-EMLÉKEZÉSEIM PÁSKÁNDIRÓL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ELŐSZÓ HELYETT

 

 

 

Talán nem is lenne ildomos hogy egy akármilyen halandó, a 8o éves kor körül még ha barát is, papirra vessen egy irodalmi torzszüleményt amelyben a saját  életének,élményanyagáról,kényszerhelyzeteiről beszél-de főként akkor, amikor-

                   -egy zseniális korszak, zseniális alkotójáról kell megszólalnia

                   -amikor az alannyal egy negyedszázada nem cserélte ki gondolatait

                   -amikor a skála amin játszani akar nagyon széles-irodalom-történelem,szociálspihológia,haza,nemzetmegmentés,szimbólum,önnya-valygás,társadalmi irónia és más életünkhöz fűződő történések.

                   De mit tehet az ember , ha végzetesen sürget az idő és tarsolyában a kényszerüséggel hogy bizonyos értékeket meg kell őrizni a végtelenségnek-különben veszendővé vállnak..Nagyon kevés már az élő tanú,vagy ezen néhány között aki rögziteni akar, vagy képes elvégezni egy olyan munkát, ami a te emberi méltóságodat megörökiti.Összegezve tehát ez az én –kényszerhelyzetem-és ezen kivűl-

                   -hogy a barátság az  tovább él a- kegyetlen urnákban- is.

                   -hogy a szép, de egyben nyomorult emlékezést is, meg kell ismertetni a fiatalokkal,

                   -hogy az irodalomban az abszurd az a műfaj  amiben kifejezheti lelke mélyén olykor elviselhetetlen fájdalmait,a kisember is.

                   -hogy mindennemü nemzettársadat tisztelned kell

                   -hogy évszazados szimbólumot teremts  Szatmárhegynek

                   -hogy örökös Pantheonja maradjon Szatmárhegy az alkotó

Páskándi Gézának, a mai rohadt öntörvényü világban,amiben már falkában támadnak  a tehetségtelen vadak.

Számolok a társadalom szemforgató,magatartásával ami a személyes illetékességemet fogja vitatni ennek a feladatnak az elvégzésére.

                   Ezeknek csak azt üzenem, hogy végezték volna kötelességüket,időben, és tiszta szivvel ahogyan megpróbáltuk ezt a feladatot mi a Géza  barátai elvégezni.

 

 

 

 

A TÖRTÉNELEM FINTORAI ÉS AZ EMBERI GYARLÓSÁG TETŐFOKA-

 

 

KORTÖRTÉNETI JELLEMZÉS,NÉHÁNY GONDOLAT EREJÉIG.

 

 

                        Ma már csak néma szemlélője vagyok a közelmult perfid történelmi eseményeinek-értem ez alatt azt az időszakot amig –bátyut és éleselméjü nejét –le nem lőtték,mint a mezei nyulakat.Mindezt a saját párttagjai tették hazafias hittel és mély ideológiai megyőző-déssel.Mindannyian emlékszünk a nagy vezetőnknek egyik rémálma mint különben minden diktátornak, hogy úgymond az ország minden lakosa egyetlen pártnak a tagja legyen és annak elveit az utolsó lehelletéig szolgálja.Ezt meg is érte a szeretett vezető,mivel hogy az ország lakosságának a 9o-95 % a román kommunista párt tagja lett.Egyesek beléptek a pártba,mások –beleléptek-ismét másokat beleléptették.Közhelynek számit már hogy,ki bokáig,derékig,nyakig-vagy egyesek teljesen elmerültek az ürülékben,természetesen búsás juttatásokért

Azonnal tele lettünkantifasisztákkal,antikapitalistákkal,antiimperialistákkal,

békeharcosokkal.Az önéletrajzokban mindenki a világ legszegényebb embere volt./pl-gyomorfekélyes szegényparaszt,csigaszedő alkalmi munkás stb.

                   Akkor még sokan illegalistáknak nevezték magukat hisz az volt a –trendy-De legalább akkor még nem lehetett politikai prostitucióról beszélni,mert csak egy párt volt,és nem lehetett az hogy valaki a palament ülésterméből kiment pisilni  és visszajövet már más párt soraiba  ült be.

                   Ha  véletlenül valaki azt jelentette volna ki hogy vége lessz a szovjethatalomnak,isten őrizz a kommunizmusnak akkor elmegyógyintézet-

ben várta volna be szeretett demokráciánkat.-

                   FELSZABADULTUNK-Végre itt lett a többpártrenszer és azoknak a keret vigécei-Az első napokban a fő zászlóvivők hónapokra eltüntek a felelősségre vonás kényszere alól.és csak hónapok után mertek előbujni a patkányjukakból-Erre az időre már szeretett –FÜLESEINK-kiküldték a fiukat hogy alakitsanak vagy 1oo pártot jó pénzért a mi bőrünkre és zsebünkre Itt aztán következett a –BALKÁNI-kavalkád,egyik napról a másikra egy egész ország kommunistából,demokrata lett.A 2-3 napos demokraták,lekommunistázták azokat akik még nem fértek a husosfazékhoz.Ez 2o éve igy folyik nap mint nap,és az –úgymond tehetséges demokraták-akár akarja BRUXELL akár nem,megszakitás nélkül lopnak sőt rabolnak.-Kevés kivételtől eltekintve mindenki kivétel nélkül utólérhetetlen istenfélő lett,Az ördöggel a lelkükben foglalták el a templomban az első sorokat.

Az akkori gazemberek most is ágálnak-villák-yachtok-elképzelhetetlen sikkasztások,bamba pofáju menedzserek osztják a lapokat most már az új brüsszeli gazdák néma szemlélődése közepette.Vásárolhatsz ha van pénzed,felvonulhatsz,tiltakozhazt,vonyithatsz de estére el kell

ülnöd mint galamb a fészkére.A szellem hatalma ma is  az aberralt gondolkodásu politikusoknak a privilégiuma.Alkotmányosan meglopnak kirabolnak,megfosztanak anyagi és szellemi javaidtól.

                   Egy valamire való hidontuli Gézám minezekre azt mondaná-HA ÉN KUTYA LENNÉK NEM TARTANÉK EMBERT.

                             Aztán mikor az egész világ szemeláttára elfolyt az utolsó csepp vére is a nagy vezetőnek,akkor egy rövid testvéri

 lövöldözés után  az egész ország virtigli kommunistáiból,mélyen demokratikus polgárok lettek,lefölözve helyesebben lerabolva az istenadta nép javainak a szinét,javát.A társadalom jó része kapitalistává vált.

                             De úgy gondolom hogy ami ezután következett a még megalázóbb történés-elértük az emberi imoralitás abszurd végleteit.

Ha plasztikusan akarnám megfogalmazni mondanivalómat akkor igy szólna-Leráztuk a fáról a verebeket de ezek helyett még többen szálltak vissza és még hangosabban kárognak a fekete csókák..

.Honnan tudhatjuk mi, hogy ahova távozunk a mulandóság örök jóvoltából, az –Ü-betüsök /üsmerősök hada/ milyen tartalmat talál ki egy még fejlettebb-ideológia-létrehozásának a kibuggyantására-Jó példák bizonyitják hogy bármely történelmi helyzetben mindig kiagyaltak egy olyan  alibit amivel –szellemi vagy anyagi kényszerhelyzetbe sodorták becsületes embertársaikat.Tehát egyszóval minden társadalomnak meg voltak az állandón felszinen mozgó kiváltságos kurvái.

                   Nem csak emberi sérelmek vezérelnek a fenti sorok leirására,hanem az emberi méltányosság iránti tisztesség-préseli ki belőlem-

sok vajudás után az olyan közéleti emberek álnokságait amit a jövő nemzedékének, fel kell ismernie és óvakodnia kell tőlük., hogy méltó helyükre helyezze legalább a saját tudatállományában ezeket az embereket.Ha már –degedünk a nyomortóllegalább,gondolkodni,itélkezni,és utálni engedtessék meg nekünk a mindenkori rendek-szánalomra- itélt rétegének.

                   Szatmáron születtem és itt éltem le életemet ebben a városban-Minden genetikai ágat-minden helyet nagyon jól ismerek.A város polgárainak attitudjét-szemléletét és nem utolsó sorban erkölcsiségét.A sors úgy rendelte hogy gyermekorvos lettem és ekként szolgáltam 54 évet-ismervén talán minden család vagy közösség erlkölcsi tartását és emberi tisztességét-

                   Életem folyamán két történelmi fordulat és három –IZMUS- méltányosságait vagy méltánytalanságait izleltették velem.De mindenekfelett és ezek előtt, az emberi méltóságom ellen vétett bűnökvoltak a legkegyetlenebbek.

                   Ezekben az időkben mind mai napig,emberi viselkedési modeleket határoltam be, amik az átmeneti történelmi időszakok.a hatalmi

bérencek szerepkörétől az emberi bestialitás minden formáját felölelték sok esetben a végső megoldásokig is.

                                      Nagyon megalázó dolog olyan embereknek az érdemtelen hivalkodása akik szennyes multtal  rendelkeznek

                   Erkölcstelen  az a mód ahogyan az emberi teljesitmények lebecsülése,még ma is uralkodik,kivándorlásra késztetve a ráutaltakat

                   A törvénytelenül vagy kibúvókkal megszerzett anyagi javak-hitelesitése törvény által.

                                      A multjukat rejtegetők  mindmáig is tartó hatalmi harca a társadalom tisztességes részének szemeláttára.

Azoknak  akiknek a nevét ma is olvasom felsorolva, egyes kiadványokban,és akik visszaéltek a sors hatalmával,beletaposva mind-annyiunk  amúgyis nehéz,sőt keserü napjaiba talán már a feledés temetőjébe

kellene helyeznünk.Többek között hogy nagynevü tanitómestereink egy jó részét igaztalan politikai elmarasztalásokkal vagy emberi gyenségeikkel, a társadalom szégyentáblájára vonszolják.Vagy a politikai- játszadozók  annak idején -még ma is egymást marják,vádaskodásokkal, egymást  a lehető minden alkalommal most már a demokrácia leple alatt. Sztereotip módon visszatérnek módaszereikhez ,elfeledve azt hogy az esetek döntő többségében akkor is ők osztották a lapokat./és még milyen hatalmi harcok árán.!!!/

                                      A történelmi származástudat pályályán mindenki tudta hogy ki kapja a szerelést a játszóteret és a játékjogot,és kinek kell befogni a pofáját.De a legnagyobb gond hogy az emberek nem igénylik a könyvet a z olvasást,a kulturát a művészeteket.

Ilymód éltük meg napjainkat kedves Géza-a kultura szunnyadása és emléked megörzése közepette.

 

 

 

A HEGYIEK MÉLTÓSÁGA.

 

                          

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A REFORMÁTUS TEMPLOMKERT-KRÜZSEI EMLÉKTÁBLA

 

 

KICSI KERESZTANYÁM.-

 

Kicsi keresztanyám,sánta Szűz Mária,

Bicegett az Erdődhegyen arany-harang szóra.

 

Pólyában vitt engem kék szilvafák alatt,

S halgatta az áldás oldó tiszteletes urat.

 

Kicsi keresztanyám,sánta Szűz Mária,

minek keresztelted a te keresztfiad?

 

Jámborka Jánosnak,Pofkapó Péternek?

Rúgd- meg-úgyse-bánja,Sunyi Sanyikának?

 

Jó- lesz-majd-hülyének,Szájtáti Pistának?

Galambváró Gyuluskának,Rossebes Sebőknek?

 

Fülemhez a nevek bot-végen ütődnek.

Amikor a római katólikus elemi népiskola tanulója voltam 1941-ben,1o éves koromban nyári  üdülő tábort szerveztek nekünk Szatmárhegyen.Ez volt az első ilyen jellegü élményanyagom gyermekkoromban.A Szatmárhegyi iskola tantermeiben voltunk elszálásolva.

Szabó Jani bácsi volt a szakács aki nagy gőzölgő üstben főzte a mindennapinkat.Ő volt a tábor lelke-szervezte a lepényevési versenyt,a zsákbafutást,kirándulásokat,tábortüzeket.Annak idején még fiatalok és erősek voltak a Fő utcai-jegenyefák és minden szép maradt emlékezetemben

arról a két hétről amit ot eltöltöttem.

                   A későbbiekben Szatmárhegynek mindig volt egy különös vonzereje-ahová mindig vágytam,mindig felszabadultnak éreztem magam

ha ott voltam.

                   Amikor megadatott a lehetőségem a sors megengedte hogy legyen egy stabil lakhelyem és kertem-kiéltem minden gyermekkori  vágyálmomat./szőlészet,gyümölcstermesztés,kertészkedés és postagalmb tartás/Három évtizede minden szabadidőnket ott töltöttük.

                   A rózsáim páratlan szépek voltak,a fenyőfáim megvédenek a nyári hőségek tikkasztó kinjától-Néhány kép a hegyi kertemből-

 

 

 

 

                   Szatmárhegy ősrégi szinmagyar református közösség.de nem volt a helység történelmének egy szimbóluma.Ezzel a szimbólummal ajándékozta a sors az itteni magyarságot-Páskándi Géza személyében alig 15 év leforgása alatt.

                   Szimbólum jelkép nélkül nincs nemzeti öntudat,emberi méltóság vagy reménysugár a fennmaradásunkhoz.-                  

                   Ma már minden hegyi család tudja hogy a helységnek van egy világhirü embere Páskándi Géza személyében aki által hivatkozási

alapjuk teremtődött a nagyvilágban.

                   Lassan-lassan ünneppé válik a Páskándi megemlékezés ahol először szavalnak a gyermekeik édes anyanyelvükön s elmennek a szülők is meghallgatni őket.Igy sikerül megismertetni Páskándi értékét a helyiekkel,gyermekeik unokáik által.

                   Nagyon jól eső érzés,hogy mi mindannyian szatmárhegyiek és szatmáriak szinte egyidőben és megfelelő történelmi körülmények között felismertük ezt a tényt és igyekeztünk átörökiteni az elkövetkezendőknek hogy ápolják tisztességgel.De ápoljátok megbecsüléssel és tisztességgel a szobor környezetét-amúgy hogy ez visszatükrözze hogy itt egy mélyen erő hitü kulturált magyar közösség él.Szervezzetek irodalmi önképző köröket,ismerjétek meg jobban Páskándi műveit.

                   Áldozatkész emberekkel közös összefogással jött létre ez a szobor azzal a céllal,hogy elmúlásunk elhaló szavunk ne boritson leplet

emlékére.

                   Ma már Páskándi vigyázó tekintete követ bennünket minden nap,hogy milyen tisztességben és méltóságban éljük meg mindennapjainkat.

                   Nagyon sok nemeslelkü magyar ember-polgárok-tanitók,tanárok,tanulók,közéleti emberek áldozatos tiszteletreméltó munkáját kell megemliteni névszerint az eljövendő generáció megbecsülje alkotásuk emlékét.

          Erdei istván a szobor alkotója-Volosin György a szobor adományozója-Juhász Károly-Huszti Gyula,Papp József-Meggyesi Attila-Molnár Imre-Barta Attila-Czerlau Gusztáv-Miklovits Jolán tanárnő-Szilágyi Sándor-Felkészitő tanerők-/Kovács Franciska és Simon Réka-Zsuzsánna.-Kató Klára-Kovács Franciska-Huszti Orsolya-Kovács Franciska./

                   SZAVALTAK AZ ÜNNEPSÉGEKEN-Buer Rita-Gordán Sándor-Honti Adél-Muntán Emese-Huszti Péter-Szabó Csongor-Szűcs Ádám-Burján Szilárd-Donka Gergő-Fehér Anetta-Fehér Gyula-Félegyházi Edina-Ferenczi Norbert-Huszti Adél-Huszti Péter-Jeremiás Kitty-Kuki Andrea-Juhász Beatrix-Márton Mónika-Mátyás Andrea-Nagy Sándor-Nagy Zoltán-szűcs András-Turi henrietta-Tóth Imola-Asztalos Aliz-Asztalos tamara-Fehér Evelin-Félgyházi Benina-Kuki András Marosán Erika,Medgyesi Andrea-Miklovics Anna Pálma-Milák Beáta-Szücs Edina-Szücs Ivett –Tasi Henrietta.-

                                                      

 

 

 

 

 

 

                                                   

 

 

       

 

 

 

 

 

    SZATMÁRHEGY JELKÉPE-A DÓNÁTH KÁPOLNA

 

 

 

Megalakult a Páskándi Géza Baráti Társaság.-

 

                   Bauer Béla orvos kezdeményezésére Páskándi Géza vvolt osztály és iskolatársainak,barátainak és ismerőseinek egy csoportja a korán

elhunyt költő és drámairó egykori iskolájában megbeszélést tartottak.

                   A találkozón Ábrahám Sámuel lelkipősztor-Csillag Antal tanár-Vasváry György orvos-Fernczi Miklós technikus-Elekes Emma szinművésznő-Nagy Béla orvos-Szabó Gyula mérnök-Kovács Ferenc szinházi rendező-Müller Vilmos jogász-és Muzsnay újságiró vett részt.

Rövid időn belül-Balog Zoltán iró-Bányai Ferenc mérnök,Kőmives Balázs újságiró-Oroszi Ildikó tanárnő,Görbe istván magyar nyelv ás irodalom tanár,Kányádi Sándor iró-Dávid  Gyula iró-Kötő József irodalomtörténész.

Daday János tanár,Kiss Jósefiró-egyetemi tanár-Lapka Tibor ujságiró,Báthory Éva újságiró-Soós Angéla szinművésznő-Kocsis István drámairó-Láng Gusztáv egyetemi tanár,Máriás József újságiró-Sinka Károly szinművész és sokan mások pálytársai barátai,tisztelői.Egz időben azt mondták hogy minden tisztességes erdélyi tagja a Baráti Társaságnak.

                   Valamennyien egyetértettek abban,hogy a május közepén

megrendeződő szatmári és szatmárhegyi megemlékezések támogatása

és a költő emlékének folyamatos ápolása céljából baráti társaságot hozzanak létre.

                   Tagjai közé a társaság elsősorban is azokat várja,akik személyesen ismerték Páskándi Gézát-és a költő szűkebb szülőföldjén élnek,vagy onnan származtak el.Rövidesen a kört ki akarják terjeszteni a Kolozsváron,Bukarestben és Budapesten barátokra,ismerősökre is ,mindazokra,akik/akár ismerték a költőt személyesen,akár nem./cselekvően részt kivánnak venni Páskándi Géza szellemi hagyatékának ápolásában,népszerüsitésében-

                   A Páskándi Géza Baráti Társaság Bauer Béla orvost vválasztotta meg elnökéül és a következő találkozó időpontját ez én április 16-ra tűzte ki.várva addig a 712.8-as szatmári telefonon a volt barátok és iskolatársak jelentkezését.

 

                                                                   Muzsnay Árpád-

 

 

 

MEGEMLÉKEZÉS A NEVESEINKRŐL-ÉLŐKRŐL ÉS HOLTAKRÓL.

 

 

        Egy –Véndiák találkozó alkalmával tagtoborzótt tartottunk a Páskándi Géza Baráti Társaság számára.Kiss József egyetemi tanárnak Esztergomból volt egy megjegyzése-Fiuk ne listázzatok mert aki Páskándi Gézát ismerte és szellemiségét értékelte mind a Baráti Társasághoz tartozik.Mindenki helyeselte a véleményét.Sajnos a sors elragadta számos nagybecsü és nagyértékü alapitó tagját akikre ezuttal is mély fájdalommal emlékezünk.-igy-Csillag Antal tanár-Nagy Béla orvos-Daday János tanár,Ács Alajos szinmüvész,Ferenczy Miklós technikus,Kovács Ferenc szinházi rendező-

Kiss József egyetemi tanár.Legyen végtelen a nyugalmuk.

 

MUZSNAY VOLT MINDENNEK A LELKE.

 

                  

                  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

12 éve vagyok a társaság elnöke de be kell vallanom hogy a társaság munkájának oroszlánrészét Muzsnay Árpád végezte-Mi a többiek, inkább a protokoll tevékenységek,ünnepi beszédek szerkesztésére és elmondására voltunk igénybe véve..De mentségünkre legyen mondva hogy a hivásokra minden alkalommal válaszoltunk,nem úgy mint a sok szatmári-elit magyar-.Tanuja voltam annak és meg kell mondanom őszintén hogz Árpi több alkalommal is az egyedüllét határán lebegett,kopogtatott,koldult a közös ügyért.Veres István egy alkalommal a megye –Szoborcsinálójának- nevezte természetesen humoros jóindulattal.De sokszor felteszem megamban a kérdést hogy vajjon ki szervezte volna ennyi földbeásott következetességgel a szobor és emléktábla avatásokat,megemléke-

zéseket,irodalmi rendezvényeket.-Muzsnay Árpi is beleroppant az állandó

kiméletlenségekbe,olykor igazságtalan elmarasztalásokba de a feladatot amit a magyar sors szánt neki tisztességgel elvégezte.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 KÉT FEHÉR KVARCKRISTÁLY-JELKÉP SZÜLEIDRŐL

 

 

 

 

 

 

 

PÁSKÁNDI GÉZA ÉS SZÜLEI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                     

 

 

                                     

 

 

 

-EMLÉKTÁBLA  AVATÁS  SZATMÁRHEGYEN-

 

         

                   Ma amikor Páskándi Géza szülőházára helyezzük az emléktáblát-mint magyarságtudatunk egyik fontos történelmi ismervét-azokkal emlékezünk Rá akik szatmárhegyről és szatmárról kortársai és barátai voltak,személy szerint neki és családjának.

                   Az üldöztetés mitosza enyhülőfélben van,de a történelmi igaszságtétel még a messze távlatokban él.De lankadatlanul kergetjük a reményt.A mai nap egy első lépésnek jegyeztetik.

                   Azok, akik ma is itt róják a csillaghegy és a tükörhegy ösvényeit-az örvénylő májusi orgonatengeren-ahogyan Ő irta egyik költeményében-számosan a közelmult történelmének súlya alatt,sanyaru sorsuk lelki terheivel,de mégis megcsillanó fénnyel a szemeikben élik meg azt,amikor unokáikat hallják szavalni magyar nyelven a megismétlendő rendezvényeiken,

                   Büszkék arra,hogy fiaik,leányaik ha megkésve is,de méltóan és nemzeti öntudattal emlékeznek Szatmárhegy nagy szülöttére.

                   Tudatosult a helyi magyarok énjében,hogy méltó nagy fiuk,az egyetemes magyar irodalom egyik titánja,a közösségük szimbólumává vált.Talán az egyedüli jelképállitás,arányaiban és jelentőségében-értékrendjét tekintve-Szatmárhegy több évszézados történelmében.

                   Annak is tudatában vagyunk,hogy Páskándi Géza jelenkori tündöklése a magyar irodalomban,időtálló-az új időknek új dalaival-nem fog vesziteni fényéből,és ebben a közösség életében örökké élni fog.

                   Mindig büszkék lesznek arra,hogy Hegyi magyarnak mondhatják,az izes magyar szó nagy játékmesterét,az igaz embert,aki ebből a vizmosásos gödrös utcából indult el a szerintünk még mindig megfoghatatlan életőtjára.

                   Idézen egy versének kifejező sorait-

-Édesanyám,Édesanyám hős homlok az enyém,

-Nem szültél hiába,Csillaghegy ösvényén

-Nem szültél hiába!

/Igazat dalolok mindig a világba.

                   És Páskándi Géza-igaz magyar szót utolsó lehelletéig.-a csillaghegyiek és mindannyiunk igazát.-hagyatéka igy ad erőt és kitartást.

                   Hiszem hogy ezért marad szimbóluma,kimondott nagy igazságaival a szatmárhegyieknek.

                   Nélküle ezentúl talán megtörne az itteni magyarság összetartó ereje,gyermeik szájából k iapadna a szép,igaz magyar szó,ami verseinek elmondása közben úgy tör elő szájukból mint a friss forrás vize.

          Jóleső érzés,hogy mi mindannyian,hegyiek és szatmáriak adott történelmi időben felismertük ezt a tényt és tiszteletre méltó tanitóink és tanárainkon kersztül átörökithetjük ezt az igényt az elkövetkezendőknek-hogy ápolják tisztességge.

                   Áldozatkész,tisztes emberekkel,közös 9sszefogással mellszobrot akarunk állitani Páskándi Gézának születésének 7o-dik évében,azzal a céllal,hogy elmúlásunk,elhaló szavunk ne botison leplet emlékére.

                   Részemről itéltessék kegyeletnek az a néhány gondolat annak az időnek emlékére,amit eggyütt töltöttem Szatmáron,a hidontulon Páskádi Gézával barátságban és szeretetben.

 

Szatmárhegy 

 

                                                                   DR.BAUER BÉLA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                             SZIKLASZILÁRDAN EGGYÜTT

 

 

 

Mit tettünk Géza életművének megörzéséért.-?

 

 

 

           

 

 

 

               

 

                       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ERZSIKE NÉNI ÉS FIA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-SZATMÁRNÉMETI-

 

Áldott légy ,Város

Hol szinházat először láttam

Lankád lombjai bölcsőt,koporsót,

Fehér hintalóval a világot jelentő deszkát,

susogtak s zugtak felém-

csöndben s viharban,

Ó,Városom,annyi virágod,füved-fáid hov a tüntek ?

Tán Végtelen Szamosunk tutaján s kompján

Mind átkeltek a messzi világba?

Nem,nem hihetem!Bár virágot,füvet és fát

Irhat a vandál,s permet helyett fröcsköl tagadás

Kétely-él mégis a Bába,

Mert keresztel a Pap.s születés hirét hozza temetve,

S a szinész szólalva szólal!

És imé-Idő-lovasunk nyergel---

Nem ,nem halhat meg

Örökre az élet.

 

                  

                  

SZATMÁRHEGYI   EMLÉKEK

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BESZÉLGETÉS A KÖLTŐ ÉDESANYJÁVAL-

 

                   -SZÜLETÉS ÉS ÚJJÁSZÜLETÉS-

 

 

                             Páskándi Géza szellemileg friss,,88 éves édesanyjával,Erzsike nénivel órákat beszélgettünk a fia 65-dik születésnapja alkalmából, rendezendő ünnepségekre készülve.Olyan emlékek felöl érdeklődtem,melyek a családdal kapcsolatosak,s melyeket csakis az édesanya tudhat.

                   Május 18-án, csütörtöki nap hajnalban kezdődtek a szülési fájdalmak-meséli-s emlékszem amikor már megérkezett a szűlésznő,s Géza világra jött,pont csengettek az iskolában,amihez közel laktunk.Ahogyan Fokkné a bába a kezében tartotta,azt mondta neki-Na,csepp fiú mehetsz az iskolába.!Erre úgy visszaemlékszem mintha csak tegnap történt volna.

                   -A polgári anyakönyvbe este hét órakor van beirva,nekem hidjen.Hétfőn ment a férjem a jegyzőhöz bejelenteni,ki tudja hogy az mit és miért irt be.Tudom hogy a férjem hiába kérte-Gézának jegyezzék be a jegyző-GHEIZÁ-t irt be az anyakönyvbe.

                   A Hegyről miért költöztek be Szatmárra?

-Nézze nekünk házunk vagy telkünk ott nem volt.Béreltük azt a lakást,melyben Géza született,s azt az épületet is,ahol a Hegyre való visszaköltözésünk és Szatmárra való végleges beköltözésünk között,közvetlenül a Bécsi döntést megelőzően laktunk.Kétszoba-konyhás földes házban született a fiam.Spájzunk sem volt.

                   Három éves volt Ő amikor először Szatmárra költöztünk.Kellemetlen volt hogy a férjem mindig be kellett járjon Szatmárra bőröket vásárolni.Úgy döntöttünk hogy jobb lessz a városban.1936-ban jöttünk el,s látja-nem tudnám megmondani,de talán két esztendőre 194o-ben az iskolát Szatmárhegyen kezdte és 1941 márciusában költöztünk újra most már végleg,Szatmárra.1941 után jobban ment itt az ipar.

                   Nem bánták meg hogy eljöttek?

-Soha sem vágytam vissza,pedig mind a hárman szerettük a Hegyet.Szatmáron házat tudtunk venni,a férjen cipészként segédekkel dolgozott,s a háború alatt fellendültünk anyagi szempontból.Lábbeliért akkor élelmet könnyen lehetett kapni,s jól fizettek érte..

                   A Lókertben,a Gőzfűrész mellett vettünk egy kis házat.

Nem örökségből,hanem munkából.Külön egy kis telekre valót is összespóroltunk,s amikor1954-ben azt eladtuk,úgy vettünk házat a Hortobágy,mai Panait Cerna utcán,amit 1958 átépitettünkSajnos az árviznek esett áldozatul.

                   Szülőkként mikor vették észre Géza tehetségét?

-Kisgyermek kora óta irt verseket,anélkül hogy mi tudtunk volna róla.Megszoktam hogy iskolából hazajövet azonnal leült irni.Mondtam neki ebédelj először.Anyuka-válaszolta,mert akkor még anyukának szólitott scsak Bukarestből való visszatérése után szólitott édesanyának-először le kell irnom valamit.Nem tudtuk hogy leckét vagy valami mást.Mikor az újság a helyi lap,kezdte közölni irásait,Majtényi Erik pedig meglátogatta itt,akkor derült ki.S hogy 16 és fél évesen felvitték Bukarestbe,sejtettük hogy nem ok nélkül-

                   -1957-es letartóztatását hogyan élte meg ?

         

Kaptunk egylevelet az egyetemről hogy elhanyagolja a tanulást.Nagyon fura irás volt.Sajnos nincs meg az árviz szinte minden irományunkat tönkretette.De ebben a levélben nem értesitettek a letartóztatásáról.A Barátaitól tudtam meg,ha emlékezetem nem csal Tordai Zádor feleségétől,Keresztes Évátül meg Kányádi Sándortól.

                   Én mit sem sejtve felpakolva husvét után felmentem Kolozsvárra.Főtt sonkát és mindent vittem Neki.

                   Mikor este megérkeztem a vonattal,nem várt senki.Ott csámborogtam az állomáson mint egy árva.Egyszer csak Kányádi Sándor akit addig nem ismertem Hervay Gizellával odajött hozzám.Rám vártak de Ők sem ismertek ehgem,csak sejtették hogy én vagyok.Nem tudtam hogyan értesültek jövetelemről,gondolom a már letartóztatott fiamnak irt levelem juthatott valahogy a kezükbe.

                   A mikor észrevettek hogy ott csomagokkal,bőrönddel állok,odajöttek hozzám.Azt mondták hogy Géza ifjusági előadást tart Bukarestben,azért nem várhatott.Elkisértek a sógornőmhöz a férjem nővéréhez.De nem aznap tudtam meg hogy a fiamat letartóztatták.A rokonok sem szóltak,sőt az az özvegyasszony sem,akinél Géza kvártélyban lakott.Nem tudnám már megmondani hogy hogyan hozták tudomásomra.De arra emlékszem hogy életem legfájdalmasabb pillanate volt,mikor tudomást szereztem róla.Zokogtam mint bármely anya.

                   Hat évig más sem foglalkoztatott-vártam haza.S csodálatos volt amikor újra megérkezett.Számomra akkor újra megszületett.

 

 

 

                                                          Lejegyezte-Muzsnay Árpád-

         

 

 

 

 

 

 

-         Szatmárhegyen szülőházánál emléktáblát,majd mellszobrot állitottunk emlékére.Ugyanigy a Kölcsey Kollégium épületében is mellszobrot állitottunk neki mint a iskola volt diákjának.Minden évben megemlékezünk Róla nagyléptékü irodalmi tanácskozások formájában és a szobrainál pedig ünnepségek keretei között.1999 május 25-én létrehoztuk a-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                             SZATMÁRHEGYI LÁTKÉP

 

 

 

 

–TABAK-BÁROSOK

 

 

                   Azok nevében szeretnék néhány gondolatot leirni, akik a 1964-ös évektől kezdődően a Szatmárnémeti magyar értelmiség egy csoportját vagy rétegét alkották és gondolkodásban, szellemiségben,alkotókészségben,

hasonló értékrendet képviseltek, olyan időkben, amelyekben az egysikú-fanatizált értelmiségi modeltől eltérni - eredendő bűn- volt.

                   A fiatal férfinépség a -csontos dobozából-kibuggyanó értelmi és

érzelmi töltetével  nem tudott mit kezdeni, a kor nagyon szigoru eszközeivel behatárolt életterében.Lehetetlen volt  retorzió nélkül kitörni a történelmi idő szoritó markából és hol, zsiványságokkal-hajnalig tartó vitákkal a Tabac-ban-szeretett barátunknál Molnár Misunál és és  az azt követő nótaestekkel a –Tivoliban-Tojással a világtalan cigányprimással,és a korunkhozhoz kötődő –bocsánatos bűnökkel- töltötte az estéit, az árgus-szemü-kopók diszkisérete mellett

                   De a dinom-dánom közepette mindig elhangzott egy-egy a sárga major vagy németi csibésznyelv szókészletéből egy izes,demindenki által ismert szó amiből mindenki értett.Ez tulajdonképpen egy –politikai tolvajnyelv volt ami csak meghatározott dobhártyákon hatolt át.Mindezeket természetesen megelőzte a –Lepoloskázás-/lehallgatók asztalok és székek alatt./.

                   Iratlan szabályainkkal,csupán az együvétartozás,a szolidaritás,a történelmileg nemes önzetlen,mindenkor segitőkész életreszóló barátságot eredményezett.

                   Az erkölcsi öntisztulás és öntisztitás állandó jelenléte távoltartotta tőlünk a kishitüséget a megalkuvást és mindazt ami emberileg erkölcsileg kivetendő-A vélemény különbségek amik a viták hevében olykor felfokozottak voltak,nem zavarták a szellemi harmóniát,nem ejtettek sebet senki érzelmi énjén.

                   Egy kiegyensúlyozott társadalmi értékitélet jellemzett bennünket.egy –standard-demokrácia szellemisége,szélsőségek nélkül,de mély –főhajtással úgy a polgári mint a baloldali értékek előtt.

                   A bohém hangulat,a sziporkázó elmék villanásai,olykor napokig mosolyra fakasztott bennünket és felritkitották azt a szellemi ködfágyolt ami bennünket körülvett.

                   Sok barátunkat elvesztettük,mások eltávoztak az országból mert igy hozta a sors,,egyesek az erdélyi magyarság kiválóivá lettek-de mi a –végváriak-hogy mindannyian eggyüt élünk szellemiségünkben,barátságunk emlékét őrizve és mindezt leirva a fiatalok okulására,hogy a szeretet a hit az igaz baráság nem veszhet el az –újra meg újra feltupirozott eszement politikai,társadalmi habrangy elméletek között.

                   Ezek voltunk MI a –TABAK kávéház mondhatni állandó lakói.-Molnár Misu hol fizető,hol hitelben fogyasztó vendégei. -Döntő többségünkben szatmári KÖLCSEI-sek.

-KATONA DANI-HELMECZI DÖME-GYÖNGYÖSI GÁBOR_TOMPA PUFI-KÁHÁN GÉZA-BOÉR FERENCZ-BAUER BÉLA-LAPKA TIBOR-

PANEK JÓZSEF-KÖLLŐ BÉLA-TÖRÖK ISTVÁN-KISS JÓZSEFés tudatosan hagytam utóljára PÁSKÁNDI GÉZÁT.-meggyötört hitünk és sorsunk szavakba vésett mentorát.

                   Tehát az Erdélyi Magyar szinjátszás kiválóságaitól kezdve,a KOSSUTH dijas drámairóig és a többiek akik hittel és méltósággal szolgálták a maguk szintjén Szatmár társadalmát.

                   Páskándi Géza szabadulása után is tovább látogatta  a társaságunkat,eleinte nem teljesen felszabadultan,nem felhőtlen szellemiséggel-A kötetlen régi hangulat az állandó élcelődés,az érzékelhető bizalom a szellemi partnerség szintje különleges eseménnyé avatta a későbbi találkozásainkat.

                   Hozzájárult ehhez a bizalomhoz az is hogy voltunk néhányan hidontuliak,vagy Várdombutcaiak akiknek a –zsiványbecsülete hagyományos volt.Mert  Géza még mindig úgy éreztük hogy az alig elviselhető emlékei között élt és csak bennünk bizott..

                   Druszája és osztálytársa a nekem is kivételes jó barátom Dr.KÁHÁN GÉZA-azaz APUKA-kiváló szellemiségü magyar zsidó ember,akivel talán a legjobb baráti kapcsolatban volt,és az aktuális dilémmáit mindig megbeszélte vele és döntéseiben is elfogadta tanácsait.

                   A későbbiekben GÉZA egyre ritkuló hazajöveteleit megosztotta

közöttünk és a Szatmári Magyar Szinház egyes művészseivel való találkozások között,ezt természetesnek is tartottuk,hogy a szinházi légkör büvköre előbb-utóbb magával ragadja.

                   Mindig szeretettel vártuk GÉZÁT hogy szűlővárosába közénk megtérjen,éreztük és megéltük zsenialitását.Tanui voltunk mindannyian nyugtalanságának,és számunkra nem mindig áttekinthető de később beigazolódott nagy igazságainak.Mindezekért elnéztük neki a zsenik autentikus rigolyáit-amik különben nem voltak sértőek számunkra.

                   A Mi életünk,életútunk egy-Kölcseis-hagyomány töredéke amit úgy igyekeztünk ápolni hogy halála után megalakitottuk a –PÁSKÁNDI GÉZA BARÁTI TÁRSASÁGOT-mert úgy éreztük hogy ez jelképe lessz mindannyiunk önbecsülésének,szellemiségének és hovatartozásának,de főként egy egyedülálló szellemi hagyaték ápolásának.

                   Szolgáljon ez a néhány gondolat az elkövetkezendő időkben,életünk és lényünk igazolására-megfelelő követőkre találva.

                   A Szatmárhegyi magyarok –tisztességé-vé vált, Géza kultusza

Ez lett és ez is marad PÁSKÁNDI GÉZA-örökös Pantheonja/mert a mai emberi társadalomnak nagyon rövid a a memóriája-csak a –Diktátorokra-emlékszik-De a Szatmárhegyieknek születésüktől az emlékezésük végezetéig Ő lett a nemzethez füződő kitörölhetetlen  szimbólumuk.Sajnos az idő vasfogai gondolom a –nagyokat szándékosan keményebben örlő szándékkal-Gézát is jólnevelt álnoksággal a lassan feledésbe menők közé szeretnék sorolni-Adja az Úr hogy ne igy legyen és ne legyen igazam!

 

                       

                -FIATAL IRÓGENERÁCIÓ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                  

          PÁSKÁNDI GÉZA ÉS SZILÁGYI DOMOKOS

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                          

PÁSKÁNDI GÉZA-PANEK ZOLTÁN

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SÜTŐ ANDRÁS,CSÓRI SÁNDOR,PÁSKÁNDI GÉZA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

HARAG GYÖRGY,CSIKI KÁLMÁN,PÁSKÁNDI GÉZA

 

 

 

 

BÚCSÚ ÉS REMÉNY

 

 

 

Ez az irás arról szól hogy egy maroknyi magyar ember miként igyekezett ha szerény hozzájárulással is szülőföldje egy nagy szülöttjének alkotásának és nagy igazságainak az emlékét,megőrizni és népszerüsiteni.

Kevesen indultunk és sokkal kevesebben maradtunk.Kevesen indultunk,mondom és irom mert a represziv hatalom árnyéka még mindig félelmet gerjesztett a magyarság soraiban.Minden rendzvényünk rendőri felügyelet alatt folyt le.De vállalni kellett mert az akkori helyzet ezt követelte.Hogy mi a működésünk szüleménye-Szimbólumot állitottunk Szatmárhegy magyarságának,hites magyar örömet az iskolájának,és lassan felnövekedett egy generáció Páskándi verseket szavalva minden év megemlékezésein-hiven és tudatosan lassan-lassan meggyőződve nemzetének nagy igazságairól.

          Mi a végváriak minden évben zarándokuttal adózunk és emlékezünk volt barátunkra.Mindannyian emlékezünk-Páskándira-Dsidára-Szilágyira a partium nagyjaira.De miért csak mi nagyrészt és nem a magyar nyelv és irodalom szakavatott oktatói akiknek mondjuk ki nyiltan hivatástudatuk kelléktárába tartozna ennek a szellemnek az istápolása.

          K i kell mondani az igazságot hogz a számtalan irodalmi rendezvényen minden alkalommal csak-Budpesti,Debreceni,Kolozsvári

és bizony Erdély kissebb helységeiből is állnak össze a programok.

          12 év alatt egyetlen magyar nyelv és irodalom tanár mutatott be tudományos dolgozatot a Páskándi rendezvényeken. Minden tiszteletem és elismerésem a Szatmárhegyi pedagógusoknak akik minden évben annyi odaadással végezték áldozatos tennivalójukat.A más nemzetiségü polgármesterek meg vagyok győződve afelől hogy nem fognak szavaltatni verseket-Szilágyi Domokostól-Dsida Jenőtöl-vagy Páskándi Gézától,nem fognak irodalmi köröket és rendezvényeket szervezni.Felteszem a kérdést –kitől fogják elsajátitani ezeket a fogalmakat-milyen lessz ezeknek a tanulóknak a szülőföldi identitástudata-?Vagy a jövőben csak azt fogják ismételgetni sztereotip módon –HÁT ÁTMEGYEK MAGYARBA-Csak két nevet emlitek-Ligeti László-Antal Péter tanár urak akik magyar nyelv és irodalomtanárok maradtak életük végéig. /és nem aggattak magukra mindenféle nehezen körülhatárolható titulust-/nem akarom ezeket megnevezni,nehogy egyesek találva érezzék magukat./

Nagyon örvendenék ha bebizonyosodna hogy mindez csak valótlan és érdemtelen vádaskodások.

 

HÁLA MINDENKINEK-AKIK EGYKORON VELÜNK VOLTAK VAGY MÉG VANNAK GÉZA SZELLEMISÉGÉBEN ÉS A MÁJUSI

ORGONATENGERREL ÁTÖLELT VÁNDORUTAKON.

 

                                                          DR.BAUER BÉLA

 

                                     

 

 

 

MIT SZÓLNÁL HOZZÁ GÉZA--A VÉGVÁRIAK                                          DILÉMÁI-

                       

 

 

 

                                Történelmünkben az irrealis,feltupirozott,olykor szándékosan felajzott érzelmi töltetü eszmei irányzatok vagy ezeknek a nemzeti nosztalgia tömeghisztériája soha nem vezetett sikerhez.Egyedül az összefogás volt a kiút a történelmi buktatókból,forradalmárok,kezes-lábas szabadságharcosaink védték meg a nemzet becsületét.

                   Napjaink kezes-lábasa az alkotó,kulturált,becsületes,tole

ráns magyar ember.Igy szólt a te szellemi hagyatékod is.

                   Te az életműved  példájával mint az erdélyi magyarság egyik nagy szimbóluma-mi az itthoniak,áldozatos,rendületlen kitartásunkkal,munkánkkal a szülőföldön adjuk vissza az igazi barátság és együvétartozás hitét és óvjon meg a sors bennünket attól hogy a jövő magyar nemzedéke a mellveregetés a széthúzás,a megosztottság martalócaivá válljon.Az elvándorlás nyomasztó mértékei miatt amiknek az okait mindannyian ismerjük/ami az esetek döntő többségében az anyagi jobblét eredője/mi végváriak sajnos bele kell nyugodnunk a sorsunkba-Az a magyar réteg ami minden időkben egy nemzet –védőburkát –képezi már eltávozott,és a határokon túlról biztat az autonómia kivivására .Teszem fel a kérdést-HÁT KIVEL-A két és félmiliós magyarság statisztikailag igazolt 1.26o.ooo maradék erdélyivel.A Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem száz végzőse közül már 9o-nek szerződéses munkahelye van az anyaországban.Az anyaország minden arravaló embert befogad.De akkor az –autonómiát-sztereotip módon ismételgetők-akik az ámitó nemzetközi fórumokon-miért nem hivják fel erre a veszélyre/ami szerintem már túlhaladott/ az erdélyi magyarságnak azzal a céllal hogy itthonmaradásrakésztessék.

                   Megemlékezéseinken,emlékmű és szoboravatásokopn az idősebb generáció lézeng hovatovább mind kissebbszámban-Itthagytuk és hagyjuk templomainkat,iskoláinkat,őseink becsületes munkával megszerzett javaikat.Helyüket elfoglalják a moldovaiak,cigányok,lezül-

lesztve még a maradék kultur igényeinket is.

                   Akik hazalátogatnak azok kissé nosztalgiázva,kissé vállveregetve oltanák belénk a kárpátmedencei magyarság álmait-előttünk hősködnek,a jogbitorlóink előtt hallgatnak-MÉLTÓSÁGTELJES EURÓPEI SZELLEMBEN.

                   Ezután a keserű izü valóság után,habár ahogy irtan nagyon megfogyatkozva,sokszor keseregve mi hűek maradunk mindvégig hozzád és amit te képviseltél az Erdélyi Magyarság szószólójaként.Ez az Erdélyi magyarok megfellebezhetetlen tiszta . nagy érdeme és büszkesége.

                   Mi barátaid veled eggyütt éltük és éljük meg a történelem sorsforditó eseményaeit.

                   Ez a történelmi sosrsforditó egyrészt elképzelhetetlen élmlnyanyagot adott a mi generációnknak/4o-5o év lefolyása alatt/-a világháboruktól kezdve-a tömegpusztitó fertőző betegségek-az atomkorszak-média és információs rendszerek-világürkutatás-szervátültetásek-a tudomány,technika mind megannyi csodája.Ezen élményanyag,igy egyben összesűritve még nem fordult elő az emberiség történelmében.

                   De ezzel egyidejüleg a nyakunkba zuhant ennek a kornak minden önpusztitó,önemésztő nyavalyája-mindez biológiai-eszmei-erkölcsi és intellektuális értelemben-előrevetitve az elembertelenedás erkölcsi vektorait.

          Szinteészrevétlenül,megfoghatatlanul,ahalandó,esendő,közember akin végigtaposott a kor,megalázott,megcsúfolt álnokságaival,féktelen öncéluságával,gyakran a megsemmisülésbe hajszolva őket.

          A történelmi izmusok ,módszeresen alakitották saját képükre és hasolatoságukra de mindenekelőtt főként saját zsebükre a társadalmak törvényeit.

          Annak idején amikor köztünk voltál tényként beszélgettünk ezekről a gondolatokról..

          Másrészt mindannyiunk előtt megvillant a reménysugár hogy lassan feltisztulnak a láthatárok,feloldódnak a gyűlölködés komor tekintetei,és az arra érdemeseknek hozzáférhetővé válik a történelmi igazságtétel a szabadság a józan és méltányos szolidaritás,az alkotókészségen alapuló tőrsadalom ahogy ezt megálmodtuk.Ezen két gondolatkör között tépelődünk,villogunk,osztozunk,sajnos mi magyarok is –mintha elfelejtettük volna a keserű és nagy vizválasztóit történelmünknek-a Turáni átkot-a tengernyi egyéni és nemzeti sérelmünket.

                   Annak idején te hangoztattad hogy a magyarságtudatban nincs helye az öncéluságnak-csak az összefogásnak-hogy a barátság nem ugyanaz a cimborasággal vagy haverkodással,

                   A mi baráti társaságunkban amelynek te is tagja voltál-a barátság irott és iratlan szabályaival,az eggyüvétartozás feltétel nélküli elfogadása-magyarságunk szolidaritása,történelmileg nemes önzetlen

segitőkészség,de olykor elnéző és megbocsájtó is volt.

                   Kedves Géza talán sokat járt a pofám,sok mindenért lemarháznál-de bár csak még egyszer hallanám a hangodat.

 

 

                                                          Barátod Béci.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A MIDENKORI LEGHŰSÉGESEBB BARÁTJÁVAL

SZOBORAVATÁS A KÖLCSEY KOLLÉGIUMBAN

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MEGKÉSETT ÜZENET PÁSKÁNDI GÉZÁHOZ.

               

. -1-A KÖLCSEY FERENC KOLLÉGIUMI SZOBORAVATÁSON

 

          Üzenjük Neked mi,szatmárhegyiek.a –kék szilvafák-birodalmából,szatmáriak a város pereméről a stilusteremtő stilustalanság még létező képviselőin kersztül,a lapos de rangos város porában poroszkálókkal, a barokk kripták néma lakóival eggyüt,hogy magunkénak tudunk és tartunk,-hogy szellemi hagyatékod.életműved megfelelő helyre kerül Szatmár és az erdélyi magyarság történelmében,az egyetemes magyar irodalomtörténetben.

                   Űzentek Neked a csikszeredai székely fiatalok,akik ebben az évben március 15-.én a Te gondolataidat idézték,vallották,mint multunk,jelenünk és jövőnk egyik szellemi megtestesitőjét,városuk főterén,a Duna televizió közvetitésével az egész erdélyi magyarság előtt.

                   Te, elsősorban a miénk vagy az erdélyi magyaroké.Szenvedéstől és megalázottságtól átitatott sorsunk a Te életutadon úgyanúgy vonul végig,mint a miénken.Ez vértez fel bennünket a holnap küzdelmeire.

                   De üzennek a fő városból és erdély nagyvárosaiból,azok a kortárs barátok és ismerősök,akiknek nem volt alkalmuk elmondani Neked,hogy a Te elméd,irói hitvallásod,és emberi sorsod,nem tört meg a modern –izmusok-kegyetlen és kiméletlen útvesszőjében-megmaradt az alkotó erkölcsiség feddhetetlen szellemében.

                   Mindannyian megkéstünk üzenetünkkel,megkéstünk, mert emberi gyarlóságunk,hiuségunk,közömbösségünk akadályain nem tudtunk kellő időben tullépni,mert sanos még ma sem tudjuk kellőképpen megbecsülni és megvédeni szellemi elitünket,mert Kelet-Európa egén a lopakodó sötét árnyak még ma is riogatnak.

                   De hála a sorsnak,hogy ma itt állhatunk mindannyian,a Tieiddel eggyütt,hogy méltóan tekintsünk vissza a multra,és hittel bizakodással a jövőbe.

                   Emlékezésünk nem tartozás-kiegyenlités,avagy sütkérezés a zsenialitásod,kivivott,elismert fényében,hanem erőmerités,erőforrás a megmaradásunkhoz szügséges szellemi értékrend kialakitásához.

                   Megalakitott baráti társaságunk a kegyetlen Idő szülötte,az Időé amely ennyit mért ki Neked.

                   A jövőben ahhoz,hogy szellemed éljen,verseid világitsanak,drámáid áletre keljenek,novelláid gondolatokkal gazdagitsanak,már az útókor feladata,a mindannyiunké,-különös tekintettel a felnövekvő tehetséges ifjú nemzedékre.

                   A Kölcsey Ferenc Kollégium,amelynek diákja voltál velünk eggyüt,és ahol ma emlékszobrodat avatjuk,mindannyiunk –alma matere,nagyszerü tanáraival és diákjaival,becsülettel és áldozatkészséggel szolálja emlékedet,-azt a megrenditően drámai harcot,amit az indulástól a kiteljesedésig vivtál önmagaddal és korunk gátlástalan,hiteszegett világával.

                   Emlékezetünkben most is eggyüt ülünk a –Tabak-asztalánál,kezedben az elmaradhatatlan cigarettával,amint egy papir szalvétára veted a következőket-

-Egyesk élete emésztő gond-mig mások élete gondtalan emésztés-Emésztő gondjaink olykor sokasodnak,-segitsen emléked ezek enyhitésében-

 

                                      Dr.Bauer Béla

A Páskándi Géza Baráti Társaság elnöke.Szatmánémeti-

-

                             Anno-2oo3-május 16-án-

 

 

 

SZATMÁRHEGYI SZOBORAVATÁSON MONDOTT                          BESZÉDEM

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tisztelt Ünneplők,Kedves Vendégeink-

 

                   Számomra ez az szobor elévülhetetlen és örökértékü marad- A hozzáfüződő érzelmi és erkölcsi kötődés beivódott mindannnyiónkba és visszavonhatatlanul magunkénak valljuk.

Ezen a helyen tért vissza Páskándi Géza közénk,ez jelentette a kezdetet az ö hagyatékának ápolásához.Ide zarándokoltunk minden évben,hogy emlékezzünk,Itt csengett a fülünkbe először a Páskándi verseket szavaló gyermekek üde hangja.

                   Ez lett a Páskándi Gézát szeretö és tisztelö Kárpát-medencei magyarok meghitt találkozóhelye.

                   Itt érlelödött az a gondolat és szándék is,hogy mellszobrot állitsunk neki,mert Szatmáhegy,századokra visszatekintő történelmében egyetlen magyar szimbólum lett,helyi társadalmi értékrendjét tekintve.

                   Szimbólum,jelkép nélkül nincs nemzeti öntudat,emberi méltóság vagy reménysugár a fennmaradásunkhoz-a szimbólum-időtálló nemzedékeken átivelő,érzelmileg,erkölcsileg fenntartó,felemelő erő egy közösség életében.

                   Jól eső érzés,hogy mi mindannyian Páskándi Géza barátai és tisztelői,adott történelmi időben és körülmények között felismertük ezt a tényt és igyekeztünk átörökiteni az elkövetkezendőknek hogy ápolják tisztességgel.Áldozatkész emberekkel-közös összefogással-nagy örömünkre mellszobrot avatunk ma Páskándi Géza születésének 7o-dik évében azzal a céllal,hogy elmúlásunk elhaló szavunk ne boritson leplet

emlékére.

                   A mai naptól kezdve Páskándi vigyázó tekintete követ bennünket minden nap,hogy milyen,tisztességben és méltóságban éljük meg mindennapjainkat.

                   Ez lessz Páskándinak legigazabb Panteon-ja,ahol a legtöbb emlékezést és szeretetet kapja-időben és hallhatatlanságban.Most már itt van közöttünk a hüséges szülőföldjén.

                   Ezentul minden évben hitet tesznek a hegyiek,a szobor előtt,arról,hogy hegyi magyarnak mondhatják-az izes magyar szó nagy játékmesterét-,az igaz embert,aki ebből a vizmosásos,gödrös utcából indult el a szerintünk még most is megfoghatatlan életutjára.

                   A megismétlődő megemlékezések alkalmak lesznek arra is,hogy ne törjön meg az itteni magyarság összetartó ereje,hogy gyermekeik szájából ne apadjon ki az igaz és szép magyar szó.

                   A történelem nagyon ritkán és szükmarkuan osztja az igazságot,de olykor gyógyirt is nyujthat a népek és nemzetek fájdalmas sérelmeire, köztük a mieinkre is.

                   Most úgy gondoljuk hogy lassan feltisztulnak a láthatárok,

feloldódnak a komor tekintetek,és az arra érdemeseknek hozzáférhető-

vé válik a történelmi igazságtétel,a szabadság a méltányos emberi szolidaritás,a tejesitményen,alkotókészségen alapuló társadalom.Mindez

belátható időben beteljesedhet,ahogyan ezt Páskándi Géza megálmodta.

                   Kedves Baráraim-Szép és nagy ünnepet ülünk ma

Szatmárhegyen-az örvénylő májusi orgonatengeren-ahogyan ő irta

egyik költeményében.

                  

                   Függetlenül a hozzájárulás anyagi vagy szellemi értékétől,

köszönetet mondok mindenkinek a Társaság nevében,aki ezt az ügyet szolgálta-legyen felhőtlen és békés-a közös örömünk.

                   Külön köszönetet érdemel vagy köszönet illeti Szatmárhegy polgárait és ezeknek vezetőit,tanácsosait ,akik olykor ellentmondásos helyzetekben is vállalták a felelősséget ezért az ügyért.

                   Köszönet Volosin Györgynek,hogy szivügyének tekintette a

 Páskándi szobrot és meghatározó szerepet vállalt ennek megvalósi-

tásában.

                   Köszönjük Erdei István müvész urnak,hogy ilyen alkotói léptékben adta vissza Páskándi Géza szellemiségét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          -SOKSZOR EGYEDÜL. DE SZIKLASZILÁRDAN

       

-PÁSKÁNDI GÉZA AJÁNDÉK ÉLETE-

 

             Emlékbeszéd a szatmárhegyi Páskándi-szobor előtt.-

 

                                                -2OO8-

 

 

 

 

 

Sorsa elöl a költő,a művész nem menkülhet,szülessen bár Szatmárhegyen,a Partiuumban vagy bárhol a világon,s szülessen bármelyik évszázadban.Emlékezetünk szerint az elmult XX-dik évszázad sem kényeztette el azokat ,akik megélhették valahány évtizedét.Páskándi Géza 75 éve született sma is itt lehetne közöttünk

Ha a történelem és természet nem oly kegyetlen hozzá,s a 62-évnél többet engedélyez számára.

                   Ahhoz a nemzedékhez tartozik,amelyik kamaszként élte meg a második világháború utáni éveket,olyan emberként tehát,akinek kevés az élettapasztalata,s akit szép szavakkal és igazán szép célokkal búzgó katojává lehet nevelni.Magyarországon a fényes szellők korának is szokás ezeket az éveket nevezni,de tudjuk régóta hogy a fényesség mögött már ott gyülekeztek az eltervezett fekete felhők,következett a bolsevizmus rémuralma az egész sztálinista világban-A diktaturáknak úgy látszik,az is a sajátossága hogy leglelkesebb hiveikben találják meg az ellenséget.S az is hogy akiknak értelmét ragadták meg szép célokkal,azok előbb-utóbb átlátnak a hamisságon,és kritikus hangot ütnek meg.

                   A felnőttkor kezdetén,huszadik életéve után a már országos hirű költő Páskándi Gézát a torz rendszer ellenségként kezelte,szigorú börtönévekre itélte,a Duna –delta életveszélyes sorsú kényszermunká-

sává tette.Kell-e ennélnagyobb ellentét néhány év alatt.De ez a kettősség tette igazőn iróvá a fiatalembert.Valóban poklot kellet járnia ahhoz,hogy maradandóan hiteles irói világot épithessen.

                   A lázasan lobogó ifju,felnőttként is szenvedélyes ember maradt.Kezdetben csak a válaszokat tudta,később megtanulta a kérdezést is.Az egynemünek gondolt világ nemzedékében kikényszeritette ezt a megismerési folyamatot.Sebben nemcsak a mindennapi tapasztalatai voltak meghatározóak hanem a történelem és létfilozófiai megfontolások is.Az adott jelen történéseinek változatait rendre meg lehetet találni a korábbi történelmi korszakokban.S a sok változatu ismétlődés azt is megvilágositotta,hogy az emberiség nem tanul saját történelméből az igazság birodalma sem valósitható meg,igy minden ember sorsába beépűl a tragikum.

                   Ennek huszadik századi megtapaszatalását azonban nehezen követheti igazi katarzis,ezért válik oly gyakirvá az abszurd a groteszk,vagy Páskándi önmeghatározása szerint az abszurdoid nézőpontu ábrázolás.

                   Az erdélyi magyar irodalomban elsősorban 197o táján ez a tapasztalat inditotta el ,a történelmi drámák nagyszabásu sorozatát.s ebben Páskándi Géza szerepe úttörő.Miként megfogalmazta,a diktaturában a történelmi dráma teremti meg  a lehetőséget arra,hogy elmonhatatlan igazságokat ki lehessen mondani.Ám nem csak a jelképes beszéd volt a célja,hanem az is,hogy Erdély meghamisitott történelméről igaz képet alkossaon.A nemzeti önérzetet kivánta épiteni.Egy-egy történelmi korszak tehát önmagában is lényeges volt,nemcsak a rájátszások szempontjából.

                   A szocializmusnak még ebben a korszakában,is arra törekedtek,hogzy a testvérinek országok népeit és igy kulturáját is minnél jobban elzárják egymástól.Éppen 197o-től számitható a szabadabb légkörü Magyarországon az az időszak,amikor már ismét lehetett érdemben szólni,az egyetemes magyar irodalomnak a határon kivül születő értékeiről.Szemtanuként szólhatok arról hogy az akkori ifjúságban milyen eleven érdeklődés támadt Kós Károlytól,Sütő Andréson az akkor pályakezdő Farkas Árpádékig,az erdélyi magyar irodalom iránt.Ekkor vállt számunkraPáskándi Géza is-a Budapesten 1971 végén bemutatott –VENDÉGSÉG-cimü drámával aratott hatalmas sikert.Ez a dráma ma már sok más művével eggyütt,klasszikus érték.Hatalom.hit,erkölcs,meggyőződás,igazság,politikai érdek feszülnek egymásnak,mint annyiszor a történelem folyamán.1578-ban az Erdélyi Fejedelemségben is.Mint mindig most is az igaz ember,Dávid Ferenc lessz az áldozat.De ugyanaz a sorsa a TORNYOT VÁLASZTOK hősének Apáczai Csere Jánosnak is.S lehetne sorolni tovább a példákat.magyarokat és nem magyarokat.

                   Egyetemes értelmü szaval szólalnak meg.Jönnek egyre a zsarnokok a diktátorok,pribékjeik mindenkor ugrásra készen állnak, a tömegek behódolni kényszerülnek.,de mindig megszólalnak a legigazabb emberek sha áldozattá válna is,őket örzi meg az emberek emlákezete.

                   Szerteágazó,sokműfaju alkotó volt Páskándi Géza-lirában-epikában-drámában-esszében egyaránt jelentős a teljesitménye.A nyitottság a kisérletezés bátorsága jellemezte az örökös nyughatatlanság.

                   Tisztelgünk a szabadságra törekvő ember és művész emléke előtt.Élete ajándék volt számára,mert a halál torkából művészként jöhetett ki.Művészete számunkra született ajándék,amelyet tovább kell adni utódainknak is

 

 

                   VASY GÉZA.IRODALOMTÖRTÉNÉSZ.

 

                        A MAGYAR IRÓSZÖVETSÉG ELNÖKE-BUDAPESTS-                                                         

 

 

 

                            

-ÖNELSZÁMOLÁS-PÁSKÁNDI GÉNKELLÉKTÁRA

               

 

 

 

 

 

                Az elkövetkezendő soroknak nem tiszte egy életrajzi számvetés ami a nagy nyilvánosság , szemforgató esetleg mosolygó

 jó vagy rosszindulatának legyen a céltáblája

                   Akit esetleg érdekel ha kiadásra kerül ez a munka, vegye úgy hogy egy valaki rászánta magát arra  hogy felmérje, hogyan használta hogyan gazdálkodott,adott történelmi körülmények között/helyben,időben és lehetőségekben/a génjeivel.Egyesek azt fogják mondani olvasván ezen sorokat, hogy ez már az abszurd határait surolja.

                   Szerintem pedig ez egyértelmüen egyszerü.A XXI-dik század embere ha valamit ad magára, be kell tekintsen a genetikai kelléktárába.Ezt kelléktárat alakitani lehet de alapvetően  megváltoztatni nem.A hajlamok ,nemcsak a kimutatható orvos- genetikai kórképekre jellemzők, hanem a szellemiség,lelkiség úgymint a tehetség a jó vagy rosszindulat,a segiteni akarás,a szeretet,az erkölcsi limitek,a jellem,gerincesség.Hogy ki leszel –hiszékeny örökös prédája a társadalomnak-avagy –mindenre fittyet hányó,öncélu,fondorlatos rókája--Annak idején amikor valakinél hosszasan vagy megismétlődően egy-egy rossztulajdonság minduntig visszatért,a környezete azt mondta-hogy benne van a vérében-Mindezt már századokra,évezredekre visszamenően kibölcselkedte az emberi társadalom.

                   A genetikai csomag alján még rosszabbizü,sőt pajzánabb dolgokat is lehet találni mint az Géza alkotásaiban is megjelenik-ami már anyagilag és erkölcsileg is ártalmas a közösségekre.Hajlamosak vagyunk arra hogy a gének-ilyen jellegü vonatkozásait/ az a jó,kiváló,életrevaló/ csak bizonyos kategóriáju embercsoportok-történelmi kellékének tekintsük-Pedig a mindennap becsapott,áthazudott emberek bölcsesége, sok esetben döntőbb,mint a nap,  az emberi eggyütlét szabványrenszerét tudtosan kijátszó, köntösök mögé rejtőzött-álnokhad-bűnei-/lásd a drámáit/

                   Mint kezdő gyermekorvos nem akartam elhinni a determinizmus kitételeit.Azt vallottam hogy a pedagógia,a környezet megoldhatja az esetek többségében, az ilyen jellegü problémákat.

                   Hosszú emberi és orvosi tapaszatalatom abban a hitben győzköd már manapság,hogy minden egyén magán hordja a –genetikai

védjegyét vagy emblémáját-igy Páskándi Géza is.

                   Egyedül a céltudatos  alkotás és munka, és esetleg egy nagyon feddhetetlen környezet tartós hatása alakithat,modulálhat egy személyt.

                   Amikor egy súlyos infarktus alkalmával öt éjtszaka néztem az intensiv osztály fehér menyezetét-lebegtetve-kilátásaimat,ebben az esetleg  utolsó szoritásában földi létemnek, gondoltam arra hogy hogyan gazdálkodtam átörökitett génjeimmel gondolatban,szóban és cselekedetben.-nem ildomos  úgy meghalni,hogy ne tudjuk –miért éltünk-összegeztük annak idején Gézával.

                  

 

 

 

                                      VIGASZTALÓ      

 

 

 

 

 

 

Amikor Rád gondolok olykor végivonul előttem egy érzelmi de mégis tárgyszerü áttekintés-életed alkotó munkájáról, megkezdve a génjeidtől amiket kölcsön adott a lét hogy majd jó kamattal behajtsa rajtad. Az adomány és visszatérités közötti idő amit már Te uraltál-elsősorban a kitartó hiteles munkáddal,felelősségtudatoddal,a gondolataid zsenialitásával, szenvedéseiddel.Ez már a Te történelmi érdemed. Hogy minden reménytelennek tűnő helyzetben az egyetlen visszatérő már,már morbid gondolatod az volt-hogy utoljára még megkapaszkodok-Ez a kimondhatalanul vérmes remény amit-Anyáink sújkoltak belénk azt hogy életünknek ez az egyedüli lehetséges értelme és méltányos fohásza.

                             Igy csepegtettük nap mint nap a verejtékünk cseppjeit a tengerbe-az Értől az Óceánig.,hogy a végén megnyugvással álljunk ki és boritsuk  az asztalra véreinknek szánt jövedékünket.

                             Úgy hiszem  nem kell ecsetelni a társadalom gyarlóbb,bűnösebb felének álnokságait,a történelmi időszakok hol feléledő,hol virágzó hitványainak szertelen rosszindulatát és kiméletlen,kegyetlen megéléseit. Nagyon  sokan átélték a szenvedések

különböző vállfajait-Ennyi volt az életünk Gézám-Vigaszunkra a betüid magmaradtak,amig csak magyar szó létezik a mindenségben.

 

 

 

 

HÁLA PÁSKÁNDINAK.....

 

Az emberi hála magasztos és megrenditő példái az életünk folyamán végigkisértek és mély érzelmi vontkozásaival,társadalmi formáival szebbé tették előttünk az emberi lét értelmét.Gyermekkoromban a szülők iránt érzett hála határtalan erkölcsisége,az arra érdemes emberek segitő készsége iránt érzett megbecsülés és hálát ismertük meg először.A z emberi hála olykor a szent kötelességek sorába iratott meg, az alkotott emberi értékek iránt és egy közösség  sorsának, istápolásának minennemü tettéért-Hálásak vagyunk Páskándi Gézának minden magyarsástudatot erősitő leirt szaváért,és meginditó emberségéért.-Hálásak  vagyunk hogy közösségünk –szimbólumává-vállt-hogy ébren tartotta bennünk a szunnyadófélben lévő végvári öntudatot-

A hála igazi társadalmi jellege, egy mély erkölcsiségü érték volt,amit nem a pénz/vagy legalább is elsősorban nem a pénz/határozott meg.

          A hálátlan –semmi-emberek- akkor is léteztek de kevesen voltak és a környezet a tásadalom amolyan erkölcsön kivüli kategóriába sorolta őket.

Ma ez napjainkban már jócskán megvátozott-az érzelmi sivárság a mindenekelőtti ÉN,a védtelenné vált erkölcsiség,a szülők magárahagyása vagy kiszolgáltatott sorsban hagyása,az öregek iránti mindennap megnyilvánuló tiszteletlenség már egy pár évtizede előre vetitette ennek a társadalmi,emberi erkölcsi értéknek a mély hanyatlását.

          A hivatásom velejárója volt hosszú évtizedeken ennek a folyamatnak az értékelése és érzékelése a mindennapi emberi sorsokban,hiszen mint orvos sokszor a legbensőbb lelki intimitásokba is beavattak a betegeim.Az ember amikor nagyon beteg vagy a végső elszámolásra készül az utolsó mentsvárának a z orvosnak mondja el életének legfájóbb lelki gondjait.

         

                   A hálára ma már nagyon kevés ember képes vagy hajlandó.

                   Számomra a hála mindig egy nagy lelki öröm és ünnep volt.

A –HÁLA – az a legszebb elejtett szó vagy leirt mondat egyike emberi létünkben,amit közölhetsz egy olyan emberrel aki akár ismeretlenül is segitett rajtad a sorsod egy adott nagy megpróbáltatásának pillanatában.

                   Igazán hálás ember csak gazdag lelkületü ember lehet, aki értékelni tudja az emberi segitő tett szándékát és minőségét.

 

                                                                   DR.BAUER BÉLA

 

 

 

 

-AZ ALKOTÁSVÁGY KÉNYSZERE...-

 

                  

 

 

 

 

                   Úgy indultunk életutunkon mint minden más fiatal-szerettünk volna valakik lenni-valamit alkotni ami a nevünkhöz füződik- Hosszú évszázados vágya volt ez,mondhatnám az egész emberi társadalomnak-hogy  kiemelkedjen abból a környezetből amiben nevelkedett..Látván és megélvén a mindennapos kenyérharcot, a mindenkori egyszerü sorsu emberek kiméletlen anyagi létküzdelmét a mindennapiért, és a társadalom –zseniális alkotóinak- az ivelését a munka az értelem és tehetség mezsgyéjén,ezen emberek soraiból.Ők voltak az emberi történelem nélkülözhetetlen és pótolhatatlan értékei.A fiatal nemzedékek Őket tüzték ki mint jövőjük etalonját.Amikor megkérdeztek bennünket fiatalokat, hogy mik akarunk lenni kevés kivételtől eltekintve azonnali és határozott válaszokat kaptunk/vagy egy tudós,történelmi alak,tanitó,tanár,iró,orvos,egy jó mesterember,gazdag földmüves stb/

                   Ahogyan észlelem a –pénz hatalma-megtörte az idealizált állapotot.Átvette a tiszteséges alkotás a csodálatos ivelések életpályák példátformáló jogrendszerét.Az Egyesült Államokban minden utcasarkon 4-5 felekezeti templom van de ahogy kereszt fiam irja –a DOLLÁR AZ ISTEN-A pályaválasztás tagadhatatlan teljesitményorientált,de ez már nem annyira a saját –emberi értékrendjének-a jogos és elvitathatatlan érdemeinek szóljon,hanem a mindennapi közhasználati javak minőségének és luxus kritériumainak feleljenek meg./szebb villa,luxusautók stb/

                   Másrészt a mai lét is arra kötelez hogy több diplomát is szerezz,mert az anyagi függőségi viszonyok erre kényszeritenek.A több diploma már az alkotóerő megosztásának a veszélyét vetiti elénk.Hány és hány kutató egy egész életet helyezett a társadalom szolgálatába és ezért,éppen csak az emberi lét küszöbén élt.Talán emlithetném a személyes életsorsunkat is.

                   Elszemélyteledtenek a kiváló szellemi értékek,az ügyeskedők karmai között vergődnek szellemi és erkölcsi létük nagy ellentmondásaival.

Mindezek érlelték meg bennem a gondolatot hogy habár nagy emberi áldozatok árán-a tisztességes alkotás mohikánjai között vagy Géza és maradsz a történelem tudattárában.

                  

                            

 

 

 

 

                             EZZEL TARTOZTUNK.....

 

 

 

 

Géza kapcsolata Szatmárral tulajdonképpen a következő módon alakult-

                   -1933-tól 194o-ig Szatmárhegy

                   -1941-től 195o-ig Szatmárnémeti-Majtényi Erik felfedezve különleges tehetségét, fölviszi Bukareste az-Ifjumunkás laphoz

                   -1951-től  1954-ig Bukarest-1954-ben megszüntetik az Ifjumunkást-és Géza A Kolozs vári Bólyai –filológiájára iratkozik

                   -1954-től  1957-ig Kolozsvár-a filológiai kar hallgatója

                   -1957-től  1963-ig Politikai elitélt-Duna delta,kényszermunka.

                   -1964-től  1974-ig Szabadúszó iró.ingázik-Szatmár-Kolozsvár-Bukarest

                   -1974-től  1995-ig Magyarországra települt és ott élt élete végéig.Életénak legtermékenyebb és legelismertebb időszaka

                   Azért irom le lilyen tényszerüen a Géza életszakaszait mert a szőföldjéhez való kapcsolait is csak ezeknek a tényeknek az ismeretében lehet autentikusan bemutatani.Ő tulajdonképpen 16 évet élt Szatmárhegyen és Szatmáron életének legfogékonyabb időszakában.Ezért vésődött olyan mélyen a gondolatvilágéba a partium szellemisége és izes szótárának a kincsestára.Sajnos 1974-től kezdve minden kaocsolatunk megszakadt vele.amire bizonyosan Gézának nyomós okai lehettek.De tudomásunk szerint végigtaposta a nagyon kiérdemelt siker /elég hosszú idő után és megküzdve saját fajtád nemtelen támadásaival-majd az elmúlást követően a –az új titánok gyarlóságaival,irigységével,rosszindulatával.

                   Nekünk a sors 16 évet ajándékozott létedből,és mi ezért is nagyon hálásak vagyunk .Sokszor egy kis közösség szimbülumaként tovább konzerválódik hatalmas emberi értéked,mint a mostmár mindent felölelő de hovatovább kevesebb értéket teremtő megállithatalanul züllő emberi társadalom.Géza,Szatmárhegy és Szatmár nem egy széthulló embercsoport,éppen ezért nemzetösszetartó ereje még skáig élni fog.

 

 

 

A BEÉRETT GONDOLAT ÉS CSELEKVÉS-

 

 

 

 

                12 évvel ezelőtt egy májusi napon találkoztam régi iskolatársammal és mostani barátommal Muzsnay Árpáddal a volt vármegyeházzal szemben lévő Beer Miklós sarkán/egy volt kiskereskedő üzlete ami közismert támpont volt akár üzleti akár szerelmesek találkozóhelyét tekintve-most a Transilvánia üzlet és háztömb helyén.-

                   Árpi akkor már az E.M.K.E./Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke/ volt.Hosszasan beszélgettünk a magyar kulturális élet aktualitásairól.Bennem a változás után, már jóideje érett a gondolat hogy a Géza emléke mellett nem szabad a szatmáriaknak csak úgy simán elmenniük.

Géza a mienk volt,habár áttelepülése után nem teljes mellszélességgel állt a barátai régi hangulatának és ragaszkodásának a méltányos fokán.

Az okokról soha nem beszéltünk- de meg vagyok győződve hogy azok megalapozottak voltak.1989 előtt és még utána is mindmáig exponált embernek mondhatnám –fekete báránynak itéltetett meg ebben az országban.

                   Javasoltam Árpinak hogy a volt Tabakosok itt élő tagjainak részvételével,valamint a Géza gondolatkörével rokonszenvező szatmári magyar közösséggel eggyütt alapitsuk meg a Páskándi Géza Baráti Társaságot,amit Árpi azonnal elfogadott és meg is beszéltük az alapitási folyamat tennivalóit. 

                   A Szatári Friss Újság 32 –dik számában a következő irásban közölték a társaság megalakulását-

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KAPCSOLAT A SZÜLŐFÖLDDEL 1974 UTÁN.-

 

 

Kedves Géza-szeretném életem legszebb gondolatait leirni arról az áldozatról amit Te a hivatásdutatbeli  alkotás elkerülhetetlen  kényszere alatt mindannyiunkért tettél. Te ennek helyébe egy nagyon rögös,gübbenőkkel tele életed utlsó leheletéig a méltánytalanságokkal teletűzdelt a szertelen testi és lelki szenvedéseit tudhattad magadénak.Azt már csak te tudnád elmondani nekünk hogy az itteni pokol után-Csergesimán túl milyen volt az élet az anyai kebel purgatóriumában-Hogy vajjon csak a nyelv a beszéd jellege vátozott de tartalma nem-Hogy vajjon mikor ébredtek a zsenialitásadra /ha ez egyáltalán sikerült nekik.Hogy vajjon az ottani cápák milymódon rocsolták érzékeny,finom rezdületü szellemi énedet-Egyesek miért taszitottak álmatlan éjtszakák sodrásába az ördög akaratából.Egy,két dij és más semmi,vagy inkább egy egyenes tekintet,vagy férfias kézfogás minden alakoskodős nélkül.Vajjon nem sorolnak benneteket Sütő Andrással eggyütt a közös sorsotok eredőihez a Falvak Népéhez-a Magyar Szóhoz a nyiladozó zsenialitásotok-janicsár egyvelegébe a –mai félig teli csontos dobozu –titánok-akik igyekeznek elfeledtetni benneteket akiket soha nem érnek fel.

                   Kedves Géza én érzem azt hogy te sohasem tudtál volna elszakadni a mi sajátos erdélyi maggar szellemedmiségüktől.Ezek a Te Szatmárhegyi génjeidben voltak

                   Páskándi Gézának itt erdélyországban nem kopik meg soha sem a hitelessége sem a magyarságtudata.Jómagam úgy érzem hogy a benned felgyülemlet határtalan szellemi és fizikai megaláztatás érlelte meg az áttelepülés elhatározását.Több helyen leirtam hogy én ezzel teljes mértékben azonosultam.De a te nevedet –áhitattal mondták ki szent szülőföldeden magyar testvéreid,még a Kossuth dij előtt is.De a dij nem mindig a szellem hatalma is,nem mindig a becsület,nem mindig az állhatatosság.Tenmagad is jól tudod hogy a dijak egyre szaporodnak az emberi alkotókedv pedig elsilányul,elsatnyúl-Az izmusok mint rohadt,öncélu történelmi kategóriák amik megismétlődnek manapság is csak a- szürke verebek- nem tudják felfogni hogy csak kikaparják az eltévedt zabszemeket a lócitromból.Nem engedték meg sem a szellemi szatócsoknak,sem a politikai vigéceknek az erdélyi magyarok és főként a székely testvéreink hogy szellemedet és mély emberi igazságaidat bárki elmarasztalja bármilyen formában.

                   Te eltávoztál sorainkból amiről mi nem is tudtunk és utólag csak egy levelet irtam Neked a mellszobrod felavatása alkalmával Kölcsey Kollégiumban-ami a következőképpen hangzik-

 

 

ISKOLÁNK SZELLEMISÉGÉRŐL

.

 

 

                  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanigy emlitem a –Pázmány Péter-Királyi Katólikus Főgimnáziumot kiváló tanári karával,pedagógiai értékrendjével,és az úgymond –világi iskolák nyitottságából származó elnézhető és megbocsájtható kis gyarlóságoktól-De a tehetség ,a munka szent volt ezen  intézmények tudattárában- és ezek ellen véteni, bünnek számittatot.Ugyanez a szellem folytatódott az –Állami Magyar Fiuliceumban-de a társadalmi fellazulás mindenféle válfaja itt már érzékelhető volt../rend,fegyelem,a teljesitmény mindenek feletti elveinek a sérelme már bontogatta a szárnyait.

Az ifjuság számára kellemes szabadosság,már a felületesség árnyékát vetitette elénk.-

                   Ezek az intézmények határozták meg a mi emberi

sorsunkat,világszemléletünket és a társadalmi eggyütlét törvényeinek maradéktalan betartását.De mindenekelőtt a családunk,az emberi példamutatással,a kiméletlen történelmi idők és kényszerü sorsok alázattal és tisztességgel való elviselésével-és nem utolsó sorban a szeretettel, ami mindennapjainkat tette szebbé és boldogabbá.

                   Véleményem szerint manapság, a generációs probléma az elsősorban a kitartó és következetes munka a teljesitményszint megitéléséből ered.Az értelem,az ész, az intuitiv készség,a gyors és értelmes reagálás az éppen adódó problémák megoldására  elengedhetetlen,de a kitartó szorgalom és munka időben, mindig teret nyer a veleszületett adottságokkal.Tehát a család,a munka  a meginhatatlan jellem az amit egy gyermek, egy fiatal, magával hozhat egy családból egy iskolából,azért is mert a 6-8 éves gyermek jellemformálása hatalmas felelősség ebben az életkorban.Ennek az életkornak a pedagógiai minősége vitathatatlanul kihat az egyén későbbi életére,ahogy az a miénkre  is döntő hatással volt

 

 

 

 

A HAJSZÁLGYÖKEREK –Bura László irásában mindketten ott vagyunk felsorolva mint az iskolánk kiválóságai a XX –dik században.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Újra átélem az 1992-es VÉNDIÁKTALÁKOZÓ-napját,amikor Dr.Bura László a Kölcsey Ferenc Főgimnázium nyugalmazott magyar nyelv és irodalom tanára valamint volt igazgatója , mint volt osztálytársnak és barátnak dedikálta a –Hajszálgyökerek-cimű irását.

                   Az elmult hónapban amikor a 6o-dik évi érettségi találkozón ismét találkoztunk visszaemlékszem hogy milyen büszke voltam , hogy földieim a XX-dik század azon  kiemelkedő emberek közé soroltak a  akik öregbitették az intézet hirnevét.A felsorolásban olyan nevek mellett szerepelek akik munkájuk és emberi alkotókészségükkel hirnevet szereztek az intézetnek.

                   Ezek közül csak néh ányat emlitek-Antal Péter az intézet példaformáló magyar nyelv és irodalom tanára-Banner Zoltán,iró,művészettörténész-Bretter György,filozófus esszéiró,kritikus-Bura László,tanár,nyelvész,népköltészeti gyűjtő-Czumbel Lajos kanonok,filozófiai iró,műforditó-Csipler Attila-vivó világbajnok,orvos-Dehel Gábor,szinművész-Dsida Jenő,költő-Erdős I.Pál,kőpzőművész-Gellért Sándor,tanár,költő,műforditó-Csűry Sándor,nyelvész-Jakabffy

Elemér,nemzetiségpolitikus,helytörténész,költő-Kótai Pál-orvosprofeszor-Krudy Gyula iró,-Krüzselyi Erzyébet ,költő-Lükő Béla sebészorvos-Muhi Sándor festőművész-Panek Zoltán novella és regényiró-Papp/Pop/Aurel rajztanár,festőművész-Páskándi Géza drámairó-Svéd Sándor operaénekes-Szilágyi Domokos költő,irodalom történész-Tereh Géza tanár,tankönyviró-Zalka Máté a spanyol polgárháboru tábornoka.-és mások ahogy a szerző kiemeli nem a teljesség igényével irta ezt a munkát valamint az iskola történetének rövid összefoglalóját-

                   Annak idején már 4o év gyakorló orvosi munka,nemzetközileg is elismert tudományos és kutató munka állt mögöttem.De talán volt bennem egy érzés hogy vajjon méltó voltam –e egy ilyen rangos besorolásra.Mert ez tulajdonképpen Szatmár megyének a XX-dik századi szellemi elitje volt.A XVII-XVIII-dik század felsoroltjai között találjuk a következőket-Bakócz Tamás,biboros esztergomi érsek-Batizi András a reformáció egyik leglelkesebb apostola-Földi János orvos természetbúvár—Ilosvai Seloymes Péter,epikus énekszerző-Károlyi Gáspára vizsolyi biblia forditója.

A XIX-dik században a következők-Barna Ferdinánd,akadémikus-Biró Lajos,rovartani kutató-Bartók Gábor a református gimnázium igazgatója-Böszörményi Károly,Szatmőr polgármestere-Csengeri János műforditó,egyetemi tanár-Gáti István az első magyar gyorsirási rendszer képviselője-Hám János,3o évig a szatmári katólikus egyházmegye püspöke-Irsik Ferenc Szatmári kanonok felépitette a Szent József árvaházat-Kis Gedeon a a Kossuth-kert megalkotója.-Kovács István publicista-Széchenyi István barátja-Pap Endre publicista,Petőfi barátja-Szendrey Julia,Petőfi felesége,elbeszéléseket,verseket ir.

                   Történelmi személyiségek,egyházfők,irodalmi kiválóságok,orvosok,tanárok,ügyvédek,közéleti hirességek.

Annak idején már 4o év gyakorló orvosi munka,nemzetközileg is elismert tudományos és kutató munka állt mögöttem.De talán volt bennem egy érzés hogy vajjon méltó voltam –e egy ilyen rangos besorolásra.Mert ez tulajdonképpen Szatmár megyének a XX-dik századi szellemi elitje volt.

Nem tudom hogy 78 éves koromban,54 én orvosi ténykedés,tudományos

és kutató munka után a hivatás legmagasabb elismréseit kivivva érdemleges-e egy ilyen felsorolás közelébe kerülni-Tehát ez a tagadhatatlan multunk Gézám.

Talán megengedhetó hogy az alábbi felsorolásban való részvétel feljogositson arra ,hogy a magam életpályájáról is irjak néhány sort.

Úgy gondolom hogy a LAUDÁCIÓ és a CURRICULUM VITAE- ami a Pápai Páriz Fernc dij átadásakor elhangzott segit a döntéshozatalban.Talán megengedhetó hogy az alábbi felsorolásban való részvétel feljogositson arra ,hogy a magam életpályájáról is irjak néhány sort.

 

 

 

NÉHÁNY GONDOLAT EZEN SOROK IRÓJÁRÓL

               

 

 

 

Bizonyosan sokan felteszik a kérdést hogy vajjon Én vagyok-e a legilletékesebb Géza életútjának az istápolásának és leirásának a papirra vetésére.A felelet nagyon egyszerű-én maradtam meg autentikus átélője ennek a kornak,másrészt nekem van olyan áttekintésem Géza szatmári életútjáról amit papirra tudok és merek vetni.Különben apám német anyán lengyel származásu akiket a kiszámithatatlan vagy mondjuk ki a kegyetlen történelem ide,erre a tájra sodort,következésképpen-úgymond kései betelepedett,Géza pedig szatmárhegyi vastagnyaku kálvinista a magyarság mindig bő vérével és lázongásával.A sors mégis úgy gyúrta a sorsunkat hogy baráti szeretetben éltünk.Az anyanyelvem és kulturám mindvégig magyar volt.Minden tanulmányomat magyar nyeleven végeztem,kitűnő eredménnyel.Ezidáig mindig magyarnak vallottam magam

De az utóbbi időben hozzáteszem hogy-Erdélyi Magyar-Mindezt azért mert toleránsabbak vagyunk,megedzett bennünnket a küzdelmes lét minden fondorlata és a nehéz történelmi pillanatokban nem fogadtuk el a már- már pusztulásunkhoz vezető útvessztőt-És főként-Szerettük egymást-

                   Ezt tanultuk már őseintől,közös korai gzermekkorunktól,a KÖLCSEIBEN-és később már érett férfi fejjel sok közös gondolatunk egybefonódott.Úgy gondolom hogy a mi kapcsolatrendszerünk nem volt egy konjunkturális képlet-egy időszakhoz kötött cimboraság vagy haverkodás.Ez egy egész életet meghatározó barátság volt,egészen 1974-ig amikor is Ő áttelepült.Eleinte nem tudtam csak hallottam róla.Megrázott az esemény de történtek igazolták tettét.

                   Mindkettőnket jellemzett a felfokozott alkotás kényszer-ennek következtében Ő már elég korán a társadalmi elismerés melegének a tükrét élvezte jómagam még tapostam az 54 év gyógyitó tevékenység sokszor gyötrelmes napjait-a bányák irtózatos sötét gyomrától kezdve, mint bányorvos a mindennapi elmúlók utolsó lélekvigasztalójáig.

                   Ez sem volt egy irigylésre méltó sors.Tehát azt amit abban a minőségemben amiért sorstársaink megválasztottak a társaság elnökének távol sem azért történt hogy sütkérezzek a zsenialitásod kivivott fényében.A magam életútján nagyon tisztes és hivatásom legmagasabb foku elismeréseiben részesültem. De nem akarok gyarló,hivalkodó ember lenni,a legnagyobb elismerés az az 54 éven át gyógyitottam és akik örökös barátjuknak fogadtak el engem ahogyan a te közelségedet érzem mind mai napig

 

 

SZÉP ÉS IGAZSÁGOS TAVASZT SZÁNT NEKEM AZ ÚR, AMI MINDEN EMBERI GYARLÓSÁG ELLENÉRE A MEGÉRDEMELT RANGJÁRA EMELI MINDENNEMÜ EMBERI ÉS ORVOSI TÉNYKEDÉSEMET AMIT 54 ÉVEN ÁT VÉGEZTEM.

                                                                     

                                                                                                                  

 

SZATMÁRNÉMETI-2O1O.-ÁPRILIS

 

A bizonyitási kényszer,a kegyetlen kitartó munka ma már azt bizonyitja hogy igen 54 éven át becsülettel megküzdöttem amit annak rám –aggatott-az alma mater.

                   2o1o-Április 22-én a Romániai Magyar orvostársadalom-az Erdélyi Múzeum Egyesület-orvosi kuratóriuma -a Pápai Páriz Ferenc alapitványának a kuratóriuma egyöntetüen Nekem itélte a 2o1o évi legmagasabb orvostudományi elismerését-a Pápai Páriz Ferenc Életműdijat-

Amit Kézdivásáhelyen vettem át.

 

 

                -EGY  ÉLET JUTALMA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                   A MEGÁLDOTT MUNKA JELKÉPEI

 

 

-PÁPAI PÁRIZ FERENC ÉLETMŰDIJ

 

 

          AZ ERDÉLYI MAGYAR ORVOSTÁRSADALOM

          KIEMELKEDŐ TUDOMÁNYOS KITÜNTETÉSE              

 

                      DR.BAUER  BÉLÁNAK

                       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Erdélyi Múzeum Egyesület /az erdélyi magyarság Tudományos Akadémiája/– és a Pápai Páriz Ferenc Alapitvány egyik fontos megvalósitása a Pápai-Páriz Ferenc-dij létrehozása, A dijat annak az erdélyi orvostudósnak emlékére alapitották, aki az 165o-es években európaszerte hirnevet szerzett az erdélyi orvostudománynak.

                   Erre a tudósra emlékezve, az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Tanácsa és a Pápai Páriz Ferenc Alapitvány Kuratóriuma, évente a hazai magyar tudományos élet legkiválóbb orvosi személyeségeit tünteti ki.Az eddigi kitüntete-tettek döntő többsége  igen kiváló orvos/profeszorok,akadémi-kusok.professor emeritus/

                   Az idén 2o1o-ben a rangos dijat a szatmári gyermek-gyógyász főorvosnak Dr.Bauer Bélának-az orvostudományok doktorának nyújtották át  kiváló tudományos és kutató munkájáért , az 54 éven át végzett magas szintű gyógyitó tevékenységéért,

,valamint a gyermekvédelemben   elért eredményeiért.

                   Emberöltőnyi szatmármegyei gyermeket gyógyitott és gondozott eddigi élete mindennapján, példás hűséggel szülőföldje iránt és mély tisztelettel a hivatásának áldozatait vállalva.

                   Az erdélyi magyar orvos közösség azon tagjai közé tartozik, aki következes volt mindvégig abban a meggyőződésében , hogy itt a szülőföldeden kell gyógyitani,segiteni embertársait, és maradandót alkotni az orvostudományban.

                         Orvosi hivatását alázattal,hivatástudattal és szerénységgel de mindenekelőtt a beteg gyermekek őszinte szeretetével végezte,és végzi mind mai napig.

                   Köszönettel egy élet áldozatos munkájáért.

                                       

      A WEST KILINIKA MUNKAKÖZÖSSÉGE.

                       

                             SZATMÁRNÉMETI -2O1O-MÁJUS  1O-ÉN

 

 

 

 

 

A PÁPAI PÁRIZ FERENC ÉLETMŰDIJ LAUDÁCIÓJÁNAK A VÉGSZAVAI

                   -Befejezésképpen meg kell jegyeznem,hogy Dr.Bauer Béla a hazai gyermekgyógyászat jeles képviselője az 53 évi kitartó gyógyitó,tudományos és közéleti tevékenységével öregbitette a Marosvásárhelyi Orvosi Iskola elismerését.

                   Eredményes szakmai,tudományos,jeles közéleti tevékenysége és erkölcsi magatartása alapján tiszta szivvel ajánlom a 2o1o-es Pápai Páriz Ferenc dij odaitélését Dr.Bauer Béla főorvosnak.

 

                                                Pápai Páriz Ferenc Alapitvány elnök                                                                 Dr.Med.Balla Árpád Dr.Sc.

                                                                 

                                                                       PROF.Dr.Egyed Zsolt E.M.E.

 

 

 

                                     

 

                             EGÉSZSÉGÜGYI ÉRDEMREND-1982-

                        -MAGAS SZINTÜ SZAKMAI TUDOMÁNYOS ÉS KUTATÓ

                                                        TEVÉKENYSÉGÉÉRT.

                            

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZATMÁRNÉMETI EZERÉVES VÁROS-EMLÉKÉREM-1972.-

 

 

Nem hivalkodásképpen hanem a kétkedők megynyugtatására tettem ezt a mellékletet irásomba,hanem azzal a célzattal hogy méltóan képviseltem és szólaltam meg akárhányszor az eszmeiségét kellet terjeszteni,rólunk és testvéreinrről,nem ritkán saját fajom méltatlanságai miatt.De ezeknek ma is azt üzenem hogy sikerült talpra állnom akárhányszor is kiütöttek a ring sarkában mielőtt rámszámolták volna a 1o.et-

 

          -BEGYŰJTÖTT VALLOMÁSAIM-/részlet/

 

         

                   Apám csöndje- a kintiek keresztje.

Amikor b9r9tön után először jártam otthon Szatmáron,apám mindig csititgatta anyámat,amikor egyik rokonunkat szidta,aki nem állt mellé-s apámék mellé-bukásom idején.

          Mintha apám nagyon akarta volna a megértést.De hogy miért miért nem erre mindig csak a csend volt a válasz.S,ne itélj hogy ne itéltessél-tanácsa igaz és mégis bonyolult.Úgy hiszem,valójában az átgondoltság,a megértés nélküli itéletek,nem pedig az igazság kideritése ellen szólal.

          Mondhatnám úgy is-vakitélet-a balitéletek ellen...Ha úgy teteszik a preferált a privilegizált-a kiváltságos-előitéletek ellen,ha már egészében sem tudunk megszabadulni minden egyes prejudiciumtól./És talán soha./

          Végül is- szinte véletlenül-egy jó barátom szavahihető nejétől tudtam meg,mi is furdalta apám lelkét.Ugyanis kérdésére -apám hogy van-?panaszoltam neki hogy egyre hallgatagabb,furcsán visekedik és ez már nem magyarázható gyomor és máj-bántalmaival..Sem azzal hogy –műfogsorát-idegennek érzi. S ettől kedélye is morózus.Barátom neje lassan maga elé nézett, majd elmesélte.

          Történetéhez tudni kell,hogy már az 5o-es évek dereka körül szép és jó szokás kialakulni mifelénk,az intelligencia egy része át –átruccant

 más más városokba is,hogy valamilyen jelentősebb szinházi bemutatót lásson.-igy például Kolozsvárról-vagy máshonnan-Szatmárra is.Ekkor már érdemes volt,hiszen Harag György-későbbi rendezőm,szellemi jó bajtársam-ott egyre hiresebb szinházat csinált.

          Nos e,szinházbarangolók-egyike-másika,ha Szatmárra ment,jobbára meglátogatta szüleimet is.Igy történt ez letartóztatásom után pár hónappal,s ezt mesélte el az asszony.

          Barátom nejét a kis társaság megbizta,hogy mig ők a szinészekkel társlognak,menjen el apámékhoz,biztassa őket igyekezzenek megtenni mindent érdekemben....

          Micsoda konspirativitás !Minden eshetőségre....Legyen alibije-ő épp művésztársasággal van,holott közben a szüleimnél jár...Meg aztán egy nő mégsem olyan gyanus,mintha a barátom vagy pláne egy népes társaság indult volna el.Ha más nem ,plykor talán egy felébredt szonszéd is figyelhette volna házunkat.Mindez jól odaillett a szekuritaté müdszerei közé.

          Az asszony tehát a társaságot az étterembe hagyta,mintha csak toalettre menne,és szépen elindult a Hortobágy utcába szüleimhez.

                   E vasárnap késő délelőtt csak apám volt otthon.

          -Kolozsvárról jötte-kezdte az asszony de apám rögtön a szavába vágott-

          Már megint! Jártak itt épp elegen! Én megmondtam nekik –tőlem a fiam ilyesfélét nem tanulhatott.Elég rosszul tette!

          Mintha csak begyakorolt szöveget mondana,de mindezt ingerülten.

          Barátom felesége döbbenten nézett rá,sietve tisztázta.

          -Én a fia barátjának a felesége vagyok-vagyis hogy nem a –szervektől-jött és gyorsan megmondta a nevét.Apám tőlem sok jót hallott róluk./E jelenetet egyébként két forrásból és lényegében nem eltérő változatban is ismerem/

          Nos az én –öregem-ekkor nagyon zavart lett és láthatóan magába roskadt.

          Kisvártatva azonban szinte fejét csapkodva tört ki.

-Már azt se tudom, hogy ki kicsoda?Ide jutottam,istenem,ide!Mocskolni kell a senki előtt a saját fiamat!Az én édes fiamat! A senkik előtt!

          Szemábe könny szökött és halkan sirni kezdett.

          Nos ezt az emléket mondte el barátom felesége.

          Soha nem akartam elmondani tette hozzá.-De mivel ennyire aggódsz..hátha eligazit,hogy mi a teendőd.

          Igen apámnak bűntudata volt,hogy –megtagadta fiát,pedig akkor a –szervel-előtt elemi-önvédő-reflexek működtek benne is.És igazából meg sem tagadott.Mert nem igazi tagadás a pillanatnyi tagadás.,csak a hosszú vagy az örök.

          Péter megmondta-e,hogy Jézushoz tartozik?Már isten bocsássa meg,hogy ilyen nagy példákat hordozok,de úgy érzem,tán sok szó esik Pálról,de Péterről kevés.Holott Péter viselkedése jobban kifejezi az emberi természet filozófiáját,a lélekről nem is szólva.

          A veszélyforrást jelentő embert megtagadtatják velünk.Ha Jézus épp akkor nem a töviskorona várományosa,hanem egy drágakővel diszitett aranyfejdiszé,minden bizonnyal még az idegenek közül is sokan azt mondják őhozzá tartozunk.Illik tehát mindig tovább gomdolnunk a bibliai helyzeteket.Hányan letagadják végveszélyben magyarságukat,németségüket s felsorolhatnánk minden nemzetet.Még tán a hosszú béke országaiból is.

 

 

 

 

 

 

A BARÁTOK,SORSTÁRSAK EMLÉKEZÉSEI

 

 

 

MOTTÓ-

 

                   ....Az utat akartam,mert engem akart az út-

                                               

                                                                             -MAGYARI LAJOS-

 

                   Egybegyültünk hogy egy szellemi óriást ünnepeljünk.,Páskándi Gézát,ki 65 éve látta meg a napvilágot és szivta tüdejébe a szatmári  levegőt mely az otthoni tájak maradandó izét jelentette-

                   Később az ifjú Páskándi a több mint 4oo éves multú iskolánk,padjaiban,falai közt,mint annyi világhirű elődje,kapta meg azt a belső inditást a –primum movens-t- amely felröpitette arra a pályára,arra az útra,melyet Ő akart..Az idők távlatából nehéz lemérni,megállapitani,hogy tehetséségének kibontakozásához mennyivel járult hozzáiskolánk szelleme.

                   Tény hogy iskolánk mindig komoly szellemi műhely volt és maradt napjainkban is.Boldog az a nemzet,melynek sok jó iskolája van állitotta COMENIUS.Ma itt ezt a bölcs igaszságot igy lehetne fogalmazni-bboldog az a nemzeti kissebbség,melynek sok jó anyanyelvü iskolája van.

                   Páskándi Géza  beleszületett a a nemzeti kissbbségi létbe.Sokáig ennek a a keserű kenyerét ette sorstársaival,de ugyanakkor tudatosodott benne a megváltó tenni akarás népe szenvedésének enyhitésére.

                   Valószinü,hogy ennek az elhatározásnak bölcsője iskolánk volt.,hol mindig magas szinten mivelték az anyanyelvet,népünk észjárásának

Jelrendszerbeli vetületét.

                   Egy iskola értékét főként az adja meg,amit az innen kirajzó diákok az élet bármely területén megvalósitanak..Páskándi Géza  a XX-dik

 Magyar irodalmának egyik óriása volt.Messze földre vitte iskolánk hirnevét,melyet most,itt az ősi Alma Mater mai munkaközössége a legnagyobb tisztelettel és szeretettel megköszön.

 

                                                DR.SZÉKELY JÓZSEF

 

                             A Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium igazgatója.

 

 

 

 

 

MEGEMLÉKEZÉS 2OO8-Május 16-án.

 

 

                   KEDVES  BARÁTAIM.

 

                             Az erdélyi magyarok hűségével,szeretetével,és a szülőföld mély tiszteletével,emlékezünk a mai napon is Rád kedves Géza.

                   Szobrod avatásánál azt mondtuk,hogy Szatmárhegy lessz a legigazabb Pantheonod,és meg vagyunk győződve arról,hogy ez igy igaz ma is.

                   Külön örömünkre szolgál,hogy a szobrod értelmes jóizlésü emberek,és szorgos munkáskezek hovatovább mind méltóbb környezetet alakitanak a helység központjában,emlékműved körül.

                   A park kialakitása,a templom épitése,a játszótér létrehozása,az összetartozás jelképének tekinthető,és mi szatmáriak is büszkék vagyunk erre a jóhiszemü alkotó munkára,amit a szatmárhegyiek végeztek.

                   Ahogyan az alkotó,szépitő munkát látjuk visszaigazolódik bennünk,hogy akik ezt végzik a jövőbe tekintenek és jövőjüket,itt,itthon akarják alakitani.Egyszóval a Szatmárhegyieknek nincs szándékukban elvándorolni.

                   Nagyon jól eső érzés ez,azért is mert az itthon élők,vállalják

Sorsukat,tehetségük,munkájuk értelme ma már kiteljesedhet és gyermekeiknek sorsa is remény keltőbbnek látszik.

                   A sok ismerős arc jelenléte is a mai megemlékezésen is kitartást,megbecsülést és a szatmárhegyi emberek őszinte szeretetét sugallják irántad.

                   Meg vagyok győződve,ha most köztünk lennél,talán felhőtlenebbek lennének gondolataid,reményteljesebbnek,igazabbnak látnád sorsunkat.

                   Nemzedékünk jövője teljesitményünktől,összefogásunktól,

Értelmes,civilizált,kemény küzdelmünktől Az igazunkért,az egymás iránti szeretet és megbecsüléstől függ.

                   Ezt kell megérteni a mai és elkövetkezendő generációknak-szolgálni kell sorsunkat alázattal és türelemmel,de ugyanakkor határozottan megvédeni,ápolni kulturánkat,anyanyelvünket és mindennemü emberi jogunkat.

                   Ha itt lennél azt mondanád hogy mindannyiunknak  felül kell emelkedni viszályainkon,mert anagy európai közösségek kapui nyitva állnak előttünk és főként gyermekeink előtt.Nagyfoku emberi oktalanság lenne civakodva,gyűlölködve átlépni küszöbét.

                   Mi akik már 6-7 évtizedet átéltünk és meggyötört sorsunkért égbekiáltó káromlásokat szórnánk hatamakra,személyekre sőt egymásra,nem tévedhetünk a gyűlölet beláthatatlan ösvényeire.

                   Fiataljaink már jól megértik,hogy az erdélyi magyarok,csak a tettek jogán boldogulhatnak és nem akarnak gyűlöletből vagy fondorlatokból érvényesülni.

                   Azon kevesek akik innen a hegyről akár alamizsna árán elmentek,becsületes,hozzáértő munkával bárhol megállják a helyüket,a nagyvilágban.De az is kétségtelen hogy mindig nagy szeretettel térnek vissza-a Szatmárhegyi májusi orgonatenger és a kék szilvafák hangulatához-hogy a szavaidat használjam.

                   Hát igy vagyunk mi itt,emlákezve Rád 2oo7 májusában.

Legyen végtelen a nyugalmad,maradj létünk élő felkiátó jele mindvégig.

 

                                                                   DR.BAUER BÉLA

 

SZATMÁRNÉMETI-2O1O.-

 

      

 

 

 

      

             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

               SOKFÉLÉK ÉS MÉGIS MINDANNYIAN EGYEK

 

 

 

 

 

 

 

                -PÁSKÁNDI GÉZA AJÁNDÉK ÉLETE-

 

             Emlékbeszéd a szatmárhegyi Páskándi-szobor előtt.-

 

                                                -2OO8-

 

 

 

 

 

Sorsa elöl a költő,a művész nem menkülhet,szülessen bár Szatmárhegyen,a Partiuumban vagy bárhol a világon,s szülessen bármelyik évszázadban.Emlékezetünk szerint az elmult XX-dik évszázad sem kényeztette el azokat ,akik megélhették valahány évtizedét.Páskándi Géza 75 éve született sma is itt lehetne közöttünk

Ha a történelem és természet nem oly kegyetlen hozzá,s a 62-évnél többet engedélyez számára.

                   Ahhoz a nemzedékhez tartozik,amelyik kamaszként élte meg a második világháború utáni éveket,olyan emberként tehát,akinek kevés az élettapasztalata,s akit szép szavakkal és igazán szép célokkal búzgó katojává lehet nevelni.Magyarországon a fényes szellők korának is szokás ezeket az éveket nevezni,de tudjuk régóta hogy a fényesség mögött már ott gyülekeztek az eltervezett fekete felhők,következett a bolsevizmus rémuralma az egész sztálinista világban-A diktaturáknak úgy látszik,az is a sajátossága hogy leglelkesebb hiveikben találják meg az ellenséget.S az is hogy akiknak értelmét ragadták meg szép célokkal,azok előbb-utóbb átlátnak a hamisságon,és kritikus hangot ütnek meg.

                   A felnőttkor kezdetén,huszadik életéve után a már országos hirű költő Páskándi Gézát a torz rendszer ellenségként kezelte,szigorú börtönévekre itélte,a Duna –delta életveszélyes sorsú kényszermunká-

sává tette.Kell-e ennélnagyobb ellentét néhány év alatt.De ez a kettősség tette igazőn iróvá a fiatalembert.Valóban poklot kellet járnia ahhoz,hogy maradandóan hiteles irói világot épithessen.

                   A lázasan lobogó ifju,felnőttként is szenvedélyes ember maradt.Kezdetben csak a válaszokat tudta,később megtanulta a kérdezést is.Az egynemünek gondolt világ nemzedékében kikényszeritette ezt a megismerési folyamatot.Sebben nemcsak a mindennapi tapasztalatai voltak meghatározóak hanem a történelem és létfilozófiai megfontolások is.Az adott jelen történéseinek változatait rendre meg lehetet találni a korábbi történelmi korszakokban.S a sok változatu ismétlődés azt is megvilágositotta,hogy az emberiség nem tanul saját történelméből az igazság birodalma sem valósitható meg,igy minden ember sorsába beépűl a tragikum.

                   Ennek huszadik századi megtapaszatalását azonban nehezen követheti igazi katarzis,ezért válik oly gyakirvá az abszurd a groteszk,vagy Páskándi önmeghatározása szerint az abszurdoid nézőpontu ábrázolás.

                   Az erdélyi magyar irodalomban elsősorban 197o táján ez a tapasztalat inditotta el ,a történelmi drámák nagyszabásu sorozatát.s ebben Páskándi Géza szerepe úttörő.Miként megfogalmazta,a diktaturában a történelmi dráma teremti meg  a lehetőséget arra,hogy elmonhatatlan igazságokat ki lehessen mondani.Ám nem csak a jelképes beszéd volt a célja,hanem az is,hogy Erdély meghamisitott történelméről igaz képet alkossaon.A nemzeti önérzetet kivánta épiteni.Egy-egy történelmi korszak tehát önmagában is lényeges volt,nemcsak a rájátszások szempontjából.

                   A szocializmusnak még ebben a korszakában,is arra törekedtek,hogzy a testvérinek országok népeit és igy kulturáját is minnél jobban elzárják egymástól.Éppen 197o-től számitható a szabadabb légkörü Magyarországon az az időszak,amikor már ismét lehetett érdemben szólni,az egyetemes magyar irodalomnak a határon kivül születő értékeiről.Szemtanuként szólhatok arról hogy az akkori ifjúságban milyen eleven érdeklődés támadt Kós Károlytól,Sütő Andréson az akkor pályakezdő Farkas Árpádékig,az erdélyi magyar irodalom iránt.Ekkor vállt számunkraPáskándi Géza is-a Budapesten 1971 végén bemutatott –VENDÉGSÉG-cimü drámával aratott hatalmas sikert.Ez a dráma ma már sok más művével eggyütt,klasszikus érték.Hatalom.hit,erkölcs,meggyőződás,igazság,politikai érdek feszülnek egymásnak,mint annyiszor a történelem folyamán.1578-ban az Erdélyi Fejedelemségben is.Mint mindig most is az igaz ember,Dávid Ferenc lessz az áldozat.De ugyanaz a sorsa a TORNYOT VÁLASZTOK hősének Apáczai Csere Jánosnak is.S lehetne sorolni tovább a példákat.magyarokat és nem magyarokat.

                   Egyetemes értelmü szaval szólalnak meg.Jönnek egyre a zsarnokok a diktátorok,pribékjeik mindenkor ugrásra készen állnak, a tömegek behódolni kényszerülnek.,de mindig megszólalnak a legigazabb emberek sha áldozattá válna is,őket örzi meg az emberek emlákezete.

                   Szerteágazó,sokműfaju alkotó volt Páskándi Géza-lirában-epikában-drámában-esszében egyaránt jelentős a teljesitménye.A nyitottság a kisérletezés bátorsága jellemezte az örökös nyughatatlanság.

                   Tisztelgünk a szabadságra törekvő ember és művész emléke előtt.Élete ajándék volt számára,mert a halál torkából művészként jöhetett ki.Művészete számunkra született ajándék,amelyet tovább kell adni utódainknak is

 

 

                   VASY GÉZA.IRODALOMTÖRTÉNÉSZ.

 

                        A MAGYAR IRÓSZÖVETSÉG ELNÖKE-BUDAPESTS-                                                         

 

 

 

                            

 

 

 

 

                -ÖRÖKRE ELMARADT DEDIKÁCIÓ-Részlet-

 

                   Nincs dedikált Páskándi  könyvem,mert ezért vagy azért mindig elnapoltuk a műveletet a nemesebb alkotás érdekében.S lám mi lett a következménye,nem lessz dedikélt könyvem a drága baráttól-mert a sors immár kivette a kezéből a tollat,s örökre elnapolttá vált a nekem szánt dedikáció...

                   Kedves vitapartneremnek hosszan beszélek Gézáról-hogy Páskándi Géza alig nyolc esztendős korában már megirta első költeményét.

Páskándi Gézát nem lehet egyéneknek kisajétitani,hagyatékként osztani.Ő az összmagyarság égtartó embereként bizonyitott,az összmagyarság irodalmának,a világirodalomnak alkotott örök hallhatatlan műveket.Igaz néha akarata elleni kihagyásokkal,megszakitásokkal alkotott,mert az irodalom mély tengere felé vezető útja nem volt akadálytala.

                   1953-ban például bánatosan búcsúztunk egymástól-lapja az Ifjumunkás a már kezdődő sovén politika következményeként zárta kapuját.Géza csomagolt,indult Kolozsvárra.Vagyis-kényszerből –került a Bólyai Tudományegyetem bölcsészeti karára..1957-ig koptatta az egyetem padjait,miköközbn folyton publikált.1956-ban már nem csak az egyetem,de az irodalom berkeinek is megbecsüllt embere,kire a szakma is felnézett.Csoda hát,ha az akkori magyarországi események hatására minden józanul gondolkodó magyar és minden más kissebbségi egyetemi hallgató Páskándi Géza költő-iró vélemányére is kiváncsi?

                   S  nem késett a megnyilatkozásal.Ama inkriminált kolozsvári diákmemorándum kidolgozásában,kiegészitésében aktivan vesz részt.Mire aztán jön a tobbség-diktaturájának a válasza.-1957 áprilisában letartóztatják és június 15-én elitélik.

                   Hat legszebb fiatal évéttölti a legkegyetlenebb körülmények között-szigoritott bötön-Kolzsvárott,Szamosújváron s mert a mindennapi változatos kegyetlenkedés sem töri meg a nyakas magyart,következik a három év fokozottabb kinzás,a Duna Delta-Gulágja-

                   1963-ban  csontbőr állapotban szabadul.Nem keresi a megtorlást,a-visszavágást-noha a test a szellem a már már kibirhatatlan hat év kinzásaira folyton emlékezik.Jön a belső sürgetés-irni-irni,mindent kiirni,az elrabolt időt pótolni,alkotni.

                   Az Úr hangot,szint és illatot ad számára bőségesen,s ő énekelve alkot-Holdbumeráng-Az eb olykor emeli a lábát,Tű foka-A vegytisztitó becsülete-Beavatkozás-ime a köteteinek cime.

                   Egy egy drámájának megirására/szinte hihetetlen de igy igaz/1o-15 napot engedélyez magának.S micsoda drámák!Micsoda mondanivalók!Mégsem elégedett.

Minden akadály,borlasztás,ármánykodás,alattomos rágalmazás,meg nem értés ellenére,szabadulása után rövid idő mulva,a-szavak nagyfejedelme-jelzőt kapja meg az irodalom értőitől-S talán a kiemelés állitja oly reflektofénybe,hogy elnyomói a szavától-hangjától is reszkető ellenségei újból akcióba lépnek ellene.Gyorsan sűrűsödnek a fenyegető jelea-rakoncátlan-erdélyi iró feje felett.A párt központi napilapja,a Scînteia olymódon támadja,hogy csak az asszimiláció vagy a kivándorlás között választhat,a szavak nagy fejedelme.

          1974-ig állja a támadásokat,s aztán a korábbi börtönkinzások vissza-visszatérő rémisztő emléke győz.-a kivándorlást választja az alkotás érdekében-

          Anyaországának a keblén jönnek-jönnek a művek-Erdélyi triptikon-A Sárikás anyós-A szalmabábuk lázadása-A szörnyszülött-A szabadság szineváltozásai-A rejtekhely-Távollevők-Diákbolonditók-Lélekharangok-A sirrablók.Meg a tömérdek publikáció a lapokban,folyóiratokban.Filmek szövegkönyve.Vers itt vers ott.Az irott magyar drámairodalom gyöngyszemei.

                   Majdnem két évtized kellett az áttelepülés után ahhoz,hogy jöjjön már az elismerés,hogy tagja lehessen a Magyar Művészeti Akadémiának.Aztán jött a József Attila-dij,az 1956 –os emlékérem,s végül 1993 mércius 15-én a sokak szerint megkésett,de nagyon kiérdemelt Kossuth dij-

                   Határon innen és határainkon túl is siratják hát a korunk legnagyobb abszurd szinműirójaként számon tartott örök zsörtölődőt,a szavakkal mesterien zsonglőrösködő költőt,az autentikus regényeket,rövid irásokat alkotó nagy gondolkodót.

                   Partium porából vétettünk,szinte egyazon időben koptattuk-Bukarest flaszterét,próbálgattuk a magyar szerkesztőségek irógépeit,eggyütt tanultuk a többség nyelvét,a Dîmboviţa közösen álmodtuk

a közös jövőt.

                                                Tollát letette,a dedikálást befejezte.

 

 

                                                ÖRÖK BARÁTOD-KISS JÓZSEF-                                                                              ESZTERGOM

 

AZ ISKOLÁJÁBA HAZATÉRŐ PÁSKÁNDI GÉZA                                       ÜZENETE-

 

 

                A magyar irodalomban Janus Pannónius ,a humanista költőelőd,fogalmazta meg először,több mint félezer évvel ezelőtt,hogy az alkotó embert széttéphetetlen szálak fűzik szülőföldjéhez.

                   Hidd el a környezet és befolyásolja a költőt,

                   S az,hogy hol született,érzik a vers ütemén

Irta és tanitotta latin nyelven irt elégiáival és epigrammáival.És utána egész névsorát mondhatnók fel a tanuskodóknak-Tamási Áronig-Gellért Sándorig és Szilágyi Domokosig.

          Persze a kötődést az iró iróként éli át és fejezi ki,s ha vannak,akiknél szembeszökő azt is mondhatnám hogy –közérthető-a hozzátartozásnak ez a megválása a szüláföldtől,másoknál a vers,a próza igen bonyolult eszközeinek áttételein mutathatók csak ki.De épp ezek a példák teszik egyetemesen érvényessé Janus Pannónius felismerését.

                   Az utóbbi kategóriába tartozik Páskándi Géza is,akit egy embertelen/s őt megnyomoritani akaró/rendszer kényszeriti arra,hogy a szókimondás sajátos,magyar irodalomban egyedi eszközeit a maga számára kialakitsa.Olyan élményekben volt része,amelyekben sokmillió embertársával osztozott,nem lehetett tehát nem beszélni róluk.De oly korban alkotott,amikor a hatalom a legváltozatosabb eszközöket munkálta ki arra,hogy elhallgattassa az alkotót,ha ezekről beszélni akart.

                   Nem váletlen tehát,hogy a szülőföldhöz való kötődését sem fennszóval hirdette,hanem élte.És ez igaz annak ellenére,hogy rövidre szabott élete utólsó szakaszában,húsz esztendő alatt alig tette lábát erre a földre.-Annak ellenére-mondtam,pedig  azt kellett mondanom-épp azért.

                   Amikor első verseit itt,iskolája faliújságján /mint tizenhatéves diáknak/a nála alig néhány évvel idősebb költő süvölvény Kányádi Sándor felfedezte,úgy tünhetet számára,hogy a világban minden egyszerű és világos.Hogy az ami őt körülveszi,a fehér és a fekete egymástól jól elkülönithető végleteiben létezik csupán,és –feszitsd meg—et lehet/és kell/kiáltani mindenkire aki az árnyalatokat/e két kategóriába egyértelmüen be nem skatulyázható dolgokat/észreveszi.

                   Aztán nagyon hamar-még börtön előtt-ráébredt ennek a beállitásnak hazug voltára..És ezt a felismerést csak mélyitette a börtön.

                   A hazugság tagadójaként állt ki az 1956-os magyar forradalom igaza mellett.Begyüjtött vallomásaiban is megfogalmazta annak eszméltető jelentőségét személyesen a maga számára,nemzedékünk számára,az egész emberiség számára.

                   A tisztánlátás szempontjából a börtönbeli világ egyszerü volt-ott igazán lehet tudni,hogy ki van a rács egyik oldalán és ki a másikon.Odabent szabadon lehetett szólni.De Páskándi Gézában már ott formálódot annak a lehetősége,igénye,hogy arról amit megéltünk,majd odkint is beszélhessen.

                   Elpusztithatatlan szellemét megúrizte/s elpusztithatatlan szelleme megőrizte őt/a börtön,a kényszermunkatelep legvégletesebb helyzeteiben is.Több mint egy és fél évet voltunk eggyütt,szomszéd soron kapálva a Duna-Delta véget nem érő kukoricásaiban.,egy –bandában-talicskázva földet a tavaszi árvizektől fenyegetett brailai szigetett védő gátakra.,térdig vizben rizset gyomlálva,vagy őszi fagyban répát ásva.De nem volt olyan helyzet emire nem talált volna alkalmat arra ,hogy este,vagy a hajszolt munka pihenő szüneteiben ne meséljen arról,amit kapanyélen vagy a talicska szarvát fogva kigondolt.

                   De nem tartozott a hétköznapi fogalmaink szerint-börtönköltők-közé.Őt nem a konkrét helyzet izgatta,hanem az,ami mögötte van,ami azt az ember számára elviselhetetlenné,vagy ellenkezőleg-lelket megerősitővé teszi.Arról akart hirt hozni,hogy közölhető legyen hogy a szellem legyőzhetetlen,s ezt a hirt  úgy akarta közölni,hogy közölhető legyen.

                   Már odabennt ez volt az ő igazi alkotói dilémmája.

És kiszabadulva is ezen az uton haladt tovább-kimunkálva azt-költői,próza és drámai eszköztárat,amelyel vallani tudott a XX.százademberiségét világméretekben hatalmában tartó rettenetről,s arról,hogy az ember diadalmakodni fog a földön.

                   A szülőföld az iskola tarisznyálta fel azzal a hittel hogy ez lehetséges,és azzal a lelki erővel,kitartással,hogy nem szabad feladni,nem szabad meghátrálni a rettenet erői előtt.

                   Földi másának /szobrának/ jelenléte arra fogja emlékeztetni-remélem- az itt egymásután felnövő nemzedékeket,hogy az élet sokszinű igazságát keresni kell,a felismert igazságot vállalni kell,s hogy a szellemnek a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben sem szabad kapitulálni.

 

                                                          DÁVID GYULA

 

                                               

                                  Az         Erdélyi Magyar Kozművelődési Egyesület elnöke-

 

 

                                     

                  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                               

 

 

 

 

 

 

 

 

                               

 

 

ERDÉLY-

 

         

 

                   TISZTA ÉS NEMES SZÜLŐFÖLDÜNK

 

 

A II-dikvilágháboru után a magyarságnak meg kellett tanulnia s élnie egy félelmetes szót-ellenség.Ellenség lettünk a Kárpát medencében határon belül és határon kivül.

                   Csinált ellenség, akin bosszút álltak akit zaboláltlan indulattal és dűhvel pusztitottak el.Tétován,félelemmel,apró lépésekkel jöttünk elő lelki rejtekhelyeinkről.Szinte évtizedekig ellenségünk lett az idő.Sokáig csak hirfoszlányokból tudhattunk egymásról.A magunk drámáját éltük,a magunk meghunyászkodó alkalmazkodásait és korai lázadásait.A magam nemzedéke erdélyről kezdetben csak annyit tudott,hogy Fábry Zoltán  szlovákiai publicista,esztéta,szellemi barátja volt Gaál Gábornak,Balog Edgárnak és munkatársa a Korunknak.Ezután a perbe fogások hirét hozta a galambposta,az árulásokat és az áldozatok neveit.

                   Erdély a világmagyarság kúlturájának nagy szellemi termőterülete.Erdély 2o századi történelme szellemi nagyságok sokaságát adta az egyetemes magyar kúlturának.Az elmult évtizedekben Erdélyben a kúltura,az irásbeliség,volt a közösségteremtő és megtartó erő-nemzeti és közösségi müfaj.-A kúltura és annak szerteágazó területei jelentették a kissebbségi hatalmat.Ez a kultura tanitott eggyütélni a hatalommal,s kűzdeni ellene.

                   Erdély szellemi nagyságainak sorába tartozik Páskándi Géza.Sok műfajú alkotó,irodalmi és közéleti érzékenysége egyetemes értékü.Egyetemes a világlátása.

                   A 7o-es évek végén felkeresett Pozsonyban,kényszerü számüzetésemben.Ez volt életünk nagy találkozása.Akkor mondtunk el egymásról,egymásnak szinte mindent.Páskándi Géza szinte húszévesen,szinte gyermekfejjela hatalom vasmarkában,börtönben.

                   Elmondása számomra mindmáig döbbenet.Műveit olvasva magamban a börtönévek szinte elmondhatatlan megaláztatásából eredeztem életműve indulatait,nyugtalanságát sietését-pótolni az elvesztett időt.Börtönéveinek-élményeiből-eredeztetem a lét,a mindenség befogadásának vágyát a mindenre való eltökéltségét-a szabadság,a szabadságvágy állandó jelenlétét-a válaszfalak lerombolásának a dühét..A börtönévek élményéből eredeztetem az emberi képtelenségbe,a kimondhatatlanságba,a groteszkbe,az abszurdba való átfordulását.A börtönévek- hozadéka-az árulás lélektanának döbbenetes ismerete.

                   Páskándi Géza lázadó ember,életműve a lázadás életműve.Meggyőződésem hogy a távolodó idő fogja egyre világosabban érthetővé tenni hagyatékát.Tisztelet Erdélynek,tisztelet Páskándi Géza életének.művészete üzeneteinek,tisztelet azoknak,akik magukba fogadják életküzdelmeinek erkölcsi értékét.

                                                          DOBOS LÁSZLÓ

 

                             Magyarok Világszövetsége,Kárpát-régió elnöke.          

       

 

 

 

                -ZARÁNDOKÚT SZATMÁRHEGYRE-

 

                            

                   Amikor a Páskándi Géza Baráti társaság megalakult,többek között azt is vállalta,hogy évenként tiszteletét teszi a költő szülőfalujában.A Páskándi évforduló közeledtével minden eltelt évben megelevenedett a tagság tevékenysége.Telefonok jöttek,mentek,hogy május 16 án délután találkozunk a szatmáhegyi református templom előtt.

                   És találkoztunk.Találkoztunk a helység képviselőivel,de találkoztunk az anyaország képviseletében Pomogáts Bélával,a Magyar Irószövetség elnökével, itt volt még Dobos László a Magyarok Világszövetsége Kárpátmedencei Régiójának elnöke,Elekes Botond,a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztétiumának főosztályvezetője,Szőlőssy Vágó László,a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség főtitkára,Dáné Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke,Brenzovics László a Kárpátaljai Magyar Kulturális szövetség alelnöke,Dupka György,Gortvai Erzsébet,Huber Bélaa magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének vezetői,Göncz László a szlovéniai Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási intézet igazgatója,Bányiczky Lászlóné a miskolci Kapcsolatok Alapitvány képviseletében.A beszélgetésekből kiderült hogy ezek az illusztris szemályiségek éppen úgy magukénak tudják,érzik Páskándi Gézát,mint szülőfaluja népe vagy a Baráti Társaság.

                   A templomtól az utat az emléktábláig –Páskándi Géza utca 27 szám gyalog tettük meg.A közel félórányi gyalogúton beszélgettünk a költőröl,jelképes sorsáról.és most már az utóéletéről is.

                   Az emléktáblánál még ott voltak a tavly elhelyezett koszorúk,jeléül annak hogy az itt lakók megbecsülik Páskándi Géza emlékét.

                   A közel százfős hallgatóság  előtt rövid beszédet mondott Muzsnay Árpád az EMKE alelnöke és Dr.Bauer Béla,a Baráti Társaság

 elnöke.

                   A szépszámu helybeliek között felsorakozott a dalárda,amely az alkalomhoz illő dalokat énekelt-őszinte odaadással.Miklovits Jolán magyar szakos tanárnő diákjai Páskándi verseket szavltak.a jelenlévők nagy megelégedésére.

                   Űnnepnappá nemesedett ez a hétköznap délutáni zarándoklat itt,a költő bölcsőhelye körül.

                   Az elválás,a búcsú pillanataiban mind a falubeliek mind a külhoni vendége kifejezték azon óhajukat,hogy a zarándoklat még nagyon sokszor ismétlődjön me a helység nagy szülöttjének emléktáblájánál.

                   Ez beteljesedett és igy lett szatmárhegy a kárpátmedencei magyarok egyik fontos találkozóhelye.

 

                                                                   BALOGH ZOLTÁN-

 

                                                A Páskándi Géza Baráti Társaság tagja.

 

                -PÁSKÁNDI EST A SZINHÁZBAN-

 

                -Önarcképek –újjlenyomatból-cimmel emlékestet mutattak be Páskándi Géza Kossuth-dijas költő és drámairó halálának ötödik évfodulója alkalmából a Harag György Társulat müvészei a Páskándi-ünnepség nyitányaként május 19-én 2o órakor a Pódiumteremben.A 2o-i előadás csak a meghivottaknak szól,a nagyközönség szára később tűzik műsorra.A műsort szerkesztette és rendezte Szugyitzky István.

                   Fellépnek-Gajdó Delinke,Kulcsár Attila,Nagy Orbán,.Közreműködik Bázsa Levente fuvolaművész.

                   Szugyitzky Istvánt,a műsor szerkesztőjét kérdeztük

A Páskándi est előkészületeiről.

                   -Milyen szempontok szerint válogatta a verseket a Páskándi életműből?

                   Páskándi Géza éleműve sajnálatosan hézagos,vagy teljesen ismeretlen a közönség előtt.Annyit tudtunk róla,hogy itt született,egyebet talán nem is.Drámái ismeretlenek mert a szinházak nem játszák.Költészete is az.mert versei néha itt-ott szólalnak meg.Ez az évforduló alkalmasnak mutatkozott arra,hogy a közönség találkozhasson Páskándival,a költővel,versein keresztül.Lehetősége legyen megismerkedni azokkal a költeményeivel amelyekben egy ember vall az életről,egyszerüen,tömören,élményszerüen megfogalmazva a lényeget.

                   -Vannak személyes élményei Páskándi Gézával kapcsolatban.?

                   -Igen személyesen ismertem őt,többször találkoztun és beszélgettünk,Marosvásárhelyen a 7o-es években,majd Szatmáron.A 8o-as években a Budapesten szervezett szinész világtalálkozón egy asztalnál ültünk Kossuth-dijas költője és drámairója városunknak,akire büszkék lehetünk.

                   -A Páskándi éltműben kutakodva milyen új gondolatokat fedezett fel?

                   A verseiből egy különlegesen,szeretetre méltó ember képe bontakozik ki.Kedves játékos gyermekverseket irt,hallatlanul könnyed,dallamos rimeket.Kétségtelen hogy az abszurd drámái tették inkább ismertté őt.és más filozofikus hangvételü súlyosabb gondolatokat feszegető drámái.Azért csodálatosak ezek a költemények,mert személyes vallomások,szomorúak,vigak,múltba révedezőek,balladai hangvételüek.

                   Hogyan fogadták a szinház fiatal művészei a költőt?

                   -Az összeálitásban szereplő versek,a nagy magyar klaszikusok költeményeihez hasonlatosak,ezért érthetőek és ők érzékenyen nagy szerettel fogadták be.    

                   -Reméljük hogy ez a csaknem ötvenperces est minden kedves nézőt megggyőz arról.hogy egy különleges nagy művésszel találkoztak.

                                                          SZUGYITZKY ISTVÁN

                                                          Szinművész-rendező-

 

 

-EMLÉKEZZÜNK PÁSKÁNDI GÉZÁRA.

 

Hatvanhét éves lenne,ha élne de máröt éve halott.Páskándi Géza Szatmárhegyen született,Szatmárnémetiben tanult.Tarisznyájában a tanultakkal nyakába vette a nagyvilágot./Bukarestet,Kolzsvárt,Budapestet.Rövid ideig útjába szegődött a szerencse,felemelte, hogy aztán sárba tiporhassa hogy eltaposhassa,miután va végsőkig meggyötörte.Börtönből valóm kiszabadulása után,ha néha hazajött.fanyar iróniával,szinte támondatokba ecsetelte megpróbáltatásait.De nem úgy irásaiban ahol az irónia az öngúny mélységeit tárja elénk.-Magas homlokod van,hátha lakalmas a főbelövésre—Akhillész-agyadat szinte fölkinálja.Ezeket a sorokat már az anyaországba,való távozása után vetette papirra,mert nem tudott talán nem is akart megszabadulni a szülőföld,elvtelen,gáncsoskodó,megsemmisitő akcióitól.Ezért világgá akarta kürtölni magyarságában megsértett emberségét,vagy emberségében megsértett magyarságát..Amikor elment az anyaországba,évekig nem tudtunk róla,mig újra megtalálta helyét az új hazában,mert ott is rögös volt az út,mert ott is meg kellett küzdjön a rendszerrel ,a hivatallal amig elfogadták..És elfogadták mert nem lehetett nem elfogadni az összmagyarság ügyéért vivott gladiátoharcát.Ekkor már megjelent a Televizió képernyőjén és elég sokan tétován nézték és kérdeztét hoy ez az ember valában a mi Szatmári magyarunk.Nyilatkozott keserüen a magyar sorsról,a darbokra tépett magyar hazáról,életerősnek de szomorúnak láttszott,csak fizikailag változott meg,eszméi,gondolatai ugyanazok voltak amit egész életművében végégkisérhetünk.

                   Emberközpontu,az emberi méltóságot igénylő emelt fővel,és egyenes derékkal járnitudó társadalmat akart.,remélt de nem rejtette véka alá emberi gyengeségei,ostorozta hibáinkat,birálta beolvadni kész hitványságunkat.

                   Megélte a Kádár-Ceasescu rendszer bukását,megérte hogy hogy elfogadták,megélte a sikert,az elismertséget,hogy magas kitüntetéseket köztük Kossuth dijat kapott.De nem érte meg hogy Szatmárnémetitől-Kézdivásárhelyig-és még ki tudja hol szavalják verseit.,játszák darabjait-és kik játszák-fiatal közőpiskolások.Ez ad reményt arra hogy Páskándi Géza művei nem mennek feledésbe,eszméi tovább élnek a későbbi genrációk számára is.

                   A szatmári szinház fiatal de a nem fiata mővészei emlékműsorral készülnek a születésnapjára.A nevét viselő baráti társaság is készül a megemlékezésre a szülőházhoz való zarándoklatra.

                   Páskádi Géza 1994 januárjában irott –TEMETÉS- cimü versében tömören fogalmaz-földi életrőlés halálról.

                             -Utadon szól a harang,

                             -Barang-Barang

                             -Lelked már kusza hang,

                             -Barang-Barang

                             -S poroszkál földi rang,

                             -Barang-Barang.

 

                                                                   BALOG ZOLTÁN

                                                A Páskándi Géza Baráti Társaság tagja.-

 

 

 

 

-IRODALOM ÉS AZONOSSÁGTUDAT-

                            

 

                  

Május 6-án Szatmárhegyen ünnepélyes keretek között megkoszorúzták a Páskándi Gáza emléktáblát-A zarádoklaton rrésztvevők közül Pomogáts Bélát,a Magyar Irószövetség elnökét és Elekes Botondot a Magyar kulturális örökség Minisztériumának államtitkárát kérdeztük tapasztalataikról.

                   Pomogáts Béla méltatta páskándi müvészetét és azok szerepét,akik örökségére gondot viselnek.Elmondta hogy az irószövetség nevében nagyon sok ilyen természetü rendezvényen vesz részt,és öröm tapasztalni azt ahogyan egyes kissebbségi közösségek irodalmi és kulturális hagyományaikat ápolják.A Páskándi Géza Baráti Társaság azon egyesületek közé tartozik amely felismerte a közösségi igényt,és megpróbálja kielégiteni.A nagy irók emlékének kultusza hozzájárul műveik újrafelfedeztetéséhez,alkotói üzenetük társadalomképük terjesztéséhez,ezáltal civil közösségek szerveződéséhez és a kissebbségi azonosságtudat értékmegőrzés bátoritásához.Minderre pedig nagy szükség van,hiszen a kissebbségi társadalmak is a nagy változások korát élik-

                   Elekes Botond szerint az emlékünnep katartikus és tanulságos volt-a szó legnemesebb értelmében felfogott közmüvelődési rendezvény,amely feladatának a kissebség kulturális gyökereinek ápolását tekintette.

                   Nagyon fontosak az ilyen rendezvények a határon tuli magyarság azonosságtudatának,erősitése,gazdagitása szempontjából.Ezeket anyagilag és szellemileg is támogatni kell.Az államtitkár úgy vélte hogy a minisztérium2o-3o ezer forittal minden esetben hozzájárulhatna az ilyen jellegü rendezvények megszervezéséhez.

 

                             Lejegyezte-KERESKÉNYI SÁNDOR-

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        -BENNÜNK,VELÜNK ÉS MELLETTÜNK

 

 

                    A költő,az iró a drámairó  Páskándi,de mondhatnám úgy is,hogy az örökösen gondolkodó,másokért értünk égve-töprengő,vergődve-vivódó,soha egyetlen rosszabb pillanatában sem volt ennek a szülőföldnek a megtagadottja,felejtve-elutasitottja.Ő volt és marad immár az idők végezetéig az az édes gyermeke az itthoni földnek,akinek soha,semmilyen körülmények között immáron nem járhat le a szavatossági ideje.Ő soha nem öregszik ki közülünk,bennünk,velünk eggyütt él.,lobog,verekszik,sir ha kell,s teszi mindezt úgy,hogy magyar szavunk csak egyetlen nagy és megmásithatatlan feladata lehessen örökre elhivatott kinzó panaszaink elmondására.

                   Hányan voltunk és hányan maradtunk,vajjon akik úgy tudtunk bánni a bordáink fogságából szabadult érzéseinkkel mint Ő?Fájdalom de nagyon kevesen!Hogy milyen kint és jajt kellet Neki megszenvednie,mig felmutathatta nekünk és a világnak,mennyi bennünk népünkben a romolhatatlan,a szivárvány szineiben égő érték azt rajta kivül nincs elhivatottab aki megválaszolhatná.És bár körülötte is,akár legjelesebbjeink körül,lengett nemegyszer hitetlen sok vésztjósló hitetlenkedés,balhit és miéert ne vallanánk be értetlenség,félremagyarázás immáron sok tája a megkinzott földnek boldogan vallaná magáénak,védene lélekkel,testtel ha kell,seregnyi imádságos szóval.

                   Mondjuk mi sokan, akik vállalni mertük vele a sorsközösséget,örökös kardforgatónak,bajvivónak mert az volt,vivta nagyon sokszor értünk és sajnos nagyon sokszor nélkülünk a maga harcát,még akkor is,amikor didergett ebben az országban a zseni lelke.Vállalta,s ma már bátran állitom,akarta ezt az önpusztitó harcot,mert emberszabásu életet óhajtott mindig valamennyiünknek.Hogy hányszor kellett fejét a kétségek karjaiba hajtania,nem tudom,nem tudom azt sem,,hogy melyik csillag fényében fürdik most fejünk fölött,de sejtem,hogy az égnek a legszebb,leghervadatlanabb,virágot ütötték rá örök időkre a végtelen világűr útlevelére.

                   Vannak akik azt mondják-hazaérkezett-Fájdalmas tévedés!Haza csak az érkezhet,aki hosszú bolyongás után botorkál vissza az anyai föld megcsúfolt rögéhez.Páskándi Gézának nem kellett messziről érkeznie.Ő itt volt mindig velünk,mellettünk,éreztük mindig és érezzük hogy kérdez –mi az ami fáj?Mert volt fájdalmunk-van fájdalmunk,annyi,hogy bizony kicsapna a Szam,os partjai közül.Vigasztal azonban a tudat hogy itt van velünk,mellettünk,bennünk,és mi hitetlenek egyre lessük-vajjon feltámad-e? Pedig tudva-tudjuk hogy a hallhatatlanokat kishitüség ilyen kérdéssel háborgatni.

 

                                                                   GÚZS IMRE-ÚJSÁGIRÓ

 

                                                A Páskándi Géza Baráti Társaság tagja.

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-SZATMÁRHEGYTŐL A PARNASSZUSIG-

 

 

                 Nemzetiségi önismeretük újabb momentumának lehettünktanui.örömtelei résztvevői az elmult hét végén.Szatmárnémetiben és szatmárhegyen esemény-és eseménydús rendezvényeken tiszteleghettünk megyénk nagy szülötte Páskándi Géza emléke előtt.

Hazai és határontúli irodalomtörténészek,politikusok,alkotóművészek méltatták munkásságát ehelyezve azt az egyetemes magyar szellemi életben.Szülőfalujában emléktáblát avattak, iskolájában arcmását megidéző szobrot lepleztek le.Az előadásokból egy életút,egy igen gazdag életmű koordinátái körvonalözódtak.Az életút és az életmü sok sok tanulságot hordoz magában-

                   Igéretes élet előtt állt.Azonban csakhamar szembekerült az egypólusu világgal.Igazságkeresése a hatalom szemében izgatásnak minősült.Sem a szenvedés,sem a folyamatos zaklatás nem térithette le a felelősséggel,tudatosan vállalt útról,mélyen felháboritotta az erkölcsi világrend bomlása,az a tény miszerint-egyesek élete emésztő gond,

a másoké pedig gondtalan emésztésNeki az előbbi jutott.De lehetett volna más a nemzete sorsáért aggódó alkotó művész sorsa.?Azé az emberé aki tudja hogy nem csak a rácsban van a rabság.-a megalázás a kitaszitottság határai messzebb nyulnak annál.Az irónia a szatira a lira eszközeivel kűzdő költő próza-és drámairó,új súj utakat keres,metafórákban abszurdoid drámákban fogalmazza meg gondolatait,melyek nyugtalanitották űldözőit.Budapesten is patiumi maradt,gondolkodásban,nyelvezetében is őrizte a szülőföld izeit.

                   Szatmárhegyen született,Szatmárnémeti,Kolzsvár formálta szellemi arcélét.A szülőföld,iskolája most mély főhajtással tisztelgatt előtte,az alkotó előtt aki eljutott a Parnasszusra.Tudta,hitte-az irás a tehetség kegyelem, mellyel népét kell szolgálni,szellemeikben kötve össze azt amit a történelem szétválasztott.Amikor előtte tisztelgünk,lélekbenésszavakban is elköteleztük magunkat arra hogy életművét beépitjük a nemzeti öntudatot alakitó,megmaradásunkat szolgáló eszköztárunkba.

                   Köszönöm a csodálatos órákat az időtlenségbe,hallhatatlanságba vonult alkotónak,köszönjük a rendezvénysorozat szervezőinek,.Ez a rendezvény nyitánya az átfogó Páskándi kutatásnak ugyanakkor az esztendő egyik legkimagaslóbb kulturális eseményeként marad meg a megyénk magyarságának a történetében.Köszönet érte mindazoknak akik létrehozásában,kivitelezésében részt vállaltak.

 

                                                MÁRIÁS  JÓZSEF-ÚJSÁGIRÓ-

                                           A Páskándi Géza Baráti Társaság tagja.

 

 

 

 

ESZTERGOMBÓL ÜZENEM-PÁSKÁNDI GÉZA                                  KÖZTÜNK ÉL

                        Páskándi Géza utolsó útja

 

          Sokszoros lehantgoltsággal olvasom a Szatmárnémetiben/Erdély-Partium/ kiadott Szatmári Friss Újság-1977-május 19-én megjelent számában a Páskándi Gézáról közölt oldalnyi össyeállitást.

                   Lehangol az irás,mert a nagy költő-drámairó halálának második évfordulóját idézi..Azt sugallják a mondatok-Géza örökre elment,nincs többé közöttünk.

                   Lehangol hajdani lapom közlése,mert a cikkek közt elhelyezett nyulfarknyi kommentár ezt akarja elhitetni velem-Páskándit olyannyira elfeledte óhazája,szűkebb pátriája,hogy koporsója előtt egyetlen egyetlen szatmári sem rótta le kegyeletét azon a szomorú májusi napon.

                   Nem tudom kikre gondol az ismeretlenségbe vonult kommentátor,amikor a szatmáriakat imigyen marasztalja el

                   -Egy olyan ember ment el most két éve,aki csak nagyon ritkán születik.Temetésére a világés Erdély számos pontjáról érkeztek azok akik végső búcsút kivántak venni tőle.Szatmárról.... senki...

                   Lehangol a kategórikus megállapitás,mert két esztendővel ezelőtt napilapokban,folyóiratokban adtam hirül Magyarországon-az immár világhirnévre szert tett literátor örökre letette a tollát.-

                   Szatmáriként álltam barátom népes-valóban a világ minden pontjáról érkezett –gyászoló közönsége közt a Farkasréti temetőben,amikor érkezett  Marosvásárhelyről a lobogó őszhaju közös barát.Ölelkeztünk,könnyeztünk...emlékeztünBukarest ötvenes esztendők...

Ifjúmunkás-Romániai Magyar Szó-Falvak Nápe-Valaki már örökre hiányzik a közös találkozókról.Mig gyülekeztünk,szatmáriakkal Szatmárról emlékeztünk-szerkesztők,szerkesztőségek...tabak-bári disputák...ötvenhat....szekusok....kizárt párttagoknak nem köszön már senki...Micsoda idők!Minő életutak!

                   -Tebenned biztunk...-A ravatalról lassan leemelték az összmagyarság égtartó emberének földi maradványát rejtő koporsót-Kortársak,barátok ,vitték utolsó útjára Gézát.Elöl, a jobboldalona zömök testalkatu szatmári iró vitte a koporsót..Mikor elhaladtak mellettünk,mi szatmáriak fájdalontól meggyötörten pillantotunk egymásra-Szent ez a temető.Mindenkit befogad ő....-Egy pillanatra úgy éreztem akkor ,hogy ismét óhazánkban,a vasútállomás melleti református temetőben járunk,ahova évtizedeken azért is mentünk,mert ott anyanyelvünkön,jó hangosan énekelhettük a-Jövel Szentlélek Úristen..

                   Mosy is úgy érzem hogy kát évvel ezelőtt csak a porhüvelyét temettük el.Alkotásainak a szelleme itt él és hódit közöttünk.Ennek pedig nincsen városa,tőája,országa,határa.Páskándi Gézát nem lehet ilyen keretek közé szoritani,hagyatékként osztani.Innen Szent István vásosából,Esztergomból üzenem hát a Partiumba,Szatmárnémetibe és környékére-Páskándi Géza szelleme hallhatatlan,itt él,hódit,figyelmeztet,jóra tanit.Nemcsak kortársai,fiatal olvasói is egyre többen vallják-ő valóban az összmagyarság égtartó embereként bizonyitotta,hogy az összmagyarságnak,világirodalomnak alkotott örök,hallhatatlan műveket.

 

                   KISS JÓZSEF-EGYETEMI TANÁR-ESZTERGOM-.

 

 

 

 

 

 

 

 TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK, ŰLÉSSZAKOK

                           SZERVEZÉSE

 

                            

 

 

 

A SZATMÁRI IRODALMI TANÁCSKOZÁS

                        KÖSZÖNTŐ BESZÉDE

 

 

                                        -1998-

 

        TISZTELT VENDÉGEINK ! KEDVES BARÁTAINK!

 

 

 

 

                             Ami olyan gyakran elhangzik az 1989 decemberi eseményeket követő művelődési rendezvényeink-megemlékezések,emléktábla vagy szoboravatások,avagy tanácskozások alkalmával,elmondható a most következő kétnapos Páskándi ünnepség kapcsán is.

                   Adósságtörlesztés ez elsősorban is-mégpedig a javából.

Külön tanulmányt vagy értekezést érdemelne-miért csak halála után három esztendővel/s csakis halál után/térhetett vissza –reméljük hogy immár örökre,szűkebb szülőföldjére-szülőfalujába,gyermekkora és iskolái annyira szeretett városába a partiumságára mindig büszke költő.Miért nem sikerült-nem jött össze-az egykori tanár és jóbarát,a mai rendezvény fő szervezőjét,a Szatmári Kölcsey Kört újjáalakitó Ligeti László Zoltánnak vágya és törekvése, melyet szemály szerint magam is próbáltam a kisvárdai szinházi fesztiválok egyikén a megvalósulás felé egyengetni.

                   Akik most a 65 éves születésnap ürügyén a kétnapos rendezvény megszervezése mellé álltak,azok régóta várják a költő visszatérését,igazi hazatalálását.

                   Engedjék meg,kedves vendégeink,hogy az ő nevükben,az 1998-as Páskándi ünnepségeket szervező Szatmárnémeti Kölcsey Kör,az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület,a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium,a Szatmárhegyi Páskándi-ünnepségek Kezdeményező Bizottsága, és a Páskándi Géza Baráti Társaság nevében köszöntsem önöket.

                   E mai ünnepség meghirdetését követően-megmozdult valami-Szivügyének tekintette azt az iskola vezetősége-bizonyithatja az is,hogy e mai nap most itt vagyunk.A volt személyes ismerősök baráti társaságot hoztak létre,a szülőfalu pedig saját vendégeiként várja a tanácskozásra meghivott irodalmárokat,politikusokat.

                   Az összmagyar kultúra képviselői pozitiv hozzáállásának köszönhetően méltán érezhetjük úgy,hogy nem csupán helyi adósásságtörlesztés kezdetét inditjuk el e pillanatban.A ma délelőtt itt megrendezendő irodalmi tanácskozás komoly szerepet tölthet be a költő,a próza és drámairó Páskándi gazdag életművének értékelési folyamatában,sikerétől függően elinditója lehet Páskándin túl a kortárs magyar irodalom olyan tanácskozássorozatának,mely a XX –dik század második felének szines és ellentmondásos kulturális törekvéseit szakmai szemponból elemzi majd,s természetesen hozzájárul a Páskándi kultusz éltetése mellett a most 65 éve született alkotó szellemi hagyatéka hatékony népszerüsitéséhez,közkinccsé tevéséhez.Komoly adósságaik vannak ugyanis ezen a téren.

 

                                      MUZSNAY ÁRPÁD

 

          Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke.

                                     

 

 

 

1-Szász László-Nagykőrös.

                   -Lehetséges erdélyi irószerepek

                   Páskándi Géza történelmi drámáiról.

2-Kötő József-Kolozsvár-

                   Páskándi Géza drámairói pályaképe 1976-ig

3-Demény Péter –Kolozsvár-

                   -Mária alakja a Vendégség cimű drámában.

4.-Bertha Zoltán –Debrecen-

                   -Páskándi Géza késői-filozófiai végjátéka

5-Láng Gusztáv-Szombathely-

                   -A lirikus Páskándi Géza.

6.-Szakolczy Lajos-Budapest

                   -Páskándi az önéletrajziró

7-Márkus Béla-Debrecen-

                   -Memoáre?Vallomás?Páskándi önéletirásairól

8-Dávid Gyula-Kolozsvár-

                   -Egybegyüjtött vallomások-

 

                  

                   2ooo MÁJUS19-2o

 

 

1-Görömbei András egyetemi tanár Budapest

                   -A vendégság és a 7o-es évek drámairása

2-Kovács Ferenc-Szatmárnémeti-

                   Miért nem volt –Vendégség-Szatmáron.

3-Cs.Nagy Ibolya-debrecen-

                   -Páskádi kevésbé ismert drámái

4.-Duró Győző-Budapest-

                   -Drámák betüsirban-?

5-Bertha Zoltán-Debrecen-

                   -Erkölcs,nemzet,történelem-

6-Nagy Gyula-Szatmárnémeti-

                   -Páskándi abszurd/oid/szin/játékai-/

7-Pomogáts Béla-Budapest-

                   -Páskándi költészete és a játékosság

8-Láng Gusztáv-Szombathely-

                   -Szabadság és kissebség-

9-Szász László-Nagykőrös-

                   -Páskándi az elb ESSZÉ lő-

1o-Komáromi Gábor-Sárospatak-

                   -Páskándi gyermekvrseinek világa-

11-Márkus Béla-Debrecen-

                   -A regényiró Páskádi.

 

2oo1-2OO2-ÉVFORDULÓS TANÁCSKOZÁSOK-

 

1-Dévid Gyula-Kolozsvár-

                   -Sorstársak és barátok voltunk

2-Bertha Zoltán-Debrecen-

                   -Páskándi a klasszikus iró elődökről-

3-Szakolczay Lajos-

                   -Páskándi a költő

4.-Szász László-Kiskőrös

                   -A Páskándi novella-egy létforma modellje

5-Demény Péter-

                   -A –Vendégség kálváriája-

6-Takács Ferenc László-Budapest

                   -A Brailai Nagyszigeten

7-Székelyhidi Ágoston-Debrecen-

                   -Tükrök között-Páskándi igazságelve

8-Cs.Nagy Ibolya-

                   -Hatalmi oscenográfiák.

9-Csapody Miklós-Budapest

                   -Budapest életem akadémiája

1o-Pomogáts Béla-Budapest-

                   -Három felvonás a zsarnokságról

11-Láng Gusztáv –Szombathely-

                   -Ay abszurd és az abssurdoid.

12-Bauer Béla-Szatmárnémeti

                   -Szatmárhegyi beszéd

13-Muzsnay Árpád-Szatmárnémeti-

                   -Szatmárhegyi beszéd

14-Takács Ferenc László-Budapest

                   -Szatmárheggi beszéd.

 

2oo5-PÁSKÁNDI MEGEMLÉKEZÉS

 

1-Márkus Béla-Debrecen-

                   -Páskándi Géza és a Forrás első nemzedéke

2-Bertha Zoltán-Debrecen-

                   -Páskándi Géza esszéi nagy elődökröl-

3-Cs.Nagy Ibolya-Debrecen-

                   -Elviselhető-e a zseni?Páskándi Géza és mások

4-Borcsa János-Kézdivásárhely.

                   -A sirrablók-

5-Demény Péter-Kolozsvár-

                   -A bosszúálló utókor.

 

2oo6-PÁSKÁNDI MEGEMLÉKEZÉS-1956-

 

1-Láng Gusztáv –Szombzthely

                   -Az erkölcsi ellenzék-

2-Bikfalvy György—Tasnád-

                   -Páskándi rabtársa voltam.

3-Koczka György –Temesvát

                   -Van amin nevetni kéne.

 

2oo8 ÉVFORDULÓS TANÁCSKOZÁSOK.

 

1-Bertha Zoltán-Debrecen

                   -Szelid fényü glória-Páskándi Dsida Jenőröl.

2-Szakolczay Lajos

                   -Páskándi vándor lirája-

3-Dávid Gyula-kolozsvár

                   -A menekülő janicsár.

4-Bertha Csilla-debrecen-

                   -Egyetemes nyelven-Páskándi angolul

5-Vasy Géza-

                   -Páskándi Géza ajándék élete-Emlékbeszéd

6-Gál Gyöngyi-Szatmárnémeti-

                   -Ünnepi beszéd Páskándi Gézáról

7-Bertha Zoltán-Debrecen-

                   -Páskándi Géza tokai emlékkiálitásának megnyitója

                  

                    

                   2O1O-PÁSKÁNDI NAPOK 

 

 

 

 

 

1-Bauer Béla-Szatmárnémeti

                   -Gyermek és fiatalkori emlékeim Páskándiról

2-Kónya Hamar Sándor-Kolozsvár-

                   -Páskándi Géza avagy a XX dik századi emberi méltóság

3-Kötő József-Kolozsvár-

                   -Páskándi drámairói pályájának kolozsvári állomásai

4.Debreczeni Mihály –Budapest-

                   -Találkozásaim Páskándi Gézával-Mi újság Kolozsváron

5-Dávid Gyula-Kolozsvár-

                   Páskándi Géza és erdélyi kortársai

6-Németh Péter-Nyiregyháza-

                   Páskándi Szent László drámájának születése.

7.-Pécsi Györgyi-Budapest-

                   -Lehet-e sematikusan irni a sematizmusról

8-Bartha Zoltán-Budapest-

                   Nyelvi,etnikai politikai humor-Szekusok nagyregény

9-Cseke Péter-Kolozsvár-

                   Klasszikusaink testamentuma

1o-Láng Gusztáv-Szombathely-

                   -A próza költészete.

XIII. P Á S K Á N D I    NA P O K

 

2010

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szatmárhegy szellemi öröksége ” –

 

Tanácskozás és emlékezés

a költő halálának 15–ik évfordulója alkalmából

 

Szatmárhegy  –  Szatmárnémeti

2010. május 14 – 15.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szatmárhegy szellemi öröksége

–        Irodalmi és művelődéstörténeti tanácskozás  –

 

1.     Mi nékem az igazság ?

– Irodalmi tanácskozás Páskándi Gézáról  –

2. Szatmárhegyi emlékek

–  Művelődéstörténeti tanácskozás  –

 

Helyszín :  a Szatmárhegyi Polgármesteri Hivatal díszterme

 

Időpont: 2010. május 14.

 

                        A tanácskozás megnyitása

 

            Üdvözlő  beszédet mond:

 

Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke

                                                                               Szűcs Szabolcs, a község alpolgármestere     

 

 

 

Mi nékem az igazság ?

 

–  Irodalmi tanácskozás Páskándi Géza halálának tizenötödik évfordulója alkalmából   –

 

10 15

 

Tanácskozásvezető:

 

                                         Láng Gusztáv, irodalomtörténész, egyetemi tanár (Táplánszentkereszt)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előadók:

 

Bauer Béla, orvos (Szatmárnémeti):

 

                          

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyermek-  és fiatalkori emlékeim Páskándi Gézáról

 

Kónya-Hamar Sándor, szerkesztő (Kolozsvár):

 

Páskándi Géza, avagy a XX századi emberi méltóság

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kötő József, színháztörténész (Kolozsvár) :

 

Páskándi drámaírói pályájának kolozsvári állomásai

 

Debreceni Mihály, szerkesztő (Csap  – Budapest) :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Mi újság Kolozsváron ?”

–  Találkozásaim Páskándi Gézával  –

 

Dávid Gyula, irodalomtörténész (Kolozsvár):

 

Páskándi Géza és erdélyi kortársai

 

Szünet

 

 

12 30

 

             Tanácskozásvezető:

 

                                               Dávid Gyula, irodalomtörténész, az EMKE tiszteletbeli elnöke                      

                                                                                                                                                                  (Kolozsvár)       

 

              Előadók:

 

                Németh Péter, történész (Nyíregyháza)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

:

 

Páskándi Szent László drámájának születése

 

              Pécsi Györgyi, irodalomtörténész (Budapest):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

               

      

 

 

 

  „Lehet-e sematikusan írni a sematizmusról?”

–  Páskándi Géza: Medvebőrben (1982) című drámájának nyelvi dilemmái  –

 

             Bertha  Zoltán, irodalomtörténész (Budapest) :

 

                      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   Nyelvi, etnikai, politikai humor

                       Páskándi Géza Szekusok című nagyregényében

 

             Cseke Péter, irodalomtörténész (Kolozsvár):

 

Klasszikusaink testamentuma

–  Avagy: miként képzelte Páskándi Géza 1968-ban az írói mecenatúrát? –

 

             Láng Gusztáv, irodalomtörténész (Táplánszentkereszt):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

              A próza költészete
                     –  Párhuzamok Páskándi Géza és Panek Zoltán elbeszélő művészetében  –

 

Ebédszünet

16 00 

 

          Szatmárhegyi emlékek

–        Művelődéstörténeti tanácskozás  –

 

           Tanácskozásvezető:

 

                                     Kötő József, színháztörténész, parlamenti képviselő (Kolozsvár)

 

            Előadók:

 

            Thoroczkay Sándor, történelem tanár (Szatmárnémeti):

 

              Egy dicsőséges életpálya rövid kitérője

–         II. Rákóczi Ferenc szatmárhegyi tartózkodása  –

 

        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Szabó T. Attila, biológus (Balatonfüred):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A földieper (Fragaria Ananassa),Csáti doktor úr és Szatmárhegy,

avagy gyermekkorunk szép emlékei

 

            Muzsnay Árpád, újságíró (Szatmárnémeti):

 

Néhány szóban Bródy Sándor és Krüzselyi Erzsébet

szatmárhegyi kapcsolatairól

 

Szünet

 

         17 30

Koszorúzás Krüzselyi Erzsébet

szatmárhegyi sírjánál

 

        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   Imát mond:

 

                                Kovács Ferenc, szatmárhegyi református lelkipásztor

 

            Szavalnak:

 

Félegyházi Edina, Gáspár Bernadett, Jeremiás Kitty,

Sebestyén Mónika

 

 

 

                    19 00 órakor

A Páskándi – emléktábla megkoszorúzása

(Páskándi - volt Călăraşi - utca 27)

 

      Beszédet mond:

                                        Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke

                                                                 Szűcs Szabolcs, Szatmárhegy alpolgármestere

                                                                   Pécsi Györgyi, irodalomtörténész (Budapest)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

20 00  órakor

Megemlékezés  a Páskándi-szobornál

( Fő út  melletti park )

      

              

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Köszöntőt mond:

                                         Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke                               

                                                             Daniel David,  Szatmárhegy polgármestere

                                         Günthner Tibor, Szatmár megye RMDSZ-es szenátora

                                                             Huszti Gyula, a szatmárhegyi RMDSZ elnöke

 

 

 

 

  Beszédet mond:

                                         Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke

                                                             Csűry István , a Királyhágómelléki Református Egyházkerület

                                                                                                                                                                     püspöke

 

             Szavalnak:

 

Asztalos Aliz, Asztalos Tamara, Fehér Evelin, Félegyházi Bettina,

Kuki András,  Marosan Erika, Medgyesi Andrea, Miklovics Anna Pálma, Milák Beáta, Szűcs Edina,

Szűcs Ivett, Tasi Henrietta

      (a Szatmárhegyi Általános Iskola tanulói)

           Huszti Orsolya és Kovács Franciska tanerők vezetésével.

 

 

EMKE-oklevél ünnepélyes átadása

 

                  Kitüntetett:

                                      Czerlau Gusztáv ny. tanító, népművelő

 

                      Laudációt mond:

                                       Miklovics Jolán, szatmárhegyi ny. tanárnő                     

 

                                 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Koszorúzások Szatmárnémetiben

 

9 00 órakor

 

 

 

 

 

                                    Főhajtás Dsida Jenő emléke előtt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

–  a költő Titulescu téri szobra előtt  –

 

9 30 órakor

 

Szilágyi Domokos szobrának megkoszorúzása

–  Ravensburg sétány ( a Megyei Kórházzal szemben)  –

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10 00  órakor

 

Bródy Sándor édesanyja sírjának megkoszorúzása

–  a Május 9 utcai izraelita temetőben  –

        Kalauzol  :

                    Csirák Csaba, helytörténész

11 00 órakor

 

 

 

 

                       

 

 

 

 

 

 

                        -KIADVÁNYOK-

        -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

               

 

 

 

 

 

 

                KÖLCSEY KÖR-ERDÉLYI MAGYAR           

                    KÖZMÜVELŐDÉSI EGYESÜLET

 

 

 

                             AZ EGYELTÁVOZOTT HŰSÉGES OSZTÁLYTÁRS

 

ÉS NÉHÁNY SZÓ ORVOS BARÁTAID SORSÁRÓL

 

                  

 

 

 

 

Egy Páskándi rendezvény alkalmával  Dobos László a Magyarok Világszövetségének Regionális elnöke a következőket kérdezte Tőlem.

                   Hogy lehet az hogy a Szatmári Orvosi Kar ilyen méltó jelenléttel képviselteti magát ezeken a rendezvénnyeken.Náluk odahaza Csehszlovákiában ez nagyon ritka dolog.Ez egy nagy szolidaritást kifejező és tiszteletre méltó dolog.Röviden válaszoltam neki-

Az iskola szerepe a mindannyiunk nevelésében a nemzeti érzés, a közösségi szolidaritás és az emberi teljesitmény egyöntetü  tisztelete.Jómagam kezdeményezője és alapitója voltam a társaságnak.Dr.Nagy Béla szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos a megyei kórházban-Dr.Vasváry György a T.B.C. kórház igazgatója-mindketten alapitó tagok voltak-Dr.Bázsa Attila-Dr.Bázsa Évike,Dr.Bogdán Gyula,dr.Kozma Erzsébet a legtöbb alkakommal ha lehetett megtisztelték rendezvényeinket jelenlétükkel.

                   A leghüségesebb azonban Dr.Nagy Béla,Géza volt osztálytársa volt aki minden alkalommal eljött élete párjával Julikával a megemlékezésekre, és bármilyen természetü Páskándi rendezvényre.

                   Ez a tiszteletre méltó szolidaritásérzés-független bármilyen társadalmi kategóriától mióta fennáll a Kölcsey Kollégium  mindig létezett.Ez már mondhatjuk generációs beivódás az iskolánk történetében.

                   A Magyar Egészségügyi Tanács felkért egy –Memoire-megirására a Dr.Nagy Béla elhunytának egy éves megemlékezésére.A felkérést elvállaltam főként azért mert igen nagyra becsültem Őt,mert igen lelkes hive volt a Páskándi Géza eszméinek,ugyanolyan szatmári gzermekkori pajtásom volt mint Géza. és talán azért is mert habár bennünket nem üldöznek mert szügségük van ránk a mindennemü perfid gondolkodásu társadalmaknak a szegénység és a nyomor elkendőzésére.Egzszóval ránk háritják a mindenkori társadalmi elégtelenségeket és velünk takaróznak.Ezzel a magatartással kialakitottak egy alattomos,bomlasztó ellentmondásos,bomlasztó,romboló társadalmi réteg gzülöletkeltést ami a mi rendünk ellen irányul a népesség részéról.Lehet az bármilyen társadalmi rend amelyik nem becsüli meg tanitóit,tanárait,orvosait,müvészeit halálra van itélve.Vajjon miért távozott el ebből az orszából csak az utóbbi 3 évben 5ooo egészségügzi alkalmazott.

                   Talán HŐGYES ENDRÉT idézném akinek az 1897-ben irt gondolatai ma is aktuálisak-

                   Aki figyelemmel kiséri az orvosi rend mai szociális viszonyait lehetetlen észre nem venni azt hogy ez  az életpálya sajátszerü válságos korszakba jutott.Úgy tünik fel,hogy mig az orvosi tudomány rohamos fejlődése e pálya követőinek napról napra több terhet és az orvoslás művészetének elsajáthitatására hovatovább nagyobb-nagyobb tudásbeli és anyagi terhet hárit vállaira-a gyakorlati élet cserében e fokozott testi és szellemi munkáért mindinkább csekélyebb megbecsülésben részesiti a rendet.

                   Kérem az olvasókat tekintsék irásomat a fennebb emlitett szellem eredőinek a bizonyitására és arra is hogy a végváriak összmagyarsága tisztességgel emlékezik minden fiára,habár az ő sorsuk is sokszor meghaladják az emberi tűrőképesség határait,éppen úgy sorsszerüen mint annak idején a Gézáét.

 

 

       

ESZTERGOMBÓL ÜZENEM-PÁSKÁNDI GÉZA                                  KÖZTÜNK ÉL

                        Páskándi Géza utolsó utja

 

          Sokszoros lehantgoltsággal olvasom a Szatmárnémetiben/Erdély-Partium/ kiadott Szatmári Friss Újság-1977-május 19-én megjelent számában a Páskándi Gézáról közölt oldalnyi össyeállitást.

                   Lehangol az irás,mert a nagy költő-drámairó halálának második évfordulóját idézi..Azt sugallják a mondatok-Géza örökre elment,nincs többé közöttünk.

                   Lehangol hajdani lapom közlése,mert a cikkek közt elhelyezett nyulfarknyi kommentár ezt akarja elhitetni velem-Páskándit olyannyira elfeledte óhazája,szűkebb pátriája,hogy koporsója előtt egyetlen egyetlen szatmári sem rótta le kegyeletét azon a szomorú májusi napon.

                   Nem tudom kikre gondol az ismeretlenségbe vonult kommentátor,amikor a szatmáriakat imigyen marasztalja el

                   -Egy olyan ember ment el most két éve,aki csak nagyon ritkán születik.Temetésére a világés Erdély számos pontjáról érkeztek azok akik végső búcsút kivántak venni tőle.Szatmárról.... senki...

                   Lehangol a kategórikus megállapitás,mert két esztendővel ezelőtt napilapokban,folyóiratokban adtam hirül Magyarországon-az immár világhirnévre szert tett literátor örökre letette a tollát.-

                   Szatmáriként álltam barátom népes-valóban a világ minden pontjáról érkezett –gyászoló közönsége közt a Farkasréti temetőben,amikor érkezett  Marosvásárhelyről a lobogó őszhaju közös barát.Ölelkeztünk,könnyeztünk...emlékeztünBukarest ötvenes esztendők...

Ifjúmunkás-Romániai Magyar Szó-Falvak Nápe-Valaki már örökre hiányzik a közös találkozókról.Mig gyülekeztünk,szatmáriakkal Szatmárról emlékeztünk-szerkesztők,szerkesztőségek...tabak-bári disputák...ötvenhat....szekusok....kizárt párttagoknak nem köszön már senki...Micsoda idők!Minő életutak!

                   -Tebenned biztunk...-A ravatalról lassan leemelték az összmagyarság égtartó emberének földi maradványát rejtő koporsót-Kortársak,barátok ,vitték utolsó útjára Gézát.Elöl, a jobboldalona zömök testalkatu szatmári iró vitte a koporsót..Mikor elhaladtak mellettünk,mi szatmáriak fájdalontól meggyötörten pillantotunk egymásra-Szent ez a temető.Mindenkit befogad ő....-Egy pillanatra úgy éreztem akkor ,hogy ismét óhazánkban,a vasútállomás melleti református temetőben járunk,ahova évtizedeken azért is mentünk,mert ott anyanyelvünkön,jó hangosan énekelhettük a-Jövel Szentlélek Úristen..

                   Mosy is úgy érzem hogy kát évvel ezelőtt csak a porhüvelyét temettük el.Alkotásainak a szelleme itt él és hódit közöttünk.Ennek pedig nincsen városa,tőája,országa,határa.Páskándi Gézát nem lehet ilyen keretek közé szoritani,hagyatékként osztani.Innen Szent István vásosából,Esztergomból üzenem hát a Partiumba,Szatmárnémetibe és környékére-Páskándi Géza szelleme hallhatatlan,itt él,hódit,figyelmeztet,jóra tanit.Nemcsak kortársai,fiatal olvasói is egyre többen vallják-ő valóban az összmagyarság égtartó embereként bizonyitotta,hogy az összmagyarságnak,világirodalomnak alkotott örök,hallhatatlan műveket.

 

                   KISS JÓZSEF-EGYETEMI TANÁR-ESZTERGOM-.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                        LEGYEN VÉGTELEN A NYUGALMAD