordul elo visszatéro fejfájás. A fejfájásos panaszok gyakorisága az életkorral együtt növekszik. A nemi megoszlás a kamaszkortól kezdve már megfelel a felnottkorinak, vagyis a noi nem egyre inkább érintetté válik.
Szimptomás fejfájás: - leggyakoribbak az általános fertozéseket, lázzal járó felso légúti hurutokat kíséro diffuz fejfájás, szemgödör alsó részén jelentkezo fejfájás arcüreg gyulladásra utal. Homloküreg gyulladással csak 10 év felett számolhatunk.
Szemészet: tompa homloktáji fájdalom: fénytörési hibák, kancsalság. - Krónikus fejfájáshoz vezethet a vesebetegség által okozott magasvérnyomás, vérszegénység.
Koponyán belüli térszukítés: agytumor a leukémiák után a gyermekkor másik leggyakoribb daganatos betegsége. Az agydaganatos gyermekek 70-80 %-ban elso tünetként fejfájás jelentkezik: ok a koponyán belüli nyomásfokozódás, jellemzo rá az éjszakai fejfájásos rohamok, reggeli fejfájáspanaszok fokozódása, reggeli órákban hányinger nélkül jelentkezo hányás. Gyakran figyelheto meg magatartásváltozás, iskolai teljesítménycsökkenés, fáradékonyság, súlyvesztés.
Functionális fejfjás: - vazomotor fejfájás: kisgyermekkorban ritka, serdülokorban a leggyakoribb fejfájás :a fájdalom a homlok-és halántéktájon, esetleg a szemek között jelentkezik: tompa, nyomó, idonként hasogató jellegu. Elsosorban pszichés tényezok, alváshiány, diétahibák, idojárásváltozás váltják ki. A fizikai edzedtség, sportolás sok esetben csökkenti a fejfájást.
Migrén a gyermekkorban is gyakori, 12 éves kor elott inkább fiúkban, azt követoen inkább lányokban jelentkezik. Jellemzo: rohamokban jelentkezo, tünetmentes periódusokkal elválasztott fejfájásos rohamokat a következo 4 tünetbol legalább 2 kíséri: féloldaliság, hányinger, megelozo látászavar, pozitív családi elozmény. Roham idotartama lényegesen rövidebb, mint felnottkorban. Migrénes roham kiváltásában a legfontosabb a pszihés stressz, de szerepe lehet fizikai túlterhelésnek, ételallergiának, traumának, fertozésnek, villogó fénynek is.
Epilepszia: görcsroham csupán tünet, melyet számos ok válthat ki és sokféle alapbetegség részjelensége lehet.
Epilepsziát utánzó : alacsony vércukor, tetánia, ájulás, hisztéria, szívritmuszavar. Epilepszia alakalmi roham, mint tünet: agyhártya gyulladás, korai fejet ért trauma után, agydaganat, lázas görcsrohamok.
Hasfájás: visszatéro hasi fájdalom: gyakori probléma foleg 5-10 éves kor között. Az esetek zömében a fájdalomnak nincs anatómiai alapja és részletes kivizsgálás sem deríti ki a panasz okát. Organikus panaszok esetén a fájdalom jól lokalizálható, jellege (görcsös, szúró stb.) pontosan meghatározható. A functionális fájdalom jellege és lokalizációja bizonytalan, általában stersszgazdag szituációban jelentkezik, hamar szunik, ritkán jár hányással, általában 4 éves kor után jelentkezik és 10 év körül a leggyakoribb.
Vakbélgyulladás: a leggyakoribb akut hasi kórkép gyermekkorban.2 éves kor alatt ritka, 5 éves korig nem gyakori, majd 12-14 éves korban tetozik. A perforált esetek elofordulása viszont fordított arányt mutatnak, hashártya még fejletlen. Potts amerikai gyermeksebész szerint a rendellenes formái a leggyakorlottabb sebészt is becsaphatják.
Gyermekbalesetek, koponyasérülés: enyhének látszó fejsérüléseknek is lehetnek súlyos következményei, de a tünetek olykor csak órák, sot napok alatt alakulnak ki. Ha a gyermek .a sérülés során vagy után eszméletét akár csak egy pillanatra is elvesztette, különösen ha ezután ismételten hány, fejét fájlalja, bágyadt, viselkedése megváltozik, kórházba kell szállítani.
Mellkasi sérülés: a mellkasfal rugalmas, bordatörés ritka, viszont gyakrabban sérül a tüdo.
Hasi sérülések: nyílt áthatoló vagy jelentos tompa sérülés gyanús arra, hogy a hasuri szervek is sérülhetnek. Szerencsére az esetek zömében a reflexesen megfeszülo hasfal megvédi a zsigereket a sérüléstol és az ütés okozta panaszok hamarosan megszunnek. Ha a gyermek panaszai fennmaradnak, még enyhének látszó sérülésnél is gondolni kell a kétszakadásos ruptúrákra (repedésekreÍ)..
Törések, ficamok: a sérülés gyanúját vagy diagnózisát a helyi duzzanat, nyomásérzékenység, alakváltozás alapján állíthatjuk fel. A végtagot rögzíteni kell, a felso végtagot a testhez az also végtagot a túloldalihoz. Gyermeket ne itassuk meg, mert a narkózisban végzett helyreállítást vagy mutétet késlelteti.
- Kerékpár: küllok közé szorult láb súlyos sérüléseket okozhat,fontos a megelozés.
Égés: a gyermeksérültek közül az agysérülés mellett az égési sérülések szedik a legtöbb áldozatot, kezelés: hideg vízzel locsolni. Orvost hívni.
Orrvérzés: oka cégúti gyulladás, trauma, idegentest, vérképzoszervi betegségek, magasvérnyomás betegség, száraz levego. th: fej elorehajtása , azulenolos vatta.
Mérgezések : 80-90 %-a a kisdedkorban történik, mint véletlen baleset, öngyilkossági kísérletek száma 2-5 5 10-12 éves kor felett.
- marószerek: tej, víz
- szénhidrogének: benzin, petróleum 1-2 korty is súlyos mérgezést okoz. tej, zsírok a felszívódást elosegítik, ezért adásuk tilos.
Növényvédoszerek: Mérgező növények
Cukorbetegség: bevezeto tünetek sokat iszik, pisil, eszik, fogy, fáradékony, gyenge.A Hirschprung-kór
HIRSCHPRUNG BETEGSÉG
A székrekedés gyermekkorban gyakran eloforduló probléma, általában hibás, rostokban szegény étrendre és kevés folyadékbevitelre vezetheto vissza. Vannak azonban ritkább kórképek, amelyek szintén székrekedéshez vezetnek, de súlyosabbak, mint az egyszeru étrendhiba. Ilyen a Hirchprung-kór.
8A Hirschprung-kór vagy másik nevén congenitalis megacolon (veleszületett vastagbéltágulat) oka a vastagbél veleszületett beidegzési zavara. Ezt azt eredményezi, hogy az említett bélszakasz nem tudja megfeleloen továbbítani tartalmát, és az ott az felhalmozódik.
SzÉkrekedés
A mozgásszegény életmód, az egyoldalú, rostszegény táplálkozás, a kevés folyadékfogyasztás illetve bizonyos alapbetegségek megléte mind-mind hozzájárulhat a székrekedés kialakulásához. Részletesen a székrekedés okairólAz idegfonatok hiánya a vastagbél teljes hosszán elofordulhat, de leggyakrabban - 80 százalékban - a végbél és a szigmabél szakaszon, tehát a legutolsó vastagbélszakaszon fordul elo. 5000 újszülött közül egy születik ilyen rendellenességgel.
A Hirschprung-kór tünetei
Már újszülöttkorban feltunhet, hogy a kisbaba nehezen és késon ürít magzatszurkot, sot súlyos esetben már újszülöttkorban bélelzáródás tünetei jelentkezhetnek.
Amennyiben nem okoz ilyen súlyos képet a betegség, azt veszik észre a szülok, hogy a gyermek ritkán ürít székletet, és hasa nagyon felpuffad. A székrekedést hasmenések váltják fel. Ez azonban nem valódi hasmenés. A pangó bélsár feletti hígabb béltartalom a székletrögök mellett kifolyik, és folytonos székletcsorgást eredményezhet. Ezt nézik tévesen hasmenésnek.
Diagnózis
Képalkotó vizsgálatok során a tágult beleket rajzolja ki a röntgenfelvétel. Speciális vizsgálattal a bélben kialakuló nyomásértékek megmérhetok és ebbol a gasztoenterológus következtetni tud a betegség fennállására. A végso diagnózist a gyanús vastagbélszakaszból vett szövettani minta vizsgálati eredménye alapján mondhatjuk ki. Itt látszik, hogy nincsenek meg a normális idegi elemek a bélszakaszban.
E mellett valódi hasmenés is létre jöhet, mert a pangó béltartalom kedvez a kórokozó baktériumok felszaporodásának. Ez súlyos állapotba sodorhatja a gyermeket.
A betegségben szenvedo gyermekek krónikus hasi fájdalomról panaszkodnak, fejlodésük elmarad. A bél extrém módon kitágulhat, és a fala nagyon elvékonyodhat. Az elvékonyodott bélfalon keresztül kórokozó baktériumok bekerülhetnek a véráramba is, ami életveszélyes állapotot válthat ki.
A Hirschprung-kóros gyermek vizsgálatakor az orvos a hasban tapintja a székletrögöket és e mellett a végbél üres. Ez valamint a gyermek eloredomborodó hasa, vékony végtagjai és sápadtabb bore hívja fel a szülo által elmondott tüneteken kívül a betegség gyanújára a figyelmet.
Hogyan kezelheto a betegség?
Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt
• Gyermekbetegségek: Mikor forduljunk orvoshoz?
• A székrekedés okai
• Tévhitek a gyermekgyógyászatban
• A kezdo szülok 10 leggyakoribb hibája
• Hasznos-e a babaúszás? Érvek és ellenérvek
• Miért van hasmenése a kisbabámnak? A betegség kezelése sebészi. Attól függoen, hogy mekkora bélszakaszra terjed ki az idegfonatok hiánya, a sebész eldönti, hogy mekkora szakaszt és hogyan kell eltávolítani. Ezen mutétek célja az, hogy a kóros bélszakaszt eltávolítsák, és így helyreálljon a bél normális muködése.
Mivel az esetek nagyobb részében csak kis vastagbélszakaszt érint a betegség nem kell sok területet kimetszeni. Komplikáltabb mutétet végeznek nagyobb területre kiterjedo idegelem hiánynál. Itt természetesen a késobbi problémák is gyakorobbak lehetnek.
Amennyiben a betegséget elég korán felismerik és kezelik a betegek legnagyobb részében jó a kórjóslat. A székletürítés rendezodik. Természetesen ezeknél a gyermekeknél érdemes figyelni a rostdús, székletet lazító étrend követésére és a megfelelo folyadék bevitelére a késobbiekben is. Ebben a gondozást végzo gyermek-gasztroenterológus van a szülok segítségéreTévhitek a gyermekgyógyászatban
A betegségek ideje alatt a gyermekek étvágya romlik, így az evést ne is nagyon eroltessük. Mindig csak annyi ételt egyen a gyermek amennyi neki jólesik.
A táplálkozásból fellépo hiányt pótoljuk a gyakori folyadékbevitellel. Naponta többször itassuk meg a gyereket teával, cukros limonádéval. A folyadékbevitelt ne korlátozzuk, mert a gyermek úgyis csak annyit iszik amennyit, kíván.
A gyermek még kevésbé igényli a szilárd táplálékot láz, torokfájás, nyálmirigyduzzanat illetve fültomirigy-gyulladás esetén. Gondoljunk bele, hogy ilyen megbetegedések esetén nekünk felnotteknek sem esik jól a szilárd táplálék rágása és annak a lenyelése.
Ha a gyermek szopik, akkor a gyerek igénye szerint gyakran tegyük mellre és szoptassuk meg. Egyszerre nem fog sokat szopni, mert hamar elfárad mivel a szervezete legyengült a betegség miatt.
Amikor a gyermekünk elkezd enni ne a „nehéz” táplálékokkal kezdjük rögtön az etetését, hanem a könnyen emésztheto vitamindús ételeket részesítsük elonyben.
Láz esetén még fontosabb odafigyelni, hogy gyermekünk vitamindús és kalóriadús táplálékot fogyasszon (pl. gyümölcslevek, tej és tejtermékek).
A gyerek étvágyát betegség alatt nagyban befolyásolják az antibiotikumok és az egyéb gyógyszerek. Antibiotikumos kezelés alatt a gyereknek adjunk joghurtot, aludttejet, hogy a bélcsatorna normál flóráját megtartsuk.
Lázcsillapitás.
A gyermek lázát nagyon fontos csillapítani. Már az orvos megérkezése elott el kell kezdeni vagy mielott az orvosi rendelobe vinnénk.
A lázcsillapítást 39 C o fölött kell elkezdeni.
Csecsemők és kisgyermekek esetén a legjobb módszer a végbélben történo lázmérés.
Ekkor a csecsemot fektessük a hátára. A lábait emeljük fel és a higanyos homérot, amely be van krémezve, vezessük a végbélbe. A homérot csak addig tartsuk bent amíg a higanyszál mozog. Láz esetén általában 1 perc alatt „felszalad” a homéro.
Homérozés alatt elofordulhat székletelési inger, illetve székletürítés ezért célszeru kicsit oldalt elhelyezkedni gyermekünktol nehogy „baleset történjen”.
A végbélben mért homérsékletbol 0,5 C o –ot le kell vonni, mivel azt a zsír és az izomzat melege növeli meg.
Nagyobb gyermek esetén a homéro higanyos végét a hónaljába helyezve mérjük a homérsékletet. A homérséklet mérésekor ne hagyjuk magára a gyermeket, ha szükséges, akkor tartsuk közbe a karját. Ezzel a módszerrel kb. 5 -10 percig tart a homérozés.
Az eloző két módszeren kívül lehet még homérsékletet a fülben és a borön is mérni. A fülhoméro nem minden esetben ad pontos eredményt, mert ha a gyermek az adott oldalon feküdt, amelyben a homérsékletet megmértük akkor más eredményt mutat, illetve ha az elem lemerüloben van a méromuszerben.
Mikor beszélünk lázról?
37-38 C o közötti homérséklet esetén hoemelkedésrol beszélünk, de a lázgörcsre hajlamos gyerek esetén már 37,5 C o homérséklet már lázra utal, és el kell kezdeni a lázcsillapítását.
Kimondott lázas állapotról akkor beszélünk, ha a gyermek homérséklete a 38 C o-ot eléri, illetve meghaladja.
- kipirult arc -meleg tapintatú bor-száraz bor, száraz cserepes
- lepedékes nyelv
- izzadás
- hidegrázás
- verejtékezés
A lázcsillapítást ezzel a módszerrel is elkezdhetjük, illetve a gyógyszeres lázcsillapítás kiegészítoje lehet. Formái a hutoborogatás illetve a hutofürdo.
38 Co feletti láznál a hutoborogatás a következok szerint történhet.
Langyos vizes ruhát helyezhetjük a 2 csuklóra és a 2 bokára, valamint a törzsre vagy csak a mellkasra Itt most a törzsborogatást mutatnánk be.
4 db pelenkára vagy törölközore lesz szükségünk.
Az egyiket állott vagy hideg vízbe mártjuk majd kicsavarva és megfelelo nagyságúra hajtva a másik ruhára, helyezzük. Ezek után a kettot egyszerre helyezzük a gyerekre úgy, hogy a száraz ruha tovább érjen, mint a nedves.
A hólyagot a száraz ruhával védjük a felfázás ellen.
A másik két ruha a csere lesz, mert a borogatást 10-15 percenként cserélgetni kell, de ha hamarabb szükséges akkor cseréljük le azt.
A borogatás végeztével a gyereket töröljük szárazra, borét bekenhetjük, vagy hintoporozhatjuk és öltöztessük fel meleg ruhába. Mérjük ismételten meg a homérsékletét és fektessük le.
39Co felett ajánlatos a hutofürdo alkalmazása
A fürdokádba engedjünk a gyerek testhomérsékletének megfelelo vizet és ültessük bele a gyermeket.
A fürdovíz homérsékletét hidegvíz hozzáadásával csökkentsük 30-28-26 Co -ra
A hideg vizet a gyermek elkerülésével engedjük a kádba.
A fürdés 5-10 percnél tovább ne tartson.
Fürdés után a gyermeket töröljük szárazra, öltöztessük fel és fektessük le.
A homérsékletét szintén ellenorizzük visszaméréssel.
Ha a homérséklet nem csökkent, akkor hidegborogatást tehetünk a gyerekre.
Egyes lázcsillapítók vény nélkül is kaphatók de nagyon fontos a javasolt adagolás betartása.
Gyereknél a leggyakrabban alkalmazható lázcsillapítók az alábbiak:
PARACETAMOL KÉSZÍTMÉNYEK
- Panadol juniot,baby és infant susp
- Rubophen kúp
- Paracetamol kúp
Ezek a szerek 6 óránként adhatók vagyis maximum 4x naponta!!
Adagolásuk:
- 3-12 hó 50-150 mg
- 1-5 év 150-200 mg
- 6-12 év 200-500 mg
AMIDASOPHEN ÉS SZÁRMAZÉKAI:
- Amidasophenum kúp
- Germicid kúp
- Germicid-c kúp
- (nyugtatót tartalmaz)
1 kúp = 100 mg
Adagolásuk:
- 0-3 hó 3x1/2 kúp/nap
- 3-12 hó 3x1 kúp/nap
- 1 évtől 5x1 kúp/nap
Ezek a gyógyszerek az alkalmazásuk során pirosra színezhetik a vizeletet
SZALICILSAV ÉS SZÁRMAZÉKAI:
- Aspyrin drg
- Kalmopyrin tbl
- ASS pezsgo tbl
Adagolásuk:
- 3 éves kor elott ezek nem alkalmazhatóak
- 3 -6 év 3x100 mg/nap.
- 6-14 év 3x200 mg/nap
Az algopyrint otthoni lázcsillapításra lehet alkalmazni.
Minden lázas gyereknél nagyon fontos a folyadék pótlás.
Gyakran kis mennyiségekkel ittasuk a gyereket, illetve ha szopik, gyakran tegyük a mellre.
Fontos a kielégíto, jó minőségu, sokoldalú táplálkozás, télen a vitaminfogyasztás, a mindennapi levegozés illetve testmozgás. Otthon mindig gondosan szellőztessünk, és kérjük meg beteg rokonainkat, ismerőseinket, hogy látogatásukat halasszák késobbre, a teljes gyógyulásuk utánra.
Mindenképpen használjunk orrcseppet, ha a gyermek orrdugulását észleljük, mégpedig orrnyálkahártya lohasztó készítményt. Csecsemoknél illetve kisdedeknél szívjuk le gondosan az orrváladékot. Torokfájás, láz esetén itassunk a gyermekkel boven mézes, citromos gyógyteát (mézet 1 éves kor felett adhatunk), adjunk neki lázcsillapítót, torokfertotleníto készítményt, tekerjük nyakát körbe ruhával, kínáljuk folyékony, pépes étellel és keressük fel mihamarabb gyermekorvosunkat!
Orvosunk antibiotikum készítményt fog felírni, kivéve herpangina esetén, ahol fájdalomcsillapítót, szájfertotlenítot fog kapni a gyermek, illetve szükség esetén infúziós kezelésre is sor kerülhet, ha a kicsi nem tud folyadékot fogyasztani. Az antibiotikumot általában 7 napig kell szedni, melynek befejeztével kontroll
vizsgálat céljából ismételten fel kell keresni háziorvosukat. Az antibiotikum mellett hasznos probiotikus készítményt adni.
A probiotikumok a normál bélflórát alkotó baktériumok, melyek a bélrendszerünk egyensúlyának létrehozásában nagy segítséget nyújtanak. Számuk csökkenésekor hasmenés alakul ki. Ez fordul elő például fertozéses bélgyulladás esetén, de sajnos az antibiotikum kúra egyes eseteiben is. Antibiotikum terápia mellett éppen ezért mindenképpen érdemes probiotikum készítményt szedetni gyermekünkkel, amely a patikákban vény nélkül kapható. Meleg italba ne tegyük, mert az a hatását megsemmisíti a készítménynek!
Természetesen a fentebb leírt terápiás tanácsok betartása mellett nagyon fontos az ágynyugalom.
ELŐZZÜK MEG A TÜDŐGYULLADÁST
Dunaújváros - A két év alatti gyermekek ingyenesen juthatnak hozzá a pneumococcus baktérium elleni védőoltáshoz. De érdemes az idősebbeknek, a krónikus betegségben szenvedoknek is megfontolni, hogy beadassák a készítményt.
A télnek megvannak a maga veszélyei, szokványos megbetegedései is. Szinte mindenki átesik a tél folyamán náthás panaszokon, ami miatt akár megelozésképpen is gyakran veszünk magunkhoz különféle vitaminokat és élünk aktuális csodaszerekkel. Bár ezek a meghuléses panaszok gyakoriak, az életet nem veszélyeztetik.
Természetesen minden betegség fontos, legalábbis annak, aki éppen abban szenved, de ha rangsort állítunk fel, a téli idoszakban az influenza vírus okozta kórképek mellett elofordulási gyakoriságukkal és potenciálisan súlyos kimenetelükkel a pneumococcus baktérium okozta fertőzések kerülnek a kiemelt, legelso helyre.
A pneumococcus baktérium a gyermekkorban eloforduló középfülgyulladás vezető kórokozója, de fontos szerepet játszik több más, akár gyermek-, vagy pedig felnőttkorban jelenetkezo megbetegedésben. Kiemelkedo közülük az akár halálhoz is vezeto tüdogyulladás, a véráram-fertozés, vagy az agyhártyagyulladás. Nem véletlen tehát, hogy a magyar állam a két éven aluli csecsemok és kisdedek számára biztosítja a megelozéshez szükséges hét szerotípus ellen védelmet nyújtó vakcinát.
A fiatalok, kisgyermekek mellett a pneumococcus baktériumok, és az általa kiváltott fertozések fokozottan veszélyeztetik az idoseket és a különféle alapbetegségekben szenvedoket: a szív-, érrendszeri-, cukor-, vese- és májbetegeket, a krónikus légúti bajokban vagy valamely daganatos kórban szenvedoket.
A felnottek számára jelenleg használatos megelozo vakcina a leggyakoribb és komoly problémát okozó huszonhárom pneumococcus törzs ellen nyújt már egy héten belül hatékony védelmet és a készítmény akár kétéves kortól alkalmazható. Bár ez a gyakran tüdogyulladás elleni védooltásnak is nevezett oltás nincs szezonhoz kötve, érdemes az osszel esedékes influenza elleni vakcinával együtt beadatni. A két injekció egyazon alkalommal, más-más karba megkapható tehát nem kell kétszer végigülni a sort az orvosnál.
Egy felnott embertol elvárható, hogy gondoskodjon magáról és környezetérol, ismerje betegségeit és a korát. Fontos az elorelátás, hogy senki ne mondhassa késobb: váratlanul érte, hogy megjött a tél, vele együtt a fokozott fertozésveszély. Különösen az idosek és a krónikus betegek számára fontos, hogy kérjék a tüdogyulladás elleni védooltást háziorvosuktól, kezeloorvosuktól, mert számukra ez életmento lehet.
Az pneumococcus elleni ingyenes oltás már kérheto a háziorvosoknál a két év alatti gyerekek számára. 2150 darabot kaptak az vakcinából tudtuk meg a helyi ÁNTSZ-nél, ez minden kicsi beoltásához elegendo mennyiség.
A világ különbözo részein a légúti allergiás betegségek gyakorisága különbözo, de mindenütt népegészségügyi probléma, Magyarországon a lakosság 25 százalékát érinti.
Legsúlyosabb formája az asztma, leggyakoribb pedig - a többnyire kötohártya-gyulladással is kísért - allergiás nátha. A panaszok fennállásának idotartama alapján beszélhetünk szezonális és egész évben fennálló formákról. Az egész évben tünetet okozó allergének többnyire a lakásokban találhatóak (háziporatkák, háziállatok, penészgombák stb.), a szezonális panaszokat pedig többnyire a különbözo növények pollenjei okozzák (a kültéri penészgombák jelentosége sem elhanyagolható, de a pollenekénél sokkal kisebb). Tél végén, kora tavasszal "virágoznak" a fák (ezek Magyarországon egyelore még kevés problémát okoznak), májustól július végéig a különbözo füvek, július közepétol október közepéig pedig a parlagfu és az üröm. Ritkaság, hogy valaki csak egy bizonyos pollenre legyen túlérzékeny. Az ország különbözo területein végzett allergológiai vizsgálatok szerint az allergiás náthában szenvedo embertársainknak háromnegyed része allergiás a fupollenre és hozzávetolegesen ugyanennyien a parlagfu és az üröm pollenjére.
Légúti allergiának nevezzük összefoglaló néven mindazokat az allergiákat, amelyek valamiképp a légúti szerveket érintik, de ide szoktuk sorolni a szemet érinto allergiákat is.
A legismertebb és leggyakoribb a szénanátha, helyesebben az allergiás nátha. Magyarországon a lakosság 15%-a küzd vele, a világon mindenhol 10-30% közötti a lakosság érintettsége.
A szénanátha tünetei az orrviszketés, tüsszögés, orrváladékozás és -dugulás nehezített orrlégzéssel, melyekhez szempanaszok, viszketés, könnyezés, kötohártya-gyulladás, ödéma, szempirosság társulhatnak.
A SZÉNANÁTHA ÉS AZ ALLERGÉNEK.
A betegek egy részénél az allergiás nátha csak szezonálisan jelentkezik, mivel az allergén is csak bizonyos idoszakonként található meg a környezetben, mint pl. a pollenek. A lakásban található allergének viszont egész évben gondot okoznak.
Allergia évszaktól függetlenül egy fedél alatt élhetünk különbözo penészgombákkal. A lakásban ezért ne legyen régi, málló, elszínezodött tapéta. A virágcserép fala, és a virágföld is kedvezo élohely az allergén spórájú penészeknek. A virágokat rendszeresen ültessük át friss földbe, és új cserepeket használjunk, vagy - ha nincs más megoldás, inkább mondjunk le róluk.
A penészgomba-spórák a természetben szezonálisan fordulnak elo, elsosorban osszel, illetve eso utáni szeles idoben. A szezonális allergiákat azonban többnyire pollen okozza.
Az allergia diagnózisa
Az elsodleges cél az allergia okának kiderítése, melyre legalkalmasabb a borpróba. Már elotte kikérdezik azonban a beteget, illetve kisgyermeknél a szüloket, mikor szokott jelentkezni az allergia. (Sokan megfigyelik, hogy nyárfa pelyhének megjelenésekor kezd tüsszögni az allergiás. Nos, ekkor biztosan lehet tudni, hogy az ekkor virágzó pázsitfüvekre allergiás a beteg, mivel a nyárfa pelyhe nem lélegezheto be, és nem is jellemzo allergén.)
A borpróbáról azonban tudni kell, hogy három évesnél fiatalabb gyermekeknél hamis negatív reakciót adhat, ezért a pontos diagnózis csak vérvétel utáni, allergénspecifikus IgE-vizsgálattal állítható fel, amely költséges, de mindenki számára elérheto vizsgálat.
Kezelés
Elso teendo az allergének kerülése. A tollallergia könnyebben kiküszöbölheto, de a pollenek elol elmenekülni már nem olyan könnyu. A kezelésnek alapvetoen két formája és célja van, az egyik a tünetek kialakulásának megelozése, a másik a már kialakult tünetek kezelése.
A légúti allergiáknál többnyire valamely nyálkahártya idült - több hónapig, de legalább több hétig tartó - gyulladásáról van szó, ezért a kezelés során gyulladáscsökkentoket alkalmaznak.
A tüneti kezelésnél a különbözo orrcseppek és spray-k nagyon jók. Lehetoleg korán, még az allergén szezonja elott el kell kezdeni adagolni a szemtünetek kialakulásának megelozésére kifejlesztett készítményeket.
Az allergén ismeretében a megelozo kezelés egyik nagyon hatékony formája az allergia mérséklésére irányuló, ún. hiposzenzibilizáció, amelyrol érdemes tudni, hogy gyermekeknél sokkal hatékonyabb, mint késobb, felnott korban. Ha alkalmazása mellett döntenek, akkor a beazonosítottak közül ki kell választani azt a 2-3 allergént, amelyek a legagresszívabbak, és amelyeket a legnehezebb elkerülni. Ezekkel érdemes kezdeni a kezelést, a többi allergént csak késobb lehet sorra venni. Egyszerre ugyanis 3 allergénnél többre nem érdemes hiposzenzibilizálni. A fapolleneknél például sokkal nehezebb elkerülni a füvek pollenjeit. Formáját tekintve a leghatékonyabb az injekciós hiposzenzibilizáció, de van tablettás és orrcseppes változata is, amelyeket gyermekeknél célszeru lehet alkalmazni.
A kezeletlen szénanátha gyakran asztmává alakulhat, de a kisgyermekek ismételten eloforduló, lázmentes légúti megbetegedéseinek a hátterében is állhat valamilyen allergiás reakció, foként, ha még három éves kora után is visszatér. A legkisebbek asztmájának hátterében az esetek 90%-ában szintén valamilyen allergiás ok keres
Nátha, felso és alsó légúti hurut, influenza
A náthát vírusok okozzák és 5-7 nap alatt magától meggyógyul. A közönséges vírusos náthát nem lehet gyógyítani, a gyógyszerek csak a tüneteket gyógyítják. A nátha tünetei: orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, torokfájás, köhögés, hörgováladék pangás.
Az influenzát is vírus okozza, de rendszerint súlyosabb, mint a nátha. Az influenzában általában több ember betegszik meg a téli hónapokban egyszerre. Az influenza tünetei: láz, esetleg hidegrázás, ízületi és izomfájdalom, általános rossz közérzet, általában csekélyebb orrfolyás, mint a náthánál, száraz köhögés.
Láz és fájdalom gyakran kíséri a náthát vagy az influenzát. A láz a szervezet egyik védekezési módja a fertozés leküzdésére. A láz megemeli a normális testhomérsékletet, és ezzel barátságtalanná teszi a környezetet a baktériumok és vírusok számára. Sajnos a legtöbb baktérium és vírus alkalmazkodott, és nem zavarja a magasabb testhomérséklet. A magas láz rendszerint jelzi, hogy súlyosabb betegségrol van szó, mint a nátha vagy az influenza. Ha a gyermeknek magas láza van, orvost kell hívni. Végtagfájdalom nem gyakori a náthánál, inkább influenzára jellemzo.
A náthát több, mint 100 vírustörzs okozza, ezért védooltás nincs, az influenza vírustörzsek ellen azonban van védooltás, de nem ad védettséget mindegyik törzs ellen, a vírus nagyfokú változékonysága miatt.
Attól függoen, hogy melyik vírus okozta a fertozést, milyen a vírus fertozoképessége, virulenciája és milyen a szervezet ellenállóképessége, kondíciója, könnyebb vagy súlyos általános gyulladás fejlodik ki. Kisgyermekek, idosebb emberek, idült tüdobetegségekben, vagy orrmelléküreg-gyulladásban szenvedoknél igen gyakran szövodmények lépnek fel. Az orr és a garat gyulladása ráterjedhet a hörgok nyálkahártyájára, sot magára a tüdore is.
A nátha és az influenza tünetei rendszerint egy hét alatt elmúlnak. Ha a tünetek változatlanok, vagy az alábbiak közül bármelyiket észleljük, orvost kell hívni: duzzadt nyaki nyirokcsomók, nagyon fájós torok, vagy nyelési nehézség, fülfájás, súlyos orrmelléküreg fájdalom, vagy nyomásérzékenység, állandó magas láz, súlyos, állandó fejfájás, légszomj, légzésre fokozódó mellkasi fájdalom, sárga, zöld vagy rozsdaszínu köpet esetén.
A nátha orrfolyást okozhat. Az orrfolyás akkor keletkezik, amikor a szervezet a hisztamint szabadítja fel, hogy védekezzen a vírusok ellen. A tiszta, híg váladék, az orrfolyás állandó és igen zavaró lehet. A váladék elszínezodése (általában sárga, fehér, vagy zöld színu), baktérium által okozott fertozést jelezhet. A nátha és az allergiák az erek kitágulását és az orrnyálkahártya és az orrmelléküregek nyálkahártyájának duzzadását okozhatja. Ez a duzzanat okozza az orrmelléküregek feszülésének és az orrdugulásnak a tüneteit. Az orrcseppek használatával a melléküreggyulladás megelozheto. Ha a felso légúti fertozés kapcsán eros fejfájás lép fel, mindig gondolni kell orrmelléküreg gyulladás lehetoségére is. Általában, ha egy hétnél tovább tart a lázas szak, feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mert elofordulhat, hogy szövodmény tartja fenn a lázat. Sárgás-zöld köpet bakteriális fertozésre utal.
Mivel a közönséges náthát okozó vírusok ellen speciális szerünk nincsen, lázcsillapító, hurutoldó, esetleg orrcsepp adására a kellemetlen tünetek rendszerint egy-két nap alatt megszunnek. A helyi kezelésre használt szerek: helyi érösszehúzó hatásúak, helyi gyulladáscsökkentok, helyi antihisztaminok (allergia elleni szerek) lehetnek.
Közösségben eloforduló légúti hurutos betegségek
A nyári meleg napok elmúltával, az osz, majd a tél beköszöntével gyakoribbakká válnak a közösségbe járó gyermekek légúti betegségei. Ha az éjszakák a nappalokhoz képest már hidegek, ha a kicsik hosszabb ideig üldögélnek játék közben a hideg, nedves homokban, ha szeles hidegre vált az ido, elobb-utóbb megjelenik a torokgyulladás, a nátha, esetleg makacsabb arcüreggyulladás, köhögéssel járó hörghurut, sokak réme a kruppos köhögés és a középfülgyulladás.
A közösségbe járó köhögo, tüsszögo gyermekek egymást fertozik, a gyógyulás pedig legtöbbször hosszadalmas folyamat és a betegség egy ido múlva ismét visszatér. A szervezet muködésének harmonizálása, saját öngyógyító eroinek mozgósítása, az immunrendszer erosítése révén a természetes alapú, gyógyhatású készítmények is lehetoséget kínálnak az akut betegségek gyógyítására és a betegségek megelozésére.
Az asztma olyan krónikus betegség, amely a légutak nyálkahártyájának gyulladásából fakad. A gyulladás miatt a légutak igen érzékenyek és erosen reagálnak olyan anyagokra, amelyekre egyébként allergiásak vagyunk, vagy amelyek irritálják a tüdonket.
Elofordulása
Az asztma a gyermekkorban a leggyakoribb krónikus betegség világszerte. Az utóbbi idokig elöfordulási gyakorisága növekedett, az elmúlt években stagnálni látszik. Elsosorban a fejlett nyugati országokban gyakori; az egyes országok között nagy különbségek észlelhetoek, 0,5-tol 10 % ig. Az elofordulási gyakoriság valószinuleg összefügg a nyugati életvitellel.
Kórélettana
Az asztma pontos okát még mindig nem ismerjük. Örökletes hajlamnak biztosan van szerepe. Ismerünk már számos "asztma gént".
A légutak (hörgok) nyálkahártyájának krónikus gyulladása a jelenleg ismert legfontosabb elváltozás. A gyulladást a nyálkahártyában nagyobb számban jelenlévo fehérvérsejtek (elsosorban eosinofilok, de makrofágok és neutrofilek is), hízósejtek tartják fenn számos gyulladásos mediátort termelve. Ezek közül a hisztamin, és az interleukinok a legismertebbek. A tartós gyulladás a hörgok falának átalakulásához, károsodásához vezet hosszútávon, amit az orvosi nyelv "remodelling-nek" nevez. E folyamat során az asztmára jellegzetes idoleges hörgoszukület fokozatosan tartós, maradandó szukületté alakul. A tartós gyulladás a szöveti károsodás mellett valószínuleg oka a légutak kóros túlérzékenységének (hyperreaktivitás) is. Ez azt jelenti, hogy a hörgok, különbözo hatásokra (pl.:allergének, hideg levego, cigarettafüst, vírus) gyors beszüküléssel reagálnak.
Asztmás roham, rosszullét alkalmával a kislégutak beszukülnek. A szukületet a légutakat (hörgoket) bélelo nyálkahártya duzzanata, a fokozott váladéktermelés és a hörgok falában lévo simaizmok összehúzódása okozza. A légutak szukülete elsosorban a kilégzést nehezíti, mivel kilégzéskor no a mellkasban a nyomás és a beszukült kislégutak jóval elobb elzáródnak. E miatt a tüdoben több levego marad a kilégzés végén a mellkast mintegy felfújt állapotban tartva. Mindez a gázcsere romlásához vezet. Eleinte oxigénhiányt, súlyosabb esetben a széndioxid leadás csökkenését is okozva.
Tünetei
Sípoló légzés, köhögés, mellkasi szorító érzés és légzési nehézség (fulladás), szapora légzés, a mellkas felfújt állapota (hyperinflatio), a légzési segédizmok használata (orrszárnyi légzés, bordaív alatti behúzódás). Súlyos roham esetén elkékülés (cyanosis) és légzési elégtelenség, mely néha, akár halálhoz is vezethet. Tünetek már kisgyermekkorban jelentkezhetnek. Leggyakrabban 3 éves kor után, de bármely életkorban kialakulhat asztma. A tünetek jelentkezhetnek rövid légzészavar vagy roham formájában például fizikai terhelés, allergiás reakció után. Máskor légúti fertozéstol kiváltva akár napokig is eltarthatnak. Súlyos asztmásoknál a tünetek folyamatosan jelen maradhatnak éveken át.
Kezelése
Az asztma ma még nem gyógyítható, de a legtöbb beteg gyógykészítményes kezelés mellett tünetmentes, vagy csak minimális tünetei vannak.
Az allergiás asztmásoknál fontos az allergiát kiváltó anyagok kerülése, eltávolítása a beteg környezetébol. Ez háziállatok estében mint, macska, kutya viszonylag egyszeru, de háziporatka vagy méginkább füvek, fák virágpora esetében sokkal nehezebb, gyakran lehetetlen. A dohányfüst bizonyítottan káros, ezért mind az aktív és a passzív dohányzás kerülendo.
A gyógykészítményekkel való kezelés fejlodése az elmúlt évtizedekben jelentos javulást hozott az asztmás betegek tömegeinek életében. Az asztma kezelésében használt szereket alapvetoen két csoportba szokás sorolni:
1. Hörgtágítók vagy rohamoldó szerek
2. Gyulladáscsökkento szerek
A rendszeres sportolás kedvezoen hat az asztmára. A magashegyi levego, bizonyos barlangok klímája szintén kedvezoen befolyásolja az asztmát. Egyes esetekben a pszichoszociális problémák megoldására pszichoterápia is szükségessé válhat.
Megelozése
Legfontosabb, hogy a fent említett kockázatot növelo tényezoket minél hamarabb, lehetoleg már a magzati kortól kezdve (pl. kismama ne dohányozzon) semlegesítsük. Sajnos a szennyezett környezetünkbol származó kockázatot nem tudjuk kiiktatni, ezért rendkívül elonyös, ha folyamatosan karban tartjuk a természetes védekezo mechanizmusunkat - az immunrendszerünket. Erre nagyszeru gyógynövény alapú készítmények vannak forgalomban.
Immunrendszer erosítése asztma megelozése és kezelése céljából
A tüdogyulladás (pneumonia) a tüdo és a légzorendszer betegsége. Jellemzo rá a légzohólyagocskák gyulladásos izzadmánnyal való telítodése. Leggyakrabban bakteriális fertozés okozza, ritkán vírus, gomba, vagy más parazita, maró gozök, gázok vagy egyéb tüdosérülés is okozhatja.
Tünetek
Levegovételre, köhögésre fokozódó oldalszúrás, gyors, nehéz vagy fájdalmas légzés. Láz, verejtékezés, köhögés, majd köpet ürítése, izzadás. A tüdogyulladásos beteg általában igen fáradt, levert, közérzete rossz. Súlyos formájában szapora pulzus, felületes, kapkodó légzés, szederjes nyálkahártyák, alacsony vérnyomás.
A tüdo felett hóropogásra, szörtyögésre emlékezteto hang hallható, a normál légzési hangok pedig gyengék. A vérképben többnyire jelentosen megemelkedik a fehérvérsejtek száma. Biztos diagnózist a mellkas röntgenfelvétele adhat.
Kezelése
A tüdogyulladás kezelésében fontos az ágynyugalom, a lázcsillapítás, a köhögés csillapítása. Baktérium ellenes kezelést is szoktak alakalmazni, ami a vírusos formára hatástalan, de a szövodmények kialakulását akadályozza. Újszülöttkori anoxia
Az anoxia a szervezet oxigénhiányos állapota. Az ember szervei az oxigénhiányra különbözo mértékben érzékenyek. Leghamarabb a központi idegrendszer sínyli meg az oxigén hiányát. Négy-hat percig tartó anoxia már a központi idegrendszer egész életre kiható károsodásához, hosszabb ideig tartó, pedig muködésképtelenséghez, azaz halálhoz vezet.
Születés utáni anoxia vagy azért támad, mert a légzés nem indul meg (elsodleges anoxia), vagy a már megindult légzés kimarad, illetve szabálytalanná, elégtelenné válik (másodlagos anoxia). Oka lehet a légzoközpont éretlensége vagy károsodása a magzati anoxia vagy agyvérzés kapcsán.
Légzésképtelenséget okozhat a légutak eltömöszölodése magzatvízzel, hüvelyi váladékkal, vérrel. Anoxia jöhet létre, ha a tüdohólyagocskák nem nyílnak ki (atelectasia = légtelenség) vagy hyalin-membrán betegség esetében is, amely érett újszülötteken ritka, koraszülötteken gyakoribb.
TÜNETEK: az újszülött a születés után nem kezd el lélegezni, nem sír fel. A légzés megindul ugyan, de gyér, erotlen, kihagyó. A bor színe kékes vagy sápadt. Livid asphyxiáról beszéltek (kék álhalál), ha csak a légzés volt elégtelen, de a szívmuködés jó volt, míg algid asphyxiáról (fehér álhalál), ha a légzési zavarhoz vérkeringési is csatlakozott.
Az izomzat tónusa algid asphyxiában csökkent, sot teljesen petyhüdt lehet, de súlyos anoxia esetében egyes izomcsoportokra vagy az egész testre kiterjedo rángógörcs (eclampsia) is észlelheto. Míg az egészséges újszülött fájdalomingerekre sírással reagál, az anoxiás legfeljebb arcfintorral vagy egyáltalában nem. Hosszabb ideig tartó anoxia a szívmuködést is károsítja, a pulzusszám csökken, a pulzus tapinthatatlanná válik, súlyos esetben már a szívhangok sem hallhatók.
Az újszülött állapotának megítélésére jól használható az Apgar-féle osztályozás. A vizsgálatot a születés utáni elso percben végzik; ha a pontszám 8 alatt van, 5, 10, 15, 20 perc múlva újabb ellenorzésre van szükség.
Kezelés: ha az újszülött nem lélegzik, az elso teendo a légutak kitisztítása motorral muködo nyálszívó segítségével; mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni. Célszeru a belélegzett levego oxigéntartalmát egy ideig megfeleloen emelni; iv. nátriumbikarbonát-oldatot kell adni; külso szívmasszázs.
Gócos tüdogyulladás: a bronchopneumonia. Gócokban jelentkezik, az alveolusokat izzadmány tölti ki. Súlyossága a gócok számától, suruségétol függ.
Inkább nagyobb gyermek betegsége a lebenyes tüdogyulladás (pneumonia lobaris). Kórokozója rendszerint a Pneumococcus. A gyulladás egy egész tüdolebenyre kiterjed, és az alveolusokat izzadmány tölti ki.
TÜNETEK:
1. Láz: különösen baktériumos tüdogyulladások esetén
2. Köhögés
3. Nehézlégzés
4. A bor színe változó lehet. Lebenyes tüdogyulladásban az arc kezdetben (néha csak a beteg oldalon) kipirul, más esetekben a bor sápadt, és ha a légzés vagy a keringés elégtelenné válik, cyanosis jelenik meg.
5. Oldalszúrásról a lebenyes tüdogyulladásban szenvedo, nagyobb gyermekek panaszkodnak.
6. Vérkeringési zavar inkább csecsemokben, kisgyermekekben szokott jelentkezni: a pulzus igen szaporává válik, a has megpuffad, a máj megnagyobbodik, cyanosis jelentkezik.
7. Idegrendszeri tünetek: csecsemokben a magas láz, valamint a keringési légzési zavar miatt keletkezo agy anoxia miatt elofordulhat eclampsia.
A tüdogyulladás fizikális vizsgálattal, röntgenvizsgálattal pontosan megállapítható.
KEZELÉS:
1. Oki terápia: antibiotikum
2. A tüneti kezelés
a) Lázcsillapítás gyógyszeresen vagy igen magas láz esetén hutoborogatással.
b) A lázas, szaporán légzo gyermek folyadékigénye megno, ezt ki kell elégíteni; ha lehet szájon át, ha nem lehet, infúzióval. Infúzió alkalmazásakor vigyázni kell arra, hogy a szükségesnél több folyadékkal a szív amúgy is nehezített munkáját tovább ne terheljük.
c) Ha a gázcsere elégtelenné válik, a belégzett levego oxigéntartalmát megfeleloen emeljük.
d) A szív munkáját, ha szükséges, Digoxinnal, illetve Isolaniddal támogatjuk.
e) A pneumoniás gyermek igen gondos ápolást és megfigyelést igényel. Tápláléka legyen könnyen emésztheto, csak annyi, amennyit a gyermek szívesen elfogad.
Az orr- és garatüreg
betegségei
Heveny orr-garat-hurut
A légzés „szuszogó”-vá válik, az orrból kezdetben átlátszó, híg, nyálkás váladék csurog, a gyermek tüsszög, esetleg köhög is. Csecsemokorban a nátha szopási nehézséget okoz. A betegség ráterjedhet az alsóbb légutakra, de a középfülgyulladás, orrmelléküreg-gyulladás sem ritka szövodmény.
Gyógyítás. Tüneti szerek használata, lázcsillapítók, C-vitamin és boséges folyadékellátás, ephedrines orrcsepp.
Idült nátha
Ha az idült nátha a garatmandula- vagy a melléküreg-gyulladás következménye, csak a garatmandula eltávolításától, illetve a melléküreg-gyulladás gyógyításától várhatunk eredményt.
Az orrmelléküregek gyulladása - Sinusitisek
Az arcüreg és a rostasejtek, kivételesen a homloküreg nyálkahártyájának gyulladása orr-garat-hurut szövodményeként szokott jelentkezni. Kórokozói rendszerint gennykelto baktériumok.
Tünetek. Láz, fejfájás, gennyes orrfolyás; a homlok-, illetve arcüregre gyakorolt nyomás fájdalmas.
Terápia. Antibiotikumokkal, punctióval és öblítéssel, továbbá sollux besugárzással szokták kezelni.
Torokgyulladás
A torokban és garatban található nyirokszervek gyulladása duzzanattal jár, beszukítik a torkot. Megjelenési formáit tekintve lehet egyszeru hurutos gyulladás, lehetnek apró hólyagocskák a torokban; gyulladt tüszok elgennyedhetnek, ilyenkor sárga pettyeket láthatunk a mandulákon: tüszos mandulagyulladás.
Rendszerint hirtelen, magas lázzal, hányással, torokfájással kezdodik. A torok gyulladását gyakran kíséri a nyaki nyirokcsomók duzzanata. Szövodményei nyaki nyirokcsomó-gyulladás, mandula körüli tályog lehetnek.
Terápia. A kórokozótól függ. Vírus-anginák terápiájában tüneti szereket: láz- és fájdalomcsillapítókat alkalmazunk. A baktériumos fertozéseket szulfonamidokkal vagy antibiotikumokkal kezeljük.
A gége, a légcso és a hörgok
betegségei
Veleszületett stridor (horkoló-sípoló belégzés). Oka a gégefedo porcának puhasága, a gégenyálkahártya lazasága lehet. Kezelést nem igényel, a csecsemokor végére magától elmúlik. Jelentosége az, hogy a gégehurut az ilyen csecsemokön súlyosabb formában szokott lezajlani.
A gége heveny gyulladása – Laryngitis acuta
Légúti kórokozók hatására támadhat. A gégenyálkahártyája vérbo, duzzadt lesz, néha gennyes, pörkös, fibrines váladék termelodik (croup). A gyulladás a gégérol a légcso és a hörgok nyálkahártyájára is ráterjedhet. A betegség gyakran orr-garat-huruthoz csatlakozik. A gyermek lázas, köhögése fokozódik, izgatottá, majd egyre inkább öblössé, ugató jelleguvé válik. Ha a gyulladás a hangszalagokat is érinti, a gyermek rekedt lesz. A betegség súlyosabb formáiban megjelennek a légzés nehezítettségének tünetei.
Terápia. A gyermeket nyugalomba helyezzük, hogy oxigénigénye minél kisebb legyen. A belégzett levego oxigéntartalmát növeljük. Boséges folyadékellátás, belégzett levego nedvességtartalmának növelése.
Gyógyszerként széles hatósugarú antibiotikumot és a gyulladást mérséklo kortikoszteroidot szoktunk adni. Ha szükséges, a szív munkáját strophanthinnal támogatjuk. Súlyosabb esetekben szükségessé válhat a váladék leszívása. Ha a légzés elégtelensége fenyeget, légcsometszést hajtanak végre, és a légcson készített nyílásba csövet (kanül) helyeznek
Bronchiectasia a hörgok kóros tágulata, amely lehet körülírt vagy kiterjedt. Okai lehetnek a hörgok falát tönkretevo szerzett betegségek.
Tünetei. Makacs, hónapokig, évekig tartó, bo váladékot felhozó köhögés, azonos területen ismétlodo tüdogyulladás.
Terápia. Láz esetén a légúti váladékból kitenyésztett kórokozó érzékenységének megfelelo antibiotikumot adunk, hogy a heveny gyulladást megszüntessük. Légzési gyakorlatok jó hatásúak. Megfelelo tüdorész mutéti eltávolítása.
A gége hangszalagok alatti területének gyulladása, amely valószínuleg allergiás alapon támad. A betegség többnyire hirtelen, éjszaka kezdodik. A gyermek köhögni kezd, köhögése ugatóvá válik, majd stridoros, nehezített belégzés jelentkezik. A hang nem rekedt.
Gyógyításában antiallergiás szerek (Suprastin, Sandosten, Pipolphen) alkalmazása.
Rendszerint heveny felsolégúti huruthoz csatlakozik. Tünetei a láz, köhögés, változó súlyosságú közérzeti zavar, étvágytalanság. Kezdetben száraz köhögés kínozza, késobb a köhögés egyre több váladékot hoz fel. A betegség általában egy hét alatt lezajlik.
Terápia. Láz- és köhögéscsillapító szereket, köptetoket adunk, boséges folyadék és C-vitamin ellátás mellett. Súlyosabb esetekben antibiotikumokat is igénybe veszünk.
Hányás jön létre, amikor a rekeszizom heves, hirtelen lesüllyedése, és a hasizmok összehúzódása a gyomortartalmat a nyelőcsőbe visszajuttatja. Az agyban van egy központ, amelynek izgatása hányáshoz vezet. Valójában a szervezet bármely részének betegségei okozhatnak hányást.
A csecsemő- és gyermekkori hányásról
A hányás olyan tünet, amit mindig komolyan kell venni. A hányás súlyosságának megítélésében szerepe van annak, hogy a hányás egyszer jelentkezik-e vagy többször, milyen gyorsan egymás után, melyik napszakban, etetés előtt vagy után, milyen a hányás jellege, előzi-e meg hányinger, milyen a hányadék, véres-e, zöld színű-e, nyákos-e. Talán a legfontosabb szempont, hogy társul-e egyéb tünetekkel vagy nem, milyen hatása van az általános állapotra, van-e hatása a fejlődésre. A hányás előfordulása a különböző életkorban más-más okokból fordulhat elő.
Újszülött korban előforduló hányások
Nyomban a születés után gyakran hánynak az újszülöttek, ha sok magzatvizet nyeltek. Méhen belül bekövetkezett betegségek, fejlődési rendellenességek is okozhatnak születés után jelentkező hányást. A szülés alatt bekövetkezett idegrendszeri sérülés is előidézhet hányást. A fejlődési rendellenességek közül leggyakrabban az emésztőrendszer elváltozásai, szűkületei okozhatnak hányást. Az élet első napjaiban a belekben megszorult magzatszurok is gyakran okoz tartós hányást. Az újszülött kori hányás első tünete lehet anyagcsere-betegség. Az újszülött kori fertőzések szinte elmaradhatatlan tünete a hányás.
Az újszülöttkori
fertőzések szinte elmaradhatatlan tünete a hányás.
A csecsemők könnyen hánynak, minél fiatalabbak, annál inkább. Jelentéktelen okok is válthatnak ki hányást csecsemőkorban. A szopás és etetések körüli technikai hibák és sajátosságok okoznak a leggyakrabban hányást, illetve bukást csecsemőkorban. A bukás nem hányás, inkább a táplálék visszaköpése. Sokszor hányhat, illetve bukhat egy csecsemő, ha túl sokat evett, ha evés után sokat sír. Ezek a hányások alkalomszerűek, nem befolyásolják a csecsemőt a fejlődésben. Ezek mellett is jókedvű, jól hízik.
A csecsemőkori betegségek sorozata hányással járhat. Jó általános állapotú, más tüneteket nem produkáló csecsemőnél előfordulhat hányás túletetés, rendszertelen táplálás, táplálékundor, erős sírás, öklendezés, akár toroknézés, illetve szájon át való gyógyszeradás miatt. Egyéb tünetekkel, illetve az általános állapot rosszabbodásával járva hányást okozhatnak fertőzések, azok közül is leggyakrabban bélhurutok, felső légúti hurutok, középfülgyulladások, húgyúti fertőzések.
Hányással járnak mérgezések, koponyasérülések, agyrázkódás, gyomorrontás, bélelzáródás, sérvkizáródás, allergiás folyamat, például tehéntej-érzékenység. Krónikus hányással járnak krónikus fertőzések. Krónikus hányással jár csecsemőkorban a gyomorszájszűkület, ilyenkor a jó étvány és a megfelelő etetés mellett sem hízik a csecsemő. Krónikus hányást észlelünk anyagcsere-betegségeknél is, sokszor első jele, tünete lehet az agynyomás-fokozódásnak is.
Hányás a gyermekkorban
A gyermekkorban is sokféle kórkép, illetve betegség kezdődhet hányással. A táplálással kapcsolatos hányások és bukások, amik a csecsemőkorban jellemzőek, gyermekkorban ritkán fordulnak elő. De ugyanúgy hányással járnak fertőzések, akut hasi történések, például vakbélgyulladás. Hányást okoznak mérgezések, koponyasérülések, agyrázkódás. Gyermekkorban pszichés okok, a lelki egyensúly felborulásai is gyakran járnak hányással, amik a csecsemőkorban nemigen fordulnak elő.
Mit kell tenni, ha hány egy csecsemő vagy egy gyermek?
Ha nem társul a hányáshoz más tünet, a csecsemő vagy a gyermek jó állapotú, akkor nyugodtan lehet várni orvosi vizsgálat nélkül. Mindenesetre ne erőltessük, hogy egyen vagy igyon. Ne ugráljon, ne nyomogassuk a hasát, hogy: fáj-e? Ha a hányáshoz nem társul hasmenés, hideg, édes itallal kínáljuk kanalanként, nem egyszerre sokat. Ha a hányás ismétlődik, rossz általános állapottal jár, ha más tünetek is csatlakoznak, mindenképpen orvosi vizsgálatra van szükség. Csecsemők és kisgyermekek gyakori hányása hamar vezethet anyagcsere-felboruláshoz, kiszáradáshoz, ezért az ilyen esetekben ügyeleti időben is szükséges, hogy orvosi vizsgálat történjen.
Okozhatja túlterhelés, fertozéses ételmérgezések és fertozések.
Tünetek. Gyomor- vagy hasi fájdalom, hányás, késobb hasmenés. A fertozések lázzal járhatnak.
Gyógyítás. Egy napon át csak teát vagy limonádét adunk, majd két-három napig zsírszegény, rostmentes étrend. Gyógyszerre rendszerint nincs szükség.
Székrekedés - Obstipatio
A székrekedés gyakori panasz a csecsemo- és gyermekkorban. A székrekedés leggyakoribb oka nevelési hiba. A gyermek fél a székeléstol, és még inkább visszatartja székletét. Így alakul ki egy önmagát rontó folyamat. Székrekedést okozhat étrendi ok is: ha a táplálék kevés rostos anyagot tartalmaz.
Kezelés. Egyébként a székrekedések gyógyításában hashajtót vagy beöntést csak nagyon makacs esetekben, és lehetoleg átmenetileg alkalmazzunk. A rendszeres székürítést elsosorban megfelelo étrendi kezeléssel és neveléssel érhetjük el. Csecsemokorban nem szabad hashajtót adni.
Az emésztés és a felszívódás zavarai
Coeliakia. A szénhidrát- és zsírfelszívódás zavarával járó betegség; oka a gabonafehérjét (gluten, gliadin) bontó enzim veleszületett vagy szerzett hiánya.
Tünetek. A csecsemokor második felében vagy kisdedkorban kezdodnek. A széklet nagy tömegu, buzös, zsírfényu. A gyermek lefogy, sápadt, anaemiás, hasa puffadt. Idonként hasmenéses krízisek jelentkeznek, amikor a beteg sok híg széklettel nagymennyiségu vizet, sót veszít és kiszárad.
Kezelés. Lényege a búza- és rozsliszt teljes kiiktatása az étrendbol.
A has sebészi betegségei
Bélelzáródás - Ileus
Bélelzáródásnak nevezzük azt az állapotot, amelyben a béltartalom továbbítása megszunik. Csecsemo- és gyermekkorban az ileus két leggyakoribb formája az invaginatio és a paralytikus ileus.
Sérvek - Herniák
Csecsemo- és gyermekkorban leggyakrabban a köldöksérvvel, lágyéksérvvel, és ritkábban a rekeszsérvvel találkozunk. Leírásukat és mutéti megoldásukat a sebészet tárgyalja.
Féregnyúlvány-gyulladás – Appendicitis acuta
Tünetek. Hasi fájdalom, amely elsosorban a has jobb oldalában jelentkezik; mérsékelt láz. A fehérvérsejt-szám emelkedett.
Gyógyítás. A féregnyúlvány
mutéti eltávolítása.
Tünetek. Láz, nagy elesettség, hányás, hasfájdalom. A hasfal feszes, nagyon nyomásérzékeny. Az arc beesett, a szemek elárkoltak, az orr kihegyezett.
Gyógyítás. Átfúródásos hashártyagyulladás esetén mutét: az eloidézo okot meg kell szüntetni, és a genny levezetését hasfali csövön keresztül biztosítani. Eroteljes shock-ellenes és antibiotikus-kezelést vezetnek be.
Tisztelt Szülők!
Gyermeküknél műtétet tervezünk, amelyhez szükséges a beleegyezésük. Döntésükhöz szeretnénk segítséget nyújtani az alábbi tájékoztatóval, amelyből megismerhetik a betegséget, a beavatkozás módját, jelentőségét és következményeit valamint a szóba jöhető szövődményeket és kockázatot.
Az elvégzett vizsgálatok alapján gyermeküknek nagy valószínűséggel heveny féregnyúlvány-gyulladása van.
A heveny féregnyúlvány-gyulladás a leggyakoribb, jellemzően 3-4 éves kor felett előforduló gyermekkori akut hasi megbetegedés, amely gyorsan súlyosbodik, ezért sürgős sebészeti beavatkozást igényel. Fiatalabb gyermekeknél felismerése nehéz, a betegség lefolyása sokkal gyorsabb és gyakrabban alakulnak ki a szövődmények. Az első órákban még általában nem állapítható meg teljes biztonsággal, de a folyamat előrehaladtával már 12-24 óra elteltével jobban felismerhetővé válik. A súlyosbodó gyulladás 24-48 óra elteltével már a féregnyúlvány átfúródásához vezethet, amelynek a következménye hashártyagyulladás vagy tályogképződés a hasüregben. A kórlefolyást azonban számos (pl. életkori, anatómiai) tényező is befolyásolja, emiatt az átlagtól eltérő gyorsabb és hevesebb lefolyás éppúgy előfordul, mint lassabb és tünetszegényebb.
Kezelés nélkül a betegség az életet veszélyezteti. A kezelés célja a gyulladt féregnyúlvány eltávolítása, előrehaladott esetben a már kialakult szövődmények kezelésével kiegészítve. A féregnyúlvány-gyulladás diagnózisa egyenlő a sürgős műtéttel, melyet azonban megfelelő műtéti előkészítésnek kell megelőznie (a beteget műtétre alkalmas állapotba kell hozni, ez esetenként több órába is telhet).
· gyanú esetén kórházi osztályon megfigyelés szükséges
· amennyiben a betegség igazolódik vagy nem zárható ki egyértelműen, a műtét elvégzése indolt
· a műtét során a gyulladt féregnyúlvány eltávolításra kerül, szükség szerint kiegészítve az érintett terület biztonsági csövezésével
· előrehaladott esetben előfordulhat, hogy az átlyukadt, tályogban ülő féregnyúlvány eltávolítása technikailag nem kivihető. Ilyenkor átmeneti megoldásként a tályog külvilág felé történő csövezése történik, és a féregnyúlvány eltávolítására a folyamat megnyugvása után, hetekkel később kerül sor
· a beteg féregnyúlvány körüli „letokolódás” (védő lobgát) ritkán tályogképződés nélkül is kialakulhat. Ilyenkor kivételesen előfordulhat, hogy a sebész - indokolt esetben - szoros kórházi megfigyelés és antibiotikus kezelés mellett a műtétet későbbi (alacsonyabb kockázattal járó) időpontra halasztja.
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest. Tudni kell, hogy heveny féregnyúlvány-gyulladás esetén annál nagyobb a szövődmények valószínűsége, minél előrehaladottabb a lobos folyamat, vagyis minél később kerül a beteg műtétre, különösen:
· korai szövődményként bélműködési zavar (ún. „bélhűdés”), hashártyagyulladás, általános fertőzés („vérmérgezés”, szepszis), elhúzódó lázas állapot, tályogképződés, sebgennyedés, sipolyozás a hasfalon keresztül.
· késői szövődményként fonalkilökődés a sebvonalból, összenövések miatti bélelzáródás.
E műtétek többnyire sürgősségi javallatra történnek, mégis nagyon fontos a műtétek előtti előkészítés:
· hygiénés előkészítés
· laborvizsgálatok, vénabiztosítás
· a leletektől és a beteg állapotától függő gyógyszeres előkészítés
A műtét utáni kezelés a beteg állapotától függően intenzív- vagy sebészeti osztályon történik. Fájdalomcsillapítás, megfelelő folyadékpótlás vénán keresztül a bélműködés beindulásáig és szükség szerint antibiotikus kezelés illetve sebkezelés. A varratok eltávolítása (6-10 nap) után még 1-2 hét pihenés javasolt, a nagyobb terhelést (versenysport, stb.) 3-6 hét után fokozatosan ajánljuk.
A teljes gyógyulás az időben elvégzett műtétnek, a korszerű antibiotikumoknak és intenzív kezelési elveknek köszönhetően ma már súlyos esetekben is várható, de - különösen előrehaladott folyamatok után - a fentebb említett késői szövődményekkel még ma is 2-5 %-ban találkozunk.
A fehérvérsejtek éretlen alakjainak daganatszeru burjánzását nevezzük. A gyermekkori daganatos betegségek közül a leggyakoribbak, és jelentoségük a gyermekkori halálokok között növekedni látszik.
TÜNETEK: Kezdodhet hirtelen, lázzal, necrotizáló tonsillitisszel, sápadtsággal, borvérzésekkel. Máskor lassabban alakulnak ki a tünetek, fáradékonysággal, csontfájdalmakkal, sápadtsággal. Néha a nyirokcsomók és a fültomirigy duzzanatát észlelhetjük. A diagnózist a vér és a csontvelo sejtjeinek vizsgálata biztosítja.
Gyógyítás. A kezelés célja, hogy a kóros leukémiás sejteket elpusztítsuk; cytostatikus sugarat használnak. Az alkalmazott szerek jelentosen gyengítik a leukémiás gyermekek amúgy is rosszul muködo védekezo (immun) apparátusát, ezért a gyermekeket különös gonddal kell a fertozésektol óvni.
Heveny, diffúz, nem gennyes vesegyulladás – Glomerulonephritis diffusa
A kórokozó nem közvetlenül károsítja a vesét, hanem hatására a szervezet a veseszövettel szemben ellenanyagokat termel, és ezek okozzák az elváltozásokat.
TÜNETEK::
1. Vérvizelés (haematuria)
2. Fehérjevizelés (albuminuria)
3. Oedema a só és folyadék visszatartás miatt
4. Magas vérnyomás (hypertensio)
5. Oliguria vagy anuria, azaz a vizeletelválasztás csökkenése vagy teljes megszunése
6. A vérben a maradék nitrogén, kálium, klór koncentrációja emelkedik
Valamennyi tünetet csak a legsúlyosabb formákban találjuk együtt.
Szövodmények. Ha a beteg tartósan oliguriás vagy anuriás, a húgyvéruség (uraemia) képe bontakozhat ki. Bágyadtság, rossz közérzet, hányás; majd aluszékonyság és eszméletlenség (uraemiás coma) alakul ki. A vérben a maradék nitrogén, a savanyú anyagcseretermékek, a kálium mennyisége szélsoségesen megszaporodik.Leukémia és limfóma gyermekkorban
A leukémia szó jelentése: fehérvéruség. A rák azon fajtáit nevezik így, amelyek a csontvelo vérképzo szöveteiben keletkeznek, abban a szivacsos anyagban, amely kitölti a csöves csontokat, és a fehérvérsejteket termeli. A fehérvérsejtek számának rohamos emelkedésével és abnormális sejtalakok megjelenésével járó betegség, amikor a fehérvérsejtek nem képesek ellátni szokásos feladatukat a fertozések leküzdésében. Amikor a leukémiás sejtek megjelennek a csontveloben, az egészséges vörösvérsejtek, vérlemezkék és fehérvérsejtek termelodése csökken. A normális sejtek számának csökkenése miatt tünetek jelentkeznek. Az alacsony fehérvérsejtszám fáradékonyságot és sápadtságot okoz. A vérlemezkék alacsony száma vérzékenységet okozhat. Az egészséges fehérvérsejtek számának csökkenése következtében fokozódik a hajlam a fertozo betegségekre. Ilyenkor általában egy-két hete tartó lázas állapotot követoen sápadtság, fáradékonyság jelentkezik, és az elvégzett vérképvizsgálat veti fel a leukémia lehetoségét. Idonként lábfájás is szerepelhet a tünetek között, de a nyirokcsomó-duzzanat, lép- és májnagyobbodás és a testszerte jelentkezo borvérzés is a betegségre utaló jelek közé tartozik.
AKUT LIMFOBLASZTOS LEUKÉMIA (ALL) :
Az ALL a leggyakoribb gyerekkori daganat. A leukémiás gyerekek megközelítoleg 75%-a szenved a betegségben. Az akut limfoblasztos leukémia olyan betegség, amelyben a szervezet túl sok éretlen fehérvérsejtet (ún. limfocitát) termel. A limfociták normális esetben teljesen kifejlodnek és a szervezetet védo sejtek lesznek. Az ALL-ben a limfociták éretlenek maradnak és túlságosan elszaporodnak. Számuk meghaladja az egészséges fehérvérsejtekét (amelyek harcolnak a fertozések ellen), a vörösvérsejtekét (amelyek az oxigént szállítják a test különbözo részeibe) és a vérlemezkékét (ún. trombocitákét), amelyek megállítják a vérzést. Az ALL gyermekeknél és felnotteknél egyaránt elofordulhat, és gyorsan kifejlodhet.
A BETEGSÉG KEZELÉSE
Az ALL a legjobban gyógyítható gyermekkori daganatok közé sorolható. Kezelését már a diagnózist követo napokban el kell kezdeni, és hatékony támogató kezelésre is szükség van. A cél valamennyi rákos sejt elpusztítása, amilyen gyorsan csak lehetséges. A kezelés alapja a kemoterápia, különbözo gyógyszerek összehangolt alkalmazásával. Néhány esetben a koponya sugárkezelésére is sor kerül.
Csontvelo-átültetést (transzplantáció) általában akkor alkalmaznak, ha a gyermek visszaesik. Általános esetben a kezelés különbözo fázisokra osztható: bevezeto szakasz, a központi idegrendszerre irányuló megelozés, megszilárdítás, késleltetett megerosítés, fenntartó kezelés. A bevezeto szakasz a kezelés legintenzívebb része. A gyermek három-négy különbözo kemoterápiás gyógyszert kap. Ebben a szakaszban a gyermekek 95%-a teljes remisszióba kerül, azaz visszafejlodnek a betegség legjellegzetesebb tünetei. A gyermekek esetében legtöbbször nem jelennek meg leukémiás sejtek a gerincveloben.
Régebben a központi idegrendszerre ható gyógyszerek és/vagy sugárterápia alkalmazását megelozoen többször alakultak ki áttétek az agyban. Mivel létezik egy természetes gát, amely megakadályozza, hogy a kemoterápiás szerek bejussanak a központi idegrendszerbe és elpusztítsák az ott rejtozködo ráksejteket, a gyógyszereket közvetlenül a gerincvelo-folyadékba juttatják.
A bevezeto szakasz után különbözo gyógyszerek kombinációját alkalmazzák, hogy a visszaesést megakadályozzák. A fenntartó kezelés alatt alacsony dózisú gyógyszeres terápiát alkalmaznak, hogy elpusztítsák a fennmaradó ráksejteket. Ez az adag kevésbé mérgezo (toxikus) és könnyebben elviselheto, mint a bevezeto és a megelozo szakasz gyógyszerei.
Szövettanilag jellegzetes, ún. Hodgkin-sejteket tartalmazó szövetburjánzás, jellegzetesen a nyirokcsomókból kiindulva. A sejtek nyirokcsomó-területrol nyirokcsomó-területre haladva terjednek viszonylag sokáig, kizárólag a nyirokrendszerre korlátozódva.
Diagnosztikus
feltételek
Szövettani vizsgálattal igazolni kell a Hodgkin-kór tényét, meg kell határozni a szövettani típusát, klinikai vizsgálatokkal kell megállapítani a betegség kiterjedtségét, azaz a betegség stádiumát. Elvégzik a megnagyobbodott, kóros nyirokcsomó feltárásos mintavételét (biopszia) és az így kapott szövetminta részletes kórszövettani vizsgálatát. A betegség stádium-megállapítása kétirányú mellkasi röntgenfelvétellel, mellkasi és hasi CT-vel, hasi ultrahangvizsgálattal történik.
Anamnézis
és klinikai kép
Jellegzetesen a nyakon a kulcscsont felett növekvo, tömött, fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanat, melyhez a mellüreg középso részén (mediastinum) nyirokcsomó-megnagyobbodás is társulhat. Ha a nyirokcsomó-megnagyobbodáshoz egyéb tünet, jel nem társul, akkor "A" betegségrol, amennyiben láz, fogyás, éjszakai izzadás is jelentkezik, akkor "B" betegségrol beszélünk.
Kezelési
irányelvek
Hodgkin-kórban a sebészi kezelés általában csak a szövetmintavételre (biopszia) korlátozódik. Gyermekkorban a növekvo, fejlodo szervezet a sugárkezelés késoi mellékhatásaira fokozottabban érzékeny, ezért a kezelés elsosorban gyógyszeres.
A kemoterápia (kombinált gyógyszeres kezelés) intenzitása és a kombinációban alkalmazott gyógyszerek fajtája a betegség stádiuma szerint változik, de korai esetekben is alkalmazzák azokat. A betegség kiújulásakor a késoi mellékhatásokra, a hormonális muködési, növekedési és fejlodési zavarokra, a második daganat elofordulására kell figyelemmel lenni.
A gyomor- és
bélhurut a belek fertőzéses eredetű betegsége, ami hasmenést,
ritkábban hányást okoz.
A fertőzést többnyire vírusok, de baktériumok vagy paraziták is
okozhatják. Gyermekeknél a leggyakoribb kórokozó a rotavírus.
Melyek a gyomor- és bélhurut tünetei?
Hasmenés, hányás valamint többnyire láz és hasi fájdalom kíséri. A székletben
nyákot és vért is láthatunk.
A legfőbb probléma a gyomor- bélhurutos gyermekeknél, hogy a hányás és a
hasmenés következtében folyadékot veszíthetnek és kiszáradhatnak.
Csecsemők és kisdedek hajlamosabbak kiszáradásra.
A kiszáradás fő tünetei a következők: szomjazás, kis mennyiségű
vizelet ürítése. Jelek lehetnek még a kiszáradt száj, lepedékes nyelv, beesett
szemek, letargia, aluszékonyság, gyors levegővétel és hideg végtagok.
Diagnózis
Mivel más betegségek is járhatnak hányással és hasmenéssel, fontos, hogy
gyermekünket orvosa is lássa, hogy megállapíthassa a helyes diagnózist. Az
orvos először felveszi a kórtörténetet és megvizsgálja a gyermeket.
Székletminta levételére is sor kerülhet, mely a laboratóriumba kerül további
vizsgálatokra.
A gyomor-
bélhurut kezelése
Enyhe lefolyás esetén otthoni ápolás is szóba jöhet. Ilyenkor a kezelés a
gyermek folyamatos itatását jelenti, amivel pótolható a hányással és
hasmenéssel elvesztett folyadék.
A szóba jövő folyadékok az anyatej, a gyógyszertárakban kapható szájon
keresztüli folyadékpótló készítmények, valamint a higított gyümölcsitalok.
Azok a gyermekek, akiknél súlyosabb fertőzés alakul ki, kórházi felvételre
szorulnak, ahol intravénás infúziót kapnak majd.
Régebben a betegséget ételmegvonásos diétával kezelték. Manapság már inkább
könnyen emészthető ételeket javasolnak, amint a hányások elmúlnak.
Hányás és hasmenés csillapító gyógyszerek nem javalltak gyermekkorban, mivel
nem sokat segítenek és károsak is lehetnek.
Megelőzés
A betegség könnyen átadható, ezért a beteg gyermek ne menjen iskolába, óvodába
vagy más gyermekközösségbe.
Fontos, hogy mind pelenkacsere után, mind az ételek elkészítése előtt
alaposan mossunk kezet vízzel és szappannal, hogy megakadályozzuk a
fertőzés továbbterjedését.
Magyarországon forgalomban van szájon keresztüli rotavírus elleni, vény- és
térítésköteles védőoltás. A hivatalos ajánlás szerint az oltási sorozat 2
oltásból áll. Az első adag 6 hetes kortól adható. Az adagok között
legalább 4 hetes időszaknak kell eltelnie. A vakcinációt lehetőleg 16
hetes kor előtt kell elvégezni, de 24 hetes korig mindenképp be kell
A veseköves roham valaha a középkorú felnotteket sújtotta, ám a szakorvosok megfigyelése szerint mind több gyerek jelenik meg a rendelésen efféle panaszokkal. Amerikai szakértok megfigyelései szerint régebben legfeljebb havonta találkoztak a jelenséggel, ma pedig hetenként érkezik vesegörcstol szenvedo gyerek a rendelésekre.
A gyermekgyógyászok figyelmét a közelmúltban a kínai melaminnal szennyezett tejet fogyasztó gyerekek esete hívta fel a problémára. A melamin ugyanis vesekövet, majd súlyos veseelégtelenséget okoz. A tejbe kevert anyag a vesecsatornákat eltömték, és sok gyerek halálát okozták.
Az amerikai szakorvosok az intézetekben figyelték meg a mind gyakoribb veseköves panaszok elofordulását, noha a tápszerekben melamin nem fordult elo. Nagyszabású kutatás kezdodött a vesekövek okának tisztázására, és hamar egyértelmuvé vált, hogy a legfontosabb tényezo nem más, mint a fölösleges konyhasó.
A szakemberek szerint a társadalom két végén élok: a gyerekek és az idos emberek általában nem isznak eleget, nem fogyasztanak annyi vizet, amennyire szervezetük biztonságos muködéséhez szükségük volna. Mind a gyerekek, mind az öregek hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek a rendszeres folyadékfelvételrol.
A vizsgálatok egyértelmuen igazolták, hogy a mai táplálkozásban a só mennyisége jelentosen megnott. Nem csak a sós ropogtatnivalók, hanem a gyorséttermek szinte valamennyi terméke túlságosan sok konyhasót tartalmaz. Ráadásul például a McDonald's ételei New Yorkban 46 százalékkal sósabbak, mint Londonban vagy Párizsban.
Bruce Slaughenhoupt és munkatársai szinte minden készételt elsózottnak találtak a szendvicskrémektol a zacskós levesekig. Külön fölhívták a figyelmet a sportitalokra - mint például a Gatorade -, melyek fogyasztása a gyerekközösségekben hatalmas divat lett, akkor is, amikor semmiféle, kemény sportteljesítmény miatt nincs szükség külön sópótlásra.
A veseko 40-65 százaléka akkor keletkezik, amikor oxalátok kapcsolódnak a vizeletben kálciumhoz, de nem ritkák a kálcium-foszfát- és a húgysavkövek sem. A két legfontosabb hajlamosító tényezo a kevés folyadék és túlságosan sok só fogyasztása, mert így növekszik az oxalátok és a kálcium mennyisége a vizeletben.
A véres köpet láttán mindenki megijed és először rosszindulatú tüdődaganatra gondol, és általában azonnal felkeresi orvosát. Pedig a véres köpet hátterében számos más, nem csak tüdőbetegség állhat.
Figyelembe kell venni, hogy a vér a szervezet több részéről is származhat, így az orr- és szájüregből, a hörgőkből, a tüdőböl
Először is a vérzés forrását kell tisztázni, amelyhez szükséges egy alapos kórtörténet felállítása, fizikális vizsgálat, illetve képalkotó eszközök alkalmazása.
Terápiás és diagnosztikai szempontokból is elengedhetetlen a kiváltó tényező pontos feltárása. A vérzés nem csak a légutakból származhat, lehet: orr-garat-, szájnyálkahártya valamilyen sérülése, ínysorvadás, nyelőcső betegségei (nyálkahártya sérülése, daganata, vénás tágulata), a gyomor betegségei (gyulladása, fekélye, daganata).
· Emésztőrendszer. A gyomor- bélrendszerből eredő vérzést haematemesisnek nevezzük. Ebben az esetben hányással, nagyobb mennyiségű vér ürülhet, illetve olyan kórkép állhat a hátterében, amely sürgős orvosi beavatkozást tesz szükségessé.
· Szív- és érrendszer. Gyakran állhatnak véres köpet hátterében veleszületett vagy szerzett szív- és érrendszeri betegségek (aorta tágulat repedése, bal kamra elégtelenség, billentyűhibák). A szívbetegek jelentős része egy életen át alvadásgátló terápiában részesül, melyet szorosan kellene ellenőrizni, a megfelelő táplálkozást, illetve egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatást figyelembe kellene venni ahhoz, hogy a vérben ne alakuljon ki valamilyen szintű túladagolás.
· Hematológiai problémák, vérzékenység. Gyakran csak a nem megfelelően beállított vérhígító gyógyszerek okoznak fokozott vérzékenység által véres köpetet. Ilyenkor egy apró nyálkahártya-sérülés is elég. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek fokozzák a vérzékenységet, vagy csökkentik a trombocyták számát, mely szintén a vérzést segíti elő.
· Kóros vérzéshajlam. Ritka okok egyike lehet, de kiváltó ok nélküli, hosszantartó tünet esetén gondolni kell a kóros vérzéshajlamra is, melynek alapvető oka lehet valamilyen érrendszeri defektus vagy alvadási folyamat egyik jelentős faktorának defektusa. (II, VII, X, IX alvadási faktorok hiánya).
· Vizsgálatok következménye. Bizonyos vizsgálómódszerek, mint hörgőtükrözés, tüdő tű-mintavétel (transthoracalis vagy transbronchialis biopsia), vagy gyomortükrözés után, vagy terápiás kezelés, mint vérrög oldás során (fibrinolízis) is jelentkezhet véres köpet.
· Autoimmun betegségek. Gyakran járnak tüdőérintettséggel is, így bizonyos esetekben véres köpet is jelentkezhet pl.: SLE, Wegener granulomatosis, Goodpasture szindróma, Schönlein– Henoch purpura, antiphospholipid szindróma esetén.
A leggyakrabban azonban mégis csak a tüdő szövetét vagy érrendszerét érintő elváltozásai állhatnak a véres köpet hátterében. A 45 év fölötti dohányos férfiak esetén a leggyakoribb ok a daganat.
Leggyakrabban haemoptoet tüdő daganat, bronchiectasia és tbc esetén jelentkezik nagyobb mennyiségben. Bakteriális vagy vírus eredetű tüdőgyulladás, hörgőgyulladás esetén is találkozhatunk véres köpettel. Ritkán még gomba is okozhatja (aspergilloma). Vérköpés hátterében gondolni kell tüdőembóliára is.
Nem olyan gyakran, de tüdőtályog, sarcoidosis, cystas fibrosis tünetei között is lehet a haemoptoe. Baleset, esés után jelentkező vérköpés esetén a tüdőszövet roncsolódására kell gondolni. Főleg gyermekkorban jelentkező véres köpet esetén gondolni kell rá, hogy véletlenül légutakba került idegenanyag is felsértheti a hörgő nyálkahártyáját.
A fentiekből kiderül, hogy a vérköpés nem is olyan egyértelmű tünet, számos betegség okozhatja, a szervezet számos részéről származhat. Először is a vérköpés körülményeit kell tisztázni, illetve a köpet milyenségét és mennyiségét. A vérköpés mellett az egyéb kísérő tüneteket is figyelembe kell venni ahhoz, hogy a biztos kórokot feltárjuk. Képalkotó vizsgálatok közül először a mellkas röntgen elvégzése szükséges, ha pontosabb eredményt akarunk, kiegészíthetjük mellkas CT vizsgálattal pl.: a tüdőembólia kizárása érdekében.Véres köpet esetén mindig szükséges diagnosztikai, illetve akár terápiás eljárás elvégzése, a hörgőtükrözés, a vérzés forrásának keresésére, illetve csillapítására. A laborértékek közül informálisnak a D-dimer, trombocytaszám, INR és a vérgáz értékek számítanak.Amennyiben a tüdőérintettség kizárható, fontos az orr-garat, illetve a nyelőcső- gyomor részletes vizsgálata. Ha a pontos vérzés forrása nem található, akkor teljes körű kardiológiai kivizsgálásra is szükség van, illetve az alvadásgátlók megfelelő határétkek közé való beállítására. A D-dimer érték emelkedése tüdőembóliára ad gyanút, ilyenkor elengedhetetlen vérhígító alkalmazása.Nagy mennyiségű vérköpés esetén a legjobb a fél ülő vagy oldalfekvő helyzet, az oxigénadás és folyadékpótlás, ha kell, vérkészítmény, nyugtató adása. Ha bizonyosan a tüdőből származik a vérzés, akkor meg lehet kísérelni a hörgőtükrözéssel történő vérzéscsillapítást is. Kisebb vérzést gyógyszeresen is lehet csillapítani.
A kórokozó felfedezése és a betegség
epidemiológiája:
Marshall és Warren 1983-ban spirális alakú baktériumok jelenlétét észlelték gastritises betegek gyomornyálkahártya felszínén (1). A baktériumokat néhány jellemzojük alapján ekkor még Campylobacter pylorinak nevezték, de késobb a ribosomák RNS szekvenciájának vizsgálata alapján tisztázódott, hogy a baktérium valójában nem
Campylobacter, hanem egy különálló baktériumfaj, amely ettol kezdve a Helicobacter pylori (H.pylori) nevet kapta. Maga a baktérium, illetve a kórokozócsoport már több mint 100 éve ismert. Marshall és Warren újbóli leírásának valódi értéke a baktérium jelenléte és a chronicus gastritis, valamint az ulcus betegség közötti kapcsolat felismerésében rejlik.
A H. pylori Gram-negatív, microaerophil, ívben enyhén meghajlított vagy spirálisan csavarodott mozgékony baktérium, hossza 2-3 m, átméroje 0,5-1 m. Általában 1-7 fejvégu ostorral rendelkezik, amelyeknek a kórokozó mozgásában van szerepük. A baktérium számos enzim termelésére képes, melyek közül az ureáz a pathomechanizmus egyik meghatározó tényezoje. Az enzim a korábban sterilnek vélt gyomor-mucosa felszíni nyákrétegein belüli kolonizációt teszi lehetové. A H. pylori a legelterjedtebb human gastrointestinalis fakultatív pathogen, a microorganizmus az emberiség 50 százalékörülbelülan jelen van (2).
Jelenleg úgy tudjuk, hogy a H. pylori csak emberrol-emberre terjed, állati vagy egyéb természeti reservoárt eddig nem találtak. Az epidemiológiai elemzések szerint a fertozés útja feco-orális, és általában a kora gyermekkorban megtörténik. Jelentosek a különbségek a fejlodo országok és a fejlett országok H. pylori prevalenciája között. A fejlodo országokörülbelülan a felnott lakosság 80-90 százaléka fertozött, a fejlett országokörülbelülan ugyanakkor a 40 év alattiaknak csupán körülbelül 20 százaléka baktériumhordozó. Hazánkban a felnottek H. pylori prevalenciája 50-60 százalék közötti. A H. pylori fertozéssel kapcsolatba hozható kórképek kialakulását, klinikai lefolyását az akvirációs életkor befolyásolja. Minél hosszabb ugyanis a baktériumhordozás idotartama, annál nagyobb a késobbi gyomor és duodenum nyálkahártya elváltozások kockázata.
Bár számos kórkép, így a chronicus aktív gastritis, fekélybetegség, Menetrier-gastritis, alacsony malignitású MALT-lymphoma (Mucosa Adherent Lymphoid Tissue), gyomorcarcinoma, továbbá a funkcionális dyspepsiák egy csoportja pathophysiológiailag megalapozottan összefüggésbe hozható a H. pylori fertozéssel, mégsem állítható, hogy az infekció egyszeru ténye törvényszeruen valamely meghatározott kórkép fennállását is bizonyítaná (3,4).
A H. pylori
kimutatása:
A H. pylori fertozés kimutatására szolgáló módszereknek a célokat tekintve három feladatnak is meg kell felelniük:
Epidemiológiai célú vizsgálatok tünet- és panaszmentes egyénekben.
Az infekció kimutatása egy konkrét, bizonyítottan fennálló kórképben (ulcus, MALT-lymphoma, erosiv gastritis stb.).
3.) A H. pylori elleni eradikációs kezelés eredményének vizsgálata.
A diagnosztika módszerei két csoportba oszthatók:
Invazív vizsgálatok, melyek a biopsziás minták vizsgálatával végezhetok el.
Non-invazív eljárások, melyekhez nem szükséges endoscopia és biopsziás minta (1. táblázat).
A klinikai gyakorlat számára általános alapelv, hogy nem indokolt a diagnosztikus teszt, ha a pozitivitás kimutatását nem követi eradikációs kezelés (Don’t test if you don’t treat). Ez azt is jelenti, hogy olyan kórképekben, elváltozásokban, amelyekben az eradikációs kezelés szakmai értelme, haszna nem nyilvánvaló, a diagnosztikus aktivitás is indokolatlan (pl. szuro jellegu tesztelés panaszmentes egyénekben) (8).
A H. pylori
eradikáció indikációi:
A H. pylori eradikációjának indikációs köre a kórokozó pathogenetikai szerepére vonatkozó ismeretek fejlodésével együtt változik, bovül.
A szakemberek emiatt is indokoltnak látták az ismeretek rendszerezését, és elobb nemzeti, majd regionális és földrészenkénti konszenzus üléseket szerveztek a kérdés megtárgyalására. A számos konszenzus ülés közül kiemelkedik az Európai Helicobacter Pylori Munkacsoport (EHPSG) 1996-os maastrichti értekezlete, amelynek ajánlásai jelenleg is útmutatóak, és világszerte a legtöbb szakember által elfogadottak (2. táblázat).
A H. pylori fertozés
kezelése:
Az ideális H. pylori eradikációs kezelés egyszeru, mellékhatás mentes, 100 százalékos hatékonyságú és olcsó lenne, jelenleg ilyen szer(ek) nem áll(nak) rendelkezésre. A H. pylori fertozés kiirtása ma, kombinált antibiotikus kezeléssel az esetek 90 százalékában biztosítható. Sikeres az eradikáció, ha a H. pylori kimutatására szolgáló teszt(ek) a kezelés befejezése után 4 vagy több héttel is negatív eredményt mutatnak. Sikeres H. pylori eradikáció után az újrafertozodés a fejlett országokban és hazánkban is 1-3 százalék.
A rendelkezésre álló sémák közül azt válasszuk, amely a terület ismert metronidazol és clarithromycin érzékenysége alapján várhatóan a leghatásosabb. Magyarországon a metronidazol rezisztencia magasabb, mint 30 százalék, de a clarithromycin rezisztencia kisebb, mint 15 százalék. Ennek alapján hazánkban ma az egyhetes protonpumpa gátló + clarithromycin + amoxicillin vagy a ranitidin-bizmut-citrát + clarithromycin + amoxicillin kombináció javasolt a H. pylori eradikálására.
A savelválasztás gátlása, például protonpumpa gátlóval, emeli az intragastrikus pH értéket, és ez kedvez több antibiotikum, pl. a clarithromycin és az amoxicillin hatékonyságának. A másik hatékony és elterjedoben lévo kezelés a bizmut alapú eradikáció: ranitidin-bizmut-citrát + clarithromycin (2x500mg) és/vagy tinidazol (2x500 mg). A kezelés során általában kevés a mellékhatás, jó a betegek együttmuködési készsége (10,11,12) (3. táblázat).
A klinikai tüneteket a kórokozó típusa nagymértékben meghatározza. A baktériumok a bélnyálkahártya károsítása révén általában nyálkahártyafekélyeket okoznak. Általános tünetek, láz, rossz közérzet, valamint hasi fájdalom, nyákos, véres, esetleg gennyes híg széklet jellemző. A végbél tájékán kialakuló fekélyek kínzó székelési ingert okoznak. A köznyelvben a fenti tünet együttest nevezik vérhasnak. Ezt általában a Shigella és az Escherichia coli nevű baktériumok okozzák, azonban egyéb kórokozók is állhatnak a háttérben. Külön kiemelendő a Salmonellák által okozott gastroenteritis. A tünetek általában a fertőzött étel fogyasztását követően 12-48 óra múlva jelentkeznek. Kezdetben émelygésre, majd hasi görcsökre panaszkodnak a betegek, majd később láz, hányás és hasmenés jelentkezik. A széklet általában vizes, de tartalmazhat nyákot és vért is. A betegség általában 1-4 nap alatt gyógyul.
A vírusok (Rotavírus, Adenovírusok) általában a bélbolyhokat károsítják. Ily
módon akadályozott a folyadék és az elektrolitok felszívódása. A fertőzést
követően 48 órán belül láz, hasi fájdalom mellett nagy mennyiségű vizes,
rizslészerű hasmenés lép fel. A gyomor-bélrendszert érintő
fertőzések gyakran társulhatnak hányással is.
A vírusok és baktériumok mellett különböző férgek és egyéb paraziták is
szerepet játszhatnak hasmenés kiváltásában. Az egysejtűek (protozoonok)
közül főként az Entamoeba és a Giardia. Mindkét kórokozó a fertőzött
egyének, illetve állatok székletével terjed. A fertőzés terjesztésében
szerepet játszik többek között a fertőzött víz, talajszemcsék (homokozó!)
is. A tünetek igen változatosak lehetnek, gyakran igen enyhék, haspuffadás,
émelygés, hasi diszkomfort érzés jelentkezik csak, azonban súlyos hasmenés és
felszívódási zavar is kialakulhat.
A féregfertőzésekre jellemző, hogy a tünetek általában igen enyhék lehetnek, ritkán alakulnak ki szisztémás tünetek, mint például láz. A leggyakoribb kórokozók a galandférgek (Taeniak), illetve a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis). A fertőzés jellemző tünetei hasi panaszok, hasfájás, hasmenés, sápadtság, vérszegénység, és fogyás lehetnek. A cérnagiliszta okozta fertőzés diagnosztikus tünete az éjszaka jelentkező végbéltáji égő, viszkető érzés.
Hosszú antibiotikum
kezelés mellékhatásaként is kialakulhat hasmenés, mivel az antibiotikum
elpusztítja a normál bélflórát. Bizonyos baktériumok azonban ellenállóak a
kezeléssel szemben, és nagy mennyiségben elszaporodnak a bélben, ez által
hasmenést okozva.
A hasmenést okozó kórokozó laboratóriumi kimutatása nem feltétlenül szükséges.
Sokszor az orvos már a tünetek alapján is fel tudja állítani a diagnózist. A
székletből vér és fehérvérsejtek mutathatók ki, amely a bakteriális
eredetű hasmenések esetén lehet diagnosztikus. A széklet laboratóriumi
vizsgálata során egyértelműen kimutatható és azonosítható a kórokozó. A
vírusos eredetű hasmenések esetén a székletből gyorstesztek
segítségével kimutathatóak a kórokozók. Parazitafertőzés gyanúja esetén a
széklet mikroszkópos vizsgálta segítségével állítható fel a diagnózis.
A krónikus hasmenéseket okozó betegségek esetén a tünetek igen eltérőek
lehetnek. A betegségekre általában nem jellemző a láz, ritkán társul
hányással. Jellemző ezzel szemben a hasi fájdalom. A tartósan fennálló
krónikus hasmenés következtében súlymegállás és fogyás is jelentkezhet. A
panaszok hátterében álló betegség megállapítása általában gastroenterológus
szakorvos feladata. A kivizsgálás során a vérvételi vizsgálatok mellett szükség
lehet hasi ultrahang, esetleg tejterheléses vizsgálatra, bizonyos esetekben
vastagbéltükrözés (colonoscopia) elvégzése is indokolt lehet.
Amíg minden működik, nem figyelünk arra, hogyan, mivel mozgunk. Míg egy nap fájdalmassá, darabossá válnak a mindennapos mozdulatok. Ekkor merül fel a kérdés, hogy honnan is jön a fájdalom, mi okozhatja.
AZ IZÜLETI FÁJDALMAK
OKAI.
Az ízületek és a gerincoszlop fájdalmai a legtöbb esetben tünetek, melyeket valamilyen betegség vált ki. Az ízületek rendkívül érzékeny, önálló vérkeringéssel nem is rendelkező porcos felszíneinek védelmét szolgálja a nagyon dús fájdalomérző ideghálózat. (Az ízületek és gerincoszlop sérülékenysége, a számtalan betegség lehetősége mellett arra a fejlődési mozzanatra vezethető vissza, amikor az ember két lábra állt és ezzel megváltozott a mozgásszervekre nehezedő terhelés.)
Sérülések, gennyes gyulladások, immunkomplex illetve autóimmun betegségek és ízületi porckopások egyaránt állhatnak az ízületi fájdalmak hátterében.
Bármilyen csonttörés, mely eléri az ízületi porcot, az ízületi felszínen "lépcsőt" képez. Ez már önmagában is fájdalmassá teszi a mozgást, ráadásul idővel ízületi porckopás (artrózis) okozója lesz.
A gerinc fájdalmai jellegében és okaiban is különböznek az ízületi fájdalmaktól. Ennek legfőbb oka az, hogy a gerincvelőből kilépő szelvényezett területeket ellátó idegi gyökök összenyomása jelenti a legkomolyabb fájdalmakat. A gyöki fájdalom részben az ideg gerincből kilépésének határán, részben kisugározva, az idegösszenyomástól távoli helyen is megjelenik, és köhögésre, erőlködésre drámaian fokozódik.
A gerinc kétféle görbülete biztosítja, hogy a gerincet érő tengelyirányú terhelések elnyelődjenek a csigolyák közötti rugalmas porckorongokban. A gerinc szabad forgását pedig a csigolyák közötti ízületek biztosítják. Az ízületek a háti szakaszon csavarást, az ágyéki szakaszon hajlítást és feszítést ("kiegyenesedést") tesznek lehetővé. A csigolyák betegségei ezt az érzékeny és bonyolult statikai rendszert bontják meg, mely a gerincben a szalagok és ízületi tokok steril gyulladását, a porckorongok sérvét vagy a csigolyák összenyomatásos (kompressziós) törését eredményezheti.
A csigolyák fájdalmas betegségei
- A csigolya-elváltozások okai lehetnek daganatok, törések,
- Médiatár főoldal
- animáció
- Gerincferdülés
- fertőzések, veleszületett rendellenességek, gerincferdülés, csigolyaízületek közötti porckopás, valamint lumbágó, illetve porckorong betegségek.
A csigolyák elsődleges daganata viszonylag ritka, annál gyakoribbak az áttétes rákok. Nőkben főleg az emlő, férfiakban a prosztata rákja ad a gerincbe áttéteket. A gerincben csontvelőből kiinduló daganatok is gyakoriak. Külön meg kell jegyezni a csontvelő nyirokdaganatát, az ellenanyagokat termelő plazmasejtek tumorát, a myeloma multiplexet. A betegség a röntgenfelvételeken lyukak formájában jelzi a csontok meggyengülését. A myeloma kóros csonttöréseket okoz, mely a gerinccsigolyák összeroppanását is eredményezheti.
A törések lehetnek baleset eredetűek is. Különösen a magasból leesés, ejtőernyőzés, motoros vagy lovas balesetek kapcsán fordulnak elő. A csigolyákban a csontritkulásra visszavezethető kompressziós törések, ékcsigolyák is létrejöhetnek, melynek következtében a testmagasság csökken, a gerinc ferdülhet és a háti görbület fokozódhat, valódi púp jöhet létre.
A gerincfájdalmak okai között viszonylag ritkák a fertőzések. A csontgümőkór érdemel külön említést, mely súlyos csontpusztulás okozója lehet.
A gerincoszlopnak talán leggyakoribb betegsége a Scheuermann-kór, mely főként serdülő fiúk rendellenessége. Lényege a csigolyatesteket lezáró véglemezek hiányossága. A zárólemezek hibája miatt a porckorong nucleus pulposusa bejut a csigolyatestek gerendás szerkezetébe, ott röntgennel is jól látható csomókat hagy maga után. Ezek miatt a csigolyatest elülső része lassabban nő, mint a hátsó, a csigolyák a gerinc háti szakaszán ék alakúvá válnak és a háti görbület súlyosbodása észlelhető. Míg a gerinc nyílirányú görbületi rendellenességei (lordózis, kifózis) oldalról szembetűnők, gerincferdülés, scoliosis esetén homloksíkban látható a gerinc elgörbülése. Oka szerint lehet veleszületett rendellenesség (pl. nyitott gerinc) vagy izombetegségek (izomsorvadás, agyi eredetű bénulások, korábban gyermekbénulás) másodlagos következménye. Az esetek jelentős részében az ok nem állapítható meg, és előzetesen egészséges gerincoszlopon is kialakulhat. Főként fiatal lányoknál fordul elő.
A csigolyaízületek közötti porckopás, a spondylosis a gerinc bármely szakaszán megjelenhet. Legsúlyosabb tüneteket mégis a nyaki és az ágyéki szakaszon okoz. A betegség lényege az artrózis. Az előzőekben leírt madárcsőrszerű oszteofiták itt is megjelennek. A csigolyák közötti rések beszűkülése és az oszteofiták a nyaki szakaszon a karidegfonatot, az ágyéki szakaszon az ülőideg-fonatot képesek összenyomni. A karidegfonat összenyomása az ujjakba sugárzó gyöki fájdalmakat, érzés- és mozgáskieséseket okozhat. Hasonló folyamat következik be az ülőidegfonat összenyomásakor (ischiás-szindróma).
Ha idegösszenyomódás nem jön ugyan létre, de jelentős és bénító erejű a derékfájdalom, lumbágóról beszélünk. A fájdalom mechanizmusa nem teljesen tisztázott, minden bizonnyal a csigolyákat összetartó szalagok és ízületi tokok steril gyulladásáról van szó.
A csigolyatestek közötti porckorongok külső gyűrűje idővel degenerálódhat, és a porckorong belső részében lévő kocsonyás anyag a rostok között sérvet képez, mely közvetlenül is összenyomhatja a kilépő ideggyököket és isiászt okoz.
A kéz krónikus reumája
Az ízületek gennyes gyulladásban is megbetegedhetnek. Történhet ez az ízületi tok sérülésével járó nyílt törések kapcsán is. Máskor a szervezetben található gennyes gócból jutnak el a baktériumok az ízületekbe. A gennyes gyulladás rövid idő alatt is súlyosan károsítja az ízületi felszíneket, majd csontvelő-gyulladással folytatódhat. A gennyes gyulladás, jellemzően egy ízület (leggyakrabban a térdízület) megbetegedése.
A gyermekkorban (6-12 év között) előforduló reumás láz a streptococcus-fertőzések (gennyes torokgyulladás, skarlát, stb.) után átlagosan 20 nappal jelentkezik. A kórokozó testfehérjéi a szervezet védekezésként termelt ellenanyagaival mérgező immunkomplexeket alkotnak, melyek a szív minden rétegében, a nagyízületekben, sőt az agyhártyákon is gyulladásos folyamatot váltanak ki. Az ízületi fájdalom jellemzően egyik ízületről a másikra vándorol. Az ízületi gyulladások főként a könyök-, térd-, boka- és csuklóízületeket érintik.
Az autóimmun betegségek közül leggyakoribb a reumás ízületi gyulladás, mely elsősorban a kéz és láb kisízületeit és az ízületek körülvevő kötőszöveteket támadja meg, de ritkán más szerveket is megtámadhat. Az első, heveny fázisában az ízületek és az ízületeket körülvevő szövetek duzzadtak, fájdalmasak, vizenyősek, rajtuk erős bőrpír látható. Az ízület mozgása korlátozott, különösen a végtagok megpihenését követően. A betegség idültté válásával az ízületi felszínek pusztulnak, az ízületi tokban és az azt körülvevő kötőszövetes rendszerben súlyos mozgáskorlátozottságot, sőt az ízületek, ujjak deformitását eredményezi. Az ujjak jellemzően kifelé, a kisujjak felé görbülnek. A tünetek átmeneti gyógyulására az első öt évben van esély. 15-20 év elteltével a betegek 10 százaléka súlyosan rokkanttá válik, a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek elvégzése is komoly nehézségekkel jár.
Pusztuló porcok
Az ízületi porckopás (artrózis) az ízületi felszínek degeneratív (szövetpusztulásos) folyamata. Az életkor előrehaladtával szinte mindenkinél kialakul legalább néhány ízületen. A porcok degenerációja mechanikus hatásra következik be. Erre hajlamosít az ízületi folyadék termelésének csökkenése, az ízületek egyenetlen terhelése (például gerincferdülés kapcsán), az ízületi felszín korábbi sérülése, felszín-egyenetlensége. Az ellapuló porcok szélein madárcsőrszerű képződmények (oszteofiták) keletkeznek, hasonlóan a gyertyák szélén lecsordulni készülő faggyúcsepphez. A gerincben az oszteofiták összenyomhatják a gerincvelőből kilépő fő idegtörzseket. Máskor az elmeszesedett oszteofiták leszakadnak, és szabadon mozognak az ízületi térben, ezeket hívják "ízületi egereknek". Ezek az ízületi mozgások hirtelen gátlását képesek kiváltani, mely rendkívül súlyos fájdalommal jár. Az artrózis folyamán fájdalmas fellángolások - steril gyulladások - és tünetszegény periódusok váltogatják egymást. Idővel az ízületi felszín pusztulása a mozgásképesség jelentős beszűkülésével jár, ami teljes rokkantságot eredményezhet
A betegség földrajzi előfordulása nagyon érdekes: a mérsékelt övön kívül más éghajlati területen nemigen fordul elő. Fiúknál háromszor gyakoribb, mint lányoknál
A Perthes-kór lényege, hogy a combcsont fejének vérellátása zavart szenved, aminek következtében az elhal, és a combcsont fejének deformálódása alakul ki. A vérellátási zavart leggyakrabban sérülés, trauma okozza, vagy valamely lázas betegséget követő, immunológiai alapon kialakuló ízületi hártya gyulladás. Fokozottan veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknél felsőlégúti hurutos megbetegedés után átmeneti csípőízület gyulladás alakul ki.
Leggyakrabban a szülők, barátok, óvónénik vagy tanárok észlelik a hetek vagy hónapok óta fennálló sántítását vagy más jellegű furcsa járásmódját, amely nem folyamatos: egyszer észlelhető, egyszer nem. A gyermek fájdalmat jelezhet a csípőjében, a combjában vagy a térdében, de a fájdalom jelenléte nem törvényszerű. Ritkább esetben a gyermek heveny, nagyfokú csípőízületi fájdalmat érez, és ezért kerül az orvos látókörébe.
A fizikális vizsgálat során az orvos különböző testhelyzetekben, eltérő mozdulatok végrehajtása közben megfigyeli a gyermek járását, mozgását. Előrehaladott esetben kórjelző a beteg oldali izomzat sorvadása.
Elengedhetetlen a csípőízület röntgenfelvétele, amelyen a betegség radiológiai jelei általában jól felismerhetők. A tüneteket akkor is komolyan kell venni, ha azok banálisnak tűnnek. Mivel a betegség tünetei hol előjönnek, hol elmúlnak, negatív eredmény esetén az orvosi vizsgálat megismétlése szükséges egy későbbi időpontban.
A kezelés korai diagnózis esetén pihenés és fizikai kímélet, az alsó végtag mozgatásának minimalizálása. Szükség esetén az iskolai torna alóli felmentés is szóba jön. Előrehaladott esetben műtétre kerül sor, amelyet 4-6 hétig medencegipsz viselése, majd gyógytorna és átlagosan 6-12 hétig járássegítő, tehermentesítő eszköz (mankó) használata követ.
Az időben felismert és kezelt Perthes-kór nyom nélkül gyógyul, egyébként csípőízületi korlátozottság maradhat vissza. A műtét az érintett végtagot 0,5-1 cm-rel megrövidíti, ám ez a különbség a gyermekkor végére általában megszűnik. Nagyon fontos, hogy a növekedés végéig a gyermek rendszeres ellenőrzése szükséges a maradandó mozgásnehezítettség elhárítása végett.
· A gerincvelo – a magzati életben fejlodése folyamán – a velolemezbol velocsové alakul. Ha ez a fejlodés zavart, a záródás tökéletlen és a velocso egyes részei nyitva maradnak. A záródási zavar különbözo súlyosságú lehet.
· A legenyhébb formában csak a gerinccsatorna záródási zavara áll fenn, és egy vagy több csigolyaív nyitva maradását lehet a röntgenfelvételen megállapítani. Leggyakrabban az 5. deréktáji csigolyán fordul elo és csak ritkán okoz panaszt. Esetlegesen némileg korlátozottabb a gerinc elore-hátra hajlítása, többet fáj az érintett dereka, mint átlagos esetben ez be szokott következni. A problémát jelezheti, ha sokáig fennmarad a gyermeknél az éjszakai „bepisilés”, vagy kb. 10-12 éves korában túlzottan „kivájt” alakúvá válik a talpa. Ezeknek a tüneteknek az észlelésekor röntgenfelvétellel lehet kimutatni a csigolyaívek nyitottságát. – A súlyosabb eseteket jelento gerincvelosérv (meningomyelokele) ismertetése a 7. pont alatt olvasható!
· Kezelés, terápia: javasolt a nagyobb súlyok, terhek cipelésének elkerülése, hirtelen törzsfordulatok, bokatorna, esetleg betét a cipoben, a jobb bokaterhelés miatt.Végtagredukciós fejlodési rendellenességek, szerzett végtaghiányok
· dysmelia: olyan gyujtofogalom, amely kifejezi a teljes vagy részleges végtaghiány, illetve -többletrészt
· kiváltó ok: lehet örökletes vagy a magzat fejlodését valamilyen kórok károsítja, ez esetben veleszületett, vagy traumás történés miatt szerzett, és különbözo mértéku végtagérintettség következhet be (pl. 1 kézen lévo ujjöszszenövéstol a totális 4 végtag hiányáig)
· tünet: születéskor látható állapot, amelyhez társulhat valamilyen belszervi megbetegedés is, pl. veleszületett szívfejlodési rendellenesség – a csökkent testfelszín miatt megváltozik a keringés, a szervezet hoháztartása, izzadékonyabbak, nagyobb a folyadékfelvételi igényük – a nagyobb terhelésnek kitett végtagcsonkok borfelülete érzékenyebb, sérülékenyebb, a „használat” miatt érdesebb lehet
· kezelés, terápia: végtaghiány mértékétol függoen a minél önállóbban végezheto funkciók elérése érdekében különbözo muvégtagokkal való ellátás (felso végtag hiánya esetén: muvégtag, vagy olyan csonkra felveheto segédeszköz, amelyhez különbözo eszközök – pl. kanál, ceruza, olló stb. – illesztheto, továbbá alsó végtag hiánya esetén muláb, vagy mulábak – fontos a muvégtagok fel- és levételének tanítása, illetve a használatuk tanítása – egyensúlyfejlesztés, esés tanítása, csonkok aktív tornája, praktikus mozgások tanítása károsak azok a mozgások, amelyek a meglévo izületeket túlterhelik, illetve a sérült oldal, testrész inaktivitása Mikor gondoljunk gyermekkorban malignus daganatos betegségre?
A háziorvos munkája során a több tízezer vizsgálatból összesen kb. 4-5 alkalommal fordul elő, hogy gyermekkori leukémiát vagy malignus daganatos betegséget kell felismernie.
A leggyakoribb tünetek a malignus folyamat lokalizációjától függően változnak.
Leukémiák figyelemfelkeltő tüneteként előfordulhat sápadtság, bőrvérzés, tapintható nyirokcsomó, máj- és lépmegnagyobbodás, elhúzódó súlyos infekció. Gyanújelek esetén a vérkenet legtöbb esetben eligazítást ad.
A szolid tumorok közül agytumorra elsősorban a mással nem magyarázható magatartásváltozás, a tanulási eredmények romlása, fejfájás, látásromlás (szemüveggel nem korrigálható), hányinger, reggeli hányás, szédülés, járásbizonytalanság utalnak, melyek általában azonnali kórházi kivizsgálást, neurológiai konzíliumot és lehetőség szerinti MR vizsgálatot igényelnek.
Gyakran elkésve merül fel 2 éves kor alatt fellépő retinoblastoma, amelyre a pupillában megjelenő szürkés visszfény (leukocoria, macskaszemtünet) vagy hirtelen keletkező strabismus esetén kell gondolni.
Tapasztalatunk alapján nagyon fontos külön kiemelni a ritka, elsősorban a tizenéves korban jelentkező csonttumorokat, melyeknél olykor több mint 1 éves anamnézis előzi meg a végleges diagnózist. Főként a magas növésű lányoknál és fiúknál jelentkező aszimmetrikus _ valamely végtagra, gyakran csípőre, vagy gerincre lokalizálódó -fájdalomkor nem szabad elfeledkezni a lehetőségéről. Gyakran észleljük, hogy az alapellátásban növekedési fájdalomként diagnosztizálják, s akár több hónapig különböző kenőcsökkel, fájdalomcsillapítókkal kezelik minimális diagnosztikai lépések (pl.: RTG) nélkül. Irányadó lehet, ha a gyermek éjszaka alvás közben is felébred a fájdalomra, vagy ha a fájdalom tartósan, ismételten fennáll. Mindenképpen indokolt 1 hónapon túl fennálló panaszok esetén RTG felvétel készítése az adott csontról vagy régióról.
A többi szolid tumor esetében a tapintható terime, csontvelői áttét esetén az elégtelen vérképzés jelei irányadók lehetnek.
Összefoglalva: a kivizsgálás legfontosabb szempontja, hogy minden esetben gondolni kell malignus daganatos betegség lehetőségére, és alapos gyanú esetén a részletes kivizsgálást valamelyik központban kell elvégezni.
·
a másodikra 3-4-hetes korban;
· a harmadikra 3-4 hónapos korban.
E három alkalom akkor is szükséges, ha a korábbi vizsgálatokon mindent rendben talá
A bulímia falási rohamokkal járó
kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy
mennyiségű étel - jellemzően édesség - elfogyasztására képes. Ez
törvényszerűen elhízáshoz vezet, amit elkerülendő a beteg önmagát
hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után a
beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni,
majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja. A betegség súlyosbodásával az
étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken, a kényszer
eluralkodik a beteg kaotikussá váló életén. Így például a beteg képes az
ételmaradékot kiszedni a szeméttartóból vagy akár lopni, hogy kényszerét
enyhíthesse. Viselkedésüket többnyire visszataszítónak tartják, és szégyellik
magukat miatta.
A bulimia nervosát 1979-ben fogadták el, mint önálló, pszichoszomatikus
betegséget.
A bulímia szinte kizárólag tizenéves lányok vagy fiatal nők betegsége. Férfiakban elvétve fordul elő. Gyakorisága a sok rejtett eset miatt pontosan nem ítélhető meg. A felismert esetek gyakorisága a 18 és 25 év közötti női populáció 3%-a.
A bulimia nervosa okai lényegében ismeretlenek. Alapos pszichiátriai feltárás mellett mindig fellelhető valamilyes személyiségzavar, gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretet utáni vágy, magány, önértékelési zavarok. Genetikai eredet nem valószínűsíthető. A karcsúság vágya, mely rendellenes étkezési szokásokat eredményez, csak részben ad magyarázatot. Ezek inkább csak elindítói a folyamatnak. Az önértékelési zavar lehet az elsődleges, melyben a beteg önmaga elviselésére képtelen. A bulímia jelentkezésekor a folyamat önfenntartóvá válik. A beteg attól való félelme, hogy érzései kicsúsznak az ellenőrzése alól, súlyosbítja a bulímiát, mely az egész személyiségen eluralkodhat. Olykor a táplálkozási rendellenesség elindítója az unalom, depresszió vagy harag, különösen akkor, ha a beteg magányos.
A bulimia nervosa valójában három különböző betegség, melynek legjellemzőbb közös tünetei a betegség rövid leírásában találhatók. Jellemző továbbá a testsúlycsökkentő módszerek fokozott és halmozott használata: önhánytatás, hashajtó, vízhajtó szedése, intenzív testedzés, koplalás. A falásrohamok hetente több alkalommal, legalább három hónapon keresztül jelentkeznek. Az önhánytatások következményeként kophat a fogzománc, a fültőmirigy megnagyobbodhat, a nyelőcső nyálkahártyája begyulladhat. A hányás és a hasmenés következménye lehet a vér káliumszintjének esése is, ami szívritmuszavart idézhet elő.
GYERMEKBALESETEK ÖSSZEFOGLALÓJA-MEGELŐZÉS-ELSŐ TEENDŐK.
Tipikus gyermekbalesetek ismertetése. Tanácsok a megelőzésre és az elsődleges teendőkre.
- Agyrázkódás
- Koponyatörés
- Belső vérzés
- Kóstolás időszaka
- Ülés időszaka
- Törésekről általában
- Mászás
- Áramütés
- Mászás, de másként
- Etilalkohol-mérgezés
- Gyógyszermérgezések
- Állás
- Szénmonoxid (co)-mérgezés
- Lúgmérgezés
- Savmérgezés
- Sebek és ellátásuk
- Vérzés, Vérzéscsillapítás
- Égés
- Kutyaharapás
- Mentőhívás
- Életjelek ellenőrzése
- Stabil oldalfekvő helyzet
A FORGOLÓDÁSI IDŐSZAK ÉS VESZÉLYEI-
A csecsemő 3-4 hónaposan már elkezd forgolódni. A második hónapban már az oldaláról a hátára tud fordulni. Négy hónaposan már a hátáról is képes az oldalára fordulni. A második negyedév végére már teljes fordulatot képes megtenni.
Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy a csecsemőket egy pillanatra vagy akár 1-2 percre is magára hagyják a pelenkázón.
Lehet, hogy eddig nem fordult oldalra, de előfordulhat, hogy pont most fogja megtenni. Így a baba leesik. A következménye jobbik esetben agyrázkódás, rosszabbik esetben koponyatörés, belső sérülés lehet.
AGYRÁZKÓDÁS
Traumás eredetű, működési károsodás, mely eszméletvesztéssel járhat és legtöbbször maradványtünetek nélkül gyógyul.
Tünetei
- eszméletvesztés, mely néhány percig tart
- szédülés
- hányinger, hányás
- fejfájás, amit a csecsemő csak erős sírással tud jelezni
- halvány bőr
KOPONYATÖRÉS
Az esésből adódó trauma a csontok törésén kívül koponyaüregben lévő agyállomány sérülését valamint koponyaűri vérzést is okozhat.
KOPONYACSONTTÖRÉS esetében törhet a koponyaalap vagy a koponyaboltozat.
A koponyaalapi törés mindig nyílt törés, mert az orr garat a dobüreg felé megnyílik a koponyaüreg. Ha a tüneteket megfigyeljük, akkor megállapítható, hogy a koponyaalapi árkok közül melyik sérült.
ELÜLSŐ ÁROK-ennek törése esetén az orrból agyvízzel keveredett vér csorog illetve a szem körül „pápaszem „vérömleny alakul ki.
KÖZÉPSŐ ÁROK –ekkor a fülből szivárog az agyvízzel keveredett vér és a vérömleny a fül mögött, jelentkezik.
HÁTULSÓ ÁROK – törésénél az agyvízzel kevert vércsorgás a hátsó garatfalon tapasztalható. Laikus nem ismeri fel és a vérömleny a tarkón alakul ki.
Mindhárom törést agyrázkódás is kíséri.
Koponyaboltozati törés feltételezhető, ha a hajas fejbőrön vérömleny tapintható vagy horpadást észlelünk.
KOPONYAÜRI VÉRZÉS
okozója lehet az agyburki ütőér vagy a visszér sérülése.
A vérzés a koponyaüregben történik, ami a puha agyállomány felé terjed és az agy nyomás alá, kerül.
Tüneteiből nem igazán lehet rájönni:
- 1-2 perces eszméletvesztés
- fejfájás
- szédülés
- hányinger, hányás
- 1/2-1 óra múlva ismét eszméletvesztés léphet fel.
BELSŐ VÉRZÉS
Akkor beszélünk róla, ha a testüregbe vérzés következett be. Mivel kívülről egyáltalán nem látszik, a vérveszteség tünetei észlelhetők. Mivel a keringő vérmennyiség fokozatosan csökken a csecsemőn sápadtság verejtékezés figyelhető meg és el is ájulhat. A pulzusát tapintva szapora és alig tapintható.
MEGELŐZÉS ÉS TEENDŐK
A csecsemőt soha NE hagyjuk magára a pelenkázón. Mielőtt ráfektetnénk a gyermeket mindent készítsünk a kezünk közelébe. Ha mégis elfelejtetünk valamit, akkor ölbe a kicsit vagy tegyük be a kiságyába.
Ha nem sikerült megelőzni a bajt:
1) AGYRÁZKÓDÁS esetén figyeljük meg a csecsemőt, fektessük és csak a legszükségesebb esetben, mozgassuk. Ha a csecsemő nem eszik, hány, sápadt és aluszékony vigyük, az orvoshoz vagy hívjuk ki a gyermekorvosi ügyeletet.
2) KOPONYATÖRÉS -él ujjainkkal óvatosan tapogassuk végig a csecsemő fejét, hogy a törést megtaláljuk, ha a fülből vérrel keveredett agyvíz csorog, helyezzünk steril gézlapot a sebre, de ne tamponáljuk és fordítsuk a fejét arra az oldalra és hívjuk ki a mentőket. Koponyaboltozati törés esetén a csecsemőt helyezzük nyugalomba és hívjuk ki a mentőket.
3) KOPONYAŰRI VÉRZÉS esetén is azonnal mentőket kell hívni! A vérzés gyanújára a pupillák különböző tágassága is felhívja a figyelmet.
4) BELSŐ VÉRZÉS -nél mint említettem csak a sápadtság és a verejtékezés hívhatja fel a figyelmünket. Ebben az esetben is helyezzük a csecsemőt nyugalomba és hívjuk a mentőt.
Az előbb épp csak odáig jutottunk, hogy gyermekünk csak 3-4 hónapos és máris mekkora baleset érheti. Most menjünk a fejlődésben tovább és lássuk milyen veszélyek is, fenyegetik a mi kis szemünk fényét.
4 hónapos kortól a csecsemő elkezd „tapogatni” Kezével megérinti a keze ügyébe kerülő tárgyakat. 5 hónapos kortól viszont már szándékosan fogja meg a tárgyakat, és azokat eleinte nehezen engedi el. 6 hónaposan nézegeti, tapogatja és meg is kóstolja azokat
Ebből a kóstolásból félrenyelés léphet fel. Ekkor a félrenyelt tárgy a gégebemenet közelében a hangrés környékére kerül és így elzárja a levegő útját, és fulladás léphet fel. A félrenyelés tüneteit hamar fel lehet ismerni.
A csecsemő kapkodva veszi a levegőt
Légzés közben éles sípoló hang jelentkezhet
Arca szederjessé válik
Eszméletét vesztheti
Ha a segítség késik 2,5 -3 perc múlva a légzés leáll, amit keringésmegállás követ és beáll a klinikai halál!
A félrenyelt tárgy a nyelőcsőbe is bejuthat, majd a gyomorba kerül. Szerencsés esetben pár nap alatt a széklettel távozhat. Ezért a székletet pár napig figyelni kell, hogy valóban távozott-e.
MEGELŐZÉS, TEENDŐK
1) Légúti idegen test esetén azonnal fogjuk meg a két lábát és lógassuk fejjel lefelé, miközben a hátát erélyesen ütögetjük. A csecsemőt a lábunkra is fektethetjük hassal lefelé, hogy a feje lelógjon és így ütögessük a hátát, míg az idegen test távozik. Ha nem sikerül így eltávolítanunk és a csecsemő fullad, illetve elkékül, azonnal hívjuk ki a rohammentőt.
2) Lenyelt idegen test esetén itassuk meg a csecsemőt, hogy a tárgy biztos lejusson a gyomorba. Ezek után figyeljük a székletét pár napig, hogy távozott-e az idegen tárgy. Ha a csecsemő hasfájást jelez, nehezen nyel, vagy hányna, azonnal vigyük orvoshoz. Abban az esetben is azonnal orvosi ellátás szükséges, ha éles vagy hegyes tárgyat nyelt le.
Hogyan előzhetjük meg ezeket? Ne adjunk a csecsemőnek akkora játékot, ami teljesen befér a szájába. Kóstolgatási időszakában plüss állatot se adjunk neki, mert a szem helyén lévő gombot vagy az orrán lévő műanyagot könnyen le tudja harapni, illetve az állatka szőrét is könnyen lenyeli. Ha mi felnőttek bármit leejtünk a földre (fülbevaló, gomb) azonnal keressük meg és vegyük fel, mert ha azt mondjuk „majd később” addigra a kicsink biztos megtalálja és megkóstolja!
6 hónapos kórtól felgyorsul a fejlődésük. Ekkor már segítséggel fel tudnak ülni, de szilárdan, egyedül csak 7-8 hónaposan képesek. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a csecsemőt magas kisszékbe, etetőszékbe ültetik. Ez nem lenne baj, ha valaki folyamatosan ott van mellette, és csak rá figyel, Ha nem tudunk ott ülni mellette, akkor inkább alacsony kisszéket vegyünk. Így ha kiesik belőle, akkor horzsolással, kis ütéssel megússza.
A magasból esés következményeiről (agyrázkódás, koponyacsonttörés)
Koponya űri vérzés és belső vérzés)
már az előzőekben írtam.
TÖRÉSEK
Törésekről általában
A szervezet stabil vázát a csontrendszer alkotja A csontok élő csontszövetekből és a bennük lévő szervezetlen állományból állnak. A csontokat alakjuk, szerkezetük szerint lehet csoportosítani. - hosszú csöves csont: végtagokon
- lapos csont: koponya
- köbös csontok: csigolya kéz –és lábtő csontok
- rövid csöves csont
- légtartalmú csont
A csontváz feladata a test szilárd vázát alkotja, a mozgás passzív szerve rajta tapadnak az izmok, a testüregeket fogja közre és védi a bennük lévő életfontosságú szerveket és a szivacsos állományában a vérképzés szerve, foglal helyet.
Törésnek nevezzük, ha a csont állománya mechanikus erő hatására megszakad.
A törésnek három formáját különböztetjük meg
ZÁRT TÖRÉS: ha a törés felett a bőr nem sérül meg
NYÍLT TÖRÉS, ha a bőr is sérül
ZÖLDGALLY-TÖRÉS: gyermek és serdülőkorban fordul elő, ilyenkor a csonthártya nem szakad el csak ezen belül a csonton, keletkezik repedés vagy törés
A törés gyanújelei:
- fájdalom
- duzzanat
- mozgáskorlátozottság
A TÖRÉS BIZTOS JELEIA
- alakváltozás
- kóros mozgathatóság
- csontrecsegés
- nyílt törés esetén a sebben látható vagy abból kilógó csontvég.
Teendő: A sérült csontot rögzítsük úgy, hogy ne tudjon elmozdulni és adhatunk fájdalomcsillapítót is.
Nyílt törés esetén a sebszéleket fertőtlenítsük, majd tegyünk rá steril gézlapot
Az erős vérzést csillapítani kell.
EGYES TÖRÉSEK ELLÁTÁSA:
FELKARCSONT TÖRÉS esetén a kart egy háromszögletű kendővel rögzítsük a törzshöz úgy, hogy a könyök behajlítva legyen a mellkas előtt. Rugalmas gézzel is rögzíthetjük így a kart.
ALKARTÖRÉSNÉL az egész alkart fektessük egy háromszögletű kendőbe és kössük fel a sérült nyakába.
COMBCSONT TÖRÉSKOR a sérült nem tudja a nyújtott lábát felemelni.
Biztosítsunk mozdulatlanságot úgy, hogy a tört végtagot támasszuk meg oldalról pokróccal, kabáttal. Hívjuk ki a mentőket.
LÁBSZÁRTÖRÉS: A lábszár két csontból áll szárkapocscsontból és a sípcsontból.
Mindkettő esetén bokatáji duzzanat is létrejöhet.
A mentők kiérkezéséig támasszuk meg a végtagot a talált helyzetben és a cipőt, zoknit, harisnyát távolítsuk el. Nyílt törés esetén a sebet lássuk el. A sebszéleket fertőtlenítsük 70%-os alkohollal vagy betadinnal majd steril gézlappal fedjük.
KOPONYATÖRÉS: lásd előző részben a forgolódás veszélyei címszó alatt.
GERINCTÖRÉS gyanújakor a gyereket hagyjuk a talált helyzetben. NE MOZGASSUK, mert nagyobb kárt tehetünk benne. Hívjunk mentőt.
A KULCSCSONT ÉS A LAPOCKATÖRÉSNEK szinte megegyeznek a tünetei, vagyis az érintett oldalon a karját nem vagy csak nehezen tudja mozgatni. A sérült oldalon lévő felkart háromszögletű kendővel rögzítsük a törzshöz.
Hívjuk, ki a mentőket vagy vigyük a traumatológiára (baleseti sebészetre)
MINDEGYIK TÖRÉS ELLÁTÁSÁNÁL a CÉL az HOGY a TÖRT VÉGEK ELMOZDULÁSÁT MEGAKADÁLYOZZUK:
A törések kezelése a tört csontok külső (gipsz, műanyag rögzítőkötés) vagy belső (csavar, lemez) stabil rögzítése. A csonttörés gyógyulási ideje kb. 6 hét, de a törés típusától is függ.
A gyógyulás hosszú időt vehet igénybe, akár hónapokat is.
Gyermekünk előtt egyre nagyobb tér nyílik meg, ahogy elkezd kúszni, mászni.
6 hónapos kórtól várható, hogy gyermekünk elkezd mászni. Attól azonban nem kell megijedni, ha ez kimarad a felülés után, feláll és jár is Minden csecsemő, másként tud mászni.
Van aki hátrafelé halad, van aki oldalra. Az is előfordul, hogy akinek nagyon tetszik a mászás ő később fog járni. Mivel még mindig a padló a legjobb játszótér számára nézzük, meg milyen tárgyak vannak a magasságában. Itt főleg a szabadon lévő konnektorokról szeretnénk említést tenni. Mivel a gyermek kíváncsi bele nyúlhat, vagy apró játékokat dughat bele. Így áramütést szenvedhet.
ÁRAMÜTÉS:
A szervezeten átfolyó áram erősségét befolyásolja az áram belépési helyén a bőr vastagsága és szárazsága.
Az otthoni használatban lévő 220 V feszültségű váltóáram frekvenciája 50 HZ, vagyis másodpercenként 50-szer éri áramütés a szervezetet. Az egyenáram hatására az áram addig folyik keresztül az érintett testrészen, amíg az a feszültségforrással érintkezik. Négyféle hatása van az áramütésnek a szervezetre.
1) SZÖVETI ENERGIAHATÁS, ami az áramjegyben nyilvánul meg. Ez az áramnak a be és kilépési pontjain alakul ki.
2) HŐHATÁS melynek következtében különböző kiterjedésű és különböző mélységű égési sérüléseket okozhat.
3) ELEKTROLITIKUS HATÁS melynek következtében töltésmegoszlás jön létre a szervezetben. Ez ritkán fordul elő.
4) BIOELEKTROMOS HATÁS, amikor az áram a szívizomra, vázizomra a képi és a perifériás idegrendszerre fejti ki a hatását.
Teendők:
Amíg a főkapcsolót vagy a biztosítékot nem kapcsoltuk le addig ne érjünk hozzá. Ez után ellenőrizzük az életjeleket. Ha a légzése és a keringése rendben, de eszméletlen a gyermek fordítsuk az oldalára. Hívjuk ki a mentőket!
Ha a gyermek nem vesztette el az eszméletét, és láthatólag jól van, akkor is minél hamarabb vigyük orvoshoz.
Megelőzése a használaton kívüli konnektorokba vakdugókat teszünk, melyeket a gyermekek nem tudnak kiszedni.
Elérkezett a pillanat, amikor gyermekünk feláll. Ez kb. a 8-9. hónapban alakul ki.
Eleinte kapaszkodva, huppanásokkal megszakítva teszi meg az első lépéseket.
Amikor már biztosabban megy bejárja az egész lakást, mert így hogy már magasabban van új dolgokat, fedez fel. Most vannak veszélyben az alacsony polcok és dohányzóasztalok. Ezekről minél hamarabb pakoljunk feljebb.
Mivel már az alsó szekrények kilincsét is eléri a szekrényben lévő dolgok is veszélyben, vannak vagy inkább a gyerek van veszélynek kitéve tőlük.
Itt említeném meg a gázkészülékeket is, melyeknek gombjait olyan jól lehet tekergetni. Ebben a részben a szénmonoxid mérgezésről és a marószer okozta mérgezésekről, ejtenénk néhány szót.
SZÉNMONOXID MÉRGEZÉS
A szénmonoxid színtelen, szagtalan és a levegőnél könnyebb gáz. Nem tökéletes égéskor keletkezik. A falakon könnyen átdiffundál, így a ház más helységeiben is okozhat mérgezést. Mivel a légutakat nem izgatja, könnyen belélegezhető. A vérben sokkal erősebben kötődik a hemoglobinhoz (vérfesték), mint az oxigén, így az oxigén ellátás romlik.
A MÉRGEZÉS TÜNETEI:
- lüktető fejfájás
- szédülés
- hányinger-hányás
- zavartság
- fulladásérzés
- izomgyengeség
- ájulás
- görcsrohamok (az o2 hiány miatt)
- légzésbénulás
Teendők: mielőtt bemennénk a helységbe valamilyen anyagot (pólót, textilt, zsebkendő) tegyünk a szájunkra a gázt zárjuk el és a mérgezettet, azonnal vigyük ki a szabad levegőre, és helyezzük stabil oldalfekvő helyzetbe
Mivel a robbanásveszély is fennállhat, NE gyújtsunk, se, tűzet se villanyt!
Hívjuk ki a mentőket és a tűzoltókat.
LÚGMÉRGEZÉS
A háztartásban használatos számos tisztítószer lúgos vegyi hatású.
A lúgok szövetekre jutva szövetelhalást okozhatnak.
Ha a gyerek megtalálja a tisztítószert, akkor megihatja, magára öntheti, szemébe kerülhet.
Tünetei: a lúg elfogyasztása során a nyálkahártya felmaródik nyelőcső-gyomor fájdalom, jelentkezik, nyelési esetleg légzési nehézség lép fel hányás, hányinger kíséretével. A nyál és a száj nyálkahártya síkos tapintású.
3%-nál töményebb lúg ivása esetén nyelőcső-felmaródás és szövetelhalás alakul ki
20%-nál töményebb lúg lenyelése halálos lehet.
A bőrre kerülve vöröses elváltozást, égő érzést vált ki.
A szembe kerülve látászavart vérbőséget és könnyezést vélt ki.
Teendők: a gyereket NE HÁNYTASSUK! ,mert a lúg hánytatás esetén vissza felé még egyszer végigmarná a tápcsatornát.
A gyerekkel itassunk 1-2 korty vizet, hogy lássuk biztosan jól, nyel-e majd utána itassuk meg tejjel. A tej bevonja a nyálkahártyát, és ha mégis hányna a gyerek, akkor csökkenti a további károsodás veszélyét.
Ha a lúg a hátára került, akkor a ruháját vegyük le, és tiszta vízzel mossuk le.
A szembe került lúgot 20-30 percig bő vízzel öblögessük.
Minden esetben az ellátás közben hívjuk ki a mentőket.
SAVMÉRGEZÉS
Erős savak is megtalálhatóak a háztartásban ezek a vízkőoldószerek illetve a 20%-os ecet. A sav helyi maró hatást fejt ki a bőrön és a nyálkahártyán.
Tünetei: lenyelés esetén a fájdalom a szájüregben, garatban, nyelőcsőben és a gyomorban lép fel. A felmaródás helyén pörkök láthatók.
Nehezített nyelés és véres hányás alakulhat ki.
Ha a sav belélegzés útján került a szervezetbe, akkor nehezített légzés és gégeduzzanat jön létre.
Szembe kerülés esetén könnyezés vérbőség alakul ki égő szúró fájdalom kíséretébe.
Bőrrel érintkezve a sav vöröses elváltozást, fájdalmat és maró égő érzést okoz.
Teendő: LÚGGAL NE PRÓBÁLJUK SEMLEGESÍTENI a SAVAT!!!
Lenyelt sav esetén NE HÁNYTASSUK, hanem itt is nyelési próbaként itassunk pár korty vizet, majd 1-2 dl tejet.
Légútba került sav esetén szüntessük meg a további belégzést, és a gyereket helyezzük félig ülő helyzetbe, lehetőleg ablaknál, hogy friss levegőt tudjon belélegezni.
A szembe jutott savat 10-15 percen keresztül mossuk bő vízzel:
Ha a sav a ruhára került, akkor azt minél hamarabb távolítsuk el a felmart bőrt, pedig minimum 15 percig bő vízzel mossuk le.
Minden esetben az első ellátás után a gyermeket szállítsuk mielőbb orvoshoz.
Bőrt ért sérülés esetén sebészeti vagy égési osztályra kell szállítani.
Légúti károsodás esetén gégészet intenzív osztály, a szembe jutott szer esetén szemészetre kell szállítani.
Lenyelés esetén belgyógyászatra illetve intenzív osztályra kell eljutatni a gyermeket.
Az illetékes orvoshoz el kell vinnünk azt a szert is, ami a sérülést okozta.
Gyermekünk elkezdi megismerni a tágabb világot már nem csak a padlót használja a mászás során, hanem asztalra, székekre, szekrényekre mászik.
Ilyenkor főleg a gyógyszerekre és az alkoholra kell figyelni, ne hagyjuk őket elől.
Nézzük, meg mit tegyünk, ha gyermekünk megtalálja az alkoholt és a fenekére néz a pohárnak / üvegnek, illetve ha előfelejtett gyógyszereket kóstol.
ETILALKOHOL MÉRGEZÉS
Az etilalkohol narkotikus hatással bíró zsíroldékony vegyület. Otthon általában szeszes italok formájában fordul elő. A szervezetbe kerülve gyorsan felszívódik
Legszembetűnőbben a központi idegrendszerre hat.
A gyerekek alkoholtűrő képessége nagyon alacsony, így már kevés alkohol
Elfogyasztása is eszméletlenséget, görcsrohamot, légzésleállást okozhat
Ha a kisgyermek alkoholt fogyasztott hívjuk ki a mentőket.
GYÓGYSZERMÉRGEZÉSEK
ALTATÓ – NYUGTATÓSZEREK
Ez a mérgezési forma a leggyakoribb, mert a nagyszülők hajlamosak rá, hogy gyógyszereiket elől hagyják, illetve Ők már biztosan szednek valamilyen altatót -nyugtatót.
Tünetei:
-csípős, szúrós, aromás szag
-szűk pupillák
-száradt száj
-erős izzadás
-a bőrön vízzel telt hólyagok jelenhetnek meg,
Teendő: a gyereket hánytassuk meg, ha eszméletlen, akkor fektessük stabil oldalfekvő helyzetbe. Minden ékszert (fülbevalót, nyakláncot, gyűrűt) vegyünk le a gyerekről és hívjuk ki a mentőket. Ha megérkeztek adjuk oda nekik a gyógyszeres dobozt, amiből szerintünk a gyerek kivette a szereket.
BÉTA BLOKKOLÓ MÉRGEZÉS
Ide a magas vérnyomás gyógyszerei és a ritmuszavarok gyógyszerei tartoznak.
Tünetei: RR esés következtében szédülés, fejfájás, és nehéz lélegzés.
Teendő: hánytassuk meg a gyereket majd hanyatt fektetve a lábait, emeljük fel az alacsony RR miatt és hívjuk ki a mentőket.
TheophylIin – mérgezés
Az asztmás betegek hörgőgörcsének a gyógyszere okozhatja.
Tünetei: - hányás
- remegés
- RR esés (ezt a sápadt verejtékező bőrről ismerhetjük fel)
- görcsrohamok
Teendő: RR esés esetén orvosi ellátás szükséges.
SEBEK ÉS ELLÁTÁSUK
Sebnek nevezzük, ha a bőr a nyálkahártya illetve az alattuk található szövetek folytonossága külső behatásra megszakad. A sebeket keletkezési mechanizmusuk szerint osztályozzuk. Ennek alapján a seb lehet:
VÁGOTT SEB: ék alakú éles eszköz hoz létre. A sebszélek élesek a szövetroncsolódás minimális a fájdalom kicsi a vérzés nagy.
HORZSOLT SEB: a bőr felületével párhuzamos behatás okozza Pl. földön való csúszás. Ilyenkor a bőr felületi rétegei érintettek. A vérzés kicsi.
ZÚZOTT SEB: tompa erőhatásra kialakuló seb. A vérzés kicsi a szövetroncsolódás nagy.
SZÚRT SEB: hegyes eszköz okozta sérülés. A nem kellően elzárt kések, ollók, hegyes eszközök okozzák. A sebtátongás kicsi a látható vérzés kicsi, de testtájtól függően a belső vérzés nagy lehet.
HARAPOTT SEB: ezt emberi és állati harapás is okozhatja. Az emberi harapást okozhatja testvér, óvodatárs. Az állati harapás közül leggyakoribb a kutya és macskaharapás. A sebtátongás változó a fertőzés veszélye nagy.
LŐTT SEB: sajnos ezt is meg kell említeni, mert egyre gyakrabban fordul elő, hogy a gyereket lőtt sérüléssel viszik kórházba. Lőtt sérülésnél a vérzés többnyire a szövetek között történik a vérzés erőssége változó és a fájdalom erőssége is a lövedék súlyos szervsérüléseket, okozhat.
SEB JELLEMZŐI: A vérzés történhet a külvilág felé vagy a szövetek közé.
A fájdalom minden sebnél változó nagyságú.
A seb keletkezése folyamán sebtátongás alakul ki, ami azt jelenti, hogy a seb szélei eltávolodnak egymástól ez által a sebbe korokozók, juthatnak be így kialakulhat a sebfertőzés.
ELLÁTÁS: a sebkörnyéket sebbenzinnel vagy betadinnal tisztítsuk meg úgy, hogy a sebszéltől távolodó mozdulatokkal 1-2 cm széles sávban bekenjük. A sebre helyezzük a steril gézlapot, melyet gézpólyával vagy ragtapasszal rögzítünk.
Ha idegen test került a sebbe azt, csak akkor szabad eltávolítani, ha kézzel vagy eszközzel könnyen kiemelhető és így újabb sérülést nem okoz.
Ha az idegen testet nem tudjuk eltávolítani, vagy feltehetőleg eret tamponál akkor a tárgyat gézzel körül, kell pólyálni majd rögzíteni.
MEGELŐZÉS. Nem minden sebet tudunk megelőzni. Amit igen arra figyeljünk.
Megelőzhetjük a vágott vagy szúrt sebet úgy, hogy a késeket, ollókat és egyéb hegyes tárgyakat kellő magasságba rakjuk, illetve fiókokat biztonsági zárral látjuk el, amit a gyerek nem tud kinyitni.
Ezen kívül a lőtt sebet is meg tudjuk előzni, ha a pisztolyokat, puskákat kulccsal zárható dobozban tartjuk és a kulcsot mindig magunknál, tartjuk. Valamint a gyerek ne lássa, hogy a dobozt hova tesszük.
VÉRZÉS.VÉRZÉSCSILLAPITÁS
Vérzés akkor keletkezik, amikor az erekben keringő vér az érfal sérülésekor a külvilágba jut. A vérzés történhet a külvilág felé akkor a vérzést szabad szemmel, láthatjuk illetve befelé (belső vérzés) amikor a vér a szövetek közzé vagy a testüregbe kerül. Ebben a fejezetben a külső vérzésekről és azok csillapításáról esik szó.
a) Gondolom már mindenki vágta meg magát késsel vagy papírral. Ekkor kapilláris (hajszálér) sérülés történik , a vérzés gyöngyöző és piros.
Ellátása a seb környékét fertőtlenítsük betadinnal vagy 70%-os alkohollal majd steril gézlappal fedjük és ragasszuk le. Sebtapasz is alkalmazható fertőtlenítés után.
b) Gyakori, hogy a lakásokba üveges ajtókat szerelnek be.
Ezekben a lakásokban előfordul, hogy a gyerek nekifut az ajtónak vagy a huzat becsapja, így az üveg összetörik.
Az üvegdarabok vénás vérzést is okozhatnak.
A VÉNÁS VÉRZÉST jellemzi, hogy a vér sötétpiros és folyamatosan folyik.
Ellátásában fontos, hogy a gyereket először fektessük le és a vérző testrészt, emeljük magasra. A seb környékét fertőtlenítsük és fedjük le steril gézlappal melyre kemény gézgombócot, vagy kibontatlan géztekercset helyezzünk, és pólyálással rögzítsük le. Ha a kötés átvérzik akkor az előző kötésre, helyezzük az újabb gézgombócot és ott is pólyázzuk.
A harmadik vérzésfajta az ARTÉRIÁS VÉRZÉS, amit szintén okozhat üvegdarab.
Ilyenkor a vér színe világos piros és a szív összehúzódásának megfelelően pulzálva ürül a sebből. Rövid időn belül elvérzést okozhat.
A gyereket fektessük le és a vérző testrészt, emeljük fel úgy, hogy a vérző artériát (verőeret) ujjunkkal a szív és a sérülés között a csonthoz nyomjuk.
A sebet tamponáljuk, ki majd helyezzünk rá nyomókötést az előzőekben leírtak alapján. Ezek után vigyék el az ügyeletes gyereksebészeti osztályra.
GYEREKEKNÉL LEGGYAKRABBAN AZ ORRVÉRZÉS ÉS a SZÁJBÓL VALÓ VÉRZÉS FORDUL ELŐ.
Nézzük ezekben az esetekben mi is a teendő:
ORRVÉRZÉS
Általában ütés következtében fordul elő, de erős orrfújáskor is jelentkezhet.
A gyereket ültessük le, és a fejét hajtsa előre miközben ujjainkkal az orrszárnyait, fogjuk össze kb. 10 percig.
Ha a vérzés elállt ne fújja ki az orrát pár órán, keresztül csak törölje, mert az orrfújás újabb vérzést indíthat el.
VÉRZÉS SZÁJBÓL
Leggyakrabban foghúzáskor fordul elő, illetve ha kitörik a fog.
Hajtsunk össze egy gézdarabot és haraptassuk rá a gyereket.
A száját ne öblögessük.
ÉGÉS
Égési sérülés már pár hónapos korban érheti gyermekünket, amiben a legtöbbször a szülők a vétkesek.
Leggyakoribb veszélyforrások:
- Kezünkben (ölünkben) a csecsemővel kávézunk vagy tápszert, készítünk.
- Forró vizet a földön hagyunk.
- öldre lógó vezetékek, amelyek nehéz meleg tárgyakban végződnek. (vasaló, olajsütő)
- Fűtőtest, kályha helytelen építészeti kivitelezése
- Meleg víz, amely túl forró (50 C o feletti)
-
Napon felejtett gyermek.
Az égés okozta károsodás mértékét fokokban, határozzuk meg.
I. Fokú – csak a bőr felső rétege károsodik, a bőr kipirul, fájdalmas lesz.
II. Fokú –a bőr minden rétegét érinti: A bőrfelszín piros, a bőr rétegei között hólyagok alakulnak ki.
III. Fokú – a károsodás érinti a bőr alatti szöveteket is. Az égés területe
fehéres-szürkés felületén a hólyagok megrepednek.
IV. Fokú – az adott testrész szövetei elégnek illetve szenesednek.
ÉGÉSI SÉRÜLT ELLÁTÁSA
Az égett testfelületet 15-30 percig hideg folyóvízzel hűtsük.
Így megakadályozhatjuk, hogy az égés mélysége és az égett terület felszíne megnőjön.
Az égett felületet fedjük le sterilen, illetve ha nagy a terület, akkor a gyereket tekerjük egy tiszta lepedőbe.
Ha a gyereket agy felületen érte a sérülés a ruháján keresztül, akkor azt NE vegyük le róla, hanem azzal együtt hűtsük a testét.
Azonnal hívjuk ki a mentőt, ha az égés a gyerek tenyerénél nagyobb, ha kisebb az égés (4-5 tenyérnyi) vigyük el az orvosi ügyeletre.
Égés hatására a szervezet egészét károsan érintő folyamat alakulhat ki, melyet égésbetegségnek hívunk.
A nagy fájdalom és a folyadékveszteség shock folyamatot indít meg.
A sérült bőrön keresztül a baktériumok is könnyebben bejutnak a szervezetbe, ahol súlyos fertőzéseket okozhatnak.
NAGYON FONTOS!! AZ ÉGETT TESTFELÜLETRE NE SZÓRJUNK, ÉS NE KENJÜNK SEMMIT:
KUTYA HARAPÁS
Egyre több lakásban tartanak kutyát. Az állat viszont nehezen tűri a bezártságot és az egyedül létet. Ahol eddig az állat körül forgott minden, de most már egy új kis jövevény lett az első, ott a kutyus féltékeny lehet és ennek hangot is adhat úgy, hogy neki támadhat az új családtagnak.
Harapás: a fogak által a bőrön való áthaladása. Minden harapásos sérülés veszettség – fertőzés veszélyes lehet! Ezért fontos az állatokat évente oltatni. Ha ez nem történik meg, akkor ez a fertőzés a gyermekre nézve halálos lehet. A fertőzés elkerülése érdekében védőoltást (tetanusz oltást) adnak a gyermeknek
A seb ellátása, ha kisebb sérülésről van szó, akkor a seb környékét tisztítsuk meg tiszta vízzel, majd fertőtlenítsük a sebet, végül tegyünk rá steril lapot és rögzítsük! Ha ezt elvégeztük, vigyük a gyermeket sebészeti rendelőbe, az állat oltási könyvével együtt. Ha a sérülés nagyobb azonnal hívjuk ki a mentőket!
Az állatot zárjuk el úgy, hogy ne tudjon kijönni, nehogy még valakit megtámadjon! A harapás után az állatot általában 10 - 14 napig megfigyelik.
ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁSI FELADATOK
Nagyon sok gyermek szenved el balesetet és ezek közül soknak végleges károsodás a következménye. A bölcsodés korú, tipego kisgyermekek között a legtöbb az otthon elszenvedett balesetek aránya. Amint járni kezd, és kíváncsisága a környezete felé fordul az anyák számára nagyon nehéz feladattá válik, hogy folyamatosan szemmel kísérjék a kicsik minden lépését. Az iskoláskort követoen a szabadido eltöltése során elszenvedett balesetek válnak gyakorivá. Maradandó sérülést vagy halált okozhat:
1.) Mérgezés: a csecsemok és kisgyermekek a tárgyakat a szájukkal is meg szeretnék ismerni. A kellemetlen íz nem riasztja vissza oket. Minden család otthonában számos mérgezés eloidézésére alkalmas anyag található, ezeket úgy kell tárolni, hogy a kisgyermekek ne férjenek hozzá. A leggyakrabban mérgezést okozó szer: a gyógyszer, a háztartási tisztítószer, rovar és patkányirtó szerek, festékek, hígítók, kozmetikai szerek.
Ha mérgezés következik be a kezelést nem szabad halogatni, azonnal orvoshoz kell fordulni. A gyomorba és a bélcsatornába jutott anyagokat hashajtással, hánytatással és gyomormosással távolítjuk el. A gyomormosást mindenképpen jobbnak tartjuk a hánytatásnál és minden mérgezésben ajánlott elvégezni, általában a méreg bevétele utáni 4 órában. Ellenjavallata a lúg és savmérgezés, ilyen esetekben közömbösíto anyagokat itatunk.
Hánytatást gyermekkorban csak akkor alkalmazunk, ha sok idobe telne, amíg a gyermek orvoshoz kerülne, vagy a gyomor annyira telt, hogy a gyomormosás hánytatás nélkül nem végezheto el. A hánytatás legnagyobb veszélye az aspiráció. A hánytatás legegyszerubb módja, ha a garatot valamilyen puha tárggyal ingereljük. Fokozhatjuk a hatást ha a gyermekkel nagy mennyiségu vizet itatunk, de a langyos sós víz is jó hánytatószer. A hashajtást a már belekbe került méreg eltávolítására alkalmazzuk. Gyermekkorban legcélszerubb a Glauber só használata, Ricinust ne adjunk. Bélmosást végezhetünk, ha a méreg bevétele óta sok ido telt el.
2.) Égések és forrázások: leggyakrabban a forró vizes forrázások fordulnak elo gyermekkorban, Égéseket a szabadon égo láng – tuzhely, gyufa okozhatnak. Nagy veszélyt jelent, ha a gyermek ruhája is ég. Elso teendo a ruházat eloltása, eltávolítása, majd a megégett borfelület hutése.
3.) Trauma: vágási sebek, csonttörés, szúrás, roncsoló sebzés esés miatt – csak néhány példa a gyermekkorban kialakuló sérülések közül. Ahogy növekszik a gyermek, úgy az ilyen jellegu sérülések is gyakrabban fordulnak elo. Elsosegély a sérülés jellegének megfelelo ellátás.
4.) Fulladás: a csecsemok és a kisgyermekek fürdokádban is megfulladhat – sohasem szabad olyan kisgyermeket magára hagyni, akinek közelében nyitott, vízzel telt tartály van a közelében. Serdülokorban a leggyakoribb az úszás következtében bekövetkezett baleset. Ennek elkerülésére már igen fiatal korban meg kell tanítani a gyermekeket úszni, a vízben való biztonságos tartózkodás feltételeire. Elsosegélynyújtáskor elso feladat a légutak szabaddá tétele, majd szükség esetén mesterséges lélegeztetés és szívmasszázs.
Ha otthoni baleset áldozata lett a gyerek először is mérjük fel a helyzetet, hogy a diszpécsernek el tudjuk pontosan mondani, hogy mi történt.
A mentők telefonszáma 104, ami minden telefonvonalról ingyenesen hívható.
Mobiltelefonról a 112-es segélyhívószám is hívható, ami szintén ingyenes.
Lejárt feltöltő kártyás telefonról pin kód beütése nélkül is hívható
A legfontosabb a telefonálás során, hogy addig ne tegyük le a telefont, amíg a diszpécser nem bontja a vonalat.
A következő adatokkal segíthetjük a mentők munkáját:
- mutatkozzunk be és adjuk meg a telefonszámot, amiről felhívtuk a 104-et az esetleges visszahívás miatt.
- Ki az ellátásra szoruló (beteg neve, kora)
- Mi történt?
- Mondjuk meg a pontos címet (település neve, utca, házszám, emelet, kaputelefon, kiírt név)
A mentők kiérkezéséig tanácsot is kérhetünk az esetleges teendőkről a diszpécsertől. Az ellátás során az otthon található házi patikai eszközöket vesszük igénybe.
A légzés és a keringés leállása nem egyszerre következik be, hanem az egyik megszűnésének a következtében áll le a másik is.
Légzésmegállás (áramütés, légúti idegen test esetén) esetén az oxigénhiány miatt
A szívizom működése lassul, majd leáll. Keringésleállás esetén a légzés megváltozott sóhajtásszerű nagy légvételek után leáll.
Légzés vizsgálatakor a mellkast oldalról vissza egy szintbe hajtott fejjel nézzük.
Így keressük a mellkas és a has légző mozgásait, a mellkast kb. fél percig, figyeljük.
Keringés vizsgálata az artériák lüktetésének a tapintásával történik. (Az artériák azok a verőerek melyek az O2 dús vért szállítanak a szövetekhez.)
Ezt nézhetjük a nyakon az úgynevezett nyaki ütőéren, ami a gégétől 1-2 cm-re jobbra illetve balra található. Gyereknél talán könnyebb a lágyékhajlatokban található visszér tapintása Mindkét esetben egyszerre csak az egyik oldalon keressük a lüktetést, a pulzusszámot min 10 mp-ig számoljuk.
A légzés és a keringés mellett még érdemes megfigyelni a bőrt, ami lehet sápadt, szederjes, kipirult, hideg vagy nyirkos tapintású.
Megfigyelésre ajánljuk a pupillát (szembogár) tágasságát és a tudatot, hogy a gyermek eszméleténél van-e vagy görcsrohama van.
Ezt azért kell létrehoznunk, hogy az eszméletlen gyermek köhögés vagy hányás esetén ne nyelje félre a váladékot, mielőtt fordítanánk, a gyereket meg kell bizonyosodni róla, van –e valamilyen törése, ezért a testét végig kell tapogatni.
Ennek akkor van jelentősége ha pl. magasból esett le. Először is térdeljünk le mellé és a lábait térdben hajlítsuk be. Döntsük magunk felé a gyereket, miközben a másik oldalon lévő kezét helyezzük a medencéje alá. A hozzánk közelebb eső kezét tegyük keresztbe a mellkasán, majd a gyereket fordítsuk a tőlünk távolabb eső oldalára.
A fejét egy kicsit húzzuk hátra és tegyük kezét az arca alá, úgy hogy az esetleges váladék ki tudjon csorogni.
A felénk eső karját kicsit húzzuk hátra és a felső behajlított lábát nyújtsuk ki.
Említettem, hogy a testét végig kell tapogatni törés keresése céljából, mert bizonyos esetekben ez a stabil oldalfekvő helyzet nem hozható létre
EZEK AZ ESETEK:
- gerinctörés
- mellkasi sérülés
- felkarcsonttörés
- medencetörés
- nyílt hasi sérülés
- combtörés
A házi patika gyógyszereket, kötszereket és az
egészség helyreállításához, megóvásához szükséges egyéb cikkeket tartalmazhat
melyeket egy zárható szekrényben kell elhelyezni.
MI LEGYEN A SZEKRÉNYBEN?
- 2 csomag steril gézlap
- hashajtók
- 2 csomag szegett szélű mullpólya
- torokfájás elleni szerek
- 2 csomag gyorskötöző mullpólya
- c vitamin
- 2 darab rugalmas pólya
- kamilla, hársfavirág tea
- 1 doboz hansaplast
- Betadin oldat
- 1 darab háromszögletű kendő
- sebbenzin
- 1 csomag steril vatta
- lázmérő
- kötszerkapocs, biztosítótűk
- olló (kötszervágásho- fájdalomcsillapító kúp és tabletta (algopyrin)
- csipesz hasmenés elleni szerekszerek (smectra por)
- lázcsillapító szerek (kúp, szirup, tabletta)
Ezeken kívül még mindazok a gyógyszerek kapjanak helyet benne melyeket az orvos a családtagoknak felírt. A tartósan szedésre kerülő gyógyszereknek is ez a biztonságos őrzési helye.
Mi nem való a házi patikába ?
Ne tegyünk a gyógyhatású készítmények közzé kozmetikai cikkeket, festékeket, oldószereket, élelmiszereket illetve rovarirtó szereket.
Meddig tartsunk egy gyógyszert?
Az 1986 után gyártott gyógyszerekre mind a külső mind a belső csomagolásra rá van nyomtatva a lejárati időpont . A lejárati időpont nélkül forgalomba került gyógyszerek max. 5 évig használható fel, mert ez után a gyógyszer veszít a hatékonyságából.
Vannak olyan készítmények, melyek csak 7 napig – 1 hónapig használhatóak fel. Ilyen például a felbontott szemcsepp, amit 7 napig használhatunk fel.
A gyerekek számára készített kanalas orvosságok, szirupok, melyeket a gyógyszertár állít elő szintén rövid határideig tárolhatóak.
Ne feledje!
A házi patika tartalmát évente minimum egyszer nézzük át és vigyük vissza a gyógyszertárba mindazokat a gyógyszereket, amelyek határideje lejárt vagy nem tudjuk, hogy mire írta fel az orvos és mióta áll a házpatikánkban.
A fent javasolt jegyzet alapján vizsgálja át a patikáját, hogy teljes-e, mert váratlan balesetek, rosszullétek mindig előfordulhat és az orvosi ellátásig szakszerű segítséget nyújthat a rászorulónak, ha megfelelően felszerelt és ös
I. Alapvető megfontolások Minden olyan fekvőbeteg intézet, ahol legalább I szintű (gyermeksebész szakkonzílium) gyermeksebészeti tevékenység folyik Kívánatos, hogy minden 6 évesnél fiatalabb beteg legalább ilyen szintű háttér mellett kerüljön kivizsgálásra és műtétre.
Lágyéksérv: a canalis inguinalison (lágyékcsatorna) a nyitott processus vaginalis peritonein (sérvtömlő) keresztül hasüregi szerv (bél, cseplesz, petefészek, méhkürt) előesése a lágyéki régióba, illetve fiúknál a herezacskóba, lányoknál a nagyajkakba.
Ha az előesett sérvtartalom nem kerül vissza a hasüregbe, szűk sérvkapu esetén sérvkizáródás jöhet létre, amely a kiszorult sérvtartalom leszorítása miatt bélelzáródáshoz illetve keringési zavar talaján nekrózishoz (sőt, a here vérellátási zavara miatt herekárosodáshoz is) vezethet, ezért sürgős sebészi beavatkozást (repozíció illetve szükség esetén műtét) igényel.
A komplett és inkomplett sérvre szinonimaként használatos veleszületett és szerzett jelzők félreérthetők, mert a gyermekkori lágyéksérvek fejlődéstanilag 99%-ban veleszületettek, függetlenül azok scrotalis vagy inguinalis voltától.
A veleszületett lágyéksérvek genetikai eredete nem bizonyított, de a familiáris halmozódás ismert tény. A processus vaginalis valamint a here leszállása szorosan összefügg a sérvek kialakulásával. Az intrauterin életben magasan retroperitonealisan fejlődő here a 4-5. hónapban kezdődő leszállása során a 8-9. hónapban áthalad a canalis inguinalison, és a hashártyát zsákszerű járatként (processus vaginalis) maga előtt türemítve süllyed a scrotumba. A járat here és hasüreg közötti része részben vagy teljesen elzáródik. Az obliteráció elmaradásával hernia ill. hydrocele változatos formái alakulnak ki, gyakran egymással kombinálódva. Ha az elzáródás a processus vaginalis teljes hosszában elmarad, scrotális sérv ill. kommunikáló vízsérv észlelhető fiúkban. Leányokban az utóbbi megfelelője a Nuck-cysta (hydrocele muliebris).
Vezető tünet a hol megjelenő, hol eltűnő, általában fájdalmatlan elődomborodás a lágyéki régióban ill. herezacskóban, leányokban a nagyajkak mentén. Az elődomborodás megjelenését hasprés, köhögés vagy sírás provokálhatja. A sérvtartalom többnyire könnyen reponálható, máskor nyugalomban, fektetésre (alváskor) spontán eltűnik.
1 A lágyéksérvek fő veszélye a kizáródás. Az összes sérvkizáródás 30 %-a az első három élethónapban és több mint fele az 1. életévben alakul ki. A csecsemőkori ileusok 71 %-áért a lágyéksérv kizáródása a felelős. A koraszülöttekben és intrauterin sorvadt újszülöttekben a bélelhalás veszélye 2-4-szer nagyobb, mint érett újszülöttekben. Csecsemőkorban már a rövid ideig tartó sérvkizáródás is a here vaszkuláris károsodásához vezethet, ez később a here atrophiáját okozhatja („vanishing testis”). A sérvkizáródás klinikai tünetei életkoronként változnak. Kis csecsemőkben nyugtalanság, hányás, haspuffadás a korai jelek. A csecsemőkori esetek több mint 1/3-ában a sérvkizáródás lehet a lágyéksérv első klinikai jele.
Nagyobb gyermekek lágyéktáji vagy alhasi fájdalomra panaszkodnak, a feszesen domborodó sérvnek megfelelően. 6–8 órás sérvkizáródás esetén már a bélelhalás klinikai jelei dominálhatnak: ismétlődő hányások, véres széklet, hasi izomvédekezés. Ovariális kizáródást ritkán, szinte kizárólag csecsemőkorban látunk, ezek az esetek tünetszegényebbek.
A gyermekkor leggyakoribb, sebészi kezelést igénylő állapota a congenitalis lágyéksérv, amellyel túlnyomórészt csecsemő és kisdedkorban találkozunk. Előfordulási gyakorisága a 14 év alatti gyermekpopulációban 1 - 3 %.
A kórelőzmény adatai, a klinikai kép, valamint az esetek többségében észlelhető lágyéktáji (scrotális) elődomborodás, terime alapján a sérv ill. a hydrocele diagnózis felállítható. Ezek elkülönítése azért fontos, mert míg a fennálló lágyéksérv mindig sebészi kezelést igényel, míg újszülött-, és csecsemőkori vízsérvek esetén várakozás célszerű, tekintettel a jó eséllyel bekövetkező regresszióra. Egyszerű, de jó módszer a pupillalámpával történő átvilágítás: a hydrocele átvilágítható, a sérvtartalom nem.
Fizikális vizsgálatkor nem mindig észleljük a sérvet, de tömegesebb funiculus, a canalis inguinaléba vezetett ujjunk végén hasprésre (sírásra) „ütődés” gyakran észlelhető. Kis lágyéksérvek, különösen csecsemőkorban hosszú időre „eltűnhetnek”, azonban rendszerint előbb-utóbb újból megjelennek.
Újszülött-, csecsemőkori nyugtalanság, sírás, hányás, bukás esetén az inguinalis régiók (külső sérvkapu) mindig megvizsgálandók, mert kis lágyéksérvek - különösen pasztózuss babákon –könnyen elnézhetők.
Mivel a diagnózis rendszerint egyszerű fizikális vizsgálattal felállítható, végzésük nem kötelező. Differenciáldiagnosztikai nehézség vagy szövődmény esetén azonban segíthetnek a megítélésben.
A kezelés célja a sérv megszüntetése, lehetőleg a sérvkizáródás kialakulása előtt. Amennyiben a lágyéksérv diagnózisát felállítottuk és a sérv könnyen reponálható (háziorvos, gyermekgyógyász, sebészeti vagy gyermeksebészeti szakrendelő) a beteg olyan fekvőbeteg intézetbe utalandó, ahol a sebészi kezelés lehetősége biztosított. A műtétet tanácsos lehetőség szerint rövid időn belül elvégezni a kizáródás veszélye miatt. Sérvkizáródás esetén a beteg azonnal intézetbe utalandó.
Minden lágyéki ill. scrotális sérv sebészi kezelést igényel.(1 éves kor felett a nagyságát változtató (kommunikáló) hydrocele azonos megítélés alá esik)
Életkornak megfelelő szakápolás, testsúly és testhőmérséklet mérés vérvétel, vénás kapcsolat, kísérő betegségek terápiás beállítása.
• Elektív műtét esetén: szájon át bevitel felfüggesztése 4 órával a műtét előtt. Az általános higiénés előkészítésen túlmenő speciális teendők egészséges gyermeknél nem szükségesek.
• Kizáródás esetén – szemben a felnőttkori kizáródással – manuális repozíció sikeresen megkísérelhető az alábbi feltételek megléte esetén:
Ki kell emelnünk a gyermekkori köldöksérveket, melyek általában veleszületettek, a sérvkapu (az a nyílás, melyen keresztül a sérv kitüremkedik) kicsiny, ujjbegy számára átjárható.
A sérv kialakulásának feltételeit olyan, az ember anatómiai felépítéséből adódó nyílások teremtik meg, ahol normálisan erek, izmok, idegek, vagy egyéb képletek hagyják csak el a hasüreget. Szintén sérv képződésére hajlamosítanak a hasfal szerzett gyengeségei, melyek gyakorlatilag a műtétek után keletkező hegek.
A köldöknél kúp alakú, egy-két cm-nél nem nagyobb kiemelkedés látható, mely nyomásra könnyen eltűnik. Ezek a kicsiny sérvek spontán gyógyulásra hajlamosak, az első hónapokban maguktól is záródhatnak sok esetben, ha a gyermek nem sír, erőlködik sokat.
Az első 2 évben konzervatívan (műtét nélkül) is meg lehet próbálkozni kezelésükkel, öntapadó ragtapasszal ragasztva le a köldököt, mely a sérvet visszatartja, lehetőséget ad megfelelő heg kialakulására.
Épp ezért két éves korig műtétjük csak fokozódó méret, vagy kifejezett panaszok esetén indokolt. Ennél idősebb gyermekeknél spontán gyógyulás már nem várható, sebészi korrekció szükséges.
A műtétet általános érzéstelenítésben szokták végezni, mely során a köldök alatt félkör alakú ívelt metszést ejtenek, majd óvatosan felpreparálják a köldök bőrét. A sérvtömlőt kipreparálják, nyakánál megnyitják, eltávolítják.
Ezt követően a hasfali nyílást néhány csomós öltéssel zárják. A bőrt szépen visszafektetik a műtéti területre, egy-két öltéssel fixálhatják is, majd a bőr sebét finom fonállal zárják. A felépülés gyors, szövődmény gyakorlatilag nem fordul elő.
A láb
statikai betegsége, boltozatos szerkezetének hiánya vagy csökkenése. Tüneteket általában felnőttkorban okoz,
de kialakulása kisgyermekkorban kezdődik.
Az egészséges láb szerkezetéről tudni kell hogy, három
ponton támaszkodik a talajon: a sarokcsonton, valamint a nagy- és kislábujj
tövénél lévő lábközépcsontok fején. Ezeket a csontokat köti össze a
boltozatos szerkezet, ami a hosszanti (külső és belső talpszél íve)
és a keresztboltozatból (öt lábközépcsont fején átmenő haránt ív) áll. Ez
a szerkezet csak 1-2 éves korban kezd kialakulni állás, illetve járás hatására,
és normális esetben 4-5 éves korra fejlődik ki. A boltozatos szerkezetet a
láb talpi részén elhelyezkedő, illetve oda futó szalagok és izmok tarják
meg.
Nem megfelelő cipő rendszeres viselése, túlsúly, szülőktől
örökölt hajlam, mozgásszegény életmód esetén a boltozatok fokozatosan
elveszíthetik íves szerkezetüket és lelapulnak, a boka lesüllyed és a
sarokcsont álló helyzetben bedől.
Legfontosabb a MEGELŐZÉSlasszunk megfelelő
cipőt gyermekünk számára! Hasznos a rendszeres játékos lábtorna, ami a
boltozatos szerkezetet kialakító izmok erősítését szolgálja és az
egyenetlen, rugalmas talajon való mezítláb járás.
Lúdtalpbetét gyermekkorban nem ajánlott, hiszen passzívan alátámasztja a
talpat, ezáltal pont azokat az izmokat gyengíti, amelyek a boltozatos szerkezet
kialakításáért felelősek.
Milyen a megfelelő cipő?
Erős kérge legyen, ami függőleges helyzetben tartja
a sarkat, és nem engedi bedőlni azt. Helytelen a kéreg nélküli szandál
hordása kisgyermekkorban!
A cipő pár mm-rel legyen hosszabb, mint a gyermek lába, elülső része,
pedig legyen elég magas és széles. így lehetősége van ujjait terpeszteni,
illetve hajlítani - szabadon mozgatni őket a cipőben.
Talpa ne legyen túl puha, de túl kemény se, hogy tudja követni járáskor a láb
gördítését.
Belül legyen lapos, ne legyen benne harántemelő!
Anyaga biztosítsa a láb megfelelő szellőzését.
ÖSSZEFOGLALÁS
A petárdarobbanás okozta gyermekkori sérülések. 1993. január és 1999. szeptember között kórházunkban 17 beteget kezeltünk petárdarobbanás okozta sérülésekkel. Az összes ilyen jellegű baleset gyakorlatilag az újévi ünnepek alatt következett be. A gyakoribb minor traumát szenvedett betegeket járóbetegként kezeltük, a komplex sérülést szenvedőeket hospitalizáltuk. A sebészi kezelést három szakaszra bontva végeztük. A petárda-balesetet szenvedettek mindannyian fiúk voltak, átlagos életkoruk 12.7 év volt. Az esetek 90%-ában valamelyik kéz, főleg az I-III. ujjak sérültek. 5 fiúnál a kéz sérüléséhez a fej, illetve a comb hasonló sérülése társult. 3 betegnél bőrátültetést végeztünk,1 gyermeknél a jobb kéz III. és a IV. ujj flexor inának pótlását hajtottuk végre. Egyik betegünknél sem kényszerültünk amputatio végzésére. A robbanásos petárdasérülések megelőzésében kiemelkedő jelentőségű a petárdák kereskedelmét korlátozó törvények szigorítása, a felvilágosítás és a szülői felügyelet erősítése.
Kulcsszavak: égési sérülés; gyermekkori ínsérülés; ínpótlás; kézsérülés; petárda; robbanásos sérülés.
Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk a főleg téli szezonalitást (újévi ünnepek) mutató, petárda okozta robbanásos jellegű sérülésekkel gyermekeknél (4). A viszonylag ritka, speciális sérülési forma jelentősége az esetek egy részében a maradandó károsodással járó következményekben rejlik. Az így létrejött kombinált, robbanásos és égéses szöveti károsodás kezelése hosszadalmas, összetett. Leggyakrabban valamelyik kéz érintett, melyhez alkalmanként egyéb testtájak hasonló sérülése társulhat. A legveszélyeztetettebb a 814 éves korosztály, ezen belül is főleg a fiúk. Oka eme korosztály fogékonysága, érdeklődése, befolyásolhatósága, kalandvágya és veszélyérzetének hiánya.
Meg kell jegyeznünk, hogy igen nagy jelentősége van a petárdák kereskedelmi terjesztését szabályozó törvények szigorításának, a prevenciónak, az oktatásnak és a szülői ráhatásnak, felügyeletnek [1, 8]. Az egyes országokban a szigorúbb törvények bevezetése után significansan csökkent az ilyen jellegű sérülések incidenciája [1, 3, 8], de volt olyan ország is, ahol a törvényi korlátozás fokozása után sem tapasztaltak lényeges változást [5]. Hazánkban is korlátozták a petárdák terjeszthetőségét, a kiszabható büntetés mértéke nőtt. Megállapíthatjuk, hogy a biztonságtechnikai előírásoknak nem megfelelő, illegálisan forgalmazott petárdákhoz való könnyű hozzájutás lehetősége gondatlansággal párosulva eredményezte ezeket a sérüléseket.
A petárda francia találmány. IV. Henrik navarrai királyt a hozományaként megígért, de át nem adott Cahors várának elfoglalásában, 1579-ben a petárda robusztus változata segítette győzelemre. A XX. század végén annak miniatürizált változata a gyermekek kezében nem győzelmet, hanem esetleg az egész életre szóló maradandó károsodást okozhat.
Mig a felnőttkori mérgezések ritkán véletlenek,inkább többségükben szándékosak,addig a gyermekkorban a véletlen mérgezések vannak túlsúlyban.
A mérgezések többsége-gondatlanságból-következik be.A tapasztalat azt mutatja hogy a mérgezések gyermekkorban 75-85 %-ban gondatlanság emberi mulasztás eredője.
A gyermekkori mérgezések többsége úgy keletkezik,hogy a magára hagyott gyermek a lakásban szabadon talált vagy könnyen hozzáférhető gyógyszereket megeszi.
Tuladagolás-történhet az orvos vagy a gyermek hozzátartozója részéről akkor,ha az előirtnál nagyobb adagot ad be,de úgy is hogy a gyermek a felnőttek részére megállapitott adagot kapja,vagy olyan gyógyszert amelyre túlérzékeny.
Gyügyszercserét-elkövethet a gyógyszerész,a nővér vagy a gyermek hozzátartozója.A gyógyszerész az előirt orvosság helyett véletlenül mást ad—a kórházben vagy gyermekotthonban működő nővér felcseréli a gyógyszereket.
A 2o-3o-as években a gyermekkori mérgszések 6o% -lugmérgezés-volt.Az orvosok harcának tudható be hogy megszüntették a lúgkő kereskedelmi árusitását,ami nagymértékben csökkentette a lúgmérgezések számát.
Napjainkban a gyermekkori mérgezések 5o-6o % -a –gyógyszermérgezés-A gyógyszerek nagy része drazsirozott formában,szinesen,egy részük cukorbevonattal kerül forgalomba.A gyóygszerkészitmények száma egyre szaporodik.Különösen sok új gyógyszert hoztak forgalomba a felzaklatott idegrendszer megnyugtatására.
Hosszú ideig tartalékolnak otthon gyógyszert,olyanokat is amiket be sem vesznekcsak valakitől hallottak annak a jó hatásáról
A gyermekekre elsősorban ezek az úgynevezett – nyugtató - tabletták veszélyesek, amelyeket a felnőttek olyan nagyon szeretnek, és amelyeket nem is tartanak méregnek. A gyermek szivesen fogyasztja ezeket a drazsékat amik szinesek,cukorral vannak bevonva.Valószinübb azonban,hogy a gyógyszer elfogyasztására a gyermeket leginkább a kiváncsiság és az utánzó hajlam ösztönzi.A mégezések számának növekedése párhuzamosan halad A gyermekkori Nyáron gyakoribbak a gyermekek körében a véletlen mérgezések. Amíg a bölcsődékben, óvodákban nem kerülhet a kezükbe gyógyszer vagy vegyszer, a szünidőben, otthon vagy a rokonoknál könnyebben megtörténik a baleset. A veszélyt csak fokozzák a tatarozások, festések. A nagypapa üdítős üvegbe önti a fagyállót, majd elöl hagyja a konyhában. Egy családtag erről mit sem tudva önt belőle a kisgyereknek: a történet valamelyik kórház toxikológiáján végződik, általában szerencsés gyógyulással. Ám a szakorvos szerint minden egyes ilyen eset fölösleges ártalom egy gyermeknek, ráadásul odafigyeléssel elkerülhető lett volna.
A mérgezések többsége elkerülhető.
Nyáron gyakoribbak a gyermekek körében a véletlen mérgezések. Amíg a bölcsődékben, óvodákban nem kerülhet a kezükbe gyógyszer vagy vegyszer, a szünidőben, otthon vagy a rokonoknál könnyebben megtörténik a baleset. A veszélyt csak fokozzák a tatarozások, festések.
A nagypapa üdítős üvegbe önti a fagyállót, majd elöl hagyja a konyhában. Egy családtag erről mit sem tudva önt belőle a kisgyereknek: a történet valamelyik kórház toxikológiáján végződik, általában szerencsés gyógyulással. Ám a szakorvos szerint minden egyes ilyen eset fölösleges ártalom egy gyermeknek, ráadásul odafigyeléssel elkerülhető lett volna.
A véletlen mérgezések főleg a kisebb
korban, a 2-4 évesek között fordulnak elő –– Ennek a korosztálynak még
nincsen ítélőképessége, nem tud jól mozogni, mindent a szájába vesz.
Ilyenkor a szülő felelőssége, hogy gyermeke ne jusson veszélyes
anyaghoz. Sajnos nemcsak vegyszert, benzint, hipóféléket hagynak elöl, hanem
gyógyszert is: a gyerek megtalálja, cukorkának nézi, megeszi.
A véletlen mérgezések főleg a kisebb
korban, a 2-4 évesek között fordulnak elő – Ennek a korosztálynak még
nincsen ítélőképessége, nem tud jól mozogni, mindent a szájába vesz.
Ilyenkor a szülő felelőssége, hogy gyermeke ne jusson veszélyes anyaghoz.
Sajnos nemcsak vegyszert, benzint, hipóféléket hagynak elöl, hanem gyógyszert
is: a gyerek megtalálja, cukorkának nézi, megeszi.
A kórházi tapasztalat szerint gyógyszermérgezés a leggyakoribb, ezt
követi vegyszerek okozta, majd a növényi mérgezés.
A gyerek egyedül van néhány percig a kertben, meglátja a szép színes bogyót
vagy a gombát, leszedi, szájba veszi és megeszi – vázolja a tipikus történetet
a főorvos asszony.
Úgy véli: a média állandó figyelmeztetése mellett az sem árt, ha a családokat látogató
védőnők és a háziorvosok megnézik, hol tartják a lakásban a
vegyszereket, és többet beszélnek erről a veszélyről. Már
kisgyerekkortól úgy kell nevelni a gyereket, hogy csak azt vegye szájba, amit
az édesanyja ad. Bár az előbb említett 2-4 éves korosztály még nem elég
értelmes ahhoz, hogy ezt felfogja, náluk állandó felügyelet szükséges.
Sokszor úgy meséli el a szülő, hogy
„de csak két percre mentem ki a szobából”, „de csak három percre hagytam
egyedül”, de ez is elég ahhoz, hogy a gyermek bajba kerüljön, hogyha elöl van
az, ami árthat neki –
Jelöletlen üvegben ne tároljunk semmit, mert elfelejtjük, hogy mi van benne.
Tény: kis lakásban nehéz biztonságosan tárolni a vegyszereket, gyakran
csak leteszik a vécé mellé vagy a konyhai mosogató alá a flakonokat. Nem minden
bútortípusra szerelhető gyerekzár. Ezenkívül nyáron vannak a legtöbb
helyen a tatarozások, festések, javítások, ilyenkor gyakran elöl hagyják
befőttesüvegben a hígítókat vagy más erős vegyszereket. Mindenkinek
magának kell átgondolia, hol talál a lakásban elzárható részt.
A szülő gyakran mondja csodálkozva, hogy „de hisz magasra feltettem”, de
sose becsüljük alá a gyerekek ügyességét, azok bizony sok mindenre fel tudnak
állni – mondja
A vízi balesetek sajnálatos módon évről évre gyermekáldozatokat is követelnek. Kevesen gondolnánk azonban azt, hogy ilyen katasztrófa nemcsak a folyó és tópartokon következhet be.
A fürdőkádtól a mélyvízig
A vízi balesetek a csecsemőkortól a felnőttkorig mindenkit veszélyeztetnek, a baleseti mechanizmus azonban gyakorta életkorfüggő. A csecsemők és kisgyermekek elsősorban otthon veszélyeztetettek. A fürdőkád, a vécé, a vízzel teli lavór vagy vödör, a medence, a kerti vízgyűjtők, az otthoni halastó mind-mind jelentős veszélyforrás. A nagyobbakat uszodában, strandon, természetes vizekben érheti baleset. Őket elsősorban a bizonytalan úszni tudás, a vakmerő játékok sodorhatják veszélyes helyzetbe. A hazai statisztikák alapján a vízbefulladás leggyakrabban az öt év alatti gyermekeknél fordul elő a legsűrűbben, többnyire úgy, hogy rövid ideig felügyelet nélkül maradtak. A csecsemők, kisgyerekek néhány centiméteres vízbe is belefulladhatnak. Felnőtteknél sokszor alkoholhatás alatt következik be a vízbefulladás.
Megelőzés
Amire érdemes odafigyelni
1 éves korig:
- a csecsemőt fürdetéskor maximum olyan mélységű vízbe tegyük, amelyből fekvő helyzetben is kiér száj- és orrnyílása;
- ennél mélyebb vízben, még ha a kezünkben tartjuk is legyen rajta karúszó.
3 éves korig:
- a gyermek nem hagyható felügyelet nélkül a fürdőkádban, gyerekmedencében;
- medencében, mélyvízben mindig legyen rajta karúszó vagy egyéb úszóalkalmatosság.
6 éves korig:
- sportjellegű vízi járművön (vízibicikli, csónak stb.) mindig viseljen mentőmellényt;
- a felfújható úszóeszközök mindig több üregűek legyenek, biztonsági szeleppel ellátva;
- természetes vizekben (folyók, tavak) csak felnőtt felügyelettel tartózkodhat.
12 éves korig:
- úszni nem tudó 12 éven aluli természetes vizekben (folyók, tavak) csak felnőtt felügyelettel tartózkodhat;
- úszni nem tudó gyermek mélyvízben csak mentőmellényben tartózkodhat.
- kell állítania.
Mit tegyünk?
A filmekben
látott vízből mentő jelenetekről talán sokan tudják, hogy
veszélyesek. A fuldokló ember elveszti önuralmát, a vízi mentéshez nem
értő laikust könnyen életveszélyes állapotba hozhatja azzal, hogy
átkarolja, így úszó mozgást nem tud végezni. Nagyon fontos, hogy felnőtt
embert csak vízi mentésben gyakorlott személy közelítsen meg! Gyermekek esetén
a helyzet nyílván más, ők nem rendelkeznek akkora fizikai erővel,
hogy veszélyeztessenek egy felnőttet. Így abban az esetben, ha a gyermek
mélyvízben fuldoklik, kíséreljük meg a kiemelését. A köhögő gyermeket
biztassuk köhögésre a Félrenyelés című cikkünkben ismertetett módon.
Ha a gyermek nem lélegzik, kezdjük meg az újraélesztést!
Mit NE tegyünk?
Ne nyomjuk a hasát! Ne hánytassuk! Ne hagyjuk magára! Kórházi elhelyezés még akkor is szükséges, ha a fuldokló állapota gyorsan rendeződik.
A gyermekek sikeres újraélesztése attól függ, időben felismerjük-e a légzési- és keringési elégtelenséget, és hogy mit teszünk, hogy megelőzzük a keringésmegállást. A vizsgálat során a légút átjárhatóságát vizsgáljuk (A) és korrigáljuk először, majd a légzés (B) vizsgálata és szükség esetén pótlása következik, ezt követi a keringés (C) értékelése és a szükséges terápia elvégzése. Minden változtatás után ellenőrizni kell annak eredményét.
A légzési elégtelenségben a légzésszám lehet túl alacsony és lehet túl magas. Légzési distresszről a megnövekedett légzési munka klinikai jelei esetén beszélünk. Légzési elégtelenség létrejöhet légzési distressz nélkül is ( pl opioid túladagolás, koponyasérülés)
Első a légút vizsgálata. A légút lehet szabad és biztonságos (beszél, sír), veszélyben (tudatzavar, eszméletlenség esetén is) illetve elzáródott. A mellkas mozgása nem mindig jelenti, hogy a légút szabad, pl. paradox légzés esetén. Hallgatni és érezni kell a levegő mozgását és a szokatlan zajokat. A következő a légzés értékelése. Vizsgáljuk a légzésszámot, a légzési térfogatot, a légzési munkát és az oxigenizációt. A légzésszámot befolyásolja a kor, a láz, a fájdalom és a szorongás, valamint a légzési elégtelenség. Az egyszeri értéknél fontosabb a légzésszám változásának értékelése. A légzési térfogat értékelésekor nézzük a mellkas kitérését, hallgatjuk és érezzük a levegő áramlását, összehasonlítjuk a két oldalt és megtapintjuk a trachea helyzetét. A légzési munka vizsgálatánál keressük a tachypnoet, a behúzódásokat, a légzéssel szinkron fejbiccentést, az orrszárnyi légzést, a járulékos légzési hangokat, a riadt tekintetet és a kimerülés jeleit. Kóros hang a stridor, a sípolás és a nyögés. Az oxigenizáció felémérésénél keressük a cyanosist és mérjük a perifériás szaturációt.
Kompenzált légzési elégtelenség kezelése: a gyermeket barátságos módon vizsgáljuk (AB(C)), oxigén adunk nem ijesztő módon, monitorizáljuk (SpO2, pulzus-, és légzésszám), ha szükséges, vénabiztosítás felületi anesztéziával, specifikus terápia és ismételt állapotfelmérés
A dekompenzációt a romló tudati szint, a nyugtalanság, hypotonia, csökkent interakció, emelkedő majd csökkenő szívfrekvencia, a légzésszám < 10 vagy > 55, a légzési munka hirtelen lecsökkenése (kimerülés) és oxigén adása ellenére is a sápadtság vagy a cyanosis jelenléte mutatja. A kezelés ilyenkor a légutak átjárhatóvá tétele és megtartása, oxigén alkalmazása magas áramlással, légzéstámogatás ballon-maszk segítségével, ismételt állapotfelmérés, a szívfrekvencia és a szaturáció monitorizálása, tapasztalt segítség hívása, eseteleg intubálás és gépi lélegeztetés.
A keringés értékelésénél vizsgáljuk a szívfrekvenciát (HR), a vérnyomást (BP), a pulzustérfogatot, a perifériás perfúziót és a preloadot. A szívfrekvenciát befolyásolja a kor, a láz, a nyugtalanság, valamint a keringési elégtelenség. A vérnyomás a korral változik. Összehasonlítjuk a centrális és perifériás pulzust vizsgáljuk a bőrkeringést és a kapilláris újratelődési időt, vizsgáljuk a nyaki vénák teltségét, a máj nagyságát és pangásos szörtyzörejeket keresünk. Az agyi perfúziót az éberség vizsgálatával értékeljük. A vese perfúzióját a vizelet elválasztás mutatja.
A kompenzált keringési elégtelenség kezelése: a légút és a légzés megítélése, oxigénterápia magas áramlással, monitorizálás (SaO2, HR, RR, BP), IV / IO kapcsolat 20 ml/kg izotóniás folyadék bólus és ismételt állapotfelmérés.
A dekompenzációt a romló tudati szint, a nyugtalanság, hypotonia, csökkent interakció, a hypotensio, az emelkedő majd csökkenő szívfrekvencia mutatja. Kezelése: a légút átjárhatóvá tétele és megtartása, oxigén magas áramlással, légzés támogatás (ballon-maszk) ha szükséges, azonnali IV / IO kapcsolat, folyadék bólus, ismételt állapotfelmérés, a HR, SaO2 és a BP monitorizálása, tapasztalt segítség hívása és esetleg inotróp szer alkalmazása.
Nem megfelelő kezelés esetén globális oxigenizációs, ventillációs és perfúziós deficit alakul ki. Kezelése: a fentiek mindegyike.
Gyermekkorban egy perc újraélesztés után
hívunk segítséget illetve telefonálunk (hiszen a legfontosabb a hypoxia és a
társuló eltérések korrekciója).
1. A gyermek megközelítését a magunk és az áldozat biztonságának maximális figyelembe vételével kell tennünk.
2. A megközelítés után az első teendő a válaszkészség, eszmélet megállapítása. A gyermek figyelmét enyhe ingerekkel és hangos kiáltással vizsgáljuk. Amennyiben nincs válasz, egy hangos kiáltással próbálunk segítséget szerezni, majd a légutak átjárhatóvá tételét végezzük.
3. Eszméletlen állapotban a nyelv, a lágyszájpad és a garat izmainak elernyedése a légút elzáródását okozza, ezt a fej neutrális, enyhén extendált helyzetbe hozásával és az állcsúcs megemelésével tudjuk megszüntetni. A túlzott és az elégtelen extensio egyaránt a légút elzáródásához vezethet, ezért a megfelelő helyzetet próbálkozással találhatjuk meg. Balesetet szenvedett gyermeknél a fej mozgatását nagyon óvatosan, kis mozdulatokkal végezzük.
4. A légutak átjárhatóvá tétele után megvizsgáljuk, hogy a gyermek normálisan légzik-e? Fülünket a gyermek szája előtt tartva figyeljük a mellkas emelkedését és süllyedését, hallgatjuk a levegő áramlását és arcunkon érezzük a légzést. Az agonális (gaspoló), szabálytalan légvétel illetve a súlyos stridorral kísért légzés egyaránt elégtelen lehet, ezért a normális légzés hiányában befúvásos lélegeztetést kezdünk.
5. Csecsemő esetén szájunkat az arcára helyezve a szájba és az orrba egyszerre fújunk, nagyobb gyermeknél az orrnyílást befogva a szájába, vagy a száját csukva tartva az orrán át végezzük a befúvást. Nyugodt belégzés után mintegy 1,5 másodperc alatt fújunk annyi levegőt a gyermek tüdejébe, hogy normális vagy annál kisebb kitérést érjünk el. Öt befúvást kell végeznünk: ha nem megy, akkor minden kísérlet után a légutak átjárhatóvá tétele érdekében kicsit változtatjuk az extensio fokát, az állkapocs kiemelését. A bevúvások alatt figyeljük, hogy a gyermeknél észleljük-e a keringés klinikai jeleit: mozgás, köhögés, légzés.
6. Ha az öt kísérletből egy sem sikeres, akkor légúti idegentest gyanúja áll fenn, és az ilyenkor ajánlott algoritmus szerint végezzük az újraélesztést (lásd később).
7. Az öt ellenőrzött és sikeres befúvás után a keringés ellenőrzése következik. Tíz másodperc alatt kell eldönteni, hogy (1) észleljük-e a keringés klinikai jeleit, (2) tapintunk-e pulzust. A pulzus tapintásának helye csecsemőnél az arteria brachialis, a felkar belső oldalán, egy éves kor után az arteria carotis tapintandó a nyakon, a gégétől lateralisan. Alternatívaként az arteria femoralis is tapintható mindkét korcsoportban.
8. Ha nem észleljük a keringés jeleit és nem tapintunk pulzust illetve a pulzus 60/perc alatt van és ez rossz perifériás keringést eredményez, akkor mellkaskompressziót kezdünk. A kompresszió helye a sternum alsó harmada, melyet a bordaívet tapintva és a processus xyphoideust azonosítva, attól egy ujjnyira cranial felé találunk meg csecsemőnél. Két ujjunkat egymás mellé téve 100/perc frekvenciával végzünk 15 kompressziót, majd két befúvást. A kompresszió a mellkas 1/3 mélységéig történjen, a relaxáció-kompresszió 1:1 arányú legyen.
Légúti idegentest esetén az első kérdés: hatásos vagy már hatástalan-e a köhögés. Előbbi esetben biztatás és ellenőrzés a feladatunk. Ha már hatástalan a köhögés de még eszméletén van a gyermek, akkor a lapockák közé mérünk öt határozott ütést, majd a gyermeket megfordítva egy éves kor felett a köldök és a szegycsont között dorso-cranialis irányba végzünk öt határozott lökést, csecsemőnél a sternum alsó végén végzünk kompressziót. Eszméletlenség esetén a fej hátrahajtását végezzük és öt eredménytelen befúvási kísérlet után mellkaskompressziót kezdünk.
A gyermeksebészet utóbbi évtizedeinek legnagyszerűbb újításaként tartja számon dr. Kálmán Attila egyetemi tanársegéd azt a műtéti eljárást, amelyet az országban elsők között az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán alkalmaztak az ezredfordulón. Azóta évente 40-50 tölcsérmell korrekciót végeznek minimál invazív technikával.
A hagyományos tölcsérmellkas-korrekció nagyjából ötven éve terjedt el a világon. A széles elülső mellkasfali feltárással, annak stabilitásának megbontásával járó, két és fél-három órás operáció azonban nagy vérveszteséggel, komoly megterheléssel járt – . – Az említettek miatt csak a legsúlyosabb deformitásokat operáltuk. Holott nagyon sok olyan gyerek volt, akiket zavart az enyhébb fokú elváltozás is, s az egészséges lelki fejlődésük érdekében indokolt lett volna a korrekció. Mégsem vállalkozhattunk erre, mert a műtéti heg gyakran csúnyább képet mutatott, mint az eredeti deformitás és a műtét kockázata, az általa okozott megterhelés aránytalanul nagy lett volna.
Ezt a szakmai dilemmát oldotta meg Donald Nuss amerikai gyermeksebész új eljárása, amelyet – tízévnyi előkészítő munka után – 1998-ban publikált. Az általa kidolgozott módszer pár esztendő múltán világszerte népszerűvé vált, természetes, hogy felkeltette a klinikán dolgozó gyermeksebészek érdeklődését is.
Plasztikminta alapján Az új eljárás egyik nagy előnye – mint hallottuk –, hogy szükségtelen az elülső mellkasfal megbontása. Csupán kétoldalt, a középső hónaljvonalban ejtenek 3-4 centis metszést – ezeken keresztül vezetik be a lemezt, mely kiemeli a besüppedt szegycsontot és azt a mellkasfal átépüléséig megtartja. A lemezt két-két és fél év után távolítják el. A műtétet a mellüregbe vezetett optika segítségével, annak ellenőrzése mellett végzik. A mellkasfalon oldalt elhelyezkedő kis hegek alig láthatóak a műtétet követően. De még ennél is fontosabb szempont, hogy mivel a deformitás korrigálásához szükségtelen csontot, bordát, porcot vágni, így nem kell számolni a mellkasfal későbbi elmerevedésével – mint a hagyományos operációnál –, hanem megmarad annak integritása, tágulékonysága. Summa summarum: sokkal kisebb a műtéti kockázat és a beteg megterhelése, jobb az eredmény (bár az OEP ugyanúgy finanszírozza, mint a régi műtétet). Ezért most már azokat az enyhébb fokú deformitásokat is korrigálhatják, amelyek csak esztétikai, ennélfogva pszichés gondokat okoztak a gyerekeknél. Páciens pedig akad bőven.
Újítások terjesztői
Igen gyakori az ilyen jellegű deformitás. S mivel a többi gyermeksebészetekhez képest jóval hamarabb honosítottuk meg ezt a módszert, ezért az egész országból jönnek hozzánk műtétre. Szimmetrikus deformitás esetén a legideálisabb 10-15 éves korban elvégezni a beavatkozást. De nagyon sok olyan fiatal felnőtt van, akiket gyerekkorukban megoperáltunk volna, ha akkor ismerjük ezt az eljárást. Ezért most utólag végezzük el a korrekciós műtétet, mert még 20 éves kor körül is ki lehet emelni a szimmetrikusan besüppedt szegycsontot. Amennyiben viszont kifejezetten aszimmetrikus az elváltozás, akkor jobb hamarabb elvégezni a beavatkozást.
Sajnálatos, de napjainkban is évente több ezer gyermek szenved kisebb-nagyobb mérgezést. A legveszélyeztetettebb az 1–4 éves korosztály, mivel a kicsinyek nem csak a szemükkel, tapintással fedezik fel a világot, hanem a szájukkal is, és ezen felfedezések egyúttal komoly veszélyeket is rejtenek.
A tabletták, a drazsék nagy része fényesen csillog-villog, piros, kék, sárga és zöld színekben. Ezek igencsak arra ingerlik az apróságokat, hogy ne csak kezükbe vegyék azokat, hanem meg is kóstolják.
Ezért kell a gyógyszereket a gyerekek által el nem érhető és jól zárható szekrényben tárolni; használat után pedig mindi a helyükre visszateni a pirulákat, és egyéb gyógyszerészeti készítményeket.
A háztartási tisztító- és fertőtlenítőszerek is egyre szebb kivitelben kaphatók. Egy részük még ma is könnyen nyitható, még egy kisgyermek számára is, bár szerencsére ma már egyre több, kicsinyek által nem nyitható flakon is forgalomba kerül. Ezen szereket is tegyük úgy el, hogy a gyerekek ne férhessenek hozzá.
A legveszélyesebbek a növényvédő szerek és a festékhígítók. Érdekes, hogy a legmérgezőbb növényeknek a legszebb a viráguk és legvonzóbb a termésük. Erre is gondolnunk kell kirándulásaink alkalmával, és ezért ne engedjük – amennyiben ilyen növények is fellelhetőek odakint – a kisgyermekeket egyedül a kertben tartózkodni.
Nézzük, mi a teendő mérgezés esetén. A legfontosabb, hogy ne ijesszük meg a bajba jutott gyermeket. Próbáljunk meg higgadtan cselekedni. Először is győződjünk meg arról, hogy biztosan történt-e mérgezés.
A száj megtekintése lényeges felvilágosítást adhat: találunk-e maradékokat a szájban. A gyerek lehelete is árulkodik, ezért mindenképpen szagoljuk meg a száját. Ha gyanúnk alaposnak bizonyul, hívjunk mentőt.
A diszpécser – ha úgy ítéli meg a helyzetet – rohamkocsit küld, amelyben általában toxikológus szakorvos vagy mentőtiszt tartózkodik. A rohamkocsi minden, az életveszélyt elhárító berendezéssel felszerelt.
Mialatt a mentőt várjuk, nyújtsunk elsősegélyt.
Hánytatás
Ha habzik a kicsi szája, akkor ne hánytassuk, mert a habzó váladékot belélegezheti. Ez pedig fulladáshoz vagy súlyos tüdőgyulladáshoz vezet.
Ha gyógyszert evett, hánytassuk meg. Dugjuk le az ujjunkat a torkába és a garat hátsó részét simogatva keltsünk hányingert, majd fektessük térdünkre és úgy hánytassuk a mérgezést szenvedett gyermeket. Néha nem túl nagyokat üthetünk a hátára is.
Amennyiben ujjunk ledugásával nem sikerül a gyermeket meghánytatni, konyhasós oldatot semmiképpen se itassunk hánytatás céljából, mert a só-víz háztartásuk ebben a korban – szemben a felnőttekével – rendkívül könnyen felbomlik és életveszélyes állapot jöhet létre.
Amennyiben lúgot vagy savat ivott, ne hánytassuk, mert ezen anyagok újra felmarják a nyelőcsövet, a garatot és a szájüreget.
A hányás után itassunk a gyermekkel bőven folyadékot, lehetőleg vizet. Természetesen a mérgezések elkerülésére a legfontosabb a megelőzés.
Égéses, forrázásos balesetek főként a háztartásban fordulnak elő, közülük gyermekkorban az utóbbi a gyakoribb. Súlyosságuk változó, az enyhébbtől az életveszélyesig. Sok közülük elkerülhető lenne odafigyeléssel, a biztonságos környezet megteremtésével.
Legfontosabb a megelőzés!
A gyermekek és az idősebbek gyakrabban szenvednek égési sérüléseket. A gyerekek veszélyérzete kisebb, és ők ügyetlenebbek is, mint a felnőttek. A háztartásokban gyakoribb a forrázás. A kisgyermek megpróbálja nyújtózva elérni az asztalon, pulton lévő forró italt, véletlenül magára önti, vagy forró kamillás inhalálás közben ráborul a kamillatea. Az is előfordulhat, hogy túl közel hajol és belélegzi a forró gőzt, így akár a légutakban is kialakulhat égési sérülés. Az sem ritka, hogy a forró levessel siető anyuka kicsinyében megbotlik és ráönti, de a gyerekek által elérhető forróvízcsap is okozhat súlyos forrázást.
Az égési sérülések fő veszélyforrásai a gázfőző lapja, a
grillező mellett hagyott forró fémeszközök, de ebbe a kategóriába
sorolható a vasaló is. Az olajsütők forró olaja nagyon súlyos égési sérüléseket okoz. Sajnos nem egy eset ismert, amikor a napon felejtett
csecsemő szenvedett súlyos égési sérülését! Ezek mellett nem ritkák az
elektromosság és a vegyszerek okozta bőrsérülések sem.
A gyermekeket ért
égési sérüléseknek is négy fokozatuk van, ezek ellátása nem tér el egy
felnőtt kezelésétől, néhány dolgot azonban szem előtt kell
tartanunk! Erről a témáról a Tejföl helyett inkább csapvíz című
cikkünkben olvashat részletesen.
A gyerekek testfelülete abszolút mértékben jóval kisebb a felnőttekénél,
így ugyanaz a forró folyadék mennyiség nagyobb területet károsít. A
testfelületet ért sérülés megítélésekor a 9-es szabály csak módosítva
alkalmazható, gyermekeknél életkorfüggően a fej-test arány lényegesen
eltér. A kis test és az arányaiban nagyobb testfelület miatt nagyobb lehet a
folyadékveszteség és a hideg vizes hűtéssel is óvatosan kell bánnunk!
Akadályozzuk meg a további égést, óvatosan távolítsuk el a forró ruhadarabokat, de a bőrbe beleégett ruhákat nem szabad erőszakkal levenni; hűtsük az égés helyét folyó, hűvös csapvízzel legalább 20 percig; ha elérhető, használjunk égési kötszert;fedjük a sérülést fedő kötéssel. A gyógyszertárakban kapható olyan égési kötszer (nem szabad összetéveszteni az enyhe napégésre ajánlott, reklámozott habokkal, krémekkel, spray-kkel), amely együttesen ellátja a hűtés, fertőtlenítés és kötözés funkcióját.
Otthon kezelhető azon égés és forrázás, amely elsőfokú, és a gyermek tenyerénél nem nagyobb, másodfokú, de csupán néhány kisebb hólyag jelentkezett. Orvosi kezelést igényel, ha az első- vagy másodfokú égés az előbbieknél nagyobb. Hívjunk mentőt, ha az égés harmad- vagy negyedfokú, a testfelület 10%-át meghaladó másodfokú, az arcot, nyakat, nemi szervet érte, illetve ha leállt a gyermek légzése, vagy nehezen veszi a levegőt.
Örvendetes módon a kerékpáros turizmus növekvő tendenciát mutat, szinte valamennyi kerékpárkölcsönzőben lehet gyereküléses kerékpárt beszerezni. Akár biciklis ülésben, akár saját kerékpáron közlekedik gyermekünk, nem árt néhány dologgal tisztában lennünk.
Milyen kerékpárülést válasszunk? Az elmúlt tíz évben rohamosan nőtt azon családok száma, ahol már egész kisgyermekkortól biciklizéshez szoktatják a gyermeket. Nem mindegy azonban, hogyan! Kerékpáros ülésbe csak olyan gyermeket ültessünk, aki már stabilan ül, meg tudja tartani magát. A biciklis ülések közül mindenképp olyat válasszunk, amely a vázra szerelhető - azaz nem a csomagtartóra. Egyrészt ez stabilabb, másrészt rugalmas, így nem terheli a gyerek gerincét. Szintén nagyon fontos szempont, hogy az ülés megfelelő védelmet biztosítson a küllők ellen. Kisgyermekek körében nagyon gyakori az úgynevezett "küllős baleset", ami akkor következik be, amikor a gyermek lába védelem hiányában beszorul a küllők közé. Amellett, hogy súlyos lábsérülést szenvedhet, a kerék hirtelen blokkolása miatt szinte biztos az esés. A gyerekülések egy részénél ez oldalfallal, másikuknál a lábak rögzítési lehetőségével van megoldva. Az ülés biztonsági övét mindig állítsuk a megfelelő méretre
Gyermek a biciklis ülésben Gyermekünk ülését mindig a mi ülésünk mögé szereljük, soha ne a kormányra, előre. Egyszer se feledkezzünk meg a bukósisakról! Gondoljunk bele: az ülésbe rögzített gyermek egy esetleges eleséskor tehetetlenül csapódik a földre! Ha fejét semmi sem védi, súlyos sérüléseket szenvedhet. Sok kórházba járást kerülhetnénk el, ha például szánkózás közben is hozzá szoktatnánk porontyunkat a fejvédő sisakhoz.
Minél kisebb egy
gyermek, annál nagyobb a fej/test arány, és gyengébb a nyak. Ennek
következtében a fej tehetetlensége megnő, illetve nő a
gerincvelői idegek sérülésének esélye, melyek a csontszövettel ellentétben
nem vagy csak részben regenerálódnak. A megfelelő méretű és helyesen
rögzített sisak megléte nagyon fontos, ugyanis a kisgyermekek körében nagyon
magas a súlyos kerékpáros fejsérülések száma.
A legkényelmesebb gyermekülés sem alkalmas arra, hogy hosszú ideig utaztassuk
gyermekünket. Maximum háromszor egyórányi biciklizés javasolt naponta.
Kerékpáros túráink során vegyük figyelembe, hogy útitársunk nem végez fizikai
munkát, a menetszél is hűtheti, így kellően öltöztessük fel. Nyáron a
napelleni védelemről is gondoskodjunk!
Az idei évtől közúton, lakott területen kívül kötelező a
fényvisszaverő mellény használata!
Óvodások a
kerékpáron Az óvodáskorú gyermekek többsége már
önállóan képes kétkerekű biciklit hajtani, a veszély felmérésére azonban
még alkalmatlan, a közlekedési szabályokat sem ismeri, ezért ne engedjük az
utcára egyedül kerekezni. A KRESZ szabályainak ismerete mellett szoktassuk
hozzá a kerékpár - lámpák, fényvisszaverők - megfelelő műszaki
állapotának ellenőrzéséhez is. Tanítani természetesen a legjobban úgy
lehet, ha jó példát mutatunk: bukósisakot viselünk, nem megyünk át a pirosban,
körültekintően közlekedünk.
A leggyakoribb balesetek csupán horzsolással járnak, ezek alapos
fertőtlenítése elkerülhetetlen. Mélyebb sérüléseknél az orvos mérlegeli a
tetanusz elleni védőoltást, hisz a kórokozó baktérium a poros, talajjal
szennyezett felületeken él és súlyos betegséget okoz. A tetanuszoltás a
legutóbbi ajánlások szerint nem egy, hanem öt (egyesek szerint tíz) évig jó. Ez
praktikusan azt jelenti, hogy gyermekkorban nagyon ritkán kell
emlékeztetőt adni, mert az alapimmunizálásban megkapják az
emlékeztetőt.
A súlyos sérülthöz hívjanak mentőt!
A csontok nagyon fontos feladatot töltenek be
szervezetünk működésében. Védelmet jelentő vázat alkotnak a
belső szervek számára és nemcsak megtartják testünket, de az ízületek és
inak révén összeköttetésben állnak az izmokkal, lehetővé téve a mozgást.
A test egész súlyát hordozó, nagy megterhelésnek kitett láb rengeteg panasz forrásává válhat. Elváltozásai gyakran valamely ízületi betegség következményei, különösen vonatkozik ez a térdben, a csípőben és a hát tájékán jelentkező panaszokra.
A veleszületett torzulások (dongaláb, lábujjak rendellenes helyzete stb.) legtöbbször a növekedés folyamán korrigálhatók (pl. lúdtalpbetét, ortopédcipő, műtéti megoldások). Az alsó végtag olyan torzulásai, mint az X-láb (a két térd túl közel esik egymáshoz) és az O-láb (a két térd túlságosan távol esik egymástól) is gyakran a lábfej torzulásainak következménye. Az O-láb nagyon gyakran megfigyelhető a totyogó kisgyerekeken, de 18 hónapos korra általában magától megjavul. Ha fennmarad, érdemes orvoshoz fordulni, mert valószínűleg angolkór vagy a sípcsont torzulásával járó betegség (Blount-betegség) áll a háttérben. Az X-láb még súlyos esetben is általában 9 éves korra javul, ha nem, sebészi beavatkozásra kerülhet sor.
Lúdtalp vagy bokasüllyedés esetén eltűnik a talp természetes hosszanti íve. Ennek ellentéte a túlságosan ívelt lábfej. E torzulások méretre készült lúdtalpbetéttel csökkenthetők vagy teljes mértékben helyrehozhatók. A kalapácsujj a lábujj ízületeinek nem gyulladásos eredetű elváltozása, leginkább sebészeti úton korrigálható.
a cikkünk folytatódik a hirdetés után
Hogyan
állapítja meg az orvos a törést?
Teljes körű, kétirányú röntgenfelvétel készül, különös tekintettel a törés helye körüli ízületekre. Ezzel lehetővé válik a törés súlyosságának megítélése, a megfelelő gyógyeljárás kiválasztása és a beavatkozás módjának meghatározása, amely garantálja a törött csontvégek illeszkedését és összecsontosodását.
A csonttörés általában baleset következménye. Ha csak egy csont törik el és a lágyszövetek, a bőr nem sérül, akkor zárt vagy egyszerű törésről beszélhetünk. Nyílt vagy összetett a törés, ha a törött csont fölött seb keletkezik. Ha a csontszövet folytonossági hiánya teljes, akkor a törés komplett, ellenkező esetben inkomplett. Az inkomplett törések különösen gyakoriak gyermekeknél: csak a csont kérgi része törik el, ezt nevezik zöldág-törésnek. Egyszerre több csont sérülését halmozott törésnek nevezzük. Egyszerűbb töréseknél a csont helyreigazítása után elég gipszkötéssel rögzíteni a sérült testrészt. Bonyolultabb esetben (pl. nyílt törés, időskori combnyaktörés stb.) sebészi úton, szögekkel megerősített lemez behelyezésével vagy fémprotézis ideiglenes beültetésével kell segíteni a csontképződést. A rögzítést biztosító gipszkötés ilyenkor is szükséges. A csontok általában 4 hét 2 hónap alatt forrnak össze, ha a törés egyszerű és szövődménymentes. A csontosodási folyamatot elősegítő ideiglenesen beültetett anyagokat a protézist kivéve általában a behelyezéstől számított egy-másfél év elteltével lehet eltávolítani.
A törések gyógyulása alatt kontroll radiológiai felvételeket készítenek, így ellenőrzik az újonnan képződő csontszövet minőségét.
Mindkét betegség a D-vitaminhiánnyal van összefüggésben, mely gyerekkorban jellegzetes csontelváltozásokkal járó angolkórt okoz, felnőtteknél pedig a szabályosan kifejlett csontok elváltozásait, különféle torzulásokat és a meglágyult" csonton kóros nem baleseti eredetű törést is.
Az angolkór három hónapos és kétéves kor között alakul ki a nem anyatejjel, hanem felfőzött tehéntejjel táplált csecsemőknél. A betegség a hiányos táplálkozás, a D-vitamin pótlásának elmaradása vagy felszívódási zavara következményeként jelentkezik, és első jele, hogy a kisgyermek nem akar felállni. Lágyult csontocskái nem bírják el a testsúlyát, a felállás fájdalmat okozhat neki. A D-vitaminhiány okozta elváltozás a szervezet összes csontját érinti: a koponyacsontot a fogak szabálytalan növekedésével, a mellüreget a szegycsont kidomborodásával (tyúkmell) és a bordákon a porcok és csontok határának orsó alakú megvastagodásával (rachitiszes gyöngysor).
Jellemző a gerincferdülés és a végtagok is torzulnak. A gyermek növekedési időszakának végére nem éri el egy átlagos felnőtt magasságát. A csontrendellenességekhez hányingerrel, hasmenéssel, felfúvódással, fogyással járó emésztési zavarok is társulnak.
A betegség lefolyása gyermekenként változó, a növekedés során bekövetkezhet a csontelváltozások részleges javulása. A kezelés lényege a szükséges D-vitamin nagy adagban történő bejuttatása a beteg szervezetébe, a kiegyensúlyozott táplálkozás bevezetése és a korrekciós gyógytorna. Napjainkban a megelőzés jellemző, ezért a fejlett ipari országokban csak elvétve fordul elő az angolkór.
A csontlágyulás több kutató szerint az angolkór felnőttkori formája. A helytelen táplálkozás és a D-vitamin képződésben szerepet játszó napozás hiánya befolyásolják létrejöttét. A csont fokozatosan elveszti ásványi anyag (pl. kalcium, foszfor) tartalmát és emiatt tartását, keménységét is. Leggyakrabban a medencecsont érintett. A fájdalmat, a járási nehézséget, a testmagasság csökkenését (a beteg akár néhány centimétert is veszíthet a magasságából), a csont töréseit és torzulásait emésztési zavarok kísérhetik csakúgy, mint az angolkór esetében. A kezelés a D-vitamin pótlásából, a táplálkozás módosításából és gyógytornából áll.
Az üvegcsontbetegség (osteogenesis imperfecta) öröklődő betegség. Az ebben szenvedők csontjai lényegesen könnyebben törnek mint normális esetben, bár e törések gyorsan gyógyulnak. A betegség esetenként nagyon különböző lefolyású: azok a gyermekek, akik már az anyaméhben töréseket szenvednek, többnyire rövid életkilátásúak. Ha a betegség később jelentkezik, az érintettek magas kort megérhetnek, rendszerint deformálódott csontokkal. Ötvenéves kor felett a betegek a csontok elhasználódásából adódó panaszoktól szenvednek.
A csontvelőgyulladás (oszteomielitisz) fertőzés következménye, leggyakoribb kórokozója a Staphylococcus pyopenes aureus. A betegség következtében a csontok lágy belső része, a csontvelő megduzzad, de a csont merev fala a szövet terjedését behatárolja, ezért a velőben lévő erek összenyomódnak. A csont vérellátása csökken és meg is szűnhet, megfelelő vérellátás nélkül a csont egy része elhalhat. A csontvelőgyulladás lényegében a gyermekek és a serdülőkorúak betegsége (főleg a láb- és karcsontok végénél alakul ki), de a csigolyák fertőzése előfordulhat felnőtteknél is (a kábítószeresek és a művesével kezeltek különösen veszélyeztetettek).
A betegnél az általános egészségi állapot gyors romlása figyelhető meg, melyet kibírhatatlan csontfájdalom, a gyulladt terület duzzanata és láz kísér. Fontos az antibiotikus kezelés mielőbbi elkezdése és az érintett testrész pihentetése.
A tályogot olykor sebészi beavatkozással kell a csontból eltávolítani, vagy meg kell nyitni és a fertőző váladékot dréncsővel elvezetni.
A csontgyulladás (oszteitisz) a csont tömött vagy kéregállományának fertőző kórokozó miatti gyulladása, bár előfordulhat a szivacsos csontállományban is. A csontgennyesedéssel (flegmoné) járó heveny lefolyású csontgyulladás néha létre jöhet fertőző betegségek szövődményeként is.
A csontritkulás (oszteoporózis) a csontszövet szerves és szervetlen állományának azonos arányú, kiterjedt csökkenése, mely a nőknél a menopauza (változás kora) után következik be, azonban az idősödő férfiakat sem kíméli. Ez az oka az idősek körében igen gyakori combnyak- és a csuklótörésnek, valamint a csigolyák összecsúszása miatt a normál hátgörbület fokozódásának (púp) és a testmagasság néhány centiméteres csökkenésének. A fájdalom a gerincoszlop alsó háti és felső ágyéki csigolyáiban jelentkezik, és ágyba is kényszerítheti a beteget.
Minden eset, minden probléma, minden ember egyedi, a kezelésüknek, ellátásuknak is egyedi módon, egyénre szabottan kell megvalósulnia!
Az idegen – elsosorban latin – nyelvu kifejezések (diagnózisok, kórformák, betegségek) magyarázata vagy a köznapi szóhasználatban ismertebb magyar megfelelo zárójelben, közvetlenül az idegen szó után olvasható. Továbbá olyan megoldás is elofordul, hogy a köznapi szóhasználatban ismert kórforma, diagnózis, betegségmegnevezés idegen nyelvu – elsosorban latin – megfeleloje zárójelben olvasható, közvetlenül a szó után.
Mozgáskorlátozottságról akkor beszélhetünk, ha a csont-, az izületi, az izom- vagy az idegrendszer bármely részének sérülése vagy hiánya miatt az egyén mozgásos tevékenységei végérvényesen, maradandóan megváltoznak.
(Megjegyzés: „mozgássérülés” – „mozgáskorlátozottság” – „mozgásfogyatékosság” – egymásnak megfelelo fogalmak annyiban, hogy a különbözo szakirodalmakban hol az egyik, hol a másik formával találkozhatunk. Az Egészségügyi Világszervezet – WHO – a „fogyatékosság” fogalmát röviden a következoképpen értelmezi: a humán [emberi] funkciók zavara, akadályozottsága, azaz az ember normális érzékelo, mozgási vagy értelmi funkcióihoz szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiánya.)
Tartós, maradandó mozgásos állapotváltozás az egyén életének bármely szakaszában felléphet! Lehet veleszületett (azaz: a méhen belüli életben, a fejlodo magzatot éri valamilyen „trauma” – vagy a szülés közben történik valami „rendellenesség” – illetve az újszülöttet éri olyan betegség, amely a fenti állapotváltozást okozza/okozhatja) vagy a késobbi életkorban szerzett állapotváltozás.
Mozgássérülés, mozgáskorlátozottság sokféle ok miatt alakulhat ki. Kiváltó kórok lehet pl.:
· genetikai eredetu,
· gyulladásos folyamat következtében, amelyet leggyakrabban valamilyen vírusosfertozés okoz,
· anyagcserezavar,
· daganatos megbetegedés stb.
Fontos elkülöníteni a „mozgásszervi megbetegedés”-eket a „mozgássérülés”-ektol, a „mozgáskorlátozottság”-októl. A „mozgásszervi megbetegedések” átmeneti állapotot jelentenek, ugyanis különbözo gyógyító eljárásokkal (orvosi gyógymódok, gyógyszeres kezelések, terápiás eljárások: fizikoterápia, gyógytorna stb.) megszüntethetok, míg a „mozgáskorlátozottság”-ok a különbözo gyógyító eljárásokkal befolyásolhatók, „javíthatók”, de a kialakult mozgásállapot nem szüntetheto meg.
ARTTROGRYPOSIS
· az izomzat és a kötoszövet veleszületett fejlodési rendellenessége, izomhiányok is elofordulhatnak
· kiváltó ok lehet pl.: méh fejlodési rendellenessége, ami miatt „szukebb a tér” a fejlodo magzat számára – vagy genetikai eredet is lehet a háttérben
· nem progresszív jellegu, de a korrigált izületi állások hajlamosak a visszadeformálódásra
· tünetek: általában mind a négy végtag érintett, az izületi kontúrok elmosódottak, a végtagok vékonyak, hengerszeruek, gyengült az izomero, az érintett izületek mozgáspályája minden irányban beszukült, azaz izületi merevség jellemzi
· súlyos izületi deformitásokkal (alaki rendellenesség), kontraktúrákkal (izomrövidülés, zsugorodás) születik a gyermek, amelyeket orvosi javaslatra mutéttel korrigálnak, korrigálhatnak
· a leggyakrabban eloforduló izületi deformitások a következok lehetnek: felso végtagok: vállak „eloreesnek”, könyökök nyújtott helyzetben, csuklók hajlítva, az ujjakban szinte nincs ero – alsó végtagok: csípokben hajlítás, terpesztés, térdekben hajlított és nyújtott helyzet egyaránt elofordulhat, bokákban a leggyakoribb a dongaláb deformitás (talpak egymás felé néznek)
· a mutétek elsosorban funkciójavítást szolgálnak, pl. mindkét könyök nyújtott helyzetben van, nem tudja behajlítani, tehát nem éri el a száját, a haját stb., ezért a mutéttel ezen próbálnak segíteni,
· kezelésük, terápiájuk során fontosak azok a korrekciós mutétek, amelyek a szabadabb, önállóbb mozgások elérését biztosítják, továbbá a meglévo izmok, izületi mozgáspályák megorzése, erosítése, légzotorna, egyensúlyfejlesztés, esés tanítása, mindennapos praktikus mozgások, önellátási tevékenységek tanítása, szükség szerinti gyógyászati segédeszközzel való ellátás (lehet: járógép, járókeret, kerekesszék stb.)
· káros: a deformitások fokozását jelento mozgások, ill. az egyensúlyi helyzet elvesztését kiváltó mozdulatok, ugyanis az esetek többségében, ha a felso végtag is érintett, nem tudnak esés közben „kitámasztani”.
Korai agykárosodás következtében kialakult mozgászavarok
· olyan pszichoszenzomotoros zavar, amely a fejlodés korai idoszakában károsítja a még „éretlen” idegrendszert – a megbetegedést ez az egyszeri, maradandó károsodás okozza, és a sérülés helyétol, súlyosságától, a bekövetkezés idejétol függoen a megnyilvánuló, megfigyelheto tünetek, illetve a tünetek halmozódása és variációi igen változó, nagyon egyedi elofordulásokat mutatnak
· a vezeto tünet a motoros funkciók sérülése: a mozgásos akadályozottság veszélyezteti a gyermek személyiségének, értelmi funkcióinak fejlodését, mert akadályozott a kommunikációban, az észlelési, megismerési folyamatokban és a mozgásos, cselekvéses tapasztalatszerzésben
· motoros funkciózavar lehet: spasztikus („görcsös”) – athetotikus („túlmozgásos”) – ataxiás („ügyetlen mozgású”) – rigiditásos („merev”) – tremoros („remegos”) – illetve „kevert”, azaz az elozoek bármelyikének bármilyen „összetételu” kombinációja, variációja
· kiterjedés szerint: monoplégia (1 alsó végtag) – paraplégia (2 alsó végtag) – hemiplégia (azonos oldali alsó és felso végtag) – triplégia (2 alsó + 1 felso végtag) – quadriplégia = tetraplégia (4 végtag érintett): diplégia (2 alsó végtag érintettebb) dupla hemiplégia (2 felso végtag érintettebb) bilaterális hemiplégia (egyik testfél érintettebb)
· társuló fogyatékosságok a mozgássérülés mellett a következok lehetnek: beszéd – értelem – percepciós készségek (látás, hallás) – epilepszia – alkalmazkodási és viselkedési zavarok stb.
· a korai agykárosodás nem állítja meg és nem is késlelteti az agy fejlodését, hanem eltorzítja, kóros irányba tereli, azaz a fejlodés a „normál úttól” eltéro lesz: abnormális, kóros izomtónus, az izomtevékenységek, mozgások koordinációjának zavara (ez súlyosan zavarhatja a testtartást, a különbözo helyzetekben való egyensúlyozást vagy egyáltalán a mozdulatok, mozgások kivitelezését), abnormális testtartási reflexek jellemzik.
· miután a probléma rendkívül összetett, így ellátásuk, rehabilitálásuk is komplex feladatot ró a szakemberekre – mozgásállapot tekintetében a megbízhatóan, önállóan közlekedo, önmagát ellátni tudó esettol a teljes ellátásra, kiszolgálásra szoruló állapotokig rendkívül sokféle (ahány sérült személy, annyi egyedi eset!) mozgásállapot fordulhat elo
· kezelés, terápia: rendszeres, állandó gyógytorna (nyújtó, lazító mozgások, célzott izomerosítés) – praktikus mozgások tanítása – segédeszközzel való ellátás (állapottól és az elérendo funkciótól függoen szinte bármilyen segédeszköz szóba jöhet), segédeszközök használatának tanítása – gyógypedagógiai foglalkozások a különbözo részképesség-zavarok kezelésére, fejlesztésre – állandó és rendszeres szakorvosi felügyelet, kontroll: ortopéd szakorvos, neurológus (pl. epilepszia esetén), belgyógyász – ortopéd mutétek lehetségesek az élet különbözo szakaszaiban, amelyek a kialakult deformitások korrigálását szolgálják, de az alapmegbetegedést nem tudják kezelni sem, gyógyítani sem (ilyen lehet pl.: Achilles-ín hosszabbítása, hogy le tudja tenni a sarkát – térdhajlító izmok „átvágása”, hogy ki tudja nyújtani a térdét – csípo hajlító-közelíto izmok „átvágása”, hogy nyújtani és terpeszteni tudja a combjait stb.
· alapvetoen káros: a spasztikus (görcsös) tónusrendellenességet fokozó mozgások, egyensúlyvesztést jelento mozgások, súlyosabb alsóvégtag-érintettség esetén a futás, az ép testrészek túleroltetése, míg a sérült testrészek inaktívak, elesés veszélyét rejto mozgások stb.
· jellemzés: a növekedési porc fejlodési zavara, jelenleg 18 formája ismert, különbözo öröklodésmenettel
· kiváltó ok: porcon belüli csontosodási zavar – a porcképzodés zavara: a magzati életben kezdodik és törpenövéssel jár, már születéskor felismerheto a betegség
· a jellegzetes törpenövés tünetei, megnyilvánulásai: a végtagok (foleg a kar és a comb) rövidek a törzshöz viszonyítva, nagy fej, lapos orr, a széles orrgyök sajátos arckifejezést ad.
· kezelésük, terápiájuk: jelenleg végeznek hosszabbító mutéteket, aminek eredményeként kb. 10-20 cm növekedés várható, a lábszárat és a combot is növesztik, e beavatkozás a könnyebb társadalmi beilleszkedést, a könnyebb szocializációt (munkavállalást, közlekedést, társas kapcsolatok építését, önellátás minél nagyobb fokát) szolgálja, de nem minden esetben eredményes – fontos továbbá az izületi deformitások megelozése, légzotorna, egyensúlyfejlesztés, praktikus, önellátási mozgások tanítása
· megjegyzés: aktívan muködik a „Kis emberek” szövetsége, amely megpróbálja „egybegyujteni” az érintetteket.
· jellemzés: olyan veleszületett fejlodési rendellenesség, amelyben a lábfejek deformitása a hordódongához hasonló alakú – általában kétoldali az érintettség – nemcsak önállóan fordulhat elo, hanem más betegségekkel együtt is megjelenhet (pl. arthrogryposis)
· kiváltó ok: lehet pl. méhen belüli fekvési rendellenesség miatt (ezek az esetek könnyebben kezelhetok, javíthatók) – illetve feltételezett, hogy a láb fejlodése a magzati életben valamilyen ok miatt zavart szenved, visszamarad
· tünet: a lábfej „lóg”, a talpak „egymás felé néznek”, a külso bokacsontok szinte a talajt érintik (ebben az állapotban járásképtelenek lennének) – a lábfej deformitásán túl a lábszárak is rövidebbek lehetnek, a lábszárak izomzata vékonyabb, fejletlenebb
· kezelés, terápia: a születés pillanatától apró izületi korrigálásokkal körkörös gipszkötést alkalmaznak, hogy a „normál” lábfejállást elérjék, ha ez nem vezet eredményre, 3-4 hónapos korban már mutéti korrekció lehetséges, akár több mutétre is sor kerülhet a további években, hogy járóképes lehessen – általában kisebb lesz a lábfejük az érintetteknek, mint „normál” esetben – fontos a gyógytorna a láb mozgásainak gyakorlására, izomerosítésre.
· jellemzés: izomeredetu neuromuscularis progresszív izomdisztrófiák – a gyengülési folyamatot az izomszövet fokozatos zsír- és kötoszövetté alakulása okozza
· kiváltó ok: genetikailag meghatározott a vázizomzat progresszív gyengülése, a kóros elváltozás az izomállományban van – a jellemzo tünetek, a betegség lefolyása és az öröklodés alapján több forma különítheto el, közülük az egyik legrosszabb prognózisú a korai gyermekkorban kezdodo, X-kromoszómához kötött (anyák a hordozók, a fiúgyermekek betegszenek meg) Duchenne típusú Distrophia Musculorum Proressiva (DMP).
· tünetek: kb. 3-4 éves korukban fáradékonyabbak lesznek, ügyetlenebb lesz a járásuk, nehezebben megy a lépcsojárás, indokolatlanul elesnek – elkezdenek lábujjhegyen járni, nagyobb terpeszben, megnagyobbodik a „vádlijuk” – a járóképes gyermek 10-12 éves korára kerekesszékbe kényszerül – késobb elektromos kerekesszékkel lesz önállóan helyváltoztató, de önellátási tevékenységeiben segítségre fog szorulni – a folyamat feltartóztathatatlanul halad elore, s ha a légzo- és szívizmokat is eléri, sajnos igen korai életkorban – 16-20 évesen – elveszítjük oket
· kezelés, terápia: nagyon fontos az állandó, rendszeres, kíméletes, nem kifárasztó aktív torna, illetve az izületek átmozgatása, légzotorna, a „vízi” foglalkozások, ugyanis a vízben a víz felhajtóerejének segítségével még tovább tud önálló mozgásokat végezni, mint „szárazföldön” – légzéstámogatás, ha ez szükségessé válik – rendszeres orvosi kontroll: ideggyógyász, pulmonológus (légzéskapacitás vizsgálata), kardiológus (rendszeres EKG ellenorzés) – miután megélik folyamatos gyengülésüket, nagyon fontos, hogy tudjunk számukra olyan elfoglaltságokat találni, amelyet boldogan, önállóan végezhetnek, amiben sikeresek (ehhez ismerni kell a gyermek személyiségét, érdeklodését) – fontos lehet úgy a gyermek, mint a család pszichés megsegítése
· egyformán káros az izomzat túlterhelése megerolteto vagy kitartó mozgásokkal, de a passzivitás, azaz a „nem mozgás” is legalább annyira ártalmas – mindkét esetben gyorsabb az állapotromlás.
· jellemzés: a bénulás miatt az izmok ernyedtek, tónustalanok, „nincs parancsuk” a muködésre, és miután nem használja oket a beteg, gyengülnek, sorvadnak
· kiváltó ok: fejlodési rendellenesség következtében a magzati életben a gerincoszlop a háti oldalon egy szakaszon nyitva marad (meningokele) – súlyosabb esetben a gerincveloburkokon kívül az idegszövet szabadon van a testfelszínen = nyílt meningomyelokele (gerincvelosérv)
· tünetek: bénulnak a motoros – az érzo (szenzoros) – a belso szervek (vegetatív) funkciói, teljes vagy részleges lehet a bénulás, amely különbözo mértékben érintheti a motoros-szenzoros-vegetatív funkciókat – hydrocephalus (az agyvíz kórosan felszaporodik az agykamrákban: vízfejuség) – vizelet- és széklettartási és ürítési zavar (inkontinencia) is társulhat a kórképhez
· tünetek: a motoros bénulás mértékétol függoen a járóképes állapotoktól a teljes járásképtelenségig lehetnek elofordulások – a „nem mozgatható izomállomány” miatt következményesen izületi deformitások, kontraktúrák alakulhatnak ki: csípokben-térdekben hajlított helyzet, a lábfejek „lógnak”, gerincdeformitás (scoliosis) is kialakulhat
· tünetek: érzéskiesés miatt az állandó nyomásnak, súrlódásnak kitett testfelületeken decubitusok (felfekvés, sebes a borszövet, rosszabb esetben az izomszövetre is terjedhet) keletkezhetnek, amelyek a borszövet rossz keringési viszonyai miatt csak nehezen és hosszú ido alatt gyógyulnak
· kezelés, terápia: az élet elso 24 órájában zárni kell a sérvet – a hydrocephalus kezelésére schunt-öt („szelep”) ültetnek be az agyvíz hasüregbe történo elvezetésére – állandó, rendszeres gyógytorna szükséges az izületi deformitások elkerülésére, izomerosítésre, praktikus mozgások tanítására – esetleg különbözo korrekciós ortopédiai mutétekre lesz szükség a kialakult deformitások korrigálására – különbözo segédeszközöket viselhetnek: járógép, fuzo v. kerekesszékkel közlekednek – vizelet- székeletürítés tanítása rendszeres idoközönként (pl. katéterrel 3 óránként), rostdús étkezéssel – állandó szakorvosi felügyelet, kontrollvizsgálatok: foleg ortopédorvos, urológus szakorvos
· káros minden olyan mozgás, ami a gerincet túlzottan igénybe veszi, pl. nyújtások, tartós függések, terhelések (nagy súlyok emelése) – súrlódással járó mozgások, hohatások.
· attól függoen, hogy a trauma a gerincvelot milyen magasságban érintette, a beidegzésnek megfelelo totális vagy részleges motoros–szenzoros és vegetatív bénulás következhet be, spasztikus (görcsös) tünetekkel, azaz az izmokban különbözo rángások, remegéses jelenségek léphetnek fel vagy érzelmi jelenségek miatt, vagy bizonyos izületi helyzetekben – vizelet- és székletinkontinencia lehet – általában kerekesszékes életuek lesznek
· ha a gerincvelo minél magasabb területén következett be a sérülés, annál több segítségre szorul mindennapos tevékenységei során, de ha a deréktájon (lumbális vagy sacralis szakasz) érintett a gerincvelo, jó törzsizomfunkciók maradnak, bár kerekesszékkel közlekednek az érintettek, de a felso végtagok ereje és mozgása megtartott lehet
· kezelésük, terápiájuk során a „meningokele” betegség ismertetésénél leírtak érvényesek!
· jellemzés: kötoszövetes csontfejlodés zavara, jellemzo a csontok kóros törékenysége és a sclera (szem fehérje) kék elszínezodése – fennállhat születéskor, de késobb is kialakulhat
· kiváltó ok: különbözo öröklodésmenet lehet
· jellemzo tünetek: a csontok vékonyak, törékenyek, a csöves csontok feje is vékony, rajtuk gyógyult törések, deformitások láthatók, a csigolyák laposak. – Rosszabb kimenetelu változat esetén csökkent a csontváz mésztartalma, mikrotörések nyomai figyelhetok meg röntgenfelvételeken, borük vékony, fogfejlodési zavar is lehet, továbbá pontszeru bevérzések figyelhetok meg a borön, izületi lazaság jellemzo, gyakori a gerincdeformitás, scoliosis
· a súlyos esetek már a méhen belüli életben is számtalan törést szenvedhetnek, születés után a törött és rossz helyzetben gyógyult csontok extrém módon deformálódhatnak, továbbá a csontok mésztartalma folyamatosan ürül, ami tovább növeli a csonttörés esélyét
· kezelés, terápia: a törések, illetve a kialakuló tengelydeformitások miatt számtalan esetben korrekciós mutéti beavatkozásokra van szükség – kíméletes gyógytorna, légzotorna, illetve az úszás javasolt – alapvetoen nagyon kell vigyázni rájuk, és tudatosítani bennük, hogy milyen és mennyi kockázatot vállalhatnak mindennapi életükben.
· A gerincvelo – a magzati életben fejlodése folyamán – a velolemezbol velocsové alakul. Ha ez a fejlodés zavart, a záródás tökéletlen és a velocso egyes részei nyitva maradnak. A záródási zavar különbözo súlyosságú lehet.
· A legenyhébb formában csak a gerinccsatorna záródási zavara áll fenn, és egy vagy több csigolyaív nyitva maradását lehet a röntgenfelvételen megállapítani. Leggyakrabban az 5. deréktáji csigolyán fordul elo és csak ritkán okoz panaszt. Esetlegesen némileg korlátozottabb a gerinc elore-hátra hajlítása, többet fáj az érintett dereka, mint átlagos esetben ez be szokott következni. A problémát jelezheti, ha sokáig fennmarad a gyermeknél az éjszakai „bepisilés”, vagy kb. 10-12 éves korában túlzottan „kivájt” alakúvá válik a talpa. Ezeknek a tüneteknek az észlelésekor röntgenfelvétellel lehet kimutatni a csigolyaívek nyitottságát. – A súlyosabb eseteket jelento gerincvelosérv (meningomyelokele) ismertetése a 7. pont alatt olvasható!
· Kezelés, terápia: javasolt a nagyobb súlyok, terhek cipelésének elkerülése, hirtelen törzsfordulatok, bokatorna, esetleg betét a cipoben, a jobb bokaterhelés miatt.Végtagredukciós fejlodési rendellenességek, szerzett végtaghiányok
· dysmelia: olyan gyujtofogalom, amely kifejezi a teljes vagy részleges végtaghiány, illetve -többletrészt
· kiváltó ok: lehet örökletes vagy a magzat fejlodését valamilyen kórok károsítja, ez esetben veleszületett, vagy traumás történés miatt szerzett, és különbözo mértéku végtagérintettség következhet be (pl. 1 kézen lévo ujjöszszenövéstol a totális 4 végtag hiányáig)
· tünet: születéskor látható állapot, amelyhez társulhat valamilyen belszervi megbetegedés is, pl. veleszületett szívfejlodési rendellenesség – a csökkent testfelszín miatt megváltozik a keringés, a szervezet hoháztartása, izzadékonyabbak, nagyobb a folyadékfelvételi igényük – a nagyobb terhelésnek kitett végtagcsonkok borfelülete érzékenyebb, sérülékenyebb, a „használat” miatt érdesebb lehet
· kezelés, terápia: végtaghiány mértékétol függoen a minél önállóbban végezheto funkciók elérése érdekében különbözo muvégtagokkal való ellátás (felso végtag hiánya esetén: muvégtag, vagy olyan csonkra felveheto segédeszköz, amelyhez különbözo eszközök – pl. kanál, ceruza, olló stb. – illesztheto, továbbá alsó végtag hiánya esetén muláb, vagy mulábak – fontos a muvégtagok fel- és levételének tanítása, illetve a használatuk tanítása – egyensúlyfejlesztés, esés tanítása, csonkok aktív tornája, praktikus mozgások tanítása
károsak azok a mozgások, amelyek a meglévo izületeket túlterhelik, illetve a sérült oldal, testrész inaktivitása Mikor gondoljunk gyermekkorban malignus daganatos betegségre?
A háziorvos munkája során a több tízezer vizsgálatból összesen kb. 4-5 alkalommal fordul elő, hogy gyermekkori leukémiát vagy malignus daganatos betegséget kell felismernie.
A leggyakoribb tünetek a malignus folyamat lokalizációjától függően változnak.
Leukémiák figyelemfelkeltő tüneteként előfordulhat sápadtság, bőrvérzés, tapintható nyirokcsomó, máj- és lépmegnagyobbodás, elhúzódó súlyos infekció. Gyanújelek esetén a vérkenet legtöbb esetben eligazítást ad.
A szolid tumorok közül agytumorra elsősorban a mással nem magyarázható magatartásváltozás, a tanulási eredmények romlása, fejfájás, látásromlás (szemüveggel nem korrigálható), hányinger, reggeli hányás, szédülés, járásbizonytalanság utalnak, melyek általában azonnali kórházi kivizsgálást, neurológiai konzíliumot és lehetőség szerinti MR vizsgálatot igényelnek.
Gyakran elkésve merül fel 2 éves kor alatt fellépő retinoblastoma, amelyre a pupillában megjelenő szürkés visszfény (leukocoria, macskaszemtünet) vagy hirtelen keletkező strabismus esetén kell gondolni.
Tapasztalatunk alapján nagyon fontos külön kiemelni a ritka, elsősorban a tizenéves korban jelentkező csonttumorokat, melyeknél olykor több mint 1 éves anamnézis előzi meg a végleges diagnózist. Főként a magas növésű lányoknál és fiúknál jelentkező aszimmetrikus _ valamely végtagra, gyakran csípőre, vagy gerincre lokalizálódó -fájdalomkor nem szabad elfeledkezni a lehetőségéről. Gyakran észleljük, hogy az alapellátásban növekedési fájdalomként diagnosztizálják, s akár több hónapig különböző kenőcsökkel, fájdalomcsillapítókkal kezelik minimális diagnosztikai lépések (pl.: RTG) nélkül. Irányadó lehet, ha a gyermek éjszaka alvás közben is felébred a fájdalomra, vagy ha a fájdalom tartósan, ismételten fennáll. Mindenképpen indokolt 1 hónapon túl fennálló panaszok esetén RTG felvétel készítése az adott csontról vagy régióról.
A többi szolid tumor esetében a tapintható terime, csontvelői áttét esetén az elégtelen vérképzés jelei irányadók lehetnek.
Összefoglalva: a kivizsgálás legfontosabb szempontja, hogy minden esetben gondolni kell malignus daganatos betegség lehetőségére, és alapos gyanú esetén a részletes kivizsgálást valamelyik központban kell elvégezni.
A Nap az élet forrása, nélküle elképzelhetetlen az élet a Földön. A Nap jókedvre derít, örömet okoz és gyógyít. Nyáron azonban az erős napsugárzás — különösen az ózonréteg elvékonyodása óta — veszélyes is lehet az egészségünkre. Ezért fontos, hogy megismerjük a biztonságos napozás szabályait.
A gyermekek fokozott védelmet igényelnek, hiszen a felnőtteknél sokkal nagyobb a kockázatuk arra, hogy az UV sugárzástól sérülést szenvedjenek. A gyermekek bőre vékonyabb és érzékenyebb, kevésbé ellenálló, mint a felnőtteké. A pigmentképződés (a festékképződés) csak gyerekkorban alakul ki, ezért a napon való rövidebb idejű tartózkodás alatt is sokkal könnyebben és hamarabb égnek le. Tovább növeli a veszélyt az is, hogy a védekezőképességük még fejletlen, nincs meg az a biokémiai védelem, mely a felnőtt szervezetében képes a károsodott sejtetek korrigálni. Az immunrendszer csak körülbelül 12 éves korra alakult ki.
Számolnunk kell-e gyermekkorunkban szerzett leégések
későbbi hatásával ?
Igen. A bőrünk nem felejt, "emlékszik"
a korábban elszenvedett sugárterhelésekre. Az embert ért sugárzás mennyisége az
élet során összeadódik. Kutatások azt mutatják, hogy gyerekkorban nap által
okozott gyakori sérülés, leégés magasabb melanoma (bőrrák)
előfordulást eredményez a későbbi élet során. A gyermekekre jutó UV
sugárzás többszöröse a felnőtteket ért sugárzásnak. Ebben az életkorban
kell leginkább figyelni a napon eltöltött időre. Becslések szerint életünk
során az összes UV sugárzás körülbelül 80 százalékát 18 éves kora előtt
kapjuk. A gyermekek szeretnek kint játszani, de általában nem ismerik az UV
sugárzás káros hatásait. A krónikus napfényártalom hatásai gyermekkorban még
nem mutatkoznak, csak később jelentkezik a bőr korai öregedése,
ráncosodása, elvékonyodása. A kisgyermekek sokkal érzékenyebbek az ultraibolya
sugárzásra és így sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint az iskoláskorúak.
Hogyan védjük
gyermekeiket ?
Az UV sugárzás ártalmai ésszerű viselkedéssel elkerülhetőek. A
szülők/gondviselők saját egészségükre vigyázva is példát mutathatnak
a gyerekeknek és fontos, hogy figyeljenek arra is, hogy gyermekeik
megfelelően védve legyenek a káros sugárzásokkal szemben. Már kiskoruktól
kezdve oktassák gyermekeiket a napsugárzás veszélyeire és a helyes napozási
szokásokra. Nagyobb korukban meg kell tanítani a napvédő szerek helyes
használatára is őket. A következő szabályok is segítik a gyermekeink
védelmét:
* 3 éves kor alatti gyermeket ne tegyünk ki közvetlen napsütésnek! Különös elővigyázatosságot igényelnek a 12 hónapos kor alatti gyerekeket, őket teljes mértékben óvjuk a naptól.
* A déli órákban, 11-15 óra között gyermekekkel együtt keressék az árnyékot. A homokozó gyermekek sem legyenek napon.
* Ruhával, sapkával és napszemüveggel is védjük a gyermekeinket a káros sugárzástól.
* Kenjük be a gyermekeink azon testrészeit, amelyek a ruházaton kívül a napsugárzásnak ki vannak téve (pl. kezek, arc).
*Kombinált, széles spektrumú (UV-B, UV-A elleni), magas faktorszámú, mikropigmentet tartalmazó, illatanyagmentes, vízálló napozószert használjunk.
* A nap elleni védelem nem csak a strandon vagy vízparton szükséges, hanem minden szabadtéri helyzetben.
* A napvédő krémet sohase használjon a napozás idejének meghosszabbítására.
* 1-1,5 óránként kenjük be újra őket. Fürdés, izzadás és törülközés után is.
* Ne felejtsük el, hogy sok felület, mint pl. a hó, a homok és a víz visszaveri a napsugarakat és növeli az UV sugárzás erősségét. Figyeljünk arra is, hogy borús időben is magas lehet az UV sugárzás szintje.
* Vigyük ki gyerekeinket sokszor a szabadba és mutassuk meg nekik is milyen szép a Nap különösen reggel és este.
* Mondjuk el nekik, hogy a Nap nélkül nem lenne élet a Földön, s mi se élhetnénk a Nap ereje és segítsége nélkül.
Az évzáró napján tört el a könyöke
A vakáció beköszöntével nemcsak a kellemes nyári élmények, de a gyermekeket ért
balesetek száma is megszaporodik. A fenti megállapítást a kórházi statisztika
is alátámasztja, a szünidő óta jó pár törést és zúzódást kellett már
helyrehozniuk az orvosoknak.
A 13 éves Kiss Máté a vakáció kezdete óta gipszben van. Az évzáró napján tört el a könyöke, így alig pár órát élvezhette a szünidőt.
Szerencsétlen baleset volt - bocsátotta előre a kamasz, akit családi körben ért a sérülés. A hegyen voltunk, apuék tettek-vettek a ház körül, én meg magamban focizgattam. Sajnos, a fű vizes volt, megcsúsztam, s eltörtem a könyökömet. Először nem is fájt annyira, de pár perc múlva rendesen megdagadt, úgyhogy a kórház felé vettük az irányt. Még pár hétig hordanom kell a gipszet, aztán remélem leszedik rólam, a haverok már így is halálra frocliznak.
Tulajdonképpen nem ijedtünk meg, hiszen tudta mozgatni a karját - mondta Máté édesapja, Kiss István.
Az édesapa szerint a kajlaság számlájára
írható a baleset. Máté amúgy nehezen éli meg a kényszerpihenőt, az örökké
mozgó srác mostanában olvasással, számítógépezéssel, tévénézéssel üti el az
időt.
A gyereknek nincsen veszélyérzete: nem számol azzal, hogy bajjal is
végződhet, ha magasról ugrik a mélybe
Vannak jellegzetes nyári balesetek
- A nyári időszakban érzékelhetően megnövekszik az úgynevezett
gyerekbalesetek száma, nálunk 10-20 százalékkal több ilyenkor a zúzódás, a
ficam és a törés - árulta el dr. Muzsek István, a nagykanizsai kórház
baleseti sebészeti osztályának vezetője, aki szerint vannak jellegzetes
nyári balesetek. - A legtöbb gyermek bringázás, görkorizás közben, a
játszótéren vagy a társasházak tövében lévő porolón csimpaszkodva sérül
meg. A zúzódásokon és ficamokon túl, a csukló- és felkartörések a
legjellemzőbb sérülések, utóbbiak rendszerint műtéttel
végződnek. Szerencsére a fiataok jóval hamarabb gyógyulnak, mint a
felnőttek, így ha nincs komplikáció, 3-4 nap után haza is térhetnek.
A nyári szünidő, a gyerekekre szakadt hatalmas szabadidő miatt, tipikusan az az időszak, amikor a szülőknek, nevelőknek még fokozottabban kell figyelni, hiszen a túlzott felszabadultság komoly veszélybe is sodorhatja a fiatalokat.
Nem titok, hogy a közlekedés az egyik ilyen
veszélyforrás, a statisztikák szerint balesetek következtében több gyermek hal
meg a világon évente, mint az összes betegségben együttvéve. Bár a balesetmegelőzési
propagandának köszönhetően a tragédiák száma évről évre csökken, az
áldozatok között mégis növekszik azoknak a száma, akik kerékpáron vagy gyalog
szenvedik el a szerencsétlenségeket.
Utóbbiak tükrében még sajnálatosabb a hazai KRESZ hiányossága, ami szerint a
fiatalkorúakat sem kötelezik védősisak viseletére. Svédországban mások a
szabályok, ott például kiskorú veszélyeztetése miatt eljárást is indíthatnak a
szülők ellen, ha a gyermek védőfelszerelés nélkül teker az utcán.
A baj bárhol és bármikor megtörténhet
Pedig a baj bárhol és bármikor megtörténhet, gyakorló szülők erről
órákig tudnának mesélni.
Áron fiam kész veszélyforrás, mindig történik vele valami - mondta Hanuszné Rodek Edina. - Ezt a hajlamot valószínűleg az apjától örökölte, állítólag ő is tele volt kék-zöld foltokkal annak idején.
Mint kiderült: a három és fél éves Áron valóban vakmerő dolgokat tesz, egyszer nekifut a fürdőkád szélének, máskor műanyag motorjával ugrat le a lépcsőn.
Bár folyamatosan figyelünk rá és sosem hagyjuk
egyedül, ennek ellenére sem tudjuk megóvni mindentől - folytatta az
anyuka, aki szerint a kisebb balesetektől nem szabad megijedni, hiszen -
ahogy a szólás tartja - eb csont hamar beforr.
Az
első teendő
Az első teendő a legnehezebbnek tűnő feladat: próbáljunk megnyugodni. Ez nemcsak azért szükséges, mert higgadtan jobb az ítélőképességünk, nyugodtabban átgondoljuk, hogyan segítsünk, hanem azért is, mert ha a gyermek látja rajtunk, hogy pánikba estünk, ő is ezt teszi. Még erősebb sírásba kezd, esetleg eltitkol dolgokat. A vészhelyzetek közös jellemzője, hogy igazán hatékony segítséget csak akkor nyújthatunk, ha bátran és határozottan cselekszünk. Miközben a gyermeket próbáljuk megnyugtatni, mérjük fel a helyszínt, van-e további baleseti forrás, biztonságban vagyunk-e? Mérlegeljük, észlelünk-e a gyereken életveszélyes állapotra utaló jeleket! Ilyen lehet az erős vérzés, a nagyobb sérülés, a fuldoklás, a szokatlan bőrszín. Ezek függvényében döntsük el, hogy azonnal beavatkozunk, vagy előbb a megnyugtatásra fektetjük a hangsúlyt. Csendes, de határozott hangon beszéljünk, legyünk őszinték, és röviden magyarázzuk el, mi történt. Ne bagatellizáljuk el a helyzetet, de ne is túlozzunk!
Kisebb
bajok
Általánosságban elmondható, hogy a síró gyermek feltehetően nincs akkora veszélyben, mint az, aki csendben van, és ingerekre kevésbé reagál. A kisebb vérzések, horzsolások hamar kezelhetők, a végtagok alakjának elváltozása, a jelentősebb vérömleny, az erős fájdalom azonban mindig orvosi vizsgálatot kíván. Ha sikerült kiderítenünk, mi történt, akkor se feledkezzünk meg a gyermek testének átvizsgálásáról. Nézzük meg alaposan és óvatosan nyomkodjuk végig a testét, folyamatosan kérdezve, fáj-e, mit érez. A légzésszám is hamar rendeződhet, ha sikerült megnyugtatnunk a sérültet. Előfordulhat, hogy komolyabb a baj, és a sérült tudatzavarát helytelenül nyugodt viselkedésnek gondoljuk. Nem szabad elhanyagolni az időnkénti visszakérdezést, a megfigyelést! Súlyos sérültet nem szabad magára hagyni. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább forduljunk orvoshoz!
Veszélyes
állapotok
Veszélyes állapotra utal, ha a gyermeknek nincs légzése (a mellkason nem figyelhető meg légző mozgás), nehéz a légzése, nagyobb sérülése van, folyamatos vagy lüktető vérzés lép fel, lilásszürke színű a teste, sápadt, verejtékes, zavart, eszméletlen vagy rángógörcsei vannak. Ezek esetén nem elég orvoshoz fordulni vagy mentőt hívni, mert az állapot gyorsan súlyosbodhat. Ennek megakadályozására hatékony beavatkozásra van szükség.
Ha már sajnos elkerülhetetlen volt és mégis
megtörtént...
Mit kell tenni gyermekbalesetek esetén?
Égési sérülés esetén jó tudni, hogy a gyermek tenyérfelületénél nagyobb
sérülés biztosan orvosi ellátást igényel, 4-5 tenyérnyi sérülésnél már kórházi
kezelés szükséges és 20 tenyérnyi égés (pl. az egész hát) életveszélyes lehet.
A sérült testrészt húsz-huszonöt percig hűteni kell vízzel vagy vizes
borogatással. Semmit sem szabad az égett felületre tenni. Ha nincs elég
kötszer, bugyoláljuk tiszta, vasalt lepedőbe a sérültet, és itassuk
bőven folyadékkal addig is, míg orvoshoz jutunk vagy jön a mentő.
Életveszélyes lehet és ezért kórházi ellátást indokol a csecsemő
fejének-arcának napon való leégése!
Áramütés esetén, mielőtt a sérülthöz nyúlnánk, áramtalanítsunk! Az
elsősegély csak ezután következhet. Ha az áram be- és kilépési helyén kis
égési sérülést látunk, feltétlenül orvoshoz kell vinni a gyermeket. Ez azt
jelzi, hogy olyan nagy energia-behatás érte a szervezetet, ami miatt
szívműködési zavar is jelentkezhet.
Szerencsétlenebb esetben eszméletvesztés vagy szívmegállás következik be,
amelyhez helyszíni orvosi segítség szükséges.
Idegentest lenyelése esetén forduljunk orvoshoz. Az idegentesteket el
kell távolítani a szervezetből! Bár a lenyelt tárgyak rendszerint néhány
nap alatt probléma nélkül kiürülnek a szervezetből, mégis néha
bekerülhetnek a légutakba vagy méretüknél-alakjuknál fogva elakadhatnak a
tápcsatornában.
A fémtárgyak megtalálása röntgennel nem nehéz. Más anyag lenyelése esetén ha
lehet, vigyünk magunkkal mintát, hogy a röntgenes tudja, milyen árnyékot fog
adni. Igen veszélyes az egyébként kicsi és kedvező alakú gombelem, amely
elektromos hatásánál fogva a gyomorfal kilyukadását okozhatja. Mindenképpen
orvoshoz kell fordulni.
A lenyelt tárgyat semmiképpen ne próbáljuk hánytatással kihozni a
gyermekből, mert a visszafelé erőltetett idegentest életveszélyes
nyelőcsősérülést okozhat.
Gyógyszermérgezés gyanúja esetén hívjunk mentőt akkor is, ha a
gyermek jól van. A gyanús gyógyszerekből vigyünk magunkkal mintát, vagy az
üres dobozt, és próbáljuk eldönteni, hány tabletta hiányozhat. Itt jegyezzük
meg, de mindenfajta eszméletvesztésre vonatkozik, hogy az eszméletlen beteget
nem szabad sem felültetni, sem hanyatt fekve magára hagyni, mert egy esetleges
hányás fulladást okozhat. Felhúzott lábakkal stabil oldalfekvésben kell
elhelyezni, amíg a segítség odaér.
Fejsérülés esetén orvoshoz kell fordulni, ha a baleset után - azonnal
vagy órákon belül - eszméletvesztés vagy rosszullét (sápadtság, szédülés,
fejfájás, hányinger, hányás) alakul ki. Az ilyen tünetek mögött nemcsak
agyrázkódás, de életveszélyes koponyaűri vérzés is állhat, ami miatt
azonnali kórházi felvétel indokolt. Ebben az esetben a gyermeket fekve,
lehetőleg mentővel kell szállítani. Ugyancsak orvoshoz kell fordulni,
ha a baleset után a fejen széles duzzanat alakul ki, ha a fülből vér
szivárog, ha a szem körül hirtelen lila bevérzés alakul ki, mert ezek a
jelenségek koponyatörésre utalhatnak.
A gyermekkori végtagtörések is ugyancsak gyakoriak. A fájdalom a legtöbb
esetben hamar orvoshoz viszi a beteget, de sajnos sokszor tapasztalható, hogy a
felnőttek nem veszik elég komolyan a gyermek panaszait, és néha még
műtétet igénylő töréssel is csak napok múlva jelentkeznek. Érdemes
megjegyezni: minden sérülést követő fájdalmas duzzanat vagy alakváltozás
törésre gyanús.
Harapott sérülés után ajánlatos orvossal megbeszélni a dolgot még akkor
is, ha maga a seb jelentéktelennek látszik, mert el kell dönteni, hogy
fennáll-e a veszettség lehetősége. Ez ugyanis nem gyógyítható, halálos
betegség, azonban gyanús körülmények esetén védőoltással biztonsággal
megelőzhető. Egyébként mindenfajta mély sebbel sebészeten ajánlatos
jelentkezni, mégpedig lehetőleg egy-két órán belül. Több órás késedelem
már a sebfertőzés veszélye miatt a seb optimális ellátását lehetetlenné
teheti. A mély sebekre tiszta kötésen kívül semmit se tegyünk.
A baj elkerülésére a legjobb módszer, hogy vigyázunk gyermekeinkre és figyelünk
más gyermekeire is adott esetben.Gyermekbalesetek összefoglalója-megelőzés-
elsTipikus gyermekbalesetek ismertetése. Tanácsok a megelőzésre és az
elsődleges teendőkre.
A csípő és a combcsont beízesülésénél található ízület veleszületett fejlődési rendellenessége. A csípőficam (diszplázia, szubluxáció, luxáció) különböző formáit a csípőízület alkotórészeinek rendellenességei képezik, a combfej az ép, szakadás nélküli tokon belül hagyja el az ízvápát kisebb vagy nagyobb mértékben. Különböző fokozatai vannak, a csupán laza ízülettől a vápa és a combfej formai, szögbeli, méretbeli eltéréséig, illetve a fej vápán kívüli elhelyezkedésének mértékétől és irányától függően.
A veleszületett csípőficam előfordulási aránya Európában 0,5-2%. Tehát 1000 élve született gyerek közül általában 1-2 születik csípőficammal. Az esetek 60%-ában a bal oldal érintett, 20%-ában a jobb oldal, 20%-ában pedig kétoldali az elváltozás. Az ilyen újszülöttek családjában kb. 15%-ban találunk halmozott előfordulást. Gyakoribb a csípőficam fehér bőrűekben, lányoknál négyszer gyakoribb, mint fiúkban.
Okok
A méhen belüli élet idején zajló fejlődési zavar következtében keletkezik. A betegség oka nem ismert, valószínűleg öröklött hajlam játszik szerepet kialakulásában. Gyakran egyéb fejlődési rendellenességek is kísérik az elváltozást. A csípőficam kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak. Ha az egyik szülő beteg, mintegy 12%-ban várható megjelenése az újszülöttnél. farfekvés esetén többszörös az előfordulás. Hajlamosíthat rá a helytelenül végzett pólyázás is és a kialakulásában a környezeti hatásoknak is szerepe van. Az öröklődő rendellenességet a baba farfekvéses születése tovább ronthatja.
A magzati időszakban végzett ultrahang
ebből a szempontból ma még nem megbízható, a csípőficam vizsgálata
csak újszülött-korban kezdődhet. Kezdetben valójában nincs még ficam, az
csak akkor jön létre, ha a gyermek elkezdi terhelni a lábát; feláll, majd járni
kezd.
Így kezdetben, amíg a gyermek nem kezd el járni, nincsenek a laikusok számára
zavaró tünetek sem. Ortopédiai vizsgálatkor ún. kattanó csípő
észlelhető: a combcsont fejecse a gyermek combjának szétfeszítésekor
elmozdul a csípőízületből, kattanó hang mellett. Megfigyelhető,
hogy a csecsemők végtagjai nem egyenlő hosszúak, a combon található ráncok
nem egyformák és a gyermek a kóros oldalt kevésbé mozgatja. A
későbbiekben, ha a gyermek járni tanul, megjelenik a jellegzetes kacsázó
járás. Idősebb korban az életkorhoz képest korábban jelentkeznek az ízület
kóros elváltozásai. Felnőttkorban, a csípőficam tünetei a sántítás,
mozgásbeszűkülés, csípőfájdalom, izomsorvadás, speciális az ún.
Trendelenburg-tünet, amikor az egyik lábon állva a másik oldali far lejjebb
kerül.
Az időben felismert és helyesen kezelt
enyhe csípőficam néhány hónap alatt meggyógyulhat. A műtét is
megszünteti az elváltozást. Kezeletlen vagy elhanyagolt esetekben a súlyos
elváltozások miatt a gyermek mozgáskorlátozottá válhat. A csípőficam
későbbi csípőízületi kopásos betegségre (artrózis) hajlamosít.
Ilyenkor csak a csípőprotézis beültetése oldhatja meg a mozgászavart.
A szülés után a világrahozott csípőficam eseteinek kisebb része esetleg
spontán, de többnyire a megfelelő kezelésre teljesen meggyógyul a
csecsemőkor folyamán. Sokszor mégis kialakul, idővel súlyosbodik.
Az orvos a kórtörténet felvétele és a betegvizsgálat mellett röntgenfelvételt és ultrahangvizsgálatot csináltathat. A korai felismerésnek megvannak a maga módszerei, de ez nem mindig könnyű, kivált enyhe esetben. Az újszülött vizsgálatához alapvetően hozzá tartozik csípőízületének megvizsgálása is. A korai felismerésre azért kell törekedni, mert az eredmények annál jobbak, minél korábban veszik a bajt kezelésbe. Gyanújel a comb- és farredők részaránytalansága és az érintett oldali láb látszólagos megrövidülése. A bőrredők aszimmetriája azonban teljesen egészséges csecsemőben is előfordulhat. Gyakorlott kézben jó bizonyíték a csípőízület mozgathatóságának vizsgálata. Mindenesetre gyanú esetén minél hamarabb ki kell deríteni, hogy nincs-e kezelésre szükség. Ma már ultrahanggal is lehet vizsgálni a csípőízületet, igen megbízható módszer, emellett teljesen veszélytelen.
A veleszületett
csípőficam megelőzésében, korai felismerésében rendkívül fontos a
szervezett szűrővizsgálat. A betegséget a születéskor és a
későbbi alapos felülvizsgálatok során fel lehet ismerni.
Terpesztett csípőtartású speciális pelenkázás - rugi-bugyival - a
csípőficam megelőző módszere. Ha a gyanú igazolódik, azonnal
terpesztett csípőtartás (speciális pelenkázás, ortopédiai készülék,
Pavlik-kengyel, néha gipszkötés) javasolt, amelyet helyes, ha ortopéd szakorvos
ellenőriz. Ma már a korai, nem túlságosan megterhelő kezeléssel
(terpesznadrág és tornáztatás) a később súlyossá válható csípőficam
sokszor megelőzhető. A babák ezt hamar megszokják, hiszen ilyenkor
még a mozgásban nem akadályozza őket. Ha a szülők elhanyagolják a
kezelést, bizony előfordulhat, hogy a kisgyermeknél már csak a műtét
segít. Ez azonban nem nyújt tökéletes eredményt, nem beszélve a hegről és
a fájdalmakról. Csak kivételesen, súlyos vagy elhanyagolt esetben van szükség
műtétre.
Minden újszülöttet látnia kell gyermek ortopéd
szakorvosnak, hogy az állapotot időben kimutassák. Minden újszülöttnél
ajánlott a szabad csípőmozgás biztosítása (angolpólya használata).
A gyermekkorban a megfelelő kalcium és D-vitamin-bevitelről is
gondoskodni kell, ugyanis 20-25 éves korra alakul ki a csúcscsonttömeg. Az
optimális csúcscsonttömeg kialakulása ugyanis éppen olyan fontos, mint a
felnőttkori csonttömegvesztés. A táplálékkiegészítők mellett
megfelelő mennyiségű és minőségű tej- és tejtermék
fogyasztása is ajánlott.
SzŰrővizsgálat nagyon fontos:
·
az elsőre kerüljön sor
közvetlenül a gyerek megszületése után;
·
a másodikra 3-4-hetes korban;
· a harmadikra 3-4 hónapos korban.
E három alkalom akkor is szükséges, ha a korábbi vizsgálatokon mindent rendben találtak.
A tél tipikusan az az évszak, amikor jobban oda kell figyelnünk
gyermekeink táplálkozására.
A rossz idő négy fal közé zárja őket, ezért nem mozognak eleget, ráadásul a Mikulásra kapott rengeteg csoki vagy a karácsonyi édességdömping csak tetézi a problémát, amelynek neve: elhízás.
Az utóbbi 30 évben egyre több a túlsúlyos gyerek a fejlett világban. Bár hazánk
a középmezőnybe tartozik, az elhízás nálunk is nagy gondot okoz: míg a
1970-es években csak a gyermekek 8 százaléka volt kövér, ma már ez a szám 12-18
százalékra emelkedett. Ennek egyik oka, hogy a gyerekek csak az iskolai
testnevelés órákon mozognak, szabadidejüket a tévé és a számítógép előtt
töltik. A másik ok, hogy - szüleikkel együtt - kevésbé tápláló, kalóriadús
ételt fogyasztanak.
Az elhízás a gyerekek esetében sem pusztán esztétikai probléma, a betegségnek
súlyos szövődményei vannak. Magas vérnyomás, légzési problémák, diabétesz,
szív- és érrendszeri megbetegedések, ortopédiai elváltozások (lúdtalp,
gerincferdülés, rossz testtartás) és pszichiátriai zavarok is felléphetnek a
túlsúlyos gyerekeknél, a serdülő lányoknál, ezen felül menstruációs
zavarokat is okozhat a kövérség.
Mi a megoldás? Igaz ugyan, hogy a zsírok energiatartalma nagy (9,3 kcal/g), ám
a zsiradékot ennek ellenére semmiképpen sem szabad száműzni a gyerekek
étrendjéből, ugyanis fontos szerepe van többek között a zsírban oldódó A,
D, E vitaminok felszívódásában és a növekedésben. Az azonban fontos, hogy
milyen zsírból készítjük az ételt.
Az állati eredetű zsiradékok helyett érdemes növényit használni a
főzésnél, és vitamin hozzáadásával készült, értékes növényi olajtartalmú
margarint kenni a gyerekek szendvicsére. A helyes táplálkozás mellett nagyon
fontos a mozgás is. Mutassunk jó példát: menjük a gyerekekkel szánkózni,
korcsolyázni, hóembert építeni. Ezzel nemcsak az ő, de saját magunk
egészségségéért is sokat teszünk!
A fityma a makk védelmére alakult ki az egyedfejlődés során, hiszen a négykézláb járó, vadászó, fára mászó őseink fedetlen teste számos külső hatásnak volt kitéve, a nemes szerszámnak elkélt a péncél. Azóta azonban eltelt harmincezer év, a férfiember felegyenesedett, testét ruha fedi, így mára a fityma elvileg elvesztette lényegi funkcióját. A körülmetélés pontos eredete és a szokás kialakulása nem teljesen világos, de a kutatók feltevései szerint az első körülmetélések körülbelül a jégkorszak utánra tehetők, és főleg a meleg éghajlatú területeken terjedt el (Afrikában, a Közel-keleten, Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában), ahol a férfiak az átlagosnál nagyobb fitymával rendelkeztek. Az ősi kultúrákban a fityma eltávolítása különböző vallási, illetve a termékenységgel összefüggő hiedelmekkel volt magyarázható.
Az ősi kultúrák közül az egyiptomiak hagyták ránk a legtöbb leírást a körülmetélés folyamatáról. Az ebben az időben keletkezett életképek, domborművek mind körülmetélt férfiakat ábrázolnak, és az épségben maradt múmiák is a szokás általános voltáról tanúskodnak. A körülmetélés a férfivá válást jelképezte, és kultúráktól függően komoly szertartási keretek között hajtották végre, általában érzéstelenítés nélkül. A műveletet mindig egy erre szakosodott ember végezte (a zsidóknál például a 'mohel'), aki a kezével jól előrehúzta a fitymát, kijelölte a makk helyét, hogy az ne sérülhessen, és egy nagyon éles késsel ( helyenként kővel) lecsapta a bőrkét. Ezután a fityma maradék részét visszagyűrték, és összetapasztották.
A zsidó vallási hagyomány szerint a körülmetélés Isten és a zsidók szövetségének jele, ám kutatók valószínűsítik, hogy egy vallásivá lett praktikus szokásról van szó. A meleg sivatagi, illetve nedves területeken ugyanis a fityma alatt könnyen megült a piszok, és gyakoriak voltak a gyulladások. A muszlimoknál a körülmetélés legalább akkora jelentőséggel bír, mint a zsidóknál. Az iszlám szent városaiba például körülmetéletlen férfi be sem teheti a lábát. Azokat a férfiakat pedig, akik együtt estek át a körülmetélési szertartáson, egy életre szóló, elszakíthatatlan kapocs köti össze.
A zsidókkal és a muszlimokkal ellentétben a görögök és a rómaiak a körülmetélést egyenesen barbárságnak tartották. A görögök a sportversenyeken, illetve a fürdőkben mindig fedetlen testtel jelentek meg, és rossz modorra vallott, ha valakinek kilátszott a makkja. Az első keresztények a zsidó vallásnak megfelelően körülmetéltek voltak, a kereszténység azonban hamar elszakadt a zsidó gyökerektől, és a görög-római hagyományokat követte. A népvándorlás során érkező népek - így a magyarok is -, már a körülmetélést el nem ismerő kereszténységet vették át. Egyedül a kopt egyház tartotta meg a körülmetélés és a keresztelés együttes szokását. A nyugati civilizációkban a körülmetélés csak mint zsidó vallási szokás, és mint fitymaszűkület megelőzésére végzett műtét volt ismert, csak a XIX. század közepétől kezdte vizsgálni az orvostudomány a beavatkozás fontosságát a nemi higiénia szempontjából.
A világháborúk tovább erősítették terjedését, hiszen a harctéri állapotok nem tették lehetővé az alapos tisztálkodást, 1945-re pedig - a háborús tapasztalatok hatására - a körülmetélés szinte teljesen általános lett Amerikában, Kanadában és Ausztráliában. Napjainkban a a zsidóknál és a muzulmánoknál továbbra is kötelező, míg Ausztráliában és Afrikában - ahol a férfitársadalom 75%-a körülmetélt - még mindig létezik a férfivá avatási szertartás részeként, sokszor ünnepséggel egybekötve. Ami a nyugati és a nyugatiasodó társadalmakat illeti, a körülmetélés kezd egyre jobban elterjedni. A kelet-ázsiai országokban - mint például Kína, Japán, Vietnám -, ahol a serdülőkor után, az amúgy is rövid fitymát mindig hátrahúzzák, szintén kezd divatba jönni a körülmetélés.
A körülmetélés azon kényes és vitatott témák közé tartozik manapság, melynek hátterében pszichológiai, szociológiai, vallási, politikai és kulturális erők húzódnak meg. Ennek tükrében, bár igyekszünk racionálisan kezelni a kérdést, a kulturális és vallási nyomoktól, esetleges előítéletektől szabadulni nemigen tudunk, csupán viszonylag objektív egészségügyi tényeket ismerünk.
A körülmetéléssel elkerülhető a makk gyulladása, a fityma nem akadályozza a vizelet szabad áramlását, s kimutatták azt is, hogy a körülmetélt férfiak kevésbé hajlamosak a péniszrákra (penile cancer). Ugandában, ahol a lakosság többsége nem körülmetélt, a péniszrák a leggyakoribb halálozási ok a férfiak körében. Az afrikai országokban végzett AIDS-kutatások során arra a megdöbbentő eredményre is fény derült, hogy a körülmetélt férfiak sokkal kevésbé vannak kitéve a heteroszexuális viszonyból eredő HIV-fertőzésnek és egyéb szexuális úton terjedő betegségeknek (pl. szifilisz). A körülmetélés pozitív vonatkozásai mellett ugyanakkor számos kísérlet és kutatás világít rá a hátrányos következményekre.
Hogy a körülmetélésnek milyen hatása van a szexuális életre, nehéz kideríteni, kutatásokat itthon nem, csak külföldön végeztek a témában. Fontos megemlíteni, hogy csakis azok a férfiak tudnak beszámolni a körülmetéléssel járó negatív (vagy pozitív) hatásokról, akiknek fitymáját felnőKörülmetélt vagy sima?
Hogy a körülmetélésnek milyen hatása van a szexuális életre, nehéz kideríteni, kutatásokat itthon nem, csak külföldön végeztek a témában. Fontos megemlíteni, hogy csakis azok a férfiak tudnak beszámolni a körülmetéléssel járó negatív (vagy pozitív) hatásokról, akiknek fitymáját felnőttkorban távolították el, s azt is, hogy az alább olvasható eredmények semmiképp sem egyetemes érvényűek. A British Journal of Urology egy riportja alapján egyes kutatások arra mutatnak rá, hogy a körülmetéléssel a hímvesszőn található erogén szöveteknek több mint a felét eltávolítják. A fityma ugyanis egy olyan különleges felület, amely a maximális szexuális érzékenységhez szükséges idegekkel van behálózva.
A folyóirat egy másik számában körülmetélt férfiakat kérdeztek meg állapotukról. A kiértékelés során fizikai, pszichikai és szexuális panaszok hosszú listája született meg. Sokan a hímvessző érzéketlenségéről számoltak be, míg mások egyéb szexuális zavarokról. A Journal of Sex Research öt, felnőtt korban körülmetélt férfit szólaltatott meg, akik szintén a hímvessző érzékenységének elvesztésétől szenvednek. A gyermekkorban körülmetélt férfiak hasonló panaszokat nem tudnak felemlegetni, de nagy általánosságban az a tapasztalat, hogy szexuális életük esetleges problémái nem erre vezethetők vissza, tehát valószínűleg a megszokás az, ami dominál.
|
BETEGSÉG |
ÉLETKOR |
BETEGSÉG |
|
|
Nyulajak |
3 hónap |
Több újj |
3-6 hónapi |
|
Farkastorok |
1,5-2 év |
Összenőt újj |
5-7 év |
|
Fülkagyló
rendellenesség |
4-5 év |
Csipőizületi ficam |
2 év |
|
Nyaki fisztula |
2-3 év |
A pulmonáris főér szükülete |
6-12 év |
|
Nyitott gernchasadék |
6 hónap |
Tetrada Fallot |
3-6 év |
|
Sérvek |
3 hónap |
Canal arterial peresistent |
2-12 év |
|
Rekeszizom-sérv |
3-6 hónap |
Aorta istmus szűkűlet |
3-12 év |
|
Rejtettheréjüség |
6-8 év |
Szivpitvar hiány |
6-12 év |
|
Fimózis |
6 hónap |
Szikamrai sövény hiány |
6-12 év |
|
Hipospadiasis |
3-4 hónap |
Tölcsérmell |
15 év |
|
Hugyhólyag ektópia |
2-3 év |
|
|
|
Hirschsprung betegség |
3-6 hónap |
||
Az elmúlt egy-két évtizedben a gyermeksebészet területén a legjelentősebb változások, részben egymásra hatva, két fő irányban észlelhetőek. Az egyik jelentős változás, hogy egyre inkább terjednek a különböző minimálisan invazív módszerek. A másik, már ezt megelőzően elindult változás az, hogy a különböző sebészeti beavatkozásokat követően a gyermekeket lényegesen hamarabb, sok esetben a beavatkozás napján hazaengedjük.
A leggyakoribb lágyéktáji műtéteket (sérv, vízsérv, rejtettheréjűség) egynapos sebészeti ellátás keretében végezzük, az egyébként egészséges csecsemőket, gyerekeket eseménytelen posztoperatív szak és megfelelő otthoni háttér esetén a műtét napján hazaengedjük. Hasonlósan történik a többi kisebb testfelszíni műtét is, ahol nem nyitunk meg testüreget.
Ezen „kisebb” sebészeti beavatkozások végzése terén viszonylag kevesebb egyébként a változás, mint a nagyobb műtétek esetén. Ilyen változás a fokozódó konzervativizmusunk a fitymaszűkület kezelésében, melyeknek nagy többsége igen jól reagál szteroid tartalmú kenőccsel való helyi kezelésre. Másik változás, hogy a le nem szállt here esetén a herét 2 éves korig le kell vinni a scrotumba. Amennyiben a here hormonális kezelést követően sem tapintható (valódi cryptorchismus), akkor mai álláspontunk szerint a választandó műtét a laparoscopia. Ennek során teljes biztonsággal meggyőződhetünk a here meglétéről vagy hiányáról és ennek megfelelő műtétet végezhetünk laparoscopos úton.
A nagyobb műtétek (hasi, mellkasi, urológiai) esetén is igaz, hogy hagyományos nyílt műtétet követően is legtöbbször néhány nap után, amikor korai posztoperatív szövődmény kialakulása már nem várható, hazaengedik a gyerekeket.
A különböző minimálisan invazív módszerek a 90-es évek elejétől terjedtek el rohamosan először a felnőtteken végzett sebészeti beavatkozásoknál, majd hamarosan a gyermeksebészetben is. Mára a nagy gyermeksebészeti beavatkozások jelentős része is elvégezhető minimálisan invazív úton gyermekekben, csecsemőkben, de akár újszülöttek esetében is.
A
bélelzáródás a belek táplálékot és salakanyagokat továbbító funkciójának
megszűnése. Két fő csoportját ismerjük, ezek a mechanikus ileusz és a
paralitikus ileusz. Amennyiben az elzáródás csak részleges, szubileuszról
beszélünk A mechanikus ileusz a bélcső átmérőjének oly mértékű
beszűkülése, ami a táplálék és salakanyagok továbbítását lehetetlenné
teszi. Az elzáródás lehet teljes (komplett ileusz) vagy részleges (parciális
ileusz).
A paralitikus ileusz a bélizmok bénulására vezethető vissza. Ez olykor
reflexesen következik be, pl. hasi műtétek után, máskor a beleket
beidegző idegek hiánya (pl. Hirschprung-betegség) vagy a bél ereinek elzáródása
(vaszkuláris ileusz) miatt jön létre.
A gyakoriságra vonatkozóan nincsenek adatok, mert az elzáródások egy része spontán is megoldódhat, másrészt az ileusz nem önálló betegség, hanem számos betegség súlyos, életveszélyes következménye.
bélcsatorna több szakaszból álló, izmos falú,
akaratunktól függetlenül aktív, féregszerű (perisztaltikus) mozgást
végző szerv. Elzáródását okozhatja a bél üregén belül elhelyezkedő
akadály (obstrukciós ileusz), de megtörténhet az is, hogy a belet kívülről
éri valamilyen mechanikai hatás, például kívülről nyomja a bélfalat valami
(kompressziós ileusz).
A mechanikus ileusz bekövetkezhet a bélcsatorna üregének elzáródása
(obstrukciós ileusz) vagy a bél összenyomatása (kompressziós ileusz)
formájában.
Az obstrukciós ileusz leggyakoribb oka a daganat, bizonyos gyulladások
(l. Crohn-betegség, a bélfal zsákszerű kiöblösödéseinek (divertikulum)
gyulladása, idegentestek (pl. a bélcsatorna legszűkebb szakaszán, a
Bauchin-billentyűnél felhalmozódott szőlőmagok, cseresznyemagok,
narancshéj vagy egyéb növényi rostok, óriás bélférgek, stb.)
A kompressziós ileusz leggyakoribb oka az előzetes műtétek,
hashártya-gyulladások, endometriózis, stb. nyomán visszamaradt
hashártya-összenövések, melyek mintegy hurokba foglalhatják az egyes
bélkacsokat (strangulációs ileusz). A kompressziós ileuszok másik gyakori
formája a bélkacs sérvkapun történő kizáródása. Egyéb külső
kompresszió (hasi daganatok, terhesség, stb.) jellemzően nem okoz
bélelzáródást.
A viszonylag szabadon mozgó vakbélkacs saját tengelye körüli megfordulását
értjük szorosabb értelemben bélcsavarodás (volvulus) alatt. Hétköznapi
értelemben bélcsavarodásként szokás emlegetni pl. a strangulációs ileuszt is.
Csak gyermekkorban fordul elő két, egymást követő bélszakasz egymásba
csúszása, az invagináció. Heves hasi panaszok mellett jellemző lehet a
véres székletürítés is. Az invaginációk egy része spontán is megoldódik.
A paralitikus ileusz reflexes formájának pontos mechanizmusa nem ismert.
Hasi műtét után a bél átmeneti bénulása szokványos jelenség.
Kialakulásában a hashártya húzogatása által kiváltott reflex és
elektrolitzavarok is közrejátszhatnak. A vaszkuláris ileusz okai megegyeznek az
érelzáródás okaival (pl. tromboembólia, érelmeszesedés, stb).
A bélelzáródás az akut hasi katasztrófák körébe tartozik. Klasszikus tünetei: (1) heves hasi fájdalom, izomvédekezés (defense, e: defanz) a has betapintásakor, (2) puffadás (meteorizmus), (3) hányás (4) székrekedés. Ez utóbbi csak a későbbi időszakban jelentkezik, jellemzően a fájdalommal és hányással kezdődik a bélelzáródás. Minél magasabban történik a bélcsatorna elzáródása, annál jobban dominált a fájdalom és a hányás. Ezzel ellentétben a vastagbél-végbéltáji elzáródásoknál a bélgázok felszaporodása (meteorizmus) és a székletürítés megszűnése jellemzőbb.
A bélelzáródás előtti része heves izommozgásokkal próbálja leküzdeni az akadályokat. Ez a has meghallgatásával is észlelhető, erős bélkorgás formájában. Később a kompenzáló izommozgás kimerül, a has "elcsendesedik". Az elzáródás előtti részben jelentős mennyiségű folyadék, só és béltartalom gyűlik össze. A jelentős folyadék- és sóvesztés keringési elégtelenséghez ("shock", l. külön fejezet), a fokozódó béltartalom a bélfal kilyukadásához (perforáció) vezet. A törvényszerűen bekövetkező hashártya-gyulladás szepszist (l. külön fejezet) és tovább fokozódó keringési elégtelenséghez vezet a hashártyafelszín gyulladásos izzadmány képzése révén. Kezeletlen esetben a beteg rendkívüli fájdalmak között, shockos állapotban hal meg. A bélelzáródás végső szakaszában előfordulhat a bélsár hányás formájában történő ürítése.
A heveny hasi katasztrófa diagnózisának
felállítása, a kórelőzmény, a tünetek és a lelet alapján nem nehéz. Olykor
szükség lehet egyéb vizsgálatokra is.
Hasi röntgenvizsgálat alkalmával a block feletti tágult bélszakaszban jól
látható a gázok felszaporodása és a folyadékszintek. A bélcsatorna perforációja
esetén a máj és a rekeszizom között levegő jelenik meg, mely röntgennel
jól látható.
Az "akut has" önmagában is azonnali műtétet tesz szükségessé. A
pontos diagnózis felállítása is leggyakrabban a has megnyitását követően
történik. Sokan hibának tartják pontos diagnózissal az elzáródás helyének
meghatározására fordított időt, ha a has megnyitását a sebész már
eldöntötte.
1.
Hasi műtét segítségével az elzáródott bélszakasz és az alapbetegség eltávolítása,
majd az ép bélszakaszok újraegyesítése. Kompressziós ileuszok esetén is az
alapbetegség megoldása és a leszorított bélkacs kiszabadítása. Ennek
eltávolítására is szükség lehet, ha a tartós vértelenség miatt a bélfal
károsodik, elhal.
2.
Antibiotikumok. A beteg általában injekciós és/vagy infúziós antibiotikum kezelésben
is részesül a hashártyagyulladás megelőzésére és/vagy kezelésére.
3.
Só- és vízháztartás rendezése. Mivel a beteg só és vízháztartása törvényszerűen
felborul, az elektrolitok és a víz pótlása infúziós segítségével történik.
4. Vénás táplálás. A műtéti terület nyugalomba helyezése általában vénás táplálást is szükségessé tesz.
A bélelzáródásra hajlamosító betegségek korai gyógyításán kívül más lehetőségek nem állnak rendelkezésünkre.
Maga a bélelzáródás, mint tünet, általában gyógyítható. A betegség prognózisát az alapbetegség szabja meg. Egyszerű sérvkizáródás esetén a beteg életkilátásai természetesen, jók míg kiterjedt bélrák esetén kedvezőtlenek. Ilyen esetekben sokszor meg kell elégednünk az elzáródott bélszakasz kiiktatásával sztóma segítségével.
A bélelzáródás annál könnyebben gyógyítható, minél koraibb az orvosi beavatkozás. Hasi fájdalom, hányás esetén nem szabad késlekedni az orvosi ellátással különösen akkor, ha már volt hasi műtétje, esetleg bélelzáródásra hajlamosító betegsége ismert.
Sajnos egyre több gyereknek rossz a tartása és sokuk szenved gerincelváltozásoktól is. Az szakorvosok gyakran észlelik már iskolás-, sot óvodáskorban is a gerincelváltozásokat.
A gerincelváltozások következo fajait különböztetjük meg:
Lapos hátról beszélünk, amikor az élettani görbületek elsimulnak. A gerinc elveszti normális, S alakú görbületébol eredo rugószeru funkcióját, mellyel tompítja a ráható hirtelen erobehatásokat (például ugráskor, futáskor), és kivédi a gerinc károsodását.
Ennek ellenkezoje a fokozottabb görbület kialakulása. Lehet a háti és az ágyéki szakaszon egyaránt, vagy csak a háton - ez a domború hát, vagy csak az ágyékon - ez a nyerges hát.
Ezektol a viszonylag „jóindulatú” - tornával, úszással általában javítható - tartási rendellenségektol el kell különíteni a serdülokorban észlelheto kóros gerincgörbületet. Ez a gerinc háti szakaszán figyelheto meg, de az ágyéki gerincszakaszra is kiterjedhet. Az elváltozást serdülokori görbehátnak vagy - elso leírója után - Scheuermann-betegségnek nevezik. Régebben tanoncbetegségnek is hívták, mert foleg nehéz fizikai munkát végzo fiatalokon észlelték az elváltozást. Azonban nemcsak fizikai megterhelés, hanem örökletes tényezok is befolyásolják kialakulását, így igen elterjedt gerincbetegség. Egyes szerzok szerint a lakosság 4-6 százalékát érinti, mások 25-30 százalékról számolnak be.
A betegség
három stádiuma:
I. 10 éven aluliaknál rossz tartással kezdodik, nagyrészt fájdalommentesen.
II. 12-17 éves kor között zajlik le. Az érintettek általában fáradtságérzésrol panaszkodnak. Ez a napi megterhelés folyamán délutánra fokozódik. Bizonytalan fájdalmak is jelentkeznek már ilyenkor, leggyakrabban a lapockák közötti területen, illetve a keresztcsont táján. A fokozott görbületu háti szakasznak bekövetkezhet az elmerevedése. A röntgenfelvételen jól látható, hogy az ezen a területen lévo csigolyák alakja megváltozik, elorefelé megnyúlnak, elülso részük elkeskenyedik.
III. Ez a stádium a 18. életév táján alakul ki. A növekedés befejezodése idején jut a beteg ebbe a stádiumba, amely végigkíséri egész élete folyamán. A harmadik stádiumban jelentkeznek a gerincpanaszok. A háti izomzat kifejezett fájdalma mellett elofordul, hogy a csuklyásizom szélén vagy a lapockák között érez a beteg fájdalmat. A panaszok nagyobb testi megeroltetés után fokozódnak, de gyakran ülo foglalkozásnál is elofordul. Nyaki, válltáji, akár isiászos (azaz alsó végtagba sugárzó) fájdalommal is jelentkezhet.
KEZELÉS:
A betegség kezdetén az elso stádiumban, amikor csak a gyermek rossz tartása a fo panasz, elégséges lehet a deformitás fokozódásának megakadályozása, illetve csökkentése gyógytorna és sport (úszás, kosárlabda) segítségével.
Ez a betegség második szakaszában önmagában már nem elég. Ilyenkor szükség van a fájdalom megszüntetésére, a merev izomzat fellazítására. Gyógytorna mellett a manuálterápia is fontos lehet. Kezelni kell a csigolyákat - javítani a mozgásukat -, és az izmok lazítása is rendkívül jó hatású. Scheuermann-betegségnél (körülbelül 20 százalékban) a gerinc oldalirányú görbületét is észlelhetjük a háti szakaszon. Ilyenkor fontos megvizsgálni a fejízületeket, ugyanis ezen ízületek mozgásbeszukülése kihat az egyensúlyszerv muködésére is.
Nagyon fontos, hogy minden gerincdeformitásban szenvedo gyermeknél elvégezzük a vizsgálatot, mely után a blokkolt - tehát csökkent mozgású - ízületek bemozgatásával elejét vehetjük a súlyosabb elváltozások kialakulásának, illetve csökkenthetjük a már meglévo deformitásokat.
Súlyosabb esetekben - akárcsak a gerincferdülés kezelésében is - szükség lehet fuzo viselésére. A legmodernebb fuzok egyedi gipszmintavétel alapján készülnek. A fuzo állítható, így a görbület nagysága fokozatosan csökkentheto és követi a növekedést is. Éppen ezért igen rövid ido alatt látványos javulás érheto el. A fuzo viselése diszkrét, akár egy pólóval is eltakarható. Általános mozgásokat nem korlátoz, sot bizonyos hobbisportok a fuzo viselésével is végezhetok. A rászorultaknak ingyen felírható. A fuzo viselése mellett elengedhetetlen a napi gyógytorna végzése, melyet célszeru gyógytornász felügyeletével begyakorolni.
A tél tipikusan az az évszak, amikor jobban oda kell figyelnünk
gyermekeink táplálkozására.
A rossz idő négy fal közé zárja őket, ezért nem mozognak eleget,
ráadásul a Mikulásra kapott rengeteg csoki vagy a karácsonyi édességdömping
csak tetézi a problémát, amelynek neve: elhízás.
Az utóbbi 30 évben egyre több a túlsúlyos gyerek a fejlett világban. Bár hazánk
a középmezőnybe tartozik, az elhízás nálunk is nagy gondot okoz: míg a
1970-es években csak a gyermekek 8 százaléka volt kövér, ma már ez a szám 12-18
százalékra emelkedett. Ennek egyik oka, hogy a gyerekek csak az iskolai
testnevelés órákon mozognak, szabadidejüket a tévé és a számítógép előtt
töltik. A másik ok, hogy - szüleikkel együtt - kevésbé tápláló, kalóriadús
ételt fogyasztanak.
Az elhízás a gyerekek esetében sem pusztán esztétikai probléma, a betegségnek
súlyos szövődményei vannak. Magas vérnyomás, légzési problémák, diabétesz,
szív- és érrendszeri megbetegedések, ortopédiai elváltozások (lúdtalp,
gerincferdülés, rossz testtartás) és pszichiátriai zavarok is felléphetnek a
túlsúlyos gyerekeknél, a serdülő lányoknál, ezen felül menstruációs
zavarokat is okozhat a kövérség.
Mi a megoldás? Igaz ugyan, hogy a zsírok energiatartalma nagy (9,3 kcal/g), ám
a zsiradékot ennek ellenére semmiképpen sem szabad száműzni a gyerekek
étrendjéből, ugyanis fontos szerepe van többek között a zsírban oldódó A,
D, E vitaminok felszívódásában és a növekedésben. Az azonban fontos, hogy milyen
zsírból készítjük az ételt.
Az állati eredetű zsiradékok helyett érdemes növényit használni a
főzésnél, és vitamin hozzáadásával készült, értékes növényi olajtartalmú
margarint kenni a gyerekek szendvicsére. A helyes táplálkozás mellett nagyon
fontos a mozgás is. Mutassunk jó példát: menjük a gyerekekkel szánkózni,
korcsolyázni, hóembert építeni. Ezzel nemcsak az ő, de saját magunk
egészségségéért is sokat teszünk!
Az orvostörténeti documentumokból kitünik,hogy mióta orvoslás létezik az emberi társadalomban a heveny appendicitis mindig egy súlyos betegség volt főként akkor ha nem kellő időben került felismerésre.A diagnosztikai tévedések sok áldozatot követeltek úgy a felnőtteknél de méginkább a gyermekeknél.Az általa okozott halálozás még néhány évtizeddel ezelőtt is magas volt.
Az appendicitis megbetegedési mutatói a gyermekeknél magasabb mint a felnőtteknél.Csecsemőknél igen ritka,gyakoribbá válik 4 éves kor után és a leggyakoribb 1o-15 év között.-Minnél kisseb a gyermek, a betegség felismerése, annál több nehézségbe ütközik és természetszerüen annál több a nem diagnosztizált esetek száma,és ennek a nem kivánt következményei.
A felsorolt tények arra köteleznek bennünket, hogy bármilyen heveny jellegü hasi fájdalomnál minden orvos elévülhetetlen kötelessége az első lépésben az appendicitis kizárása.De tovább megyek-ilyen esetekben akik észlelik a gyermeket azok is kötelesek orvoshoz fordulni.Inkább legyen a kétes esetekben megfigyelés alatt a gyermek egy sebészeti osztályon/mondjuk fölöslegesen/minthogy egy dráma tanui legyünk,egész életre szóló lelkiismeretfurdalással.Az orvosi gyakorlatban bármilyen jellegü felületesség vagy nem kellőképpen alátámasztott biztonságosság előbb utóbb
elszámoltat bennünket,és a visszfordithatatlan következmények felelősségével.terhel egy egész életen át.
A betegség végső diagnózisának a felállitása és a kezelése a sebész szakorvos feledata.Az alábbiakban csupán a szülők tájékoztatására akarok egynéhány jellemző tünetet felsorakoztatani:
- az appendicitis az esetek döntő többségében hirtelen kezdődik
- a fájdalom nem éri el azonnal a maximumát hamen fokozatosan erősödik.
- az enyhébb esetekben a fájdalom jellege lehet tompa,vagy súlyos
- gangrénás formáknál, nagyon éles szinte türhetetlen
- az eseteknek a 9o%-ban a fájdalom a jobb csipőárokban a leg-
- kifejezetteb,de kisugározhat a medence vagy veseárok felé
- egyes esetekben főként kissebb gyermekeknél a fájdalom az egész
- hasra kiterjedhet,mert a kissebb gyermek képtelen lokalizálni a fájdalmat.
- ha tapintásra a gyermek egy helyen rögziti a fájdalmat az nagyon értékes tünetnek itélhető
- kisérő tünetek lehetnek lehetnek a hányinger,hányás,hőemelkedés
- vagy láz,elesettség,sápadtság,aláárkolt szemek,szenvedő arc
- A megfelelő megfigyelő képességgel rendelkező szülők észrevehetik a következőket-
- -a gyermek meggörnyedve jár,olykor a kezét a fájdalmas jobb csipő
- árkon tartja
- a lépcsőn való járás fájdalmas,szinte minden lépcsőfoknál
- ha két sarkára állitva a gyermek ugrik egyet,éles fájdalmat jelez a jobb csipőárokban.
- a jobb here lehuzásával ugyszintém élénk fájdalom észlelhető.
Ahogyan az orvosnak szent kötelessége a mindennemü heveny hasi fáj dalomnál legelőször kizárni az appendicitiszt-ÚGY A SZÜLŐNEK IS KÖTELESSÉGE MINDEN JELLEGÜ HASI FÁJDALOMNÁL AZONNAL AZ ORVOSI VIZSGÁLATOT IGÉNYELNI.
Mint gyakorló orvos szeretném még két fontos dologra felhivni a figyelmet:
1-A gyermeknél a hasi fájdalom jelenléte vagy lokalizációja nagyon
körülményesen értékelendő és mint klinikai tünet főként a kicsinyeknél meg-bizhatatlan.
2-A grippés járványok idején más gyermekgyógyász és sebész kollégámmal,jómagam is észleltem az apendicitis számbeli növekedését.Ezekben az esetekben a betegség kezdete megfelel a grippe tüneteinek,majd 5-7 nap után a gyermek hasi fájdalmakról,hányingerről,hányásról panaszkodik és kialakul az apendicitis jellemző képe.
Egyes szülők rossz néven veszik a mikor az orvos ilyesmit emlit a
gyermekükkel kapcsolatban.De a tudománynak megfelle-bezhetetlen érvei vannak a
kórkép bizonyitására.
Hystériás végtagbénulások,állási vagy járási képtelenségek,hallás és látászavarok,zilált gyakori légzés nagyobb gyermekeken fordulnak elő.Jellemző a tünetek sokrétüsége,szinpadiassága befolyásolhatósága,szuggesztiv behatásokkal és a szervi okok teljes hiánya.A bénulások nem felelnek meg az anatómialiag meghatározható elhelyezkedésnek.A látás elvesztése esetén teljesen negativ a szemészeti lelet stb.Előfordulnak nagyobb rohamok is,amelyek azonban klinikailag könnyen elkülönithetők az epilepsziától,EEG tünetekkel nem járnak.
Psichológiai vizsgálatkor azonban feltárhatók a hystériás karakter vonásai-a fokozott érvényesülési vágy,és a psyché sérülékenysége.Az ilyen gyermekek valószinü több figyelmet igényelnek a környezetük részéről,mint amnnyi jogos osztályrészük.
Érvényesülési vágyuk egyrészt a fennt leirt tünetekben,betegsé-
gekben nyer kifejezést,másrészt kiszámithatatlan magatartásukban környezetükkel szemben.
Hatáskeltés céljából történeteket találnak ki,szinészkednek,eset alaptalanul rágalmazzák környezetüket.
A szervi tünetek kezelése sokszor meglepően sikeres.Egyszerü szuggesztiv eljárások.placebo-injekciók,néhánynapos kórházi beutalás gyors eredménnyel járnak.Súlyosabb esetekben feltétlenül igényelni kell a hystériás jellemü gyermek nevelési irányitását és alkalomadtán kezelését.
A fájdalom lehet éles vagy tompa, idoszakos vagy folyamatos, lükteto vagy egyenletes, jelentkezhet egy helyen vagy mindenütt. Bizonyos fájdalmakat nagyon nehéz szavakkal leírni. A fájdalom intenzitása változhat az egészen csekélytol a turhetetlenig. Laboratóriumi vizsgálattal nem lehet kimutatni sem a fájdalom súlyosságát, sem a jelenlétét.
Az orvosnak ki kell kérdeznie a beteget a fájdalmáról, hogy teljesen megérthesse annak jellegzetességeit. Néha 0-tól (nincs) 10-ig (nagyon eros) terjedo pontrendszert használnak segítségként a fájdalom leírására. A gyermekeknél arcokat ábrázoló rajzok sorozata - a mosolygóstól kezdve a homlokráncolón át a síróig - szolgálja ugyanezt a célt. Az orvos minden esetben megpróbálja meghatározni a fájdalom fizikai és lelki okát is. Sok idült betegség (mint például a rák, az ízületi gyulladás vagy a sarlósejtes vérszegénység) és heveny kór (mint például a sebek, az égések, az izomszakadások, a csonttörések, a ficamok, a féregnyúlvány gyulladás, a veseko vagy a szívroham) fájdalmat okoz. Még a lelki betegségek (mint például a depresszió vagy a szorongás) is okozhatnak fájdalmat, amit lelki eredetu (pszichogén) fájdalomnak nevezük. A lelki tényezok miatt a fizikai sérülések okozta fájdalmat is nagyobb vagy kisebb intenzitással érzi a beteg. Az orvosnak ezekkel a lehetoségekkel számolnia kell.
Az orvosnak figyelembe kell vennie a fájdalom heveny vagy idült voltát. A heveny fájdalom hirtelen kezdodik és rendszerint nem tart hosszú ideig. Ha súlyos, okozhat szapora szívritmust, szapora légzést, emelkedett vérnyomást, verejtékezést és tágult pupillákat. Az idült fájdalom hetektol hónapokig tart. Az idült (krónikus) jelleg rendszerint olyan fájdalmat jelöl, amely több, mint egy hónappal tovább tart, mint ahogy a betegség vagy sérülés lefolyása indokolná; máskor hónapokon, éveken át vissza-visszatér, vagy pedig hosszantartó betegségekhez (pl. rák) kapcsolódik. Az idült fájdalom általában nem érinti a szívmuködés ritmusát, a légzés szaporaságát, a vérnyomást vagy a pupillák tágasságát. Ellenben alvászavarokat, étvágytalanságot, székrekedést, fogyást, a szexuális aktivitás csökkenését és depressziót okoz.
Mivel elsősorban a szülők képezik a csecsemő és kisgyermek környezetét,az ártalmak túlnyomó része a szülők hibás magatartásában keresendő.Mind a szeretet megnyilvánulásának helytelen formái,túlzásai,mind a szeretethiány nemkivánatos következményekkel jár.Az anya túlzott engedékenysége,félénksége a vezetés hiánya,esetén az a gyermek,akinek minden vágy teljesül,aki tilalommal soha nem találkozik,hamarosan uralkodni kezd az egész családon.A gyermek mind követelőbb lesz,és ha túlméretezett igényeit nem teljesitik,és észreveszi hogy kegyes hangulata milyen központi kérdése a családnak,hatalmi eszközként használja az étvágytalanságot,a székürités megtagadását,a dührohamot.A második harmadik évben amugy is olyan szivesen használt-nem- szó állandóvá vállhat.
Lévén hogy az orvos-szülő komunikációjának elég ritka témája ez a kérdés/időhiány miatt is/az alábbiakban felsorolok egynéhánygyakorlati gondolatot.
A túlzott védeni akarás-Az ilyen szülők azonnal felveszik a gyermeket,ha sir,etetik,öltöztetik,fürösztik messze azon a koron túl,mikor már önállóségrra kellene szoknia.Örök gond hogy a gyermek nem eszik eleget,ezért túltömik az elhizásig,félelmükben hogy meghül túlöltöztetik,állandóan orvoshoz vonszolják-a túleröltetétől úgy óvják hogy az iskolai feladatokat is ők oldják meg a gyermek helyett.E gyermekek gyenge akaratú emberré,esetleg hypochonderré válhatnak-mások fellázadnak,agreszivak,kibirhatatlanok lesznek.A szeretet túladagolásával kapcsolatos szülői magatartás különlegesen gyakori –egyke-gyermek és idősebb szülő esetében.
A szeretethiány-A gyermekben amúgy is –még jó körülmények közt is kifejlődhet hogy elveszti vagy elvesztette a szülők szeretetét,és igen nehézzé válik a helyzet,ha valóban nem kivántnak érzi magát.Nem kivánt lehet az olyan gyermek,akinek szülői tál fiatalok,éretlenek a családalapitás kötelezettségeinek teljesitésére.Nem kivánt a szülők életformáját zavaró terhességből eredő és a szüők várakozásának nem megfelelő képességü gyermek.A szülőkszeretetében csalódott gyermek elveszti biztoságérzését,tájékozódását az-én- és az ellenségesként megismert külvilág közt.
A túlzott keménység-A szülő sokszor túlságosan ambiciózus,túl követelő.Ez hibás magatartás,mert teljesithetetlen az az igény, hogy minden tekintetben mintagyermeket neveljenek a szülők.Hibás ha az anya mindent eltilt,mindent kifogásol,mindent büntet,ha a gyermeknek egy derüs,könnyed perce sem marad,ha nem játszhat,szórakozhat életkora igényeinek megfele-
Lően.E
téren-mint esetleges ártalmi tényező-gyakran az apa mint autokrata jelenik
meg a szinen túlméretezett szigorral,tekintéllyel.Nagy hiba ha s szülők nem veszik tekintetbe a gyermek psichés
fejlődési fázisait-azaz ha a fiatalabb gyermektől olyat
várnak,követelnek,amit csak a későbbi fejlődés hozhat meg.
Az örökös lebecsülő összehasonlitás-a jobb képeségekkel rendelkező gyermekkel,és az a törekvés,hogy szerényebb adottságu gyermekből indokolatlan és eredménytelen büntetésekkel kivőló teljesitményeket sajtoljanak ki.Az önbecsülésében sértett vagy agyonhajszolt gyermekben –az elégtelenségérzés,valamint félelem reakciók,gátlások,dac és gyülölet-
Reakciük egész sora fejlődhet ki.Mivel a gyermek arra a meggyőződésre jut,hogy bármit tesz,sikerre,elismerésre,szeretetre megértésre és békességre úgy sincs esélye,mert a felnőtt csak azért van hogy kifogásoljonbüntesse,,nemegyszer betegségbe menekül.Éjjeli ágybavizelés,a székelés kontroljának a zavarai,fejfájás/migrén/hányás.hasi fájdalmak stb.jelentkezhetnek a feszült gyermekben.A későbbi korban e gyermekek fellá-zadhatnak,a szülők a vezetők domináló és meg nem értő magatartása ellen,ami a fiatalkori bűnözés egyik oka is lehet.
A szülői vezetés helyes eszköze a gyermek eggyütműködésének a megnyerése,ambiciójának és jó irányu érdeklődéseinek kiépitése.A gyermeket meg kell dicsérni,ha jó,ás nem szabad dicsérni,csodálni,imádni ha rossz.A korhoz a –botláshoz- mért –büntetés legyen azonnali,ne maradjon el,mert következetes viselkedés révén társitja agyermek a hibát és a büntetést.A –megjavult- gyermeket a szülő rögtön fogadja vissza a szeretetébe,és ne térjen állandóan a hibákra,botlásokra.Talán nem túl nagy hiba,harag nélkül és ritkán alkalmazva,egy-kettőt a kibirhatatlan kis –bűnöző-fenekére verni,de a jobbik eszköz a következetes vezetés.A büntetés,fegyelmezés eszközei a későbbi korban bizonyos szórakozások,kimenők stb rövid és belátható ideig tartó megvonása.
Az ingerszegény környezet. A szülők tompasága,tudatlansága,nemtörődömsége még jó adottságu gyermekben is meglassitja a szellemi fejlődést az értelem kibontakozását.Az elhanyagolt,ingerszegény környezetben növekvő gyermek azonfelül különös magatartásokat vehet fel-sztereotip mozgások,öklöndözés,étvágytalanság stb.Ha a szülők idegesek,feszültek,akkor inkább túl sok a behatás illetve inger ahhozhogy Anyugodt fejlődés biztositva legyen..Sokkal tragikusabb és a családon belül sokszor megoldhatatlan a helyzet alkoholista,bűnöző az imbecilitás határán álló szülők esetén.Igen nehéz a –széteső családi élet-,egymást gyűlö,veszekedőlő szülők gyermekeinek a helyzete.
Az elkényeztetés leggyakoribb az első gyermeknél-valamennyien közel járunk ahhoz hogy első gyermekünket alaposan elkényeztessük.A legtöbb ember számára Ő a világon a legcsodálatosabb játékszer.Ha a férfiaknak rögeszméjévé válhat egy új kocsi,a nőknek egy szép bunda,nem csoda,hogy az újszülött kisbaba a szülők minden gondolatát betölti.De sokszor nem csak erről az örömteli érzésrél van szó.
A szülők hajlamosak arra,hogy mindazokat a reményeket és félelmeket,amelyeket saját magukkal kapcsolatban éreztek,átvigyék lelkükből lelkedzett elsőszülöttükre.
Az elkényeztetésben közrejátszik az aggódás is,hogy kizáróan Ők felelősek egy tehetetlen kis lény biztonságáért és boldogságáért.Amikor sir akkor a szülők azt érzik hogy tenniök kell valamit.A második gyermeknél már több tapasztalattal és arányértékkel rendelkeznek,tudják hogy időnként saját érdekében meg kell tagadni bizonyos dolgokat a gyermektől.Már nem éreznek bűntudatot,ha néha meg kell keményiteniük szivüket.
Egyes szülőkben több a hajlam arra,hogy elkényeztessék a gyermeküket.Pl-ha túl sokat kell várniuk az első gyermekre,és attól félnek hogy több már nem lehet-ha nem biznak eléggé magukban,s a gyerektől várják hogy megvalósitsa mindazt,ami nekik az életben nem sikerült,eközben pedig a gyermek rabszolgájává válnak.
Könnyebben elkényeztetik gyereküket azon szülők,akik örökbe fogadták a gyereket,és úgy érzik hogy csak emberfeletti teljesitményekkel tudják bebizonyitani,hogy eleget tesznek a szülői feladatnak.Ide tartoznak azok a szülők is,aki pszichológiát,betegápolást hallgattak az egyetemen vagy valamilyen iskolán,az orvosok, és azok akik hivatásszerüen dolgoznak hasonló területeken/gyermekkórház,bölcsőde,ovoda/mert bizonyitani akarnak.Sokszor nehezebb annak aki az elméletet tudja!!!
Hajlamos az elkényeztetésre az a szülő is ,aki szégyelli,ha valamiért megharagszik a gyermekére,és azzal akarja helyrehozni a dolgot,hogy inkább mindent megad neki,amit csak akar-meg az a szülő aki valamiféle bűntudatot érez ha sirni hallja gyermekét.
Bármilyen ok is rejlik mögötte,ezek a szülők mind kicsit tulságosan készek arra,hogy feláldozzák saját kényelmüket és jogaikat,hoyg megadjanak mindent amit Ő kiván.Ebből még nem lenne semmi baj,ha Ő vagyis a kisbaba,tudná hogy mit kell kivánnia.De még nem tudja,mi a jó neki.A természtében az ösztöneiben van,hogy a szülőktől várja a biztos irányitást és ez meg is nyugtatja Őt.
Ha a szülők nem következetesek,a gyermekben is bizonytalanság támad..Ha aggódva felveszik valahányszor nyűgös-mintha valami szörnyű történne,ha az ágyában hagynák-egy idő után a gyermek is úgy érzi hogy ez valóban szörnyü lenne.
Minnél inkább engednek a kivánságainak,annál követelődzőbb lesz.A túlzott engedékenység mindig arra készteti a másik felet-bármilyen koru is-hogy fölébe kerekedjék az engedékenyebbnek.
Már tárgyaltuk az előzőkben a mértéktelen és válogatásnélküli zeleviziózás ártelmait és a háttérértékelések eredményeit a televiziózás és az agresszió valamint a televiziózás és szorongás összefüggéseit.Ezekre sa realitásokra már nagyon sokan hivták fel a szülők figyelmét főként megelőzés céljából.
Az alábbiakban tovább bővül a kör, lássuk, milyen ártalmai lehetnek még a nem megfelelő műsorválasztásnak!
A tévéműsorokat vizsgálva arra is fény derült, hogy a televíziós öngyilkossági hírek és az öngyilkosságról szóló ismeretterjesztő előadások, valamint az öngyilkosságról szóló speciális történetek sugárzását követően az öngyilkosságok aránya a serdülőknél jelentős emelkedést mutatott, míg a felnőtteknél ez nem volt megfigyelhető. Ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy a serdülők sokkal szuggesztibilisebbek a divat és az utánzás szempontjából, mint a felnőttek.
Érdekes adat az is, hogy a serdülőkorúak között a lányok sokkal inkább hajlamosak a divat utánzására, mint a fiúk. Feltehető azonban az is, hogy elsősorban az öngyilkosságra veszélyeztetett fiatalok - akiknek alacsony a tűrőképessége, depressziósok - reagálnak ilyen egyértelműen. Mintegy az ötletet kapják meg az öngyilkosság elkövetésének módjához.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy kerülni ajánlatos minden olyan műsort, ami fokozhatja fiataljainkban azt az érzést, hogy az "öngyilkosság" is egy megoldás a problémákkal való szembesüléskor egy nagyobb csalódás esetén.
Közismert az is, hogy napjainkban a gyermekeket és a serdülőket jóval több szexuális vonzatú inger éri a külvilágból, mint bármikor ezelőtt. Azt is jól tudjuk, hogy ezek az ingerek a gyermek intellektuális és érzelmi feldolgozóképességét erősen meghaladhatják, ami miatt még a normális nemi kapcsolat is torz formában raktározódhat a gyermek gondolatvilágában.
A pornográf irodalom- és filmélmények a gyermekben a szexualitást a szeretet helyett az agresszióval kapcsolhatják össze, és így a nemi aktus csupán technikai kérdéssé süllyedhet, vagy rosszabb esetben az agresszív érzelemmel összekapcsolódva félelemkeltő borzalommá, vagy az erőszak egyfajta kiélési módjává válhat a képzeletükben. Ezenkívül egy-egy filmben látott szexuális tevékenység imprintingszerűen (imprinting angol szó, bevésődést jelent) rögzülhet, mely különféle szexuális perverziókhoz vezethet.
Számos tanulmány bizonyítja továbbá azt is, hogy a tömegkommunikáció és persze elsősorban a televízió jelentős hatással bírhat a nemi szerepekre való felkészítésben is. Azaz egy-egy foglalkozás, viselkedési mód megkedveltetésében vagy elutasításában a gyermeknézők széles tömegeire hathat. Példa erre a Linda-filmek megjelenése, ami a lányok között a rendőri foglalkozás és a karatetanulás "járványát" indította el.
Ugyancsak a tévét okolják egyes kutatók a gyermekek olvasási eredményeinek hanyatlásáért és a koncentráció gyengeségéért. A tévé műsorainak irama hatással lehet a sokat tévéző gyermekek tanulási szokásaira.
Külön megjegyzést érdemel a reklámok, hirdetések hatása. Az óvodáskorúak különösen fogékonyak a reklámokra, mivel a lényeget tekintve nem értik, így könnyen lehet rájuk hatni. Bár az iskoláskorúak már egyre jobban megértik a reklámok lényegét, a legtöbben továbbra is feltételezik, hogy a reklámok pontos információkat közölnek.
A filmek és a különböző adások szereplőinek a viselkedése is befolyásolja a tévéző gyermekek attitűdjeit. Gondoljunk csak a főszereplők alkoholfogyasztására, autóvezetési stílusára, öltözködésére stb.
Sajnos hiányoznak azok a kutatások, amelyek a gyermekek magas rizikójú csoportjánál vizsgálnák a hatásokat. Ilyenek a túlmozgékony, impulzív viselkedésű, figyelemzavarral küzdő vagy ellenkezőleg, szorongó, gátolt, vagyis magatartási és emocionális betegségre hajlamos gyermekek, de ide tartoznak a konfliktusos családi légkörben élő, vagy a családból kiemelt gyermekek is. Ezek a lelkileg magányos gyermekek intenzívebben élik át a szereplők érzelmeit, azonosulási készségük nagyobb, ugyanakkor a műsornézés ideje alatt feledhetik önnön valóságbeli kiszolgáltatott helyzetüket és magányukat. Veszélyes tévézés lehet ez, mert többféle káros következménye külön-külön is a személyiségfejlődés torzulásához vezethet. Ezekben az esetekben megállapítható, hogy a "háttérkörülmények" vezethetnek el odáig, hogy a gyermek és a televízió kapcsolata nem marad meg egészséges keretek között.
Veszélyeztetettek a nem jó értelmi képességű gyermekek is, ha válogatás nélkül televízióznak, és ha a különböző műsorokat felnőtt segítsége nélkül nézik. Mivel az összefüggések megértésére kevésbé képesek, felszínes emlékmorzsáik és a túlzott tévézés feszültségfokozó hatása miatt magatartászavart mutathatnak, ami még nehezebbé teszi az amúgy is problémás beilleszkedésüket a gyermekcsoportokba.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a túlzott tévézés fizikálisan passzív elfoglaltság, önmagában egészségtelen, mert elvonja a gyermekeket a mozgásos tevékenységektől, melyekre pedig az egészséges fejlődéshez feltétlenül szükség lenne.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tévé előtt ülő gyermek körülveszi magát különböző tálkákkal, amelyekben valószínűbb, hogy cukor, csokoládé vagy sütemény van, mint inkább gyümölcs lenne, akkor a negatív hatás megduplázódik. A tévét néző gyermek izgalmában vagy csak megszokásból nagyon sokat "rágcsál", amely megfelelő ellensúlyozás nélkül káros hatással lehet különösen a hízásra hajlamos gyermekek testsúlyára, keringésére, következményeiben pedig az egészségi állapotára.
A fentiekben a masszív és válogatás nélküli televíziózás negatív hatásaira szerettem volna felhívni a szülők és a pedagógusok figyelmét, persze a teljesség igénye nélkül.
A televíziózás kedvezőtlen hatásai csökkenthetők, ha a gyermekek kevesebb időt töltenek a tévé előtt, és csak az életkoruknak megfelelő programokat nézik meg.
Persze a gyermekek tévézésének szabályozása csak azokban a családokban valósul meg, ahol a családrendszer működéséhez hozzátartozik a felnőttek és a gyermekek különválása a nap különböző szakaszaiban, és ahol a szülők nem kerülik a kettesben maradást. Fontos, hogy ha a szülő a gyermekkel együtt nézi a televíziót, akkor a történeteket beszélje meg gyermekével. Például megtárgyalhatják, hogy egy-egy erőszakos esemény helyett lehetett volna-e, és milyen agressziómentes megoldást találni. A cselekményt a szülő és a gyermek együtt szinte újraírhatja.
Az erőszakos videojátékok durvaságra ösztönzik a gyerekeket
Az
erőszakos videojátékok durvaságra ösztönzik a gyerekeket - olvasható a
Gyermekgyógyászat című amerikai szakfolyóirat friss tanulmányában,
amelynek újdonsága, hogy közös amerikai-japán kutatásokon alapul.
Mint Craig Anderson, az Iowai Egyetem pszichológiaprofesszora rámutatott: az
erőszakos játékok hatása miatti aggodalmakat korábban sokan azzal
hárították el, hogy jellegzetesen amerikai jelenségről van szó. Az egyik
fő érvelés az volt, hogy Japánban - ahol az Egyesült Államokhoz hasonlóan
népszerűek a fiatalok körében az erőszakos szerepjátékok - nem
találták veszélyre utaló jeleket.
A legújabb kutatások egyebek mellett a Manhunt 2 játék hatását vizsgálták;
ebben a főszereplő alakjába bújó gyerekek a legkülönfélébb
eszközökkel és módokon gyilkolásznak.
Az erőszakos játékokat játszó gyerekek hajlamossá válnak az erőszakos
magatartásra az amerikai és a japán iskolában is - derült ki a kutatásokból.
"Ha egységes hatás van két eltérő kultúrában, akkor meglehetősen
erőteljes jelenséggel állunk szemben" - mondta Anderson professzor.
Amerikában 364 9-12 éves korú gyereket vizsgáltak Minnesota államban, Japánban
1200 12 és 18 év közötti fiatal magatartását tanulmányozták. A kiterjedt
kutatások során figyelembe vették a gyerekek nemét és szokásait is. Anderson
szerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy az erőszakos játékoknak
káros a hatásuk a gyerekekre.
A pszichológiaprofesszor ugyanakkor hangsúlyozta: a tanulmány eredménye nem azt
jelenti, hogy minden erőszakos játékot játszó gyerekből
bűnöző lesz. Egy egészséges, normális gyerekből, akinek az
életében nincsenek egyéb, agressziót vagy erőszakot fokozó kockázatok, nem
lesz iskolai lövöldöző. De szinte mindig valamilyen szélsőséges
erőszakba torkollik, ha több kockázati faktor erősíti egymást -
hangsúlyozta.
A The Washington Post tudósítása szerint az Amerikai Gyermekgyógyászati
Akadémia a közeljövőben új javaslatokat fog tenni arra, hogy a szülők
lehetőség szerint napi 1-2 órában korlátozzák a gyerekek hozzáférését a
televízióban látható erőszakhoz, továbbá az ilyen tartalmú számítógépes és
videojátékokhoz.
A felmérések szerint Amerikában ma a gyerekes családok 90 százalékának tagjai
játszanak videojátékokat. A 8-16 éves gyerekek az 1980-as évek végén hetente
átlagosan négy órát töltöttek ilyen játékokkal, ma ez 13 óra, a fiúk esetében
16-18 óra.
Sok szülő úgy gondolja, mivel ő gyerekkorában annyit nézte a TV-t, amennyit akarta, és szerinte ennek nem volt különösebben rossz hatása, ezért feltételezi, hogy az ő gyermekeinek sem lesz kárára a TV nézés.
Aki így gondolkozik, az nem veszi figyelembe, hogy az 50-es, 60-as és 70-es években gyökeresen más természetű műsorok voltak láthatók. Kijelenthetjük, hogy a mai szülők építő, családközpontú műsorokon nőttek fel, amelyek a hagyományos keresztény értékrendet helyezték előtérbe. A műsorok legrosszabb esetben is csak néhány finoman kétértelmű helyzetet vagy egyszerű bolondozást tartalmaztak.
Napjainkban azonban a legnépszerűbb ifjúsági és családi műsorokban is megtalálható több-kevesebb szabad szerelem, istenkáromlás, közönséges vicc, valamint család- és keresztényellenes jelenet. Okkultizmus, erőszak és önkényeztető materializmus szintén nagy százalékban található Hollywood kínálatban. A józan megfontoltság és óvatosság tehát fontosabb, mint valaha.
Mindenképp meg kell azonban jegyezni, hogy bár Hollywood valóban sok mindenért felelős, nem csak rossz dolgok láthatók a TV-ben. Inkább a túlzottan sok TV nézés és a szülők gyakori gondatlansága okolható a szomorú eredményekért. Nem szándékunk, hogy elriasszuk olvasóinkat a TV-től. Éppen ellenkezőleg, sok újszerű, kreatív ötletet adunk közre, hogyan tarthatjuk féken és hogyan fordíthatjuk a család javára ezt az értékes kommunikációs eszközt. A kordában tartott TV jó szövetséges!
De mivel a 2 és 11 év közötti gyermekek átlagosan heti 27 órát tévéznek szinte felügyelet nélkül; mivel a gyerekek a tévézésen kívül csak az alvással töltenek több időt és mivel a legtöbb szülő nem is tudja, hogy a mai média milyen gondatlanul bánik gyermekével, "Figyeljünk!"
ERŐSZAK ÉS AGRESSZÍV VISELKEDÉS
Dr. Jay Martin, az University of Southern California munkatársa a következőkről számol be: "732 gyermek több éves vizsgálata során arra jutottunk, hogy a szülőkkel való konfliktusok, a társakkal való harcolás, és a kisebb bűncselekmények elkövetése egyenes arányban állt a TV előtt töltött órák számával." Sajnálatos tény—főleg azon gyermekgondozók és szülők számára akik azt azért megengedik, hogy a gyermekek a "jó" műsorokat megnézzék—hogy "az agresszív viselkedés nem a tévében látott erőszaktól függ. Az agresszivitás növekedését maga a TV nézés okozza, nem pedig az erőszakos jelenetek." 1 Tehát kizárólag a TV nézéstől - a TV előtt töltött órák számától - függ az agresszív viselkedés.
Úgy tűnik, hogy a túlságos aggresszivitás és a személyek közötti súrlódások ellen két dologgal védekezhetünk. Legelőször is csökkentsük a TV előtt töltött órák számát. Ezután zárjunk ki minden erőszakos TV műsort a programjainkból, hogy ezzel ne növeljük gyermekeinkben ok nélkül a fájdalom és a szenvedés iránti érzéketlenséget.
TANÁROK ÉS OKTATÓFILMEK
Miközben nagybetűs újságcímek követelik a jobb teljesítményt a diákoktól, minden eddiginél több bizonyíték van arra, hogy a TV hátrányosan befolyásolja a diákok iskolai teljesítményét. A leglényegesebb, hogy minél többet néz egy gyermek TV-t, annál nagyobb a negatív hatás a tanulására és a fejlődésére. Az iskolareformot családreformmal kell párosítani—a TV nézési szokásainkat kell megváltoztatni.
A SZEX ÉS A SZEXUALITÁS FÉLRECSÚSZOTT NÉZETE
A széleskörűbb és jobb tévéprogramok iránti igény miatt egyre több háztartásban fizetnek elő kábeltévére. Ám az első dolog, amit be kell látniuk, az az, hogy a havidíj nem biztosítja a jobb műsorokat. Épp ellenkezőleg. Felmérést végeztek 450 olyan hatodikos diák között, akik kábeltévét néztek. Ez alapján Godfrey Ellis, az Oklahoma State University professzora kimutatta, hogy megdöbbentő módón 66%-uk nézett havonta legalább egy olyan műsort, ami meztelenséget vagy erős szexualitást tartalmazott.
Honnan vannak a keresztény gyermekek elszomorító erkölcsi nézetei? Leginkább a gondatlanul nézett TV-ből. Előfordulhat, hogy egy gyermek heti egy órát jár vasárnapi iskolába, és esetleg még két órát templomba és egyszer sem hallja, hogy Isten tiltja a házasságon kívüli szexet. Ha emellett korlátlan mennyiségben nézheti a világ értékrendjét heti 25-30 órában, akkor miért gondoljuk, hogy nem lesz rá hatással?
TESTSÚLYPROBLÉMÁK
Dr. Robert Klesges a Memphis State University kutatója arra jutott, hogy "a TV néző gyermekek kevesebb kalóriát égetnek el percenként—nem csak játszó, de még az olvasó vagy az éppen “semmit sem csináló” gyerekeknél is kevesebbet --, csaknem olyan keveset, mint az alvó gyerekek."2 Minél súlyosabb a gyermek, annál komolyabbak a következmények. Átlagos testsúlyú gyermekeknél, "a TV nézés 12 százalékos (anyagcsere) visszaesést eredményezett… A túlsúlyos gyerekeknél ez az érték átlagosan 16 százalék volt."3 Dr. Klesges maga is a kézenfekvő megoldást javasolta: "Minden testsúlyproblémákkal küzdő ember számára jó ötlet, ha egy kicsit lefarag a TV előtt töltött időből és helyette többet mozog."4
REKLÁMOK
Becslések szerint egy átlagos gyermek 20,000 reklámot lát évente. A felnőttekkel ellentétben, akik gyakran lehalkítják a reklámokat, vagy kirohannak a mellékhelységbe a rendelkezésre álló 60-180 másodperc alatt, a gyerekek szeretik a reklámokat. Szeretik, ha megmondják nekik, mi a menő… és aztán eszerint élnek.
FANTÁZIAJÁTÉK
Alig néhány szülő van csak tudatában annak, hogy a TV teljesen megváltoztatta a gyermekek időtöltéseit. Régebben a gyerekek az idő nagy részében játszottak és a körülöttük lévő világot fedezték fel. Ma azonban a gyerekek a fotelba gyökerezve töltik az idejüket, szemüket a TV-re szögezve.
A gyerekek, akiknek piszkosan, kifulladva és horzsolásokkal tele kellene hazajönniük, manapság csak a pislogásban edzik magukat, miközben órákon át ülnek elbűvölve a képernyő előtt. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a TV csökkenti az emberek önállóságát és háttérbe szorítja azt a képességet, hogy logikusan és pontosan fejezzék ki gondolataikat. A tévézés passzivitásra cseréli a létfontosságú játékokat.
A CSALÁDDAL TÖLTÖTT IDŐ ÉS A KOMMUNIKÁCIÓ
Amikor a Michigan State University által végzett egyik felmérés keretében 4-5 éves gyermekeket kérdeztek arról, hogy a TV és az édesapjuk közül mit adnának fel szívesebben, egyharmaduk az édesapját jelölte meg. Egy másik tanulmány szerint: "egy átlagos 5 éves gyermek hetente (csak) 25 percet tölt az édesapjával, míg 25 órát a TV előtt."5
A szülők gyakran megbánják, hogy nem töltöttek több időt gyerekükkel, bár "kétharmaduk …valószínűleg elfogadna egy gyakoribb távolléttel járó állást, ha nagyobb fizetéssel vagy megbecsüléssel járna."6 Az időkorlátok mellett, amelyek megkötik a családi kapcsolatok ápolására fordítható időt, ugyanolyan nagy probléma az átlagos családok helytelen TV használata.
A helytelenül használt TV megfosztja a gyerekeket annak lehetőségétől, hogy megtanuljanak másokkal kapcsolatot teremteni, beleértve a szülőket és testvéreket. A mai fiatalok pedig vágynak a családdal való szoros kapcsolatra. Egy 750, 10-16 éves gyereket érintő amerikai, országos, nemzetiségeket is figyelembe vevő felmérésben a megkérdezettek háromnegyede a családi együttlétet választaná, ha választania kellene ez és a TV nézés között.7 Egy író kemény szavaival szólva: "A szülők becsapták a gyermekeiket a saját céljaik miatt, amikor a TV-t egy állandó és kényelmes dadának tették meg."8
Ennek ellenére meg vagyok győződve, hogy a családi időbeosztás feletti uralom elvesztése az egyik legbonyolultabb probléma, amivel a mai szülőknek szembe kell nézniük. Felismerjük ugyan, hogy az értékrend, ami megszakítás nélkül ömlik a szobánkban álló TV-ből, teljesen ellentétes azzal, amit szeretnénk, ha gyermekeink magukévá tennének. Azt is látjuk, hogy teljesen elvész a remény arra, hogy beszélgessünk vagy valamit megosszunk a többiekkel, amikor a közös asztalnál a szavunkat elnyomja TV fecsegése, mégis bekapcsolva hagyjuk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos háztartás csaknem 50 órát tölt hetente TV nézéssel, miközben anyu és apu csupán 27˝ percet szán ugyanazon hét alatt egymásra figyelésre és beszélgetésre, nem csodálkozhatunk, hogy mindez megviseli a kapcsolatot. Amikor pedig a család kárt szenved, azt a társadalom is megérzi.
Bármilyen korú is a gyermek, szüksége van a szülőkkel való kapcsolatra. Habár a kamaszok szóbeli kirohanásai az ellenkezőjét sugallhatják, szükségük van arra, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban érezzék, hogy szeretik őket, és eligazításra is szükségük van a felnőtt élet dolgaiban. Josh McDowell - író és előadó - sokszor elmondja, hogy gyakran jönnek hozzá olyan kamaszok, akik meg vannak győződve róla, hogy szüleik nem szeretik őket. Arra a kérdésre, hogy miért érzik így, sokan azt válaszolják: egyszerűen nem érzik magukat fontosnak. A szüleik már nem próbálnak időt fordítani rájuk. Valójában az amerikai családok millióiban a helytelenül nézett TV vált a tartalmas emberi kapcsolatok legnagyobb akadályává.
.Ne felejtsük, hogy a gyerekek a szülői példából tanulnak - legyen az letargia vagy szerető buzgalom, durva szavak vagy szelíd beszéd. Szeretnénk mostantól több figyelmet szentelni a családunknak, a barátainknak, a gyülekezetünknek? Nem kell több, mint hogy elhatározzuk, hogy az elkövetkező 1 vagy 2 hétben változtatunk a TV nézési szokásainkon. Ne hagyjuk, hogy a TV kihasználjon minket, inkább használjuk mi a TV-t!
Megbeszélheti a szülő és a pedagógus is a gyermekkel a televíziózás helyes módozatait, a megfelelő műsorválasztást, hiszen a kritikus és igényes tévéhasználatot gyermekkorban lehet előnyösen befolyásolni.
A tévés szakembereknek pedig elő kellene segíteni a magas kvalitású, kreatív gyermekprogramok arányának növekedését a negatív hatású műsorok rovására. A videopiac új alkalmat nyújthat a kreatív programkészítéshez. A kábeltévé is bővítheti a tartalmas gyermekműsorok választékát. Ez pedig a műsorpolitika hatáskörébe tartozik. Megvannak az alapjai a tévé előnyös kamatozásának, de még nincsenek jelen hétköznapjainkban.
És bár jelen cikksorozat a tévézés ártalmait vette nagyító alá, szeretném hangsúlyozni, hogy azért a televízió természetesen megfelelő műsorválogatás mellett igen hasznos lehet a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődése szempontjából.
A válás világszerte súlyos pszichoszociális probléma.Az ötvenes években csupán az Egyesült Államokban másfél mlió 18 évnél fiatalabb gyermeket és ifjút érintrtt a cszülők elválása és ezek száma mostmár évente mintegy 4-5oo ezrrel nő.
A válás a házasság problémájából adódik-a házasság célja szövetkezés és közös részvétel az otthon megteremtésére,egy keret képzése a gyerek nevelésére,akikben a szülők sajőt életsorsukat folytathatják.
A gyermekek fokozott felelősséget rónak a szülőkre,a válás nem csupán a felnőttek problémája hanem összefügg a gyermekek neveléséről vallott eltérő felfogással,vagy az arra való képtelenségről.
A válás egy kudarc legalizálása,amit többnyire megelőz az érzelmi elhidegülés.
A sszülők válása a gyermekekben –elhagytottságérzést-válthat ki,ami miatt ellenségesen fordulhat feléjük,vagy magába zárkózhat-ilyenkor önvádak is felmerülhetnek,saját szerepét latolgathatja a cslaád helyzetének alakulásával kapcsolatban..Igy érthető a gyakori deprssziv reactió szoron-
Gétkezés megtagadással,álmatlansággal,elkóborlással,elcsavargással nem egyszer öngyilkossággal.
A gyermek későbbi magatartása aszerint alakul,hogy milyen életkorban érte a gyermeket a család szétbomlása illetve mennyire sikerült egy új megfelelő környezet reorganizálása.A kisgyermeknél az anya fontossága a döntő,igy gyors újra házasodását,és a mostoha pa megjelenését jól elviselhetik..Iskoláskoruaknál az apa szerepe kevésbbé elhanyagolható,újranősüláse gyakran teremt jobb élethátteret számukra, ha az anya értelmileg vagy érzelmileg kevésbbé érett volt.
Idősebb gyermekek-bár logikailag megértik a helyzetet-gyakran foglalnak el ellenséges álláspontot az egyik szülővel szemben,esetleg saját megoldatlan problémáiktól inditva-mások mindkét szülő vonzalmát a végletekig külön kihasználva,saját relativ függetlenségüket biztositják be.
A gyermek biztoságérzetének visszaadását,amit idásebbebknél a válás szügségességének,okainak őszinte átbeszélésével lehet elérni.Tudatositani kell vele, hogy a felnőttek is követnek el hibákat,a szülők is követtek el-A gyermek később úgyis rájön ezekre.
Biztositani kell a gyermeket saját büntetlenségéről a helyzetalakulással kapcsolatban,továbbá arról,hogy nem kell neki a szülők közül egyiket –jóként- a másikat-rosszként-megkülönböztetni,mert a két szülő őt tovább is szeretni fogja.Ezzel elejét lehet venni annak hogy a gyermekük rivalizálóan szembeállitsa őket egymással.Igy tudják a gyermekük harmónikus fejlődésének esélyeit növelni.
A családi élet zavarainak előnytelen hatása a gyermek fejlődésére
már túlhangsúlyozottnak tünik.A legtöbb elhagyott gyermek sorsáért a házasságot nem kötött ún.leányanyát teszik felelőssé,pedig őt már legtöbbször már elhagyta a gyermek apja,tehát az elhagyásban mindkét szülő vétkes.
Ez természetesen nem menti a leányanya felelősségét,éppúgy,mint élethelyzetének átérezhető nehézsége,szégyene,vagy azon vágya sem,,hogy új életet kezdhessen.Az ilyen anyák jó része meg is tartaná gyermekét,ha kellő és jóindulatu felvilágositást kapna,mellőzve a moralizálást,ami csak fokozhatná bűntudatát.A jó psychológiai klima az anyát érettebb állás-
Foglalásra késztethetné,akár gyermekének felnevelését,akár mások általi örökbefogadásának előkészitését illetően.
A midenkori
társadalom előnyösebb helyzetet biztosit,a házasságon kivül született
gyermekeknek e téren-az állami gondozásba
vétellel.-
A gyermekanyák gyakran csupán gyenge és felületes társas kapcsolatokat létesithetnek,egyedül érzik megukat,igy valójában egy szerethető lényre vágyva akarják a terhességet és a gyermeket.Többek szerint e fiatalok átlagos intellektusuk mellet nem kellően érzik az illendőség határait,impulzivek,kiszámithatatlan reactiókra hajlanak,jelentős részüknél csökkent csökkent érzelmi és affectiv fejlettségüek.
Házasságon kivül született gyermekek vizsgálatai kiemelik,hogy az apák közül alig tötődik némelyik természetes sarjával.215 eset közül csupán egynél találtakmegfelelő apa-gyermek érzelmi kapcsolatot.de az anyák fele sem törődik gyermekével,hanem elhagyja,,többnyire még a 6. életéve előtt.Később annak 8-1o éves korában egyes anyák újból közeledni próbálnak gyermekükhöz,de a 215 anya közül csupán 12 % nevelte fel szülöttét 15 életévig.A gyrmekek mintegy harmada vagy egynegyede marad meg azonos családi kötelékben,mig a többségük három-négy izben és helyet változtat,mielőtt végleg otthonra talál.
Az ilyen gyermekek nemcsak az apa hiánya miatt élnek előnytelen családi körben,hanem az illegitim helyzet az anyára még külön terhet ró-az anya a bizonytalanság miatt többnyire szorongó,de az élet valós nehézségei vagy a környezet előitéletei is arra késztetik,hogy fokozott,szinte egyedül birtokló szeretettel forduljon gyermeke felé.
A gyermekben is érzelmi dúlhat,társai mint-fattyút-kirekeszhetik maguk közül,érzi helyzete hátrányosságát,igy anyja felé durva ellenségességgel fordulhat,mig ismeretlen apját eszményitve túlbecsülheti.
Az anyák jelentős része nem hadja el gyermekét,látogatja az otthonban is,meg-megajándékozza,igérgeti,hogy rövidesen magához veszi,végül mégis otthagyja az állam gondozásában,amikor már az örökbeadás idején túljutottak.Ezek az ún.késői elhagyások az anya és a gyermek sorsát egyaránt megnehezitik.
A felnőtt korban ezekben a gyermekekben nagy a szeretetigény, de partnerválasztásaikban nem sikeresek, kritikusak, túlkövetelőek, féltékenyek.
Soraikban elég gyakori a reaktiv deprsszió,nemi életük a túl gátlásosság vagy gátlástalanság felé hajlik.
Egész életükben a szeretethiány hegeit hordják magukon-az átlagosnál jóval több házasságon kivüli gyermek származik tőlük.
A különböző kárositó tényezők és a szervezeti reakciók egymásra hatásából származó tünetek egy része,mind a beteg hozzátartozója,mind az orvos részéről a gyakaorlatban észlelhető,másik része csak a beteg érzékelése,magatartása,általános állapota alapjánfelvetődő szubiektiv panasz.A beteg gyermek vagy hozzátartozója részéről azonban nem mindegyike jut panasz formájában kifejezésre/cianózis-sárgaság-nagyfoku sápadtság,kiütés,hányás,vérköpés,véres széklet,láz duzzanat stb/
A panaszt nem okozó tüneteket,csak a gondos és részletes orvosi vizsgálat fedi fel/szellemi visszamaradás,kissebb fejlődési rendellenességek,szivzörejek,máj-lépmegnagyobbodás,daganat sérv,a herék leszállásának aza elmaradása,reflex-eltérések stb. /
Sok tünet pedig az orvos számára is csak laboratóriumi,fiziko-kémiai,általános vagy különleges segédeszközökkel végzett vizsgálatok eredményei alapján válik nyilvánvalóvá.
Ez a tény azért is kiemelésre szorul, mivel a beteg ygermek szubiektiv panaszát/általánosállapot,közérzetromlás,fájdalom,gyengeség,szédülés,fulladás,hányinger,undor,félelem,hallucináció stb./ az orvos köteles mindaddig figyelembe venni,amig azok valódiságáz kizárni nem tudja.
Már az első észlelés,illetve vizsgálat alkalmával előfordulnak szembeötlő tünetek-
- valamely testrészre vagy szervre lokalizáltak-/hasfájás,szivdobogás,helyi duzzanat,vérzés.
- a megbetegedéstől távolabbra mutató tünetek/vesekő-alsólebeny tüdőgyullydás,véres széklet/
- Az alapbetegség okozta kóros müködészavarok következménye/keringési elégtelenség,nehézlégzés,vesebetegség vizenyővel,epeelzáródás,sárgaság,/
-A betegség okaitól,helyétől,független általános tünetek/étvégytalanság,testi leromlás,hidegrázás,láz izzadás,/
látható hogy –a tünetek értéke-a betegség megitélésének szempontjából igen eltérő.Felsimerésük egyes esetekben azonnali diagnózis kimondására ad lehetőséget/tüszős mandula-gyulladás,kanyaró,tüdőgyulladás/mig más esetekben csak valamilyen baj fennállására utal/hőemelkedés,fogyás,egyensúlyzavar,bő vizeletürités/
A beteg vagy hozzátartozója,által ismertetett reális tünetek vagy panaszok megitélése ugyanakkor-kimondhatatlanul is-óvatosságot,körültekintést igényel az orvostól.A szülők számára igen jelentős mennyiségü vért jelenthet pl-jelenktéktelen orrvérzésből eredő vérhányás-hosszú perceknek tünhet a néhány másodpercig tartó rosszullét/görcs/,légzésnehezitettség,vagy türhetetlennek a gyermek által jelzett fájdalom.
Másrészt nem tud /vagy nem akar tudni/a gyermek kezébe került,lenyelhető idegentestről,gyógyszerről,nem veszi észre a fejnyi hasi daganatos képződményt,eltitkolja vagy elbagatelizélja a gyermek esését,ütődését stb.
Az elárvult ha nem talál szülőhelyetteseket,elhagyott gyermeknek számit.Az a gyermek akinek egyik szülője megmaradt,gyakran felveszi annak a viselkedési módját,ennek ellenére a reactiói különböznek,aszerint, hogy azonos nemü szülőt vesztett-e el,maradtak-e vele korban egyező testvérei,előzőleg hogyan viszonyult az elhunyt szülőhöz.
A gyermek-életkora fontos-amikor árvaságra jut-7 éves kor előtt lényegében a szülő elvesztésének minimális jelentősége lehet,főleg ha kellő szülőhellyettest sikerül találnia.A 7-1o éves gyermek már jobban felfogja az őt ért szerencsétlenséget,annak helyrehozhatatlansága gátlásokat eredményezhet,vagy a gyermek az elviselhetetle valóság elöl álomvilágba menkülhet,estleg előbbi boldog gyermekkorát idézve,vagy később nyugtalanitó kóros szinezetü fantáziélásba kezd.A 1o évet betöltött gyermekneka szülő elvesztésére való reakciója,már közel áll a hasonló sorsu felnőttéhez.A közvetlen reakciót,az emocionális tényezőt a hosszú időtartamu hatást külön kell értékelni minden gyermeknél.Erre azért van szügség,mert a fiatalabb gyermek-gyászreactiója-hiányos és fogalmi készsége miatt –a halál lényegének véglegességét és okát nem tudja felfogni.Emiatt úgy érzi hogy a szülő bármikor visszatérhet.Ezt a hitet olykor a felnőttek is alátámasztják.
Egyes gyermekek az –elhagyatottság-érzésével reagálnak a szülők elvesztésére.Érzelmi ürességgel,,kétségbeeséssel járhat,megrendül a gyermek előbbi biztonságérzete,,azon tépelődhetik,hogy ő maga vagy a család egyébb tagjai nem halhatnak-e meg szintén.Az ilyen gyermek vágyálmaiban gyakran az elhunyt szülővel való újraeggyütélés lehetősége merül fel,tehát a halált nem fogadja el véglegesnek.
A gyász-reactiók közvetlen jelentkezése csak a gyermekek egy részénél nyilvánul meg az elvárt hosszantartó sirásban,más gyermekeken csupán mély szomoruság látszik.De az emlitett hiányánál többnyire megtalálhatók az érzelmi-schck –hatásnak egyébb jelei.-mint pl-izgatottság,indokolatlan nevetgélés,regressziv vviselkedésmódok
farkasétvágy,beszékelés stb
Az ellenkező nemü szülő halála néha az elhunyt szemálynek túlzott idealizálását eredményezi,ami dühkitörés vezethet,ha ellenkező véleményt hall.
Számitásba kell venni azonban azt is hogy a családi gyász további kellemetlen sorsváltozásokkal jár eggyüt,igy mostoha szülő megjelenésével,intézetbe adással stb-Az egyedül maradt szülő újabb házassága további problémákat szülhet.
A-mostoha anyának-különösen nehéz helyzete lehet az árván maradt leányokkal szemben,akik az anya halála utá,apjukat ki akarják maguknak sajátitani.A-mostoha apát-a gyermekek általában jobban elfogadják,mert az anya jobban kifejezésre juttathatja,hogy szeretetét továbbra is megőrizte gyermekével szemben,néha a fiúk mégis úgy reagálhatnak,mint a lányuk mostohaanyjukkal szemben.A nehézségeket néha egy idősebb leánytestvér áthidalja,a nála fiatalabbakat támogatva.
Számos országban, ahol még a hagyományok uralkodnak, azaz az anya foglalkozik a háztartással és a gyerekneveléssel, az apa pedig a családfenntartással, az apák szerepe a gyereknevelésben csupán másodlagos szintet tölt be. Ez a dolog viszont nem éppen helyénvaló. Az a tény, hogy nem rendelkezünk elegendő idővel nem szabadna kifogást képezzen, hogy az apák ne foglalkozzanak gyerekeikkel.
Apatipológiák
Az anya-apa. Az ilyen típusú apa ellensúlyozza a gyerekek szeretethiányát, egy nagyon aktív anya esetében, valamint a nagyszülők hiányában is. Az anya-apa sok időt tölt a gyerekek közelében, szervezi mindennapi életüket, a pelenkacserétől egészen a korhoz illő nevelő játékokig. Nagy valószínüséggel az apa ezekben az esetekben meg-megnéz egy-egy telenovellát, vagy nem éppen férfiaknak szóló lapokat olvasgat a gyerekek alvási ideje alatt.
A hagyományos apa. A hagyományos család gyakran diszkrét szerepet tulajdonít az apának. Az ilyen típusú családokban az apának nyugalmat kell bíztosítani, hogy ő zavartalnul megnézhesse a focimeccset, vagy elolvashassa a mindennapi újságot. Szerepe csak akkor válik fontossá, ha a gyerekek szabályokat szegnek meg, vagy meg kell büntetni őket csínytevéseikért. Léteznek azonban „mutációk” is - számos esetben az ilyen típusú férfiak rendkívüli nagyapákká válnak akik engedékenyek az unokákkal szemben.
A vasárnapi apa. Ha nem léteznének hétvégék, ünnepek és szabadságok nagy valószínűséggel az ilyen típusú apákat fel sem ismernék gyermekeik. Ők azok akik bűntudattól vezérelve ajándékokkal halmozzák el gyerekeiket, vagy úgy döntenek, hogy közös családi programokat szervezenek egy hétvége erejéig. Számos esetben az ilyen típusú beavatkozások felborítják a rendet, melyet az a személy állított (anya), aki konstans módon foglalkozik a gyerekekkel.
A karizmatikus apa. Még ha nem is rendelkeznek elengendő idővel, egyes apák temérdek áldozatot hoznak, hogy saját gyermekeik szeretét elnyerjék. Sokszor versenyeznek az anyákkal, hogy bebízonyítsák ők is elég szeretetet tudnak nyújtani, mégha kevés időt is töltenek otthon. Ők a tipikus apamodellek, akiket az amerikai filmekben látunk és akik minden este mesét mondanak lefekvés előtt. A karizmatikus apa kitűnő példaként szolgálhat a gyerekek számára, azzal a feltétellel, hogy jótanácsai amelyeket oly szívesen osztogat eredetiek legyenek és nem holmi baráti beszélgetésekből származzanak.
Néhány jótanács az apáknak
Ha betartjuk gyermeikeinkkel szemben tett igéreteinket, ők meg fogják érteni ha néha nem érünk haza időben, vagy ha pár nap erejéig hiányoznunk kell otthonról mert fontos dolgunk van.
Tartsd be az igéretedet. Ha betartjuk a munkával kapcsolatos elkötelezettségeinket, miért nem vagyunk képesek ezt megtenni a családdal szemben is? Számos esetben könnyebb átlépni a gyerekeknek tett igéreteket, mert úgy gondoljuk azok hanyagolhatóak és bepótolhatóak. Ha váratlanul be kell mennünk a munkahelyre, rögtön azon agyalunk, hogy vajon kire bízhatnánk a gyerekeket, hogy elvigye őket uszodába, vagy a megígért helyekre. Ezért ha igéretet teszünk gyermekeinknek, ők minden hitüket szavainkba fektetik, ezért a csalódás is nagymértékű lesz, ha megszegjük adott szavunkat.
A kevés nem jelzi a fontosság hiányát is. A szakmailag aktív szülők élete túlterhelt, így számos esetben úgy döntenek, hogy a gyerekek nevelését más személyekre bízzák. A szülők megkönnyebülve érzik magukat, hogy nem kell gondot fektessenk a gyerekek nevelésére és úton-útfélen jó irányba igazítsák őket. Ám ezzel nem oldódik meg a probléma. Gyakran egy dícsérő szó az apa részéről, amely a tanulásban való haladásra irányul, igen intenzív megerősítést hordoz magában a gyerek irányába. A gyerekek nevelése nem csupán információk átadását és felügyeletet jelent. Egy közömbös és rideg apát a gyerekek kerülni fognak, úgyanúgy mint ahogyan elvetik majd azon apa tanácsait aki “vizet prédikál és bort iszik.” Nagyon fontos elemet képez a gyerekek nevelésében, hogy megfelelő kommunikáció és együttműködés alakuljon ki a szülők és a gyerekek nevelői között.
Az ugrásszerű nevelésnek hátrányai vannak. A apai autoritást
kulcsfontosságú pillanatokban kell használni, annak érdekében, hogy a gyerek
elsajátítson bizonyos elveket. Az apa az aki meghatározza a normákat,
szabályokat állít fel és fontos szerepet játszik a gyerekek viselkedésének
szabályozásában. Ha nem megfélemlítő személyekké válnak a gyerekek
életében, esélyük van temérdek információt atadni a jó és rossz, a helyes és
helytelen arányokról. Ha az apa más személyekre bízza a gyereknevelést,
megtörténhet, hogy lemarad a gyerek életében bekövetkezett fontos
változásokról. Idővel rájöhet, hogy elmúlasztott olyan dolgokat, amelyeken
szívesen résztvett volna, hogy gyermeke elsajátított kulcselemeket,
amelyekről ő nem is tudott. Hogy helyrehozza hibáját, megpróbálhat
erős érzelmi köteléket kialakítani gyermekével, ám ennek megszünésekor a
gyerek erős érzelmi szakadékot fog átélni.
Egyedi pillanatok. Statisztikai adatok szerint az apa az aki legkevesebb időt tölt a gyerekekkel. Ezért fontos az, hogy azok a pillanatok amelyekben az apák gyerekeikkel fogalkoznak intenzívek legyenek és emlékezetesek. Sok apa miközben gyermekével játszik, sok más dolgot is csinál: telefonál, e-mailt ír, nézi a tévét. A jóérzés elve úgy diktálja, hogy azokban a pillanatokban, mikor gyermekeinkkel foglalkozunk, egyebet ne csináljunk.
Sikeres apa az, aki résztvett gyermeke mindegyik nevelési fázisában.
Léteznek olyan apák akik várnak egy bizonyos időt, mielőtt eldöntik, hogy részt akarnak venni a gyerek neveltetésében. Mások úgy gondolják, hogy nem értenek a kicsi gyerekekhez, tehát inkább megvárják, míg a gyerek betölti az öt évet, hogy megtaníthassák focizni, stb.
Az elmélet szerint az apa jelenléte mindegyik nevelési fázisban nagyon sokat jelent a gyermek számára.
Kiskorúak rabolnak, mi több, gyilkolnak meg kiskorúakat, gyerekek lesznek öngyilkosok -- ha nem is mindennapi, de egyre gyakoribb valóság a híradókban. Valóban erősödik-e a gyermekkori agresszió és mi áll(hat) a háttérben? Olvasóinknak Schádné Zámolyi Judit pszichológus foglalta össze mindazt, amit a tudomány és a mindennapi gyakorlat tud a témáról.
A való világ
A egymással való viselkedés formái meghatározó fontosságúak az élet minden területén. A társadalmilag elfogadott viselkedési formák kialakulása sok befolyásoló tényezőtől függ. Már gyermekkorban fellépnek olyan befolyásoló tényezők, amelyek kihatással vannak további életünkre. A családban kialakult légkört a gyerek példaértékűnek tekinti, és a tapasztalt viselkedési normákat átveszi a szülőtől. Ha a felnőtt rossz példát mutat, azt fogja a gyermek átvenni, és alkalmazni más közösségekben is, például iskolában, baráti társaságban. Az anyagi okok miatt kialakult társadalmi különbségek is jelentősen befolyásolják a fiatalok viselkedését, hiszen tehetősebb ismerőseit látva ő is arra fog törekedni, hogy megszerezze azokat az anyagi javakat, amelyeket barátai megkapnak, mégha ehhez agresszívan is kell fellépnie.
Az erőszakos viselkedés kialakulásához nagyban hozzájárulnak a reklámok,
mozi- és tévéfilmek, amelyek a pozitív hőst úgy állítják be, hogy annak
agresszív viselkedése megengedhető, és elfogadható, valamint a problémáit
erőszak alkalmazásával oldja meg. A fiatal elé példaképként vannak ezek a
személyek beállítva, és ő megpróbál hasonlóképpen viselkedni, gondjait a
példakép módszereivel megoldani. A látottakat, hallottakat megpróbálja a gyerek
alkalmazni, és észre sem veszi, hogy a viselkedésének mennyire a részévé válik
az agresszió. Durva viselkedését nem tudja megmagyarázni, és ő maga sem
érti, miért viselkedik társaival erőszakosan, és a megbántottak iránt nem
érez lelkiismeret-furdalást. Ezáltal lassan agresszívvá formálódik természete,
úgy, hogy igazán maga sem tud róla.
Amit a család mutat
Ezen viselkedés kialakulásának másik tényezője lehet a csonka család,
amelyben a fiatal felnő. A szülők, és a rokonok állandó vitáját, és
veszekedését látva akaratlanul is formálódik a gyerek viselkedése. Hajlamossá
válik a vitákra, a családban látottak alapján viszonyul embertársaihoz.
Öltözködésében, megszólalásaiban megváltozik, és mindenkihez gorombán,
erőszakosan viszonyul. A gyerek viselkedésére sok esetben nem lehet
értelmes magyarázatot találni, hiszen olyan példák folyamán változik, amelyeket
ő maga sem vesz észre, agresszív életmódjára nem tud magyarázatot adni.
A szülőknek és a pedagógusoknak is fontos szerepük van a nevelésben, ha a
legapróbb eltéréseket tapasztalják a gyerek viselkedésében, lépniük kell,
és megoldást keresni, hogy a fiatalt visszatérítsék a helyes útra. Sajnos
nemegyszer a gyerekek saját maguk ellen fordítják erőszakos természetüket,
visszahúzódnak, elkerülik társaikat, nem beszélnek még szinte szüleikkel sem,
és sok ilyen esetben kárt tesznek magukban. Egyetlen megoldásként azt látják,
ha eldobják maguktól az életet, hiszen úgy érzik, egyedül maradtak, velük nem
foglalkozik senki, rajtuk már nem lehet segíteni. A befelé forduló agresszió
nemegyszer vezet öngyilkossághoz, vagy annak kísérletéhez. Legyünk tehát
tekintettel embertársainkra, figyeljünk oda a másikra, gyermekeink problémáját
hallgassuk meg és segítsünk rajta. Mindezt tegyük azért, hogy az agressziót, az
erőszakot szorítsuk vissza, és próbáljunk egymáshoz megértőbbek, türelmesebbek
lenni.
Igaz, hogy az újszülött még nem beszél és nem érti teljesen, hogy mit is akarsz mondani neki, de szédületesen gyorsan tanul. Kutatások egyértelműen igazolták, hogy a baba már az anyaméhben figyeli szülei hangját. Amint megszületik, elkezd ráhangolódni a szavak és mondatok hangzására, dallamára, és elkezdi értelmezni azok jelentését. Ugyanakkor nagy energiákat fordít arra is, hogy a bonyolultabb dolgokat is megértse, mint a szeretet, a bizalom, az idő, valamint azokat az ok okozati összefüggéseket, amelyek átszövik fizikai és érzelmi életét.
Mikor kezd kifejlődni ez a képesség?
A baba már születése előtt elkezdi figyelni, hogy mit mondanak és tesznek mások. Újszülöttként nem érti a szavak igazi jelentését, de érzékeli azok érzelmi töltését. Ez történik, amikor érzelmeket kifejező szavakat használunk, mint pl.: boldogság, szomorúság, szeretet, aggódás, kötődés, ingerültség. 4 hónapos kora körül a baba már felfigyel, ha a nevén szólítjuk, 8-12 hónaposan pedig megérti az egyszerűbb utasításokat, mint pl.: a „nem" és a "Ne nyúlj hozzá!”. 24 hónaposan 2-3 szavas kifejezéseket használ, 3 éves korára pedig már néhány száz szóból álló szókinccsel rendelkezik. Ebben az életkorban szertartásosan követi és részt vesz a napi szokásos tevékenységekben. Felismeri, hogy mikor, hol és mit csinálunk, így például takarítunk, bevásárolunk, vagy éppen sétálni indulunk.
FEJLŐDÉSI SZAKASZOK
ÚJJSZÜLÖTT KORTÓL 3 ÉVES KORIG
ÚJJSZÜLÖTT KORTOL EGY HÓNAPOS KORIG
A baba az ébrenlét minden pillanatában információkat gyűjt az őt körülvevő világról. Természetesen még nem képes mindent megfelelően értelmezni, de napról-napra többet és többet raktároz el belőle. Sok szakember állítja, hogy a babák jóval több dolgot megértenek a körülöttük zajló eseményekből, mint amennyit szüleik feltételeznének. Kezdettől fogva beszéljünk a babához, éreztessük vele, hogy ő is egyenrangú tagja a családnak. Házimunka, etetés, vagy fürdetés alkalmával nyugodtan meséljük el neki, hogy mit csinálunk éppen, közben mutassunk rá azokra a tárgyakra, amelyeket ő is láthat. A baba saját nyelvén előbb-utóbb válaszolni fog!
A babák túlélési ösztönének tulajdonítható, hogy rendkívül gyorsan képesek érzelmileg ráhangolódni a környezetükben lévő emberekre. Képesek megállapítani az adott ember érzelmi állapotát a beszéd hangszínéből, a száj állásából, a légzés ritmusából, a bőr tapintásából, és a szem-beszédből. A valós világról alkotott képüket az befolyásolja, hogy szüleik miképpen reagálnak jelzéseikre. Eldöntik például, hogy érdemes-e sírni, szeretettel nézünk-e a szemükbe és megetetjük-e őket ilyenkor. A hetek múlásával egyre javul a kicsi memóriája, figyelmét egyre hosszabb ideig köti le egy-egy dolog. Képessége a beszédre egyre fejlődik, miközben szociálisan is kifinomultabbá válik.
2-3 HÓNAPOSAN
A
baba agya, - akár egy szivacs- minden információt felszív a környezetéből.
Kedvenc foglalatossága a körülötte zajló események megfigyelése.
Lassan megérti, hogy ha szüksége van valamire, akkor te ott vagy és segítesz neki. Megvigasztalod,
megeteted vagy akár játszol vele. Nagy eseménynek számít az első
mosoly megjelenése a baba arcán, amit később is élvezettel használ
majd elégedettsége kifejezéseként.
4-7 HÓNAPOSAN
Ennyi
idősen a baba már felfigyel ha a nevét hallja és tudja,
hogy a szavak ilyenkor hozzá szólnak. Egyre jobban ráhangolódik
édesanyja hangjára. Ha a hangod vidám, ő is vidáman reagál, ám
amikor éles hangon szólsz hozzá, megijed, és könnyen sírva fakad.
Tudatosul benne, hogy ki idegen és ki nem. Ha ismeretlen veszi
karjaiba, sokszor sírással jelzi nemtetszését. Hat hónaposan a legtöbb
baba két szótagos hangsorokat
hallat. Érzéseit hangos nevetéssel, máskor nyafogva közli
környezetével.
8-12 HÓNAPOSAN
Már ért olyan egyszerűbb utasításokat, mint például a „nem szabad”, és ezt gesztikulációddal is összekapcsolja. Elkezdi feltérképezni a viselkedési határokat. Ez afféle "szülő-tesztelés". Például ledobálja az ételt a földre, kizárólag azért, hogy lássa, miképp reagálsz rá, majd a reakciód elraktározza. Később ugyanezt újra megteszi, miközben ismét figyel, hogy azonos módon reagálsz-e.
12-18 HÓNAPOSAN
18
hónapos korában legalább 50 szót használ és ért a pici. A
beszédfejlődés nagyon különböző ütemű a babáknál, az azonban
minden kicsire igaz, hogy jóval korábban megérti a szavak jelentését, mint
ahogy azt ki tudná mondani. Ennyi idősen már képes
egyszerűbb, akár két tevékenységből álló utasítások
végrehajtására is.
19-23 HÓNAPOSAN
Eljött az idő, amikor a gyermek felismeri, hogy szándékai nem mindíg egyeznek meg a tiéddel, és ennek érvényt is szerez. Előfordulhat például, hogy kezeit nyomatékosan és makacsul a hóna alá dugja, amikor azt kérjük tőle, hogy fogja meg a kezünket.
Az egyszerűbb fogalmakat, mint például a helyet és a dimenziókat többé- kevésbé érti már. Így például össze tudja rakni a két darabos puzzle-t, és a bedobós játékon a formákat a megfelelő alakú nyílásba dobja be.
Kezdi érteni az ok-okozati összefüggéseket. Felismeri például, hogy melyik gombbal tudja beindítani a számítógépet.
A bilire szoktatásnál szintén az összefüggések felismerésére fogunk alapozni,
ehhez pedig ezidőtájt fejlődnek ki a képességek. Ahhoz, hogy
végképp megszabaduljunk a pelustól, a picinek fejben össze kell kapcsolnia a
vécézési ingert és a bili használatot. Érteni fogja, hogy a wc-öblítő
megnyomásakor a kaki el fog tűnni a lefolyóban. Ennek a folyamatnak azzal
kell kezdődnie, hogy a kicsi saját elhatározásából menjen be és nézzen
körül a wc-ben. Ha látja, hogy büszkék vagytok rá, amiért hajlik a wc használatára,
még lelkesebben fogja legközelebb is megpróbálni.
24-36 HÓNAPOSAN
A kicsi beszédértése napról -napra fejlődik. A fejlődéskutatók szerint, a 2 éves babák legalább 150 szót megértenek és napi 10 újat tanulnak meg. Amint a kommunikációval nagyjából zöldágra vergődött a gyermek, figyelmét a bonyolultabb dolgok kezdik lekötni, ideértve az érzelmeket is.
Ebben az életkorban megérti a kapcsolatok alapkövét jelentő két legfontosabb dolgot; a szeretetet és a bizalmat. Tudja, hogy a család többi tagja gondoskodik róla, és hogy ők hozzá tartoznak. Ezek a dolgok az évek folyamán fokozatosan tudatosodnak benne. Azzal, hogy mindíg szeretettel fordulunk felé ha szüksége van valamire, és biztonságot nyújtunk neki, hozzájárulunk ahhoz, hogy gyermekünk magabiztossá, és optimistává váljon az életben.
Miközben
a kisgyermek figyeli az eseményeket és részt vesz a mindennapokban, megérti az
olyan dolgokat, mint a bevásárlás, a takarítás, és az óra fontossága.
Most kezdi megtanulni, hogy hogyan kezelje az embereket. Ha azt szeretnénk,
hogy gyermekünk kedves és segítőkész gyermekké váljon, akkor
mutassunk neki jó példát mi magunk is.
MIRE SZÁMITUNK KÉSŐBB?
A kicsi szókincse folyamatosan bővül, 6 éves korára elérheti a 13000 szót. Értelme tovább fejlődik. Olyan összetett gondolatokat és helyzeteket is megért majd, mint a matematika alapjai, a helyes és helytelen közti különbség, és a történésék kimenetelének megjósolása.
A SZÜLŐ SZEREPE
A baba kommunikácós fejlődését nagyban segíti, ha egészen pici korától kezdve beszélünk hozzá és képeskönyvből meséket olvasunk fel neki. Kutatások igazolják, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek már 6 hónapos koruktól felolvasnak, sokkal fejlettebb a beszédkészségük. Igaz, hogy a pici baba még nem érti meg a beszédet, a történetet, de ha időben elkezdjük, megszokja hogy az olvasás kellemes, megnyugtató módja az együtt töltött időnek.
Játszunk gyermekünkkel, így hamarabb megérti a világ dolgait. Mindig a korának megfelelő fejlesztő játékokat adjunk neki, és mindig szeretettel és törődéssel forduljunk felé. Ez a legjobb módja, hogy az olyan fontos fogalmakat megtanulja, mint az együttérzés.
MIKOR KEZDJÜNK AGGÓDNIi?
Ha 2 éves koráig a gyermek nem érti meg az egyszerűbb utasításokat sem.
Ha 3 évesen egyértelmű zavarodottságot mutat, ha valami egyszerűbb dologra utasítjuk. (Például nem tudja kinyitni a dobozt, hiába mutatjuk meg neki számtalanszor)
A fenti esetekben beszéljünk gyermekorvosunkkal.
A gyermek gyengesége miatt gyakran válhat az idősebbek-agrassiiójának a tárgyává-,az iskolában a tanár vagy túlkoros tanulók,vagy a családban a szülők részéről.Egyes közösségekben különösen veszályeztetett a gyermek,igy kiemelése ebből a környezetből szükségessé válhat.Ez társadalmi szempontból is külön mérlegelendő,mert a valódi bántalmazást néha a család tagadása ellenére kell kideriteni,ami mögött igazságosnak felfogott fenyités,hirnévmegmentés állhat,vagy pedig a gyermek estleges vádjait kell obiektiven tisztázni.
A bántalmazásoknak általában csupán 5-1o %-át deritik fel,mert maga a sértés tanuk nélkül zajlik,de ha észlelik is a szomszédok,vonakodnak tanuskodni,Sajnos az orvosok is eltitkolják gyanujukat,mert nem látják bizonyithatónak,baleset vagy hanyagság következményeivel szemben.
Meg lehet különböztetni-elhanyagolt,fizikai szükségleteiben-ki nem elégitett és bántalmazott-brutalizált –gyermekeket,akiknek anyagi ellátottsága/ruházat,élelem stb/kifogástalan lehet.A bántalmazás súlyos egészséget kárositó következményekkel járhat,olykorvéletlenszerüen.Esetleg halált is okozhat.
Néha a –sokhelyütt látható vérömleny mér gyanussá teszi a szülők által emlitett baleseti eredetet.A kettős konturu verésnyomok,csikos bőrszineződés,égési sebek,kitépett haj stb-szintén baleset ellen szólnak.
A helyzetet sokszor megnehiziti,hogy a gyermek gyakran nem hajlandó-talán félelemből vagy bűntudatból-az őszinteségre,vagy az orvos nem tételezi fel egyes-jobb családokban-a brutalizálást.
Gyakran az ilyen kegyetlenkedés mögött-a család kezdődő felbomlása,nyomora vagy alkoholizmus állhat fenn.A tettlegesség többnyire az egyik szülőtől,főleg az anyától származik,mások a züllött,büntetett előéletü apa szerepét hangsúlyozzák.
A –bántalmazó szülőknek lehetnek jellemző vonásai-éretlenek-indulatosak-egocentrikusak-vagy szadisták.Az ilyen szülők nagyobb követelményekkel lépnek fel,segitő szerepüket nem töltik be a gyermekkel szemben,szükségleteit és esetleg képességkorlátait sem veszik figyelembe.Egyes éretlen szülők maguk keresnének gyermekként védelmet és szeretetet saját szülöttüknél,tehát a szerepet mintegy megforditják.
A brutális szülők kegyetlenkedéseit többnyire nem kiséri büntudat,jelentős részük,gyermekkorukban többszörös bántalmazást szenvedtek el.
Az –aggressiót-kiválthatja a gyermek sirása,bármilyen fajta ellenkezése,-néha a –kicsiny a bűnbak-a szülők egymás iránti ellenszenve esetén,főleg,ha békiteni próbál.A nem tettleges szülő biztathatja a másikat,hogy hallgatásával türi annak kegyetlenségét.
A súlyos testi bántalmazáso- zömmel a kisgyermekkorban történnek,mig az ún.-lelki kegyetlenkedés-idősebbeket is érinthet.A szülők pl-neveléi célzattal a kis iskolást –sötét szobába zárhatjá,éheztetik,szomjaztatják,térdeltetik.De minden tudatos psychés elhanyagolás vagy sadista jellegü dresszura-bánásmód már közvetve bántalmazásnak minősül,ami valószinüleg a gyermek fejlődésének torzulását váltja ki.
A –sértett gyermek-lehet passziv,vagy úgy
reagál,hogy valóban felveszi a reá szabott tulajdonságokat.Sajnos a tévesen
értelmezett –orvosi titoktartás-is
hozzájárulhat a kegyetlenkedések elfedéséhez.A gyermek érdeke az orvosi titoktartásnál is fontosabb.
Bár a gyermekeknek jóval kevesebb orvosi rutinvizsgálaton kell átesniük, ezek
során szükség van a felnőttek segítségére. Egy felnőtt számos
módon segíthet a gyermeknek a vizsgálattal járó fájdalom, kellemetlenség,
izgalom vagy más érzelmi reakciók leküzdésében. Az alábbiakban néhány hasznos
tanáccsal szeretnénk szolgálni, hogyan segíthetnek a gyermeknek orvosi
vizsgálat, vérvétel, vizelet- és székletvizsgálat, valamint torokváladék-vétel
során.
Kapcsolódó cikkeket és hasznos tanácsokat talál a következő oldalakon: A
vizsgálattal járó fájdalom, kellemetlenség és izgalom leküzdése; Általános
vizsgálatok; Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk az
időseknek az orvosi vizsgálatokon.
– Készítse fel a gyermeket: magyarázza el a gyermeknek, hogyan és miért
történik a mintavétel, s hagyjon rá elég időt, hogy a gyermek hozzászokjon
a vizsgálat gondolatához, még mielőtt az orvos vagy a védőnő
akár csak egy ujjal is hozzáérne.
– Játsszák el a vizsgálatot: akár egy színházi előadás próbáján,
játsszák el, mi fog történni. A szerepjáték történhet otthon vagy a gyermek
számára ismerős, kellemes környezetben, s a gyermek szerepét akár egy
babával vagy plüssállattal is eljátszathatják.
– Segítsen a gyermeknek megfoghatóvá tenni a vizsgálatot: a vizsgálat
gyermek számára legijesztőbb mozzanatát próbálja olyasvalamihez
hasonlítani, ami a gyermek számára ismerős. Például mondja azt, hogy
olyan hamar túlesnek az egészen, amennyi idő alatt otthon felér a
lépcsőn, vagy amíg eléneklik a „Hull a pelyhes”-t.
– Ajánljon jutalmat: A pszichológusok szerint mindig segíthet,
ha a gyermeknek megígéri, a vizsgálat után valami finomat, szépet stb. kap.
Mivel a gyermekek vénája sokkal vékonyabb a
felnőttekénél, a gyermekgyógyászati rendeléseken különös gonddal
járnak el a vérvétel során, és általában gyakorlottabb munkatárs végzi a
gyermekek vérvételét. Két évnél idősebb gyermekek esetében rendszerint a
könyökhajlat egyik vénáját szúrják meg. Néhány hasznos tanács ilyen
alkalmakra:
– Győződjön meg róla, követni akarja-e a gyermek a vérvételt:
az egyik legalapvetőbb tennivaló, hogy meggyőződjünk róla, nézni
akarja-e a gyermek, mi történik a vérvétel során. Néhány gyermek látni
akarja; mások inkább félrenéznek. Ha a gyermek nem akarja látni, hogyan
történik a vérvétel, keressen valamit, amivel lekötheti figyelmét, például egy
magukkal hozott könyvet (pl. színes, hajtogatós képeskönyvet), vagy énekeljék
el a gyermek kedvenc dalát. Meg is kérdezheti a gyermeket: „Látni szeretnéd,
mit csinál a nővérke, vagy inkább nézegessük addig ezt a képeskönyvet?”
– Játsszák el: előzőleg próbáljanak meg otthon kis
szerepjátékokat játszani. Kérje meg a gyermeket: „Most mutasd meg, hogyan
ülsz nyugodtan, most hogy hogyan fészkelődsz, most megint mutasd meg, hogy
kell nyugodtan ülni.” Az ilyen szerepjátékok eredményeként a gyermek
tudatosíthatja, hogy ura testének, s képes uralkodni magán, és esetenként még
büszke is lesz e képességére.
– Készítse fel a gyermeket a fájdalomra is: a szülők már jóval a vérvétel előtt beszéljenek a gyermekkel, s készítsék fel rá, mi fog történni. Nyugodtan mondják meg a gyermeknek, hogy egy picit fájni fog, de nagyon gyorsan túlesnek az egészen és a fájdalom is elmúlik. Mielőtt a rendelőbe lépnek, mondják el a gyermeknek, kiket fog benn látni (fehér köpenyes embereket), és hogy ezek az emberek mit fognak csinálni. Fontos, hogy a gyermeknek reális elképzelése legyen arról, mi vár rá. Nyugodtan bevallhatják neki, hogy a vérvétel még a felnőttek számára is kellemetlen. Kerüljék viszont az olyasféle bátorítást, mint „Legyél most jó kisfiú” – az ilyesmi szégyenérzetet válthat ki belőle.
– Maradjon a
gyermekkel: a gyermek számára nagyon fontos, hogy a szülő végig a
gyermek mellett maradjon a vérvétel során. Úgy kell elhelyezkednie, hogy
betöltse a gyermek látómezejének nagy részét; így könnyen lekötheti a
gyermek figyelmét és megnyugtathatja.
– Számoljanak háromig, és fújják el a fájdalmat: a
pszichológusok szerint az egyik leghatásosabb módszer, ha a fájdalmat a
gyermek elfújja; a fújást megelőző levegővétel feltölti, és
lazán tartja a vénát, s ezzel könnyíti a vérvételt, s a gyermek számára mind
fizikailag, mind mentálisan segítséget jelent. Akár a gyermek maga számol
háromig, akár megkérnek rá valakit (a szülőt vagy a nővért), a
gyermek úgy érezheti, ellenőrzése alatt tarthatja az eseményeket. Ha
a gyermek maga számol, lelkileg fel tud készülni, mielőtt elhangzik az
utolsó szám. Másrészt így az is kevésbé valószínű, hogy a vérvételt
végző személy túl hamar a vénába döfné a tűt.
– Ne feltételezze, hogy csak az ujjbegyből vesznek vért: a tapasztalatok szerint a szülők tévesen gyakran azt mondják gyermeküknek, hogy csak az ujjbegyükből vesznek vért. Amikor aztán a gyermek azt látja, hogy egészen más történik vele, ideges lesz. A legtöbb vizsgálat nagyobb mennyiségű vérmintát igényel, ami csak vénából nyerhető, hajszálerekből nem. A biztonság kedvéért kérdezzen utána, hogy ujjbegyből történő vérvétel elégséges-e gyermeke számára; mindenképpen győződjön meg róla, hol fogják megszúrni, hiszen csak így nyugtathatja meg valóban gyermekét.
Miért van az, hogy olyan gyakran azt hisszük, hogy csak mi tudjuk, mi a legjobb egy gyermek számára. Szeretünk ellenőrizni, rendelkezni, szabályozni és törvényeket hozni. Mi döntjük el, mi az, amit meg kell csinálni és mi az, amit nem. Azt is mondani szoktuk, hogy szükségünk van saját határaink megvédelmezésére, hiszen a gyermek olyan, hogy a karodat kéri, ha a kisújjadat nyújtod. Miért kiabálunk velük? Hogyan kellene kialakítanunk a gyermekkel és nem csak a gyermekért való magatartásunkat? A gyermekhez való normális viszonyulás szerintem szerető, semleges és egy kicsit lakonikus hozzáállás, érthető és határozott, amely tiszteletben tartja a gyermek egyéniségét is csinál
A SZÜLŐ:
A tükröző meghallgatás minden korú gyermek esetében mindig az alapviszonyulás. Gyermekek esetében ennek még inkább így kellene lennie, mint felnőttek esetében. A felnőttek - bár ez nem mindíg egyszerű - mégis könnyebben tudnak magyarázatokat találni, viszont egy gyermek az őt körülvevő felnőttek szándékaitól függ. Meghallgatásával a gyermek megértheti, hogy odafigyelünk rá, s egészen addíg beszélhet nekünk, amíg egészen érthető és világos nem lesz a maga számára is, hogy mit is akart mondani. Fontos, hogy végighallgassuk a történetet.
Milyen csodálatos ennek a mondatnak a jelentése: "van benned valami..." Ezzel a mondattal azt üzenjük, hogy meghallgatjuk a gyermeket, ugyanakkor az értésére adjuk, hogy nem kell attól tartania, hogy elmerül egy problémában vagy egy érzésben. A gyermek ilyen módon szembe tud nézni a problémájával és viszonyulni tud hozzá.
Előfordul hogy, olyan módon tudunk beszélni a gyermekkel, hogy teljes empátiával visszaadjuk azt, ami a gyermekben végbemegy.
Mintegy teret biztosítunk a gyermek számára, ha ezután megkérdezzük tőle, hogy "így van?..., te is így érzed ezt?" - és azután időt hagyunk neki a reagálásra.
Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak a különbségnek, ami a "mi történik" és a "hogyan történik" között van..
A gyermekek általában nem szeretik, ha tudásunkat, szakértelmünket fitogtatjuk, mert ez kevés teret ad számukra. Helyesebb, ha kicsit habozva keressük a helyes utat, azzel megfelelő biztonságot nyújtunk nekik. A fenti példa arra utal, hogyan lehet teret nyitni a gyermeknek tolakodás nélkül, - ám mégis jelen lenni, együtt lenni vele, ha problémája van.
Szükséges hangsúlyoznunk, hogy nem kell okvetlenül mindenről beszámolniuk, ami feljön bennük, és, hogy mindíg csak arról meséljenek, amit tudomásunkra is szeretnének hozni. Ezen felűl tudatnunk kell a másokra, a másik szülőre vagy tanárra vonatkozó titoktartási szándékunkat is. Ha a gyermek nem akar beszélni valamiről, korrekt módon tiszteletben kell tartani ezt az óhaját. Egy későbbi alkalom teremthet módot az ilyen kérdések megbeszélésére.
Azt is meg szoktam mondani a gyerekeknek, hogy én sok mindent képes vagyok meghallgatni, mert a gyerekek gyakran azt gondolják, hogy a felnőtteknek nem szabad mindent elmondani; vagy azt hiszik, hogy ami bennük van, az túlontúl rossz ahhoz, hogy elmondhassák valakinek.
A héber szülőknek szóló angyali parancs nemcsak az anya szokásaira terjedt ki, hanem a gyermek nevelésére is. Nem volt elég, hogy Sámson, az a gyermek - aki majd megszabadítja Izraelt - jó örökletes tulajdonságokkal szülessék. Ezt az örökséget gondos nevelésnek kellett követnie. Kora gyermekségétől fogva rá kellett szoktatni a szigorú mértékletességre.
Hasonló utasítás hangzott el Keresztelő Jánossal kapcsolatban
is. A gyermek születése előtt az apa a következő mennyei üzenetet
kapta:
"Lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel" (Lk 1:14-15).
A Megváltó kijelentette, hogy a nagy emberekről vezetett
mennyei nyilvántartásban nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál. A reá bízott
feladat nemcsak fizikai erőt és kitartást követelt, hanem a
legnagyszerűbb értelmi és lelki képességeket is. Olyan fontos volt
megfelelő testi képzéssel felkészíteni őt erre a munkára, hogy Isten
a menny legfenségesebb angyalát küldte el a menny utasítását tartalmazó
üzenettel a gyermek szüleihez.
A héber gyermekekre vonatkozó rendelkezések arra tanítanak, hogy semmit
sem szabad figyelmen kívül hagyni, ami a gyermek testi jólétét érinti. Semmi
sem jelentéktelen. Minden, ami hatással van a test egészségére, befolyást
gyakorol az értelemre és a jellemre is.
Nem lehet elég nagy fontosságot tulajdonítani a gyermek korai nevelésének. A csecsemő- és korai gyermekévekben megtanult leckéknek és kialakított szokásoknak több szerepük van a jellem formálásában és az élet irányításában, mint a későbbi években kapott összes tanításnak és képzésnek.
Gondolkozzanak el
ezen a szülők! Értsék meg azokat az elveket, amelyek a gyermekek
gondozásának és nevelésének alapját képezik. Tudniuk kell, hogyan neveljék
őket testileg, szellemileg és erkölcsileg egészséges emberekké. A
szülőknek tanulmányozniuk kell a természet törvényeit. Meg kell ismerniük
az emberi szervezetet, a különböző szervek működését, kapcsolatát és
összefüggését. Tanulmányozniuk kell a szellemi képességek viszonyát a
fizikaiakhoz, és az egészséges működésükhöz szükséges feltételeket. A
szülői felelősséget ilyen felkészülés nélkül vállalni - bűn.
Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a még legcivilizáltabb és legkiváltságosabb országokban ma is sújtó halandóság, betegségek és elkorcsosulás alapjául szolgáló okokra. Az emberi faj korcsosul. Majdnem egyharmada hal meg csecsemőkorban.* A felnőttkort elérők nagy többsége szenved valamilyen betegségtől, és kevesen érik el az emberi életkor legfelső határát.
A legtöbb olyan bajt, ami nyomorúságot és pusztulást zúdít az emberiségre, meg lehetne előzni. A megoldás kulcsa jórészt a szülők kezében van. Nem valami "titokzatos gondviselés" az, ami elszólít kicsiny gyermekeket. Isten nem akarja halálukat. Azért ad a szülőknek gyermekeket, hogy hasznos földi életre neveljék őket, és azon túl a mennyre. Ha a szülők megtennék azt, amit annak érdekében tehetnek, hogy gyermekeiket jó örökségben részesítsék, és azután helyes bánásmóddal igyekeznének orvosolni a születésükhöz fűződő minden körülményeket, mennyire jobb lenne ez a világ!
Minél nyugodtabb és egyszerűbb a gyermek élete, annál kedvezőbben fejlődik mind fizikailag, mind szellemileg. Legyen az anya mindig csendes, nyugodt és igyekezzék uralkodni magán. Sok kisgyermek rendkívül érzékenyen reagál az idegizgalmakra, és az anya szelídsége, nyugodt viselkedése olyan csillapító hatással van rájuk, ami kimondhatatlanul jót tesz nekik.
A
csecsemők igénylik ugyan a meleget, de súlyos hibát követnek el azok, akik
sokszor túlfűtött szobában tartják őket, megfosztva a friss
levegőtől. Ártanak azzal is, ha az alvó csecsemő arcát
letakarják, mert ez gátolja őt a szabad lélegzésben.
A csecsemőt távol kell tartani minden olyan hatástól, ami
gyengíthetné vagy mérgezhetné szervezetét. A legaprólékosabb gondot kell
fordítani arra, hogy körülötte minden kellemes és tiszta legyen. Míg védeni
kell a kicsinyeket a hirtelen vagy túl nagy hőmérsékletváltozástól, gondot
kell fordítani arra is, hogy alvás közben és ébren, nappal és éjjel tiszta,
éltető levegőt lélegezzenek be.
A
csecsemő kelengyéjének elkészítésekor a praktikusságot, a kényelmességet
és az egészséget helyezzük a megcsodáltatás igénye és a divat elé. Ne töltsön
az anya időt a kis ruhácskák hímzésével és cicomázásával, szükségtelen
munkával terhelve magát saját és gyermeke egészségének rovására! Ne görnyedjen
a szemét és idegeit súlyosan terhelő varrás fölé olyankor, amikor sok
pihenésre és kellemes mozgásra volna szüksége. Lássa be, kötelessége erejét
őrizni, hogy eleget tudjon tenni a reá háruló követelményeknek.
Ha a gyermek öltözéke meleget, védelmet nyújt és ugyanakkor
kényelmes is, az ingerültség és nyugtalanság egyik fő oka megszűnik.
A kicsinyek egészségesebbek lesznek, és az anya nem fogja úgy érezni, hogy
gondozásuk nagyon igénybe veszi erejét és idejét.
A szoros szalagok és feszes kabátkák gátolják a szív és a tüdő működését. Ne legyenek ilyenek a gyermek öltözékében! A test egyik részének sem szabad kényelmetlenséget okozni olyan öltözékkel, amely valamelyik szervet összenyomja, vagy szabad mozgásában korlátozza. Legyen a gyermekek öltözéke olyan bő, hogy tele tüdővel lélegezhessenek, és a súlyt a válluk tartsa.
Egyes országokban még mindig szokás a kisgyermekek vállát és végtagjait csupaszon hagyni. Ezt a szokást nem lehet elég szigorúan elítélni. A végtagok - mivel távol esnek a vérkeringés központjától - nagyobb védelmet igényelnek, mint a test egyéb részei. Az ütőerek, amelyek a vért a végtagokba szállítják, elég vastagok a test melegítéséhez és táplálásához szükséges mennyiségű vér továbbításához. De ha a végtagok nincsenek védve, illetve az öltözék hiányos rajtuk, az ütőerek és véredények összehúzódnak, a test érzékeny részei lehűlnek, és a vérkeringés lelassul.
A fejlődő gyermekek fizikai alkatának tökéletesítéséhez egész természetére kiterjedően igénybe kell venni a kedvező körülményeket. Ha a végtagok nincsenek eléggé védve, a gyermekek - és különösen a kislányok - csak enyhe időben tartózkodhatnak a szabadban. Ezért bent tartják őket, hogy meg ne fázzanak. Ha a gyermekek jól fel vannak öltöztetve, jót tesz nekik - nyáron és télen is -, ha sokat mozoghatnak a szabadban.
Ha az anyák azt akarják, hogy fiacskáik és leánykáik erősek és egészségesek legyenek, öltöztessék őket megfelelően, és minden arra alkalmas időben tartsák őket sokat a szabadban. Nehéz dolog a szokás bilincseit letépve a gyermekek öltöztetésénél és nevelésénél az egészséget szem előtt tartani. De az erőfeszítésért bőségesen kárpótol az eredmény.
A válásnak a gyermekre gyakorolt hatása a házasságbomlás egész problémakörének levitatottabb része!
Ez az a terület, ahol mind az érintettek, mind pedig a szakemberek / jogászok, orvosok, pedagógusok, pszichológusok / körében a leghevesebb indulatokkal találkozunk – és ez az a terület, amelyről a tudományos váláskutatás viszonylag a legkevesebbet tud mondani.
Annyi azonban biztos, hogy a válás leginkább a gyermeknek egyértelműen rossz, visszahozhatatlan veszteségeket okoz, amit gyakran gyászreakat okoz számára. Életvitelének ez a szakasza számára nem csupán egyetemes megterhelést jelent, hanem a megoldási rendszerében elveszítette valamelyik szülőjét, ami 50% -ra csökkentette esélyeit a helyzetből való kilábaláshoz! Megterhelő hatást súlyosbítja, hogy társadalmi leértékelődése egy egzisztencia vesztéssel, egy szociális bizonytalansággal párosul.
Lehet itt okosnak és szépnek lenni, fogalmazhatunk meg teoriákat, gyárthatunk önös elméleteket cselekedeteink ihazolására, de gyermekünk már soha többé nem lesz az aki volt, már soha többé nem létezik a háttérbiztonsága, a családi, szülői fészek!
Ezeket követi a kulturátlan szülői magatartás, agresszió a gyengébbel szemben, amit tehetetlenül kell szemlélnie. Olyan identitás zavarok lépnek fel, amik átértékelik, átprogramozzák jövőképét, megoldási modelljeibe pedig végérvényesen beépül a válás képlete, rosszabb esetben a traumatikus hatások házasság fehérfoltját okozzák benne, ami döntően befolyásolja a további életét, boldogságát!
Saját párkapcsolatában törvényszerűen megjelenik a kétely, a bizonytalanság, még a legőszintébb párkapcsolatában is! Ezért többnyire nagyon későn, vagy egyáltalán nem akar házasságra lépni!
Mindez azért, mert vagy rosszul választottunk, nem tudtunk uralkodni nemi ösztöneinken, vagy tolerancia fogalmát már a szüleink sem nevelték belénk! Ez gyakran megmutatkozik a házasságot követően is.
Ott, ahol a rivalizáció, befolyásolás erőteljes a szülők részéről, a viták jelentős része a gyermekkel történő érintkezés körül folyik (például kivel legyen a hétvégén, ki menjen érte az óvodába, kinek a vacsoráját egye stb.). Ennek következménye, hogy azok a gyermekek, akik egyébként mindkét szülővel szívesen vannak együtt, rettegnek a szülők egyidejű jelenlététől az agresszív jelenetek ismétlődésének lehetősége miatt.
A rivalizáció lényege, hogy mindkét szülő a másik szülőtől való érzelmi leválást kívánja a gyermektől, és az egyik szülőt a másik megtagadásával kell megnyernie. A gyermek számára a legnagyobb megterhelést talán az jelenti, hogy a szülők választást várnak tőle, és a kivételesen szép esetek közé tartozik, amikor ez csak metakommunikatív úton közvetítődik a gyermek felé.
Tény, hogy gyermekek gyógyításával és beilleszkedési problémákkal foglalkozó szakemberek meglehetősen gyakran találkoznak elvált szülők gyermekeivel, észrevehetően gyakrabban, mint a teljes családban nevelkedőkkel. Hosszú távú hatásnak, a válás után kialakuló új családszerkezet hatásait értjük, melyek igen sokféle változást gyakorolnak a gyermek személyiségének alakulására.
A válási krízis, és a válást követő alkalmazkodás időszaka a család minden tagját megrázó és megterhelő állapot. A gyermeknek a megterhelő élethelyzetre adott válaszát alapvetően az életkora – pontosabban személyiségének érettsége, fejlettsége – határozza meg.
Sokszor hallani a szülőktől: „Mi kulturáltan váltunk el. A gyerek szinte meg sem érezte.”
Ellenben az iskolában addig oly kedves figyelmes, jól tanuló kisgyermek egyszer csak elkezd társaival gorombáskodni, nyugtalaná, fékezhetetlenné válik, olykor látszólag ok nélkül sírva fakad, az órákon pedig nem figyel, s feladatait elhanyagolja.
Írása csúnyává, zilálttá, kapkodóvá lett, tanulmányi eredménye rohamosan hanyatlott.
A gyerek zárkózottá, szokatlanul csöndessé, magába fordulóvá válik. Tekintete valami mély bánatról, kialvatlanságról, gyermekeknél oly természetellenesen ható szomorúságról árulkodik.
NÉHA AZ EGÉSZ SZEMÉLYISÉG TELJESEN MEGVÁLTOZIK.
A legtöbb esetben kiderülhet, hogy a háttérben egy-egy ilyen „kultúrált válás” zajlott le. Mindössze csak annyi történt, hogy a 7-10 éves kisgyerek nem tudta felfogni, és érzelmileg földogozni /mert nem is tudhatta/ hogy miért költözik el apu, ha azelőtt anyuval olyan jól megértették egymást?
Miért él együtt más nénivel apu?
Miért jár anyuhoz egy másik bácsi, aki valamelyike este már ott is aludt?
Az effajta gondolatok és érzések közt őrlődő, viaskodó kisgyermeket sok egyéb érdekli a világból, csak éppen a tanulás nem, főleg ha szülei addig sem sokat törődtek azzal, hogy miként tejesit az iskolában.
A gyermekek megrendült bizalma, magárahagyatottsága sokszor egész súlyos személyiségzavarokban nyilvánul meg
„Nem törülhetünk ki
senkit a szívünkből anélkül, hogy a helyen, hol egykor neve állott,
egy sötét folt ne maradna…” /Eötvös József/
A gyerekek szempontjából a válás tehát csak azokban az esetekben jobb megoldás az eredeti család együtt maradásánál, ha az élet már valóban elviselhetetlen, brutális, feszültségekkel teljes, romboló együttlétté vált.
AZ OVODÁSKORBAN JELLEMZŐ TÜNETEK
Ebben a korban a gyermek kezdeti, leggyakoribb reakciója az elszakadástól, a szülőtől való eltávolodástól való úgynevezett szeparációs félelem. Számukra az egyik szülő kilépése a családból azt jelenti, hogy az eddig biztonságot jelentő kapcsolat váratlanul megszűnhet.
Az óvodáskorú gyermek ezért fokozottan igényli a szülő állandó jelenlétét, s nehezen viseli el a megszokott időrendjében történő változásokat /pl.: óvodába járás, a szülő munkába indulása /.
Jelentős szorongással éli át a szülő nélkül eltöltött időt, amit aztán újbóli találkozáskor agresszivitással reagál le.
Újabb elkülönülést jelent a gyermek számára a lefektetés ideje. Amit ugyancsak félelemmel él meg. Gyakran nem tudja az anya elaltatni gyermekét, vagy a pici éjszaka felébredve követeli az anyja figyelmét.
Gyakori a regresszió, vagyis a korábbi életkori fázisra jellemző viselkedési minták újraéledése, vagy korábbi fejlődési problémák ismételt jelentkezése.
A gyermek a fejlődési visszaeséssel jelzi, hogy időt kér az események feldolgozásához. Ilyenkor visszatér valamilyen korábbi játékához, vagy ismét bepisil, ezek a jelek jellegzetes tünetei a regressziónak.
E viselkedés szabályos lefutási ideje néhány hét. Ha a gyermek ez idő alatt elegendő támogatást és érzelmi biztonságot kap, a viselkedésbeli visszaesés megszűnik.
Az óvodás korú gyermek nem érti, hogy a szülők miért viselkednek ellenségesen egymással, miért veszekednek, és miért tűnik el az egyik szülő. Fantáziájában a halállal kapcsolja össze ezt az eltűnést, fogalmi zavar keletkezhet a piciben. A gyermek egész viselkedésében, zavartságában tükröződik, hogy elveszítette biztonságát. Az egyik szülő távozása visszautasításként jelenik meg énközpontú gondolkodásában; elveszti saját szerethetőségébe vetett hitét.
Ennek a kiegyenlítésére szolgálnak az elveszített szülő visszaszerzéséről szóló fantáziák.
Időszakosan csökkenhet a játék élvezete is, vagy valamelyest többször és agresszívabban játszik társaival.
A KISISKOLÁS KORRA JELLEMZŐ TÜNETEK
A kisiskoláskorban nagy változások történnek a gyermek lelki életében. Ezen változások legfontosabb kérdése, hogy mennyire sikerül megoldani azt a problémát, hogy a viselkedésirányításában a „realitás-elv” váljék elsődlegessé, az addig előtérben lévő, a szükségletek azonnali, közvetlen kielégítését célzó „öröm-elv” felett. Ezen azt értjük, hogy a kisgyermek önmagára központosító gondolkodásának helyét, milyen mértékben veszi át a külvilág, a környezetben jelenlévő más személyek szándékainak, törekvéseinek figyelembevétele, a szabályok, normák, korlátok betartása.
Az iskolába kerüléssel különösen fontossá váló értelmi szféra, az érzelmek addigi egyeduralmát csak akkor tudja zavartalanul felváltani, ha a szülők kielégítették, és továbbra is kielégítik a gyerek legfontosabb érzelmi szükségleteit.
Az ebben a korban jelentkező hatások azzal magyarázhatók, hogy a válás az említett váltást nehezíti vagy akadályozza meg: az egyik szülő elvesztése, a szülőkkel való megváltozott kapcsolat az érzelmi szféra megterheléséhez vezet, és ez jelentősen nehezíti, késlelteti a kritikus fejlődési szakasszal járó alkalmazkodást.
A gyermek fejlettebb értelmi képességi már segítik a válási élmény megértésében. Ebben a korban megváltozik a gyermek időélménye, pontosabban, részletesebben, érzékenyebben tudja érzékelni az idő múlását, a szeparációs szorongás kevésbé erős.
A szülők között kapcsolat megromlása nehezen magyarázható meg a 6-8 évesek számára is.
Az egyik legjellemzőbb reagálás az egyik szülő eltűnésére a szomorúság vagy előfordulhat az is, hogy „áruba bocsátja” magatartását, kitartással és ügyes szervezéssel eléri, hogy minden dicséretes megnyilvánulásáért valamilyen kicsi apróságot kapjon érte cserébe és ez lassan mindennapos szokássá válik. Ezek lehetnek a legapróbb használati dolgok, melynek nem is az értéke, és a nagysága a fontos, hanem ezt kézzel fogható ténynek tekinti őket a szülő és a saját kapcsolatában. Ezek a holmik biztos pontok számára a biztonságát veszélyeztető családi életben. Ez egy védekezési mód, de van ennél egy veszélyesebb, amikor a gyermek ellenállás nélkül alárendeli magát a szülők küzdelmének: csendesen tűri, hogy mind a két szülő felhasználhassa őt a másik ellen. Ha ez fokozatosan beépül a gyerek személyiségébe, akkor ennek következménye az lesz, hogy érzéketlenné válik, lemond saját vágyairól, igényeiről és lassan önálló céljai, elképzelései eltűnnek.
A félelem már igazi, pl. a gyermek attól fél, hogy idegenekhez kerül, vagy hogy nem kap enni stb.
Erre az életkorra jellemző a legintenzívebb vágyakozás az eltávozott szülő után oly módon, hogy csak az ő jelenlétében, a testi közelségében érzi jól magát, árnyékként követi mindenhová, és ha időnként mégis el kell szakadnia tőle, ezt őszinte és jól érzékelhető kétségbeeséssel veszi tudomásul. Ennek komoly fizikai tünetei is lehetnek, amik csak a válást tervező szülő távozásakor lépnek fel ill. megjelenésekor el is tűnnek /pl.: szívtáji fájdalmak, asztmatikus légzési zavarok/. Másik ilyen fizikai megnyilvánulás, mintegy megtorló akció a gyakran előforduló éhségsztrájk. Tudatos agresszióból fakad, a gyerek tisztában van vele, hogy soványsága szüleinek sok gondot okoz, és nagy örömet szerez azzal, ha jó étvággyal eszik. Miután szüleire haragszik, a bosszú legkézenfekvőbb formáját választja, nem nyúl ételhez szülei jelenlétében. A kétségbeesett szülők látványa szinte megnyugtatja, és további ellenállásra készteti őt. Ezt az állapotot szinte napokig tartja úgy, hogy közben titokban eszik. Ennél sokkal súlyosabb eset, mikor a megtorlás ezen módja nem tudatos. A fiúk számára fontos ebben az életkorban, hogy megfelelő azonosulási mintát találjanak, egy azonos nemű felnőttben. Ezért az apa kilépése a mindennapos családi élet köréből súlyos veszteséget jelent.
Ilyenkor nem ritka, hogy a fiúk azonnal újraházasodásra próbálják rábeszélni az anyát. Ekkor már a gyerekek a családi élet viszonylag önálló szereplőinek számítanak, és egyre kevésbé védettek a szülők közötti nyílt konfliktusoktól. Az életkor előrehaladásával a gyermek mind alkalmasabbá válik arra, hogy szövetségessé váljék a másik szülő elleni harcban, és számára ez egyre nagyobb lojalitáskonfliktust jelent
A NAGYOBB ISKOLÁSKORRA JELLEMZŐ TÜNETEK
A nagyobb iskolás gyermek reakciói Wallerstein és Kelly vizsgálatai szerint jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Amíg a kisebb gyermek haragja és a szomorúsága szétszórt, nem kötődik konkrét tárgyhoz, addig a nagyobb iskolás gyermekek legjellemzőbb reakciója az erőteljes, célra irányuló, tudatos düh, amiben már a morálistöltés is megjelenik. A látencia időszakában eddig felhalmazott készségei már lehetővé teszik, hogy a szülők válása okozta feszültséget konstruktív játékban, célirányos hasznos tevékenységben dolgozza fel. Az előző korcsoporttól eltérően ezek a gyermekek a kutatók számára is meglepően éretten és reálisan viszonyultak a szülők váláshoz. Igénylik, és megértik a válás körülményiről szóló tájékoztatást, egyben minden más korcsoporthoz képest nagyobb a veszélye annak, hogy a gyermek valamelyik szülő oldalán kénytelen részt venni a másik szülő elleni harcban.
A tapasztalatok szerint a szövetségbe vont gyermek válás utáni alkalmazkodása lényegesen nehezebb.
A gyerek saját magáról kialakított képe ekkor még erősen kötődik a családhoz, ezért a szülők válása, a korábbi családstruktúra felbomlása sokszor jelentősen megzavarj a formálódó identitást, és a hozzá kapcsolódó értékrendszer stabilitását. A gyermeknek olyan érzése támad, hogy „nincsenek szabályok” mind a beépült, mind a külső családi szabályozó rendszer fellazul, és ez viselkedési zavarokhoz vezethet.6
A SERDÜLŐKORRA JELLEMZŐ TÜNETEK
A serdülőkorban a szülők válása legalább annyi veszélyeztető tényezőt rejt magában, mint a fejlődés korábbi szakaszában. A felnőtt szerepek meghódítása állandó oda-vissza mozgásból áll. Ha a serdülő nem érzi maga mögött a család nyújtotta biztonságot, nem tudj a saját üteme szerint váltogatni a gyermek és a felnőtt szerepeit: vagy „gyermek” marad és nem indul meg, ill. erősen késik a szülőkről való érzelmi leválás, vagy ellenkezőleg, élesen szakit gyermekszerepével, és szimbolikusan, vagy ténylegesen elhagyja a családját. Az érési tempó ilyen zavarai mellett további veszélyeztető tényező, hogy a válás során megszűnik az a korábbi szerkezet, mely a serdülő viselkedésének ellenőrzését és szabályozását biztosította. Az életkorra jellemző intenzív szexuális és agresszív késztetések így könnyen parttalanná válhatnak. Fantáziavilágának középpontjában a partnerkeresés és párválasztás áll. Így a válás kiváltotta szorongások is ezen a területen sűrűsödnek. Aggódni kezd saját házasságának kimenetele miatt, foglakozik, hogy soha nem köt házasságot, vagy nem akar gyermeket házasságából. Ha valamelyik szülővel azonosul, akkor házasságuk felbomlása saját vonzerejébe vetett hitét ingatja meg, és zavart okozhat partnerkapcsolati próbálkozásaiban is. A családról való érzelmi elválás időben egybeesik a gyermekkor családi szerkezetének valóságos széthullásával; a szülők válása folytán a serdülő számára kézzelfoghatóan jelenik meg az a tény, hogy a gyermekkor végképp visszahozhatatlan. Ha ezzel a problémával sikerrel birkózik meg, a családi krízis által befolyásolt érzelmi és intellektuális érés gyorsabb és teljesebb lehet, mint az átlagos serdülőé.6
A GYERMEKEKRE VONATKOZÓ FELADATOKIII.
Hat olyan lélektani feladat van, amit az elvált szülők gyermekeinek hibátlanul kell megoldani:
Tudomásul kell venniük a házasság felbomlását, vagyis szembe kell nézniük a realitással.
Függetleníteniük kell magukat a szülői konfliktusoktól, és a szokásos elfoglaltságokat újra fel kell vállalniuk.
Fel kell
dolgozniuk az egyik szülő elvesztésének / a családi mindennapokból való
eltűnésének / élményét.
Fel kell oldaniuk a szükségképpen jelentkező haragot, és önvádlást.
El kell fogadniuk a válás véglegességét, le kell mondaniuk a szülők újraegyesítésének vágyáról.
El kell érniük, hogy a maga valóságában ítéljék meg az emberi kapcsolatok lehetőségeit.
Óvodáskor és alsóbb osztályok
A pszichoszexuális fejlődés áttekintése során láttuk, hogy az első néhány életév meghatározó jelentőségű. Ebből következik, hogy a tervszerű nemi nevelést is a legkorábbi életévekben kell kezdeni. Ez ugyan leginkább a családra tartozik, a gyermek erős anyához-kötődése folytán, de már a bölcsödének is szerepe lehet benne. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy az óvodába lépő gyermek már rendelkezik a nemi identitás és szerep alapstruktúrájával.
Az óvodai nemi nevelés tehát semmiképpen sem túl korai, és szakszerűen végezve semmiképpen sem káros. Ellenkezőleg: alkalmas arra, hogy ebben a későbbi fejlődést erősen befolyásoló életszakaszban az egész pszichoszexuális fejlődésnek pozitiv irányt adjon és ellensúlyozza a családi nemi nevelés esetleges hibáit, hiányosságait. Hatékonyságának legfőbb feltétele: meleg érzelmi kapcsolat kialakítása minden gyermekkel. Csak így érhető el, hogy a kisgyermek azonosulni tudjon az óvónővel, s ezáltal interiorizálja annak attitűdjeit. A verbális közléseknek eleinte elég alárendelt jelentőségük van; a tanulás túlnyomórészt azonosulás, empátia és metakommunikáció segítségével történik. Az óvodai szexuális nevelés módszerei:
1. Konzultációk a gyermekekről a szülővel (s esetleg az orvossal);
2. ennek megfelelően kialakított, egyéni bánásmód és foglalkozás;
3. a spontán kérdések megválaszolása;
4. beszélgetések kezdeményezése és
5. szerepjátékok szervezése.
A szülőkkel folytatott konzultáció minden gyermek esetében indokolt, hiszen a gyermek megismeréséhez hozzátartozik a szülők és a családi körülmények ismerete. Különösen indokolt ez akkor, ha a gyermek viselkedése éppen a pszichoszexuális fejlettség szempontjából problematikus (pl. makacsul a másik nemhez tartozónak érzi magát). Egyes problematikus esetekben, pl., ha a gyermek feltűnően maszturbál az óvodában, érdemes konzultálni nem csak a szülővel, hanem a pszichológussal is. Ez szerencsére ritka. Gyakori viszont, hogy az óvodások spontán kérdései között megnyilvánul a szexuális kíváncsiság. Az ilyen kérdések két fő típusa:
1. Mi a különbség a fiúk és a lányok között?
2. Hogyan lesz a kisbaba?
De sok más formában is felmerülhetnek hasonló kérdések (pl. „Miért olyan nagy a hasa annak a néninek?”, vagy „Miért nem tudnak a lányok állva pisilni?” stb.) Fontos, hogy a gyermekek elfogulatlan, kiváncsi kérdéseire a válasz sohase legyen kitérő vagy félrevezető (pl. gólyamese), hanem valósághű, de a gyermekek értelmi szintjének megfelelő. Vagyis kicsit leegyszerűsítő és nem túl részletes. A kisbabák eredetét illetően pl. beszélhetünk a szülők hasában termő „fél-magocskákról”, amelyek, ha találkoznak, elkezd nőni a kisbaba az anyuka hasában; aztán, ha már nem fér el ott, akkor kibújik az anyuka lába közötti nyíláson stb.
Egyre több a "problémás" gyerek a szakemberek szerint, és bár azonnal nem lehet mindegyiküket hiperaktívnak bélyegezni, mert egyszerűen nem mind azok, ugyanolyan nehéz megtanulni bánni velük, mint tényleg beteg társaikkal. A szülő azonban nem adhatja fel, mert csak ő segíthet ilyen esetben.
A gyerekekkel foglalkozó szakemberek szerint egyre több az olyan óvodás és iskolás, aki másként, vagy nehezebben kezelhető, akivel problémák vannak, aki más, mint a többiek, egyszóval valami miatt kilóg a sorból. Igaz, most épp itt a vakáció, az iskolai harcok nyugvópontra kerülnek egy időre, de a szülőknek mindegy, hogy nyár vagy tél van: körülöttük mindig ott nyüzsögnek égetnivaló vagy problémás gyerekeik.
Nem hiperaktív,
csak eleven
"Idén már voltunk a családdal egy hetet nyaralni az Adrián, de rémálom volt Marcival. Első nap még élvezte, aztán hozta a szokásos formáját. Ha nem foglalkozunk vele állandóan, ha nem történik mindig valami, elkezdi piszkálni a nővérét, nem találja a helyét. Mikor a fürdés és a gumicsónakozás után mindannyian fáradtan pihentünk volna a parton, ő pörgött tovább" - mondja elcsigázottan Kati. Marcival minden rendben volna, jó eszű, vidám kissrác, választékos a szókincse, de a játékok alig kötik le kis időre. Kati tudja, hogy ha egész álló nap a kedvenc meséit olvasná ötéves fiának, egy tündér lenne, így viszont amint levegőt vesz, a gyerek unatkozni kezd, és agresszívvé válik. Nyaraláskor is minden nap merő aggodalom volt, hogy sikerül-e lekötniük, és hogy kitől kell épp elnézést kérniük, mert a homokvárát lerombolta.
Magatartási problémák, figyelem- és koncentrációs zavarok, fejlesztésre szoruló
részképességek, nyughatatlanság, túlérzékenység, agresszivitás, sajátos
nevelési igény, extrém aktivitás - mind olyan gondok, amikbe sok szülő
bicskája beletörik. Hiába vetik be legjobb tudásukat, vagy hallgatnak
ösztöneikre, sokszor képtelenek megoldást találni. És most nem a beteg
gyerekekről beszélünk, hanem az egészséges, de az átlagtól eltérően
működő srácokról, lányokról - és persze szüleikről. Őket
mindjárt az elején két nagyobb csoportba sorolhatjuk. Az elsőt azok teszik
ki, akik önmaguk generálják gyermekeik problémáit - vagy mert ők is problémás
felnőttek, vagy mert éretlen személyiségükkel nem megfelelően kezelik
a helyzetet, hogy szülőkké váltak. A másik halmazt azok képezik, akik
értetlenül állnak nehezen kezelhető fiuk vagy lányuk előtt,
főleg mert nagyobb gyerekükkel semmi gond nem volt - másrészt próbálják
felvenni a kesztyűt, de a gyerekről rendre visszapattannak.
"A legfontosabb, hogy elkülönítsük az eleven, impulzív gyerekeket azoktól, akik hiperaktívak, tehát egy komoly betegség elszenvedői. Sajnos manapság a köznyelv részévé vált, hogy minden "rossz" gyerekre ráaggatják ezt a címkét. De a főként otthon izgága-nyugtalan gyerekek problémái származhatnak nevelési hibákból, míg a minden helyzetben figyelemhiányos és impulzív tüneteket mutató gyerekek gondjai nem" - mondja Szijjártó Linda, a Női Lapozó pszichológusa. Ezért ha felmerül a szülőkben, hogy a gyerek nem átlagos, mert állandóan rá kell figyelni, hogy több energiát, törődést és más nevelési módszereket igényel testvéreinél, hogy szociális kapcsolataiban rendre konfliktusokba keveredik, panaszkodnak rá a pedagógusok, akkor a felkeresett pszichológus első dolga, hogy felmérje a családot. Ám sokszor a szakemberek sincsenek könnyű helyzetben a modern kori tünetáradattal, ezért a diagnózis felállítása is rejthet magában bakikat.
OKOLHATÓ A SZÜLŐ A GYERMEK VISELKEDÉSZAVARÁÉRT.?
"Volt, aki Danit hiperaktívnak nevezte, más autisztikus jegyeket fedezett fel nála, a tanító nénije viszont azt mondta: csak eltérő fejlődésű a gyerekünk, akit ha jól kezelünk és megfelelően fejlesztünk, kinövi majd a furcsa, néha idegesítő dolgait. Tehát arra jutottunk, nem bélyegezzük meg, csupán azt mondjuk, más, mint a többi gyerek" - mesél Adrienn a nevelési tanácsadók és különböző terápiák labirintusáról, amibe belekerültek abban bízva, hogy megtalálják a ma tizennégy éves, zárkózott, magának való Danihoz vezető utat. Sikerként könyvelik el, hogy ez ma már többször sikerül, mint ahányszor nem. "Néha az is sokat segít, ha az anya és az apa elfogadja saját gyerekük tőlük nagyon eltérő személyiségjegyeit. Ugyanis néha nincs is nevén nevezhető probléma a háttérben, csupán abból adódnak a nézeteltérések, hogy igencsak különbözik a habitusuk, természetük" - mondja a pszichológus.
Amilyen a
szülő, olyan a gyerek?
Míg egyesekkel minden simán és problémamentesen megy, addig ezekkel a gyerekekkel mindig történik valami, és sűrűn okoznak gondterhelt arckifejezést a szüleiknek. A szülők sorsa pedig az, hogy nemcsak magával a gyerekkel vívnak rengeteg harcot, hanem a környezetével is. Zita kislánya például a legokosabb az osztályban, tizenkét éves korára kitűnően beszél angolul, mégis rengeteg a gond vele. "Timit utálják és csúfolják az osztálytársai, ezért néha én magam is veszekszem velük, mikor nem bírom már, hogy bántják. De Timi még a tanárokkal is konfliktusba keveredik, mert kijavítja őket, ha valamit jobban tud náluk. Évek óta pszichológushoz járunk vele, mert tisztában vagyunk azzal, hogy kiváló észbeli képességei ellenére viselkedésbeli problémái vannak. Sokszor velünk is elviselhetetlenül viselkedik, ami megkeseríti a kapcsolatunkat." Zita azt sem fél kijelenteni, hogy riasztó az érzés, de néha még szeretni is nehéz Timit, mert nem hagyja magát.
"A gyerekkel
való terápiás foglalkozás első lépése a szülőkkel való egyéni
beszélgetés, mely során a szakember megismeri életüket, problémáikat,
gyermekükkel és egymással való kapcsolatukat. Gyakran már egy alapos,
őszinte beszélgetés is sokat jelenthet, hiszen sok felnőttnek - ha
párkapcsolatban is él -, nincs kivel megbeszélje a problémákat. Még az is
előfordulhat, hogy a pszichológus egyéni vagy párterápiát ajánl
nekik" - mondja a Női Lapozó szakembere. Hát így alakul, sokszor
kiderül, hogy - kis túlzással és nyers őszinteséggel - "a
szülőtől bűzlik a gyerek", de mi a helyzet azokban a
családokban, ahol a nagytestvér
szinte mintagyerek, a második,
vagy a harmadik kölyök viszont fekete bárány? A
szülők ilyenkor különböző stációkon mehetnek keresztül.
Először elkeseredve keresik a választ arra, hogy miért pont az ő
gyerekük ilyen kezelhetetlenül égetnivaló, majd segítséget kérnek (szerencsére
ma már sokan, sok helyen nyújtják a kezüket). Aztán ha elégedetlenek a gyerek
változásával, egymás családjában keresik a bűnbakot: vajon kire üthetett
az utód, végül pedig a rengeteg energiát felemésztő helyzetet saját
nevelési kudarcukként könyvelik el. "Nem baj, ha önelemzést tartanak a
szülők, de azt is érdemes tudatosítani bennük, hogy nem feltétlenül
nevelési hiányosságaik miatt ellenszegülő a gyerek - biztat Szijjártó
Linda. - Előfordul, hogy csak a gyerek személyiségét nehéz elfogadni olyan
családokban, ahol teljesen más a szülők attitűdje. Ezért
előfordul, hogy ami egyeseknél probléma, az máshol fel sem
tűnik."
Azonban bármilyen embert próbáló feladat egy-egy ilyen öntörvényű kisfiú vagy kislány anyukájának vagy apukájának lenni, a leglényegesebb, hogy a keserű pillanatok ellenére se felejtsük el őket szeretni. Mivel mi vagyunk a nagyobbak és bölcsebbek, nekünk kell megtalálnunk a kulcsot hozzájuk, és szidalmazás, büntetés helyett kreatív technikákat alkalmaznunk. Jó ötlet lehet például felkeresni egy szülői tanfolyamot vagy ellátogatni egy képességfejlesztő játszóházába, felkeresni egy pszichológus vagy kineziológus szakembert, esetleg egyszerűen csak olyan tevékenységet találni a gyereknek, amiben ha kiteljesedik, olyan lesz, mintha kicserélték volna.
A vegetarianizmus táplálkozási magatartás, vegetáriánus módon való tápálkozás. Ez a táplákozási mód, mely szerint főként növényi táplálékot fogyasztanak, több életmódban fordul elő.
Egy belga szakfolyóirat szerint a gyermekek és fiatal felnőttek növekvő száma, akik vegetáriánusan táplálkoznak, különböző vegetáriánus étkezési szokásokkal konfrontáltat bennünket. Ez az egész szigorútól az inkább laza vegetáriánizmusig terjed. Fokozatok vannak tehát és különbséget teszünk pszeudo-vegetáriánizmus, tényleges vegetáriánizmus és szigorú vagy extrém vegetáriánizmus között.
A
pszeudo-vegetáriánusok között találjuk a félig vegetáriánusokat, akik nem
esznek ugyan sertés- és marhahúst, de szárnyast, halat, tejterméket és tojást
igen. Ezzel szemben a pszeudo-vegetáriánusok nem esznek sem húst, sem
szárnyast, de növényi táplálékot, halat, tejterméket és tojást igen. A
tényleges vegetáriánusok nem fogyasztanak állati eredetű fehérjét, nem
esznek húst, szárnyast és halat sem, de tejterméket és tojást igen.
A harmadik csoportban találhatók a szigorú, vagy extrém vegetáriánusok. Ők
csak növényi eredetű táplálékot fogyasztanak.
A vegtáriánus elv igen szigorú alkalmazása fokozza az egészségi kockázatokat.
Élelmiszereink részben életfontosságú tápanyagokat tartalmaznak, amelyeket
szervezetünk maga nem tud előállítani. Ha ezek a tápanyagok nem, vagy nem
kielégítő mennyiségben fordulnak elő az étkezésben, az
egészségkárosodáshoz vezethet. Normális módon ezeket a tápanyagokat a hús,
szárnyas, hal és a tejtermékek tartalmazzák.
Kiegyenlített táplálkozással és célzott menüválasztással a pszeudo-vegetáriánusok megfelelő tápanyagmennyiséget fogyaszthatnak anélkül, hogy a normális testi és lelki állapot kibillenne az egyensúlyából.
A tényleges
vegetáriánusok vashiányban szenvedhetnek, mert a szervezet a vasat a
zöldségből és gyümölcsből kevésbé és nem olyan jól veszi fel, mint az
állati élelmiszerekből. Ezért elegendő gyümölcsöt és zöldséget kell
enniük, mert ezek C-vitaminja elősegíti a növényi táplálékokból a vas
felvételét.
A kizárólagos növényi táplálkozásból B12-vitamin és vashiány keletkezhet-
mindkettő elengedhetetlen a vérképzéshez és a szövetek regenerálódásához-,
B2-vitamin hiány (riboflavin, a sejtlégzéshez), D-vitamin és kalciumhiány
(elengedhetetlen a csontképzéshez és a fogakhoz). A szigorú vegetáriánizmus
(akik sem tejterméket, sem tojást nem fogyasztanak) súlyos egészségkárosodást
okozhat.
VEGETÁRIÁNIZMUS
ÉS GYERMEKEK:
Az extrém
vegetáriánizmus gyermekek számára egyáltalán nem ajánlatos, a táplálkozási
szakemberek szerint a gyermekeknek komplett táplálást kell kapniuk, azaz húst,
tojást és tejterméket , vagy kiegészítő tápanyagokat. A kalcium és a
D-vitamin hiánya problémákat okozhat a csontok és fogak fejlődésében (pl.
angolkór).
A B12-vitamin és a vas hiánya vérszegénységet, tanulási nehézségeket, az
értelmi fejlődés zavarait okozhatja. A tej, a tojás és a hal
kitűnő B12-források. A gyermekeknek és csecsemőknek vegetáriánus
táplálás esetén feltétlenül vitaminpótlást kell kapniuk. Az energiahiány és a
túl kevés fehérje ezen kívül növekedési zavarokat idézhet elő. Ezek az
kockázatok kizárhatók, ha az anya hosszabb ideig szoptatja gyermekét, vagy
szója tejet is használ. Különösen ügyelni kell a B12- , D-vitamin és a kalcium
tartalomra.
Ha a kóros
családi egyensúly fenntartását az segíti elő, hogy valamelyik családtag
“rossz”, beteg vagy megőrül, akkor az egész stabilitást szolgáló
szabályrendszer és kommunikációs séma káros. A tapasztalatok egyértelműen
igazolják, hogy ha a család kóros kommunikációs mintái és szabályai
megváltoznak, változás áll be.
A szomatoform (a fizikai panaszoknak nincs szervi okuk), mentális, illetve
magatartási zavarok gyakran összefonódnak, és nemegyszer megtalálhatók egy
személyben, vagy egy család különböző tagjainál “szétosztva”. Pl. a
szorongó családtag elhízik, az asztmás beteg szkizofrén jellegzetességgel
kommunikál, a késelő serdülő szomatoform zavarokkal küszködik. Hermán
Erzsébet és Berlin Iván írja egyik tanulmányában, hogy a szomatoform zavarokkal
küszködő család legerősebb “szabálya” a konfliktuskerülés, a
“szőnyeg alá söprés” művészete: “A mi családunk normális, harmonikus,
rendes család, és nincs más probléma, csak a gyerek vagy egy másik családtag
betegsége.” A fő mozgató erő a félelem. Ezért mindenáron el kell
kerülni, hogy a konfliktus nyíltan megfogalmazódjon, “a feszültség, a
konfrontáció csak bajt okozhat”.
Gyakori, hogy éppen a veszekedő vagy verekedő családban felnőtt gyermekek határozzák el, hogy az ő családjukban “békesség és harmónia” fog uralkodni. A konfliktustabu jelensége az, hogy a család bizonyos tagjai között a konfliktus lehetőségének még a feltételezése is tilos: a szülők pl. nagyon ügyelnek arra, hogy a gyerekeknek eszükbe se jusson, hogy köztük viszály lehet. A konfliktustabunak azonban ára van: ha a házastársak között a feszültség nagyobb a megengedettnél, a feszültség áthelyeződhet a gyermekekre. A tiltott agressziót valamelyik partner önmaga ellen is fordíthatja: depressziós vagy testi beteg lesz.
A konfliktus kitörésének megelőzésére szolgáló elkenések, leszerelések vagy más konfliktuskerülő technikák változatosak. Az élet valamennyi megnyilvánulása a konfliktuskerülés eszközévé válhat akkor, ha erre a célra használják: a munka, tévénézés, viccelődés, evés, társasághívás, alkoholfogyasztás stb. Konfliktusleszerelő szerepe lehet a fejfájásnak, rosszullétnek, egyéb testi tüneteknek. Más formák: a figyelemelterelés és a többszörös félbeszakítás. A konfliktuskerülés legveszedelmesebb módszere a gyermek bevonása a konfliktusba, illetve a konfliktus “megoldása” a gyermek segítségével. Pl. azokat a házastársakat, akik nem tudnak egymással jól kommunikálni, “egyesíti” a gyermekkel való törődés.
Az egészséges
fejlődés biztosítéka, hogy a házastársak a házastársi, a szülők a
szülői és a gyermekek a gyermeki alrendszerhez tartozzanak, vagyis hogy a
családban a különböző szerepek ne cserélődjenek fel. Pl. ha az anya
rendszeresen a fiával beszéli meg az apa gyengeségeit, ez a “férjszerep” a
gyermek fejlődésének akadályává válik, számára terhet és függőséget
fog jelenteni. A gyermekét vagy gyermekeit egyedül nevelő szülő
esetében gyakrabban fordul elő szerepváltás. Ha az egyedül maradt
szülő magánélete megszűnik, könnyen bekövetkezhet, hogy gyermekét
vagy valamelyiket a gyermekek közül partnerként igényli. Amikor a gyermek
serdülő- vagy felnőttkorba kerül, és az önállósodás veszélye
fenyeget, akkor a szülő a gyermekével való “partnerségi” kapcsolatot úgy
tarthatja fent, ha nem engedi “felnőni”.
Normális
körülmények között a határvonalak jellege változik a család életperiódusainak
megfelelően: pl. pici gyermek esetén az anya–gyermek összefonódottsága
nagyobb, és ahogyan a gyermek nő, a kötés lazul. Az elmosódott határvonalak
erősítik az együvé tartozás, a védettség érzését, de nehezítik a
családtagok autonómiájának a kialakulását. Az erősen összefonódott
családokban mindenki mindenre rendkívüli sebességgel és szenvedéllyel reagál.
Az ajtók szoros és átvitt értelemben mindig nyitva vannak. Ha két családtag
leül beszélgetni, a dialógust pillanatok alatt megzavarják a többi családtagok.
Mindenki pontosan tudja, hogy mit érez, vagy mit gondol a másik, és ez a
beszélgetési sémákban is megmutatkozik: gyakran beszélnek a másik helyett,
válaszolnak helyette, és mindig mindent megmagyaráznak. Nem azt mondják:
“bosszant, hogy elfelejtettél cukrot venni”, hanem: “sohasem gondolsz a
többiekre”. A telefonbeszélgetéstől a levélig minden közügy, és nem
alakulhat ki magánügy. Az “Egyél még!, Jól öltözz fel!, Hol voltál?, Hová
mész?, Mikor jössz haza?, Miért jössz ilyen későn?” szövegek az
összefonódott családokban változatlanul ismétlődnek akkor is, amikor a
gyermek már nagy, vagy akár felnőtt, sőt maga is szülő. A
betegség még erősebb törődési reakciókat vált ki. Pl. felnőtt
labilis cukorbeteget a családja még mindig kisgyerekként kezel, és a labilitás
a túlzott törődés továbbfokozódásához vezet. Ha kisgyerekről van szó,
a beteg gyermek betegségével “összetartja” a szülőket, és ezzel
elősegíti testvérei szabadabb létezését.
Merev határvonalak esetén a család védő funkciója korlátozott, a
kommunikáció nehéz, és a családtagok korai önállóságra kényszerülnek. Az ilyen
laza kapcsolatú család gyakran akkor sem reagál, amikor szükség lenne rá. Pl. a
felnőtteknek nem tűnik fel, hogy a gyermek nem ment iskolába, vagy
rosszkedvű, lázas, nem eszik stb. Sokszor igen erős inger kell ahhoz,
hogy a család védő funkcióját aktivizálja, és figyelmét felkeltse: pl.
asztmás roham, öngyilkossági kísérlet, rendőri eljárás vagy baleset.
A család egészséges fejlődésének az alapja a házastársak közti kapcsolat működése. Ha az egyik fél úgy érzi, hogy alulmarad a kapcsolatban, akkor támaszt nyerhet pl. az orvosban – ha “tüneteket” ajánl fel neki –, vagy megerősítést és megértést kaphat egy szeretőtől.
Az “egyensúly” helyreállítására szolgáló szövetséges lehet azonban a gyermek
is. Az egyik szülő és az egyik gyermek, vagy mindkét szülő és egy-egy
gyermek között tartós koalíció (összejátszás vagy együttes illúzió jelensége),
illetve koalíciók alakulhatnak ki. Ilyenkor a különböző koalíciókba bevont
testvérek közötti kapcsolat alapvetően rossz lesz, és a “kiválasztott”
gyermek izolálódik testvéreitől. A gyermek bevonásának a házastársi
konfliktusba két másik formája is van: a terelőút-szerep és a
trianguláció. A terelőút-szerep azt jelenti, hogy a házastársak között
látszólag egyetértés van, de valójában csak a gyermekek gondja köti össze
őket: pl. miután a gyermek kigyógyul asztmás rohamaiból, a szülők
elválnak. A triangulációban a házastársak közti konfliktus következtében a
gyermeket mindkét szülő felszólítja, hogy álljon mellé a másikkal szemben.
A gyermeknek pedig állandóan döntenie kell, hogy melyik szülő mellé
álljon, de bárhogyan dönt is, szembekerül a másik szülővel.
A konfliktuskerülés igénye társadalmi norma is. A “jól alkalmazkodó” családok
ezt a normát is közvetítik. A társadalom kedvezően értékeli és
megerősíti a konfliktuskerülő magatartást, s ezzel a körforgás
fenntartásában és szabályozásában szélesebb értelemben is szerepet játszik...
Mi a fontosabb: a társadalmi beilleszkedés vagy az egyéniség kiteljesítése? Képes-e az ember az önmagától való elidegenedésben annyi frusztrációban és szeretetlenségben élni anélkül, hogy zavarodottnak érezze magát? Kétségkívül sok ember van, aki tünetek nélkül mindezt végigcsinálja anélkül, hogy felfigyeljen belső konfliktusára. Erich Fromm írja, hogy ilyenkor eredményesen veszi igénybe az ember a kultúránk nyújtotta számos menekülési lehetőséget, hogy elhallgattassa belső elégedetlenségét. És azok, akik valamiféle tünetet fejlesztenek ki magukban, semmivel sem “betegebbek”, mint azok, akik tökéletesen “beilleszkedtek”. A belső erőre és integritásra szert tett ember gyakran nem olyan sikeres, mint gátlásmentes barátja, de rendelkezik belső értékkel és szabadsággal… A személyiség teljessége tekintetében a terapeuta nem “beilleszkedési tanácsadó”, hanem Platón kifejezésével élve a “lélek orvosa”, és az emberi létezés örökérvényű rejtjeleit kódolja.
ÖSSZEFOGLALÁS
BEVEZETÉS – Dolgozatunkban részben szakirodalmi adatok, részben saját kérdőíves felméréseink alapján vizsgáljuk a szülői depresszív hangulat és a gyermeknél mutatkozó magatartás-problémák összefüggéseit.
MÓDSZEREK – Tanulmányunkban két, fiatalok körében végzett kérdőíves
vizsgálat eredményeit mutatjuk be. Az egyik felmérés 1604, 15–19 éves, még
tanulmányokat folytató fiatal nő, a másik pedig 502, budapesti
középiskolás fiatal életvezetési szokásaira, egészség- és rizikó-magatartására,
emocionális állapotára, valamint társadalmi, gazdasági helyzetére és családi
hátterére irányult. Az adatokat mindkét minta esetében az SPSS 8.0 statisztikai
programmal elemeztük. 2-próbával vizsgáltuk a hangulati
állapot alapján kategorizált anyák és apák gyermekeinél a különféle kockázati
tényezők és az emocionális állapot összefüggését, összehasonlítva a
depreszszióval nem kezelt szülők gyermekeinek állapotjellemzőivel.
EREDMÉNYEK – Mindkét vizsgálat eredményei arra utaltak, hogy a szülők
negatív hangulati állapota és a gyermek magatartás-problémái között szoros
összefüggés található, különös tekintettel az anyai hangulat és a
leánygyermekek magatartás-jellemzőinek, pszichés állapotának
összefüggéseire
.
KÖVETKEZTETÉSEK – Saját kutatási eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy
a lányok egyértelműen és igen szenzitíven reagálnak az anya hangulati
állapotára, miközben a fiúkra az általunk vizsgált magatartási és
állapotjellemzők vonatkozásában a szülői hangulat hatása kevésbé tűnik
meghatározónak. Ezen belül azonban a fiúk érzékenyebben reagálnak az apák, mint
az anyák hangulati labilitására.
Szülők és Tanárok az Erőszak Ellen a Nevelésben (PTAVE) ajánlja ezt a kiadványt a gyerekek érdekében mindenhol. Az alább olvasható gondolatok nem újak és nem forradalmiak. Mindigvoltak bölcs és figyelmes emberek minden kultúrában, akik hirdették a gyermekek szocializálásnak eroszakmentes módszereit. de a jótanácsukat a legtöbbször nem vették figyelembe, vagy elutasították és az ebből adódó károk az emberiség számára felbecsülhetetlenek. Az alábbi néhány oldalon megpróbáltuk összefoglalni az üzenetüket, hogy újra felajánljuk.
"Amkor majd a
gyermeket szeretettel és nem félelemmel nevelik, akkor fog az emberiség igazságban
és nem erőszakban élni. Amíg a gyereket a nevelő fenyegetése és az
apa botja vezérli, addig az emberiséget a rendőr gumibotja, a börtön
félelme és a hadseregek és hadihajók általi lerohanéás pánikja uralja."
Borisz Szidisz (1919)
Ma nem találunk olyan tudományos közleményt, amely támogatná a gyermekek verését. Ez a vélemény, amelyet az elmeszakértők és gyermek-fejlődéslélektan szakértők és más kapcsolódó területek szakértői is osztanak, évtizedek alatt fejlődött ki és már évszázadokkal ezelőtt is létezett. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek hívei a gyermekek fizikai büntetésének, ahogy az is hamis állítás lenne, hogy nincsenek hívei az asszonyok fizikai büntetésének. Mindkét gyakorlat elterjedt, és azok az emberek, akik másokat megütnek, általában azt hiszik, jogosan, igazolható okkal cselekszenek.
Tartós hatás a
gyerekekre
Egyes kutatók azt állítják, hogy minden felnőtt által a gyerek ellen elkövetett erőszakos tett, akármilyen rövid és szelíd, élethosszig tartó érzelmi sebhelyet hagy. Bizonyos értelemben ezt személyes tapasztalatunkból is alátámaszthatjuk. Legtöbben elismerjük, hogy a legélénkebb és legkellemetlenebb gyerekkori emlékeink a szüleink által történt sértések voltak. Vannak, akik annyira kellemetlennek találják az ilyen emlékeket, hogy úgy tesznek, mintha mellékesek lettek volna, sőt, viccesek. Megfigyelhetjük, hogy amikor említik, mit tettek velük, mosolyognak. A szégyentől, nem az örömtől mosolyognak. A jelenbeli fájdalom elleni védelem érdekében a múltbeli érzéseket elleplezik. Abból a célból, hogy tagadják és minimalizálják a gyerekverés veszélyeit, sok gyerekverőt hallunk, amint úgy érvelnek: "A verés az még nem gyermek-bántalmazás." Vagy: "Egy kis pöckölés a popsira nem ártott még senkinek." Csakhogy tévednek.
Jó hasonlat a gyerekveréshez az ólomtartalmú vegyi anyaggal való érintkezés. Korábbi nemzedékekben a legtöbb ember ólom-alapú festékkel kifestett házakban lakott és a többségük baj nélkül túlélte. Ügyesek voltak, vagy csak szerencsések? Ma már nem teszünk ilyet. Jobban tudjuk. A jólértesült szülők ehhez hasonlóan elismerik, hogy a gyerekverés veszélyes méreg. Nem származik belőle jó és nagyon kockázatos. De néhány szülő megkérdezi majd: "Hogy mondhatod, hogy felelős szülő vagy, ha nem kapod el a gyereket, mielőtt át akar rohanni a forgalomban a túlsó oldalra, ha nem náspángolod el jól, hogy megemlegesse, milyen veszélyes az úttesten szaladgálni?"
A tény viszont az, hogy a veréstől a gyerek olyan hatalmas érzelmi zurzavarba kerül, amitől sokkal nehezebben jegyzi meg a tanulságot, amit a szülő belé akar vésni. Az a bizonyos "jó kis elnáspángolás" nem csökkenti a felnőtt haragját és nem javítja a gyerek viselkedését. A gyerekverő felnőttek általában még dühösebbek lesznek, a megvert gyerek pedig még rosszabbul viselkedik majd. Nem azt tanulják meg, hogy a teherautók és a kocsik veszélyesek. Hanem azt, hogy a felnőttek, akiktől függenek, veszélyesek.
Elvesztett bizalom
Az elnáspángolt gyerek nem képes a szülőt a szeretet, védelem és kényelem forrásának tekinteni, melyek minden gyermek egészséges fejlődése szempontjából létfontosságúak. A gyermek szemében a szülő veszély és fájdalom forrásává válik. A félelem, a sértettség és a bizalmatlanság a náspángolás eredményei, s ezek aláássák a gyerek kötődési érzéseit az életében legfontosabb felnőttekhez. Az így elárult gyerek, mint az olyan, akit nem táplálnak megfelelően élelelemmel, melegséggel, pihenéssel, nem fog a lehető legjobb módon éretté válni.
Fenyegetések
Vannak szülők, akik ritkán náspángolnak, vagy egyáltalán nem vernek, de rendszeresen
szörnyu dolgokkal fenyegetőznek. "Ha nem vagy hajlandó csendben
maradni, amíg telefonálok, egy nagy tuvel bevarrom a szádat!", vagy
"Jobb, ha vigyázol, különben valaki majd levágja az ujjadat. Ez történik a
rossz kisgyerekekkel, akik olyasmihez nyúlnak, amihez nem szabad." Van,
akinek könnyebb így kezelni a gyerekeket, legalábbis ideiglenesen.
Először, amíg a gyerekek elhiszik a felnőtt fenyegetéseit, félelemből engedelmeskednek. Hamarosan azonban megtanulnak csalni és hazugsággal elkerülni a hitük szerint rájuk váró szörnyu büntetéseket. Később, ahogy felfedezik ,hogy ezek üres fenygeetések, arra a (helyes) következtetésre jutnak, hogy a valaha bizalommal szemlélt felnőttek nem megbízhatóak.
Ha a gyermek és a
legközelebbi gondviselő közti bizalom így megromlik, a gyerekek másokkal
való bizalmi kapcsolatának lehetősége is elromolhat. Esetleg képtelenek
lesznek bármikor is együttmuködésre vagy intimitásra másokkal. Az ily módon
sérültté tett emeberek minden kapcsolatot tárgyalások sorozatának élnek meg,
amelyben nyerni vagy veszteni lehet. Az ártatlanságot, a bizalmat és
becsületességet kihasználásra váró gyengeségnek tekintik, pont úgy, mint ahogy
velük is cselekedtek annak idején.
Erő
A verés azt tanítja a gyerekeknek, hogy az emberek közti kapcsolat alapja az
erő, és az nyer, aki erősebb. Minél gyakrabban vernek valakit, annál
valószínubb, hogy olyan felnőtt lesz, aki a többiekkel nem ésszel és jó
példával próbál bánni, hanem erővel. Milyen embert írunk le így? Ilyen a
családverő, erőszakos "vadállat". Ilyen a szexmániás
erőszaktevő. Ilyen az asszonyverő. A csaló, a szélhámos, a
bunöző: ezek mind ilyen emberek. És ilyenek a gyávák és az erősökön
élősködők, akik másoktól nyerik erejüket,, éppen a felsorolt
erőszakosaktól.
Házasságbeli erőszak és verés
Az esetek legnagyobb számában az olyan férjek és asszonyok, akiknek kapcsolatában szerepe van az erőszaknak, a gyerekeikkel is erőszakosak. Az ilyen szülőket biztosan erőszakkal nevelték kiskorukban, vagy láttak másokat megverve, fenyegetve.
A bántalmazó és bántalmazott házastársak, akik verik a gyerekeiket, olyan bántalmazókat és áldozatokat nevelnek, amilyenek ők maguk. A gyerekek azt tanulják meg a szüleik példáján, hogy a csalódás feszültségének levezetése, az egyet-nem-értés kifejezése, a tekintély kifejezése egy náluk kisebb és gyengébb valakinek a bántásával lehetséges. Ezt az elvet látják minden alkalommal, amikor szüleik verekednek és harcolnak, és mindig, amikor a fizikai büntetések elszenvedőiként vesznek részt e folyamatban.
Azt tanulják meg, hogy amint elég nagyok és erősek lesznek, másokat is azzal fognak ellenőrizni, hogy fenyegetik vagy bántják őket. Megtanulják, hogy az rendben van, hogy férj és feleség veri egymást és rendben van, hogy felnőttek gyerekeket vernek.
Ha az olyan gyerekek, akiknek személyisége erőszakos háztartásban alakult ki, felnőnek és saját gyermekeket nevelnek, nagyon nehéznek találják majd a saját maguk által tapasztalt viselkedésekből kilépni. Olyan technikákat fognak alkalmazni, amivel őket nevelték és valószínuleg továbbviszik az erőszak ciklusát, bántják majd ártatlan gyerekeiket. Amikor a verés eltunik majd a családok életéből, akkor elkezd majd eltunni a többi visszaélés is. Nem előbb.
Eszkaláció
Fizikai sebek és gyermek-halálesetek a gondviselők által alkalmazott
fizikai büntetések szélsőséges esetei, következményei. A néha egészen
borzalmas tettek elkövetői általában azzal magyarázzák tettüket, hogy a
gyerek rossz viselkedése kiprovokálta a büntetést és az eredmény véletlen vagy
nem szándékos volt csak.
Sok csecsemő, aki évente "kiesik a bölcsőből", "legurul a lépcsőn", vagy értehetetlen okból "megszunt lélegezni" valójában a nem-véletlen halálesetek sorát növelné, ha ismernénk az igazságot. Néha az áldozatot vádolják a baleset miatt, "sérülékeny a bőre", "kétbalkezes", "nem volt hajlandó egy helyben állni a büntetés alatt, emiatt érte el az övcsat az ajkát."
A náspángolók gyakran azzal vigasztalják magukat és hallgatóikat, hogy ők sohasem haragból venek. Ez a hazugság elrejteni akarja a valódi ösztönzőt: a haragot. A legtöbb gyerekverő rászokik az erőszakra és a haragra, mert ez azonnali levezetést jelent a feszültségének és csalódásának - és nem azért használják, mert ez hatékony módja a gyerekek "javításának". Mivel a harag, ha hagyjuk, ösztönösen egyre fokozódik, nincsen mérsékelt mód a gyerekverésre.
Szexuális zaklatás és verés
A náspángolt gyerekek a testüket nem tekintik a saját személyes tulajdonuknak. A verés arra a gondolatra vezeti rá őket, hogy elfogadják, a felnőtteknek van hatalmuk a testük felett, s joguk van fájdalom okozására is. A hátsójukon való megveretés azt tanítja, hogy a nemi jellegu területeket is a felnőttek birtokolják. Az a gyerek, akit hétfőn megvernek, nem fog tudni "nemet" mondani kedden egy nemi zaklatónak. Azok az emberek, akik gyerekeket zaklatnak szexuálisan, tudják ezt. Olyan gyerekeket zaklatnak, akiket úgy neveltek, hogy "engedelmeskedj, különben�" és az ilyen gyerekek könnyu prédájává válnak a nemi erőszaknak is.
Fenékverés és nemi fejlődés
A fenékverés éretlen szexuális érzéseket is generálhat egyes gyerekekben. Nincs hatalmuk ezek felett az érzések felett, s nem is értik, mi történik velük ilyenkor. Egyes gyerekek számára kialakul az a tragikus összefüggés, amely összeköti a fájdalmat, a megaláztatást és a nemi izgalmat, s ez egész életükben végigkíséri őket. Lehet, hogy megházasodnak, családjuk lesz, felelős állásban vannak a közösségben és nem is látszik rajtuk semmilyen érzelmi sérülés, mégis titokban kínozza őket a szégyen olyan igényeik miatt, amely miatt néha kényszeresen prostituáltakhoz fordulnak, akiket náspángolnak vagy akiktől fenékverésben lehet részük. A pornó-biznisz virágzó üzletággá alakította az ilyen boldogtalan egyének igényeinek kiszolgálását. Az orvostudomány már régen bebizonyította, hogy a gyerekkori fenékverés és a későbbi nem-szabályos nemi vágyak és viselkedések összefüggenek. Már ez is elég ok lehet arra, hogy ne verjük a gyerekünket.
A fenékverés fizikai veszélyei
A fenék területén mélyen bent van a sciatikus ideg, a test legnagyobb idegpályája. Egy erős fenékre történő ütés, különösen olyan eszközzel, mint egy darab fa, vérzést okozhat az ideg körüli izmokban, esetleg meg is sérti és ezáltal az érintett láb is sérülhet. A nagyon finom farokcsont a gerinc alján szintén megsérülhet a gyermekverés közben. Amikor a gyereket ráveszik, hogy hajoljon le az ütéshez, a nemi szervük is megsérülhet. A kórházi személyzetnek gyakran jelentenek erőszakos büntetések hatására megsérült nemiszervet vagy farokcsont-elmozdulást. Vannak emberek, akik a gyermekek fenekének verését azzal próbálják igazolni, hogy Isten vagy a Természet ezt a testrészt kifejezetten náspángolásra teremtette. Ez az állítás értelmetlen. Az emberi test egyetlen része sem teremtetett erőszak céljára.
Fizikai veszélyek a kézreütésnél
A gyerek keze különösen sérülékeny, mert inai, idegei, izületei és erei közel vannak a bőrhöz, s nincs alatta védő hájszövet. A kisebb gyerekek kezét megütni különösen veszélyes, mert a csontok növekedő szintje ha megsérül, a kéz eltorzul, vagy használatában sérül. A gyerek kezének ütése törést, kificamodást és korai csontritkulást okozhat.
Rázás
A rázás a gyereknek vakságot, csigolyatörést, agykárosodást vagy akár halált is
okozhat.
Otthoni verés és iskolai teljesítmény
A legtöbb tanár tanusíthatja, hogy azoknak a gyerekeknek van bajuk a viselkedésükkel az iskolában, akiket a leginkább bántalmaznak otthon. Az elnáspángolt gyerekek arra szoknak rá, hogy ugyanilyen túlzó rossz bánásmóddal fordulnak feléjük majd a külvilág tekintélyszemélyei is. Sok ilyen gyereknek az otthoni csatamező kiterjed az iskolára is. Emiatt tanulmányaikban nem haladnak, kimaradnak az iskolából, konfliktusba kerülnek az ifjúságvédelemmel, és később a büntetésvégrehajtással. Kísérleteket tesznek, hogy pajzsot emeljenek maguk és az ellenségesnek, kényelemhiányosnak érzett külvilág közé, és természetesen a hasonló gondokkal küzdő gyerekek társaságában kötnek ki. "A szüeim és a tanáraim nem értenek meg - csak a haverok.", mondják. És jó okuk van ezt hinni. Ez az egyik oka az utcai gengek kialakulásának, és ez nagyon vonzó a náspángolással, ütlegeléssel, megalázással, fenyegetéssel, sértésekkel, állandó kritikával, ésszerutlen korlátozásokkal, érzelmi és fizikai elhanyagolással nevelt és körülvett, önérzetükben sérült gyerekeknek.
Nem kell meglepődnünk azon, ha sok fiatal annyira elutasítja a felnőtt világot, amennyira tapasztalja, hogy az is elutasítja őt. Azon sem kell meglepődni, ha a kamaszok, akiket erőszakban neveltek, amint képesek, maguk is az erőszakhoz folyamodnak. Gyakran a fiatalok azt hiszik, az agresszivitás a túléléshez elengedhetetlen és emiatt balesetek vagy katasztrófák éruk őket. Tömött börtöneink bizonyítékok erre.
Egyes tanárok fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a túl sok agressziót kapott gyerekek haragját átirányítsák és némi bizalomra is megnyissák őket, amiből túl keveset tapasztaltak. Ez azonban hatalmas feladat, különleges képzettség kell hozzá és olyan elkötelezettség, aminek fenntartása nem mindenkinek áll módjában hosszabb időszakokon át. A közoktatás forrásai ehhez nem elegendőek. Az iskola-elhagyók és a fiatalkorú bunelkövetők száma csökkenne, ha meg lehetne győzni a szülőket és más gondviselőket arról, hogy ne használjanak olyan nevelési módszereket, amelyek garantáltan társadalomellenessé és önpusztítóvá alakítják a gyerekeket. Vagyis álljanak le a náspángolással és kezdjék el az érzelmi táplálást.
Náspángolás, dohányzás, ivás és drogok
A náspángolás megalázó, leértékelő tapasztalat. A megvert gyerek nemcsak az ütéseket kapja meg, hanem az üzenetét is: "Értéktelen vagy. Elutasítalak." Ez az üzenet nagyon erősen befolyásolja a gyerek fejlődő személyiségét. Öngyülöletet sugall. Előbb vagy utóbb minden gyerek találkozik olyan anyagokkal, amelyek azonnali felszabadulást kínálnak az értéktelenség és elutasítottság érzése alól. Mindenhol lát embereket, akik különböző dolgokat tesznek a testükkel, amitől jó érzéseket kapnak. Nehéz meggyőzni a megszabadulást átélő gyereket, hogy ez a megkönnyebbülés csak illúzió, s hogy a sérült öntiszteletet nem lehet úgy kijavítani, hogy valamit lenyelünk, beszúrunk, beszívunk, mert csak mélyebbre ássuk el az újabb és újabb gondok súlya alá.
Verés és bunözés
Mindenki ismeri a társadalmi bajok listáját, amelyek a bunözői magatartás gyökerei: a szegénység, a kirekesztés, a családok felbomlása, a kábítószerek, a bandák, és a halálos fegyverek könnyu elérhetősége. És világos, hogy a fenti lista mindegyike hozzájárul az erőszakhoz és a bunözéshez. De egy kulcselemet nem szoktunk említeni: s ez a verés.
1940-ben Sheldon és Eleanor Glueck kutatók elkezdték híres tanulmányukat a bunelkövető és nem-bunelkövető fiúkról. Felfedezték, hogy bizonyos gyerekkori hatások okozzák, hogy egyes gyerekek antiszociális, erőszakos viselkedések et alakítanak ki. Megmutatták, hogy a deviancia első jelei már hároméves korban jelentkeznek - jóval azelőtt, hogy külső hatások érnék a gyerekeket. A Glueck házaspár kimutatta, hogy azok a szülők, akik képtelenek a gyerekeiket nyugodtan, kedvesen és türelmesen kezelni, hanem ehelyett fenyegetéssel és fizikai büntetéssel akarnak hatni, gyakran agresszív, támadó stílusú gyerekeket nevelnek ki. Minél szigorúbb a korai félrekezelés, annál rosszabb az eredmény. A Glueck házaspár azt is megmutatta, hogy a legritkább az antiszociális viselkedés a figyelmes, támogató, nem-erőszakos, nem-verekedős családok esetében. Azoknak a szülőknek, akik azt akarják, hogy gyerekük sose lássa, milyen a börtön belülről, egyszeru az üzenet: soha ne üsd mega gyereket!
Verés, rasszizmus és kollektív gyulölet
A verés a gyereket haraggal tölti fel és bosszú szomjat ébreszt.de a visszacsapás szinte sosem közvetlenül jelentkezik. A legkeményebben vert gyerekek sem ütnek vissza azokra többnyire, akik bántják őket. Ehelyett valószínubb, hogy a képzeletükben keresnek olyanokat, akik felé a haragjukat biztonságosan kifejezhetik, fantázia-ellenségeket fognak kergetni. Néha a kistestvér vagy a háziállat lesz az áldozat. A népszeru szórakoztatók is szívesen kiszolgálják uszítással, gúnnyal ezt a szükségletet. Ahogy a gyerekek felnőnek és a közösségük előítéleteinek befolyása alá kerülnek, a haragjukat könnyedén lehet a közösen elfogadott bunbakok felé irányítani. A gyulölet-kultuszok és a szélsőséges politikai irányzatok tárt karokkal várják őket, s lehetőséget nyújtanak a képzeletet valóra váltani. Minden nemzedékben túl sokan ráharapnak a kínálatra. Az ő viselkedésük a náspángoló hagyomány legrosszabb eredménye.
Verés az iskolában
A fejlett világban az iskolai verés teljesen eltunt. Az európai országokban és sok fejlődő országban törvény tiltja. Ausztriában, Magyarországon, Horvátországban, Cipruson, Dániában, Finnországban, Németországban, Izraelben, Olaszországban, Lettországban, Norvégiában és Svédországban senki, a szülő sem verheti meg a gyereket soha semmiért.
A nagyobb fejlett ipari országok közül az Egyesült Államok a legellenálóbb e téren. De fokozatosan a legtöbb állam megtiltja az iskolai testi büntetést és az olyan államokban, ahol nem tiltják, az iskolai körzetek tiltják meg bölcsen a káros gyakorlatot.
Mégis sok tévesen tájékozódó iskola és hivatlanok van, valamint sok rosszul tájékozott szülő, akik azt hiszik, hogy rendben van, ha a gyerekeket fizikai erősakkal vagy annak fenyegetésével kezelik. Mit tehetnének a felvilágosult, felelős szülőtársak?
Ha értesülünk róla, hogy az iskolabusz fékje vagy gumija hibás, nem engedjük arra a buszra a gyerekünket és követelnénk az iskolai illetékeseket, hogy azonnal oldják meg a problémát. Ha értesülnénk róla, hogy a levegő-csövek az iskolánkban azbeszttal vannak bélelve, azonnal eltávolítanánk onnan a gyerekünet és a többi szülőt is figyelmeztetnénk a veszélyre.
A testi fenyítés nem különbözik ettől. Nagyon veszélyes és a közösségben minden értelmes embernek egységesen fel kéne lépnie ellene.
Szülőként jogunk van az ismert eszélyektől megvédeni a gyerekünket. Tájékoztassuk a helyi közoktatási hatóságot, hogy senkinek nincs joga a gyerekünket veszélyeknek kitenni az iskolában.
Verés és agyi fejlődés
A korai gyemekkorban az agy gyorsabban fejlődik, mint a test bármely más szerve. 5 éves korra az agy eléri a felnőtt agysúly 90%-át és 7 éves korra teljesen kifejlődik. Emiatt a kisgyerekkor nagyon érzékeny periódus az agyfejlődés terén.
A fájdalom és a félelem stresszt okoz a veréskor és ez hátrányosan befolyásolhatja a gyermeki agy fejlődését. Pontosan ez az az időszak, amikor nagyon rugalmas és sérülékeny a gyerek és ilyenkor kapnak gyakran testi fenyítést. Az eredmény: a természetes, egészséges agyi fejlődés megtörik és élethossziglani visszafordíthatatlan sérülések következhetnek be.
Martin Teicher dr. a MacLean Kórházból, Belmontban, Masssachussets-ban azt mondja: "Tudjuk,hogy egy stressznek kitett állat a korai években félelmet, szorongást és stresszt épít be az agyába. És ugyanez a helyzet az embereknél is." ("A gyemekbántalmazás árt a fejlődő agynak"" Yahoo! News, Dec. 29, 2000). Teicher cikkében azt írja: "Az új agykutatási módszerekkel és kísérletekkel bizonyítható, hogy a gyermekek bántalmazása tartós kárt okozhat az agynak a fejlődés során. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell tenni a gyermekbántalmazás megelőzésére, mielőtt sokmillió fiatal áldozat visszafordíthatatlan károsodást szenved." (70.o.) A társadalom a gyereknevelésben amint vet, úgy arat." (75.o.) "A Gyemekbántalmazás neurobiologiája" Scientific American, March 2002,) Egyetlen felelős szülő sem akarja gátolni a gyermek normális agyi fejlődését, de a gyerekek bántalmazói mégis, ha szándéktalanul is, de ezt teszik.
MIT MOND A
SZAKÉRTŐ?
"Minden testi fenyítés vagy
"náspángolás" erőszakosan megtámadja egy emberi lény teljességét,
integritását. A hatás örökre megmarad az áldozat lelkében és személyiségének
megbocsátást nem ismerő részévé alakul: hatalmas csalódás, mely
ellenségessé teszi őlet és később a mások elleni erőszak
formáivá alakul. Minél hamarabb, minél többen megértjük, hogy a gyerekek
irányába a szeretet és a kedvesség az egyetlen alkalmas viselkedés. A gyerek
ezáltal válik olyan kedves emberré,amilyent maga is megtapasztalt. Ezt meg kell
érteni a gondviselőknek."
Amikor az újszülött
sír két etetés között, ahelyett, hogy nyugodtan aludna, a szülők
felveszik, járkálnak vele, és akkor csendben marad, legalábbis egy időre.
De tegyük csak vissza az ágyikójába, rögtön kezdi az egészet újra. Nem kell
azonban attól tartanai, hogy elronthatjuk őket az első két hónapban.
Valószínű, hogy hasfájós a babánk, és ettől kínlódik. Amikor
felvesszük azért hagyja abba a sírást, mert a mozgatás eltereli a figyelmét és
megnyugtatja őt. A három hónapos csecsemőnél mát legyünk óvatosabbak!
Ebben a korban a testi rosszullét leggyakoribb okai a hasfájás, nyűgösség,
sírós időszak a legtöbb esetben mát megszűnik. Persze, amelyik
csecsemőt sokszor felvették és sokat járkáltak vele, a sétáltatást, a
társaságot továbbra is ugyanúgy igényli.
Ha a
szülőt könnyű játékba vinni
Az elkényeztetés enyhe formája akkor fordul elő, amikor az anya állandóan játszik vele. Ettől a gyermek lassanként elfelejti, hogyan szórakozzék egyedül. Unatkozik, elhagyatottnak érzi magát, ha egyedül hagyják, azért sír, hogy felhívja magára a figyelmet. Ami eleinte mulatságosnak tűnik a felnőttnek, később fárasztó munkává válhat. Ha az anya, valahányszor kicsit nyűgös a gyerek, rögtön felveszi és ringatja, néhány hónap múlva azt látja, hogy amikor csak ébren van, szinte mindig nyűgösködik és nyújtja karját, hogy vegyék fel. Ha a mama továbbra is enged, a kicsi hamar rájön,
hogy ujja köré csavarhatja a mamát. Az elkényeztetés leggyakoribb az első gyereknél. A szülők hajlamosak arra, hogy mindazokat a reményeket és félelmeket, amelyeket saját magukkal kapcsolatban éreztek, átvigyék elsőszülöttükre. Az elkényeztetésben közrejátszik az aggódás is, hogy kizárólag ők a felelősek a baba biztonságáért és boldogságáért. Éppen ezért amikor sír úgy érzik, hogy tenniük kell valamit. A második gyereknél már több tapasztalattal és érzékkel rendelkeznek, tudják, hogy időnként saját érdekében meg kell tagadni bizonyos dolgokat a gyerektől. Már nem éreznek bűntudatot, ha néha meg kell keményíteniük a szívüket. Egyes szülőkben több a hajlam, hogy elkényeztessék gyereküket. Például, ha túl sokat kellett várniuk az első babára és attól félnek, hogy már több nem lehet. Ilyenkor a gyerektől várják, hogy megvalósítsa mindazt, ami nekik az életben nem sikerült, eközben pedig a gyerek rabszolgájává válnak. Könnyebben elkényeztetik gyereküket azok a szülők, akik örökbe fogadták a babát, és úgy érzik, hogy csak emberfeletti teljesítményekkel tudják bizonyítani, hogy eleget tesznek a szülői feladatnak. Hajlamos az elkényeztetésre az a szülő is, aki szégyelli, ha valamiért megharagszik a gyerekére, és azzal akarja helyrehozni a dolgot, hogy inkább mindent megad neki, amit csak akar. Bármilyen ok is rejlik mögötte, ezek a szülők mind kicsit túlságosan készek arra, hogy feláldozzák saját kényelmüket és jogaikat, hogy megadjanak mindent. Ebből nem lenne semmi baj, ha a kisbaba tudná, hogy mit kell kívánnia. De még nem tudja, mi a jó neki. A természetben, az ösztöneiben van, hogy a szülőktől várja a biztos irányítást. Ha a szülők nem következetesek, a gyerekben is bizonytalanság támad.
Hogyan tegyük jóvá ez elkényeztetést?
Minél hamarabb észreveszzük, annál könnyebb a hibát helyrehozni. Persze sok akaraterő kell hozzá. Először is tisztáznunk kell magunkban, hogy ha a gyerek mindent
a szüleitől akar megkapni, ha túl követelőző lesz, túlságosan hozzákötődik a szüleihez, és önállótlanná válik. Az elkényeztetett csecsemőnél előfordul, hogy nem akar aludni. Ez a rossz szokás észrevétlenül alakul ki, legtöbbször a hasfájós, sokat síró babák esetében. Az a csecsemő, aki kitartó éjszakai hadakozást folytat szüleivel, hogy ölben sétálgassanak vele, közben magával is küszködik, hogy el ne aludjon. Ez a küzdelem kimeríti a szülét és a babát is. A csecsemő napközben is ingerlékenyebb lesz, és néha kevesebbet eszik. Általában könnyű a kis �zsarnokot� leszoktatni az ilyen esti műsorokról, ha a szülők belátják, hogy azok éppolyan rosszat tesznek a babának, mint őnekik. A tennivaló egyszerű, rakjuk az ágyikójába, amikor eljön az ideje, köszönjünk el tőle kedvesen, de határozottan, és menjünk ki a szobából. Visszamenni nem szabad! Első este lehet, hogy 20-30 percig dühösen fog sírni, de ha látja, hogy nincs eredménye, egyszer csak elalszik. Második esete már esetleg csak 10 percig sír. A harmadik nap már rendszerint egyáltalán nem sír. Ezek az alvási problémák meglepően gyorsan rendbe jönnek.
Nos, hogy hol kezdjük el a nevelést? Magunkban. Üljünk le és gondoljuk végig, minket hogyan neveltek, milyen hibákat fedezünk föl, amit kihagytak, esetleg másképp csinálnánk. Mi volt, ami igazán bevált, amiből a legtöbbet tanultunk, és szedjük a jó dolgokat egy csokorba.
Biztos sokaknak földereng gyermekkorából a "rend és fegyelem" kettős fogalma, vagy éppen akár még az úttörők 12 pontja. Az idősek tisztelete, a szép beszéd az iskolai szépkiejtési és szavaló versenyek, erdei iskolák, ahol a természetünk szépségeiben gyönyörködhettünk, vagy a sportrendezvények izgalma.
Nekünk szülőknek is roppant nehéz a dolgunk, ugyanis a "NAGY DEMOKRÁCIA" csak a jogokat szirénázza a KÖTELESSÉGEKET NEM, VAGY ALIG!
A gyermeknevelés "szakma", amit bizony meg kell tanulnunk, ismereteket szerezni, rengeteget olvasni, mindig fejleszteni tudásunkat! Tudom ajánlani a Mérei-V.Bálint: Gyermeklélektan és Benjamin Spock: Csecsemőgondozás-gyermeknevelés című könyveket.
Miért is kell eme,
vagy ezekhez hasonló könyveket olvasni, lexikális tudásra szert tenni?
Gondoljunk csak bele, hányan mondják felelőtlenül: mi is felnőttünk
valahogy!
Számomra az is megdöbbentő, hogy például a család által vásárolt TV többoldalas használati útmutatóját azonnal elolvassák, böngészik, miként használják, mit kell tenni, hogy ezt vagy azt kapjuk.Viszont születendő gyermekünk világra jövetele előtt kevesek folytatnak tanulmányokat, s azt is az internetről teszik. Ami jobb mint a semmi, azonban az ott fellelhető információk sokasága téves, rossz!
Okosodó gyermekek Elmélkedjünk el azon is, hogy amíg mondjuk a mai fejlődő világban, például a konditeremben személyi edző, csapatoknál sportpszihológus, dietetikus és még számos szakember dolgozik azon, hogy fejlődésünk maximális és kiegyensúlyozott legyen, addig rengetegen arra sem méltatják gyermeküket, hogy megkérdezzék mi volt a suliban. Amíg régen szégyen volt a bukás addig ma 300 ipari tanulóból 200 bukik több tantárgyból!
A gyerekek nem ilyen buták!
Rá kell ébrednünk a legfontosabb feladatra: a TANÁR ÉS SZÜLŐ célja egy: SIKERES GYEREK.
Sajnos a nemzetidegen erők hatalmas energiákat fordítanak arra, hogy szülőt, gyereket, tanárt egymásnak ugrasszanak!!!
Semmi mást nem kell tenni, mint a legnézettebb csatornán "jogokkal felvértezett önálló személyiségként" flegma, arogáns, tiszteletlen kamaszokat példaképpé formálni barátok közt. Aztán másnap az iskolai szünetben máris le lehet mérni az "injekció" hatását. Gátlástalan és tiszteletet nyomaiban sem hordozó, olyan alpári beszéd hallható, hogy az döbbenetes! Bizony még a szülőkről is úgy nyilatkoznak, és olyan stílusban hogy a bicska kinyílik a zsebben.
Ha pedig a tanár rászól, hogy: - Gyermekem, miért beszélsz így a szüleidről? Jön azzal a "sunggal" vissza a válasz: mi köze hozzá, demokrácia van nem?
Ha pedig behívjuk a szülőt, nem számon kéri a gyermekét (mint régen, mikor apámtól olyan fülest kaptam, hogy zúgott a fülem), hanem nekiesik a tanárnak, hogy hogy mert rászólni, hisz lelke van a gyereknek.
Sajnos kollégáim is egybehangzóan állítják, már az ellenőrző könyvbe való beírás is reménytelen, már sajnos föl kell hívni a szülőt, hogy egyáltalán fogalalkozzon az üggyel.
Ami még A LEGROSSZABB: azért van a tanár, azért fizetik oldja meg a szemtelen gyerek szájalását! Százaktól hallom nap mint nap!
Honfitársaim
ÉBRESZTŐ: Magyarországon például héber iskolában egy tiszteletlen
megjegyzésért kemény szankciók járnak mindenkinek, ott a káromkodás ismeretlen
fogalom!
Van japánban tanító kollegám, aki arról mesél ismeretlen fogalom a
tiszteletlenség, az egész családra szégyenfolt kerülhet egy durva kifejezés
miatt.
Hol is tart hozzánk képest Japán, vagy Izrael?
Szóval: a SZÜLŐNEK-TANÁRNAK ÖSSZE KELL FOGNI!!! A szülő NEVELJE, a tanár TANÍTSA a gyermeket, és ha kell segítsen nevelni! Ha eddig eljutunk, és otthonról rendszerető, tisztelettudó gyermeket küldünk az iskolába, akkor a tanár viszont a teljes tanítási időben taníthatja, okosíthatja gyermekünk!!!
Nem húzhatunk szét!!!
Ezek alapján már elkezdhetjük, hogyan is kellene életünk fő művét
A SZÜLŐI PÉLDAKÉP MITOSZA
Egészen kicsi korunkban mindenható, istenszerű szüleink a mindenséget jelentik számunkra. Rájuk vagyunk utalva, ők pedig gondoskodnak rólunk. Ahogy a világ kitárul, szükségünk van rá, hogy a nagy ismeretlen élettel szemben biztonságban érezzük magunkat, tökéletesnek hitt szüleink révén.
Ahogy azonban elkezdjük érvényesíteni függetlenségünket, küzdünk egyéni identitásunkért, sajátakaratunkért. A szülőkről való leválás kamaszkor idején csúcsosodik, szembeszállva mindennel, amit szüleink képviselnek. Stabil családban a szülők igyekeznek tolerálni a bontakozó függetlenséget.
A „mérgező” szülők nem ilyen megértőek. A lázadást személyes támadásnak vélik, s nem segítik azegészséges fejlődést, hanem tudattalanul aláássák azt. Negatív módszereikkel elfojtják a gyerek bimbózó függetlenségét, és kárt tesznek önbecsülésében. Szabályokat állítanak fel, ítélkeznek, és fájdalmat okoznak. Meg kell kérdőjelezni azt az általános fölfogást, hogy a szüleinknek joguk van irányítanibennünket, pusztán azért, mert életet adtak nekünk. Ha valaki isteníti a szüleit, akár élnek, akár meghaltak már, azzal elfogadja, hogy az ő elvárásaik szerint éljen. „Le kell hozni” a szülőket a valóság talajára, és annak látni őket, amik, és ki kell egyenlíteni a hatalmi viszonyokat a velük való kapcsolatban.
Ha nem így teszünk, és ragaszkodunk a tökéletes szülők mítoszához, az ő nyilvánvaló hibáikellenére is saját magunkat fogjuk okolni életünk boldogtalanságáért.
AZ ALKALMATLAN SZÜLŐK
A gyerekeknek alapvető joguk, hogy a fizikai gondoskodás mellett emocionális gondoskodásban is részesüljenek, tiszteletben tartsák érzelmeiket, és úgy bánjanak velük, hogy kifejlődhessen önbecsülésük.
Joguk van a viselkedésükhöz megfelelő szülői útmutatást kapni, szabad hibákat elkövetniük, és joguk van ahhoz, hogy fegyelmezzék őket - testi vagy érzelmi bántódás nélkül. Az elégséges szülői tevékenység alapját az alábbi tényezők alkotják: a szülők kötelesek: ellátni gyerekük fizikai szükségleteit, megóvni gyereküket fizikai bántalmaktól, kielégíteni gyerekük szeretet-, figyelem- és érzelemigéynyét, megvédeni őket az érzelmi bántalmaktól, morális és etikai útmutatást adni. A „mérgező” szülők ritkán jutnak tovább az elsőnél. Nemcsak hogy képtelenek kielégíteni gyermekük szükségleteit, de sok esetben elvárják, sőt megkövetelik, hogy a gyerekek viseljék a szülők gondját. Amikor a szülő saját
teendőit a gyerekre kényszeríti, a családi szerepek összemosódnak eltorzulnak vagy felcserélődnek.
Ha a gyerek arra kényszerül, hogy saját, sőt akár szülei szülője legyen, nincs kit követnie, nincs kitől tanulnia, és nincs kire felnéznie. Az érzelmi fejlődésnek ebben a döntő szakaszában szülői példakép híján a gyerek személyes identitása elsodródik a szerepzavar tengerében. Az ilyen gyermekre olyan felelősség hárul, ami a szüleit illetné meg. Arra kényszerül, hogy túl korán felnőjön, és ezzel megfosztják gyerekkorától. Mini-felnőtté kell válnia, hogy a családot egybetartsa.
AZ IRÁNYITÓ SZÜLŐK
Az irányítás alapvetően nem káros, hanem jól alkalmazva kifejezetten szükséges. Ha egy anya viszszatartja tipegő kisgyerekét, hogy ne kalandozzon el az utcán, nem irányítónak, hanem óvatosnak tartjuk. A kellő irányítás akkor válik túlzottá, amikor az anya tíz évvel később is visszafogja a gyerekét, jóval azután, hogy az már képes egymaga átmenni az úttesten. Azok a gyerekek, akiket nem bátorítanak cselekvésre, próbálkozásra, felfedezésre, boldogulásra és kockáztatásra, gyakran tehetetlennek és elégtelennek érzik magukat. Aggódó, rettegő szüleik túlzott irányítása gyakran magukban a gyerekekben is aggodalmat és rettegést vált ki. Ez megnehezíti számukra az érés folyamatát. Amikorkamasszá serdülnek és felnőnek, sokan soha nem képesek kinőni a szülői útmutatás és irányítás igényét. Ennek következtében szüleik továbbra is bitorolják, manipulálják, és nemegyszer uralják életüket. A feleslegessé válástól való félelem sok irányító szülőt arra indít, hogy gyerekében állandósítsa a tehetetlenség érzését. Ezek a szülők kórosan rettegnek az „üres fészek szindrómától”: a veszteség elkerülhetetlen érzésétől, amelyet minden szülő átél, akinek a gyerekei végleg elhagyják az otthont.
Az irányító szülő úgy érzi, hogy továbbra is neki kell gondoskodnia gyermekéről, irányítania kell, s ez folytonos aggódásban mutatkozik meg. „A javadat akarjuk”, „ezt érted tesszük” kifejezések mind ugyanazt jelentik: „Azért teszem ezt, mert annyira rettegek, hogy elveszítelek, hogy még arra is kész vagyok, hogy boldogtalanná tegyelek” - persze mindezt nem tudatosan. Minden szülő addig irányítja a gyerekét, amíg az nem képes ura lenni a saját életének. Normális családokban az átmenet röviddel a kamaszkor után bekövetkezik.
A SZÜLŐK NEM GONOSZAK
Mindenek előtt nyugodtan állíthatjuk T. Gordonnal: a szülők nevelési szándékai csaknem mindig jók, s csak ritkán lehet felfedezni bennük olyasmit, amit a pszichológia „kórosnak” vagy „betegesnek” nevez. Legtöbbször tájékozatlanságról, rossz beidegződésekről van szó. Nem műveletlenek, mert az apák között sok a sikeres ügyvéd, orvos, mér-nök, s más szakember, vagy egyszerűen olyanok, akik becsülettel helytállnak a maguk hivatásában. Igen sok anya diplomával rendelkezik, s szintén remekül helytállnak vállalkozások élén, munkahelyeken. „Képzettségük azonban még a legelemibb ismereteket sem nyújtotta számukra az eredményes emberi kapcsolatokról, az emberek közötti őszinte érintkezésről vagy a konstruktív problémamegoldás elveiről és gyakorlati fogásairól.”50 Mindezzel egy pillanatra sem szeretnénk azt mondani, hogy akik ezeket az elveket nem ismerik, azok nem tudnak gyermeket nevelni. A világért sem! Sok szülő, nevelő eljutott a maga tapasztalata szerint azokra a gyakorlati megoldásokra, amelyeket a neveléstudo-mány alapjaiban rendszerezetten ismertetünk.
De – sajnos – igen sokan vannak, azok, akik millió körülmény miatt nem szerezhették meg ezeket a tapasztalatokat, ismereteket. A szülőkel folytatott megbeszéléseken (szülői értekezlet) nagyon hasznos segítséget je-lenthet, ha tematikus rendben a konkrét nevelési témákat vesszük sorra, illetve a gyermek fejlő-désével kapcsolatban jelentkező problématerületeket együtt átbeszéljük. AZ ÉLETRE VALÓ FELKÉSZITÉSNÉL
– különösen középiskolásoknál – szintén igen hasznos a milliószor és unásig elszajkózott nemi felvilágosítást olyan témákkal is kiegészíteni, hogy hogyan szeressék leendő gyermekeiket. A szülőktől tehát ne csupán azt várja el a pedagógus, hogy a gyermeknek rendben kész legyen a leckéje, az órákra elvigye az előírt munkaeszközöket, stb. A szülők gyakran tanácstalanok (a pe-dagógusokkal együtt), hogy milyennek kellene lenni annak a családi háttérnek, ami biztosíthatná a gyermek pszichikai szilárdságát, egészséges fejlődését.
A gyermekkori benyomások végigkísérik az embert egész életében, s bizonyos nevelési hatások elpusztíthatatlan kötelékként bizonyos korlátok közé képesek szorítani az embert.
A CSALÁDBAN KÉT,ÁLLANDÓAN ÉRVÉNYESÜLŐ HATÁS JELENLÉTÉBEN FEJLŐDIK A GYERMEK SZEMÉLYISÉGE.:
1. a család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített, tehát természetes életvizszonyaiban gyökerező hatásainak közegében, és
2. a másodlagos, tudatosan irányított és közvetített nevelési ráhatások erőterében.
Elgondolkoztató, hogy a gyermeket érő legerősebb hatások rendszerint nem a szülők tudatállapotából,hanem tudattalan hátterükből, önkéntelen cselekedeteiből származhatnak. Természetesen mindkéthatás nagyon fontos és teljes felelősséget kíván. A tudatos ráhatás alakítja ki a gyermek életprogramjait,értékrendjét, magatartását. A környezet rejtett hatásai viszont nagyban „módosíthatja” a nevelésiigyekezetet, mivel a látott-tapasztalt példa erőteljes „ellenmotivációt” hordozhat. A család mint „elsőközösség” a kisgyermek szemében egyetlen valóság, egység. Ez az egyetlen valóság számára az egyetlen,a biztos és bizo-nyos „abszolút” valóság, hiszen léte függ tőle. Mivel nem ismer mást, „ideálként”vésődik lelkébe. Ez nyújtja egyrészt a növekedéshez szükséges biztonságot, másrészt a bátorítást akezdeményezések-kudarcok lehangoló kilátástalanságában. Ugyanakkor – amint már fentebb jeleztük
Ennek a „zárt rendszernek” lehetnek súlyos zavarai is. Ha a család mint rendszer hibásan működik,akkor „a belső diszharmó-nia a gyermeknek megmerevedett és célszerűtlen ítéleti-viselkedési mintákatközvetít, így azt fejlődésében megakadályozza. A hibásan működő családrendszer mintegy önmagát lezárja, és védelmezi kényes és törékeny egyensúlyát. Ennek megbomlása ellen (mintegy belső védekezésként)„kitermelheti” valamelyik családtag akár betegségig is fokozódó viselkedészavarát. Ez a többicsaládtag gyengeségeit és személyiséghibáit esetleg eltakarhatja vagy kiegyenlítheti.
Nem állítjuk, hogy a szülőknek nem lehet semmiféle hiányossága, komplexusa. Ez nem csupán emberfelettiteljesítmény lenne, hanem valótlan elvárás. Inkább arról van szó, hogy a szü-lőknek szembe kellene nézniük komplexusaikkal. Gyermekeik kedvéért is kötelességük, hogy ne feledkezzenek meg benső nehézségeikről. Minden tekintetben ezerszerte jobb, ha a szülők nyíltan megbeszélik gondjaikat,mintha hagyják, hogy komplexusaik a tudattalanban elburjánzanak. El kell ismerni a hibákat! Nem azéletet kell korlátozni, hanem a tudattalanunkat. A szülők csak úgy óvhatják meg gyermeküket a nemtermészeti eredetű ártalmaktól, ha mindent megtesznek azért, hogy az élet lelki nehézségei elől ne térjenek ki megtévesztő mesterkedésekkel, hanem in-kább fogadják el őket mint feladatokat, vállalva azt is, hogy a leggondosabban belevilágítsanak éppen a sötét sarokba.
A progresszió ivás nem használják, hogy visszaéljenek a függőség társul, a biológiai és a pszichoszociális tényezők.
Az alkohollal való visszaélés nagyrészt jelentette a tünetek a vágy, hogy ittas, és nem képes a mértékét, az ivás, a fizikai függőség az alkohol és a tolerancia fejlesztése nagyobb mennyiségű alkoholt. Az alkohollal való visszaélés egy részhalmazát alkoholizmus, mely jellemzi a betegséget. Az alkoholizmus krónikus probléma, amely miatt az egyén, hogy egy állam, ahol ő továbbra ital ellenére család, az egészség vagy a jogi kérdésekben.
Kialakulásának a kockázata is a túlzott alkoholfogyasztás befolyásolja a személy gének és az életmód. A kutatás azt mutatja, hogy a genetikai tényezők befolyásolják az egyén sebezhetőség az alkoholizmus. Fennáll annak a lehetőségét, hogy a nagyobb gyerekek az alkoholisták, hogy megindítja az ivás során kamaszkori alkoholizmus és fejlesztése összehasonlítva gyermekeknél nem alkoholisták. Ugyanakkor a relatív befolyásolja a környezet és a genetika nem határozza meg, és változhat az embereket. Az ivási magatartás a szülők alapvető szerepet játszik, hogy a túlzott alkoholfogyasztás felé hajtott. Korai kezdeményezéséről ivás családi körülmények miatt merült fel, amely fontos kockázati tényező a későbbi alkohollal kapcsolatos problémák. A kamasz évek, a gyerekek szükséges támogatást és tanácsadást a szülők, hogy ösztönözze őket a pozitív célok az életben. Ez csak akkor érhető el, egyértelmű kommunikáció és a közelség a két fél között. Hiányoznak a szülői támogatás, ellenőrző és kommunikációs már jelentősen kapcsolatos gyakorisága ivás, ivászat, és részegség a kamaszok körében. Szintén nyers, következetlen fegyelem és ellenséges vagy elutasításáról gyermekek felé vezető serdülő alkoholfogyasztás és az alkohollal kapcsolatos problémákra. Épp ellenkezőleg, a vizsgálatok ellenőrzésére, hogy a gyerekek, akik osztoznak a szoros kötés, hogy a szülők, és figyelmeztetett a negatív kihatása az alkohol által a szülők a megfelelő időben a kevésbé hajlamosak a túlzott alkoholfogyasztás. Továbbá, a gyermekek alávetni trauma a fizikai bántalmazást, a szexuális visszaélések, erőszakos zsarnokság és az erőszak tanúi belül vagy kívül a családtagokat is mutatnak magasabb incidenciája az alkohollal való visszaélés.
Eltekintve család van számos egyéb kockázati tényezők, a túlzott alkoholfogyasztás problémájára. A gyermekkori antiszociális viselkedés társul, az alkohollal kapcsolatos problémák serdülőkorban és alkoholfogyasztás vagy függőség felnőttkorban. Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar gyermekeknél is van kapcsolata az alkohollal való visszaélés. Szorongás és a depresszió nagymértékben kapcsolódik az alkohollal való visszaélés. Azonban az a probléma, hogy ezek az okok és következmények az alkohollal való visszaélés rejlik megoldatlan. Nyomásgyakorlás egy másik nagyon fontos befolyásoló tényező. Meglepő, alkohol reklám is befolyásolja, hogy a serdülők sokkal örvendetesen hajlamos az ivásra.
Bár a kutatások azt mutatják, hogy a kockázat a fejlődő alkoholizmus valóban fut, a családok, de meg kell emlékezni, mint a kockázat nem sorsát. Nem kötelező, hogy egy gyermek kitéve az alkoholizmus a családban automatikusan vált alkoholtartalmú is. Sőt, vannak olyan esetek, a gyermekek fejlődő alkoholizmus, bár nem volt megelőzi az azonos családjaiknak. Senki sem cáfolni hatása a családi légkört, a nevelést a gyermek. Azonban számos, a külső tényezők is, add, hogy kicsit az épületben a gyermek személyisége. Az optimista szempontból az lenne, hogy tudatában van a kockázati tényezőt csökkenti az esélyeit a visszaélés az egyik meg tudja tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy védje magát a fejlődő problémák alkoholt.
A mindennapi gyermekgyógyászati gyakorlatban,nagyon gyakran találkozunk olyan gyermekekkel akik gyakran betegszenek meg
felső léguti megbetegedésekben.Alig lábalnak ki a a garatgyürü egyik fertőzéséből rövid idő után egy másikba betegszenek meg.Minden ilyen megbetegedés csökkenti a szervezet ellenálló-képességét és fokozza a fogékonyságot egy elkövetkezendő másik fertőzésre.
A megbetegedések az esetek döntő többségében a garat-gyűrű anatómiai képleteire vonatkoznak/garat,garatmandula, torok mandula,gége és légcsőhurutok valamint az ellátási területhez tartozó nyirokcsomók gyulladása.
Gyakorlott gyermekgyógyász már az első alkalommal felismeri ezeknek a gyermekeknek az alkati sajátosságait.Általában -szőke,kék szemü és fehér bőrü gyermekekről van szó akiket-vitrin gyerek-jelzővel is illetnek,mert ha csak a szél megfujja, megbetegszenek.Ezek azok a gyermekek akik nem birják a közösségek mostoha epidemiológiai körülményeit.Minden lehető betegséget megkapnak és azokat aztán hazahordozzák a családi környezetbe/estleg a kis testvérnek.A franciák a család-epidemiológiai terroristáinak is nevezik szegénykéket.Egy adott pillanatban már egy gócfertőzés jeleit észleljük a megismételt és lappangó jellegü fertőzések miatt./hőemelkedés,sápadtság,izzadás,étvágytalanság,a megszokott vitalitás csökkenése.
Lévén hogy a láz általában a vezető tünet a rosszúl berögzött szokások miatt a gyermek sokszor megismételt anti-biotikumos kezelésben részesül ennek az összes nem kivánt mellékhatásával.Sokszor a számos injekciós kezeléstől neurótikussá válik a gyermek.
Az orvosi irodalomban ez az alkati, funkcionális és családi rendellenesség elnevezése-limfás diathésis-és az oka mindmáig ismeretlen.A diathesis elnevezés még Hippocratestől származik aki ezzel akarta jelezni hogy minden egyén különböző-képpen reagál a külső noxákra./fertőző,bakteriális,virusos,allergiás,
A klasszikus német gyermekgyógyászati irodalom sokat fog-lalkozott ezzel az alkati rendellenességgel, mig a mai modern anglo-saxon irodalom alig emliti.Pedig egy nagyon is létező valóság, főként mióta az urbanizáció ilyen roham léptekkel alakul,és a közösségi kényszerhelyzetek nagy problémákat okoznak a fiataloknak.
A limfás alkati anomáliáknak néhány közös vonásáról:
- igen gyakori a gyermekeknél
- tulzott reagálása a szervezetnek a külső noxák hatására
- a családi öröklési hajlam
- a garatgyürü gyakori és ismétlődő megbetegedései
-minden tünet a pubertáskorig megszünik.
A kezelésnél néhány fő szempont érvényesül:
1 - A nagyon körültekintő antibiotikum kezelés a garatgyűrű megbetegedáseinél-amig lehetséges ne használjunk antibiotikumot
2 - A garatmandula és torok mandula kivételénél szigoruan betartani a műtét abszolut,relativ vagy kontraindikációit-a gyermek-gyógyásszal, csapatmunkában..
3 - Heliomarin/tengerparti/és immunmoduláló kezelés 3-4 éven keresztül
4 - A tulzott sulytöbblett elkerülése,a zsirok minimális fogyasztása
5 - Levegő-napfény,szervezett mozgás /sport/
Az idő előtti pubertás egyre növekvő problémát jelent az egész világon. Miközben egyesek az hormonrendszert felborító környezetszennyezést és a növényi ösztrogéneket gyanúsítják ezért, az orvosi szakma teljesen normális jelenségnek könyveli el a dolgot.
A gyerekekből idő előtt lesz kamasz
Julianna egy
gyönyörű ötéves kislány odaadó édesanyja. Egy nap, mikor a kislányt
édesanyja épp lefektette, a pizsamát adta rá, a gyerek egyszer csak
felkiáltott: Jaj, ez fájt! Hol – kérdezte édesanyja, s csodálkozva vette észre,
hogy a kislánya mellbimbói megduzzadtak. Julianna azonnal hívta a gyerekorvost,
hogy bejelentkezzen egy vizsgálatra. A vizsgálat igazolta, hogy az ötéves Sara
kis emlődaganatai valójában a növekedésnek induló mellbimbók voltak. De
hát Sara meg csak ötéves volt. Hogy lehetséges ez?
Az orvos arról tájékoztatta az édesanyát, hogy Sara állapotát úgy hívjak: korai
pubertás.
Miközben úgy hittük, hogy a lányok 11, 12, 13 éves korban lépnek a pubertás állapotába, addig az orvostudomány mai állása szerint teljesen normálisnak számít, ha egy kis törékeny nyolcéves már menstruál. Az első havi vérzés ideje egyre előrébb tolódik a nyugati országokban. Ma az első menstruáció ideje 12 éves kor alatt van. És sok lánynál ez még ennél is korábban kezdődik. Nagy-Britanniában például a tízéves lányok fele már menstruál.
Valami nagyon furcsa dolog történik a lányainkkal. Hisz bizonyosan nem normális jelenség az, hogy egy nyolcévest a hormonjai vészes sebességgel repítenek a kamaszkorba.
Elképzelni az elképzelhetetlent
Nehéz dolog manapság a kislányokat kislányként megőrizni. A táncoló tini sztárok arra ösztönzik a kis fruskákat, hogy idősebbnek akarjanak látszani a koruknál. És ha a szülök aggodalma nem elég, amiért kislányuk köldökékszert vagy felsőtestet alig takaró topot visel, bizonyosan tovább fokozódik ez az aggodalom, ha a duzzadó mellbimbókat vagy a fanszőrzet megjelenését észreveszik.
Manapság az olyan országokban, mint az USA, Ausztrália, Nagy-Britannia, a nyolcéves lányok egyhatoda nagy sebességgel közeledik a kamaszkor felé. Ez az egész világon így van. Ez az arány egy generációval korábban csak egyszázadnyi volt!
A korai pubertás nem csak lányoknál tapasztalt jelenség, a fiúkat szintén érinti. Egy amerikai lapban publikált tanulmány szerint az amerikai fiúk korábban érnek, mint egy évtizeddel ezelőtt. Például Nagy-Britanniában a nyolcéves fiúk 1/14-énél már jelen van a fanszőrzet, míg régebben ez az arány csak 1/150 volt.
Egy 1997-ben készült tanulmány alapjaiban rázta meg az orvostársadalmat. A 17 ezer lányon végzett tanulmány szerint a korai pubertás még korábban kezdődik, mint az írott megfigyelések sejtetni engedték. A mellek növekedése vagy a fanszőrzet megjelenése az afroamerikai lányok 27 százalékánál már hétéves korban mutatkozott, míg ez az arány kaukázusi rasszhoz tartozó lányok körében 7% volt. Nyolcéves korban már minden hetedik fehér lány és minden második afroamerikai lány a pubertás korba lép. Ennél is döbbenetesebb volt, hogy már hároméves korban is jelentkeznek a fenti tünetek az afroamerikai lányok 3 és a fehérbőrű lányok 1 százalékánál.
Nyugtalanító testi és lelki változások
A másodlagos nemi jelleg megjelenése a lányoknál jelentős esemény, mely komoly testi és lelki változások kezdetét jelzi. Ez sok tudóst és orvost nyugtalanít. Már nemcsak aggasztó trendről, hanem nagyon komoly népegészségügyi problémáról van szó. Sok kislány még azelőtt szembesül sok nyomasztó tünettel, mielőtt kinőtt volna a babázás korából. Kedélyhullámzás, hormonális változás, korai szexuális érdeklődés zavarhatja meg a gyermekkort. Ezeknek a kislányoknak megnövekszik az esélyük a korai terhességre. Alkoholizmusra, dohányzásra, alacsonyabb IQ-ra és öngyilkosságra is nagyobb az esélyük. A fiuknál a korai pubertás erőszakos viselkedésben, tanulási gondokban, drog- és alkoholhasználatban nyilvánulhat meg.
De a legsúlyosabb következmény az emlőrákra és a petevezetékrákra való megnövekedett esély a klimax után. A Nature magazinban 1989-ben megjelent tanulmány szerint egy tízéves korban már ivarérett lánynak később dupla akkora az esélye a klimax utáni rákra, mint egy olyan lánynak, aki csak16 éves korában vált nemileg éretté. Ezenfelül még a PCOS szindróma is felléphet náluk, amely rendszertelen havi vérzéssel, túlzott szőrösödéssel és terméketlenséggel járhat.
A csendes invázió
A korai pubertás megnöveli az esélyt a későbbi mellrákra. Minél hamarabb válik valaki nemileg éretté, annál tovább lesznek kitéve káros külső vagy belső hatásnak a mellszövetei. Bár a lányok korán menstruálnak, általában nincs minden hónapban peteérésük. Így gyakori, hogy ezeknél a lányoknál beindul az ösztrogéntermelés – a progeszteron kiegyensúlyozó védelme nélkül. A hormonháztartás felborulása más hormonproblémát is okozhat.
A szakértők tanácstalanul állnak a probléma előtt. Képtelenség azt gondolni, hogy a korai pubertás a jobb táplálkozás eredménye, mint azt sok tudós állítja. A jelenség egyik oka talán a gyermekkori elhízás lehet. 1960 óta az elhízott gyermekek száma megduplázódott az USA-ban. A gyermekkori elhízás világjelenség lett.
Az egyik magyarázat lehet a leptin nevű fehérje, mely segíti a mell növekedését. A leptin zsírsejtekből képződik, és szerepe van a pubertás folyamatában. Így minél több a testben a zsírsejt, annál nagyobb mértékű a leptinképződés. Ezenfelül az elhízott lányok vérében magasabb az inzulinszint, és ez a jelenség is az ösztrogén termelését serkenti.
De vajon csak a kényelmes életmód és a gyorséttermi étkezés okolható a korai nemi érésért? Úgy tűnik, nem.
Környezeti ártalmak
Vajon a születés előtti környezeti ártalmaknak is lehet szerepük? Dr. Walter Rogan végzett egy kutatást e témában, 600 terhes nő állapotát követve nyomon. Az anyák vérében jelen levő vegyszerek szintjét mérte, majd vizsgálta a megjelenésüket az anyatejben. A megszületett gyermekeket pubertáskorig figyelemmel kísérte. Arra a következtetésre jutott, hogy azok a fiúk, akiknek a vérében születéskor kimutatható volt a DDE, és azok a lányok, akiknél a PCB volt jelen, súlyosabbak lettek, mint azon társaik, akiket nem ért ilyen ártalom. A tanulmányból az is kiderült, hogy a már magzatként magas PCB-ártalomnak kitett lányok voltak az elsők, akik menstruáltak.
Valóban a környezetszennyezés a legbűnösebb az egész dologban. Az említett vegyi szennyezések az egész világon jelen vannak – élelmiszerben, vízben, levegőben egyaránt. A Puerto Ricó-i adatok segített jobban megérteni az egész jelenséget. Az elmúlt húsz évben ugyanis Puerto Ricóban volt a világon a legmagasabb arányú a korai emlőnövekedés. Kétéves kisgyermekeknél is előfordult. Több okot is felsoroltak magyarázatként. Először is, ezeknek a gyermekeknek a többsége szójaalapú tápszeren nőtt fel. A Lancet magazin 1997-es tanulmánya szerint a szójában ösztrogénhez hasonló természetes anyag van jelen. A szójás tápszeren élő csecsemők vérében a normális ösztrogénszint 13-20 ezerszer volt nagyobb mértékű a normálisnál.
Egy másik
magyarázat a ftalátokat okolta. Úgy találták, hogy a korai pubertás jeleit
mutató kisgyerekek 68 százalékánál ennek a vegyi anyagnak a szintje magasabb
volt. A ftalátok az iparban hétköznapinak számító adalékanyagok, rugalmassá
teszik a műanyagot, miközben az erős és tartós marad. Jelen vannak
építőanyagokban, élelmiszerek csomagolásában, játékokban és más
gyermekeknek szánt termékekben, orvosi műszerekben, cipőtalpakban,
medencékben, füzetborítókban, hajspray-kben és parfümökben. Az elrabolt
jövőnk című könyv egyik szerzője, John Paterson Myers úgy gondolja: „A méhen
belüli vegyi ártalom felgyorsítja vagy késleltetheti a pubertást... Ezek a
vegyületek durván beavatkoznak a hormonkibocsátás és a növekedés ütemébe.”
A biszfenol-A és a polibróm-bifenilek nevű vegyületekről gyanítják leginkább, hogy hatással vannak a pubertásra. Ezek az adalékok műanyagok vagy kozmetikumok formájában vannak jelen mindennapi életünkben.
A hormonháztartást zavaró szerek szép csendben ellepték a világot, és felborítják gyermekeink egészséges hormonrendszerét a környezetből a testbe kerülő toxinok, hormonkezelt haszonállatok, vegyszerekbe csomagolt táplálék formájában. Az emberiség egész történetében még nem volt ily magas a hormonszennyezés. Ez a folyamat már a méhen belül elkezdődik. Gyermekeinkben életük folyamán fokozatosan gyűlik össze a sok szennyező anyag, és csak később vesszük észre a sokfajta köntösben megjelenő problémát: rák, allergiák, viselkedési zavarok, tanulási nehézségek, terméketlenség – mindezekért a környezeti ártalom okolható.
Hormonok a táplálékláncban
Az FDA, az USA élelmiszer-biztonsági hivatala 1995-ben engedélyezte a marhatenyésztés során hormonális növekedésserkentők használatát. E lépés nyomán a tejtermékek egész sora és a közönséges bolti marhahús lett a legveszélyesebb termék az emberi hormonrendszer egyensúlyára nézve. Ezen gyakorlat egészségkárosító volta már régóta jól ismert. Tudjuk, hogy rákot okozhat és felboríthatja a hormonháztartást. De hogy a nőket érinti leginkább emlőrák formájában, arra csak nemrég derült fény.
Mindamellett a nem biotenyésztésű csirkék és egyéb haszonállatok sem mentesek a vegyszerektől, ezek fogyasztásával is kerülnek testünkbe rovarirtó szerből, trágyából és gyógyszeripari termékekből származó maradványok.
Ami a halfogyasztást illeti, egyre nehezebb szennyezéstől mentes halat találni. Az édesvízi halak a legszennyezettebb élelmiszereinkké váltak. A fő ragadozó halak pedig nehézfémekkel, például ólommal szennyezettek. A tenyésztett lazac is sok gyógyszert kap, míg a tányérunkra kerül. A kagyló gyakran szennyezett egy másik nehézfémmel, kadmiummal. A legjobb a kisebb testű mélytengeri halak fogyasztása, olyanoké, mint például a makréla, a szardínia és a nem tenyésztett lazac.
Már az 1900-as években a gyermekgyógyászati könyvekben emlitést tesznek az alkati elemekről a neurozisos gyermekeknél.A neurosis előfordulhat már gyermekeknél és talán sokkal gyakrabban mint ahogy gondolnánk.
Főként napjainkban amikor a gyermekre ható külső ingerek tömege
annyira igénybe veszi a fejlődésben lévő érzékeny idegenrenszert,a média rendszerek bizarr ráhatásaival,az elektrónikus információs rendszerek kiméletlen és sokszor ártalmas ráhatásaival,a teljesitmény orientált oktatási modelek bevezetésével és igénybevételével,a rendszertelen táplálás, mozgásszegény életmód folytatásával –stb és még hosszanlehetne sorolni az okokat.
A gyermekkori neurózisra való hajlam, az esetek döntő többségében öröklékenység alapján fejlődik ki.Ez a tény teremti meg a hajlamot arra hogy már aránylag szerényebb intenzitásu ingerek kiváltsák a neurótikus állapotot.Manapság ezen külső ingereket bőven szolgáltatja a –milieu-amiben a gyermek él és amiben növekedik.A neurótikus családi környezet az ami alakitja a gyermek első benyomásait és nevelési kulturáját.
A helytelen nevelés már csecsemőkorban megnyilvánulhat.főleg a gyermek figyelmének korai sokirányu felkeltésében,az állandó foglalkoztatásban,majd a 2-6 éves korban oly módon,hogy a gyermek ahelyett,hogy hasonlókoru egészséges idegrendszerü gyermekekkel játszana, állandóan a felnőttek körében tartózkodik,azok gondolkodásmódját sajátitja el,korán szerez nem megfelelő ismereteket vagy szokásokat.Tehát mindent csak idejében.!Mondanám én.Ilyenkor a szülők is felteszik a kérdést-HOGY FÉR KI MINDEZ EBBŐL A SÜVÖLVÉNYBŐL-És mondom én is hogy joggal.
Az ily módon nevelt gyermek előbb utóbb azt érzi hogy ő egy –Értékes gyermek-vagy nevezhetjük nevén/elkényesztetett valaki.Ő szellemileg korán foglalkoztatott és következésképpen nagyon nehezen tud beilleszkedni az iskolai élet körülmányeinek a kereteibe.Viselkedési problémák állnak elő-nem elég figyelmes,engedetlen,pontatlan,öntörvényü.
Ha mindezek még fokozódnak-magánórákra kényszeritik,zenét,nyelveket kell tanuljon akkor még erőteljesebben kiteljesedik a kép-
Különösen szembeötlő a helytelen nevelés káros hatása az egyetlen gyermekeken,a –császárkodó-kis zsarnokokon-akik képesek rémuralom alatt tartani az egész családot,sőt még a szélesebben vett környezetüket is.
A neurózisok tünetei gyermekkorban elsősorban a fokozott ingerlékenységből és a rendellenesen gyors szellemi kimerülésből tevődnek össze.Egyszóval az iskolai teljesitmény romlása következik be.Egyes esetekben már kisdedkorban indokolatlan dühkitöréseket produkálnak.A szellemi élet terén nem minden esetben észlelünk zavarokat.A neurópáthiás gyermek,alkati stigmákkal rendelkező,szellemileg erősen igénybevett gyermekeken mutatkozak, ezek főként az iskolai élet folyamán.Ide sorolhatjuk az emlékező tehetség gyengülését,a megfigyelő képesség a szellemi ténykedés kitartásának a gyengülése a hasonlókoru társaikhoz viszonyitva.-Ilyen esetekben talán a magántanulások nem hogy javitanának hanem rontanak a helyzeten.Jellemző lehet a fejfájás,szédülés és elég gyakran az alvászavar.
Meg kell emliteni hogy az ilyen alkatu gyermekek,már csecsemőkorban/neupáthiás csecsemő/megnyilvánulhatnak és a következő tünetek észlelése kapcsán fel kell figyelni ezekre.pl-nehezen alszanak el,a legkissebb külső ingerekre felébrednek és azonnal hangos,élénk sirással reagálnak,étvágyuk nagyon szeszélyes,nehezebben fejlődnek,rendkivül élénken reagálnak a környezetük minden mozzanatára,úgy jár a szemük mint az asztalfiók,a hajuk rendszerint csomósan az égnek áll stbegyszóval ahogy mondani szokták a nagyszülők –egy kicsit frászosak-
Az alvási zavarnak egyik sajátságos alakja az úgynevezett-éjszkai felriadás,Főleg a 3-6 év között de idősebb gyermekeknél is ész-lelhető.Éjjel többnyire az elalvást követő első órákban a gyermek,rémült arccal,esetleg hangos kiabálás közepette felriad,ágyában felül és sokszor félrebeszél.Csak nagynehezen egy negyed vagy fél óra után sikerül a gyermeket megnyugtatni,az éjtszaka hátralévő részében nyugodtan elalszik,és reggel semmire nem emlékszik.
Az emésztőszervek részéről gyakori az étvágytalanság ,hányinger,hányás,főleg reggel iskolába menetel előtt és azokon a napokon mikor nem tetsző órái vannak.Gyakori a psichogen eredetü hasfájás,/köldökkólika/olykor a csillapithatatlan hányás.
A szivérrendszer részéről-gyakori elpirulás,elsápadás, szivdobogás, szivritmuszavarok, enyhe vérnyomás emelkedés, dadogás, éjtszakai ágybavizelés.
A fennt emlitett tünetek észlelése, természetesen támogatja a kórjelzésünket,csak nem szabad elfelednünk,hogy mindezen tüneteket más természetü betegségek esetén is fellelhetjük.Ez a tény arra kötelez bennünket hogy kellő szakmai alapossággal kizárjuk azokat a betegségeket amiknek a téves besorolása a neurasthéniás-csoportba súlyos szakmai tévedésekhez vezetnének.
A neurózisos gyermek sorsa és gyógyulási kilátásai függ az idegi terheltség súlyosságától és a környezettől amiben a gyermek nevelkedik.Kezelésüket tekintve elsősorban,gyermekpsihiátriai,psichologiai és pedagógiai szempontok érvényesülnek.Mindenekelőtt a rendezett családi környezet,gondoskodás,figyelés a gyermekünk mindennapi gondjaira,de mindezen syempontokat félretéve a gyermeket megillető szeretetre,amit Ő mindennap kell érezzen.
Kövesd nyomon gyermeked fejlődését hétről hétre 4 éves korig? Az egyetlen magyar nyelvű hírlevél, ami a baba születésétől 4 éves korig segít nyomon követni a kicsi testi és lelki fejlődését hétről hétre e-mailbenfeb
Divat mostanában emlegetni azt, hogy vannak hiperaktív gyerekek is. Csakhogy számos félreértés van ezzel kapcsolatban: a baba sok furcsaságot csinál, ami nekünk ijesztőnek tűnhet, amint pedig elkezd mozogni és felfedezni a világot, gyakran túlságosan is “hiper”-aktívnak tűnhet, aggodalomra azonban semmi ok.
A hiperaktivitás fő tünetei az állandó mozgásigény, a figyelemzavar, a koncentráció hiánya, a türelmetlenség. Ilyen értelemben a legtöbb csecsemő hiperaktívnak tekinthető, mert állandóan keresi az ingereket, mindenre odafigyel, úgy szívja be magába az információkat, mint egy szivacs, amit pedig ebből a szülő lát az az, hogy a baba állandóan nyüzsög, jön-megy a lakásban, és minden játékkal csak rövid ideig játszik, aztán megy tovább.
Totyogó korra ez csak még rosszabb lesz, a kicsi egész nap rohangál, pakol, látszólag nem tudja lekötni magát. Csakhogy a hiperaktivitás diagnózisát nem lehet 5-6 éves kor előtt felállítani, ennek pedig az az oka, hogy ezt a fajta hiperaktivitást, amit a kisgyerekeknél láthatunk, szépen kinövik a kicsik.
Vannak veleszületetten nyüzsgőbb gyerekek, akik kezdettől nehezebben kötik le magukat, nagyobb a mozgásigényük, de még rájuk sem mondhatjuk azt, hogy hiperaktívak. Gyakran ennek a megítélése a szülőn is múlik: van, akit annyira lefáraszt a kicsi állandó nyüzsgése, hogy a saját fáradtságából kifolyólag súlyosabbnak ítéli meg azt, mint amilyen. A másik gond az összehasonlítás: ha az ismerőseid gyerekei a “csendben eljátszik magában” típusú babák közé tartoznak, míg a tiéd nyüzsgőbb típus, akkor bizony megijedhetsz ettől a különbségtől – de ez még nem hiperaktivitás.
A hiperaktivitásra gyakran mondják azt, hogy a modern kor “betegsége” (valójában nem betegség, hanem veleszületett adottság). Ez annyiban igaz, hogy a modern kor rossz szokásai felerősíthetik a gyerekben ezeket a vonásokat. Éppen ezért már egészen kicsi korban oda lehet figyelni az alábbiakra:
1. Sok inger Sok családban állandóan megy a tévé, szól a zene vagy valamilyen “háttérzaj”, túl sok inger éri a babát már egészen kicsi korától fogva, amit az idegrendszere nehezen tud feldolgozni, ezért ezek a babák már kisebb korukban is rossz alvók, napközben is nyugtalanok, türelmetlenek lehetnek.
2. Sok játék Emellett a gyerekektől sokan elvárják, hogy kössék le magukat a játékokkal, és (habár egy kisbaba egészen egyszerű tárgyakkal is remekül elvan) zenélő, csillogó, mozgó csodákat adnak nekik e célból.
3. Kevés mozgás A felnőttek többsége mozgásszegény életmódot folytat és ezt adja tovább a gyerekeknek is. Kezdetben még természetes, hogy a babát mindennap sétálni visszük (sokan már ezt is megspórolják és csak kiteszik az erkélyre aludni, vagy elviszik bevásárolni, autózni és úgy gondolják, ez elég friss levegőnek), 3-4 éves korban legkésőbb azonban ez is elmarad – miközben a gyerekek mozgásigénye változatlan. Nem csoda hát, hogy a lakásban bentrekedt totyogó egész nap unatkozik, nem köti le magát semmivel. Valójában a gyerekeknek sok mozgásra van szükségük a szabad levegőn és nagyon fontos, hogy ebben legyen szabadon mozgás, szaladgálás is, de fontos a sport is, mert ez segít a test megismerésében, a szabályok megtanulásában, a koncentrálni nem tudó gyereket is megtanítja összpontosítani. Egészen kicsiknél még a szabad mozgás legyen előtérben, szaladgáljanak, mászókázzanak, azonban 4-5 éves kortól már lehet sportolni is járni a gyerekekkel (az úszás pedig még ennél is korábban elkezdhető). A hiperaktív gyerekeknél különösen jó hatású lehet valamilyen csapatsport, mert itt megtanulja kontrollálni magát és közben másokra is odafigyelni.
4. Rossz beidegződések Az odafigyelést, a koncentrációt is meg lehet tanulni. Sajnos sok családban az a szokás, hogy a gyereket leültetik a tévé elé, hogy “nyugton maradjon”, illetve amikor a szülőknek valamilyen dolga van, akkor kitalálnak a gyereknek valamilyen programot, amivel elfoglalhatja magát arra az időre, vagy pedig közlik vele, hogy “foglald el magad valamivel”. A gyermek ettől szabályosan megtanul unatkozni, mert a program legtöbbször csak a tévézés, mert előre megmondják mit csináljon, nem neki kell gondolkodnia rajta és mert a “foglald el magad” – típusú helyzetekből kiérződik a szemrehányás, tehát egyedül játszani rossz.
Érdekes dolgot figyeltek meg a kutatók a gyerekek fejlődése kapcsán: függetlenül attól korábban hogyan fejlődtek a gyerekek, 3 évesen nagyjából ugyanazt tudják, ugyanarra képesek. Még a koraszülöttek is 3 éves korra hozzák be a lemaradásukat.
Az az igazán klasszikus dackorszak mostanában kezdődik. A gyerkőc már meglehetősen okos, ezért azt gondolnánk, most már mindent meg lehet vele tárgyalni, de sajnos ez nem minden esetben működik, ezért meg kell nézni, mi áll a dacoskodás hátterében.
A dacnak most már általában
oka van és ez itt nem kifejezetten az
akaraterő próbálgatásáról szól, mint 2 éves kor előtt, hanem
összetettebb folyamatok állhatnak a háttérben. Például fáradtság,
testvérféltékenység, vagy a figyelmet szeretné magára felhívni.
Gyakori ok az is, ha nem ért valamit a gyerek. Például van egy jól kialakult
szokás, amin mi változtatunk és őneki nem magyarázzuk meg miért.
Miért? Apropó, ebben a korban érkezik el a szülők kedvence, a “miért?” korszak. A gyermeket most már nem az érdekli, mi micsoda a világban, hanem annak összefüggései foglalkoztatják. Adjunk neki egyszerű, számára is érthető válaszokat, de soha ne ferdítsünk, mert megjegyzi
Napjában többször is megkérdezheti ugyanazt a dolgot, de most tartsuk magunkat a jó örek mondáshoz, miszerint “Úgy tanul a gyerek, ha kérdez”, mert ez az időszak nagyon fontos az ő világképe szempontjából.
Már egészen komplex feladatokat is rá lehet bízni, mert a 2 tagból álló feladatokat is megérti (pl. “Vedd ki a lábost a mosogatóból és tedd a szekrénybe”), fáradhatatlanul segít nekünk a konyhában, minden érdekli, de ha nincs kedve, most már tudja, hogy ellent is lehet mondani.
A legtöbb gyerek ebben a korban kerül óvodába. Ebben a korban már valóban fontos a gyerektársaság, a kicsik élvezik a többi gyerek jelenlétét és most már kooperálnak is egymással játék közben, azonban épp annyira van szüksége az anya jelenlétére is, mint a gyermektársaságra. Valójában az egész napos óvodai tartózkodás még nagyon elfárasztja őket. A kiscsoportosok az első hónapokban általában holtfáradtan mennek haza, függetlenül attól, hogy délután aludtak-e, este nyűgösködnek és ez általában az első fél-1 évben el is tarthat.
Valójában a legoptimálisabb megoldás az lenne, ha 4 éves korig csak délelőtt járnának óvodába, mert ebben a korban még kötődnek a velük levő felnőtt személyéhez is, tehát tulajdonképpen az anyát a kiscsoportosoknak még az óvónéni helyettesíti, és kevésbé számít a csoporttársak jelenléte.
Psychés szempontból a pubertás és az adolescentia az élet legnehezebb szakaszaihoz tartozik.Nehézségek adódhatnak már abból is ,hogy a másodlagos nemi jelleg kibontakozása,valamint a növekedés meggyorsulása nagy időbeli eltérésekkel következik be az egyes gyermekekben-egyugyanazon osztályban találunk hatalmas,mélyhangu fiatalembert serkedő szakállal,és alacsony növésü –kisfiut-Az utóbbiban kissebbrendüségi érzés fejlődik ki,a szülők is aggodalmassá válhatnak.
Jóval nehezebb problémák keletkeznek abból hogy a fizikailag felnőtté vált egyén-testi erejének és fejlettségének tudatában-érvényesiteni akarja önnállóságát,egyéniségét.
Az-ego-uralkodóvá válása,a tulzott önnállóságra törekvés-olyan egyénben akinek élettapasztalata nincs-természetesen a szülők,tanitók gátló,fékező magatartásába ütközik.Az ellentétekből könnyen vállnak konfliktusok.A gyermek szüleik apró gyarlóságait felnagyitják,és sok esetben egyenesen –fellázadnak ellenük.Tiltakozásuk jeleként szeszes italokhoz,esetleg kábitószerhez fordulnak,elcsavarognak,nem tanulnak,olykor –bandába tömörülve-károkat okoznak sőt bűncselekményeket követnek el.Lányok is gyakran egyenesen keresik az ellenkezést anyjuk legjózanabb tanácsaival szemben.A szülők elleni lázadás egyik súlyos megnyilvánulása a táplálék –akaratlagos visszautasitása/anorexia nervoza/
A hormonális éréssel kaocsolatban felébrednek a nemi ösztönök,melyek kezdetben nem egyszer a saját nemüek iránti tulzozz vonzalomban,rajongásban esetleg –átmeneti homoszexuális magatartásban nyilvánulnak meg. Fiukban az „onánia” csaknem általános-lányokban is előfordul azonban jóval ritkább.
Mind gyakoribbá válik napjainkban a nemi ösztön túl korai-kielégitése, ami e tapasztalatot nélkülöző korcsoportban súlyos helyzeteket teremthet.
A gyermekek e korban-bár magatartásuk látszólag fölényes,túl hangos,skszor kellemetlenül féktelen-belsőleg bizonytalannak érzik magukat.Depresszióra is hajlanak,és éppen az adolescens korban nem ritka az öngyilkosság sem.
Ez az öngyilkosságra törekvő,szertelen nem egyszer elviselhe-
Tetlen gyermek azonban belső szorogással küzd,és érzi is a szügségét,csak-felnőttnek érzi magát- és nem kérheti a szülő,nevelő tanácsait,vezetését.
E feladat helyes megoldása nagy tapintatot,megértést,kulturát igényel.A serdülőt nem szabad kisgyermekként kezelni,józan keretek között önállóságot is kell neki adni,felnőttként kell vele beszélni,tapintatlan dorgálás,szülői –dühkitörések-csak rontanak a helyzeten.A masturbációban
Kérdésében is hibás a tulzott ijesztgetés-soha jóvá nem tehető-következmények indokolatlan hangoztatása.Józan sportolás,szabad levegő,túlterhelések kerülése,szeretetteljes,nyugodt vezetés,a kornak megfelelő intellektuális érdeklődés felkeltése és irányitása a célravezető tennivaló.
Ez az életszakasz minden gyarlósága ellenére-eggyúttal az is,melyben lelkesedés és érdeklődés kelthető fel igazi értékek és ideálok iránt.
Az-újjszopás-a gyermek sztereotipiák közül a legkorábbi saját testen manipulálás.Elvben bármelyik újjat,néha az egész kezet,sőt a lábújjakat is szophatják,de a hüvelyújj-éppen nagyobb mozgási lehetőségei miatt-erre különösen alkalmas.Az újjszopás leggyakrabban elalvás előtt vagy érzelmileg negativ hangsúlyos helyzetekben/unalom, éhség, szorongás, fáradtság/vagy az életkörülmények lényegesebb változásánál/elválasztás az anyától,kórházba jutás,beiskolázás/észlelhető leginkább.
Az első életév után is megmaradó hüvelyújjszopést több szempontból szokták magyarázni-igy pl-a gyermekben túl nagy lehet a gyöngédség utáni vágy,amelyet a társadalmunk nem elégit ki annyira,mint más primitivebb körülmények között élő népeknél,ahol az anya állandóan testközelben,a hátán vagy a csipőtáján hordja gyermekét.
A másik lehetőség az anya állandó vagy gyakori távolléte,vagy akár ellenséges beállitottsága a gyermekkel szemben.-
A-körömrágás-a legelterjedtebb gyermeki testi manipulációs forma..Leggyakoribb a 8-1o életév között,de ifjaknál sőt felnőtteknél is észlelhető.Iskoláskoruaknál gyakoriságát 1o-3o %-ra becsülik-fiuknál nagyobb arányban fordul elő.A kéz körmeit-néha csak egyes újjakról-leharapja,majd megrágja,lenyeli vagy kiköpi a gyermek..Néha körömágyig,sőt újjbegyek bőrét is érintve történik a lerágás.-egyes gyermekek kényszeresen figyelik a lerágott körömmaradványok egyforma nagyságát-néha jelentős időt áldoznak erre.Egyes feszültségi helyzetekben fokozódik a körömrágás.
A-hajzat vagy a hónaljszörzet kényszerü kitépegetése-csavarása,húzogatása főleg leányokon észlelhető,de az előbbieknél ritkább jelenség.-többnyire egyébb neurótikus tünetekkel és gyakran nyomott alaphangulattal eggyüttesen jelentkezik,de társulhat más viselkedészavarral.Néhány elmebeli fogytékos gyermek a hajat kitépése után le is nyeli.
A-fej és néha a test ritmikus-ringató vagy dobáló jellegü mozgatása.-a legtöbb csecsemőn észlelhető elalvás előtt.
A-fej odaütögetése a falhoz-vagy a butorhoz.-már ritkább tünet,amely a szülőkat sőt a kisérő hangjelenségek miatt a szomszédságot is nyugtalanitja.Ez a tünet fiúkon gyakoribb,a gyermeki össznépességnek 3,6-15 %-át érinti.-átlagban 8 hónapos korban kezdődik és kb 2 éves koráig tarthat.A 4 dik életévben megszünik ez a kellemetlen tünet de egyeseknél praepubertásig is tarthat.
A-hazudozás-a valóságnak meg nem felelő tények tudatos állitása,azon szándékkal,hogy mások megtévesztése révén az egyén bizonyos célt elérhessen.A gyermekeknél a nem igazat mondás mögött gyakran nem szerepel motivációként a szándékos félrevezetés-egészen más késztetések állnak a háttérben.Egyesek szerint a kisgyermek látszólagos hazugságát mégis a –valóssal-tévesztik össze gyakran,elfeledvén hogy egy 5 éves kor alatti kicsiny-a valóság és a képzelgés között csak részben tud különbséget tenni.-
A gyermekkori lopás-régen erkölcsi és nem lélektani zavar problémáját képezte.A tárgyak gyermeki elsajátitásával-éppúgy mint a hazudozással-csaknem minden szülőnek szembe kell néznie,de ezeknek a tetteknek csupán egy része tekinthető valódi tolvajlásnak,mert az utóbbihoz szükséges bizonyos értelmi fejlettségi szint elérése,okszerü gondolkodási készséggel és a morális etikai fogalmak lelkiismerte stb.kialakulásával eggyütt.Ezért a lopásról csupán a 8 életév körül,vagy az után beszélhetünk.
Mindig célszerü az eltulajdonitás és a valódi lopás között különbséget tenni.
A-tűzzel játszogatás és-gyujtogatás-érthetően társadalmi-közösségi veszélyt jelent.pedig hátterében ősi atavisztikus késztetések és kielégülések állnak.-még a felnőttekre is a nyilt tűz nézése és szitása-a velejáró melegségérzéssel eggyüt-lebilincselően kellemes hatással van,egyben agresszióval vagy veszélyérzettel kapcsolódhat össze.A gyermeknél az ambivalenciát még fokozza a tűz tiltott jellege és a vele kapcsolatos rombolási lehetőség.
Tudjuk, hogy a
kisgyermeket minden érdekli, ami csak történik körülötte, de ha az Ikrek
jegyében született, csaknem mindenkin túltesz kíváncsiságával. Igyekszik
mihamarabb kapcsolatba kerülni a körülötte élőkkel. Erős közlésvágya
miatt általában korán elkezd beszélni, és hogy megtudhassa, mi van a
kiságyon-pelenkázón túl, többnyire gyorsan és ügyesen megtanul helyet
változtatni is. Szereti, ha sétálni viszik, ha változatos helyszíneken tájékozódhat
arról, milyen is a világ; örömmel szerez új ismerősöket.
Élénk figyelemmel kíséri a körülötte zajló eseményeket, és rendkívüli mértékben
igényli a társaságot. Amit lát és hall, azt a későbbiekben javarészt
rögtön tovább is adja, mivel igen lényeges számára, hogy az aktualitásokról
ő tájékoztathassa elsőként környezetét. Érdemes már akkor is sokat
beszélni hozzá, amikor ő maga még csupán mimikával és hangokkal képes
visszajelezni.
Mozgékonyságából
adódóan nevelése sok türelmet és odafigyelést kíván. Fontos, hogy nap mint nap
biztosítsuk számára a megfelelő mozgáslehetőséget és levegőzést,
különben nem lehet vele bírni. A rendszeres tevékenységekre, a szokásrendszer
elfogadására elég nehezen vehetjük rá, ám éppen azért, mert igencsak könnyen
motiválható, az Ikrek-gyermek számára nagyon fontos a jó napirend kialakítása.
Mindig gondoskodni kell arról, hogy eleget pihenjen, mivel a sok élmény
intenzív befogadása és feldolgozása során hajlamos túlfárasztani magát. Elalvás
előtt teremtsünk körülötte nyugodt körülményeket, és türelmesen, nyugodtan
várjuk ki, amíg lassan lecsendesedik.
Étkezései nem
zajlanak feltétlenül mintaszerűen. Inkább többször eszik keveset, mint
egyszerre sokat, és ha már elégnek találja, nem táplálkozik tovább. Önállóbb
korában meg-megfeledkezhet arról, hogy a neki csomagolt uzsonnát elfogyassza,
hiszen mindig történik körülötte valami érdekes dolog, amiből semmiképpen
sem akar kimaradni.
Játékait viszonylag hamar megunhatja, ezért pénztárcakímélő megoldásként
ajánlatos olyasfajta eszközöket beszerezni számára, melyek variálhatók vagy
mozgáshoz köthetők.
Amint az Ikrek-szülött nagyobbacska lesz, szülei megtapasztalhatják, hogy a
kitartás és a rendszeretet nem tartozik legfőbb erényei közé. Egyszerre
több dologba is belefog, közülük sokat félbehagy, hogy máris új kaland után
nézhessen. Nem árt biztatni, hogy lehetőleg fejezze be, amit elkezdett,
vagy legalábbis számolja fel megkezdett tevékenységét (rakja el a széthajigált
játékokat, ruhákat). A példamutatás természetesen jelentősen megerősítheti
az ilyesféle nevelő szándékú kérést.
A gyermekközösségekbe többnyire jól beilleszkedik, sok barátot szerez, igaz,
váltogatja is őket. Bár a hangyaszorgalom távol áll tőle, gyors
felfogásának köszönhetően nemigen akad problémája a tanulással. Az alapos,
elmélyült ismeretszerzés helyett sokkal szívesebben választja az információk
könnyed felcsipegetését, ez pedig hajlamossá teheti a felületességre is..
Növekedése során, mint mindenki más, az Ikrek-gyermek is egyre gyakrabban kerül önálló döntéshelyzetbe. Ez pedig nem ritkán problémát jelent számára, ugyanis egy-egy lépés mellett és ellen egyaránt rengeteg racionális, logikus érvet képes kiagyalni. Végül aztán az önmagával folytatott belső vitába belefáradva fejest ugrik az eseményekbe, vagy ha teheti, halogató technikát választ. Mindez épp olyan erőteljesen kihathat kapcsolatai alakítására, mint pályaválasztására.
Felnőttként javarészt emberközeli, mozgékonyságot és jó kommunikációs készséget kívánó területen bukkan fel. Jól megállja a helyét kereskedelmi, újságírói, szállítmányozási, utaztatási pályán, de tolmácsként, tanárként vagy menedzserként is boldogul.
A szakemberek szerint az utóbbi néhány évben jelentősen megnőtt a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek száma, ami nem feltétlenül az értelmi képességek gyengeségére vezethető vissza. Egyre több a diszlexiás gyerek és felnőtt. Tudják Önök azt, hogy a diszlexiások zsenik is lehetnek?
Mi is az a diszlexia?
Híres emberek, akik valamiben hasonlítanak egymásra, valami közös bennük: Andersen, a híres mese író, Roden, a csodálatos munkáiról híres szobrász, Edison, a villanykörte és a fonográf feltalálója, Churchill a kiemelkedő angol politikus, Chusing, a világhírű orvoskutató, agysebész és író, Einstein, a XX. sz. legnagyobb tudósa, Elvström, világbajnok vitorlásversenyző, Tom Cruise a híres amerikai színész, mind, mind írási-olvasási gondokkal küzdöttek az iskolában, azaz diszlexiások voltak. Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. Yeats a költő is egyértelműen diszlexiás volt. Még felnőtten is mindig bocsánatot kellett kérnie írása miatt, és a helyesírása is igen gyenge volt. Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat.
A diszlexia (diszlexia) gyűjtőfogalom, mely olyan rendellenességeket takar, melyek következtében egyes gyerekek, akik egyébként átlagos vagy átlag feletti intellektussal rendelkeznek, feltehetően valamiféle organikus probléma folytán, rendkívül nehezen tanulnak meg olvasni, írni. A diszlexia elnevezés használatos az olvasás elsajátításának zavarára, de már maga a szó is sokkal szélesebb fogalomra utal. A kifejezés ugyanis két tagból áll, az egyik a görög eredetű "disz", amely nehézséget jelöl, a másik a "lexia" a szintén görög eredetű "lexis" szóból, amely "szavakat, beszédet" jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél még összetettebb jelenség.
Angol nyelvterületen a reading disability kifejezés használatos, német nyelvterületen pedig a legasthenia, melyet dr. Ranschburg Pál alkotott. Ranschburg doktor definíciója: a legasthenia a szellemi szervezetnek az a csökkentértékűsége, melynek következtében a gyermekek normális érzékszervek ellenére sem tudják az első években elsajátítani az olvasást. Majdnem mindig a gyermekek szellemi fejlődésének tartós elmaradását is jelenti (1916).
Az ausztrál Mark Selikowitz könyve 1997-ben jelent meg Magyarországon, melyben ismerteti a tanulási nehézségeket, többek között a diszlexiát is. Mi a speciális tanulási nehézség?- teszi fel a kérdést Selikowitz. Állapot, mely olyan gyermekekben fordul elő, akik átlagos, vagy átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, és mindenekelőtt az jellemző rájuk, hogy a tanulás egy vagy több részterületén jelentős elmaradást mutatnak.
Két fő csoportja van:
a. olvasás, írás, számolás, nyelv ismerete(mind megértés, mind kifejezés területén)
diszlexia: - izolált olvasási nehézség
diszortográfia: - a helyesírási zavarok nehézsége
diszgráfia: - az írás nehézsége
diszkalkulia: -a számolás nehézsége, számolási zavar
b. kitartás, szervezőkészség, az impulzivitás ellenőrzése, társadalmi alkalmazkodóképesség, mozgáskoordináció megtanulása
A szerző szerint: 1887-ben használták először a diszlexia kifejezést az izolált olvasási nehézség leírására. A fejlődési diszlexia a születéstől a halálig tartó „szerkezeti” és „működési” másság, mely minden fejlesztés ellenére makacs maradványtünetekben jelzi létét felnőtt korban is, s nem "múlik el" a kisiskolás kor végével. Általában olyan gyermekről derülhet ki, hogy valamilyen tanulási nehézséggel küzd, akiről elmondható, hogy értelmi képességeihez mérten alul teljesít mind az iskolában, vagy akár már az óvodában is. Általában elfogadott a 8%-15%, vannak, akik szerint csak, mint egy 5%-a az arányuk, bár számuk ma is ismeretlen. Leggyakoribb a diszlexia, a nyelvi fejlődés, a figyelem-és motoros koordináció zavara. Esetenként azonban halmozódik. Szerencsére a tanulási nehézség enyhe formái sokkal gyakoribbak, mint a súlyosak. Az érintetteknek, mint egy 2%-ánál kell utóbbival számolni. Arányaiban, a fiúknál háromszor gyakoribb előfordulása, mint a lányoknál. A tanulási nehézség, minden szociális rétegben egyaránt előfordul.
Az olvasás során a gyermekek nagy része nehézségekkel küzd. Betűt tévesztenek, akadoznak, nehezen olvasnak össze. Ezek a hibák azonban átmenetiek, első osztályban meg is szűnnek. Vannak azonban gyermekek, akik nem tudnak túljutni a problémás időszakon, a szokásos korrepetálással sem. Értelmi képességük, az olvasástanulásba fektetett munka nem indokolná, mégis lényegesen elmaradnak az olvasás és helyesírás követelményszintjétől. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden olvasási, írási nehézséget tekintünk diszlexiának. Sokszor találkozunk olyan számadatokkal, amik a diszlexiások 20—30% előfordulási arányáról szólnak. A valóságban ez a százalékos arány jóval kevesebb. Minden iskolában vannak olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg olvasni az átlagosnál, ez azonban nem egyértelműen diszlexiára utaló tény. Társaikhoz képest való elmaradásuknak több oka is lehet, pl. sok hiányzás az olvasástanulás időszakában, a gyermek képességeinek nem megfelelő olvasástanítási módszer. Csakis teljes körű vizsgálattal, differenciáldiagnózissal bizonyosodhatunk meg arról, valóban diszlexiás-e a gyermek.
Összegezve tehát a diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó – intelligenciaszinttől független – olvasási és helyesírási gyengeséget jelent. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezeti okok állhatnak.
HA A GYERMEK:
gyenge írás, olvasás, helyesírás terén,
bizonyos nyelvi feladatokbeli problémákat mutat,
tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés) mutatkozik,
gyenge az emlékezete,
szekvencialitással problémái vannak,
diszlexia előfordul a családjában,
mindemellett átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkezik,
akkor valószínűleg diszlexiás.
A középsúlyos és enyhe esetekre sokszor nem is figyelnek fel. Komoly tanulási, magatartás-, sőt idegrendszeri, egészségügyi panaszok gondos elemzése során derül ki, hogy a gyermek diszlexiával küzd, s ez vált az aktuális panaszok előidézőjévé. Amennyiben nem ismerjük a pontos tüneteket, nem ítélhetünk reálisan, sőt gyakran igazságtalan megítélés születik a gyermekekkel szemben. Nemegyszer halljuk szülőktől, pedagógusoktól: "Na akarná, tudná" vagy "Ha odafigyelne, tudná". Ezek a téves következtetések elsősorban tájékozatlanságból adódnak. Miután nincs kellő információ a diszlexiát illetően, esetleg a probléma nincs is diagnosztizálva, természetes, hogy a laikus arra következtet, a gyermek csupán aktuálisan figyelmetlen, így a többi nehézség mellett még bűntudatot is ébreszt benne.
A gyermek bizonyos minimális idegrendszeri eltérések összegződésének következtében válik diszlexiássá. (A legfrissebb kutatási eredmények egy bizonyos gént tesznek felelőssé a probléma kialakulásáért.) Igen fontos, hogy ezeket az eltéréseket a tüneteken keresztül idejében (még óvodáskorban, hiszen a leghatékonyabb prevenció kizárólag ekkor valósulhat meg), de legkésőbb az első osztály végéig felismerjük, és az olvasási készség kialakításával a gyermeket helyes irányba tereljük.
A diagnózis sokszor pontatlan, hiszen az enyhe esetektől a súlyosakig igen széles a skála, előfordul, hogy egy gyenge olvasóra vagy egy megértési, illetve észlelési zavarral küszködőre is ráfogják, hogy diszlexiás. Ezen túl a vizsgáló személyén, a gyermek tanárának véleményén, az iskola elvárásain, toleranciáján is rendkívül sok múlik, hol húzzák meg a határt a még elfogadható olvasás és a diszlexia között. A megfelelő szakember (neurológus, logopédus, konduktor, szomatopedagógus, pszichológus) által történő komplex vizsgálat adja a legbiztosabb és legprecízebb eredményt. Hatékony terápia kizárólag erre épülhet.
A gyermekek általában iskolai panaszokkal kerülnek logopédus elé: figyelmük szétszórt, magatartásuk infantilis, hosszabb utasításokat nehezen értenek, nehezen tanulnak összefüggő szöveget. Ilyen esetekben felmerül a diszlexia gyanúja. Elsőként arról kell meggyőződnünk, hogy kialakultak-e a gyermekben az olvasás-írás helyes elsajátításához szükséges adottságok. A vizsgálat és a diagnózis felállítása után mielőbb kezdődjön meg a gyermekek logopédus és mozgásszakember által történő komplex fejlesztése. A komplexitás hiánya esetén az eredményesség megkérdőjeleződik.
A képességzavar okai sem mindig a gyermekben keresendők, nagyon gyakran a helytelenül megválasztott olvasástanítási módszer, vagy a túlzottan gyors ütemű betűtanulás a felelős mindezekért.
Az óvodás gyermek gyakran nem is fogja fel, hogy jelentősége van annak, hogy balról jobbra fordul-e az a lemásolt ábra, szám, vagy jobbról balra. Hiszen a kisvonatnál és a babakocsinál is mindegy, merről merre tolja. Szoktatni kell őt (játékosan!) ahhoz, hogy a kockából, kártyából, képekből kirakott sorok is mindig egy irányba (balról jobbra) haladjanak. Gyakran fordul elő, hogy a gyermek nem érzi, hogy az általa produkált kép és az eredeti nem azonos, hanem fordított, ezt a tükörjátékkal lehet előkészíteni, otthon is gyakorolni.
Miután ezek a tünetek már az óvoda idején szembetűnők lehetnek, érdemes odafigyelni, hiszen minél előbb észrevesszük a problémát, és megfelelő terápiában részesítjük a gyermeket, annál inkább jobb eredményeket érhetünk el.
A diszlexia-veszélyeztetettség kiszűrésére a logopédusok minden nagycsoportost egy szűrőteszttel vizsgálnak meg. A diszlexia-veszélyeztetettségi teszttel az artikuláció vizsgálata mellett azokat a képességeket nézzük, amik gyengesége az előbbi tünetek között szerepeltek. Tehát vizsgálják többek között a téri tájékozódást, dominanciát, emlékezetet, mozgást, ritmust, formamásolást…
Itt lényegesnek tarom megjegyezni az óvónőkkel való szoros kapcsolattartás, hiszen ők minden nap találkoznak a gyermekekkel, felhívhatják a logopédusok figyelmét olyan tünetekre, amik a mindennapos óvodai élet során nyilvánulnak meg. Gyakran mesélik el a diszlexia prevenciós teszttel kiszűrt gyermekekről, hogy ők azok, akik nem tudják elkapni sosem a labdát, testnevelési foglalkozásokon nem tudnak végigmenni a padon, nem tanulják meg a verseket, sose hallgatják meg a meséket…
Amennyiben felmerül a diszlexia-veszélyeztetettség esélye, diszlexia prevenciós terápiában részesítjük a gyermeket. Így már az óvodában megkezdődhet a terápia, és ez által sok időt nyerhetünk, hiszen még az iskolai olvasás-, és írástanítás előtt járunk.
Az igazi segítséget azonban a gyermekek képességeinek differenciált feltérképezése, képességprofil felállítása jelenti, mert így célzott fejlesztéssel nagyobb eredményeket érhetünk el, mint hogyha a diszlexiát okozó valamely, vagy összes részképességgel foglalkozunk.
Iskolaválasztás diszlexia-veszélyeztetett gyermekeknél
Amennyiben az óvoda során felmerült a diszlexia-veszélyeztetettség esélye, illetve a gyermek diszlexia prevenciós terápiára járt, beiskolázás előtt komplex vizsgálat és szakértői vélemény alapján dönthetünk a gyermeknek leginkább megfelelő iskola kiválasztásában.
Egyes esetekben, amikor a gyermek az óvoda során intenzív és rendszeres diszlexia prevenciós terápiában részesült, részképességei jól javultak, és ezáltal eleget tud már tenni az általános iskolai követelményeknek, általános iskolába kerülhet, természetesen további logopédiai megsegítés mellett. Ilyenkor célszerű olyan osztályt választani, ahol az olvasástanítás hagyományos, szótagoló elven történik.
Más esetekben logopédiai 1. osztályba történő beiskolázás a javasolt. Itt a gyermekek Meixner Ildikó diszlexia prevenciós módszerével tanulnak olvasni és emellett intenzív logopédiai ellátásban részesülnek.
A legsúlyosabb esetekben beszédjavító általános iskolai elhelyezés is szóba kerülhet.
Végül, léteznek alapítványi iskolák is, ahol kimondottan diszlexiás gyermekeket fogadnak (pl. Csillagszem Fejlesztő Általános Iskola).
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1963 óta tanítják a diszlexia elméletét és gyakorlatát a logopédus-hallgatóknak. Tehát a tevékenység elsődlegesen logopédusi kompetencia. Lényeges azonban hangsúlyozni a terápia során a team-munka fontosságát, ahol fontos szerepet kap a szülő, az óvónő, az iskolai pedagógus, pszichológus, az orvos (audiológus, szemész, neurológus) és bizonyos esetekben a szomatopedagógus, illetve a konduktor is.
Ajánló :
A diszlexia iránt érdeklődőknek ingyenes e-learning tanfolyamot indítanak. A tanulási zavarok, diszlexia témakörében jártasságot adó, EU által támogatott internetes nyári tanfolyamokat indítunk. Egy tanfolyam indul pedagógusok, egy szülők számára. Jelentkezni a gyarme@mtapi.hu e-mail cím
„Egyetlen gyermek sem ébred azzal az elhatározással, hogy most a mamát vagy a papát előre megfontolt szándékkal és tudatosan bosszantani fogja!”
A hiperaktivitás önmagában nem okoz zavarokat, csupán egy eltérő
idegrendszeri működés, melynek hátterében ép intellektus áll. Ez az
eltérő idegrendszeri működés a korai és későbbi életszakaszok
környezeti hatásainak függvényében különböző szinten és - módon, de befolyásolják
a gyermekek fejlődését egész életükön át. Zavarrá akkor válik, ha
dysharmonikus fejlődés miatt a gyermek önértékelése már a korai szakaszban
is sérül, önbizalma csökken, sem önmagát nem képes elfogadni, sem környezetével
nem képes elfogadtatni önmagát, nem tanulja meg kontroll alatt tartani
impulzusait, nem tud eléggé önmagára és befelé figyelni, nem tudja optimálisan
kifejezni önmagát ezért környezetével a konfliktusainak száma drasztikusan
megnő.
Az, hogy milyen mértékű zavarrá vagy milyen korai életszakaszban alakulhat ki a zavar nagymértékben függ attól, hogy a gyermek frusztrációi milyen gyakoriságúak és milyen mértékűek, valamint az, hogy a felnőtt környezete mikortól kap külső segítséget a tünet együttes azonosításához és a Vele való bánásmódhoz.
Statisztikai adatok hiányában a hazai szakértők tapasztalati adataira alapozva kiderül, hogy a hiperaktivitás gyermekkorban kezdődő tünetegyüttes, amely különböző súlyossággal a gyermekek 6-10%-át érinti. Közülük is 4-6%-ra tehető azon gyermekek aránya, akik hiperaktívnak születtek, és nem később, különböző okok által kiváltott hiperaktív tüneteket produkálnak. Ezekből az adatokból egyértelműen látszik, hogy a hiperaktív tüneteket mutató gyermekeknek 2 alapvetően elkülönülő csoportja van: vannak gyermekek akik hiperaktívnak születnek és vannak gyermekek akiknél szerzett vagy tüneti hiperaktivitásról beszélhetünk.
Nagyjából minden 10. gyermek mutatja a hiperaktivitás tüneteit. Vagyis ha egy átlagos hazai csoportlétszámú, 20 fős gyermekközösséget nézünk, akkor a pedagógus jó eséllyel számíthat arra, hogy csoportjában min. 2 gyermek az átlagostól eltérő, impulzív, túlmozgásos és koncentrációs nehézségekkel küzd. Már ez önmagában is indokolja azt, hogy a hazai óvodapedagógusokra, pedagógusokra a feltárás, felismerés-azonosítás feladatán túl a profi szakmai felkészültség és módszertani sokszínűség elengedhetetlen elvárás ahhoz, hogy a csoportjukban a hiperaktív gyermekek is jól érezzék magukat, beilleszkedésük megvalósulhasson.
A
hiperaktív/figyelemzavaros gyermek jellegzetességeinek leírása
meglehetősen nehéz feladat. A jellegzetességek a DSM IV diagnosztiksu
skálában vannak felsorolva, mely lista egyébként nagyon általános, gyakori
jellemzői szinte minden gyermeknek, azaz önmagukban is teljesen természetesek,
nem kórosak. Ha azonban a felsorolt tünetek túlzott mértékben, és együttesen
vannak jelen, és már kezelhetetlennek tűnnek, akkor kell kérni szakemberek
segítségét a diagnózisban, a fennálló állapot azonosításában.
A hiperaktivitás két alapvető eleme a túlmozgás és az impulzivitás. A
túlmozgás ebben az esetben nem csupán azt jelenti, hogy a gyermek másoknál
többet mozog, hanem azt, hogy rendezetlenül, nem a megfelelő időben,
helyen és módon mozog, zavaró ennek kordában tartása. Az impulzivitás azt jelenti,
hogy a gyermek nem tudja megfékezni magát, az impulzusok, az azonnali reakciói
vezérlik. Előbb cselekszik, és utána (esetleg) gondolkodik.
Ami szembetűnő: mindig mozgásban van, ingerlékeny, impulzív,
figyelmetlen, robbanékony-dinamikus, érzelem kitörései is vannak, nem tud várni
és késleltetni,általában kiszámíthatatlan a környezete számára,a mentális
erőfeszítéseket kerüli.
A hiperaktivitás gyakran társul figyelemzavarral is. Jellemzően még másodlagos tünetként jelentkezhetnek az alábbiak, melyek nehezítik és bonyolítják az önmagában sem egyszerű hiperaktív alapállapotot: éretlen egyensúlyi rendszer, elhúzódó pszichés érés, szófogadatlanság, renitencia, figyelmet követelő magatartás, emocionális problémák, a nyelv-, beszédfejlődés zavarai, mozgáskoordinációs nehézségek, észlelési zavar, sorozat megjegyzési gyengeség, iskolai nehézségek, tanulási zavarok.
A gyermek erőszakos, agresszív viselkedését minden életkorban komolyan kell venni. Csak Magyarországon az elmúlt három évben több mint 15 százalékkal nőtt az ilyen esetek száma.
A szülőket és a gyerekkel egyéb kapcsolatban álló felnőtteket, noha aggodalommal tölti el az effajta viselkedés, gyakran elintézik az egészet azzal a reménnyel, hogy a gyerek majd úgyis kinövi azt. Pedig a gyermek erőszakos viselkedését - bármely életkorban jelentkezik is - komolyan kell venni. Sosem szabad hagyni, mondván, hogy "Hadd eressze ki a gőzt!"
Az erőszakos viselkedés kinyilvánítási formája nagyon széles skálán mozoghat: dühkitörések, testi erőszak, harc, fenyegetés, mások bántalmazására irányuló törekvések (ideértve a gyilkos gondolatokat is), fegyverhasználat, állatok iránti kegyetlenség, tiltott tűzrakás, szándékos károkozás, vandalizmus.
Az agresszív magatartás rizikófaktorai
FIGYELMEZTETŐ JELEK
Azok a gyerekek, akiknél több rizikófaktor is jelen van, valamint az alábbi tüneteket produkálja, nagyobb figyelmet érdemelnek:
- intenzív harag,
- gyakori dühkitörések,
- nagyfokú érzékenység,
- könnyen frusztrálhatóság.
Számos kutatás bizonyította, hogy az erőszakos viselkedést különböző dolgok komplex együtthatása váltja ki. Ezek a következőek:
- korábbi agresszív viselkedés erősödése
- fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válás,
- családi vagy egyéb közösségben történő erőszak megtapasztalása,
- genetikai hajlam,
- média által közvetített erőszak,
- alkohol- vagy droghasználat,
- szociálisan, gazdaságilag hátrányos családi háttér (szegénység, munkanélküliség, válás, a távoli család támogatásának elvesztése, egyedülálló szülő),
- fejsérülésből adódó agykárosodás.
MI A TEEENDŐ?
Természetesen az a legjobb, ha mielőbb szakembert hívunk segítségül. A korai kezelés sokat segíthet, melynek fő célja, hogy megtanítsa a gyermeknek, hogyan kezelheti a haragját a megfelelő módon, hogyan fejezheti ki csalódottságát, frusztrációját, illetve hogy ráébressze a gyereket arra, hogy felelős tetteiért és vállalnia kell annak következményeit.
MEGELŐZÉSI LEHETŐSÉGEK
Kutatások kimutatták, hogy a legtöbb agresszív viselkedési mód mértéke csökken, amennyiben a fenti rizikófaktorok száma: a hevessége is csökken, vagy kiiktatódik.
A legfontosabb teendő, hogy a lehető legkevesebbre minimalizáljuk azokat az erőszakos hatásokat, melyek gyermekeinket érhetik, legyen szó az otthoni vagy iskolai környezetről, vagy a média hatásairól. Mindannyian tudjuk, hogy az erőszak erőszakot szül.
Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermekek elleni erőszak megelőzésére, a szexuális felvilágosításra, a gyermekkori agresszió minél korábbi kezelésére, a gyermekek által nézett TV/ video/mozifilmek ellenőrzésére, megfelelő életkori kategóriába sorolására.
A MÉDIA HATÁSAI
Közismert tény, hogy a gyerekek a legtöbbet az őket ért hatásokból tanulnak, utánozzák mindazt, amit látnak, még akkor is, ha az inger képernyőről érkezik.
Felmérések igazolták, hogy az elmúlt 30 évben, a televízióban és mozivásznon megjelenő agresszív jelenetek számával arányosan növekszik a fiatalok által elkövetett erőszakos cselekedetek száma. Az erőszakos filmek azt a képet sugallják a gyerekeknek, hogy ez a viselkedés teljesen elfogadott, sőt, szükségszerű, esetenként pedig jó mulatság.
A pszichológusok egyetértenek abban, minél több agresszív filmet néznek a gyerekek, annál inkább hozzászoknak az erőszak látványához, egyre kevésbé érinti meg őket a halál fogalma, s válnak ők is egyre erőszakosabbá. Ezt támasztja alá az a kutatás is, mely kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik 10 éves koruk környékén sok erőszakos hatásnak voltak kitéve, felnőttkorban 150%-kal gyakrabban követtek el valamiféle bűnesetet, mint azok, akiket megpróbáltak megóvni a különféle agresszióktól.
Minden szülő és tanár fontos feladata, hogy megóvja a gyerekeket az agresszív filmek hatásaitól, felhívja a gyerekek figyelmét az erőszakos filmek veszélyeire és azok nézése helyett más, izgalmas és szórakoztató szabadidős elfoglaltság lehetőségét biztosítsa. Hiszen senki sem szeretné, hogy gyermekéből agresszív felnőtt váljon!
A gyermekekkel szembeni erőszak az elmúlt években egyre nagyobb nyilvánosságot kapott. Megjelenési formái különbözőek voltak, de bizonyos volt, hogy Magyarországon beszélni kell erről a problémáról, mert az "amit nem látunk az nincs", ebben az esetben SEM igaz. A gyermekbántalmazás létező jelenség Magyarországon, amire oda kell figyelnünk!
Elsősorban fontos kérdés, mit takar a gyermekbántalmazás, a gyermekekkel szembeni erőszak fogalma? Nem egyszerű a kérdés. Prof. Roy Meadow gyermekgyógyász, gyermek-mentálhigiénikus szerint: A gyermeken akkor követnek el erőszakot, ha az adott időpontban, az adott kultúra számára elfogadhatatlan a gyermekkel való bánásmód. Fontos szempontok ezek, hiszen nem csak a különböző országokban bánnak különbözőképpen a gyermekekkel, hanem még egy országon, sőt településen belül is igen eltérő magatartási szubkultúrák és felfogások léteznek a tekintetben, hogy mi számít a gyermek elleni erőszaknak. A normák változnak is az idők során, a testi fenyítést ma már egyre kevésbé tekintik a nevelés velejárójának, pedig 100 évvel ezelőtti angol kultúrában a szülők maguk részéről még elfogadhatónak találták a gyermek erőszakkal való nevelését.
"Még mindig nyitott kérdés, hogy vajon hány szülő szereti a gyermekét. A gyerekek ellen elkövetett kegyetlenségekről szóló híradások a legutóbbi két évezred nyugati történelméből, a fizikaitól a lelki erőszakig, a gondatlanságtól és a puszta birtokolni vágyástól a szadizmusig, olyannnyira sokkolóak, hogy az ember hajlamos azt hinni, hogy a szerető szülők inkább kivételesek, mint általánosak." (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni)
A gyermekek esetében többféle bántalmazás több fajtájáról is beszélhetünk: lelki, fizikai, szexuális bántalmazásról. Az elhanyagolás fogalma is idesorolható. A lelki, fizikai, szexuális bántalmazásnál a fő probléma, hogy a gyermek ellen elkövetnek valamilyen erőszakot. Az elhanyagolásnál éppen ellenkezőleg történik: valamit nem tesznek meg a gyermek gondozói, például hiányzik a gyermek felé irányuló szeretet, elmarad a gondozás, táplálás, vagy éppen a gyermek életéhez, fejlődéséhez szükséges tárgyi feltételek hiányoznak.
Ebből következően a gyermeket megfosztják jogaitól és szükségletei kielégítésétől, ami gyermeki és emberi jogaiból adódik.
A fizikai erőszak a "leglátványosabb", ebben az esetben a gyermek testén jól látható az erőszak, bántalmazás jele, de a viselkedésén, magatartásán is érezhető. Ideges, retteg, szorong, minden zajra megijed, zárkózottá válik. A fizikai erőszak különböző előfordulását tapasztalhatjuk: csonttörések, égések és forrázások, nem baleseti sérülés, mérgezések, fojtogatások. Amikor az erőszaknak látható jelei vannak, akkor a környezet reagálhat és segítséget nyújthat a bántalmazott gyermeknek, akár hatósági eljáráshoz folyamodva is. Gyermekekkel, gyermekvédelemben, egészségügyben (orvosok, védőnők) dolgozó felnőtteknek pedig kötelességük reagálni ezekre a jelekre. Gyakran megtörténik, hogy a környezet a bántalmazásnak szem-, fültanúja, a gyermek megpróbáltatásait látja, mégsem nyújt segítséget. Nehéz az első lépéseket megtenni.
A lelki bántalmazás is érezhető a gyermek viselkedésén, magatartásán. Nehezebben bizonyítható, mint a testi bántalmazás, mert ennek külső jelei nincsenek, ha a gyermek viselkedése nem változik meg hirtelen a bántalmazás hatására (például a bántalmazás régebben kezdődött és a kívülálló egy folyamatot lát, nem változást). Ebben az esetben elsősorban a gyermek bizalmi embere (a hozzá legközelebb álló felnőtt személy) segítséget nyújthat beszélgetéseik során. Néha viszont jól megállapítható következményei vannak külső jelekben is: növekedés zavarok, a gyermek jellegzetes testalkatú alacsoy termetében mutatkozhat meg. Az emocionális (érzelmi) erőszak egyik, egyre gyakrabban említett és felismert formája az ún. Münchausen-szindróma, amelyben a szülők a gyermeket nem létező betegség tüneteinek mutatására, tehát beteg-szerep eljátszására kényszerítik.
"Szexuális erőszak: szexuális erőszak, visszaélés történik, ha a függő helyzetben élő, eltartott és még szükségképpen éretlen gyermek, serdülő olyan nemi jellegű tevékenységben vesz részt, vagy kénytelen részt venni, amit - tájékozatlanságánál fogva - nem ért meg és nem lát át a kellő mértékig, és ami sérti a családi szerepekhez fűződő társadalmi tabukat, tilalmakat. A szexuális erőszak megnyilvánulhat a szokatlan simogatástól a maszturbáláson és közösülésen át a szodómiáig terjedő cselekvésekben. Gyakran pornográf képek (fénykép, film, videó) készítésében való részvételre kényszerítenek gyermeket. Előfordul az erőszak kiterjesztése a család más tagjaira, vagy megtörténik kifejezetten nemi érdeklődés alapján szerveződött, olykor azt meghatározott rítusok szerint gyakorló körökben is.
A gyermeket egyszerre több fajta erőszak is érheti, általában a bántalmazás komplex módon történik, tehát ha valaki szexuális erőszak áldozata, az lelki és fizikai erőszak áldozata is egyben. Az erőszakot elkövető két fajtáját különböztethetjük meg az aktív elkövetőt, aki bántja a gyermeket és sérülést okoz neki, illetve a passzív elkövetőt, aki nem védi meg a gyermeket az őt ütlegelő, szexuálisan zaklató személytől, de ide sorolható az elhanyagolás kategóriája is.
ÖSSZEGZÉSKÉNT- :
Gyakran hallani a mondatot "Szörnyű dolog a gyermekek bántalmazása, de az én családommal ez nem történhet meg."
Felteszem a kérdést: tényleg nem történik meg, vagy nem akarja látni, hogy megtörténik és ezáltal nem is történik meg, mert "amit nem látok az nincs".
Kétségkivül vannak gyermekek,akik már a korai csecsemőkorban neuropáthiás magatartást,fokozott ingerlékenységet árulnak el.Nyugtalanok,sirósak,aerophagok,hasgörcseik vannak,nem esznek,nehezen alszanak el,könnyen felriadnak,dührohamokat produkálnak,egyszóval nehezen kezelhetők.Más gyermekekben túlméretezett félelmi reakciókat látunk,megint mások tulburensek-kiszámithatatlanok,labilis kedélyállapotuak,állandóan izegnek-mozognak,nincs kitartásuk semmiféle játékhozvagy tevékenységhez.Mindezekkel szemben vannak gyermekek,akik elképesztő családi környezetben is meglepően csekély psychés károsodást szenvednek el.
A következőkben azokat a magatartási zavarokat foglalom össze, melyek gyakoriságuk miatt az orvos és szülő mindennapos gondjaihoz tartoznak.
A dührohamok. A második életévben jelentkeznek,többnyire túlzottan engedékeny szülők gyermekeiben.Ha a szülők végül is kénytelenek valamilyen lehetetlen kérést megtagadni,a gyermek görcsösen sir,megüti a szülőt,földre veti magát,nem lehet megnyugtatni.Súlyos esetekben akár gége-görcs is előfordulhat,a légzés kimarad,a gyermek elkékül és mindezeket –rángügörcs is követheti.Egyes esetekben EEG-vizsgálatra és hosszabb megfigyelésre van szügség,mert a roham olyan súlyos,hogy az epilepszia lehetősége is felmerül.A dührohamokat nem lehet további engedékenységgel elkerülni,de a szülőknek nem szabad a kétségbeesett néző szerepét vállalnia.A következetes magatartás a legjobb megelőzés.Súlyosabb esetekben környezetváltozásra esetleg átmeneti gyógyszeres kezelésre is szügség lehet.
Masturbáció. Leányokban már a csecsemő,illetve kisgyermekkorban jelentkezhet.A tünettan jellegzetes,a gyermek lefekvéskor görcsösengörcsösen, esetleg ritmusosan,összeszoritja combjait,egy idő mulva izgalmi állapotba kerül,izzad,kipirul,majd-elalél-A szülők gyakran görcsről beszélnek és csak a részletesebb klinikai elemzés fedi fel a valódi tényállást..Az okok között beszélhetünk-gyermekkori folyásról,cérnagiliszta jelenlétéről,túl szük ruha izgató hatásáról ami majd megszokássá válik.
Kisfiuknál is előfordul.Pszichés alapja mindkét nemben a kellő foglalkoztatás hiánya is lehet,mmindenesetre szakértelemmel végzett pszichés feltárást igényel,és ennek eredményéhez igazodik a kezelés.Kellő foglalkoztatás,a figyelem elterelése eredményes szokott lenni.
A kisgyermekkori masturbációbol nem lehet felnőttkorban jelentkező féktelen nemi ösztönökre következtetni.
A kamaszkori átmeneti-önkielégülés-vagy –onania-szinte fiziológiás jelenségnek tekintendő.A gyermek ijesztgetése félelmetes késői következményekkel helytelen eljárás.A megértő bánásmód eredményesebb.Igyekezni kell a gyermek érdeklődését,elfoglaltságát más irányba terelni.Jót tesz a sportolás,a szabad levegő.
Tic-A tis ugyanazon izomcsoportokban fellépő,stereotyp,megismétlődő,az akarattól függetlenül jelentkező mozgás.A figyelem ráirányitásakor,és izgatott állapotban fokozódik,alváskor szünik.Különböző formában jelentkezik-homlokráncolás,pislogás,vállránditás,fejcsóválás,köhécselés,ismételt sóhajtozás.A pszichés okai nem találhatók meg túl könnyen.Régi konfliktusok,félelmi és agressziós feszültségek szerepelhetnek.A tic fixált,régóta tartó formáinak kezelését szakemberre kell bizni.
Beszédzavarok. Beszédzavarok igen gyakoriak gyermekkorban.A beszéd nagymérvü- késése-hallászavarral,szellemi visszamaradással lehet kapcsolatban.-Dyzarthriás-beszéd/taglalt,töredezett/a központi idegrendszer megbetegedésére utal-A MUTISMUS-már beszédképes gyermek makacs hallgatása-korai környezeti károsodás,félelmi reakciók következménye lehet.Érzékeny,depressziv alaphangulatú gyermekben alakul ki.A-DADOGÁS- már a 3-4 évben kezdődhet.E gátlásos jelenség sokszor csupán átmeneti,de fixálódhat.Kezelásáre ilyen esetekben csak logopéd szakember hivatott.
A gyermekeket nemileg bántalmazó elitéltek áldozatainak kora egyesek szerint 43.78 %-ban 14 éven aluli,de zömmel pubertás előtti korbeliek vannak közöttük.A paedophilia-fokozatai a dédelgető simoga-
táson keresztül a megerőszakolásig terjedhetnek.A bűnözők életkora a serdülőétől az aggastyánig változhat-a serdülők a partner nemét is véletlenszerüen választják meg,a differenciálatlan nemi magatartásnak megfelelően,a durvább erőszak is ritka,éppúgy mint az öregeknél,akik főleg exhibeálára és simogatásra szoritkoznak.
Egy statisztika szerint 16o nemi erőszak miatt elitélt felnőttnél,súlyos családi terheltséget és az átlagnál alacsonyabb életszintet,gyakoribb házaaságon kivüli származást tudott kimutatni náluk.Más vizsgálók az elitéltek között-4%,psychopatát-36% neurótikust-21% oligofrent-és 12% krónikus alkoholistát talált.
Sajátos eredményt adott maguknak az áldozatoknak a vizsgálata-többségük kusza családi légkörben élt,erkölcsileg hiányos nevelést kapott,szorongásos,szeretet nélküli környezetben nőtt fel.
Szerencsáre ez a –laza morális nevelés csökkenti a megerőszakoltak ppsychés traumáját.-az érintett leányokban alig jelentkezik bűntudatérzés saját szerepükre vonatkozóan,inkább ellenségesség nyilvénul meg az összes felnőttekkel szemben.
Az áldozatok jövőjét tekintve a korábban sérültekben kevesebb psychés rendellenesség marad vissza,mig ez a serdülőknél már az estek felében következményként olyan társadalom ellenes megnyilvánulások jelentkezhetnek, mint lopás, elkóborlás, hazudozások stb.Az utóhatás és a gyermekek további fejlődése szempontjából az erőszak tényén kivül lényeges az is,hogy –az egész ügy tárgyalása milyen légkörben zajlott-milyen változásokat eredményezett az áldozatok életében.-egyeseket például intézetekben helyeznel el,ahol más természetü aberrációknak vannak kitéve.
A vérfertőzés ősi törvények,tabuk tiltják a legtöbb társadadlomban.ma ez főleg csupán egyes országokban,primitiv,elmaradott agrárvidékeken fordul elő.alacsony értelmü népesség körében.Fejlettebb társadalomban megmarad családi titoknak.
A leggyakoribb alakja az apa-leány nemi kapcsolat amelyet régebben az apa személyisége felől itéltek meg,ma inkább az egész érdekelt háromszöget vizsgálják,tehát a leány aktiv vagy passiv szerepét és az anya gyakran hallgatólagos-belenyugvó magatartását is számba véve. Az apát gyakramn szellemileg elmaradottnak, degeneráltnak, alkoholistának tüntetik fel,vagy izolálódási hajlamát családja és az egész társadalom felé.Más apák ifejezetten- konformisták-de lányukkal való sexuális kapcsolatot természetes joguknak tekintik,amely lehetőséget ad nekik hogy gyermeküket-kiméletesen-bevezessék a sexuális életbe.
Két apa tipust lehet elkülöniteni-az egyik a feleségét akarja leányával helyettesiteni,nemi életük mellett házastársira emlékeztető,érzelmi szorosabb kapcsolatot alakitva ki-a másik tipus kevesebb romantikával ki akarja elégiteni nemi vágyait,kihasználv gyermeke függő viszonyát.
Több vérfertőző apa közeledését leányához a feleség hidegsége váltja ki.Néha a feleség-érezve saját házastársi képtelenségét-önmaga segiti elő az apa-leány kóros kapcsolat alakulását.
Igen gyakori a mostoha-apa erőszakos nemi kapcsolatteremtése 14 év alatti leányával-ezen esetekben az anya házassága megmentése érdekében –szemet huny-a történtek felett.
Elég gyakori hogy a gyermek lép fel vádlóként a szülőkkel,tanárokkal,szomszédokkal vagy akár képzelt személyekkel szemben.Néha e vádaskodások mögött csupán-éberálmodozás és mesélőhajlam- szerepel,máskor azonban leplezett agresszió kiélése a fontos a felnőttekkel szemben,aki felé viszonzatlan szeretettel fordult,vagy ez valamivel felkeltette féltékenységlt.
A gyermekek elleni bűntettek különösen felháboritóak,de éppen ezért kell gondosan mérlegelni az elmondottakat.Szellemesen jegyzi meg az egyik gyermek psychiáter-hogy ellentétben a népi felfogással,a gyermek szájából nem mindig az igazságot halljuk.
Gyorsuló világunkban egyre sokasodnak a feladatok és mind kevesebb az idő. A
szülők is egyre kevésbé érnek rá arra, hogy megfelelően foglalkozzanak gyermekükkel. Pedig a gyermek a legjobban szervezett és vezetett gyermekközösségek bölcsődék, óvodák és iskolák - mellett sem tudja nélkülözni az állandó szülői gondoskodást, az otthon szeretetteljes családias légkörét.
A szülőknek különösen fontos a szerepük az iskolára való felkészítésben. Ez nem könnyű feladat. Ehhez mindenekelőtt minél alaposabban meg kell ismerni gyermekük magaviseletét meghatározó testi-lelki sajátosságokat kisgyermekkoruktól kezdve. Csak így lehet segíteni személyiségük kibontakoztatását s megfelelni a nevelésükhöz szükséges feladatoknak. A szülőknek ki kell venni részüket az iskolás életformára való megfelelő áttérés biztosításában. Ez a tevékenység nem korlátozódhat közvetlenül az iskolába lépés előtti hónapokra. A felkészítésnek folyamatosnak kell lennie - és miként a gyermek nevelésének is - szinte a születés pillanatától kell megkezdődnie.
AZ ISKOLÁRA VALÓ ALKALMASSÁG
Az iskolás életkor legfőbb jellemzője – az óvodás korhoz viszonyítva – az akaratlagos folyamatok előtérbe helyezése. Ilyenkor a gyermek már egyre inkább uralkodni tud ösztönein, érzelmein, nagy mozgásvágyán, stb. Erre szüksége is van, mivel az iskolás életkorban már a tanulás a legfőbb tevékenységi forma, nem pedig a játék, mint az óvodásoknál. Az iskolai tanulás nemcsak megfelelő értelmi képességet igényel, hanem mindenekelőtt megfelelő alkalmazkodást az új követelményekhez, akaratlagos beilleszkedést az iskolai környezetbe, munkába. A gyermek csak akkor képes minderre, ha biológiai és pszichikai szempontból – testileg és szellemileg – életkorának megfelelően fejlett.
Az iskolára való alkalmasság feltételezi a megfelelő testi fejlettséget, a jó pszichésstátust, a szociális és mentális érettséget. Ezen belül elvárja, hogy a tanulás sikerességét leginkább befolyásoló ún. "totális érzékelő apparátus" – az észlelési (a látás, a hallás, a tapintás), a mozgásos, és az ezeket kísérő verbális struktúra épségét. Az iskolára való alkalmasság egyik legfontosabb összetevője a szociális érettség.
MIT ÉRTÜNK EZ ALATT?
A gyermek megtanulja szabályozni a folyamatokat. Míg a csecsemő, a kisgyermek ki van szolgáltatva a külvilágnak, a gyermek, ahogy növekszik, egyre kevésbé függ ettől, egyre inkább saját akarata szerint tudja kielégíteni vágyait. Önállósul, nemet mond, próbálgatja erejét, kialakítja saját határait. Viselkedésében felfedezhetjük a szülők hanghordozását, gesztusait. Játéka egy idő után eljut a szabálytudatot feltételező társasjátékig. Egyre szebben, érthetőbben fejezi ki magát, eltűnnek a kisgyermekes beszéd jellemzői, a selypesség, a pöszeség. Egyre jobb logikai készséggel, egyre több ismerettel kezd rendelkezni. Képes már hosszabb ideig odafigyelni valamire, elmélyülten végigcsinálni valamit, amit elkezdett, még akkor is, ha nem olyan érdekes. Örül a sikernek, nem tereli el minden a figyelmét. Ezáltal kialakul a feladattudata, a feladattartása és munkaérettsége. Képes a társaival együttműködni, elviselni azt is, ha más van a középpontban. Készségesen válaszol, ha a felnőtt kérdez tőle. Érdeklődik a betűk, a számok világa iránt, várja az iskolát. Az iskolaérett gyermek kb. 10-15 perces aktív figyelemre képes, azaz eddig tud akaratlagosan koncentrálni valamire. Az érdeklődés mellett az aktív figyelem, a tudatos odafordulás a legfontosabb feltétele minden új ismeretszerzésnek.
E nélkül nem volna lehetséges a tanulás.
Az eredményes iskolai teljesítmény feltétele tehát az akaratlagos figyelmen és fegyelmen alapuló bevésés, és a logikai összefüggésekre is támaszkodni tudó felidézés és emlékezés. Az iskolai alkalmasság megítélésénél fontos szerepet játszik a gyermek testi állapota. Azt a gyermeket tartjuk testileg alkalmasnak az iskolára, akinek testmagassága és testsúlya egy bizonyos határ fölé emelkedik, kb. 110 cm magas és 18-20 kg. A gyermek alkata pedig magán viseli az ún. iskolás életmódra szóló alakváltás jegyeit, vagyis teste megnyúlik, elveszti kisgyermekes formáját. Az alkatilag kistermetű, vékony csontozatú gyermek pszichológiai szempontból iskolaérett lehet, de beiskolázása azért érdemel megfontolást, mivel testi fejletlensége miatt kortársainál általában fáradékonyabb, hamarabb megbetegszik. Tapasztalati tény, hogy a jó értelmi és szociális alkalmazkodó képesség mellett, a testi fejletlenség jelentős hátrányt jelent az iskolai terhelés elviselésében. Az esetenként előadódó egészségügyi problémák tisztázásához beiskolázás előtt célszerű a gyermek szakorvos véleményét kémi.
A tanuláshoz megfelelő értelmi képesség, gondolkodásbeli fejlettség szükséges. Az értelmi képesség lényegében abból áll, hogy a gyermek a konkrét szemléletes tapasztalatok síkjától eljut az emlékképekkel, majd elvont fogalmakkal való műveletek végzésének szintjére. A 6 éves, értelmileg megfelelően fejlett gyermek általában még képekben, képszerűen gondolkodik, de már megteszi az első lépéseket az elvont gondolkodás felé. Felismeri, hogy az egész részekből áll, részekre bontható, és a részekből össze lehet állítani az egészet. Ez a képesség alapvetően fontos az olvasás-írás és számolás tanulásnál, mivel csak ennek a készségnek a birtokában tanítható meg a gyermek arra, hogy a szavak betűkből állnak, s a számok bonthatók és összeadhatók. Az értelmi képesség magában foglalja még a gyermek tudását, ismereteit, tapasztalatait, amit önmagával kapcsolatban vagy, szűkebb és tágabb környezetéről eddig megtapasztalt, megtanult. A gondolkodás fejlettsége feltételezi, hogy a gyermek felfedezi a dolgokban a lényeges elemeket, felismeri a dolgok közötti oksági összefüggéseket és következtetéseket.
Fokozott figyelmet szentelünk a statikai funkcióknak, a mozgásszervek működésének, különös tekintettel a mozgás összerendezettségre. Az ún. nagymozgásnak járás, futás, ugrás, stb.) harmonikusnak, összerendezettnek kell lennie. A nagymozgás összerendezettsége leginkább ügyetlenségben nyilvánul meg, pl. A gyermek mellényúl a tárgyaknak, lesöpri, kiejti a kezéből azokat, kapkod. Görcsös a testtartása. Nehezen öltözködik, nehézséget jelent számára a ruha gombolása, a cip felhúzása, a cipőkötő megkötése. Labdajátéknál ügyetlen, biciklizni nem vagy nehezen tanul meg. Ilyen esetekben bármilyen ovi. – sport, de leginkább az úszás, alabdajátékok, vagy az egyensúlyérzéket fejlesztő görkorcsolya, gördeszka, roller, biciklizés sokat segíthet. A harmonikus, összerendezett finommozgás az író-rajzoló tevékenység egyik meghatározója. Azoka gyermekek, akik jól bánnak a papírral, ceruzával, ecsettel, ollóval, stb. nagy valószínűséggel szépen fognak majd írni a füzetben is. Mindehhez fontos az, hogy iskolakezdésre kialakuljon a jobb vagy a balkezesség. A balkezesség önmagában nem rizikótényező, ugyanis a tiszta balkezesség, abaloldaliság – amely kézre, szemre egyaránt kiterjed – nem okoz problAkk van baj, ha a gyermeket átszoktatják a "szebbik" kezére, vagy sérelem éri kisebbnagy ügyetlensége miatt A finommozgás zavarától a vágás, a gyurmázás, a gyöngyfűzés, a görcsös ceruzafogá és nem utolsósorban a rajzok milyensége árulkodik. Formautánzásnál, minta után rajzolásnál a lényeges elemek elmaradnak, a formák nehezen felismerhetők. Ily esetekben támogatást kell kapnia a gyermeknek. Többek között olyan kézügyességet is fejlesztő játékokat (összerakó, kirakó játékokat: puzz1e, gyöngyfűző, stb.) adjunk a kezébe, ami egyszerű és sikereket nyújt.
Ezek az eszközök kedvet teremtenek ahhoz, hogy egyre többször játsszon ilyen játékokkal. Hagyjuk aztán gyurmázni, festeni az ujjával, majd ecsettel lehetőség szerint nagy csomagolópapírra. Használhasson zsírkrétát is, később aztán maga fogja kérni a finomabb munkák elkészít vékony színes ceruzát. A nagy- és finommozgás összerendezettsége szoros összefüggésben van egymással Finommozgás zavarnál a nagymozgást is fejleszteni kell. Még mindig a motorikum oldaláról közelítve említést kell tennünk a finommozgásoklegfinomabbikáról a beszédmozgásról – s ehhez kapcsolódóan a beszédkészségről és a beszédértésről. E vonatkozásban ez a helyes hangképzést, az életkornak megfelelőkifejezőkészséget, vagyis a beszéd formai és tartalmi fejlettségét jelentiNézzük kicsit részletesebben: A beszéd hangokból áll, ezekből képezzük a szavakat, a mondatokat. Ha a gye már az egyes hangokat sem tudja tisztán kiejteni, selypít, raccsol, érthetetlenek leszne az általa kiejtett szavak, mondatok. Nagyon fontos tehát, hogy a hangképzés tiszta hangok érthetőek legyene Ez nemcsak a beszéd, hanem az írás-olvasás megtanulása szempontjából is lényeges. Nehéz helyesen leírni, vagy elolvasni írott szövegekben egy hangot, illetve ahangokból ál szavakat annak, aki magát a hangot sem tudja helyesen kiejteni Lényeges, hogy tartalmilag is elérje a beszédfejlettség a megfelelő szintet. Ez aztjelenti, hogy a gyermek tudja értelmesen kifejezni gondolatait, élményeit, el tu mondani a vele vagy mással történteket, s jól megértse azt, amit a felnőttek nek mondan Gyermekeink beszédszegény világban élnek. A családi beszélgetéseket felváltja televízió, a videó, aminek következtében egyre gyakrabban marad el a mama vagy az apa esti meséje. Pedig a mese olyan élmény adta tudással ajándékozza meg gyermekeinket, ami semmivel sem pótolható. Mese közben ugyanis, a gyermemama szájmozgását nézi, megfigyeli a hangképzéshez kapcsolódó ajakmozgá fülével hallja a beszédhangok tiszta ejtését, a beszéd dallamát, aminek következtében egyszerre több érzékszervén keresztül van módja „tanulni” a szép, tiszta beszédet. Mesehallgatás közben a gyermek képzeletében megindul a hallott történet képimegformálása. Mint a filmrendező a filmet, a gyermek is „leképezi” agyában a mecselekményét, ami által aztán az agyát kreatív gondolkodásra készteti. A gyermek a beszéd révén szerzi ismereteinek nagy részét, segítségéve! fejezi ki magát, lép érintkezésbe környezetével. Minél fejlettebb beszédkészséggel lép az elsőosztályba, annál biztosabb lesz eredményes tanulása. Élő beszédének fejlettségétől függ majd írott beszédének, az írásnak, írásbeli kifejezőkészségének mértéke, minősége.
Az iskolakezdés előtt kell kialakulnia az un. testsémának. Fontos, hogy a gyermek saját testéről pontos ismerettel rendelkezzen, ismerje testrészeit, érzékszerveit, testének bal-jobb oldalát. A testkép alapvető viszonyítási pont a környezetben való eligazodásban. A testséma ismerete alapját képezi a téri tájékozódásnak, hozzásegít, hogy a gyermek megtanulja és helyesen alkalmazza a balra-jobbra, az előtte-mögötte, alatta-fölötte, stb. relációkat. A jó téri tájékozódássegítheti majd az iskolában a hasonló formájú betűk pl. a b-d – egyiknek jobbra, másiknak balra dudorodik a pocakja – vagy a b-p – egyiknek fölfelé, a másiknak lefelnéz a szára – megkülönböztetését, vagy az eligazodást a hármas vonalközben és a négyzetrácsos füzetben. Az iránytévesztés egyik szembetűnő jele, amikor a soralkotást jobbról-balra végzi gyermek, rajzait is ilyen irányban kezdi el. Vagy a már ismert betűket, számokat, esetleg a nevűket tükörírással írja le. Fontos felfigyelni rá és szakember segítségé kémi. A téri tájékozódás másik alapvető eleme a tapintásos érzékleti tapasztalatok mennyisége és minősége. A tárgyak alakját, formáját, nagyságát, színét látás és közvetlen tapintás segítségével tanulja megbecsülni a gyermek. E funkciók biztonságos működése alapfeltétele az un. magasabb rendű megismerési folyamatoknak, a sikeres iskolai tanuláshoz szükséges értelmi működésnek.
Összefoglalva tehát, a téri tájékozódás, a térhez való viszonyulás, a téri irányok ismerete, a tárgyak alak, forma, nagyság szín szerinti pontos észlelése az olvasás- és írástanulás alapfeltétele. Hiányuk az olvasás- és írászavar melegágya. Az iskolakezdéssel új korszak kezdődik minden gyermek életében. Az örömteli, önfeledt kisgyermekkort felváltja a kötelességtudást, kitartást igénylő kisiskoláskor. A gyermeknek fel kell adni a mesék világát, de megtalálja helyette a teljesítmény, a siker örömét. Ennek eléréséhez kell mindnyájunknak szülőknek, pedagógusoknak,pszichológusoknak, gyermekorvosoknak, védőnőknek segít
A lassúbb fejlődést vagy kissebb részleges lemaradást mutató gyermekek megitélése különösen fontos feladat,mivel differenciálnunk kell őket a gyengeelméjüségben szenvedőktől.
Az iskolás gyremek személyiségzavarai előidézésében fenntartásában,súlyosbitásában adott eseteben az iskolai környezeti ártalom forrása eredhet ,az alábbi okokból.-
Az általános oktatási rendszerből-a beiskolázott életkor nem megfelelő meghatározásából.Az oktatási formából és tartalmából.Az ezzel egybefüggő szabad idő milyenségéből.-a téli és nyári vakáció nem helyesmegyzabásából.
A helyi iskolai obiectiv körülményektől-A kevés pszichológiailag nem megfelelő képzésü pedagógus létszámból.A túlzsufolt tantarmekből.A délelőtt és délután váltakozó oktatási rendszerből.A koedukációs osztályok nem megfelelő vezetéséből stb-A túlzott iskolai elfoglaltságból,a kevés szabadidőből,a túlzott házifeladatok adásából,a hétvégi-/szombat,vasárnap pihenő idő nem biztositásából.
Egyes pedagógusok nem megfelelő személyiségéből,nem megfelelő szakmai tudásából.Ezen belül nem megfelelő tanitói-nevelői módszeriből.A tanitás közben a fenyités nem megfelelő módszereinek használatából,a megalázó megszégyenitésből,esetleg verésből.
Az osztálytásak nem megfelelő viselkedéséből/verekedés, csúfolódás, dúrvaság/ Koedukációs osztályokban a különböző nemüek egymás iránti nem megfelelő magatartásból.Különösen felső osztályokban a pubertás életszakaszában az osztálytársak nem példamutatásából.
Az iskolai foglalkozással,tanulással szemben nem megfelelő szülői gyermeknevelői állásfoglalásból.Az adott gyermek tehetségéhez képest túlzott követelmény,,túlzott rendüség megkivánásából.Túl sok mellékfoglalkozás/idegen nyelvek,zene,spotversenyek,tánc,szinpadi szereplés stb/megköveteléséből.Nem megfelelő magatartás az átmeneti rosszabb jegyek szerzése esetén/esetleg súlyos verések,büntetések,a tanulással túlterhelés következtében-szórakozás,gyermektársakkal való játszás eltiltásából stb.
Az iskolaváltoztatásból-Vidéki,kissebb követelményeket támasztó,nagyobb követelményeket igénylő iskolába kerülésből,
Külön kiemelendő az általános iskola I és V-a gimnáziun I és IV
Osztályainak körülményei.Az általános iskola I-ső osztályának nehézségei kézenfekvőek.Az általános iskola V-dik osztályában kap a gyermek több tanárt és más osztályfőnököt,és nehezen tudja érzelmi kapcsolatait a pedagógusokkal szemben kialakitani.
A gimnázium IV osztályában –azért,mert életkoruknál fogva rendszerint ekkor vannak a pubertás életszak csúcsán.A VIII-dik ossztály pedig az érett ségivel járó megterhelések,pályaválasztási problémák,ugyanakkor a poszt –pubertás utáni állapotban teljes erővel jelentkező nemiségi problémák egybeeső terhelése adja az ártalom lehetőségét.
Olyan osztályban ahol mindenki ugyanazt a munkát végzi,az átlagnál tehetségesebb gyermek unatkozik,mert a feladatok tulságosan könnyüek számára.Sok szülő azt gondolja hogy az egyetlen megoldás az lehetne,na ugrany egy osztályt.
Ez jól beválna ha a gyermeka korához képest elég fejlett és közösségi alkalmazkodóképessége is jó.De ha nem akkor
elszigetelődik,különösen, ha osztálytársai már serdülőkorban vannak.Esetleg kis termete miatt nem tud lépést tartani az új osztálytársakkal a sportban,tornában.Fiatalabb korának megfelelő érdeklődése akadályozhatja a közösségbe való illesszkedését.Mi haszna van abból,hogy egy évvel fiatalabb korban került be az egyetemre,vagy középiskolába,ha közben magányos,visszahúzódó emberré lesz?
Legtöbbször sokkal jobb,ha a vele egykoruak közösségében marad,feltéve ha a pedagógus,elég rugalmas ahhoz,hogy olyan programot szabjon meg a számára,ami neki is elég érdekes lehet.Ráosztják pl-egy-egy témával kapcsolatos legnehezebb könyvek elolvasását.Ha a tehetséges gyermek jól tanul,a többiek könnyen rásütik hogy -stréber-vagy „Buzgó Mócsing”. De ha a közös munkában vesz részt akkor értékelik ügyességét és eszességét,mert nekik a közösségnek van haszna belőle.
Még ha a szülő úgy látja is,hogy gyermeke az átlagnál tehetségesebb ne irassa különleges iskolába,ha a tanárai nem tanácsolják.Rendszerint a tanár tudja a legjobban megállapitani,hogy a gyermek milyen osztályba való.Kegyetlenség a gyermeket olyan osztályba kényszeriteni ahol a feladatok meghaladják képességeit.Végül nem tud eredményt elérni,és végleg elmarad a többiek mögött.
Itt merül fel a kérdés,hogy vajon az átlagnál okosabb gyermeket helyes-e iskoláskor előtt otthon olvasni és számolni tanitani.A szülő azzal érvel hogy a gyermek kérdezgeti a betüket,számokat,és kéri hogy tanitsák.Ez lehet hogy igaz egyes gyermekek esetében és ha a gyermek kérdez nem árt ha felelünk.
De a kérdésnek rendszerint másik oldala is van.Gyakran kiderül hogy maguk a szülők táplálnak ambiciókat a gyermekükkel kapcsolatban,és vágynak arra hogy a gyermek kitünjön a többi közül.Ha a gyermek játszik vagy hancurozik,csak mérsékelten figyelnek oda.De ha a gyermek korán érdeklődést mutat az olvasás iránt a szemük felragyog és lelkesen elégitik ki kiváncsiságát.A gyermek észreveszi elragadtatásukat és még nagyobb érdekdeklődéssel válaszol – ezzel pedig elszakitjákkorának természetes tevékenységeitől,és idő előtt valami koravén tudósfélét csinálnak belőle.
A szülők persze nem lennének szülők,ha nem örülnének gyermekeik kiváló tulajdonságainak.De külömbséget kell tenni a gyermek spontán érdeklődése és a szülők mohó kivánsága között.Ha a becsvágyó szülők ezt be tudják vallani önmaguknak,és fékezik ambicióikat,letesznek arról,hogy gyermekük életét saját kivánságaik szerint irányitsák,akkor a gyermek boldogabb,teljesebb és hálásabb ember lesz.
Ez áll nemcsak a korai olvasásra hanem a gyermek tevékenységére bármely életkorban a tanulás,zene.táncürák,sport vagy a társadalmi élet területén.
Az utóbbi évtizedek során abban mindenki egyetértett – a politikusok, az oktatási szakemberek, sőt a szülők is – a fejlett országokban és a harmadik világban egyaránt, hogy minden gyermek számára kötelezően biztosítani kell az iskolába járást, legalább az alapfokú oktatást. Abban azonban láthatóan nincs egyetértés a döntéshozók között, hogy a kötelező alapszintű beiskolázásra pontosan melyik életkorban kerüljön sor, mint ahogy nem egyeznek a vélemények abban a kérdésben sem, hogy adott országban mi legyen a leghelyesebb bánásmód az ott hatályos tankötelezettségi elvárásoknak nem megfelelő gyermekekkel.
A világ országainak oktatási rendszereit áttekintve1 megállapítható: az országok legtöbbjében az iskolakezdés időpontját általában a hat év körüli életkorra teszik. Az ideális beiskolázás megkezdésének időpontjának megítélésében ma jól láthatóan két – egymással ellentétes – tendencia érvényesül. Az egyik irányzat követői – különböző okokból – mielőbb az intézményes nevelés keretei között szeretnék látni a kisgyermekeket: ennek egyik módja a beiskolázási korhatár csökkentése, a másik pedig az iskolai előkészítés részben vagy egészben történő intézményesítése, illetve az óvodába járás valamilyen életkortól kezdődő kötelezővé tétele. A másik trend az iskolakezdés életkorának emelését szorgalmazza: ennek megfelelően nem tekinthető kivételnek a hétéves vagy az ennél idősebb korban történő beiskolázási gyakorlat sem. Mindkét irányzat hívei igyekeznek tudományos érvekkel, vizsgálati eredményekkel is alátámasztani állításaikat.
Az intézményes nevelés minél korábbi megkezdése
A mielőbbi iskolai előkészítés, illetve iskolai beíratás gyakorlatát követő országokban részben az ötéves korhatárnál húzzák meg a vonalat (így tesznek például Ausztrália bizonyos államaiban, Bangladesben, Új-Zélandban, Pakisztánban, az Egyesült Királyságból Angliában, Walesben és Észak-Írországban, valamint Cipruson és Izraelben), de vannak elkötelezettjei az ennél korábbi kezdésnek is (például az Egyesült Királyság skóciai részében – itt a beiratkozás azok számára kötelező, akik a tanévkezdést követő február 1-jéig betöltik az ötödik évet), Ausztrália egyes államaiban és Hollandiában, ahol a négy, illetve a négy és fél éves életkor jelenti a nevelési-oktatási intézmények kötelezően előírt látogatásának megkezdését. Vannak olyan országok is (például Indonézia, Írország, Belgium), ahol külön meghatározzák a beiskolázhatóság alsó határát, és külön megjelölik a tankötelezettség kezdetének időpontját – s a kettő között akár kétévnyi különbség is lehet. Érdekességként megemlítjük még Görögország példáját2> is, ahol a kötelező iskolakezdés korhatára öt és fél év: azaz minden olyan gyermeknek iskolába kell mennie, aki az év október 1-jéig eléri ezt az életkort. Ezekben az oktatási rendszerekben általában az óvoda deklaráltan is iskolai előkészítő szerepet kap, vagy pedig törvényileg is kimondják, hogy a beíratást követő első esztendőben az intézményben az oktató-nevelő munka során nem lehet a formális tanítás eszközeivel élni (ez történik például Luxemburgban).
Ezekben a törekvésekben láthatóan az a szándék érvényesül, hogy az iskola lehetőséget kapjon arra, hogy – mielőbb „átvéve” a gyermeket a családtól – pótolja a kulturális, szociális és nevelési hiányosságokat. Azokban az országokban pedig, ahol sok a bevándorló – például az Egyesült Királyságban –, az emigránsok gyerekeinek korai beiskolázásával bevallottan elsősorban a befogadó ország nyelvének minél eredményesebb elsajátíttatása a cél.
Egyes szakemberek szerint az sem teljesen mindegy, hogy az iskolába kerülő gyermek melyik évszakban született.3 Erre a kutatásra mindenesetre néhány évvel ezelőtt az Egyesült Királyságban került sor, ahol 4000 hat- és hétéves gyermekből álló mintán vizsgálták a születési évszak és a gyermek matematikai, természettudományi és anyanyelvi előmenetele közötti összefüggéseket. Három időszak között tettek különbséget: tavaszi, nyári és őszi gyerekekről beszéltek. A felmérés tapasztalatai alapján meghatározó jelentőségű tényezőnek bizonyult a születési évszak: olyannyira, hogy ezt minden pedagógusnak figyelembe is kell vennie, hiszen ezek a különbségek egyszersmind a gyermek szociális, érzelmi és kognitív fejlettségi szintjét, érettségét is meghatározzák, és a tanulmányi teljesítményében is megmutatkoznak. Megállapították, hogy például a nyári születésű kisiskolások általában jobb eredményeket érnek el, mint őszi születésű társaik. Mivel azonban a beiskolázás jogszabályi előírásainak következtében elkerülhetetlen az, hogy egy-egy iskolai osztályban különböző évszakban született gyermekek kerüljenek egymás mellé, megfigyeléseik összegzésekor a kutatók ismételten a gyermekekkel való egyéni bánásmód fontosságát hangsúlyozzák, hozzátéve hogy ennek nem csupán a módszertani különbségekben, hanem bizonyos fokig a tantervi elemek közötti differenciálásban is meg kell mutatkoznia.
Általános tapasztalat az is, hogy az életkori és egyéb különbségek érvényesülését eredményesen tompíthatják a beiskolázást megelőző intézményes nevelési programok, előbbi példáinkban az óvodába járás jótékony hatásai. Érdekes módon egyes kutatók4 arra is felfigyeltek, hogy noha az életkori különbségek feltűnően befolyásolják az olvasás, a helyesírás és a matematika tanításának eredményességét, az iskolában ezeket a fejlődési különbségeket a lányok sokkal jobban kompenzálják, mint a fiúk. A lányoknak az első tanítási időszakban tapasztalható jobb tanulmányi eredményeit részben ez is magyarázhatja.
A későbbi iskolakezdés elkötelezettjeinek érveiből
A hétéves kori iskolakezdés ma Törökországban, Szudánban, Marokkóban, Kolumbiában, Afganisztánban, Dániában és Svédországban kötelező, néhány országban pedig – Szingapur, Peru, Kanada – hivatalosan is megengedett. (Etiópiában ugyan hatéves kortól számítják a tankötelezettséget, az illetékes minisztérium azonban szeretné az alsó életkori határt hét évre felemelni. Norvégiában viszont a korábbi hétéves beiskolázási határt éppen az 1997/98-as tanévvel kezdődően szállították lejjebb egy évvel, azzal a kikötéssel, hogy a tanítási hetet 20 órában maximálták, egyben kötelezték az iskolákat arra is, hogy a hat és kilenc év közötti gyermekek számára minden tanítási nap után szabadidős programokat szervezzenek5.)
A hat évnél későbbi iskolakezdés szakmai elkötelezettjei között feltűnően sokan a harmadik világ, azon belül is főként az afrikai kontinens sajátosságaira hivatkoznak. Az UNESCO adatai szerint6 például 33 szub-szaharai afrikai országból 28; 21 latin-amerikai és karib-tengeri országból 12 és a három dél-ázsiai országból kettő esetében elmondható, hogy az iskolába lépők közel kétharmada amúgy is a hivatalos tanköteles kor fölött kezdi meg iskolai tanulmányait. Az idézett adatok arra is rávilágítanak, hogy ezekben az országokban a lányokat valamivel fiatalabb életkorban iskolázzák be, mint a fiúkat. Julius Nyerere Tanzánia egykori elnöke például személyesen is fellépett a hatéves kori iskolakezdés ellen7, arra hivatkozva, hogy ezekben a régiókban, ahol az életfeltételek ennyire nehezek, a korai iskolakezdést nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is nehéznek tartják és ellenzik. Ezért ő is a kötelező beiskolázás későbbre halasztását támogatta, hozzátéve azonban, hogy – természetesen – a fejlődő országokban különösen szükség van arra, hogy valamiképpen szabályozzák a gyermekek iskolába járását; ugyanis csak a belépés időpontjának és az oktatás kötelező időtartamának törvényi meghatározása teszi lehetővé, hogy a hatalom rákényszeríthesse a vonakodó szülőket gyermekeik iskolába járatására.
Az életkörülményeknek a tankötelezettségi előírások betartására gyakorolt hatásával más módon is szembesülhetünk. Különösen feltűnő a városi és a vidéki környezet közti különbség, az utóbbi rovására. Az oktatási rendszereket bemutató áttekintések ugyanis arra hivatkoznak, amiről az előbb idézett kenyai esettanulmány szintén említést tett, hogy vidéki környezetben a gyermekek később érik el az iskolának megfelelő érettséget, mint a városok által biztosított életfeltételek között. Banglades oktatásügyi kormányzata addig is elment, hogy felvetette a vidéki gyermekpopuláció számára a nyolcéves kortól kezdődő iskolalátogatási kötelezettség lehetőségét; Szudánban pedig most is törvényi lehetőség van a gyerekek hétéves kornál későbbi beiskolázására. (Szaud-Arábia viszont mielőbb beszüntetendőnek tekinti a jelenlegi gyakorlatot, mert az alapfokon beiskolázott gyerekek majdnem egyhatoda 12 év fölötti; s a kenyai esettanulmány is felhívja a figyelmet arra, hogy a túlkoros, vagyis a megfelelő időben a hatóságok látókörén kívül rekedt gyerekek beiskolázása rengeteg pedagógiai természetű problémát vet fel.)
A beiskolázás életkori tényezőinek fontosságára hívta fel egyébként a figyelmet Philip H. Coombs8 is, amikor aggályait fogalmazta meg amiatt, hogy a fejlődő országok előszeretettel adaptálják a nyugati világ életkorok szerint tagolódó iskolarendszereit. A problémát ezekben az esetekben is elsősorban az urbánus és a vidéki – rurális – környezet közötti különbségek okozzák: ez utóbbi ugyanis még ma is gyakran a hagyományokhoz kötött, emiatt az itt élők másként ítélik meg a gyermeki fejlődés menetét, s korántsem biztos, hogy egy afrikai vagy indiai vidéken is ugyanúgy gondolkoznak az életkorok lehetőségeiről, mint abban a kultúrában, melyben a mintának tekintett iskolarendszer kialakult. E feltételezések helyességét mindenesetre jelzik azok a nehézségek is, amelyek bizonyos gyermekpopulációk (elsősorban a kislányok) beiskolázása körül még ma is rendre előfordulnak. (A teljesség kedvéért itt meg kell említeni még Kínát, ahol a hatóságok mindmáig általában képtelenek érvényt szerezni a tankötelezettségi előírásoknak.9)
A későbbi iskolakezdés hívei elsősorban az általuk korainak tekintett életformaváltás nehézségeitől, az iskolába való bekerüléssel együtt járó feszültségektől, az iskolai ártalmak terheitől kívánják megkímélni a gyermekeket. Teszik ezt abban a meggyőződésükben, hogy ez az egy esztendő nagyon sok változást hoz a gyermek életében.
Mi lehet hát a megoldás?
Valószínűleg mindkét vitatkozó félnek megvan a maga igazsága. A dilemma megoldására irányuló próbálkozások is mintha éreznék ezt: jobbára ugyanis szeretnék megkerülni a döntést. E téren az utóbbi évek során többféle kezdeményezés is ismertté vált. Németországban11 például, a néhány éve kidolgozott új iskolakezdési koncepció értelmében, az iskolába lépést már nem kötik semmilyen feltételhez. Lemondanak az iskolaérettség megállapításáról is; minden gyermeket beiskoláznak az első osztályba. Véleményük szerint ugyanis az iskolaérettség és az iskolai képességek megállapítása szelekciót jelent; ehelyett ők az individualizáció és az integráció útjára léptek.
Svédországbanis – az alapfokú oktatás során – mindvégig automatikus továbbhaladást biztosítanak a tanulóknak. (E rendszer másik érdekessége az, hogy a svéd iskolákban egészen a 6. osztályig osztályozás sincsen.
Így tűnik azonban, hogy ez a kezdeményezés, melyhez sok helyütt az évismétlések elkerülése érdekében folyamodnak (egyes statisztikák szerint ugyanis ezek nagysága folyamatosan a 10 és 20% közötti tartományban mozog), nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. „Az elmúlt két évtizedben néhány ország az osztályismétlési arányokat azáltal csökkentette, hogy bevezette az automatikus továbbhaladási rendszert... De ez nem bizonyult kielégítő megoldásnak. Csak a közösségi alapú, a kora gyermekkorban elkezdett programok segíthetik a gyermekek iskolára való felkészítését” – olvashatjuk az UNESCO egyik, már korábban is idézett értékelésében.
A környezetünkbol nyert információk 70-80%-át látásunk adja. A látás komplex érzékelés, amely magába foglalja a két szem segítségével történo térérzékelést, a távolságbecslést, a részletek-, szín-, forma-, valamint a kontrasztérzékelésnek- és a tárgyak megkülönböztetésének a képességét. E képességek általában az életkor növekedésével egyre csökkennek. A legtöbb látáselváltozást (látásromlást) korrigálni lehet szemüveggel, gyógyszerrel, netán mutéti beavatkozással. Tág értelemben látássérült az, akinek a látása a látási analizátor valamely részének (szem, látópálya, agykérgi látóközpontok) kóros elváltozása (betegsége, sérülése) következtében a legkülönbözobb mértékben csökken. A vakságnak, az aliglátásnak illetve a gyengénlátásnak világszerte különféle orvosi, szociális, pedagógiai, foglalkozási stb. szempontú meghatározásai ismeretesek. Az egyes országok társadalmi gazdasági helyzete, egészségügyi és kulturális ellátottságának színvonala, oktatási rendszere stb. szabja meg, hogy kiket is foglalnak magukba ezek a kategóriák. A látássérültek problémái különböznek abban a tekintetben is, hogy a fogyatékosság veleszületett-e vagy késobbi életkorban következett be, s ha igen, mikor.
A veleszületett látásfogyatékosság leggyakoribb okai: örökletes betegségek, méhen belüli fertozések, a szülés elotti károsodások, valamint legnagyobb számban a koraszülést követo látásvesztés. Az anatómia több mint száz részt különböztet meg a szemmel, illetve a látószervekkel kapcsolatosan. Szembetegségbol viszont több száz fajta van! Már magzati korban is több mint 25 féle szembetegség lehetséges. Tehát a betegség minden további nélkül vezethet vaksághoz, mivel a látóképesség átmeneti vagy végleges hiánya a szem legkülönbözobb részeinek kóros elváltozása következtében is megvalósulhat. A vaksághoz vezeto leggyakoribb kórképek: következik be. Ez évente kb. 1000 embert jelent. Még sajnálatosabb, hogy közülük 65% harminc évnél fiatalabb! A sérülések nagy része a gyermekkorban történik, általában a szüloi felügyelet hiánya vagy a gyermek fegyelmezetlensége miatt. A látást fenyegeto sérülések a felnottkorban is gyakoriak.
Elsősorban a munkahelyi balesetek (szilánk, ko, ívfény, sav vagy lúg okozta sérülések, a védofelszerelés hiánya, elavult munkavédelmi rendszabályok stb.) következtében. A szakszerutlen segítségnyújtás további súlyos károsodásokat okoz. Egyre gyakoribbak a közlekedési baleset során bekövetkezett szemsérülések. Témánk speciális voltából adódóan feltétlen foglalkoznunk kell a vakság, az aliglátás és a gyengénlátás ismérveivel, eltéro sajátosságaival. Bizonyos alapveto fogalmakkal, információkkal mindenképpen tisztában kell lennünk ahhoz, hogy jól megérthessük ezeknek az embereknek a helyzetét, gondolkodásmódját, érzésvilágát. Nem mintha ezek alapvetoen eltérnének az "átlagemberétol", mindez sokkal inkább azt a célt szolgálja, hogy egyfajta mélyebb empatikus készségre tehessünk szert velük kapcsolatosan. Így talán jobban fogjuk érteni és értékelni oket.
Vakság A WHO definíciója szerint vakságnak nevezzük az állapotot, ha a látásélesség a jobban látó szemen nem haladja meg a 20/400-ot, vagyis az 5%-ot, illetve a látótér nem nagyobb, mint 20 fokos.
1. Tudományos értelemben vak a fényérzékelés nélküli szem (amaurosis).
2. Általános értelemben viszont vakságról (caecitas) akkor beszélünk, ha mindkét szem vak.
3. Pedagógia szempontból vak az a személy, akinek látásvesztése 90-100%-os, tehát legfeljebb 10%-os látásmaradvánnyal rendelkezik. a. Teljesen vak személy, aki a fényt nem érzékeli (vizusa 0). b. Fényérzékelo az, aki a fényt érzékeli, annak irányát meghatározza, viszont megkülönbözteto képessége gyakorlatilag nincs. Ez olyan emberre vonatkozik, aki közvetlen környezetében se tud a szeme segítségével tájékozódni. (Egyik szemével se tudja 1 m távolságból a kéz felmutatott ujjait megszámolni.)
4. Társadalmi szempontból vaknak kell tekinteni azt az egyént, akinek látásélessége a teljes látásélesség egy tizede.
5. Szakmai (professzionális) vakságról akkor beszélünk, ha valaki a munkakörét gyenge látása miatt többé nem tudja ellátni. (Ennek határai különbözoek, általában az olvasóképesség elvesztését jelenti.) Magyarországon évente kb. 200 munkaképes felnott veszti el a látását. Átlagosan ilyen nagyságrendu a veleszületetten illetve fiatalkorban látásukat vesztett személyek száma is.
A megvakulás okai különbözoek, de következményei szinte mindig azonosak: a látássérült és hozzátartozói lelki válságba sodródnak, a jövot kilátástalannak érzik. A látássérülés fokozott alkalmazkodást kíván mindenkitol. Az alkalmazkodó-képesség mértéke a személy életkorán kívül döntoen saját személyiségétol függ. A látásvesztés a cselekvések új módon való elsajátítását követeli meg. A vakká vált ember számára korábbi élményei és a családban elfoglalt státusza fontos tényezok az új élethelyzethez való alkalmazkodásban. Ha valaki elveszíti a látását, az ún. traumás krízist okoz az egyén számára. (A gyermekkorban megvakultak dönto többsége azonban ezt nem éli át.) A krízis által kiváltott reakció nagymértékben függ a személy identitásának erosségétol, a körülötte lévok reakcióitól, és hogy az egyén mennyire hiszi azt, hogy a jövoben képes lesz eleget tenni a számára legfontosabb szerepeknek. A szerep megélését befolyásolhatja, hogy a látássérült korábban hogyan vélekedett a vakokról. A traumás krízis különbözo fázisokra osztható. A sokk fázisban az egyén elveszíti azt a képességét, hogy az adott helyzetnek megfeleloen reagáljon. A vakság problémája annyira betölti, hogy kiszakad környezetébol. Sem fizikailag, sem szellemileg nem vesz részt környezete cselekvéseiben, a neki szánt információkról nem vesz tudomást. A reakciós fázisban a látássérült "gyászolja" elveszett látását. Gondolatban elmúlt, látó élményeivel foglalkozik. Meghiúsult életcéljai elégedetlenné teszik, mindezért önmagát és/vagy környezetét okolja. A felépíto fázisban a látássérült és környezete megtanul kooperálni.
A csapás feletti gyászérzésbol kivezeto utat keresve, a látássérült és családja egymásra találnak. Az új feladatok, a közös gondok, együtt elérheto célokat jelölnek meg. Ez azt jelenti, hogy a személyiség felfogja, hogy sérült, de a sérülés elfogadása nem jelenti önmaga lebecsülését. Az újra orientálódás fázisában már többé-kevésbé reálisan képes megítélni saját magát és környezetét. Mindennapi teendoit ellátja, s közben új életcélokat tuz ki maga elé. Sajátos a térérzékelése és képzeletvilága a vakon született vagy korán megvakult embereknek. Aki vakon született, az természetesen már eleve másfajta (a látókéhoz képest másfajta) környezet-megismerési módba született bele. A vakság olyan tartós állapot a személy pszichikus életterében, amely egy ún. "börtönhelyzet" kialakulásához vezethet. Ez a lehetséges helyzet nemcsak annyit jelent, hogy több akadályba ütköznek és több kudarcot élnek át, mint a látók; lényege az, hogy a vakság nem egyszeruen bizonyos lehetséges célokat zár el a személy elol (számos foglalkozást, párkapcsolatot stb.), vagyis nem a célt vagy célokat veszi körül akadály, hanem maga a személy akadályozott. Ezzel sok esetben nemcsak a célok elérésérol kell lemondania, hanem pszichológiai értelemben vett "mozgásszabadságáról"
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a vakok nem egy különös mbertípus, akinek sajátos, az átlagos emberekétol eltéro élete van. Egyszeruen más. A vakság olyan állapot, amely eroteljes hatással van a személy lelki funkcióira, érzelmi életére, társas magatartására; az épen maradt észlelési módokra (tapintás, hallás, szaglás), az emlékezés és a gondolkodás fejlodésére - végeredményben az egész személyiségére. Aliglátók Az aliglátók gyakorlatilag vakok, hiszen az ép látás maximum 10%-ával rendelkeznek. Mégis hatalmas különbség van köztük és vak sorstársaik között, hisz ok fizikálisan látnak, ha ez a látás mégoly csekély is. E kis látásmaradvány nagy segítséget jelent számukra a mozgásban, tájékozódásban, a mindennapi életben, de kevés ahhoz, hogy a síkírás-olvasást elsajátítani vagy azt ismeretszerzési eszközként használni képesek legyenek. Ujjolvasók azok, akiknél a megkülönbözteto képesség még létezik. (A felmutatott kéz ujjait 0-4 méter-ig terjedo távolságról is észlelik.) Nagytárgylátóknak nevezzük azokat, akik mozgó háttérrel jól kiemelkedo nagyobb tárgyakat észrevevo látásteljesítménnyel rendelkeznek. Az aliglátó személyt, bár rendelkezik valamennyi látóképességgel, a munkaeropiacon mindenhol vakként könyvelik el. Gyakorlatilag az o esetükben beszélhetünk a szakmai (professzionális) vakságról. Külön figyelmet érdemel a látásmaradvánnyal rendelkezoknél, az un. kettos peremhelyzet, ami a legnagyobb pszichikai teherként nehezedik rájuk. Ennek oka az azonosulás hiánya. Az aliglátó személy gyakran nem tud beilleszkedni, mert a vakok látóként, a látók vakként kezelik. További problémát jelent, hogy látása gyakran cserben hagyja. Életmódjában is ez a kettos peremhelyzet nyilvánul meg. A továbbiakban is fellelheto lesz velük kapcsolatosan az a már említett kulcsfontosságú tény, hogy esetükben a látásromlás még nem fejezodött be, ezért a maradéklátás megorzése illetve minél jobb kihasználása alapvetoen meghatározza tevékenységük legnagyobb részét. Ez természetesen erosen kihat a munkavállalás területére is. Gyengénlátók Gyengénlátó az a személy, akinek a látásmaradványa 10-33% között van, azaz látásvesztesége 67-90%-os (a pedagógiai osztályozás szerint). A gyengénlátás okai az esetek legnagyobb részében a szem töréshibái, melyek optikai segédeszközökkel teljesen nem javíthatóak. Ezek a nagyfokú rövidlátás, távollátás illetve a szaruhártya görbületi hibái. Oka lehet még tompalátás, szemteke-rezgés, szemidegsorvadás, szaruhártya, ideghártya és látótest elfajulások, általános festékhiány, a látószerven belüli gyulladásos folyamat, daganat, hályog, fizikai, kémiai ártalmak stb. Az okok sokféleségébol eredoen a gyengénlátás nem ítélheto meg a korrigáló szemüveg dioptriaértékébol, hiszen számos látáshiba részben, vagy egyáltalán nem javítható szemüveggel. Amint a fentiekbol is látható a három csoportba sorolást - különösen a határon lévo ízusértékeknél - sokféle tényezo befolyásolja. Többek között az általános személyiségkép, az életkor, az esetlegesen csatlakozó egyéb fogyatékosság, a látásmaradvány felhasználhatósága, minosége; tér- és színlátás foka, valamint egyes esetekben a látásromlást eloidézo betegség prognózisa.
Külön kell beszélni azokról a fertőző gyermekbetegségekről, amelyek megelőzésére védőoltással védekezünk. Ezek a gyermekbetegségek nagyon ritkán fordulnak elő egy-egy oltásból kimaradt gyermeknél. Kötelező védőoltásban részesülnek a csecsemők a következő fertőzőbetegségek megelőzésére: kanyaró, rubeola, szamárköhögés, diftéria, tetanus.
A másik csoportba tartoznak a mai napig megbetegedéssel járó fertőző gyermekbetegségek: bárányhimlő, skarlát, háromnapos láz. Röviden a már ritkán előforduló oltással megelőzhető fertőző betegségekről.
KANYARÓ
Hurutos tünetekkel járó, foltos bőrpír jellemzi. A kiütést korpázó hámlás követi. Amíg nem volt védőoltás, a fogékonyság csak nem általános volt. A megbetegedés után védettség alakult ki. Gyakoriak voltak a szövődmények: középfülgyulladás, tüdőgyulladás, gégehurut, lázgörcs. A védőoltás bevezetés óta nem kell számolni a megbetegedéssel.
A fertőző betegségek csaknem mindig magas lázzal járnak, amit a legkisebbeknél a legegyszerűbben a végbélben mérünk.
Rubeola
Vírus okozta, heveny fertőző betegség. Enyhe általános tünetekkel
járó. Ehhez társul a testszerte jelentkező kiütés, és a nyakon
jelentkező nyirokcsomó-duzzanatok. A rubeola enyhe fertőző
betegség, jelentősége igazából a fertőződő terhes nők
magzatainak veszélyeztetettsége miatt. Az oltás bevezetése óta nem kell
számolni ezzel a megbetegedéssel.
Szamárköhögés
Fertőző betegség. Rohamokban jelentkező, görcsös köhögés
jellemzi. Védőoltás bevezetése óta csak nagyon ritkán fordul elő.
A következő fertőző gyermekbetegségek megelőzésére nem adunk oltást:
Bárányhimlő
Erősen fertőző vírusbetegség, láz kíséretében jelentkező
hólyagos kiütés jellemzi. A betegség rendkívül ragályos, a fogékonyság
általánosnak mondható. Újszülöttek ritkán betegszenek meg, de veleszületett
immunitásra nem lehet számítani. A fertőzés cseppfertőzés útján,
levegőn keresztül történik. Bárányhimlős beteg rövid jelenléte a
közös helyiségekben elkerülhetetlenné teszi a fogékonyak fertőzését. A
lappangási idő 14-21 nap, ami annyit jelent, hogy gyermekünk, ha
bárányhimlős gyerekkel találkozott, 14-21 nap múlva kapja el a betegséget,
amely már 1-2 nappal a hólyagok megjelenése előtt fertőz. A
fertőzőképesség mindaddig tart, amíg a hólyagok után kialakult pörkök
le nem estek. Ha tudjuk, hogy gyermekünk bárányhimlős gyermekkel
találkozott, 10-11 napig nyugodtan vihetjük gyermekközösségbe, de a 12. naptól
már számítani lehet rá, hogy fertőzi a környezetét. A bőreltérés az
arcon, a hajas fejbőrön, a törzsön szokott kezdődni, de röviddel
utána megjelenik az egész testen. Eleinte gombostűfejnyi, lencsényi piros
képletek, ekkor még a biztos diagnózis nehéz, hacsak nem tudjuk biztonsággal,
hogy a gyerek bárányhimlőssel találkozott. A gombostűfejnyi,
bőrből kiemelkedő bőreltérések csakhamar víztiszta
bennékű hólyagokká változnak, közepük kicsit behúzódott, ekkor a kiütések
jellegzetesen a bárányhimlőre utalnak. A kis hólyagok bennéke ezután
zavarossá válik, később barnás-fekete pörkök fedik, melyek 1-2 hét alatt
hegképződés nélkül leválnak. A kiütések viszketnek, ezért a gyerek
vakaróznak, nyugtalanok. A hólyagok a száj nyálkahártyáján is megjelenhetnek,
és ezáltal étvágytalanságot okoznak. Vigyáznunk kell, hogy a gyermek ne vakarja
el a himlős pattanást, mert az az erősebb vakarás után esetlegesen
heggel gyógyulhat. Láz általában csak az első héten fordul elő. A
beszáradás és a lelökődés időszakában a gyermek láztalan, jól érzi
magát. Ritka szövődmény a tüdőgyulladás, és a másodlagos
gennykeltők által okozott bőrfertőzés.
Teendő: Az első héten ágynyugalomra van szükség, addig, amíg a beteg lázas, illetve amíg új hólyagok jelennek meg. A kiütés szárazon kezelendő, ha viszket a gyermek teste, hintőporozzuk be. A körmöket le kell vágni és gondosan tisztán tartani. Szövődmény esetén a gyermekorvos utasítása esetén kell eljárni. A betegség lezajlása után életre szóló immunitás marad vissza.Ha a szülő meg akarja előzni a beteséget, megteheti, hiszen védőoltás ma már a bárányhimlő ellen is létezik www.baranyhimlo.hu.
Skarlát (vörheny)
A skarlát akut
fertőző betegség, melyet a Streptococcus baktérium okoz.
Jellemzői: Magas láz, fejfájás, rendszerint hányás kíséretében
jelentkező kifejezetten vörös torok, majd testszerte finom pontozott
bőrpír jelenik meg. Cseppfertőzés és érintkezés útján terjed. A beteg
gyermek addig fertőz, amíg a Streptococcus baktérium kimutatható a torok
váladékából.
A betegség lefolyása: Lappangási ideje 2-5 nap. Az előbb említett tünetek hirtelen jelentkeznek. A torok nagyon jellegzetes "skarlátvörös", a mandulákon tüszők jelenhetnek meg. A nyelv vastagon bevont, szélei nyers vörösek, a nyelvbimbók erősen duzzadtak, ún. málnanyelv alakul ki. A kiütések 24-48 órával első megjelenésük után jelentkeznek a legerősebben. A finom, sűrű, pontozott pír, mely távolabbról nézve összefolyó "skarlátvörös" színt ad, a nyakon, a mellen, a hason jelenik meg először, majd ellepi az egész testet. A kiütés a hajlatokban a legsötétebb, és ott látható a legtovább. A láz 4-5 nap múlva oldódik, a közérzet javul.
Szövődmények: Főleg régebben, a penicillinnel nem kezelt betegeknél fordult elő. Általában a 3. héten jelennek meg. Régen a nem kezelt esetekben gyakori volt a súlyos középfülgyulladás, ami néha süketséget okozott, szív- és vesebetegség is előfordult. Amióta a betegséget penicillin-származékkal kezeljük, szövődmények ritkán fordulnak elő. Régen a nem kezelt esetekben életre szóló immunitás alakult ki, de amióta penicillin-származékkal kezelik a betegséget több ízben is elkapható.
Háromnapos láz
Vírus okozta
fertőző, kiütéssel járó betegség, mely három napos lázas szakot
követően a láz megszűnésekor jelenik meg. A betegség
cseppfertőzéssel terjed, a fogékonyság nem nagy. Hat hónapostól a 3 éves
korig gyakori gyermekbetegség. 1-2 éves kor közt a leggyakoribb. A betegség
lezajlását tartós immunitás követi.
Szövődmény: A magas láz alatt néha lázas görcs jelentkezik.
Az immunizáció, a védőoltások általános
elterjedésének eredményeként a gyermekkori fertőző megbetegedések
gyakorisága csökkent – de ha nem immunizálunk folyamatosan a betegségek ismét
visszatérhetnek.
A fertőző betegek ápolása során alapvető feladat a fertőzés
terjedésének megakadályozása – fokozott higiénés rendszabályok, izoláció,
fertőtlenítés.
Leggyakoribb megbetegedések:
Szamárköhögés (pertussis): a Perussis-baktérium által okozott,
jellegzetes rohamokkal járó fertőző megbetegedés.
Cseppfertőzéssel terjed, lappangási ideje 7-14 nap,
majd egy-két hetes enyhe hurutos szak vezeti be. A típusos szamárköhögéses
roham rövid köhögések sorozatával hirtelen kezdődik – az egyes köhögések
olyan gyorsan követik egymást, hogy a betegnek nincs ideje a belégzésre, és
gyakran elkékül. Ezt a fullasztó állapotot hosszú belégzés oldja fel, majd
máris kezdődik a következő köhögéssorozat. Három hét után a rohamok oldottabbá,
kevésbé kínzóvá válnak. A pertussis leginkább a fiatal csecsemőket
veszélyezteti – a hányadékot észrevétlenül bármikor aspirálhatják.
Szövődményként tüdőgyulladás, eclampsia léphet fel.
A kötelező védőoltások hatására a betegség igen
ritka, lefolyása jóval enyhébb lefolyású. Kezelése az időben elkezdett
antibiotikumok adása, nyugtatók és köhögéscsillapítók adásából áll. Jó hatású a
szabad levegőn való tartózkodás. Bejelentés kötelezett betegség.
Torokgyík (diphtheria): a diphtheria-bacilus által okozott heveny fertőző betegség,
amely jellegzetes felső légúti gyulladással, valamint a szívet és a
környéki idegeket károsító toxikus tünetekkel jár. Cseppfertőzéssel
terjed, lappangási ideje 2-6 nap. A lassan kialakuló általános tünetek mellett
a mandulákon korán megjelenő szürkésfehér, tapadós, szívós fibrines,
bőrszerű lepedék látható. A lepedék gyorsan terjed és megjelennek a
toxinhatás tünetei: szívizom-károsodás és perifériás bénulások. Igen ajánlatos
minden lepedékkel járó torokgyulladásban elvégezni a torokleoltást. A
kezelésben legfontosabb a minél korábban adott antitoxikus savó, antibiotikummal
kiegészítve. Nagyon fontos az ágynyugalom, a gondos ápolás és az időben
elvégzett intubálás vagy légcsőmetszés. A beteget kórházban kell kezelni, környezetét
szűrni kell, és a vírusgazdát is kezelni kell. Bejelentés kötelezett
betegség.
Járványos fültőmirigylob (mumps): a mirigyes szervek mumpsvírus okozta heveny gyulladása:
Cseppfertőzéssel terjed, lappangási ideje 2-3 hét. Gyakori a betegség
tünetmentes átvészelése. Típusos esetben a betegség legfeltűnőbb
tünete a fültőmirigy egy vagy ritkábban két oldali, lázzal járó, fájdalmas
duzzanata. A duzzadt mirigy felett a bőr ép, nem lobos. Jóindulatú
betegség a mumpsvírus okozta savós agyhártyagyulladás, a meningitis a betegség
bármely szakában jelentkezhet fejfájással, lázzal, tarkókötöttséggel.
Szövődményként serdülő fiúknál heregyulladás is felléphet, lányoknál
ritkán petefészek gyulladás, gyakoribb a hasnyálmirigy gyulladása. A mumps
kezelése csak tüneti: két hetes ágynyugalom után a betegség minden formája
meggyógyul. A fájdalomcsillapításra száraz kötést helyezünk a duzzadt mirigyre,
a beteget egyenletes melegben tartjuk. Lázcsillapítást végzünk. Heregyulladás
esetén a heréket fel kell polconi és borogatni. A fájdalmas rágás miatt
folyékony-pépes ételeket adunk, bőséges folyadék és vitamin bevitel
mellett. A betegség bejelentendő, a védőoltásoknak köszönhetően
csak szórványos esetek fordulnak elő.
Mirigyláz (mononucleosis infecctiosa): Ebstein-Barr-vírus okozta fertőző betegség. Általában az
iskoláskorúak betegsége. Hirtelen, magas láz, lepedékes torokgyulladás,
nyirokcsomó duzzanat jellemzi. A gyanút szerológiai vizsgálat igazolja – magas
fvs. szám, nagy része szabálytalan magvú monocitoid limfocita, a savóban
heterofil antitestek mutathatóak ki. 2-3 hét alatt spontán gyógyul, ritka a szövődmény.
Kezelni csak az esetleges másodlagos bakteriális torokgyulladást kell. Fontos
az ágynyugalom és májkímélő diéta.
Bárányhimlő (varicella): a Varicella-zoster-vírus által okozott, hólyagos kiütéssel járó
fertőző betegség. Lappangási ideje 2-3 hét, átvészelése életre szóló
védettséget ad, de később gyakran herpes zoster jelentkezhet, ami a
szervezetben maradt vírus jele lehet. A betegeken enyhe általános tünetek
mellett gyorsan szaporodó kiütések jelennek meg. A kezdetben foltos kiütés, később göbcsés lesz,
majd kialakulnak a hólyagok. A hólyag pörkösödéssel gyógyul, maradandó heget
nem hagy. Szövődményként gennyes bőrgyulladás, ritkán pneumonia vagy
encephalitis jelentkezhet. Általában jóindulatú betegség, de veszélyt jelent az
újszülöttekre, az immunkárosodott vagy immunszupresszív szerekkel kezelt
betegekre. Ápolása a bőr fertőtlenítő lemosása és a viszketést
csökkentő szerek alkalmazása. Láz esetén gyógyszeres lázcsillapítás.
Fontos az ágynyugalom biztosítása, bőséges folyadékpótlás. Nem szükséges bejelenteni,
de a beteget izolálni kell.
Kanyaró (morbilli): felső légúti huruttal, jellegzetes kiütéssel járó, súlyos, akut
vírusbetegség. Lappangási ideje a lázas hurut kezdetéig 10 nap, a kiütések a
14. Napon jelennek meg. Gyakoriak a másodlagos fertőzések.
Magas lázzal, köhögéssel kezdődik, a vizsgálat a felső légutak
gyulladását mutatja. Az első jellemző tünet a pofanyálkahártyán apró
fehér foltok – Koplik foltok – látszanak a betegség 2.-3. napján, majd
megjelenek az első kiütések, rendszerint a fül mögött és onnan terjednek
lefelé. A kiütések borsó nagyságúak, élénkvörösek, kissé livid árnyalatúak,
hamarosan összefolynak. Ezzel egyidőben a beteg láza ismét megemelkedik és
kitart a kiütések elhalványodásáig. A beteg megviselt, étvágytalan, kötőhártya
gyulladása miatt kerüli a fényt. A kezelés csak tüneti. Bejelentendő
betegség.
Rózsahimlő (rubeola): enyhe lefolyású vírusbetegség, amely magzat és újszülött korban súlyos
károsodást okozhat. Cseppfertőzéssel terjed, lappangási ideje 2-3 hét. Az
enyhe hurutos és általános tünetek után jelennek meg – legelőször az arcon
– a lencsényi, rózsaszínű kiütések. Gyorsan terjednek és három nap után el
is halványodnak. Átvészelése életre szóló védettséget ad. Kezelése csak tüneti.
A betegség bejelentendő. Fontos, hogy ha a terhes fertőződik,
magzata maradandó, súlyos károsodásokat szenvedhet.
Bélfertőzés:
gyermekközösségekben leggyakrabban az amoebiasis és enterobiasis terhed. A
paraziták jelenlétükkel felszívódási zavart okoznak – súlymegállás, fogyás,
sápadtság, hányinger, hányás, étvágytalanság, fáradékonyság jelentkezik.
Jellemző tünete a főleg éjjel jelentkező végbéltáji viszketés,
köldök körüli fájdalom, allergiás bőrelváltozás. Enterális úton terjed,
kimutatása a székletből lehetséges. Kezelése féreghajtásból áll és az
újrafertőződés elkerüléséből.
Fejtetvesség (pediculosis): gyermekközösségekben elterjedt a fejtetvesség. A fertőzött gyermeket közösségből ki kel tiltani, majd a kezelés után csak az ÁNTSZ engedélyével térhet vissza. Kezelés: hajmosás után Pedex vagy Nittyforos bedörzsölés, hat nap múlva megismétlendő
Bőrtünetekkel elsősorban a gyermekkori
fertőző megbetegedések járnak, kiütések formájában jelennek meg:
- Vörheny (scarlatina): pontozott pír
- Rózsahimlő (rubeola): diszkrét rózsaszínű,
színes gombostű fejnyi.
- Kanyaró (morbilli) borsónyi, lividvörös, összefolyó.
- Vírusos kiütés (exanthema virosa): legtöbbször
rubeolára emlékeztet.
- Bárnyhimlő (varicella): foltos-göbcsés, hólyagos-pörkös
stádiumok, gyorsan szaporodva, egymás mellett.
EGYÉB FERTŐZŐ MEGBETEGEDÉSEK:
Impetigo: A
bőr staphylococcus vagy streptococcus, esetleg mindkettő baktérium által
okozott fertőző megbetegedése.
- apró hólyagos: gyerekeken fordul elő elsősorban ( köznyelv
ótvarnak nevezi).
- magas hólyagos: felnőtteken fordul elő.
Kis vörös folt – makula jelenik meg, majd víztiszta bennékű hólyag
(vesicula) alakul ki melyet gyulladásos gyűrű övez. Ha ezek
megpattannak sárga színű váladék ürül. Folyamat gyorsan terjed,
összefüggő felületet alakít ki.
Hygieniai hiányosságok miatt alakul ki főleg csöveseken, leromlott
egészségi állapot miatt.
Herpes simplex: gyermekkori vírusfertőzés következménye, amely
időszakosan fellángol. A bőrön és a nyálkahártyákon, valamint a
genitalis területeken alakul ki.
1. bőr és nyálkahártyákon (száj) nagyszámú aphta szerű elváltozás
jelentkezik magas lázzal és lepedékkel.
2. Genitáliákon égő érzés, fájdalmas vizelés, folyás észlelhető. Papulák és hólyagocskák jelenek meg.
Spontán gyógyul kb. egy hét alatt.
Gombás fertőzések: a gombás fertőzéseket hagyományosan két
csoportra oszthatjuk: felületes és mély fertőzésekre.
A gombáknak három
típusa ismeretes: dermatophytonok, sarjadzó és penész.
A gombák a nedves, meleg helyeket szeretik, igen ellenállóak a kezelési
formákkal szemben. Megjelenéskor többnyire felületes, finom hámreakciót ad,
amely általában
körkörös. Az aktív és már gyógyult részek váltakoznak, erősen viszketnek.
Szemölcsök: Kicsi, kemény kinövések a bőrön, amelyeket általában vírus
okoz, ennek megfelelően enyhén fertőzőek.
Öt típusukat különböztetjük meg:
A bőr parazitás megbetegedései:
1. Scabies- rüh:
Leggyakoribb tünetei: az éjszakai viszketés, viszkető vesiculák, pustulák, esetleg járatok különösen az ujjak közeiben és a csuklótájon. Az atkák, peték, barna faeces pontok csak mikroszkópos vizsgálattal láthatók. Fertőzés útján terjed, általában testi kontaktus útján.
Kezelése: Novascabin illetve Jacutin oldat illetve krém használata az egész testfelületen két alkalommal közte szünetet tartva. A visszafertőzés elkerülése érdekében célszerű a családot vagy közösséget egy időben kezelni, valamint a ruházatot is fertőtleníteni – forró vizes mosás, vasalás esetleg megsemmisítés.
2. Pediculosis – tetvesség:
Az
élősködőnek három faja ismert – a fejtetű, a lapostetű és a
ruhatetű. A fejtetű a hajszálak között telepszik meg, itt rakja le
serkéit erős viszketést okozva.
A lapostetű a durvább szőrzetben jelentkezik, szintén erős
viszketést okoz, ugyanígy a ruhatetű is mely a test piheszőrzetén
rakja le serkéit.
Kezelése: Nittifor vagy Pedex oldattal való kezelés, valamint a környezet
fertőtlenítése a visszafertőződés elkerülése miatt.
3. Egyéb ízeltlábúak okozta
bőrbetegségek:
- Poloska: ágy vagy bútorok hasadékaiban él, csípései
vonalakban vagy csoportosan fordulnak elő. Feltehető, hogy szerepet
játszik a hepatitis B átvitelében
- Bolhák: A bolhák vérszívó paraziták, melyek az
emberek, kutyák, macskák és egyéb fajok véréből táplálkoznak.
- Kullancsok: általában alacsony növényzetben élnek,
sokféle betegséget okozhatnak, ezért a bőrből való eltávolításuk igen
lényeges. Lyme-kór, kullancs encephalitis.
Igen jelentős még a bőr színének megváltozása a hepatitisben, mely
gyakran vírus eredetű megbetegedés. Az icterusos beteget a pontos
diagnózis felállításáig minden esetben el kell különíteni.
Az ápolás, gondozás, rehabilitáció elvei:
A bőrelváltozások egy része a egyes testrészek duzzadását, fekélyesedését,
formátlanodását okozhatják. Ezeknek a tüneteknek főleg a látható,
ruházattal nem takarható területen való megjelenése gyakorol hatást a
környezetre – undort, vagy iszonyatot kelthet a betegtársakban, de a
nővérben is. Igen fontos feladat, hogy ezt a beteg semmi esetre se vegye
észre, a betegtársakat pedig előre fel kell készíteni, ha ilyen beteg
érkezése várható. A sérült felületet lehetőleg kötéssel kell ellátni, ha a
beteg kórtermen vagy osztályon kívülre megy.
A bőrgyógyászati megbetegedéseket elsősorban külsőleg kezeljük.
Ilyen kezelési módok:
- Hűtőborogatás: viszketést, gyulladást
csillapít, fertőtlenít.
- Párakötés: vérbőséget idézünk elő, vagy a
már meglévő gyulladást fokozzuk.
- Gyógyfürdő: csecsemő vagy felnőtt
beteget bőrgennyedés esetén enyhe fertőtlenítő oldatban
fürdetjük.
- Kenőcsök: a kenőcsalapanyaghoz kevert
gyógyszerek a bőrben helyi hatást fejtenek ki.
- Rázókeverék: viszketés csillapítására alkalmazzuk.
A vizsgálatot és kezelést mindig jó megvilágításban, gumikesztyűben
végezzük. A kezelés során alkalmazott ecsetelőket, kenőcsöket
tamponnal visszük fel a bőrre, vigyázva arra, hogy a már használt
tamponnal ne nyúljunk a kenőcsös tégelybe. A gyulladásos, hólyagos vagy
pörkös, gennyes területeket mosdótálban az egész testet fürdőkádban
fürdetjük – a kezelés befejezése után gondosan fertőtlenítünk. Fürdetés
után először a környéki, ép felületeket töröljük meg, csak azután a beteg
területet – óvatosan, dörzsölés nélkül, enyhe rányomással végezzük. A törlésre
használt textilt szintén fertőtlenítjük. A ragtapaszokat mellőzzük.
Igen fontos a betegek körömápolása: körmük legyen mindig tiszta és rövidre
vágott – vakarózással ne tudja továbbvinni a fertőzést, illetve ne
fertőzze felül a sérült bőrfelület
Amit a bőrön látunk, az az egész ember
táplálkozásának, vízháztartásának, keringésének tükre. A máj, a vesék, a
mellékvesék, a pajzsmirigy és az idegrendszer egyaránt hozzájárulnak a jelenség
sokszínűségéhez. Néhány tünet közvetlenül is feltárja számunkra, hogy mi
zajlik "odabent".
A CSECSEMŐ ANYAJEGYEI
A bőr szintjében elhelyezkedő, veleszületett, kisebb-nagyobb
felületű piros foltok a kis erek ártalmatlan tágulatai, tűzfoltoknak
is hívják őket. Ha a homlokon, szemhéjakon, szemöldöktájon vagy a tarkó
közepén helyezkednek el, legtöbbször az első év végéig eltűnnek. Az
egyoldaliak általában egy életen át megmaradnak. Hasonló, ám a bőrből
puhán, pirosan, kereken előemelkedő, szivacsos, olykor rücskös
felszínű képződmények az érdaganatok. Az első év során
keletkeznek, és a második évtől kezdve fokozatosan visszafejlődnek. A
tejeskávészínű foltok általában csak kevéssé látszanak, néhány
centiméteres nagyságúak, egyenetlen körvonalúak, alig változnak. Ha 4-5-nél
több van belőlük, vagy nagy felületet fednek be, mutassuk meg orvosnak. A
sötéten pigmentált foltok, egész életen át megmaradnak. Különböző
nagyságuk és formájuk miatt nem ítélhetők meg egységesen. Az olyan pigment
foltokat, amelyek változnak, nőnek, mutassuk meg szakorvosnak.
Csecsemőkori sárgaság
Ha a szemfehérjét nem érinti, akkor ártalmatlan jelenség. Sárgás
bőrszínt okozhatnak például a sok karotint tartalmazó ételek (sárgarépa,
sütőtök). Ha a szemfehérje is besárgul, sárgaságról beszélünk. Az
újszülöttek többé-kevésbé mind besárgulnak a szülés után, mert a máj még nem
tudja teljesen lebontani az elpusztult magzati vörösvérsejtekből
felszabaduló bilirubint. Ha több fény éri az újszülöttet ritkábban fordul
elő. Besárgult újszülötteknél előfordul, hogy a széklet a
magzatszurok távozása után nem sárga, hanem szürkés-fehér lesz. Ez az
epevezeték eldugulására utal. Orvosi kezelést igényel!
Köles-csomók
Újszülöttek gombostűfejnyi, fehér, durva tapintású kiütéseiről van
szó. A szem közelében ülnek, szarutartalmúak, és maguktól elmúlnak.
Koszmó
A fejbőrön és a szemöldökön foltokban fellépő lapos, durva
felületű, zsíros, szürkés-sárga pikkelyképződést nevezik így. Az
első hónapokban jelenik meg, néha egyéves kor utánig is megmarad, és
olajjal való feláztatás után a hajkefével óvatosan leemelhető. Ne féljünk,
hogy eközben megsértjük a kutacsot. Ám túlzott zsírozás, mosás, kapargatás nem
használ, sőt néha ront a helyzeten.
Pattanások az arcon az első hetekben
Meg kell különböztetni őket a gennyes pattanásoktól. Ezek faggyút
tartalmaznak, nem pedig gennyet. Nem is fertőzőek. Legtöbbször elég a
bőrt magas víztartalmú krémmel ápolni.
Szeborreás bőrgyulladás
A bőr működése túl élénk, ami megnövekedett zsírtermelésben
és élénk korpaképződésben nyilvánul meg. A durva pattanások begyulladnak,
így a pelenkatájon, a hajlatokban, a köldök közelében gyulladásos gócok
alakulhatnak ki, melyek lassan terjedve esetleg az egész testfelületet
bevonhatják. A bőrt gondosan kell ápolni, nehogy a kipállott területek
elgennyesedjenek. Nem viszket, és a gyermekeknek általában jó a közérzetük. A
tünetek a negyedik hónapra általában visszafejlődnek.
Arcpír
A piros arcnak sokféle oka lehet: láz, fogzás, skarlát, friss
levegő, izgalom. Túl hosszú ideig tartó séta, szeles, hideg időben,
főleg a pufók fél év körüli csecsemőknél akár enyhe fagyáshoz is
vezethet. Ilyenkor a sötétpiros foltok alatt tömörebb szövetrészek tapinthatók.
Különös gondozást igényel.
Sápadtság
Ha a kötőhártya, az ajkak, a fülcimpa és a körmök ugyanolyan
rózsásak, mint más gyerekeknél, sápadtság ellenére sem kell
vérszegénységtől tartanunk. Ám ha ezek színtelenek, és a gyerek
erőtlen, kedvtelen, forduljunk orvoshoz. Jövő héten folytatjuk a
bőrbetegségeket!
A VITILIGÓ-t az alábbi rendellenességek okozhatják
:
A VITILIGÓ egy szerzett autoimmun bőrelváltozás, mely a stressz,
sokkhatás, valamint a pubertáskori és életkorbeli hormonváltozásokkal
aktiválódik. Feltételezhető családon belüli halmozódás, azaz genetikai
hajlam.
A betegnek az immunrendszere kibillen egyensúlyából, és a vitiligó nevű
betegséget előidéző szerveket támadja meg. Fontos kiemelni a
vegetatív stressz, és a pszichoszomatika fontosságát.
A tudományos kutatások mindinkább igazolják az elfojtott érzelmek által
befolyásolt hormonális eltéréseket, mégpedig azáltal, hogy megváltoztatják az
idegi ingerületátvivő anyagok mennyiségét az agy egyes olyan területein,
melyek a vegetatív idegrendszeren keresztül különböző szerveket
szabályoznak.Az elme és test között közvetlen kapcsolat áll fenn.Ezért nagyon
fontos, hogy a betegséget ne csak a test szintjén,azaz tüneti szinten kezeljük.
Központunkon belül alkalmazzuk a nevéhez fűződő egyedülálló
kutatásain alapuló terápiás módszert.
A tobozmirigyen túl érintett lehet még a pajzsmirigy és a mellékvese
kéreg.(HASHIMOTO-THYREOIDITIS)
A betegség gyógyítása nem túl bonyolult Dr. JOSEF JONAS orvos szerint, ebben az
esetben azonban igaz, hogy minél előbb kezdődik el a megfelelő
kezelés, annál hatékonyabb lehet a gyógyítás eredménye. A hagyományos orvoslás
ma gyógyíthatatlannak könyveli el, de L-Thyroxinnal kezelhető és
szintentartható.
Központunkban a vitiligó nevű bőrelváltozás az UVB
gyógyfényterápiával valamint DR Jonás féle terápiával 80%-ban
tünetmentesíthető. Vannak azonban más, nagyon hatékony terápiák, melyek
felgyorsítják és lehetővé teszik vitiligó otthoni tünetmentesítését.
Munkája során több orvos tapasztalja, hogy a gyermekek kezelésével kapcsolatban számos tévhit létezik. Az egyik legnagyobb ilyen az antibiotikumok körül van. Megtörtént esetekrol számolunk be, melyek segítségével talán elkerülhetoek lesznek a tévedések.
Az antibiotikum a baktériumok szaporodását gátló vagy azokat elpusztító gyógyszer. Szedésüknek jótékony hatásuk mellett hátrányuk is van éppen ezért az orvos mindig alaposan átgondolja mielott felírná receptre.Az antibiotikum szedése foleg lázas fertozés esetén javasolt, melyet baktérium okoz, kevert vírusos és bakteriális fertozés esetében, krónikus betegségben például vese-, szív- és egyéb betegségben szenvedo lázas gyermeknél, amikor a másodlagos bakteriális felülfertozodést akarjuk elkerülni.
Vírusfertozés esetén ne adjunk antibiotikumot!
Baktérium ellen jó
Az antibiotikum szedése foleg lázas fertozés esetén javasolt, melyet baktérium okoz, kevert vírusos és bakteriális fertozés esetében, krónikus betegségben például vese-, szív- és egyéb betegségben szenvedo lázas gyermeknél, amikor a másodlagos bakteriális felülfertozodést akarjuk elkerülni.
Vírusos fertozés esetén értelmetlen antibiotikumot adni, mert ez a gyógyszer vírusokra hatástalan. Sajnos ennek ellenére sok szülo úgy gondolja, hogy csak az antibiotikum gyógyszer, ha azt nem ír fel az orvos, akkor az rossz orvos. Sokan nem tudják, hogy az antibiotikumok adásának nem csak haszna, de veszélye is van.
Egy részrol a szervezet természetes immunmuködését, védekezoképességét is ki kell aknázni, nem szabad, hogy egy szervezetet mindig csak a gyógyszerek gyógyítsanak meg (természetesen itt nem a súlyos immunbeteg és egyéb beteg gyermekekrol van szó), más részrol a baktériumok okosak. Képesek alkalmazkodni az antibiotikumokhoz és a korábban alkalmazott antibiotikum ami megölte az adott kórokozót késobb az ugyanolyan típusú baktériumokra hatástalan lesz. Ezt nevezzük rezisztens baktériumoknak.
Sajnos ezek száma egyre no és az orvostudománynak, a kutatóorvosoknak és a gyógyszergyáraknak nagy küzdelmet jelent ez. Gondoljunk bele, hogy egy tüdogyulladás mely most reagál egy egyszerubb antibiotikomra a rezisztens baktériumtörzsek hatására már csak egyre erosebb gyógyszerek hatására fog meggyógyulni és az antibiotikumok fajtáinak száma is véges.
Ritkán, de nem egyszer jön a szülo, hogy "volt otthon antibiotikum, elkezdtem adni a gyereknek. Rá volt írva a dobozra, hogy 3x1, én adtam neki 1-et ma, meg tegnap is 1-et." És mikor rákérdezünk, hogy tetszik tudni mit csinál az antibiotikum? "Hát persze, gyulladáscsökkento." - feleli. Mi itt a nagy hiba? Egyrészrol az antibiotikumok nem csökkentik a gyulladást, azok a fent említetteknek megfeleloen baktériumok ellen ható szerek.
Ugyanakkor egy gyereknek antibiotikumot elkezdeni adni orvos nélkül nagy felelotlenség. Hiszen minden betegségnek megvan a maga tünete. Sokféle baktérium létezik és azok ellen különbözo antibiotikumok hatnak. Ha a szülo pont egy olyan gyógyszert indított ami az adott baktérium ellen hatástalan, akkor belesodorhatja a gyereket egy súlyos fertozésbe. Ha pedig egy vírusfertozésre indította a szülo az antibiotikumot, akkor feleslegesen terhelte a gyermek szervezetét.
Figyelni kell az adagolásra, bízzunk az orvosban
Az antibiotikumoknál, mint minden gyógyszer esetében pontosan meg van adva, hogy hányszor kell adni naponta. Ezzel érheto el, hogy a szervezetben, a véráramban egy közel azonos koncentrációban legyen jelen a gyógyszer és így tudja leküzdeni a fertozést. Ha ez a vérszint nincsen meg, akkor a baktérium rezisztencia kialakulását segítjük elo. Éppen ezért, ha a 3x1 napi adag helyett a szülo csak 1x1 tablettát adott a gyereknek az nem csak hatástalan, de káros is.
A másik gond, hogy ha 1 hónapon belül kétszer ugyanolyan hatóanyagú antibiotikumot kap a gyermek, amit a szülo sokszor nem tud, akkor az ismét a baktériumrezisztencia kialakulását segíti elo.
A következo veszélye az antibiotikum terápia otthoni elindításának, hogy vannak olyan vírusfertozések (például az Ebstein-Barr vírus okozta fertozés), amikor bizonyos típusú antibiotikumok adásával nagyon csúnya borkiütések megjelenését érhetjük el.
A másik komoly gond az antibiotikumok egy csoportjával, hogy sajnos nem csak a kóros baktériumokat, hanem a normál bélflóránk egy részét is elpusztítják, ezáltal ha nem jelzi ezt orvos az adott szülo felé, akkor a gyermek súlyos hasmenést kaphat. Ez egy amúgy is vékony gyengébb gyermek esetében akár kórházi kezelést tehet szükségessé.
Tehát bízzuk gyermekünket az orvosra, ne indítsunk el antibiotikum kezelést saját szakállunkra, hiszen házunkat se mi építjük fel szaksegítség nélkül, hogy aztán ránk omoljon.
Az egyik leggyakoribb fertozo gyermekbetegség, de kötelezo védooltása nincs.
A cseppfertozéssel terjedo betegséget a varicella nevu vírus okozza.
Tünetei: - étvágytalanság,gyengeség,hasfájás,jellegzetes kiütések.
- jellegzetes kiütések, melyek test szerte (hajas fejbor, tenyér, talp) megjelennek, de nem egyszerre. A kiütések a következoképpen alakulnak ki.
Eloször néhány apró piros folt jelenik meg, amelyek egymás után kiemelkednek a borbol, végül kialakulnak a hólyagok, amelyek eleinte víztiszta folyadékkal teltek, majd gennyessé válnak. Végül ezek a hólyagok behúzódnak, pörkösödnek és lehullnak. Helyük egy ideig megmarad, majd teljesen begyógyul.
Átvészelése
életre szóló immunitással jár.
Lappangási ideje 14-21 nap, de a beteg már fertoz a kiütések megjelenése elott 1-2 nappal. Ápolása: nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy gyermekünk elvakarja a hólyagokat, sebeket! A vakarással nem csak a fertozést terjesztheti tovább, de a sebek hegesedéssel gyógyulhatnak, amik élete végéig megmaradhatnak.
A viszketést mentolos hintoporral és mentolos keno folyadékkal lehet enyhíteni.
A gyermek kezére ilyenkor célszeru cérna kesztyut húzni és a körmeit rövidre vágni. Kezei és a ruhái mindig legyenek tiszták. A gyermek kezét naponta 3-4-szer
Szappanos vízben alaposan mossuk meg. Fürdés után a gyerek borét ne dörzsöljük a törölközovel, hanem csak ittasuk fel a nedvességet a testérol.
Bárányhimlo gyanúja esetén jobb a gyerekorvost házhoz hívni, hogy a rendeloben ne fertozzön tovább a gyermek.
Megelozése: A gyermek védooltást kaphat mely nem kötelezo, de tartós immunitás kialakítására alkalmas.
Illetve passzív immunizációval mely speciális immunglobinnal oldható meg.
A védooltás 8 hónapos kortól adható. 12 éves korig egy oltás 13 éves kor felett két oltás szükséges a 100%-os védettség eléréséhez. Oltással 15 -20 nap alatt alakul ki a védettség.
Heveny fertozo betegség, mely jellegzetes köhögéssel jár.
Lappangási ideje 7-10 nap.
Tünetei:
- hurutos megbetegedés tünetei 1-2 héten.
- görcsös köhögés, amit hányás is kísérhet.
- a köhögés oldódási szaka 1-2 héttol néhány hónapig is
A köhögés jellegzetes, mert a gyerek 8-10 gyors kis köhögés után a kilégzés végén rövid ideig nem tud levegot venni, majd hirtelen veszi a levegot, így ez a hang hasonlít a szamár hangjára.eltarthat.
Ápolása. A táplálás legyen gyakori, de kis mennyiségben és a csecsemot támasszuk meg a köhögési roham alatt.
Megelozés: kötelezo védooltások beadása 3, 4, 5 ,hónaposan valamint emlékezteto oltások 3 és 6 évesen. (DiPerTe)
Rövid leírás
(másnéven: járványos fültőmirigy-gyulladás, parotitis epidemica)
A mumpsz
Magyarországon is egyike volt a gyermekkor leggyakoribb fertőző
betegségeinek. Amióta minden egyes gyermek számára kötelező a mumpsz
elleni védőoltás, ez a betegség szinte teljesen eltűnt a magyar
családok hétköznapjaiból.
A világ olyan részeiről, ahol nem alkalmaznak kötelezően
védőoltást, elmondható, hogy a mumpsz általánosan elterjedt gyermekkori
fertőző betegség, amely az esetek többségében a fültőmirigy és a
többi nyálmirigy egy- vagy kétoldali fájdalmas duzzanatával jár.
Kórokozója a Paramyxovirus parotitidis egy RNS-vírus, a
Paramyxoviridae-családba tartozik. Egyetlen szerotípusa (fajtája) ismert.
Előfordulás
A mumpsz-vírus kizárólag emberi megbetegedést okoz. Cseppfertőzéssel terjed. Kifejezetten ragályos, a fertőzésnek kitett fogékony emberek 40-50%-a megkapja. A betegség lappangási ideje 18-21 nap.
A nem oltott területeken különösen gyakori a 2-12 éves gyermekek között, de
későbbi életkorban is előfordulhat. A Föld sűrűn lakott
területein fordul elő leginkább a betegség, gyakoriságának maximumát télen
és tavasszal éri el. Nagyobb járványok jellemzően 7-8 évente fordulnak
elő. Lezajlott betegség után a védettség egész életre szól. Az újszülöttek
az anyai immunitás által védettek.
Tünetek, kórlefolyás
A betegség tünetei közül a legismertebb a fültő körüli fájdalom és duzzanat. A fültőmirigy, majd más nyálmirigyek (nyelv alatti mirigyek, állkapocs alatti mirigyek) is duzzadtak lesznek, nyomásra és spontán is fájdalmasak. A duzzanat jól látható, a beteg gyermek arca jellegzetesen telt, gömbölyű formát vesz fel.
A láz általában nem magas. A beteg fejfájásra, torokfájásra, általános gyengeségre panaszkodik.A mumpsz jóindulatú betegség, általában 1-2 hét alatt spontán lezajlik, de ritkán szövődmények léphetnek fel. A pubertáskoron túl a férfiak megbetegedéséhez gyakran társul egy- vagy kétoldali heregyulladás (orchitis), mely nemzőképtelenséget okozhat. Idegrendszeri szövődményei - nem gennyes, magától gyógyuló agyhártyagyulladás - ugyan gyakoriak, de általában nem súlyosak. Ritkább szövődménye a hasnyálmirigy-gyulladás (pancreatitis).
A védőoltás a szövődmények elkerülése végett indokolt.
Diagnózis
A fizikális
vizsgálat, azaz a beteg megtekintése, a fültőmirigy tájékának vizsgálata
az egyéb említett tünetek számbavétele mellett általában elegendő a
diagnózis felállítására. Pontos diagnózist természetesen a
mumpsz-fertőzést igazoló laboratóriumi vizsgálat ad. Idegrendszeri
szövődmény esetén további speciális agyvíz-vizsgálatra lehet szükség.
A mikrobiológiai vizsgálatra szintén szövődmények esetén kerülhet sor az
egyéb betegségektől való elkülönítés érdekében. A vírus
majomvese-szövettenyészet segítségével különíthető el és mutatható ki a
nyálból, vérből, agyvízből és vizeletből.
Kezelés
A járványos fültőmirigy-gyulladásnak specifikus gyógyszere nincs. A gyulladás és a fájdalom enyhítésére hideg- és melegborogatás váltogatása lehet jótékony hatású. Egyéb gyógyszeres kezelések a fájdalom- és gyulladáscsökkentés, a láz enyhítésében lehetnek csak hasznosak. Szteroid gyulladásgátlók alkalmazására csak súlyos szövődmények, például meningo-encephalitis esetén kerül sor.
Megelőzés
Trivalens, azaz
háromkomponensű oltás, amellyel egyidejűleg immunizálnak a mumpsz, a
kanyaró és a rubeola ellen. Az oltóanyag, a morbilli-mumpsz-rubeola (MMR)
vakcina a három kórokozót élő, attenuált (gyengített) változatban
tartalmazza. A szervezetbe bejuttatott oltóvírusok szaporodásnak indulnak,
gyengített voltuk miatt klinikai tüneteket azonban csak igen enyhe formában, az
oltottak csekély hányadában hoznak létre. Láz fordulhat elő az oltás utáni
6. naptól kezdődően, a 8-10. nap táján pedig néhány kiütés jelenhet
meg. Ritkán a fültőmirigy megduzzadhat, oltási mumpsz alakulhat.
Felnőtt nőkön ízületi duzzanat, az ízületek környékén kis bevérzés is
kialakulhat.
Az MMR-oltás mumpsz-alkotórészét, a mumpszvírus-vakcinát csirkeembrióban
izolált, majd csirkeembrió szövetkultúrán szaporított és legyengített
mumpszvírusból állítják elő.
Az MMR-oltóanyagban lévő mumpszkomponens alig okoz oltási reakciót, ill.
szövődményt. Az esetek 1-2%-ában a 9-12. nap táján általános reakcióként
hőemelkedés, rossz közérzet és esetleg nyirokcsomó-duzzanat léphet fel.
Egyoldali fültőmirigy-gyulladás (parotitis) 0, 5-1%-ban fordulhat
elő. Figyelembe kell azonban venni, hogy más vírusok (pl.
parainfluenza-vírusok) és egyéb kórokozók is okozhatnak a mumpszhoz hasonló
parotis-duzzanatot.
Az oltás nem adható be akut lázas betegség esetén, fertőző betegség lappangási időszakában, károsodott immunrendszer, immunszuppresszív kezelés, terhesség esetén. A HIV/AIDS azonban nem képez ellenjavallatot.
Tojás- vagy neomycinallergiában előzetes bőrpróbákat kell végezni, ezek eredménye alapján kell dönteni az oltás beadhatóságáról. Előzetes immunglobulin (gamma-globulin), vérkészítmény az oltóvírust közömbösítheti, ezért az MMR oltás 3 hónapos várakozás után adható. Az MMR-oltással egy időben vagy 1 hónap különbséggel adható más élő vakcina (OPV, bárányhimlő, sárgaláz, élő tífusz, kolera).
Gyógyulási esélyek
A betegek többsége magától gyógyul. A pubertáskoron túl lévő férfiaknál előforduló heregyulladás meddőséget okozó hatásáról korábban már szóltunk. Ezekben az esetekben az elpusztult herecsatornákban megszűnik a spermiumok termelése, és legtöbbször lombikbébi módszer sem alkalmazható. Az idegrendszeri szövődmények legtöbbször enyhék, igen ritkán azonban az agyvelő-agyhártya gyulladás lehet súlyos, sőt, halálos is. Előfordul, hogy ez a meningo-encephalitis maradványtünetek hátrahagyásával gyógyul. Más szövődmények mint a hasnyálmirigy-gyulladás vagy nőknél a petefészek-gyulladás többnyire nem okoz tartós egészségkárosodást. A betegség lezajlása után életre szóló védettség marad vissza.
Hasznos tudnivalók
Amint a bevezetőben említettük, a kötelező védőoltás eredményeként a gyermekeknél előforduló nyaki duzzanat hátterében a legritkább esetben szerepel a mumpsz mint kóroki tényező. Számos vírus- és bakteriális fertőzés okozhatja a nyaki, az állkapocs alatti nyirokcsomók változó mértékű, olykor fájdalmas duzzanatát. Ritkán előfordulhat a fültőmirigy vagy más nyálmirigy kivezető csövének elzáródása nyálkő következtében. Ekkor kifejezetten erős fájdalom hívhatja fel a figyelmet a betegségre. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a vérképző rendszer, illetve a nyirokrendszer rosszindulatú daganatai is jelentkezhetnek nyaki, fül alatti duzzanat formájában. Fontos tehát, hogy "mumpsz-szerű" duzzanat esetén a gyermeket mindenképpen vizsgálja meg kezelőorvosa, és ő döntsön a további teendőkről
Kiütéses megbetegedés, melyet a rubeóla vírus okoz. Foleg terhesség alatt a magzatra nézve a legveszélyesebb. A betegségen átesettek életre szóló immunitást szereznek.
Lappangási ido 2-3 hét, de a kiütések megjelenése elott 2-3 nappal már fertozhet a gyermek.
Tünetei :
- láz
-fejfájás
-vörös szemek
-torokfájás
-izületi fájdalom
-nyirokcsomó-duzzanat a fül mögött illetve a tarkón kialakulhat.
A láz csökkenésekor jelennek meg a kiütések, amelyek kb. gombostufejnyi nagyságú, rózsaszínu kiütések.
Ápolás:
- közösségbe illetve terhes no közelébe ne menjen a gyermek.
- ittasuk surun a gyermeket és alkalmazzunk aktuális lázcsillapítást.
- az orvos által felírt gyógyszerek megfelelo adagolása elengedhetetlen.
Megelozés: kötelezo védooltás által (MMR) melyet 15 hónaposan kap a gyermek majd 11 évesen emlékezteto oltással, védjük.
Vírus okozta megbetegedés, ami a gerincveloben lévo mozgatósejteket támadja meg.. A betegség megkapása életre szóló immunitást ad a szervezetnek.
Lappangási ido 6-12 nap enyhe általános tünetek
bénulásos forma, amikor a láz 2. illetve 3. napján elindul a bénulásos folyamat izomfájdalom és izzadás kíséretével. A bénulásos folyamat a lábujjaknál kezdodik és fölfelé halad. Az 5. illetve 6. nap után megszunik a láz és a bénulás is leáll. Ezután egy lassú javulási folyamat kezdodik el, ami 1 évig is eltarthat.
Ápolás: az orvos által felírt gyógyszerek pontos adagolása.
Fektessük a gyermeket kényelmesen és izomfájdalom esetén gyógyszerrel, enyhítsük azt.
A 2. héttol gyógytornász bevonásával kezdjük meg a gyermek passzív és aktív mozgatását.
Megelozése: 3 hónaposan IPV, majd 4, 5, 15 hónaposan illetve 3, 6, és 11 évesen OPV adása.
A májgyulladás (hepatitisz) a máj, csaknem mindig hepatitisz B vírussal történő fertőzése. Az Egyesült Államokban az újszülött hepatitisz B fertőzésének a forrása rendszerint a fertőzött anya. A baba általában nem a terhesség során, hanem a szülés alatt fertőződik, mert a vírus nem jut át könnyen a méhlepénybe. Az anyától szülés után szerzett fertőzés ritka.
Tünetek és
kórisme
A legtöbb hepatitisz B vírussal fertőzött újszülöttnek idült májgyulladása alakul ki (krónikus hepatitisz), amely általában fiatal felnőttkorig tünetmentes. A fertőzés azonban súlyos: a fertőzött betegek negyede végül májbetegségben hal meg. Olykor egyes gyermekek mája megnagyobbodik, a hasüregben folyadék halmozódik fel (ez az állapot a hasvíz, aszcitesz) és a vér bilirubinszintje megemelkedik, ami sárgasághoz vezet.
Kórjóslat és
kezelés
A hosszú távú prognózis nem tisztázott. Az újszülöttkorban szerzett hepatitisz B fertőzés megnöveli a májbetegségek kialakulásának veszélyét a későbbi életkorokban, így gyakoribb lesz az idült aktív májgyulladás, a májzsugor és a májrák.
A terhes nők hepatitisz B vírus szűrését rutinszerűen végzik. A magzat általában a szülésig nem fertőződik, így a fertőzött édesanya gyermekének hepatitisz B immunglobulin injekciót lehet adni a születés után 24 órán belül, a fertőzés kialakulása előtt. Ez a kezelés átmeneti védettséget nyújt, ugyanekkor a babát hepatitisz B elleni védőoltással is beoltják a hosszú távú védettség elérése céljából.
A szoptatás jelentősen nem növeli meg a hepatitisz B fertőzés veszélyét, különösen ha az újszülött mind immunglobulint, mind védőoltást is kapott. Ha azonban az emlőbimbók berepedtek vagy az anyának egyéb, emlőt érintő betegsége van, a szoptatás során a hepatitisz B vírus átterjedhet a gyermekre.
A tünetmentes idült májgyulladásos újszülötteket nem kezelik. A májgyulladás tüneteinek jelentkezése esetén tüneti kezelést nyújtanak. ül elvégezhető!
Ennek a szónak még ma is mágikus hatása van.
Valahányszor kiejtem a számon, hogy a gyereknek skarlátja van, a szülő
rémülten a szája elé kapja a kezét, és felkiált. Pedig teljesen indokolatlan a
pánik, csak egy szokványos fertőző betegség.
A skarlát onnan kapta a nevét, hogy a beteg bőre – elsősorban az
arcán és a hajlatokban, a has alsó részén – pirossá válik. Ha ezeket a
területeket közelebbről megnézzük, látjuk, hogy nem összefüggő pírról
van szó, hanem apró, tűszúrásszerű pöttyöcskék folynak össze, adják a
skarlátvörös színt.
A betegség általában hirtelen, magas lázzal, hányással kezdődik. A mandulák megduzzadnak, fájdalmassá válnak, gennyes felrakódások, tüszők jelennek meg rajtuk. A szájba tekintve más is feltűnik: a nyálkahártyán apró piros pöttyöcskék láthatók, a nyelvet fehér lepedék borítja, és a szélein látszik, hogy a nyelv ízlelőbimbói megduzzadtak, élénk pirossá váltak.
Ez a skarlát jellegzetes tünete, amelyet málnanyelvnek neveznek. Az arc is kipirul, ám az orr és a száj környéke halvány marad. A törzsön megjelennek a jellegzetes pontszerű kiütések, amelyek, ha megnyomjuk őket, elhalványodnak (így különböztethetők meg a bevérzésektől, amelyek nyomás után is megmaradnak). A skarlát hasonlít a tüszős mandulagyulladásra, csak éppen jellegzetes bőrkiütés, szájnyálkahártyapöttyök és málnanyelv kíséri.
Ma már elmondhatjuk, hogy a skarlát nem is több, nem is veszélyesebb az amúgy gyakori mandulagennyesedésnél. Ez a „megszelídülés” az antibiotikumnak köszönhető, amellyel kezeljük, a penicillinnek.
A penicillinkúra
hosszú ideig, tíz napig tart, tovább, mint azt más betegségeknél, más
gyógyszereknél megszoktuk. Az antibiotikumos kezelésnek köszönhetően a
hajdanán úgy rettegett szövődmények gyakorlatilag megszűntek: a
reumás láz, a szív-belhártyagyulladás, a vese- és az ízületi gyulladás már a
múlté. Eltörölték a hivatalos fertőzési óvintézkedéseket is: a
kötelező lakásfertőtlenítést és a hasonló procedúrákat.
A skarláton szinte valamennyi gyerek átesik, mivel meglehetősen könnyen,
cseppfertőzés útján terjed. Van, aki többször is. Az antibiotikus kezelés
egyetlen hátránya ugyanis, hogy a szervezet nem szerez teljes védettséget a
betegség átvészelése után. A felnőttek már nem kapják el a betegséget,
mert addigra már kifejlődik immunitásuk a skarlát baktériumaival szemben
A lappangási
idő meglehetősen rövid: általában kettő-négy nap, maximum egy
hét. A gyerekközösségekben, óvodákban, bölcsődékben ezért tart a zárlat
hét napig. Ez idő alatt csak azok a gyerekek járhatnak be, akik akkor is
jelen voltak, amikor a skarlát felütötte a fejét.
Régebben a skarlátos gyerekek társai úgynevezett megelőző kezelésben
részesültek, azaz kis adagban pár napig penicillint kaptak. Ezt ma már nem
tartjuk jó megoldásnak, mert az így előkezelt gyerekeknél a betegség
tünetei jóval enyhébbek, esetleg észre sem veszik őket, ezért elmarad a
teljes dózisú, biztonsággal gyógyító antibiotikum-kezelés, s ez a
szövődmények szempontjából is veszélyes lehet.
Ne rémüldözzünk, ha gyermekünk skarlátos lesz, mert ez a betegség ma már nem az a rettegett mumus, mint hajdanán volt. De ne feledjük: csak akkor bízhatunk a maradéktalan gyógyulásban, ha a penicillint az előírt tíz napig adjuk, és szigorúan betartjuk az orvos utasításait!
A skarlátot magyarul vörhenynek hívják. Az oltásoknak köszönhetően a régen oly rettegett, gyakran halálos kórok többsége gyakorlatilag eltűnt: nincs ma már (legalábbis nálunk és a fejlett országokban) többek között torokgyík, járványos gyermekbénulás, szamárköhögés; eltűnőben van a kanyaró, a mumpsz és a rubeoa is. Két olyan klasszikus kiütéses, „pöttyös” betegség maradt, amelyiken gyakorlatilag mindenki átesik: az egyik a bárányhimlő, a másik a skarlát.
Nem ragályos fertozo betegség, ami tartós vagy ismétlodo izomgörcsökkel jár. Ezt a betegséget egy baktérium okozza, mely a ló, tehén belében él, ahonnan az állat ürítésekor kerül a talajba. A fertozés a földdel szennyezett sebeken keresztül jön létre.
Tünetei:
- Lappangási ideje rövid.
- láz , gyengeség
- láz,gyengeség
- rángató görcs
- hátraszegett fej
- arcon merev mosoly
- gerincoszlop hátrafelé görbül
- külso ingerre rángó görcs
- a gyermek a tudatánál van
- légzési és keringési zavar.
Ápolása: mély seb esetén vigyük a gyereket sebészeti ügyeletre, ahol a sebét ellátják, illetve emlékezteto oltást is adnak a gyermeknek, ha szükséges valamint antibiotikumos kezelésben is részesítik.
A gyermeket helyezzük nyugalomba, és gyakran itassuk.
Megelozés: közvetlen védooltás 3, 4, 5 hónaposan és 3, 6, 11 évesen
Emlékezteto oltás sérülés esetén.
, Az egész
világon elterjedt igen ragályos fertőzőbetegség, amelyre lázas,
hurutos bevezető
szakasz és az azt követő kiütéses fázisjellemző.
Előfordulás
A fertőzésnek kitett fogékony emberek közül csaknem mindenki megkapja a betegséget. Egyegy járvány alatt a gyermekközösségekben a betegségen át nem esett, fertőzésnek kitett gyermekek több mint 90 %-a megbetegszik. Mindezek alapján érthető, hogy – védőoltás nélkül - a népesség nagy része átesik a betegségen 5-10 éves életkorban. A kanyaró Magyarországon is egyike volt a gyermekkor leggyakoribb fertőző betegségeinek. Amióta minden egyes gyermek számára kötelező a kanyaró elleni védőoltás, ez a betegség is szinte teljesen eltűnt a magyar családok hétköznapjaiból. A vírus a légutakon, esetleg a szem kötőhártyáján keresztül kerül a szervezetbe, majd a hámsejtekben és a környező nyirokcsomókban szaporodik. Több fázisban egyre nagyobb mennyiségű kanyaróvírus kerül a véráramba, a kórokozók elárasztják az egész szervezetet.
Tünetek, kórlefolyás
Klasszikus formájában a kanyaró egy 9-11 napos lappangási időszakkal kezdődik. Ennek második felében bágyadtság, levertség, étvágytalanság, fejfájás, hőemelkedés, hurutos tünetek, hányás, hasmenés jelentkezhet. Az ezt követő 4-5 napban a hurutos tünetek kifejezetté válnak, a torok, garat vérbő, ezért piros színű. Magas láz kíséretében köhögés, rekedtség, erős orrfolyás, kötőhártya-gyulladás jelentkezik. A beteg gyermek kerüli a fényt, közérzete igen rossz, nagy beteg benyomását kelti. Megjelennek az igen jellegzetes nyálkahártya-tünetek: a szájban és a garat egészén ún. nagyfoltú kiütés, a kisőrlő fogak magasságában pedig a szájnyálkahártyán az ún. Koplik-folt, amely egy apróbb elemekből álló, grízszerű, sárgásfehér felrakódás.
A bőrkiütés általában a 14. napon jelenik meg. A fül mögött és a halántékon kezdődik, majd rövidesen az arcon is láthatóvá válnak a lencsényi, gombostűfejnyi, vörös árnyalatú bőrjelenségek, melyek a duzzadt bőrből kissé kiemelkednek. 2-3 nap alatt lefelé terjedve ellepik az egész testet. A kiütések helyenként összefolynak, de ép bőrszigeteket is hagynak. A bőrelváltozás nem viszket, ujjnyomásra eltűnik. 4-5 napos fennállás után barnás árnyalatú lesz, majd eltűnik. Ezt követően néhány hétig barnás pigmentáció maradhat, mely korpázó hámlással szűnik meg. A kanyaró nem okoz maradandó hegképződést. A láz a kiütéses szakban végig magas marad, és általában az elhalványodással együtt hirtelen szűnik meg.
Megelőzés
Magyarországon a kanyaró elleni védőoltás a kötelező oltások közé tartozik. Trivalens, azaz háromkomponensű oltást alkalmaznak, amellyel egyidejűleg immunizálnak a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen. Láz fordulhat elő az oltás utáni 6. naptól kezdődően, a 8-10. nap táján pedig néhány kiütés jelenhet meg. Magyarországon a 15. hónapot betöltött kisdedek oltandók. Emlékeztető oltást a 11 évesek kapnak az általános iskola 6. osztályában. Elmaradt oltás bármely életkorban pótolható! Az oltás nem adható be akut lázas betegség esetén, fertőző betegség lappangási időszakában, károsodott immunrendszer, immunszuppresszív kezelés, terhesség esetén. A HIV/AIDS azonban nem képez ellenjavallatot.
Kezelés
Hatékony vírusellenes kezelés nem áll rendelkezésre. Szövődmény nélküli esetben a tünetek kezelése szükséges: láz- és köhögéscsillapítás, sok folyadék fogyasztása, ágynyugalom.
Heveny fertozo betegség kórokozója egy baktérium és egy exotoxin, ami mérgezo anyagokat termel.
Lappangási ideje 2-6 nap.
Tünetei: egy sajátos torokgyulladással kezdodik, amelyet lepedékképzodés jellemez. A korokozó más helyen is támadhat (orr, gége, szem, bor).A gége diphteria a legveszélyesebb, mert fulladással járhat.Megelozése kötelezo védooltás 3-4 hónaposan illetve 3 - 6 évesen. (DiPerTe)Az oltás majdnem 100%-os védettséget biztosít így Magyarországon nincs diphterias megbetegedés.
Az enterális infekciók a csecsemő- és gyermekkori megbetegedések között világszerte az első helyeken állnak. Előfordulásuk reális méreteiről azonban az adatok csak hozzávetőlegesek, mivel a bejelentések száma csupán töredéke a valódi értéknek a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt.
Az iparilag fejlett országokban a hasmenéses epizódok számát évente 2–5 körülinek becsülik. Ezek a kedvezőbb körülmények között élőket is megviselik, kórházi kezelést tehetnek szükségessé, iskolából, munkából való kimaradással járnak, és anyagi kárt okoznak családi, valamint társadalmi szinten egyaránt. A kórképek halálozása azonban az egészségesebb életviszonyok eredményeképpen, valamint a terápiás lehetőségek birtokában a korábbiakhoz képest sokat javult, elenyészően csekély lett.
Súlyosabb a helyzet a fejlődő országokban, ahol a Föld lakosságának mintegy kétharmada él. Itt az enterális infekciók a morbiditási és a halálozási számok kialakításában kiemelkedő szerepet játszanak, a csecsemők 10–15%-a hasmenéses betegség következtében hal meg. A halálozás mintegy 500-szor nagyobb a fejlett országokhoz képest.
Etiológia,
patológia, klinikum
Az enterális fertőzések kórokozóinak köre az utóbbi időkben jelentősen bővült. A klasszikus mikrobák mellett (salmonellák, shigellák, staphylococcus, giardia, entamoeba, V. cholerae) a diagnosztika fejlődésével, számos új ágens került felismerésre (campylobacter, Clostridium perfringens, Cl. difficile, yersiniák, az E. coli különböző változatai, Cryptosporidium parvum, Cyclospora cayetanensis; a rota-, a Norwalk- a calici- és egyéb vírusok stb.).
Számos új ismerettel rendelkezünk az enterális fertőzések patomechanizmusát illetően is. Tisztázódott, hogy a patológiai események három fő formában alakulhatnak ki, más-más lokalizációval, megfelelő klinikai tünetekkel és laboratóriumi jelekkel (1. táblázat).
Salmonellosis
Az emberi patológiában szerepet játszó salmonellák száma 2200 feletti. Közülük néhány (S. typhi, S. paratyphi A, B, C), kizárólag emberhez adaptálódott, állati rezervoárjuk nincs. Általában generalizált fertőzést, tifoid kórképet okoznak. Előfordulásuk, közegészségügyi jelentőségük a higiénés viszonyok javulásával jelentősen csökkent. Különösen súlyos, szinte kizárólag szeptikus kórképet hoznak létre, szerencsére ritkán, az egyes állatokhoz adaptálódott salmonellák (S. cholerae suis, S. dublin). A legnépesebb az úgy nevezett nem adaptálódott salmonellák csoportja. Az ide tartozó szerotípusok közül a S. enteritidis, a S. typhimurium a leggyakoribb, de sok más is szerepelhet kórokozóként. A nem adaptálódott salmonellák elsősorban étellel, ritkábban vízzel szóródnak és gastroenteritist okoznak. A betegség toxinhatásra vezethető vissza, vizes, nyálkás hasmenéssel, hányással, lázzal jár. Nem ritka az invazív bélfalkárosodás, melyre véres széklet megjelenése utal. Immunológiailag károsodott egyénekben (alkoholizmus, diabetes, tumor, hematológiai alapbetegség, gyógyszeres immunoszuppresszió, AIDS, idős kor, stb.), valamint újszülöttekben és csecsemőkorban bármely típusú salmonella bakteriaemiát, sepsist, meningitist okozhat.
A salmonellák a fejlettebb országokban a leggyakoribb bakteriális, enterális ágensek, a nyilvántartott bélinfekciók mintegy 55%-a hazánkban is salmonella fertőzés.
E. coli
fertőzések
Az enterális fertőzéseket okozó E. coli törzsek, patogenitásukat illetően öt fő csoportba oszthatók: enterotoxi-cus, enteropathogen, enteroinvazív, enterohaemorrhagiás és enteroaggregatív E. coli változatok különböztethetők meg.
l. Enterotoxikus E. coli (ETEC). Hőstabil (ST) és hőlabil (HL) toxinjai, a koleratoxinhoz hasonló patomechanizmus alapján (l. ott), a kolerához hasonló elváltozásokat és tüneteket okoznak (gyakori, vizes széklet, esetleg hányás). Az úgy nevezett utazási betegség (traveller´s disease, „turista”) leggyakoribb kórokozója. A fejlődő országokban a csecsemő- és gyermekkori, gyakran halálhoz vezető hasmenések többségében (a rotavírus fertőzések mellett) általában az ETEC a kórokozó. Hazai előfordulási gyakoriságáról nincsenek adataink.
2. Enteropatogén E. coli (EPEC) („dyspepsia coli”). A kórokozó patogenitásáért az escherichia adherencia factor (EAF) a felelős. A fertőzésre laza, vizes, hal- vagy spermaszagú széklet gyakori ürítése jellemző, gyorsan kialakuló toxikus állapottal. A korábbi években kiterjedt intézeti járványokat okozott, amelyekben igen sok koraszülött és fiatal csecsemő halt meg. A baktérium az 1990-es évek eleje óta szinte teljesen eltűnt, ennek oka ismeretlen.
3. Enteroinvazív E. coli (EIEC). A patogenezis a shigellákéhoz hasonló, a bélnyálkahártyába hatolva, gyulladásos, vérzéses folyamatot okoz. Hazánkban az O124:K72 B17 a jellegzetes szerotípus.
4. Enterohaemorrhagiás E. coli (EHEC) csoport fő képviselője az O157:H7 szerotípus. A vastagbélben okoz gennyes, véres székürítéssel járó gyulladást. Különösen fontos, hogy verotoxinja révén, más verotoxint termelő ágensekhez (shigellák) hasonlóan, szerepe van a nagy halálozással járó haemolyticus uraemiás syndroma (HUS) létrejöttében. Gyakori a szarvasmarhák tünetmentes fertőzöttsége, így a nem kellően hőkezelt, fertőzött marhahús terjesztheti. Mind nagyobb mérvű elterjedtsége egyes sajátos ételek növekvő fogyasztásával hozható összefüggésbe („hamburger betegség”).
5. Enteroaggregatív E. coli (EAEC) törzsek a csecsemőkben a vékonybél-nyálkahártyához tapadva és azt károsítva okoznak heveny és idült hasmenést.
Shigellák
A bacilláris dysenteria (shigellosis) kórokozói 4 subgenusba sorolhatók: S. flexneri, S. sonnei, S. dysenteriae, S. boydii. A S. dysenteriae okozza a legsúlyosabb, a S. sonnei pedig a legenyhébb kórformát. A betegség főbb tünetei a láz, a kínzó tenezmus, a gyakori, véres-nyálkás széklet, súlyos általános állapot („fekvő dysenteria”). Hazai előfordulása határozottan csökken.
Amoebiasis
Kórokozója az Entamoeba histolytica. A protozoon megjelenési formái (ciszta, minuta, magna) egymásba átalakulhatnak. A ciszta a fertőzött egyénből a széklettel kerül ki a külvilágba; nagy ellenállású, faeco-oralis úton, közvetítők révén (élelmiszer, víz, zöldség stb.) terjed. A fertőzött ember belében általában a minuta forma található, amely klinikai tüneteket nem okoz, de cisztaürítéssel jár. A minuta alak magna változatba mehet át – ennek oka és körülményei jórészt ismeretlenek –, ez már patogén, klinikai tüneteket okoz (véres nyálkás székürítés, fla-tulentia). Az általános állapot a bacilláris dysenteriához képest jobb („sétáló dysenteria”). Mind a betegeket, mind pedig a cisztaürítőket kezelni kell, utóbbiakat főleg járványügyi megfontolásból.
Campylobacter
jejuni
Az újabban felismert enteralis kórokozók egyike. Járványtanában sok a bizonytalanság, egyelőre a patogenezis sem teljesen tisztázott. Elsősorban csecsemők és a kisdedek megbetegedését okozza, de felnőttekből is gyakran izolálható. Gyakoriságára mutat, hogy az izolált enterális kórokozók között a salmonellák után a második helyen áll. A klinikai képre jellemző, hogy a gyakori, gennyes-nyálkás, majd egyre véresebb székletek ürítése mellett a beteg közérzete meglepően jó.
Helicobacter
pylori
A gyomorban, az antrum és a fundus nyálkahártyájába ágyazódva él. B-típusú gastritis, ulcus ventriculi kialakulásáért felelős, de a ventricularis carcinoma okozójaként is gyanúba fogták. Elterjedtsége az ipari országokban, a felnőttekben 50% körüli, a trópusi területeken 100%-os. A fejlődő országokban speciális gyermekgyógyászati probléma. Itt a fertőzés már a korai életkorban bekövetkezik, és mivel a baktérium ureáz enzimje okozta lúgosítás miatt a gyomorsav barrierhatása romlik, az enterális infekciók lehetősége jelentősen megnövekedik.
Yersiniosis
Két kórokozó ismert, a Y. entercolitica és a Y. pseudotuberculosis. Előbbi inkább gyermekkori enteritist okoz. Utóbbi patogenezise nem kellően tisztázott, minden életkorban a tünetek széles spektrumát válthatja ki: enterális panaszokat, ízületi bántalmakat, kiütést („yersinia triász”), ezen kívül lázat, nyirokcsomó-gyulladást, ritkán septicus gennyedést is okozhat. Immunológiai károsodottság esetében nagyobb fogékonyság tapasztalható. Járványtana sem teljesen világos, izolálták tejtermékekből, zöldségfélékből, húsokból. Hidegtűrő (pszichrofil), hűtőszekrény hőmérsékletén is képes szaporodni. Tünetmentes hordozás is lehetséges.
Staphylococcus aureus
A S. aureus okozta toxico-infekciók – noha gyakoriságukban megközelíthetik a salmonellosist – csak kevéssé kerülnek az érdeklődés előterébe. Ennek oka az, hogy a gyanú csakis tömeges előfordulás esetén merül fel, az egyedi esetek, elsősorban gyors, 1–2 napos lezajlásuk miatt, elsikkadnak. A kórokozó az étel kezelőjének gennyes bőrgyulladásából kerül az élelmiszerbe, ahol elszaporodik, toxint termel. A hazai tömeges megbetegedések szinte mindig fagylalttól származnak, felolvadt, majd ismét lefagyasztott készítmény fogyasztása után. A lappangási idő rövid, néhány óra csupán. A klinikai tünetekre inkább a hányás a jellemző, a hasmenés hiányozhat. A hányadék bakteriológiai vizsgálata (kenet is!) tisztázza a diagnózist. A toxin kimutatása is lehetséges.
Kolera
Az iparilag fejlett régiókban járvány kialakulásának a feltételei általában nincsenek meg, behurcolás azonban lehetséges, és ebből néhány további megbetegedés is kialakulhat. A jelenleg zajló 7. pandémia elérte Közép- és Dél-Amerikát, valamint Afrika egyes országait is. A kórokozó a V. cholerae 0.1, illetve ennek eltor biovariánsa. A vibrió savérzékeny, így a megbetegedés kialakulását a gyomorsav hiánya, felhígulása vagy lekötése elősegíti. A járványfolyamatot, a betegek mellett, nagyobb részt a gyakori abortív, enyhe esetek, valamint a tünetmentes vibrió ürítők tartják fenn.
A kolera patomechanizmusában a kórokozó endotoxinja a fő szereplő. A toxin a vékonybél-nyálkahártya Lieberkühn kriptáinak egyes sejtjeiben végteleníti az adenilát-cikláz működését, ezáltal a sejtekben a ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) koncentráció kórosan megnövekedik. A cAMP a klórcsatornát aktiválja és a Cl- ion nagy mennyiségben kerül a bélbe. A Cl- iont paracellulárisan követi a Na+ ion és vele a víz, e két utóbbi visszaszívódása is csökken. A nagytömegű, híg béltartalom – mivel besűrítése elmarad –, vizes, rizslészerű széklet formájában távozik. A nagymérvű só- és folyadékvesztés a vér besűrűsödéséhez, ezáltal a keringés lelassulásához, a vérnyomás csökkenéséhez vezet; mindezek az anyagcsere-folyamatok súlyos károsodását okozzák.
Alapvető jelentőségűnek bizonyult az a felfedezés, hogy a bélbe juttatott cukrok (mono-, és poliszaccharidák) segítségével a Na+ és vele a víz visszaszívódása fokozható. Ez a felismerés mind a kolera, mind pedig az egyéb eredetű, de analóg patomechanizmus révén folyadékvesztéshez vezető infekciók kezelésében is döntő fordulatot hozott. Lehetővé vált ugyanis a só- és folyadékpótlás olcsó, biztonságos, és primitív viszonyok között is lebonyolítható, per os módszerének széleskörű bevezetése.
Bacillus cereus, Clostridium perfringens
Toxinjaik révén okoznak hasmenést. A Cl. perfringens, a Cl. difficile-vel együtt szerepet játszik a csecsemők és idősek súlyos betegsége, az enteritis necrotisans létrehozásában, valamint az „antibiotic associated enteritis” kialakításában is.
Giardia lamblia
A fertőzés rendszerint már gyermekkorban bekövetkezhet, de az „utazási betegség” kórokozói között is szerepel. Az ürített ciszták a környezetben hónapokig életképesek. A szervezetbe bejutó kórokozó a duodenum és a felső jejunum nyálkahártyáján tapad meg, zavarja a felszívódást, így hasmenést okoz.
Cryptosporidium
parvum
Korábban az AIDS-ben szenvedők súlyos enterális kórfolyamataiból izolálták, de kitűnt, hogy immunológiailag ép egyénekben is okoz megbetegedést. Az elhúzódó, vizes hasmenés gyógyszeresen nem befolyásolható, ép immunológiai viszonyok között azonban spontánul gyógyul. Gyakoriak a vízjárványok, ugyanis a víz klórozása nem öli el! Az USA egyik államában 400 000 megbetegedést okozott fertőzött, vezetékes víz fogyasztása.
Vírusfertőzések
A hasmenések etiológiájában a virális eredetet 70% körülinek becsülik. Közöttük a rotavírus jelentősége a legnagyobb. A bélbolyhok károsítása révén vezet hasmenéshez, különösen gyakori és súlyos a csecsemők és a kisdedek megbetegedése. A magas lázzal kezdődő hányás és hasmenés igen gyorsan torkollik súlyos exsiccosisba, majd toxi-cus állapotba.
A virális eredetű hasmenésekben növekedni látszik a calicivírusok szerepe. Nem tudni, hogy az előfordulás lett-e gyakoribb, vagy a diagnosztika pontosabb. A Norwalk–vírus okozta fertőzések inkább a felnőtteket érintik. Más vírusok vonatkozásában inkább csak a gyanú áll fenn.
Antibiotikus kezeléssel kiváltott enteritis (antibiotic associated enteritis)
Az antibiotikus kezelés egyik súlyos, ha nem a legsúlyosabb szövődménye, oka a normál bélflóra súlyos károsodása. Létrehozásában C. difficile és a S. aureus szerepe valószínűsíthető.
Az enterális infekciók megelőzése
A nem fajlagos megelőzés szerepe a legnagyobb. Ennek legfőbb tényezői a feco-oralis terjedés lehetőségeinek a megszüntetése, a fertőzési lánc megszakítása. Ez magában foglalja a biztonságos ürülék- és szennyvíz-eltávolítást, a magas szintű élelmiszerhigiénét, a kifogástalan ivóvíz-ellátást, a beteg körüli megbízható fertőtlenítést valamint a kiművelt személyi higiénét egyaránt. Mivel az enterális kórképek terjesztésében különösen nagy a „piszkos kezek” szerepe, a kézmosás fontossága kiemelkedő. Az enterális fertőzések előfordulásában, különösen a salmonellosis vonatkozásában, mind gyakrabban játszik szerepet a konyhatechnikai eljárások megsértése. Az előírások pontos és maradéktalan betartását, különösen a gyermekétkeztetésben, minden körülmények között meg kell követelni.
A fajlagos megelőzés lehetőségei szerények, a védőoltás segítségével való megelőzés lehetőségei korlátozottak. Az újabban forgalomba hozott, korszerű hastífusz elleni oltóanyagoktól eltekintve egyetlen más enterális kórokozóval szemben sem rendelkezünk olyan vakcinával, amely megfelelne a modern oltóanyagoktól elvárható feltételeknek. Intenzív kutatások folynak a kolera, a rotavírus és a shigellák elleni hatékony oltás kidolgozására. A rotavírus elleni, hatékonynak látszó tetravalens vakcinát a bevezetést követően hamarosan visszavonták, mivel az oltottak között megnőtt az invaginatio incidenciája. Az ok-okozati összefüggés azóta is vitatott. Napjainkra azonban új, biztonságos rotavírus vakcina körvonalai kezdenek ismét kirajzolódni.
Az enterális fertőzések kezelése
A terápia három fő tényezője a só- és folyadékpótlás, az antibiotikus kezelés, valamint a diéta. A só– és folyadékterápia
Az exsiccosis a homeosztázis megbontásával súlyosan zavarja az élettani folyamatokat, és ezzel veszélyezteti az életet. Első helyen álló feladat ezért a só- és folyadékvesztés megelőzése, a már megbomlott viszonyok helyreállítása, valamint a normalizált állapot fenntartása.
Első lépés a veszteség mérvének megállapítása, az akut súlyvesztés, valamint a betegvizsgálat adatai alapján. Enyhe exszikkációban a testtömeg csökkenése nem haladja meg a 4–5%-ot, a klinikai állapot alig mutat eltérést. A folyadékhiány 40–50 ml/kg. Közepesen súlyos exszikkációban a súlycsökkenés elérheti a 9%-ot, amikor már súlyos állapotra utaló klinikai jelek is látható (mélyen ülő szemek, riadt tekintet, szapora, acidotikus légzés, rossz turgor, száraz nyálkahártyák, szapora pulzus, csökkenő vérnyomás, zavartság, nyugtalanság stb.). A folyadékveszteség 60–90 ml/kg. Súlyosnak kell minősíteni a helyzetet, ha a testtömeg 10%-kal vagy ennél nagyobb mértékben csökkent. Ekkor a keringési elégtelenség tünetei szembeötlőek: hűvös, livid végtagok, filiformis pulzus, csökkent vérnyomás, a vesefiltráció leáll. A turgor igen rossz („mosónő ujj”, „csont-bőr ember”). A nyálkahártyák szárazak, a beteg afoniás, légzése az acidozis következtében magas, nagy kitérésű. Csecsemő-, kisdedkorban a láz magas lehet és az idegrendszeri károsodottság jelei is észlelhetők (eszméletzavar, görcsök). A folyadékveszteség ebben az állapotban 100–110 ml/kg körüli.
Folyadékpótlásra két lehetőség áll rendelkezésre: a per os, itatásos módszer, illetve az intravénás folyadékbevitel. Előbbi az enyhe és kellő elővigyázattal a középsúlyos esetekben alkalmazható. A súlyosnak minősített exszikkációban kizárólag az intravénás folyadékpótlás jöhet szóba, intézeti körülmények között.
A per os pótlás céljaira, gyermekek részére a gyógyszertári, magisztrális készítmény a „Sal ad rehydrationem pro parvulis” (NaCl: 0.9 g, Na citr: 3.0 g, KCl: 1.9 g, glükóz: 25 g) kiválóan alkalmas. Nagyobb gyermekek és felnőttek kezelésében a „Sal ad rehydrationem” (NaCl : 3.5 g, Na citr: 3.0 g, KCl: 1.5 g, glukóz: 20 g) alkalmazandó. A sókeveréket 1 liter csapvízben kell feloldani. Az oldat hőmérsékletét 10–15 °C-ra célszerű beállítani a hányinger-csillapítás érdekében. Az elfogyasztandó folyadék mennyiségét az aktuális szükséglet szabja meg. Az ivást szorgalmazni kell, a sóoldat mellett „szabad víz”, gyümölcslé, tetszés szerinti mennyiségben adható. A só- és folyadékpótlásban jó eredménynyel alkalmazható a Normolyt nevű, gyári készítmény is. Amennyiben az állapot a kezelés kezdetekor már súlyos vagy a per os itatás valamilyen okból nem látszik megnyugtatónak, a beteget kórházba kell szállítani.
Antibiotikus
kezelés
ntibiotikus kezelés kellő mérlegelés alapján, célzottan végzendő, rutinszerű, minden hasmenés esetében való alkalmazása nemcsak felesleges, hanem veszélyes és káros is.
Indokolt az antibiotikum adása: lázzal járó salmonellosisban, emellett a csecsemők, az öregek, az immunológiailag károsodottak salmonella betegségében. Dysenteria syndromában, bármely életkorban, hastífuszban, paratífuszban, giardiasisban, amoebás dysenteriában.
Mérlegelendő az antibiotikus kezelés: yersiniosis, valamint Campylobacter jejuni fertőzés súlyosabb formáiban, enterotoxikus és enteropathogen E. coli fertőzésekben, kolerában, az „utazási betegség” súlyosabb formájában.
Felesleges antibiotikumot adni az alábbi esetekben: salmonellosis gastroenteritica, étel toxico-infekció, bakteriológiailag negatív enterális esetek, virális enteritisek. Tünetmentes ürítés megszüntetésére, profilaxis céljára és bármely bakteriális bélfertőzés enyhe eseteiben.
Ambuláns kezelésben is alkalmazható készítmények: ampicillin, amoxicillin, TMP-SMX (shigella, salmonella, EIEC); metronidazol, furazolidon (giardia, amoeba); neomycin, gentamycin (EPEC); aminoglycosidok (yersinia, campylobacter). Az antibakteriális terápia részletesebb tárgyalása meghaladja e közlemény kereteit. Az aktuális rezisztencia viszonyoknak is megfelelő, adekvát terápia beállításáról a kézikönyvek, és az időről-időre megjelenő, praktikus zsebkönyvek adnak útmutatást.
Diétás
kezelés
A diéta jelentősége az enterális infekció kezelésében a korábbiakhoz képest sokat csökkent. A táplálást bármely életkorban, csak a legsúlyosabb esetekben, és rövid időre szokás felfüggeszteni. A szoptatást folytatni kell, a mesterségesen táplált csecsemő, illetve kisded is legfeljebb néhány óráig koplal, majd könnyen emészthető, zsírszegény ételt kaphat.
NB. Az adszorbeáló szerek (carbo act., kaolin) hatástalanok. A bélperisztaltikát csökkentő opiát analóg, loperamid készítmények alkalmazása csecsemők és kisgyermekek enterális betegségeiben veszélyes, ezért tilos!
Otthoni
vagy kórházi kezelés
A kérdés eldöntése a háziorvos igen fontos feladata, amihez számos tényezőt kell figyelembe venni. Ha a széklet vizes és nagytömegű, a csecsemők és kisdedek esetében célszerű a kórházi megfigyelés és ellátás. A korra jellemző, nagyfokú hidrolabilitás miatt ugyanis néhány óra alatt kritikus helyzet alakulhat ki, különösen akkor, ha a p.o. folyadékpótlás nem sikeres, akár a beteg visszautasító magatartása miatt, akár a hányások fokozódása következtében.
A konkrét szakmai szempontok mellett a döntést számos, nem szakmai jellegű körülmény is befolyásolja. Kérdés, hogy az orvos mennyi idő múlva látja ismét a hányó, hasmenéses beteget. Biztosnak látszik-e az utasítások végrehajtása; a beteg ellátását végzők képesek-e a kórfolyamat esetleges romlását kellő időben észlelni; várható-e, hogy a szükségessé váló intézkedéseket megteszik. Milyenek a környezeti körülmények és lehetőségek a szakellátás további biztosításához (közlekedés, telefon, kórház távolsága stb.).
Az oltás tipikus példája annak, amikor valami pillanatnyi rossz történik azért, hogy hosszú távon jó dolgunk legyen. Számtalan ilyen dolog vár még a gyermekre az életben, tehát az oltások a kicsi értelmének fejlődésével egyre inkább alkalmat kínálnak arra, hogy belátásra, előrelátásra, megfontoltságra neveljük és elmagyarázzuk neki az oltás értelmét. Semmiképpen sem szabad a piciket "szurival" ijesztgetni, ha rosszak. Fontos, hogy a szülő se féltse gyermekét az oltáskor elviselendő kellemtetlenségtől. Szakmailag megfogalmazva a gyermekkorban adott védőoltások célja az, hogy a korábban nagy számban, járványosan előforduló, gyakran halállal végződő vagy súlyos maradványtünetekkel gyógyuló fertőző betegségektől a gyermekeket megóvjuk.
A DI-PER-TE
oltás
Az oltás napján és
a következőn a kicsinek hőemelkedése, esetleg láza lehet.
Megelőzhetjük, ha az oltással egyidőben lázcsillapító kúpot adunk
neki. 3-4 óránként mérjünk lázat és szükség esetén ismételjük a kúpot. Enyhe
bágyadtságot és étvágytalanságot is tapasztalhatunk. Az oltás helye kissé fáj,
ezért tegyünk rá állóvizes borogatást. Ha az oltás helyén kis göb keletkezik,
ne aggódjunk, néhány hét alatt felszívódik.
Hogyan alakítja ki a szervezet immunrendszere a védettséget?
Az élőlények, így az ember szervezetét is a kívülről bekerülő illetve a benne található más, többnyire mikroszkopikus élőlények (baktériumok, vírusok, gombák stb.) betegséget okozó hatásai ellen egy bonyolult, egyes részei között több ponton és többszörösen összefüggő védekező apparátus, az immunrendszer védi. A kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák stb.) mindegyike tartalmaz olyan alkotórészt, ún. antigént, amely alapján az immunrendszer előbb a szervezet számára idegenként felismeri, majd leküzdése céljából ellenanyagot (más néven antitestet) kezd képezni. Ehhez a folyamathoz a kórokozóval való első találkozáskor bizonyos időre, napokra, esetleg hetekre van szükség. Az immunrendszer megfelelő sejtjei minden egyes új kórokozót "megjegyeznek" (immunmemória), ezért a későbbiekben, a kórokozóval való ismételt találkozáskor az antitestek képződése nagyon gyorsan, szinte robbanásszerűen történik. A szervezetbe került kórokozó elpusztul, ismételt fertőző betegség kialakulására nincs lehetőség. Egyes fertőző betegségek (pl. bárányhimlő, kanyaró, mumpsz) átvészelése után az immunrendszer élethossziglan tartó védettséget biztosít. Más betegségek esetében (pl. skarlát) ez a védettség csak rövidebb idejű, néhány hónapig vagy néhány évig tart.
Az immunitásnak azt
a fajtáját, amely antigén hatásra alakul ki, aktívnak nevezzük. Kiállott
fertőző betegség után természetes aktív, védőoltás hatására
mesterséges aktív védettség alakul ki. Amikor az antitest készen kerül a
szervezetbe, passzív immunitásról beszülünk.
Mesterséges passzív immunitás létrehozása céljából az ellenanyagot készen
visszük a szervezetbe. Természetes passzív immunitásról csak néhány hónapos
csecsemők esetében beszélhetünk, akik szervezetébe a kész ellenanyag
magzati korban az anya véréből a méhlepényen keresztül, ill. születés után
az anyatejjel kerül be. A passzív immunitás részletesebb ismertetése meghaladja
a védőoltásokról adott információk kereteit.
Hogyan hatnak az oltások?
Védőoltás
adásakor az immunrendszert mesterségesen késztetjük az aktív védettség
kialakítására. A védőoltások a betegségek természetes kórokozójának elölt,
legyengített (attenuált) formáját, vagy a kórokozónak csak azt a részét
tartalmazzák, amely a védettség kialakítását biztosítja. Védőoltás
adásakor a természetes folyamatot csak utánozzuk, és mivel a legtöbb védőoltásban
lévő hatása gyengébb a betegségért felelős kórokozó antigén
hatásánál, a megfelelő védettség elérése érdekében az egyes oltások
ismétlésére van szükség.
A védőoltások kifejlesztésekor az egyik cél az, hogy a szervezetbe
lehetőleg csak védelmet biztosító (protektív) antitest kialakulásáért
felelős antigént vigyük be; ez azonban csak a védőoltások egy
részénél megoldott. Ilyen antigén lehet:
* az adott fertőző betegséget
kiváltó bakteriális méreganyag (toxin) megfelelően átalakított, betegséget
nem okozó, de immunválaszt kiváltó formája (anatoxin, toxoid),
* egyes vírusok, önmagukban betegséget okozni nem képes alkotórészei,
* egyes baktériumok sejtfalának alkotórészei.
Minden védőoltás tartalmaz adalékanyagokat (konzerváló anyagot, antibiotikumot, a felszívódást egyenletesebbé tevő adalékot, stb.), ill. a gyártás során, a nagyfokú tisztítás ellenére visszamaradó anyagokat (pl. tojásfehérje). A konzerváló anyagok közül leginkább a tiomerzálról ismert, hogy allergiát okozhat. Az antibiotikumok hozzáadására a bakteriális szennyeződés megelőzése érdekében van szükség, az oltásokban található antibiotikum mennyisége minimális. Leggyakrabban neomycint, gentamycint, ritkábban penicillint alkalmaznak. A felszívódás egyenletesebbé tételére leggyakrabban alumínium-hidroxidot tesznek védőoltásokhoz.
Vannak-e az oltásoknak veszélyei, mellékhatásai?
Minden védőoltásnak lehetnek mellékhatásai. Ezek részint az oltóanyag
jellegéből részint az oltás technikájából (injekció!) adódnak. Gyakran a
védőoltás beadása után oltási reakciók jelentkezhetnek, ami többnyire
hőemelkedés, esetleg alacsonyabb láz, az oltás beadása helyén észlelt
bőrpír formájában jelentkezik. Az oltási reakciónál súlyosabb mellékhatás
az oltási szövődmény. Az oltási reakció és szövődmény elkülönítése és
kezelése a gyermekorvos feladata. Bizonyos betegségek és állapotok esetében
egyes védőoltások nem adhatók. Általános szabály, hogy nem ép
immunrendszerű személyek élő, attenuált vírust vagy baktériumot
tartalmazó oltást nem kaphatnak. Nem adható szamárköhögés elleni oltás egyes
idegrendszeri betegségekben. Kismamáknak a haszon/kockázat mérlegelése után
bizonyos védőoltások beadhatók. Elvégzett vagy tervezett műtét után a
beavatkozás jellegétől függően, annak immunrendszert gyengítő
hatása miatt 3-6 hétig nem lehet oltást adni. E szabályok alól azért vannak
kivételek. Ellenjavallt a védőoltás, ha valamelyik alkotórészre az oltandó
személy allergiás. Ilyen esetekben a védőoltás javallatainak és
ellenjavallatainak mérlegelésével az orvos az adott személyre szabottan dönt.
Védőoltás beadása minden esetben orvos feladata. A nem kötelező
védőoltások adásának indokoltságát és minden védőoltás beadásának
esetleges ellenjavallatainak megállapítás szintén orvosi feladat. A
védőoltások magas technológiai színvonalú gyógyszeripari termékek.
Szigorúan tilos védőoltást bizonytalan forrásból (árustól, piacról stb.)
vásárolni.
Egyes országokban,
, bizonyos fertőző betegségek elleni védőoltások beadása adott
(többnyire néhány hónapos, ill. éves) kor elérésekor törvényileg kötelező,
alóla átmeneti vagy végleges felmentést csak azok a gyermekek kapnak, akiknél
az oltás beadásával kapcsolatban súlyos mellékhatások vagy szövődmények
várhatók. A törvényi szabályozásnak köszönhetően az egyes oltásokat nem kaphatják meg, környezetük
ún. kollektív immunitása által védettek. Vannak olyan országok, amelyekben
kötelező védőoltások nincsenek, de bizonyos oltások nélkül
gyermekeket, fiatalokat gyermekjóléti, oktatási intézményekbe, kollégiumokba
nem vesznek fel.
Néhány (többnyire trópusi) ország munkavállalási vagy akár turisztikai céllal
történő beutazáskor megköveteli egyes védőoltások meglétét,
amelyekről utazás előtt feltétlenül tájékozódni kell.
Magyarországon 2001-ben a gyermekek korhoz kötött védőoltásai az alábbiak:
BCG néhány napos korban
Act-HIB 2 hónapos korban
Di-Per-Te I/a + IPV vagy Tetracoq 3 hónapos korban
Di-Per-Te I/b + OPV + Act-HIB 4 hónapos korban
Di-Per-Te I/c + OPV + Act-HIB 5 hónapos korban
MMR + OPV + Act-HIB 15 hónapos korban
Di-Per-Te II + OPV 3 éves korban
Di-Per-Te III + OPV 6 éves korban ill. az általános iskola első
osztályában
Di-Te + MMR 11 éves korban
Engerix B + BCG 13 éves korban (a BCG csak bizonyos gyermekeknél)
A BCG a tuberkulózis elleni oltás. A Di-per-Te a torokgyík, a szamárköhögés és tetanusz elleni vakcinakombináció neve; a diphteria, pertussis és tetanus szavak kezdő szótagjainak összeolvasásából adódik. A járványos gyermekbénulás (poliomyelitis) elleni oltás első alkalommal injekció (IPV), a továbbiakban szájon át adott Sabin cseppek (OPV) formájában történik. Az Act-HIB oltás 1999. április 01. óta kötelező. Az Engerix B a B-hepatitis (a fertőző májgyulladás egyik formája) elleni vakcina. Az MMR a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen véd, a rövidítés a betegségek (morbillin, mumps, rubeola) latin nevének kezdőbetűiből adódik. A védőoltások túlnyomó többségét injekció formájában adjuk be.
A fent
felsorolt, kötelező oltásokon kívül hazánkban már most is számos egyéb
vakcina kapható (meningococcus, pneumococcus, A-hepatitis, influenza, kullancs által
terjesztett agyvelőgyulladás, bárányhimlő, stb. elleni oltás), melyek
beadása bizonyos esetekben nagyon ajánlatos. Védőoltásokkal kapcsolatos
kérdésekről a Klinikai Védőoltási Szaktanácsadóval konzultálhat az
orvos. Budapesten a Szent László Kórházban, vidéken a megyei kórházakban
működik Klinikai Védőoltási Szaktanácsadó.
E rövid összefoglaló talán elegendő érvet ad a védőoltások
veszélyeivel riogató, tudománytalan híresztelések ellen.
Amerikai kutatók úgy vélik, rájöttek, hogyan hajlamosítja az influenza az embereket a súlyos, néha halálos tüdőgyulladásra.
Ez kérdés azért olyan
fontos, mert az influenzavírus önmagában általában nem okoz halált. A legtöbb
esetben az influenza szövődményeként fellépő tüdőgyulladás lesz
végzetes, a másodlagos fertőzést baktériumok okozzák, mint a Streptococcus
pneumoniae, a Staphylococcus aureus vagy a Klebsiella pneumoniae.
A kutatók egérkísérletek során az 1 IFN típusú interferonokat (jelző
molekulák) vizsgálták. Ezeket normális esetben az immunrendszer termeli a vírus
másolódásának és a fertőzés kialakulásának a megakadályozására.
A kutatók ezzel szemben azonban azt tapasztalták, hogy az influenzás betegek fogékonyabbak lesznek a bakteriális eredetű tüdőgyulladásra, mert sérül a szervezet képessége a bakteriális fertőzésre adott immunválaszra.
Szakemberek szerint
paradox jelenségről van szó. Ha az influenza elég súlyos ahhoz, hogy
másodlagos bakteriális fertőzés alakuljon ki, bekövetkezik az immunválasz
gátlása.
A közelmúltban készült kutatások szerint az 1918-as ún. spanyolnátha-járvány
50-100 millió áldozata is a Streptococcus pneumoniae baktériummal történt
másodlagos ráfertőzés következtében vesztette éltét.
A manapság hozzáférhető antibiotikumok bizonyos fokú védelmet biztosítanak, de a baktériumok velük szemben kialakult ellenállása megnehezítheti az influenzajárvány elleni küzdelmet.
A Candida albicans normális bőr- és bélflóránk része. Megtalálható még a légutak és a női nemi szervek nyálkahártyáján. A candidiasisnak nevezett Candida okozta gombás megbetegedések létrejöttéért mindig hajlamosító tényezők felelősek.
A Candida albicans számos kórképet okozhat. A hüvelyi pH-érték-emelkedés a Candida albicans túlzott elszaporodását idézheti elő, ami a vaginális fluornak nevezett hüvelygyulladást okozza. Az anya hüvelyi Candida albicans fertőzése esetén a kórokozó a szülés alatt bekerülhet a baba szájába. Ha az újszülöttek, csecsemők szájnyálkahártyáján apró, fehér felrakódások láthatók piros, gyulladásos udvarral, akkor a szájpenészre (soor) mindenképp gondolni kell. A szájpenészes babák esetén különös figyelmet kell fordítani a pelenkázásra, hiszen a végbél környékén is kialakulhat a gombás fertőzés. A glicerin-bóraxos ecsetelés több hétig való alkalmazása általában végleges gyógyulást hoz.
Vannak olyan megbetegedések is, ahol nem egy átmeneti tényező megjelenése okozza a C. albicans elszaporodást, hanem egy súlyosabb alapbetegség hajlamosíthat a candidiasis kialakulására. Legyengült immunrendszer esetén (AIDS), immunszuppresszív szerek alkalmazását követően számolni kell szisztémás gombafertőzések megjelenésére. Az orvosi konzultációval egybekötött gyógyszeres kezelés ilyenkor életmentő lehet.
A betegség okozói:
Eltérnek a vélemények, hogy a betegséget a Candida, vagy egyéb élesztőgomba-fajták okozzák.
A betegség kialakulásának oka sem világos: a gomba elszaporodása okozza az immunrendszer csökkent működését, vagy a szervezet ellenállóképességének csökkenése miatt szaporodnak el a gombák a bélrendszerben.
Candidiasisra akkor kell gyanakodni, ha évek óta krónikusan visszatérő, jellegzetes problémák és tünetek jelentkeznek, amikkel az orvosok a gyógyszeres tüneti kezelésen kívül nem tudnak mit kezdeni (nem történik állapotjavulás), és a hajlamosító tényezők is megvannak, pl. szteroidok, antibiotikumok szedése, cukorbetegség az anamnézisben.
Bőrfertőzés: Ahol a bőr meleg és nedves, a gomba gyulladást válthat ki. A gyulladás vörös folt formájában jelentkezik, mely váladékozhat és viszkethet. A körömágyban elszaporodó Candida fájdalmas duzzanatot okoz és váladékozik. A fertőzött köröm fehér vagy sárgás színű, az ujjtól elemelkedő.
Szájpenész: Sárgásfehér vagy szürkésfehér lepedék a szájüreg belső részén, a szájpadon, a nyelven, néha a garaton, mely nem vagy csak nehezen letörölhető. Csecsemőknél gyakran előfordul.
Hüvelygombásodás: Nagyon gyakori fertőzés. Égő, viszkető érzés mellett túrószerű folyás tapasztalható. A fertőzés ráterjedhet a szeméremtestre.
Nyelőcsőgombásodás: Daganatos betegségben szenvedőknél vagy májzsugorodásban gyakran kialakul. Gyomortükrözéskor látható a nyelőcső falán.
Belső szervek gombás gyulladása: Ha a szervezet védekezőképessége csökken, a Candida szétterjedhet a szervezetben, és gyakorlatilag bármelyik belső szervben okozhat gyulladást. Ezeknek a fertőzéseknek a diagnosztizálása nehéz, kezelése hosszadalmas.
A candidiasis gyógyítása táplálkozással
A candidiasis kezelése komplex terápiát igényel: a gyógyszerek mellett szükséges a bélflóra helyreállítása, a helyes étrend kialakítása. A legfontosabb irányelvek: az étrendből ki kell iktatni minden olyan összetevőt, ami a gomba szaporodását segítheti (magas cukortartalmú élelmiszerek), illetve, ami már eleve tartalmaz gombát (élesztő).
A következő táplálkozási megszorításokkal a Candida albicans okozta megbetegedés létrejötte megelőzhető, illetve a már kialakult állapot súlyossága mérsékelhető:
Magas cukortartalmú ételek kiiktatása az étrendből: fehér liszt és az ebből készült pékáruk, csokoládé, sütemény, egyes gyümölcsök (banán), üdítők egy része
2. Gombát tartalmazó ételek elhagyása: élesztő, kefir, egyes sajtok, alkoholtartalmú italok.
Gyakran kerülhet penész a következő élelmiszerekbe: földimogyoró, pisztácia, fűszerek, gabona (az ilyen alapanyagból készült lisztnek penészillata van).
Melyek az "értékes" élelmiszerek?
- a gabonafélék közül a barna rizs, a zab, a hajdina, az élesztő nélküli kenyér
- párolt zöldségek
- tejtermékek közül a natúr joghurt, feta sajt, tejföl
- forrásvizek, frissen préselt gyümölcslevek
- szárnyasok (inkább a fehér hús)
Táplálkozástudományi ajánlások szerint a fent felsorolt, teljes értékű, tápanyagokban dús ételek fogyasztása a gombás megbetegedések létrejöttének kockázatát nagymértékben csökkenti.
Vanília fagyi, tojás, húsfélék. A nyári hőségben félünk ezektől az ételektől - jogosan. A szalmonella baktérium ugyanis az effélékből kerül leggyakrabban a szervezetünkbe. Az irtózat leküzdhető, de csak úgy, ha tisztában vagyunk a szalmonella néhány alapvető sajátosságával.
A szalmonellózis a legelterjedtebb zoonózisokhoz (emberre is terjedő állatbetegségekhez) tartozik. A Salmonellák okozta fertőzések, a hasmenéssel járó emberi megbetegedések gyakoriság szempontjából Európa-szerte az első helyen állnak, így nálunk is szinte állandó közegészségügyi gondot jelentenek. Hiába tudunk róla mindent, mégis minden nyáron sok áldozatot szed - elsősorban a gyerekek és az idősek közül, mivel ők a legfogékonyabbak a fertőzésre. Ennek az az oka, hogy a makacs bacilusnak kedvez a nedves és meleg, valamint a közétkeztetés - például a táborokban. Ráadásul sok a magára hagyott lurkó, aki ebéd után elfeledi visszatenni a hűtőbe az ételt.
Leggyakoribb forrásai és terjesztői manapság az állati eredetű alapanyagok (baromfi- és egyéb húsok, tej és tejtermékek, tojás), valamint az ürülékkel szennyezett, mosatlanul fogyasztott zöldségek, gyümölcsök, de a megnőtt tengerparti utazások miatt ma már meg kell említenünk más élelmiszerek alapanyagait is (belsőségek, halak, kagylók, rákok). A bélsárral szennyezett tojás szerepe a fertőzöttség terjesztésében igen nagy, mert a tojáshéjon megtelepedő kórokozók a tojás belsejébe jutva a szikanyagban jelentősen elszaporodnak. A terjesztésben még az ételízesítők, fűszerek is szerepet játszanak, nem beszélve az ivóvízről. Az emberi szalmonellózisok több mint fele baromfi eredetű.
A fertőzés során elszaporodnak az ételben a mikrobák. A fertőzésért a fő felelős, számos más ok mellett, az élelmiszer, de emberről emberre is terjed a betegség.
A kevés vizet tartalmazó élelmiszerekben (száraz tészta, tojáspor) is hosszú ideig képesek elélni a szalmonella baktériumok. Ugyanakkor a főzést megelőző előkészítés során az asztalon heverő nyers zöldségre szállhat vagy mászhat egy fertőzött bogár, rákerülhet a ruhánkra is a bacilus, és a szalmonellával fertőzött mosogatószivacs is "jó vivőanyag".
A szalmonella baktériumok szeretik a minél melegebb, és minél nedvesebb levegőt, ezért fő ellenségük a hűtőszekrény, no meg a kellő higiénés feltételek. A tévhittel ellentétben a hűtés hatására (5 Celsius fokig) nem pusztulnak el a baktériumok, csupán kevésbé szaporodnak.
TÜNETEK ÉS
ELŐFORDULÁS
A szalmonella baktériummal fertőzött étel elfogyasztása után hat-negyvennyolc órával, magas láz, hidegrázás, hasi görcs, hányinger lép föl, esetenként végtagfájdalom. S hogy ne szenvedhessen a beteg az ágyában forgolódva, a szükség gyakran az árnyékszékre küldi. Nem mindenki betegszik meg azonban ugyanannyi mikrobától. Befolyásoló tényezők lehetnek: általános egészségi állapot, életkor és a baktérium típusa. Főleg a közétkeztetésben (vállalati étterem, iskolai konyha, vendéglő) fordul elő a szalmonella bacilusok megtelepedése. Nagyon fontos tudni azonban, hogy a háztartásokat is épp oly veszély fenyegeti a jobb higiénés körülmények ellenére is. Gondoljon csak a nagy családi banzájokra, ahol az elfoglalt háziasszony azt se tudja, kinek a kedvében járjon, miközben kint felejti az ízletes koktél hozzávalóját, a tejszínt.
A
MEGELŐZÉS PIROSBETŰS SZABÁLYAI:
A szalmonella baktérium leginkább a tojás héján és belsejében, valamint a baromfihúsban érzi jól magát. Ezért ne legyen rest lefertőtleníteni a tojásokat, lehetőleg még mielőtt a hűtőbe tenné, ne a felhasználás előtt!
A nyers hús leve soha ne csöpögjön le, mert így megfertőzheti az alatta vagy mellette lévő élelmiszert. Csomagolja be, és tartsa az alsó polcon!
A rágós, véres steak hazája nem véletlenül a hűvös Anglia. Kiváló lehetőséget teremtünk tehát a mikrobáknak, ha nem sütjük át rendesen a húst. Ez a szabály a tojásra is vonatkozik. A közepes tojás hét perc alatt fő "biztonságosra", a tükörtojást süsse meg mindkét oldalán!
Jó, ha tudja, hogy a szalmonella nem marad életképes a savas kémhatású ételféleségekben, magyarán a savanyított ételekben.
Tartsa tisztán az evőeszközt. Sokszor ugyanis a baktériumok nem a nyersanyaggal, hanem az edényekkel, kanalakkal kerülnek az ételbe.
Minden étkezés és főzés előtt mosson kezet, minél melegebb vízsugárban, akkor is, ha ez a nyári hőségben nem esik olyan jól!
A nyers hús előkészítése után a vágódeszkát, kést, húsdarálót azonnal mosogassa el!
Néhány étel különös óvatosságot igényel: krémes sütemények, máglyarakás, madártej, majonézes saláták stb.
A nyers zöldséget mindig alaposan meg kell mosni, és a hűtőben célszerű az alsó fiókban, elkülönítve tartani.
A háziállatok lehetőleg ne menjenek a konyhába, ha mégis olykor-olykor belopódznak, az ne főzés közben történjen.
A mosogatót, a csöpögtetőt és a feldolgozóasztalt, fertőtlenítse le, minden héten egyszer. Persze ne feledkezzen meg a folyamatos tisztításról se!
A megmaradt falatokat azonnal a hűtőszekrénybe kell tenni, és az újramelegítésnél föl kell forralni az ételt.
BÉL PROTOZOONOK
- Entamöba histolitica (Rhizopoda), vérhas amőba az ún. trópusi vérhas kórokozója. Vastagbél nyálkahártyán élősködik, betegség tünetei a fekélyesedés, a véres széklet.
- Giardia lamblia (Flagellata): A patkóbél, az éhbél nyálkahártyáján élősködik. Akadályozza a tápanyagok felszívódását.
FÉREGPETÉK Emberben többféle bélféreg is élősködhet. Leggyakoribb az un cérna giliszta.
Világszerte nagyon elterjedt a cérnagiliszta-fertőzés. Különösen gyermekkorban gyakori. Ez a fertőzés tulajdonképpen nem okoz komoly gondot gyermekeknél. Esetleg hasfájást, álmatlanságot, mivel éjszaka a popsi viszketése miatt a gyermek rosszul alszik, esetenként allergiás reakciókat, és nagyfokú fertőzés esetén akár hasmenést is. Kislányoknál, tartós fennállásakor a kisajkak és a hüvelybemenet gyulladása is kialakulhat fájdalommal, váladékozással. A fertőzés a következőképpen alakul, terjed. A gyermek kezére rákerülnek a féregpeték (kutyáról, esetleg cicáról, de közösségben játékról, kilincsről, használati tárgyakról). Felnőttnél jóval ritkábban alakul ki fertőzés - miután kevésbé vagyunk fogékonyak szerzett immunitás miatt - azonban ha a szülő nap, mint nap érintkezik gyermeke székletével, főleg ápolja a kicsi popsiját, megfertőződhet. A férgek ugyanis főleg éjszaka az ágymelegben kibújnak a végbélnyíláson, és a köré, a redőkbe rakják le petéiket. Ez viszketéssel jár, a fertőzött egyén vakarózik. A továbbterjedéshez és a saját visszafertőződéshez pontosan erre van szükség. A féregpeték a fertőzött kezére, körme alá kerülnek, és azok újra a szájába ill. a tárgyakra jutnak. Ezeket megfogja egy másik gyerek, a peték pedig előbb-utóbb neki is a szájába kerülnek ujjszopás, étkezés során. Az állatok szőréről is így gyűjtjük be a féregpetéket és esszük meg őket előbb-utóbb. A peték a gyomorban kelnek ki és alakulnak féreggé. Pontos lappangási idő nincs, ui. ritkán tudjuk, éppen mikor fertőződhetett meg a beteg. Ma már a fertőzés gyógyszerrel jól megszüntethető. Érdemes a baba és az Önök használati tárgyait alaposan lemosni, fertőtleníteni, a körmöket rövidre vágni, a vakarózást kerülni. Mindezek együtt eredményre vezetnek.
ENTEROBIUS FÉRGEK = végbélgiliszták Az Enterobius vermicularis bélféreg (korábban Oxyuris vermicularis) emberi végbélgilisztaként is ismert. (A kifejlett nőstények 8-13 mm-esek, a kifejlett hímek 2-5 mm-esek.) Az embert tekintik az E. vermicularis egyedüli hordozójának.
A peték a végbélnyílás körüli (perianális) redőkbe települnek. Önfertőzés történik, ha a perianális terület vakarása után a kezünkkel fertőzött petéket juttatunk a szánkhoz. Emberről emberre történő átvitel szennyezett ruhán vagy ágyneműn keresztül következik be. Fertőzés szerezhető úgy is, ha a környezetünkben olyan felületekkel érintkezünk, melyek végbélgiliszta petéivel szennyezettek (pl. függönyök, szőnyegek). Kis számú pete a levegőbe is kerülhet és belélegezhető. A fertőzött peték lenyelését követően a lárvák a vékonybélben kelnek ki, és a kifejlett férgek a vastagbélbe települnek. A fertőzött peték lenyelése és a kifejlett nőstények petézése közti időintervallum körülbelül egy hónap. A kifejlett férgek élettartama kb. két hónap. A peteérett nőstények éjszakánként a végbélen kívülre vándorolnak és a végbélnyílás körüli (perianális) redőkbe lepetéznek. Optimális feltételek mellett a petében lévő lárvák 4-6 óra alatt kifejlődnek (a peték fertőzővé válnak).
Világszerte előfurdilhat. A fertőzések gyakoribbak iskolás- és óvodáskorú gyermekeknél, ill. zsúfolt körülmények között élőknél. A végbélgiliszta-fertőzés szokványosabb mérsékelt éghajlatú országokban, mint trópusi helyeken. Az USA-ban ez a leggyakoribb bélféreg betegség (a fertőzöttek számát 40 millióra becsülik).
ASCARIS LUMBRICOIDES – ORSÓGILISZTA Az Ascaris lumbricoides a legnagyobb bélféreg (orsógiliszta), mely az emberi belekben élősködik. A kifejlett hímek 15-30 cm hosszúak és 0,3-0,8 cm átmérőjűek, és hasi irányban görbülő farkuk van; a kifejlett nőstények 20-35 cm hosszúak és 0,5 cm átmérőjűek.
A kifejlett férgek a vékonybél üregeiben élnek. A nőstény megközelítőleg 200 ezer petét rak naponta, melyek a széklettel terjednek. A meg nem termékenyített peték lenyelve sem fertőzőek. A megtermékenyített peték embrióvá alakulnak és a környezeti feltételektől függően (optimális eset: nedves, meleg, árnyékos talaj) 18 naptól néhány hétig terjedő időszakban fertőzővé válnak. A fertőző peték lenyelése után a lárvák kikelnek megtámadják a bél nyálkahártyáját, majd először a portális keringési rendszeren, aztán a nagyvérkörön keresztül a tüdőbe szállítódnak. A tüdőben a lárvák tovább fejlődnek (10-14 napig), áthatolnak a tüdő léghólyagok falán, s a légcsövön keresztül a torokba jutnak, majd lenyelődnek. A vékonybelet elérve kifejlett féreggé válnak. Egy kifejlett nősténynek 2-3 hónapra van szüksége a fertőző pete lenyelésétől a petézésig. A kifejlett giliszta 1-2 évig élhet.
A leggyakoribb emberi bélféreg fertőzés. Az egész világon elterjedt. Colon-hydroterápiával hatásosan eltávolíthatók a bélférgek.
A külföldön töltött nyaralás több, mint puszta kikapcsolódás egy olyan országban, ahol nem értjük az emberek beszédét: nem csupán pihenni utazunk messzi tájakra, hanem azért is, hogy megmártózzunk egy másfajta világ hangjaiban-ízeiben, megismerjük az ottaniak életét, szokásait, mindennapjait. Az elmúlt években egyre többen és egyre többször utaznak külföldre Magyarországról is, hogy élményekkel, ismeretekkel gazdagodva térjenek aztán haza. És remélhetőleg csak ennyivel… A felfedezésre váró tájakon ugyanis nem csak élmények, de veszélyek is leselkednek az utazókra – még csak messzire sem kell mennünk értük. Nem csupán a távoli, egzotikus országok ismeretlen vidékein találkozhatunk például hazánkban jobbára ismeretlen fertőző betegségekkel, hanem akár keleti vagy déli szomszédainknál, vagy a Földközi-tenger közkedvelt mediterrán partvidékének országaiban is.
Ezek közül a
legkevésbé sem egzotikus, viszont nagyon is létező fenyegetést
jelentő betegségek közül talán a vírusos hepatitisz, vagyis
fertőző májgyulladás különböző fajtái, elsősorban a
hepatitisz A és a hepatitisz B a legelterjedtebb – hiszen amellett, hogy a
„fejlett világon” (vagyis Észak-Amerikán, Észak- és Nyugat-Európán, Ausztrálián
és Japánon) kívül szinte mindenhol elterjedtek, elkapni is ijesztően
könnyű őket.
Bár a gazdasági és higiéniás körülmények javulásával párhuzamosan egyre inkább
visszaszorulnak egyes betegségek, így csökken a fertőzés veszélye is, a
világ epidemiológiai szakembereinek álláspontja szerint nincs olyan hely a
világon, ahol kizártnak tekinthetnénk azt.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a néhány évvel ezelőtt egy négycsillagos egyiptomi szállodában történt tömeges hepatitisz A-fertőzés, amit a szakértői vizsgálat szerint a szennyezett víz vagy szennyezett élelmiszer okozhatott.
Kikre jelent veszélyt a hepatitisz?
Aki egyszer átesett
hepatitisz A-fertőzésen, az egész életére védetté válik a betegséggel
szemben. Ezért azt szokták mondani, hogy Magyarországon az ötven év alattiak
(vagyis éppen azok, akik a leggyakrabban kelnek útra) a leginkább
veszélyeztetettek, minthogy körükben 50 százalék alatti azok aránya, aki már
lezajlott fertőzésének köszönhetően immunitást élvez. Ez azonban
korántsem jelenti azt, hogy az ötven éven felüliek tökéletesen biztonságban
érezhetnék magukat.
A hepatitisz B, minthogy ez emberi testváladékokkal (vérrel és nemi érintkezés
útján) terjed, elsősorban speciális élethelyzetben levőket, vagy
valami különleges céllal utazókat fenyeget – de itt nem csak az egyre
népszerűbbé váló „szexturizmusra” kell gondolnunk. Örömteli módon egyre
több idős, esetleg krónikus betegségben szenvedő honfitársunk tölt
hosszabb-rövidebb időt külföldön, márpedig esetükben az esetleges orvosi
beavatkozás és az ezzel összefüggésben kialakuló fertőzés veszélye
magasabb. Hasonlóképp kiemelten fenyegeti a vírus azokat, akik különféle extrém
sportokat űzni indulnak neki a nagyvilágnak – ha (bár ez önmagában is
elkerülendő) sérülést szenvednek, és gyógykezelésük, sebeik ellátása nem
megfelelő módon történik, ők is megfertőződhetnek.
Értelemszerűen a különféle, nem egészségügyi jellegű, például
szépészeti beavatkozások, a tetoválás, peercingek elhelyezése is veszélyt
jelent.
Hepatitisz A-val megfertőződni sajnos könnyebb, mint ezeket a sorokat
elolvasni. A fertőzés szájon át terjed, jellemzően a nem
megfelelő minőségű víz és étel útján, de saját piszkos
kezünkről is bejuthat a vírus a szervezetünkbe. Fertőzött
környezetben ugyanis számtalan módja van annak, hogy érintkezésbe kerüljünk a
vírussal, akkor pedig már csak annyi kell, hogy a szánkhoz nyúljunk, és kész a
baj – elég, ha csak ímmel-ámmal mossuk meg kezünket étkezés előtt
(feltéve, hogy a kézmosóvizünk tiszta), vagy épp fogkefénk sörtéit igazgatjuk
meg piszkos kézzel.
Az ivó- és mosdóvíz a fertőzés egyik legfőbb veszélyforrása. Igen, a
mosdóvíz is – hiszen ha a tisztálkodásra használt víz maga is fertőzés
forrása, a kör bezárul… De arra is kevesen gondolnának, hogy még egy nyári
estén a hűsítő koktélban csillanó jégkocka, vagy egy gombóc fagylalt
is veszélyt jelenthet, mivel a vírus a fagypont alatti hőmérsékleten is
virgonc – és fertőzőképes marad.
Az ételek közül elsősorban a nyers zöldségektől, gyümölcsöktől,
és általában minden nyersen készített, vagy nem kellőképpen
átsütött-átfőtt ínyencségtől kell óvakodnunk. Az emberi ürülékkel
trágyázott növényi eledelek különösen nagy veszélyt jelentenek. Sokunk bánatára
a „tiltott gyümölcsök” körébe tartoznak a tenger gyümölcsei, különösen a
kagylók is, főként ha a part menti vizekből származnak. Ezek az apró
(de annál ízletesebb) élőlények ugyanis a tengervizet átszűrve
táplálkoznak, annak minden szennyeződését, így a hepatitisz A vírust is
magukba gyűjtve. Talán örökre elmegy a kedvünk a mediterrán
kisvendéglők specialitásaitól, ha megtudjuk: a Földközi-tenger kagylóinak
közel 40 százaléka hepatitisz A-val fertőzött! Megfelelő ideig magas
hőfokon tartva ugyan a vírus elpusztul, de a séf minden bizonnyal
nehezményezné, ha szakácsművészetét percenkénti hőmérőzéssel
kívánnánk ellenőrizni…
A hepatitisz A fertőzés alattomos természetének másik megnyilvánulása,
hogy bár a tünetek akár csak hetekkel később jelentkeznek azon, aki
megfertőződött, (ha jelentkeznek egyáltalán, gyermekkorban ugyanis
gyakran minden külső jel nélkül zajlik le a betegség), az illető
széklete azonban ezalatt az idő alatt is fertőz. Nem kellően
higiénikus környezetben ez a betegség gyors elterjedésének egyik legfőbb
oka
Ugyan, nem nagy dolog!. Valóban, egy-egy pötty az egész. Mégis, igen kellemetlen jelenség a szájban. Ha netán egyszerre több kis fekély is megjelenik, az evést és a beszédet is rettentő fájdalmassá teheti. A legrosszabb, ha rendszeresen kiújul...
HONNAN LEHET
TUDNI, HOGY AFTA?
Az afta apró, hólyagszerű, fehéres színű, fekélyes seb, ami rendszerint 7-14 napon keresztül okoz kellemetlenséget, azután lassacskán magától meggyógyul. A kisebbek 1 mm átmérőjűek, de vannak nagyobbak is, sőt beszámoltak 3 cm-es átmérőjű aftás fekélyről is.
Az afta elnevezés görög szóból származik, és annyit tesz: égni, hiszen égő fájdalmat okozó hámsérülésről van szó az ínyen, a nyelven, az ajkakon, a lágy szájpadláson, a szájfenéken, illetve bárhol a szájüregben és a szájnyálkahártyán. Megjelenésekor csupán kellemetlen enyhén fájdalmas érzés tapasztalható, pár napra rá a kicsi hólyagok kifakadnak. A kialakult fekély érintésre szúró, égő érzést kelt, olykor heves fájdalmat okoz. A keletkezés helyétől függően a nyelést is fájdalmassá teheti, még sima víz vagy nyál nyelésekor is. Olykor a mindennapi táplálkozást is meghiúsíthatja, kínná teheti az egyszerű hangképzést és beszédet.
Ha a szájüregben egyszerre több helyen is fellép az apró gyulladás, akkor szájpenésznek (Stomatitis aphthosa) nevezik. Az afta megjelenése rossz általános közérzettel, levertséggel, fejfájással járhat, gyakran kellemetlen szájszag kíséri.
A kisebb fekélyek néhány nap vagy egy-két hét alatt hámosodással gyógyulnak, a nagyobbaknak ennél több időre van szüksége.
Számos parazita (élősködő) a gyomor-bélrendszerben él, innen veszi fel az emberi szervezet elől a táplálékot, de lehet pl. a hajas fejbőrön is. Fejletlen országokban gyakoribbak a parazitás fertőzések, de a turizmus, a légiközlekedés fejlődésével, megjelenésükkel hazánkban is számolni kell. Gyógyításuk speciális infektológiai szakismeretet igényel.
E betegségeknél is a legjobb megoldás a megelőzés, a higiénes rendszabályok pontos betartása. A bélrendszerben élő paraziták kimutatása az egy órán belüli friss székletből lehetséges csak, antibiotikumok, savkötők, kontrasztanyagok, hashajtók a paraziták kimutatását hetekre lehetetlenné teszik.
AMOEBIASIS
A legismertebb protozoonózis - embert károsító egysejtű okozta betegség. A bélben élő parazita hasmenés okozója lehet. Megelőzésének legfontosabb módja, hogy evésre alkalmas anyagok széklettel ne érintkezzenek. Székletvizsgálatra a teljes gyógyulás megállapításához még hat hónappal a vélt gyógyulás után is szükség van.
Gyógyszerei vénykötelesek: enyhe esetben iodakinol, metronidazol (Klion, Supplin), tinidazol (Tinidazole), súlyosabb esetben dehidroemetin, chloroquin (Delagil), doxiciklin (Vibramycin, Tenutan, Microdox, Huma-Doxylin, Doxypharm, Doxyhexal, Doxycyclin-Chinoin, Doxycyclin AL, Doxycyclin Stada), eritromicin (Eryc, Erythrotop)
GIARDIASIS
Ostoros egysejtű, a Giardia lamblia okozza. Ez a parazita puffadással, felszívódási zavarokkal járó bélbetegséget okozhat. Kimutatása székletből, epéből szondával lehetséges. Széklettel terjed. Gyógyszere a vényköteles metronidazol (Klion, Supplin), valamint a tinidazol (Tinidazole). Ez utóbbit az USA-ban nem ismerik. Nálunk viszont az ott használatos furazolidon nincs forgalomban.
BÉLFÉRGESÉG
A paraziták másik nagy csoportja a bélférgek. Az orsógiliszta hasi fájdalom, hasmenés okozója lehet, bélvérzést, vérszegénységet, fogyást idézhet elő, ilyen panaszoknál gondoljunk rá. A mebendazol (nálunk Vermox néven ismert) az erre hatásos gyógyszer, vényköteles.
A szalagférgek okozta bélférgesség fordul még elő gyakran hazánkban, gyógyszere a levamisol (nálunk Decaris néven van forgalomban). Megfelelő higiénés rendszabályokkal a férgesség is megelőzhető.
TRICHOMONAS
A Trichomonas okozta hüvely- és húgycsőgyulladásról, amelyet szintén protozoon hoz létre, ejtünk néhány szót. Gyógyszerei a metronidazol és a tinidazol (Klion, Supplin illetve az utóbbi Tinidazole néven vannak forgalomban), vénykötelesek. Nagyon fontos azt tudni, hogy kezelésekor a partner együttes kezelésére is kerüljön sor, mert egymásnak visszaadhatják a partnerek a fertőzést (ping-pong fertőzés). A gyógyszer mellékhatása a fémes szájíz, nyelvgyulladás, hányinger, sötétebb vizelet. A kúra alatt alkoholt fogyasztani tilos. Májbetegek, véralvadásgátlót szedők, terhesek csak fokozott óvatossággal használják.
A rühösség (scabies) atkafertőzés, mely apró, vörös kiütéssel, és igen erős viszketéssel jár. Okozója a Sarcoptes scabiei nevű atka.
A fertőzés közvetlen érintkezéssel emberről emberre terjed, gyakran az egész családban. Az alig látható atkák gyakran együttalvás során szóródnak szét. A ruházat, az ágynemű és más közös tárgy ritkán terjeszti, az atkák élettartama rövid, és a szokásos mosás elpusztítja őket.
A nőstény atka alagutat fúr a bőr legfelső rétegében, és petéket rak a járatba. A fiatal atkák (lárvák) azután néhány napon belül kikelnek. A fertőzés heves viszketést okoz, feltehetően az atka kiváltotta allergiás reakció miatt.
TÜNETEK
A rühösség legjellemzőbb tünete az erős viszketés, amely éjszaka a legkínzóbb. Az atka járatai hullámos vonalként jelennek meg, körülbelül 10 mm hosszúak, néha apró göbbel a végükön. A járatok a leggyakoribbak az ujjak között, a csukló, a könyök, a hónalj táján, az emlőbimbókon, a férfi nemi szerveken, az övvonalban, és a farpofák alsó részén; a viszketés is itt a legerősebb. Az arc ritkán fertőzött, kivéve a kisgyermekeket, akiken vizes hólyagocskák formájában jelenhet meg a betegség. A járatok később már nem láthatók jól, mivel gyulladás vagy vakarásnyomok fedhetik el.
DIAGNÓZIS
A viszketés és járatok együttese alapján állítja fel a rühösség diagnózisát az orvos. Kaparékot is vehet a járatokból, és mikroszkóp alatt ellenőrizheti az atkák jelenlétét.
KEZELÉS
A rühesség krémmel vagy oldattal gyógyítható.A családtagokat, és a közvetlen bőrkontaktusban élőket (beleértve a szexuális kapcsolatot is) egyidejűleg kell kezelni. Az ágynemű és a ruházat alapos tisztítása vagy fertőtlenítése igen fontos.
Afejtetű (Pediculus humanus capitis), vagy másnéven hajtetű, emberen élő obligát ektoparazita. Szárnyatlan, vérszívó rovar, mely teljes életciklusát az emberi hajban tölti, és petéit, az úgynevezett serkéket is ide rakja. Csak az emberben képes tartósan fennmaradni, természetes körülmények között állatokat nem fertőz. [1] [2]
Azonos fajba (Pediculus humanus) tartozik a ruhatetűvel (P. h. humanus). Korábban külön fajként, de manapság inkább alfajként kezelik őket, mint a jelen szócikkben is. Valójában ugyanannak a fajnak eltérő habitatra specializálódott ökotípusai. Egyforma kinézetűek, csak alapos mikroszkópi mérésekkel lehet apró morfológiai eltéréseket találni köztük. A fő különbség az, hogy a fejtetű az emberi hajban él és nem hordoz fertőző betegségeket, a ruhatetű pedig az emberi ruházat belső felületén él és fertőző betegségeket terjeszthet.
EREDET
A fejtetű és ruhatetű legközelebbi rokona a csimpánzon élő Pediculus schaeffi, tehát minden jel szerint fajunk kialakulása óta folyamatosan együtt élünk velük. Együttélésünk egyik hétköznapi motívuma a fésű feltalálása és mindennapi használata. Az ősi (ókori) fésűk fogazatának méretezése is jelzi, hogy ezeket a tetvek eltávolítására használták. Molekuláris genetikai bizonyítékok szerint az első fejtetű/ruhatetű elkülönülés mintegy 100 000 éve történt, ez körülbelül egybeesik az emberi ruházkodás első megjelenésével.[3] [4] Az orvosi szaknyelv az emberi tetvességet pediculosisnak nevezi.[5]
MORFOLÓGIA
Mint a szívótetvek (Anoplura) általában, a fejtetű is kicsi (1–3 mm), szárnyatlan, lapított testű rovar. A torszelvények összeolvadtak. Színe szürkés-barna árnyalatú, de az elfogyasztott vér miatt vöröses is lehet. Egy pár csápja 5-5 ízből épül fel, és egy pár szeme van. A szájszervek a bőr átlyukasztására és a vérszívásra specializálódtak [6] Lábai rövidek, és egy-egy nagy karomban végződnek. Ezek igen hatékonyak az emberi hajban való helyváltoztatás és rögzülés során, de alkalmatlanok arra, hogy az állat ugorjon, vagy bármilyen más aljzaton, felületen másszon. Potroha 7 látható szelvényből áll, az elsőn nyílnak a légzőnyílások, az utolsón nyílik a végbélnyílás is az ivarszervek. A hímek kicsit kisebbek, mint a nőstények, és az 1. pár lábuk kissé nagyobb, mint a többi, mert párzás közben ezzel rögzítik magukat a nőstényhez. A serkét (petét) az egyes hajszálak tövéhez rögzítik, gyakran pár milliméterre a fejbőrtől. A serkék oválisak, és mintegy 0,8 mm hosszúak. Színük áttetsző barnás, amíg az embrió fejlődik bennük, majd harsány fehérré válnak, ha már üresek.[7] A kelési idő 6-9 nap.[8] [9][10]
EGYEDFEJLŐDÉS
Kikelés után a lárva a kifejlett állatokhoz hasonló életmódot él, és egyedfejlődése során háromszor vedlik. A levedlett kültakaró kihullik az ember hajából. Legkevesebb 8-9 nap kell a teljes kifejlődéshez, de kedvezőtlenebb körülmények között ennél több (12-24 nap). A nőstény fejtetű napi 3-4 petét rak. Mintegy 4 héten át aktív, és ezalatt összesen 50-150 utódot hoz létre.
ELTERJEDÉS, ELŐFORDULÁS
Leggyakrabban az óvodás és iskolás (4-13 éves) korosztályban fordul elő. Terjedésre leggyakrabban akkor kerül sor, mikor a gyerekek közel hajolnak egymáshoz és a hajuk összeér, de fertőzhetnek közösen használt törülközők vagy fésűk által is. A lányok gyakrabban fertőződnek, valószínűleg azért, mert hosszabb a hajuk. .[11][12] Az USAban évente 6–12 millió embert kezelnek fejtetvességgel, főként gyermekeket. Más fejlett országokból (például Izrael, Dánia, Svédország, Nagy-Britannia, Franciaország és Ausztrália) is magas fertőzöttségi arányokat említenek. A fejlődő országokben előfordulása a gyerekek körében közönséges. [13][14]
ÉLETMÓD ÉS VISELKEDÉS]
Vérszíváskor a tetű nyálával alvadásgátló anyagot juttat a sebbe. A vérszívás sokáig tarthat, ha közben az állatot nem zavarják meg. Eközben sötétvörös ürüléket képez, mely kipotyog az emberi hajból.[11]
Szemben a ruhatetűvel, a fejtetű nem terjeszt mikrobiális kórokozókat.
Bár fejtetvek a hajas fejbőr bármely részén előfordulhatnak, de különösen a fülek mögötti és a tarkó környéki hajban élnek, és serkéiket is főként ide rakják. Kerülik a fényt. A fejtetves gyerekek is elsősorban arról ismerhetők fel, hogy füleik mögött a hajban szúnyogcsípésre emlékeztető, viszkető szívásnyomok vannak, melyeket gyakran vakarnak. [15]
VÉDEKEZÉS
A fertőzést korábban a fej kopaszra borotválásával szüntették meg. Ma rovarölő hatóanyagot tartalmazó samponokkal irtják, ezt gyakran sűrű fogazatú tetűfésű használatával egészítik ki
Etiológia: protozoon
(Lamblia intestinalis/Giardia lamblia) okozta bélinfekció, mely hasmenésben,
emésztési és felszívódási zavarokban nyilvánulhat meg
1) vegetatív alak (trophozoita): csak súlyos hasmenésben látható
Ř körte formájú, két sejtmaggal, szívótálcsával, 4 pár ostorral, középen két tengelyfonál húzódik
2) cysta: székletben látható, de ürülésük szakaszos (egy vizsgálat nem elegendő)
Ř kisebbek, négy sejtmagot, sarló alakú testeket, csillókat lehet látni
Patogenesis/patológia:
F fertőzés a cystákkal következik be Ţ a trophozoitok a duodenum és jejunum nyálkahártyáján telepszenek meg és szívótálcsájukkal annak felszínén tapadva élősködnek
F egyéni fogékonyság:
a) izolált IgA-hiány
b) hypaciditás
c) rossz szociális körülmények
F patogenesis: ismeretlen, a felszívódási és emésztési zavarok okai
1) mechanikus okok
2) emésztő enzimekkel interferáló toxicus anyagok termelése
3) mucosa irritációja által előidézett folyadékkiáramlás és nyáktermelés
F felszívódái zavarok:
a) zsír, zsírban oldódó vitaminok
b) glucose, lactose, gluten malabsorptio
F bélbiopsia: mucosa elsimult, boholyatrophia!, cryptákban fokozott mitosis
Epidemiológia:
Ř egész világon elterjedt parazita
Ř Mo.-on 10%-os (50-70%) a fertőzöttség: gyermekek közül a legfertőzöttebbek a 2-3 évesek
Ř fertőzőforrás: cystaürítő ember (nyúl, egér)
Ř közvetlen, piszkos kézzel való átvitel, terjedhet ivóvizzel, élelmiszerekkel, legyek útján más emberre
Sokan hiszik azt bizonyos betegségekrol, hogy velük nem fordulhat elo. Ilyenek a zoonózisok, a paraziták okozta, állatról emberre terjedo betegségek is: kevesen ismerik a valós veszélyt, ami pedig mindenkit, még az állatot nem tartókat is fenyeget.
Vadon élo és ház körül tartott állatok, legyenek azok nagyvadak, haszonállatok, rágcsálók, kutyák, macskák, madarak, baromfik vagy egyebek, egyaránt számtalan parazitát hordoznak szervezetükben. Ez igaz a házi kedvencek esetében is: bizony, még a kényén nevelt, plüsskuckóban tartott, samponnal fürdetett, pántlikás kiscica vagy selyempincsi is "otthont adhat" a legkülönbözobb bélférgeknek. Természetesen nem az állattartásról, netán a társállatról való lemondás a megoldás, hanem az, hogy mindenki ismerje ezt a veszélyforrást, és mindent tegyen meg az elkerülésére, amit állatgyógyászati segédlettel illetve megfelelo higiénia betartásával, elovigyázatossággal lehetséges.
A veszélyt felismerni, a szükséges ismereteket a köztudatban elterjeszteni annál is nehezebb, mivel a bélférgesség a húsevo háziállatokban nem okoz nagy, látványos megbetegedést. A legtöbb állat, különösen a felnott példányok gyakorlatilag tünetmentes hordozók lehetnek. Ennek oka, hogy az élosködo nem "legyozni" akarja a gazdaállatát, hanem sokáig akar táplálékforrásán élosködni. A féreg azonban nem specifikus gazdába kerülve - ilyen az ember is - igen heves és sokszor nem gyógyítható szövodményeket produkál. Ráadásul a húsevo állatok bélférgeit nagyon nehéz az emberi szervezetbol kihajtani.Gyermekkori balesetek és megelozésük
A kórházból hazahozott újszülött érzékeny környezetére. Megóvhatjuk a fertozések nagy részétol, ha alaposan megtisztított lakással várjuk hazaérkezését.
Az újszülött környezetében eleinte jobban kell vigyázni a megfelelo hygiénés rendszabályok betartására. Az újszülött még nem rendelkezik saját védekezo rendszerrel, de az anyai immunanyagok még keringenek a vérben, és megvédik azokkal a fertozésekkel szemben, amiken az anya is átesett.
Az új környezet azonban mindenképpen tele van veszélyekkel, ezért lehetoleg tisztán kell tartani mindent, ami a baba közelébe kerül. Ez érvényes a kiságyra, ágynemure, cumira, ruhákra és persze az elkészített ételre is. A legtöbb súlyos fertozést a csecsemo szájon keresztül vagy a környezetébol származó cseppfertozéssel kapja.
A kórházból való hazaérkezés elott érdemes az apukáknak az újszülött leendo környezetét fertotlenítoszerrel gondosan lemosni. Erre legjobban a neomagnolos víz felel meg. A gyerekágyat és a padlót is át kell törölni. Nem célszeru az újszülött szobájában sok porfogó bútort, könyvet tartani. Kezdetben a virágok és a zöld növények is kerülendok. A ruhákat, ingeket, rugdalózókat fozomosással kell kimosni, érdemes vasalni is, mert ez is fertotlenít. Ma már szinte mindenki egyszer használatos pelenkát használ a csecsemo tisztába rakásánál, de a lemosásnál és a fej alá használt ruhafélét, törülközot, pelenkát szintén fozomosással kell elokészíteni, majd átvasalni.
Minden edényt és cumisüveget legalább napjában egyszer ki kell fozni, és elotte mosószerrel kimosni, majd többször kiöblíteni. Ez a szabály érvényes a fozéshez használt edényekre és eszközökre is (kiskanál, fedo, orrszívó stb).
Késobb a szigorú szabályokat enyhíteni lehet, de ez nem jelenti azt, hogy a gyümölcsöt, zöldséget fogyasztás elott nem kell megmosni bo vízzel. Az sem célszeru, ha a kisgyermekek a padlón kúszva mászva mindent a szájba véve és lenyelve "felporszívózza" a lakást, de ugyanakkor a két-három éves gyermeket már nem kell és nem is szabad steril körülmények között tartani. A leesett, lepottyant gyümölcsöt, meg kell mosni, mielott a gyermek megeszi, de attól sem kell kétségbeesni, ha egy lepottyant kekszet vagy kiflidarabot azonnal a szájába veszi és megeszi. Ettol nem történik nagyobb baja, és ha éppen nem látjuk, úgyis megteszi. Természetesen meg kell arra is tanítani, mit nem szabad a földrol felszedni és megenni, de ezt próbáljuk ne szigorúan, hanem inkább játékosan megmagyarázni a legkisebbe
Fertőző betegéget már védőoltásokkal ki tudunk védeni. Az alábbi fejezetben a kivédhető fertőző betegségekkel és a védőoltással kivédhető fertőzésekkel foglalkozunk.
Kötelező védooltások 2006. évtől
Oltás Életkor Megjegyzés
BCG 0-6 hét a szülészeti intézményekben kapja meg az újszülött
DTPa-IPV-Hib 2 hónap DTP: torokgyík, tetanusz, szamárköhögés ellen
DTPa-IPV-Hib 3 hónap Pa: tisztított antigén, szamárköhögés ellen
DTPa-IPV-Hib 4 hónap IPV:elölt vírus gyermekbénulás ellen
MMR 15 hónap mumpsz, kanyaró, rózsahimlo ellen
DTPa-IPV-Hib 18 hónap Hib: Haemophylus influenzae baktérium ellen
DTPa-IPV 3 év megszünt
DTPa-IPV 6 év
MMR újraoltás 11 év októberben az ált. iskola VI. osztályában kapják
Hepetitis B 14 év fertozo májgyulladás elleni oltóanyag
Hepatitis B 6 hónap múlva emlékezteto oltás
A gümokor nem csak a felnottekben fordul elo. A gyermek életének elso két évében nagy a hajlam arra, hogy a korokozó az egész szervezetében elterjedjen.
A gyermek a fertozést megkaphatja embertol és tehéntol egyaránt.
Tünetei:
- láz
- étvágytalanság
- fáradékonyság
- -köhögés
- vérköpés
- -a röntgen jellegzetes képet mutat (folt a tudön)
Megelozés: gyerekeknél a TBC –s betegek száma nagyon lecsökkent köszönhetoen a kötelezo védooltásnak (BCG) amit 0-6 hetes korban kapnak az újszülöttek általában az újszülött osztály elhagyása elott.
A BCG oltásban részesült csecsemok oltási helyét 6 hónapos korban ellenorizni kell. Ha az oltás helyén beszurodés vagy heg nem látható az oltást meg kell ismételni.
A felnotteken is végeznek bizonyos idoközönként TBC szurést így kisebb az esélye, hogy elkapják.
Régen a TBC Európa-szerte elterjedt, sok áldozatot követelő fertőző betegség volt. Legismertebb formája a tüdőtuberkulózis, kórokozója, a Mycobacterium tuberculosis azonban minden szervet képes megbetegíteni.
A tuberkulózis
Magyarországon a XX. század ötvenes évei előtt népbetegségnek számított,
morbus Hungaricusnak is nevezték. A védőoltás bevezetésének, a
tüdőgondozó hálózat megszervezésének, a szociális helyzet javulásának, az
állattartás kontrolljának köszönhetően, nagyméretű járványokkal nem
kell számolni.
2004-ben a WHO Európai Régiójának 52 országa közül 51 országból összesen 414
163 TBC megbetegedést jelentettek, amely a WHO-ban regisztrált bejelentések mintegy
8%-át tette ki. A bejelentett esetek 70%-a a volt Szovjetunió utódállamaiból
(12 ország), 15%-a az Európai Unió és Nyugat-Európa területéről (az
Európai Unió tagállamai és Andorra, Izland, Izrael, Norvégia, San Marino,
Svájc) és 15%-a a balkáni országokból (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária,
Horvátország, Macedónia, Románia, Szerbia-Montenegró és Törökország)
származott.
A hazai kedvező helyzetben a 90-es években következett be törés, a TBC megbetegedések száma emelkedett ( 1995-ben 42 új eset). Szigorú járványügyi intézkedések nyomán, a betegnyilvántartás és szűrés átszervezése óta ismét sikeres éveket zárhattunk: 2004-ben az újonnan nyilvántartásba vett betegek száma 9.8%-al kevesebb volt, mint a megelőző években (100.000 lakosra 24,5 eset felel meg). A csökkenő tendencia folyamatos, így elindultunk az "alacsony incidenciájú" területként jellemezhető országok tábora felé. A hazai csecsemő kori oltási rend szükségessé teszi a gyermekek/serdülőkorúak tuberkulózisának fokozott monitorozását és az eddigieknél is szigorúbb kontaktvédelmet (beteggel való érintkezés), a veszélyeztetett és fertőzött fiatalok megelőző kezelését. A gyermekeken (14 éves kor alatt) előforduló tbc-s megbetegedéseket egyéni klinikai- járványügyi elemzésnek kell alávetni.
A BCG-vakcinát
80 éve alkalmazzák a tuberkulózis megelőzésére. Valószínűleg ez a
legtöbbször alkalmazott védőoltás a világon. A számítások szerint 1921 óta
mintegy 4 milliárd adagot adtak be, és napjainkban is világszerte évente 100
millió körüli újszülött kap BCG-oltást, elsősorban a WHO Expanded
Programme of Immunization (EPI) keretében. Magyarországon a kötelező
BCG-oltás bevezetése óta (1953) végzett vakcinációk és revakcinációk száma 13
millió körül van. A gyermekkori tuberkulózis kiemelkedően kedvező
alakulása - a fertőző tbc-s betegek számának csökkenése mellett -
elsősorban az újszülöttek teljes körű BCG vakcinációjának az
eredménye.
A BCG-vakcinációval a fertőzést követően kialakuló, ú.n.
gyermek-típusú "primér" tuberkulózist és annak korai generalizációját
(miliáris tbc, meningitis tuberculosa) lehet megelőzni. A
BCG-vakcinációnak nincs másodlagos hatása, azaz nem befolyásolja az ú.n.
felnőtt típusú, "postprimér" tuberkulózis kialakulását (kavernás
tüdő tbc).
Az oltás a Bacillus Calmette et Guerin rövidítésből kapta a nevét. A
Mycobacterium bovis BCG backtériumot a névadó kutatók 13 éven keresztül vitték
át (passzálták) egyik táptalajról a másikra. A 13 éves passzálás alatt a
baktérium kórokozó tulajdonságait elvesztette, de immunválaszt kiváltó
(antigén) tulajdonságait megtartotta. A BCG élő, gyengített (attenuált)
baktériumot tartalmaz. Immunválasza eltér a megszokott oltási immunválasztól.
Az immunológiai folyamathoz T sejtek szükségesek, kései típusú allergiás
reakció, elsajtosodás jön létre, miközben a környéki nyirokszerben kialakul az
antitest válasz.
Az élet
első napjaiban szigorúan a bőr rétegei közé (intracutan) adott igen
csekély mennyiségű (0.05 ml) oltóanyag bejuttatása után hetekkel (hónapokkal)
sárgásan elszíneződő göbcse jelenik meg. Az immunológiai reakció
eredményeként az elsajtosodott szövet kiürül, pörkkel fedett seb hetekig
észlelhető. A var általában 2-5 hónapon belül leesik és helyén 2-10 mm
átmérőjű felületi heg marad. Mindig a bal felkaron kell keresni az
oltás helyét! Ezt a szabályos oltási reakciót a háziorvos ellenőrzi,
oltási reakció hiányában az oltást 6-12 hónapos kor között megismétli.
Amennyiben borsónyinál nagyobb duzzanat keletkezik, esetleg a hónalj alatti
nyirokcsomó duzzanata is észlelhető, feltételezhető, hogy az
oltóanyag a bőr mélyebb rétegeibe került, vagy a szükségesnél több volt a
befecskendezett mennyiség. A nem kívánt reakció különösebb kezelést nem
igényel, szárazon tartása és védelme a mechanikai irritációtól (dörzsölés)
elegendő. Igen ritkán a hónalj alatti nyirokcsomó extrém mértékű
duzzanata miatt sebészi feltárás szükséges. Gyakorta tapasztalható, hogy a BCG
reakció körül vérbő, hámló, esetenként hólyagos kiütés keletkezik, mely
jelenség az immunológiai reakcióval összefüggésben zajlik, ekzématizáció.
Nyugtató, hidratáló krém gyorsíthatja a folyamat múlását. BCG oltással egy
időben vagy szabad időközzel bármilyen oltás adható, de oltásra a bal
felkart 3 hónapig nem lehet használni!
§ Akut lázas betegség
§ Immunológiai károsodás (veleszületett, kemoterápia után szerzett, HIV pozitív anya gyermeke, terhelő családi kórtörténet, pl.: veleszületett immunhiány)
Koraszülöttek oltása stabil belgyógyászati állapotban testsúlytól függetlenül elvégezhető!
Sürgős szemléletváltásra van szükség a gyermekek influenzafertőzése megítélésében – szögezték le brit, finn, francia és német influenzakutatók az unió országaiban készített felmérések alapján készült jelentésükben. Az új szemlélet képviselői úgy vélik, az egészséges gyermekeket is oltani kellene influenza ellen.
Az Influenza: Eleget tudunk róla? című tanulmány szerint eddig sem a szülők, sem az orvosok nem vették eléggé komolyan a gyermekek, közöttük is a csecsemők veszélyeztetettségét. Az influenzajárványok főképpen a gyermekeket érintik, s ilyenkor a kórházi ápolásra szorulók száma is megnövekszik. Kiderült, hogy míg tíz felnőttből egy kapja el a fertőzést járvány idején, a gyerekek közül háromból egy, a bölcsődések közül, pedig minden második betegszik meg. A felnőttek világába is a gyerekeken keresztül kerül a vírus, azaz a kicsik központi szerepet játszanak a fertőzés terjedésében, a járvány kialakulásában – ismertette a tanulmány megállapításait dr. Mészner Zsófia gyermekgyógyász, infektológus. Megfigyelték, hogy azokban a családokban, ahol iskoláskorú gyermek van, kétszeres a felnőtt családtagok megbetegedésének kockázata, s egy beteg diák 36 százalékban továbbfertőzi legalább egy felmenőjét.
Nemcsak a járvány terjedésében játszott szerepük, hanem a fertőzést kísérő gyakori és súlyos szövődmények előfordulása miatt is érdemes volna komolyan venni a megelőzést – mutattak rá a kutatók. Kiderült, hogy az 5–12 évesek körében 17 százalékos gyakorisággal megy át az influenza asztmás betegségbe, az 1–12 évesek 24 százaléka középfülgyulladást kap szövődményként, ebben a korcsoportban három százalékos a hörghurut és a tüdőgyulladás megjelenése a fertőzés következtében. Ha egészséges gyermekeknél ez az arány, akkor belátható, hogy az eleve asztmás, allergiás vagy bizonyos anyagcsere-betegségben szenvedő gyermekek esetében milyen fontos volna a megelőzés.
A tanulmány a megfelelő kezelés szükségességét is hangsúlyozta. A pontos diagnózis felállítása azonban nem könnyű, mert a gyerekek a felnőttekétől eltérő tünetekkel is reagálhatnak a fertőzésre. Hirtelen fellépő láz, a végtag- és a hátfájdalom, az elesettség, a fejfájás mellett akár hányinger, hányás és hasmenés is jelentkezhet, ráadásul kezdeti tüneteik nagyon hasonlóak lehetnek más kórokozók, például a légúti óriássejtes vírus (RSV) kiváltotta jelekhez, amelynek szezonja szintén az őszi-téli hurutos időszakra esik. Éppen ezért fontos, hogy a gyereket minél előbb mutassuk meg orvosnak, mert bár a jelentés megállapítja, hogy az európai gyermekorvosok 90 százaléka a tünetek alapján diagnosztizálja a kórt, 60 százalékban eltalálják a felelőst, így megfelelő terápiát alkalmaznak.
Hat hónapos kor felett kaphatnak oltást a csecsemők is. Krónikus
betegségben szenvedő gyermekek az alapbetegségük miatt oltandók, róluk a
háziorvos vagy a gondozást végző intézet gondoskodik – mondta dr. Jelenik
Zsuzsanna infektológus. Akik először kapnak influenza elleni oltást
nyolcéves kor alatt, egy hónap időközzel kétszer oltandók, a háromévesnél
kisebbek fél-fél adaggal, a nagyobbak kétszer teljes adaggal. A védelem 5-6 hét
alatt alakul ki. A hat hónaposnál fiatalabb babákat oltás helyett
elsősorban azzal védhetjük meg a fertőzéstől, hogy nem engedünk
beteg embert a közelébe, és nem visszük olyan zsúfolt helyekre, ahol ritkán
szellőztetnek. Közvetve védelmet nyújt az is, ha a nagyobb testvérek és a
felnőtt családtagok – akik hazahurcolhatják a fertőzést – szintén
oltást kapnak a betegség ellen.
A tapasztalatok szerint borünket gyakran fertozik meg kórokozó baktériumok, vírusok és gombák.
A baktériumok közül – a fontossági és gyakorisági sorrendet mellozve – elsoként a torokgyíkot (diftériát) kelto korinebaktériumot (Corynebacterium diphtheriae) említjük meg, amely a bor sérülésén át támadva bordiftériát (gyulladást, fekélyt, sejtelhalást) okoz. Rokona, a C. minutissimum felszíni borfertozést idéz elo, amelyre viszketés és vörösesbarna borszínváltozás jellemzo, de a Wood-szuron átbocsátott ultraibolya fényben narancsvörös színben fluoreszkál a fertozött bor. A C. tenuis pedig a hónaljbeli szortüszoket támadja meg, s apró göböket hoz létre, míg a szorszálakon szagot árasztó fekete, sárgásfehér vagy vöröses lerakódás figyelheto meg.
A bor felületi sérülésén át támadó Staphylococcus aureus vagy Streptococcus pyogenes enyhébb esetben ótvart okoz, amelyre az arcon, a karokon vagy a lábakon kialakuló apró, gennyes hólyagok jellemzok, de elofordul a fekélyes ótvar is, amely többnyire a láb borének a betegsége. Minthogy a fertozött bor viszket, vakarással a kórokozó terjesztheto.
Igen gyakori borbaj a szortüszogyulladás, a kelés (furunkulus) és agresszívabb válfaja, a bor alatt létrejövo mély gennyedés vagy darázsfészek (karbunkulus). A fo kórokozójuk sztafilokokkusz, de az angol szóhasználatban forró dézsás szortüszogyulladásnak nevezett formát, amelyben a rossz higiéniájú fürdoalkalmatosság játszik közre, jobbára pszeudomonász okozza. Szortüszogyulladásban apró, sárgás hólyagok jelennek meg a haj- és/vagy a szorszálak tövén, s minthogy ezek a borfüggelékek károsodnak, könnyen kihúzhatóvá válnak. A kelés többnyire a súrlódásnak kitett helyeken (az arcon, az orr és a fül környékén, a nyakon, a mellkason és a faron) alakul ki, s megérése után elhalt sejteket tartalmazó gennyes-véres váladék ürül belole. A jobbára a középkorú és idos férfiak nyakán támadó darázsfészek nemcsak fájdalmas, hanem levertséggel és akár lázzal is társulhat.
Könnyen összetévesztheto a keléssel a hónalji, az ágyéki, valamint a nemi szerv és a végbélnyílás táji verejtékmirigyek gennyes gyulladása (orvosi nevén: hidradenitisz szuppurativa), amely nemcsak fájdalmas, hanem váladékozik is.
A napjainkban már nem gyakori orbáncot foleg a Streptococcus pyogenes okozza. Míg régebben a láb (a lábujjak közének berepedése) volt a fertozés fo helye, addig manapság foleg az arcon, ritkábban a karon fordul elo ez a betegség. A fertozött bor kipirul, feszül, meleggé, kissé duzzadttá és égeto érzésuvé válik, s hólyagok jelenhetnek meg rajta. A környéki nyirokcsomók megduzzadnak. Az orbánc rossz közérzettel, fejfájással és hidegrázással kezdodik, s 39–40 Celsius-fokig emelkedhet a láz. Habár a baj az esetek egy részében négy–hét nap alatt magától is kezd elmúlni, az orvos rendelte antibiotikum gyorsítja a gyógyulási folyamatot.
A bor cellulitisznek nevezett felületi, tovaterjedo, heveny gyulladását leggyakrabban a Streptococcus pyogenes okozza, de a Staphylococcus aureus, a Haemophilus influenzae, az Escherichia coli, a Pseudomonas aeruginosa, a Pasteurella multocida, az Aeromonas hydrophila és a Vibrio vulnificus is eloidézheti. A megfertozodött bor kipirul, meleg, vizenyos és fájdalmas, s hólyagok jelenhetnek meg rajta. Mindezekhez a környéki nyirokcsomók duzzanata, általános tünetként pedig fejfájás, hidegrázás és láz társulhat.
A himlot okozó poxvírus, valamint a himlooltáshoz használt vakciniavírus keltette bortünet már a múlté, mert Földünk himlomentes, következésképp oltani sem kell ellene. A tehén togyérol az emberre átjutó parapoxvírus ellenben napjainkban is lencsényi-borsónyi, kerek vagy ovális, kékesvörös csomót (tehenészcsomót) idézhet elo a fejok ujjainak vagy kezének a háti és tenyéri felszínén, amely nem vagy alig fáj, s körülbelül két hét alatt magától elmúlik. Szintén poxvírus a kórokozója a molluszkum kontagiozum nevu szemölcsszeru hámszaporulatnak, amely kizárólag az ember fertozo betegsége (lásd az ábrát). Fénylo, fehér, félgömbszeru borgöbök jellemzok rá, amelyeknek a közepe egy kissé besüllyed. A java részük hat–kilenc hónap alatt magától is elmúlik, míg a makacs göböket az orvos eltávolítja.
Hámsejtekben élosködo papillomavírus marasztalható el a jobbára a kézen és az arcon megjeleno szemölcsért, amely a bor fertozéses eredetu, általában jóindulatú, daganatszeru képzodménye, valamint a hegyes függölyért, amely a külso nemi szerven és a végbél környékén létrejövo, a borfelszínnel rendszerint kocsányszeru nyéllel kapcsolatban levo, szövodmény nélkül fájdalmatlan növedék. Az orvos az eltávolításukkal vagy az elpusztításukkal szabadítja meg tolük a beteget.
A bor gyakori vírusos fertozése a herpeszvírusos „egyszeru” herpesz, amely foleg az ajkon, az arcon és a nemi szerven fordul elo, valamint az övsömör, amelyben csoportosan jelennek meg hólyagok a test bármelyik részén, s rossz közérzet, étvágytalanság, hidegrázás, láz és fájdalom társul hozzá. Mindkét herpeszes betegség rendszerint magától is meggyógyul, de jó hatású lehet a különbözo helyi kezelés is.
A gombás borfertozéseket, amelyek közül némelyek a gyakoriságuk miatt népbetegségek, ezúttal csak megemlítjük, ugyanis ebben a lapszámunkban külön cikkben szólunk róluk
Az allergiás megbetegedések gyakorisága az utóbbi két évtizedben megsokszorozódott. Szakemberek szerinte ebben a kézzelfogható kórélettani, anatómiai folyamatok mellett a civilizált nyugati életmód elterjedése jelentos szerepet játszik. Az ekcémás boru gyerekek számára az életmód változtatása tehát kulcsfontosságú…
Régen nem csupán a megbetegedések száma, de súlyossága sem volt ilyen mértéku. Ma nem ritka, hogy a csecsemoket már a születést követo néhány héten belül tetotol talpig ellepi az elviselhetetlenül viszketo és nedvezo kiütés.
Ilyenkor jogosan felmerül az emberben a kérdés, hogy örökölheto-e a betegség? Az allergiára való hajlam annál erosebb, minél több más családtag érintett. Ha mindkét szülo és az egyik testvér valamilyen allergiás betegségben szenved, akkor a gyereknek 90% esélye van, hogy túl érzékeny, ekcémás vagy asztmás lesz.
Az
allergiás ekcéma jellemzoi
Neurodermitiszre hajlamosító tényezok:
• a család rossz táplálkozási szokásai (sok cukor, fehér liszt, adalékszerek, készételek...)
• ezáltal kialakuló hiányállapotok (vitaminok, ásványi anyagok)
• antibiotikumok és lázcsillapitók túl gyakori és indokolatlan szedése
• tartós mérgezettségi állapot (táplálék, öltözék, háztartás, lakás...)
• más allergiák (pollenek, atkák...)
A NEURODERMITISZ MEGJELENÉSI FORMÁI,
TÜNETEI:
• tejótvar (enyhébb csecsemokori forma foleg a fejteton)
• hajlítófelszíni ekcéma (kicsiknél gyakran nedvezo, viszketo)
• prurigoforma (inkább bemélyedo, vöröses, kerek, makacs foltok)
• lichenifikált ekcéma (kiszáradt, felrepedezett, inkább idosebb gyerekeknél)
A NEURODERMITISZT EL KELL KÜLÖNÍTENI:
• a csecsemokori seborrheás borgyulladástól, mely a faggyúmirigyek fokozott muködésére vezetheto vissza, s inkább a pelenkatájon, nyaki redokben, hajlatokban kifejezett, (súlyos formái átmehetnek neurodermitiszbe)
• a pikkelysömörtol, gombásodástól és rühatkásságtól
• a pszeudoallergiáktól, melyekrol áprilisi számunkban olvashattak
Mi minden ronthat az allergiás bortüneteken az élelmiszer-érzékenységen kívül? Ez csak nagyon alapos megfigyelés után mondható meg, egyes tényezok idovel sokszor változnak is. Mégis van néhány gyakori dolog: állati szor, gyapjú, muszál, tollak, poratka, haleledel, lágyöblítok, elektroszmog, környezeti mérgek (formaldehid, nehézfémek...).
Figyelem! Allergiás tünetek nem csak a borön, de a szervezet különbözo területein is jelentkezhetnek; tehát ezekre is érdemes külön figyelni! Gyakran olyan élelmiszerekben rejlenek az allergének, melyeket surun (és szívesen) fogyasztunk. Ha egy allergiás gyermek valamit nem szeret megenni-meginni (pl. tejet), utálkozik tole, vagy akár émelyegni kezd, az allergia jele is lehet. Amit a gyermek ma még elvisel, azt lehet, hogy holnap már nem bírja.
JAVASOLT DIÉTA
A diéta nem minden, de nélküle nem lesz jobb a betegség!
A neurodermitisz mögött a legtöbb (de nem minden) esetben élelmiszer-túlérzékenység (allergia) húzódik meg. Ezért a terápia egyik alappillére az allergének elhagyása. A legegyszerubben és legbiztosabban elvégezheto teszt (és egyben terápia) az elhagyásos diéta.
Ezt a diétát nagyon következetesen, körültekintoen és figyelmesen, éberen kell végezni, különben téves következtetéseket vonhatunk le belole. Jó, ha ehhez érto orvossal is konzultálunk megkezdése elott.
EXTRA TIPPEK
Ne féljünk attól, hogy az elhagyási kísérlet idején hiánytünetek lépnek fel a gyerekeknél, mert a bázisdiéta erre a rövid idore biztosítja a kello tápanyagokat! Hosszabb ideig tartó elhagyás esetén beszélje meg az orvossal, hogy biztosítsa a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek kello mennyiségét!
Minden megszorítás ellenére az evés okozzon örömet! Ne azt állítsuk elotérbe, amit nem szabad, hanem, amit szabad!
AZ ELHAGYÁSOS DIÉTA MEGVALÓSÍTÁSA
Két hétre (nagyobbaknál négy hétre) vezessünk be bázisdiétát! Ez krumplit, rizst, brokkolit, cukkinit, csicsókát, cukorborsót, csicseriborsót, ásvány- vagy forrásvizet tartalmaz. Ettol a bortünete néhány nap alatt javul. Ha beállt a nyugalmi állapot, elkezdhetjük egyik élelmiszert a másik után kipróbálni, és az étrendet apránként bovíteni. Új élelmiszert csak akkor vegyünk hozzá, ha az elozo 2 napig nem okozott rosszabbodást. Ha az új ételtol rosszabbodik a bor, hagyjuk el újra, és várjuk meg, míg ismét megnyugszik. Csak ezután adjunk valami mást.
Fontos! A kihagyási fázis után valamely élelmiszer újrabevezetésénél heves reakció alakulhat ki, ami akár keringési sokkhoz is vezethet. Ez azonban többnyire csak az epernél, tejnél, tojásnál és csonthéjasoknál várható. Ezért ezek tesztelése elott kérdezzék meg orvosukat, és mindenképp dörzsöljék be a gyermek alkarja, vagy szája körüli borét, mielott újra enni adnak belole. Ha a bor bevörösödik, viszket, okvetlen kerüljék az étel etetését!
A tesztelésnek vannak más módjai is, pl. a pulzusteszt, a Meditest, a Voll-féle elektroakupunktúrás teszt. Az élelmiszerrel végzett Prick-teszt (a bor megszúrása vagy megkarcolása) kissé kellemetlen. A vérbol végzett IgE- és RAST-tesztek nem elég megbízhatóak e téren. Legjobb többféle tesztet is végeztetni!
Ha ki tudtuk szurni, hogy a gyerek bore jelenleg mire reagál, akkor ezt az élelmiszert vagy anyagot egy idore teljesen kerülni kell, amíg a szervezet „el nem felejti”. Ez általában néhány (2-4) hónapot jelent. Csak a tej, tojás, citrusfélék, csonthéjasok, cukor, édességek fogyasztását kell kerülni akár egy-két évig is.
Fontos, hogy a szülo mutasson jó példát! A gyermek ne érezze, hogy megkülönböztetjük.
A csecsemoknél fontos, hogy a szoptató anya tudatában legyen: amit saját maga megeszik, az néhány óra múlva megjelenik a tejben. Tehát rá is ugyanazok az étkezési szabályok vonatkoznak, mint a babára!
A bor
ápolása
A borön megjeleno tünetek csupán a mélyben zajló folyamat (jéghegy) csúcsát jelentik. Tehát pusztán a bor kezelésével nem jutunk eredményre. Ezért a kortizontartalmú kenocsök elhagyása után újra fellobbannak a tünetek, ha nincs kíséro terápia.
A belso és alkati kezeléshez hozzátartozik az immunrendszer általános harmonizálása és erosítése, a bélflóra rendezése, a hiányzó vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek pótlása, a homeopátiás kezelés és a sajátvér-terápia.
A biorezonanciás módszerek érto kezekben szintén jó hatásúak lehetnek.
Az asztmához hasonlóan a stessz oldása – kineziológiával, autogén tréninggel, vagy akár pszichoterápiás módszerekkel – dönto fontosságú lehet a sokszor végkimerülésig feszült család számára.
A gyulladás mértékétol és idobeli lefolyásától függoen heveny, kevésbé heveny és idült állapotot különböztethetünk meg. Minél nedvezobb, fájdalmasabb, duzzadtabb, melegebb a bor, annál hevenyebb a gyulladás.
A heveny szakaszra érvényes alapszabály, hogy nedveset a nedvesre. Ám vigyázni kell, mert a víz fellazítja a bort, mely száradás után túlságosan kiszárad. Tehát a hosszas áztatás (kádfürdo) nem jó. Különösen vigyázni kell a habfürdokkel! Inkább csak szénsavmentes ásványvizes, desztillált vizes vagy napraforgó-olajos kendovel tisztítgassuk le a baba borét. A nagyon nedvezo helyeken zsíros-nedves pakolást alkalmazhatunk.
Ezeket zsurlófu, zsálya, árvácska vagy fekete tea fozetébe itatott pamutba kendovel készítsük. A párolgás kellemesen huti a bort. Ha tovább rajta hagyjuk, vékony rétegben kenjünk alá semleges, adalékmentes alapkrémet a kiszáradás megelozésére.
Ebben a szakaszban azonban a leheto legkevesebb krémet, kenocsöt használjuk, mert ezek is összeférhetetlenek lehetnek, és néha nehéz megállapítani, nem súlyosbítják-e a tüneteket. Lehetoleg adalék (illóanyag, konzerválószer stb.) nélkülit válasszunk!
Viszketés
esetén ajánlott
A nyújtás, húzás, nyomás, simítás, kereszt benyomása körömmel, csípés, ütögetés mind jó alternatívák vakarás helyett. Ám vakarókockát is használhat a kicsi (ez borrel bevont fakocka).
A kevésbé heveny, szárazabb szakaszban a kissé szárító hatású, talkumos rázókeverékek jönnek szóba, különösen éjszakára. Ezek is kellemesen hutenek, a vastag zsírréteg (kenocs) alatt azonban felgyulne a viszketést fokozó anyag. A kenocsök és krémek alkalmazásánál fontos, hogy kitapasztaljuk, melyik is tesz jót a bornek, általános érvényu receptek nincsenek. Ám ne is váltogassuk oket túl gyakran próbálkozás címén! A kamilla-, körömvirág-, aloe- és orbáncfu-tartalmú készítmények nem ajánlottak. Konkrét recepteket „A nagy gyermek-kalauz” címu könyvben is találhatnak.
Az idült, szárazon repedezo formánál a zsírosabb kenocsök ajánlhatók, melyekhez néhány százalék hámlasztó húgysavat, acetilszalicilsavat is lehet tenni.
Mindhárom szakaszban alkalmazhatunk 10-15 perces fürdot úgy, hogy a fenti teák fozetébol 1 liternyit hozzáöntünk a fürdovízhez. A bor zsírrétegét azzal védhetjük, ha 1 dl napraforgó- vagy olívaolajat langyos vízzel félig töltött üvegben addig rázunk, míg tejszeru nem lesz, és ezt a fürdovizhez tesszük. Ezenkívül az éjszakai krémpakolások is jótékony hatásúak, s megakadályozzák a vakarást.
Jó tanács
• Ha krémeket használunk, azok pH-neutrálisak (5-5,5) legyenek!
• A krém legyen kellemesen huvös!
• A krémezést kellemes, oldott környezetben és testhelyzetben végezzük. Mozdulataink nyugodtak legyenek!
• Inkább nyomva, mint simítva vigyük fel a krémet!
Sokakat zavarnak a szétágazó piros erecskék az arcon. Ez kezdetben valóban csak kozmetikai probléma, és a vérerek falának és a kötoszövetnek a gyengeségével, rugalmatlanságával magyarázható. Speciális kozmetikával - megfelelo árnyalatú korrektorral, alapozóval, púderrel, pirosítóval - kitunoen kendozhetoek. Ha végleg megszabadulna tolük, konzultáljon borgyógyásszal, aki lézeres kezeléssel eltüntetheti a nemkívánatos foltocskákat.
Örökölheto hajlam?
Sajnos a hajlam örökölheto, de megjelenését külso tényezok is befolyásolják, kialakulása ezért bizonyos fokig befolyásolható. Már gyermekkorban érdemes figyelni a jelekre - családon belüli elofordulás, túl laza kötoszövet, hirtelen erosen kipirosodó orca - s gondolni a megelozésre.
Megelozheto
Tapasztalatok szerint a bioflavonoidok, elsosorban az úgynevezett antocianidinek - ezek adják a bogyós gyümölcsök kékesvörös színét - azok, amelyek a C-vitaminnal egyetemben erosítik az erek falának rugalmasságát. A gyerekeket már idoben hozzá kellene szoktatni az alma, a citrusfélék, a sárgabarack, a feketeribizli, a piros szolo rendszeres fogyasztására. Hajdinakásának, müzlifélének szintén gyakran kellene az étlapon szerepelnie.
Általában felnottkorra, 30-40 év tájékán már határozottan diagnosztizálható ez a borprobléma. A tapasztalatok szerint noknél nagyobb számban fordul elo. Kezdetben csak bizonyos terhelések - eros napfény, alkohol, eros, aromás fuszerek (bors, chili, mustár, torma) - hatására, az arc középso részén rohamokban kipirulás jelentkezik.
AZ ÉRTÁGULATOK OKAI
Késobb, ha a kiváltó ok fennmarad és a bor gyulladáshajlamát fokozó terhelések állandósulnak, maradandó értágulatok jelennek meg, foleg az orcákon és az orron.
A magyaros, az epét, a májat erosen terhelo, nehéz, zsíros, húsos ételek, a tömény italok fogyasztása egyértelmuen szerepet játszanak az értágulatok kialakulásában. A napi egy pohár jó minoségu vörösbort azonban a szakirodalom jótékony hatásúnak tartja.
Biofogászok, kozmetikusok tapasztalata szerint a szájban lévo fémek is fokozzák a gyulladásra való hajlamot. Elorehaladottabb állapotban az orca és az orr területén gyulladásos foltok, vörös göbök, gennyhólyagocskák is kialakulhatnak. A kozmetikus csak az enyhébb formában jelentkezo értágulatos bort kezelheti, a súlyosabb elváltozások az orvos hatáskörébe tartoznak. A kitágult hajszálereket semmilyen szer nem képes maradandóan összehúzni. Végleges eltávolításukat az orvos lézerrel vagy kiégetéssel végzi. Ha a gyulladást kiváltó terheléseket nem szüntetik meg, számítani lehet újabb tágult erecskék megjelenésére.A melegben az erek kitágulnak, ezért az intenzív szaunázás és napozás hatására az arcon fokozottan láthatóvá válnak. Javulás, szinten tartás speciális szerek, kénes készítmények hatására lehetséges.
Kezelési
lehetoségek
A rosaceára hajlamos egyének a napi borápoláshoz is speciális kozmetikumokat használjanak (C-vitamin-tartalmú, csipkebogyóval készült géleket, krémeket). Az arc tónusát javító kozmetikai eljárásokkal - masszírozással, nyirokmasszázzsal, az értornát elosegíto anyagokkal, a kollagénrostokat regeneráló lézerkezeléssel - elonyösen befolyásolható a bor állapota.
A zavaró értágulatokat camouflage típusú alapozóval vagy ichtiolos korrektorral lehet kendozni.
A betegség gyakori, 100 emberbol átlag 2 szenved pikkelysömörben. Bármely életkorban elofordulhat, az esetek fele serdülo illetve fiatal felnottkorban kezdodik. Ugyanakkor nem ritka a gyermek-, sot csecsemokorban kezdodo pikkelysömörös megbetegedés. A típusos tünetek - makacs, vörös, beszurt, pikkelyesen hámló borgyulladás elsosorban a térdek könyökök, bokák felett illetve a hajas fejborön - mellett gyermekkorban gyakori a nem típusos tünetek fellépte is, mely megnehezíti a betegség felismerését a nem szakorvos számára. Csecsemokorban leggyakrabban a pelenkás terület makacs, hagyományos kezelésre nem gyógyuló, élénkvörös, éles széllel elhatárolódó gyulladása (pelenkapsoriasis), valamint a hajlatok (hónalj, köldök - psoriasis inversa) és a hajas fejbor (psoriasis capitis, corona psoriatica) megbetegedése képében jelentkezik. Gyermekkorban is gyakoriak a hajas fejbor tünetek, jellemzo továbbá a testszerte, foként a törzsön elszórtan megjeleno 0,5-2 cm átméroju pikkelyesen hámló, gyakran enyhén viszketo tünetek megjelenése (psoriasis guttata).
Szerencsére mind gyermek-, mind felnottkorban igen ritkán fordulnak elo a súlyos, néha egész testfelületet érinto, vagy ízületi gyulladással járó formák (psoriasis pustulosa, erythroderma psoriatica, arthropathia psoriatica).
A pikkelysömör öröklött hajlamon alapszik, gyakran mutat családi halmozódást, de sem megjelenésének valószínusége, sem a tünetek súlyossága nem számolható elore, azaz nem feltétlenül jelenik meg az utódok mindegyikében, sot generációkat "ugorhat", vagy elofordul, hogy a családban csak oldalágon (pl. unokatestvér, nagybácsi) találunk pikkelysömörös rokont. Természetesen az is elofordul, hogy a beteg családjában senkinek sincs pikkelysömörös betegsége. Ez a betegség bonyolult, úgynevezett poligénes öröklodésével magyarázható. A betegség lefolyása idült, a kezelésekkel tünetmentességet lehet elérni, de véglegesen nem gyógyítható. Ismeretesek olyan ún. provokáló tényezok, melyek a tüneteket rontják, ezek ismerte és lehetséges elkerülése fontos. Ilyenek a fizikai sérülés, melynek helyén gyakran alakul ki típusos pikkelysömörös borjelenség, a hurutos ill. bakteriális fertozések, melyek leginkább szóródó bortüneteket provokálnak, az elhúzódó stressz és egyéb negatív pszichés tényezok, a hormonális változások, a túlsúlyosság. A betegség kezelési módja függ a tünetek elhelyezkedésétol, súlyosságától, a beteg életkorától. A kezelés beállítása borgyógyász szakorvosi feladat.
Alapveto és minden pikkelysömörös számára kiemelkedoen fontos az általános borápolás, a bor szárazsága, gombás borfertozések (pl. hajlati kipállás), seborrhoeás bor (zsíros arcbor, korpázó, zsíros haj) ugyanis mind rontják a pikkelysömörös tüneteket. Fontos tehát a bor megfelelo tisztítása, hidratálása, seborrhoeás borpanaszok esetén annak borgyógyászati kezelése.
A pikkelysömör kezelésében leggyakrabban különbözo hatóanyagtartalmú (salicyl, steroid, kátrány, dithranol) hámlasztó, gyulladáscsökkento, gyullasztó külsoleges készítményeket alkalmazunk, gyakran kombinációban. Nem újkeletu, de napjainkban reneszánszát élo, és az új modern készülékek birtokában igen hatékony és biztonságos kezelési módszer a fényterápia. Alkalmazzák önmagában vagy fényérzékenyíto kezeléssel együtt. Osztályunkon két, különbözo hatású UV-fény lámpa áll rendelkezésre a betegek kezelésére, a fénykezelésrol másik cikkünkben olvashatnak részletesen. Belso gyógyszeres kezelésre csak ritka válogatott esetekben van szükség, minden esetben szoros orvosi kontroll mellett. Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a pikkelysömör bár nem gyógyítható, de megfelelo, egyénre szabott kezeléssel jól karbantartható borbetegség, melynek gondozásához borgyógyász szakorvosra valamint az orvos és beteg jó együttmuködésére van szükség.Pikkelysömör gyermekkorban
A pikkelysömör, orvosi nevén psoriasis (ejtsd: pszoriázis) öröklött hajlamon alapuló, idült, nem fertozo borbetegség.
A betegség gyakori, 100 emberbol átlag 2 szenved pikkelysömörben. Bármely életkorban elofordulhat, az esetek fele serdülo illetve fiatal felnottkorban kezdodik. Ugyanakkor nem ritka a gyermek-, sot csecsemokorban kezdodo pikkelysömörös megbetegedés. A típusos tünetek - makacs, vörös, beszurt, pikkelyesen hámló borgyulladás elsosorban a térdek könyökök, bokák felett illetve a hajas fejborön - mellett gyermekkorban gyakori a nem típusos tünetek fellépte is, mely megnehezíti a betegség felismerését a nem szakorvos számára. Csecsemokorban leggyakrabban a pelenkás terület makacs, hagyományos kezelésre nem gyógyuló, élénkvörös, éles széllel elhatárolódó gyulladása (pelenkapsoriasis), valamint a hajlatok (hónalj, köldök - psoriasis inversa) és a hajas fejbor (psoriasis capitis, corona psoriatica) megbetegedése képében jelentkezik. Gyermekkorban is gyakoriak a hajas fejbor tünetek, jellemzo továbbá a testszerte, foként a törzsön elszórtan megjeleno 0,5-2 cm átméroju pikkelyesen hámló, gyakran enyhén viszketo tünetek megjelenése (psoriasis guttata).
Szerencsére mind gyermek-, mind felnottkorban igen ritkán fordulnak elo a súlyos, néha egész testfelületet érinto, vagy ízületi gyulladással járó formák (psoriasis pustulosa, erythroderma psoriatica, arthropathia psoriatica).
A pikkelysömör öröklött hajlamon alapszik, gyakran mutat családi halmozódást, de sem megjelenésének valószínusége, sem a tünetek súlyossága nem számolható elore, azaz nem feltétlenül jelenik meg az utódok mindegyikében, sot generációkat "ugorhat", vagy elofordul, hogy a családban csak oldalágon (pl. unokatestvér, nagybácsi) találunk pikkelysömörös rokont. Természetesen az is elofordul, hogy a beteg családjában senkinek sincs pikkelysömörös betegsége. Ez a betegség bonyolult, úgynevezett poligénes öröklodésével magyarázható. A betegség lefolyása idült, a kezelésekkel tünetmentességet lehet elérni, de véglegesen nem gyógyítható. Ismeretesek olyan ún. provokáló tényezok, melyek a tüneteket rontják, ezek ismerte és lehetséges elkerülése fontos. Ilyenek a fizikai sérülés, melynek helyén gyakran alakul ki típusos pikkelysömörös borjelenség, a hurutos ill. bakteriális fertozések, melyek leginkább szóródó bortüneteket provokálnak, az elhúzódó stressz és egyéb negatív pszichés tényezok, a hormonális változások, a túlsúlyosság. A betegség kezelési módja függ a tünetek elhelyezkedésétol, súlyosságától, a beteg életkorától. A kezelés beállítása borgyógyász szakorvosi feladat.
Alapveto és minden pikkelysömörös számára kiemelkedoen fontos az általános borápolás, a bor szárazsága, gombás borfertozések (pl. hajlati kipállás), seborrhoeás bor (zsíros arcbor, korpázó, zsíros haj) ugyanis mind rontják a pikkelysömörös tüneteket. Fontos tehát a bor megfelelo tisztítása, hidratálása, seborrhoeás borpanaszok esetén annak borgyógyászati kezelése.
A pikkelysömör kezelésében leggyakrabban különbözo hatóanyagtartalmú (salicyl, steroid, kátrány, dithranol) hámlasztó, gyulladáscsökkento, gyullasztó külsoleges készítményeket alkalmazunk, gyakran kombinációban. Nem újkeletu, de napjainkban reneszánszát élo, és az új modern készülékek birtokában igen hatékony és biztonságos kezelési módszer a fényterápia. Alkalmazzák önmagában vagy fényérzékenyíto kezeléssel együtt. Osztályunkon két, különbözo hatású UV-fény lámpa áll rendelkezésre a betegek kezelésére, a fénykezelésrol másik cikkünkben olvashatnak részletesen. Belso gyógyszeres kezelésre csak ritka válogatott esetekben van szükség, minden esetben szoros orvosi kontroll mellett. Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a pikkelysömör bár nem gyógyítható, de megfelelo, egyénre szabott kezeléssel jól karbantartható borbetegség, melynek gondozásához borgyógyász szakorvosra valamint az orvos és beteg jó együttmuködésére van szükség.
A hajszálak kifejlodése már a magzati állapotban megtörténik, melyet gyapjúhajnak, magzati szorzetnek (lugano) nevezünk. A hajhullás (hajváltás) már a terhesség 6. hónapjában elkezdodik, és csak a születés után fejezodik be (1- 8 héten belül). Ezen folyamat eredményeként új szemölcs és hajcsíra keletkezik, melybol elkezd kinoni az új, sokkal erosebb haj.Sajnálatos tény azonban, hogy mindezzel nem ér véget a gyermekkorban eloforduló hajhullás témaköre, hiszen a kopaszodás manapság sok gyermeket fenyeget.A hajhullás kisgyermekkorban több okra vezetheto vissza, általánosságban elmondható, hogy a szervezet segélykéro jelzése.Kiválthatja különféle bélflóra zavarokból adódó felszívódási probléma, vagy A vitamin túladagolás. Amennyiben gyermeke fejbore viszket, vagy pikkelyesen hámlik, gondolhat psoriasis kialakulására.
A tünetek háttérben állhat még vírus, baktérium vagy élosködo okozta fertozés is, mely súlyosnak nem tekintheto, de kezelést igényel. A serdülokor elotti gyermekeknél igen gyakori a tinea capitis, mely a fejbor gombás fertozését jelenti. Amennyiben kezeletlenül marad, foltos hajhullást eredményezhet.Kisgyermekkorban nem ritkák a mérgezések, mivel a nagyobb csecsemo és kisgyermek mindent a szájába dug. Ennek következtében alakulhat ki toxikus alopecia. A gyerekkori hajtépés (trichotillomania) mögött, szinte kivétel nélkül az anyától való elszakadás, a megkapaszkodás frusztrációja és nagy fokú szorongás áll.Korpásodás
A hajas fejbor több szempontból is különleges borfelületnek nevezheto. A szorrel és mirigyekkel egyik legdúsabban borított testtájunk lévén ezek megbetegedései fokozottan jelentkeznek ebben a régióban. A manapság leggyakrabban megjeleno tünet a hajas fejbor korpásodása, ami a problémával küzdoknek sok gondot okoz a ruhán, vállon állandóan megjeleno kisebb-nagyobb hámsejtcsoportok, viszketés, súlyosabb esetben kipirosodással járó gyulladás miatt. A korpásodás lényegében fejborünk fokozott hámlását jelenti, melyet számos tényezo kiválthat. Ez az állapot sajnos nagyon gyakori, pontos felmérés nem áll rendelkezésünkre, de becslések szerint a felnottek kb. 60%-a küszködik a problémával. Megjelenése annyira általános, hogy sokan nem is tartják kórosnak fejborük fokozott hámlását. Tudnunk kell azonban, hogy a korpásodás egy tünet, nem önálló betegség, a hátterében az alkati tényezokön túl jól meghatározott borbetegség is meghúzódhat (pl. pikkelysömör).A korpásodás általában igen makacs állapot, a tünetek elmulasztása után rendszeresen kiújulhat, ami állandó kezelést és nagy türelmet igényel a betegek részérol.
ElŐfordulás:
A hajas fejbor korpásodása leggyakrabban seborrhoeás (faggyúmirigyek fokozott muködésével járó) bortípusnál figyelheto meg. Faggyúmirigyek foként a hajas fejborön, az arcon, mellkas és hát felso részén találhatók.Régebben szinte kizárólag seborrhoeás dermatitis (a fokozott faggyúmirigy tevékenység és fokozott borérzékenység miatt kialakuló borgyulladás) részjelenségének tartották a korpásodást. A faggyútermelés fokozott újszülöttkorban, ilyenkor is elofordul korpázó hámlás a fejborön, de ritkán jelentkezik önmagában. Általában az arcbor, mellkas is gyulladt, hámlik.Gyermekkorban az elofordulása viszonylag ritka, késobb serdülokorban a hormonális változások serkentik a faggyúmirigyek muködését, ezért a serdüloknél, fiatal felnotteknél látható leggyakrabban seborrhoeás korpásodás. Ez foleg fiúkat érint, mintegy 5 százalékban.Természetesen az arcon és a mellkason nem törvényszeruen jelennek meg a gyulladásos tünetek, ilyenkor a hajas fejbor hámlása hívja fel a figyelmet a seborrhoeás boralkatra.Elofordul azonban, hogy a korpásodás faggyúmirigy túlmuködés nélkül, sot kimondottan száraz boru egyéneken is kialakul. Ezt az ellentmondást úgy oldhatjuk fel, hogy megértjük, a korpa csupán a hajas fejbor kóros folyamatainak, gyulladásának megnyilvánulása, és bizony a hasonló megjelenést más-más ok hozza létre. Például jellegzetes hámlás alakul ki pikkelysömörben a fejborön, melyet egy immunológiai alapon létrejövo borgyulladás vált ki.
Az emberiborön leggyakrabban megtelepedo gombák a dermatofitonok. Ezek a fajok keratinkedvelok, leggyakrabban a bor szarurétegében, valamint a hajban és körömben szaporodnak.
A dermatofiton törzsek lehetnek:
a. antorpophilek ( emberrol-emberre terjedoek), általában kis fokú gyulladást okozóak
b. zoophilek (állatról emberre terjedoek), ezek erosebb reakciókat okoznak
c. geophilek (a talajból emberre terjedoek) ezek általában ún fakultatív patogén, egyébként saprophita életmódot folytató fajok (ritkán okoznak betegséget)
Mikrosporia:
A Microsporon genus tagjai a hajas fejbor, illetve a piheszorös bor felületes gombás megbetegedéseit okozzák. Magyarországon kifejezetten a zoonózisok közé tartozik, azaz állatról terjed az emberre, kivétel a hajas fejbort megbetegíto Microspurum audouinii, amely gyermekközösségek erosen fertozo ágense. A gomba a haj/szörszálakban helyezkedik el, a hajszál belsejében találhatóak a fonalak, míg a spórák a hajszál külsején. Ennek következtében a hajszál roncsolódik és letörik. A klinikai megjelenése ezért teljesen tipusos, 2-3 darab régi 2 forintosnyi hámló terület jelenik meg a hajas fejborön, amely területeken a haj egyforma magasságban (2-3 mm) letöredezik. Ezek a területek Wood lámpa fényében zöldesen fluoreszkálnak. Korábban komoly járványokat okozott, ma foleg gyermekotthonokban észlelheto. A pubertás során akár spontán is gyógyulhat, de a helyi kezelésre is jól reagál. Heget, maradandó kopaszságot nem hagy hátra. Bejelentésre kötelezett.
Favus (fejkosz)
Maradandó kopaszsággal járó, felületes gombás betegség. Gyermekkorban kezdodik, de spontán nem gyógyul meg, felnottkorban is megmarad. Ma magyarországon ritka.
Kórokozója a Trichophyton schoenleini a fejbort bezegíti meg. A fertozés emberrol emberre terjed, egy másik alfaja az egér-szorrol terjed az emberre és a pihés bort betegíti meg. A hajszálakban fonalak és légbuborékok alakulnak ki.
A klinikum jellegzetes: a hajszálak tövén sárga, pajzs alakúképletek jelennek meg, a scotulumok, melyek a hejhagymák felé bomborodnak be. Ezek a scotulumok hajmaradékból, gombafonalakból, spórákból, valamint elpusztult fehérvértestekbol tevodnek össze. A beteg területnek jellemzoen egér-vizelet szaga van, mert a gomba acetamidot termel. A maradandó kopaszságot egyrészt a scotulumok állandó mechanikai nyomása, valamint a gomba toxicus anyagcseretermékei okozzák. A borben csak többszöri fertozés esetén tapad meg, ezért családi megbetegedést okoz. Bejelentésre kötelezett.
A Trihophitonok számos egyéb fertozést is okoznak, amelyek a hajas fejbor és a piheszorös bor fertozéseit okozzák. A felszínes fertozések területén a minimális borpír jelenhet meg, a hajszálak alkalmankéni letöredezésével. Mély (profund) fertozés esetén a hajas fejborön éles szélu, a felszínbol kiemelkedo virágágyszeruen kiemelkedo gennyes csomók alalkulnak ki. A felszínen sárga pörk alakul ki, amely heggel gyógyul.Herpes simplex vírus által okozott betegségek
A mai tudásunk szerint a herpes simplex vírusnak (HSV) 8 alcsoportja létezik, amelyek emberben betegséget okozhatnak. Ezek közül két fajta a legelterjedtebb: a HSV I és a HSV II altípusok.
Az I. típusú herpesz fertozés a borön (ajakherpesz, erpes labialis) és nyálkahártyákon (szájüregi herpesz, ingivostomatitis herpetica) elentkezik. A II. típus a nemiszerveket érinti.
A klinikai kép alapján elkülöníthetünk elsodleges és ismétlodo fertozéseket. A HSV I. esetében az elsodleges fertozés általában már a kora gyermekkorban megtörténik. HSV II. esetén az elsodleges fertozodés a nemi élet során alakul ki fertozott egyénnel történt érintkezést követoen.
A herpes simplex vírus okozta megbetegedésre jellemzo, hogy a fertozodést követoen körülbelül 4-7 nap múlva jelentkeznek az elso tünetek viszketés, égo fájdalom formájában. Ezt követoen vörös folt jelenik meg, majd kialakulnak a jellegzetes apró, fájdalmas hólyagocskák. Kezdetben a hólyagok tartalma víztiszta színu Az ido elorehaladtával bennékük zavarossá válik, majd kifakadnak és fekélyek alakulnak ki helyükön.
A betegség kivizsgálása
A herpes gyanúja a jellegzetes tünetek alapján merül fel. Fontos a gondos fizikális vizsgálat, mely genitális herpes esetén noknél a hüvely és a méhnyak colposcopos vizsgálatát is magában foglalja. A pontos diagnózis a hólyagkaparékból nyert minta speciális laboratóriumi vizsgálatával biztonsággal felállítható.
A fekélyek fájdalmasak és általában 7-14 nap alatt heg nélkül gyógyulnak. A betegség lefolyása során a helyi nyirokcsomók (nyaki, illetve lágyéki) általában megnagyobbodnak és fájdalmassá válnak.
Az I. típusú herpes fertozés esetén a hólyagok az ajkakon, illetve a szájnyálkahártyán jelentkeznek. Sokszor ezek olyan fájdalmasak, hogy még a táplálkozást is megnehezítik.
Gyakori a másodlagos felülfertozodés baktériumokkal, mely súlyosbítja a betegséget. Igen súlyos lehet a gyermekkori ekcémában szenvedo kisgyermekek fertozése, ebben az esetben az egész testfelszínen megjelenhetnek hólyagocskák.
A herpes genitalis a nemi szerveket, a végbélnyílás körüli bort és a környezo területeket ériti. A fertozés igen kellemetlen tünetekkel járhat. Az elváltozások férfiakban a hímvesszo bármely részén elofordulhatnak. Noknél leginkább a szeméremtesten fordulnak elo a hólyagocskák, de a hüvelyre és a méhnyakra is ráterjedhetnek.
Egyes esetekben a fertozés a húgycsövet is érintheti, melyre vizeléskor jelentkezo heves fájdalom hívhatja fel a figyelmet. Az anális (végbélen keresztül gyakorolt) nemi életet élok végbélnyílása körül és végbelében is kialakulhatnak az elváltozások.
A HS vírusok további jellegzetessége, hogy legyengült immunrendszeru betegek (immundeficiensek, pl.: HIV-fertozött, leukémiás stb.) fertozései súlyosabb lefolyásúak és a test egyéb részeire is ráterjednek. A terápiára gyengén reagálnak és akár hetekig is fennállhatnak.
A FERTOZÉS
KEZELÉSE
Általános szabály, hogy a kezelés akkor hatásos, ha minél hamarabb elkezdodik. A kezelés szájon át szedheto, illetve ajakherpesz esetén helyi vírusellenes készítmények (pl.: acyclovir, famcyclovir) alkalmazásából áll.
A fekélyek megjelenése után helyi kezelésként fertotleníto hatású szereket is alkalmazhatunk a tünetek enyhítésére. Immnuhiányos betegekben, kiterjedt fertozés esetén a vírusellenes szer adása a legtöbb esetben csak intravénásan hatásos.
Sokféle pattanás létezik, de beszéljünk most csupán arról, ami a kamaszkori hormonális változásokkal van összefüggésben. Bőrünk bizonyos testtájakon tele van faggyúmiriggyel.
Az arcon, a hallójáratban a mellkason és háton, a karok külső felszínén van belőlük a legtöbb. Egy sincs a tenyéren és talpon, mert ezek a helyek nem szőrösek. Márpedig a faggyúmirigyek a szőrtüszők kivezető nyílása mellett helyezkednek el, és azokba eresztik váladékukat.
A hajszál egészségesen fényes lesz tőle. A faggyú (mely normálisan gliceridek, keratin, viaszok és elhalt sejtmaradék elegye) és a verejtékmirigyek váladéka keveredik a bőrön, majd vékony védőréteget alkotva megvédi azt a kiszáradástól és a mikrobák okozta fertőzésektől
A faggyútermelés mértéke egyénenként és életkor szerint változik. A száraz bőrűek például kevesebb faggyút termelnek. Közvetlenül a születés után magas, gyermekkorban alacsony szinten van a faggyútermelés, majd a serdülőkor táján a növekvő androgén hormonszint hatására megnő. Ezek irányítják ugyanis közvetlenül a faggyúmirigyek aktivitását.
A kamaszkori, hormonhatásra megnövekedett faggyútermelés nyomán rendszerint akkor alakul ki csúnya, pattanásos bőr, ha a fiatal bőre eleve az átlagosnál zsírosabb típusba tartozik, és fokozott mitesszerképződési hajlammal is rendelkezik. A fiúknál az androgén hormonok a herékben, a lányoknál a petefészekben és a mellékvesékben termelődnek
Ha a sok faggyú egyszerűen kijuthatna a bőr felszínére, nem okozna gondot. Ha a faggyúmirigy kivezető nyílása eltömődik, kialakul a pattanás. Az ily módon megduzzadt mirigybe baktériumok kerülnek, és a kivezető nyílásban megtelepedve, gyulladásossá tehetik. Leggyakrabban a Propionibacterium acnes nevű baktérium okozza a gyulladást.
A pattanás orvosi neve: az akne vagy mitesszer.
Szerencsés esetben a mitesszer nem gyullad be. Ha épp csak piroslik, és aztán mégiscsak könnyen kiürül, pár nap alatt elmúlik. A fehér mitesszerek zártak, mert szaruréteg fedi őket, ezért talán hajlamosabbak begyulladni. A fekete mitesszer nyílt, mégsem a belekerülő piszoktól sötét elsősorban, hanem a melanin nevű bőrfestéktől és a belekerült sejttörmeléktől.
A gyulladásos mitesszerek, azaz pattanások között megkülönböztetünk gennyes pattanásokat, csomókat, és ún. hólyagokat. Az egyszerű pattanások 3-10 napig, egy-egy csomó 2-3 hétig, a hólyagok pedig több hónapig is csúfíthatják a bőrt.
A csomókból gyakran genny tör felszínre. A csomók beolvadásakor tályogok keletkeznek.
A napfény általában jótékony hatású a közönséges akne esetében, de az ún. majorca akne pont napfény hatására jelentkezik. A szolárium nem tesz jót a pattanásoknak!
A napfényre, kozmetikumokra adott allergiás válaszreakció is okozhat pattanásokat.
MIT KELL TENNI,
HA BŐRÖD PATTANÁSOS?
Naponta kétszer mosd meg az arcod valamilyen bőrbarát, lehetőleg illatszermentes, 5,5-ös pH-jú tisztítószerrel. (Pl: Johnson’s tusfürdő)
Használj arctisztító tejet! A simogató mozdulatokkal felvitt lemosó szereket langyos vízzel öblítsd le.
A lemosó felvitelekor a vattapamaccsal kerülni kell az erőteljes dörzsölést. Minden erős nyomás, dörzsölés csak terjeszti a gyulladást azáltal, hogy eloszlatja, bejuttatja a kórokozókat a mitesszerekbe.
Ha az arcbőr megizzad, öblítsd le langyos vízzel.
Arcápoláshoz vizes alapú fényvédő és hidratáló krémeket használj. (Olyan krémet válassz, amelynek dobozán szerepelnek ezek a kifejezések!)
Szabad-e kinyomni a pattanást?
Általában nem tanácsos a pattanást kinyomni, különösen, ha mélyen van. "Bízd inkább szakemberre!" – keress fel egy kozmetikust!
Ha mégis nyomkodod, tedd helyesen!
1. Tisztítsd meg a bőröd!
2. Mintha inhalálnál, gőzöld ki a bőrt, amitől a pórusok kinyílnak!
3. Körömmel sosem szabad kinyomni a pattanást! Csak az ujjbegyedet használd!
4. A kinyomkodás után alkoholos fertőtlenítő, pórusösszehúzó hatású oldattal töröld le a bőrfelületet (Pl: Tini-tonik)
A műveletet az egész arcon elég egy hónapban egyszer végezni.
Mikor fordulj bőrgyógyászhoz?
Ha a pattanások nem múlnak, vagy gennyesek, csomósak leszek, menj el bőrgyógyászhoz!
A bőrgyógyász segít eldönteni milyen segítségre van szükséged!
Ahhoz, hogy pattanásaid minél hamarabb elmúljanak, fontos, hogy pontosan tartsd be az orvos utasításait.
Az övsömör (herpes zoster) és a bárányhimlő kórokozója azonos, de az övsömört nem a bárányhimlős gyerekektől kapják el az idősebbek, hanem a gyermekkorban átélt bárányhimlő utáni védettség csökkenésével a fertőzés újra aktivizálódhat mindannyiunk szervezetében. A gerincoszlop melletti idegdúcokban ott marad a vírus, amely később a fájdalmas kiütések kiváltója.
Az első tünet általában égő érzés, zsibbadás, viszketés vagy szúró fájdalom, mely rendszerint a törzsön vagy az arcon jelentkezik, de mindig csak az egyik oldalon. Időnként előfordulhat láz és általános gyengeség is. Néhány nappal később csoportosan előforduló kiütések lépnek fel, melyekből tiszta, folyadéktartalmú hólyagok keletkeznek.
Később tartalmuk zavaros lesz, majd ezt követően a hólyagok megnyílnak és pörkösödni kezdenek. Néhány beteg csak enyhe bizsergést érez, míg mások súlyos és intenzív fájdalmat panaszolnak. Amikor néhány nap vagy néhány hét múlva a var leesik a hólyagokról megszűnik a fájdalom, s a betegek többsége szövődmények nélkül meggyógyul.
Az övsömör különösen súlyos lefolyású lehet gyenge immunrendszerű betegeknél, akikben a vírus a belső szervekbe juthat és tüdő,- valamint agyi betegséget okozhat. Másoknál fájdalmas utóhatások, ún. postherpetikus neuralgiák jelentkezhetnek. Ez általában idősebb betegeknél jelentkezik, s hónapokig vagy igen ritkán, évekig tarthat.
Mindenkit biztatunk: bár a
visszafertőződés elkerülése végett nagy körültekintésre van szükség,
a lábgomba bőrgyógyász szakember segítségével teljesen kiirtható.
Sajnos a lábgombásodás népbetegségnek számít, ezért se szeri, se száma azoknak a módszereknek, amelyekkel az emberek házilag próbálkoznak. Igaz ugyan, hogy a gombák makacs jószágok, és kiirtásukhoz nem kis türelem meg kitartás szükségeltetik, de sikertelenségünknek nem csak "ők" az okai. Az is lehet, hogy nem a megfelelő gyógymódot választottuk. A HáziPatika.com kérdéseire válaszolva Dr. Vass Ilona bőrgyógyász hasznos információkkal szolgál mindazoknak, akik attól tartanak, hogy gombásodik a lábuk, vagy meg szeretnének szabadulni gombás fertőzésüktől. A recept nélkül, drogériákban, cipőboltokban kapható lábápoló szerek és kozmetikumok azonban elsősorban megelőzésre, ill. igen enyhe tünetek kezelésére alkalmasak, komolyabb tünetek esetén gyógyulást nem várhatunk tőlük.
A bőrtípustól nem függ, hogy ki hajlamos a lábgombásodásra, az immunrendszertől és a szervezet általános egészségi állapotától azonban igen. Így például a gyenge immunrendszer, az immunszupresszáló kezelések, az AIDS hajlamosíthatnak, ahogy köztudott az is, hogy a cukorbetegek is könnyebben fertőződnek, ill. nehezebben szabadulnak meg lábgombájuktól. Az izzadós lábúaknál könnyebben telepszenek meg betolakodók. Leginkább azoknak kell számolniuk a fertőződés veszélyével, akik gyakran fordulnak meg fürdőhelyeken, strandon, szaunákban, nyilvános helyeken lévő zuhanyzókban. Ritkábban mások által használt cipőn és papucson keresztül is terjedhet a gomba. Ezért nem biztos, hogy annyira jó az a hazai viszonyok között egyre terjedő, eredetileg a lakótelepi padlószőnyeges lakásokból elindult szokás, amikor a vendégnek illik levennie a cipőjét, és cserébe a háziak udvariasan vendégpapucsot kínálnak föl neki. Az utóbbi időben megfigyelhettük, hogy kisgyermekek lába a lakótelepi padlószőnyegtől is fertőződhet.
A FERTŐZÉS KÓROKOZÓI, TÜNETEI
Az először a talpon vagy a lábujjak közötti területen megjelenő gombásodásért három gombaféle, a fonalas gombák (dermatophyton gombák)valamely penészgomba vagy a sarjadzó gomba (pl. candida) okolható. A gombák a nedves, meleg, sötét környezetet kedvelik, így érthető, hogy szívesen telepednek meg a cipőbe bújtatott, esetleg izzadó lábon. A tüneteket tekintve elég hasonló jelei vannak mindhárom gomba jelenlétének. Bőrpír, jellemző viszketés, hólyagocskák jelennek meg a bőrön. A széli részeken terjed a gombásodás, a fertőzött terület közepén némi javulás is észlelhető az idő előrehaladtával. Sokszor a lábujjak között "kipállás" figyelmeztet a gombák jelenlétére. Előfordulhat, hogy a talp bőrén és a talpszéleken száraz, kissé pikkelyesen hámlóbőr látható, amely alatt a bőr kissé vöröses. Ezt a jelenséget hívják a bőrgyógyászok "mokaszinlábnak". Akik tehát ilyen tüneteket észlelnek, forduljanak bőrgyógyászhoz, aki az okokat a célzott kezelés érdekében tisztázhatja. Fény derülhet a tüneteket okozó allergiákra, vagy esetleges súlyosbító tényezőkre, mint pl. vérellátási zavarokra, ill. egyéb okokra is.
KEZELÉS
A lábgomba minden esetben kitartó kezelést igényel. Normál esetben két héten át, napi kétszeri kezelés eredményre vezethet, de ha az említett immunrendszeri gyengeség vagy cukorbetegség áll fönn, akkor több időre van szükség. Természetesen a visszafertőződést minden lehetséges módszerrel meg kell akadályozni. Valamennyi hordott cipőt az orvos által előírt kezelés megkezdésével egy időben fertőtleníteni kell. A sportcipőket fertőtlenítő mosószerrel kell kimosni, a bőrcipőket pedig 10%-os formalinoldattal kell kezelni. A formalin használata után a cipőket alaposan ki kell szellőztetni, nehogy ezt követően a gomba helyett vagy mellett a formalinérzékenység miatt kialakult tünetek okozzanak további panaszokat. A cipők fertőtlenítését két héttel később, illetve a gomba elleni kezelés végén meg kell ismételni.
HA MÁR A KÖRÖM IS GOMBÁSODIK
Általában az amúgy meglévő, kezeletlen lábgomba terjed rá a körömre. Természetesen ilyenkor már sokkal makacsabb, és nehezebb tőle megszabadulni, ugyanis a körömlemezből a gomba csak a lenövés ütemében távolítható el. A nagylábujj nő a leglassabban: napi 0,05 mm-es napi teljesítménnyel bizony 7-8 hónapig is eltart, mire a fertőzött körömlemez utolsó darabkájától is megszabadulhat az ember. Az idősebbeknél a köröm még ennél is lassabban nő.
Tünetek: A körömlemez megvastagodik és elszíneződik. Ha a fertőzést
sarjadzó gombák okozzák, akkor a gombás fertőzés a körömágy felől
indul. Erre a típusra az AIDS-es betegek hajlamosak(bal oldali kép).A fonalas
gombák a köröm szabad széle felől indítják támadásukat, a megvastagodott
körömlemez sárgásan színeződik el.
A penészgombák sötétzöldes, feketés elszíneződést okoznak, a körömlemez
alatt pedig törmelék képződik (jobb oldali kép). Az ebből vett
kaparékból lehet kitenyészteni a gombát, ami a célzott kezeléshez
elengedhetetlen.
Kezelés: A külső kezelés is olyan hosszú ideig tart, amilyen hosszú idő a köröm lenövéséhez szükséges, de hozzá kell tennünk, hogy a külsőleg alkalmazandó szerek használata a köröm gombás fertőzésének csak kezdeti stádiumában elegendő. Rendszerint a szisztémás, gyógyszeres kezelés nem spórolható meg. A korábbi gyógyszerekhez képest, amelyek a májra és a vérképző-szervekre gyakorolt hatásuk miatt havonta elvégzendő májfunkció és vérképlelet mellett voltak csak alkalmazhatók, a ma forgalomban lévő, szájon át vehető gyógyszereknek sokkal kevesebb a mellékhatása. Bár különösen a májbetegeknél a körültekintés indokolt, nem szükséges havi rendszerességgel elvégeztetni a korábban szokásos laborvizsgálatokat, tehát a kezelés jelentősen leegyszerűsödött. A megfelelő gyógyszer kiválasztásához viszont mindenképpen ki kell tenyészteni a kórokozót.
MEGELŐZÉS
A legtöbben bizonyára tudják, talán mégsem haszontalan ismételten hangsúlyozni a megelőzés fontosságát és módszereit, amelyeket az egy fertőzésen már túlesetteknek, illetve valamely hajlamosító tényező miatt veszélyeztetettebbeknek különösen érdemes megszívlelniük.
A cipő
megválasztásánál is lényeges, hogy ne legyen túl meleg, különösen nyáron
lehetőleg jól szellőzzön. Hiába készül bőrből a cipő
kül
Mielőtt kedvenc kisállataink újabb külső élősködőiről beszélnénk, ejtsünk egypár szót arról az állatokon élősködő apró rovarról, amely az embernek is sok kellemetlenséget okoz, főleg nyáron, amikor a nyitott ablakon át bejuthat a lakásba. Ez a vadon élő városi galambok egyik élősködője, az óvantag, azaz tyúkpoloska. Lapított testű rovar, s a kullancsok családjába tartozik. Főleg éjszaka szívja a galambok vérét, s teste az egy cm-es nagyságot is elérheti. Szúrásával az ember számára kellemetlen, de nem olyan veszélyes helyi bőrgyulladást okoz. Védekezni ellene a galambok távoltartásával, valamint sűrű szúnyoghálóval lehet.
A galambok hozzátartoznak a városok hangulatához, s felidézik a természet közelségét a kőrengetegben. Fontos tudni, hogy a galambok etetése közterületen tilos, de ha mégis megtesszük, semmi esetre sem szárított kenyeret vagy kalácsot adjunk nekik, mert az összeáll a begyben, romlásnak indul és begygyulladást okoz. Inkább magvakat szórjunk nekik. Még egy fontos tudnivaló: a vadon élő galambok jelentős része szalmonella baktériummal fertőzött, ezért húsuk sem sütve, sem főzve emberi táplálkozásra nem alkalmas.
A másik élősködő a madártetű atka, amely 0,7-1 mm nagyságú szürke vagy vöröses színű kis állatka. Elsősorban az idegen helyről befogadott díszmadarakkal kerül be a lakásba, a kézbe vett kis állatról pedig az emberre.
Ezek az állatkák nem csak a városi galambok és díszmadarak élősködői, hanem elsősorban a tyúkféléké. Főleg a baromfiudvart és a tyúkólat felfedező gyerekek vannak kitéve ennek a nagy veszélyt ugyan nem jelentő tapasztalatszerzésnek.
Még egy külső élősködőről kell szólni: a macskák fülrühéről. A fülrühesség főleg a gazdátlan, a város pincéiben, utcáin élő, legyengült szervezetű és főleg fiatal állatokon jelentkezik. A tünetei nagyon jellemzőek: a füleken (súlyosabb esetben már az egész fejen) vastag, pörkös, varas felrakódások láthatók. Emberen ez a betegség bőrpanaszokat okozhat. Az enyhébb formája a házimacskán is előfordulhat. Ilyenkor a fülben bőséges a zsírtermelés, kis barátunk pedig egyfolytában vakarja a fülét, füle töve pedig gyakran kis is sebesedik. Ilyen esetben feltétlenül állatorvoshoz kell fordulni vele.
Végezetül pedig néhány szót kell szólni a kutya, de főként a macska bőrgombás megbetegedéséről. A bőrgyógyászok, főként a gyermekorvosok a megmondhatói, milyen gyakran jelentkeznek a bőrgomba jellegzetes tünetei a gyermekeken. Ilyenkor azután kitudódik, hogy a gyermek szoros közelségben él a család macskájával. A macska gondos állatorvosi vizsgálata során legtöbbször ki is tudódik a fertőzés forrása.
A gombás megbetegedés főleg kutyán, de macskán is igen gyakran nagyon jellegzetes, kör alakú és körkörösen terjedő, szőrhiányos vagy megritkult szőrzetű, korpás felületű foltokban jelentkezik. Az elváltozás kutyán elsősorban a lábakon, macskán pedig a fülön, a fülben, a fejen, főleg pedig az orrháton látható. A macskát puszilgató, vagy vele egy ágyban alvó gyermek, de a felnőtt is tőle kapja meg a betegséget. Bár a bőrtünetek jellegzetesek, a biztos diagnózist a bőrkaparék laboratóriumi vizsgálata adja. A leírt tünetekkel feltétlenül állatorvoshoz kell fordulni; a gyógyításra igen jó gyógyszerek állnak rendelkezésre. Egy-két napon belül javulást azért ne várjunk, a teljes gyógyulás sokszor hetekig is eltart. Mindezek a betegségek a már annyiszor hangsúlyozott szabványt erősítik: kedvenceinknek legyen meg a sajátfekvő- és alvóhelyük, valamint hogyha be akarunk fogadni egy gazdátlan és beteg kis állatot, csakis teljesen gyógyult állapotban engedjük saját állataink közé.
Gomba. Önnek mi jut eszébe erről a szóról? Nagyon sokunknak sajnos egy igen makacs, gyakran és feleslegesen titkolt betegség. Egy felmérés szerint a magyar lakosság 54%-a saját bőrén tapasztalhatja a gombák okozta kellemetlenségeket.
Védtelenebbek vagyunk, mint őseink
A zárt, nehezen szellőző lábbelik és nylon ruhadarabok egész napos viselése továbbá bizonyos betegségek (rossz vérkeringés, cukorbetegség, az immunrendszer meggyengülése), antibiotikumok szedése, műkörmök viselése, párás munkakörülmények mind-mind hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. Fontos tudnivaló, hogy a gombák spórák által szaporodnak, így a betegek közvetlen környezetüket, családtagjaikat folyamatos fertőzésveszélynek teszik ki. A fürdők, uszodák, közös zuhanyozók párás környezete, a családi törölköző vagy a körömvágó olló közös használata kiváló lehetőséget nyújt a fertőzés terjedésében. A bőrön és a körmön kialakuló apró sérülések, a bőrszárazság, a túlzott tisztálkodás az egészséges szervezet természetes védekezőképességét csökkenti, így ezek a felületek behatolási pontot jelenthetnek a gomba spórái számára. Ezért a tünetek bárkinél jelentkezhetnek, felesleges szégyenkeznünk tehát.
TÜNETEK
TETŐTŐL TALPIG
Korpásodás
A korpásodás nagyon gyakori probléma. Kiváltásában szerepe lehet egy, az
egészséges fejbőrön is élő gomba túlszaporodásának, amire alkati
tényezők is hajlamosítanak (fokozott faggyútermelés, seborrhoeás alkat).
Kopasz foltok a fejbőrön:
Főleg gyermekkorban gombás fertőzésre gondolhatunk, ha a hajas
fejbőrön egy vagy több 1-2 cm átmérőjű, kerek, finoman hámló
területet találunk, ahol rövidre letöredezett hajszálcsonkok láthatók. A
fertőzés forrása a ház körül élő kedvenc, kutya vagy macska is lehet!
Gennyes kelések a hajas fejbőrön:
Egyes gombák a bőr mélyebb rétegeibe terjedve hajszálak kilökődésével
maradandó kopaszságot idéznek elő. Szerencsére a fertőzésnek ez a
formája ritkább, elsősorban állatokkal foglalkozó felnőttek és
gyermekek betegsége. Kedvtelésből tartott kisállatok is terjeszthetik.
Ilyenkor a hajas fejbőrön kiemelkedő, gennyet ürítő, sárgás
pörkkel fedett csomókat látunk, melyekből a hajszálak kilökődnek vagy
könnyen kihúzhatók.
A szájzug
fájdalmas berepedése
A szájzugok fájdalmas kipállását, berepedését legtöbbször gomba okozza.
Műfogsort viselőkön gyakori és visszatérő problémát okozhat.
Szájpenész
A csecsemők és főleg idős, protézist
viselő betegek szájnyálkahártyáján, szájpadlásán, nyelvén megjelenő
szürkésfehér felrakódásokat szintén gomba okozza. Ezek a telepek
letörölhetők, a visszamaradó terület vérzékeny. Cukorbetegség, bizonyos
gyógyszerek szedése és a szervezet védekezőrendszerének legyengülése is
hajlamosít ezekre a tünetekre.
Makacs pattanásszerű csomók a szakálltájon Szakáll és bajusztájon vagy a tarkón többszörös, pattanásra emlékeztető, viszkető, ill. fájdalmas, gennyet ürítő csomók, melyek összefolyhatnak. Borotválkozáshoz használt, nem fertőtlenített eszközök terjesztik. Manapság ritka.
"Napgomba"A törzs bőrén jelentkező gombásodás leggyakoribb formája. Az általa okozott kozmetikai probléma miatt a betegek gyakran keresik fel a szakrendelőt. Mellkason, vállon, háton, felkaron, ritkábban arcon 0.5-1 cm-es kerek, alig hámló barnás foltok jelennek meg, melyek térképszerűen összefolyhatnak. A figyelmet inkább csak akkor hívják fel magukra, amikor napozás vagy szoláriumozás hatására ezek a felszínes gombatelepek lehullanak, és helyükön fehér foltot hagynak. A kezelést jóval a nyári napozás előtt el kell kezdeni, mert ugyan a gombák két hét alatt elpusztulnak, de 1-2 hónapot is igénybe vehet, amíg a foltok visszapigmentálódnak. A tüneteket ugyanaz a gomba okozza, amely a fokozott korpásodásért is felelőssé tehető, így a visszafertőződés megelőzésére jól használhatók a gombaellenes samponok.
Hámló, piros, kerek foltok a bőrön A piheszőrös bőrön, arcon, törzsön főként a ruhától nem fedett területeken 1-2 cm-es kerek, éles szélű, piros, korpádzóan hámló, kokárdarajzolatú foltok gombás fertőzés tünetei lehetnek. Gyakran viszketéssel járnak, a széli rész felé terjednek, középen gyógyulni látszanak.
Lágyéktáji, mell alatti, viszkető, piros gyulladás
A nagy hajlatokban (lágyékhajlat, hónalj, farpofák
közötti, emlők alatti terület, has alatti redő, köldök) az
összefekvő bőrterületeken könnyen alakul ki a környező
bőrterületekre is ráterjedő, viszkető, vörös elszíneződés,
kipállás, nedvedzés. Főként az elhízás, fokozott izzadás, cukorbetegség
hajlamosít erre. A gomba ellenes kezelés nem elégséges a megfelelő
tisztálkodás ill. az összefekvő bőrterületek elválasztása és szárazon
tartása nélkül.
Száraz
tenyéri hámlás
Száraz, rendszerint csak az egyik kezet (a domináns oldalit) érintő tenyéri
hámlás, kirepedezés vagy viszkető hólyagosodás jelezhet gombás
fertőzést. Leggyakrabban kertészeknél, földműveseknél alakul ki.
Kézujjközök
viszkető kirepedezése
Háziasszonyoknál, kismamáknál, ápolónőknél, cukrászoknál a kézujjközök
viszkető, fájdalmas kirepedése tekinthető "foglalkozási
ártalomnak" is, az állandó nedvesség, felázás hajlamosít erre az
állapotra.
Körömágygyulladás
Az előbbiekben említett tényezők jelenlétében a
gombák megtámadhatják a körömágyat is. Ennek jelei, hogy a körömredő
duzzadt, gyulladt, a körömredőből genny préselhető viszonylag
fájdalmatlanul. Ha ez az állapot hosszabb ideig áll fenn, a körömlemez
deformálódik, fényét veszti, harántbarázdák alakulnak ki rajta, alapjáról
elemelkedik, alatta kevés törmeléket láthatunk.
Körömgomba
A kézen is előfordul körömgombásodás, bár ritkábban, mint a lábon, hasonló
tüneteket okozva (ld. a lábnál).
Lábujjak
közti viszkető, fájdalmas repedések, atlétaláb
A lábgombásodás a leggyakoribb gombás fertőzés a
mérsékelt égövön, népbetegségnek számít. A városi lakosság kb. 30%-a érintett.
A lábujjak közti (leggyakrabban a 4-5. ujj között) viszkető hámlással,
esetleg hólyagosodással jelentkezik. A bőr felázik, elfehéredik,
fájdalmasan kireped. A fertőzés ráterjedhet a talpra, lábhátra, lábkörmökre.
A gombák által okozott repedés utat nyithat más kórokozóknak, baktériumok
telepedhetnek meg, súlyos, elhanyagolt esetben orbánc is kialakulhat.
Talp,
talpszélek száraz hámlása, mokaszinláb
Az ujjközök gombásodásának kórokozói megbetegíthetik a
lábfejet is. Ilyenkor a talp bőre és a talpszél (mokaszinszerűen)
piros, rajta száraz hámlás látható.
Körömgombásodás
Az évek óta fennálló lábujjközti gombás fertőzés
megbetegítheti a körömlemezt is, és a nem kezelt körömgomba állandó forrás az
ujjközök visszafertőzéséhez. A kor előrehaladtával egyre gyakoribb a
lábkörömgomba. A körömlemez legtöbbször a szabad széle felől
megvastagszik, elszíneződik (sárgásan, ritkábban zöldesen, barnásan),
alatta morzsalékony fehéres-sárgás massza található, töredezetté válik. Hajlamosít
rá a zárt cipő (edzőcipő, gumicsizma, bakancs), műszálas
zokni viselése, fokozott izzadás, cukorbetegség, rossz alsó végtagi keringés, a
körmöt ért sérülés, köröm alatti bevérzés. Megkaphatjuk mások által
megfertőzött, nem fertőtlenített eszközökkel való körömápolás során,
más cipőjének, zoknijának hordásával is.
KEZELTETNI KELL!
Fontos és hangsúlyos tény, hogy a bőr- és körömgombásodás önmagától soha nem gyógyul meg, sőt az idő előrehaladtával a fertőzés nagyobb felületekre, más testrészekre is átterjedhet. A betegséget nagyon sokan csupán esztétikai problémaként tekintik, holott a kezeletlen fertőzés nem csupán terjed, hanem olyan komoly szövődmények forrása lehet, mint az orbánc, az ekcéma vagy a nyirokérgyulladás. Az orvostudománynak köszönhetően ma már olyan hatásos gyógymódok állnak rendelkezésre, melyek a kiterjedt gombás betegségeket is hatékonyan gyógyítják. Érdemes tehát a gyanú legkisebb jelével felkeresni a területileg illetékes bőrgyógyászati szakrendelést.
A szájpenész a szájnyálkahártya gombás fertőzése. Ez nem betegség, hanem egy állapot. A csecsemőknek, mint az idős embereknek is ,gyenge az un sejtes típusú immunvédekezése. Ezért hajlamosak a gombás fertőzésekre (bél, bőr, nyálkahártya). Bizony előfordul, hogy a szájnyálkahártya kezelése akár hónapokig tart. Ez leggyakrabban azért ilyen hosszadalmas, mert azt nem elég határozottan és alaposan végzik el. Nem ecsetelni kell a nyálkahártyát, hanem erősen le kell törölni a gombás felrakódást. Az álkapcsok találkozásának szögletében pedig nehéz azt észrevenni is és kezelni is. Csak pálcikával lehet. Ha ez nem alapos , onnan fertőződik vissza az egész szájnyálkahártya. Kb. 2 héttel a szájpenész megjelenése után megjelennek a gombás elváltozások a popsi bőrén is. A szájban leváló telepeket ugyanis a baba lenyeli, az a bélcsatornán végighalad és a széklettel ürül. Fontos tehát ilyen estekben gombaölő popsi kenőcs használata is. A tapasztalatok szerint a borax-glicerin megfelelő használat mellett nem gyengébb szer, mint bármelyik másik gombaölő folyadék és még az íze sem rossz.
Kérdés:
Simon fiunk nagyszerűen fejlődik, 2 hetes korára meghaladta születési súlyát, jelenleg 3200g. Folyamatosan eszik, anyagcseréje is rendben működik. Persze így minden túl szép lenne, ezért apró problémaként szájpenésznek tűnő lepedék jelent meg nyelvén, melyet borax-glicerinnel kezelünk. Kérdésem csupán az, mi a kezelés helyes módja? Naponta többször távolítsuk el a lepedéket, függetlenül attól, látjuk-e igazán (hiszen az állkapocs végi lerakódást nem is nagyon láthatjuk), vagy csak ha egyértelműen látható az? Étkezések előtt, után végezzük-e el az erőteljes tisztítást?
Kisfiunk a probléma jelentkezése óta nyugtalan, mintha állandóan szomjas lenne, az eddig eszményien nyugodt gyerek, kicsit mintha szenvedne. Összefügghet-e ez az állapotváltozás a szájpenésszel, avagy másban keresendő az ok?
Válasz:
A szájpenész kezelésének módja a következő: a gombaölő folyadékot egy kisebb méretű steril gézlapocskára cseppentik, azt a mutatóujjukra hajtják, és a baba nyelvét, ínyét, a pofanyálkahártyáját kétoldalt, ill. az ajkak belső oldalát ezzel erősen áttörlik. Nem bekenni kell a lepedékes nyálkahártyát, hanem eltávolítani, akár ledörzsölni a gombatelepeket. Eközben a géz akár kissé véressé is válhat a szívósan tapadó telepek leválása során. Ezekkel azonban bajt nem csinálnak, fájdalmat nem okoznak. Hátul, az állkapocsszögletből csak tisztítópálcával lehet eltávolítani a telepeket. Ez nem könnyű, de nagyon fontos művelet, mivel a fertőzés onnan terjed vissza a nyálkahártya többi részére. Minél szigorúbb a kezelés, annál rövidebb idejű. Sajnos azonban ez az állapot hetekig is eltarthat. A kezelést lehetőleg minden szoptatás előtt, vagy inkább után végezzék el. Ez attól is függ, hogy a baba mikor tűri jobban. Szopás előtt általában már türelmetlenek, az ujjat bekapják, szopni akarják, így a kezelés nem tökéletes. Sok pici pedig a szoptatás után elalszik, nehéz felébreszteni, vagy a szülő sajnálja is megzavarni a pihenést. Ezért ezt a szülőkre bízzuk. Fontos tanács még, hogy minden tárgyat, cumit, cumisüveget, kanalat, ami a baba szájába kerül, valamint szopás előtt az anya mellét is töröljék át a gombaölő szerrel. Nem szoktunk sem nyugtalanságot, sem szomjúságot tapasztalni szájpenész kialakulásakor. Ez a csecsemőket cseppet sem zavarja, tehát a panaszok hátterében más ok keresendő, mint pl. száraz, meleg környezet, kevesebb anyatej, stb.
Kérdés:
Mit kell tudni a szájpenészről? Kisfiam 8 hónapos, és igazán igyekszem mindent amit a szájába vesz megfelelően tisztítani. Eddig nem is volt gond, de most 8 hónaposan lett.
Mitől, ha eddig nem? Mennyi idő alatt múlik el?
Válasz:
Az, hogy egy nyolc hónapos csecsemének szájpenésze van, még nem tekinthető komoly gondnak. Megfelelő készítményekkel néhány nap alatt meggyógyítható.
Hogy mitől, miért kapta, azt megmondani nem tudom. Általában cumik okozta fertőzésről van szó.
Csecsemőkoromban
szüleim elszörnyedve észlelték, hogy a keresztcsontom fölött nagy, kék folt
éktelenkedik. Rohantak velem az orvosokhoz, de azok nem találtak semmi alapot
az önvádhoz, miszerint odaüthettek volna valamihez, s egy életre
megnyomoríthattak - kutya bajom se volt. Végül egyikük, aki járatos volt az
antropológiában, fényt derített a rejtélyre, mondván, hogy ez a mongolid
rasszhoz tartozó újszülötteknél szinte általánosan elterjedt jelenség, az
úgynevezett mongolfolt. Nem kell törődni vele, magától eltűnik. Így
is lett, mire az eszem nyiladozni kezdett, már az emléke se maradt volna, ha
apám el nem meséli, hogy s mint derült fény arra, hogy Dzsingisz kán népének vére
csörgedezik ereinkben, különösképpen pedig az enyémben, hiszen amúgy a
rokonságunkban senki más nem dicsekedhetett effajta ősi örökséggel.
Apám jó okkal kapcsolta össze az ügyet Dzsingisz kán nevével, hiszen ennek
tündöklése árnyékba borította azt a tényt, hogy régi magyar nemesi családból
származván, csak valami botrányos malőr következtében kerülhetett e vér az
ereinkbe, meg a kék folt a fenekem fölé. Fontos húzás volt ez, hiszen az ok
legeslegjobb esetben is nemi erőszak lehetett, s azt akkoriban az úri
köztudat "megbecstelenítésként" - azaz a női becsület
elvesztéseként - tartotta számon.
A bolha a fülembe lett ültetve, s amikor úgy tízéves fejjel a könyvtárunkban rábukkantam Harold Lamb Dzsingisz khán, a világ császára című történelmi bestsellerére, menten azonosultam a kamasz Temudzsinnal, aki kecskebőr ruhában, cserzett bőrmentében, vállán -átvetett lándzsával és íjjal egymaga vágott neki a Góbi sivatag homokviharának, hogy családja ellopott nyolc lovát visszaszerezze, s aztán Dzsingiszként Kijevtől, Perzsián át, Kínáig meghódította a fél világot. Naná, hogy sokkalta vonzóbb volt Temudzsinnak lenni egy ténylegesen létezett kék folt jogán, mint tragikus pofájú utolsó mohikánnak, akivé kortársaim képzelhették magukat azon az alapon, hogy az utcasarkon felszedett galambtollakat tűztek a fülük mögé.
S
ezzel ugyebár, ahogyan ma mondják, "más" lettem. Nem olyan, mint a
többi, az egyszerű vagy legfeljebb némi besenyő beütéssel keveredett
magyarok, akik közül senki nem ült a kínai császárok trónusán. Nem lehetett nem
másnak lennem, hiszen más voltam, kék folttal a fenekemen jöttem a világra. S
ilyenformán nekem már akkor volt identitásom, amikor még senki nem tudta, hogy
az mi a fene. Méghozzá kettő is, hiszen ez a "másság" egyáltalán
nem zavarta a magyarságtudatomat. Tudtam én Subotáj lenni, aki Mohamed sahot
tizenkét országán keresztül kergette, mígnem egy elhagyott szigeten belehalt a
futásba, de Ugron érsek páncéljába is bele tudtam bújni, aki a mohi csatában
utolsó leheletéig védte IV. Béla királyunkat a kutyafejű tatárok ellen. Az
utóbbi annál is könnyebben ment, minthogy családi legendáink szerint íródeák
ősünk is a mongol betörés idején szerzett érdemeiért kapott nemességet. A
kamaszoknak egyébként sokkalta súlyosabb gond a másodfokú egyenletek megoldása,
mint a kettős identitás.
Volt egyéb bajom is, semhogy effajta hülyeségekkel foglalkozzam. Eszembe nem
jutott volna nosztalgiázás okából lótejet és főtt birkaszemeket követelni
az asztalra a családi ünnepeken, annál is kevésbé, minthogy a honi étkekből
is szerényen jutott a negyvenes-ötvenes években. Itt éltem, az itteni
kultúrában nőttem fel és abban gondolkodtam, "a Szűz Mária
országának" vallásából ábrándultam ki, úttörő ifivezető koromban
a magyar nemesi címert cipeltem le a pincesarokba, később itt tettek az
utcára az állásomból, s aztán magyar lexikonokat, folyóiratokat szerkesztettem,
magyar könyveket írtam, Magyarországért lelkesedtem és dühöngtem. Ha román,
tót, sváb, zsidó vagy cigány származású lettem volna, akkor is magyar lettem
volna.
Persze, az a kék folt is ott virított azért a lelkem fenekén. Amikor iskolatársam, Kara Gyurka a hatvanas évek derekán nekiállt, hogy létrehozza A mongol irodalom kistükrét, igencsak különleges vonzalommal csatlakoztam vállalkozásához, s költöttem magyarrá például a velem egykorú Dendev fia Pürevdzsordzs Mongol vagyok című versét:
Valószínűleg sokan emlékeznek majd, hogy az 1997-es az az év volt, amikor a dohánygyártó cégeknek és a törvényhozóknak sikerült végre megállapodniuk a dohánytermékek forgalmazását szabályozó törvényjavaslat részleteiben, de nekem úgy marad meg 1997, mint az az év, amikor utoljára gyújtottam rá egy cigarettára.
Miután egyre több szövetségi államban születtek olyan ítéletek,
amelyek szerint a dohánygyárak kötelesek megtéríteni a dohányzás okozta egészségkárosodás orvosi költségeit, a dohányipar és az amerikai törvényhozás között júliusban megállapodás született. A megállapodás szerint - amelyet a Kongresszus 1998-ban helyez hatályba - a cigarettagyártók vállalják, hogy 368,5 milliárd dollárt fizetnek az egészségügynek, cserébe pedig az állam garantálja, hogy több pert nem indíthatnak ellenük egészségkárosítás címén. Ezen túl a dohányipar vállalta, hogy dohányzásellenes kampányokat finanszíroz, csökkenti marketing-tevékenységét, és elfogadja a nagyobb kormányzati ellenőrzést. Bár a megállapodást nem lesz könnyű elfogadtatni a Kongresszussal, a dokumentum komoly győzelem a dohányzás ellen harcolók táborának.
A Medical Tribune News Service most 10 érvet sorakoztat fel a leszokás mellett. Ezekből egyrészt kiderül, miért is egyeztek bele a megállapodásba a dohánygyárak, másrészt hogy miért lenne jó, ha újévi fogadalmi listáink első helyén a leszokás állna.
10. A dohányzás halálos szokás - ezt még a dohánygyárak is elismerik. Több mint 800 hiteles dokumentum látott napvilágot decemberben, amelyek szerint a nagy cigarettagyártók tisztában voltak azzal, hogy termékeik betegséget okozhatnak, de ezt az információt igyekeztek eltitkolni a vevők elől.
9. FIGYELEM: A cigaretta gyilkos fegyver. FIGYELEM: A cigaretta függőséget okoz. FIGYELEM: A cigarettafüst káros a gyermekekre. A kutatók már évek óta hangoztatták ezeket, és ha az új amerikai törvény hatályba lép, a gyártóknak nagyobb és feltűnőbb figyelmeztetéseket kell majd a csomagokra nyomtatniuk, angol és spanyol nyelven. Az új jogszabály értelmében a dohánygyáraknak közzé kell tenniük termékeik pontos összetételét is, a gyógyszerek betegtájékoztatójához hasonlóan.
8. A dohányzás növeli a szorongást. Azok, akik azt állítják, hogy a cigaretta segít elviselni a mindennapi stresszt, gondolkodjanak el ezen. Brit kutatók az American Journal of Psychiatry novemberi számában arról számoltak be, hogy egyes korábbi vizsgálatokkal ellentétben aki abbahagyja a dohányzást, legfeljebb két héten belül megszabadul szorongásának nagy részétől. 101 dohányos 4 hétig tartó vizsgálatában ugyanis az a 70 személy, aki sikeresen leszokott, fizikailag és szellemileg is sokkal felszabadultabbnak érezte magát, mint előtte.
7. A dohányzás szívinfarktust idézhet elő. A szakemberek már régóta tudják, hogy a dohányzás rizikófaktora a szívkoszorúér-bántalmaknak, egy vizsgálatból nemrégiben pontos információkat kaptunk arról, hogy miképpen járul hozzá az infarktus kialakulásához is. A cigarettázás következtében a fő verőér, az aorta ugyanis elmeszesedik, derült ki a Circulation című szaklap egyik '97-es cikkéből.
6. Szoros kapcsolat mutatható ki a dohányzás, illetve a gyomorrák és nyelőcsődaganatok között is. A két szervben kifejlődő daganatok az esetek 40 százalékában a dohányzás következményei, derült ki 1200 felnőtt személy vizsgálatából. Egy nyelőcsőrák-félének, az adenokarcinómának kétszer nagyobb a gyakorisága az aktív vagy volt dohányosok között, mint azok között, akik sohasem, vagy az elmúlt harminc évben nem gyújtottak rá. Minderről a Journal of the National Cancer Institute számolt be.
LÉNYEGE:
Többféle szempontból lehet az alkoholizmus diagnózisát felállítani. Részben az
elfogyasztott alkohol mennyiségét szokták tekintetbe venni, ez rendszeresen
napi 100 g-nál több alkoholt jelent, amit 4 üveg sör tartalmaz. Az ital
minősége nem számít. Másrészt szervi károsodások fennállása szól
alkoholizmus mellett. A legfontosabb azonban valószínűleg a pszichológiai
szempont: eszerint az tekinthető alkoholistának, akinek az emberi
kapcsolatait alapvetően az ivás határozza meg. Itt a házastársra,
gyermekekre, szülőkre, barátokra gondolok.
OK:
A betegségnek soha nem csak egyetlen oka van, és az
okok elsősorban a beteg személyiségében és környezetében lelhetők
fel. Gyakran van szó a beteg problémákkal szembeni gyenge megküzdő
képességéről, néha csak titkolt kisebbrendűségi érzéséről. Kora
gyermekkori lelki sérülések, a szülőkkel fennállt kapcsolat is szerepet
játszhatnak a betegés kialakulásában. A beteg közvetlen környezete, pl.
házastársa, szülei is akaratuk ellenére csaknem mindig hozzájárulnak az
alkoholizmus kialakulásához és fennmaradásához. Tehát az egész család
betegségéről van szó.
TÜNETEK:
A rendszeres ivás, a részegség tünetei általánosan ismertek. A krónikus
alkoholfogyasztás tünetei kiülnek a beteg arcára, és már messziről
felismerhetőek. Másrészt a szövődményként kialakuló szervi betegségek
tünetei színezik a képet.
Az alkoholizmus tüneteihez tartozik a család életének a ziláltsága, az anyagi
körülmények romlása.
SZÖVŐDMÉNYEK:
Szervi szövődmények: a szellemi képességek hanyatlása, elbutulás.
Impotencia. Krónikus gyomorhurut, fogyás, gyomor és nyelőcső vérzés.
Erős tartós hasi fájdalommal jár a krónikus hasnyálmirigy gyulladás. Az
alkoholbetegek leggyakoribb haláloka a májzsugorodás. Gyakoriak a balesetek.
Nem szervi szövődmények, ám annál fontosabbak: az emberi kapcsolatok
elsivárosodása, a házasság felbomlása, munkaképesség elveszítése,
elszegényedés, elmagányosodás. Rossz esetben gyermekeinek súlyos pszichés
károsítása, ami a jövő generációban veti el a bajok magvát.
KEZELÉS:
A beteg és kezelése nagyon nehéz, előrehaladott esetben szinte
reménytelen. Csak az alkoholbeteg nagyon erős gyógyulni akarásával lehet sikert
elérni. Csak ritkán sikerül a betegnek önerejéből, elhatározás útján véget
vetni az italozásnak, pedig általában a beteg környezete erre számít és a beteg
is erre tesz ígéretet. Ma már a siker esélye növelhető, ha a beteg
pszichológus, vagy orvos szakszerű segítségét veszi igénybe. Tovább növeli
a siker valószínűségét, ha a család is tud segíteni a gyógyulásban és
együtt vesznek igénybe valamilyen pszichoterápiás lehetőséget.
A drogok kipróbálásának leggyakoribb indoka a kíváncsiság. Problémák, gondok elviselése, elfedése, feszültségek levezetése, csoporthoz tartozás vágya, unalom - mind-mind szerepet játszhatnak a kíváncsiság mellett az első drog megtapasztalásában.
Az a tinédzser, aki megszokja, hogy mindennapi konfliktusait, aktuális boldogtalanságát valamilyen szerrel ideig-óráig meg lehet szüntetni, könnyen rendszeres fogyasztóvá vagy akár drogfüggővé válhat.
UNALOMŰZŐ PIRULÁK
Tibor családja
látszólag összetartozónak mutatkozott. Kívülálló nem érzékelte azt a nyomasztó,
szótlan egymás mellett élést, amely jellemezte hétköznapjaikat. Apja elfoglalt
vállalkozó, esténként későn ért haza, munkába, újságokba, tévénézésbe
temetkezve leplezte közönyét. Édesanyja régen letett már arról, hogy az évekkel
ezelőtt kiürült házasságát megmentse. A két gyerek, Tibor és nővére
élte saját középiskolás életét.
Tibort egyik ismerőse vitte el egy diszkóba. Rosszkedve volt, az
ismerős fiú rábeszélte egy kis "hangulatjavítóra". Szíve majd
kiugrott a helyéről, de remekül érezte magát, soha ilyen földobott,
elengedett nem volt, soha nem tudott ilyen lazán táncolni, ismerkedni. Attól
kezdve minden hétvégén eljárt. Gyűjtötte a pénzt, hogy megvegye a
"gyorsító" tablettákat. Hétfőnként fáradtan, karikás szemmel,
sápadtan ült az iskolában. Figyelni nehezen tudott, várta a hétvégi
megkönnyebbülést. Egyik este úgy gondolta, megduplázza az adagot. Mikor rosszul
lett, barátai mentőt hívtak. Szülei a toxikológián értesültek fiúk
túladagolásáról.
AZ
ELSŐ – SZER – A CIGI
Nagyfokú
feszültségek, elviselhetetlen és senkivel nem megosztható kudarcok, családi
problémák, krízisek, magányosság vezetik a serdülőt a "pillanatnyi
megkönynyebbülés" ezen útja felé.
Az első "szer" leggyakrabban a cigaretta. Felnőttnek látszani, társak előtt vagánynak mutatkozni
sok-sok tizenéves vágya. A dohányzó szülők gyermekei, korábban és nagyobb
gyakorisággal válnak maguk is dohányzóvá. A második "szer"
rendszerint az alkohol. Ez a társadalmilag elfogadott és legális
"drog" kéznél van, és könnyen beszerezhető. Középiskolai
kirándulások gyakori szereplője. A valódi drogok közül az első
általában kenderszármazék vagy valamelyik stimuláló szer, az egzisztenciálisan
rosszabb helyzetben lévő fiataloknál az olcsóbb szerves oldószer.
Az egyszeri kipróbálást alkalmi használat követheti, amelyből esetenként
rendszeres drogfogyasztás, majd függőség lesz. A szülők sokszor mit
sem sejtenek arról, hogy gyermekük drogokat használ, és csak a toxikológián
döbbenhetnek rá a riasztó valóságra.
KUDARCOSAN EGYEDÜL
Hedvig sokáig olyan szeretett volna lenni, mint a szülei. Okos, ügyes, sikeres, mindig kész válaszokkal, magabiztos fellépéssel. Otthon állandóan kritizálták tanulmányi eredményeit, megkérdőjelezték képességeit. Kisiskolás volt, amikor szülei elváltak. Kevés idő, kevés valódi figyelem maradt reá, mindkét szülő inkább pénzzel és tárgyakkal igyekezett az elmaradt beszélgetéseket pótolni. Magányos, kudarcot kudarcra halmozó lány lett. A fogadóórákon soha sem védte meg senki, nagyra törő tervein gúnyosan mosolyogtak a felnőttek.
Egyik legsötétebb hangulatában hívta meg ismerőse egy különös társaságba. Mindenki nagyon kedves volt, figyeltek rá, törődtek vele. Közben mákfőzetet iszogattak. Hedvig sokáig nem akarta kipróbálni, de a társaság nagyon fontos volt neki, családpótlékot jelentett számára. Így azután gyengült ellenállása, és maga is megtapasztalta a kudarcok, a világ konfliktusainak, gondjainak ilyen oldását. Egyik reggel édesanyja nem tudta ébreszteni a leányt. A gyomormosás, az infúziók hamar segítettek a testi felépülésben. A lelki regenerálódáshoz hosszabb és gyötrelmes út vezethet.
A lélek is károsodik
A kíváncsiságból
vagy társak hatására kipróbált drog okozta önfeledt megkönnyebbülés, mint a
konfliktusok lehetséges megoldása rögzülhet a tapasztalatban. Még veszélyesebb,
hogy a fiatal csoportot, családszerű, szoros társaságot is találhat
magának.
A pubertáskorban a rendszeres droghasználat lélektani károsodásokat is okoz. A
fejlődés megrekedhet a gyermekkor egocentrikus szintjén, a tinédzser
kerülni fogja a kihívásokat, követelményeket, minden olyan helyzetet, amely
erőfeszítést kívánna tőle. Irreális fantáziavilág alakul ki, amely
segít abban, hogy elkerülje a kamasz a valósággal való szembenézést. Gyakran a
jövőre vonatkozó tervek is messze elszakadtak a realitástól, mint ahogy
nagyon sok droghasználó fiatal gondolja, hogy ő bármikor segítség nélkül
abba tudná hagyni, és ezzel altatja el függősége miatti rossz érzéseit.
Figyelmeztető jelek
László
történelemórán lett rosszul. Már napok óta észlelték társai, hogy különösen
sápadt, szürkés az arcszíne. Szinte nem is látszottak a pupillái, keze
erősen remegett, amikor a kölcsönkért radírért nyúlt. Csendes, közönyös
gyerek volt, csak az utóbbi hónapokban fordul elő néha, hogy beszédesebb,
közvetlenebb lett.
Aznap éppen a római császárokról magyarázott a tanár, amikor László kiesett a
padból. Utána ijesztően rángatózni kezdett, mire a mentők
megérkeztek, már lecsillapodott a rohama. Az egész osztály megdöbbent, amikor a
mentőorvos megkérdezte, tudnak-e a fiú kábítószer-fogyasztásáról. Így
utólag mindenkinek eszébe jutott valami.
VESZÉLYEZTETETT SERDÜLŐK
A drogfogyasztás
jelei sokszor csak utólag állnak össze. A teljesítmény megváltozása, az
elhanyagoltabbá váló külső, a rapszodikus hangulatváltások, a
visszahúzódás, nagyon szűk vagy éppen túlságosan is tág pupillák,
időnként eufória, csapongó gondolatok, szürkés, sápadt bőrszín,
tűszúrásnyomok az alkaron, érdektelenség a környezetben zajló eseményekkel
szemben.
A társadalom "drogorientált", elfogadott dolog nyugtatót, altatót, fájdalomcsillapítót szedni. A zaklatott családok, az
elváltak, a konfliktusokat soha meg nem beszélők, a gyermeket partnernek
nem tekintők, a túlzottan egyeduralomra törők mind-mind veszélyt
jelenthetnek. Az ilyen serdülő sem stabil mintával, sem elégséges
önbizalommal, sem támaszt jelentő háttérrel nem rendelkezvén könnyű
sikereket és kielégülést fog keresni.
A drogfogyasztás elleni védelem a gyermekkorban alapozódhat meg. Biztonságot nyújtó, de elengedni és önállósodni is hagyó családi háttér, az önbizalom fölépülésének segítése, eredményes konfliktusmegoldások modelljei, nyílt, közvetlen érintkezés, őszinte kapcsolat a szülő és a gyermek között, védelmet jelenthet a későbbiekben. Így nagyobb biztonsággal elkerülhető az alkohol, a gyógyszerek mértéktelen fogyasztása, illetve a drogok használata. Az ilyen környezetben felnőtt gyerekek a csoportnyomásnak sincsenek kiszolgáltatva, jól tudnak ellenállni a kísértéseknek, képesek megküzdeni a sikerekért, és elérni azokat.
A tanulmány a szakirodalomban meglehetősen mostohán kezelt gyermekbűnözéssel foglalkozik. A szerző megvizsgálja, hogyan alakult a gyermekkorú elkövetők és az általuk végrehajtott bűncselekmények száma 1994 és 2003 között. Elemzi a gyermekkorú elkövetők és a gyermekbűnözés sajátosságait, a magas latencia lehetséges okait.
A közvélemény leginkább egy-egy kirívóan súlyos bűneset – például iskolatársak sérelmére elkövetett németországi vagy amerikai emberölések – hallatán szembesül a gyermekkori bűnözés égető problémájával. Így van ez Magyarországon is.
Havonta egy-két, a híradásokban is szereplő eset figyelmünket a 14 év alatti elkövetők kriminalitására irányítja. Érdemes a legmegbízhatóbb statisztikai adatok felhasználásával megvizsgálni, hogyan változik a gyermekkori bűnözés, és mi jellemzi azt.1
A GYERMEKBŰNÖZÉS ÉS KRIMINOLÓGIA
Évtizedek óta állandó az igény a fiatalkorúak bűnözésének vizsgálatára, a változások megállapítására, bűnözésük mélyebb elemzésére, mivel az elkövetésre vezető okokat megismerve szélesebb információs alap áll rendelkezésre a megelőzést szolgáló intézkedések kidolgozására, a felnőttkori bűnözés várható alakulásának megítélésére.
A gyermekkori bűnözés vizsgálatára – feltehetően a gyermekkorú elkövető büntethetőségének hiánya miatt – sokkal kevesebb figyelem és erőfeszítés jutott. Ennek egyik oka talán az, hogy 1994 és 2003 között az évente átlagosan földerített közel négyezer 14 éven aluli bűnelkövető önmagában nem igazán dermesztő adat.
Ugyanakkor a gyermekkorú elkövetők esetén a legnagyobb latencia, a bűnüldöző hatóságok látókörébe csak igen-igen kis százalékban kerülnek a 14 éven aluliak.
A sértettek a legritkább esetben tesznek feljelentést a bűncselekményeket elkövetők ellen, ha tudják vagy sejtik, hogy az gyermekkorú, tehát nem büntethető.
Az oktatási intézmények is ódzkodnak feljelentést tenni diákjaik ellen, nemritkán csak pedagógiai problémaként tekintenek erre a cselekményre, tartanak attól, hogy csorba esik az iskola jó hírén.
Az ismeretlen tettesek által elkövetett hatalmas mennyiségű ügy mögött is megalapozottan feltételezhető nagyszámú gyermekkorú elkövető, akik valamely ok/okok nem kerültek a nyomozó hatóság látókörébe, nem egy esetben azért sem, mert fel sem tételezték, hogy az elkövető 14 év alatti lehet.
Mindezeket figyelembe véve meglehetős biztonsággal becsülhetjük úgy, hogy a gyermekkorú elkövetők tényleges száma több tízezer lehet.
A bűnözés általános visszaszorítására irányuló törekvések egyik, ha nem a legfontosabb eleme a gyermek- és a fiatalkorúak bűnözésének csökkentése, a 14 év alattiak bűnelkövetéssel, a bűncselekmények megítélésével kapcsolatos attitűdjének alakítása annak érdekében, hogy egyetlen közösségben se lehessen a vagányság, illetve a „felnőttség” kritériuma a bűncselekmények elkövetése, természetesen a „megúszásra” játszva.
A GYERMEKKORU ELKÖVETŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA
A gyermekkorúak bűnözésének elemzésekor szem előtt kell tartani e korcsoport demográfiai változásait is. A csökkenés minden évben folyamatos volt. Ennek fényében a gyermekkorú bűnelkövetők számának „mérséklődése” korántsem olyan nagy eredmény. Akár az elmúlt évtizedet vizsgálva, akár a vizsgált utolsó három évet figyelembe véve – a demográfiai korrekció mellett is – levonhatnánk azt a következtetést, hogy a gyermekbűnözés „hullámzóan csökken”, ez a csökkenés azonban a depönalizációra, az elkövetésiértékhatár-emelésekre való tekintettel szinte teljesen elhanyagolható. A korábban bűncselekménynek – vétségnek – minősülő vagyon elleni bűncselekmények egy részét ugyanis az 1998-as Btk.-módosítás szabálysértéssé minősítette.
A GYERMEKKORUAK ÁLTAL ELKÖVETETT BŰNCSELEKMÉNYEK
A gyermekkorúak túlnyomó többsége – 81,3–86,3%-a – vagyon elleni bűncselekményeket követ el. (Számuk 1999-ben 3566, 2003-ban 2888 volt.) Az esetek közel fele lopás, 15,2%-a betöréses lopás, de sajnos kiveszik a részüket a gyermekkorúak a súlyosabb megítélésű erőszakos, vagyon elleni bűncselekményekből, így a rablásokból is.
Egyéb erőszakos bűncselekményt, például a személy elleni erőszakot megvalósító testi sértést vagy a közrend elleni erőszakkal jellemzett garázdaságot összesen mintegy 10%-ban követnek el 14 éven aluliak.
Különösen nyugtalanító, hogy a személy elleni bűncselekmények száma folyamatosan, négy év alatt közel negyven százalékkal nőtt, a kirívóan közösségellenes és ugyancsak erőszakos garázdaságé pedig csaknem megduplázódott. Ráadásul minden évben fény derült gyermek által elkövetett emberölésre is.
Minden adatsor szerint évről évre nő az erőszakos bűncselekményeket elkövető gyermekkorúak száma. Ez 2003-ban már több mint félezer gyermekkorú elkövetőt jelentett! A valós helyzet – tekintettel a kifejezetten nagyarányú latenciára – sokkal riasztóbb számokkal lenne jellemezhető. Gyermekkorúak által gyermekkorú sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt szinte soha, és az utcai (vagy iskolai) rablások miatt is alig tesznek a sértettek feljelentést.
Különleges veszélyt jelent a gyermekkorúak által elkövetett kábítószeres bűnözés. A vizsgált időszakban évente 7 és 13 között alakul az ismertté vált (!) elkövetők száma.
A latencia hihetetlen nagy mértékére tekintettel a valós elkövetési számok nagyságrendekkel is magasabbak lehetnek. (Ezzel a jelenséggel kapcsolatban a szankcionálás vagy az „elterelés” kérdésében egyébként maga a büntetőpolitika is meglehetős zavarban van.)
A GYERMEKKORU ELKÖVETŐKA
A gyermekkorú elkövetők összetétele nemek szerint a vizsgált időszak utóbbi 5 évét figyelembe véve: 86-89% fiú, 11-14% a lányok aránya. Ez nagyjából megegyezik a többi korosztályéval.
Életkoruk szerint a 23 és 13 év közöttiek alkották az elkövetők 61–63%-át. Ezen belül 2003-ban a 13 éves elkövetők aránya 40% körül volt. Ugyanakkor igencsak meglepő, hogy egészen kis gyerekek – 10 évesek vagy annál fiatalabbak (alsó tagozatos általános iskolások) – közül is sok százan, 1999-ben csaknem ezren követtek el bűncselekményt.
A hiedelmekkel ellentétben a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét a szülők közösen nevelik (2003-ban 74,7%), azaz legalábbis „papíron” ép családdal állunk szemben, és meglepően kis arányban szerepelnek elvált szülők által nevelt gyerekek (12-13%). A nevelőotthonban, gyermekvédő, nevelő- és más intézetben élő gyermekkorú elkövetők aránya pedig csak 5-7%.
A 14. életévét még be nem töltött bűnelkövető tehát jellemzően fiú, a szülőkkel közös háztartásban él, s tipikusan vagyon elleni bűncselekményeket követ el.
A bűncselekmény elkövetésének módjára jellemző, hogy csoportosan történik (71-80%). Ez is rámutat arra, hogy a mintakövetés, a társaknak való megfelelés, a sajátos „csapatszellem” komoly szerepet játszik a gyermekbűnözésben. Egyedül csupán 20–29%-uk követ el a büntető törvénykönyvbe ütköző jogsértő magatartást. A felnőttkorúak esetében ez az arány fordított; ott az egyéni elkövetés tipikus. Jellemzően a gyermekkorúak együtt, illetve fiatalkorúakkal „bűnöznek”, ám felnőttkorúval együtt szinte elenyésző (3,5–6,1%) arányban.
A gyermekkorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeket semmiképpen sem szabad csupán statisztikai adatként kezelni. Nem kapunk igazán átfogó képet a valós helyzetről, gondoljunk csak az iskolatársak sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekményekre, a drogfogyasztás sajátosságaira, az iskolai és az utcai verekedésekre, a családon belüli erőszak óriási latenciájára. A statisztikai adatok inkább csak egy kis ablakot nyitnak a gyermekbűnözés világára.
(Rokonértelmű kifejezések: Passzív
dohányzás - A használt dohányfüst belégzése - Környezeti dohányfüst-hatás -
Akaratlan dohányzás)
Amit mindenkinek tudnia kell(ene) a passzív dohányzásról
ALAPFOGALMAK - FÜSTFÉLESÉGEK
Az égő cigarettában közel 4000 vegyület keletkezik.
A dohányfüst anyagai a füst gáz- és részecskefázisában találhatók:
A gázfázis néhány összetevője: szénmonoxid, széndioxid, ammonia, hidrogén-cianid, kénhidrogén...
A szemcsés halmazállapotú közeg főbb alkotóelemei: víz, nikotin, kátrány, policiklikus aromás szénhidrogének, aromás aminok, fémionok, radioaktiv összetevők...
A dohányfüst további minősítésében két füstféleség nevesithető:
A főfüst: a cigaretta szívásakor beszívott füst,
A mellékfüst: a cigaretta szívási szünetében képződő és közvetlenül a levegőbe kerülő füst
Megállapítás:
Mindkét füstféleség összetevői hasonlóak!
Megjegyzés:
A mellékfüst a főfüsthöz képest nagyobb mennyiségben tartalmaz inger- és mérgező anyagokat, valamint rákkeltőket.
A környezeti dohányfüst a mellékfüstből
és a dohányzó által kilégzett, kifújt füstből tevődik össze.
A KÖRNYEZETI DOHÁNYFÜST-HATÁS EGÉSZSÉGI
KÖVETKEZMÉNYEI
A dohányfüsttel szennyezett környezeti levegő belégzésének számos
kedvezőtlen következménye van a csecsemő és gyermekkorban. Így:
gégegyulladás légcső- és hörghurut, tüdőgyulladás, asthmás panaszok
rosszabbodása, különböző gyulladásos fülészeti elváltozások...
A dohányzó szülők gyermekei körében gyakoribb a köhögés, köpetürítés, mint a nemdohányzó szülők gyermekeinek eseteiben.
A dohányfüst a zárt helyiségek levegőszennyezettségének fő forrása. Következmények: szemészeti és orrpanaszok: tüsszentés, orrfolyás, máskor orrdugulás, orrviszketés, fejfájás, torokfájás, rekedtség, szédülés, hányinger, köhögés, légzési nehézségek.
A szívbetegségek, valamint a tüdő és orrüregi rákok okozta halálozás mértéke növekszik a passzív dohányzás következményeként.
A környezeti dohányfüst fokozza a szívbetegek panaszait és növeli a szívinfarktus halálozás veszélyét.
A férfiak otthoni dohányzása növeli a nemdohányzó feleségek tüdőrák-kockázatát.
A nemdohányzó terhesek passziv dohányzása a
magzat növekedését mérsékli. - A környezeti dohányfüst-hatás a csecsemők
körében növeli a "hirtelen halál" előfordulását.
A passzív dohányzás minősített formája: a terhesség és a szoptatási időszak alatti dohányzás következményei
A terhesség alatti dohányzás következményeként gyakoribb a magzati halálozás, vetélés, koraszülés és a szülés körüli halálozás.
A várandós időszak alatti anyai dohányzás a magzati fejlődés visszamaradását, idézi elő. E káros hatás miatt kisebb lesz az újszülöttek súlya, testhossza, fej és mellkörfogata.
A terhesség alatti dohányzás a születendő gyermek szellemi, értelmi fogyatékosságának lehet az okozója.
A dohányzó terhesek újszülötteinek körében gyakran észlelhető légúti megbetegedés.
A szoptatási időszak alatti anyai dohányzás károsítja a csecsemő egészségét. - Az anyatej közvetiti a dohányfüst méreganyagait!
A terhesség vagy szoptatás alatti dohányzás
növeli a "csecsemőkori hirtelen halál" gyakoriságát.
TEENDŐK - FELADATOK
Az érvényben levő előírások megtartását szigorúan ellenőrizni kell.
A törvényszegőkkel szemben hatósági eljárást kell kezdeményezni.
Fel kell világosítani az embereket a környezeti dohányfüst károsságáról.
Hangsúlyozni kell a nemdohányzóknak a dohányfüstmentes környezeti levegőhöz való jogát.
Meg kell védenünk a nemdohányzókat a passzív dohányzás következményeitől.
Meg kell győznünk a nőket a terhesség alatti dohányzás veszélyességéről.
Mindent meg kell tennünk a dohányfüstmentes környezet kialakítása érdekében.
Támogatnunk kell a dohányzásról lemondani
akarók törekvéseit. Segítenünk kell őket elhatározásuk megvalósításában.
Állásfoglalások
- jelmondatok
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberhez méltó, dohányfüstmentes környezetben éljen.
A dohányzás öl! – Emeljük fel szavunkat a dohányzás ellen!
A bölcs, megfontolt ember nem kezd el dohányozni.
Az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható erőszakos cselekedetek a családon belüli erőszak jelentős részét képezik.
Erőszak:
Minden olyan cselekedet, magatartás vagy beszéd, amely megsérti egy ember fizikai vagy érzelmi szféráját, ellene elkövetett erőszaknak minősül.
A partner részéről elkövetett erőszak olyan viselkedés egy intim kapcsolatban, amely fizikai, lelki vagy szexuális ártalmat okoz a kapcsolatban élőknek – fizikai agresszió, pszichológiai abúzus, nemi erőszak.Elméletek a szenvedélyszerek és az erőszak összefüggéseinek magyarázatára:
Szociális csere-elmélet: az alkoholfogyasztás stresszteli családi interakciókat és olyan negatív hatásokat okoz, amelyeket a rá következő alkoholivás letompít – negatív megerősítő.
Alkoholizmus családi rendszerek-elmélet: az ivásra adott családi interaktív válaszok pozitív megerősítők. Az alkohol átmenetileg csökkenti a napi stresszt, feszültséget ® növeli a problémamegoldás képességét, segít fenntartani a viszonylag stabil házassági/családi kapcsolatot.
A marihuána-erőszak kapcsolatának biopszichológiai modellje: a fizikai agressziót kialakító tényezők:
antiszociális személyiségzavar,gyermekkori agresszió,nemi szerep-elvárások,gyerekkori bántalmazás,a szülők erőszakosságának példája,temperamentum,függőség a családban,agresszív szokások,nem működő kapcsolat,kortársak befolyása,akut marihuánás befolyásoltság,környezet, kapcsolat típusa,fenyegetés, provokáció,az elvonás befolyása
Pszichofarmakológiai modell: a drogok hatásai:
szorongásgátlás, amely az erőszak következményeként bekövetkező büntetés felismerését teszi lehetetlenné,pszichomotoros izgalom növekedése ® megnöveli a megközelítő és támadó viselkedésre való hajlamot,fájdalomérzékenység ® megnő az agresszió kialakulásának veszélye
Gazdasági motivációs modell: a drogok megszerzése anyagi hátteret igényel ® bűncselekmény, erőszakos viselkedés.
Goldstein-féle hármas konceptuális keret: drog-erőszak három kapcsolata:,irracionális viselkedés ® agresszió,a drogok megszerzése ® erőszakos viselkedés,a drogpiaccal összefüggő játékszabályok fennmaradása ® erőszak,Gyermekkori szexuális visszaélés: komplex jelenség,Minden 4. lány és 10. fiú válik áldozattá.
Következménye lehet az öngyilkosság és a szerhasználat, a serdülők agresszivitása.
A droghasználat válasz a fájdalomra.
Bandák ® több szexuális visszaélés ® több öngyilkossági gondolat/kísérlet, gyakoribb kábítószer-használat, ivás.
Azok a gyerekek, akik legalább az egyik szülővel támogató kapcsolatban vannak, kevesebbet isznak.
Felnőttkorban nagyobb hajlam az alkoholizmusra és más betegségek kialakulására.
A szülői alkohol- és drogfogyasztása hatási a gyermekre:
Szülői drogabúzus, negatív emocionalitás, alkoholizmus ® gátoltság a gyermekben.
Nagyobb arányban válnak ivókká, kábítószer-fogyasztókká.
Házasságon belüli erőszak:
Túlnyomó többségben a férfi partner hajtja végre.
A nagyfokú, mértéktelen ivás rizikótényező.
A katonák hajlamosabbak a házastársuk elleni erőszakra – az áldozat ivása a 4., az erőszakot elkövető ivása a 2. leggyakoribb ok.
az alkohol feszültségszabályozó funkciója
A férj és feleség alkoholfogyasztása előrejelzi a jövőbeli agressziót.
Szociális csere-elmélet: a házaspárok alkoholfogyasztása fokozza elidegenedettséget, növeli az agresszivitási szintet.
Rizikótényező a szorongásosan kötődő nők és elutasító férfiak viselkedése.
Kulturális különbségek:
A fekete nők 23%-a, a fehérek 11,5%-a, a latin-amerikaiak 17%-a vált erőszak áldozatává.
A feketék és fehérek esetében az erőszak összefügg az alkoholivással, a latin-amerikaiaknál nem.
Fontos tényezők: egyéni tényezők, a partnerek közötti viszony típusa, környezeti tényezők.
Kínai családok: hagyományosan hierarchikusak, a férj abszolút tekintéllyel rendelkezik. A feleségek min. 20%-át éri erőszak (súlyos: 14%, kevésbé súlyos: 24%).
Demográfiai tényezŐk: gyakoribb erőszak azon nők ellen:,vidéki környezetben nőttek fel,kettő/több partnerük volt,saját jövedelme volt,munkanélküli partner,a partner vezetői/felügyeleti pozícióban dolgozott,Szocioökonómiai, kulturális tényezők:,A partner elvett az áldozattól pénzt/nem adott neki.,a pénzügyek közös vezetése,a partneresek közti kevés kommunikáció,irányító, ellenőrzőmagatartás, fiataéletkor, szegénység, különválás/különélés, korábbi erőszak elszenvedése.
Létünk, valamint a család és közösség értelmét lélektani (pszichológiai) szempontból fogom tárgyalni, mint egy olyan pszichológus, aki három gyerek nevelésével próbálkozott - nem túl sok sikerrel. A család és közösség szerepét úgy közelítem meg, hogy a téma hőse (vagy áldozata) egy gyerek, aki mint családtag beleszületett a társadalomba. Vagyis a lét értelmének átadásán keresztül fogom vázolni a család és közösség szerepét. A téma központi része, hogy mit és hogyan adunk át gyermekeinknek.
A közösség-lélektannal foglalkozók (szociál-pszichológusok) azt mondják: a társadalom szerepe az, hogy átadja a kor társadalmi törvényeit, elvárásait, tilalmait és kötelezővé tegye ezek betartását. A napi erkölcsi szokások és viselkedési módok azonban nincsenek törvénybe foglalva és betartatásuk a család felnőtt tagjain, a szülőkön múlik. Ezek közé tartozik az is, hogy a nevelésben a szülők milyen gondolatokat, példákat adnak át gyermekeiknek a lét értelméről. Nyilvánvaló, hogy a szülő nem fog leülni serdülőkorú gyermeke elé azért, hogy megtárgyalja vele a lét értelmét, mert ha bölcselkedni (filozofálni) kezd, akkor gyermeke valószínűleg átmegy a másik szobába, bekapcsolja a tv-t és arra gondol: mit vétettem, hogy a sors ilyen szülőkkel áldott meg. Ha a témát mint szülő közelítjük, akkor arról kell szólnunk, hogy mit mondunk, milyen példát mutatunk gyermekeinknek vagyis milyen gyereknevelési módszert alkalmazunk.
A lélektan (pszichológia) története - amit évtizedek óta tanítok a Guelphi Egyetemen - azt mutatja, hogy még ma sem igazán tudomány. Leszakadt a bölcselettől (filozófiától) és az orvostantól (fiziológiától). Néhány évtizeden keresztül egy mélyértelmű, szélesebb látókörű tanulmány maradt, aminek a bölcselet (filozófia), orvostudomány, lélektan (pszichológia), embertan (antropológia), és a közösség-lélektan (szociál-pszichológia) volt az alapja. Ebben az időben a lélektan gyakran foglalkozott az élet céljával.
Az 1930-as években Henry Murray - a Harwardi Egyetemen - létfontosságú okokról beszélt, amelyek meghatározzák az ember hajtóerőit. Munkatársaival a társadalmi kapcsolatokat tanulmányozta. Elgondolása szerint ezekből a kapcsolatokból származó ösztönzők képviselik az emberek életcéljait. Társadalmi, családi és egyéni szempontból nézve valóban sok ösztönző található benne. Az általa összeállított 28 ösztönzőből a leggyakrabban említett 22 ösztönző látható a mellékelt tájékoztatóban. Az emberek életcéljainak elérésében azonban csak egy-két ösztönző, illetve egy-két mellék ösztönző uralkodik. Szerinte a feltüntetett ösztönzők közül az egyik, vagy néhány közülük képviseli az emberek létének fokát és értelmét. Ezek eléréséért küszködünk és dolgozunk.
A ösztönzők osztályozhatók. Így találhatunk olyan osztályt, amely a közösségi kapcsolatokkal foglalkozik, egy másik az anyagi javak gyűjtését és a munkaerő felhalmozását tartja szem előtt, vagy amelyben mások segítése a legfontosabb életcél.
Valószínűleg legtöbbjük ismeri a Maslow féle ösztönzők rangsorát, ami a második tájékoztató felső részében látható. Szerinte a ösztönzők négy - fejlődési rangsorba állított - osztályba sorolhatók. Az alsó kettő, a létfenntartási és a biztonságra törekvő osztály, sok társadalomban, még a művelt társadalmakban is megtalálható. Vannak olyan társadalmi formák, ahol még mindig az éhség, szomjúság alvás a legfontosabb dolog az életben. Ne legyen a gyerek éhes szomjas és jól aludjon. Nem is olyan régen - a második világháború alatt és után - a szülők, még Magyarországon is, a saját és gyermekeik létfenntartási igényeinek kielégítésével foglakoztak.
A harmadik ösztönző osztály az összetartozás elfogadásával, a szeretet kifejezésével kapcsolatos. Ebben a legfontosabb életcél az emberi kapcsolatok felvétele, mások elfogadása, mások iránti szeretet kifejezése és a másoktól kapott szeretet fogadása. Maslow szerint a legtöbb ember csak eddig fejlődik. Bár ez is nagyon fontos, de nem éri el a negyedik legfejlettebb osztályt, amit az önmegvalósításban jelöl meg. Ezen a ritkán elért fokon az ember kibontakoztatja a tehetségét és eléri képességeinek a határát. A létfenntartási szempontok helyett már mások segítése válik fontossá. Ide tartoznak a pásztoraink - a vallás képviselői -, akik életcélja mások istápolása. Azonban Maslow elég lazán határolta le ezt a negyedik osztályt, mert szerinte bárki ide tartozik, aki kibontakoztatta a tehetségét; vagyis az üzletemberek is, akik kihasználják a környezetüket, mérgezik a vizünket és földünket, irtják az állatokat és a növényzetet.
A ösztönző-osztályok leírásánál azonban nem válaszolják meg azt a kérdést, hogy honnan származnak ezek az életfontosságú hajtóerők. Murray ugyan utal arra, hogy ezek a mindennapi társadalmi kapcsolatokból származnak, de hogyan? Az eddig felállított elméletek erre nem adnak választ. Az életünk értelmét jelentő célok fokozatosan származnak a társadalmi és családi kapcsolatokból. Maslow osztályozása is fokozatos fejlődésre utal. A gyermek lassan, fokozatosan fejlődik, lépésről-lépésre, míg eléri fejlődésének a határát. Mi határozza meg azonban, hogy meddig fejlődik az ember? Maslow szerint ezt egy belső határ szabja meg. Szerintem ez a határ többnyire kívülről származik. Hitünk sem engedi, hogy másként gondolkozzunk erről. Ha nem is vallásos emberről van szó, akkor is látni lehet, hogy a fejlődés határa a gyermeken kívűl található. Példaként említhetjük a magyarországi Polgár lányokat, ahol az élet értelme egy különleges nevelési kérdés volt. Mint tudjuk a szülők hihetetlen sakk tehetségeket hoztak ki leányaikból. Mind a három világhírű játékos lett.
1950-től a fejlődés-lélektan a szülői szeretet tanulmányozásával fejlődött tovább. A gyermek fejlődésében a család, különösen a szülők szerepét kezdték vizsgálni. Ezen a területen sokáig nem volt előrehaladás Sigmund Freud miatt. Közel három évtizedig küszködtek munkájának az eredményeivel. A szakmában mindenki elismerte, hogy ő volt az, aki a szülő és a gyermek közti kapcsolatot nemcsak kihangsúlyozta, hanem központi fontosságúvá tette. De mint tudják a munkájában használt nemi kapcsolatok nagy gondot okoztak a lélektannal foglalkozóknak. Végül Freudnak és követőinek, köztük a magyar származású Ferenczi Sándornak és Romhányi Gézának, mellőzték a munkáit. Romhányi embertani (antropológiai) vizsgálatainak mellőzése különösen sajnálatos, mert nagyon jó leírást adott a különböző társadalmi tilalmak (tabuk) szerepéről a gyermek fejlődésében. A freudi munka leértékelése Eric Ericson munkájának a leértékelését is maga után vonta, aki egy még ma is értékes nyolc fokozatú fejlődési rangsort adott. Az akkori gyermeknevelési kutatás elsősorban az anya szerepét hangsúlyozta, az anya lett a legfontosabb személy és az apa nem volt sehol. Ekkor egy fiatal orvos jelölt úgy döntött, hogy az apa szerepét fogja tanulmányozni a családban. Mindenki sajnálkozva csóválta a fejét: reméljük hamar kinövi. Ez voltam én, s mikor az értekezésemben (disszertációmban) kimutattam az apa rendkívül fontos szerepét a vizsgáztató ezt mondta: nos mindez nagyon szép, de hogy tudja különválasztani az apa és az anya szerepét? Szerintem a nevelés az apa és az anya közös munkája. Inkább a szülők közös szerepéről kellene beszélni nem pedig az apa és az anya egyéni szerepéről. Így a lélektan túljutott Freud gondolatain és a szülők viselkedése került a vizsgálatok középpontjába. A tanulmányok ezrei vizsgálták ezután a szülők viselkedését és a gyerekek viszont cselekedeteit. Nyilvánosan azonban csak egy-egy tanulmány jelent meg, amelyekből Diane Baumrindnak, a Berkeley Egyetem lélektan tanárának munkáját fogom ismertetni.
Baumrindnak 1969-ben jelent meg a "szülők egymásrahatása" (interakciója) című műve, melynek legfontosabb állítása a szülő típusokat mutató táblázat második mondatának második felében olvasható. Baumrind, munkájának akkori formájában, négy nevelési módszerről írt. A táblázat felső részében a módszer neve található; alatta a tömör, néhány szavas leírása; ez alatt egy bővebb leírás és legalul a módszerrel elérhető eredmény.
Az első oszlopban lévő önuralmi (autokrata) módszert követi az engedékeny, majd az elutasító-elhanyagoló és végül a népuralmi (demokratikus) módszer. A gyermekek válasz-viselkedése a kutatási eredményekből tárgyilagosan összehozott átlagok. Amint látható az elutasító-elhanyagoló módszer sohasem hoz jó eredményt. Érdekes módon az engedékeny módszer sem mindig jó. Az ilyen családból származó gyerekek függőek, bizonytalanok, haragosak lesznek. Gondot okoz számukra a viselkedési korlátok betartása is. A bennszülöttek közt végzett kutatásaim viszont azt mutatják, hogy ez a módszer is hozhat jó eredményt. Ebben a különleges kulturális helyzetben a szülő tiszteli a gyerek egyéniségét és elvárja, hogy elérje képességeinek a teljét.
A 70-es években Baumrind a négy osztályt két osztállyá vonta össze, az önuralmivá (autokratikus) és népuralmivá (demokratikus). Mint várható volt, az észak-amerikai szülők nevelési módszere a népuralmi (demokratikus) módszer lett. E módszer alapján a szülő eszmecserét folytat a gyerekkel. Tudása és tapasztalata alapján próbálja rávenni a gyereket egy tettre, viselkedésre, vagy állásfoglalásra. A szülő nem követi a szabályozott viselkedési mintákat, hanem engedi, hogy a gyerek válasszon egy megengedett választékból.
Az önuralmi (autokratikus) szülői viselkedés a parancsuralmi módszer alapján működik. A szülő megköveteli a viselkedési mintákat a gyerektől, itt nincs helye eszmecserének, vagy érvelésnek. Mint a legalsó részben látják ez meg is látható a gyerek viselkedésén. Az eredmények negatívak és a gyerek fejlődését gátolják.
Az utóbbi években néhány kutató olyan álláspontra jutott, hogy egyáltalán nem szabad korlátokat szabni a gyerekeknek. Nekik maguknak kell elhatározni, hogy mit és hogyan tegyenek, mit kezdjenek az életükkel, mi legyen az életcéljuk. Az egyik szerző leírja, hogy kislánya mindenben egymaga dönt, ugyan felajánlják a véleményüket, de a döntést őmaga hozza. Ez a lány az ismerőseim közé tartozik és mondhatom viselkedési szempontból nem tartozik a teremtés koronái közé.
Mi a gond az ilyen szülői hozzáállással? Csak nézzünk körül az itteni társadalomban, hogy mit értek el a gyermekneveléssel, a nevelésnek milyen értékeire bukkanhatunk. A céltalanul élő gyerekek ezreit látva megkérdőjelezhetjük, hogy a korlátok nélküli népuralmi (demokratikus) nevelés valóban jó eredményt hoz-e.
A táblázat első oszlopában - ahol az önuralmi (autokratikus) módszer található - az első mondat végén, a zárójelben lévő rész azt állítja, hogy a parancsuralmi mércék gyakran vallásos hiten alapulnak. Ez a gondolat közvetve azt sugallja, hogy a vallás és a hit eltorzítja a gyerekek fejlődését. Az állítás felelőtlen, mert a vallás által előírt viselkedési szabályok nemcsak hogy elfogadhatók, hanem szükségesek is ahhoz, hogy az egyének élete, a társadalmunk élete megváltozzon és jobbá váljon.
Bár a szülők általában elvárják gyermeküktől az őszinteséget, a legújabb kutatások szerint ők maguk gyakran hazudnak a gyerekeknek, hogy így befolyásolják viselkedésüket és érzelmeiket. A San Diego és a Toronto Egyetem kutatói ezt a jelenséget "nevelési célzatú hazugságnak" nevezik.
A kutatás során az Egyesült Államokban arról kérdezték a kutatásban részt vevő szülőket, milyen gyakran és milyen célból hazudnak gyermekeiknek. Az eredmények szerint a legtöbb szülő csak nevelő célzattal hazudik: például arról, hogy mi történik, ha a gyerek nem fekszik le időben, nem eszi meg a vacsoráját.
"Azt mondtuk a lányunknak, ha szépen becsomagolja a cumiját, akkor eljön a cumitündér, és elviszi olyan gyerekeknek, akiknek valóban szükségük van rá. Így nem csak leszokott a cumizásról, de büszke is volt rá, hogy segíthet más gyerekeknek" - nyilatkozta egy szülő.
"A kutatási eredmények szerint a szülők igen gyakran füllentenek gyerekeiknek - nyilatkozta Kang Lee, a Toronto Egyetem professzora - Még azok is, akik amúgy kiemelt szerepet tulajdonítanak a szülő-gyerek kapcsolatban az őszinteségnek."
"Persze vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen, hogy füllentsünk: például nem mondhatjuk egy kétéves gyereknek, hogy nem tetszik a rajza. Ez kegyetlenség lenne" - nyilatkozta Gail Heyman, a San Diego Egyetem pszichológus professzora.
"Ezzel együtt meg kell tartani az egyensúlyt igazság és hazugság között, hogy a gyerekek erkölcsi fejlődése ne sérüljön" - tette hozzá Dr. Heyman.
Ha nincs szükség arra, hogy a szülő maga tanítsa gyermekét írni-olvasni, számolni. Minden gyermek számára bíztosítva van az iskolai tanulás lehetősége. Arra azonban most is szükség van, hogy a szülő segítse gyermeke iskolára való felkészítését. Ez a tevékenység nem korlátozódhat közvetlenül az iskolába lépés elötti hónapokra. A felkészítés folyamatos és szinte a születés pillanatában kell megkezdődnie.
A szülő és gyermek között meglévő bensőséges érzelmi kapcsolat a legfőbb biztosítéka annak, hogy a család felnőtt tagjai eredményesen bekapcsolódhassanak az iskolára való felkészülésben.
Móra Ferenc Kincskereső Kisködmön című művében, különösen megható a Hogyan tanultam meg írni? című fejezet. Az író arra emlékezik, hogyan tanulta meg a betük írását a jégvirágos ablakon. Szinte minden sorában kiérezzük az édesanya és a kisfia között kialakult meghitt kapcsolatot. Magunk előtt látjuk, ahogyan közösen próbálgatták a betűvetést és az egymás iránt érzett szeretet biztosít hozzá türelmet, kitartást.
...."Sokat sírtunk és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betük amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betük, amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elő tudtak hívni."
Ez a mély szeretet teljes érzelmi kapcsolat kísérte végig Móra Ferencet egész életében. Mindig hálával gondolt első tanítómesterére, édesanyjára, aki elindította őt a tudás birodalma felé, mert megtanította írni, olvasni. Egész életében végig kíséri az a tisztelettel és meghatottsággal színezett emlék, hogy egy életre szóló gazdag útravalót kapott a szülői házban. Ez nem könnyű feladat, hiszen mi, felnőttek nehezen értjük meg ezt az éppen bontakozó és egyre változó, gazdagodó gyermeki világképet. Sokszor nem tudjuk miért nem figyel a gyermek, amikor éppen hozzá szólunk, miért rántja le az abroszt, amikor már olyan gyakran figyelmeztettük hogy nem szabad hozzányúlnia. Miért akarja újra és újra bekapcsolni a rádiót, miért nyitja ki a gyógyszeres-szekrényt, miért veszi elő a gyufát, amikor már sokszor megmondtuk neki, hogy ne tegye, nem szabad. Miért? Csupa kérdés, csupa számunkra nehezen megmagyarázhatónak tűnő jelenség, viselkedésforma. Hajlamosak vagyunk arra, hogy elfelejtsük gyermekkorunkat, és így már valóban nem értjük a kicsi gyermeket. Pedig elengedhetetlenül szükséges a neveléshez.
Megkell ismernünk minél alaposabban gyermekeinket, a magatartásukat meghatározó testi-lelki sajátosságaikat, kisgyermek koruktól kezdve egészen ifjúkorukig. Csak így lehet helyesen értelmezni egy-egy cselekedetüket, így tudunk segíteni személyiségük kibontakozásában, és csak így tudunk megfelelni a nevelésükben ránk váró feladato.
Jópár évvel ezelőtt egy vallásos emberekből álló nemzeti tanácstestület tagja voltam, mely rendek és egyházközségek tagjainak lelki ápolásával volt megbízva. Két évi együtt dolgozásunk alatt a csoportunkba tartozó egyik apáca édesapja elhunyt. Örültem, hogy Boston közelében lévő szülőfalujában, ott lehettem a temetésen. Az apácának két pap-testvére is volt, így apjuk temetésen ők miséztek; az egyik vezette le a szertartást, a másik pedig szentbeszédet mondott. A beszédéből nagyon meghatott valami. Szentbeszéde közepe táján a szomorkodó anyjához fordult, aki az első padban ült, és ezt mondta: “Apánk anélkül, hogy tudott volna erről, nekünk, gyerekeinek, a lehető legnagyobb ajándékot adta, amit egy apa valaha is adhat gyermekeinek: szerette anyánkat.”
Életünk egyik legnagyobb feladata az oktatás, amely sok évet, pénzt és energiát vesz igénybe. A kormányok nagyítóval keresik azokat az iskolákat, ahol szerintük silány a gyerekek oktatása. Majdnem minden kanadai tartományban hatalmas erőfeszítéseket tesznek az oktatási rendszerek átalakítására, hogy azok ne csak anyagilag legyenek hatékonyak, hanem jó tanulókat neveljenek, jól képzetteket és a munkahelyekre felkészülteket. Fiataljaink számára az erkölcsi értékek átadására is nagy gondot fordítanak, hogy derék és becsületes állampolgárokká váljanak, törődjenek a közjóval és hozzá akarjanak járulni a társadalom építéséhez. Az iskolák, tantervek és a tanárok fizetéséért való aggályoskodások közepette sajnos egy dolgot nem vesznek figyelembe - nevezetesen hogy a család a gyermek legelső iskolája. A család az az iskola, ahol nemcsak az élet legelső dolgait tanuljuk meg, hanem a legfontosabbakat is.
Személyiségünk által vagyunk egyediek. Érdeklődési körünk, tehetségünk, szenvedélyeink, képességeink, álmaink és életcéljaink... tesznek azzá minket, akik vagyunk. Ahogy a körülöttünk lévő világot értelmezzük, ahogy a többiekhez viszonyulunk, mindezek személyiségünk funkciói. A gyermek-pszichológusok gyakran rámutatnak arra, hogy mire iskolába kezdünk járni, személyiségünk javarésze már kialakult... abban az iskolában, amit családnak hívunk.
Hadd hozzak fel egy példát erre. Anyai ágról való nagyapám 11 éves koromban hunyt el. Sohasem élt velünk, de gyerekkoromban minden évben meglátogatott minket egypár hétre. Ami ezekből a látogatásokból többek között megmaradt bennem, az a nagypapám emléke, ahogy egy túlméretezett hintaszékben pipázva üldögélt minden étkezés után. Ugyanakkor sógornőim gyermekkoromból arra emlékeznek a legtisztábban, hogy iskolába járásom előtt a kis hintaszékemben üldögéltem, nagyokat szippantva a játékpipámból... ugyanúgy mint nagyapa! Ez a humoros történet egy alapvető igazságra mutat rá – a kisgyerek agya rengeteg mindet magába szív a környezetéből, amit lát, hall. és saját maga is utánoz. Számára tehát a család az első iskola.
A leglényegesebb dolog, amit egy gyermek megtanul a családiskolában a szeretet. A gyermeket nem a szeretetről tanítják... a szeretet túl elvont az ilyesmihez. Mégis a gyermek megtanulja a szeretet-kapcsolatok mibenlétét.
Egy kaliforniai pár, Joseph és Lois Bird, nem csak házassági tanácsadók, hanem saját családjuk is van. Írásaikban megerősítik azt az igazságot, hogy a szeretetet nem tanítjuk, hanem mintaképül szolgálunk másoknak. A hitoktatók kedvenc kifejezésével élve – „a hitet nem tanuljuk, hanem megkapjuk”. Ösztönösen tudjuk, hogy példaadással mutatunk tiszteletet és bizalmat, kommunikációt és megosztást, megbocsátást és határozottságot. Próbáld csak meghatározni valakinek mi a szépség, valakinek, akinek fogalma sincs erről. Beszélhetsz világosan az alakról vagy formáról, színekről és kontrasztról, mozgásról és anyagról, de csak ha a valódi életből vett példákat hozol fel, akkor válik érthetővé mi is a szépség.
Ugyanígy van ez a szeretettel is. A költők már évszázadokon keresztül megénekelték a szeretetet, olyan verseket vetettek papírra, melyeket még ma is idézünk egymásnak, amikor kifutunk saját szavainkból. Nem könnyű dolog meghatározni a szeretetet. Csak számtalan kifejezései által ismerjük. Még Szent Pál is sok melléknévvel írja körül a szeretetet, örökzöld és mindig is közkedvelt, első korintusi levélének 13. fejezetében.
Két képesség alkotja a szeretet és a családi élet magját, melyeket érdemes közelebbről is szemügyre venni, mégpedig a befogadás és az elengedés.
Befogadás: Láttad-e már valaha mi történik amikor az újszülöttet hazahozzák a kórházból? Az a sok figyelmesség, amivel elárasztják a csecsemőt mindenkit féltékennyé tud tenni! Valójában gyakran itt kezdődik a testvérek közötti vetélkedés, ha megjelenik egy másik gyerek is annak, aki azelőtt kizárólag magáénak tudhatta apját és anyját. De ez a fogadtatás a család szeretetének a kifejezése. Biztosíthatlak afelől, hogy ez nem csak egy átlagos meghívás: “érezd otthon magad”! Mindegy, hogy a szülöknek saját gyermeke, vagy befogadott gyerek, a kiárasztott szeretet valódi. De a befogadó képessége itt nem ér véget, hanem folytatódik a család további életén keresztül, lehetnek azok a növekedő gyermek kicsi barátai, majd később a barátok és barátnők, akikkel szeret együtt lenni, vagy az az egyetlen barát, akit házastársuknak terveznek – mindezek befogadása a családi szeretet kifejezése. A befogadás művészete (és ez valóban művészet) nem csak étel és ital biztosítása, hanem inkább a képesség a másik befogadására otthonunkba és a szívünkbe. A másikat befogadjuk anélkül hogy lehengerelnénk.
Elengedés: Amilyen fontos a befogadás művészete, ugyanolyan az elengedésé. Az a gyanúm az emberek többségének ez utóbbi a nehezebb, bár az élet ugyanannyi alkalmat kínál ennek gyakorlására is. Gondolj csak családodban azokra az időkre, amikor bele kell nyugodnod, hogy “kislányod” már nem kicsi többé, és nagyon erélyesen kiáll függetlensége mellett. Gondolj csak arra a napra, amikor fiad elmegy az egyetemre, és azok társaságában látod elmenni, akik ezentúl sokkal többet lesznek majd vele együtt, mint te. Gondolj csak gyereked esküvőjére, ahol sokkal jobban félsz a kockázatoktól, mint a fiad vagy a lányod! A menyasszony apja című vígjáték sok felnőtté váló gyerek szüleinek élethű ábrázolása. És természetesen nem feledkezhetünk meg a legkomolyabb elengedésről, családtagjaink haláláról. Minden ilyen esetben az élet az elengedés képességére tanít minket. De tulajdonképpen ez is a családon belüli szeretetnek a kifejezése. Az élet nem csak a családunkhoz való szorosan ragaszkodásra; hanem családtagjaink szeretetben való elengedésére is tanít.
Hadd fejezzem be az apáknak adott áldással a csecsemő-keresztelés szertartásból. Minden élet – legyen az emberi vagy isteni – az Isten ajándéka. Áldjon meg az Isten mint e gyermek apját. Te és feleséged lesztek gyermeketek első tanítói a hit útján. Adja Isten, hogy ti legyetek a legjobb tanítói is, tanúságot téve a hit mellett azzal, amit szóltok és tesztek, Jézus Krisztus Urunkban, ámen.
Nemrégiben egy anyuka arról panaszkodott nekem, hogy az 1 év körüli gyermeke mostanában felvette azt a szokást, hogy csak fél óra meseolvasás után hajlandó elaludni este. Csakhogy őnáluk az este az egyetlen időszak, amikor ketten együtt tudnak lenni, és ezt az időt Apától veszi el. Felmerült bennem, vajon valóban áthidalhatatlan problémáról van-e szó?
Elöljáróban elmondanám, hogy sajnos sok párkapcsolatot láttam mostanában tönkremenni a gyerekek érkezése miatt. Minden kapcsolat egyedi, azonban egy közös vonást mégis felfedeztem, elmondom azt a történetet, amit már többször láttam lejátszódni (sajnos): A pár hosszabb ideje együtt él a baba érkezése előtt és elhatározzák, hogy a baba születését követően is megtartják majd korábbi szokásaikat: közös programok, társaság stb. Aztán megérkezik a baba és fokozatosan minden megváltozik. Egyrészt Anya figyelme egy jó darabig elsősorban a babáé, fáradt, szoptat és az elsőszámú témája a csemete – ez így is van rendjén.
Apa is éli az életét, dolgozik és a babán kívül még sok minden más is érdekli, de Anyának nehezére esik másról beszélni, saját témái meg most nem nagyon vannak, leszámítva a trónörököst, aki betölti az egész életét. A programokat is nehéz összeszervezni, haza kell érni szoptatásig, ha pedig magukkal viszik, akkor egy perc nyugtot nem hagy a szülőknek.
Ezért ritkulnak a közös programok irányába tett erőfeszítések és (ami a legnagyobb baj) ritkulnak a beszélgetések. Ha pedig már csak felületesen kommunikálunk a másikkal, ha csak a bevásárlás és a gyerek a téma, akkor bizony idővel valamelyik fél úgy érzi majd, ő ennél többre vágyik, és kilép a kapcsolatból.
Nem szükségszerűen van ez mindig így, vannak párok, akik képesek elfogadni, hogy a gyermekvállalás megváltoztatja a kapcsolatot is, több erőfeszítésre van szükség, ha kettesben szeretnénk lenni, és ami még fontosabb: néha családként is együtt kell lenni. Ezt sokan elfelejtik.
Számos esetben láttam, hogy a gyerekkel vagy az anya, vagy néha az apa volt, de soha nem voltak hármasban-négyesben együtt. Pedig -hogy visszatérjünk a fenti esetre, ahol az 1 év körüli picur nem átallotta a “szülők idejéből” elcsenni a meseolvasás értékes félóráját-, valójában a családdá válásnak jót tenne, ha azt a mesét hármasban olvasnák el. Talán még a baba is jobban aludna, ha a vele való együttlét nem egy újabb tortúra lenne, amin át kell esni, hanem közös családi program, amit közösen élveznek.
A megszülető gyermek mind biológiai, mind pszichológiai szempontból kiszolgáltatott. Számára életbe vágóan fontos, hogy első évében (éveiben) a feltétlen elfogadás és a szerető gondoskodás légköre vegye körül: a harmonikus családi otthon. Már csecsemő korában befogadhassa a reá sugárzó szeretetet, kapcsolatot létesítsen a közvetlen környezetével. Ahhoz, hogy a baba személyisége jó irányba alakuljon, lélektől-lélekig tartó �párbeszédre� és érzelmi kötődésre van szükség.
A gyermek alig néhány hónapos korától kezdve egyre figyelmesebben szemléli mikrokönyezetét. Néz ide, néz oda, van amin csupán pár pillanatig tartja szemét, más dolgot hosszabb ideig néz. Teszi ezt azért, mert környezetének jelenségei eltérő megnyilvánulásukkal, különböző benyomást váltanak ki benne és ha ilyenkor gőgicsél, mosolyog vagy a kezét (lábát) emelgeti, az a valami biztosan tetszik neki. � Örül. Még csecsemőkorban van, amikor a mozgást is észreveszi, s reagál rá, először csak a szemével, majd pedig a fejével is. Az erős hangra vonatkozó nem tetszését nyöszörgéssel, sírással fejezi ki. Ez utóbbi jelenség azonban máskor is előfordulhat (pl. betegség, ijedtség, pelenkázási igény).
Ahogy a picike figyelme fejlődik, saját magát is észreveszi, végtajgait s annak mozgását, sőt rájön arra is, hogy egész testével is mozoghat, mi több foghat is. Megfoghatja a cumit, a csörgőt, a gumibabát és még anyukát is. Belekapaszkodhat anyuka, apuka, s a testvérek hajába és így tovább. Érzékeléshez, fogáshoz olyakor a száját is igénybe veszi, amit azonban nem mindig engedhetünk meg.
Az idő előrehaladtával a gyermek hasonfekve mozogni kezd valamikért, rendszerint avégből, hogy valamilyen közelében lévő tárgyat elérhessen, s megfogasson. Közben észreveszi azok külső tulajdonságait, alakját, keménységét, színét, mozgási formáját stb. Ha a kiszemelt tárgy vagy az anyuka messzebb van tőle, sebaj, (hisz ő) le-, el- vagy akár felkúszik érte, illetve hozzá.
Mindezenáltal mind több és több információt szerez környezetéről, gondolkozik és mindinkább észreveszi személyének jelentőségét a cselekvésben. Kezdi érzékelni, hogy a körülötte lévő dolgok nemcsak úgy vannak, hanem aktivizálhatók is, valamilyen mozgásba hozhatók, hangot adhatnak, ehetők stb. � ha ő is tesz érte valamit. Nos, ennek kapcsán tudja meg a gyermek a szülő, a felnőtt közreműködésével, hogy esetenként minként cselekedjen. Ezek okát, jelentőségét ő azonban még nem foghatja fel.
Első igazán nagy siker a már csecsemőkorból kinőtt gyermek számára az, amikor többszöri próbálkozása után önállóan megteszi az első lépéseket, elindul életének vélhetően hosszú útján. Mi szülők, nem tudjuk, hogy a gyermek ezt belsőleg miként értékeli, de nekünk örök dátum ez a nap. Megfoghatja járás közben az ujjunkat, megismertethetjük vele a távolabbi környezetünket, kommunikálhatunk gyermekünkkel otthon arról, amit a nap folyamán látunk. Kezd kitágulni előtte a világ, s ennek megismeréséhez már nemcsak egyedül van. Hozzá segítenek ehhez a szülőkön kívül mások is, hiszen attól kezdve, hogy jár a gyermek, több és több ember társaságát élvezheti, mindenki kegyeibe fogadja a kicsikét.
Miközben tevékenykedik a gyermek, aközben sikerek és kudarcok váltakoznak. Ezek vezetik rá a tárgyak, a jelenségek rejtettebb tulajdonságainak felismerésére. Amíg a gyermek aljut odáig, hogy pl. az építőkockákból emelt oszlop megáll, igen sok összedőlt oszlop, ledőlt kapu romjaiból szerez tapasztalatot az újraépítéshez. Eközben kitartóan kipróbál mindent, s ha sikerül, újra kezdi addig, amíg magabiztos nem lesz a dolgában. Amit tett, szeretné dicsekvésképpen szüleinek is bemutatni. Elmélyült érdeklődéssel végzi minden tevékenységét, közben motyog, duruzsol Ha lehet, ilyenkor ne zavarjuk meg a gyermeket, hagyjuk őt a játékában elmerülni. Ha segítséget kér, segítsünk s biztassuk, erősítsük önbizalmában. Nagyon fontos!
„Az inadaptáció gyökerét a gyermek szocializálódásának hiányában illetve zavaraiban kell keresni. … A szocializáció folyamatában az egyed újszülött korától kezdődően tudattalanul veszi át a környezete által nagyrészt nem tudatosan nyújtott érzelmi – indulati hatásokat.” (Murányi 17. o.) A szocializációs folyamat kitüntetett időszaka az első hét év, amelyben a gyermek sokkal pontosabban érti meg a metakommunikációt, mint a verbális közléseket. Ebben az időszakban a feléje pozitív metakommunikációval forduló személy felé utánzási késztetést érez, és kialakul benne a modellel való azonosulás, az identifikáció. Ezen folyamat során a gyermekben kialakulnak az ösztönkiéléseket korlátozó pszichikus szerveződések, az én, valamint a felettes én, mely irányítja a normatartó magatartást. A szocializáció folyamata akkor is lezajlik, ha a gyermek olyan szülővel vagy felnőtt személlyel identifikálódik, aki nem az adott társadalom által elfogadott normákat képviseli. Ezekben az esetekben, amikor negatív értékorientációjú személlyel történik meg az identifikáció, akkor a gyermek maga is deviánssá válik. A családi szocializáció során a gyermek és a szülő közötti intim kapcsolat alapozza meg a személyiségfejlődés érzelmi alapjait, megtanulja a családban a kommunikációt, szokásokat, viselkedési normákat, alakul ki énképe, viszonylagos énidentitása, énideálja.
A kettős kötődés (double bind), a gyermek felé irányuló kétirányú kommunikáció a szülő vagy szülők részéről pszichés sérülést, az énfejlődés zavarát, devianciát illetve igen súlyos esetekben pszichózist is okozhat. Ez megjelenhet az anya – gyermek kapcsolatban, mely során az anya verbális közlései szeretetteljesek, de ezzel teljesen ellentmondásba van a metakommunikációja. Ebben az esetben a kisgyermek nem érti meg az ellentmondásos helyzetet, ami miatt fokozódik bizonytalanságérzete, és felerősödik az elhagyástól való félelme is. Ennek a helyzetnek egy másik variációja, amikor a két szülő által kijelölt normák, célok és feladatok között jelenik meg az ellentét. Ebben az esetben a gyermekben egy szorongás alakul ki, mivel a gyermek fél a szülői szeretet elvesztésétől. „A kettős kötödés romboló hatása annál erősebb, minél fontosabb az áldozat részére az érzelmi kapcsolat. Ha nagyon fontos, akkor igen nehezen – esetleg deviancia vagy betegség árán – tudja csak csökkenteni az érzelmi kiszolgáltatottságot” ( Murányi 24. o. ).
A családi miliő ártalmak egy másik igen súlyos formája a szociális izoláció, mely a későbbi személyiségzavarok és az inadaptáció egyik gyökere lehet, de már a csecsemőkori és kisgyermekkori mentális fejlődést is akadályozza. A szociális izoláció fogalma magába foglalja a hospitalizációt illetve az anyai deprivációt is. A „… szociális izoláció tünetei akkor lépnek fel, ha a gyermek nem kap elég szeretetet, gondozást a környezetétől” (Murányi 74. o.). A hospitalizáció tüneteit Spitz írta le először (Murányi 74. o.), aki nevelőintézetben élő gyermekeket figyelt meg. Megfigyelései szerint azok a csecsemők, akik életük első öt hónapjában anya nélkül nőttek fel, és nem volt egy szeretetteljes pótanya sem, igen súlyos és helyrehozhatatlan károsodásokat szenvedtek el, mely a későbbi életkorban akár felnőttkori elmebetegségben, devianciákban jelentkezett. A mai vizsgálatok szerint ezek a károsodások még kompenzálhatóak, ha kialakul egy megfelelő nevelői környezet és kialakul egy szeretetteli kapcsolat a gyermek és a nevelő (akár pótanya) között. A szociális izoláció tünetei azonban előfordulhatnak akkor is, ha a gyermek családban él, de elhanyagoló, ingerszegény környezetben van. Ma már egyre ritkábban fordul elő, hogy az anyák nyíltan elutasítanák gyermeküket, vannak azonban olyan helyzetek, amikor ez az anya lelki zavarai miatt megtörténik. Egy Ohaoi kórházban megtörtént esetet ír le Bagdy Emőke (Családi szocializáció és személyiségzavarok című könyvében), melyben egy hathónapos csecsemő került súlyos ruminációs tünetekkel kórházba. Minden emberi közeledésre erős sírással reagált, gyakran hányt, viszont ha magára hagyták akkor megnyugodott. A gondozónője vett észre, hogy a csecsemő szándékosan hányt, szinte élvezettel tette azt, és ennek nyomán kezdtek el a családban is vizsgálódni. Kiderült, hogy az édesanya súlyos beteg volt, hasadásos elmezavarral kezelték korábban, gyermekét idegennek tekintette, szoptatni sem volt hajlandó, gépiesen bánt a csecsemőjével. A csecsemővel folytatott szeretetteljes gondozás hatására a kórházban a tünetek néhány hét alatt megszűntek, a csecsemő ragaszkodni kezdett a gondozónőhöz és érzelmileg kinyílt, játékossá élénkké vált.
A nyílt elutasítással szemben sokkal gyakoribb, amikor az anya saját maga számára sem tudatosan, de elutasítja a gyermekét, nem történik meg a gyermek érzelmi szükséglet-kielégítése. Ez a rejtett elutasítás általában az anyaszerepre még értetlen, „személyiségfejlődésükben megakadta nőkben alakul ki” ( Bagdy 31. o.) akik még nem készültek fel az anyai szerepre. Ezekben az esetekben a gyermek csak a nehézségek okozója, amely gondokat okoz az anyának. Ezek az anyák szintén gyengédség, öröm nélkül látják el csecsemőjüket, az anyai feszültség és nyugtalanság a csecsemőben is nyugtalanságot vált ki, és síróssá, nyűgös babává válik, ami miatt tovább romlik az anya – gyerek kapcsolat, a csecsemő fejlődése zavarttá válik, betegségekre is sokkal fogékonyabb lesz.
Az anyai elutasítás harmadik formája az elhanyagoló nevelés, a nevelési apátia, mely során a szülő bár érzelmileg a gyermek mellett áll, mégsem törődik megfelelően a gyermek életvitelével, nem irányítja tevékenységeit. Ezek a gyerekek a saját maguk útján járnak, túlságosan nagy szabadságot kapnak és hiányoznak számukra a minták és korlátok. Az elhanyagoló nevelés körébe tartozik a gyermek háttérbe szorítása a testvérekkel szemben. Általában ez sem tudatosan történik meg a szülők részéről, viszont a fejlődés során szintén nagyon erős neurotizáló tényező lehet a testvérféltékenység.
A szülők mellett igen fontos szerepet játszanak a testvérek is a gyermekek szociális fejlődésében. A gyermek számára a testvér érkezése megzavarhatja a már kialakult anya – gyerek kapcsolatot, hiszen megváltozik az érzelmi légkör, lecsökken a gyermekre fordított idő. Jó családi légkörben, ahol a szülők nem szolgáltatnak okot a rivalizációra, nagyon előnyös a gyermek számára, ha van testvére. Lehetővé teszi az alkalmazkodást a különböző helyzetekben, a különböző nemű testvérek esetén elősegíti a másneműekkel való kapcsolat kialakítását is. A gyermek az újszülött testvérre általában még nem féltékeny, hiszen egyértelmű a gyermeknek saját testi fölénye. A gyermek később sem a testvérre lesz féltékeny, hanem arra, hogy az édesanya figyelmét elvonja a kistestvér, vele kevesebb időt tud tölteni és ilyenkor igyekszik akár azzal is felhívni magára a figyelmet, hogy rosszalkodik. Az igazi féltékenység és rivalizáció akkor kezdődik el amikor a kisebb testvér már képes lesz elvenni a játékokat, önállósulni kezd. Ekkor indul meg egy pozíció harc, egyfajta rivalizáció, melyben azonban a gyermek olyan társas viselkedési formákat tanul meg, melyek segítségével később a kortárscsoportokban sokkal jobban fog boldogulni. Ha a szülők nem erőltetik a kisebb testvér szeretetét, akkor az általában magától is kialakul, illetve ha bevonják a nagyobb testvért a kisebb gondozásába, közben mesélnek neki arról, hogy milyen volt ő csecsemőkorában, akkor a rivalizáció és a féltékenység kikerülhető. Az „igazi, szociálisnak is nevezhető kapcsolat akkor kezd a testvérek között kialakulni, amikor már az egyik elérte az iskolást kort” ( Murányi 67. o) Ebben az időszakban nagyon gyakoriak a veszekedések, hangos szóváltások, de gyorsak a kibékülések is, és ha a szülők ezekbe a konfliktusokba nem avatkoznak bele, akkor a gyerekek megtanulnak nyerni és veszíteni, elsajátítanak konfliktus megoldási módokat. A testvérhelyzet azokban az esetekben okoz problémát és vált ki magatartászavarokat, ha a szülők valamelyik gyermeket előnyösebb helyzetbe hozzák, erősítik a testvérek közötti rivalizációt, nem veszik figyelembe az egyedi eltéréseket, nem tartják tiszteletben az egyéniségüket a gyermekeknek. (16)
A rejtett elutasításnál sokkal gyakoribb anya magatartás a túlzott aggodalmaskodás a gyermek iránt. Az ilyen anya nagyfokú szorongást érez, mely a gyermek növekedését végigkíséri. Vizsgálatok szerint gyakran ennek a magatartástípusnak a hátterében is az ellenséges indultok húzódnak meg, mivel az édesanya számára a gyermek nagyon sok problémát és feladatot okoz. Ezen ellenséges érzések miatt kialakul benne egy bűntudat, ami aggodalom formájában jelenik meg nála. Ez a fajta magatartás azért veszélyes, mert az anya a szorongásával feszültséget sugároz a gyermeke felé, mely így állandóan frusztrálja a gyermeket. Ez az anyai magatartás leginkább az első gyermek születésénél jelentkezik, a későbbiek folyamán a már meglévő tapasztalat is segíti az anyát.
Súlyos környezeti ártalom a rossz családi légkör, a félelemkeltő, durva, merev szigorú szülői magatartás, a szeretet megvonása, amely során nem tud kialakulni a gyermek biztonságérzete, nem alakulhat ki megfelelően az értelmi és erkölcsi fejlődés alapja sem. A szülők igen gyakran tagadják maguk és a környezet előtt is, hogy nem szeretik gyermeküket, a nem megfelelő bánásmódot sokkal inkább gyermekük rosszaságával és annak hibáival indokolják. Ez ad okot a szülők számára arra, hogy eltiltják a játékoktól, szidást, fenyegetést kap a gyerek és megvonják szeretetüket is. A gyermekben azonban az érzelmek viszzautasítása különböző pszichikus mechanizmusokat indít el, próbál állandóan a szülők kedvében járni, mindig arra koncentrál, hogy nekik megfeleljen, így másra már nem tud figyelni. Másik lehetséges reakció, hogy törekszik arra a gyermek, hogy a figyelmet bármi áron magára irányítsa. Ez lehet bohóckodás, rosszaság is, az a fontos számára, hogy figyeljenek rá, még akkor is ha büntetést kap. Igen súlyos reakció erre a helyzetre, ha a gyermek továbbadja a feszültséget, társaival, más felnőttekkel szemben lesz ellenséges, agresszív, rombolni, kegyetlenkedni kezd. Nagyon gyakori az is, hogy ilyen helyzetben a gyerek megijed saját érzéseitől, indulataitól, és attól fél, hogy emiatt nem szeretik a szülei. Ebben az esetben elfojtja a haragját és egy erős szorongás alakul ki nála, ami állandósul és minden helyzetre kiterjed. Lassanként minden új helyzettől félni fog, kerüli a gyerekek társaságát is, mivel fél a visszautasítástól, a játék közben feltámadó agressziótól, és a kudarcoktól. Az ilyen gyerekek magányossá, depresszívvé válnak, különböző pótcselekvések és kényszercselekvések alakulnak ki náluk.
Az alkoholista, deviáns, mentális betegségben szenvedő szülők is nagyon károsan hatnak gyermek fejlődésére. A deviáns család nem tudja biztosítani a gyermek számára a társadalmi stabilitást, de az anyagi szükségleteket sem. A szülők kiszámíthatatlan viselkedése pedig állandóan bizonytalanságban és nyugtalanságban tartja a gyermeket. Ezekben a családokban jellemző, hogy hol túlságosan is kényeztetik a gyereket, esetenként ajándékokkal próbálják kárpótolni az elmaradt szeretetet, hol pedig dühösen, esetleg kegyetlenül bánnak velük. Ehhez párosul még az is, hogy a gyermeket az iskolában és egyéb környezetében is negatívan ítélik meg a családi helyzete miatt. A gyermeket ez bizalmatlanná, visszahúzódóvá teszi, állandósítja benne a szorongást. Alkoholista családokban gyakran előfordul az is, hogy a szülők alkoholos befolyás alatt a gyermeket is itatatják, a gyermek szervezete érzékennyé válik az alkoholra, személyiségfejlődése károsodik.
A túlzott szigorú nevelési módszer is igen károsan hat a gyermek fejlődésére. A szülők a gyermek elé teljesíthetetlen, irreális követelményeket támasztanak, állandóan ellenőrizgetik, utasítgatják őt, rendszeresen csak a hibáikat hangoztatják, hiányzik a dicséret, az elismerés. A szülők ezekben az esetekben arra törekednek, hogy a gyermek tisztelje őket, hogy fennmaradjon a szülői tekintély. A gyermek minden önálló véleményét, kezdeményezését és kritikáját szigorúan megtorolják, megvonják a szeretetet, esetleg testileg is bántalmazzák. Ennek a nevelési stílusnak az ellenkezője az elkényeztető nevelés, mely során a szülők nem kívánják meg a gyerektől azokat a feladatokat, melyeket képességei és életkora szerint elvárhatnának tőle, általában elvégeznek helyette minden feladatot segítik és óvják azokban a helyzetekben is, amikor arra nincsen objektív indok. Ezek a szülők féltik a gyermekeiket, nem engedik őket barátkozni sem, viszont a hibáik felett szemet hunynak, túlságosan is sokat dicsérik őket, akkor is ha olyan dolgot végeznek el, ami életkorukban már elvárható lenne. Mindkét nevelési stílus kórosan befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését, azonban a legveszélyesebb ennek a kettőnek a váltogatása. Ez a következetlen nevelés, melyet a követelmények labilitása és váltogatása jellemez. A szülő hangulatától függ, hogy egy adott cselekedetet elismer vagy éppen büntet. Általában a szülő elsődleges nevelési módja az elhanyagolás, és amikor a bűntudat már nagyon erőssé válik nála, akkor minden figyelmével a gyermek fel fordul és vagy túlzott szigorral vagy pedig éppen túlzott engedékenységgel viszonyul felé.
A túlzott szigor vagy az elkényeztetés a gyermek önállóságát veszélyezteti, csökkenti a realitáshoz való alkalmazkodást, a stabilitáshoz és a biztonsághoz való érzését. Az elhanyagoló nevelés következtében önbizalomhiány, depresszív állapot, befolyásolhatóság alakul ki. Az elhanyagoló nevelés következtében a gyermek korán önállósodik, olyan társaságot és helyzeteket keres, amiben sikerélménye lehet. Ez pedig elindíthatja egy deviáns karrier felé.
A viszonylag jó családi körülmények között élő gyermekeknél is bekövetkezhetnek sérülések. Az egyik ilyen gyakori szituáció a szülők válása, vagy a kapcsolat megromlása. Az szülők egymás közötti viszályai a gyermekben igen mély érzelmi válságot idéznek elő. A szülők iránt érzett bizalom, szeretet ezekben az estekben gyakran haraggá, indulattá alakul át. A gyermek ezekben az esetekben dekoncentráltá válik, nem csak magatartása, hanem tanulmányi eredményei és társas viszonyai is megromlanak.
Fontos esemény a gyermek iskolába lépése, mely az önállósodásnak egy igen kitüntetett szakasza. Ha ebben az időszakban a szülők nehezítik vagy gátolják a gyermek önállósodását illetve leválási törekvéseit, akkor az negatívan hat a gyermek fejlődésére. A leválási szándék akadályozása lehet akár manipulációval, érzelmi zsarolással, túlzott szeretetadással. Jellemző, hogy ilyenkor a szülő újra gyakran ölbe veszi gyermekét, többet foglalkozik vele, mint korábban, ágya mellé ül, esetleg újra vele is alszik. A leválás akadályozása igen súlyos magatartási zavarokat, pszichogén tüneteket eredményezhet, főleg a kilenc – tíz éves korú gyerekek estén nagyon veszélyes a szülőkhöz való túlzott kötődés. Ezeket a szülőkhöz túlságosan kötődő gyermekeket a kortárscsoportok sem fogadják be, így akadályozva van a másodlagos szocializációs folyamatuk, nem történhet meg a leválás. A másodlagos (kortársi) szocializáció során a serdülök érdeklődésébe kerül saját tulajdonságai és pszichés állapota. „Az önismereti érzékenység, az új modell- és kompetencia keresés, a nemi szerep vállalásának konfliktusai, az énazonosság megteremtésének hullámzásai nélkülözhetetlenné teszik számára a vele egykorúakkal való állandó és széleskörű csoportéletet, a hosszú együttléteket, a mélyebb és felületesebb társas kapcsolatokat.” (Murányi 26. o.) A kortárscsoportokban új azonosulási modellek alakulnak ki a kortárscsoportok révén, melyek referenciacsoportként működnek, és a csoport által adott minősítés önminősítéssé alakul át. Ezen folyamat során történik meg a szimmetrikus kommunikáció elsajátítása, a belső-kontroll attitűd kialakulása, a nemi szerep, az énazonosság és a társadalmi azonosságtudat, a szociális identitás.
A válások legszomorúbb oldala, amikor a szülők azon vitatkoznak, melyiküknél helyezze el a gyermeküket a bíróság. Cikkünk áttekinti, milyen szempontokat vesz figyelembe a bírói gyakorlat a döntés során. Foglalkozunk a gyermekelhelyezés későbbi megváltoztatásának lehetőségével is.
A családjogi törvény (Csjt.), valamint az egyéb családjogi jogszabályok elsődleges feladata a család, illetve ezen belül elsősorban a gyermek védelme. Bizonyos, manapság "trendi" bulvárvélekedésekkel szemben ugyanis a társadalom alapegysége a család, amely biztosítja azt a környezetet, amelyben megteremthetők a gyermek születésének, felnevelésének legkedvezőbb feltételei. Acsalád széthullását éppen ezért leginkább a gyermek sínyli meg.
A gyermekelhelyezési perek a legcsúnyább bírósági ügyek közé tartoznak, ahol valódi igazságot nem is kereshetnek az egymással perlekedő felek, hiszen ezzel a lehetetlent kérnék számon a bíróságtól. A bíróság ugyanis a szülők szétválása, megegyezésre képtelensége miatt a per "tárgya", a gyermek szempontjából csak rossz megoldások közül választhat, s meg kell találnia azt, amelyik a lehető legjobban szolgálja a gyermek érdekét.
A bírói gyakorlat kimunkálta azokat a szempontokat, amelyek alapján dönteni lehet a gyermek elhelyezéséről. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be, segítségül hívva a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban kiadott 17. számú Irányelvét.
A gyermek elhelyezésének alapvető szempontja: a gyermek érdeke. Mindez megköveteli, hogy a bíróság a gyermek életét érintő minden körülményt feltárjon. Ezekben a perekben egyébként kötelező mindkét szülőt meghallgatni. Ez alól csak az elháríthatatlan akadály jelent kivételt.
Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhelyezés kérdésében való döntéshez
- a környezettanulmány,
- a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye,
- megfelelő esetekben a pszichológiai szakvélemény.
Az utóbbi beszerzése a Legfelsőbb Bíróság szerint különösen akkor indokolt, ha a kellő alapossággal felderített tényállás alapján - az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel - várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elősegíti a gyermek érdekét szolgáló helyes döntést.
A gyermekelhelyezés során - a gyermek korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni a gyermek véleményét is. A bírói gyakorlat szerint a gyermek akkor tekinthető az ítélőképessége birtokában levőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani véleményét.
Általános szabály, hogy indokolt esetben - így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri - meg kell hallgatni a gyermeket. A meghallgatás szakértő útján is lehetséges (a gyakorlatban ez az elterjedt forma). A gyermek közvetlen meghallgatásának ugyanis csak akkor van értelme, ha a gyermek életkora, illetve - amennyiben arra a per adataiból következtetni lehet - érettsége ezt lehetővé teszi. (A bíróság előtti megjelenés a felnőttek számára is stresszhelyzetet teremt, hát még egy gyermeknek.)
A Csjt. szerint - a szülők megegyezésének hiányában - a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. A döntéshez a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva.
Nemegyszer mindkét szülő egyaránt képes és alkalmas a gyermek nevelésére, körülményeik, személyi tulajdonságaik erre megfelelőek. A gyermeket azonban - ha a házasságot a bíróság felbontja - csak egyiküknél lehet elhelyezni. Ebben a helyzetben a körülményekben fennálló kis különbség is döntő lehet a gyermek elhelyezésénél.
A bizonyítás során feltárt körülményeket együttesen kell mérlegelni. Nem szabad egyes kiragadott körülményeket túlértékelni, más szempontokat pedig figyelmen kívül hagyni. Ez ugyanis akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön.
A Csjt. szerint a tizennegyedik életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés csak a gyermek beleegyezésével hozható, kivéve, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyezteti. Ilyen veszélyeztetésnek minősül például, ha a gyermek az érdekeivel nyilvánvalóan szembenálló befolyás hatására vagy kizárólag azért választja a nevelésre kevésbé alkalmas szülőt, mert jobb anyagi körülményeket biztosít, vagy - mint "megértő" szülő - eltűri a gyermek szabados életvitelét.
A döntés során azonban a bíróságnak arra is tekintettel kell lennie, hogy a Csjt. szerint a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja a szülői házat vagy a szülő által kijelölt más tartózkodási helyet, ha az fontos okból érdekében áll.
A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.
Az, hogy a gyermek elhelyezésénél irányadó összes körülményt fel kell tárni, és azokat együttesen kell mérlegelni, nem mond ellent annak, hogy a gyermek életét érintő egyes körülményeknek egyes konkrét esetekben különösen nagy jelentőségük lehet. A bírói gyakorlat a következő szempontokat ítéli ilyennek.
"A gyermeknek az anyja mellett a helye", tartja a mondás. Közismert tény azonban, hogy - a kétkeresős családmodell következtében - a nők túlnyomó része keresőfoglalkozást folytat. Ennek folytán a családon belüli hagyományos munkamegosztás lényegesen megváltozott. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sérti a házastársi egyenjogúságot, ha az egyik házastárs a másikra hárítja a háztartási teendőket, a gyermek gondozásával kapcsolatos feladatokat.
A bírói gyakorlat szerint az a házastárs - akár férfi, akár nő -, aki az említett kötelezettségek teljesítésével bizonyította, hogy alkalmas a gyermek körüli teendők ellátására, a gyermek életkorától és nemétől függetlenül, egyenlő feltételekkel igényelheti, hogy a gyermeket nála helyezze el a bíróság. Agyermek nevelésében, ellátásában ténylegesen tanúsított magatartás mérlegelésével hozható olyan döntés, amely a gyermek érdekét szolgálja.
Önmagában a gyermek nemének és életkorának nem lehet döntő szerepe az elhelyezésnél. A gyermek neme és kora csak az ügy valamennyi körülményével összefüggésben értékelhető. Ez különösen azzal kapcsolatban bír jelentőséggel, hogy a gyermek nemére és korára tekintettel melyik házastárs mutatott több és jobb nevelési készséget.
A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Emiatt a gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában nevelkedhet.
Ezzel kapcsolatban nem a lakóhelynek, hanem a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak van elsődleges jelentősége. A Legfelsőbb Bíróság irányelve szerint az, hogy a gyermek megmaradhasson az egészséges fejlődését elősegítő addigi környezetében, olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között kiemelten kell értékelni. Cél, hogy a gyermeket megkíméljék az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól.
Az állandóság, a megszokott környezet sem lehet persze kizárólagos rendezési elv. Adott esetben ugyanis éppen a gyermek érdekében kell megváltoztatni a gyermek környezetét.
A bírósági határozat alapján a gyermeket kiadni köteles szülő súlyosan vét a gyermek érdekei ellen, ha a gyermeket visszatartja magánál. Az ilyen - akár erőszakkal, akár más jogellenes magatartással - teremtett vagy fenntartott helyzet általában még akkor sem adhat alapot az állandóság - mint a gyermek elhelyezésénél figyelembe veendő körülmény - döntő súlyú értékelésére, ha ez az állapot hosszú ideje áll fenn.
A bírói gyakorlat szerint a gyermeknevelésre való alkalmatlanságra utal, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől, és a befolyásolt gyermek érzelmeire hivatkozással kívánja megakadályozni, hogy a gyermek ahhoz kerüljön, akinél a bíróság elhelyezte. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a szülőnek kötelessége felkészíteni a gyermeket arra, hogy a másik szülőhöz kerül, a fogadó szülőnek pedig kötelessége elősegíteni, hogy a gyermek úgy szokja meg új otthonát, hogy a régi környezetében megszokott személyekkel, így különösen a másik szülővel, megfelelő kapcsolatot tarthat fenn.
Súlyosan esik a szülő terhére, ha - szembeszegülve a bírósági határozattal - különböző eszközökkel (akár új perek ismétlődő indításával) akarja megakadályozni, hogy a gyermek a másik szülőhöz kerüljön. Az ilyen szülő alaptalanul bízik abban, hogy - az állandóság szempontjára tekintettel - a gyermek végül is nála marad.
A bíróságnak ilyenkor alkalmaznia kell mindazokat a jogi eszközöket, amelyek meggátolják bármelyik szülő erőszakos, önkényeskedő, a bírósági határozat kijátszására irányuló magatartását. Itt említjük meg, hogy ha valamelyik szülő jogellenesen, önkényesen viszi el a gyermeket a másik szülőtől, megfelelő rendelkezéssel (például ideiglenes intézkedéssel - ezzel kapcsolatban lásd a 44. oldalt!) olyan helyzetet kell teremteni, hogy a jogszerűen eljáró szülő érvényt szerezhessen jogainak.
A család szétesése rendszerint súlyos válságot idéz elő a gyermeknél. Különösen így van ez akkor, ha a szülők válása miatt a testvéreknek is el kell szakadniuk egymástól. Minthogy a testvérek közössége jelentős kötőerő, a gyermek elhelyezésénél a bíróság általában arra törekszik, hogy a gyermekek a szülők elválása után is együtt maradjanak. Ha ugyanis a testvérek közösen élik át a házasság felbomlását, kevésbé sérülnek a szülők szétválása miatti traumától. Abírói gyakorlat ennek megfelelően az, hogy ha mindkét szülőnél egyformán kedvezőek is a feltételek, csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni.
Természetesen nem minden családban kötődnek erősen egymáshoz a gyermekek. Ennek oka lehetnek például
- a testvérek közötti jelentős korkülönbség,
- az egymástól eltérő adottságok, érdeklődési körök, igények.
Mindez gyengítheti a testvérek ragaszkodását egymáshoz. Az is előfordulhat, hogy a gyermeket valamelyik szülőhöz olyan mély érzelmi kötődés fűzheti, amely erősebb a testvéri szeretetnél. Különösen a serdülőkorú gyermek kívánsága nem hagyható figyelmen kívül még akkor sem, ha tizennegyedik életévét nem töltötte be.
A testvérek közötti kapcsolatot gyengítő körülmény lehet az is, egyikük az egyik, másikuk a másik szülőnél él már hosszabb ideje, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag már megvalósul.
Ilyen esetekben a bíróság a szülők megállapodásának hiányában vagy erre irányuló kérésükre is határozhat úgy, hogy a gyermekeket megosztva helyezi el a szülőknél.
A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és kötelesek támogatni egymást. A bírói gyakorlat szerint a házastársi hűséget sértő magatartás akkor értékelhető körülmény a gyermek elhelyezése körében, ha az a családdal szembeni felelőtlenséget, önzést, közömbösséget juttatja kifejezésre. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy ez a szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal.
Persze ahhoz, hogy ebben a nehéz kérdésben a bíróság állást tudjon foglalni, fel kell deríteni a perben, hogy milyen előzmények vezettek az életközösség megszakadására. Ha ugyanis a visszamaradó házastárs szeretet nélküli, tűrhetetlen magatartásával, netán tettlegességgel vagy esetleg a házastárs számára elviselhetetlen más magatartással (pl. sorozatos megaláztatás, megszégyenítés, kíméletlen önzés) maga idézte elő a házasság megromlását, a másik házastárs távozását, ez éppen ennek a szülőnek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgálhat - az összes körülmények körében terhére mérlegelendő - bizonyítékul.
Egyértelmű a bírói gyakorlat abban, hogy amíg a gyermek nevelésére valamelyik szülő és környezete alkalmas, a gyermek más személynél általában - kivételes körülmények hiányában - nem helyezhető el. Előfordulhat azonban, hogy a gyermek érdekeit veszélyezteti, ha bármelyik szülőnél helyezi el a gyermeket a bíróság. Ilyen esetben a bíróság - a kereset és az esetleges viszontkereset elutasítása mellett, erre irányuló külön kereseti kérelem nélkül - harmadik személynél is elhelyezheti a gyermeket. Ennek feltétele azonban, hogy ez a személy maga is kéri a nála való elhelyezést.
A fentiekből világos, hogy a nagyszülőnek vagy más személynek arra hivatkozása, hogy jobb anyagi körülmények között él, jobb nevelési feltételeket tud biztosítani, mint a szülő, egymagában nem szolgálhat alapul arra, hogy nála helyezze el a gyermeket a bíróság.
A Legfelsőbb Bíróság azon az állásponton van, hogy az önzetlenül végzett, kizárólag a gyermek iránti szeretetből fakadó többletmunka értékes segítséget nyújt ugyan a gyermek egészséges, gondos neveléséhez, s a rokoni szeretet gazdagítja a gyermek életét, amiért a gyermek és szülei is hálával tartoznak, de a segítségnyújtás nem járhat azzal a következménnyel, hogy a gyermeket valamelyik szülőjétől elidegenítsék. Különösen nem járhat azzal, hogy egymagában ezen a címen kellő alappal lehessen kérni a gyermek elhelyezését a gondozásában eddig részt vett személynél.
Egészen más a helyzet azonban akkor, ha - akár körülményeinél, akár személyi tulajdonságainál fogva - a szülők egyike sem alkalmas a gyermek nevelésére. Ilyenkor szükség van arra, hogy a gyermeket harmadik személynél helyezze el a bíróság. Ebben az esetben leginkább a közeli rokonok közül választható ki a gyermek gondozására alkalmas személy. A döntés során előnyben kell részesíteni azt a nagyszülőt vagy más személyt, aki addig is bizonyította, hogy alkalmas a gyermek nevelésére, és továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását.
Előfordul, hogy a gyermeket azért nem lehet egyik szülőnél sem elhelyezni, mert a szülők közötti gyűlölködés miatt egyikük sem képes a gyermeket a nélkül nevelni, hogy szembe ne fordítsa a másik szülővel. Ilyen kivételes esetben is indokolt lehet, hogy a bíróság harmadik személynél helyezze el a gyermeket. A döntésnél persze tekintettel kell lenni arra is, hogy a harmadik személy pártatlan tud-e maradni a szülők vitájában, képes-e elősegíteni, hogy a gyermekkel mindkét szülő kapcsolata élő maradjon.
A harmadik személynél történő elhelyezés esetén ezt a személyt a kiskorú gyámjául kell rendelni. A gyámrendeléssel kapcsolatos eljárás lefolytatása érdekében a bíróság megküldi a gyermekelhelyezésről szóló jogerős ítélet kiadmányát a harmadik személy lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságnak.
Ha sem szülő, sem pedig harmadik személy nincs, akinél a gyermek elhelyezhető, és a kiskorú érdekében állami gondozás látszik indokoltnak, a bíróság haladéktalanul megkeresi a gyámhatóságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében. Ha a szülői felügyelet megszüntetése is indokolt, a bíróság hivatalból is dönthet erről.
A Csjt. szerint a gyermekelhelyezés megváltoztatását - két éven belül, illetőleg a határidő letelte után is - csak abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
Az említett törvényi rendelkezés alkalmazásánál a körülmények lényeges megváltozását a gyermek érdeke szempontjából kell vizsgálni. Nem elég tehát a körülmények lényeges megváltozása, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az elhelyezés megváltoztatása szolgálja-e a gyermek érdekét. Lényeges körülményváltozás lehet például az elvált házastárs új házasságkötése, lakáshelyzetének rendeződése, anyagi viszonyainak javulása.
Ha a szülők az életközösség megszakadása után peren kívül megállapodtak a gyermek elhelyezésében, és a megállapodásnak megfelelően a gyermeket a szülő huzamosan gondozta, az ellene indított - gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti pernek minősülő - per csak akkor vezethet sikerre, ha a jogszabály által megkívánt kettős feltétel fennáll.
Mindennek azért van nagy jelentősége, mert előfordul, hogy az a szülő, aki közvetlenül nem maga neveli a gyermeket, a másik fél zaklatására használja fel a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per indításának lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság szerint a szülő gyakran éppen azzal bizonyítja a gyermek nevelésére való alkalmatlanságát, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt sorozatosan - nemegyszer rövid időközökkel - egymás után indított perekkel nyugtalanítja a gyermeket megfelelően gondozó szülőt, és zavarja a gyermek neveléséhez elengedhetetlenül szükséges nyugodt légkört. Az ilyen törekvés nincs tekintettel a gyermek érdekeire, ezért bírósági védelmet nem kaphat.
Ugyanígy kell megítélni azt a szülőt is, aki tartási kötelezettségét nem teljesítette, vagy az alól kibújni igyekezett, s aki csak a másik szülő által ellene indított tartási perben támaszt igényt arra, hogy a bíróság a gyermeket nála helyezze el.
A gyermekelhelyezéssel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés az is, hogy miként kell értékelni annak a szülőnek az új házasságkötését, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte. A gyermek életében is kedvező fejlemény lehet szülőjének új házasságkötése, ha az új házastárs a gyermek nevelésére képes és alkalmas olyan személy, akitől kellő erkölcsi, anyagi támogatásban részesülhet, s aki a közös otthonban nyugodt légkört képes biztosítani.
Ugyanakkor az új házastárs gyermeknevelésre alkalmatlansága, a gyermekkel szembeni ellenszenve, a környezet olyan alakulása, melyben a gyermek nyugodt, egészséges fejlődésének feltételei nincsenek biztosítva, a gyermek elhelyezésének megváltoztatását eredményezheti.
A bírói gyakorlat szerint tehát a szülő új házasságkötése önmagában nem elegendő ok a gyermekelhelyezés megváltoztatására. Erre akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy a szülő új házasságkötésével kialakult új környezetre tekintettel az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
A fentebb mondottak arra az esetre is vonatkoznak, amikor az új házasság következtében a családban mostohagyermekek nevelkednek együtt. Önmagában ez a körülmény sem ok az elhelyezés megváltoztatására, hiszen a mostohagyermekek között kialakuló egészséges kapcsolat még kedvező is lehet a gyermekek számára. Az elhelyezés megváltoztatása válhat viszont szükségessé akkor, ha a mostohatestvérek között olyan tartósan rossz kapcsolat alakul ki, amelyre tekintettel ez az intézkedés szolgálja a gyermek érdekét.
Abban az esetben, amikor a szülők a gyermek elhelyezéséről egyezséget kötöttek, és utóbb az egyik szülő pert indít a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt, gondosan vizsgálni kell, hogy
- letelt-e a perindításra vonatkozó, már említett határidő, illetőleg
- a körülmények változása folytán a megállapodás valóban súlyosan sérti-e valamelyik fél érdekét,
- az egyezség megváltoztatása a gyermek érdekét szolgálja-e, továbbá
- valóban megváltoztak-e azok a körülmények, amelyek a gyermek korábbi elhelyezését indokolták.
A Legfelsőbb Bíróság irányelve szerint a bírósági tárgyalás gondos előkészítésével érhető el, hogy a veszélyeztetett gyermek azonnali bírósági segítséget kapjon elhelyezése megváltoztatásához, de az is, hogy kitűnjék, vajon nem alaptalan perlésről van-e szó. Ha igen, akkor a jól előkészített első tárgyaláson indokolt befejezni a pert a kereset érdemi elutasításával. Ezáltal a lehető legrövidebbre lehet csökkenteni azt az időt, amely alatt a gyermeket megfelelően tartó szülő zaklatása fennáll.
A szülők általában maguk tudják rendezni a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését. Az ilyen megállapodás az úgynevezett közös megegyezéses házasságfelbontás egyik feltétele is. Az egyezség önmagában üdvös, hiszen arról tanúskodik, hogy a szülők még beszélnek egymással, s valószínűleg képesek felülemelkedni egyéni sérelmeiken. * Az egyezség lehetősége azonban nem biztosít korlátlan szabadságot a szülők számára a döntésben. Olyan megoldást kell ugyanis választaniuk, amely a legjobban biztosítja a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. A Legfelsőbb Bíróság szóhasználatával a gyermek elhelyezése ezért nem lehet a rossz értelemben vett alku tárgya. Amennyiben a gyermek elhelyezésére vonatkozó szülői egyezség nyilvánvalóan ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt nem hagyhatja jóvá.
A jóváhagyás megtagadása sem járhat azonban azzal, hogy a gyermek elhelyezése megoldatlan maradjon. Éppen ezért a bíróság ilyenkor a gyermek elhelyezésére irányuló kereseti kérelem hiányában is hivatalból dönthet a kérdésben. * A házastársaknak alaposan meg kell gondolniuk, hogy milyen egyezséget kötnek egymással, mert a bíróság által jóváhagyott egyezségük köti őket, annak olyan a hatálya, mint az ítéletnek. Ráadásul az egyezség megváltoztatását a jóváhagyástól számított két éven belül - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni a bíróságtól, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti. Az elhelyezés megváltoztatására később is általában csak kivételesen, szigorú feltételek mellett kerülhet sor. * A mondottak miatt a bíróság az egyezség jóváhagyása előtt figyelmezteti a feleket, hogy megegyezésüknél ne legyenek ki nem mondott, titkos fenntartásaik, ne vezesse őket már eleve olyan szándék, hogy később majd - egy új perben - a gyermekelhelyezés megváltoztatását kérik.
A házastársak kötelessége a család, a házasság védelme, mindketten kötelesek biztosítani a családban élő gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeket. Mindkét szülőnek egyaránt joga és kötelessége e célok elérésének elősegítése. Ez következik a Csjt.-nek abból a rendelkezéséből is, amely szerint a házastársak jogai és kötelességei egyenlőek, a házasfeleknek közösen kell dönteniük a házasélet ügyeiben. Aszülők - eltérő megállapodásuk vagy a bíróság ellentétes döntése hiányában - a szülői felügyeletet is együttesen gyakorolják, tekintet nélkül arra, hogy együtt élnek-e vagy sem.
Előjogok tehát egyik házastársat sem illetik meg. Az egyenjogúság alapján egyaránt felelősek a gyermek ellátásáért, a neveléssel kapcsolatos feladatok teljesítéséért, valamint a családon belüli munkák elvégzéséért. A családi közösség fenntartása, a gyermek nevelésének legmegfelelőbb légkör kialakítása és megőrzése mindkét házastárs feladata.
Cél a házasság megmentése
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a család egységének megbomlása a gyermek életét megzavarja, bizonytalanságot, válságot idézhet elő, egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését. A gyermek ugyanis legtöbbször továbbra is mindkét szülőjével, teljes családban szeretne élni. Joggal várható el ezért a szülőktől, hogy múló érzelemváltozások, meggondolatlan kalandok, fellobbanó indulatok, hirtelen támadt összetűzések nyomán kialakult helyzet hatása alatt ne bontsák meg a család egységét.
Mindezekre figyelemmel a bíróságnak a gyermekelhelyezés során vizsgálnia kell, hogy van-e remény a család egységének helyreállítására. Ez főként akkor járhat eredménnyel, ha mindkét szülő őszintén ragaszkodik a gyermekéhez, és a bíróság békítő tevékenységét a szülők közvetlen környezete is támogatja
A Legfelsőbb Bíróság intenciója alapján a bíróságnak arra kell törekednie, hogy erősítse a gyermek sorsáért való szülői felelősségérzetet. Ennek érdekében fel kell tárnia a felek előtt a család szétesésének hátrányos következményeit. Erre a házassági bontóper bármely szakában sor kerülhet. A bíróságnak rá kell irányítania a felek figyelmét a házastársi kapcsolat, a család, a szülő és a gyermek közötti viszony emberi oldalaira, e kapcsolat sokoldalú, érzelemgazdagító, az emberi életet kiteljesítő szerepére. Ezeknek és más körülményeknek a bemutatásával a bíróság a feleket arra a meggondolásra késztetheti, hogy gyermekük érdekében - de saját érdekükben is - kíséreljék meg a családi életük helyreállítását.
Időhúzás vagy gyors döntés?
Atárgyalás vezetése során a bíróságnak gondot kell fordítania arra, hogy a felek közötti ellentétek ne mélyüljenek tovább. A békítést minden esetben újra meg kell kísérelnie, ha az eredményt ígér. Ennek érdekében akár a tárgyalási határnapok közötti időtartamot is meghosszabbíthatja, ha ettől valóban eredmény várható. Ilyenkor azonban - szükség esetén - ideiglenes intézkedéssel rendelkeznie kell a gyermek elhelyezéséről és tartásáról. Más esetben viszont a gyermek érdeke azt kívánhatja, hogy az elhelyezés iránt indított per gyorsan fejeződjék be, és a határozat végrehajtása is haladéktalanul megtörténjék.
Menteni a menthetőt
Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és a házasság fenntartása a gyermek érdekét sem szolgálja, arra kell törekedni, hogy a házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülőjétől érzelmileg elszakad.
Amennyiben mindkét szülő egyaránt alkalmas a gyermek nevelésére, különösen elvárható tőlük, hogy szoros, meghitt kapcsolat kiépítését segítsék elő mindkét szülő és a gyermek között, s ezzel is csökkentsék a gyermeknél a válás okozta megrázkódtatást.
A szülőknek természetesen tekintettel kell lenniük arra is, hogy a gyermek önálló személyiség, akinek elképzelései, vágyai, érzései vannak. E személyiség kedvező irányba fejlődése pedig nagymértékben függ a szülők magatartásától.
A Legfelsőbb Bíróság irányelve rámutat arra, hogy a házasság felbontásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért. Ezt támasztja alá a Csjt.-nek az a rendelkezése, amely szerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a különélő szülőnek pedig joga és kötelezettsége, hogy kapcsolatot tartson a gyermekével, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.
A házasság felbontása ennélfogva nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermek kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásában, az életre való felkészülésében számíthat a segítségükre.
A szülő ellen nevelés
Az, hogy a gyermeket a bíróság az egyik szülőnél helyezi el, nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, s fenntartsa a gyermekével való meghitt viszonyt. Éppen ezért a bírói gyakorlat szerint a gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével. A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására is vezethet.
Ez persze a másik oldalról is igaz. Az a szülő ugyanis, akinél nincs a gyermek elhelyezve, a gyermekkel való kapcsolattartást nem használhatja fel a gyermeket tartó szülő vagy a vele lakó hozzátartozó elleni hangulatkeltésre, olyan remények táplálására, hogy nála a gyermek kedvezőbb helyzetben lenne. A szülőknek kölcsönösen a gyermek érdekében kell cselekedniük
Sajnos manapság
egyre többet hallani, hogy ez a gyerek nem hiperaktív, csak egy jó anyai-atyai
pofonra lenne szüksége, kár rögtön a hiperaktív jelző mögé bújtatni,
bezzeg az én időmben…. Pedig a hiperaktivitás egyre gyakrabban
előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen
információval nem rendelkeznek róla, s amennyiben a saját gyerekükről
kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Ha mégis
megpróbálják, leginkább csak falakba ütköznek, hatásos segítséget nem sokan
tudnak számukra nyújtani. Kritikát annál inkább kapnak. Nem elég, hogy meg kell
birkózniuk csemetéjük különcségével, akinek nevelése sokkal nehezebb az átlagos
gyerekekéhez képest, előbb-utóbb a társadalom teljes értetlenségével is
szembesülnek, kezdve a családi környezettel.
Ez a cikksorozat a hiperaktivitás kiváltó okait hivatott feltárni, s nagy
vonalakban bemutatni, milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen
hiperaktív gyermek. Végül megpróbál adni pár tanácsot arra, hogyan lehet a
hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, s
segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben.
Hiperaktív gyereknek
lenni éppúgy nem lehet könnyű, mint a környezetében élőknek elviselni
egy hiperaktív gyereket. A hiperaktív gyerek lelkileg sokkal sérülékenyebb
társainál. Az őt körülvevő embereket pedig jócskán próbára teszi a
viselkedése, és az annak megváltoztatására és elviselhetőségére tett
nevelési kísérletsorozat, ami egyáltalán nem biztos, hogy kellő
eredménnyel zárul. Bár a kitartásnak mindig megvan a gyümölcse, a hiperaktív
gyerekek esetében ez sokkal nehezebben vehető észre. Sokszor csak a nagyon
közeli hozzátartozók látják a folyamatban bekövetkező pozitív
változásokat, míg a többség még mindig leírja a gyereket egy szóval:
neveletlen.
Az alapvető probléma a hiperaktív gyerek figyelme terén van: egész
egyszerűen semmire se figyel oda. Azaz nem teljesen. Képzeljük el, hogy
egy erdőben ráállítjuk a gyereket egy ösvényre és megkérjük, hogy menjen
el az ösvény végéig. Ez nem egy lehetetlen feladat. A hiperaktív gyerek azonban
már a második lépésnél észrevesz egy pillangót, elindul utána, de akkor megakad
a szeme egy virágon, letépi, de már el is dobja, mert észrevesz egy gombát.
Ebben a pillanatban nem csak az ösvény, de már a pillangó is a múlté. Amikor
kézen fogjuk és megpróbáljuk visszavezetni az ösvényre, számára ez egy új
kaland és kezdődik minden elölről. A gyereknek nagyon jó lehet a
megfigyelő készsége, pusztán a figyelem fenntartásában van nehézsége.
A hiperaktív gyerek
másképpen veszi fel az információt, másképpen tárolja, és másképpen idézi fel,
mint az átlag gyerek. A különbség könnyen megfigyelhető. Ha felteszünk egy
egyszerű kérdést. amire csak egyféle meghatározott válasz adható, a
legtöbb gyerek kis gondolkodás után megadja a választ. A hiperaktív gyerek nem
gondolkodik, azonnal elkezd válaszolni, gyakran még a kérdés elhangzása
előtt. Sokat és gyorsan beszél, többnyire másról, mint amit kérdeznek
tőle. Az ember nem győzi kivárni a végét és ellankad a figyelme a
"figyelemzavaros" gyereket hallgatva. Pedig érdemes figyelni rájuk: a
sok "butaság" között gyakran egészen eredeti, találó dolgokat
mondanak.
A hiperaktív gyerek össze-vissza beszél. Talán soha sem ér az ösvény végére, de
közben rengeteg érdekes dolgot felfedez... A belső ellenőrzés hiányát
figyelhetjük meg akkor is, amikor a gyerek a megfelelő szó helyett
hangzásban hasonlót mond. Amikor kijavítjuk a tévedést, kisebb gyerek dühbe
gurul, a nagyobb gyerek egyszerűen nem ismeri el a tévedést. Mivel
értelmes gyerek, nem vállalja, hogy butaságot mondott, elkezdi megmagyarázni,
bebizonyítani, hogy ő éppen azt akarta mondani, amit mondott.
A hiperaktív gyerek akár öt percen belül is képes kétszer ugyanazt a butaságot
elkövetni, amivel persze előbb-utóbb felidegesíti a legtürelmesebb embert
is, mert a szép szó, magyarázat reménytelen dolognak tűnik. Nem tanul a
tapasztalatból. Ennek oka, hogy az ő élménye egészen más, mint ahogyan mi
gondolnánk. Alapvető dolog, hogy egy meghatározott cél érdekében az egyik
cselekedetből következik a másik. Ha az egyes cselekvéseket gyöngyszemnek
tekintjük, akkor egy cél érdekében felfűzzük a gyöngyöket, és végül – normális
esetben - egy "nyakláncot" kapunk. A hiperaktív gyerek gyöngyszemei
viszont szanaszét hevernek, nem fűzi össze őket semmi, mert az ő
fejéből hiányzik az a fonál, amire a gyöngyszemeket felfűzhetné:
számára az események között nincs egyértelmű kapcsolat. Amikor a
szülő felvesz egy gyöngyszemet és megkérdezi, hogy mi köze van ennek a
másikhoz, a gyerek látszólag még a kérdést sem fogja fel. Számonkéréskor
értetlenül néz ránk, tagadja, hogy köze lenne az eseményhez, valaki másnak
tulajdonítja. Bármilyen hihetetlenül hangzik, nem hazudik
Mindezek összességében eredményezik, hogy társai közül gyorsan kitűnik „furcsa” viselkedésével. Általában nem nagyon tudja a közösség szeretetét kivívni magának, holott minden másnál jobban vágyik rá.
Nem szeretik,
elsősorban a szertelensége (impulzivitása) miatt. A hiperaktív gyerek az
"itt és most"-ban él. Nem tud a sorára várni, nem gondolkodik,
mielőtt beszél vagy cselekszik. Gyakran meglök másokat, berobbanásaival
megzavarja a többiek játékát. Ha kitalál valamit, azt akarja, hogy azonnal úgy
történjen minden, ahogy ő mondja. A gyerekek ellenállására túl gyorsan
reagál, odacsap, vagy valamit megrongál. Meggondolatlanul beszél (a beszéd is
motoros tevékenység), megsért másokat. Ha akadályoztatva van valamiben, akkor
sír vagy dühöng. Nem akar bántani, de meggondolatlanul cselekszik, nem gondol a
következményekre: így válik agresszívvé a viselkedése, holott ő maga nem
agresszív. Sokszor nem is érti, hogy a másik most miért haragszik rá, miért nem
akar vele játszani. A többiek azt tartják róla, hogy mindig ő akar a vezér
lenni. Pedig nem feltétlenül az a célja, hogy irányítsa a többieket, csak nem
tudja elviselni, ha nem történik azonnal az, ami éppen az eszébe jutott. Nehéz
vele egyezkedni, kompromisszumot kötni. Emiatt, ha nem kap felnőtt
segítséget, az iskolában a többi gyerek könnyen kiközösítheti. Szerencsés
esetben és kis segítséggel azonban valódi irányítóvá válhat 8-10 éves korára:
kreatív, új és ötletes játékaihoz a többiek szívesen csatlakoznak.
A hiperaktív gyerekek úgy élik életüket, mint valami báb, amit valaki mozgat.
Ki vannak szolgáltatva belső impulzusaiknak. Nem tudják kontrollálni
önmagukat. Nem csak környezetük, de ők maguk sem tudják előre, hogy a
következő pillanatban mit tesznek vagy mondanak. Állandó bizonytalanságban
és kiszolgáltatottságban élnek. Mivel a viselkedés és annak következménye
között nem észlelnek kapcsolatot, nem tartják felelősnek magukat a
cselekedeteikért. Másokat hibáztatnak, nem értik a számonkérést,
meglepődnek a visszautasításon. Erős szorongás alakulhat ki náluk,
mert azt jól megtanulják, hogy bármit tesznek, abból valamiféle baj származik,
sokszor ugyanis ez az egyetlen dolog, amit a környezet folyamatosan és
következetesen visszajelez. Többnyire rossznak tartják önmagukat, nincs
önbizalmuk. Vágynak a szeretetre, mások elismerésére, de nem ismerik az ehhez
vezető utat. Nyughatatlanságuk miatt gyakran szenvednek, rossz a
közérzetük. Mivel figyelmüket nehezen irányítják, az ingerek elárasztják
őket, ingerlékenyek lesznek, hamar kimerülnek. Környezetük jó szándéktól
vezérelve, de folyamatosan bántja őket, veszekszik, büntet, számon kér.
Soha nincs nyugtuk, mert semmit nem csinálnak az elvárt módon. Sokan közülük
depressziósak lesznek, ami nyugtalanságukat fokozhatja, illetve 10 éves koruk
után is fenntarthatja.
A szülőknek se könnyű. Állandó stresszben vannak. A gyerek próbára
teszi az idegeiket, a szeretetüket, a házasságukat. A hiperaktív gyerekről
nem lehet tudomást nem venni, mindig jelen van. Percenként megszakítja a
szülő munkáját, fölösleges kérdésekkel zaklat. Ha a szülő nem bírja
tovább és elzavarja, akkor a radiátoron kezd dobolni, ha rászólnak, abbahagyja,
de egy perc múlva már a macska farkát húzza. A legrosszabb az, amikor csendben
van. Egyre jobban nő a szülő szorongása, végül a munkát abbahagyva
még éppen meg tudja akadályozni, hogy a vadonatúj videót szétszerelje a gyerek.
A hiperaktív gyerek szülei nem mernek a gyerekkel vendégségbe menni, mert
tudják, hogy fölfordítaná a vendéglátók házát. Vendéget sem hívnak már, mert
úgysem tudnának nyugodtan beszélgetni. Ily módon elkerülhető a mások
tanácsainak meghallgatása is: "Miért nem fogjátok szigorúbban" vagy
ellenkezőleg "Állandóan fegyelmezitek, az a baja" stb. A
nagyszülők nem vállalják a gyereket, mert nem bírnak vele. Akkor sem jobb
a helyzet, ha náluk jó a gyerek, mert akkor ők is a szülők nevelési
hibáival magyarázzák a gyerek viselkedését. Így azután a szülők tele
vannak bűntudattal. Egymást hibáztatják. Új és új módszerekkel
próbálkoznak. Kicsúszik a lábuk alól a talaj és a helyzetnek kiszolgáltatottan,
egymással marakodva élik túl egyik napot a másik után, és akkor még nem
beszéltünk arról, amit a szülők az iskolától kapnak!
Mert a pedagógus
látja ugyan, hogy értelmes a gyerek, sőt gyakran az átlagnál sokkal jobb
képességű, eredményt mégsem lehet vele elérni, messze a képességei alatt
teljesít. Minél jobb képességű a gyerek, annál magasabb osztályba tud jó
tanulmányi eredménnyel eljutni. A hatodik osztálynál azonban megakad, mert
ettől az évtől kezdve még a nagyon jó képességű gyereknek is
sokat kell tanulnia. A tanuláshoz pedig le kellene ülni és egyetlen dolgot
csinálni: összpontosítani a figyelmet.
A hiperaktív gyerekek teljesítménye hullámzó. Vannak napok, amikor nem lehet
rájuk ismerni, mindent úgy csinálnak, ahogy a környezetük mindig is szerette
volna látni. A következő napok azonban talán minden eddiginél nehezebbek
lesznek. Kedves, szolgálatkész gyerekekről van szó, akik mégis gyakran
rendetlenkednek az órán, zavarják a tanítást, a kirándulások alatt állandó felügyeletet
igényelnek.
A pedagógus úgy érzi, hogy a hiperaktívság nevelési hiba. Tehetetlennek érzi
magát, haragszik a szülőre. Szülői értekezleten, fogadóórán ellátja
tanácsokkal a szülőt: fogja szigorúbban, kérdezze ki a leckét, büntesse
meg, stb. - ami tapasztalata szerint, más gyereknél bevált. A szülő a
gyerekről csak rosszat hall, ezért bűntudatot érez és dühös lesz,
mert valódi segítséget nem kap. A hiperaktív gyerek szülei és pedagógusai
között így ritkán alakul ki érdemi együttműködés. Sok szülő ezért
gyakorlatilag megszakítja kapcsolatát az iskolával.
Az iskolában a
hiperaktív gyerekek figyelemzavaruk, nyughatatlanságuk miatt nem tudnak
megfelelni a követelményeknek. Így az iskolakezdéstől egyik kudarc után a
másik érheti őket. A szülők is veszekszenek velük, a tanárok is. A
felnőttek szerint minden probléma abból fakad, hogy a gyerek nem akar
tanulni, figyelni, vagy hogy lusta. Valójában a szegény kisgyerek nagyon is
"akar", kezdetben mindent megpróbál, hogy a tanító néni megdicsérje,
az anyukája örüljön. Hamarosan úgy érzi, a környezetének van igaza, ő a
bűnös, ő a rossz, ő a buta. Tudja, nincs mit tenni, úgy sem
hinné el senki, hogy ő mindent megpróbált, csak mégsem sikerült. Azonosul
a környezet véleményével, és reménytelennek ítéli meg önmagát. Néha az
elkeseredés, a düh a környezet ellen fordítja, mindenkire haragszik, verekszik,
bizalmatlanná válik, minden segítséget elutasít. Hiszen őt már úgy sem
szereti senki, ő már mindenkinek csalódást okozott, neki már minden
mindegy. Nem ritka, hogy kicsit idősebb korban csavarogni kezdenek, majd
bandához csapódva keresik azt a közeget, ahol elfogadják őket. Ekkor már
nem érdekli őket az iskola, gyakran keverednek bajba, vandálkodnak,
alkoholt fogyasztanak, dohányoznak és esetenként súlyosabb dolgokat is
elkövetnek. A környezet még jobban haragszik rájuk és ők még
elutasítottabbnak élik meg magukat. Ezt a negatív kört már nagyon nehéz
megállítani. Egyenes az út az első öngyilkossági kísérlethez…
Pedig a hiperaktív gyerek nem tehet állapotáról, tünetei nem rosszaság vagy
akaratgyengeség miatt alakultak ki! Megfelelő segítségre van szükségük a
szülők és a pedagógusok részéről, súlyosabb esetekben orvos és
pszichológus közreműködésével. A hiperaktív gyerek elsősorban nem is
a tünetei, hanem a "beskatulyázás", a járulékos sérülések miatt
kerülhet igazán hátrányos helyzetbe. Fontos, hogy időben tegyünk valamit,
próbáljuk őket megérteni, elfogadni és ebből az alapállásból
segítsünk! Érdemes arra összpontosítani, hogy a nagyobb gyerekek rendszerint
segítőkészek, szívesen törődnek öregekkel, kicsikkel. Általában
kedvesek, jószívűek, nagyvonalúak, barátságosak, jókedvűek és jó a
humoruk.
Azért minden rosszban is van valami jó!
A hiperaktív gyerek
csillapíthatatlan kíváncsisága, örökös nyüzsgése bár nem könnyíti meg a
szülő dolgát, mégis lehet egy későbbi sikeres, kiegyensúlyozott élet
forrása. A hiperaktív gyerekek másképp látják a világot, mint mi: ugyanakkor az
információ felvételének és tárolásának összevisszasága egyben eredetiséget is
jelenthet. A kreativitásnak éppen az a lényege, hogy a nem nyilvánvaló
összefüggéseket is észrevesszük.
Másrészt, ha egyéb károsító hatások nem érik a gyereket, 10 éves korra a
motoros nyugtalanság erőteljesen csökken. Már képesek megülni a helyükön,
bár továbbra is fütyülnek, dobognak, énekelnek, a "kormányzás"
művészetét azonban többnyire elsajátítják. A figyelmük terjedelme 12 éves
kor körül lesz hasonló társaikéhoz. A figyelem elterelhetősége is
változik. Az őket érdeklő dolgokban megdöbbentő elmélyülésre
képesek: pl., ha a gyerek szeret olvasni, akkor egy jó könyvvel a kezében azt
sem veszi észre, ha ég a ház.
Elálló fül, deformált fül,
hiányzó helix
A fülkagyló különböző fejlődési rendellenességei közül az elálló fül az egyik leggyakoribb rendellenesség. Két fő típusa van az ún. loop ear és az ún. cup ear deformitás. A két típus egymással kombinálódhat is. A loop ear esetén az elálló fülkagylón egy redő az ún. anthelix hiányzik ezért a fülkagyló felső része lapos és a fejtől elemelkedik.
A cup ear deformitás esetén a kagyló porctöbblet miatt emelkedik el a fejtől.
Az elálló fül és a többi fülkagyló deformitás (hiányzó helix, denevérfül stb.) esztétikai probléma, de komoly pszihés problémákhoz vezethet, a gyermeket társai általában csúfolják, kinevetik. A tartós inzultusok önbizalomvesztést, személyiség torzulást okozhatnak. Éppen ezért gyermekkorban az ilyen deformitások korrekcióját javasoljuk, általában iskolakezdés előtt, vagy kisiskolás korban.
A társadalombiztosítás az ilyen jellegű esztétikai beavatkozásokat nem támogatja, de ennek ellenére van mód a műtétek elvégzésére.
Az elálló fül műtéti korrekciója során a fülporcba fel nem szívódó varratokat helyezünk és a hiányzó anthelixet rekonstruáljuk, ha szükséges a fülkagylót a koponyához öltjük vagy a porctöbbletet eltávolítjuk. Az 1-2. ábra kétoldali elálló fül műtét előtti és utáni helyzetét és formáját mutatja.
Hiányzó helix esetén a helix pótlására csúsztatásos fülplasztikát alkalmazzunk (3.-4. ábra). A műtétekre általában altatásban kerül sor, mert a gyermekek a helyi érzéstelenítést nehezen tűrik. Így a beavatkozás sikerét nem kockáztatjuk, illetve kellemetlen maradandó élményt sem okozunk pacienseinknek. A kórházban tartózkodás 1-2 nap.
Míg egy komikusnak akár a védjegyévé is válhatnak hatalmas, elálló fülei, s dollármilliókat hozhatnak számára, addig az átlagembernek inkább kellemetlenséget okozhatnak fejétől nagymértékben elálló hallószervei. Akik azonban úgy döntenek, megkímélik magukat az élcelődésektől, azok számára tökéletes megoldást kínál a fülplasztikai beavatkozás. Az ilyen műtétek során elsősorban a már említett elálló fülek korrekciójára kerül sor, de végeznek fülkagyló és fülcimpa kisebbítést, részleges vagy teljes fülhiány pótlást, s más deformitások helyreállítására is van lehetőség. A fülplasztikai műtétek után jelentősen vagy teljes mértékben megszűnhetnek a pacienst korábban jellemző pszichés panaszok.
A plasztikai sebészek az elálló fül műtétjét leghamarabb hatéves kor után javasolják, de tulajdonképpen később is, bármikor sor kerülhet a beavatkozásra, nincs felső korhatár, egyedül a paciensen múlik, mikor keresi fel az orvosi rendelőt. A konzultációs megbeszélés során a szakorvos meghallgatja a műtétre jelentkező kívánságait, hogy az milyen változásokkal lenne elégedett a beavatkozást követően. Ezek után a plasztikai sebész vázolja a műtéti technika lényegét, de szót ejt a vágások helyéről, későbbi nyomairól is. A gyakorlott sebészek számára rutin beavatkozásnak számító műtét nem ró különösebb megterhelést a paciensre, általában helyi érzéstelenítésben történik. A fülplasztikai beavatkozás alkalmával - a szükséges laborvizsgálatokat követően - érzéstelenítik a fülkagylót, így a műtét nem jár fájdalommal.
Az elálló fül műtétje során meghajlítják a fülporcot, vagy szükség esetén eltávolítják annak egy részét, majd hogy a fül újonnan kialakított alakját megőrizze, belső öltésekkel stabilizálják. A beavatkozáskor a fülkagyló hátsó részén metszést ejtenek, amit a műtét befejezésénél egy, úgynevezett tovafutó öltéssel lezárnak, ez a fül mögött alig látható helyen vékony hegvonallal gyógyul. A fül „látványos” részein, az első vagy külső tájékon nem alkalmaznak bemetszést, így később semmilyen heg nem lesz látható. A körülbelül 1,5 órás fülplasztikai beavatkozást követően a füleken, a homlokon és a tarkón körbefutó, pántszerű kötéssel zárják le a fejet.
A gyereknátha fő problémája, hogy a kicsik orra is tele van váladékkal. Sokszor csak sírással jutnak elég levegőhöz. Ezért sem aludni, sem enni nem tudnak megfelelően.
A felgyülemlett váladék kijönni nem tud, ezért visszacsorogva tovább fertőz. Ezért a banális náthából sok elhúzódó és szövődménnyel járó megbetegedés alakul ki. elsőlégúti megbetegedésként a nátha fül- és arcüreggyulladást, alsólégúti megbetegedésként hörgő- és tüdőgyulladást okozhat. lenyelt váladék hasfájást, hányást, hasmenést eredményezhet. Ezért legfontosabb, hogy a gyermek (csecsemő) orrából a pangó orrváladékot rendszeresen eltávolítsuk. Természetesen orrszíváskor nem csak az orr látható részéből kell a váladékot kiszívni, hanem a belső járatokból is. Ehhez egy megfelelő erősségű, és folyamatos szívást produkáló eszközre van szükség. Ilyen az Arianna orrszívó-porszívó. Klinikailag bizonyított, hogy ez a készülék hatékonyan és kíméletesen távolítja el a váladékot. Használata nem okoz fájdalmat, sőt a gyermek, mivel jobban kap levegőt, azonnal megkönnyebbül, tud enni és aludni is. Ennek az eszköznek köszönhetően a kisgyermek náthája nem válik súlyos megbetegedések forrásává.
Feltétlen tekintse meg a termék használatáról készített videoklipet is. Kattintson az ikonra:
középfülgyulladás, fülkürt, dobhártya
Míg a gennyes középfülgyulladást a bakteriális fertőzés tünetei kísérik (láz, fájdalom, fülfolyás), addig a nem gennyes (savós, nyákos) középfülhurut kevés tünetet okoz. Láz nincs, esetleg enyhe hőemelkedés, fájdalom sincs, de ha van, nem erős fájdalomcsillapítókkal jól csillapítható. Fülfolyás nincs, legtöbbször még a dobhártya megnyitása (felszúrás!) után sem észlelhető.
A betegség oka a fülkürt tartós működési zavara. Normális esetben a középfülből a környező nyálkahártyába oxigén szívódik fel. Csökken a középfülben a nyomás. Ez a nyomáscsökkenés a fülkürtön keresztül egyenlítődik ki időről-időre. Ha a fülkürt működési zavart szenved (ez gyermekkorban gyakori), nyeléskor a fülkürt nem nyílik ki, a dobüregben tartósan negatív nyomás alakul ki. A légnyomás nyomja a dobhártyát, ami hosszú távon a dobhártya pusztulásához vezet. A dobüregben savó, majd nyákképződés kezdődik, ez kitölti a dobüreget, sokszor nyúlós, gumiszerű. A dobhártya és hallócsont-láncolat nem képes a hangrezgések továbbítására, úgynevezett vezetéses nagyothallás alakul ki. Legtöbbször ezzel a panasszal fordulnak orvoshoz.
A
levegőztető tubus néhány milliméter nagyságú
A fülkürt működési zavar magától rendeződhet, ha ez körülbelül három hónapon belül nem következik be, valamit tennünk kell a betegség megszüntetése érdekében.
A fülkürt működést kell helyreállítani. Ezt a célt szolgálja az orrgarati gyulladás műtéte megszüntetése (orrmandula kivétel), ez ugyanis közvetlenül a fülkürt szájadékkal szomszédos, így gyulladásai a fülkürtre terjedhetnek. Ezzel egyidőben (általában altatásban) mikroszkóp alatt megnyitjuk a dobhártyát, és az ott lévő sokszor nyúlós, nyákos váladékot szívóval eltávolítjuk.
Ha a panaszok rövid időn belül visszatérnek a dobhártyát megnyitjuk (altatásban), a benne lévő váladékot leszívjuk, és a dobhártya nyílásába egy műanyag csövet (tubus) helyezünk, hogy megakadályozzuk a dobhártya összenövését. A műanyag cső hosszú ideig marad a helyén, és biztosítja az atmoszférás nyomásnak megfelelő nyomást a dobüregben. Kezeletlen esetben évek múlva a dobhártyán és a hallócsontokon maradandó visszafordíthatatlan elváltozások alakulnak ki, és a hallás véglegesen károsodik.
Bár a károsodások plasztikai műtéttel (sokszor ismételt műtéttel) rendezhetők, a végleges károsodások megelőzésére kell törekednünk, ami legtöbbször elérhető
A külső fül gyulladását általában vírusok vagy gombák okozzák. Leggyakrabban nyáron, fürdőzésre alkalmas időben, a strandszezon idején fordul elő. Írásunkban olvashatnak még a középfülgyulladásról, a fülbe került idegen tárgyakról, és a fülbevalókról is.
Az uszodában összeszedett fülgyulladás igen kellemetlen, általában a Pseudomonas aeruginosa nevű baktérium és az Aspergillus gomba okozza, tünetei a következők:
- viszketés,
- fájdalom,
- fülfolyás,
- a hallójárat a legtöbb esetben érzékeny,
- nyomásra fájdalom jelentkezik.
Általában antibiotikumos fülcseppeket írnak fel, melyet a fül orvos által végzett tisztítása után naponta többször is használni kell. Akinek érzékeny a füle, az uszodában használjon füldugót.
Súlyosabb esetben alakul ki a középfülgyulladás
A megfázás után a középfülgyulladás (otitis media) a leggyakoribb gyermekkori betegség. 3 éves koráig a legtöbb gyermeknek volt már középfülgyulladása, ami sok esetben újra visszatér. A középfülgyulladás felnőtt korban is előfordulhat, de inkább gyermekkori betegség. A tünetek felismerése és a fül fertőzöttségének korai azonosítása igen fontos a betegség komoly szövődményeinek, például halláskárosodás és egyéb problémák, elkerülése érdekében. A gyulladás általában akkor kezdődik, amikor vírusos vagy bakteriális fertőzés okozta torokgyulladás, nátha vagy más légzőszervi betegségek továbbterjednek a középfül irányába.
Tünetei:
- szokatlan érzékenység,
- alvászavarok,
- a fül(ek) húzogatása, nyomkodása, piszkálása,
- láz,
- a fül váladékozása,
- érzéketlenség a halk hangok iránt vagy hallási nehézségekre utaló jelek,
mint például ha a gyermek túl közel ül
a televízióhoz, vagy figyelmetlen,
- fájdalom,
- szövődményekre utaló jelek lehetnek: fülzúgás, szédülés, hányinger,
hányás.
Fülvizsgálat
A fül vizsgálatára fülpanaszok miatt, illetve a szokásos ellenőrzés részeként kerülhet sor. Az orvos az otoszkóp nevű eszközzel néz a fülbe, hogy a külső fül, illetve a dobhártya esetleges rendellenességeit felfedezze. Az eljárás rendszerint fájdalmatlan, de ha a fül a fertőzés miatt érzékenyebb, akkor kellemetlennek fogja találni. A nagyobb gyermekek fülét álló helyzetben is meg tudják vizsgálni, a kisgyermeket vagy a csecsemőt azonban ültessük az ölünkbe, fejét szorítsuk a mellünkhöz, hogy megnyugodjon, és ne ránthassa el a fülét.
A fülfájás csillapítása
A fájdalmat enyhítheti a fül alá
tett, törülközőbe csavart meleg vizes palack vagy elektromos hőpárna,
illetve a jól ismert meleg só (A lábosban felmelegített sót tegye
vászonzacskóba, és jól bugyolálja be ruhadarabokba, úgy tegye a fülre. Vigyázat!
A forró só égési sérüléseket okozhat, ha nem vigyázunk.) Soha semmit se rakjon
a fülébe (vattát se!), mert ez esetleg súlyosbíthatja a bajt.
Ne feledje, hogy a fájdalom csökkenése önmagában nem gyógyítja meg a háttérben
húzódó betegséget. Mindig ki kell kérnie orvosa tanácsát, főleg ha a
fájdalom tartós.
A fülfájásokat - eredetüktől függetlenül - általában hatékonyan enyhítik a fájdalomcsillapítók. A fertőzéses eredetű fülfájásra általában antibiotikumos kezelést alkalmaznak.
A fülbe került idegen tárgyak
A kisgyermekeknél gyakran előfordul, hogy apró tárgyakat, például gyöngyöt vagy babszemet gyömöszölnek a fülükbe. Ha ilyesmit észlel, csak akkor próbálkozzon a fülbe dugott tárgy eltávolításával, ha az nagyon közel van a külső hallójárat elejéhez, és egészen biztos abban, hogy nem fog sérülést okozni a külső hallójárat hámján vagy a dobhártyán. Ha bármilyen kétsége támad, forduljon orvosához, vagy vigye gyermekét a legközelebbi kórház baleseti ambulanciájára.
A fülbe került rovarok
A fülbe került rovart úgy távolíthatja el biztonságosan, ha a fülbe nagyon óvatosan langyos vizet önt. Közben a fülcimpát húzza hátra és fölfelé, így kiegyenesíti a hallójáratot. Még egyszerűbb, ha hanyatt fekszik a fürdőkádban, és fülét a vízbe meríti. Ha a rovar mindennek ellenére is a fülben marad, forduljon minél hamarabb orvosához!
A fülbelövés
Sokan viselnek fülbevalót. Ha helyesen végzik, a füllyukasztás tökéletesen veszélytelen és fájdalmatlan beavatkozás, de kellő hozzáértés nélkül végezve kellemetlenségekhez, fertőzéshez vezethet. Forduljon megbízható kozmetikushoz, s kérdezze meg, milyen módszert használ; legelterjedtebb az úgynevezett ”fülbelövés” és a helyi érzéstelenítésben, speciális tűvel végzett lyukasztás. Ellenőrizze a helyiség tisztaságát és az eszközök sterilitását. A lyukasztás utáni első hetekben csak arany fülbevalót viseljen, és a fülcimpáit naponta kétszer enyhén szappanos vízzel mossa meg. Ne lyukasztassa ki a fülét akkor, ha a fülkagylót vagy annak környezetét érintő valamilyen bőrbetegsége van. Ha a lyukasztás után valamelyik fülcimpája gyulladását vagy gennyesedését észlelné, forduljon orvosához.
A középfülgyulladás,
vagy orvosi nyelven otitis media, heveny és idült formában fordul elő. A
heveny leggyakoribb gyerekkorban, de a felnőttek betegsége is. Legtöbbször
a felső légutak meghűléséhez társul, és a váladék vagy az orrgaratból
a fülkürtön át jut a dobüregbe
(fertőzés esetén), vagy helytelen orrfújás közben, amikor mindkét
orrnyílást fújás közben egyszerre elzárták.
Lázzal, hirtelen fellépő erős fülfájással, halláscsökkenéssel és általános rossz közérzettel jár. Ha a dobhártya átlyukad, fülfolyás is bekövetkezhet. Ilyenkor a fájdalom rendszerint hirtelen csökken, mert a gennynek a középfülből való elfolyása megszünteti a dobhártya feszülését. Ezért szúrták fel régebben nagyon gyakran gyerekeknél a dobhártyát, hogy a gennynek utat nyissanak.
Az így készített bemetszés gyorsan gyógyul, teljesen összeforr, és nincs az a veszély, mint spontán áttörésnél, hogy végleges nyílás marad a dobhártyán. A heveny középfülgyulladás az időben kezdett antibiotikus kezelés, a fül melegen tartása, orrcseppek és a meghűlés gyógyszerei, és esetleg a dobhártya bemetszése mellett napok, hetek alatt teljesen meggyógyul. Azt se felejtsük el, hogy nagymamáink ilyenkor sokszor kövirózsa nedvével átitatott vattát dugtak vagy meleg sót tettek a fülünkbe.
A fülkürt idült
gyulladása vagy az orrgarat mandula túltengése tartós halláscsökkenést és nem
ritkán visszatérő középfülgyulladást okozhat. Teljes gyógyulást ilyen
esetben csak az oki kezelés, vagyis az orrgaratmandula eltávolítása, esetleg
orrműtét eredményezhet.
Krónikus középfülgyulladás súlyosabb fertőzés vagy a szervezet gyengébb
ellenálló képessége esetén jelentkezhet. A heveny fellobbanásoktól, a nagyothallástól
és esetleg kisfokú állandó fülfolyástól eltekintve rendszerint nem okoz
panaszokat, de sokszor műtétre és rendszeres szakorvosi ellenőrzésre
szorul, mert a hosszan tartó gyulladás elpusztíthatja a hallócsontocskákat vagy
más szövődmény alakulhat ki.
A fülfájás értékelésében nagy jelentősége van a beteg életkorának, mert míg csecsemő- és kisgyerekkorban a baktériumok és vírusok okozta heveny középfülgyulladás az egyik leggyakoribb oka a fülfájásnak, addig a felnőttek fülfájdalmát leginkább a külső hallójárat gyulladása okozza.
A gyermekkori fülfertőzések kiindulópontja a garat, az arc- és orrüreg, az orrmandulák fertőződése, ahonnan a kórokozók a fülkürtön átjutnak a középfülbe, általában mindkét oldalra egyszerre, míg a felnőttkori folyamatok többnyire egy oldalra lokalizálódnak.
A gyakori gyermekkori középfülgyulladás számtalan hajlamosító tényezővel
magyarázható.
· Csecsemő- és kisgyerekkorban, még „éretlen” az immunrendszer, sok kórokozó ismeretlen a szervezet számára, ezért kevésbé tud ellenállni a fertőzéseknek.
· A szezonálisan nagyobb számban előforduló légúti kórokozók könnyebben okoznak kisebb helyi járványokat a gyerekközösségekben.
· A gyakoribb fülfertőzések hátterében anatómiai ok is állhat, mivel rövid és szűk a fülkürt a gyerek kis testméretei miatt, ezért a garatban kialakuló fertőzésekből könnyebben jutnak át a kórokozók, gyakrabban zárul el ez a nyomáskiegyenlítést biztosító járat.
· Az elégtelen orrfújás miatti váladékpangás kedvez a kórokozók felszaporodásának, a nagyobb orrmandula könnyen fertőződik és duzzad még nagyobbra, meggátolva ezzel az orrlégzést. A szájon át való légzés kiszárítja a garatot, amivel lényegesen csökken nyálkahártyájának ellenállása a baktérium okozta fertőzésekkel szemben.
· Egyéb hajlamosító tényezők: a szoptatás hiánya, a fekve etetés, a cumi használata, a dohányfüst, a korai közösségbe való járás a gyakoribb vírusfertőzések miatt, fejlődési rendellenességek a fejen és a légutakban, a vas- és a D-vitamin-hiány, a nem megfelelő táplálás, de örökletes hajlamot is feltételeznek, különösen igazolja ezt az egy családban lévő esetek halmozódása.
Az akut középfülgyulladásra általában jellemző a kezdeti nátháshurutos tünetek után a hirtelen felszökő láz, nyugtalanság, fülfájás, étvágytalanság, nyugtalan alvás, éjszakai felsírás, hányás és néha hasmenés is.
A nagyobb gyerekek a fájdalmon kívül kattogásról, füldugulásról, halláscsökkenésről, szédülésről és hányingerről is panaszkodhatnak.
Ha a felszaporodó váladék olyan sok, hogy nem fér el a dobüregben, akkor a dobhártya átszakad, perforálódik és kifolyik a savós vagy gennyes folyadék. A spontán felszakadás eredményeként sugár irányban több berepedés keletkezik rajta.
Az a legjobb megoldás, ha az időben alkalmazott hatásos kezelésre
felszívódik a folyadék, és a dobhártya ép marad. A gégész a fülvizsgálat során
látja, hogy a folyamat milyen stádiumban van, mi lehet a legcélravezetőbb
kezelés.
Ha sikerül olyan antibiotikumot választani, melynek hatására a kórokozó
baktériumok elpusztulnak, akkor tíznapos kezelés a javasolt, amire a kis
betegek 90 százaléka meggyógyul.
Ha évente négynél többször ismétlődik az otitis, akkor javasolt az
orrmandulák kivétele, mert gyakran olyan góccá alakul, amiből minden
vírusosan induló betegség esetén másodlagosan kialakul a fertőzés.
A baktériumok okozta fülgyulladás legrettegettebb szövődménye a gennyes agyhártyagyulladás, amely azonnali kórházi, gyakran intenzív kezelést igényel. Ma már van hatásos védőoltás az invazív haemophilusok ellen, amit a kötelező védőoltásokkal megkapnak a csecsemők. Nem kötelező, de az középfülgyulladásra hajlamosaknak javasolt a pneumococcus elleni oltás.
A fülfájás másik
gyakori oka, főként a felnőttek körében a külső hallójárat
gyulladása, az otitis externa. A külső hallójárat egy viszonylag
szűk, mélyre nyúló, hámmal fedett, testmeleg üreg, ami a dobhártyáig tart,
felületét a faggyúmirigyek váladékukkal zsírosan, nedvesen tartják, ezzel is
megakadályozzák, hogy itt baktériumok szaporodjanak fel. Könnyen sérül, akár a
tisztogatás során is.
Felesleges a tisztogatás, mivel az úgynevezett fülzsír kifelé sodródik, tehát
öntisztuló a hallójárat. A kereskedelemben kapható fültisztítók csak a
fülkagyló tisztítására szolgálnak, mert a legtöbb olyan, hogy inkább befelé
nyomjuk vele a váladékot, ami, ha a dobhártyára szárad, fájdalmas és rontja a
hallást is.
Akiknek kissé több a fülzsírjuk, vagy hajlamosak a „füldugók” kialakulására,
azoknak javasolható, hogy hetente 2-3-szor csepegtessenek 1-2 csepp
paraffinolajat a fülükbe, és a tisztítást bízzák szakemberre. A felázott
bőr ellenálló képessége csökken, kedvez a baktériumok, a gombák
elszaporodásának. Ezt még fokozhatják a lúgos kozmetikai szerek, vagy az
uszodavíz fertőtlenítésére használt szerek is. Akülső hallójárat
védhető a fürdés, az úszás előtt alkalmazott paraffinolajjal, az
egyéni lenyomat alapján készített füldugóval, valamint az uszoda után
alkalmazott ötszázalékos ecetes vizes cseppel is.
A már kialakult hallójárat-gyulladást fül-orr-gégész kezelje, mert csak a szakember tudja eldönteni, hogy mi a kórokozó, mert más kezelés szükséges a baktériumok ellen, más a gombák ellen, vagy ekcéma esetén. A fülfájás oka lehet az úgynevezett myringitis bullosa (a dobhártya felszínének hólyagos gyulladása) is. A hirtelen kezdődő erős fülfájást véres-savós fülfolyás kísérheti. A kórokozó baktérium, nem, esetleg csak helyi kezelést igényel, a legtöbb esetben azonban magától gyógyul.
Ha a fülfájásnak nem találjuk az okát a fülben, akkor a fej és a nyak alapos
vizsgálatára van szükség. Ki kell zárni fogbetegséget, arcüreg-gyulladást,
fertőzést a garatban, a mandulákon, a nyelven, az állkapocsban, az
álkapocs ízületében, a nyálmirigyekben. Lehet a betegnek herpes zostere, vagy
daganat okozta nyomás is kiválthatja a fülfájdalmat. Légúti fertőzésekre
utaló tüneteket keres először az orvos, de a körültekintő vizsgálat
nem maradhat el akkor sem, ha ilyen tünetet talál, mert éppen egy vírusfertőzés
kapcsán derülhet fény valamilyen más betegségre is.
Az esetek 70%-ban vírusok, 30%-ban
baktériumok okozzák. Egy egészséges gyermek átlagosan évi 6 alkalommal náthás.
Közösségbe kerülő, bölcsődét vagy óvodát kezdő gyermekeknél az
első évben ez a szám hirtelen 12-14-re nő, ami teljesen természetes
jelenség. Az orr nyálkahártya feladata a levegővel a légutakba jutó
vírusok, baktériumok és egyéb szennyeződések kiszűrése, a hideg
levegő felmelegítése illetve a meleg levegő hűtése. Egészséges
emberben, a nedves, csillószőrrel fedett orrnyálkahártyán megtapadó
kórokozót, az állandó ritmusos mozgású csillószőrök a garat felé
eltávolítják a szervezetből. Minél fiatalabb a gyermek, annál rosszabbul
viseli a náthát. A csecsemők csak az orrukon lélegeznek. Náluk a gátolt
orrlégzés szoptatási és alvási képtelenséget is okozhat. Amikor az orrból
vízszerű váladék kezd csöpögni, vagy eldugul, akkor ez annak a jele, hogy
az öntisztulás nem volt teljesen sikeres. Ilyenkor fontos az orrváladék
folyamatos eltávolítása, és a nyálkahártya duzzanat megszüntetése, hogy
megakadályozzuk a kórokozók továbbterjedését, és ezzel meggátoljuk a közelben
lévő szervek, a torok, arcüreg, középfül, légcső, tüdő
szövődményes megbetegedését.
Mikor szívjuk le a gyermek orrát?
• Ha dugult az orr
• Ha láthatóan váladékozik
• Ha hallhatóan szörcsög
Hogyan távolítsuk el az orrváladékot?
• A gyermeket a
hátára fektetjük.
• Még jobb, ha a fej hátralógatott
helyzetben van.
• Az egyik oldali orrlyukba steril izotóniás
sóoldatot csepegtetünk, és ezt a másik oldali orr félből kiszívjuk.
A mozdulatsort mindkét oldalon elvégezzük.
Mit
és hogyan használjunk az orr leszívására?
A bespriccelt izotóniás sóoldat
(pl. Nasivin NaCl) leszívható a kereskedelmi forgalomban erre a célra kapható
legegyszerűbb, körte alakú gumiballonnal, amit összenyomott állapotban
kell műanyag csatlakozójával az orrlyukba helyezni, majd felengedni.
Ismertek elemmel működő és porszívóhoz csatlakoztatható műanyag
orrszívók, amik ugyan zajosak, de segítségükkel hatékonyan eltávolítható az
orrváladék.
Milyen gyakran szívjuk le az orrot?
Náthás csecsemőknél minden szoptatás előtt. Nagyobb gyermekeknél reggel ébredés után és este lefekvés előtt, de természetesen szükség esetén nap közben többször is megtehető.
Miért
fontos már a tün et ek m egje lenés ekor, vagyis idejében átöblíteni és
leszívni az orrot?
A megfelelően végzett orrátöblítés és leszívás nem okozhat kárt, még akkor sem, ha óránként megismételjük. Viszont megelőzhetjük vele, hogy az orrban pangó fertőzött váladék a garat falán lecsorogva az orrmandula a torokmandula vagy a fülkürtön keresztül a középfül gyulladását idézze elő, hogy a kórokozók a légutakban előre haladva légcsőhurutot majd tüdőgyulladást hozzanak létre, vagy a lenyelt váladék hasfájást, gyomorhurutot okozzon. Az idejében elvégzett orrátöblítésekkel eltávolítható a gennyes váladék az orrüregből, ezzel megelőzhető a láz kialakulása és az antibiotikum szedésétől is megkímélhetjük a gyermeket.
Használjunk-e orrcseppet?
Ha csak folyik az orr, akkor ne.
Inkább a gyakrabban, akár napi ötször elvégzett orrátöblítéssel szüntessük meg
a tüneteket, mert ennek nincs káros következménye.
Amennyiben az orrdugulás a vezető tünet, akkor az orrátöblítés után
legfeljebb 4-5 napig a nyálkahártya duzzanatot csökkentő orrcsepp
használata ajánlott.
Ügyelni kell azonban arra, hogy a gyermek korának megfelelő koncentrációjú
oldatot használjunk. (Az elsőként javasolt orrcsepp csecsemőknek a
0,01%-os, kisgyermekeknek a 0,025%-os Nasivin orrcsepp vagy Nasivin Sanft
orrspray, amelyek recept nélkül kaphatók a patikákban.)
Mit
tegyünk, ha úgy érezzük, emelkedik a gyermek testhőmérséklete?
Győződjünk meg róla, hogy jól érezzük-e, és mérjük meg. Három év
alatt a hőmérést a végbélben célszerű elvégezni, de tudni kell, hogy
a végbélben mért hőmérséklet 5 tized fokkal magasabb a hónaljban mértnél,
ezért ebből mindig le kell vonni 5 tized fokot. A testhőmérséklet 37
°C-ig normális. Hőemelkedésről 37 °C és 38 °C között beszélünk, és a
láz 38 °C felett kezdődik.
Mit tegyünk, ha hőemelkedése van a
gyermeknek?
Mivel a normálisnál magasabb hőmérsékletű gyermek folyadékszükséglete
megnő, hajlamossá válik a kiszáradásra. Ezért bőven itassuk
szobahőmérsékletű teával, vagy gyümölcslével. Ne takarjuk be
paplannal, ne öltöztessük fel melegen, mert az gátolja a hő leadását, és
elsősorban csecsemőknél a testhőmérséklet további emelkedését
okozhatja. Ilyenkor még gyógyszeres lázcsillapításra nincs szükség. Fontos a
gyermek gondos ápolása, gyümölccsel és C-vitaminnal való ellátása, és a
gyakori, akár fél óránkénti lázmérés. A mérések idejét és eredményét ajánlott
feljegyezni.
Mit
tegyünk, ha lázas a gyermek?
A lázat csillapítani kell, mert
csecsemőkben és kisgyermekekben a magas láz görcsöt válthat ki. A láz
kétféle módon csillapítható. Gyógyszerekkel, és fizikai módszerekkel.
Célszerű tartani otthon lázcsillapítót. A patikákban recept nélkül
kaphatók a kellemes ízű lázcsillapító szuszpenziók és vény ellenében
vásárolhatók meg a kúpok. A kúp felhelyezését követően 15 percig fogjuk
össze a gyermek fenekét, hogy ne tudja kinyomni. Fontos, hogy a gyermek korának
megfelelő gyógyszer adag legfeljebb 4 óránként ismételhető.
Amennyiben a láz a lázcsillapító gyógyszer adása ellenére is 39 °C fok fölé
emelkedik, a fizikai módszereket is alkalmazni kell. Ennek két módja terjedt el
a gyakorlatban.
A priznicelés, mikor hideg vizes törölközővel borítjuk be a beteg testét
és a hűtőfürdő mikor a gyermeket langyos (nem hideg) vízbe
ültetjük, és várunk, hogy a lassan hozzáadott hideg vízzel együtt a gyermek
teste is lehűljön. Ez általában 15-20 percet vesz igénybe, és szükség
esetén többször megismételhető.
Emelkedő testhőmérsékletre hívja fel a figyelmet, ha az addig élénk gyermek csendessé, bágyadttá válik, majd kipirul. Gyorsan emelkedő láz esetén hidegrázást észlelünk.
Mikor
forduljunk fogorvoshoz?
- Ha az orrfolyás 4-5 nap után sem enyhül
- Ha a gyermek lázas (38 °C felett)
- Ha nem akar enni
- Ha csak feküdni akar
- Ha füle bedugul, időnként pattog
- Ha fülét fájlalja
Jótanácsok náthásoknak
Itassunk sok meleg folyadékot a náthás gyermekkel! Ahhoz, hogy az orrnyálkahártya megfelelő mennyiségű váladékot tudjon termelni, és ezzel képes legyen a tisztulásra, szükség van a bőséges folyadékra.
Célszerű kamillával párásítani a helyiségben, mert a száraz nyálkahártya nem képes a tisztulásra.
A nátha alatt adjunk minden nap friss
gyümölcsöt, vagy C-vitamint a gyermeknek.
Kerüljük a mentoltartalmú illóolajokat. Ezek csak felnőtteknek adhatók.
Az orrdugulás és az orrváladék besűrűsödése ellen, illetve annak oldására 2-3 napig adható a nyákoldó hatású növényi köptető szirup.
Tanítsuk meg és szoktassuk rá minél hamarabb gyermekünket a helyes orrfújási technikára. Vagyis arra, hogy mindig csak az egyik orrlyukat fújjuk, míg a másikat befogjuk.
NÁTHA. A PANGÓ ORRVÁLADÉK KISZIVÁSÁNAK FONTOSSÁGA.
A nátha igen gyakori csecsemő- és
gyermekkorban. Kisdedek évente átlagosan hatszor betegszenek meg
"meghűléses, megfázásos" náthában. A betegség lényegében az
orrüreg nyálkahártyájának gyulladása (rhinitis), mely legtöbbször vírusos
eredetű. Ha a náthát nem kezeljük kellő időben, és nem
gondoskodunk az orrban keletkező váladék megfelelő és rendszeres
eltávolításáról, a pangó váladék jó táptalajt képez baktériumok
megtelepedésére. Ekkor a kezdetben híg, vizes váladék sűrűvé,
gennyessé, később esetleg pörkössé válik, mely egyre fokozódó orrlégzési
zavart okoz és szövődmények (középfülgyulladás, arcüreggyulladás,
légcsőhurut, bronchitis) kiindulópontja is lehet.
Az újszülött és a fiatal csecsemő "obligát" orrlégző, csak
orron át tud lélegezni. Ezért, ha nem kap az orrán át levegőt, súlyos
légzési zavarok léphetnek fel, de nagyobb gyermek közérzetét is nagyfokban
rontja, ha nem tud az orrán át levegőt venni.
A légzési zavarok, a rossz közérzet és a szövődmények elkerülése, illetve
megelőzése érdekében szülők, orvosok elsőrendű feladata a
pangó orrváladék rendszeres és hatásos eltávolítása. Idősebb gyermek
kifújja az orrát, de a kisded és a csecsemő erre képtelen. Ezért a
váladékot szívás útján kell eltávolítani. Motoros szívó csak kórházban vagy
rendelőben áll rendelkezésre, így a napi többszöri szívás
keresztülvihetetlen. A váladékot ugyanis olyan gyakran kell kiszívni, ahányszor
arra szükség van, tehát ahányszor naponta a náthás felnőtt is kifújja az
orrát. Erre a célra tökéletesen megfelel az otthon mindig kéznél levő
orrszívó-porszívó. A szívás alkalmazásának nincs alsó korhatára, fiatal
csecsemő orrát is le lehet, le is kell szívni. A szívás az
orrnyálkahártyát nem károsítja, ezt nemzetközi intézetek klinikailag tesztelték.
A készülék nem a porszívó erejével, hanem annak segítségével szívja ki a
váladékot. Az eszköznek a teljesítmény és a szívás ereje tekintetében
önszabályozása van.
Ha szíváskor nem jön váladék az orrból, nem szabad
az eljárást erőltetni, mert a duzzadt nyálkahártya is okozhat orrdugulást
és azt - természetesen - nem lehet szívással eltávolítani. Néhány napnál, egy
hétnél tovább tartó nátha, "orrfolyás" esetén orvosi vizsgálat
szükséges, allergia, garatmandula-túltengés valamint szövődmények kizárása
szükséges egyéb terápia megállapítása céljából. Az orrszíváson kívül a nátha
kezelésében orrcseppek, esetleg gyulladáscsökkentők, vitaminok adására is
szükség lehet. Antibiotikum nem indokolt, csak szakorvosi vélemény alapján
Ha valaki megkérdezné Tőlem hogy az orvosi gyógyitótevékenység eredményessége szempontjából milyen határkövet jelölnék meg az orvostörténelemben következőt válaszolnám-egy FLEMMING/a penicilin felfedezője/előtti és az Ő utáni korszakot.De talán tovább mennék,véleményem szerint szerint az emberiség történetének egyik legáldásosabb felfedezése volt.53 év tapasztalatával a tarsolyomban és kb 6o-7o évvel a felfedezés után még mindig azt kell mondanom hogy a penicilin a gyermekgyógyászat kezelési arzenáljában még mindig megőrizte kizárólagos helyét és még mindig Ő az antibiotikumok-Édesanyja.
Az elmúlt évben jelent egy dolgozatom-Szatmár város kórházainak a története 13oo-tól kezdve.Ehhez a dolgozathoz gyűjtöttem dokumentációs anyagot és megrenditő adatokat olvastam-a 18-dik század elején egy skárlát járvány következtében 487 gyermek halt meg szatmár megyében.A gyermekhalál mindig utánozhatatlan döbbenetként hat,és ha ehhez az emberi,orvosi tehetetlenség dermesztő érzése is társul a kép érzelmi vetülete még drámaiabb.
Annak idején FLEMMING egy kis szuterén helységben jutott a nagy felfedezésre.Jóformán még kezelni sem tudta ezt a orvostudományban szinte egyedülálló felfedezést-Görög származásu felesége-menedzselte-és védte az akkor is létező-cápák-rohamától a különben is szerény, lelkiismeretes, titulusok nélküli gyakorló orvost. Egy-Isteni szikra- és már a következő évben a – penészgomba kivonatával-már egy súlyos fertőzéksekben szenvedő, elveszetnek itélt angol harci pilótát mentett meg 1o ezer egység penicilinnel Egyiptomban.
A kétkedők,irigyek,álnokok hada kénytelen kelletlen le kellet tegye a zászlót és meg kellet hajoljon a kissé félszeg de emberségében egydülállót alkotó orvos előtt.Sajnos a szellemi hitványság –csúcsán-ülők már lassan a nevét is elfelejtik,helyébe eszement érdemtelenek kerülnek.
Mint serdülő középiskolás én még megértem az –antibiotikum éra-előtti időszakot-amikor a fekete szinü vöröskereszttel jelölt lovas mentők hangos csengetéssel szatmár poros utcáin szálitották a skárlátos gyerekeket-Az illető házra vörös cédulát ragasztottak a tiltó járványtani szöveggel.Akkor még csak aszpirin.szulfamidok,hashajtók és kámfor sziverősitők szerepeltek a gyógyitó listákon.
A felfedezés engem már mint első éves orvostannhalgatót talált.
Értelmileg,szakmailag és érzelmileg a felfedezés végigkisérte egész pályámat.A-penicilin diadalutját-értem meg és amikor katasztrofális, kétségbeejtő helyzetekben volt mihez folyamodjak és mindig megbizható támaszt kaptam,a beteg gyermek felépült,mindig eszembe jutott egy –EMBER- a maga orvosi szerénységével és azzal a páratlan szellemi felvillanással ami csak századokban vagy évezredekben adatik meg valakinek.
60 év elteltével a penicilin még mindig szuverén antibiotikum egyes megbetegedések kezelésében.Az orvosi rendelőkben szinte napi megbetegedés a tüszős mandula gyulladás.Ennek egyedülálló megbizható gyógyszere a penicilin-/ha tüszős mandulagyulladás nincs kellőképpen kikezelve bekövetkezhetnek a szövődmények.
Egyságes álláspont a tüszős mandulagyulladás kezelésében mindmáig az hogy a penicilin a betegség –elektiv-gyógyszere és ezt az álláspontot az orvosnak,valamint a szülőnek is el kell fogadnia.
Ha ettől eltérünk a következő következményekkel számolhatunk:
- bekövetkezhet a második betegség ami a mandulagyulladás következménye, ez lehet vesegyulladás, vagy heveny reumás láz.
- a kórokozó a vérbe hatol és szeptikémiát okoz
- meg kell emliteni a következő szomszédos limfás szervek szövődményeit-
- mandula körüli tályog-a hátsó garatfali tályog-vagy az életveszélyt okozó mély nyaki tályog,ezek a lehetőségek ma már sokkal ritkábbak,de előfordulnak a helytelen kezelések következtében.
A gyakoribb változat az amikor az injekciós kezelés elkerülése végett, főként a szülők befolyására széles hatókörü antibiotikumokat adogolunk szájon keresztül.
Ezek nem specifikus kezelések-a kórképet ideig-óráig elaltatják,a gyermek állapota javul,lassan leláztalanodik-de sápadtabb, kedvetlenettebb marad, étvágytalanabb egyszóval sokkal elhuzódóbb és bizonytalanabb a gyermek gyógyulása.Zavaró körülmény az orvosnak az is hogy a garat kóros elváltozásai gyógyultnak látszanak,de az áll-alatti nyirokcsomók megnagyobbodása és fájdalmassága –árulkodó tünetek lehetnek egy lezajlott és nem kellőképpen kikezelt gyennyes mandulagyulladásra.
Ilyen esetekben a gyermek 2-3 napos penicilin kezelés után szinte –kivirul.
Máskor a helytelen kezelés egy gyennyes góc állapotát tartósitja,krónikussá válhat aminek a mandula műtéti eltávolitása a következmény-Mindezek vonatkoznak a garat és torok mandula gyennyes gyulladásaira is.
Egyébként a penicilin szuverén gyógyszer a skárlát,ótvar /impetigó/ gócos vesegyulladás,a tüdőgyulladások és agyhártya gyulladások egyes formáinál.
Tehát ne bacsüljük le a penicilint a számos iparilag túlreklámozott széles hatáskörü,drága,ugymond –csodatevő-antibiotiotikumokkal szemben.
Használjuk a érzékenység kizárása után szakszerüen és bizalommal a penicilint.
A garatmandula/polip/nyirokszövet csomókból áll,az orrgaratban és a lágyszájpad fölött található,ott ahol az orrjáratok a torokkal érintkeznek.Ha erősen megnagyobbodik elzárhatja az utat az orr és a torok közt,akadályozza az orron át történő légzést,és –horkolást – okozhat.
Általában a torok mandula eggyüttes megnagyobbodásával jár.
A megduzzadt nyirokszövet akadályozza a nyák és genny szabad eltávozását az orrból,és igy állandósitja a felső léguti hurutokat és arcüregfertőzéseket.Ez a szempont régebben elég ok volt arra,hogy az orrmandulát műtétileg eltávolitsák.Az antibiotikum éra kezdetével azonban, ezeket a fertőzéseket hatékonyan tudjuk kezelni,a gyulladt szövetek összehúzódnak és felszabadul a légzési folyamat.
Az orrmandula az eltávolitás után,bizonyos mértékben mindig újra kinő és a szervezet mindig igyekszik a nyirokcsomókat termelni a mandulák helyén is.Ez nem annak a jele,hogy a műtét nem volt sikeres,vagy hogy azt meg kell ismételni.
A csecsemő és kisdedkorban a beszükitett orrjárat olyan folyamatokat indithat el amiket egyesek a gyakorló orvosok közül lebecsülnek.Ebben az életkorban az orrgarat aránylag fejletlen,szűk és ha az orrgaratban helyet foglaló nyirokelemek tultengenek és amint azt már leirtuk. zavarják a normális légzési folyamatot.Ennek a folyamatnak sokszor egész életre szóló káros következményei vannak.mert kialakulhat az ugynevezett-bamba-polipos arckifejezés ,aminek jeleit az egyén egész életén át viseli.a gyermek-A gyermek kénytelen a szájon keresztül lélegzeni és ez a tény a későbbiekben, szügségszerüen hatással van az arckifejezésre,az arccsontok fejlődésére.-A száj nyitott,,az arc a lelógó álkapocs folytán megnyulik,hosszukás, keskeny,a szemek kissé kidüllednek a gyermek tekintete semmitmondó.A beszéd orrhangu,csengése megváltozik.Az éjjeli horkolás jellemző tünet.Iskolai teljesitmény csökkent.
Az adenoid vegetació üneteit már csecsemőkorban lehet észlelni de a leggyakribb 6 és 11 éves kor között.A pubertás kor után rendszerint visszafejlődnek.
Felismerése a szülőknek sem jelent nehézséget-a gátolt orrlégzés,horkolás,légzés jellege,nyitott száj,sajátos arckifejezés mindmegannyi tünet ami erre a betegségre utal.
Az orrmandula túltengésében a családi hajlamnak is lehet bizonyos szerepe.
/limphaticus hajlam/.Leggyakoribb oka azonban az ismétlődő felső léguti fertőzés.Erre hajlamosit a korai közösségi élet/napközi,ovoda/,rossz szociális viszonyok,helytelen táplálás,immunzavar,angolkór.Az orrgarat fejlődésével a kisgyermekre jellemző megnagyobbodás csökkenő tendenciát mutat és hovatovább mind kevesebb gondot okoz. .Pubertásban a nyirokszövet visszafejlődik,elsorvad és jelentőségét a mindennapi gyakorlat-ban elveszti,de azt feltétlenül meg kell jegyezni hogy az állandó légzésgátlás miatt az arckifejezés, maradandón megörzi a gyermekkorban kialakult jellegét.
AMI A KEZELÉST ILLETI
Le kell szögezni a kezdet kezdetén
A garatmandula műtéti ELTÁVOLITÁSÁNAK A JAVALLATAI:
Az
orrmelléküregek gyulladásai - Általános jellemzők
Az orrmelléküregeinek gyulladás nagyon gyakori megbetegedés. Úgy becsülik, hogy a közép-európai népesség kb. 5%-a szenved krónikus arcüreggyulladásban.
Klinikailag leggyakrabban - felnőtteknél - az arcüreg (sinusitis maxillaris) érintett, majd a rostasejtek (ethmoditis), a homloküreg (sinusitis frontalis) és az iköböl (sinusitis shenoidalis) következnek. Gyermekeknél a rostasejtek gyulladása áll az első helyen. Ha több arcüreg betegszik meg, polysinusitisről, ha valamennyi, pansinusitisről (egy- vagy kétoldali) beszélünk. Az arcüreg gyulladás kialakulásának leggyakoribb formája, amikor az orrfőüreg betegsége terjed rá az arcüregre. Elvileg minden egyszerű nátha esetén megbetegszik az arcüreg nyálkahártyája is („kísérő arcüreg-gyulladás”), legtöbbször azonban klinikai tünetek nem jelentkeznek.
A gyulladást vírusok, és baktériumok hozzák létre, de nagyon gyakran kevert fertőzésről van szó, amihez gombás fertőzés is társulhat. A lefolyást részben immunológiai faktorok (allergia, anergia), részben a kórokozók (virulencia) és a védekező rendszer közti kölcsönhatás módja szabja meg.
Az orr melléküregek szellőzésének zavarát a szervezet elsavasodása is okozhatja. Az arcüregek nyálkahártyájában a méregtelenítési folyamatok során duzzanat és kóros nyákképződés jön létre, mivel a szervezet az orr váladékon keresztül is próbál megszabadulni a feleslegessé vált savaktól, ill. a szervezetben keletkezett és a savak megkötése során kialakult méreganyagoktól.
Az arcüreg-gyulladások kiindulási pontját speciálisan fogbetegség (10%) (gyökércsúcs-granuloma) is képezheti. Elsősorban a 2. kisőrlő és az 1. őrlő fogak betegségéről van szó. A kórokozók többnyire anaerobok, emiatt a sebváladék jellegzetesen bűzös. A beteg fog eltávolítása nélkül nem képzelhető el az arcüreg gyógyulása.
Fürdő- vagy uszoda-sinusitisről beszélünk, amikor úszás ill. búvárkodás után alakul ki az akut arcüreggyulladás. A vízbe merülés alkalmával, a vízzel kórokozók jutnak az orrfőüregbe ill. a melléküregekbe. A klór irritáló hatása is közrejátszik ennek a kórképnek a kialakulásban.
A kórokozó fajtájától, virulenciájától, a szervezet általános állapotától és az immunológiai reakció milyenségétől függően az arcüregben először hurutos állapot jön létre, ami létrehozza a vizenyős vagy a nyákos arcüreggyulladást. Ha a pangó váladék felülfertőződik, akkor az arcüreggyulladás gennyes formája alakul ki.
A kevert formák előfordulása sem ritka. Az arcüregben létrejövő kóros elváltozások a gyulladás időtartamától is függnek: A lefolyás szerint megkülönböztetünk akut (szubakut) és krónikus arcüreg-gyulladást.
Legjellegzetesebb tünetek a fejfájás és az arcfájdalom. Jellemző, hogy a fájdalom lehajláskor, emeléskor, köhögéskor, stb., tehát amikor az arcüregekben fokozódik a nyomás, erősebbé válik.
Akut arcüreg-gyulladásnál a fájdalom sokkal erősebb, mint a krónikus formánál. A krónikus arcüreg-gyulladásnál a fájdalom akár teljesen hiányozhat is. A melléküreg-fájdalomra jellemző továbbá, hogy a nyomásérzés a koponyában és/vagy a koponya elülső részén jelentkezik, ami szúró, fúró, pulzáló fájdalom érzet.
Akut gyulladás esetén az érintett melléküreg fölött általában nyomási és kopogtatási érzékenységet figyelhetünk meg (arcüregeknél = az arcon, a fogak felett. Homloküreg gyulladásnál = a homlok tájék érzékeny; Rostasejt gyulladásnál = az orrfelőli szemzug nyomás érzékeny.
Az iköböl gyulladása esetén típusosan a tarkótájon, halántéktájon, ill. fej közepén jelentkezik a fájdalom.
Orr
válladékozás:
A féloldali nátha
- főleg felnőttek esetében - mindig gyanús arcüreg-gyulladásra! A váladék
lehet színtelen és különböző viszkozitású. Kezdetben csak dugul az
orrunk.
Ezt követően
bő vízszerrű orrváladék jelentkezik. Ha a folyamat
tovább romlik, akkor a váladék besűrűsödik, nyúlós üveges fejér
színűvé változik. Ez a nyálkahártyában elhelyezkedő kehely sejtek fokozott
működése és elszaporodása miatt jön létre.
Ha az orrváladék baktériummal fertőződik, akkor
elszíneződik, gennyes, sárga, zöldes, véresen festényezett lesz. Gyakran a
váladék törmelékes, többnyire szagtalan, ritkábban bűzös (ilyenkor fog
eredetű gyulladásra kell gondolni!).
A gennycsorgás nemcsak előrefelé, de - elsősorban a hátsó melléküregek gyulladása esetén - hátrafelé a garat fele is észlelhető. Ez gyakran ingerköhögést hozhat létre. A gennycsorgást lokalizálva, a kivezető nyílások helyéből következtethetünk a megbetegedett melléküregre.
Gyakori tünet a gátolt orrlégzés. Agátolt orrlégzés lehet változó, vagy állandó. Egyoldali orrlégzés-gátoltság esetén mindig gondolni kell az arcüreg-gyulladásra. A gátolt orrlégzés miatt igen gyakori a horkolás. A horkolás további tünetekhez és betegségekhez vezethet.
A duzzadt orrnyálkahártya miatt nem ritkák a szaglászavarok. Fog eredetű arcüreg gyulladás esetén kóros szag érzet is jelentkezhet.
Az orrból kifolyó váladék elsősorban gyermekeknél orrbemeneti ekcémát hozhat létre. Az arcüreg-gyulladáshoz gyakran társulhat kötőhártya gyulladás is. A köhögés, rekedtség és/vagy a bronchitis a mélyebb légutak megbetegedésére utal.
Az általános
tünetek közül leggyakoribb a levertség, kedvetlenség. Láz
csak akkor fordul elő, ha általános fertőzöttségről van szó,
ill. kezdődő szövődmények jelentkeznek.
Diagnózis felállításához az orr vizsgálata szükséges. A leggyakoribb vizsgálati eljárások az orr közvetlen vizsgálata, orr-endoscopia, Röntgen-vizsgálat, Computer Tomographia (CT), ultrahang-diagnosztika, szondázás, ill. punkció és arcüreg öblítés, az orrváladék bakteriológiai vizsgálata, próbafeltárás és szövetkimetszés.
Az arcüreg gyulladások gyógyszeres kezelésének
alapelvei:
a.) Akut
arcüreg gyulladás: Naponta többször nyálkahártya lohasztó orrcseppeket,
spray-ket adunk, elsősorban az arcüregi nyílások felszabadításának
célzatával. Gyakran a nyálkahártya lohasztó szereket átitatott
vatta-tampon segítségével juttatjuk az orrba.
Hasznos a helyi meleg alkalmazása (rövidhullám, infralámpa, solux
lámpa). Ha a meleget nem érzi a beteg jó hatásúnak, hideg alkalmazása is
megkísérelhető. A betegség kezdetén, ha a betegnek még nincs láza,
izzasztó pakolások, forró fürdő jó hatású lehet. Rossz közérzet esetén ágynyugalom
javasolt. Láz esetén az antibiotikumot lehetőleg csak célzottan
adjunk.
b.) Subakut arcüreg gyulladás. Ha egy héten belül a fenti kezelésre nem következik be javulás, szóba jön az arcüreg felszúrása és kiöblítése, esetleg az antibiogramnak megfelelő antibiotikummal történő átmosása. A lefolyástól függően injekcióban is adható antibiotikum. Egyébként az előzőekben ajánlott kezelést is folytatni kell.
c.) Krónikus
arcüreg gyulladás. Öblítésekkel lehet
megkísérelni a gyógyítást. Állandó katéter (főleg gyermekek esetén)
megkönnyíti a kezelést. Amennyiben 6-10 öblítésnek nincs tartós eredménye,
műtétileg kell a melléküreget kitakarítani. Allergiás komponens
esetén a kezelést antiallergiás kezeléssel kell kiegészíteni
d.) Mivel az arcüreggyulladások kialakulásában a szervezet
elsavasodása is alapvető szerepet játszik a kezelés
kulcs eleme a méregtelenítés, lúgosítás és a táplálkozás összetételének pontos
megválasztása. Ezt természetes, bázikus kiegészítők alkalmazásával
érhetjük el legkönnyebben.
Az általunk elsődlegesen javasolt készítmény 49 különböző bio-termesztett zöldséget, zöld fű, levél és csíráztatott gabona egyedülálló keverékét tartalmazza.
A készítmény több mint 125 természetes vitamint, ásványi anyagot és aminosavat tartalmaz, amely lehetővé teszi a bázisok maximális felszívódását. Különlegesen energizál, segítségével a vér könnyebben veszi fel az oxigént a vízből. Erőteljes oxigén-katalizátor, segíti a sejtek optimális működését. Lúgosítja a testet és megszüntetni a túlzottan savas állapotokat.
Az általunk javasolt port tiszta vízben elkeverve a nap folyamán fogyasztjuk. Ha e termékünket fogyasztja, egyéntől függően akár pár hét alatt már igen kiváló eredményeket lehet elérni a savtalanítás, méregtelenítés és energizálás terén.
Megelőzés
A nátha hatékonyan nem megelőzhető betegség. Fontos azonban, hogy elegendő mennyiségű orrcseppel, gyulladásgátló gyógyszerekkel, C-vitaminnal enyhítsük az orrnyálkahártya duzzanatát, ami úgy jelentkezik, mint a közönséges orrdugulás. A kiújulások elkerülésére fontos lehet a hajlamosító betegség gyógyítása. Ma már endoszkópos eszközökkel végzett műtéttel az orrmelléküregek szellőzésén lehet javítani, megelőzve ezzel az orrba nyíló szájadékainak elzáródását.
Gyógyulási esélyek
Az orrmelléküreg gyulladások jó prognózisú betegségek, általában szövődménymentesen gyógyulnak. Nagy ritkán előfordulhat azonban, hogy a rostasejt-gyulladás agyi érelzáródást, agyhártya-gyulladást, agytályogot okoz.
Hasznos tudnivalók
Kiegészítő kezelésként sokszor alkalmazzák a homloküreg infralámpás melegítését, melytől a nyálkahártya-duzzanat mérséklődését remélik. Sokan kételkednek a módszer eredményességében. A kezelés túlzásba vitele viszont fellobbanthatja a gyulladást.
A kamillateás inhalálás (gyakorta mentollal, eukaliptuszolajjal) hasznos lehet a kivezető rés megnyitásában. Fontos, hogy ne hajoljunk olyan közel, hogy a gőz már égesse a nyálkahártyát. A gyulladás ilyenkor is fokozódhat. Hagyományos módszerekkel történő inhaláláskor fokozott a forrázásos baleset kockázata. Erre főként gyermekeknél legyünk tekintettel. Gyereket sohase hagyjuk magára inhalálás közben, és vigyázzunk nagyon, nehogy magára ránthassa a főzetet.
(másnéven:
pharyngitis, tonsillitis)
A torokgyulladás (pharyngitis) a garatnyálkahártya változatos eredetű gyulladása, amely a torok fájdalmát okozza. Mandulagyulladásnak (tonsillitis) a torokmandula gyulladásos állapotát nevezzük, amely gyakran jelentkezik a torokgyulladás kísérőjeként, de fontos megemlíteni az orrgaratmandula és a nyelvgyöki mandula gyulladásos megbetegedését is. Külön figyelmet érdemel az A-csoportú béta-hemolizáló Streptococcus okozta torok- és mandulagyulladás, elsősorban szövődményei miatt.
Az elsődleges ellátásban dolgozó
orvosokhoz forduló betegek 10%-a torokgyulladás miatt jelentkezik, és az
ambulánsan felírt antibiotikumok 50%-át erre a panaszra adják, noha az esetek
harmadában a kórokozó nem tisztázott. A tömegével szedett antibiotikumok
viszont a kórokozók rezisztenciáját fokozzák, ezért a torokgyulladás
előfordulása világszerte magas.
A mandulagyulladás súlyossága és szövődményeinek előfordulása a gyógyszeres
és a sebészeti kezelés fejlődése miatt csökkenő tendenciát mutat. A
lehetséges szövődmények közül a skarlát - más néven vörheny - a huszadik
század elején pusztított, a reumás láz a szívbetegségek halálozási arányát
növelte.
Mindkét megbetegedés igen gyakori; a mandulagyulladás eseteinek nagy része az 3
és 10 év közötti gyerekeknél, a torokgyulladás az 5-18 éves korosztálynál
fordul elő. Ritka a 3 év alatti gyermekek megbetegedése. A fertőzést
segíti a családtagok betegsége és az óvodai, iskolai, illetve a munkahelyi
közösségekben történő terjedés. A betegségek szezonális eloszlást
mutatnak, a hideg hónapokban, január és április között előford
A kórokozók mindkét betegség esetében cseppfertőzés útján és fertőzött tárgyak közvetítésével jutnak a garatba. A fertőzésre való fogékonyságot növeli a köhögés, a szennyező részecskék belélegzése (pl. takarítás alkalmával), a szezonális allergia, illetve az aktív vagy a passzív dohányzás.
Az akut garatnyálkahártya-gyulladás legtöbbször - az esetek 60%-ban - vírusos fertőzés következménye, amelyhez gyakran társul másodlagos bakteriális fertőzés. A leggyakoribb kórokozók között találjuk az adeno- és a rhinovírusokat, illetve a baktériumok közül leggyakrabban a Streptococcus (15%), majd a Neisseriák, a Mycoplasma pneumoniae, a Chlamydia pneumoniae és a Haemophilus influenzae tehetők felelőssé. Nem ritka a torokgyulladás gomba - általában Candida albicans - általi fertőzés nyomán, ami többnyire hosszú ideig tartó antibiotikus kezelés után alakul ki. Heveny torokgyulladást okozhat azonban hő- vagy vegyi károsodás is, például forrázás vagy felmaródás.
A mandulagyulladás kórokozója is rendszerint vírus. A bakteriális eredetet tekintve a leggyakoribb kórokozó az A-csoportú béta-hemolitikus Streptococcus. Ritkábban Staphylococcus, Pneumococcus, Haemophylus influenzae vagy Coli baktérium okozza a fertőzést.
A torokgyulladás a
torok, ritkán az orrgarat égő, kaparó érzésével kezdődik, krákogás,
köhögési inger, fülbe sugárzó nyelési fájdalom kíséri. Az esetek többségében a
testhőmérséklet nem haladja meg a 38°C-t, gyermekeknél azonban magas láz
is felléphet. A környéki nyirokcsomók gyakran fájdalmasak, duzzadtak.
Az akut mandulagyulladás rendszerint magas lázzal, hidegrázással kezdődik.
A garattáji fájdalom erős, gyakran sugárzik a fülbe, a nyaki, az állkapocs
alatti és a fül mögötti nyirokcsomók fájdalmasan duzzadtak. Az ajkak
vérbők, cserepesek, a száj nyitása és a nyelés fájdalmas és nehezített, a
nyelv lepedékes, a lehelet bűzös. Idősebb gyermekekre és fiatal
felnőttekre jellemző lehet a fejfájás és a hasi fájdalom jelenléte. A
kórképre jellemző a beteg elesettsége, általános rossz állapota.
Az orrgaratmandula gyulladása általában a torokmandula gyulladásával együtt
fordul elő, ezért tünetei megegyeznek a fent leírtakkal. Emellett a beteg
nehezen vesz levegőt az orrán keresztül és nagyothall, ami rossz
fülkürt-működésre és a középfül érintettségére utal. Fokozott figyelmet
érdemel a csecsemők és a kisgyermekek izolált orrgaratmandula gyulladása,
amely önmagában is súlyos állapotot idézhet elő.
A nyelvgyöki mandula gyulladása szintén a garatmandula érintettségével együtt
fordul elő. A nyelési fájdalom és a bő nyálfolyás ebben az esetben
jellemzőbb, a nyelv mozgatása is nehéz.
A diagnózis alapja mindkét esetben a torok vizsgálata, a garat és a mandulák megnézése és a környéki nyirokcsomók megtapintása. A torok gyulladása esetén a nyálkahártya megvastagodott, vérbő, felszíne kezdetben száraz, lapszerű, majd sárgás, tapadós váladék, illetve vörös szemcsés kiemelkedések jelennek meg rajta. Fontos a rendszeres lázmérés, mert a láz alakulása önmagában is valószínűsíthet egy adott kórokozóval történt fertőzést. Vírusfertőzés esetén gyakran több héten át hullámzik a hőmérséklet. A garatváladék mikrobiológiai vizsgálata segít a kórokozó azonosításában, de 24 órán belül nem születik eredmény. Az általános tünetek közül a kiütés, a nyirokcsomó-duzzanat, a máj- és a lépduzzanat segíthet a diagnózis megállapításában.
A mandulagyulladás
kezdetén a garatmandulák és a garat hátsó fala a vérbőség miatt piros,
duzzadt, később a mandulákon gombostűnyi, fehéres-sárgás pontok vagy
valamivel nagyobb sárgás foltok (tüszők) jelennek meg. Előfordul,
hogy ezek a lepedékszigetek összefolynak, ilyenkor a mandulák felszínét
egybefüggő lepedék borítja. Tüszős mandulagyulladásról tehát akkor
beszélünk, ha a kezdeti magas láz, a torok- és a nyelési fájdalom, a mandulák
vérbősége és a lepedékképződés egyaránt megfigyelhetők. A vérkép
is mutatja ilyenkor a bakteriális fertőzésre jellemző fehérvérsejtszám-növekedést.
Jellemző klinikai kép esetén - a rekedtség, a köhögés és a nátha például
nem jellemzőek a Streptococcus fertőzésre - a kórokozó azonosítására
két lehetőség is adott. Az egyik a torokváladék bakteriológiai vizsgálata,
a másik a Streptococcus antigénteszt, amely 15 perc elteltével válik
értékelhetővé. Ha a gyorsteszt negatív eredményt ad, de a klinikai kép
Streptococcus fertőzésre gyanús, érdemes elvégezni a tenyésztést is.
Bármely módszer pozitivitása bizonyítja a Streptococcus fertőzést.
A torokgyulladás bevezető vagy kísérő jelensége lehet más fertőző betegségeknek, a rubeolának, skarlátnak vagy a kanyarónak, amelyek azonban a sikeres védőoltások eredményeként egyre ritkábban fordulnak elő. Mandulagyulladás társulhat mononucleosishoz, egy vírus okozta gyulladásos megbetegedéshez. A diphteria a Di-Per-Te oltás bevezetése óta nagyon ritka, de a mandulákon itt is szürkés lepedék volt látható.
A torokgyulladásnak
elsősorban a tüneteit lehet jól kezelni: fontos az ágynyugalom, a
bőséges folyadékfogyasztás, a láz- és a fájdalomcsillapítás, a gyakori
toroköblögetés, a torokborogatás és az inhalátoros kezelés. Vírusfertőzés
esetén nem, bakteriális fertőzésben azonban a szövődmények
megelőzése miatt antibiotikumos kezelést is alkalmaznak.
A heveny mandulagyulladás terápiájának alapja - ép immunrendszer mellett,
főleg a szövődmények megelőzése érdekében - a legalább 8-10
napon át nagy adagban adott penicillin. Penicillinérzékenység esetén makrolid
típusú antibiotikum vagy clindamycin adása jön szóba. Ha a nyelés nagyon
fájdalmas, különösen a gyerekeknek érdemes az ennivalót pépesíteni. Ilyenkor
amúgy is jobban esik a meleg, folyékony étel, a levesek, meleg tej, tea, kakaó.
A nyak vizes borogatásával lehet enyhíteni a fájdalmas gyulladást.
A megfelelően és időben kezelésbe vett torok- illetve a mandulagyulladás általában egy-két hét alatt gyógyul, fontos azonban megemlíteni, hogy a kezeletlen vagy nem jól - esetleg túlságosan enyhén - kezelt A-csoportú béta-hemolitikus Streptococcus fertőzésnek lehetnek szövődményei. A torokmandula melletti tályog képződése a betegség helyi szövődménye, súlyos torokfájás, nyelési fájdalom, a szájnyitás nehezítettsége és jellemző "dünnyögő" hang kíséri. A skarlát a láz mellett az egész testre kiterjedő vörös, pontszerű kiütéssel jár, amely a nyakon, a hónaljban, az ágyékon és a hajlatokban kifejezett, jellemző tünete a száj körüli sápadtság és a málnavörös nyelv. A reumás láz a Streptococcus fertőzés késői következményeként jelentkező, súlyos szövődmény. A fertőzés után 6-21 nappal jelentkezhetnek a vesék gyulladásos megbetegedését jelző húgyúti tünetek.
Honnan tudhatja, sejtheti egy szülő, hogy a két betegség közül melyik támadta meg a gyermeket?
A torokmandula és az orrmandula is a garat részét képezi, gyermekkorban a torokmandula gyulladása mellett a megbetegedett környezet keskenyebb vagy szélesebb sávú vérbőségét is megfigyeljük, így a beteg szempontjából irreleváns, melyik szervet kezeljük. Amennyiben a gyulladás szinte az egész garatot érinti, talán ekkor társíthatjuk a torokgyulladás diagnózist is. Megjegyzendő, hogy a magyar elnevezésben még orvosi körökben is némi bizonytalanság tapasztalható, mert van, aki a garatmandulán a torokmandulát érti, van, aki az orrmandulát, ezért leghelyesebb a száj felőli egyszerű betekintéssel nem látható orrgaratban elhelyezkedő mandulát orrmandulának hívni, a garatívek között a szájüreg felől is jól megfigyelhető garatmandulát torokmandulának nevezni. Megjegyezni szükséges, hogy az orvosi szaknyelv ez esetben pontos, félreértések nem lehetségesek, például egy zárójelentésen, mikor egy-két év múlva már nem emlékszünk, hogy a fül-orr-gégész, a gyerek garatmandula műtétjénél mit is operált meg tulajdonképpen, nézzük meg a zárójelentést.
Azt érdemes megjegyezni, hogy a torokmandulák műtétje esetén az orrmandula kivétele kötelezően történik. Érdemes tudni, hogy amíg a garatívek között a mandulák egész életünk során, bár egyre jelentéktelenebb megjelenést mutatva, de jelen vannak, az orrmandula normál esetben 12-13 éves kor körül már „visszafejlődik”, felnőttkorban nincs. Nagyon ritka esetben azonban még akár 30 éves kor körül is okozhat panaszokat, és műtétre van szükség. Ez esetben természetesen az eltávolított orrmandula szövettani vizsgálata szükséges.
7. Mit kell tudni a garat gyulladásos betegségeinek kezeléséről gyermekkorban, illetve felnőtt korban?
A legfontosabb dolog elkülöníteni a rövid távú fertőzéses megbetegedéseket és a krónikus problémákat. Abban az esetben, ha csak ritkán, néhány napos, egy-két hetes megbetegedésről van szó, bakteriális fertőzés esetén antibiotikumokat alkalmazunk. Minden esetben tanácsos lenne az első antibiotikum felírásakor az orr-torokváladék minta bakterológiai vizsgálatát kérni. Ez időigényes vizsgálat (pozitív esetben általában egy hét), de nagyon komoly segítséget ad abban az esetben, ha az első választott antibiotikum nem hoz eredményt. Ekkor a második antibiotikumot már célzottan, a kimutatott kórokozó elpusztítására választjuk. Nagyon helytelen, ha azt gondoljuk, hogy mindenféle kórokozó baktérium elpusztítására bármiféle antibiotikum alkalmas, és a felírásnál csak a gyógyszer árát, a kényelmünket (pl. csak egyszer kell adni, stb.) vesszük figyelembe. Van orvos (ha nem is sok), aki tapasztalatából adódóan (a lehelet szagából, korábban adott gyógyszerek eredményességéből vagy eredménytelenségéből, a panaszokból, stb.) szinte ránézésre meg tudja mondani a kórokozó típusát, de a laboratóriumi vizsgálat akkor is elengedhetetlen. Ez lenne az elmélet, a gyakorlatban a járóbeteg ellátásban szinte alig van hely, ahol bakterológiai vizsgálatra mintát vesznek, pedig a feleslegesen adott sorozat antibiotikumok saját zsebünket és az egészségügyi kasszát terhelő költsége sokszorosa a vizsgálatnak, a feleslegesen adott gyógyszerek mellékhatásairól nem is beszélve. Gyermekek esetén az őszi-téli időszakban hosszasan elhúzódó sorozat betegségek esetén, vagy amikor a gyermek egy hét ovi egy hét otthon „tüneteket” mutat, vagy amikor már a gyógyszertár összes antibiotikum készletét kipróbáltuk, észre kell vennünk, hogy most már a gyógyszerek nem segítenek, forduljunk gyermek fül-orr-gégészhez, valószínűleg orr/torokrmandula-műtétre lesz szükség. Felnőttkorban is okozhatnak a krónikusan gyulladt torokmandulák panaszokat. A legnagyobb baj, ha a torokmandula panaszmentesen ún. gócként, távoli betegségeket indukál. Nagyon gyakori, hogy a kisgyermekkori elhalasztott orrmandula, kisiskolás kori elhalasztott orr-torokmandula műtét utáni időszak panaszmentessége alapján a szülő igazolva érzi döntését a műtét elutasítását illetően. Fiatal felnőttkorban aztán ismét a fül-orr-gégésznél kötnek ki, a bőrgyógyász, szemész, rheumatológus, orthopaedus, kardiológus, stb. szakorvos beutalójával.
Ősszel, télen és tavasszal a fülkürt hurut ( Catarrhus tubae auditivae, Inflamatio tubae auditivae ) az egyik leggyakoribb, nem súlyos, de kellemetlen és hosszan tartó betegség.
A fülkürt - orvosi
nevén Eustach-féle kürt - a dobüreget az orrüreggel összekötő cső.
Jelentősége, hogy kapcsolatot létesít a dobüreg és a külső
légnyomás között.
Normális működés esetén a dobhártya két oldalán kiegyenlíti a légnyomást.
Gyermekeknél laposabb szöget zár be ezért nehezebben nyílik meg, mint
felnőtt korban. fülkürthurut
Gyors magasságváltozáskor, például repülés közben, főleg a fel- és
leszálláskor sokszor kellemetlen feszültséget és dugulást érzünk a füleinkben.
Ezt úgy kerülhetjük el a legkönnyebben, ha a fejünket előrehajtjuk, mert
így a nyaki lágyrészek összetorlódva előnyös helyzetet teremtenek a
fülkürt megnyílására. Fülkürthurut nátha influenza fülkürthurut Eustach
kürt megfázás nátha A megnyitást
egyébként a szapora nyelés által is elérhetjük. Fejünket hajtsuk, tehát
előre és nyeljünk szaporán. A rágógumizás és a cukorka szopogatása is
eredményes.
Amennyiben náthásak
vagyunk, utazás előtt feltétlenül használjunk az orr álkahártyáját lelohasztó orrcseppet. Nátha, orrdugulás esetében ne fújjuk túl erősen az
orrunkat, mert ilyenkor az orrgaratból a levegő nagy erővel zúdul a
dobüregbe, s oda az orrban levő kóros váladékkal baktériumok és vírusok is
bekerülnek.
Felső légúti hurut esetén, mely megfázáskor lép fel, az orrüreg
és a garat nyálkahártyája, valamint a fülkürt orrüregi szájadéka is begyullad.
A gyulladt nyálkahártya megduzzad, ami szűkíti, sőt teljesen
el is zárhatja a fülkürt nyílását. Ezáltal megszűnik a dobüreg
szellőzése. A fülünkben kellemetlen feszülést, dugulást
érzünk, s a hallásunk is
csökken. A negatív nyomás következtében a dobhártya
beszívódik, (másképpen fogalmazva: a külső, magasabb légnyomás benyomja)
emiatt a dobhártya feszülés alá kerül.
influenza fülkürthurut Eustach kürt megfázás nátha
Pathogenesis
A kórfolyamat alapját tehát az képezi, hogy nyeléskor nem nyílik meg a fülkürt. Ennek több oka lehet
A tuba-nyitó izom (a m. tensor veli palatini) elégtelensége következtében.
A tubanyálkahártya duzzanata miatt, mely létrejöhet a környezetből ráterjedő gyulladás (krónikus arcüreggyulladás, orrmandula gyulladása) vagy allergia következtében
A tubaszájadékot elzáró megnagyobbodott, beteg orrmandula következtében (gyermekeken vagy felnőtteken is lehetséges)
A tubaszájedék rosszindulatú orrgarati daganat miatti beszűrődése.influenza fülkürthurut Eustach kürt megfázás nátha.
A fenti okok miatt megszűnik a középfül ventillatiója, a levegő felszívódik és az üregrendszerben negatív nyomás alakul ki.
A mindennapi gyakorlatban többnyire felsőlégúti huruthoz (többnyire vírusfertőzés) társul. Egyszerű esetben csak az orrgarati tubaszájadék nyálkahártyája duzzad meg, s gátolja a ventillatiót.
A fülkürt működésének zavarát a szervezet elsavasodása is okozhatja. A fülkürt nyálkahártyájában a méregtelenítési folyamatok során duzzanat és kóros nyákképződés jön létre, mivel a szervezet a váladékon keresztül is próbál megszabadulni a feleslegessé vált savaktól, ill. a szervezetben keletkezett és a savak megkötése során kialakult méreganyagoktól. Ez a duzzanat és nyák képződés gátolja a cső szellőzését.
A
fülkürthurut tünetei és kezelés
középfülgyulladás középfül gyulladás fülfájás otitis
A náthát követően egy vagy két napra, ritkán
akár egy hét múlva is a fülekben teltségérzést, pattogást, füldugulást érzünk.
A hallás csökken. Némelyek úgy érzik, mintha hordóból beszélnének.
A fülek eldugulnak, gyakran percek vagy akár órák múlva pattannak csak
ki, s akkor áll helyre a normális hallás. Ez a folyamat azután ismétlődik.
Végül pedig újra és végleg eldugul a fül.
Előfordulhat fájdalom is, de nem mindig jellemző. Ez lehet enyhe,
de elviselhetetlen fájdalom szerencsére sohasem jelentkezik. Ilyen
panaszok észlelése esetén keressük fel a fül-orr-gégész
szakorvost. Amennyiben ez valami miatt nem
lehetséges, használjunk az orr nyálkahártyáját lohasztó orrcseppet, orrsprayt.
Kerüljük a huzatot. Füleinket lazán dugjuk be vattával, mert itt nem a hang-,
hanem csak a hőszigetelést kell megoldanunk.
A fülkürthurut egy kellemetlen, gyakran hosszan tartó, de nem súlyos, a
felső légúti hurutot-náthát követő makacs betegség.
Gyógyulása pár naptól akár egy-két hétig is eltarthat. Vegyük komolyan, mert ha
nem vigyázunk, középfülgyulladás
léphet fel szövődményeként.
A torokgyulladás esetén javasolt gyulladásgátló teák fogyasztása, melyek enyhítik a panaszokat és a láz során elvesztett folyadékmennyiséget is pótolják. Nátha esetén még a panaszok kialakulása előtt a betegségre hajlamosak használjanak orrcseppet.
Mi a tympanoplastica?
A tympanoplastica, a dobhártyán és szükség esetén, a hallócsontokon végzett mikro-sebészeti beavatkozás, amelynek célja, a dobhártya folyamatosságának és a hallócsontláncolati rendszernek a helyreállítása. Egyszerűsítve, a tympanoplastica célja: a dobhártyán lévő lyuk (perforatio) zárása a fülfolyás megszüntetésére és a hallócsont rendszer visszaépítése a hallás javítására.
Melyek a tympanoplastica indikációi?
A tympanoplastica akkor javasolt, amikor a dobhártya lyukas (perforált), ezzel visszatérő fülfolyást okozva, és a hallás gyengült. Azokban az esetekben is tanácsos tympanoplasticát végezni, amikor a dobhártya benyomul a dobüregbe (a középfül térségébe) roncsolva a hallócsontokat, valamint a középfület az egyensúlyozó szervtől, az arcidegtől és az agytól elválasztó környező csont falakat, un. cholesteatomát kialakítva.
Milyen mértékben javul a hallás a tympanoplasticát követően?
A tympanoplastica után a hallás javulásának mértéke alapvetően attól függ, hogy a betegség milyen súlyos volt, mennyire károsodtak a dobhártya és a hallócsontok. Azokban az esetben, amikor csak a dobhártya károsodott, a sikeres műtét esélye 85-90%. Bizonyos esetekben a dobhártya helyreállítását és a hallásjavítást nem lehet egy műtéttel elérni. Ezekben az esetekben tervezett második műtét szükséges.
Létezik más lehetőség is, mint a tympanoplastica?
Az esetek messze túlnyomó többségében a tympanoplastica tervezett műtét, ami azt jelenti, hogy akkor kerül műtétre a beteg, ha felkészült az operációra. A hallásjavítása műtét nélkül is megoldható, hallókészülék segítségével, de a dobhártya lyukas voltából származó fülfolyások sok esetben pusztán gyógyszeresen nem szüntethetők meg.
Felkészülés a tympanoplasticára:
A tervezett tympanoplastica előtt szükséges minden olyan probléma rendezése, amely ronthatja a fülműtét eredményét. Elsősorban a fülkürtműködést befolyásoló, azt rontó orrgarati és orr- ill. orrmelléküreg gyulladásokat, adenoid hyperplasiát kell megoldani.
A műtét idején meglévő gennyes fülfolyás sem kedvez az eredménynek, sőt magát a dobhártya rekonstrukciót is sikertelenné teheti. Amennyiben a fülsebész a tervezett tympanoplastica előtt konzervatív kezelést ajánl, akkor azt szigorúan tartsa be.
Hallásvizsgálatot szükséges végezni a halláscsökkenés dokumentálására. Minél jelentősebb a halláscsökkenés annál hamarabb érdemes elvégezni a műtétet.
Hogyan történik a tympanoplastica?
A műtét történhet helyi érzéstelenítésben vagy főleg gyermekkorban (18 év alatt) altatásban. A sebészi metszés, a bőrmetszést, általában a fülkagyló mögött vagy a hallójárat bemenetben végezzük. Mindkét sebzés maradéktalanul gyógyul, egyik sem hagy kozmetikailag zavaró heget. Ezt követően a fülkagylót előre hajtjuk, majd megnyitjuk a dobhártya mögötti üreget, a dobüreget, és láthatóvá tesszük a dobhártyát. Ha lyuk van a dobhártyán, akkor a károsodott részeket eltávolítjuk, majd a fülkagyló mögötti izom bőnyéjéből (fasciájából) vett részlettel zárjuk a nyílást, ezzel egy folyamatos új dobhártyát, és lezárt dobüreget alakítunk ki. A behelyezett izom fascia részletet nevezzük graftnak. Ez teszi lehetővé, hogy a dobhártya lyuk külső oldalán a dobhártya bőr, belső oldalán a dobüreget bélelő vékony nyálkahártya ismét befedhesse a korábbi lyukat (perforációt). Ha szükséges a hallócsontok pótlása (ossiculoplastica) vagy a cholesteatoma eltávolítása, ezeket is elvégezzük a műtét során. A beteg részéről rendkívül fontos a fülsebész által adott műtét előtti és a műtétet követő utasítások, életmódbeli tanácsok szigorú betartása. Ezek biztosítják a kiváló eredményt.
Milyen veszélyei vannak a tympanoplasticának?
Mivel a műtét a fül környékén és a fülben történik, amely vérerekben rendkívül gazdag, ezért fokozott a veszélye a vérzésnek. A fül a krónikusan gyulladt esetekben nem steril, ezért a műtét reális szövődménye a műtét utáni fertőzés. Minden eset bizonyos mértékben eltér egymástól, ezért a fülsebész, minden betegnél a konkrét esetnek megfelelően hangsúlyozza a szövődmény lehetőségeke.
Hallásromlás: A tympanoplastica fő célja a dobhártya pótlása, ugyanakkor lehetőség szerint a hallás javítása is. Azonban kiterjedt gyulladásos esetekben, amikor a hallócsontokat is érinti a beavatkozás, esetleg a cholesteatoma eltávolítás alatt megnyílik a belsőfül, vagy elektromos csontfúró használata szükséges, a hallás javulása elmaradhat a várakozástól, ritka esetben romolhat is.
Arcideg bénulás: mivel a műtéti területen halad át az arcideg, rendkívül ritkán sérülhet, ezzel átmeneti vagy végleges bénulást okozva. Az arcideghez csatlakozik, a középfülön áthaladó, ízérzést közvetítő ideg. Ennek sérülése, a nyelv azonos oldalán ízérzés kiesést okoz.
Szédülés: Ez a komplikáció rendkívül ritka, és elsősorban akkor fordul elő, ha a cholesteatoma elroncsolta az egyensúly szerv csontos falát.
A pótolt dobhártya kilökődése vagy felszívódása: Mivel a dobhártya pótlása a szervezet saját anyagából (a rágóizmot borító kötőszövetes pólya) történik, ezért nagyon ritka az az eset, amikor a pótlásra használt anyag (graft) nem tapad meg.
A műtétet követően a tympanoplastica végleges sikeréhez elengedhetetlen a tervszerű rendszeres kontroll, amikor a fülsebész mikroszkópos kontroll alatt áttekinti a megújított dobhártyát, a hallójáratban meggyült váladékot eltávolítja, a hallást ellenőrzi. A beteg megjelenése ezeken a kezeléseken alapvető a siker biztosításához.
Az adott év
szeptember 1-je és a következő év augusztus 31-e között 16. életévüket
betöltő gyerekek által az iskola orvosnál, illetve iskolai védőnőnél
igénybe vehető szűrővizsgálatok:
• teljes fizikális vizsgálat,
• a kórelőzmény és családi
anamnézis ismételt felvétele, az anamnézis alapján veszélyeztetett gyerekek
kiszűrése, szükség esetén szakorvosi vizsgálatra irányítása,
• a tápláltsági állapot, a szív-
és érrendszeri állapotfelmérés,
• testmagasság, testtömeg mérése,
a testi fejlettség és tápláltsági állapot értékelése,
• pszichés, motoros, mentális
szociális fejlődés és magatartásproblémák feltárása,
• érzékszervek működésének vizsgálata
(látás, kancsalság, hallás),
• mozgásszervek vizsgálata,
különös tekintettel a lábstatikai problémákra és a gerinc-rendellenességekre
(tartáshiba, scoliosis),
• vérnyomásmérés.
Ezt
a 16 éves kori, záró állapotvizsgálatot a háziorvos (házi gyermekorvos) és a
területileg illetékes védőnő végzi el, ha az iskolakötelezettség
ellenére a gyerek nem jár iskolába,
A jó hallás alapvetoen szükséges feltétele a gyermek értelmi- és beszédfejlodésének. A hallássérült gyermek fokozatosan elmarad kortársaitól kommunikációs képességeiben, és nem tud részt venni a társas érintkezésben, játékokban. Nehézségbe ütközik számára a tanulás, és amennyiben késik hallásproblémájának felismerése, éveket veszíthet az iskolai képzés során. A hallássérült gyermek beszéde korához képest visszamarad, nem tart lépést a szokott fejlodési tempóval. A meglassult beszédfejlodésu gyermek hallását ezért mindig meg kell mérni.
Természetesen már igen korán, akár csecsemokorban is észlelheti a szülo, hogy gyermeke nem reagál a hangokra, zajokra. Az óvónok, tanárok véleménye is nagyon fontos, mert elofordulhat, hogy a fegyelmezetlen, hangoskodó, nem figyelo vagy egyszeruen "rossznak" titulált gyermeknek halláscsökkenése van! A tanulásban való lemaradás egyik oka is lehet hallásprobléma.
Lényeges tehát, hogy minden gyanús esetben el kell végezni a kornak megfelelo hallásméréseket - ezek olyan vizsgálatok, melyek nem a gyermek visszajelzésein alapulnak, hanem önmagukban is tájékoztatást adnak a hallásküszöbrol, vagyis "objektívnek" tekinthetok.
Ilyen vizsgáló eljárás például a sztapediusz reflex mérése, az otoakusztikus emisszió, illetve a BERA és ASSR (l. Az elso hallásvizsgálatok c. cikk).
Ki kell szurni azokat a gyermekeket, akiknek halláscsökkenése másodlagosan jön létre, például a fülkürt muködést rontó, megnagyobbodott orrmandula révén. Az idült vagy rendszeresen visszatéro középfülgyulladás szintén gyakori oka a gyermekkori halláscsökkenésnek. Ezek az állapotok a megfelelo mutét(ek) elvégzésével gyógyíthatók, és az esetek többségében a hallás helyreállítható.
A hallás idegi struktúráinak károsodásai többnyire sajnos nem javíthatók mutéttel. Ilyenkor a megfeleloen kiválasztott és beállított hallókészülék segíthet a gyermeknek a közel normális hallásélmény elérésében. Azért is fontos a halláscsökkenés korai felismerése, mert minél fiatalabb a gyermek, annál jobban "munkára fogható" az agya, és a halláshoz feltétlenül szükséges idegi kapcsolatok könnyebben alakulnak ki.
Elvileg tehát minél korábban szükséges a hallókészülék használata a hallássérült gyermeknél, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy 6-8 hónapos kor elott nehéz a megfelelo készülék kiválasztása, viseltetése. Általában a közepes vagy nagyfokú halláscsökkenés esetén javasolt a hallókészülékkel való ellátás, de ha a beszédfejlodésben zavar tapasztalható, akkor a kisfokú halláscsökkenésnél is indokolt lehet. Gyakran kétoldali készüléket kap a gyermek, a térhallás céljából.
A hallókészülékek többsége a hangot levegorezgések segítségével a külso- és középfül összetett mechanikai rendszerén - a hallójáraton, a dobhártyán és a hallócsont-láncolaton - keresztül juttatja be a belso fülbe, ahol a hang idegi impulzusokká való átalakítása történik. Vannak olyan fejlodési rendellenességek, amelyekben a hallójárat és a középfül csak részben, vagy egyáltalán nem alakul ki, ilyenkor a "hagyományos" hallókészülékek nem
alkalmazhatók. Helyettük a koponyacsontokba ültetett, a levego rezgéseit (a hangot) a csontba vezeto készüléket kap a gyermek, melynek segítségével közvetlenül a belso füle ingerelheto (ez a BAHA: bone anchored hearing aid).
Azoknál a gyermeknél, akik a belsofül betegsége miatt hallanak rosszul vagy éppen "süketek", egy olyan mutétet végezheto el (ha az elozetes kivizsgálás alapján a beteg erre alkalmas), amellyel a hallókészülék egy része a belsofülbe kerül bevezetésre, ugyanakkor egy külso, bor feletti jelfeldolgozó része is van - így muködik az úgynevezett cochleáris implantátum.
Ez az eszköz alkalmas a korábban halló, de valamilyen okból (pl.: agyhártyagyulladás) megsüketült betegek rehabilitációjára, illetve a veleszületetten süket gyermekek hallásának kialakítására. Nagyon nagy eredmény ez, mert a cochleáris implantáció bevezetése óta százezrek nyerték vissza a hallásukat, illetve kaptak egyáltalán lehetoséget a hallásra. Tulajdonképpen ez az eljárás az egyetlen, amirol elmondhatjuk, hogy pótolja egy érzékszervünk muködését - a szem esetében például még nem tart itt a tudomány.
Bármilyen készüléket kap is a hallássérült gyermek, ez rá és szüleire nézve is komoly kihívást jelent és sok türelmet igényel gyermektol, szülotol és kezeloorvostól egyaránt. A rendszeres kontroll alapveto, és gyakran szükséges a készülék "újrahangolása". Csak így remélhetó, hogy a kis páciensek teljes életet fognak élni új "fülükkel".
A dobüregben
kialakult negatív nyomás következtében a nyálkahártya ereiből
először a vér folyékony elemei, áttetsző vérsavó szivároghat a
dobüregbe.
Mikroszkóppal nézve jól látható a folyadék nívója és a dobüregben
megrekedt buborék. Így alakul ki az akut és krónikus serrosus középfül
gyulladás.
Ha a folyamat
tovább fennáll, akkor a dobüreg nyálkahártyájában megszaporodnak a nyákot
termelő kehelysejtek, és kialakul a krónikus mukózus középfül
gyulladás.
Mind a serrosus,
mind a mukózus középfül gyulladás esetén bakteriális vagy vírusos
felülfertőződés jöhet létre, aminek következtében gyulladásos alakos
elemek, fehérvérsejtek lépnek ki a vérből. Így alakul ki az akut,
gennyes középfül gyulladás. A felszaporodott, baktériumokkal és
vírussal telt gennyes váladék nyomást gyakorol a dobhártyára is, ezért fájdalommal
lüktetéssel is együtt jár.
Diagnózis
Többnyire heveny felső légúti huruthoz
társul, ezért ennek a tünetei észlelhetők.
Általános tudnivalók
A komputertomográfia (a gyakorlatban csak CT-nek mondják, rövidítése a computertomography angol szóból ered) olyan összetett, röntgensugarat és a komputertechnikát felhasználó képalkotó módszer, amelynek segítségével a testünk belsejéről bárhonnan és bármilyen mélységben készíthetők metszeti képek. A gyakorlatban valamennyi szerv-szervrendszer diagnosztikájában használatos, olyan esetekben, amikor más módszerrel nem állapítható meg a pontos diagnózis, illetve az pontosításra szorul.
A vizsgálat
leírása
Képalkotó vizsgáló módszer, amellyel a testünk belsejének bármelyik rézéről készíthetők képek.
nátha, felső légúti hurut
Legtöbbször vírusok okozzák. Legenyhébb formája ebben a
korban is a nátha. Hasonlóan az újszülöttkorihoz, ilyenkor is inkább
kellemetlenségével, mint veszélyességével tűnik ki.
Néha akár magas lázzal is kezdődhet, mely rendszerint
1-2 nap alatt megszűnik. Ekkor is igaz, hogy ha 10-14 nap alatt nem
szűnik meg, illetve az orrváladék színe sárgászöld lesz, akkor
valószínű a szövődmény fellépése. Ilyenkor feltétlenül mutassák meg
gyermekorvosnak a csecsemőt.
Mi a teendő a náthás csecsemővel?
Feltétlenül meg kell próbálni az orrjáratokat időnként
szabaddá tenni. Erre a célra ebben a korban egyre jobb szolgálatot tesznek a
különböző orrszívók. Ez önmagában azonban nem elegendő, ezért,
hasonlóan az újszülöttekhez, ilyenkor is célszerű, és mint később
látni fogják, szükséges is az orrcsepp használat. Természetesen ekkor is
főleg az étkezések előtt jó csöppenteni. A cseppentés előtt is,
és utána néhány perc múlva jó használni az orrszívót. Célszerű az
orrnyílás körül kipirosodott bőrt egy kis babakrémmel bekenni.
Ezeket az eljárásokat minden normális csecsemő utálja
és igen nagy ellenállást fejt ki, hogy meghiúsítsa próbálkozásainkat. Nem
szabad azonban meghátrálnunk, mert így a nagyobb bajoktól mentjük meg
őket.
Gyakorlati tanács: ha nincs segítség,
aki ezeknél a tortúráknál lefogja a babát, akkor jó módszer, hogy egy
fürdőlepedőbe csavarjuk a csecsemőt a nyakától a lábáig és így
nem tud a kezével védekezni. Nagyon sokszor megütköznek ilyen kegyetlenség
javaslatának a hallatán az anyukák, de higgyék el, hogy egy középfülgyulladás
sokkal nagyobb szenvedéssel jár a beteg csecsemő számára, s a dobhártya
felszúrásakor sem fogja készségesen tartani a fejét.
Látni fogják a gyerek felnevelése során, hogy sokszor kell
ilyen és ehhez hasonló, látszólag kegyetlen dolgot elkövetnünk a sokkal
rosszabb elkerülése érdekében.
Ha olyan életkorban van már a csecsemő, hogy
narancslevet is iszik, akkor célszerű kicsit több alkalommal itatni vele
(C-vitamin tartalma miatt), ha kisebb, akkor jó szolgálatot tehet a C-vitamin
gyógyszer formájában történő adása. Természetesen, ha lázzal indult a
nátha, akkor amíg lázas, lázkúpot is kell adni!
Szabad-e levegőre menni a
náthás csecsemővel?
Ha nincs láza és egyéb, később említendő,
szövődményre sincs gyanú, akkor nemcsak hogy szabad, de kifejezetten
előnyös is! Azt fogják tapasztalni, hogy a friss levegőn sokkal
könnyebben tud lélegezni az orrán keresztül, s ha még egy kis nap is éri az
arcát, biztos hogy 1-2 nappal hamarabb gyógyul meg.
A nátha szövődményei.
Bár sokszor - kórokozóktól függően - a náthával
párhuzamosan vagy akár előbb is jelentkezhet a garatgyulladás, egyes
náthák e nélkül is kezdődhetnek. Máskor viszont csak néhány napos nátha
után kezdődik a krákogás, a köhögés, mely jelzi, hogy a garat is beteg. A
beteg nyálkahártyán könnyebben telepednek meg baktériumok is. Ilyenkor, ha az
orrváladék gennyessé (sárgászölddé) válik, kialakul a gennyes
orrmandula-gyulladás. Náthánál az orrmandula még nagyobbra duzzad, és a hátsó
garatfalon folyamatosan lecsorgó gennyes váladék ingerli a garatot, gyakori
köhögést vált ki, s fertőzi a lejjebb található légutakat.
A megnagyobbodott orrmandula, még ha nem is
fertőződik, másodlagosan egyéb veszélyes következményeket is okoz. Az
ilyen csecsemő vagy később a kisded kénytelen a száján keresztül
venni a levegőt, aminek az a következménye, hogy elmarad az orr párásító,
melegítő és szűrő hatása. Ezért a torok- és garatnyálkahártya
kiszárad, a száraz nyálkahártya közvetlenül találkozik a beáramló porral,
kórokozókkal, ez krónikus gyulladáshoz, gyakori garat- és
légcsőgyulladáshoz vezet. A szájlégzés miatt a gyermek - miután állandóan
nyitva van a szája - ostoba arckifejezést vesz fel, kitéve ezzel magát
később a korántsem tapintatos társak gúnyolódásának.
Egy kis anatómiai ismeretre szükség
van ezek megértéséhez:
A középfül a fülkürt révén összeköttetésben van az
orrgarattal. Ez teszi lehetővé, hogykifelé, a dobhártya által zárt,
dobüregben lévő levegő nyomása alkalmazkodjon a külső
légnyomáshoz, ki tudjon egyenlítődni a középfül és a külvilág
levegőnyomása közötti különbség. Ez azért fontos, mert ha az egyik oldalon
nagyobb a nyomás, a dobhártya megfeszül, rugalmatlanná válik, és nem tud a
hangrezgéseknek megfelelően rezegni. Közismert tapasztalat, ha magasabb
hegyre megyünk viszonylag rövid idő alatt (autóval, busszal, felvonóval),
vagy repülőgéppel emelkedünk gyorsan magasra, ahol kisebb a légköri
nyomás, eldugul a fülünk, hallásunk romlik. Időnként fülpattogás
kíséretében átmenetileg ismét jól hallunk. Ilyenkor egyenlítődik ki a
fülkürtön keresztül a dobüreg és a külvilág közötti légnyomás különbsége. Ha
náthás valaki, nagyobb az orrmandula, ami körülveszi és elzárja, beszűkíti
a fülkürt orrgarati nyílását, ez a nyomáskülönbség nem tud kiegyenlítődni,
a feszülő dobhártya fájdalmat is okozhat. De nátha esetén a középfülben is
képződő váladék a fülkürt duzzadt nyálkahártyája és a nagyobb
orrmandula miatt nem tud elcsorogni a dobüregből, ott felszaporodhat,
tovább rontva a hallást, a pangó váladék pedig mindig hajlamos a bakteriális
felülfertőződésre.
Légzési akadályt képeznek, de elzárhatnak egyes hörgőket,
tüdőlégtelenséget (atelectasia), majd másodlagos fertőzés útján
gyulladást, tályogot hozhatnak létre a tüdőben. Idegentest belégzésére
kell gondolni, ha váratlanul, láz nélkül makacs ingerköhögés, nehézlégzés,
elkékülés jelentkezik. Röntgenvizsgálat, hörgőtükrözés.
Gócos tüdőgyulladás: a bronchopneumonia. Gócokban jelentkezik, az
alveolusokat izzadmány tölti ki. Súlyossága a gócok számától,
sűrűségétől függ.
Inkább nagyobb gyermek betegsége a lebenyes tüdőgyulladás (pneumonia
lobaris). Kórokozója rendszerint a Pneumococcus. A gyulladás egy egész
tüdőlebenyre kiterjed, és az alveolusokat izzadmány tölti ki.
Tünetek:
A tüdőgyulladás fizikális vizsgálattal,
röntgenvizsgálattal pontosan megállapítható.
Kezelés:
1. Oki terápia: antibiotikum
2. A tüneti kezelés
a) Lázcsillapítás gyógyszeresen vagy igen magas láz esetén
hűtőborogatással.
b) A lázas, szaporán légző gyermek folyadékigénye megnő, ezt ki kell
elégíteni; ha lehet szájon át, ha nem lehet, infúzióval. Infúzió alkalmazásakor
vigyázni kell arra, hogy a szükségesnél több folyadékkal a szív amúgy is
nehezített munkáját tovább ne terheljük.
c) Ha a gázcsere elégtelenné válik, a belégzett levegő oxigéntartalmát
megfelelően emeljük.
d) A szív munkáját, ha szükséges, Digoxinnal, illetve Isolaniddal támogatjuk.
e) A pneumoniás gyermek igen gondos ápolást és megfigyelést igényel. Tápláléka
legyen könnyen emészthető, csak annyi, amennyit a gyermek szívesen
elfogad.
Az orr- és a garatmandulák gyulladását vírus- és baktériumfertozés okozza, leggyakrabban a felso légúti huruthoz, megfázáshoz kapcsolódik. Kialakulására a rossz higiénés körülmény, a legyengült immunrendszer, az elégtelen táplálkozás vagy valamilyen más betegség megléte hajlamosít.
GARATMANDULA-ORRMANDULA
A garatmandulák a nyelv hátsó részének két oldalán a garatív alatt helyezkednek el. Az orrmandula (amelybol egy darab van) neve kissé megtéveszto, mivel valójában ez található a garatban, az orrüreg mögött. Anatómiai fekvésébol adódóan szabad szemmel nem látható, a fül-orr-gégész szakorvos kis tükör segítségével illetve tapintással tudja megvizsgálni.
Az orr- és a garatmandulák gyulladásának mások a tünetei, bár gyakran együtt fordulnak elo.
Az orrmandula gyulladás során megduzzad, a gyermek orrlégzése akadályozott, szájon át veszi a levegot, éjszaka általában horkol. A gyermek orrából váladék csordogál, hallása romlik. Az esetek egy részében az orrmandula megnövekedett mérete miatt részlegesen lezárja a fülkürt bejáratát, azaz a garatot a középfüllel összeköto járat kezdetét, ezzel megakadályozza annak szellozését és így a középfülgyulladás számára megteremti a táptalajt.
A garatmandulák gyulladására csecsemokorban nehezített nyelés, nyálfolyás, magas láz, étvágytalanság nem egyszer hányás hívhatja fel a figyelmünket. Nagyobb gyermekek nehezebb nyelésre, kifejezett torokfájásra, rossz leheletre, magas lázra, rossz közérzetre panaszkodnak. Hányás náluk is elofordulhat, mivel a garatmandulák duzzadt méretük miatt nagyobb helyet foglalnak el, ezáltal ingerlik a garatot. Gyakori tünet a fülbe kisugárzó fájdalom. Ha ez csak ritkán lép fel, nincs okunk aggodalomra, azonban a folyamatosan meglévo és egyre fokozódó fülfájás esetén keressük fel a helyi fülészeti rendelot középfülgyulladás gyanúja miatt.
Mit tapasztal orvosunk a vizsgálat során?
Képünk illusztráció
A garatmandulák vérboek, duzzadtak, a lágyszájpadon kis pontszeru bevérzések lehetnek. A mandulák felszínén tüszok lehetnek láthatóak, amelyek kezdetben kis gombostufejnyi sárgás elváltozások, majd a gyulladás elorehaladtával összefolyhatnak és nagyobb lepedékként beborítják a mandulák közel teljes egészét.
Az orrmandula gyulladás esetén szintén duzzadt, vérbo. A gyermek nyelve lepedékes, beszéde nehézkes, lehelete rossz szagú. A nyakon megnagyobbodott nyirokcsomókat tapintunk.
Milyen betegségek résztünete a mandulagyulladás?
Skarlát. A skarlátot a Streptococcus pyogenes nevu baktérium okozza, mely cseppfertozés útján terjed. Különösen az óvodás korúak között fordul elo gyakran, gyorsan terjedve végig a közösség tagjain. A mandula általában gennyes, tüszos, a nyelv málnaszínu, a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodottak, a törzsön, hajlatokban pontszeru, apró, pirosas színu kiütések láthatóak, és további tünetek segíthetik orvosunkat a diagnózis felállításában.
Mandulagyulladás
Korábban, az antibiotikumok megjelenése elott a skarlát lezajlása után általában 3 héttel vesegyulladás illetve reumás láz alakult ki, éppen ezért még sokan ma is megijednek a betegség nevének hallatán. Napjainkban azonban az antibiotikumoknak - foleg a penicillinnek - köszönhetoen a betegség maradéktalanul gyógyul, szövodményekkel nem kell számolni, ha idoben orvoshoz fordulunk.
Mononucleosis infectiosa. A mononucleosis infectiosa nevu betegséget az Ebstein-Barr vírus okozza. Nyál útján terjed, ezért sokan "csókbetegség" néven ismerik. Nagyon magas lázzal jár, a nyaki nyirokcsomók általában kifejezetten megnagyobbodnak, a mandulákat lepedékkel fedi, mindezek mellett a máj és a lép megnagyobbodásával is járhat.
Ha a vizsgáló orvosban felmerül a gyanú, hogy gyermekünknek mononucleosisa van, akkor laborvizsgálatra, vérvételre lesz szükség. Idonként az eredményekben olyan eltérések lehetnek, amely kórházi bentfekvést tesz szükségessé. Ha orvosunk laborvizsgálatot kér, mindenképpen vegyük komolyan, azonban ne aggódjunk, gyermekünk maradéktalanul fel fog épülni!
A máj és a lép érintettsége miatt a betegség lezajlását követoen még több hónapig fáradékonyság tapasztalható, ezért javasolt a minél több pihenés és a megerolteto testmozgás kerülése.
Herpangina. A másik szintén vírus által okozott betegség az úgynevezett herpangina. Ezt a Coxsackie A vírus okozza, amelynek hatására foleg a lágyszájpadon, illetve a mandulákon fehér, tejszeru hólyagok keletkeznek. A mandulák duzzadtak, vérboek. Ez a kicsik számára sokszor nagyon fájdalmas, nyelési nehezítettséget okozó betegség.
Mit tehetünk a mielobbi gyógyulás érdekében?
A legtöbb mandulamutétet feleslegesen végzik
mandulamutét, tonsillectomia
Ha az enyhe torokgyulladásos vagy kisebb légzési nehézséggel küszködo gyereknek kiveszik a manduláját, nem hatásosabb, mint ha figyelmesen kivárunk, közli egy holland tanulmány.
A Wilhelmina-gyermekkórházban készült tanulmány során megfigyelték, hogy annál a 150 gyereknél, akiknél elvégezték a tonsillectomiát, azaz kivették a mandulájukat, csak az elso hat hónapban csökkent igen kismértékben a lázas vagy fertozéses esetek száma, összehasonlítva az ugyancsak 150 kontrollal.
– Ez a jelentés megerosíti az amerikai gyakorlat helyességét, amely szerint mi konzervatívabbak vagyunk a mandulamutétek elvégzésénél – mondja dr. Scott R. Schoem, az amerikai gyermekgyógyászok akadémiájának szóvivoje.
Az Egyesült Államokban a mandulamutétek száma jelentosen, a 70-es években végzett évi 1 millióról 250 ezerre csökkent az elmúlt három évtizedben. Mint a tanulmány szerzoje, dr. Anne G.M. Schilder elmondta: – Hollandiában azonban mind az orvosok, mind a betegek szívesebben oldják meg sebészileg a felso légúti fertozéseket.
A felso légúti fertozések természetes kimenetele általában kedvezo. A szüloket meg kell tanítani a fájdalomcsillapítók vagy a gyulladáscsökkentok helyes adagolására láz vagy fájdalom esetén, valamint arra, hogy megfigyeljék gyermekeiket, és ha valami rendellenességet észlelnek, forduljanak orvoshoz.
– Vannak azonban olyan esetek is, amelyeknél szükséges a mutét elvégzése – mondta dr. Schoem. Az apnoés gyermekeknél például, amikor a mandulák annyira megnagyobbodtak, hogy zavarják az éjszakai légzést, horkolást és alvászavarokat okoznak. Mutéti beavatkozás szükséges továbbá, ha évente 6 fertozés fordul elo a gyermeknél, vagy legalább három éven át évi 2-3 torokgyulladás.
– Az antibiotikumok szedésével is elkerülheto a mutét – mondja dr. Schilder –, bár a kutatások kimutatták, hogy a gyakori torokgyulladással küszködo gyermekeknél hatásuk korlátozott.
Dr. Schoem így nyilatkozott a kérdésrol: – Én a legtöbb esetben 4-6 héten át szájon át antibiotikumot adnék, és megvárnám, mi történik. Mindenképpen megváltozott azonban a felfogás a múlthoz képest, amikor az volt a szokás, hogy ha az egyik gyereknek kivették a manduláját, a másikon is automatikusan elvégezték a mutétet.Mandulagyulladás
A gége hangszalagok alatti területének gyulladása, amely valószínuleg allergiás alapon támad. A betegség többnyire hirtelen, éjszaka kezdodik. A gyermek köhögni kezd, köhögése ugatóvá válik, majd stridoros, nehezített belégzés jelentkezik. A hang nem rekedt.
Gyógyításában antiallergiás szerek (Suprastin, Sandosten, Pipolphen) alkalmazása.
A légcsŐ és a hörgok gyulladása
Rendszerint heveny felsolégúti huruthoz csatlakozik. Tünetei a láz, köhögés, változó súlyosságú közérzeti zavar, étvágytalanság. Kezdetben száraz köhögés kínozza, késobb a köhögés egyre több váladékot hoz fel. A betegség általában egy hét alatt lezajlik.
Terápia. Láz- és köhögéscsillapító szereket, köptetoket adunk, boséges folyadék és C-vitamin ellátás mellett. Súlyosabb esetekben antibiotikumokat is igénybe veszünk.
Gyakran csak az első kötelező szemészeti szűréskor (iskolakezdés előtt) derül ki, hogy a gyermek látása nem tökéletes, holott számos panasz (kancsalítás, fejfájás, "hunyorgás", ismétlődő szemgyulladás, stb.) ráirányíthatja a figyelmet a gyermek látáshibáira.
Kik a "veszélyeztetett" csoportba tartozó gyermekek, és mely tünetek esetén indokolt a mielőbbi vizsgálat? Akiknél:
A gyermekkorban előforduló leggyakoribb szemészeti eltérést a fénytörési hibák okozzák. Fénytörési hiba húzódhat meg a gyakori fejfájás, "hunyorgás", elhúzódó,- visszatérő szemgyulladás mögött. Gyakran azonban "csak" a szem nézővonalában beállt változás (kancsalság) hívja fel a figyelmet a fénytörési hibára.
FÉNYTÖRÉSI HIBÁK
A fénytörési hibák 3 fő csoportja:
- távollátás
- rövidlátás
- astigmia
A fénytörés meghatározható:
1. a vizsgált gyerek szeme elé helyezett lencsékkel ( főleg nagyobb gyermeknél),
2. skiaszkópiával: a tágított pupilla területébe vetített fénysugárral,
3. computeres vizsgálattal, ami gyermekek esetén nem mindig megbízható, a szemüveg felírásakor nem célszerű csupán erre hagyatkozni.
A fénytörési hibák javítása történhet
1. szemüveggel,
2. kontaktlencsével (életkor, szemészeti status függvényében javasolt gyermekeknél),
3. lézer, illetve műtét, ami gyermekkorban általában nem javasolt, mivel a gyermekek szeme a növekedés során nagymértékben változik.
TÁVOLLÁTÁS
Akkor beszélünk róla, ha a szem tengelye rövidebb (ez a gyakoribb), vagy a szem törőereje (szaruhártya, szemlencse) gyengébb.
Az újszülöttek rövidebb szemtengellyel jönnek a világra. A gyermek fejlődésével a szemgolyó nő, és 7-8 éves korra éri el a felnőttre jellemző nagyságot, a továbbiakban már csak kismértékben változik.
A távollátás-bizonyos mértékig, a szemlencse törőerejének fokozásával (alkalmazkodás) kijavítható. Kisfokú távollátás ilyen módon való kijavítása tehát normális jelenség (teljes látás, panaszmentesség, jó kétszemes kapcsolat esetén szemüvegviselés nem szükséges).
A túllátás egyes eseteiben azonban előbb időszakos, majd ha a gyermek nem visel szemüveget, akkor állandósuló befelé kancsalítást eredményezhet.
A távollátás mértékétől függően azonban ez az aktív izommunka egyéb panaszokat is okozhat (elhúzódó, nehezen gyógyuló szemhéjgyulladás, látási panaszok, fejfájás). Ezekben az esetekben a szemész által szükség esetén meghatározott esetben a pupillatágítást követően meghatározott domború (+) lencsét a gyermeknek állandóan viselnie kell.
RÖVIDLÁTÁS
Akkor beszélünk róla, ha a szem tengelye hosszabb (ez a gyakoribb), vagy a szem törőereje megnövekedett (a szaruhártya, szemlencse görbülete nagyobb).
A gyakran iskoláskorban kezdődő rövidlátás esetén a gyerek nem látja a táblát, "hunyorogva" nézi a TV-t (tehát távolra rosszul lát), közelre viszont jól lát. Szemüveggel ez a hiba korrigálható. A gyermek növekedésével a fenti értékek nőhetnek, így rendszeres szemészeti kontroll elengedhetetlen. A szemész mindig a lehető leggyengébb korrekciót javasolja.
Ha a gyermek a szemüvegét nem viseli, akkor nem kell igénybe vennie az alkalmazkodást, s ezzel a két szem ezzel járó "összetérítését". Emiatt a tartós közeli munkánál szemei kifáradnak, aminek következtében a két szemét esetleg nem tudja egyszerre használni, kifelé kancsalíthat.
A nagyfokú rövidlátás azonban nemcsak fénytörési hiba, hanem a szemgolyó kitágulása miatt a szem belsejében a látást veszélyeztető elváltozások is keletkezhetnek, ezért rendszeres szemészeti ellenőrzést igényel.
ASTIGMIA
Általában a szaruhártya, néha a lencse görbületi sugarának eltérése miatt nem keletkezik éles kép az ideghártyán. Az astigmia általában veleszületett, a későbbiekben csak kisfokú változást mutat.
Az astigmiát egyesek "szemtengely-ferdülésnek" is nevezik, míg mások a szemtengely-ferdülés alatt általában a kancsalságot értik. E fogalom használata így nem egyértelmű.
A nagyfokú astigmiás gyermek távolra-közelre is gyengébben lát, hunyoroghat, krónikus szemhéjszéli gyulladásos panaszai lehetnek.
A korrigálása ún cylinderes lencsékkel történik. Az astigmia gyakran az előző két fénytörési hibával együtt kombinálva fordul elő.
Az asztigmia magyar elnevezése nem egységes. Sokan ezt az állapotot nevezik "szemtengelyferdülésnek", mások ezt a szót a kancsalság megnevezésére tartják fenn. Mivel ennek fénytörési hibának érzékletes magyar fordítása nincsen, a továbbiakban a más európai nyelvekben is elfogadott, görög eredetű, astigmia elnevezést használjuk. Ez a rövidlátóság és a túllátóság mellett a harmadik leggyakoribb fénytörési hiba. Az astigmiás szem a párhuzamos fénysugarakat egyetlen pontban sehol sem gyűjti össze, hanem a különböző meridiánokban beeső sugarakat - a szemgolyó felszínén éppúgy meridiánokban tájékozódunk, mint a földgömbön - ún. gyűjtővonalakban egyesíti.
Az astigmiás szem szaruhártyája (néha a szemlencse felszíne), az élettani állapottól eltérően, nem tökéletes gömbfelszín, hanem olyan, mintha egy kissé leeresztett gumilabdát két ujjal összecsippentenénk: ez így az egy átmérő irányában domborúbb, egy másik átmérő irányában kevésbé domború lesz. Az erősebb görbületű tengely irányában áthaladó sugarak előrébb, a gyengébb görbületű tengelyben áthaladók hátrébb egyesülnek gyűjtővonalakban. Az astigmia mértékét ugyanúgy dioptriában adják meg, mint a rövidlátás vagy a távollátás esetében.
Meg kell különböztetnünk az úgynevezett "szabályos" és a "szabálytalan" astigmiát. Szabályos astigmia esetén a szaruhártya legdomborúbb és legkevésbé domború tengelye 90°-ot zárnak be egymással. Ezen belül, direkt astigmiának mondjuk azt, amikor a legdomborúbb meridián épp függőlegesen helyezkedik el, a legkevésbé domború pedig vízszintesen. Az indirekt astigmia ennek épp az ellenkezője. Ferde astigmiának azt a szabályos astigmiát nevezzük, amikor a kitüntetett meridiánok a függőlegestől, illetve a vízszintestől eltérően futnak, de az általuk bezárt szög ebben az esetben is 90°.
Ezzel szemben szabálytalan astigmia esetén a két tengely által bezárt szög eltérhet a 90°-tól, sőt a szaruhártya felszínének domborzati viszonyai pontról pontra változhatnak. A szabálytalan astigmia jellemző állapot például a szaruhártya sérülése, hegesedése esetén.
Előfordulás és okok
A szabályos astigmia leggyakrabban genetikailag kódolt, alkati adottság. Ez a három legfontosabb fénytörési hiba egyike. A rövidlátóság és a túllátóság mellett szintén igen gyakori. Előfordulhat önmagában, valamint az előzőekben említett két másik fénytörési hibával kombinálódva.
A szabálytalan astigmia ezzel szemben általában a szaruhártya valamilyen alapbetegsége kapcsán - elfajulás, csúcsos előboltosulás (keratoconus) -, vagy sérülés, hegesedés, szaruhártya átültetés után alakul ki.
Tünetek és diagnózis
Az astigmia homályos látást, fejfájást, a szem gyors elfáradását okozza. Mind távolra, mind közelre jelentkezhetnek a panaszok, de jellemzően az olvasás, TV-nézés, egyéb finomabb vizuális feladatok a legmegerőltetőbbek. Gyermekkorban előfordul, hogy a hiba mindaddig rejtve marad, míg a kisgyermek iskolába nem kerül, és a számok, betűk tanulásánál nehézségei nem támadnak. Gyakori jelenség, hogy csak az egyik szem érintett, a másik szemmel a gyermek tökéletesen lát. Ez egyrészt jó, másrészt viszont a szülő számára nehezen felismerhetővé teszi az állapotot, hiszen a gyermek "mindent lát", "mindent úgy tesz, ahogy a többiek". Ebben az esetben azonban az egyik szem szerepét a másik, egészséges szem veszi át, az astigmiás szem ellustul, azzal a gyermek egyre kevesebbet fixál, és végül az astigmiás szem tompalátóvá válik. Hangsúlyozni kell, hogy a megfelelő időben végzett gyermekszemészeti szűréssel az astigmia is felismerhető, és korrigálható.
A diagnózis felállításában többféle szemészeti vizsgáló módszert együttesen alkalmazunk. Az "automata refraktométer" nevű gép egy olyan számítógéppel vezérelt eszköz, amely képes a fénytörési hibák bemérésére. A vizsgálathoz a beteg kényelmesen megtámasztja fejét egy arra kiképzett álltartón. A készülék apró tájképet vetít a vizsgált szembe, ezzel biztosítva, hogy a beteg megfelelően fixáljon, a távolinak tűnő képet nézze. A gép által a szem belsejébe vetített fénynyaláb segítségével a szem fénytörése és optikai viszonyai meghatározhatók. A mérés gyors, kényelmes és igen pontos. Az astigmia bemérésénél sokszor ennél is precízebb eszközre van szükség, különösen, ha szabálytalan astigmiára van gyanú. Erre alkalmas a szaruhártya topográfiás vizsgálata. Az eszköz feltérképezi a szaruhártya felszínét, és színkódolt "térképet" készít, amely némiképp hasonlít a földfelszín domborzati térképeire.
A látás szubjektív folyamat. Ezért a refraktométerrel, illetve topográfiával mért adatokat mindig össze kell vetni a betegtől felvett látásélességgel. Szemüveget felírni, kontaktlencsét illeszteni pusztán az objektív eszközökkel bemért dioptria érték alapján nem szabad.
Kezelés
A szabályos astigmia korrigálható szemüveggel, lágy, illetve kemény kontaktlencsével, esetleg lézeres beavatkozással. Azt, hogy a lehetőségek közül melyiket választjuk, a beteg kora, foglalkozása, esetleges egyéb szemészeti betegségei, és anyagi lehetőségei együttesen határozzák meg.
Szemüveggel való korrekció olyan lencsével lehetséges, amely csak a megfelelő meridiánban változtatja meg a fénytörést. Ezt a lencsetípust hívják "cylinderes" lencsének. Hengerfelszínből csiszolják ki, nevét is innen kapta, amely a henger latin nevére utal. A cylinderes lencsét valamivel nehezebb megszokni, mint az egyszerű rövidlátó mínuszos, vagy túllátó pluszos lencséket.
Gyermekkorban a szemüveg az elsődlegesen választandó korrekciós lehetőség. Kivételt képez ez alól a féloldali, nagyfokú astigmia, amely szemüveggel a két szem közötti nagy különbség miatt nem jól korrigálható. Ilyen esetben kontaktlencse illesztése, sőt lézeres beavatkozás is szóba jöhet. Az utóbbi két módszert szemüveggel orvosolható esetekben, gyermekkorban mindenképpen kerüljük, mert jelentősen nagyobb a szövődmények aránya, mint felnőtteknél.
Tökéletes látásélesség biztosítható a betegnek kemény kontaktlencsével. A kemény kontaktlencse a plexihez hasonló, merev műanyagból készült, apró gömbhéj-szelet. A szaruhártya görbületéhez igazítva csiszolják, felszíne szabályos. Átmérője kisebb, mint a szaruhártyáé, annak központi területén, a könnyfilmen úszva, a szaruhártya szabálytalan felszínét szabályosra csiszolt felszínével helyettesítve javítja a látást.
Az utóbbi két évtizedben megjelentek az astigmia korrekciójára alkalmas lágy kontaktlencsék is. A lágy lencse anyaga inkább a puha gumicukorhoz hasonlít. Átmérője nagyobb, mint a kemény lencséké, teljesen befedi a szaruhártyát, sőt kissé meg is haladja. A lágy lencse a szaruhártyára rásimul, anyagával korrigálja annak felszíni egyenetlenségeit. Éppen ezért, ebben az esetben ugyanúgy fontos az astigmia irányának pontos megjelölése, mint a szemüveg lencséknél. A lágy kontaktlencse a megfelelő meridiánokban vékonyabb, illetve vastagabb, így képes a felszín kiegyenlítésére.
Szót kell még ejteni a lézeres beavatkozásról. A fénytörési hibák lézeres kezelésére az úgynevezett "excimer lézer" alkalmas. Ez a lézer fény nem hatol a szövetek mélyére, a felszínről párologtat el vékony réteget, anélkül, hogy annak környezetét felmelegítené. A készüléket és a lézer fény mozgását számítógép vezérli. A szaruhártya felszínét topográfiás vizsgálattal pontosan felmérve, az excimer lézer készülékkel az astigmiás szem szaruhártyája egyenletessé, tökéletes törő felszínné alakítható.
A szabálytalan astigmia szemüveggel és lágy kontaktlencsével nem korrigálható, mivel ebben az esetben a két kitüntetett tengely nem 90°-ot zár be egymással, ez a két optikai eszköz pedig másképp nem csiszolható, alakítható. Kitűnő látásélességet biztosíthat viszont a kemény kontaktlencse, és a pontos felszín meghatározás után az excimer lézerkezelés is jó eredményt hozhat, mely módszer a kidolgozása komoly előrehaladást hozott a szabálytalan astigmia korrekciójában.
Hasznos
tudnivalók
Az szabályos astigmia jól korrigálható fénytörési hiba. Amióta a szemüveglencsék csiszolási, sajtolási technikája tökéletesedett, jól felírt szemüveggel az astigmiás beteg is tökéletesen láthat. Ennek ellenére gyakran még mindig különlegességként, speciálisan bonyolult optikai problémaként kezelik az 1-2 dioptriás eltérést is. Elavult az a nézet, amely szerint az astigmiát gyermekkorban nem szükséges, sőt káros korrigálni. Bár, mint az előzőekben említettük, a cylinderes lencsét kicsit nehezebb megszokni, mint az egyszerű rövidlátó vagy túllátó szemüveget, erre mégis a gyermekkor a legjobb időszak. Tökéletes látásélesség, látásminőség és vizuális kultúra csak az astigmia megfelelő korrekciójával adható. Ahhoz, hogy egy ember megszeresse az olvasást, a finomabb kézműves munkát, szüksége van a minél tökéletesebb látásra. Ha az astigmia korrekcióját gyermekkorban elmulasztják, felnőttkorban a beteg nehezen fogadja el a megfelelő szemüveget, időnként egyáltalán nem képes már hozzászokni. Ezzel elvész a látás tökéletessé tételének esélye.
KANCSALSÁG
A csecsemők széles, lapos orrgyöke miatt észlelt "látszólagos" kancsalítás miatt gyakran felmerül a szülőkben a kérdés: Kancsal-e a gyermek? Van-e teendő?
Kétséges esetben javasolt felkeresni a rendelőt!
A valódi kancsalság ugyanis nem egyszerűen fénytörési hiba, hanem a két szem együttműködési zavara. A két szem együttműködése tanult, bonyolult reflex, s a tökéletes kiépülésére csak az élet első éveiben van esély.
Ha az egyik szem tartósan kancsal állásban van, akkor tompalátóvá válhat, amelynek gyógyulási esélye a korral együtt csökken. A tompalátás kezelésének lényege a "tompalátó" szemet megtanítjuk látni, ezért – az orvos által meghatározott arányban és módon – a jó látó szem letakarásra kerül.
A kancsalság kezelése összetett, évekig tartó gondozást igényel. A kezelés lépései:
1. szemüvegviselés, a skiaszkópia során mért fénytörési hiba teljes kijavítása, a szemüveg állandó viselése.
2. zárás, takarás: tompalátás esetén a jól látó szem zárása a szemész által meghatározott módon és ideig történik. A szemüveg takarása ilyenkor nem elegendő, mert a gyermek "kiles" alóla. Az ilyenkor alkalmazott bőrre ragasztott zárást csak a megfelelő látásélesség elérése után (annak megtartása érdekében) váltjuk fel a szemüveg takarásával. Váltva kancsalítás esetén – a két szem együttműködésének kialakítása érdekében a szemüveget váltva takarjuk
3. műtét: ha a megfelelő szemüvegviseléssel nem érhető el a szemek párhuzamos állása, akkor az orvos műtétet javasolhat. A kancsalság ellenes műtéttel "csak" a kancsal állás korrigálható, a tompalátás és a fénytörési hiba nem szűntethető meg.
FONTOS! A kancsalság azonban olyan "organikus" betegségek tünete is lehet, mint a daganat, súlyos szemgyulladás, fejlődési rendellenesség, stb. Ezért javasolt a mielőbbi szemészeti vizsgálat.
GYULLADÁSOS MEGBETEGEDÉSEK
KÖTŐHÁRTYA GYULLADÁS
A felnőttkori kötőhártya gyulladáshoz hasonló tünetekkel jár, kialakulásában is alapvetően ugyanazok a kórokozók, (baktériumok, vírusok) tényezők (léghuzat, stb.) játszanak szerepet. Az orvos által felírt szemcsepp, kenőcs előírt használata mellett a fokozott higiénia (kézmosás, saját törülköző, stb.) elengedhetetlen.
Az allergiás kötőhártya gyulladás előfordulása napjainkban egyre gyakoribb, szükséges esetben szemcsepp alkalmazásával a tünetek csökkenthetők.
Az újszülöttek nem javuló kötőhártya gyulladása esetén a veleszületett könnycsatorna elzáródása is felmerül, melynek megoldása szakorvosi feladat.
ÁRPA
A szemhéji mirigyek gyulladása borogatás, szemcsepp, kenőcs előírt módon történő használata mellett általában meggyógyul, és gyermekkorban csak ritkán kerül műtéti megoldásra.
SZÍNTÉVESZTÉS
A pályaválasztást befolyásoló színtévesztés majdnem kizárólag fiúknál fordul elő, örökletes tényezők kapcsán. Hitelt érdemlően vizsgálni általában csak 5-6 éves kor után lehet.
A teljes színvakság ritka, az érintett csak a fehér-fekete színek között tud különbséget tenni.
A részleges színtévesztés lehet veleszületett vagy szerzett. A veleszületett forma a női kromoszómához kötött, így férfiaknál gyakoribb (férfiaknál 8%, nőknél 0,4% az előfordulása.
KORASZÜLÖTTEK LÁTÁSKÁROSODÁSA
A koraszülöttek száma évről-évre nő. Szemészeti ellátásuk a klinikai illetve egyes kórházi centrumokban elkezdődik, és az ezzel foglalkozó központokban végzik az ellenőrzést, illetve a korai szemészeti kezeléseket (lézer, fagyasztás, műtétek)
A koraszülötteknél azonban az átlagosnál több szemészeti eltérés (kancsalság, nagyfokú rövidlátás, ..stb.) várható, ezért a későbbiekben is fontos a rendszeres szemészeti ellenőrzés, még akkor is, ha nem volt náluk a koraszülöttséggel összefüggő kóros érfejlődés.
DAGANATOK
A szem különböző jó-és rosszindulatú daganatai, valamint a szemben kialakuló áttétek szerencsére ritkák, de igen változatos szemészeti tünetek képében jelentkezhetnek. Ezért feltétlenül szükséges a gyermekek szemészeti vizsgálata, ha a szülő bármilyen szokatlan rendellenességet észlel a gyermekénél.- különösen egyoldali kancsalság, illetve a "Fehér pupilla" ("amaurotikus macskaszem") esetén fontos a szakorvosi vizsgálat. Bizonyos daganatok korai szűrésével ugyanis a - kezelési módszerek fejlődésének köszönhetően a gyermekek szeme, és élete megmenthető lehet. Más, pl. a szemhéjon észlelt "ijesztő kinézetű" daganatok (haemangiomák) azonban akár maguktól, nyom nélkül is visszafejlődhetnek 3-5éves korig.
SÉRÜLÉSEK
A gyerekeknek nincs veszély érzete, nem ismerik fel a tárgyak bizonyos tulajdonságait, melyek súlyos sérüléseket okozhatnak. Vannak speciális sérülések, melyek gyermekkorban gyakrabban fordulnak elő (Hegyes, éles tárgyak – ceruzavég, olló – okozta áthatoló sérülés, illetve a lengő hintavég, hógolyó, ököl által okozott tompa ütés, vagy a maródások, égés
Ezek következménye maradandó látáskárosodás lehet, ezért elengedhetetlen az azonnali szemészeti ellátás. Súlyos sérülések esetén azonban gyakran csak altatásban végezhető a vizsgálat illetve ellátás.
FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK
Veleszületett szürkehályog
A szemlencse veleszületett elszürkülése.
Egy részük "stacioner", tehát a születés után nem változik - ezek általában nem igényelnek műtéti beavatkozást. A látást jelentősen rontó lencsehomályok esetén azonban korai műtét javasolt, hiszen a késedelmes műtét tompalátást okozhat.
Veleszületett zöldhályog
A szülő néha boldogan mutatja, hogy gyermekének "milyen szép nagy szeme van" (Sajnos ilyenkor általában a megemelkedett szemnyomás eredményezi a szemgolyó kóros megtágulását). Ennek gyanúja esetén a gyermeket mielőbb szemészetre kell vinni, ahol a szemnyomást (általában altatásban) megmérjük, és megállapítjuk, vagy kizárjuk a veleszületett zöldhályog tényét. Megoldása műtéti.
Egyre többen értik meg, hogy a megelőzés a romló látás esetén is kulcsfontosságú. Ha az első szemüveg helyett érkezik a nebuló, különösen ha 6-12 éves forma között van a gyerek, azonnali gyógyulásra számíthat. Nem véglegesre, mert otthon továbbra is gyakorolni kell.Gyakorolni az egészséges nézési szokásokat, uralni őket, hogy aztán mielőbb újra automatikussá váljanak. Hihetetlen erőt ad a látástréningezőknek, a szülőknek, amikor látják, hogy a gyermeki agy szivacsként veti rá magát a helyes nézési szokásokra. Azonnal jó válaszokat küld a szemnek, és alig fél vagy egy óra múlva némelyik gyerkőc hibátlanul látja az egész a teszttáblát.
Aztán általában kezdődik az iszapbirkózás... Megértetni az elkeseredett szülővel, akinek egészen mást mondtak az orvosok, hogy a tőlük hallottak ellenére meggyógyul a gyerek szeme, ha tovább dolgoznak, és rendszeresen megcsinálják a házit...
Az orvosi érvek ismertek: ha az ember nem hordja a szemüveget, romlik a szeme, a szemproblémákra sajnos nincs természetes orvosság, és szemüvegből is egyre erősebb kell mjad stb. (Ha csak annyit elérnénk, hogy legalább próbakontrollra visszarendelnék a szegény másként gondolkodót)!
A hivatalos orvosi álláspont
A rosszalló orvosi véleményt is meg lehet érteni, hisz sokan nem ismerhették meg Bates doktor eredeti rendszerét. Nagy hiba, de ott tartunk, hogy ma már szinte mindegyik természetgyógyászati ágazat művelőinél lehet találkozni olyan félrevezető hirdetéssel, miszerint masszírozással, csodaszemüvegekkel stb. lehet a szemet gyógyítani. Tehát a szemészek joggal háborognak, hiszen semmilyen orvosi próbát nem állnak ki az ilyen úton „gyógyuló” esetek. Ezeket pedig az orvosok hajlamosak a látástréninggel elért „csodákkal” egy kalap alá venni.
Szerencsére az orvostudomány hivatalos álláspontjáról a most következő történet főszereplője mit sem tudott, és valósággal elszállt a szeméről a „gyógyíthatatlan” kór.
Ma egy kissé zárkózottabb 7 éves kisfiú volt konzultáción. Még húsvét előtt elrohantak a szülei, hogy kiváltsák a tizenakárhányezer forintos szuper szemüveget, de valahogy sikerült időben lebeszélni a gyerek fejéről a szupermankót. Szerencsénk volt, de mekkora! Ugyanis Marci alig fél óra elteltével már bele-belelátott a teszttábla utolsó soraiba, mégpedig egyre tartósabban és tévedhetetlenül. Pedig -2 dioptriát állapított meg nála a szemész pár napja. Hiába bizonygatta az anyuka, hogy a gyerek az iskola megkezdése előtt még jobban látott a sasnál. „A szem egyre rosszabb lesz szemüvegben is, nemhogy tornával és segédeszköz nélkül”, ez volt a nem valami feldobó, de mindenképpen korrekt, hivatalos orvosi válasz.
„Marci példát vesz a sasszemű
Boglárkáról”
Tekintettel a szülő jogos és teljesen érthető szkeptikusságára – szemészorvos van a családban –, megkért, hadd vehesse fel a kapcsolatot egy ilyen azonnal gyógyult esettel. Előzetes „etikai normakontroll” következett, és Boglárka szülei engedélyezték a telefonszám kiadását.
Kis hölgyről van tehát szó, aki már átlépte az első X-et. Tizenkét éves. Kiszűrték az iskolában, de a szemorvos helyett hozzám jöttek a kezdődő rövidlátással és egy egészen enyhe, rejtett kancsalsággal. Ez utóbbi miatt Boglárka közeli látása ötször gyengébb volt a jobb szemén, míg a távoli betűket kétszer rosszabbul látta a normálisnál. Sztereo látása gyenge volt, mint ilyenkor lenni szokott, de rövid szemeltakarás után ez eltűnt valahogy.
Az otthoni feladatokat nagyon szorgalmasan végezte, mondta 2 hét elteltével, és a nagypapa is bólogatott. „Az unokám megszerette a szemtornát, legalább úgy, mint a sulit”, tette hozzá. Boglárka most, a második alkalommal már minden betűt elolvasott külön-külön szemmel. Az ismeretlen táblán olyan természetességgel olvasta a legkisebb betűket, hogy megijedtem, talán elcseréltem a törzslapját. De nem. A gyerek meggyógyult. Ha már nem volt új lecke, hát „sasoltunk” messzi dolgokat, mini betűket stb.
Mire nagyapó felocsúdott a könyvéből, Boglárka már messze járt. Egy méterről is beleolvasgatott a mikroszkopikus méretű betűkbe, a normális látás két-háromszorosát is látta, majd a parkolóban lévő autók rendszámát „magozgatta” az ablakban. A gyerek tehát sasszemű, de sztereo látása és a stabil gyógyulás eléréséhez még rá fog gyúrni egy kicsit.
Újszülött korban és gyermekkorban kialakuló heveny kötőhártya-gyulladás igen gyakori megbetegedés. A kötőhártya gyulladását számos baktérium, vírus, allergén, toxin, irritáló kémiai anyag és általános megbetegedés okozhatja (enterovírus-fertőzés, kanyaró).
Nyaranta a szemgyulladásos tünetek könnyen megjelenhetnek uszodai vagy természetes vizekben való pancsolás után, ha a játszóterek különféle baktériumokkal fertőzött homokjával dobálják egymást a gyerekek, ha sokat tartózkodnak a tűző napon. Előidézheti arra érzékenyeknél a huzat, a hideg szél, valamint az allergiásoknál az allergének szezonális megjelenése.
Az úgynevezett közönséges bakteriális gyulladások közül néhány esetben a diagnosztizálásra és a kezelésre különös figyelmet kell fordítani. A fertőzéses eredetű gyulladásoktól el kell különíteni a megszületést követően alkalmazott ezüst-nitrát szemcsepp által előidézett kötőhártya-gyulladást, amely a cseppentés után 12-24 órával alakul ki, 24-48 óráig tart és különösebb beavatkozást nem igényel.
Az akut gennyes kötőhártya-gyulladás jellemző tünete a kötőhártyák vérbősége, ödémás duzzanata, gennyes váladék megjelenése, fokozott könnyezéssel és a szemben érzett idegentest-érzéssel.
A fertőzés kezdeti szakaszában, ha a szemtünetek hirtelen jelentkeznek, hideg szél, huzat következtében, hirtelen lehűlést, megfázást követően, kifejezett fényérzékenység kíséretében, Aconitum napellus lehet az első választandó szer. Kezdetben félóránként, majd óránként adva és fokozatosan ritkítva az adagolás gyakoriságát. Belladonna indikált akkor, ha a páciens hirtelen jelentkező, égő érzettel és erőteljes pulzáló fájdalommal járó gyulladásra panaszkodik. A szemét száraznak érzi és a tünetei hideg levegőre rosszabbodnak. Kezdetben óránként adandó, majd a tüneteknek megfelelően ritkábban. Az Apis jellegzetessége a kötőhártyán megjelenő ödéma, amelyet viszketés, szúró-égő fájdalom kísér. Az állapot hidegre javul, melegre rosszabbodik. Apis golyócskák adhatók óránként, majd ebben az esetben is ritkítva az adagolás gyakoriságát.
Savós váladék megjelenésekor Euphrasiára kell gondolni, ha a szemhéjszélek is gyulladtak, összeragadnak. Bőséges, maró könnyezés és a szemben érzett idegentest-érzés egészíti ki a panaszokat.
Ha allergén váltja ki a tüneteket, akkor az erős szemviszketés, könnyezés, és kifejezett kötőhártya ödéma figyelhető meg. Allium cepa adható abban az esetben, ha a könnyezés erős, de nem maró jellegű.
Szinte elviselhetetlen szemhéjviszketés esetén, ha erős könnyezés, szúró fájdalom kíséri a tüneteket és a páciens állandóan dörzsöli a szemeit, Ambrosia segíthet az állapoton, óránként, kétóránként adagolva.
Pollenallergia esetén, ha szemkönnyezés, fájdalmasan felmaródott szemhéjszélek és szúró, viszkető érzés jellemzi a beteget, olyan, mintha füst szállt volna a szemébe, naponta egyszer-kétszer 5 golyócska Ranunculus bulbosus adható.
A szerek kiválasztásában mindig kérje ki orvosa segítségét!
Fénytörési hibák: rövidlátás
(myopia), távollátás (hypermetropia), szemtengelyferdülés (astigmia).
A fénytörés hibák már korai gyermekkorban is jelentkezhetnek. Rövidlátás esetén a gyermek nem látja élesen a távoli tárgyakat. Ez gyakran iskolakezdéskor kerül felismerésre ("Nem látom a táblát"), és szemüveggel kell korrigálni. Távollátás esetén a gyermek jól láthat távolra és közelre is, de csak a szemének jelentős megterhelése árán, ami fáradtsághoz, fejfájáshoz vezethet. Ha a távollátást nem korrigáljuk megfelelően szemüveggel, súlyosabb esetben kancsalsághoz is vezethet.
Kancsalság (strabizmus):
A
két szem párhuzamos együttállásának és együttmozgásának hibáját jelenti. (3-4
hónapos kor előtt ez még egészséges esetben is előfordulhat.) Sok
fajtája létezik: az eltérés iránya, fennállásának tartama, mértéke illetve
kialakulásának időpontja szerint. Fontos kérdés, hogy mindig azonos szem
kancsalít-e, vagy a két szem váltogatja a feladatát. Leggyakrabban
korrigálatlan távollátás okozza a kancsalságot, ami néha csak fáradtság,
stressz vagy betegség esetén jelentkezik. A kancsalság nem pusztán esztétikai
kérdés, súlyos következménye a tompalátás kialakulása lehet. A kancsalság nem nőhető
ki, magától nem javul, ezért mindenképpen kezelésre szorul: szemüveggel, a
szemek váltogatott letakarásával és szükség esetén műtéttel. Ez egy
hosszú, sok türelmet és kitartást igénylő feladat.
Tompalátás (amblyopia):
Szemüveggel nem javítható, végleges látásélesség csökkenést jelent. Ez a súlyos betegség hazánkban sajnos nagyobb arányban fordul elő, mint a fejlett nyugati országokban. Leggyakrabban kezeletlen kancsalság, vagy a két szem jelentősen eltérő fénytörése következtében alakul ki. Mindkét esetben a gyermek agya "elnyomja" a gyengébben látó szemben keletkezett képet, és leszokik annak a szemnek a használatáról, ami idővel visszafordíthatatlan látáskárosodáshoz vezet. Az általánosan elfogadott vélemény egyelőre az, hogy 6 éves kor felett már nem, vagy csak alig kezelhető ez a betegség, ezért minél korábban kerül felfedezésre, szemüveggel és a jobban látó szem letakarásával annál gyorsabban és biztosabban gyógyítható.
Gyulladásos megbetegedések:
A kötőhártya gyulladását legtöbbször helyi, vagy felső légúti fertőzés okozhatja. Vörös, könnyező szem, váladékozás, viszketés jellemzi. A szem tisztítása és szükség esetén a szemész által rendelt szemcseppek alkalmazása mellett általában gyorsan gyógyul. Ritkábban szénanáthához társuló allergia vagy vegyi anyag izgató hatása válthatja ki. A gyerekek néha az utcán, játszótéren piszkos kézzel nyúlnak a szemükhöz. Ez veszélyes, mert ilyenkor egy olyan féregfertőzést juttathatnak be a szembe, ami a szem belső szöveteinek gyulladásához (uveitis) vezet. Ez a kötőhártya gyulladásnál sokkal súlyosabb, a látást is fenyegető állapot, kezelése hosszadalmas, műtéti beavatkozást is igényelhet.
Sérülések:
Kellő körültekintéssel jórészük megelőzhető lenne, mégis sokszor éri baleset a gyerekek szemét. Okozója lehet helytelenül használt vagy veszélyes játék, hétköznapi használati tárgy (ceruza, evőeszköz), vegyi anyagok (ragasztó, festék, tisztítószerek), el- vagy valahonnan leesés a szem illetve környékének megsértésével. Az egyértelmű külsérelmi nyomokon vagy vérzésen kívül szemsérülésre utalhat a hirtelen látásromlás, a szemfájdalom, a szemmozgás zavara, a pupillák méretének vagy alakjának különbsége. Alapszabály, hogy a szemsérülés legkisebb gyanúja esetén is azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni! A szembe került idegentest eltávolításával tilos próbálkozni, vegyi anyagot sok vízzel haladéktalanul ki kell mosni és ilyenkor nem szabad bekötni a szemet!
Rövid leírás (másnéven: myopia, hypermetropia):
Az éleslátás feltétele, hogy a tárgy pontjairól érkező fénysugarak a szembe kerülve, annak törőközegein (szaruhártya, csarnokvíz, lencse, üvegtest) áthaladva, irányukat megváltoztatva, az ideghártyán (retinán) egyesüljenek képpontokká. A szem össztörőereje kb. 66 dioptriás konvex lencse törőerejének felel meg. Ép fénytörésű, emmetropiás szemben az össztörőerőnek és a szemtengely hosszának (normálisan 24 mm) helyes arányban kell lennie, mert ha bármelyik csökkent, vagy fokozott, a gyújtópont nem eshet az ideghártyára. Ha a végtelenből jövő, idealizált, párhuzamos sugarak a nyugalmi állapotban lévő szemben nem az ideghártyán egyesülnek éles képpé, hibás fénytörésről, ametropiáról beszélünk.
Ha a szem össztörőereje kisebb vagy a tengelye rövidebb, akkor túllátó (hypermetropiás), ha a törőereje nagyobb vagy a tengelye hosszabb, rövidlátó (myopiás). A harmadik fénytörési hiba az astigmatizmus, amikor a szem törőereje az egyes tengelyekben különböző. A szem törőerejét az eléje helyezett konvex (domború) üveggel növelni, konkáv (homorú) üveggel, pedig csökkenteni lehet.
Túllátó szem esetén a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarak nem egyesülnek éles képpé a retinán, hanem, ha a szem burkain át tudnának hatolni, mögötte találkoznának. Az ideghártyán csak a természetben elő nem forduló, összetartó sugarak egyesülnének. A távollátó szemnek valós távolpontja nincsen, virtuális távolpontja a szem mögé esik.
Rövidlátó szem esetén a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarak az ideghártya síkja előtt egyesülnek. A rövidlátó szem ideghártyáján csak széttérő fénysugarak adnak éles képet, amelyek egy véges távolságban lévő pontból ún. távolpontból indulnak ki. A távolpont távolsága a szemtől adja meg a rövidlátás mértékét dioptriában (D) kifejezve.
Előfordulás
A túllátás a lakosság 50%-át érinti. Rövidlátó a lakosság 10%-a.
Okok
Túllátás
Az esetek többségében az ilyen betegek szemgolyója kisebb, tehát a tengelye rövidebb (tengely-hypermetropia). Néha a törőerő gyengébb (törési hypermetropia), például lehet a szaruhártya vagy a lencse laposabb, illetve hiányozhat a fénysugarak útjából a lencse baleset vagy műtét miatt. Az újszülöttek is hypermetropiások (átlagosan 2,4 D), melynek mértéke az első életévben kifejezetten csökken a szemgolyó növekedésével. Sok szem normál fénytörésűvé válik, de a lakosság 50%-a hypermetropiás marad.
Rövidlátás
A myopia oka vagy az, hogy erősebb a szem fénytörése (törési myopia), mert a fénytörő közegek (szaruhártya, szemlencse) felszíne domborúbb, vagy az, hogy hosszabb a szem tengelye (tengelymyopia).Az alkalmazkodás (közelre nézéskor a szemlencse domborúbbá válik, így a szem törőereje fokozódik) átmeneti görcse okozza a tranzitoricus myopiát, melynek oka gyakran a fáradtság, de okozhatják gyógyszerek, egyes központi idegrendszeri betegségek, vagy mérgezések is. Ha felnőtt korban válik valaki rövidlátóvá (myopizálódás), más kóros állapotokat lehet feltételezni. Ilyen a cukorbetegség, az elvékonyodott szaruhártya körülírt kidomborodása (keratoconus), ideghártya leválás, szürke hályog, a sugártest tónusfokozódása (akkomodációs görcs). Megfigyelték, hogy nagyfokú szemhéjcsüngés, szaruhártyahomály vagy szürke hályog esetén, amikor a fény szembe jutása akadályozott, a kor előrehaladtával a szemgolyó hossza nő.
Az alkalmazkodás szintén fokozza a myopia kialakulását. Ezért, aki gyermekkorában, amíg a szemgolyó növekszik, rossz fényviszonyok között sokat olvas, annak nagyobb esélye van arra, hogy felnőtt korára rövidlátóvá váljék.
A gyermekek szembetegségei alapvetően egyeznek a felnőttekével, de léteznek olyan eltérések, melyeknek késői észlelése a látás maradandó károsodását eredményezheti, esetenként az életet is veszélyeztethetik.
A kancsalság, a könnyelvezető rendszer, a gyermekkorban észlelhető daganatok, a koraszülöttség okozta szembetegségek tárgyalására külön kerül sor, ezért itt a többi betegség leírását végezzük.
Magzati életben elszenvedett
ártalmak okozta szembetegségek
A röntgensugárzás, a sejtmérgek, egyes vírusok a terhesség első harmadában (amikor a szem kifejlődése történik) a szem károsodását okozhatják. Közismert a Rubeola vírus hatása, mely szürkehályogot, veleszületett zöldhályogot, ideghártyaleválást okozhat. A macskák ürülékével terjedő Toxoplasma fertőzés is súlyosan károsíthatja a szemet, főként a szemfenéken okozott hegesedéssel és az ezzel együtt járó gyulladással.
Veleszületett szürkehályog
A méhen belüli időszak első harmadában elszenvedett káros hatások eredményeként a szemlencse elszürkülhet, oka nem mindig ismert, gyakran az anya vírusfertőzése áll a háttérben. Az összes veleszületett szürkehályog 30%-ában rubeola fertőzés az ok.
A veleszületett szürkehályog legtöbbször kétoldali, egyoldali esetekben a szemgolyón egyéb fejlődési rendellenesség is észlelhető.
Fontos a korai felismerés, a szürkehályog műtéttel történő eltávolítása (lehetőleg az élet első három hónapján belül). A fény elől elzárt szem súlyosan tompalátóvá válhat. Ebben az esetben is műlencse beültetése történik, hasonlóan a felnőttkori szürkehályog kezeléséhez.
Veleszületett zöldhályog
Alapvetően különbözik a felnőttkoritól, fejlődési zavar miatt a csarnokvíz nem tud a szemből eltávozni, az így megnövekedett nyomás a szemgolyót kitágítja (ilyenkor a szemburkok még igen tágulékonyak). A környezet számára feltűnő lehet, hogy a gyermeknek szép nagy szeme van, később a szaruhártya borússága is feltűnő lehet.
A fájdalom miatt a gyermek a szemét dörzsöli, fénykerülő lehet, könnyezik.
Egyoldali és kétoldali egyaránt lehet. Kezelése legtöbbször műtéti. De ez után is folyamatos szemészeti ellenőrzés szükséges.
Korai felismerése fontos, mert a látás károsodása gyors és végleges lehet.
Fénytörési hibák: túllátás,
rövidlátás, astigmatismus
A gyermekkori szemproblémák közül a kancsalság után ez a csoport a leggyakoribb.
Felismerése kisgyermekeknél nem könnyű, ezért a rizikó faktorok jelenléte esetén szűrővizsgálat szükséges. Ha a családban fiatal korban jelentkező fénytörési hiba, kancsalság, tompalátás fordult elő, ha a gyermek idő előtt született, még egy éves kor előtt szemorvosi vizsgálat indokolt. Az alkalmazkodóképesség bénítása után (pupillatágító szemcseppel történik) mérhető meg a teljes fénytörési hiba, melynek korrigálása gyermekkorban kizárólag szemüveggel történik.
A nem megfelelően, vagy nem megfelelő időben elkezdett korrekció tompalátáshoz, a szem gyors kifáradásához, szemhéjszéli gyulladáshoz vezethet
Speciális újszülöttkori fertőző gyulladások
Kankó okozta gyulladás a szülőutakon való áthaladáskor fertőzheti meg a csecsemőt. Heves kötőhártyagyulladás, gennyes váladékozással, a szemhéjak nagyfokú duzzanatával észlelhető. Kezeletlen esetben a szaruhártya súlyosan károsodhat.
Szintén a szülőutakon való áthaladás közben fertőz a Chlamydia nevű kórokozó, a tünetek hasonlóan heves kötőhártyagyulladás formájában zajlanak, inkább húslé- szerű váladékozással. Mindkét betegség az anya kezelésével előzhető meg.
Tavaszi kötőhártya hurut
Öt-hat éves fiúk idült, tavasszal visszatérő, erős viszketéssel, fénykerüléssel járó allergiás megbetegedése, mely szaruhártya szövődményt okozhat. Serdülőkorban spontán megszűnhet.
Kancsalság
Ritkán okozza gyermekkorban bénulás, sokkal gyakoribb a szemizmok kóros vezérlése során kialakult ún. kísérő kancsalság. A látóközpontba nem azonos kép kerül a két szemből, melynek zavaró hatását gyermekkorban az agy úgy tudja kiküszöbölni, hogy a nem megfelelő képet nem dolgozza fel. Ez a folyamat tompalátáshoz vezethet. Kancsalság kísérheti a nem korrigált fénytörési hibát, veleszületett szembetegségeket, így észlelésekor feltétlenül szemorvosi vizsgálat szükséges az ok kiderítésére.
Fejfájás
A gyermekkorban jelentkező fejfájásnak igen gyakran szemészeti oka van. Korrigálatlan fénytörési hiba, rejtett kancsalság a szem túlzott igénybevétele miatt fejfájást okozhat.
Jellemzően a nagyobb fokú terhelés hatására, többnyire délután, olvasáskor, az iskolában jelentkezik, többnyire alul, hátul, nyomó jelleggel.
Fejfájást számos egyéb betegség is okozhat, feltétlenül szükséges a teljes körű gyermekgyógyászati kivizsgálás.
Sérülések
A gyermekek szeme gyakran sérül. A mozgékonyság, a veszélyérzet hiánya, a fokozott kíváncsiság elősegíti a sérülések bekövetkeztét. Fiúk négyszer gyakrabban sérülnek. Gyakoriak az áthatoló sérülések szúró, vágó eszközökkel. A sérülés körülményei gyakran tisztázhatatlanok. Minden szemsérült gyermeket haladéktalanul orvoshoz kell vinni!
MINDEN ESETBEN A LEGFONTOSABB A MEGELŐZÉS! NE HAGYJUK GYERMEKEINKET FELÜGYELET NÉLKÜL! A JÁTÉKOKAT ÚGY KELL MEGVÁLASZTANI, HOGY AZOK NE SÉRTHESSÉK A SZEMET.
A farkasvakság vagy éjszakai vakság egy a látás funkcióinak csökkenésével járó állapot.
A farkasvakságban szenvedű beteg szürkületben, félhomályban feltűnően gyengébben lát, mert a szem nem képes azonnal alkalmazkodni a fény utáni sötétséghez. Ennek oka a szem ideghártyája széli részein elhelyezkedő látóidegsejtek, a pálcikák pusztulása. A pálcikák pusztulásának két fő oka az A-vitamin hiánya vagy a retinitis pigmentosa nevű veleszületett betegség(csoport) lehet.
A farkasvakságot, más néven éjszakai vakságot gyakran az A-provitamin hiánya okozza. E hiánybetegségben csökken a látásfunkciókban alapvető szerepet játszó a purpurin nevű fehérje termelése.
Az A-vitamin nem csak a normális látáshoz de a szövetnövekedéshez, csontfejlodéshez és a fertozések elleni védelemhez is szükséges. Az immunrendszer működését fokozó hatása legfőképpen a légúti fertőzéseknél érvényesül. Hámvédő vitaminnak is nevezik, mert fenntartja a hámsejtek épségét.
Az emberi növekedési és hormon képzéséhez is szükséges, ennek megfelelően segíti elsősorban a csontok és fogak növekedését.
A betegség kialakulásának okai a fejlett országokban, így hazánkban is nem a hiányos bevitel, hanem a szervezet felszívódási, vagy anyagcsere zavarai lehetnek.
Mivel a vitamin zsíroldékony formában a bélrendszeren át szívódik fel, az emésztoszervi betegségekben szenvedok esetén (pl. cisztás fibrosis, hasnyálmirigy-elégtelenség, gyulladásos bélbetegségek, epeproblémák stb.) fokozott a vitaminhiány kialakulásának veszélye.
Krónikus alkoholizmus fennállásakor a szervezet kevésbé tudja az A-vitamint előállítani a felvett előanyagokból. Az egyidejűleg fennálló cink- vagy vashiány fokozhatja az A-vitaminhiány következtében fellépő tüneteket.
Tünetei A már említett rossz éjszakai látás mellett jellemző az étvágytalanság, tartós vitaminhiány esetén bor és nyálkahártya-betegségek, bor- és fogelváltozások alakulhatnak ki. A haj törékennyé válik, a körmök is berepedezhetnek.
Károsodik az immunrendszer, csökken a fertozésekkel szembeni ellenállás. A betegség egyik legelső tünete a – főleg légúti – betegségekkel szembeni fokozott fogékonyság.
Kórlefolyás
Az A-vitaminhiány: súlyosabb eseteiben a farkasvakság mellett szemszárazság, fényérzékenység, szaruhártya-lágyulás léphet fel. Előrehaladott formában a szem kötőhártyájának, illetve szaruhártyájának a kiszáradása nagyfokú látásromláshoz, valamint teljes vakságot okozhat. A nyálmirigyek sorvadnak, a nyálkahártyák kiszáradnak, szájgyulladás, a bőrön pedig kiszáradás, repedezések, elszarusodás lép fel. Gyermekkorban lassul a növekedés.
Előfordulás
Ez a hiánybetegség a 2-5 éves gyermekek körében fordul elő leggyakrabban, általános alultápláltság részeként. Földünkön mintegy 75 fejlodő országban, hozzávetőlegesen 230 millió gyermeket érintenek a vitaminhiány tünetei. Évente kb. 350 000 gyermek vakul meg A-vitaminhiány következtében, ezeknek 60%-a meg is hal a hiánybetegség miatt.
A fejlodő országokban nemcsak a gyermekek, hanem – a fokozott szükséglet miatt – a terhes és szoptató anyák is ki vannak téve a vitaminhiány veszélyének.
Nálunk általában csak betegségekhez (pl. himlő, kanyaró) illetve felszívódási zavarokhoz (pl. bélbetegségek) kapcsolódva, átmenetileg fordul elő.
Kezelés
A tünetek észlelésekor lényeges a szemorvosi vizsgálat és az A provitamin bevitele. Az ősi Kínában már 3500 évvel ezelőtt felismerték, hogy a farkasvakság (szürkületi vakság) a jelentős A-vitamin tartalmú máj fogyasztásával gyógyítható. Hiánytünetek esetén a megfelelő vitaminbevitel meghatározásához érdemes az orvossal konzultálni. A jelenlegi RDA ajánlás szerint korcsoportonként az alábbi vitaminfelvétel javasolt:
• 1 éves, vagy fiatalabb gyermekek - 375 mcg (mikrogramm)
• 1-3 éves gyermekek - 400 mcg
• 4-6 éves gyermekek - 500 mcg
• 7-10 éves gyermekek - 700 mcg
• 10 évnél idosebb, férfi - 1000 mcg
• 10 évnél idosebb, no - 800 mcg
Gyógyulás
Megfelelő vitaminbevitel esetén a tünetek viszonylag gyorsan javulnak. A már kialakult vakság (a pálcikák teljes pusztulása esetén) nem gyógyítható.
Megelőzés
A megelőzés elsődlegesen a rendszeres vitamin-bevitelt jelenti. Az A-vitamin zsíroldékony vegyület, ennek megfelelően a szervezet (elsősorban a máj, kisebb mértékben a zsírszövet, a tüdő és a vesék) képes raktározni. Felnőtt szervezet esetén a máj egy éves A-vitamin szükségletet képes raktározni, gyermekek esetén a raktár csak néhány hétre elegendo.
A vitamin napi szükséglete: 0,8-1 mg. vagy 5000 IU (Nemzetközi Egység) felnőttek, és legfeljebb 8000 IU terhes nők esetén. Legfontosabb természetes forrásai a vaj, tojássárgája, máj, vese, piros és sárga zöldségek, gyümölcsök – pl. paradicsom, sárgarépa, narancs, sütotök (ezek festékanyaga – a béta karotin – az emésztőrendszerben alakul A-vitaminná). A-vitamint tartalmaznak továbbá a tejtermékek, tengeri halak, vitaminozott margarinok, leveles zöldségek.
Túladagolás
A-vitamin nagyon jól felszívódik, de túlzott bevitel esetén a szervezet egy határon túl nem képes fokozni a lebontását. A tolerálható vitaminbevitel felső határa felnőtt esetén napi 3.000 mcg vagy 10.000 IU.
Az A-vitamin túladagolása természetes formában történő bevitel esetén csak extrém esetekben (pl. sarkvidéki állatok májának fogyasztása) fordul elo. A béta- karotin, az A-vitamin elo anyaga, ez adja az egyes zöldség- és gyümölcsfélék sárgás- narancssárgás színét. A szervezetben alakul át A-vitaminná. Ennek túladagolása nem fordulhat elo, mert a szervezet biztonságosan üríti a felesleget.
Gyakoribb a táplálék kiegészítőkkel, vitaminkapszulákkal történo túladagolás. A vitamin túladagolás jellemzo tünetei: hajhullás, borgyulladás- és hámlás, fáradtság, homályos látás, hányinger, a bor narancsos árnyalatúvá válása. A mérgezési szintet eléro vitamin túladagolás növekedési visszamaradást, hajhullást, máj- és lépmegnagyobbodást, extrém esetben halált okozha
Nagyon sokan abban a hitben élnek, hogy a szájápolás csak akkor kezdődik mikor már kibújtak a baba fogai. Sajnos nem így van, a száj ápolását már a baba születése után el kell kezdeni. Minden etetés után gyengéden töröljük meg a baba ínyét egy puha nyirkos kendővel vagy esetleg egy nedves gézdarabkával.
A fogak kibújása mindig egy zűrösebb időszak mind a baba és mind a család számára. Az íny érzékenyebbé válhat, hiszen a fogak előretörése duzzanattal, fájdalommal jár. Nagyon fontos, hogy az ínyt ebben az időszakban masszírozzuk vagy lehűtött rágókát adjuk a babának. Hűtőrágókákat kifejezetten erre az időszakra lettek kifejlesztve, hogy hűtsék a baba ínyét a kellemetlenségek ellen.
Miután kibújik a baba első foga, minden reggel és este gondoskodnunk kell a baba fogainak tisztításáról, a fogszuvasodás és az ínygyulladás megelőzése ellen. Eleinte a fogacskákat minden este töröljük át tiszta, nedves zsebkendővel vagy gézdarabkával. A gyermekek minél korábbi szoktatása, és példamutatásunk javasolt az igényes szájápolás megalapozásához.
A baba egyéves kora körül már használhatunk fogkefét. A gyerekeknek speciális gyermekfogkefére van szükségük, melynek kicsi fején puha, lekerekített végű sörték találhatók. A fogkefét 3-4 havonként mindenképpen, fertőző betegség után pedig azonnal ajánlatos kicserélni.
A fogmosást kezdjük az elülső fogaknál. Helyezzük a fogkefét a fognyak-íny határára, és apró gyengéd ún. sikáló mozdulatokkal távolítsuk el a lepedéket.
Ezután hasonló kis mozdulatokkal haladjunk a foga külső felszínén a hátsó fogak felé, majd a hátsó fogak belső oldalát is tisztítsuk meg.
A következő lépésben a metszőfogak belső oldaláról távolítsuk el a lepedéket úgy, hogy a fogkefét függőleges helyzetben tartjuk. Végül apró, sikáló mozdulatokkal tisztítsuk meg a rágófelszíneket is. Fogmosás végén figyeljen arra, hogy gyermeke alaposan kiöblítse a száját!
Egy kis érdekesség a fluoridról!
Tudjuk mindannyian, hogy a fogmosás elsődleges célja annyi lerakódást eltávolítani, amennyit csak lehetséges, és a fogkrém ezt a feladatot legsikeresebben a fluor segítségével teljesíti. Tudományosan igazolt tény, hogy a fluoridok fogvédő hatásúak. A védő hatás érvényesül a foggal történő közvetlen érintkezés útján ( fluorid tartalmú fogkrémek), és belsőleg egyaránt. Sajnos hazánkban a legtöbb helyen az ivóvíz nem tartalmazza a szükséges mennyiségű fluoridot, ezért azt más úton kell pótolni. Ennek módja elsősorban a külsőleges alkalmazás, tehát fluorid tartalmú fogkrémek használata révén történjen. Az optimálisnal nagyobb mennyiségű tartós fluorid bevitel foltos zománc kialakulásához vezethet. Ebből a szempontból a legveszélyeztetettebb az 1-6 éves korosztály. Éppen ezért tabletta formájában történő fluorid adagolásra csak orvosi javaslatra kerüljön sor. A fluorid azonban nem csodaszer. Csak alapos fogápolással és egészséges táplálkozással együttesen hatásos a fogbetegségek ellen.
A szép fogazat amellett, hogy egészséget, magabiztosságot sugároz, önbizalmat is ad! A hibátlan mosoly „megszerzéséhez" fogszabályozó kezeléseket vehetünk igénybe. A fogszabályozás a fogorvoslás külön területét képezi, speciális felkészültséget kíván a szakorvosoktól. A fogszabályozást hiba lenne a kozmetológiai kezelések közé sorolni, hiszen az esztétikus megjelenés kialakítása mellett fontos a fogtorlódások, fogak közötti hézagok, a megdőlt fogak, valamint az állcsontok rendellenes helyzetének kezelése, hiszen ezek mind-mind szerepet játszanak a jó harapás, s a tiszta beszéd elérésében.
De mi is valójában a fogszabályozás? Elsősorban megelőzés, a fogmegtartás egyik módja, hiszen csak a szabályos fogsort lehet könnyen tisztítani, így érhető el a tökéletes szájhigiénia. A „kusza" fogazatban könnyebben megtapad a lepedék, ami a nem megfelelő rágás hiányában befolyásolja a fogak öntisztulását, ezért könnyebben alakul ki fogszuvasodás, s fogágybetegség. Csak megfelelően álló, jól záródó fogsor esetében kerülhető el az egyes fogak túlterhelése, valamint az állkapocsizületi problémák jelentkezése. Más betegségekhez is vezethet a nem megfelelő harapás, a rágási zavarok emésztőszervi panaszokat, különböző fejfájásokat is okozhatnak.
A fogszabályozás célja a fogazat zavartalan működésének elérése, a fogak esztétikus elrendezése, valamint élethossziglani megtartása. A fogszabályozó kezelés kezdete előtt a paciensnek meg kell tanulnia, hogyan tartsa tökéletesen tisztán fogait, s kezeltetnie kell a már meglévő szuvasodásait - s ha van -, fogágybetegségét is. Csak ép fogazattal lehet belekezdeni a kezelésbe, melynek első lépéseként felmérik, milyen típusú fogszabályozóra is van szüksége a paciensnek. Ezután lenyomatot vesznek az alsó és felső fogsorról, mely alapul szolgál a minták elkészítéséhez. Szükséges még egy panoráma röntgenkép, egy oldalirányú koponyafelvétel, valamint digitális arc- és szájfotók. A fogszabályozó készülékkel enyhe, folyamatos nyomást gyakorolnak a szabálytalan fogakra, így az idővel képes a fogat visszairányítani a fogsorba. A kezelés során kivehető vagy rögzített fogszabályozó kerülhet alkalmazásra,
a rögzített fogszabályozó a paciens igényének megfelelően készülhet fémből, illetve más esztétikus anyagból.
A rögzített fogszabályozó készüléknél egy-egy dróttartó sínt ragasztanak a fogakra, majd a sínben végigfektetnek egy speciális drótot, amit rögzítenek. A drót erőt fejti ki a kiálló fogakra, s azokat elmozdítja a kívánt irányba.
A kivehető fogszabályozó készüléket minden napszakban a lehető leghosszabb ideig javasolt viselni, működési elve megegyezik a rögzített fogszabályozó készülékével, ám nem annyira hatásos, ezért legtöbbször kisebb mértékű rendellenességeknél alkalmazzák.
Akár kivehető fogszabályozó készülékkel, akár felragasztott, rögzített fogszabályozóval látják el a pácienst, minden esetben ismertetik a készülék viselésével kapcsolatos tudnivalókat, de elmagyarázzák a helyes fogmosási technikákat is.
Aranyszabály - ha szükséges -, a fogszabályozást nem lehet elég korán kezdeni. A szakma régen túllépett azon az állásponton, hogy csak maradandó fogazatnál alkalmazható az eljárás. A rendellenességek kezelése kivehető készülékkel már 3-14 éves korban elkezdődhet, ilyenkor elsősorban az állcsontok növekedését, az alsó és felső állcsont egymáshoz való helyzetét szabályozzák. Ha mégsem születik meg a várt eredmény, akkor 14 éves kor után a hatásosabb, rögzített készülékre válthatnak. Sok minden befolyásolhatja a fogszabályozás időtartamát, de általában kivehető készülékekkel 2-5, rögzített készülékekkel 1-2 év szükséges a megfelelő eredmény eléréséhez.
De nem mindig csak a szándék határozza meg a fogszabályozás elkezdését, bizonyos sérülések, műtétek után felnőtt korban is szükségszerű lehet a beavatkozás. A fogszabályozási eszközök és technikák fejlődésének köszönhetően ma már bármilyen életkorban elkezdhető a fogszabályozás, s bár természetesen figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat, de kijelenthető: a beavatkozásnak nincs felső korhatára!
A szájápolás elsajátítása már gyermekkorban nagyon fontos, ez később nagymértékben meghatározza, hogy felnőttként milyenek lesznek fogaink. A kisbabáknál rendszerint a 6. és a 24. hónap között bújnak ki a tejfogak, ilyenkor az íny vörös, enyhén duzzadt lesz, ami általában kisebb-nagyobb fájdalommal járó folyamat, mely nyugtalansággal, olykor hőemelkedéssel jár. Esetenként a fogzás akár hónapokkal is eltolódhat, emiatt nem kell aggodalmaskodniuk a szülőknek.
Az apróságokat minél hamarabb érdemes megismertetni a fogkefével, rávenni őket, hogy minimum reggel és este mossanak fogat, s nélkülözzék a magas cukortartalmú nasikat. Ha következetes a szülő, s maga is jó példát mutat, könnyen elérhető, hogy óvodáskorú csemetéje már önállóan mosson fogat. A gyermekfogászatnál különösen hangsúlyos a helyes táplálkozás fontossága, hiszen a rágás során folyamatosan alakul az állkapocs, tisztulnak a fogak, ezért lényeges, hogy minél többet rágjon a gyermek.
Tejfogak szuvasodása: Már a tejfogak „karbantartására" is érdemes figyelmet fordítani, mert a szuvas tejfogak között kinövő maradandó fogak könnyebben romlanak. A szuvasodást okozó baktériumok korán - elsősorban az anya nyálából - a gyermek szájába kerülnek, s ezek gyorsan „akcióba lépnek", ezért is szükséges már gyermekkorban a megfelelő szájhigiénia. A tejfogak szerkezete különbözik a maradó fogakétól, a fogbél nagyobb, a zománcvastagság viszont csak fele a végleges fognak, így a szuvasodás korábban megindulhat. Kezelésük ugyanolyan fontos, mint felnőttkorban, ajánlott a gyermekfogászattal foglalkozó specialista felkeresése. A szuvas fogak elcsiszolásával sima felszínt hoznak létre, amit fluoridtartalmú lakkal ecsetelnek, de ha szükséges, a tömésnél is fluoridos tömőanyagot alkalmaznak. Ha a szuvasodás különösen mély, ugyanúgy gyökérkezelés történik, mint a maradófogak esetében.
Tejfogak eltávolítása: A maradófogak előbújáskor nyomást gyakorolnak a tejfog gyökerére, amitől az szinte magától kiesik. Sok esetben a gyermek maga, vagy a szülő távolítja el a lötyögő fogacskát, ám ha ez valamilyen oknál fogva nem történik meg, a tejfogat fogorvos veszi ki.
A gyermekfogászatban a barázdazárás egy megelőző folyamat, amikor a rágófogak felszínén lévő mélyedéseket félévvel a fog előretörése után feltöltik, majd egy speciális géllel lezárják a fog belsejébe vezető réseket, így csökkentik, vagy teljesen megakadályozzák a fogszuvasodás lehetősségét. A beavatkozás nem jár fájdalommal, jó lehetőség arra, hogy a gyermek pozitív élményekkel távozzon a fogorvosi székből, mely tulajdonképpen a gyerekfogászat egyik pszichológiai alapelve.
Fogtorlódás fordulhat elő abban az esetben, amikor a tejfogak még a szájban vannak, de a maradó fogak már előretörnének. Ilyenkor megesik, hogy a végleges fog oldalra dőlve, nem esztétikusan bújik ki, de ez általában beavatkozás nélkül korrigálódik, de előfordulhat, hogy csak fogszabályozó kezeléssel lehet a helyes irányba terelni a fogakat.
Ha egyértelműen látszanak bizonyos orvoslásra szoruló eltérések, nem kell megvárni a fogváltást, a fogszabályozás jóval korábban elkezdődhet. A gyermekfogászati fogszabályozás során kivehető készülékkel befolyásolható az állcsont növekedése, egymáshoz való viszonya, nagysága, de ha megjelentek a maradófogak, akkor, már rögzített készülékkel történik a korrekció. Öröklött tulajdonság, például a „pókharapás", de bizonyos rossz szokások, ujjszopás, nyelési rendellenességek, izmok alul – vagy túlműködése is okozhatja a nem megfelelő állkapocs –vagy fogelhelyezkedést. Az időben elkezdett, rendszeres fogszabályozással sok későbbi, felnőttkori fogászati probléma megelőzhető.
Bölcsességfog eltávolítása: serdülőkor végén – vagy később – előfordulhat, hogy a bölcsességfogak számára nincs elegendő hely a fogívben, vagy nem megfelelően helyezkednek el, ezáltal nem tudnak előbújni, s az állcsontban maradnak. Ez fájdalommal, panaszokkal járhat, gyulladás alakulhat ki, a megoldást pedig a bölcsességfog felszabadítása, körülvágása, végső esetben eltávolítása jelentheti.